38. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Sheela Lengrond összes hozzászólása (49 darab)

Oldalak: [1] 2 » Le
Sheela Lengrond
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. november 25. 18:45 Ugrás a poszthoz

Bakay Blanka

Sóhajtva összehúzom magamon vastag bőrkabátom. Körülnézek, miközben a levegő, mint lágy füst, jelenik meg előttem, majd eloszlik, mintha ott sem lett volna. Persze ez a jelenet meg-megismétlődik, amikor újra kifújom. Egyedül vagyok, nincs körülöttem senki sem. Jobb is így. Nem igazán érzem jól magam társaságban, főleg nem abban, ami nagy. Lassan zsebembe süllyesztem kezeimet, miközben indulok. Az avar megropog súlyom alatt, néha egy ág reccsen. Csak pár napja vagyok itt és azt hiszem, eltévedtem. Egy erdőben ez nem szerencsés, viszont élvezem, ha a természetben lehetek és ez az egyetlen társaság.
Hamarosan egy korhadt fába botlom. Felpillantok rá, majd az előttem álló lépcsőszerűségre. Még egyszer feltekintek, ezután elindulok. Egyelőre mindegynek tartom, hova vezet, vagy mi történik velem, csupán az a lényeg, hogy a szomorúság, amit a szívemben érzek, csillapodjon. Valami nagyon szúrja, és az idő múlásával - a mostanira, percekre, órákra értve, nem úgy a múlttól kezdve - egyre fokozódik. Már fáj, de nem ejtek kósza könnyeket. Nem engedhetem meg magamnak, ahogy azt sem, hogy más szomorúnak lásson, ha erre jár.
- Járna erre bárki is? - teszem fel hangosan a kérdést, tudván, hogy csak a madarak éneke lesz rá válaszom.
Utoljára módosította:Sheela Lengrond, 2013. november 25. 19:47
Sheela Lengrond
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. november 25. 21:13 Ugrás a poszthoz

Bakay Blanka

Meglepődök mégis, mikor egy lágy hang szól hozzám. Nem hittem volna, hogy bárki is válaszolna rá. Mielőtt követném az illet példáját, körbenézek. Egy faházhoz jutok, ami... Elég lepukkant, csodának tartom, ha nem omlik rám a kóceráj, ugyanakkor a bútorok többnyire modernek és úgy tűnik, használatban vannak. Egyik sem poros, s nincsenek elhanyagolva. Sóhajtozva ledobom magam vele szemben. A kérdésekre csak az ajkamat harapdálom. Hosszas percek után vagyok hajlandó választ adni rájuk. Hát, én egyedül akartam, de már.. mindegy.
- Sheela Lengrond - válaszolom halkan, kicsit tartózkodón - Egyedül akartam lenni, azonban mindig mindenki rám talál. Elég idegesítő - jegyzem meg rezzenéstelen arccal.
Sheela Lengrond
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. november 25. 21:49 Ugrás a poszthoz

Blanka

Igazából fene tudja csak, mi lenne a legjobb reakció jelen helyzetben. Ha tehetném, végig csak hallgatnék, csendes jellememhez híven, de a kérdéseivel mind úton válaszadásra késztet. Most is csak hosszú percek elteltével válaszolok, előtte pedig némán méregetm Blankát.
- Elsős, Navine - felelem szűkszavúan, majd folytatom - Londoni vagyok - ha elég figyelmes, hallhatja, hogy angol akcentussal beszélek. Mindkét szülőm vérbeli angol, akik bizony tudják ám, mi az élet, azonban én kimaradtam az övékből és a hanyagságuk miatt árvaházi dolgozók kezeibe kerültem. Már csak ezért sem vagyok boldog.
- Te honnan jössz? - kérdezem pusztán udvariasságból, azonban elég nehezen megy. Túlságosan idegen nekem ő.
Utoljára módosította:Sheela Lengrond, 2013. november 25. 22:38
Sheela Lengrond
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. november 25. 22:46 Ugrás a poszthoz

Blanka

A helyzet is-is. Nem vagyok jó passzban és a társaságnak sem örülök igazán, bár most igaz, hogy jobb együtt "szenvedni", mint magamba roskadva itt görnyedni. A végén előfordulhat, hogy utánam küldenek valakit, keressenek meg, na az végképp ne hiányzik!
 Éppen a következő lépést tervezgetem, hiszen nem mindegy, hogyan reagálok arra, amit mond, vagy tesz. Talán még hasznát veszem, vagy remekül elszórakozhatok azzal, hogy az érzéseit manipulálom. "Remek" tulajdonságaimhoz tartozik ez is, akárcsak a visszafogottság, a visszahúzódottság és a faarcúság. Sosem voltam teljesen jó kislány, ám rossznak sem vallanám magam. A kettő között állok.
A várost nem ismerem, abban sem vagyok biztos, hogy az. Azt hiszem náluk, így nálunk is másképp tanítanak mindent, beleértve a történelmet és a földrajzot...
- Az merre van? - kérdezem egy idő után, mikor kimászik az ablakon.Őrült, hogy ezt teszi. Rögtön fel is állok, ezután odavándorlok, hogy kinézzek. Lent nincs, akkor csak fent lehet. Miután sikerül levonnom a következtetést, egy kecses forgással kiugrom az ágra és a tetőre mászom egy cseppnyi félelem nélkül.
- Engem akartál volna kukkolni, eltaláltam? - kérdezem felvonva egyik barna szemöldököm - Egyébként szerintem havazni fog, amitől már most feláll a szőr a hátamon.
Utoljára módosította:Sheela Lengrond, 2013. november 26. 16:28
Sheela Lengrond
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. november 26. 20:12 Ugrás a poszthoz

Blanka

Kicsit zavar, hogy nem válaszol a kérdése, ugyanakkor megértem. Nem fordítok felé elég figyelmet. Nem tudom miért, de kezd zavarni ez a némaság. Néha csak szomorúbbá tesz és most csak még rosszabbul érzem magam tőle. Rosszabbul, mint eddig bármikor. Bűntudat? Lelkiismeret furdalás, amiért nem ragadom meg  eléggé a lehetőséget és nem beszélgetek egy itt lévő diákkal? Lehet. Talán felsőbb éves, aki segíthet eligazodni, meg ki tudja... Ha leállok vele beszélgetni, kevésbé leszek magányos? Sok kérdés felmerül bennem az iskolával, a jövővel kapcsolatban, miértek folyamatos sorozata, amik közül egyikre sem tudom a választ. Észre sem veszem, hogy könnybe lábad a szemem, és egy le is gördül az arcomon. A fenébe! Elbambultam! Gyorsan letörlöm, mielőtt még észrevehetné, végül felállok és sóhajtozva odasétálok hozá. Meg akarom törni a csendet, kivételesen.
- Ők is menekülnek - jegyzem meg a madárkát elnézve - A tél lassan olyan, mint egy kutya. A nyakunkba liheg és mire észbe kapunk, a fejünkre nő. Ellep mindent a vakító fehérség, aztán az azok a karácsony dalok az utcákon, meg a sok dísz... - bírom az ünnepet, de a sok előkészülettől valahogy érdekesen hat. Nem vagyok kibékülve a díszekkel, az ajtómra akasztottakat is mindig leszedtem.
- Várod már azt az ünnepet? - kérdezem aztán kíváncsian, várva, mit felel.
Sheela Lengrond
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. november 26. 21:19 Ugrás a poszthoz

Blanka

Rögtön megváltozik minden, amikor változtatni kezdek a viselkedésemen. Csendes vagyok, remélem Blanka ezt megérti. Nem tudnék kitörni abból, ami az alapjellememhez tartozik, de ma, amíg itt vagyok, megpróbálok minél több mondatot kicsikarni magamból, már csak a mosolyáért is, ami kicsit dob az én kedvemen is.
- Én utálom, pedig télen születtem - vonok vállat, ezzel le is rendezve a meg nem történt "csatát", kérdéssorozatokat, bár pár percnyi gondolkodás után mégis megindoklom - Nem tetszik a rossz idő, az ünnep... De a korcsolyázás tényleg jó - dupla copfba kötött hajamban megragadom a gumikat és kihúzom, majd elrendezgetem a tincseket - Próbáltam, bár még nem megy olyan jól - válaszolom. Először mindig hátraestem, aztán némi gyakorlással eljutottam odáig, hogy csak egyszer törtem be az orromat  - véletlenül -, végül most ott tartok, hogy tudok rendesen körözni, bár még kissé ingatag a mozgásom.
Karácsony... sosem volt számomra világos, mi az értelme. Ha a család, akkor sosem fogom megtudni, milyen lehet átélni a boldogságot. Mindketten olyan emberek voltak, akiket a pénz érdekel. Kapzsik voltak, velem sosem foglalkoztak igazán. A dadákat kivéve elmondhatnám, hogy egyedül jutottam el idáig és mindig keserűség önt el, ha csak erre gondolok, vagy eszembe juttatják. Neki akaratán kívül sikerült. Lehorgasztom fejem, a sárga hajba valókat némán kabátzsebeimbe süllyesztve.
Utoljára módosította:Sheela Lengrond, 2013. november 26. 21:19
Sheela Lengrond
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. november 28. 18:27 Ugrás a poszthoz

Blanka

- Én csak nemrég kezdtem el - felelem rá - Egyébként az jó lehet és nyugalmas - tanakodom el. Nekem sok nyugodt pillanatom volt eddigi éveim során, talán túl sok is. Mikor ráébredtem, hogy a szüleimet nem érdeklem igazán, valahogy nem tudtam már megbízni bennük és az a vidám gyerek maradni, aki egykor voltam. Élő energiabombaként száguldottam a nagy kertünkben, kezemben egy piros pettyes labdával, énekeltem, táncoltam... Mikor pedig anyuék azt mondogatták, mindig, dolgozni mennek, reménykedtem abban, hogy egy nap ez véget ér, hogy együtt lehetünk, mint egy igaz család, de végül nem gy lett. Örültem, amikor megkaptam a levelet az iskolától, s elhagyhattam azt a kastélyt, amit inkább tartottam a keserűségem börtönének, mint otthonnak. Otthon, család, chh! Karácsonykor biztosan sokan hazamennek majd, de én maradok. Nem szeretnék arról tudni, mi történik velük. Túl akarok lépni rajtuk, nem gondolni rájuk és foglalkozni azzal az új eséllyel, ami megadatott, viszont nem tudom, sikerül -e megfeledkeznem róluk. Elfelejteni sosem felejthetem el őket, de a fájó részeket talán sikerül magam mögött hagynom.
- Nem, én is jövök - mondom végül. Meguntam, hogy itt vagyok és nem örülök, ha pár óránál tovább kint vagyok. Egy idő után ez történik, no meg nem biztos, hogy visszatalálok egyedül. Bólogatva utánaeredek, majd kilépek az ajtón. Mögötte kullogva újra csak a gondolataimba temetkezem. Lehet, hogy nincs túl sok közös témánk, de még nem ismerem és ő sem engem. Lehet, hogy valójában több közös van bennünk, mint bárki gondolná.
Sheela Lengrond
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. december 19. 18:42 Ugrás a poszthoz

Richard J. Ifens

Nem rázódtam még bele az iskola életébe. Egy ideje már itt vagyok, de még nem találtam barátokra. Úgy érzem, arra leszek kárhozatra, hogy életem végéig egyedül kódorogjak a Pokol tüzében, mert máshova nem lennék való.
Nem vagyok rossz ember, azonban túl kedves sem. Ha összeszámolnák, hány embert sértettem már meg pusztán a viselkedésemmel, egy viszonylag nagy szám jönne ki. Soha nem ment igazán az ismerkedés. Mindig zárkózott voltam egy kicsit, s vagyok. Nem tudom, mikor szabadulok meg ettől a tulajdonságomtól. Nagyon gyűlölöm a viselkedésem, gyűlölök mindenkit, ám legfőképp magam. Körülnézek. Egyelőre senkit nem látok a közelemben. Leroskadok a fűre azt gondolván, hogy senki nem láthat meg és teljesen visszavonulok a világomba, ahol aztán sírásban török ki, néma sírásban. Érzem, hogy az arcomat hirtelen forróság önti el. A meleg könnycseppek sorban hullanak, kis patakokban csorognak le az államig, majd onnan a földre. Szánalmas, szánalmas, szánalmas, szánalmas!!
Keserűségemben jobb kezem ökölbe szorul és a földbe csap, majd elkezdem egy helyben ülve döngölni, mintha csak a füves talaj tehetne arról, hogy rossz kedvem van. Ma alapból az volt. Látva más arcán a mosolyt, meg az, hogy eszembe jutottak a közelgő ünnepek, rontottak a hangulatomon, ami mindig monoton. Nem tudok mosolyogni, sem nevetni, pedig aztán nem vagyok egy szociopata, érzelmek nélküli ember. Akkor nem is nevezhetném magam ennek, hiszen tudom, ezekkel fejezhetjük ki magunkat a legjobban. Dús hajamból a fülem mögé tűrök egy tincset, végül sóhajtozva körbenézek. Meddig kell elviselnem ezeket a rémes láncokat? Meddig kell a saját csapdámban szenvednem? Mikor jön az, aki megszabadít tőlük? mikor jön el az, hogy nem marja a szívemet az egyedüllét sötét felhője?
Sheela Lengrond
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. március 3. 20:33 Ugrás a poszthoz

Annabell Lucy Parker
Egyelek meg de most tényleeeeeg! Q_Q


Egyáltalán nincs ma sem jókedvem. Azt hiszem, hogyha mindennap úgy kelsz fel, hogy tudod, nem számíthatsz a szüleidre, hogy nincsenek testvéreid vagy életcélod, igazából az életnek sincs túl sok értelme. Csakúgy vagyok, de ez jó, addig is azzal üthetem el az időt, amivel szeretném, nem azzal, amire kényszerítenek. Régen, emlékszem, mit akartak tőlem a szüleim, viszont inkább ugornék egy sárkány elé, minthogy megtegyem azt, amit valósággal rám erőltettek.
Sóhajtozva sétálok a szabadban, remélve, hogy vigaszt találok a szívemben érzett keserűségre. Egy krémszínű hosszú ujjút, csőszárú farmert, és magas szárú csizmát viselek, kabátként pedig a nadrághoz illő laza dzsekit.
Forduljon fel minden élőlény, ami él és mozog! Forduljon fel mindenki, aki a boldogságért áhítozik! A boldogság nem más, mint gyenge illúzió, egy hitegetés, ami semmit nem old meg. Valójában az életnek tényleg nincs célja sem. Az út csak a sötétségbe vezet, esetleg a legközelebbi temetőbe.
Sokáig bolyongok céltalanul, mire ráakadok egy különös helyre. Itt sem jártam még. Enyhe érdeklődéssel belevetem magam, ekkor pillantok meg valakit a távolból, és előre izgulok. Mindig is hányingerem volt a többi embertől. Nem azért, mert rasszista lennék, egyszerűen... Más vagyok, mint a többi, egy-két lábon járó ocsmányság, aminek a pokolba kerülés lenne az igazi megváltás.
Utoljára módosította:Ginnie Marrywather, 2014. március 15. 18:28
Sheela Lengrond
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. március 3. 21:46 Ugrás a poszthoz

Annabell Lucy Parker - Már most szeretem ezt a játékot, és de, azért is, csak talán később.

Az idő jónak ígérkezik, de nem számomra. Valóban nem süt a Nap, de nincs is olyan sötét idő, mint amilyenre vágyom jelen pillanatban. Felsóhajtok, óvatosan megközelítve az illetőt. Csak Isten tudja, miért vetemedtem arra hogy odamenjek, mert nagy hiba volt.
Alighogy odaérek, kinyújtja értem undorító kezeit, befurakszik a személyes szférámba és az arcomhoz is hozzáér. Azonnal lerántom magamról, s ha nem pattogna annyira, szívből jövő gáncsolással mutatnám ki felé "szeretetemet." Már most hányok tőle. Remek jelzőkkel fűszerezve könyvelem el magamban az első ilyen élményt, ami először és így fogad. Először valamilyen Blankához volt szerencsém, de ehhez a balfékhez képest ő is normálisabbnak tűnt.
- Remélem minél hamarabb felfordulsz! Undorító az egész lényed! - harsogom, de mintha nem is figyelne rá, elkezd vonszolni. Úristen! Ez a vidámság gusztustalan! Megpróbálok ellenkezni, de nem sikerül. A hibbant nő úgy ráncigál magával, mintha csak egy rongybaba lennék. A mosolyától émelyeg a gyomrom, és a belőle kiáradó erő... Nos, különleges kisugárzással bír azt elismerem, azonban az nem elég, hogy mosolyt csaljon egy összetört lélek arcára. Nem ám, az én mosolyomat ő bizony soha nem fogja megtapasztalni. Egyszerűen nem tudok, s nem is akarok.
- Előbb csapok fel sárkány ölőnek! - próbálok elvándorolni, hogy véletlenül se kelljen végignéznem a fergeteges műsort. Nem tudom ki ez, viszont borsódzik a hátam. Visszataszító, émelyítő, nekem meg elegem van.
Soha nem ülnék le ide, ha van a közelben bárki is! A "bárkibe" meg az idegen is beletartozik, aki annyira sem méltatott, hogy bemutatkozzon. Mikor tünhetek el innen? Lesünk ki egy alkalmat rá...
Sheela Lengrond
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. március 19. 16:34 Ugrás a poszthoz

Évzáró/-nyitó ünnepség

Azt hiszem nagyon az év vége felé haladva jöttem ide. Nem igazán tudtam még rájönni arra, mik itt a szokások, puszta véletlenségből találtam el helyekre is, de amit felfedeztem, annak mind nagyon... örülök. Már érzem, hogy a kíséretházba sokszor látogatok még el, mintha egy faluban láttam volna! A bútorai porosak, ablakait talán kövekkel verhették be nagyon régen. Szomorúan és üresen áll arra várva, hogy valaki meglátogassa.
A napjaim zöme eseménytelen volt. Kódorogtam, próbáltam felfedezni a helyet, s minél kevesebbet poshadni az iskola unalmas, förtelmes falai közt. Találkoztam ugyan emberekkel, de szokásomhoz híven elég visszahúzódó magatartást mutattam velük szemben. Én inkább magamnak való vagyok, ezért van az, hogy most is egyedül sétálok a folyosón lassan, meg-megbotolva időnként a tömegben, amitől egyébként masszív hányingerem támad.
Neee, nem akarok sokáig köztük lenni! Remélem hamar vége lesz ennek az egésznek! Kétségbeesetten nézek körbe, miután sikerül beesnem az ajtón, végül leülök a saját asztalom legvégébe, remélve hogy a többiek messziről elkerülnek majd. Nem akarok társalogni. Nem akarok most itt lenni. Nem akarom, hogy megpróbáljanak szóba állni velem.
Hajamat kiengedve viselem a mai napon, ami pedig a ruhámat illeti, elég lezser viselet rejlik a talár alatt egy fekete hosszú ujjú, és egy farmer képében.
Sheela Lengrond
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. március 20. 19:48 Ugrás a poszthoz

Ronald Little-Leah

Elhagyatottan ledobom magam a fűbe, majd felhúzott térdeimet lassan átölelem és lehajtom a fejem. Ma is egy újabb szörnyű napot tudhatok magam mellett. Már megszoktam, mindegyik ilyen rossz szokott lenni. Nem tudom úgy élvezni az életet, mint mások. Ha látom mások mosolyát, elfintorodom. Ha hallom mások nevetését, menekülhetnékem támad. Ha pedig érzem más boldogságát, elfog a hányinger. Heh, nem is tudom igazán, miért van ez. Lehet a szüleim miatt. Ők a hibásak mindenért! Azért, hogy olyan lettem amilyen, és amiért nem tudom normális vágányra terelni az életem!
Miközben visszagondolok arra, mi is történt pontosan, elerednek a könnyeim. Halk sírásomat senki nem hallhatja, ha csak a közelemben elhaladóknak nincs szuper hallása.  
Még hogy érzéketlen? Miért hívott az az idióta érzéketlennek??! Én nem vagyok az! Egyszerűen csak... nincs értelme kimutatnom őket. Ha ezt megtenném, sem változna meg semmi! Minden ember aki eddig hosszú éveken át ott volt a közelemben, érzéketlen tuskóként viselkedett, mintha rég elfeledte volna, mik az igazi érzelmek. Sokat mesélt nekem arról néhány segíteni akaró, hogy azokat milyen megélni, de mindig más hallani, mint ténylegesen megtapasztalni.
Szipogva letörölgetem könnyeimet, és felvéve a pókerarcot elnyúlok a fűben, hogy aztán a tündöklő kék eget tanulmányozhassam tovább.
Sheela Lengrond
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. március 20. 21:21 Ugrás a poszthoz

Annabell Lucy Parker ^-^ <3

- He? - meglepődöm, amikor észreveszem a furcsa csillogást a szemeiben. Valamiben nagyon elszánhatta magát. Ismerem a tekintetet, és biztos vagyok benne, hogy ez a csillogás elszántságról árulkodik. De vajon mit határozott el ennyire magában?
A különös névért cserébe bármily nemű probléma nélkül le tudnám önteni egy vödör hideg vízzel, ám sajnos nincs vödröm, kézzel vagy pálcával meg nem olyan jó a hatása a dolognak. Szóval marad a jól bevált mérlegelés. Unottan felsóhajtok, miközben nagyban azon gondolkodom, mitévő lehetnék.
- Ja, nem érdekel a neved, meg az eszement műsor sem! - válaszolom hűvösen, majd hozzáteszem hogy Lengrond vagyok, de a keresztnevem sosem árulnám el egy hozzá hasonlónak sem.
Bákker, hova mehetnék? Nem akarok sokáig ezzel az őrülttel maradniii! Idegesen körbenézek, majd kiszúrok egy tőle távolabbi pontot és futásnak eredek. Kössz, én véletlenül sem akarok veled maradni!
Sheela Lengrond
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. március 25. 16:26 Ugrás a poszthoz

Ronald Little-Leah

Egyébként aki azt mondta rám hogy érzéketlen vagyok, egy felsőbb éves diák volt. Nem tudom melyik házhoz tartozhat, de nem izgat. Sokkal inkább az foglalkoztat, mit kellett volna akkor tennem. Kiborultam. Rögtön zokogni kezdtem, és elfutottam, mint egy gyáva nyúl, de előtte nekilöktem pár mellettünk elhaladónak. Nagyon fájnak a szavai. Nem ismer, nem tudhatja hát, hogy milyen vagyok valójában.
Töprengve nézegetem az égen elvonuló felhőket. Nem hiszem hogy találnék bárkit is, aki szóba állna velem, és aki nem olyan nyomulós mint például az a felhúzott csaj volt egy másik helyszínen. Mintha megivott volna legalább 3 doboznyi energiaitalt!
Hirtelen erős fájdalom nyilall a gyomromba. Rám nehezül akár egy zsák, s nem mozdul. Hangosan felszisszenek, összeszorítva fogaimat. Ááááh, mi volt ez?! Torpedó? ... Téglák? Eeh, ki dobna rám téglákat?!
- Az ott a gyomrom! - harsogom, és idegesen felemelem a fejem, hogy szemügyre vehessem azt ami rám esett. Rögtön elhallgatok, amikor egy különös, ámbár szelíd tekintetű fiú arcát pillantom meg. Nem tudom mennyire lepődik meg, minden esetre nem szándékosan teszem most azt, amit. Magával ragad az indulat, ezért kiáltok fel azonnal, majd reflexszerűen tovább törölgetem az arcom, nehogy észrevegye az elmaszatolt kis patakot, amit a könnyeim hagytak hátra. Nem válaszolok arra a legutolsó kérdésre. Szeretnék megszólalni, a cikázó gondolatok miatt pedig szívesen ráüvöltenék. Kinyitom a számat, s beszélnék, viszont nem jön ki hang a torkomon. Ő vele... találkoztam már valahol?

Sheela Lengrond
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. március 28. 21:19 Ugrás a poszthoz

Gwen Laura Kimiko Jones

Nem vagyok túl vidám mostanság. Úgy váltogatom a helyszíneket is, mint a ruháimat, csakhogy ha már itt kell maradnom, amíg fel nem fordulok, legalább úgy tegyem, hogy előtte egyedül felfedeztem egy-két helyet.
Ezúttal ide térek be. Fintorogva körbenézek, majd leülök egy kétszemélyes asztalhoz. Alighogy így teszek, megrohamoz egy pincér a maga bárgyúra sikerült mosolyával. És az a ruha! Úristen, a gyászruhákat is szebbnek tartom ehhez képest.
Halkan kérek egy csésze áfonyás teát, s míg a férfi készségesen bólint, meg intézkedik, unottan várok rá, az asztalra könyökölve.
Utoljára módosította:Laurena Aquamarine, 2014. április 17. 22:36
Sheela Lengrond
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. március 29. 11:08 Ugrás a poszthoz

Gwen Laura Kimiko Jones

Erre a helyre is véletlenül találtam rá egyébként. Ha céltalanul bolyongok, mindig úgy végződik, hogy belebotlok valamilyen új helyszínbe, és mivel most van egy kis pénzem, ez a hely nagyjából megfelel. Természetemhez híven sok negatívumot látok itt, ezért azt hiszem, büszkén kijelenthetem magamról, hogy az optimisták rémálma vagyok.
Megigazítom magamon farmerdzsekimet, amit a piros rövid ujjúhoz vettem fel. Nadrág gyanánt egy csőszárú farmert viselek. Miközben a ruhámmal "szórakozok", odajön hozzám egy lány. Alighogy megkérdezi leülhet -e, már el is rendezkedik a széken. Szóra nyitom szám, s lám, csukhatom azonnal vissza... Nem örülök annak, hogy idejött, a tekintetemből azt is kiszűrheti, hogy a poénkodása nálam fabatkát sem ér. Ugyanaz az elkeseredett, hűvös barna szempár köszön vissza rá, ami előzőleg fogadta.
- Örülök, hogy otthon érzed magad és idetelepedtél a lapos hátsófeleddel úgy, hogy még válaszolni sem tudtam a kérdésre! - szólok be, majd gunyoros mosolyra húzom a szám - Miben gondolod, hogy te nem különbözöl ezektől a "Pingvinektől"? - Öltözködésben talán még igen, de személyiségben nagyon sok hasonlóságot véltem felfedezni. Miközben sértő mondatokat vágok a fejéhez, megérkezik a sötét színű áfonyás teám. A pincér lerakja elém a csészét, a tekintete legmélye pedig olyan, mintha köszönetet várna el érte. Igen, az illedelmes emberek jó szokása ez, ám az enyém nem. "Köszönöm" helyett egy fűszeres megjegyzéssel illettem, mire háborogva odébb áll a következő vendéghez.

Utoljára módosította:Laurena Aquamarine, 2014. április 17. 22:40
Sheela Lengrond
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. március 29. 12:28 Ugrás a poszthoz

Gwen Laura Kimiko Jones

Bizalmatlan vagyok a lánnyal szemben. Nem nehéz behatárolni, hogy milyen ember vagyok egész pontosan, megtörni már annál inkább. Makacs vagyok, ha azt hiszi, pár érdeklődő szóval és nézéssel beszédre bírhat, akkor téved! Beszélni beszélek magamról, ám közel sem annyit, mint általában a többiek teszik.
- Lengrond - pár percnyi habozás után dadogva kinyögöm a vezetéknevem. A keresztnevemet elhallgatom, nem akarom hogy rájöjjön és egy nap felkeressen a házamon belül. A játékkal kapcsolatos kérdésre megcsóválom a fejem. Engem nem érdekel a kvidiccs, szerintem amúgy is hülyeség!
Amikor aztán megemlíti a családot, összeszorul a torkom. Nehéz múltam volt, nem jöttem ki tökéletesen velük. Egy olyan hitet követtek, ami az őrületbe kergette őket - szó szerint - ezért nem tudtak úgy szeretni, ahogy azt elvártam volna, no meg sokszor bántottak. Ezek mély sebeket hagytak hátra lelkemen, amiknek nagy része még most sem tudott igazán begyógyulni.
- Róluk nem beszélek - lehorgasztom fejem. Hosszú hajamat nem fogtam össze semmivel, ennek folytán lágyan vállamra omló hullámos fürjeim eltakarják arcomat. A mondatot fogcsikorgatva préselem ki magamból. Érzem, hogy kissé indulatosabb leszek, de korántsem amiatt, mert megtörni készülök. Nem, semmiképp sem "hódolok be" egy ilyen senkiházi előtt!
Utoljára módosította:Laurena Aquamarine, 2014. április 17. 22:44
Sheela Lengrond
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. április 10. 23:25 Ugrás a poszthoz

Szabó - Kelemen Zsombor, Évnyitó/-záró ünnepség

A halk köszönésre szemöldök ráncolva az illető felé fordulok hogy leteremtsem, de nem tudom. Ma valahogy ahhoz sincs erőm, hogy gúnyos megjegyzéssel illessem az embereket, ahogy tenni szoktam. Az, hogy látom a nyüzsgő diáksereget, felfordítja a gyomrom, viszont az is igaz hogy még mindig jobb itt, mintha egyedül ücsörögnék valahol. Talán így hamarabb megtalálhatnám az okot, miért kerülnek annyira...
Zavartan dörzsölgetni kezdem a tarkómat.
- Helló - köszönök vissza hűvösen, majd korántsem barátságos pillantásokkal végigmérem, ezután tekintetem az övéin állapodnak meg.
Sheela Lengrond
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. április 12. 21:18 Ugrás a poszthoz

Ronald Little - Leah

Hirtelen nem tudom, mi lenne a legjobb megoldás. Elzárkózzak ez elöl a fiú elől? Nem ismer, és én sem őt, nem származna baj abból, ha nem tennék így. Mégis oly' idegen számomra, hogy hosszú percekig képtelen vagyok egy hangot is kiejteni a számon. Alsó ajkam enyhén megremeg, tekintetem pedig merengővé válik. Tényleg eltanácstalanodtam, ezért úgy döntök, az ösztöneim szavára hallgatok tovább, mik most azt sugallják, beszélhetek vele.
- Csakúgy rám estél, most pedig olyan, mintha szánalmas szavaiddal m-mentségeket keresnél! - rivallok rá és nem mutatom, de belül igencsak meglep hogy "szép lánynak" hívott. Erre az hívja fel nagyon a figyelmet, hogy az utolsó szónál kicsit megakadtam, pedig nem szoktam.
Egy átlagos bók is jól tud esni, főleg ha normális embertől kapom meg, ami ritka. Összefutottam már néhány alakkal, viszont egyikőjük sem tűnt túl szimpatikusnak, kivéve azt a rejtélyes alakot, akivel egy kísértetházban futottam össze. Miért szorul össze a torkom, amikor a szemeibe nézek? Titkon még azokat vizslatom, miközben ő megpróbálja magát mentségekkel kihúzni abból, ami már megtörtént. Egy savanyú mosollyal nyugtázom mindezt, miután hajlandó voltam beszélni és nem leplezem hogy kicsit még haragszom rá, ám érdekesmód rá nem tudok úgy, mint a többiekre általában. Nem foglalkozom azzal, miért van ez, egyszerűen úgy vélem, csak... csak mert. Nincs különösebb ok rá.
- Novemberben jöttem ide - váltok témát, szó nélkül megragadva az egyik kezét. Nem hinném, hogy pont te láthattál volna valamerre! Bár nem kizárt ok. Nekem nem ismerős...
Sheela Lengrond
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. április 16. 22:01 Ugrás a poszthoz

Gwen Laura Kimiko Jones

Az idegenről az asztalra nézek, és hosszú ideig fixírozom. Savanyúra vállt ábrázatom azt tükrözi, mennyire idegesít a közelsége, mintha kitartóan tovább akarna próbálkozni. Viszont ennek nincs értelme, s biztos vagyok benne, ezt hamarosan ő is belátja.
- Én egyenesen utálok mindenkivel beszélni - óvatosan újra rápillantok elég fagyosan, míg belül úgy érzem, egy hatalmas vihar kerekedik. Háborog a lelkem a családi hátterem miatt. El akarom felejteni azt, ami történt. Tovább akarok lépni rajta, azonban amíg nem tudom hogyan tegyem, biztos hogy úgy fogom érezni, mintha be lennék zárva valahová. Ez a hely nem más, mint egy börtön, amit az őseim létre számomra, de azt nem súgták meg, hogyan juthatnék ki belőle...
- Egy kötelet, esetleg egy mérges kígyót vagy nyugalmat. Tudod mit? A nyugalom jó lesz! - felelem ridegen.
Utoljára módosította:Laurena Aquamarine, 2014. április 17. 22:50
Sheela Lengrond
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. április 16. 23:33 Ugrás a poszthoz

Gwen Laura Kimiko Jones

Vállat vonok a további kérdés zuhatagra.
- Nos, kis ripacs, angolként azt kéne mondanom, hogy sok hobbim van, de azzal csak hazudnék. Alig érdekel valami, de hogy mik azok, nem fogom elárulni - ha azt hiszi hogy pár kedves szótól megtörök, akkor téved! Nehéz fába üti a fejszéjét az, aki velem próbál meg beszélgetni. Ritkán sikerül, ha nincs erőm, sem kedvem a zárkózott viselkedéshez, ami csak egy védelem arra, hogy az embereket eltaszítsam magamból. Mert ha így teszek, akkor nem alakíthatok ki kötelékeket, és ha nincsenek kötelékek, amik hozzájuk fűznek, akkor szabad vagyok. És ha szabad vagyok, akkor nem kell attól félnem, hogy hátba szúrnának a barátok vagy épp a nagy őőőő....
- Egy baglyom van, de jobb lenne egy kígyó, azt legalább a nyakadba tehetném - jegyzem meg cinikusan mosolyogva.
Utoljára módosította:Laurena Aquamarine, 2014. április 17. 22:54
Sheela Lengrond
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. április 17. 13:57 Ugrás a poszthoz

Gwen Laura Kimiko Jones

Továbbra sem törődöm a szavaival. Vagyis megpróbálok, de kicsivel nehezebben megy. Kezd elkeseríteni és egyszerre felbosszantani a beszélgetés folytatásával. Miért nem érti, hogy elegem van belőle? Miért nem érti, hogy nem fogok vele úgy beszélgetni, ahogy reméli? Végképp fellobban, majd előtör belőlem valami, amikor kihozzák a lány rendeléseit.
- Miért kérdezgetsz tőlem olyanokat, amikre úgy is tudod hogy nem kapsz választ? Őrült vagy, ha abban hiszel, hogy engem meglehet törni, mint valamilyen állatot! - felállok, a szék enyhén hátrabillen de nem dől el. Két kezemmel az asztalra csapok, s áthajolok rajta úgy, hogy minél jobban a szemeibe tudjak nézni.
- Feleslegesen fecsérled rám mind az idődet, mind az erődet, hát nem világos?! Miért próbálkozol? Erre válaszolj ahelyett, hogy tovább untatnál a locsogásoddal!
Utoljára módosította:Sheela Lengrond, 2014. április 17. 14:40
Sheela Lengrond
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. április 17. 19:16 Ugrás a poszthoz

Gwen Laura Kimiko Jones

Meglepődök a választól. Amikor azt mondja, szeretné hogy a barátai közé tartozzak, ez az érzés az arcomra is kiül, ami ritka.Tágra nyílt szemekkel vizslatom az övéit, végül bólintok.
- Értem - felelem komoran, s felegyenesedem. Épp azon őrlődöm hogy ezután mi legyen, amikor úgy dönt, távozóra fogja.
- Hé! - kiáltok utána teljes hangerővel - Visszataszító vagy, de akkor még inkább azzá válsz a szememben, ha most itt hagysz! - mondom komolyan. Hirtelen felindulásból teszem. Nem.. tudom mi bajom. Összezavarodtam magamat illetően. Most már teljesen világos mit akar elérni a lány, azonban nem tudom, mennyi sikerrel járhat. Sok embert üldöztem már el, s úgy tűnik ha nem teszek valamit, ő lesz a következő, akkor viszont lehet, teljesen porrá történek még a szilánkok is, amik egykoron a lelkemet alkották. A szilánkocskáknak köszönhetem, hogy időnként még érzek valamit a gyűlöleten, vagy mély keserűségen kívül. Nehéz bevallani, viszont ahogy eddig majd' megőrjített ez a mitugrász... úgy hiányozna is, ha tényleg kilépne  azon az ajtón amin betévedtem ide. Aztán elvegyülne egy mini tömegben, s fene tudja mikor botlanánk ismét egymásba.
Sheela Lengrond
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. május 6. 20:23 Ugrás a poszthoz

Dolánszky Alex

Nem vagyok túl boldog. Tegnap az a srác eléggé felhúzott, csak nem mutattam ki teljesen. Gemológia óránk volt. Mellette ültem, miután odahívott magához, amiért nem vallanám be, de picit hálás vagyok, különben egyedül ültem volna. Habár legtöbbször úgy vagyok ezzel, oly' mindegy hogy ülök! Megszoktam már azt is, ha egyedül vagyok.
... Keresztülhúzta a fél jegyzetem, emiatt az eredeti olvashatatlan. Tegnap éjjel legalább fél órát kellett felette görnyednem, hogy ki tudjam venni a betűket, és újra leírni az egész jegyzetet. Ha a teljes munkám odalett volna, valószínűleg a kérdésére is nemleges választ adok, s ma nem lennék itt. Látta, hogy nem vagyok jó passzban, ezért elhívott a majálisra vigaszképp. Azonnal igent mondtam rá, rám nem jellemzőmódon, de ez inkább csak azért van, mert sosem volt igazi gyerekkorom, és a majálisra nem jutottam el soha. Pedig el akartam nagyon sokszor, holott nem tudtam még a szó jelentését se. Csak a színes plakátok, és az újságok képei adtak némi ízelítőt belőle. És most itt vagyok egynek a  helyszínén!
Elképedve követem az varázsló/boszorkány tömeget. Mindenki ébernek és izgatottnak tűnik. Van, aki "ki is nyalta" magát a feltűnő ruhákkal, én viszont maradtam a régi stílusomnál. Egy világoskék háromnegyedes farmernadrág van rajtam, a felsőm egy szürke rövid ujjú, aminek a közepén fekete betűkkel egy "I hate the world." felirat díszeleg.
Ahogy előrehaladok, hamarosan megpillantom az illetőt. Nem nehéz észrevenni, egy szökőkútnál van, méghozzá... Kerekes székben? Ezt tegnap nem vettem észre. Nem figyeltem eléggé. No mindegy! Komor arccal előbukkanok a tömegből, odamegyek hozzá, majd köszönök.
- Helló - felelem karba tett kézzel.
Sheela Lengrond
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. május 6. 22:57 Ugrás a poszthoz

Dolánszky Alex

Nem válaszolok egyből arra, haragszom -e még rá a jegyzetem miatt. Szerintem egyértelmű, de kivételesen ma nem olyan nagy bennem ez az érzés, mint akkor volt. Az órán nagyon pipa voltam rá. Duzzogva elfordítom a tekintetem, és inkább én is a helyet kezdem el pásztázni. Nagyon-nagy, a helyre jóformán alig ismerek rá. Pedig egyszer már voltam itt egy csajjal, aki... Nem kicsit idegesített a viselkedésével.
Mindent ellep a standok és színes sátrak egybemosódott összessége, közöttük az izgő-mozgó varázsló/boszorkány sereggel.
- Egy kicsit - válaszolom végül, de csak nagyon halkan, mintha nem akarnám, hogy kiszúrja ezt a mondatom. Azonban elég hangos ahhoz, hogy kivegye ennek a két szóból álló gyötrelemnek minden tagját, úgyhogy ezt buktam.
Ide-oda jártatom a szemem, ám csak azt tudom felelni a következő kérdésre, hogy nézelődjünk. Majd ha valami esetleg felkelti az érdeklődésem, azt úgy is jelezni fogom. Tehát elindulunk. Lassan andalgok mellette, egyre közeledve a tömeghez. Bakker, emberekből már a szökőkútnál sem volt kevés, de ahogy egyre közeledünk néhány standhoz, érzem, hogy görcsbe rándul a gyomrom. Nagyon új ez az egész...
Idegesen tekintek felváltva mindenhova. Először le a fiúra, majd a mellettünk álló ételes placcokra és színes sátrakra. Közben azon elmélkedek, hogyan válaszolhatnék arra, voltam -e már majálison. Persze, akinek nincs olyan élete, mint nekem volt, annak könnyebb! Csak rávágja hogy igen, vagy nem! De én nem ilyen vagyok! És azt hiszem egy picit félek attól, mennyire nézne hülyének a következő mondat után:
- Még sosem... voltam majálison, vagy ehhez hasonló egyéb rendezvényen - mondom nagyot nyelve, s belül azon imádkozom, hogy ne nevessen ki. Chhh, miért aggódok ilyenek miatt? Kaptam nagyobb pofonokat is az élettől, ennek meg le kéne peregnie rólam. Már megszoktam, ha nevetnek rajtam...
Sheela Lengrond
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. május 7. 10:57 Ugrás a poszthoz

Dolánszky Alex

Úgy tűnik, a válaszommal sikerül meglepnem őt. Még sosem voltam majálison. Ahogy itt sétálok, a gyomrom bizonyos időközönként rándul görcsbe. Sosem bírtam jól a nagy tömeget, ezért fordult elő az, hogy a napom nagy részét inkább egyedül töltöttem.
Meglepődöm aztán, mikor arra kérdez rá, honnan jöttem, de nem mutatom ki. Várható lett volna, hogy megteszi, elvégre azt hiszem még a nevemet sem tudja. Ezzel viszont szerezhetne rólam némi infót. Mogorva fintor helyett fájdalmas mosolyra húzódik a szám. Próbálok visszaemlékezni a szépre és jóra. Olyan emlékek után kutatok a fejemben, ami egy percre boldogságot csalt a lelkembe. Azonban semmi nem ugrik be, csak a rossz. Gyerekkoromban, mielőtt rákényszerítettek volna egy bizarr hitvallásra - már ha lehet azt hitvallásnak nevezni -, talán annyiban volt jó minden, hogy kíváncsian és nyíltan tekintettem a világra. Viszont amikor a szüleim nekikezdtek annak, hogy ráneveljenek arra, a napok egyre színtelenebbé váltak, végül kifakultak.
Alig észrevehetően megcsóválom a fejem, próbálva ezzel elűzni a nyomasztó gondolatokat.
- Még... sosem - zavartan kezdem fekete-fehér tornacsukám orrát vizslatni. Ennek köszönhetően nekimegyek egy varázslónak, aki leönti magát a kezében tartott poharas italával. Morcosan pillant rám, majd kulturáltan melegebb éghajlatokra küld. Én az egészre egy fintorral reagálok, s kikerülöm az illetőt.
- Londoni vagyok, szerintem ott is tartanak majálisokat, de engem soha nem engedtek volna el egyre sem - sóhajtok fel, keserűen.
Az egyik mondata végképp meglep, enyhe értetlenség ül ki arcomra. "Na akkor ma sokat kell bepótolnod" ...? Végül megértem, mit akar mondani ezzel, picit jól is esik. Valóban lenne mit bepótolnom. De miért viselkedek ilyen furán mellette?
- Azt már neeeem! - nem fogok pici lovacskákon nyargalni! Oké, igen.. Elhatároztam, ha már itt vagyok, talááán kipróbálok egy-két dolgot, ám nem fogok a hat évesek szintjére visszasüllyedni. A körhinta náluk lehet nagy divat.
Sheela Lengrond
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. május 7. 15:43 Ugrás a poszthoz

Dolánszky Alex

- Már megszoktam, hogy lehurrognak - felelem lehorgasztott fejjel. A hajam most két copfba van kötve, amik a vállaimon vannak épp. Így nem tudják függönyszerűen eltakarni az arcom, mint a Gemmológia órán a padban, amikor a jegyzeteimet néztem.  
- Azok - válaszolom szűkszavúan. Szigorúak, és megkeseredettek voltak. Úgy neveltek, hogy miattuk gyakran érzem úgy, nem találom a helyem a világban. Nem vagyok erős, a Roxfortban meg hamar "elvéreztem" volna, ezt rögtön megmondom a fiúnak, aki mintha a gondolataimban olvasott volna. Menekülni? Igen, idemenekültem, mert nincs más hely, ahová szívesen mennék, és az, ahogy veled beszélgetek...
Ismét alig észrevehetően megcsóválom a fejem amint őt nézem, majd rövid idő után újból a körhintára nézek. Érvelhet mellette bárhogyan, nem vagyok belül sem olyan, hogy felüljek rá!
- Akkor sem pattannék fel rá, ha az életem múlna rajta! - csapok homlokomra, aztán sóhajtozva követem őt egy standig, ahol különféle nyalánkságokat kínál egy idős férfi. Az arcfestésen még erősen gondolkodom.
... Valamiért nyugodtabbnak érzem magam. De erről inkább hallgatok. Legyen ez is egy olyan titok, ami egy zárt ajtó mögé kerül. Egy olyan ajtó mögé, ami soha -
- Zöld - mondom pár percnyi habozás után, amikor is a fiú visszatér két vattacukorral. Keserű érzéssel tölt el, hogy ennyit ismerek a majálisból. Apa ritkán hozott, de nem a pálcikás, hanem ilyen dobozos/műanyag pohárkás fajtájút.
Egy halk köszönöm mormogok, s közben az arcfestést hirdető táblát figyelem a körhintán túl.
... soha nem kerülhet feltárásra.
Sheela Lengrond
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. május 7. 17:25 Ugrás a poszthoz

Dolánszky Alex

Annyira szánalmas az, hogy poénkodni próbál, hogy végül halkan felkacagok. Ezt soha senki nem tudta nálam elérni. Könnyen megeshet hogy csak most láthatja ezt ha az arcomat fürkészi.
- Ez iszonyatos próbálkozás - vigyorgok rá lenézően - De jobb, mintha néma maradtál volna - teszem hozzá végül, és átveszem tőle a vattacukrot. Én nem csíkozok. Egyből beleharapok egy oldalon a fogaimmal, majd letépek egy jókora darabot. Huss, már el is tűnik a számban, szinte azonnal olvadozni kezd. Pont, mint régen. Ez az egy olyan tett volt, amiért nem fogom leszólni őt. Jót választott ugyanis - akárcsak jó magam. Az alma a kedvenc gyümölcsöm, és az ilyen ízesítésű dolgokat is nagyon kedvelem. Az pedig hogy az édességnek ilyen remek színe van, rögtön eldöntetett, melyiket választom a kettő közül. Némán követem őt tovább. Odaérünk az arcfestő standhoz. Ilyenen sem vettem részt eddig, furcsa látni, milyen sok fiatal nő ül egy-egy vaskos album társaságában. Hamar kiderül, hogy azokban több száz minta van, amit vállalnak a "festők", ebben ő "felsége" nem tévedett.
Érdeklődve lapozom fel. Nehéz választani, viszont nem kell teljesen végigmennem rajta ahhoz, hogy ki tudjam választani a megfelelőt, ami a gepárdok jól ismert szimbóluma lesz: A jól ismert színes pofa, a szemek alatt egy-egy csíkkal, amitől olyan, mintha sírnának.
- Szerintem ez jó lenne - szólalok meg, megtörvén a pillanatnyi csendet, mi kettőnk közt támad. Illetve nem tudom ő megtöri -e, mert én eddig nagyfokú figyelmet szenteltem a színes képeknek, így előfordulhat, hogyha közben még mondott valamit, azt nem hallottam.
No mindegy is. Aki az asztalnál áll, egy kb. velem egykorú, szőke hajú lány. Vidáman mosolyog, és amikor lerakom a könyvet, készségesen megkérdezi, miben segíthet. Attól a bárgyú arctól majd' felfordul a gyomrom, de inkább elfojtom magamban a gúny apró csíráját, és arra térek rá, amit akarok.
- Egy gepárd pofamintája kéne az arcomra, de úgy, hogy az alap is fehér legyen - az albínó példányokat jobban kedvelem, amiknek fehér az alapja, és úgy jönnek rá a fekete minták.
Nem kell sokat várnom, a csaj rögtön festéket ragad, maga felé fordítja a képes albumot, én pedig kényelmesen helyet foglalok, hagyva, hogy nekikezdjen a munkának.
Utoljára módosította:Sheela Lengrond, 2014. május 7. 17:59
Sheela Lengrond
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. május 7. 19:39 Ugrás a poszthoz

Gwen Laura Kimik Jones

Téved, mert ő nem tudja, hogy én mit éltem át. Én nem vesztettem el a szüleim, de számomra olyan, mintha ők nem élnének. Megszűntek létezni a belsővilágomban, az emlékeimben is, amióta nem bántak úgy velem jól. Elgondolkodva pillantok a gőzölgő italra, amit nemrég rendelt, majd felemelem a csészét, és habozva ugyan, de belekortyolok.
- Nem tudod, hogy én mit éltem át - vágom rá fagyosan, és ránézek ismételten egy átható, fagyos pillantással - Nekem még élnek a gondviselőim, de gyűlölöm őket! - mondom rövid ideig a sírás határán állva, ám hamar úrrá leszek magamon. Nem fogok könnyeket hullajtani, főleg nem ezelőtt a... lány előtt.
- Nem számít, csak ne legyél olyan, mint egy elviselhetetlen energiabomba - ezzel arra akarok célozni, hogy a túl sok kérdéssel megy gyorsan az agyamra.
Sheela Lengrond
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. május 7. 22:52 Ugrás a poszthoz

Dolánszky Alex

//Zsákbamacs - 9//

Tudom, hogy a vattacukortól ragacsos lehetek. Régen megtanultam hogyan egyek úgy, hogy ne legyek az. A lényege az, hogy ne egyem olyan gyorsan, ne szedjek a számmal olyan nagy darabokat belőle, és akkor elkerülhetem azt, hogy zöld legyek állig.
Ezután hagyom csak, hogy a szőke lány munkához lásson. Belemártja az ecsetet a fehér festékbe, ezután gyors, alapos mozdulatokkal felviszi. Miközben így tesz, sikerül annyira megnyugodnom, hogy lehunyom a szemem, és kirekesztem magamból a tömeg zsibongását. Még most is furán érzem magam a fiú közelében, ezt azonban nem tudom hova tenni. Nem mondanám, hogy szerelmeslennék belé, ám ha így lenne, mindenképp azon leszek, hogy gyorsan túllépjek ezen. Neki biztosan van barátnője, én meg lehet hogy nem akarok párt magamnak. Legalábbis egyelőre. Egyszerűen csak át akarok gondolni néhány dolgot, kitisztítani végre a fejemet, meg magam mögött hagyni egy iszonyatos múltat. Azonban a szüleimnek szánt bosszú tervéről nem mondok le!
Khm, az alap nagyon gyorsan megvan. A fekete foltok és a könnyszerű minta meg csak 5 percet vesz igénybe össz-vissz. Mire észbe kapok, már azt mondja a lány, hogy kész is, s ugyanazzal a bárgyú mosollyal enged utamra, mint amivel fogadott. Kissé idegesen keresem a fiút tekintetemmel, Végül megtalálom. Azonnal odamegyek és a különleges izét kezdtem tanulmányozni, amit a kezében tart. Időközben lassan magam is befejezem a vattacukrot. A pálcát picivel vidámabban dobom ki egy közeli kukába, majd visszatántorogva válaszolok is.
- Mehetünk, de ha megkarmol az a macska, inkább átadom! - mondom komolyan, és azzal elindulok a zsákmacskás standja felé annak ellenére, hogy nem vizslatom túl sokáig azt a térképet. De nem baj, hiszen ha a srác gyorsan kapcsol, hamar követni fog, és együtt könnyebb lesz eljutni oda. [...]
Mikor megérkezünk, nekem úgy tűnik, mintha épp senki sem állna előttünk. Kíváncsian rákérdezek arra, pontosan mi ez, hogyan működik. Igyekszek sok infót gyűjteni. Szerencsére aki ezt az egészet vezeti, egészen normális és ő is készségesen segít - hát hogyne, hiszen a kedves idetévedő pénzéért mindent!
- A 9 -est veszem meg - szakítom félbe, amikor már eleget tudok erről az egészről.
Utoljára módosította:Sheela Lengrond, 2014. május 7. 23:22
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Sheela Lengrond összes hozzászólása (49 darab)

Oldalak: [1] 2 » Fel