Nyílik a hatalmas tölgyfaajtó és ahogy kilépsz első helyszínként a rétet pillantod meg. Hosszan terül el a szemed előtt, míg meg nem állítja szemben az iskola kapuja, oldalt pedig addig tart, amíg a piknikező tisztás meg nem állítja. Aztán pedig már valami más kezdődik, ami megelőzi a hatalmas erdőt, melybe nem érdemes mászkálni legyen nappal vagy éjszaka, hiszen ki tudja pontosan mit is rejt az a szempár, mely az avarszinten megbújva követ téged. A réten viszont a fű tökéletes ameddig csak a szem ellát és ha bőrödet perzseli a nap nincs más dolgod csak beülni az elvétve található fák hatalmas koronájának egyik hűs lombja alá. Viszont ha bátor vagy, esetleg a nap oly kegyes, hogy nem kell menekülni előtte akkor a padokat ajánlom, hiszen ott is kényelmes. Sokan fordultak/fordulnak meg most is itt, és sokszor próbálták nevükkel fémjelezni ittlétük vagy érzéseik, de eddig senkinek se jött össze, így a padokon se a rongálás se az idő vasfoga nem mutatkozik meg, ugyanúgy ahogy a fáknál sincs esélyük. Ez az a hely ahol tipikusan a legtöbb ember megfordul, hiszen szinte mindenki ide merészkedett ki elsőnek és itt szerzett barátokat is magának, akikkel vagy itt találkozik újra vagy itt ismer meg másokat.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=865315#post865315][b]Kárási-Tóth Zsanna - 2023.07.12. 10:15[/b][/url]

- Csináld megint! - Laca elkövette a végzetes hibát, mikor megszólalt a saját hangomon, azóta ahogy alkalmam nyílik, mindig kikönyörgöm, hogy utánozzon már valakit, mert bár elsőre lesokkolt, azóta nagyon vicces nekem.
Egyébként vannak elveim. Közéjük tartozik az is, hiába medencézni megyünk, nem trappolok végig a kastélyon egy szál bikiniben, mert az hogy néz ki. Na meg, bőven eleget kell mutogatnom magam ahhoz, hogy ne ragadjak meg plusz alkalmakat. Így bár elfintorodok a mellettünk elhaladó lány láttára, de megértem. Csak.
- Oké, még ha lenne is neki mit kirakni - mert hát elől deszka, hátul meg léc, mégis úgy húzza ki magát, mint aki el is hiszi, még utána is fordulnak. Jó, nyilván az eridonos is megnézi, hülye lenne nem megnézni, mikor így premier plánba a szeme elé teszik. Nekem ez akkor sem bejövős dolog.
Újabbat kortyolok az üvegből, ami nálam van, és megint fintorgok.
- Citromos víz. Semmi ízesítés, csak így natúr, de valami borzalom, de... nem lehet hasam. Anyu elintézte, hogy benne lehessek a Balenciaga kampányában. Ez ilyen nagy dolog - amit kivételesen még várok is, ez hallatszik azon, mennyire izgatott a hangom. Már annak ellenére, hogy halk, mert nem akarok támadási felületet adni, így nem is verem nagy dobra.
- A csipet csapat amúgy nem fog fellógatni, hogy ennyit lógsz velem? - teszem fel a nagy kérdést, mert már most többet van a társaságomban, mint az előkészítős évek alatt összesen. Én pedig nem akarok ebből kellemetlenséget.
- ÚÚÚÚÚÚÚÚRISTEEEEEEEEEEEEN! - ahogy a medencékhez érünk, felkiáltok, mikor meglátom a hatalmas flamingót. Hirtelen állok meg, hajolok előre, csak hogy tökéletesen a fejem tetejére tudjam kontyolni a hajam, ami egész idáig a hátam közepét verdeste. Ebben egyet értünk anyussal. Semmi pénzért nem vágatnám le.
Gyorsan lekapom a rajtam lévő ruhát, hogy aztán már bikiniben szaladhassak is.
- Gyereeeeeeee - nem felejtem el, hogy nem vagyok egyedül, csak ez... fú de nagy, és akarom. Még csak nem is figyelem, melyik medencébe rongyolok bele nagy bátran, a flamingót célozom meg, amire roppant hősiesen fel is küzdöm magam. Az meg aztán cseppet sem érdekel, ki hogyan figyel. Sose érdekelt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=866628#post866628][b]Hollósi Zalán - 2023.09.04. 14:27[/b][/url]

Kakasi hegyibeszédét követően Zalánnak bájitaltan vizsgára kellett mennie, az pedig, hogy nem aludt egy szemhunyásnyit sem, rendesen meglátszott a teljesítményén. Mindent megtett annak érdekében, hogy a teremből kiszabadulva lerázza Kornélékat, mert most semmire nem vágyott jobban, minthogy egyedül merüljön a gondolataiba kicsit. A rétre leérve zaklatottan hajította táskáját az egyik pad tövébe és fel-alá kezdett járni előtte.
 Nem törődhet most ilyen baromságokkal, ennél van fontosabb is. Sokkal fontosabb. De Theodore-t sem zavarhatta az utóbbi napokban, mert ő Zalánnal ellentétben sokat foglalkozott a tanulmányaival. Hiába volt olyan, mint ő, valahogy mégis képes volt megtalálni az egyensúlyt az életében. Persze úgy könnyű, hogy nem szorul a halálos hurok a nyakán...
 Könnyű volt kiszúrnia úgy Améliát, hogy tekintetét járatta fel s alá a réten, de mire gondolatmenete hasznos ötletet eszkábált össze ebből az információból, eltelt jó pár perc. Ahogy ahhoz is kellett kis idő, hogy nyugalmat erőltessen magára és ne tűnjön totális katasztrófának.
 - Zavarlak? - kérdezte óvatosan, torkát köszörülve, mikor a közelébe ért.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=867855#post867855][b]Szécsi Dominik - 2023.10.01. 22:34[/b][/url]

Nem a legszebben beszéltek egymással az évnyitón, és valahogy az utána következő napokban is kerülték egymást Bogival, mintha mindkettőben lett volna némi dac, és inkább az egó diktált mindkét részről. Dominikkal viszont elég sok minden történt, nem egyszer gondolt is az eridonos lányra, szívesen írt volna neki, vagy hívta volna ki egy kis csatangolásra, de aztán mindig eszébe jutott, hogy most épp nem beszélnek, mert Bogi vérig sértődött. Pedig nem akarta megbántani, az egész amúgy is csak hülyéskedésnek indult, csak hát, valahogy mindig át tudták lépni azt a határt, ami után már fájdalmat okoztak a másiknak. Ilyen téren még nagyon csiszolatlanok voltak, s bár Dominik is megsértődött a lányra, mégis úgy érezte, hogy most előbb neki kell megtennie azt a bizonyos lépést. Bazsitól megtudta, hogy hol van a szőke, el is indult a rétre és még egy ajándék is lapult a zsebében, azt azonban egyelőre nem húzta elő.
Kiszúrta, hogy a lány épp ott ücsörgött egy pokrócon, biztosan ki akarta még élvezni az ősz utolsó meleg napjait. Először úgy gondolta, hogy majd jól ráijeszt, de tekintve hogy tényleg rossz volt a helyzetük, nem akarta megkockáztatni, hogy még ennél is rosszabb legyen. Végül egy félkanyarral befordult a lány látószögébe, és odasétált hozzá.
- Megengeded, hogy zavarjalak, eridonosok legszebbje? - kedveskedni akart, de lehet, hogy ebből a lány inkább valami másra gondolt, pedig ebben nem volt semmi irónia, tényleg csak kedves akart lenni Dominik.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=868409#post868409][b]Lafayette David Saint-Venant - 2023.10.12. 02:54[/b][/url]

Őszintén szólva örült, hogy nem maga Kakasi kísérte le őket a rétre a lanyha melegben. A múltkori után kétszer is meggondolja, mikor kerüljön az öregasszony szeme elé ismét, de sajnos nem lesz választása. Legalább a szeme már helyreállt.
Szó nélkül baktatott egész idáig Zalán oldalán, és az őket kísérő házimanóról jóformán tudomást sem vett azon túl, hogy nagyjából kövesse a szemével. Egyiküknek sincs túl nagy kedve koszos alsógatyákat pucolni, mikor voltak ott nagyobb marhák is az évnyitón, mint ők ketten. Az egyetlen bűnük, hogy Kakasi orra előtt kergetőztek (és Zalán pálcát rántott rá, ő meg vissza próbálta verni az átkokat, hát istenem! Most hagyja, hogy leátkozzák? Nem, na ugye!)
- Ezt nem hiszem el... - Olyan fájdalmasan rándul az arca, mintha trágyába dugták volna a fejét. A rét azon pontjára állította fel Kakasi a szárítót és a nagy súrolókádat, amit a kastélyból is bőven megfigyelhet bárki. Kritikus, borzalmas büntetés, teljes alázás! Jó hosszan terül el a kötél, jó feszesre van húzva, a vályúban pedig ott csillog a habos víz, készen a mosás megkezdésére, mellette hatalmas halmokban az alsónadrágok.
- Hányni fogok... - Egy erőtlen suttogás, egy elhaló nyögés, és tudja, ha ezt nem végzik el, Kakasi lesz az új mumusuk, míg meg nem pusztulnak.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=869453#post869453][b]Lónyay R. Hargita - 2023.11.18. 14:42[/b][/url]

Ez az évnyitó sem alakult a tervek szerint, mint ahogy igazság szerint egyik sem, amióta beiratkoztunk ide Estherrel, de nem akarok az iskolára panaszkodni, mert amúgy életem legnagyobb álma van itt közben teljesülőben. Illúziómágiát tanulok. Már meg sem tudnám mondani, mióta álmodtam erről, csak abban vagyok biztos, hogy nagyon nagyon régóta. Talán még azzal egyidejűleg kezdődött, hogy beleszerettem a balettba, szóval igazán nagyon régi vágy. Ezért különösen örültem, amikor felmerült a mai program ötlete egyáltalán. Egy egész ház szórakoztatását megtervezni és megvalósítani nem kis munka, de komoly lelkesedéssel vágtunk bele Bellával. Hosszasan ötleteltünk, hogy pontosan mi is legyen a látvány, hogyan nézzen ki, milyen színekkel és effektusokkal, amit aztán meg be is kellett gyakorolnunk, hogy nagyban is tökéletesen menjen. Nem kevés energiát és időt fektettünk bele, ezért is érzem szomorúnak, hogy végül nem maradt közönségünk. Az egész Eridont aludni küldték büntetésből a ma esti produkcióért, pedig összességében egyáltalán nem tűnt annyira vészesnek, mint az előző évek eseményei. Azt hiszem, inkább csak az utolsó cseppek lehettek a pohárban az egyébként ártalmatlannak tetsző, és első pillantásra egymástól feltehetőleg független csínyek. Sajnálom őket, meg azt is, hogy kalamajka lett ismét, viszont ha már ennyit terveztünk, szerveztünk és gyakoroltunk, megkérdeztem Seth-et, hogy nem mutathatnánk-e be mégis neki legalább a teljes produkciót. Ha másért nem, hát érdemben értékelheti, mennyit fejlődtünk vagy éppen mi az, amin javíthatunk. Hát ezért tart most kis csapatunk a rét felé, ahová eredetileg is tervezve volt az esemény, azért illúzióval megvalósításként, hogy közben mégse bántsuk a környék állatait túlzott hangoskodással.
- Kezdhetjük? - kérdezem már a réten ácsorogva. A kérdésem Bellának is szól, hogy készen áll-e, de a tanárunknak is, hogy belevághatunk-e.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=873732#post873732][b]Löwenherz Zsanna - 2024.02.14. 11:28[/b][/url]

Attól, hogy nem volt időm, én még nem felejtek. És igenis fontos ez a dolog is, csak volt sok más is, ami fontos volt. Nem is értem, mások hogy tudják azt mondani, hogy a suli uncsi. Lassan már saját magamra sincs időm, annyira leköt mások baja. Még arra se volt időm, hogy átgondoljam, miért érdekel egyáltalán mások baja, na mindegy. Viszont kölcsönkérem én a konyhából a sámlit. Leteszem az esküt, hogy én azt vissza is viszem, ami valljuk be... kicsit meggondolatlan, ha azt vesszük alapul, mihez kell.
Következő körben megragadok mindenkit, hogy megkérdezzem, hol van a nagy melák, akire én most dühös vagyok. Az pedig látszik is az arcomon. Feltépem én a nagy ajtót, kezemben a sámlival masírozok a birtokon, és most se érdekel, ki hogy néz rám. Szar lehet azoknak, akik ezzel foglalkoznak non stop.
- Lafayette David Saint-Venant - kiszúrni nem nehéz, úgy kiabálni, hogy meghallja már annál inkább. De megoldom, komolyan. Csak épp a hangom se csilingel kedvességemben.
Remélem, hogy megáll, így mint egy dühös törpe, masírozok felé. Nem állítom, hogy külső szemmel ez nem lehet vicces.
- Hajolj le! - ó, nem kérem. Igazából kihallani a hangomból, hogy ez inkább egy lehetőség. Arra, hogy ne kelljen használnom a kezemben tartott sámlit.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=873776#post873776][b]Sean Warren - 2024.02.16. 08:08[/b][/url]

Szokatlanul meleg, tavaszias tél van, de ez valahogy nem segít a hangulatomon. Olyan vagyok, mint egy sehova se tartozó lélek, csak csapódok jobbra meg balra, de nem igazán van célom. Hogyan is lehetne? A legnagyobb vágyam az volt, hogy az apám büszke legyen rám, hogy ott álljunk egymás mellett, és, hogy azt mondhassam neki, hogy csak azért vagyok jó, mert ő segített azzá válni. De már nincs itt, már nincs velünk. Fogalmam sincs, hogy mi mást tudnék tenni, még bizonytalanabb vagyok, mint voltam. Ráadásul az anyám olyan nyugodt, hogy azt elmondani nem tudom, és rendesen nem érzem jól magam a közelében, mert én szeretném kiadni a fájdalmamat, de most nem érzem azt, hogy megbízhatok benne. Ez furcsa érzés, nem kellemes. Így hát jobb ötlet híján az órák után egyenruháról feketére váltva, zajszűrős fejhallgatóval a fejemen kiülök egy távolabbi padra, és csak szívom magamba a D-vitamint. Jelen pillanatban ennyi az, ami tőlem telik.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=875368#post875368][b]Morvay Abigél - 2024.03.23. 14:45[/b][/url]

- Nééézd, ott vannak lilásabb kékek. Olyat kéne szednünk. - mutatok lelkesen előre, mint egy törpe vezér a hosszú és egy fős seregem élén. Anna engedélyt kért rá, hogy csokrokat szedjünk a réten, amiket aztán az előkészítőben a gyerekek fognak megtanulni lepréselni meg szárítani, hogy szép örök csokrok legyenek belőlük. Egyedül uncsi lenne, ezért addig rágtam Merse fülét, amíg el nem jött velem. Persze csak képletesen, tizenhét éves korom óta nem haraptam meg a fülét, akkor is csak védekezésből. - Pénteken leszel a párom a húsvéti tojáskeresésben vagy idén is azok között leszel, akik elrejtik őket? - mert ha rejtegetni fog, akkor úgy mint tavaly, figyelnem kell őt, árgus szemekkel. Akkor csak második lettem, de idén nyerni szeretnék.