38. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Chuck Welch
INAKTÍV


szörnyeteg.
offline
RPG hsz: 172
Összes hsz: 344
Írta: 2014. június 30. 22:47 | Link

Doléance Arslí na Fírinne
mai öltözék



Másnaposság. A legjobb, főleg, amikor felkel az ember. Nincs is felemelőbb érzés kiszáradva felébredni, hasogató fejfájással, azzal fűszerezve, ha nem pattan fel most, akkor lehet, hogy nem is jut el a mosdóig. Éjszaka kicsit meglátogatta a csárdát, bűzlik. Megalázó; ha érezte valaha magát ennyire rosszul, az is hasonló miatt volt. Nem iszákos, de nagyritkán barátságot köt a csárdával, vagy ha nem a faluban van, akkor egy véletlenszerű kocsmával. A lényeg, hogy ezt is csak magának köszönheti, senki sem kényszerítette arra, hogy az éjszaka így alakuljon...
Kimászik a fürdőből egy fogmosás, egy fürdés és még egy fogmosás után. Kajál valamit, amit éppen otthon talál, aztán úgy dönt, hogy kiül a teraszra és gondolkodik egy kicsit. Leül a hintaágyra, ami pont a szép hegyekre, növényekre néz. Szóval most ő is csodálhatja környezetét. Egy üveg kólával a kezében, törökülésben neki is áll tanakodni, hogy ma mit csináljon. Amikor kifelé indult, rápillantott órájára, és az éppen azt mutatta, hogy délután fél kettő van. Jól elaludt, de hát ez ilyenkor normális. Dolga az nincsen, ráér. Kortyolgat a kólájából aztán elgondolkodik ügyes-bajos kis dolgain. Feladta a hirdetést az Edictum szerkesztőségébe, reméli, hogy azért lesz jelentkező, aki dobolni szeretne. Az lenne ám a pofára esés, ha senkit sem érdekelne a dolog.  Belegondol és nem kell túl sokat alakítani az alagsorán ahhoz, hogy órát lehessen ott tartani. Egy-két alakítás és már tökéletes is; nincs szükség sok mindenre. Szerencséjére emlékszik rá, hogy mit tanítottak neki elsőre, milyen volt először dobverőt fogni a kezébe. Még ovis volt, imádta. És amilyen szerencsés, még most is ugyanolyan szenvedéllyel csinálja.
Miután kiürül az üveg, feltápászkodik a hintaágyból, felvesz magára valami vállalhatót, aztán el is indul a kastély irányába.
Nem, de hogy. Nem fog bemenni a kastély területére, csak az irány lesz az. Ki is találja hamar, hogy a rétre megy, hamar kisétál a faluból, majd meg is találja a helyszínt. Nincsenek sokan, ennek igazán örül. Nincs baja a nyüzsgéssel, de most annyira nem hiányzik neki. Egyszerűen csak leül egy nagyobb fa alá az árnyékba és csodálja a természetet.
Utoljára módosította:Chuck Welch, 2014. június 30. 22:48
Hozzászólásai ebben a témában

Doléance Arslí na Fírinne
INAKTÍV


bűbáj pápa
offline
RPG hsz: 186
Összes hsz: 6722
Írta: 2014. július 1. 23:33 | Link

Ki tudja már, miért is indult a rétre ezen a napon Doléance. Vagy lehet, nem is a rétre indult, csak ezen át vezetett volna az útja. Már késő, rég elfeledte, mi volt az eredeti úticél.
A Levita szemtelenül fiatal házvezetőjének mindig könnyű volt elterelni a figyelmét. Már csak ezért is csodálatra méltó, hogy elvégezte a nívós Belgiumi Varázstani Intézet bűbájfeltaláló szakát, és elkészítette mestermunkáját. És mindez idő alatt csak átlagosan évi öt nagy galibát okozott koncentrációproblémáival. Na, erről beszéltem. Pontosan úgy csinálja, ahogy most én is elkalandoztam.
Tehát a kastélytól számított harmadik lépcsőfokon lefelé Doléance fitos kis orra előtt elrepült egy minden bizonnyal varázslatos pillangó. Hogy nem mindennapi pilléről volt szó, az nem az egyébként gyönyörű türkizben és lilában játszó színeiből volt egyértelmű, hanem abból, hogy apró szikrázó narancsszín csillagocskákat vetett maga után, ahogy repült. A csillagocskák afféle fénycsóvaként hamarosan eltűntek, de azért látványossá tették a lepke röptét. Doléance elhatározta, hogy be kell fognia ezt a pillangót. Nem akarta bántani vagy örökre megtartani, csak egy kicsit jobban szemügyre venni. Doléance rajongott a különleges pajzsbűbájokért, a kedvenc önmaga által feltalált varázslata - még iskolás korából - egy olyan pajzs volt, amit csivitelő madárkák alkottak. Egy ilyen csodaszép pillangóból készült pajzs... az igazán pompás lenne!
Ennek utána Doléance körbe-körbe és fel-alá hajkurászta a pillangót. Annyira el volt bűvölve, hogy eszébe sem jutott pálcát használni az elkapáshoz. Kitartóan követte a lényt, de az valahogy mindig kisiklott a markából, vagy túl magasra repült, hogy a lány elérje. Azonban úgy látszik, a lepke nem unta meg a kergetőzést, mert azért csak a réten maradt, hiába mögötte a lenge, fehér nyári ruhás, alacsony kis ragadozó.
A hajszának két kitartott láb vetett véget, amelyeken a figyelmetlen Doléance egy "uff" kijelentéssel esett át. Így hasalva a tulajdonoson keresztül, meglepetten nézte, ahogy a pillangó tovaszáll a réten.
Hozzászólásai ebben a témában
Chuck Welch
INAKTÍV


szörnyeteg.
offline
RPG hsz: 172
Összes hsz: 344
Írta: 2014. július 2. 13:42 | Link

