36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Rentai Bálint
INAKTÍV


Gyógyító || Vattacukorúrfi
offline
RPG hsz: 435
Összes hsz: 14197
Írta: 2014. április 1. 21:36 | Link

Rimóczi Tímea Sára

Egész délelőtt bent voltam, és körmöltem, és tanultam, és jegyzeteltem, és jelentem elég! Az új iskoláknak ez lehet a legnagyobb hátulütője. Hiába tanulta elméletileg ugyanazt az ember, ha a gyakorlat mégis csak mást mutat. Persze rengeteg dolog, hasonlít, és talán meg is egyezik, de amit koreaiul tanultam meg a varázsvilágról, arra nem tudom a magyar szavakat. Eddig eszembe sem jutott, hogy ez probléma lehet majd, de már látom, hogy a hétvégét könyvtárban töltöm, és gyógynövények, bájitalok, bűbájok neveit fogom magyarul tanulni. Mára viszont, kivonom magam a forgalomból. Felkaptam az első kezembe akadó könyvet (Markus Zusak - A könyvtolvaj) és azzal együtt kijöttem. Most pedig, csak egy arra alkalmas helyet kell találnom, ahol nyugodtan olvashatok.
Nem is kell sokat keresgélnem, míg találok egy alkalmas padot. Leveszem a talárom, és egy laza mozdulattal a padra ejtem, aztán felhajtom a sötétkék pulcsim és a fehér ingem ujját, majd leülök. Kényelmesen helyezkedem el, a bal bokám a jobb combomra, a könyv az ölembe. Hátradőlök, és nyugodtan olvasni kezdek. Csak akkor hagyom abba, amikor az órám csipogni kezd. Egy pálcaintéssel elnémítom, majd leteszem magam mellé a könyvet és a pálcát is, amíg megkeresem a talárom zsebében az almámat. Kicsit megdörzsölöm, hogy tiszta legyen, aztán ismét kinyitom a könyvet, és almát rágcsálva folytatom az olvasást.
Az eddigi gondolatok, és bajok, amíg az újdonság miatt rám törtek - vagy rám akartak törni - szépen eltűnnek, ahogy belemerülök a könyvbe. Valószínűleg annyira, hogy azt sem venném észre, ha ellopnák a pálcámat, vagy felrobbantanának mellettem valamit. Ez pedig nagy hiba, de a könyv világa teljesen magával ragad...
Hozzászólásai ebben a témában

Faggató |Leghelyesebb Levitás '14 t/ny
Rimóczi Tímea Sára
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 12
Összes hsz: 20
Írta: 2014. április 10. 04:45 | Link

Bálint (elnézést a késésért)

Mivel szokatlanul jó időt hozott az április, fogtam magam, és kerestem valami kellemes pihenő-olvasó helyet, ahol kényelmesen eltölthetem a maradék időmet. Többen ajánlották a Rét nevű helyet, ami tényleg szép, és csendes, nyugis, nincsenek itt annyian, mint a könyvtárban. Mikor odaérek kedvenc könyvemmel, a Láthatatlan emberrel a kezemben, rögtön ki is szemelek egy padot, csakhogy kissé megkésve, mikor már ott toporgok,veszem észre, hogy valaki már telibe elfoglalta az egészet. Méghozzá egy fiú, aki nem igen tűnik ismerősnek, és nagyobb is, mint én. Az pedig nem mindig jelent jót.
- Öhm, szia. Nem baj, ha leülök melléd? - kérdeztem barátságosan, s reméltem, hogy pozitív lesz a válasz. A nemlegesre is előálltam egy B tervvel, sőt, C-vel is: a B opció, hogy keresek egy másik padot, A C pedig, hogy elheverek a fövenyen. Az is kényelmes végül is, de a beilleszkedés minimum ennyire fontos.
Jobban megszemlélve idősebb diáktársam is olvasott valamit, de a címet konkrétan nem láttam. Remek, ezek szerint tényleg jól ki lehet itt kapcsolódni. - gondoltam vidáman.
Udvariasságból vártam a válaszra, de azért csak nem bírtam türelemmel, csak azért is nekiálltam folytatni a regényt, ahol legutóbb abbahagytam. Zéta alakja tetszett, bár kissé idegenkedtem tőle. Talán ha abban a korban éltem volna, jobban megértem a cselekedeteit, így viszont marad egy fura figurának a szememben. Nem hiszem el! Komolyan. Képes volt erre csak azért a csajért, aki lehet, nem is szereti? Én úgy tudtam, ez fordítva szokott lenni...
Valahogy sose szerettem az ilyen típusú fiúkat, komolytalannak tűntek. Na, nem mintha én az lettem volna, sőt, többnyire nehezen vettem komolyan valamit, de akkor az már csodaszámba ment.
- Mit olvasol? - érdeklődtem. A könyvek és a zene volt az a két dolog, amivel meg lehetett oldani a nyelvem. Egyébként nem szívesen csacsogok, nehezen állok sztenderd nyelvre a hagyományos palócról.

Hozzászólásai ebben a témában
Rentai Bálint
INAKTÍV


Gyógyító || Vattacukorúrfi
offline
RPG hsz: 435
Összes hsz: 14197
Írta: 2014. április 10. 07:41 | Link

Rimóczi Tímea Sára (semmi gond^^)

Egészen belemerülök a könyvembe. Nagyon tetszik a mesélő személye, a stílusa. Oltári nagy ötlet volt a Kaszást megtenni a történet elbeszélőjének. De ami még jobban tetszik az az, ahogy az egyes eseményeket kommentálja. Teljesen megszűnik körülöttem a világ, és valószínűleg az érkező lányt sem venném észre, ha nem állna pont úgy, hogy leárnyékolja a könyvemet. Először azt hiszem az ég borult be, csak amikor felemelem a fejem látom meg az előttem állót.
Kérdésére, nem is tudom miért, szétnézek. Nincs-e egy másik pad, vagy egyéb hely, ahova ülhetne. Nem mintha zavarna. Látom, hogy nála is könyv van, biztos csak olvasni szeretne ő is. Akkor pedig nyugodtan visszabújhatok majd a könyvembe. Éppen azon ritka pillanatok egyikében vagyok, amikor semmi sem lehet fontosabb az említett könyvnél.
- Szia. Persze, ülj csak le - válaszolok aztán, kicsit máshogy helyezkedem, hogy ő is kényelmesen elférjen és ne is zavarjuk egymást majd a későbbiekben. Ha leült, és már nem mocorog, akkor vissza is fordítom a figyelmem a könyvemnek, és ismét olvasni kezdek. Nem kell sok, máris újra rabja vagyok. Ha rágnám a körmömet valószínűleg most is azt tenném, azonban nincsenek ilyen rossz szokásaim, így csak az államat támasztom, úgy hogy a szám előtt lazán ökölbe szorítom a kezem. Ebből látszik, hogy izgalmas, magával ragadó a történet.
Mégis, nem tudok annyira belemélyedni, mint korábban, mert a mellettem ülő jelenlétét nem tudom teljesen kizárni a tudatomból. Főleg úgy nem, hogy ismét kérdez. Felé pillantok. A könyvbe teszem a kezem, hogy megtaláljam majd, hol tartottam, aztán becsukom és felmutatom neki, miközben válaszolok.
- A könyvtolvajt - igyekszem úgy tartani, hogy lássa, aztán erőt veszek magamon, és én is érdeklődni kezdek - És te?
Ne értsen félre senki, nem vagyok ennyire aszociális csak arról van szó, hogy ha egy könyvet nehéz letenni, nos, akkor nehéz letenni. Ez a könyv pedig, nekem ilyen. De ha kiszakítanak a világából, akkor tudok másra is figyelni. Legfeljebb később majd folytatom az olvasást.
Hozzászólásai ebben a témában

Faggató |Leghelyesebb Levitás '14 t/ny
Rimóczi Tímea Sára
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 12
Összes hsz: 20
Írta: 2014. április 10. 14:07 | Link

Bálint

Egészen megnyugodtam, mikor megengedte, hogy leüljek mellé. Kényelmesen elhelyezkedtem a padon, könyvem térdemre fektetve, majd, hogy ne verjük le véletlen az ismeretlen fiú talárját, önkényesen összehajtogattam, szép, katonás rendbe. Így már biztos nem köthet ki a földön egy véletlen mocorgás esetén, plusz ő is kényelmesebben elfér.
- Láthatatlan ember - feleltem. Ez volt a kedvenc olvasmányom a mugli általános iskola óta, és szépen ki is néztek engem emiatt, nem bántam meg. Olvasni jó. A könyvek a barátaink. A könyvek szentek.
Az ő könyve is érdekesnek tűnt, úgy döntöttem, majd rákérdezek a könyvtárban, hátha van belőle ott is egy példány. - Miről szól a könyved?Az enyém a hunokról, és egy Zéta nevű, görög rab sorsáról.
Próbáltam kisebb beszélgetést kezdeményezni, amolyan jó palócosan, az n-t ny-nek ejtve.
Szépen belefeledkeztem Zéta zűrös kalandjába, amit a Csáthnak és Priszkosz rétornak írt hamis levél okozott. Fejemet csóváltam erre a sületlenségre. És ha nem Emőke adta a rózsát? Akkor mi van?
Személy szerint sose értettem ennyire az ilyen eposzi hősöket. Zéta abszolúte egy olyan karakter, aki hirtelen felindulásból cselekszik, és az igazság is végig ott hever az orra előtt, jó, hogy ki nem szúrja a szemét.
Ha elfeledkeztem a külvilágról, és csak kedvenc olvasmányomra koncentráltam, könnyen bele tudtam élni magam, bár így, hogy nem érzem át a szituációkat, könnyen vonok le következtetést, mi lett volna, ha én kerülök abba a helyzetbe... címszó alatt.
A másik kedvencem Mikszáth volt, csak az a kötet ott lapult a gólyalakban, a táskámban. Sok könyvemet magammal csempésztem, hogy itt is olvashassam őket.
A Rét tetszett, kifejezetten a pihenni vágyóknak találták ki, úgy tűnik.
Hozzászólásai ebben a témában
Rentai Bálint
INAKTÍV


Gyógyító || Vattacukorúrfi
offline
RPG hsz: 435
Összes hsz: 14197
Írta: 2014. április 11. 01:09 | Link

Rimóczi Tímea Sára

Annyira jellemző, hogy leköt a könyv, és megfeledkezem a dolgaimról. Igen leülhet, még arrébb is megyek, csak a cuccom nem teszem odébb. Pedig nem vagyok ilyen udvariatlan, mégis csak akkor kapcsolok, amikor a szemem sarkából érzékelem a mozgását, meg a talárom libbenését.
- Ne haragudj, elfeledkeztem róla... - mondom gyorsan, bocsánatkérően, és el is veszem a talárt, áthelyezem a másik oldalnál a pad karfájára. Ez most tényleg zavar, és valamelyest abban is gátol, hogy a könyvemre koncentráljak, pedig valóban érdekes, és izgalmas. S bár jobb lenne, visszamerülni bele és teljesen megfeledkezni a külvilágról, nem megy. Főleg, hogy kérdeznek és a továbbiakban nem szeretnék illetlennek mutatkozni. Pont ezért figyelek, és válaszolok is.
Nem ismerem a könyvet, amit olvas, és igazság szerint az sem fog meg különösebbe, amit mesél róla. Sosem rajongtam a görögökért, az pedig teljesen elképzelhetetlennek tűnik, hogy a hunokkal egy történetbe tegyem őket. Nekem. De nem vagyunk egyformák.
- Érdekes kombináció... - jegyzem meg, de azt hiszem érződik a hanglejtésemből, hogy nem szimpatikus eddig. Kár, mert a cím amúgy kifejezetten ígéretes. Majd utánaolvasok, lehet nem olyan szörnyű, mint amilyennek elsőre hallatszik.
- Az enyém, a második világháborúról. A kaszás meséli el egy kislány életét, aki azzal foglalkozik, hogy összelopkodja a tiltott könyveket, amiket egyébként el kéne égetni.
Persze ez nem minden, de a lényeg ez. Jobban pedig nem megyek bele, hiszen nem tudom mennyire érdekli ez a téma. Ahogy engem nem hozott lázba az ő története, könnyen lehet, hogy őt sem érdekli az enyém. De ha már könyvek, akkor talán nem gond, ha megkérdezem.
- Miket olvasol még? - mert abból, hogy egy könyvvel jött ki ide, hogy olvasson arra következtetek, hogy bizony szeret olvasni. Ami jó dolog, én is nagyon szeretek belefeledkezni egy könyvbe. Sajnos ritkán jut rá alkalmam. Most viszont kihasználom, hogy még nem kapunk annyi feladatot az órákon, és van némi szabadidőm. Az az érzésem, néhány hét múlva, megváltozik majd a helyzet.
Hozzászólásai ebben a témában

Faggató |Leghelyesebb Levitás '14 t/ny
Rimóczi Tímea Sára
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 12
Összes hsz: 20
Írta: 2014. április 11. 09:42 | Link

Bálint

Láttam, hogy valamitől zavarba jött, fogalmam sem volt, hogy mitől. Megkérdezni nem mertem - nesze neked, bátorság... A bocsánatkérésén csodálkoztam,  hisz nem követett el semmi olyat.
- Ugyan, nem történt semmi, nincs erre szükség - vágtam rá gyorsan.
Láttam rajta, hogy koncentrációja nehezedett, talán az előbbi taláros esettől. De hát mi tudja zavarni ezen?
Sose tudtam volna valakit leteremteni azért, mert otthagyja valahol a cuccát, inkább utána vittem. Aztán beszélgetésünk a könyvek irányába terelődött, úgy látszott, akadt közös témánk.
- Az, a catallaneumi csatát és az előzményeit írja le. - bólintottam, bár éreztem rajta, hogy nem igazán keltette fel a figyelmét. - Nekem az eleje tetszik még is inkább. "Az embernek csak az arca ismerhető, de az arca nem ő. Ő az arca mögött van. Láthatatlan."  Az előszóban van benne.
Mikor ő is beszámolt a Könyvtolvajról, érdeklődve vontam fel a szemöldököm. - A Kaszás a narrátor? Az úgy érdekes lehet. Muszáj lesz elolvasnom - mosolyodtam el, újabb könyv az elolvasandó listámra.országot, biztos szép lehet.
 - Hát, szeretem még Mikszáth műveit, de az Egri Csillagokat is, a Romeo és Júliát is szeretem. Szeretném egyszer látni Olaszországot. Főleg klasszikusokat olvasok, nem nagyon szeretem a ponyvaregényeket.
Hirtelen döbbentem csak rá, hogy még a nevét se tudom ennek a fiúnak, de ő se az enyémet. Na, most aztán lehet kötekedni, ki volt udvariatlan kivel...
- Óóó! - csaptam homlokomra.
- Bocsi, még be se mutatkoztam. Timi vagyok, az Eridonból - tettem hozzá gyorsan, mentve a menthetőt. - És te?
Kíváncsi voltam, vajon hogy hívják a fiút. Kicsit jobban megnéztem. Nálam körülbelül egy fejjel lehetett magasabb, vonásaiban van valami ázsiai is. Meg nem tudnám mondani, melyik, annyira hasonlít egymásra a legtöbb. Na, meg nincs is túlzottan viszonyítási alapom. Odahaza jobbára palócok vesznek körül, bár már nem nagyon őrizzük a hagyományokat, legfeljebb beszédben.
Csendes típusnak tűnik, de Gárdonyi előszavára gondolva inkább nem ítélkezem, főleg nem külsőről.
Utoljára módosította:Rimóczi Tímea Sára, 2014. április 11. 14:27
Hozzászólásai ebben a témában
Rentai Bálint
INAKTÍV


Gyógyító || Vattacukorúrfi
offline
RPG hsz: 435
Összes hsz: 14197
Írta: 2014. április 13. 10:07 | Link

Timi

Lehet, hogy szerinte ez semmiség, de én tudom, hogy nem volt szép tőlem. Mindenesetre az megnyugtat, hogy nem haragszik. Épp ezért nem is kezdem el magyarázni, hogy miért tartom illetlennek a dolgot.
Az olvasás már nem megy olyan jól, nem bánom, hogy beszélgetést kezdeményez, de a könyve témája nem kelti fel annyira az érdeklődésem, mint a címe.
- Ebben van igazság - állapítom meg az idézetre vonatkozóan. Mert valóban, sokszor nem mutatjuk ki a valódi érzéseinket. De vannak olyanok is, akik gond nélkül megteszik. Tehát nem teljesen igaz. Belemenni a témába viszont felesleges lenne. Főleg, mert nem is ismerem a történetet. Mondjuk lehet, a mugli érettségire el kell majd olvasnom. Az azonban még odébb van.
- Igen, a Kaszás. És ha valóságban is olyan lenne, mint itt a könyvben, akkor nagyon csípném - közlöm a véleményemet, mert tényleg. Valahogy olyan egyszerűnek tűnik benne. Csak egy dolgozó ember, aki nem mindig szereti a munkáját... Ez pedig érthető. Viszont mivel a lány érdeklődik, ennél többet nem mondok, majd elolvassa ő maga. Helyette inkább afelől érdeklődöm, milyen más könyveket szeret még.
- Mikszáth-tól én csak a Szent Péter esernyőjét meg a Beszterce ostromát ismerem... Engem inkább a második világháborús történetek, krimik, meg a kissé misztikusak fognak meg.
Igaz nem kérdezte, de úgy gondolom az a normális, ha én is megválaszolom a saját kérdésemet. Hogy miért pont ezek? Jó kérdés. Nem tudnám megmondani, de így van.
- Na meg, a varázslók irodalma is nagyon érdekes tud lenni... - fűzöm még hozzá néhány másodpercnyi gondolkodás után. Mert az eddig említett könyvek ugye, mind mugliktól származnak. Új beszélgetőpartnerem azonban a homlokára csap, amire én csak nagyokat pislogok egészen addig, amíg ki nem mondja, hogy mi a "probléma". Erre persze én is homlokon csaphatnám magam, mert ezt én is elszalasztottam, de én inkább nem teszem.
- Én is bocs - mondom, mert tényleg én is kezdhettem volna ezzel - Rentai Bálint, Levita.
Mutatkozom be, vele ellentétben a teljes nevemet használva. Nem tudom miért. Mondjuk, megőrülnék, ha valaki a Bálintot becézni kezdené. Nem is nagyon lehet. Amik meg vannak, azok borzasztóak. Viszont a Tímea nagyon szép név, és ezt meg is mondom neki.
- Szép neved van - mosolygok rá, mert tényleg. Nekem legalábbis tetszik.  - Hányadikos vagy?
Teszek fel én is egy kérdést. Ránézésre elsős-másodikosnak tippelném, de nem szeretnék mellényúlni, biztosabb, ha megmondja.
Hozzászólásai ebben a témában

Faggató |Leghelyesebb Levitás '14 t/ny
Rimóczi Tímea Sára
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 12
Összes hsz: 20
Írta: 2014. április 13. 20:53 | Link

Bálint Smiley

Mikor bemutatkoztunk egymásnak, elgondolkodtam. Levita, oda úgy hallottam, az okosok járnak, tehát biztosan nagy tudású lehet ez a fiú.
- Bálint... szép neved van neked is - ízlelgettem a nevét. Nem az a fajta, amit becézgetni lehet, de pont azért jó. Igazából a nevem teljesen véletlenül jött apáéknak, anya épp Jókai Aranyemberét olvasta, amikor meglátta a nevet, és úgy döntöttek, hogy akkor legyek Tímea. Pedig előtte sokat törték a buksijukat, mivel a Klaudiát kiütötték a nővérkémnél.
- Olvastad már Jókaitól az Aranyembert? - tettem fel a segítőkérdést, mert abban is van Tímea nevű lány. Szegény jól pórul is járt az őt folyamatosan csaló, kétszínű, képmutató Tímár Mihállyal. Mert az meg egy Noémit szeretett a Senki szigetén. Brr. Én nem szerettem azt a könyvet, nem tudom, anya mit imádott rajta.
 
- Elsős vagyok, nemrég jöttem, a hónap elején - válaszoltam a kérdésére, hogy hányadikos vagyok. - És te?
Kíváncsi lettem volna, vajon mi lehet a kedvenc tantárgya? Nekem még nem nagyon akadt, kivéve a Melodiamágia, mert az valami zenével kapcsolatos tárgy.
- Mi a kedvenc tantárgyad? Nekem a Melodiamágia. Szeretem a zenét. És te? - kezdtem bátrabban érdeklődni most, hogy kicsit ő is oldottabb lett. - Nehezek lesznek majd a vizsgák?
Csomó gondolat keringett még a fejemben, de nem akartam mindent egyszerre a nyakába zúdítani, mert még elriasztottam volna a végén. A fiúk nem szeretik a folyton fecsegő lányokat, legalább is Zalánból kiindulva. Zalán otthon is folyton panaszkodott az egyik kislányra a suliból, hogy ráakaszkodott, és be nem áll a szája.
Reméltem, hogy én nem leszek az a fajta lány, akit messzire kerülnek a szószátyársága miatt.
Arra is szívesen tudtam volna a választ, hogy vajon melyik településről jöhetett, hogy ilyen ázsiai vonásai voltak.
- Ne haragudj, hogy megkérdezem, de... te melyik országból jöttél? Ázsiainak látszol egy picit - próbálkoztam felvetni a témát, még nem voltam külföldön, ő meg lehet, onnan jött.
Biztos sokat tudna mesélni arról, milyen az élet Magyarországon túl.
Hozzászólásai ebben a témában
Rentai Bálint
INAKTÍV


Gyógyító || Vattacukorúrfi
offline
RPG hsz: 435
Összes hsz: 14197
Írta: 2014. április 14. 13:04 | Link

Timi

- Köszi - mosolygok. Annyit hallom, hogy szép nevem van. Különösebben nekem sincs vele bajom, csak amióta tudom, hogy azért kaptam a nevet, mert ő a szerelmesek védőszentje, és én a szüleim szerelmének vagyok a gyümölcse... nos azóta vannak fenntartásaim. Mondjuk, hogy túl sok volt az infó számomra. De egyébként jó név. Ami nem jó, hogy a szülinapomon van a névnapom is, de ez meg az én "hibám"
- Olvastam, de szerintem az inkább lány regény. A kőszívű ember fiai, vagy az Egy magyar nábob jobban tetszett - Persze mindegyik romantikus, de a kőszívűben legalább van szó harcokról. Az aranyemberből csak arra emlékszem, hogy kettős életet élt a férfi benne.
A korát jól tippeltem, mert azt mondja elsős, amiből az is következik, hogy nem rég jött.
- Ötödikes, de én új vagyok - válaszolom mosolyogva, aztán már érkeztek is az újabb kérdések. Elgondolkoztam, aztán megfontoltan válaszoltam.
- Nincs kedvencem. A maga módján mindegyik érdekes és fontos. Mondjuk, jóslást és ahhoz kapcsolódó dolgokat sosem tanulnék. Abban hiszek, hogy a jövőm rajtam múlik, nem a csillagokon, vagy a tealevelek állásán. A melodimágia az jó... játszol valamilyen hangszeren? - tetszek fel én is egy kérdést, hogy ne mindig ő kérdezzen. Na meg, mert a melodimágiánál számít ez is. Éneklés, hang... Bár azt nem tudom, Timi melodimágus-e.
- Amúgy, szerintem, ha az ember odafigyel és rendesen felkészül, akkor egyáltalán nem nehezek a vizsgák - igaz az itteniekkel még nincs tapasztalatom, de Koreában nem tűntek túl nehéznek. Eleinte izgultam, de mivel ment mindent, hamar leszoktam róla.
Nevetni kezdek. Nem tehetek róla, de annyira édes, ahogy felhozza a külsőmet. Egyszerűen muszáj nevetnem, annyira, hogy a szám elé kapom a kezem. Aztán amikor kicsit sikerül moderálni magam, kinyögöm.
- Csak egy picit? - és megint nevetek, de már nem olyan sokáig - Ne haragudj... csak... így még sosem mondták...
Veszek pár nagy levegőt, aztán válaszolok, már teljesen nyugodtan.
- Anyukám koreai, apám magyar. Itt élünk Magyarországon, de az elmúlt 5 évet Szöulban töltöttük, Dél-Koreában, mert apám ott kapott egy megbízást. Ott kezdtem varázslást tanulni, ezért mondtam, hogy még új vagyok itt.
Remélem ez így kielégítő válasz volt a kérdésére. Na meg, azt is, hogy nem lesz belőle sértődés, hogy nevettem a szavain. Nem őt akartam kinevetni, de talán tudja.
Hozzászólásai ebben a témában

Faggató |Leghelyesebb Levitás '14 t/ny
Rimóczi Tímea Sára
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 12
Összes hsz: 20
Írta: 2014. április 16. 15:43 | Link

Bálint

- Hát, nekem nem tetszett annyira, nem igen tudott lekötni.Az Aranyember se nagyon - jegyeztem meg a Kőszívű ember fiait illetően. Jókai valahogy nem igazán az én stílusom, sokkal jobban szeretem az olvasmányosabb kalandregényeket, mint a bíráskodó példázatokat. Abból van elég. Nem is kell messzire mennem, van egy közismert könyv, ami alapján a magunk fajtákat üldözték. Igen, látszik, hogy már jártam a könyvtárban.
Aztán amikor azt mondta, hogy ötödikes, azt hittem, lehidalok helyben - noha egyébként ez a művelet fizikai képtelenség lenne számomra, amilyen gyatra a hajlékonyságom, nem lenne belőlem balerina. Legfeljebb parodizálhatnék. Visszatérve Bálinthoz: nem gondoltam volna, hogy ennyivel idősebb nálam, bár a sokat tudó tekintete árulkodó lehetett.
- Nekem a zene az, amiben jól érzem magam. Hegedűn játszok tíz éves korom óta, meg dalszövegeket írok, ha van rá időm, énekelni is szívesen éneklek. És te? Szereted a zenét? - Bálint pont megtalálta a témát, ami, ha egyszer szóba kerül előttem, atombombával is nehezen lehetne lelőni, hogy fogjam már be a csőrikémet.
Visszajönnék és szellemként kísérteném a népet a zenével, hahaha.
- Akkor megnyugodtam. Azt hittem, itt is szaktanárival, meg idegesítő kolomppal fognak minket összeterelni, mint a disznó meg a tehéncsordákat szokás a juhászok körében - fintorogtam a vizsga, meg tanuláskérdés kivesézése után.
Mikor aztán az ázsiai vonásaira tett megjegyzésem után nevetni kezdett, értetlenül, nagyra nyílt szemekkel pislogtam rá.
- Valami rosszat mondtam? - kezdtem megijedni, hogy a sokak szerint vicces tájszólásomon nevet, bár nem úgy tűnt, mint aki észrevette.
Hozzászólásai ebben a témában
Rentai Vattacukorúrfi Bálint
INAKTÍV


Gyógyító || Vattacukorúrfi
offline
RPG hsz: 435
Összes hsz: 14197
Írta: 2014. április 18. 13:48 | Link

Timi

- Az Aranyember engem sem... - megvonom a vállam. Nem tetszhet mindenkinek ugyanaz. Nekem A kőszívű ember fiai akkor is bejött. De legfeljebb nem ezekről a könyvekről fogunk beszélni. Egész biztos találunk majd olyan témát, ami mindkettőnket érdekel. S mivel rájövünk, hogy a bemutatkozás kimaradt ezt gyorsan pótoljuk ezáltal pedig az iskolára terelődik a szó. A szemeiben valami furcsaság látszik, amikor megemlítem, hogy ötödikes vagyok. Nem tudom pontosan mi az, rákérdezni meg szerintem nem lenne illő, így inkább úgy teszek, mintha nem is láttam volna. De remélem ezzel nem ijesztettem el vagy ilyesmi.
- Persze, hogy szeretem. Aki nem szereti a zenét az lelki szegény - jelentem ki magabiztosan, aztán még hozzáfűzöm - én zongorázom. Milyen zenét szeretsz?
Hátha itt lesz, a zene szeretetén túl, valamilyen közös pontunk. Én mondjuk biztos ritkaságnak számítok, hogy a régi koreai zenéket szeretem a legjobban, de azokat nem tartom valószínűnek, hogy ismerné. Viszont sok mást is meghallgatok, és szeretek. Így biztos lesz olyan, amiről tudunk még beszélgetni.
A vizsgákkal kapcsolatos megjegyzésén nevetni kezdek, mert elképzelem, a jelentet, amit elmesél. De csak egy rövid kis nevetés, után inkább mesélek még neki, a régi tapasztalatimról.
- A volt iskolában inkább olyan volt, hogy puskázásgátló varázslatokkal látták el a termet, így tényleg mindenki a saját tudására kellett hogy hivatkozzon. Itt nem tudom mi a rendszer, de feltételezem, hogy vannak hasonló eljárások.
Év végén majd kiderül. Addig meg csak megtanuljuk, amit kell. Nekem eddig nem okozott semmi sem nehézséget, remélem most sem fog.
Nem őt nevetem ki, csak azt ahogy megfogalmazza. Nagyon kedves, és bár próbálom megmagyarázni, azt hiszem a nevetés miatt nem igazán ért, így megpróbálkozom vele újra.
- Nem, dehogy. Épp ellenkezőleg! - kezdek bele - A legtöbben, azt mondanák, hogy nincs benne semmi magyaros... De te azt mondtad, picit látszom ázsiainak. Ez nagyon kedves volt.
Remélem így már érti. Egyszerűen jól esett, hogy ilyen finoman próbált utalni. Persze mások is szoktak apró jelzéseket adni, de nem ilyen módon. Ez ártatlan volt, és egyáltalán nem bántó. A szüleimről is mesélek, és így talán már tiszta a kép. Koreai édesanyával, nem olyan meglepő, ha ilyen a külsőm, vagy de?
Hozzászólásai ebben a témában

Faggató |Leghelyesebb Levitás '14 t/ny

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék