Nyílik a hatalmas tölgyfaajtó és ahogy kilépsz első helyszínként a rétet pillantod meg. Hosszan terül el a szemed előtt, míg meg nem állítja szemben az iskola kapuja, oldalt pedig addig tart, amíg a piknikező tisztás meg nem állítja. Aztán pedig már valami más kezdődik, ami megelőzi a hatalmas erdőt, melybe nem érdemes mászkálni legyen nappal vagy éjszaka, hiszen ki tudja pontosan mit is rejt az a szempár, mely az avarszinten megbújva követ téged. A réten viszont a fű tökéletes ameddig csak a szem ellát és ha bőrödet perzseli a nap nincs más dolgod csak beülni az elvétve található fák hatalmas koronájának egyik hűs lombja alá. Viszont ha bátor vagy, esetleg a nap oly kegyes, hogy nem kell menekülni előtte akkor a padokat ajánlom, hiszen ott is kényelmes. Sokan fordultak/fordulnak meg most is itt, és sokszor próbálták nevükkel fémjelezni ittlétük vagy érzéseik, de eddig senkinek se jött össze, így a padokon se a rongálás se az idő vasfoga nem mutatkozik meg, ugyanúgy ahogy a fáknál sincs esélyük. Ez az a hely ahol tipikusan a legtöbb ember megfordul, hiszen szinte mindenki ide merészkedett ki elsőnek és itt szerzett barátokat is magának, akikkel vagy itt találkozik újra vagy itt ismer meg másokat.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=328347#post328347][b]Doléance Arslí na Fírinne - 2014.07.01. 23:33[/b][/url]

Ki tudja már, miért is indult a rétre ezen a napon Doléance. Vagy lehet, nem is a rétre indult, csak ezen át vezetett volna az útja. Már késő, rég elfeledte, mi volt az eredeti úticél.
A Levita szemtelenül fiatal házvezetőjének mindig könnyű volt elterelni a figyelmét. Már csak ezért is csodálatra méltó, hogy elvégezte a nívós Belgiumi Varázstani Intézet bűbájfeltaláló szakát, és elkészítette mestermunkáját. És mindez idő alatt csak átlagosan évi öt nagy galibát okozott koncentrációproblémáival. Na, erről beszéltem. Pontosan úgy csinálja, ahogy most én is elkalandoztam.
Tehát a kastélytól számított harmadik lépcsőfokon lefelé Doléance fitos kis orra előtt elrepült egy minden bizonnyal varázslatos pillangó. Hogy nem mindennapi pilléről volt szó, az nem az egyébként gyönyörű türkizben és lilában játszó színeiből volt egyértelmű, hanem abból, hogy apró szikrázó narancsszín csillagocskákat vetett maga után, ahogy repült. A csillagocskák afféle fénycsóvaként hamarosan eltűntek, de azért látványossá tették a lepke röptét. Doléance elhatározta, hogy be kell fognia ezt a pillangót. Nem akarta bántani vagy örökre megtartani, csak egy kicsit jobban szemügyre venni. Doléance rajongott a különleges pajzsbűbájokért, a kedvenc önmaga által feltalált varázslata - még iskolás korából - egy olyan pajzs volt, amit csivitelő madárkák alkottak. Egy ilyen csodaszép pillangóból készült pajzs... az igazán pompás lenne!
Ennek utána Doléance körbe-körbe és fel-alá hajkurászta a pillangót. Annyira el volt bűvölve, hogy eszébe sem jutott pálcát használni az elkapáshoz. Kitartóan követte a lényt, de az valahogy mindig kisiklott a markából, vagy túl magasra repült, hogy a lány elérje. Azonban úgy látszik, a lepke nem unta meg a kergetőzést, mert azért csak a réten maradt, hiába mögötte a lenge, fehér nyári ruhás, alacsony kis ragadozó.
A hajszának két kitartott láb vetett véget, amelyeken a figyelmetlen Doléance egy "uff" kijelentéssel esett át. Így hasalva a tulajdonoson keresztül, meglepetten nézte, ahogy a pillangó tovaszáll a réten.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=336849#post336849][b]Doléance Arslí na Fírinne - 2014.07.15. 10:34[/b][/url]

A pillangó még cikázik egy-kettőt, mielőtt végleg eltűnne szemben a fák mögött. Ó - gondolja csalódottan Doléance. Az eleséssel és a kényelmetlen pozitúrával még csak jutna eszébe foglalkozni, de ekkor már a másik is megszólal, így mindenképpen magára vonva a kislányos hölgyemény figyelmét.
- Szia - Doléance elfeledkezve a pillangóról hátrafordul a férfira, vidámságtól sugárzó arca még tesz egy lapáttal a tényre, hogy maximum 15 évesnek saccolná egy őt nem ismerő egyén. Némileg az idegen lábszárára térdelve lehátrál az ücsörgőről.
- Ne haragudj, nem direkt... estem át rajtad - mondja, megakadva a mondat felénél, mert nem tud indokot, miért esne át bárki is szándékkal a másikon. Ilyenkor nagyon gondolkodó az ábrázata, mintha tényleg valami hatalmas bonyodalmon törné éppen a fejét. Aztán, mintha elfújták volna a problémát, újra vidám. Ekkor is veszi észre, hogy a kézen, amit reflexszerűen elfogadott, és amibe eddig kapaszkodott, színes rajzok vannak mindenütt. Doléance gyorsan elrántja a mancsát.
- Ó! Nem akartam elmaszatolni a rajzodat!
Megbabonázva mered a színes festményre, amit valaki a fiúra alkotott. Biztosan nem saját maga lehetett, mert a jobb karjára ugyanolyan díszes szép minták lettek pingálva, mint a baljára. Doléance-nak mindig kevésbé jól sikerültek azok a rajzok, amiket a bal kezével csinált, mint amiket a jobbal. Szerette volna jobban szemügyre venni a testfreskót, de nem mert hozzányúlni, bele ne rondítson a műbe.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=342497#post342497][b]Doléance Arslí na Fírinne - 2014.07.24. 12:44[/b][/url]

Az addig békésen ücsörgő illető arca nem tükrözi vissza Doléance vidámságát. Talán nem teszi boldoggá, ha random emberek esnek át rajta, aztán - még ha oly könnyűek is - teljes súllyal rátérdelnek a lábszárára. Vagy valami egész más áll a háttérben. Még rá is pirít a házvezetőnőre, de ilyesmikkel azt aztán igazán nem lehet letörni, maximum gondolkodóba ejteni.
- Nem fogok tudni - válaszolja őszintén. Valóban, Doléance képtelen jobban odafigyelni. Most is nagyon odafigyelt, csak éppen a pillangóra. Azt sajnos senki nem várhatja el, hogy egyszerre figyeljen egy magasan szárnyaló pillangóra és a lába elé. Ahhoz legalább is még plusz egy, a többitől függetlenül működő szem kéne, vagy valamilyen szuperérzék. Ez még a megannyi koncentráció-gyakorlattal sem fejleszthető, amit Doléance végez, hogy megregulázza sebesen és cikázva pörgő gondolatszálait.
Miért ne tudnám elmaszatolni? - fogan meg a szétszórt buksiban a jogos kérdés. - Nem lehet annyira bonyolult. Szerencsére előbb gondolkodik, ezért nem veszi elő a pálcáját, hogy kipróbálja. A tetoválástulajdonos biztosan nem örülne neki. A férfi mintha csak megsejtette volna, mit forgat a lányka a fejében, bizonyítékul a tartósságra összedörzsöli két alkarját. Az eredmény varázslatos: tényleg firkafix-bűbájjal, vagy valami hasonlóval van rögzítve a mázolmány.
- Hogyan kell pontosan ilyet csinálni? - közel hajol, és mutatóujjával lehelet könnyen megsimogat egy képdarabkát az alkaron. Doléance-ban sosem merül fel, hogy létezhet olyan, hogy valakinek az "intim szférája", vagy hogy bármi amit tesz, esetleg tolakodó lehet.
- Te művészettel foglalkozol? - meggyőződése a lánynak, hogy eképpen megbélyegezni magad csak azzal érdemes, amire az életed felteszed.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=344358#post344358][b]Doléance Arslí na Fírinne - 2014.07.27. 08:43[/b][/url]

Megkapja a válaszát, bár az nem a hogyan, inkább a hol kérdésre válaszol. De jobb is, ha Doléance idegeit nem borzoljuk tűkkel meg vérrel. Ennyi bőven elég neki, és az elmondott szó meg is csenget valamit a lány agyában, méghozzá egy emléket április elsejéről. Ekkkor ugyanis ex-plüssnyula, Kumagoro saját bagolykövi házat (az ötödik, rózsaszín házat) alkotott magának és bárkinek, aki hajlandó volt belépni a pink klubhelyiségbe. Ott egy diáklányka kedvéért a nyuszi még tetoválószalont is rendezett be, amire végül - a földhöz ragadt tanárok örömére - nem volt szükség. Így Doléance már pár régi képet is tud csatolni ehhez az újhoz: diákok apró fekete mintákkal a bőrükön, amit minden nap viselnek. Általában nem levitások, ezért még sosem sikerült jobban megnéznie magának őket.
Máris több kérdés feltolul az agyában, amikor az illető megosztja foglalkozását, de még nem kérdezhet rájuk, mert ez alatt a srác be is mutatkozik.
- Én pedig Doléance Arslí na Fírinne, levitás - hadarja el a nevét a lányka, és kedvesen is mosolyog hozzá, bár rém türelmetlen, hogy végre kifaggathassa a férfit. Észre sem veszi, hogy elrontotta a bemutatkozást. A régen begyakorolt diákszignállal "jelentkezett be", holott már rég nem tanuló. Végül is annyira nem lőtt mellé: tulajdonképpen igaz, amit mondott, csak annyit kellett volna hozzátennie, hogy "házvezető". Na, most már mindegy, térjünk a tárgyra!
- Egy együttesben? És koncerteket adtok?
Doléance egyetlen találkozása élő zenekarral diákévei alatt volt bagolyköves bálokon. Azt a bandát mostanában nem látja, csak megbűvölt hangszerek játszanak a pódiumon a rendezvények alatt. Mondjuk annyira öregek voltak a zenekar tagjai, hogy nem kizárt, már meghaltak. Hogy mi vonzotta addig is őket ennyire a Bagolykőhöz, hogy folyton szerepeltek az itteni táncos mulatságokon, Doléance sosem tudta meg.
- Nem gondoltatok már fellépni a Zúzmarás Zúzók helyett? - idézi fel a rock nagyik csapatának nevét.
Elgémberedett a térde, hát lehuppan a fenekére, és a mozdulat alatt kiszúrja a korábban keresett türkiz-lila pillangót, ahogy épp az orruk előtt egy méterre vonul el csacskán, narancssárga csillagcsóvát húzva maga után. A pimasz!
Már késő reagálni, Doléance visszafordul az újonnan megismert Chuck felé.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=361843#post361843][b]Doléance Arslí na Fírinne - 2014.08.18. 21:36[/b][/url]

- Már kijártam a sulit. Meg egy másikat is külföldön - sugárzik büszkén Doléance. - Bűbájfeltaláló vagyok.
Ha valaki azt hitte, Doléance nem tud szélesebben mosolyogni, most meghazudtolja ezt. Kiskori álma volt, hogy varázslatok feltalálásával foglalkozhassék (bár akkor még szeleburdi céllal), és ő azok közé tartozik, akiknek valóra vált az álma. Épp csak nem tűzoltó vagy balerina lett, hanem komoly (?) feltalálócska.
Az külön jól esik neki, hogy végre idősebbnek nézik. Az is sok mókás helyzetet szül, mikor az elsős-másodikos palánták azt gondolják, egy osztálytársukkal hozta őket össze a sors, de hogy igazi felnőttnek nézzék! Arra még sosem volt precedens.
- Örfvóker? - kérdez vissza félredöntött fejjel a lány, igencsak rosszul ejtve a szót. Fogalma sincs, mi lehet az. Varázslény?
- Nem is olyan béna - motyogja szégyenlősen a lány, amikor a fiú a rocknagyik együttesének nevét becsmérli. Szerinte aranyos a bandanév, és mindig tetszett neki a muri, amit a Zúzók csaptak. - Egy kicsit vicces - egyezik azért bele, nehogy megharagítsa beszélgetőtársát.
- Ó - a mindig kész tervekkel elő álló lánynak most nincs ötlete, hogyan hidalhatnák át a mugli-problémát. Nem is agyalhat sokat ezen, mert másra terelődik a szó.
- Most lesz két éve, hogy a Levitát vezetem - csacsog a lányka lelkesen. - Előtte néhány évig a mestermunkámon dolgoztam, akkor nem voltam itt.
- Érdekes mindig van! - folytatja szinte levegővétel nélkül. - Felfedeztem egy titkos átjárót például, ami a faluba vezet, és ami szerintem újonnan készülhetett, mert régen nem találtam. Nemsokára lesz mesehősös rendezvény a kastélyban, és új vadőrünk van, aki nagyon aranyosnak tűnik. És a Navine nyerte a kviddics-kupát. Sajna.
Még mondaná tovább, de fejében mintha csak Kumagoro szólna, emlékeztetve őt az illemre. Vesz tehát egy kis levegőt, hogy ne kezdjenek az egészségéért aggódni.
- Itt lakik a családod a faluban? - kérdezi, hogy a másikat is beszéltesse. Míg egy pillanatra befogta a száját, volt ideje gondolkodni, és nem tudta összerakni, hogy ha a zenekarának többi tagja mugli, akkor miért ilyen távol tőlük lakik ez a fiú. Ha azért fizetnek, hogy koncertezzen, biztos sokat kell koncerteznie, mégpedig nem egy varázslófaluban.
- Vagy más miatt vagy itt, a barátaid meg ott?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=382314#post382314][b]Doléance Arslí na Fírinne - 2014.09.11. 15:45[/b][/url]

Végre alkalma nyílik a szakmájáról beszélni! A levitásokkal inkább az ő saját dolgaikról folyik a szó, a prefektusokkal folyton szervez valamit, vagy problémákat oldanak meg közösen, a tanári kar java pedig túlságosan elfoglalt vagy érdektelen, hogy a bűbájfeltalálásról kérdezgessék Doléance-t. Tilda szokott érdeklődni tőle, de neki már mindent elmondott, amit lehet. Néha meglepi egy kalandos történettel az aktuális munkájával kapcsolatban, de ennek az idegennek most elölről kezdheti a mesét!
Ha lenne mit mondania. De sajnos mostanában nem vetheti bele magát teljes aggyal munkáiba. Mindig félbeszakítja egy őt hiányoló kis szfinx, vagy épp Hanna, a Levita házszelleme. Nincs kellemetlenebb érzés, mint amikor belemerülsz a feladatodba, és hirtelen átlebeg rajtad egy kísértet.
- Hát... nem annyira van időm most a feltalálásra, de az eddigi varázslataimat tökéletesítem, amikor mégis ráérek. Például van egy igém, amelyik jelzi a varázslókat a közelben. Csak sajnos túl feltűnő jellel... - Doléance kelletlenül gondol a múltkori esetre, amely során egy kedves kis spanyol településen a hotelja egy kilométeres körzetében minden varázsló feje fölött színes fényfolt lebegett levakarhatatlanul. Elhessegeti az emléket.
- Most épp senki nem kért meg semmilyen varázslatra, pedig rendelésre is találok fel ám! De a kedvencem ez...
Fehér hálóingszerű nyári ruhájából előkerül pálcája, és egy rövid, lendületes mozdulattal egy csomó apró madarat varázsol maguk elé. A madarak embermagasságú és -szélességű falat képeznek előttük a fűben, és csicsergős-sivítós hangzavarral repkednek helyükön.
- Ez egy maradandó pajzs - magyarázza a lány széles mosollyal, büszkén. - A madarak felfogják az átkokat, és erőset tudnak csípni.
Mintha lerázná pálcájáról, eltünteti a varázslatot, szeretettel nézve madárkái után.
Jól érzi magát a házvezetőcske most, hogy bemutatózhatott bűbájfeltalálásból, de legalább ennyire érdekli a másik ember is, hát kérdez.
- Lehet, hogy együtt jártunk ide? Lehet, hogy volt közös óránk! - nem tudja, milyen idős a másik. De rögtön rá kell jönnie, hogy biztosan nem egy évfolyamba jártak, mert akkor óhatatlanul találkozniuk kellett volna egymással néhány tanórán. Doléance-t sem egyszerű elfelejteni, de egy Chuck-szerű figura sem jön szembe az utcán gyakorta.
A következő mondat megállítja agytekervényeit, és az éppen kimondani készült konklúzióját is belé fojtja.
- Hát itt vagyok én! - vágja ki, mikor magára talál. - Vagyis...
Ezen a ponton eszébe jut, hogy a barátságot a többi ember máshogy méri. Neki szimpatikus a másik, kedvesen szólt hozzá, innentől belefér a barátkategóriába. Valahogy mégis az emberek általában többet várnak egy barátságtól. Doléance nem szégyelli megkérdezni:
- Miért nincsenek?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=387558#post387558][b]Doléance Arslí na Fírinne - 2014.09.18. 23:10[/b][/url]

Doléance igazán örül, hogy a másikat lenyűgözi kedvenc találmánya. Sajnos ezt kimutatni nem tudja, mert már eddig is sugárzott és mosolygott, úgyhogy senkinek nem tűnne fel a változás.
De ennyit a vidám témákról, komolyabbakra eveznek. Doléance nem valami jó a lelkizésben. A tanácsai kicsit elszálltak, használhatatlanok, de legalább csöndben tud hallgatni.
Egy kicsit kéreti magát a tetovált fiú, de aztán csak kiböki, mi a probléma a szociális helyzetével. Hiába, mert a levitás nem érti, ugyan mi baj lenne a fiúval? Nem undok, nem büdi, nem néz ki úgy, mint egy szörny vagy egy rém...
Meglepődve-tűnődve, oldalra döntött fejjel mustrálja Chuck-ot.
- Tán nem szereted a sütit?
De biztosan szereti a sütit, ki ne szeretné?
- Szerintem semmi baj veled - mondja még mindig révedezve.
- Talán csak te hiteted ezt el magaddal! - mondja ki az első nem butus megjegyzését a témában. Nagyon okos ám ez a lány, de egyszerűen szívesebben áll az agya a játékra, mint a komolykodásra. Ellenben nagyon szeretné, ha a másik felvidulna. Támad is egy ötlete.
- Tudod, hogy nem sokára megrendezik az öregdiák találkozót a Bagolykőben? Öreg is vagy, diák is voltál, úgyhogy el kéne jönnöd! Ott próbálkozhatsz, én majd segítek!
Gondolhatja mindenki, milyen az, ha Doléance segít. De még jó is ki tud sülni belőle, ha odaállít egymás elé két vadidegen embert, hogy "szerintem meg kéne egymást ismernetek", azután táncos lábon ellibben valamerre másfelé...
- Lehet, hogy valamilyen előadást is tartok rajta bűbájfeltalálásból! - itt egy kicsit zavarttá válik az arckifejezése. - Hónapjaim lettek volna kitalálni, de még mindig nem tudom, miből.
Na mindegy, a felhők a gyermekarcról rögtön tova is szállnak: Doléance tud improvizálni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=390160#post390160][b]Doléance Arslí na Fírinne - 2014.09.23. 00:24[/b][/url]

A lány felvidító kísérlete sikerrel zárult! Doléance nem keres nagy összefüggéseket: Chuck mosolyog = Chuck vidám.
Elégedetten hátradől, hátra tett kezeivel a fűben támaszkodva. Még az öregdiák bálra is lehet, hogy sikerült elcsábítania a férfit. Vonakodik még egy kicsit ugyan, de azért meggyőzhetőnek tűnik.
Háh! És bejött a szurkálódás! A levitás arcán huncut mosoly bontakozik ki. Nem jellemző rá az ilyesmi, sőt, komoly rákészülés kell neki, hogy valakinek jelképesen megfricskázhassa az orrát. Most jól sikerült a kis bohócság, és ezért gondolatban meg is veregethetné a vállát, ha éppen nem támaszkodna a karjaival.
Cserébe Chuck egy szójátékkal ajándékozza meg. Feltalálja magát! A lányka csengő nevetéssel jutalmazza a találatot. A nevetést a folyton felbukkanó pillangó akasztja meg. Ez már igazán nem lehet véletlen!
- Ne haragudj - kezdi a házvezetőcske guggolóállásba tornászva fel magát -, de ez a pille szeretne tőlem valamit.
Meggyőződéssel áll fel, és a rövid reppenésekkel arrébb araszoló lepke után lép.
- Szia! Még találkozunk, a bálon! - fordul még hátra, kezét intésre emelve, majd eleget tesz a kényszernek, amit a röpke ró rá: követnie kell, elkapnia, és kitalálnia valami tök jó dolgot, amit majd kezd vele.