Nyílik a hatalmas tölgyfaajtó és ahogy kilépsz első helyszínként a rétet pillantod meg. Hosszan terül el a szemed előtt, míg meg nem állítja szemben az iskola kapuja, oldalt pedig addig tart, amíg a piknikező tisztás meg nem állítja. Aztán pedig már valami más kezdődik, ami megelőzi a hatalmas erdőt, melybe nem érdemes mászkálni legyen nappal vagy éjszaka, hiszen ki tudja pontosan mit is rejt az a szempár, mely az avarszinten megbújva követ téged. A réten viszont a fű tökéletes ameddig csak a szem ellát és ha bőrödet perzseli a nap nincs más dolgod csak beülni az elvétve található fák hatalmas koronájának egyik hűs lombja alá. Viszont ha bátor vagy, esetleg a nap oly kegyes, hogy nem kell menekülni előtte akkor a padokat ajánlom, hiszen ott is kényelmes. Sokan fordultak/fordulnak meg most is itt, és sokszor próbálták nevükkel fémjelezni ittlétük vagy érzéseik, de eddig senkinek se jött össze, így a padokon se a rongálás se az idő vasfoga nem mutatkozik meg, ugyanúgy ahogy a fáknál sincs esélyük. Ez az a hely ahol tipikusan a legtöbb ember megfordul, hiszen szinte mindenki ide merészkedett ki elsőnek és itt szerzett barátokat is magának, akikkel vagy itt találkozik újra vagy itt ismer meg másokat.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=869453#post869453][b]Lónyay R. Hargita - 2023.11.18. 14:42[/b][/url]

Ez az évnyitó sem alakult a tervek szerint, mint ahogy igazság szerint egyik sem, amióta beiratkoztunk ide Estherrel, de nem akarok az iskolára panaszkodni, mert amúgy életem legnagyobb álma van itt közben teljesülőben. Illúziómágiát tanulok. Már meg sem tudnám mondani, mióta álmodtam erről, csak abban vagyok biztos, hogy nagyon nagyon régóta. Talán még azzal egyidejűleg kezdődött, hogy beleszerettem a balettba, szóval igazán nagyon régi vágy. Ezért különösen örültem, amikor felmerült a mai program ötlete egyáltalán. Egy egész ház szórakoztatását megtervezni és megvalósítani nem kis munka, de komoly lelkesedéssel vágtunk bele Bellával. Hosszasan ötleteltünk, hogy pontosan mi is legyen a látvány, hogyan nézzen ki, milyen színekkel és effektusokkal, amit aztán meg be is kellett gyakorolnunk, hogy nagyban is tökéletesen menjen. Nem kevés energiát és időt fektettünk bele, ezért is érzem szomorúnak, hogy végül nem maradt közönségünk. Az egész Eridont aludni küldték büntetésből a ma esti produkcióért, pedig összességében egyáltalán nem tűnt annyira vészesnek, mint az előző évek eseményei. Azt hiszem, inkább csak az utolsó cseppek lehettek a pohárban az egyébként ártalmatlannak tetsző, és első pillantásra egymástól feltehetőleg független csínyek. Sajnálom őket, meg azt is, hogy kalamajka lett ismét, viszont ha már ennyit terveztünk, szerveztünk és gyakoroltunk, megkérdeztem Seth-et, hogy nem mutathatnánk-e be mégis neki legalább a teljes produkciót. Ha másért nem, hát érdemben értékelheti, mennyit fejlődtünk vagy éppen mi az, amin javíthatunk. Hát ezért tart most kis csapatunk a rét felé, ahová eredetileg is tervezve volt az esemény, azért illúzióval megvalósításként, hogy közben mégse bántsuk a környék állatait túlzott hangoskodással.
- Kezdhetjük? - kérdezem már a réten ácsorogva. A kérdésem Bellának is szól, hogy készen áll-e, de a tanárunknak is, hogy belevághatunk-e.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=872293#post872293][b]Lónyay R. Hargita - 2024.01.18. 23:30[/b][/url]

Néha rácsodálkozom Arabellára, emlékeztet néhány volt iskolatársamra, de legfeljebb csak kicsit megmosolyogni szoktam, hogy mennyire kényes mindenre. Lehet, én is ilyen lennék, ha mindazt megengedhetném magamnak, mint ő, és nem aggódnék az anyagiakon folyton? Fogalmam sincs. Mondjuk, nem mondanám, hogy nem jó nekem így az életem, mert talán nem ismerném Esthert, nem lennék itt, meg ki tudja, mi lenne még más.
- Vele tényleg jobb nem ujjat húzni - állapítom meg végül, hogy tudassam, figyelmesen hallgattam végig a mondandóját. A táskáját is lerakja végül, még ha kissé időigényesnek is bizonyul a feladat, de úgysem sietünk sehová végülis. Legalábbis én biztosan nem. Türelmesen kivárom, amíg mindenki felkészült, minden a helyén van - példának okáért ugye Bella különleges bánásmódot igénylő táskája -, és még Seth is rábólint, hogy jöhet a műsor. Nem vagyok biztos benne, hogy csak úgy, minden gyakorlás nélkül valaha is neki mertem volna futni egy ekkora feladatnak, és kicsit kevesebbnek érzem a nyomás így, hogy a közönségünk is leapadt, hiába sajnálom az Eridonosokat, amiért nem lehetnek itt, pedig eredendően nekik készültünk a műsorral. Egyszer láttam egy olyan műsort, ahol emberek pálcával idéztek mindenféle alakokat tűzijátékhoz hasonlóan, de nekünk nincs szükségünk pálcára sem. Néha kényszert érzek rá, hogy legalább a kezemet mozgassam, mintha az bármiben is segítene, pedig valójában erre sincs szükség, csupán a képzeletünk szab határt annak, mire vagyunk képesek. Most éppen ezért összekulcsolom a kezeimet a talár alatt, és jöhet is a móka. Először apró kis vörös fénypontok tűnnek fel az égen, folyamatosan növekedve, amíg virágokat nem mintáznak, aranyszínnel keveredve, majd szikrákra hullanak szét elenyészve. A következő körben már nagyobbak, apró szirmok helyett méretesebb, lángoló vörös virágokat alkotok, majd amikor ezek is szétfoszlanak, madarak veszik át a helyüket. A fő attrakcióm még hátravan, de az is következik hamarosan.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=873766#post873766][b]Lónyay R. Hargita - 2024.02.14. 22:33[/b][/url]

Már rég elfogadtam, hogy nem fog Gittának hívni, de sebaj. Valami hasonló ez is, és tudom, hogy rám gondol ilyenkor. Rámosolygok barátságosan, a maga módján mégiscsak kedves lány. Hallottam pletykákat, hogy nem jó ötlet még csak ránézni sem a párjára, de az igazság az, hogy egyrészt nem is ismerem, másrészt meg miért is nézegetném más párját? Majd meglesz az enyém is egyszer, amikor meg van írva, és biztos vagyok benne, hogy az a férfi meg nekem lesz tökéletes, nem kell senki más kezéről lecsapnom. Szerintem nem is tudnék bízni benne, ha valaki mást hagyna ott értem. Meg is rázom a fejem a gondolatra, majd igyekszem inkább az illúziókra koncentrálni, mert mégiscsak látványossággal készültünk, és én nagyon örülnék neki, ha hibátlanul menne. Igaz, hogy végül csak Seth látja az egészet, de gyakorlásnak ez is nagyszerű alkalom. Megalkotom a virágaimat is, nem csak a kis csóvákat, fokozatosan téve látványosabbá minden egyes elemet, amit megalkotok, majd visszaveszek belőle, ismét csak kis pöttyök lesznek a vörös és arany foltok, amíg Arabella is megidézi a maga illúzióinak egy részét, ahogyan azt már többször is egyeztettük. Kivárom a sorom, addig is a háttérben szépen koreografáltan forognak a pici foltok, hol felbukkannak, hol eltűnnek, egy számomra logikus útvonalat követve mennek körbe, amíg el nem érkezik az ideje valami sokkal látványosabbnak. Ismét nagyobbak lesznek a foltok, szétrobbannak, majd megérkezik az is, amit eddig csak tervezgettem - egy főnix. Egészen elégedett vagyok az eredménnyel, ahogyan a hatalmas és nem meglepő módon főként vörös és arany színekben pompázó madár kitárja a szárnyait felemelkedve a levegőbe, megmutatja magát, végül lángra lobban és egyetlen kis fénycsóvává zsugorodik össze a végén, pici kis madárfiókaként tűnik el a láthatáron. Hölgyeim és uraim, ezzel kész is volnék.