Doléance Arslí na Fírinne




Az ember sokat gondolkodik azon, hogy mi is a célja az életben. A gyerekektől szokták kérdezni, hogy mi leszel, ha nagy leszel? Ha Chuck-tól kérdeznék most meg, hogy mi a célja, nem tudja, hogy mit mondana. Pénze van, lakása, kényelmes kis élete. Amit biztosan tud, hogy teljesen egyedül érzi magát. Ott van Ráhel, de jelenleg ő sem tudja, hogy most akkor mi is a helyzet. Le kellene tisztázni, mert a fiú úgy érzi, hogy szüksége van rá, de nem tudja, hogy mit gondol erről a másik fél. Biztosan valami hasonlót, de úgy van vele, hogy szüksége lenne egy megerősítésre. Mindegy, most biztosan nem fog kimászni a fa által nyújtott árnyékból; legfeljebb amikor már elülte a hátsó felét. Kijött, nézelődik meg ilyenek, de nagyjából ugyanúgy unatkozik, mint eddig. Idefele jövet elsétált egy pad mellett, ahol valaki otthagyott egy példányt a mostani Edictumból. Nincs nagyon benne a közéletben, de azért kíváncsi, hogy újabban mi is történik a faluban, vagy éppen a volt sulijában. Szóval kis idő múltán kinyitja és elkezdi lapozgatni a kellemes árnyékban.
Receptek, horoszkópok. Ezek kicsit sem érdeklik, szóval inkább teljes nyugodtsággal átlapozza őket és következik a lányokat igazán lázba hozó, pletykálós téma. Tanárok, diákok; kit kivel hoz össze az Edictum? Csak elolvassa annak ellenére, hogy tudja, nem biztos, hogy van egyáltalán valóságalapja ennek az egész témának. Olvas pár nevet, ezek közül van akit sose látott még, akinek ismerős a neve, vagy aki talán vele egy idős és még emlékszik rá a suliból...
Miközben tovább olvas, olyat talál, amire nem számított volna: Chuck Welch és Kőrösi Ráhel, egy mondatban. Érdekes kis észrevétel, annyira nem is tudja, hogy mérges legyen-e, vagy csak nevessen egyet? Inkább az utóbbihoz hasonlót választ, mosolyog egyet, aztán tovább is lép.
Ezek aztán tudnak valamit... - mormolja magában, aztán tényleg lapozik is egyet, de már nem talál semmi említésre méltót. Elolvas egy-két cikket, aztán félre is teszi az újságot. Ledobja magától körül-belül másfél méterre, hátha a következő itt tartózkodónak is lesz kedve beleolvasni. Persze... Csak erre gondolt, kicsit sem volt lusta felállni és kihajítani a kukába, vagy elvinni.
A következő pillanatban egy olyan dolog történik, amihez lassan már hozzászokhatna, mióta visszatért -bár, előtte is volt része hasonlóban-. Most nem nekimentek, vagy ráborítottak valamit, vagy fellökték, hanem átestek rajta. És nem kell sok idő, hogy eljusson tudatáig a felismerés; igen, már megint egy nő.
- A rohadt... - inkább be se fejezi a kis mondatát. Látta már, ez biztos. Nem is egyszer, de a nevére tippelni sem tudna. Arra mintha emlékezne, hogy amikor még ide járt, akkor a másiknak biztosan nagyobb rangja volt, de pontosan már arra sem emlékszik. Talán prefektus? Csak gyenge feltételezés.
- Minden rendben? - kérdezi a nőtől, aki éppen a lábán keresztül hasal. Kitűnően keveredik érdekes, talán félreérthető helyzetekbe, ez már bebizonyosodott. Közben megpróbálja felsegíteni, azért reméli, hogy nem okozott maradandó sérülést. Bár, ez elég valószínűtlen. Igazán szépen megvilágítja a nap a tetoválásait, amikor kinyújtja kezét a hölgy felé.
Hozzászólásai ebben a témában

Doléance Arslí na Fírinne
INAKTÍV


bűbáj pápa
offline
RPG hsz: 186
Összes hsz: 6722
Írta: 2014. július 15. 10:34 | Link

Chuck

A pillangó még cikázik egy-kettőt, mielőtt végleg eltűnne szemben a fák mögött. Ó - gondolja csalódottan Doléance. Az eleséssel és a kényelmetlen pozitúrával még csak jutna eszébe foglalkozni, de ekkor már a másik is megszólal, így mindenképpen magára vonva a kislányos hölgyemény figyelmét.
- Szia - Doléance elfeledkezve a pillangóról hátrafordul a férfira, vidámságtól sugárzó arca még tesz egy lapáttal a tényre, hogy maximum 15 évesnek saccolná egy őt nem ismerő egyén. Némileg az idegen lábszárára térdelve lehátrál az ücsörgőről.
- Ne haragudj, nem direkt... estem át rajtad - mondja, megakadva a mondat felénél, mert nem tud indokot, miért esne át bárki is szándékkal a másikon. Ilyenkor nagyon gondolkodó az ábrázata, mintha tényleg valami hatalmas bonyodalmon törné éppen a fejét. Aztán, mintha elfújták volna a problémát, újra vidám. Ekkor is veszi észre, hogy a kézen, amit reflexszerűen elfogadott, és amibe eddig kapaszkodott, színes rajzok vannak mindenütt. Doléance gyorsan elrántja a mancsát.
- Ó! Nem akartam elmaszatolni a rajzodat!
Megbabonázva mered a színes festményre, amit valaki a fiúra alkotott. Biztosan nem saját maga lehetett, mert a jobb karjára ugyanolyan díszes szép minták lettek pingálva, mint a baljára. Doléance-nak mindig kevésbé jól sikerültek azok a rajzok, amiket a bal kezével csinált, mint amiket a jobbal. Szerette volna jobban szemügyre venni a testfreskót, de nem mert hozzányúlni, bele ne rondítson a műbe.
Hozzászólásai ebben a témában
Chuck Welch
INAKTÍV


szörnyeteg.
offline
RPG hsz: 172
Összes hsz: 344
Írta: 2014. július 15. 11:39 | Link

Doléance Arslí na Fírinne


Pozitív gondolkodás mindenek felett! Na ez nem mindig sikerül Chuck-nak, legalábbis nem túl gyakran. Ha végiggondol eddigi impulzusain az emberek felé, akkor mostanában sokat fejlődött, ez megkérdőjelezhetetlen. Viszont még mindig vannak érdekes és érthetetlen megmozdulásai.
Miközben végignéz a diákokon -akik útközbe a rétre tévedtek-, érdekes érzés tölti be. Látja, hogy azok nem magányosak, van társaságuk. Többen jöttek, azokkal akikkel szívesen töltik együtt az idejüket. Ez hirtelen egy hatalmas űrt, egy hiányérzetet vált ki benne. Úgy érzi, hogy nincs kihez menekülnie Ráhelen kívül. Félreértés ne essék, nagyon értékeli a lányt, de ő nem barát, hanem több annál. Nincs egy olyan srác sem az ismerősei között, akivel jóba lenne. Pokolian hiányzik, hogy meg tudja osztani a gondolatait mással, esetleg tanácsot is kapna attól a bizonyos baráttól.
Na de ne kanyarodjunk el ennyire az eseményektől, mert csak egy nagy kerülő lesz belőle, közvetlen értelem nélkül. A srác a fa árnyékát élvezi, annak tövében ülve egy egészen kényelmes pozícióban, amikor valaki hirtelen átesik rajta. De várjunk csak, ez már megtörtént, csak formaság...
- Helló - csak visszaköszön a hölgynek, ha már ős is üdvözölte. Nincs túl jó kedvében, lehet, hogy ott is fogja hagyni a beszélgetést. Nem most rögtön, csak ad egy esélyt a dolognak. Miközben ránéz a nőre, rájön, hogy ő bizony már látta és nagyon ismerős neki. Ránézésre fiatalnak tűnik, de azt is megkockáztatja, hogy talán idősebb is nála. Talán, majd kiderül út közben, ha hagyjuk kibontakozni az eseményeket.
- Semmi baj - intézi el a dolgot rezzenéstelen arccal, nem fog benne nagy traumát hagyni a baleset. Volt már példa hasonlóra, de hát mindegy, ez jutott neki.
- De legközelebb jobban figyelj oda - ennyit tud hozzáfűzni ugyanazzal az arckifejezéssel, inkább hagyja is a témát. Különösebben nem érdekli.
A nő következő mondata után kicsit összeráncolja a szemöldökét. Elmaszatolni?! - gondolja magában. Szóval még nem találkozott hasonlóval? Ismét nem ő az első a sorban, aki jól megnézi a testét. Igazából nem is zavarja, már megszokta.
- Ezt nem tudod elmaszatolni - mondja magabiztos hangsúllyal, miközben jobb kezével erősen megdörzsöli a balt, hogy bizonyítsa jelképesen igazát. Reméljük, hogy hiteles próbálkozás volt. Úgy dönt, hogy nem fog kezdeményezni semmit, majd alakul valahogy a dolog. Vagy nem.
Hozzászólásai ebben a témában

Doléance Arslí na Fírinne
INAKTÍV


bűbáj pápa
offline
RPG hsz: 186
Összes hsz: 6722
Írta: 2014. július 24. 12:44 | Link

Az addig békésen ücsörgő illető arca nem tükrözi vissza Doléance vidámságát. Talán nem teszi boldoggá, ha random emberek esnek át rajta, aztán - még ha oly könnyűek is - teljes súllyal rátérdelnek a lábszárára. Vagy valami egész más áll a háttérben. Még rá is pirít a házvezetőnőre, de ilyesmikkel azt aztán igazán nem lehet letörni, maximum gondolkodóba ejteni.
- Nem fogok tudni - válaszolja őszintén. Valóban, Doléance képtelen jobban odafigyelni. Most is nagyon odafigyelt, csak éppen a pillangóra. Azt sajnos senki nem várhatja el, hogy egyszerre figyeljen egy magasan szárnyaló pillangóra és a lába elé. Ahhoz legalább is még plusz egy, a többitől függetlenül működő szem kéne, vagy valamilyen szuperérzék. Ez még a megannyi koncentráció-gyakorlattal sem fejleszthető, amit Doléance végez, hogy megregulázza sebesen és cikázva pörgő gondolatszálait.
Miért ne tudnám elmaszatolni? - fogan meg a szétszórt buksiban a jogos kérdés. - Nem lehet annyira bonyolult. Szerencsére előbb gondolkodik, ezért nem veszi elő a pálcáját, hogy kipróbálja. A tetoválástulajdonos biztosan nem örülne neki. A férfi mintha csak megsejtette volna, mit forgat a lányka a fejében, bizonyítékul a tartósságra összedörzsöli két alkarját. Az eredmény varázslatos: tényleg firkafix-bűbájjal, vagy valami hasonlóval van rögzítve a mázolmány.
- Hogyan kell pontosan ilyet csinálni? - közel hajol, és mutatóujjával lehelet könnyen megsimogat egy képdarabkát az alkaron. Doléance-ban sosem merül fel, hogy létezhet olyan, hogy valakinek az "intim szférája", vagy hogy bármi amit tesz, esetleg tolakodó lehet.
- Te művészettel foglalkozol? - meggyőződése a lánynak, hogy eképpen megbélyegezni magad csak azzal érdemes, amire az életed felteszed.
Hozzászólásai ebben a témában
Chuck Welch
INAKTÍV


szörnyeteg.
offline
RPG hsz: 172
Összes hsz: 344
Írta: 2014. július 25. 19:18 | Link

Doléance Arslí na Fírinne




Hát, nincsenek rendben a dolgok. Főleg, hogy háttal nem kezdünk mondatot. Ez csak a jéghegy csúcsa, bár ez lenne a legnagyobb probléma. Túl sok dolog nincs rendben, túl sok mindenen kell változtatni. És itt nem elég az, hogy állj fel és ordíts. itt most nem ez a mottó szerencsés. Bár, ez is csak ilyen házilag eszkábált mondás, ami vagy létezik, vagy nem. Mindegy is, a hangsúly most nem ezen van. Jó lenne megfogalmazni, hogy min is, de ez egy túl nehéz feladat. Mondjuk úgy körvonalasan, hogy Chuck életén. Ezzel sikerült egy elég nagy feladatot letudni, már nem kell ezzel kapcsolatban megemlíteni semmit. De térjünk át inkább arra, hogy ezt az egészet megnehezíti, hogy hősünk maga is tanácstalan azzal kapcsolatban, hogy mihez kéne kezdenie elsősorban. Hosszú gondolkodás után találta ki a napokban, hogy mi hiányzik most neki igazán Ráhelen kívül. Egy barát, aki meghallgatja, ellátja a tanácsaival, vagy csak együtt kiengedhetnék a gőzt egy közös edzés, vagy bárminek a keretein belül. Régóta nincs társasága és úgy érzi, hogy ez fel fogja emészteni. Pillanatnyi örömök, jó fej társaság -néha-, akikkel talán a zene lehet közös nevező, de konkrétan nem is ismerik egymást. Csak találkoznak, úgymond munkakapcsolat. valahogy így szokták mondani, csak itt nincsenek extrák...
Haladjunk tovább és foglalkozzunk inkább a jelennel, mert ha azzal nem törődünk, akkor nem lesz jövőnk, és arra kell egy idő után eszmélnünk, hogy múltunk sem.
Szóval ismét társasága akad nem is akármilyen körülmények között, de próbál nem leragadni ennél a tényezőnél. Elkezdődik a beszélgetés, rögtön a közepébe is csöppenhetünk, ha szemfülesek vagyunk.
- Ilyet? - kérdez nevetve, egy kicsit még a fogai is megcsillannak a fa alatt üldögélve.
- Tetoválószalon - mondja kicsit lassabban, mert gondolja, hogy a nő nem értelmi fogyatékos, viszont az előbbiekből ítélve a srác szerint nem nagyon láthatott még hasonlót.
Közben a hölgy végigsimítja Chuck karját, biztosan csak "leellenőrzi" a dolgok hitelességét. Bármilyen más indok kizárt, de hát ez csak feltételezés. A másik oldalon valószínűleg jobban tudják. Na mindegy, különösebben nem zavarja; már megállapította, hogy különös tehetsége van ahhoz, hogy érdekes helyzeteket teremtsen maga körül.
Olyan kérdés következik, amin kicsit meglepődik, de azért készséggel válaszol, nem lesz semmi baja belőle.
- Nem tartom magam művészléleknek - rázza le a kérdés ragadós részét, majd azért folytatja, nehogy legyenek homályos kérdések.
- Dobos vagyok - mondja egy mosollyal a hölgyre nézve, majd hirtelen eszébe jut, hogy azt sem tudja, ki ő.
- Chuck vagyok - mutatkozik be, hiba nélkül, pont ahogyan azt az óvodában megtanítják a gyerekeknek.
Hozzászólásai ebben a témában

Doléance Arslí na Fírinne
INAKTÍV


bűbáj pápa
offline
RPG hsz: 186
Összes hsz: 6722
Írta: 2014. július 27. 08:43 | Link

Megkapja a válaszát, bár az nem a hogyan, inkább a hol kérdésre válaszol. De jobb is, ha Doléance idegeit nem borzoljuk tűkkel meg vérrel. Ennyi bőven elég neki, és az elmondott szó meg is csenget valamit a lány agyában, méghozzá egy emléket április elsejéről. Ekkkor ugyanis ex-plüssnyula, Kumagoro saját bagolykövi házat (az ötödik, rózsaszín házat) alkotott magának és bárkinek, aki hajlandó volt belépni a pink klubhelyiségbe. Ott egy diáklányka kedvéért a nyuszi még tetoválószalont is rendezett be, amire végül - a földhöz ragadt tanárok örömére - nem volt szükség. Így Doléance már pár régi képet is tud csatolni ehhez az újhoz: diákok apró fekete mintákkal a bőrükön, amit minden nap viselnek. Általában nem levitások, ezért még sosem sikerült jobban megnéznie magának őket.
Máris több kérdés feltolul az agyában, amikor az illető megosztja foglalkozását, de még nem kérdezhet rájuk, mert ez alatt a srác be is mutatkozik.
- Én pedig Doléance Arslí na Fírinne, levitás - hadarja el a nevét a lányka, és kedvesen is mosolyog hozzá, bár rém türelmetlen, hogy végre kifaggathassa a férfit. Észre sem veszi, hogy elrontotta a bemutatkozást. A régen begyakorolt diákszignállal "jelentkezett be", holott már rég nem tanuló. Végül is annyira nem lőtt mellé: tulajdonképpen igaz, amit mondott, csak annyit kellett volna hozzátennie, hogy "házvezető". Na, most már mindegy, térjünk a tárgyra!
- Egy együttesben? És koncerteket adtok?
Doléance egyetlen találkozása élő zenekarral diákévei alatt volt bagolyköves bálokon. Azt a bandát mostanában nem látja, csak megbűvölt hangszerek játszanak a pódiumon a rendezvények alatt. Mondjuk annyira öregek voltak a zenekar tagjai, hogy nem kizárt, már meghaltak. Hogy mi vonzotta addig is őket ennyire a Bagolykőhöz, hogy folyton szerepeltek az itteni táncos mulatságokon, Doléance sosem tudta meg.
- Nem gondoltatok már fellépni a Zúzmarás Zúzók helyett? - idézi fel a rock nagyik csapatának nevét.
Elgémberedett a térde, hát lehuppan a fenekére, és a mozdulat alatt kiszúrja a korábban keresett türkiz-lila pillangót, ahogy épp az orruk előtt egy méterre vonul el csacskán, narancssárga csillagcsóvát húzva maga után. A pimasz!
Már késő reagálni, Doléance visszafordul az újonnan megismert Chuck felé.
Hozzászólásai ebben a témában
Chuck Welch
INAKTÍV


szörnyeteg.
offline
RPG hsz: 172
Összes hsz: 344
Írta: 2014. július 27. 16:24 | Link

Doléance Arslí na Fírinne




Micsoda érdekes beszédtéma. Tetoválások; annyira egyébként nem tartja érdekesnek a dolgot, hogy beszéljen róla, meg hogy erről kérdezgessenek tőle. De hát nem lesz belőle baja, akkor miért is ne válaszoljon készséggel? Na jó, most az egyszer legyen, de akkor érezze magát megtisztelve a hölgyemény, akivel éppen beszélget. Közben maga sem tudja miért, de hirtelen olyan érzése támad, hogy most inkább kiöntené a szívét valakinek, bárkinek. Ki akarja adni magából, hogy mit érez, mi az, ami bántja, mi az, ami miatt nem érzi jól magát. Kívülről sem egy szokványos figura, de legbelül őrjöng a megkötözött vadállat és már nagyon ki akar szabadulni. El sem lehet mondani, hogy mennyire.
Megvakarja a fültágító felett a fülét, majd megszólal.
- Örvendek - próbál összehozni egy mosoly félét, aztán ismét bámul maga elé, hogy valamennyire oldja a részéről érzett gázos hangulatot. Kicsit furcsa a szituáció, meg a nő is az. Biztos nem kattos vagy ilyenek, de Chuck szerint akkor is... Furcsa. Nem tudja megfogalmazni, mindegy is, majd később biztosan könnyebb lesz. Most inkább nem kezd el tippelgetni, majd ha okosabb lesz.
Levitás? Erre nem gondolt volna. Kicsit meg is lepődik; nem a házon, hanem hogy még diák.
- Ne haragudj, de én azt hittem, hogy már kijártad a sulit. Nem azért, csak kicsit... Idősebbnek tűnsz - ez igen. Erre is ki tudja, hogy mit fog reagálni? Elég kétesélyes a dolog, sikerült esetlegesen a haragot kivívni maga ellen, de hát mindegy. Nem szokott törődni vele, meg egy kis harag nem okozhat gondot, most már mindegy az, hogy kicsivel több-e vagy kevesebb, amellett, ami benne van, eltörpül. Na mindegy, ne térjünk el a tárgytól, mert annak nincs túl sok értelme, ha haladni akarunk.
- Igen, Earthwalker az együttes neve - Chuck véleménye szerint igencsak jól jön a témaváltás. Nem akar kellemetlenséget a dolgokból. Most nem.
- Igen, szoktunk - kis mosoly, miközben visszagondol a turnéra, vagy a sima külföldi, akár hazai koncertek emlékképeire. Igazán jó volt eddig, és ezután már csak jobb lesz, remélheti.
- Azok meg kik? Ilyen béna nevet - komolyan, hogy lehet ilyen nevet adni egy bandának? Zúzmarás Zúzók... Hamar kiheveri a dolgot. Nem is lenne rossz ötlet, amit Doléance mondott, csak itt van egy kis bökkenő.
- Az a baj, hogy a többiek muglik, és így elég nehéz lenne - hát igen, megtudva ezt az információt kár is továbbgondolni a dolgot. Meg az is tesz rá, hogy amit ők játszanak, az nem valószínű, hogy sok diáknak/tanárnak tetszene. Bár, átvehetnének pár lazább, más stílusú számot és akkor máris jó lenne. Csak itt az a fránya "de", ami mindent elront.
Miután a nő leül, elszáll előttük egy egészen érdekes pillangó, amire Chuck is odaszán egy röpke pillantást, de nem igazán köti le a figyelmét, szóval visszavándorol a tekintete Doléancé-ra. Egymásra figyelve ülnek a fa árnyékában. Érdekes...
- Amúgy... Nem tudom, hogy akkor most mióta vagy a suliban, de valamikor én is ide jártam, csak aztán máshogy alakult. Van valami érdekes a kastélyban? - közben elnéz a kastély irányába, ahonnan egy emlék tör vissza elég erősen, egy személyt megfogalmazva. Loise... Hát igen, azt a dolgot elég erősen elrontotta, de hát nincs mit tenni, ez van. Most lehetne mondani, hogy ez van, Chuck ilyen, de az nem lenne túl jó. Végül is, tényleg ilyen.
Utoljára módosította:Chuck Welch, 2014. július 27. 16:28
Hozzászólásai ebben a témában

Doléance Arslí na Fírinne
INAKTÍV


bűbáj pápa
offline
RPG hsz: 186
Összes hsz: 6722
Írta: 2014. augusztus 18. 21:36 | Link

- Már kijártam a sulit. Meg egy másikat is külföldön - sugárzik büszkén Doléance. - Bűbájfeltaláló vagyok.
Ha valaki azt hitte, Doléance nem tud szélesebben mosolyogni, most meghazudtolja ezt. Kiskori álma volt, hogy varázslatok feltalálásával foglalkozhassék (bár akkor még szeleburdi céllal), és ő azok közé tartozik, akiknek valóra vált az álma. Épp csak nem tűzoltó vagy balerina lett, hanem komoly (?) feltalálócska.
Az külön jól esik neki, hogy végre idősebbnek nézik. Az is sok mókás helyzetet szül, mikor az elsős-másodikos palánták azt gondolják, egy osztálytársukkal hozta őket össze a sors, de hogy igazi felnőttnek nézzék! Arra még sosem volt precedens.
- Örfvóker? - kérdez vissza félredöntött fejjel a lány, igencsak rosszul ejtve a szót. Fogalma sincs, mi lehet az. Varázslény?
- Nem is olyan béna - motyogja szégyenlősen a lány, amikor a fiú a rocknagyik együttesének nevét becsmérli. Szerinte aranyos a bandanév, és mindig tetszett neki a muri, amit a Zúzók csaptak. - Egy kicsit vicces - egyezik azért bele, nehogy megharagítsa beszélgetőtársát.
- Ó - a mindig kész tervekkel elő álló lánynak most nincs ötlete, hogyan hidalhatnák át a mugli-problémát. Nem is agyalhat sokat ezen, mert másra terelődik a szó.
- Most lesz két éve, hogy a Levitát vezetem - csacsog a lányka lelkesen. - Előtte néhány évig a mestermunkámon dolgoztam, akkor nem voltam itt.
- Érdekes mindig van! - folytatja szinte levegővétel nélkül. - Felfedeztem egy titkos átjárót például, ami a faluba vezet, és ami szerintem újonnan készülhetett, mert régen nem találtam. Nemsokára lesz mesehősös rendezvény a kastélyban, és új vadőrünk van, aki nagyon aranyosnak tűnik. És a Navine nyerte a kviddics-kupát. Sajna.
Még mondaná tovább, de fejében mintha csak Kumagoro szólna, emlékeztetve őt az illemre. Vesz tehát egy kis levegőt, hogy ne kezdjenek az egészségéért aggódni.
- Itt lakik a családod a faluban? - kérdezi, hogy a másikat is beszéltesse. Míg egy pillanatra befogta a száját, volt ideje gondolkodni, és nem tudta összerakni, hogy ha a zenekarának többi tagja mugli, akkor miért ilyen távol tőlük lakik ez a fiú. Ha azért fizetnek, hogy koncertezzen, biztos sokat kell koncerteznie, mégpedig nem egy varázslófaluban.
- Vagy más miatt vagy itt, a barátaid meg ott?
Hozzászólásai ebben a témában
Chuck Welch
INAKTÍV


szörnyeteg.
offline
RPG hsz: 172
Összes hsz: 344
Írta: 2014. augusztus 19. 15:13 | Link

Doléance Arslí na Fírinne




A mai nap sem úgy alakulnak a dolgok, ahogyan azt Chuck előre eltervezte. Az a szép az egészben, hogy nem sajnálja, mert legalább megismerkedhet egy új emberrel, akit eddig nem ismert. Talán ez az egyetlen olyan dolog, amit fel tud sorakoztatni a mostanában történt negatívumokkal szemben. Elég sovány vigasz, de hát nem tud mit csinálni, csak elfogadhatja, meg értékelheti, amit tud.
Egyébként egészen szép időnk van; a nap süt, diákok lófrálnak a szabadban mindenféle csínytevést tervezve, vagy már éppen diadalittasan tervezve a következőt, mert amire eddig készültek, éppen összejött. Lehet, hogy csak Chuck gondolja ezt, közben meg sehol semmi; azért meg lehet érteni. Magából kiindulva ő öt évvel ezelőtt biztosan ezt tette volna. Nem bánna semmit, csak csinálna mindent, ami eszébe jut... Kezdenek feltörni az emlékei, ezért inkább minden figyelmet a vele szemben ülő nőnek szentel, mert még a végén baj lesz.
- Az szép. Érdekes meló lehet. Sok a munka? - kérdez hirtelen. A büdös életbe nem beszélt még bűbájfeltalálóval. Azt sem tudja mi fán teremhet a dolog, mit kell szegénynek csinálnia. Főleg, hogy a pálcáját sem gyakran használja; most éppen nála van, de gyakran még magával vinni is elfelejti. Na mindegy, folytassuk a beszélgetést.
A lány kiejtési próbálkozásán csak nevet egyet, aztán ismét figyel, de párszor még mosolyog a kiejtésen. Csak bólint, amikor a másik végül beleegyezik, hogy vicces együttesnévnek az, hogy Zúzmarás Zúzók. Még mindig nem tud belegondolni sem, hogyan lehet kitalálni ilyen béna nevet, de inkább magában tartja ezt a kis kérdőjelet.
- Gratulálok! - Sok mindent nem tud hozzáfűzni, de két év az tényéeg szép teljesítmény. Kicsit összébb húzza magát, mert azért mégiscsak egy házvezetővel beszél, akiről egyébként eszébe sem jutott volna azt feltételezni, ami a jelenlegi posztja. Nincs vele semmi problémája, de más alkatnak tűnik. Ilyen örökmozgó, derűlátó kis pillangóként tudná elképzelni, mint vaskalapos házvezetőnőként. Mindegy is, a varászvilágban bármi lehetséges, már semmin sem lepődik meg.
- Aha - szóval a Navine nyerte a kviddicskupát. Sosem volt oda a kviddicsért, legalább ennyire a Navinéért sem. De hát mindegy, egy exrellonosnak talán ez kötelessége is a tudatalattijában. Bár, neki ez bőven a tudatában volt, amíg ide járt.
- Nem, dehogy - mondja megkérdőjelezhetetlen hangnemben. Hirtelen témaváltás történik, érdekes. Na de hát folytatja inkább, mert ő sem szereti, ha valamire kíváncsi, és harapófogóval kell kihúzni az információt a másikból.
- Pesten laknak, én meg ideköltöztem. Külföldön laktam, de előtte ide jártam suliba és imádtam. Szóval ezért jöttem vissza a faluba - talán a leghosszabb mondata, amit ma mondott. Még tőle is számíthatnunk meglepetésekre.
- Nincsenek barátaim - mondja egyszerűen, mintha jelentéktelen információ lenne.
Hozzászólásai ebben a témában

Doléance Arslí na Fírinne
INAKTÍV


bűbáj pápa
offline
RPG hsz: 186
Összes hsz: 6722
Írta: 2014. szeptember 11. 15:45 | Link

Végre alkalma nyílik a szakmájáról beszélni! A levitásokkal inkább az ő saját dolgaikról folyik a szó, a prefektusokkal folyton szervez valamit, vagy problémákat oldanak meg közösen, a tanári kar java pedig túlságosan elfoglalt vagy érdektelen, hogy a bűbájfeltalálásról kérdezgessék Doléance-t. Tilda szokott érdeklődni tőle, de neki már mindent elmondott, amit lehet. Néha meglepi egy kalandos történettel az aktuális munkájával kapcsolatban, de ennek az idegennek most elölről kezdheti a mesét!
Ha lenne mit mondania. De sajnos mostanában nem vetheti bele magát teljes aggyal munkáiba. Mindig félbeszakítja egy őt hiányoló kis szfinx, vagy épp Hanna, a Levita házszelleme. Nincs kellemetlenebb érzés, mint amikor belemerülsz a feladatodba, és hirtelen átlebeg rajtad egy kísértet.
- Hát... nem annyira van időm most a feltalálásra, de az eddigi varázslataimat tökéletesítem, amikor mégis ráérek. Például van egy igém, amelyik jelzi a varázslókat a közelben. Csak sajnos túl feltűnő jellel... - Doléance kelletlenül gondol a múltkori esetre, amely során egy kedves kis spanyol településen a hotelja egy kilométeres körzetében minden varázsló feje fölött színes fényfolt lebegett levakarhatatlanul. Elhessegeti az emléket.
- Most épp senki nem kért meg semmilyen varázslatra, pedig rendelésre is találok fel ám! De a kedvencem ez...
Fehér hálóingszerű nyári ruhájából előkerül pálcája, és egy rövid, lendületes mozdulattal egy csomó apró madarat varázsol maguk elé. A madarak embermagasságú és -szélességű falat képeznek előttük a fűben, és csicsergős-sivítós hangzavarral repkednek helyükön.
- Ez egy maradandó pajzs - magyarázza a lány széles mosollyal, büszkén. - A madarak felfogják az átkokat, és erőset tudnak csípni.
Mintha lerázná pálcájáról, eltünteti a varázslatot, szeretettel nézve madárkái után.
Jól érzi magát a házvezetőcske most, hogy bemutatózhatott bűbájfeltalálásból, de legalább ennyire érdekli a másik ember is, hát kérdez.
- Lehet, hogy együtt jártunk ide? Lehet, hogy volt közös óránk! - nem tudja, milyen idős a másik. De rögtön rá kell jönnie, hogy biztosan nem egy évfolyamba jártak, mert akkor óhatatlanul találkozniuk kellett volna egymással néhány tanórán. Doléance-t sem egyszerű elfelejteni, de egy Chuck-szerű figura sem jön szembe az utcán gyakorta.
A következő mondat megállítja agytekervényeit, és az éppen kimondani készült konklúzióját is belé fojtja.
- Hát itt vagyok én! - vágja ki, mikor magára talál. - Vagyis...
Ezen a ponton eszébe jut, hogy a barátságot a többi ember máshogy méri. Neki szimpatikus a másik, kedvesen szólt hozzá, innentől belefér a barátkategóriába. Valahogy mégis az emberek általában többet várnak egy barátságtól. Doléance nem szégyelli megkérdezni:
- Miért nincsenek?
Hozzászólásai ebben a témában
Chuck Welch
INAKTÍV


szörnyeteg.
offline
RPG hsz: 172
Összes hsz: 344
Írta: 2014. szeptember 15. 16:40 | Link

Doléance Arslí na Fírinne



Azt hitte, hogy ma sem fog vele sok minden történni, csak az unalom, meg a szokásos dolgok. Úgy volt vele, hogy legfeljebb elsétál valamerre, leül valahova, vagy éppen megiszik valamit. Aztán mégsem így alakult, egy hölggyel beszélget a réten, aki -mint kiderült- a Levita házvezetője. Volt már róla szó, de mindig eszébe jut, hogy most aztán cserbenhagyták az érzékei, mert mindenre tippelt volna a nővel kapcsolatban, csak erre nem. Még hogy házvezető... Azt hitte, hogy egy egyszerű falulakó, egy végzett diák, aki mondjuk itt mulatja el a szabadidejének azt a részét, amit a szórakozásra szán. Aztán neki sem jöhetett össze túl jól, itt üldögél egy Chuck-kal.
- Aha - hagyja a nőre a dolgot, amikor a legutóbbi, félresikerült élményéről kezd el mesélni. Nem mintha nem érdekelné, csak nem tud hozzászólni a témához. Nem igazán használ pálcát, be lehet vallani, hogy nem jó varázsló. Nem ért az átlagnál jobban a bűbájokhoz, vagy éppen átkokhoz. Nem tud nagy dolgokat véghezvinni az átváltoztatás terén sem, inkább a fizikai erejére támaszkodik. A nő a következő mondata után egy Chuck számára nagyon szimpatikus varázslatot mutat be, aminek az a lényege, hogy egy madarakból álló pajzsot von köréjük. Lányos meg minden, de ötletes, és jó. Nem mintha kritizálna, volt említve, hogy ő nem ért ehhez.
- Azta! Ez nagyon király! - eléggé meglepődik, mert azért ehhez hasonlót még nemigen volt szerencséje látni.
Ez után egy kis témaváltás következik, természetesen Chuck is megszólal.
- Fogalmam sincs - mondja őszintén egy kis mosollyal, majd folytatja.
- Igazából nem hiszem. Szerintem emlékeznék - részéről lezárja ennyivel, tényleg nem emlékszik rá, hogy Dol-lal lettek volna közös órái.
- Aranyos vagy, de ez nem ilyen egyszerű - vallja be magának is, meg nyilván a másik sem gondolta komolyan, szóval mindegy is.
- Pontosan nem tudom - próbálja kikerülni a rendes válaszadást, de inkább megszólal ismét, mert most úgy érzi, hogy könnyebb beszélni róla. Talán pont azért, mert nem ismeri a nőt és így nincs is túl nagy tétje az egésznek.
- Nem pont az a gyerek vagyok, akit az emberek szeretni szoktak - nem tudja pontosan megfogalmazni, hogy mi is pontosan a baj.
- Meg hát nem is viszem túlzásba a próbálkozást - kisebb mosoly.
Hozzászólásai ebben a témában

Doléance Arslí na Fírinne
INAKTÍV


bűbáj pápa
offline
RPG hsz: 186
Összes hsz: 6722
Írta: 2014. szeptember 18. 23:10 | Link

Doléance igazán örül, hogy a másikat lenyűgözi kedvenc találmánya. Sajnos ezt kimutatni nem tudja, mert már eddig is sugárzott és mosolygott, úgyhogy senkinek nem tűnne fel a változás.
De ennyit a vidám témákról, komolyabbakra eveznek. Doléance nem valami jó a lelkizésben. A tanácsai kicsit elszálltak, használhatatlanok, de legalább csöndben tud hallgatni.
Egy kicsit kéreti magát a tetovált fiú, de aztán csak kiböki, mi a probléma a szociális helyzetével. Hiába, mert a levitás nem érti, ugyan mi baj lenne a fiúval? Nem undok, nem büdi, nem néz ki úgy, mint egy szörny vagy egy rém...
Meglepődve-tűnődve, oldalra döntött fejjel mustrálja Chuck-ot.
- Tán nem szereted a sütit?
De biztosan szereti a sütit, ki ne szeretné?
- Szerintem semmi baj veled - mondja még mindig révedezve.
- Talán csak te hiteted ezt el magaddal! - mondja ki az első nem butus megjegyzését a témában. Nagyon okos ám ez a lány, de egyszerűen szívesebben áll az agya a játékra, mint a komolykodásra. Ellenben nagyon szeretné, ha a másik felvidulna. Támad is egy ötlete.
- Tudod, hogy nem sokára megrendezik az öregdiák találkozót a Bagolykőben? Öreg is vagy, diák is voltál, úgyhogy el kéne jönnöd! Ott próbálkozhatsz, én majd segítek!
Gondolhatja mindenki, milyen az, ha Doléance segít. De még jó is ki tud sülni belőle, ha odaállít egymás elé két vadidegen embert, hogy "szerintem meg kéne egymást ismernetek", azután táncos lábon ellibben valamerre másfelé...
- Lehet, hogy valamilyen előadást is tartok rajta bűbájfeltalálásból! - itt egy kicsit zavarttá válik az arckifejezése. - Hónapjaim lettek volna kitalálni, de még mindig nem tudom, miből.
Na mindegy, a felhők a gyermekarcról rögtön tova is szállnak: Doléance tud improvizálni.
Hozzászólásai ebben a témában
Chuck Welch
INAKTÍV


szörnyeteg.
offline
RPG hsz: 172
Összes hsz: 344
Írta: 2014. szeptember 20. 11:29 | Link

Doléance Arslí na Fírinne



Sosem gondolta volna, hogy egy reményvesztett, önbizalom hiányos, depresszív felnőtt lesz, aki ráadásul még paraszt is tud lenni, meg mindenért csak hibáztatni tud mindenkit. Olykor még magát is; sőt, talán ez a gyakoribb. Jelen pillanatban úgy érzi, hogy meg kell változnia. Nemrég megpróbálta, és valameddig sikerült is neki, de ez csak időszakos volt. Úgy érzi, visszatért a régi énjébe és tudja, hogy abból semmi jó nem sülhet ki. Nem akar olyan lenni, mint amilyen régen volt, elvesztett mindent maga körül, egyedül maradt. Ez volt élete eddigi legnehezebb időszaka, és soha nem akarja újból átélni azt a pillanatot, amikor rádöbben, hogy elcseszte. Egyszerűen csak nem tudja, hogyan kezdje. Mit csináljon? Mivel kezdje? Hogy csinálja? Tele van kérdésekkel, amiket nem tud feltenni senkinek, és így nagyon tanácstalan.
A nő következő mondatára nem mond semmit, csak hirtelen azt veszi észre, hogy majdnem fülig ér a szája. Elég viccesnek találja ezt a felvetést; nem szereti a sütit. Nemigazán szokott egyébként sütit enni, mert az étrend nála az, amit nem azért tart be, hogy megszegje. Sajnos ő a könnyebben hízó emberek közé tartozik, ezért próbálja mindig formában tartani magát, meg hát azért ott van az is, hogy jól akar kinézni.
- Hát... Köszi - nem tud sokat mondani, de jól esik neki, hogy a nő szerint rendben van. Betegségre utaló tünetek nincsenek, kérem a következőt.
Doléance következő mondata elülteti a bogarat a fülében, kicsit el is gondolkodik rajta. Mi van, ha csak bemeséli magának az egészet? Mi van, ha csak hozzáállás kérdése? Ezt még végig fogja rágni magában.
- Nem, nem tudtam. Talán... Benézhetek - annyira nem érdekli a dolog, de addig még van időnk, és ki tudja, talán hirtelen lesz kedve elmenni. De az meg a másik kérdés, hogy kivel menjen? Meg minek? Nem hiányzik ott senkinek. Egymagában meg nincs túl sok kedve ott üldögélni.
- Hogy micsodaa? Öreg?! - mondja gúnyos hangsúlyozással, egy kis mosoly kíséretében. Azért ő annyira még nem öreg. Ennél már csak az volt rosszabb, amikor Elena bácsinak hívta. Na akkor aztán elgondolkodott azon, hogy tehetne valami maradandót, mert mindjárt jönnek az ősz hajszálak.
- Az király - újabb mosoly.
- Biztosan feltalálod magad - mondja biztató céllal, aztán az egy másik téma, hogy ezt Doléance hogyan fogja értelmezni.
Közben elgondolkodik azon, hogy lehet, lassan mennie kéne, csak mert még szeretne edzeni egyet, meg úgy érzi át kell mennie Ráhelhez megbeszélni a dolgokat.
Hozzászólásai ebben a témában

Doléance Arslí na Fírinne
INAKTÍV


bűbáj pápa
offline
RPG hsz: 186
Összes hsz: 6722
Írta: 2014. szeptember 23. 00:24 | Link

A lány felvidító kísérlete sikerrel zárult! Doléance nem keres nagy összefüggéseket: Chuck mosolyog = Chuck vidám.
Elégedetten hátradől, hátra tett kezeivel a fűben támaszkodva. Még az öregdiák bálra is lehet, hogy sikerült elcsábítania a férfit. Vonakodik még egy kicsit ugyan, de azért meggyőzhetőnek tűnik.
Háh! És bejött a szurkálódás! A levitás arcán huncut mosoly bontakozik ki. Nem jellemző rá az ilyesmi, sőt, komoly rákészülés kell neki, hogy valakinek jelképesen megfricskázhassa az orrát. Most jól sikerült a kis bohócság, és ezért gondolatban meg is veregethetné a vállát, ha éppen nem támaszkodna a karjaival.
Cserébe Chuck egy szójátékkal ajándékozza meg. Feltalálja magát! A lányka csengő nevetéssel jutalmazza a találatot. A nevetést a folyton felbukkanó pillangó akasztja meg. Ez már igazán nem lehet véletlen!
- Ne haragudj - kezdi a házvezetőcske guggolóállásba tornászva fel magát -, de ez a pille szeretne tőlem valamit.
Meggyőződéssel áll fel, és a rövid reppenésekkel arrébb araszoló lepke után lép.
- Szia! Még találkozunk, a bálon! - fordul még hátra, kezét intésre emelve, majd eleget tesz a kényszernek, amit a röpke ró rá: követnie kell, elkapnia, és kitalálnia valami tök jó dolgot, amit majd kezd vele.
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék