36. tanév, vizsgaidőszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék
Rét - Chuck Welch hozzászólásai (20 darab)

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Témaleírás
Chuck Welch
INAKTÍV


szörnyeteg.
offline
RPG hsz: 172
Összes hsz: 344
Írta: 2014. április 7. 19:06 | Link

Krisztián


Chuck viszonylag megszokta, hogy ismételten Magyarország az otthona. Azon belül is a falu, ami egy hirtelenebb váltás. Nem a suliba kell visszamennie, hanem a saját házába. Akkor kel, amikor akar, azt csinál, amit szeretne. Mondjuk, ez majdnem mindig ugyanaz. A háznak egy különleges sajátossága, hogy az alagsorba ki van alakítva egy (mágikusan) hangszigetelt dob szoba. Itt gyakorol akár órákat is naponta. Igazán felüdítő, reméljük, hogy ez nem csak a kezdeti lelkesedés az új lakhely és a felszerelés bűvölete miatt. Viszonylag sokat mászkál, mert nem csak otthon kell gyakorolnia. A banda többi tagjával is találkoznia kell, nem utolsósorban próbálni. De hát ez a kötelesség belefér, más úgy sincsen ezen kívül. A magánórák nem túl nehezek, be tudja osztani úgy az idejét, hogy a tanulásra is jusson egy pici. Most viszont úgy érzi, hogy ki kell mozdulnia. Nevetséges tulajdonsága, hogy az új lakhelyén szeret félmeztelenül, vagy éppen alsógatyában mászkálni. Biztosan ezzel éli ki, hogy ennyi idősen van egy teljes egészében saját háza. Próbál felsőbbrendűnek tűnni, főleg, hogy egyedül lakik (még). Beteges. Szóval fel kell öltözködnie, cipőt választani, ilyesmi. A haját belőni, fültágítókat a helyére tenni. Miután ez megtörténik, kilép az ajtón, bezárja az ajtót és a kaput maga mögött, aztán pedig a kastély területe felé veszi az irányt. Nem lesz túl nehéz odatalálni egyik kedvenc helyére, a rétre. Hirtelen megcsapja a friss fű illata, elsétál a kviddicspálya mellett, aztán a mulatozó diáksereg mellett elsétálva megpillantja a helyet, ahová elindult. Régi emlékek, szép gondolatok. Egészen jó élményeket adott neki ez az iskola, bár ezt valószínűleg mindenki elmondhatja, aki valaha is ide járt, esetleg még mindig. Eléri a rétet, még sóhajt egy nagyot mielőtt elindulna felé, aztán ünnepélyesen átlépi a határt. Most éppen nincsenek is sokan, nem kihalt, de kellemes sus-mus, pont nem fáj tőle az ember feje. Leül egy fa tövébe, hátát a fa törzsének támasztja és így már mindjárt kényelmes is. Pálcájával a kezében gondolkodik, lehet tippelgetni, hogy mire. Segítséget nem adunk!

mai stílus
Utoljára módosította:Chuck Welch, 2014. április 7. 19:11 Szál megtekintése

Chuck Welch
INAKTÍV


szörnyeteg.
offline
RPG hsz: 172
Összes hsz: 344
Írta: 2014. április 7. 19:48 | Link

Krisztián


A rét az jó. Jó, mert van egy kis hangulata. Chuck kedvence, oda minden hangulatban lehet menni, olyan, mint a játszótér, mindig megvár. Mondjuk, most szívesen lenne Loise-szal akárhol, csak vele lenne. Ez a friss levegő jót tesz hősünknek, egészen jó kis gondolatmeneteket alkot a szabadban, bár a végeredmény ugyanaz. Még mindig kétségek között van és ez nem egy egészséges dolog. Ha így folytatja, fel fogja emészteni a tanácstalanság és az idegesség. Az kéne még, dilidoki. Hirtelen kibillenti egy kósza gondolat. A srác nagyon szereti a muglikat, főleg a zene és az öltözködés, a tetkók meg a stílusuk miatt. Hozott magával egy csomó jó könyvet, jó lenne ide kiülni és itt is olvasgatni. A négy fal nem biztos, hogy mindig olyan jó, meg itt olyan nyugalmat ad a zöld, a természetesség. Meg így nyár felé a hűvös, pont tökéletes szellő, ami néha belekap a hajába, és érzi, hogy nincsen egyedül ezen a világon...
Ebből a gondolatmenetből egy még érdekesebb jelenség zökkenti ki. Hirtelen meglát egy kis srácot, aki úgy futkározik, mint egy mérgezett egér. Nyugtázza egy na mindegy! gondolattal, aztán le is veszi róla a tekintetét. A következő pillanatban viszont meghall egy fiatalosan csengő, nyugodtságtól, könnyedségtől kicsattanó, barátságos hangot. Bizony, a kisgyerek megszólította őt. Hirtelen arra tud gondolni, hogy itt tartunk? Ide jutott, hogy gyerekek keresik a "barátságos" külsejű emberünket lassan 19 évesen?
- Neked is szia - úgy gondolja, hogy nem halva született ötlet az alapoknál kezdeni. A legelején, mondjuk a köszönésnél. A srác szabályosan kipakol minden féle terülj-terülj asztalkámat és megkínálja Chuck-ot is. Értékeli, meg minden, de ez egy elég kellemetlen szituáció tetkós alanyunk szerint. Ezek szerint a kisgyereknek nincs túl sok barátja, pont mint neki. Elszomorító látni, hogy nem csak nála van így, akkor is, amikor az embernek a leghiperaktívabbnak kellene lennie. Mondjuk ez a gyerek pont úgy néz, ki, mint akit ettől nem kell félteni.
- Kajáljál nyugodtan, én már ettem otthon - enged meg egy kisebb mosolyt. Nem akarja elküldeni a gyereket, nem szeret síró gyereket látni, akinek ő okozott fájdalmat... Hirtelen beugrik, hogy honnan volt ez a gyerek ismerős. Nem, az nem lehet, vagy mégis.
- Nincs neked véletlenül valakid, akit Radits Viktornak hívnak? - teszi fel a kérdést egy kicsit érdeklődően, bár reméli, hogy a gyerek nem fog rajta lógni túl sokáig.
- Hogyhogy erre? - velősen, de érthetően.
Utoljára módosította:Chuck Welch, 2014. április 7. 19:55 Szál megtekintése

Chuck Welch
INAKTÍV


szörnyeteg.
offline
RPG hsz: 172
Összes hsz: 344
Írta: 2014. április 7. 21:57 | Link

Kölyök


Rét, Chuck, gondolatok, társaság, béna hangulat. Ez a srác kezd egy kicsit főszereplőnk idegeire menni, de ilyenek a gyerekek. Most az egyszer elnézi neki, de utoljára is.
A fiú szerencsére felfogja, hogy Chuck nem kér a kajából, illetve édességből. Rátérve a kajára, fura a srácnak, hogy nem a sulis kaját eszi, illetve nincs mindig meleg étel. Általában minden estét kávézóban, étteremben, vagy kajáldában tölt, hogy egyen valami finomat. Pénz az bőven van rá, szóval annyira nem kényelmetlen, annak ellenére, hogy most építtetett házat. Nos, ilyen ez a popszakma. Mondjuk pont nem, mert metál, de a mondást nem illik megváltoztatni.
- Csodálatos - ismétli velősen, nyersen a srác egyik szavát, aztán végül tisztázza a helyzetet, hogy véletlenül se legyen semmiféle félreértés.
- Nem ismerem, csak látásból. Amíg itt tanultam, azt hiszem fölém járt egy párral. De a hajad az nagyon mesteri, nem lehet belekötni - tisztázza magát, majd elenged egy fél mosolyt a mondat vége felé. Kicsit belegondolva a gyerekek félni szoktak az ilyen tetkós, fültágítós vadállatoktól, ez a gyerek meg itt kísérti a sorsot. Bátor... Reméljük, hogy Rellonos lesz, méltó lenne rá. Csak úgy, mint Chuck volt; azokat az időket nem fogja elfelejteni. Repül az idő, szóval a bátyja, és tanár lett. El sem gondolkodott azon, hogy mi lett az itteni diákokból. Majd egyszer ennek is eljön az ideje, de biztosan nem most.
- Ennyi időd van, hogy csak úgy céltalanul sétálgatsz? - dob fel egy kérdést, de ezt inkább költőinek szánta. Az sem baj, ha a gyerek válaszol rá.
Ilyen furcsa szituációt, most az egyszer nem akar paraszt lenni, főleg nem egy kisgyerekkel. Ezt kibírja, csak most, többet nem fog ilyen helyzetbe kerülni, már az is biztos.
- Hát én eléggé szerettem ide kijárni, amikor diák voltam... - ezt lehetne folytatni, de nem fogja. Legalábbis nem pont a kis sráccal fogja megbeszélni. Egy pillanatra visszagondol, hogy milyen volt. Csodálatos, itt szellőztette ki a gondolatait, ide menekült a tanulás elől. Itt gondolkodott, hogyha kisebb-nagyobb döntéseket kellett hoznia.
- Nem, kölyök, nincs kedvem játszani - szögezi le kihangsúlyozva az összes szót egymás után magabiztosan, ellentmondást nem tűrve, de nem túl keményen. Hiába, ez egy olyan gyerek, aki soha nem adja fel és valószínűleg nem vakarhatja le magáról az ember. Lényegtelen, Chuck lesz az első kudarca, ő biztosan nem fogja beadni a derekát; eléggé kitartó személyiség. Legfeljebb elküldi, vagy otthagyja...
- Őszintén, hány évesnek tűnök, hogy úgy nézek ki, mint aki játékos kedvében van? - teszi fel a nem költői kérdést és kicsit grimaszolva néz a srácra, miközben megvakarja jobb karját, aztán várja a folytatást. Mi lesz itt? Úristen!
Utoljára módosította:Chuck Welch, 2014. április 7. 22:01 Szál megtekintése

Chuck Welch
INAKTÍV


szörnyeteg.
offline
RPG hsz: 172
Összes hsz: 344
Írta: 2014. április 8. 22:00 | Link

Kölyök


Nagy jövő áll még fiatal barátunk előtt. Alig felnőtt és meg tud élni a saját lábán. Van háttere és segítsége, de most már tud boldogulni. Azon szerencsés emberek közé tartozik, akik meg tudnak élni abból, ami nem csak a hobbijuk, hanem a szenvedélyük, életformájuk. Chuck esetében ez a dobolás, nem éppen egy átlagos varázserővel rendelkező ember foglalkozása, de ő ránézésre is kiüt a sorból. Szóval ezt még elnézhetjük neki. Sokan mondják, hogy mi lesz akkor, ha valami történik és nem tud többet dobolni? Ilyenkor jön a srác válasza: Már most annyi pénzem van, hogy az utódaimnak is bőven jutna belőle. Fiatalos gondolkodás. Nem kell megijedni, azóta elgondolkodott és arra jutott, hogy tényleg el kellene kezdeni csinálni valamit. Arra gondolt, hogy kihirdetné, hogy tanítana dobot is, de hát ha ragaszkodunk más műfajhoz akkor mondjuk... Lehetne kviddics játékos, na jó ez viccnek is rossz; az kéne még. Még ő sem tudja, hogy mit tudna elképzelni magának, mondjuk nem is sürgős, ráérünk még ezzel bőven... A srác megköszöni azt, hogy Chuck megdicséri a haját, hát így is kell. Ebben a korban látszik, hogy már megtanították neki az illedelmességet.
- Gondolom. Használd ki a fiatalságot, annyit játssz meg legyél rossz gyerek, amennyit tudsz. Egy idő után már nem lesz rá lehetőség - kacsint a gyerekre. Chuck meg a jó tanácsai, kapott már ilyenért. Mindegy, nem most fogja elkezdeni, hogy elrontson valakit. Lehet sejteni, hogy ő sem volt a egy mintadiák, pláne nem jó gyerek. Neki kimaradt az, hogy a játszótéren lógjon gyerekkorában. Korán elkezdett dobolni, aztán, amikor eljött az ideje meg gyúrni. És visszagondolva annyira nem is bánja, hogy így alakult. Nyilván van, amin változtatna, de még nem rontotta el az életét. Legalábbis így látja.
- Hát majdnem. Ebben a hónapban leszek 19 - ellenőrzi a srác válaszát, aztán kijavítja. Ez még pont határ, még vagány, hogy idősebbnek nézi. Lassan viszont fordítva lesz: annak fog örülni, ha fiatalabbnak nézik. De az még messze van, addig foglalkozzunk inkább mással. Ráérünk még a korosodással foglalkozni, nem aktuális.
- Hát én annyira nem. Gondolom látszik - ránézésre tényleg nem tűnik túl humoros gyereknek, hát annyira nem is az. Jó, persze, tud humoros is lenni, de inkább a komor az alapvető hangulata. Ez jutott neki, meg a szörnyeteg, amit mélyen bezártak...
- Chuck - szóval Krisztián, a bátyja után sejteni lehetett, hogy magyar neve van, na mindegy.
Hősünk elfogadja a kézfogást, nem szorítja meg túlságosan, csak amennyire kell, nem szeretné, hogy a kölyök sírva fakadjon. Furcsa kép lenne ebből: egy tiszta, kisgyerekkéz, meg egy széttetovált felnőttkéz találkozik. Kézfogásnál pont jó, úgy lett felvarrva, hogy ha a pillanat után az illető megnézi Chuck kezét, akkor elsőre egy agresszív szempár villan a sajátjával szemben, mintha nem csak kettesben lennének...
- Nem riasztanak vissza a tetkóim, vagy a fültágítóim? - az ember ezt nem szokta megkérdezni, de nem ez a normális emberi forma. Főleg egy hétévesnek. Chuck ilyen környezetbe nőtt fel, szóval nyilvánvaló volt számára, hogy nála is be fog következni, amikor először varrat valamit. De jó is volt... Az első alkalom... Ünnepélyes, akkor még ide járt suliba.
Szál megtekintése

Chuck Welch
INAKTÍV


szörnyeteg.
offline
RPG hsz: 172
Összes hsz: 344
Írta: 2014. április 10. 16:10 | Link

Kölyök


A fáradtság nagy úr. Főleg, ha nem magától jön az emberre, hanem valaki, vagy valami fárasztja le, olyankor már nincs mit tenni. Chuck igencsak elálmosodik, nem is biztos, hogy a kissrác miatt, de most úgy igazán. Mindegy, még kibír egy kicsit. Hadd legyen a gyereknek egy jó napja; és ezzel főszereplőnk is jól jár. Lesz egy jó cselekedete a nyilvántartásban a sok hülyeség mellett. Kicsit fészkelődik a fa tövében, mert kicsit elzsibbadt a hátsó fertálya az egy helyben való üléstől.
- Jogos, nekem nincs kinek rám szólnia... - nyugtázza egy fél mondattal a kis srác mondandóját, aztán kicsit elgondolkodik. Hét évesen már a békéről álmodozni. Na mindegy, ez egy relatív dolog, mindenki másképp nézi. Chuck-nak éppen az a béke, hogyha a körülötte lévő emberek többségét nem utálja, vagy nem ellenszenvesek. Ugyanez fordítva is.
- Olyasmi. Rellonos voltam és nem hoztam szégyent a házra. Valakinek rossznak is kell lennie - mondja elmosolyodva, mert eszébe jutnak az itt eltöltött évek, no meg a sok kaland, ami itteni életét kísérte. Rossz belegondolni, hogy ennek vége. De legalább saját élete van, pénze, szabadsága és ideje. Egy személyt hiányol az életéből nagyon hangsúlyosan, azt, aki miatt bármit megtenne és hálás neki, mert széppé teszi az e világon töltött idejét, felejthetetlenné. Na mindegy, azt megtanulta, hogy küzdeni kell azért, akit szeret az ember és foggal-körömmel ragaszkodni hozzá, különben elveszíti. Amúgy is, de az most mindegy.
- Megnyugtató - nyugtázza velősen a srác válaszát. A srác rámutat az elefánt karikatúrára, hát igen, Chuck is szereti.
- Hát ha az összes tetkómat megnéznéd és értelmeznéd, az sok idő lenne - okoskodik a fiú. Ekkor a kölyök igazán érdekes dolgot mutat. Egy rajzot a vállán, amit ő rajzolt.
- Stílusos. Ahhoz képest, hogy a saját válladra rajzoltad, nem rossz - értékeli a srác alkotását egy mosollyal. A következő pillanatokban igazán érdekes dolgok felé terelődik a téma. Chuck készségesen válaszol a vele szemben ülő gyereknek.
- Szóval gitár... - a dob és a gitár nagy ellentét. Általában mindig idegesíti egymást a két gárda; ez már rég óta így megy. Példa rá a saját apja és az ő zenei kapcsolatuk is.
- Miért csak szeretnél? Nem engedik, vagy mi? Ha most elkezdenél, akkor még nagy gitáros is lehetsz, ha kitartóan gyakorolsz - önt lelket a gyerekbe. Van még remény, talán.
- Hát én dobolok kb. 15 éve. Amikor annyi idős voltam, mint te, akkor én már űztem az ipart keményen. - biztatja a srácot a saját élettörténetével.
- Részben ezért is nézek úgy ki, ahogy. - eddig sem volt nehéz, de innentől kezdve valószínűleg nyilvánvalóvá válik még egy hétéves gyereknek is, hogy nem alter' rockot játszik szabadidejében.
Utoljára módosította:Chuck Welch, 2014. április 10. 16:14 Szál megtekintése

Chuck Welch
INAKTÍV


szörnyeteg.
offline
RPG hsz: 172
Összes hsz: 344
Írta: 2014. április 15. 13:10 | Link

Kölyök


Hát igen. Így utólag büszkék is lehetnénk Chuck-ra. Nem szívbajos és régen sem volt az. Megcselekedte, amit a haza megkövetelt; nem hozott szégyent a zöld színre. Azért annyira nem volt rossz, hogy az igazgatóhoz kellett járnia, de megvoltak a kis dolgai, amiknek néha hátszele is volt. Na jó, gyakran, ezt be lehet vallani. Folytassuk történetünket a réten, ahol Chuck már el is tudna aludni, annyira gyengék a gondolatai, hogy már csak arra tud gondolni, hogy jó lenne már aludni. Ezt a beszélgetést még lezavarja a sráccal, aztán alszik is egyet. Megteheti, senki nem fogja zavarni. Ha valaki csöngetne, az lenne a legnagyobb meglepetés. Lehet, hogy nem is nyitna ajtót, főleg ha ellenszenves ember zaklatná. Biztos rá akarnának tukmálni valami zoknit...
- Szerintem kamuzol - reagál egy kis mosollyal, arra, hogy ő nem is tűnik veszélyes, gonosz gyereknek. Ha ránéz valaki, szinte rögtön a negatívumot, az agressziót és a káoszt látja. Ezért inkább a menekülő útvonalat szokták választni. Persze nem mindenki, ilyenkor jönnének a barátok, de hát azok nem nagyon vannak neki, szóval inkább hagyjuk. Azt nem érti, hogy Loise hogyan tudott beleszeretni, de hát az nem baj. Inkább örül az érthetetlen csodának, legalábbis örülne, ha tudná, hogy most hol a folytatás, egyáltalán van-e olyan?
Megelégedéssel tölti el, amikor a kis srác végignéz rajta és próbálja a lehető legjobban megjegyezni a tetkók sokaságát és kitalálni hozzá valami történetet. Ezt hívják úgy, hogy lehetetlen, még a tulajdonos sem mindig tudja, hogy mi miért van úgy, ahogy a minták között.
- Hát nem tudom, hogy az én dobstílusom mennyire tetszene neked... - ejt el egy fél mondatot újabb kis mosollyal. Elképzelhetetlen, majd egy hétéves gyereknek fog külön dobszólót adni, persze, tanítani ne tanítsa?!
Hát ez érdekes, a srác megemlíti, hogy dobolna, és hogy majd Chuck jó tanár lenne.
- Megmondom őszintén, hogy szerintem fogok kirakni hirdetést, hogy szívesen vállalok magánórákat, de nem túl elhamarkodott döntés ez? Ez nem úgy működik, hogy dob, vagy gitár... Én azért csinálom, mert nem bírom ki dobolás nélkül és a szenvedélyem kiskorom óta - tér ki a válaszadás elől egy kanyarral, ami egyébként jogos. Nem jó elhamarkodni, mármint két hangszer között butaság ingázni. Az már régen rossz, ha ott tartunk, hogy vagy ez, vagy az.
- Maradjunk annyiba, hogyha két hét múlva is így gondolod, akkor majd meglátjuk. - próbálja offolni a témát, de reményt sem akar ébreszteni a srácban. Az igazság az, hogy még ő sem tudja, hogy készen áll-e arra, hogy tanár  legyen. Mármint szellemileg, tehetséges annyira és van is olyan stílusa, amit van értelme átültetni másba, csak ez egy nagy mérföldkő. Hát ezen még elfog gondolkodni, csak nehogy lusta legyen... Pénzre nincs szüksége, de az időbeosztásának jót tenne az, hogy van valami fix programja...
- Jó lesz így? - kérdez rá végül, aztán legfeljebb azt mondja a kölyök, hogy inkább mégsem.
Kész, most már hazamegy aludni meg dobolni. Hiányzik neki a kikapcsolódást. Már egy percet sem bír maradni a réten, nem mintha rossz lenne...
- Viszlát, kölyök - köszön el. Felpattan, beletúr a gyerek hajába aztán maga mögött hagyja a rétet és a kastély területeit hazafelé tartva.
Utoljára módosította:Chuck Welch, 2014. április 26. 11:15 Szál megtekintése

Chuck Welch
INAKTÍV


szörnyeteg.
offline
RPG hsz: 172
Összes hsz: 344
Írta: 2014. június 30. 22:47 | Link

Doléance Arslí na Fírinne
mai öltözék



Másnaposság. A legjobb, főleg, amikor felkel az ember. Nincs is felemelőbb érzés kiszáradva felébredni, hasogató fejfájással, azzal fűszerezve, ha nem pattan fel most, akkor lehet, hogy nem is jut el a mosdóig. Éjszaka kicsit meglátogatta a csárdát, bűzlik. Megalázó; ha érezte valaha magát ennyire rosszul, az is hasonló miatt volt. Nem iszákos, de nagyritkán barátságot köt a csárdával, vagy ha nem a faluban van, akkor egy véletlenszerű kocsmával. A lényeg, hogy ezt is csak magának köszönheti, senki sem kényszerítette arra, hogy az éjszaka így alakuljon...
Kimászik a fürdőből egy fogmosás, egy fürdés és még egy fogmosás után. Kajál valamit, amit éppen otthon talál, aztán úgy dönt, hogy kiül a teraszra és gondolkodik egy kicsit. Leül a hintaágyra, ami pont a szép hegyekre, növényekre néz. Szóval most ő is csodálhatja környezetét. Egy üveg kólával a kezében, törökülésben neki is áll tanakodni, hogy ma mit csináljon. Amikor kifelé indult, rápillantott órájára, és az éppen azt mutatta, hogy délután fél kettő van. Jól elaludt, de hát ez ilyenkor normális. Dolga az nincsen, ráér. Kortyolgat a kólájából aztán elgondolkodik ügyes-bajos kis dolgain. Feladta a hirdetést az Edictum szerkesztőségébe, reméli, hogy azért lesz jelentkező, aki dobolni szeretne. Az lenne ám a pofára esés, ha senkit sem érdekelne a dolog.  Belegondol és nem kell túl sokat alakítani az alagsorán ahhoz, hogy órát lehessen ott tartani. Egy-két alakítás és már tökéletes is; nincs szükség sok mindenre. Szerencséjére emlékszik rá, hogy mit tanítottak neki elsőre, milyen volt először dobverőt fogni a kezébe. Még ovis volt, imádta. És amilyen szerencsés, még most is ugyanolyan szenvedéllyel csinálja.
Miután kiürül az üveg, feltápászkodik a hintaágyból, felvesz magára valami vállalhatót, aztán el is indul a kastély irányába.
Nem, de hogy. Nem fog bemenni a kastély területére, csak az irány lesz az. Ki is találja hamar, hogy a rétre megy, hamar kisétál a faluból, majd meg is találja a helyszínt. Nincsenek sokan, ennek igazán örül. Nincs baja a nyüzsgéssel, de most annyira nem hiányzik neki. Egyszerűen csak leül egy nagyobb fa alá az árnyékba és csodálja a természetet.
Utoljára módosította:Chuck Welch, 2014. június 30. 22:48 Szál megtekintése

Chuck Welch
INAKTÍV


szörnyeteg.
offline
RPG hsz: 172
Összes hsz: 344
Írta: 2014. július 2. 13:42 | Link

Doléance Arslí na Fírinne




Az ember sokat gondolkodik azon, hogy mi is a célja az életben. A gyerekektől szokták kérdezni, hogy mi leszel, ha nagy leszel? Ha Chuck-tól kérdeznék most meg, hogy mi a célja, nem tudja, hogy mit mondana. Pénze van, lakása, kényelmes kis élete. Amit biztosan tud, hogy teljesen egyedül érzi magát. Ott van Ráhel, de jelenleg ő sem tudja, hogy most akkor mi is a helyzet. Le kellene tisztázni, mert a fiú úgy érzi, hogy szüksége van rá, de nem tudja, hogy mit gondol erről a másik fél. Biztosan valami hasonlót, de úgy van vele, hogy szüksége lenne egy megerősítésre. Mindegy, most biztosan nem fog kimászni a fa által nyújtott árnyékból; legfeljebb amikor már elülte a hátsó felét. Kijött, nézelődik meg ilyenek, de nagyjából ugyanúgy unatkozik, mint eddig. Idefele jövet elsétált egy pad mellett, ahol valaki otthagyott egy példányt a mostani Edictumból. Nincs nagyon benne a közéletben, de azért kíváncsi, hogy újabban mi is történik a faluban, vagy éppen a volt sulijában. Szóval kis idő múltán kinyitja és elkezdi lapozgatni a kellemes árnyékban.
Receptek, horoszkópok. Ezek kicsit sem érdeklik, szóval inkább teljes nyugodtsággal átlapozza őket és következik a lányokat igazán lázba hozó, pletykálós téma. Tanárok, diákok; kit kivel hoz össze az Edictum? Csak elolvassa annak ellenére, hogy tudja, nem biztos, hogy van egyáltalán valóságalapja ennek az egész témának. Olvas pár nevet, ezek közül van akit sose látott még, akinek ismerős a neve, vagy aki talán vele egy idős és még emlékszik rá a suliból...
Miközben tovább olvas, olyat talál, amire nem számított volna: Chuck Welch és Kőrösi Ráhel, egy mondatban. Érdekes kis észrevétel, annyira nem is tudja, hogy mérges legyen-e, vagy csak nevessen egyet? Inkább az utóbbihoz hasonlót választ, mosolyog egyet, aztán tovább is lép.
Ezek aztán tudnak valamit... - mormolja magában, aztán tényleg lapozik is egyet, de már nem talál semmi említésre méltót. Elolvas egy-két cikket, aztán félre is teszi az újságot. Ledobja magától körül-belül másfél méterre, hátha a következő itt tartózkodónak is lesz kedve beleolvasni. Persze... Csak erre gondolt, kicsit sem volt lusta felállni és kihajítani a kukába, vagy elvinni.
A következő pillanatban egy olyan dolog történik, amihez lassan már hozzászokhatna, mióta visszatért -bár, előtte is volt része hasonlóban-. Most nem nekimentek, vagy ráborítottak valamit, vagy fellökték, hanem átestek rajta. És nem kell sok idő, hogy eljusson tudatáig a felismerés; igen, már megint egy nő.
- A rohadt... - inkább be se fejezi a kis mondatát. Látta már, ez biztos. Nem is egyszer, de a nevére tippelni sem tudna. Arra mintha emlékezne, hogy amikor még ide járt, akkor a másiknak biztosan nagyobb rangja volt, de pontosan már arra sem emlékszik. Talán prefektus? Csak gyenge feltételezés.
- Minden rendben? - kérdezi a nőtől, aki éppen a lábán keresztül hasal. Kitűnően keveredik érdekes, talán félreérthető helyzetekbe, ez már bebizonyosodott. Közben megpróbálja felsegíteni, azért reméli, hogy nem okozott maradandó sérülést. Bár, ez elég valószínűtlen. Igazán szépen megvilágítja a nap a tetoválásait, amikor kinyújtja kezét a hölgy felé.
Szál megtekintése

Chuck Welch
INAKTÍV


szörnyeteg.
offline
RPG hsz: 172
Összes hsz: 344
Írta: 2014. július 15. 11:39 | Link

Doléance Arslí na Fírinne


Pozitív gondolkodás mindenek felett! Na ez nem mindig sikerül Chuck-nak, legalábbis nem túl gyakran. Ha végiggondol eddigi impulzusain az emberek felé, akkor mostanában sokat fejlődött, ez megkérdőjelezhetetlen. Viszont még mindig vannak érdekes és érthetetlen megmozdulásai.
Miközben végignéz a diákokon -akik útközbe a rétre tévedtek-, érdekes érzés tölti be. Látja, hogy azok nem magányosak, van társaságuk. Többen jöttek, azokkal akikkel szívesen töltik együtt az idejüket. Ez hirtelen egy hatalmas űrt, egy hiányérzetet vált ki benne. Úgy érzi, hogy nincs kihez menekülnie Ráhelen kívül. Félreértés ne essék, nagyon értékeli a lányt, de ő nem barát, hanem több annál. Nincs egy olyan srác sem az ismerősei között, akivel jóba lenne. Pokolian hiányzik, hogy meg tudja osztani a gondolatait mással, esetleg tanácsot is kapna attól a bizonyos baráttól.
Na de ne kanyarodjunk el ennyire az eseményektől, mert csak egy nagy kerülő lesz belőle, közvetlen értelem nélkül. A srác a fa árnyékát élvezi, annak tövében ülve egy egészen kényelmes pozícióban, amikor valaki hirtelen átesik rajta. De várjunk csak, ez már megtörtént, csak formaság...
- Helló - csak visszaköszön a hölgynek, ha már ős is üdvözölte. Nincs túl jó kedvében, lehet, hogy ott is fogja hagyni a beszélgetést. Nem most rögtön, csak ad egy esélyt a dolognak. Miközben ránéz a nőre, rájön, hogy ő bizony már látta és nagyon ismerős neki. Ránézésre fiatalnak tűnik, de azt is megkockáztatja, hogy talán idősebb is nála. Talán, majd kiderül út közben, ha hagyjuk kibontakozni az eseményeket.
- Semmi baj - intézi el a dolgot rezzenéstelen arccal, nem fog benne nagy traumát hagyni a baleset. Volt már példa hasonlóra, de hát mindegy, ez jutott neki.
- De legközelebb jobban figyelj oda - ennyit tud hozzáfűzni ugyanazzal az arckifejezéssel, inkább hagyja is a témát. Különösebben nem érdekli.
A nő következő mondata után kicsit összeráncolja a szemöldökét. Elmaszatolni?! - gondolja magában. Szóval még nem találkozott hasonlóval? Ismét nem ő az első a sorban, aki jól megnézi a testét. Igazából nem is zavarja, már megszokta.
- Ezt nem tudod elmaszatolni - mondja magabiztos hangsúllyal, miközben jobb kezével erősen megdörzsöli a balt, hogy bizonyítsa jelképesen igazát. Reméljük, hogy hiteles próbálkozás volt. Úgy dönt, hogy nem fog kezdeményezni semmit, majd alakul valahogy a dolog. Vagy nem.
Szál megtekintése

Chuck Welch
INAKTÍV


szörnyeteg.
offline
RPG hsz: 172
Összes hsz: 344
Írta: 2014. július 25. 19:18 | Link

Doléance Arslí na Fírinne




Hát, nincsenek rendben a dolgok. Főleg, hogy háttal nem kezdünk mondatot. Ez csak a jéghegy csúcsa, bár ez lenne a legnagyobb probléma. Túl sok dolog nincs rendben, túl sok mindenen kell változtatni. És itt nem elég az, hogy állj fel és ordíts. itt most nem ez a mottó szerencsés. Bár, ez is csak ilyen házilag eszkábált mondás, ami vagy létezik, vagy nem. Mindegy is, a hangsúly most nem ezen van. Jó lenne megfogalmazni, hogy min is, de ez egy túl nehéz feladat. Mondjuk úgy körvonalasan, hogy Chuck életén. Ezzel sikerült egy elég nagy feladatot letudni, már nem kell ezzel kapcsolatban megemlíteni semmit. De térjünk át inkább arra, hogy ezt az egészet megnehezíti, hogy hősünk maga is tanácstalan azzal kapcsolatban, hogy mihez kéne kezdenie elsősorban. Hosszú gondolkodás után találta ki a napokban, hogy mi hiányzik most neki igazán Ráhelen kívül. Egy barát, aki meghallgatja, ellátja a tanácsaival, vagy csak együtt kiengedhetnék a gőzt egy közös edzés, vagy bárminek a keretein belül. Régóta nincs társasága és úgy érzi, hogy ez fel fogja emészteni. Pillanatnyi örömök, jó fej társaság -néha-, akikkel talán a zene lehet közös nevező, de konkrétan nem is ismerik egymást. Csak találkoznak, úgymond munkakapcsolat. valahogy így szokták mondani, csak itt nincsenek extrák...
Haladjunk tovább és foglalkozzunk inkább a jelennel, mert ha azzal nem törődünk, akkor nem lesz jövőnk, és arra kell egy idő után eszmélnünk, hogy múltunk sem.
Szóval ismét társasága akad nem is akármilyen körülmények között, de próbál nem leragadni ennél a tényezőnél. Elkezdődik a beszélgetés, rögtön a közepébe is csöppenhetünk, ha szemfülesek vagyunk.
- Ilyet? - kérdez nevetve, egy kicsit még a fogai is megcsillannak a fa alatt üldögélve.
- Tetoválószalon - mondja kicsit lassabban, mert gondolja, hogy a nő nem értelmi fogyatékos, viszont az előbbiekből ítélve a srác szerint nem nagyon láthatott még hasonlót.
Közben a hölgy végigsimítja Chuck karját, biztosan csak "leellenőrzi" a dolgok hitelességét. Bármilyen más indok kizárt, de hát ez csak feltételezés. A másik oldalon valószínűleg jobban tudják. Na mindegy, különösebben nem zavarja; már megállapította, hogy különös tehetsége van ahhoz, hogy érdekes helyzeteket teremtsen maga körül.
Olyan kérdés következik, amin kicsit meglepődik, de azért készséggel válaszol, nem lesz semmi baja belőle.
- Nem tartom magam művészléleknek - rázza le a kérdés ragadós részét, majd azért folytatja, nehogy legyenek homályos kérdések.
- Dobos vagyok - mondja egy mosollyal a hölgyre nézve, majd hirtelen eszébe jut, hogy azt sem tudja, ki ő.
- Chuck vagyok - mutatkozik be, hiba nélkül, pont ahogyan azt az óvodában megtanítják a gyerekeknek.
Szál megtekintése

Chuck Welch
INAKTÍV


szörnyeteg.
offline
RPG hsz: 172
Összes hsz: 344
Írta: 2014. július 27. 16:24 | Link

Doléance Arslí na Fírinne




Micsoda érdekes beszédtéma. Tetoválások; annyira egyébként nem tartja érdekesnek a dolgot, hogy beszéljen róla, meg hogy erről kérdezgessenek tőle. De hát nem lesz belőle baja, akkor miért is ne válaszoljon készséggel? Na jó, most az egyszer legyen, de akkor érezze magát megtisztelve a hölgyemény, akivel éppen beszélget. Közben maga sem tudja miért, de hirtelen olyan érzése támad, hogy most inkább kiöntené a szívét valakinek, bárkinek. Ki akarja adni magából, hogy mit érez, mi az, ami bántja, mi az, ami miatt nem érzi jól magát. Kívülről sem egy szokványos figura, de legbelül őrjöng a megkötözött vadállat és már nagyon ki akar szabadulni. El sem lehet mondani, hogy mennyire.
Megvakarja a fültágító felett a fülét, majd megszólal.
- Örvendek - próbál összehozni egy mosoly félét, aztán ismét bámul maga elé, hogy valamennyire oldja a részéről érzett gázos hangulatot. Kicsit furcsa a szituáció, meg a nő is az. Biztos nem kattos vagy ilyenek, de Chuck szerint akkor is... Furcsa. Nem tudja megfogalmazni, mindegy is, majd később biztosan könnyebb lesz. Most inkább nem kezd el tippelgetni, majd ha okosabb lesz.
Levitás? Erre nem gondolt volna. Kicsit meg is lepődik; nem a házon, hanem hogy még diák.
- Ne haragudj, de én azt hittem, hogy már kijártad a sulit. Nem azért, csak kicsit... Idősebbnek tűnsz - ez igen. Erre is ki tudja, hogy mit fog reagálni? Elég kétesélyes a dolog, sikerült esetlegesen a haragot kivívni maga ellen, de hát mindegy. Nem szokott törődni vele, meg egy kis harag nem okozhat gondot, most már mindegy az, hogy kicsivel több-e vagy kevesebb, amellett, ami benne van, eltörpül. Na mindegy, ne térjünk el a tárgytól, mert annak nincs túl sok értelme, ha haladni akarunk.
- Igen, Earthwalker az együttes neve - Chuck véleménye szerint igencsak jól jön a témaváltás. Nem akar kellemetlenséget a dolgokból. Most nem.
- Igen, szoktunk - kis mosoly, miközben visszagondol a turnéra, vagy a sima külföldi, akár hazai koncertek emlékképeire. Igazán jó volt eddig, és ezután már csak jobb lesz, remélheti.
- Azok meg kik? Ilyen béna nevet - komolyan, hogy lehet ilyen nevet adni egy bandának? Zúzmarás Zúzók... Hamar kiheveri a dolgot. Nem is lenne rossz ötlet, amit Doléance mondott, csak itt van egy kis bökkenő.
- Az a baj, hogy a többiek muglik, és így elég nehéz lenne - hát igen, megtudva ezt az információt kár is továbbgondolni a dolgot. Meg az is tesz rá, hogy amit ők játszanak, az nem valószínű, hogy sok diáknak/tanárnak tetszene. Bár, átvehetnének pár lazább, más stílusú számot és akkor máris jó lenne. Csak itt az a fránya "de", ami mindent elront.
Miután a nő leül, elszáll előttük egy egészen érdekes pillangó, amire Chuck is odaszán egy röpke pillantást, de nem igazán köti le a figyelmét, szóval visszavándorol a tekintete Doléancé-ra. Egymásra figyelve ülnek a fa árnyékában. Érdekes...
- Amúgy... Nem tudom, hogy akkor most mióta vagy a suliban, de valamikor én is ide jártam, csak aztán máshogy alakult. Van valami érdekes a kastélyban? - közben elnéz a kastély irányába, ahonnan egy emlék tör vissza elég erősen, egy személyt megfogalmazva. Loise... Hát igen, azt a dolgot elég erősen elrontotta, de hát nincs mit tenni, ez van. Most lehetne mondani, hogy ez van, Chuck ilyen, de az nem lenne túl jó. Végül is, tényleg ilyen.
Utoljára módosította:Chuck Welch, 2014. július 27. 16:28 Szál megtekintése

Chuck Welch
INAKTÍV


szörnyeteg.
offline
RPG hsz: 172
Összes hsz: 344
Írta: 2014. augusztus 19. 15:13 | Link

Doléance Arslí na Fírinne




A mai nap sem úgy alakulnak a dolgok, ahogyan azt Chuck előre eltervezte. Az a szép az egészben, hogy nem sajnálja, mert legalább megismerkedhet egy új emberrel, akit eddig nem ismert. Talán ez az egyetlen olyan dolog, amit fel tud sorakoztatni a mostanában történt negatívumokkal szemben. Elég sovány vigasz, de hát nem tud mit csinálni, csak elfogadhatja, meg értékelheti, amit tud.
Egyébként egészen szép időnk van; a nap süt, diákok lófrálnak a szabadban mindenféle csínytevést tervezve, vagy már éppen diadalittasan tervezve a következőt, mert amire eddig készültek, éppen összejött. Lehet, hogy csak Chuck gondolja ezt, közben meg sehol semmi; azért meg lehet érteni. Magából kiindulva ő öt évvel ezelőtt biztosan ezt tette volna. Nem bánna semmit, csak csinálna mindent, ami eszébe jut... Kezdenek feltörni az emlékei, ezért inkább minden figyelmet a vele szemben ülő nőnek szentel, mert még a végén baj lesz.
- Az szép. Érdekes meló lehet. Sok a munka? - kérdez hirtelen. A büdös életbe nem beszélt még bűbájfeltalálóval. Azt sem tudja mi fán teremhet a dolog, mit kell szegénynek csinálnia. Főleg, hogy a pálcáját sem gyakran használja; most éppen nála van, de gyakran még magával vinni is elfelejti. Na mindegy, folytassuk a beszélgetést.
A lány kiejtési próbálkozásán csak nevet egyet, aztán ismét figyel, de párszor még mosolyog a kiejtésen. Csak bólint, amikor a másik végül beleegyezik, hogy vicces együttesnévnek az, hogy Zúzmarás Zúzók. Még mindig nem tud belegondolni sem, hogyan lehet kitalálni ilyen béna nevet, de inkább magában tartja ezt a kis kérdőjelet.
- Gratulálok! - Sok mindent nem tud hozzáfűzni, de két év az tényéeg szép teljesítmény. Kicsit összébb húzza magát, mert azért mégiscsak egy házvezetővel beszél, akiről egyébként eszébe sem jutott volna azt feltételezni, ami a jelenlegi posztja. Nincs vele semmi problémája, de más alkatnak tűnik. Ilyen örökmozgó, derűlátó kis pillangóként tudná elképzelni, mint vaskalapos házvezetőnőként. Mindegy is, a varászvilágban bármi lehetséges, már semmin sem lepődik meg.
- Aha - szóval a Navine nyerte a kviddicskupát. Sosem volt oda a kviddicsért, legalább ennyire a Navinéért sem. De hát mindegy, egy exrellonosnak talán ez kötelessége is a tudatalattijában. Bár, neki ez bőven a tudatában volt, amíg ide járt.
- Nem, dehogy - mondja megkérdőjelezhetetlen hangnemben. Hirtelen témaváltás történik, érdekes. Na de hát folytatja inkább, mert ő sem szereti, ha valamire kíváncsi, és harapófogóval kell kihúzni az információt a másikból.
- Pesten laknak, én meg ideköltöztem. Külföldön laktam, de előtte ide jártam suliba és imádtam. Szóval ezért jöttem vissza a faluba - talán a leghosszabb mondata, amit ma mondott. Még tőle is számíthatnunk meglepetésekre.
- Nincsenek barátaim - mondja egyszerűen, mintha jelentéktelen információ lenne.
Szál megtekintése

Chuck Welch
INAKTÍV


szörnyeteg.
offline
RPG hsz: 172
Összes hsz: 344
Írta: 2014. szeptember 15. 16:40 | Link

Doléance Arslí na Fírinne



Azt hitte, hogy ma sem fog vele sok minden történni, csak az unalom, meg a szokásos dolgok. Úgy volt vele, hogy legfeljebb elsétál valamerre, leül valahova, vagy éppen megiszik valamit. Aztán mégsem így alakult, egy hölggyel beszélget a réten, aki -mint kiderült- a Levita házvezetője. Volt már róla szó, de mindig eszébe jut, hogy most aztán cserbenhagyták az érzékei, mert mindenre tippelt volna a nővel kapcsolatban, csak erre nem. Még hogy házvezető... Azt hitte, hogy egy egyszerű falulakó, egy végzett diák, aki mondjuk itt mulatja el a szabadidejének azt a részét, amit a szórakozásra szán. Aztán neki sem jöhetett össze túl jól, itt üldögél egy Chuck-kal.
- Aha - hagyja a nőre a dolgot, amikor a legutóbbi, félresikerült élményéről kezd el mesélni. Nem mintha nem érdekelné, csak nem tud hozzászólni a témához. Nem igazán használ pálcát, be lehet vallani, hogy nem jó varázsló. Nem ért az átlagnál jobban a bűbájokhoz, vagy éppen átkokhoz. Nem tud nagy dolgokat véghezvinni az átváltoztatás terén sem, inkább a fizikai erejére támaszkodik. A nő a következő mondata után egy Chuck számára nagyon szimpatikus varázslatot mutat be, aminek az a lényege, hogy egy madarakból álló pajzsot von köréjük. Lányos meg minden, de ötletes, és jó. Nem mintha kritizálna, volt említve, hogy ő nem ért ehhez.
- Azta! Ez nagyon király! - eléggé meglepődik, mert azért ehhez hasonlót még nemigen volt szerencséje látni.
Ez után egy kis témaváltás következik, természetesen Chuck is megszólal.
- Fogalmam sincs - mondja őszintén egy kis mosollyal, majd folytatja.
- Igazából nem hiszem. Szerintem emlékeznék - részéről lezárja ennyivel, tényleg nem emlékszik rá, hogy Dol-lal lettek volna közös órái.
- Aranyos vagy, de ez nem ilyen egyszerű - vallja be magának is, meg nyilván a másik sem gondolta komolyan, szóval mindegy is.
- Pontosan nem tudom - próbálja kikerülni a rendes válaszadást, de inkább megszólal ismét, mert most úgy érzi, hogy könnyebb beszélni róla. Talán pont azért, mert nem ismeri a nőt és így nincs is túl nagy tétje az egésznek.
- Nem pont az a gyerek vagyok, akit az emberek szeretni szoktak - nem tudja pontosan megfogalmazni, hogy mi is pontosan a baj.
- Meg hát nem is viszem túlzásba a próbálkozást - kisebb mosoly.
Szál megtekintése

Chuck Welch
INAKTÍV


szörnyeteg.
offline
RPG hsz: 172
Összes hsz: 344
Írta: 2014. szeptember 20. 11:29 | Link

Doléance Arslí na Fírinne



Sosem gondolta volna, hogy egy reményvesztett, önbizalom hiányos, depresszív felnőtt lesz, aki ráadásul még paraszt is tud lenni, meg mindenért csak hibáztatni tud mindenkit. Olykor még magát is; sőt, talán ez a gyakoribb. Jelen pillanatban úgy érzi, hogy meg kell változnia. Nemrég megpróbálta, és valameddig sikerült is neki, de ez csak időszakos volt. Úgy érzi, visszatért a régi énjébe és tudja, hogy abból semmi jó nem sülhet ki. Nem akar olyan lenni, mint amilyen régen volt, elvesztett mindent maga körül, egyedül maradt. Ez volt élete eddigi legnehezebb időszaka, és soha nem akarja újból átélni azt a pillanatot, amikor rádöbben, hogy elcseszte. Egyszerűen csak nem tudja, hogyan kezdje. Mit csináljon? Mivel kezdje? Hogy csinálja? Tele van kérdésekkel, amiket nem tud feltenni senkinek, és így nagyon tanácstalan.
A nő következő mondatára nem mond semmit, csak hirtelen azt veszi észre, hogy majdnem fülig ér a szája. Elég viccesnek találja ezt a felvetést; nem szereti a sütit. Nemigazán szokott egyébként sütit enni, mert az étrend nála az, amit nem azért tart be, hogy megszegje. Sajnos ő a könnyebben hízó emberek közé tartozik, ezért próbálja mindig formában tartani magát, meg hát azért ott van az is, hogy jól akar kinézni.
- Hát... Köszi - nem tud sokat mondani, de jól esik neki, hogy a nő szerint rendben van. Betegségre utaló tünetek nincsenek, kérem a következőt.
Doléance következő mondata elülteti a bogarat a fülében, kicsit el is gondolkodik rajta. Mi van, ha csak bemeséli magának az egészet? Mi van, ha csak hozzáállás kérdése? Ezt még végig fogja rágni magában.
- Nem, nem tudtam. Talán... Benézhetek - annyira nem érdekli a dolog, de addig még van időnk, és ki tudja, talán hirtelen lesz kedve elmenni. De az meg a másik kérdés, hogy kivel menjen? Meg minek? Nem hiányzik ott senkinek. Egymagában meg nincs túl sok kedve ott üldögélni.
- Hogy micsodaa? Öreg?! - mondja gúnyos hangsúlyozással, egy kis mosoly kíséretében. Azért ő annyira még nem öreg. Ennél már csak az volt rosszabb, amikor Elena bácsinak hívta. Na akkor aztán elgondolkodott azon, hogy tehetne valami maradandót, mert mindjárt jönnek az ősz hajszálak.
- Az király - újabb mosoly.
- Biztosan feltalálod magad - mondja biztató céllal, aztán az egy másik téma, hogy ezt Doléance hogyan fogja értelmezni.
Közben elgondolkodik azon, hogy lehet, lassan mennie kéne, csak mert még szeretne edzeni egyet, meg úgy érzi át kell mennie Ráhelhez megbeszélni a dolgokat.
Szál megtekintése

Chuck Welch
INAKTÍV


szörnyeteg.
offline
RPG hsz: 172
Összes hsz: 344
Írta: 2017. március 16. 12:01 | Link

Loise



Március 31. Látszólag ugyanolyan nap, mint a többi, nincs benne semmi különös. Tényleg nincs, Chuck-nak annyiban különleges, hogy ma is találkozhat Loise-szal, csak most egy buli keretein belül. Rég nem járt a kastélyban, ezért jó kedvvel kezdett el készülődni még előző nap az estére. Vásárolt egy egész jó kis jelmezt, és megborotválkozott. Nincs késésben; a találkozó időpontja előtt ér oda a réthez a kis jelmezében. Hiányzott neki a suli atmoszférája, igaz, most sincs bent, de legalább a közelben van, látja is az egyik falát.
Nem tolong túl nagy tömeg a rét területén, úgy látszik ennyit számít, ha idő előtt érkezik. Így belegondolva meg is érti, amikor diák volt ő sem törekedett a pontosságra. Majd biztosan egy-két óra múlva fog megérkezni a résztvevők nagyobb része.
Ahogy leül az egyik padra, egyúttal körülnéz és azt kell mondania, hogy most az Eridonos diákok kitettek magukért. Egészen szép idő van: a szellő lágyan fúj és kap bele néha a könnyebb, papírból készített dekorációkba. A nap csak néha süt, de nincs olyan kibírhatatlanul hideg (még). Később esélyes, hogy nem lesz túl kegyes az idő, biztosan ezért készítették ide a pokrócokat a padokra. Ahogy mindent szemügyre vesz, megakad a szeme egy bárpulthoz hasonló valamin; felpattan és oda is battyog, hogy kérjen valamit, miközben Loise-t várja.
Utoljára módosította:Chuck Welch, 2017. március 16. 12:33 Szál megtekintése

Chuck Welch
INAKTÍV


szörnyeteg.
offline
RPG hsz: 172
Összes hsz: 344
Írta: 2017. március 17. 18:41 | Link

Loise




Soha nem volt nagy pártolója a rendezvényeknek. Nem azért, mert nem szeretett bulizni, vagy ilyesmi, hanem az ilyen eseményeken jött ki igazán, hogy diák korában sem volt valami sok barátja. Nyilván volt egy jó pár fiú-lány, akiknek nem csak köszönt és esetenként együtt lógtak, de nem volt itt olyan ember, akire azt mondta volna, hogy igazán a barátja lenne. Akadtak olyan emberek is, akikkel tényleg jól el tudott beszélgetni és igazán jól érezte magát velük, de ők rövid időn belül végeztek a sulival, és azóta sem látta őket a mai napig. Imádta viszont az évnyitókat és az évzáró ünnepségeket. Nem fogja elfelejteni a beosztási ceremóniát, amelyiken elmondása szerint a földkerekség legdicsőbb házába, a Rellonba osztották be. Az évzárókon pedig természetesen mindig örült, mert vége volt az egész éves rohanásnak, a tanulásnak és a vizsgáknak...
Lassan kezdenek beáramlani az emberek. Egy idő után megpillantja Loise-t is, aki gyönyörű mint mindig. Egy percig csak nézi megállás nélkül, utána végül rá tudja venni magát, hogy felkeljen a bárpulttól. Lehúzza az édeskés ízű italt, és a lány mögé oson nindzsákat megszégyenítő, halk mozgásával. Odalép hozzá és gyengéden átöleli, majd egy mozdulattal ott is terem előtte.
- Szia! Cuki a jelmezed - mondja egy mosollyal kísérve, majd kicsit közelebb lép hozzá.
- Hiányoztál - ennyit tud mondani, utána meg is csókolja.
- Nem nagyon járkálok ilyen bulikon, most mit kéne csinálni? Nem iszunk valamit? - egy újabb mosoly, miközben megfogja a lány kezét.
Utoljára módosította:Chuck Welch, 2017. március 17. 18:46 Szál megtekintése

Chuck Welch
INAKTÍV


szörnyeteg.
offline
RPG hsz: 172
Összes hsz: 344
Írta: 2017. március 18. 18:43 | Link

Loise




Ezen a kis Eridonos bulin egyre több ember jelenik meg és Chuck észrevesz egy pár jelmezt, amit egészen stílusosnak talál. Akadnak olyanok -leginkább lányok-, akik szószerint úgy döntöttek, hogy kevesebb ruha is elég lesz; majd fázni fognak később. Ehhez inkább nem fűz hozzá semmit, mert semilyen szupermodell nem tudná most meggyőzni, hogy ne Loise-szal foglalkozzon inkább. Mostanság ritkán látja, de nagyon megörül, amikor meghallja, hogy vége a vizsgáknak és így többet lehetnek együtt.
Elégedettség tölti el Loise reakcióját hallva, ezek szerint sikerült egy kicsit félelmetesebb maskarát választania.
- Te inkább elképesztően szexi vagy ebben is - osztja meg a véleményét egy mosoly kíséretében.
- Az nagyon király lenne. Szeretnék több időt tölteni veled - mondja, miközben a bárpulthoz szlalomoznak az emberek között és leülnek, hogy valami frissítőt szerezzenek magunkak.
- Üdv! Szeretnék megkóstolni valami különleges italt, és kérnék még egy... - közben Loise-ra néz, hogy egészítse ki a mondatát. Ahogy körülnéz, nem ismer fel senkit. A többség jól elrejti rendes valóját, bár Chuck amúgy sem ismeri a mostani diákokat.
- A kövi két hétben elvileg csak 3 koncert lesz, azok is itthon, szóval én rá érek - kezd bele, támadt is egy ötlete.
- Mi lenne, ha nálam töltenéd ezt az időt? - kortyol egyet az italból.
Szál megtekintése

Chuck Welch
INAKTÍV


szörnyeteg.
offline
RPG hsz: 172
Összes hsz: 344
Írta: 2017. március 20. 20:24 | Link

Loise



Az utóbbi időben sokat gondolkodik azon, hogy találhatna magának valami hobbit, akár Loise-szal együtt. Bár a lánynak általában nincs annyi szabadideje, mint neki, egy próbát talán azért megér. Elég furcsán nézne ki egy asztalnál miközben varázslósakkozik, a kviddics sosem volt a szíve csücske, és a csokibékák gyűjtése sem kötötte le egy pillanatig sem. Végül mindig arra a következtetésre jutott, hogy nem erőlteti; ha kell, akkor majd rátalál arra a bizonyos hobbira, amiben örömét leli. Ha pedig nem, akkor nincsen szüksége ilyesmire.
Csak mosolyog azon, ahogy a lány elmosolyodik. Fel van ám adva a lecke a srácnak: most nem futhat el, nem menekülhet saját maga elől, meg kell állapodnia és törődni Loise-szal, hogy elnyerhesse a bizalmát. Tudja, hogy ez nem könnyű, és rá is szolgált arra, hogy ne legyen az. Örül, hogy a lány is szeretne több időt tölteni vele, és nem egyoldalú a dolog.
- Hát igen. Most csak ennyire futotta... De lassan itt a fesztiválszezon - mondja ő is egy mosollyal. Akkor bizonyára majdnem minden nap koncertezni fog. Várja már, de tudja azt is, hogy teljesen el fog fáradni, és azt nem szeretné, hogy Loise ne tudjon számítani rá.
- Persze - le is ülnek, és Chuck kortyol is egyet az italából. Édeskés, nem rossz. Nem lesz a kedvence, de meg tudja inni.
Majd kiugrik a bőréből, amikor meghallja, hogy a lány szívesen nála töltené a "szünetet".
- Ha nem zavarok vele senkit, akkor nagyon szívesen mennék veled - mondja, miközben megfogja Loise kezét a padon ülve. Közben kikerekedik a szeme, mert azt látja, hogy az egyik fickónak kigyullad az öltözéke, és ezt látványosan meg is mosolyogja, mert miért ne. Nem ismeri a fazont, csak tippel, hogy tanár lehet, így pedig viccesebb az egész.
- Azt még nem volt alkalmam megkérdezni, hogy... - nem is tudja pontosan hogyan fejezze ki magát.
- Nem próbáljuk meg hivatalosan újra ezt az egészet? Soha többé nem akarlak úgy megbántani, mint Akkor... - egy halvány mosoly, miközben a lány szemét fürkészi.
- Nem gondoltam volna, hogy valaha is ilyen fontos lesz még nekem valaki -
Szál megtekintése

Chuck Welch
INAKTÍV


szörnyeteg.
offline
RPG hsz: 172
Összes hsz: 344
Írta: 2017. március 21. 22:32 | Link

Loise




Nem volt még része tábortűzben, de mindig is várta, hogy egyszer egy dolgos nyári nap végén körbeüljön egy társasággal a tűz körül. Mivel muglik közt nőtt fel, sok filmet látott az általuk használt televízióban és magával ragadta az egész hangulat, amikor egy-egy ilyen jelenetet láthatott. Az emberek őszintén, jókedvűen beszélgetnek, közben esetleg húst sütögetnek, iszogatnak. Pont ezért építtetett egy grillezős részt is a telek egyik hátsó sarkába; reméli egyszer használni is fogja valakivel, vagy valakikkel.
- Akkor jó - ezzel megbeszéltnek is tekinti a szünet kérdését. Nála lesznek, de pár napra Loise-hoz is hazautaznak.
Sokszor érzi, hogy a pillanat, amiben éppen most van, el fog múlni, amikor viszont a lánnyal van és csak a szemébe néz, vagy megöleli, akkor úgy érzi ennek soha nem lesz vége. Az pedig, hogy Loise-nak is fontos a srác, még hosszúnak tűnő másodpercekig ott cseng a fülében, tisztán. Közben újat kortyol az italából, lassan el is fog fogyni.
- Ez most hülyén fog hangzani... - kezd bele mondandójába.
- De a kedvenc mugli söröm reklámarca leszek ezen a nyáron - bármilyen furcsán is hangzik, őt ez büszkeséggel tölti el. Ez nyilván egyéb juttatásokkal is jár, no meg persze egy csomó ingyen sörrel.
- Mi a terved amúgy, miután befejezed a sulit? - kérdezi, miközben igazít egyet még számára szokatlan kalapján.
Szál megtekintése

Chuck Welch
INAKTÍV


szörnyeteg.
offline
RPG hsz: 172
Összes hsz: 344
Írta: 2017. április 1. 19:52 | Link

Loise



Örül, mert ezen a héten nem koncertezik, és így lesz egy kis ideje Loise-szal lenni, vagy esetleg gyakorolni. Néha elgondolkodik azon, hogy lehet ismét tanítania kellene. Szerette, amikor a nebulók házhoz jöttek és foglalkozhatott velük személyre szabott órák keretein belül.
- Nem fogsz zavarni. Ha gondolod, el is jöhetsz velem. Csak azt nem szeretném, hogy unatkozz - mondja egy mosollyal, majd kortyol egyet az italából, amely kb. két korty híján már el is fogy.
- Igen. kíváncsi vagyok amúgy, még soha nem adtam semmihez sem az arcomat - egy kisebb mosoly. Mindig izgatott, amikor eszébe jut a téma. Még friss a szerződés, de már emiatt is várja a nyarat.
- Igazából csak arra gondoltam, hogy... - félve mondja el az ötletét.
- Mi lenne, ha nem csak arra a pár napra cuccolnál át? Nagyon szeretlek, veled szeretnék lenni. És a suli sincs messze - ahogy kimondja, átfut az agyán annak a lehetősége, hogy elhamarkodja a dolgot, de már nem tudja visszacsinálni, és ezért nem fog bocsánatot sem kérni. Legrosszabb esetben koppan egy nagyot.
- Oké - a válasza igazából csak saját magának szólt. Ha egy nő meglát valamit, ami megtetszik neki, akkor semmi sem állíthatja meg. Chuck önmagát megadva sétál Loise után, s közben fogja a kezét. Ahogy odaérnek azt veszi észre, hogy aurája erős zöld színt vesz föl, pont olyat, mint az ital, amit ivott. Mosolyog egyet és mondaná is Loise-nak a felfedezését, de erre valószínűleg nincs szükség, mert elég látványos. Amíg a lány válogat, ő csak mozgatja a kezét és gyönyörködik a kis trükkön, mint egy kisgyerek.
Szál megtekintése

Rét - Chuck Welch hozzászólásai (20 darab)

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék