31. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek:

Kérünk mindenkit, hogy ellenőrizzétek a drive-ban beadott multikarakterek esetén a hozzáférési beállításokat! Akiét nem tudjuk megnyitni vagy elolvasni, azét automatikusan elutasítjuk!
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék
Rét - Rentai Bálint hozzászólásai (21 darab)

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Témaleírás
Rentai Bálint
KARANTÉN


Gyógyító || Vattacukorúrfi
offline
RPG hsz: 435
Összes hsz: 14197
Írta: 2014. március 29. 15:42 | Link

Ashley Valerie Stanwood

Az évnyitó után egész sokáig aludtam. Majdnem lekéstem a reggelit, és vércukor szintem sem volt az igazi. De már helyre állt. Feltételezem a sok újdonság, az izgalom, meg az ilyesmik emelték meg. A megfelelő főzet bevétele után viszont normális lett az érték, így most kihasználom, hogy még szép az idő, és szétnézek a kastélyon kívül. Belül ráérek majd akkor is, ha éppen nem süt a nap. Vagy ha mondjuk elkezdődnek az órák. Igaz, az "eltévedtem, és ezért késtem", valószínűleg nem elfogadható itt sem, de egyszer ki kell próbálni.
Mostanra egyébként embernek látszom. Reggelinél olyan kótyagos voltam, a szemem sem bírtam nyitva tartani, ahogy pedig a hajam állt... Hát nem csodálom, hogy egy csomóan vihogtak, de legalább lesz egy jó napjuk. Holnapra meg remélhetőleg elfejetik. Én pedig normálisan fogok kinézni. Mint most. Farmer, ing, pulcsi. A talárt egyelőre hanyagolom. Majd ha látom a többieken, akkor felveszem. De bevallom őszintén, a mugli ruhák szerintem sokkal kényelmesebbek. Persze az is lehet, hogy csak megszoktam.
Fura milyen dolgok járnak a fejemben az első napomon. Jobb is, hogy kiérek végre az épületből, és egy nagyot szippanthatok a friss levegőből. Már most nagyon tetszik az egész. Nem is gondolkozom sokáig, elindulok csak úgy, bele a nagy világba - előbb-utóbb, úgyis beleütközöm majd egy kerítésbe vagy valamibe - hogy felfedezzem a kinti világot.
Megjegyzek magamnak mindent, a fűszálakat, a bokrokat, a fákat. Így egész biztos nem fogok eltévedni. Időnként fel-felbukkannak más diákok, de nem zavarom őket. Amúgy is mit mondanék nekik? Az ismerkedés az nem így működik. Én legalábbis nem így szoktam csinálni. Hanem úgy, hogy... mit csinál az a lány ott a földön?
- Szia! Mit csinálsz? Minden oké? - lépek közelebb hozzá, és kérdezem meg bizonytalanul. Az is lehet, csak gilisztákat keres, de nem árt biztosra menni, és kideríteni, hogy nincs-e valami baja. Le is guggolok, ahogy odaérek, átkarolva a térdeim, úgy hogy a pálcám, még véletlenül se az ismeretlen lányra mutasson. Valahogy ez tűnik természetesnek. Oldalra döntöm a fejem, és úgy várom a választ.
Szál megtekintése

Faggató |Leghelyesebb Levitás '14 t/ny
Rentai Bálint
KARANTÉN


Gyógyító || Vattacukorúrfi
offline
RPG hsz: 435
Összes hsz: 14197
Írta: 2014. április 1. 08:17 | Link

Ashley Valerie Stanwood

Kiérve, kicsit szabadabbnak és könnyebbnek érzem magam. Sokkal jobb a friss levegőn lenni, már csak azért is, mert itt tényleg friss. Feltölt energiával, és már most futni lenne kedvem. Mégis nyugodt léptekkel indulok el, hogy felmérjem a terepet. Nagynak látszik a kastély körüli rész, biztos nem lesz gond, reggelente egy kis futás. de jó lenne találni egy erre megfelelő útvonalat. Az viszont bizonyos, hogy ezt nem ma fogom megtalálni.
Több diák mellett is elhaladok, akik lázasan beszélgetnek, nyilván a szünetben szerzett élményeiket osztják meg egymással. Kicsit talán irigykedem, de igyekszem nem foglalkozni velük, pedig tudom, hamarosan nekem is bele kell vágnom az új barátok szerzésébe. Azonban azt nem tartom helyénvalónak, hogy most odamenjek bárkihez is. Főleg nem olyan csoportokhoz, akik láthatóan jól ismerik már egymást.
Végül azonban megakad a szemem egy lányon, aki valami szokatlan dolgot csinál, és egyedül is van. Épp ezért, hozzá lépek oda, s guggolok le mellé.
Természetesen nem így szoktam ismerkedni, de kíváncsivá tett, na meg, az is lehet, hogy rosszul van. Igaz, amint felém fordul ezt a lehetőséget rögtön kizárom. Az ijedtségen kívül semmi nem látszik rajta, és azt is én okoztam...
- Ne haragudj, nem akartalak megijeszteni! - kérek tőle bocsánatot, és közben mosolyra húzom a számat. Van benne valami, ami a húgaimra emlékeztet. Bár még nem tudom pontosan mi az, ki szeretném deríteni. Érdeklődve hallgatom, kár, hogy nem árul el túl sokat magáról. De ez nem lehet gond. A hangja kedvesen cseng, én pedig úgy érzem, könnyű lesz vele szót érteni.
- Én felfedezek - válaszolom még mindig mosolyogva, s mivel ő is kis titokzatos volt egyelőre nem mondok többet. Azon gondolkozom, hány éves lehet, de nem igazán tudom eldönteni. Úgy saccolom elsős, jóindulattal másodikos, lehet, de erre még nem kérdezek rá. Más érdekel.
- Mit gyakorolsz? - érdeklődöm, s lepillantok a földre, ahol az előbb ég a kezei voltak. Szemügyre veszem a kezeit is, amik most kissé piszkosak a földtől. Egészen olyan, mintha valamit elásott volna...Vagy csak képzelődöm? Hamarosan kiderül
Szál megtekintése

Faggató |Leghelyesebb Levitás '14 t/ny
Rentai Bálint
KARANTÉN


Gyógyító || Vattacukorúrfi
offline
RPG hsz: 435
Összes hsz: 14197
Írta: 2014. április 1. 21:36 | Link

Rimóczi Tímea Sára

Egész délelőtt bent voltam, és körmöltem, és tanultam, és jegyzeteltem, és jelentem elég! Az új iskoláknak ez lehet a legnagyobb hátulütője. Hiába tanulta elméletileg ugyanazt az ember, ha a gyakorlat mégis csak mást mutat. Persze rengeteg dolog, hasonlít, és talán meg is egyezik, de amit koreaiul tanultam meg a varázsvilágról, arra nem tudom a magyar szavakat. Eddig eszembe sem jutott, hogy ez probléma lehet majd, de már látom, hogy a hétvégét könyvtárban töltöm, és gyógynövények, bájitalok, bűbájok neveit fogom magyarul tanulni. Mára viszont, kivonom magam a forgalomból. Felkaptam az első kezembe akadó könyvet (Markus Zusak - A könyvtolvaj) és azzal együtt kijöttem. Most pedig, csak egy arra alkalmas helyet kell találnom, ahol nyugodtan olvashatok.
Nem is kell sokat keresgélnem, míg találok egy alkalmas padot. Leveszem a talárom, és egy laza mozdulattal a padra ejtem, aztán felhajtom a sötétkék pulcsim és a fehér ingem ujját, majd leülök. Kényelmesen helyezkedem el, a bal bokám a jobb combomra, a könyv az ölembe. Hátradőlök, és nyugodtan olvasni kezdek. Csak akkor hagyom abba, amikor az órám csipogni kezd. Egy pálcaintéssel elnémítom, majd leteszem magam mellé a könyvet és a pálcát is, amíg megkeresem a talárom zsebében az almámat. Kicsit megdörzsölöm, hogy tiszta legyen, aztán ismét kinyitom a könyvet, és almát rágcsálva folytatom az olvasást.
Az eddigi gondolatok, és bajok, amíg az újdonság miatt rám törtek - vagy rám akartak törni - szépen eltűnnek, ahogy belemerülök a könyvbe. Valószínűleg annyira, hogy azt sem venném észre, ha ellopnák a pálcámat, vagy felrobbantanának mellettem valamit. Ez pedig nagy hiba, de a könyv világa teljesen magával ragad...
Szál megtekintése

Faggató |Leghelyesebb Levitás '14 t/ny
Rentai Bálint
KARANTÉN


Gyógyító || Vattacukorúrfi
offline
RPG hsz: 435
Összes hsz: 14197
Írta: 2014. április 1. 22:14 | Link

Ashley Valerie Stanwood

- Eddig? - Ezen el kell gondolkoznom, mert a semmit-tel egész biztosan lelomboznám, már pedig két húggal pontosan tudom, hogy ezt nem szeretném. A gondolkodás az arcomra is kiül, de aztán eszembe jut mit mondhatnék, és mosolyogva válaszolok.
- Azt, hogy megérte kijönnöm a négy fal közül - ezt persze, még nem tudom biztosan, de annyira helyes és magával ragadóan édes, hogy igazából, ha azt is mondja, hogy zavarom a gyakorlásban, akkor sem fogom bánni, hogy magára hagyom. Egész biztos fogok róla mesélni Virágnak és Boginak a levélben, amit majd írok. De az persze még odébb lesz. Egyelőre az a kérdés, mennyire érti a burkolt célzást. Mondjuk, ha nem érti az sem baj. Vagy talán az a jobb... nem is tudom.
Egyébként is sokkal érdekesebb, amit csinál, mert már a kezemet fogja, ami kissé meglep, de nem zavar. Érdeklődve figyelem, mit csinál. Az a hév, ami benne dúl, még mindig a húgaimra emlékeztet, mégsem hiányoznak jobban, pont ellenkezőleg.
Földet szór a kezemben, aztán láthatóan nagyon koncentrálni kezd. Én őt figyelem, ahogy lehunyja a szemeit. Csak akkor pillantok le a tenyeremre, amikor megérzem, hogy a földdarabkák köröznek a kezemben. Pislogok is kettőt, ilyet nem minden nap látok. Nem pálca meg szavak nélkül, nem elsős forma kislányoktól.
Vissza, felpillantok a szemeibe. Feltéve, hogy rám néz, és kissé talán meglepetten és ámulva, állapítom (kérdezem) meg.
- Elemi mágiát gyakorolsz? - Hát le a kalappal. Én ilyet eddig csak olvastam, eszembe nem jutott volna próbálkozni, de azt hiszem túlzás is lenne. Elsőre az is csodának tűnt, hogy valóban varázsló vagyok. De ez legalább már évek óta biztos dolog. Viszont, beigazolódott, amit mondtam neki: megérte, kijönnöm.
Elhúzom a kezem, és törökülésben leülök. Talán nem bánja, ha kicsit maradok, mert egyre jobban érdekel. Ő, az elemi mágia, meg az is, hogy mi mindent rejteget még.
- Szóval, miben zavartalak meg? - érdeklődöm kedvesen, hátha elárulja.
Szál megtekintése

Faggató |Leghelyesebb Levitás '14 t/ny
Rentai Bálint
KARANTÉN


Gyógyító || Vattacukorúrfi
offline
RPG hsz: 435
Összes hsz: 14197
Írta: 2014. április 2. 18:32 | Link

Ashley Valerie Stanwood

Figyelem, ahogy a szavaimra elpirul, és mosolyra húzódik a szám. Majdhogynem kuncogni kezdek, de visszafogom, bár egy levegő így is kiszökik, sejtetve, hogy mit nem csinálok. Jól áll neki. Egészen olyan, mintha egy pillanatra előtörne belőle a nő, aki majd a kislányból lesz. De talán jobb, ha még megmarad ártatlan kislánynak. Hagyom is, hogy megragadja a kezem, és gyerekes lelkesedéssel mutassa meg, mit is csinált.
Meglep. Meglep, mert nem mindennapi, amit csinál, mert ha valóban annyi idős, amennyinek tippelem, akkor ez igenis nagy dolog. Vagy csak én jártam eddig rossz iskolába? Nem tudom. Az viszont biztos, hogy én erre nem vagyok képes. A földet a tenyeremben ő mozgatja, és ez mindenképp dicsérendő. És persze, nem is ennyi az egész, tovább mesél, és mutogat, s valóban az ő tenyeréből a levegőbe is emelkedik, gyorsabb is.
Kíváncsivá tesz, ezért úgy döntök maradok. Persze rajta is múlik, hogy beavat-e a többi dologba. Látszik rajta, hogy megfontolja, mit válaszoljon, és ettől még szimpatikusabb. Talán mert ez olyan Bogis... De le kéne állnom arról, hogy a húgaimhoz hasonlítom. Inkább figyelek arra, amit mond.
- Értem - válaszolom, és a földre pillantok. Tehát egy mag, és meg szeretné növeszteni - és mit ültettél?
Teszek fel egy újabb kérdést, mert gondolom az is fontos lehet, hogy milyen növényt szeretne növekedésre sarkallni. Mondjuk én nem értek hozzá, de feltételezem egy fűszálat, egy virágot könnyebb, mint egy bokrot vagy egy fát. Ezután viszont már hallgatok. Csak egy bólintással jelzem, hogy nem gond, csöndben leszek. S amíg nem sikerül, a kis növényét növekedésre bírni, vagy ő nem mond valamit, meg sem szólalok. Csak figyelek csendben, hol a földet, hol a koncentráló kislányt nézve.
Szál megtekintése

Faggató |Leghelyesebb Levitás '14 t/ny
Rentai Bálint
KARANTÉN


Gyógyító || Vattacukorúrfi
offline
RPG hsz: 435
Összes hsz: 14197
Írta: 2014. április 4. 18:33 | Link

Ashley Valerie Stanwood

Kuncog, én meg kérdőn felhúzom a szemöldököm, de mellé mosolygok is, hiszen egész biztos, hogy mellette nehéz lenne komor maradni. Most pedig okom sincs rá, főleg, hogy végül azért válaszol. Ma is tanultam valami újat. Egy kislánytól. De nincs ebben semmi meglepő. Otthon is... De nem. Nem gondolok se Virágra se Bogira.
Tetszik, ahogy magyaráz. Látszik rajta, hogy nagyon figyelt, és fontosnak tartja, amit mond. Igaza is van. Fontos, én pedig mivel megígértem, hogy nem zavarom meg, erre is csak bólintok. Belül pedig, egyre kíváncsibb vagyok, milyen növény fog kibújni a földből, és vajon sikerül-e neki. Bár a korábbi bemutató után én nem igazán kételkedem.
A szemem hol a koncentráló arcot, hol a földet figyeli. Ebbe én is nagyon belemerülök. Sőt, szuggerálom is a növényt, hogy sikerüljön ennek a kislánynak a varázslat. Aztán megszólal, és én megint csak felhúzom a szemöldököm, hogy vajon tényleg ibolya lesz-e. Egy pillanattal később, elkapja a kezét, és tapsolni kezd, én pedig csatlakozom hozzá, mert valami tényleg kibújt a földből.
- Ügyes vagy! - állapítom meg hangosan is a nyilvánvalót, tudva, most már nem kell csendben maradnom. Hiszen ő sem a növényre koncentrál, hanem örül. És ez rendkívül édes. Nem emlékszem rá, hogy én valaha ennyire örültem volna, csak mert valami sikerült. Talán mert mindig elvárták, hogy jól sikerül valami, és mert én is elvárom magamtól.
Aztán megjelenik valami. Valami furcsa, amit még korábban biztos nem láttam, de nagyon helyes. Igaz, a varázsvilágban ez abszolút semmit nem jelent, de a kislánnyal biztosan ismerik egymást. Látszik abból, ahogy mellé kuporodik, ahogy a növényre pillant, majd rám. Nem igazán tudom, mit gondolhat rólam, de azt hamar megtudom, hogy Mananak hívják és egy sárkányróka.
- Szia Mana! - pillantok rá újra a jószágra, hogy illedelmes legyek, aztán Ashleyre nézek, mert végre az ő nevét is tudom - Szia Ashley! Én Rentai Bálint vagyok.
Ha pedig már bemutatkozás, illendően előre nyújtom a kezem, bízva benne, hogy Ashely elfogadja, és ezzel hivatalossá tesszük a bemutatkozást.
- Kérdezhetek valamit? - nézek rá kérdőn, aztán ha bólint, vagy beleegyezik, folytatom - Miért fordítva mutatkozol be?
Nem gonoszságból, csupán elgondolkoztam. Én ha angolul beszélek mindig a Bálintot mondom előbb. Neki pedig nincs akcentusa, tehát régóta él itt, biztos tudja, hogy itt "fordítva" szokás mondani a neveket. Engem pedig érdekel a magyarázat.
Szál megtekintése

Faggató |Leghelyesebb Levitás '14 t/ny
Rentai Bálint
KARANTÉN


Gyógyító || Vattacukorúrfi
offline
RPG hsz: 435
Összes hsz: 14197
Írta: 2014. április 5. 23:12 | Link

[Ashley és a Mesélő, aki nyuszinak álcázza magát]

Talán nem szép tőlem, hogy zavarba hozok egy ilyen édes lányt, de közben meg olyan jó nézni, ahogy próbál elbújni. Nem vagyok gonosz, nem szórakozom rajta, egyszerűen csak... nem is tudom. Megmosolyogtat. Most is, a nevével kapcsolatban. Igazán nem is tudom, milyen választ vártam, de ahogy a földet nézi, majd a világon a legegyszerűbb és legérthetőbb magyarázatot adja, szélesebben mosolyodom el, pedig eddig is fülig ért a szám.
- Értem. Ez végül is, logikus - állapítom meg, bár azért kedvem lenne hozzá fűzni, hogy a jövőben esetlegesen nem árt odafigyelnie majd, mert például,ha Virággal találkozna, ő simán Stanwoodnak hívná ezután, vagy valami egészen másnak, aminek szerinte Stanwoodos a hangzása. Ez a gondolat pedig egészen vicces lenne, ha elmélyednék benne, de a sárkányróka mellé, megérkezik egy rózsaszín nyuszi is, ami ma már láttam egyet, bár az is biztos, hogy ez nem ugyanaz. Amelyikkel én találkoztam annak nem voltak ilyen fogai.
- Igen, sokkal szebb - erősítem meg a nyúl megállapítását Ashelyvel kapcsolatban, és megint csak a kislányra pillantok, vajon most mennyire jön majd zavarba? Aztán lepillantok a nyuszira is és rákacsintok, mert ez igazán kedves volt tőle. Bár nem tudom, a rózsaszín kis pajtás mennyire volt tudatos ebben. De majd kiderül.
Ashely persze faggatja, én meg jobb híján csak figyelek.
Nekem eszembe nem jutott volna, hogy lehet a két rózsaszín nyúl között kapcsolat, de most már ez is teljesen logikusnak tűnik. Főleg ha megpróbálok egy kislány fejével gondolkozni. Kár, hogy erre egyébként sosem vagyok képes. Vagyis nem kár, de biztos, hogy egyszerűbb lenne az élet ha mennének az ilyen apróságok is.
Végül aztán felkapom a kis nyuszkót, amikor hátrálni kezd, és Ahsley meg nyugtatgatni kezdi, én pedig hozzáfűzöm.
- De ha mégis, akkor én megvédelek! - Lehet ártalmas, ha az embernek két húga van?
Szál megtekintése

Faggató |Leghelyesebb Levitás '14 t/ny
Rentai Bálint
KARANTÉN


Gyógyító || Vattacukorúrfi
offline
RPG hsz: 435
Összes hsz: 14197
Írta: 2014. április 10. 07:41 | Link

Rimóczi Tímea Sára (semmi gond^^)

Egészen belemerülök a könyvembe. Nagyon tetszik a mesélő személye, a stílusa. Oltári nagy ötlet volt a Kaszást megtenni a történet elbeszélőjének. De ami még jobban tetszik az az, ahogy az egyes eseményeket kommentálja. Teljesen megszűnik körülöttem a világ, és valószínűleg az érkező lányt sem venném észre, ha nem állna pont úgy, hogy leárnyékolja a könyvemet. Először azt hiszem az ég borult be, csak amikor felemelem a fejem látom meg az előttem állót.
Kérdésére, nem is tudom miért, szétnézek. Nincs-e egy másik pad, vagy egyéb hely, ahova ülhetne. Nem mintha zavarna. Látom, hogy nála is könyv van, biztos csak olvasni szeretne ő is. Akkor pedig nyugodtan visszabújhatok majd a könyvembe. Éppen azon ritka pillanatok egyikében vagyok, amikor semmi sem lehet fontosabb az említett könyvnél.
- Szia. Persze, ülj csak le - válaszolok aztán, kicsit máshogy helyezkedem, hogy ő is kényelmesen elférjen és ne is zavarjuk egymást majd a későbbiekben. Ha leült, és már nem mocorog, akkor vissza is fordítom a figyelmem a könyvemnek, és ismét olvasni kezdek. Nem kell sok, máris újra rabja vagyok. Ha rágnám a körmömet valószínűleg most is azt tenném, azonban nincsenek ilyen rossz szokásaim, így csak az államat támasztom, úgy hogy a szám előtt lazán ökölbe szorítom a kezem. Ebből látszik, hogy izgalmas, magával ragadó a történet.
Mégis, nem tudok annyira belemélyedni, mint korábban, mert a mellettem ülő jelenlétét nem tudom teljesen kizárni a tudatomból. Főleg úgy nem, hogy ismét kérdez. Felé pillantok. A könyvbe teszem a kezem, hogy megtaláljam majd, hol tartottam, aztán becsukom és felmutatom neki, miközben válaszolok.
- A könyvtolvajt - igyekszem úgy tartani, hogy lássa, aztán erőt veszek magamon, és én is érdeklődni kezdek - És te?
Ne értsen félre senki, nem vagyok ennyire aszociális csak arról van szó, hogy ha egy könyvet nehéz letenni, nos, akkor nehéz letenni. Ez a könyv pedig, nekem ilyen. De ha kiszakítanak a világából, akkor tudok másra is figyelni. Legfeljebb később majd folytatom az olvasást.
Szál megtekintése

Faggató |Leghelyesebb Levitás '14 t/ny
Rentai Bálint
KARANTÉN


Gyógyító || Vattacukorúrfi
offline
RPG hsz: 435
Összes hsz: 14197
Írta: 2014. április 11. 01:09 | Link

Rimóczi Tímea Sára

Annyira jellemző, hogy leköt a könyv, és megfeledkezem a dolgaimról. Igen leülhet, még arrébb is megyek, csak a cuccom nem teszem odébb. Pedig nem vagyok ilyen udvariatlan, mégis csak akkor kapcsolok, amikor a szemem sarkából érzékelem a mozgását, meg a talárom libbenését.
- Ne haragudj, elfeledkeztem róla... - mondom gyorsan, bocsánatkérően, és el is veszem a talárt, áthelyezem a másik oldalnál a pad karfájára. Ez most tényleg zavar, és valamelyest abban is gátol, hogy a könyvemre koncentráljak, pedig valóban érdekes, és izgalmas. S bár jobb lenne, visszamerülni bele és teljesen megfeledkezni a külvilágról, nem megy. Főleg, hogy kérdeznek és a továbbiakban nem szeretnék illetlennek mutatkozni. Pont ezért figyelek, és válaszolok is.
Nem ismerem a könyvet, amit olvas, és igazság szerint az sem fog meg különösebbe, amit mesél róla. Sosem rajongtam a görögökért, az pedig teljesen elképzelhetetlennek tűnik, hogy a hunokkal egy történetbe tegyem őket. Nekem. De nem vagyunk egyformák.
- Érdekes kombináció... - jegyzem meg, de azt hiszem érződik a hanglejtésemből, hogy nem szimpatikus eddig. Kár, mert a cím amúgy kifejezetten ígéretes. Majd utánaolvasok, lehet nem olyan szörnyű, mint amilyennek elsőre hallatszik.
- Az enyém, a második világháborúról. A kaszás meséli el egy kislány életét, aki azzal foglalkozik, hogy összelopkodja a tiltott könyveket, amiket egyébként el kéne égetni.
Persze ez nem minden, de a lényeg ez. Jobban pedig nem megyek bele, hiszen nem tudom mennyire érdekli ez a téma. Ahogy engem nem hozott lázba az ő története, könnyen lehet, hogy őt sem érdekli az enyém. De ha már könyvek, akkor talán nem gond, ha megkérdezem.
- Miket olvasol még? - mert abból, hogy egy könyvvel jött ki ide, hogy olvasson arra következtetek, hogy bizony szeret olvasni. Ami jó dolog, én is nagyon szeretek belefeledkezni egy könyvbe. Sajnos ritkán jut rá alkalmam. Most viszont kihasználom, hogy még nem kapunk annyi feladatot az órákon, és van némi szabadidőm. Az az érzésem, néhány hét múlva, megváltozik majd a helyzet.
Szál megtekintése

Faggató |Leghelyesebb Levitás '14 t/ny
Rentai Bálint
KARANTÉN


Gyógyító || Vattacukorúrfi
offline
RPG hsz: 435
Összes hsz: 14197
Írta: 2014. április 11. 13:54 | Link

[Ashely és a kisnyuszi]

- Ebben tévedsz - kezdek ellenkezni, bár nem teljesen jogosan. Viszont tisztában vagyok vele, hogy egy lánynak ilyesmit soha semmilyen körülmények között nem mondhatnék, akkor sem ha csak 6 éves, nem hogy így... Fogalmam sincs Ashley mennyi... Mellesleg... Szerintem ez egy plüss nyúl, ne tudja már jobban, a dolgokat mint én. Persze abban igaza van, hogy többet látok benne a kislányból, de biztos vagyok abban is, hogy nagyon szép nő lesz belőle néhány év múlva.
- Nyilván - hagyom rá Ashleyre mosolyogva, hiszen a saját gondolkodásmódja mindenkinek logikus.Ennek ellenére továbbra is azt mondom, meg kéne tanulnia fordítva mondani a nevét. De nekem már nem fog többször bemutatkozni így nem is kell ezen rágódnom.
Figyelek inkább a nyuszira, meg arra amit mond, de egyelőre hallgatok, elvégre inkább Ashleyvel társalog nem velem. Viszont a lány nem tud neki úgy segíteni, mint én.
- Ami azt illeti, én tudom. Ma reggel jártam ott, de nekem kicsit túl rózsaszín volt, így eljöttem - szólalok meg, nem sokkal azután, hogy Ashley befejezi a mondandóját, aztán pedig az ölembe kapom a nyuszit, aki először mintha tiltakozna.
- Akkor ne kapálózz! - elvégre ő nehezíti meg a dolgát azzal, hogy mocorog, így nem tudom olyan vigyázva felkapni. Viszont amint meg van, és nyugton is marad, minden rendben van. Kellemes puha, és bár már nem vagyok kisfiú, plüss nyuszim meg sosem volt, mégis simogatni kezdem, valahogy olyan jól esik.
- Igazán nincs mit - válaszolom, miközben megvakarom kicsit a füle tövét. Aztán pedig, szépen, vigyázva felállok. - Na gyertek, megmutatom nektek a rózsaszín birodalmat.
Meg is indulok befelé, ha csak nem kezdenek újabb tiltakozásba. Remélem Ashley is jön, mert bár nem ismerem még, biztos vagyok benne, hogy neki tetszeni fog a Kumagoro ház.
Szál megtekintése

Faggató |Leghelyesebb Levitás '14 t/ny
Rentai Bálint
KARANTÉN


Gyógyító || Vattacukorúrfi
offline
RPG hsz: 435
Összes hsz: 14197
Írta: 2014. április 13. 10:07 | Link

Timi

Lehet, hogy szerinte ez semmiség, de én tudom, hogy nem volt szép tőlem. Mindenesetre az megnyugtat, hogy nem haragszik. Épp ezért nem is kezdem el magyarázni, hogy miért tartom illetlennek a dolgot.
Az olvasás már nem megy olyan jól, nem bánom, hogy beszélgetést kezdeményez, de a könyve témája nem kelti fel annyira az érdeklődésem, mint a címe.
- Ebben van igazság - állapítom meg az idézetre vonatkozóan. Mert valóban, sokszor nem mutatjuk ki a valódi érzéseinket. De vannak olyanok is, akik gond nélkül megteszik. Tehát nem teljesen igaz. Belemenni a témába viszont felesleges lenne. Főleg, mert nem is ismerem a történetet. Mondjuk lehet, a mugli érettségire el kell majd olvasnom. Az azonban még odébb van.
- Igen, a Kaszás. És ha valóságban is olyan lenne, mint itt a könyvben, akkor nagyon csípném - közlöm a véleményemet, mert tényleg. Valahogy olyan egyszerűnek tűnik benne. Csak egy dolgozó ember, aki nem mindig szereti a munkáját... Ez pedig érthető. Viszont mivel a lány érdeklődik, ennél többet nem mondok, majd elolvassa ő maga. Helyette inkább afelől érdeklődöm, milyen más könyveket szeret még.
- Mikszáth-tól én csak a Szent Péter esernyőjét meg a Beszterce ostromát ismerem... Engem inkább a második világháborús történetek, krimik, meg a kissé misztikusak fognak meg.
Igaz nem kérdezte, de úgy gondolom az a normális, ha én is megválaszolom a saját kérdésemet. Hogy miért pont ezek? Jó kérdés. Nem tudnám megmondani, de így van.
- Na meg, a varázslók irodalma is nagyon érdekes tud lenni... - fűzöm még hozzá néhány másodpercnyi gondolkodás után. Mert az eddig említett könyvek ugye, mind mugliktól származnak. Új beszélgetőpartnerem azonban a homlokára csap, amire én csak nagyokat pislogok egészen addig, amíg ki nem mondja, hogy mi a "probléma". Erre persze én is homlokon csaphatnám magam, mert ezt én is elszalasztottam, de én inkább nem teszem.
- Én is bocs - mondom, mert tényleg én is kezdhettem volna ezzel - Rentai Bálint, Levita.
Mutatkozom be, vele ellentétben a teljes nevemet használva. Nem tudom miért. Mondjuk, megőrülnék, ha valaki a Bálintot becézni kezdené. Nem is nagyon lehet. Amik meg vannak, azok borzasztóak. Viszont a Tímea nagyon szép név, és ezt meg is mondom neki.
- Szép neved van - mosolygok rá, mert tényleg. Nekem legalábbis tetszik.  - Hányadikos vagy?
Teszek fel én is egy kérdést. Ránézésre elsős-másodikosnak tippelném, de nem szeretnék mellényúlni, biztosabb, ha megmondja.
Szál megtekintése

Faggató |Leghelyesebb Levitás '14 t/ny
Rentai Bálint
KARANTÉN


Gyógyító || Vattacukorúrfi
offline
RPG hsz: 435
Összes hsz: 14197
Írta: 2014. április 14. 13:04 | Link

Timi

- Köszi - mosolygok. Annyit hallom, hogy szép nevem van. Különösebben nekem sincs vele bajom, csak amióta tudom, hogy azért kaptam a nevet, mert ő a szerelmesek védőszentje, és én a szüleim szerelmének vagyok a gyümölcse... nos azóta vannak fenntartásaim. Mondjuk, hogy túl sok volt az infó számomra. De egyébként jó név. Ami nem jó, hogy a szülinapomon van a névnapom is, de ez meg az én "hibám"
- Olvastam, de szerintem az inkább lány regény. A kőszívű ember fiai, vagy az Egy magyar nábob jobban tetszett - Persze mindegyik romantikus, de a kőszívűben legalább van szó harcokról. Az aranyemberből csak arra emlékszem, hogy kettős életet élt a férfi benne.
A korát jól tippeltem, mert azt mondja elsős, amiből az is következik, hogy nem rég jött.
- Ötödikes, de én új vagyok - válaszolom mosolyogva, aztán már érkeztek is az újabb kérdések. Elgondolkoztam, aztán megfontoltan válaszoltam.
- Nincs kedvencem. A maga módján mindegyik érdekes és fontos. Mondjuk, jóslást és ahhoz kapcsolódó dolgokat sosem tanulnék. Abban hiszek, hogy a jövőm rajtam múlik, nem a csillagokon, vagy a tealevelek állásán. A melodimágia az jó... játszol valamilyen hangszeren? - tetszek fel én is egy kérdést, hogy ne mindig ő kérdezzen. Na meg, mert a melodimágiánál számít ez is. Éneklés, hang... Bár azt nem tudom, Timi melodimágus-e.
- Amúgy, szerintem, ha az ember odafigyel és rendesen felkészül, akkor egyáltalán nem nehezek a vizsgák - igaz az itteniekkel még nincs tapasztalatom, de Koreában nem tűntek túl nehéznek. Eleinte izgultam, de mivel ment mindent, hamar leszoktam róla.
Nevetni kezdek. Nem tehetek róla, de annyira édes, ahogy felhozza a külsőmet. Egyszerűen muszáj nevetnem, annyira, hogy a szám elé kapom a kezem. Aztán amikor kicsit sikerül moderálni magam, kinyögöm.
- Csak egy picit? - és megint nevetek, de már nem olyan sokáig - Ne haragudj... csak... így még sosem mondták...
Veszek pár nagy levegőt, aztán válaszolok, már teljesen nyugodtan.
- Anyukám koreai, apám magyar. Itt élünk Magyarországon, de az elmúlt 5 évet Szöulban töltöttük, Dél-Koreában, mert apám ott kapott egy megbízást. Ott kezdtem varázslást tanulni, ezért mondtam, hogy még új vagyok itt.
Remélem ez így kielégítő válasz volt a kérdésére. Na meg, azt is, hogy nem lesz belőle sértődés, hogy nevettem a szavain. Nem őt akartam kinevetni, de talán tudja.
Szál megtekintése

Faggató |Leghelyesebb Levitás '14 t/ny
Rentai Vattacukorúrfi Bálint
KARANTÉN


Gyógyító || Vattacukorúrfi
offline
RPG hsz: 435
Összes hsz: 14197
Írta: 2014. április 18. 13:29 | Link

[Ashely és a Nyuszi]

Ashley mintha meg sem hallaná, amit mondok. Pedig szeretném, ha jobb kedvre derülne ismét, de úgy látszik, a nyuszipajtásnak jobban hisz, mint nekem. Emiatt most akár haragudhatnék is a kis szőrősre, de ahogy simogatni kezdem és élvezkedik, egyszerűen elszáll minden "haragom".
Nem kell nekem kétszer mondani, vakargatom tovább a fülénél, ha ez ennyire tetszik neki. Egyébként nagyon helyes, szívesen megtartanám (kicsit meg is nevelném, hogy ne mondjon olyanokat, amikkel kislányokat megbánthat). Bár lehet ez nem túl illő egy magamfajta sráchoz... De Bogi biztos örülne neki és egyébként is. Olyan jó puha! Viszont ezt séta közben is érzem, és ha már ő keresi a barátját én igazán nem állok az útjába, főleg, hogy tudom is merre kell menni. Fel is állok és el is indulok, ám ekkor valami fura történik.
Megtorpanok, úgy pislogok le a nyuszira, miért akar hálálkodni, még nem is értünk oda, ráérne igazán ezzel, de nincs esélyem tiltakozni. Egy hideg nedves orr ér az arcomhoz, majd egy még furcsább érzés. Már épp elhúznám a számat, hogy kifejezzem, nem vágytam erre a puszira, de közben rájövök, hogy ennél jobb dolog, még sosem történt velem.
- Engem sem... eddig... - mondom, mert Ashley megelőz, és már a nyuszit is kikapta a kezemből. Ő is kap egy puszit a plüsstől, én meg csak vigyorgok. Aztán a hirtelen támadt jókedvemtől vezérelve, megfogom Ashley kezét, úgy indulok tovább, be a rózsaszínházhoz, hogy végre összetalálkozhasson Kumagoro és ez a nyuszi...
Szál megtekintése

Faggató |Leghelyesebb Levitás '14 t/ny
Rentai Vattacukorúrfi Bálint
KARANTÉN


Gyógyító || Vattacukorúrfi
offline
RPG hsz: 435
Összes hsz: 14197
Írta: 2014. április 18. 13:48 | Link

Timi

- Az Aranyember engem sem... - megvonom a vállam. Nem tetszhet mindenkinek ugyanaz. Nekem A kőszívű ember fiai akkor is bejött. De legfeljebb nem ezekről a könyvekről fogunk beszélni. Egész biztos találunk majd olyan témát, ami mindkettőnket érdekel. S mivel rájövünk, hogy a bemutatkozás kimaradt ezt gyorsan pótoljuk ezáltal pedig az iskolára terelődik a szó. A szemeiben valami furcsaság látszik, amikor megemlítem, hogy ötödikes vagyok. Nem tudom pontosan mi az, rákérdezni meg szerintem nem lenne illő, így inkább úgy teszek, mintha nem is láttam volna. De remélem ezzel nem ijesztettem el vagy ilyesmi.
- Persze, hogy szeretem. Aki nem szereti a zenét az lelki szegény - jelentem ki magabiztosan, aztán még hozzáfűzöm - én zongorázom. Milyen zenét szeretsz?
Hátha itt lesz, a zene szeretetén túl, valamilyen közös pontunk. Én mondjuk biztos ritkaságnak számítok, hogy a régi koreai zenéket szeretem a legjobban, de azokat nem tartom valószínűnek, hogy ismerné. Viszont sok mást is meghallgatok, és szeretek. Így biztos lesz olyan, amiről tudunk még beszélgetni.
A vizsgákkal kapcsolatos megjegyzésén nevetni kezdek, mert elképzelem, a jelentet, amit elmesél. De csak egy rövid kis nevetés, után inkább mesélek még neki, a régi tapasztalatimról.
- A volt iskolában inkább olyan volt, hogy puskázásgátló varázslatokkal látták el a termet, így tényleg mindenki a saját tudására kellett hogy hivatkozzon. Itt nem tudom mi a rendszer, de feltételezem, hogy vannak hasonló eljárások.
Év végén majd kiderül. Addig meg csak megtanuljuk, amit kell. Nekem eddig nem okozott semmi sem nehézséget, remélem most sem fog.
Nem őt nevetem ki, csak azt ahogy megfogalmazza. Nagyon kedves, és bár próbálom megmagyarázni, azt hiszem a nevetés miatt nem igazán ért, így megpróbálkozom vele újra.
- Nem, dehogy. Épp ellenkezőleg! - kezdek bele - A legtöbben, azt mondanák, hogy nincs benne semmi magyaros... De te azt mondtad, picit látszom ázsiainak. Ez nagyon kedves volt.
Remélem így már érti. Egyszerűen jól esett, hogy ilyen finoman próbált utalni. Persze mások is szoktak apró jelzéseket adni, de nem ilyen módon. Ez ártatlan volt, és egyáltalán nem bántó. A szüleimről is mesélek, és így talán már tiszta a kép. Koreai édesanyával, nem olyan meglepő, ha ilyen a külsőm, vagy de?
Szál megtekintése

Faggató |Leghelyesebb Levitás '14 t/ny
Rentai Bálint
KARANTÉN


Gyógyító || Vattacukorúrfi
offline
RPG hsz: 435
Összes hsz: 14197
Lavia Stark
Írta: 2014. augusztus 16. 18:49
| Link

Nyár van nyár! Röpke lepke száll virágra zümmög száz bogár! - Magamban énekelek csak, bár nem vészesen szörnyű a hangom azért nem akarok senkit sem elüldözni. Túl vagyok egy újabb vizsgán, és ezt a szabadban kell megünnepelnem, még ha az időjárás nem is ért egyet a fejemben felhangzó dallammal, akkor is. Összehúzom magamon a talárt, és ellátom egy vízlepergető bűbájjal. Jelenleg szerencsém van és nem esik, de a szürke felhők az égen nem ígérnek túl sok jót. Mégsem akarok bent gubbasztani, az nem az én világom.
A rétre sétálok, és leterítem a törölközőt, amit magammal hoztam. Persze mehettem volna a piknikező tisztásra is, de én már csak ilyen különc vagyok. Szóval törcsi a földre, ki lehet azt mosni - ez is megkapta már a leperex-et - aztán szépen ráfekszem én is.
Hanyatt fekszem, a kezeimet a tarkóm alatt összekulcsolom, és az eget nézem, miközben keresztbe teszem a lábaimat. Eljátszom a gondolattal, hogy sámán vagyok, és egy esőtánccal elűzöm a komor fellegeket, de annyira abszurd a kép,hogy hangosan felnevetek. A jobb kezem a szám elé kapom, félig felülök, úgy nézek körbe, hányan néznek most totál idiótának. De szerencsére a rossz idő elég sokakat elkerget. Nem látok senkit, így nyugodtan zuttyanok vissza, és idézem fel magamban a vizsgákat. Majd azokat a tárgyakat, amik még hátra vannak.
Egyedül a repüléstantól félek, mert abból csak elméleti tudásom van, és tartok tőle, hogy a gyakorlati ismeretekre is szükség lesz, de egyelőre nem görcsölök ezen. Lehunyom a szemem, és mély levegőt veszek. Már nincs sok hátra, és befejezem az iskolát, aztán jöhet a Mesterképzés. Hihetetlen! Mégis, teljesen nyugodt vagyok, ki van csukva, hogy ne sikerülne valamelyik vizsga...
El is alszom. Ha nem is voltam eddig tudatában, a vizsgadrukk dolgozott bennem, és az elmúlt napokban kevesebbet aludtam, de most, hogy az első megmérettetésen túl vagyok, könnyedén álomba zuhanok.
Szál megtekintése

Faggató |Leghelyesebb Levitás '14 t/ny
Rentai Bálint
KARANTÉN


Gyógyító || Vattacukorúrfi
offline
RPG hsz: 435
Összes hsz: 14197
Lavia Stark
Írta: 2014. augusztus 18. 19:05
| Link

A béke és a nyugalom szigete számomra most a rét. Hamar megnyugszom és kiürülnek a fejemből a vizsgával kapcsolatos gondok. Olyannyira, hogy a hűvös-esőre hajló idő ellenére is képes lennék elaludni a törölközőmön. Be is hunyom a szemeimet és magamban tovább dúdolok. A dob órák ritmusait is lepüfölöm a lábaimon, de aztán felhagyok ezzel is, és csak a néma dalolás marad. Ebbe is belemerülök, magamban új dallamokat írok, vagy már régen elfeledetteket ismétlek, annyira, hogy nem hallom meg a közeledő lépteket. De még azt sem érzékelem, hogy valaki mellém guggol, csak amikor a vállamban megérzem a kellemetlen nyomást, amit néhány ujj okoz húzódom arrébb, és nyitom ki a szemem.
- Naa! - fakadok ki, kicsit kábán. Talán mégis elbóbiskoltam? A másik kezemmel odakapok megdörzsölöm az előbb megböködött területet, közben meg lassan felülök, és próbálom rávenni a szemeimet, hogy nyitva is maradjanak. Ráncolom az orrom, kinyitom majd becsukom megint a szemem. Végül a hajamba is túrok úgy fordulok, immár majdnem teljesen éberen a lány felé, és próbálom felfogni mi is történhetett.
- Mit szeretnél? - kérdezem, miközben lázasan próbálok rájönni, hogy is hívják. Miért van ennyi lány a levitában? Igen, azt tudom, hogy levitás, csak a neve, az nem ugrik be, hirtelen. Kérdőn pislogok rá, aztán arrébb csúszom a törölközőmön, ha esetleg le akarna ülni. Mégis csak kényelmetlen lehet guggolni. Legalábbis én nem szeretek, annál még a térdepelés is jobb.
Míg a választ várom, felpillantok az égre. Tulajdonképpen lehet, hogy jó, hogy megbökdösött. Ha tényleg elaludtam, akkor valószínűséggel csak akkor tértem volna magamhoz, amikor már szakad az eső. Bár egyelőre csak felhők borítják az eget, egyre biztosabb, hogy hamarosan leszakad az ég.
Szál megtekintése

Faggató |Leghelyesebb Levitás '14 t/ny
Rentai Bálint
KARANTÉN


Gyógyító || Vattacukorúrfi
offline
RPG hsz: 435
Összes hsz: 14197
Aeryn C. Boyle
Írta: 2014. augusztus 18. 21:09
| Link

Aeryn C. Boyle

Megajánlott jegy illemtanból is! Ráadásul Kiváló! Ez már az ötödik tantárgy, amiből nem kell vizsgáznom. Négy másikból meg már megírtam a vizsgát. Igaz még nincs mindegyikből eredmény, de nem aggódom. Ha eddig ilyen simán ment minden, már nem lehet baj. Ráadásul a repüléstan sokkal könnyebb volt, mint vártam. Tehát, most, hogy semmi idegességre nincs okom, sokkal nyugodtabban vágok neki a rétnek, mint néhány nappal ezelőtt. Bizony. A rét. Már megint. Lassan úgy hiszem, ez lesz a törzshelyem.
Valahogy az időjárás nem az igazi, így egy kapucnis pulcsiban, farmerben és sötétbarna bőr cipőben lépek ki a kastélyból.A vállamon lóg a válltáskám, benne egy kis harapnivalóval meg vízzel, ha messzebbre keverednék. Kezeimet a nadrágom zsebeibe süllyesztem. Egy pillanatra megfordul a fejemben, hogy jól esne egy szál cigi, de megrázom a fejem és inkább körbe nézek, hátha látok ismerőst, elvégre biztos nem én vagyok az egyetlen, aki nem bír megmaradni a négy fal között.
Meg is pillantok egy vörös fejet, ahogy egy apró beagle társaságában, és rögtön mosolyra húzom a számat. Nagyon szeretem a kutyusokat, és ez a fajta az egyik kedvencem. Amióta megjelentek a gazdájával együtt az iskolában megragadok szinte minden lehetőséget, hogy megnyúzhassam szerencsétlen kis ebet. Persze nem szó szerint, de ha van rá alkalmam, megvakarom a füle tövét. Természetes hát, hogy a kutya és Aeryn felé veszem az irányt. Bár tudom, nem szép tőlem, hogy a kutya jobban érdekel...
Hamar észrevesznek, és az elsős lány köszön is rögtön.
- Szia Aeryn! Vizsgák közötti fejszellőztetés... Ti sétáltok? - válaszolok és kérdezek is rögtön, ahogy közelebb érek. Lehajolok a kutyushoz és megsimogatom. - Szia Waffel! - mosolygok rá a kis jószágra és azt hiszem bármennyire is szeretném, hogy ne látszódjon rajtam, a szemeimből nem tűnik el a rajongó csillogás, ahogy az ebre nézek.
Szál megtekintése

Faggató |Leghelyesebb Levitás '14 t/ny
Rentai Bálint
KARANTÉN


Gyógyító || Vattacukorúrfi
offline
RPG hsz: 435
Összes hsz: 14197
Lavia Stark
Írta: 2014. augusztus 28. 10:00
| Link

Általában könnyen felkelek, most sem az okoz gondot. Inkább csak a szokatlan ébresztési forma, meg hogy hirtelen fogalmam sincs hol vagyok, de szerencsére hamar leesik, és összeáll a kép. A kezdeti morgolódásom is eltűnik, igyekszem rájönni ki is ez a lány, de ez majdhogynem lehetetlennek tűnik. Inkább csak hallgatom, amit mond, és bólintok egyet.
- Kösz, ez kedves - bár a hangomban nem biztos, hogy tökéletesen átjön, komolyan gondolom, a mosoly, amit megeresztek felé, biztosíthatja róla, valóban hálás vagyok.
Mellém ül, én meg továbbra is töprengek melyik leányzó ő a millióból. Nem ártana megtanulnom a neveiket, csakhát olyan sokan vannak, és olyan egyformák...
- Mi? Nyuszifiú? - nézek rá elképedve, mikor lettem nyuszifiú? Nem elég, hogy mindenfélét pletykálnak a hátam mögött, már nyúl is lettem? Mi jöhet még? Várom a magyarázatot, addig is meg nagyra nyílt szemmekkel elképedve nézek rá, épp csak a fejem fordítva, de a felső testemmel igyekszem elhajolni. Ki tudja, nem ő lesz-e a következő lány, akivel összehoznak. Nagyon ciki lenne, főleg, hogy a nevét sem tudom. Bár ez a probléma a következő pillanatban megoldódik, ahogy bemutatkozik.
Megfogom a kezét és megrázom, közben válaszolok.
- Semmi baj. Rentai Bálint - bár van egy sejtésem, hogy ő ezt már tudta. Sőt, egész biztos, hogy ő sokkal többet tud rólam, mint én szeretném. Pedig bíztam benne, hogy itt nem leszek olyan népszerű, mint Koreában voltam, de lehet, hogy ez a sorsom, és nem kerülhetem el.
Miután túl vagyunk a formaságon és elengedjük egymás kezét, újabb kérdést tesz fel. Én meg ismét mosolyra húzom a számat.
- De. Pont az. Nem szeretek odabent lenni. Olyan... mintha be lennék zárva... A vizsgák meg hosszúak, órákig görnyedsz a pergamened felett és körmölsz... Kifejezetten utálom. És te?
Kérdezek vissza, bár gondolatban még mindig a nyusziknál vagyok lemaradva.
Szál megtekintése

Faggató |Leghelyesebb Levitás '14 t/ny
Rentai Bálint
KARANTÉN


Gyógyító || Vattacukorúrfi
offline
RPG hsz: 435
Összes hsz: 14197
HóRunaFehérke
Írta: 2014. augusztus 28. 10:27
| Link

Őszinte leszek. Amikor hallottam az egészről, már akkor is, nagyon, de nagyon tetszett az elgondolás. Kifejezetten bulisnak ígérkezett, és nem utolsósorban, roppant jó kikapcsolódásnak. Csak éppenséggel, abban nem voltam biztos, hogy ott a helyem. Mármint... én nagyon szerettem volna, de egyedül nem az igazi. Meg egyébként is. Most lettem "komoly" prefi. Hogy venné ki magát, egy végzőstől? - Szóval ezek a gondoaltok sokáig visszafogtak, még ha el is játszottam a gondolattal. Egyszer még Ashleyt is elhívtam fejben, de végül elvetettem ezt is, mert fogalmam sincs, mit gondolt volna, ha csak így elhívom, félreértést meg nem akartam. És pont, mikor már meggyőztem volna magam, hogy akkor én ezt most kihagyom, megjelent Runa. Úgy bukkant fel, mint valami forgószél. Váratlanul ért, de kifjezetten örültem neki. Vigyorogva hallgattam, és alig vártam, hogy a monológja végére érjen, hogy rávágjam: IGEN. Napok óta semmire sem vágytam jobban, eszemben sem volt nemet mondani.
A klubhelyiségben vártam, és meg kell hagyni, mint minden lány ő is kitett magáért. Kisfiús csodálattal néztem rá, ha már örök kis srácnak öltöztem ez volt a minimum. Sőt, még azt is megígértem neki, hogy lecserélem Wendyt, bár a gumicukorból nem kértem.
Útnak indultunk, és csak ámultunk meg bámultunk, én meg kicsit kellemtlenül éreztem magam először, hogy nem vettem olyan komolyan a beöltözést, de végül rájöttem, hogy ez így pont jó. Olyan "nagyos" és a célnak tökéletesen megfelel. Így miután bent kibámészkodtuk magunkat, és Runa is megynugodott, hogy nem késünk el - hogy is késhetnénk? Nem két perc a buli! - , már csak a cipőjétől kellett megszabadulni. Ahogy belém karolt a másik kezemmel is megtámasztottam. Tudom ám, mármint sejtem, milyen kegyetlenek ezek a cipellők, és abszolút nem zavart, hogy levette őket, ha neki úgy kellemesebb. Végül kijottunk a falak közül a rétre, amire elsőre rá sem ismertem.
Még most néhány perccel később is ámulva kapkodom a fejem, próbálom feldoglozni az élményt, és sokadjára állapítom meg, hogy a mágia valami csodálatos dolog.
- Hmm? - kapok észbe, ahogy Runa ismét megszólal, majd beszívom a számat egy pillanatra, ahogy gondolkozom - Repüljünk! - kérem-mondom, lepillantva rá, hogy mit szól hozzá. Hőlégballonnal akarok az égbe menni. Ha már seprűre sosem ülhettem, akkor legalább így hadd nézzek szét a magasban. A hőlégballon nekem sem lehet tabu. De persze Runán is múlik, ő mit mond, az elképzelésemre?
Szál megtekintése

Faggató |Leghelyesebb Levitás '14 t/ny
Rentai Bálint
KARANTÉN


Gyógyító || Vattacukorúrfi
offline
RPG hsz: 435
Összes hsz: 14197
Aeryn C. Boyle
Írta: 2014. augusztus 28. 11:03
| Link

Figyelem, ahogy próbálja rendre utasítani a rakoncátlan tincseit, amiket a szél csak még jobban összekócol és az arcába fúj. Amikor aztán a szájába is kerül egy adag, és ez a beszédben is megakadályozza, a kutyájával kezdek foglalkozni, hogy ne érezze magát annyira zavarban. Ha jobban ismerném, valószínűleg segítenék neki megregulázni a galád tincseket, de így nem merem. Valüszínűleg csak még jobban zavarba jönne. A kutyus egyébként is egy tünemény, tetszik, ahogy a farkát csóválja, amikor a fülét kezdem vakarni. Közben pedig, megkapom a választ is, és épp csak felpillantok a lányra. Ekkor tűnik csak fel, hogy nem igazán megfelelően öltözött fel.
- Nem fázol? Már egyáltalán nincs ennyire meleg, nehogy megbetegedj! - pislogok rá kissé aggódva, de még mindig a kutyust nyúzva. Próbálva nyúzva, Waffel ugyanis akcióba lendül, és már a táskám szaglássza.
Először meglepetten nézek rá, aztán kapcsolok, és nevetni kezdek, de hamar moderálom magam, hogy válaszolni is tudjak.
- Nem, nem túrázom, csak nem szívesen mennék be, ha éppen megéhezem - felelem, aztán a felemelem kicsit a táskámat, mielőtt a kutyuli belemászna. Ki tudja, mire képesek az ilyen kis éhenkórászok.
- Látom, te is szereted a párizsis zsömlét, de ki kell ábrándítsalak, az csakis az enyém. A párizsis zsömle nap különleges! Nem osztozom!
Mondom a kutyának, mintha bizony érthetné. Pedig mit tudhat ő a diétákról? De nem baj, elég ha érti, hogy nem kap.
Leveszem a táskám, és Aerynnek adom, hogy fogja meg. Remélem veszi a lapot és elveszi. Én meg leggugolok, és keresek egy kisebb botot, hogy utána a földre rajzolhassak egy négyzetet, az egyik oldalán egy kis hullám vonalallal. Közben pedig természetesen koncentrálok. Nem is kell sokat várni, szinte rögtön megcsap a meleg. Elégedetten egyenesedem fel, aztán visszaveszem a táskám Aeryntől.
- Állj ide! - intem közelebb, de nem oda, ahova a kört rajzoltam. Azt nem szeretném, ha megsülne, viszont így lehetősége van, kicsit felmelegedni.
Szál megtekintése

Faggató |Leghelyesebb Levitás '14 t/ny
Rentai Bálint
KARANTÉN


Gyógyító || Vattacukorúrfi
offline
RPG hsz: 435
Összes hsz: 14197
Lavia Stark
Írta: 2014. szeptember 15. 07:27
| Link

Nekem az ébredés ritkán okoz gondot. Olyankor az egyértelmű jele annak, hogy beteg leszek, vagy legalábbis, hogy nagyon-nagyon keveset aludtam. De alapvetően nem alszom olyan mélyen, hogy ne tudjak felkelni. Kiskoromban az éjszaka közepén is sokszor fel kellett kelnem vércukorszintet mérni, vagy éppen a veséimet ellenőrizni. Aztán megszoktam. Bár anya mindig mondta, hogy jobban örült volna, ha átalszom ezeket, nem így alakult, és azóta is, gyorsan magamhoz térek, pedig van, hogy sokkal szívesebben aludnék.
Hálámat fejezem ki, amiért nem hagyta, hogy a szakadó eső térítsen magamhoz, de leint, így azt hiszem a dolog el van intézve, de majd alkalom adtán valahogy "meghálálom" a kedvességét.
A nyuszifiú nagyon meglep, és arrébb is csúszom, meg értetlenkedve nézek rá. Amióta a levitában mindenféle pletykák felütötték a fejüket - egész biztos Alex plüsse tehet róla - nem tudom mikor mire számítsak. Lehet nem láttam az Edictum legújabb számát? De. Láttam. Nem maradtam le semmiről sem. A magyarázata, bár nem éppen olyan, amire számítok, félig-meddig megnyugtat. Valahogy az sem jobb, hogy a nyulai jutnak rólam eszébe. Khm. Na mindegy.
- Értem. De a nyulak amúgy is szabadban élnek. Nem hiszem, hogy zavarja őket az eső. Ha meg mégis beugrálnak, valami alá... nem?
Nem értek a nyulakhoz, ez szerintem egyértelmű. Így jár az, akit a szülei nem engednek állatok közé. Az állatkertben is, csak messziről nézhettem mindent, és arról, hogy bemásszak az állatsimogatóba szó sem lehetett. Emlékszem sírtam, mert Virágot egy szó nélkül elengedték. De még kicsi voltam. Azóta meg valahogy nem is jártam arra. A varázslóvilágban pedig nem sokan tartanak nyuszit.
A témát lezárva, bemutatkozunk, és most már bizonyos, hogy lottóznom kéne, mert ő tudta a nevem. Nem hiszem, hogy ennyit számítana, hogy kevesebb a fiú. Annyira azért nem vagyunk kevesen mi sem.
- Sosem számoltam, hányan vagytok, vagy mi hányan vagyunk... biztos vagy benne? - érdeklődöm kedvesen. Azért mert a lányok általában több programban benne vannak, még nem biztos, hogy ők vannak többen. Bár az is igaz, hogy Tollandon és Alexen kívül nem sok sráccal szoktam beszélni. Csak Zolival, Daviddel, Isidorral és Wolgasttal. De végül is mindegy. Hallatom Laviát neki honnan jutott eszébe ezt számolgatni, aztán a vizsgákról kezdünk beszélgetni.
- Nyilván - megvonom a vállam. Eddig nem volt olyan, amit ne tudtam volna... És azt hiszem, nem is tudnék ilyen nyugodt lenni, ha szembejönne velem egy kérdés, amit nem tudok. Persze biztos kihagynám, de utólag utánajárnék miről volt szó, sőt lehet már a vizsga közben megkérdezném a tanárt. De ezen egyelőre felesleges agyalnom. - Hányadikos vagy? Miből vizsgáztál?
Kérdezem, mert csak azt tudom, hogy alattam jár, de hogy éppen elsős, vagy másodikos, esetleg harmadikos, nos azt már nem tudom megmondani. A tárgyakra pedig csak kíváncsi vagyok. Érdekel a kisebbek milyen kérdéseket kapnak...
Szál megtekintése

Faggató |Leghelyesebb Levitás '14 t/ny
Rét - Rentai Bálint hozzászólásai (21 darab)

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék