Van egy aprócska váróterem, ahol legfeljebb 2-3 diák ücsöröghet egyszerre egy hosszú, színes párnázással ellátott padon. A pad alja könyvespolc, mindenféle újságok és ismeretterjesztő irodalommal feltöltve, de akad néhány nagyon puha pokróc is. A fal leginkább élénk színekben pompázik, ám a legtöbb berendezési tárggyal egyetemben, szereti váltogatni a színeit. A váróteremből két helyiség nyílik - az egyik egy használaton kívüli iroda/lakrész, a másik Riley irodája. Ez utóbbi csak rá van kötve a kastélyra, egyébként a doki házában van és a faluból is elérhető. Mivel így átjárót képez, az ajtók csak Riley jelenlétében (vagy engedélyével) nyílnak. A rendelő első pillantásra egy gyéren bútorozott helyiség benyomását kelti, egy kényelmes gaucstól, két karosszéktől és két kis asztaltól eltekintve nincs bent más, mint falba süllyesztett szekrények. Amint belép azonban valamelyik páciens, a tér átalakul - a kopár falak, a bútorok huzata, puhasága és még a szőnyeg is alkalmazkodik ahhoz, amit látni szeretne. Természetesen nagyrészt illúziókról van szó, amelyek segítik, hogy az ide látogatók ellazuljanak és biztonságban érezzék magukat. Az egyetlen változatlan pont Riley ülőhelye - egy különös karosszék és a hozzá tartozó nyúlánk asztalka.
|
|
|
Eric S. Weaver INAKTÍV
offline RPG hsz: 208 Összes hsz: 3069
|
Írta: 2013. március 6. 01:01
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=817&post=74798#post74798][b]Eric S. Weaver - 2013.03.06. 01:01[/b][/url] 2013.03.05. 13:00 Alkalmassági felmérésTekintete fáradtan siklott a névtáblára, hogy biztosan jó helyen jár-e - nem akarta senkire rátörni az ajtót, hogy utána magyarázkodhasson egy negyed óráig, így is késésben volt. Az egyik diák vizsga közben felrobbantott egy szekrényt benne a mumussal, ami így kiszabadulva randalírozást rendezett a folyosón a mugliismeretre váró elsősök között, akik nem tudtak mit kezdeni a helyzettel, ellenben halálra rémültek és sikoltozva rohangáltak fel-alá. Háromnegyed órába telt, mire sikerült mindent elrendezni, úgyhogy már húsz perce a pszichológusi rendelőben kellett volna ülnie, mikor kopogott az ajtón, kezében a néhány helyen megpörkölődött dossziéval, ami csak Seren lélekjelenlétének köszönhetően élte túl a ma délelőttöt. Benne három pergamenlap rejtőzött, amely röviden és érzéketlenül leírja, mi történt pontosan. Leslie Keith-t, Seren apai nagybátyját és a férfi feleségét, Lyanne Adlert két napja meggyilkolták draytoni otthonukban, s maguk mögött hagytak egy nyolcéves kislányt, Eirian Keith-t. A kislány egyetlen élő rokonává így Seren vált, akinek - akár örökbe akarja fogadni a csemetét, akár nem - kötelessége alávetnie magát egy pszichológiai felmérésnek. Nyugodt volt - nem tartott tőle, hogy bárki is alkalmasnak gondolná őt a gyereknevelésre -, de a háta közepére sem kívánta ezt a találkozót, bár ezt arca szenvtelensége nem mutatta. Miután kopogott, hamarosan nyílt az ajtó. - Jó napot. Elnézést a késésért - köszöntötte a nőt mentegetőzés nélkül. A "doktor" irreálisan fiatalnak és szépnek tűnt. Seren azt hitte, pszichológusnak csak a pattanásos, bajszos asszonyok mennek, akik próbálják valahogy így elfogadtatni magukat a társadalommal. Megfordult Seren fejében, hogy talán az asszisztens állhat előtte, de valószínűnek tartotta, hogy az agyturkász egyedül rendezi a dolgait, így ezt a lehetőséget elvetette. - Eric Weaver vagyok, az alkalmassági vizsgálat miatt jöttem - mondta, átnyújtva a kezében tartott dossziét a nőnek. Kedve lett volna inkább alkalmatlansági igazolást mondani, ugyanis egyértelműen nem szerette volna örökbe fogadni a kislányt - mégis, mit kezdene egy nyolcévessel? Sokszor még azt is elfelejti, hogy napi kétszer legalább ennie kellene valamit, nemhogy egy traumatizált kisiskolás napirendjét képes legyen megszervezni és támaszként ott lenni mellette. - Elméletileg a Minisztériumtól küldtek levelet az üggyel kapcsolatban - tette hozzá, a mondat végét a levegőben hagyva, hogy Dr. Mácsai illesse valamiféle válasszal a megjegyzést.
|
|
|
|
Újvári Adria INAKTÍV
offline RPG hsz: 102 Összes hsz: 5025
|
Írta: 2013. március 14. 23:29
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=817&post=81172#post81172][b]Újvári Adria - 2013.03.14. 23:29[/b][/url] 03.14. délután 3 óra*Pár nappal ezelőtt volt egy kis kalandjuk az erkélyen, majd pedig a gyengélkedőn. A lányban nem hagyott különösebb nyomot az egész, talán annyiban, hogy a Maryvel történt dolgok megviselték, meg az, hogy a gyengélkedőre kellett mennie. Ellenben vele, mások furcsának találták az ott történteket, meg az alaptermészetét. Már általánosban is bajuk volt azzal, ahogy reagál a dolgokra, ahogy érez a többi ember irányába, idejön a mágusok közé, erre Goldman itt is a pszichológushoz zavarja. A nő talán még ki sem csomagolt, de már alá kell vele íratni egy papírt, hogy megjelent nála. Most mit akar a házvezetője, hogy nem közveszélyes? Zsolti pólóját csak poénból tépte le, különben sem haragudott érte. Maryt is egyből vitte a gyengélkedőre, noha nem is kívánt odamenni, a többiek is megtehették volna. Teljesen empatikusan viselkedett, mit kellett volna tennie, virágszirmokkal kiszórni Mary előtt az utat, ahogy mentek Winnetouhoz? A professzor azt is reklamálta, hogy az iskolát nem tájékoztatta a betegségéről, pedig tudniuk kellett volna, hogy mit tegyenek egy olyan helyzetben, amikor rosszul van. Nagyon ritkán éri ekkora erővel a rosszullét, hogy már ideje sincs bevenni a bájitalát, emiatt nem kell aggódni. Talán 2-3 évente történik ilyen, amióta az egyik ausztriai varázslókórházban beállították neki ezt a 2 bájitalt 4 éves korában. Mi baja van most mindenkinek? Goldman csütörtök 3 órára szerzett időpontot a szőkéségnek, így az már előtte egy óra készülődni kezdett. Meggyőződése, hogy ha higgadtan viselkedik, meg teljesen olyan, mint a kortársai, akkor meg fogja tudni győzni a nőt, hogy minden rendben van vele. Így felveszi a legjobb farmerpantallóját, hozzá egy napszínű pólót, amin középen egy virág van (vidámnak kell tűnni), végül a tetejére egy kockás inget. Lábbeli gyanánt egy lovaglócipőszerűséget húz. A haját a füle mögött előrevezetve befonja. Egy leheletnyi sminket visel, hogy véletlenül se tűnjön úgy, mint aki álcázza magát, de mégis látszódjon, hogy ad magára. Épp csak annyit dob fel, hogy egészségesebb színe legyen, meg hogy kiemelje a kék szemeit. Negyed órával az időpont előtt veszi nyakába a kastélyt, felkapja oldalszütyőjét, ami most nagyon könnyű, mert csak egy könyv van benne, a bájitala, meg a lap, amit alá kell íratnia, meg a rendelőhöz vezető pontos útvonalleírás. Feszülten baktat a folyosókon, pár perccel az időpontja előtt érkezik meg. Leguggol a földre az ajtó mellett, egy picit igyekszik relaxálni meg ráhangolódni arra az arcára, akit bent fog mutatni. Végül nem sokkal 3 előtt komótosan feltápászkodik, vesz egy utolsó nagy levegőt és határozottan kopogtat egyet az ajtón.*
|
|
|
|
Yarista Palarn INAKTÍV
offline RPG hsz: 580 Összes hsz: 5878
|
Írta: 2013. március 16. 19:13
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=817&post=81815#post81815][b]Yarista Palarn - 2013.03.16. 19:13[/b][/url] ZójaVigyorogva szeli az iskola folyosóit, nyugodt léptekben jár-kel végig a falak mentén. Az új pszichológusnőhöz készül, akiről azt állítják, hogy nagyon csinos. Igazából Alexa küldte, mert mostanában nem volt túl jó magatartással az órákon, és ez már klinikai eset a HV szerint. Persze biztosan más volt az ok, de végül is némi büntetőmunkának szánta, hogy elbeszélgessen a pszihomókussal egy órácskát. ~ Talán még kellemes is lesz, végül is jó nő. Persze Amandához fel sem érhet… ~ gondolja magában, miközben félrelök egy szerencsétlenkedő gólyát az útjából. Hátra sem néz, mert nem érdekli, hogy mit bosszankodik, miközben összeszedi a pergamenjeit a kisfiú, majd megtanulja, hogy ne tébláboljon a rellonosok előtt. Lassan érkezik át a déli szárnyba, és be is lép kopogás nélkül a pszichológusnő ajtaján. - Helló, itt vagyok, Zó… - ránéz a fiatal lányra (?), aki bent van, majd szó nélkül kifordul az ajtón, közben megkapaszkodik az ajtófélfában. Háttal áll a benti nőnek, majd nagy lendülettel visszafordul, és úgy lép be a helyiségbe, mintha az övé lenne. Lecsüccsen egy fotelbe, valószínűleg tartja, hogy az a vallatószék, az előzőnél is hasonló volt, csak ez az elrendezés nőiesebb inkább. Meg nincs rumli. - Helló megint. Hol van a pszichológusnő? Ne, mondd, hogy te vagy az, mert… bár végül is a paraméterek igazak lehetnek. – mondja viccelődve, és szemtelenül megbámulja a fiatal nőt. Sosem zavartatta magát ezen, persze, ha Amandával sétál, vagy vele van egy légtérben, azért visszafogja magát. Nem hiányzik neki, hogy a lány kiakadjon, vagy ilyesmi, hiszen szereti őt. De azért a nézelődés még belefér. - Állítólag nagyon szemtelen vagyok az utóbbi félévben, és ezt Alexa nem nagyon tolerálja. Ezért büntetésből el kell töltenem veled egy órát, és nem abban a formában, ahogy én gondolom… - a tegezés csak simán elhagyja az ajkait, gondolkodás nélkül, az utalgatások pedig jók lesznek tesztelni a csinoskát. - Mi a mai menü? Ja, Leonie örült neki, hogy arany színű lett a haja, szóval azt nem ér felhozni... – kérdezi, és még kényelmesebben befészkeli magát a fotelbe: hátradől a lábait szétveti, a bal keze öklén pedig megtámasztja a fejét.
|
Montrose Magpies hajtó | animágus | exrellonos | exlevitás | apuka | Csin<3
|
|
|
Dr. Mácsai Zója INAKTÍV
Félvéla pszichomókus | Mrs. DW offline RPG hsz: 519 Összes hsz: 1076
|
Írta: 2013. március 25. 03:17
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=817&post=88302#post88302][b]Dr. Mácsai Zója - 2013.03.25. 03:17[/b][/url] Vécsey András Az ok, amiért nem jegyez be senkit kilenc előtt az az, ahogy alszik, főleg ha hétvégéből mennek át hétköznapba. A hétfő mindig nehéz ügy nála, mert el kell indulni, bele kell rázódni a ténybe, hogy hétköznap van. Ez nem olyan könnyű dolog. Mindenesetre, hosszú percekig tartó győzködés helyett úgy gondolta, hogy most egy az egyben felkel, és nem kell győzködnie magát. Itt ejti az első és legsúlyosabb hibát, kicsit elkenődött szemfestékkel indul neki a napnak narancssárga-fekete pizsamájában, kócosan. Menet közben csak annyira futja, hogy felkapja az ajakvédőjét, és csukott szemmel kibotorkál, miközben keni az ajkait. A fürdőszobába szeretett volna eljutni, ám helyette a bejárati ajtót találja meg, amin éppen bekopogna a látogatója. Elaludt, határozottan. Egy pillanatig összevont szemöldökkel néz a férfire, de valahogy nem tűnik neki ismerősnek. - Elmúlt kilenc, ugye? Próbálja zavartan rendezni a haját, de aztán csak feladja, képzeletben legyint egyet és int a férfinek, hogy fáradjon csak be és a kanapára mutatva jelzi, hogy foglaljon helyet. Az egyik szekrényhez lép, és kipakolja belőle az üdítőket, és elhelyezi az asztalon. - Válasszon nyugodtan, egy perc és a dilis pszichológus is csatlakozik önhöz. Pukedlizik is egyet, majd sarkon fordulva gyorsan megcélozza a fürdőszobát, hogy felöltözzön és összeszedje magát. Hát ez nem éppen a csúcsnyertes ismeretségszerzés, ráadásul már a második alkalommal, igaz az elsőnél még feltűnt neki, hogy reggel van és viszonylag el tudott készülni, most viszont érez némi zavart az erőben. Gyorsan magára dob annyi sminket, hogy a mozgalmas este nyomai eltűnjenek, illetve átöltözik, még szerencse, hogy amikor két órája visszatért a szobájába már zuhanyzott, így ezzel is időt spórolt magának. Határozottan hülyeség volt két órára lefeküdni. Amikor ismét kilép, első tincsei hátra vannak fogva, arca friss és fitt, kék nadrágjához fekete, oldalnyakas felsőt húzott és a kedvenc karkötőjét. Közelebb lépve, kék-fekete zokniban kezet nyújt a férfinek, bájos, ártatlan mosoly kíséretében. - Kérem, nézze el nekem az előbbit, a hétfő az ősellenségem. Helyet foglal a székében, majd egy új oldalra lapoz és felírja a férfi nevét. - Az éves alkalmassági vizsgálatra jött, ha jól tudom és Elfeledett varázslatokat tanít. Érdekesen hangzik, mesélne nekem róla egy kicsit?
|
|
|
|
Mesélő Mesélő
offline RPG hsz: 812 Összes hsz: 1289
|
Írta: 2013. március 25. 20:37
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=817&post=88792#post88792][b]Mesélő - 2013.03.25. 20:37[/b][/url] Warren bácsi
Anyunak ki kellett mennie egy lányhoz, aki a faluban lakik. Csendes kislány, most költöztek a faluba. A szülei féltik, hogy nem lesz elég nyitott ahhoz, hogy be tudjon illeszkedni, mivel a következő tanévben már ide fog járni a lány. Ő csak úgy hallotta, nem nagyon foglalkozott vele, csak megjegyezte, hogy hol van az anyja. Éppen kakaót készít magának, amikor kopognak. A kis székről, amin áll lemászik, a kezeit megtörölve elindul, hogy kinyissa az ajtót. - Csókolom, anyukám nincs itthon, akadt egy soron kívüli páciens. Időpontra tetszett jönni? Érdeklődik a kezeit a háta mögé téve. A barna ruhácska és a fehér harosnya, amiben van, kiemeli szeme kékségét, amivel érdeklődve néz a férfire, aki az ajtóban áll. - Tessék bejönni, azt mondta, hogy négyre hazaér, ha már ennyit jött, itt megvárhatja. Félreállva kitárja az ajtót, hogy ha a férfi szeretne, jöjjön csak be teljesen nyugodtan.
|
"Bármi lehetek. Egy virág, egy asztal, egy szellem vagy akár csak egy szellőcske. Sose tudhatod éppen hogyan találkozol velem, viszont mindig tudod, ha ott vagyok. Figyelj rám!"
|
|
|
Mesélő Mesélő
offline RPG hsz: 812 Összes hsz: 1289
|
Írta: 2013. március 25. 21:24
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=817&post=88906#post88906][b]Mesélő - 2013.03.25. 21:24[/b][/url] Warren bácsi
Egy kicsit hezitál, nem szeretné, hogy elkeveredjen a papír és a mamájának rossz legyen. Inkább finoman megrázza a fejét. - Nekem ilyeneket nem szabad átvennem, de tessék csak bejönni. Megfogja a férfi kezét és finoman befelé húzza. Illedelmes gyerek, és közvetlen is, szívesen beszélget a felnőttekkel, érdekesnek tartja őket. Olyan mások, mint a gyerekek, komolyak és hát egyszerűen mások. Becsukva az ajtót a kanapéra mutat, hogy üljön csak le nyugodtan. - Szeretne valamit inni? Érdeklődik kedvesen, biztos fontos lehet a papír, ha a bácsi idehozta, így kedvesnek kell lennie vele. - Tanárnak tetszik lenni? VB meglepetés!
|
"Bármi lehetek. Egy virág, egy asztal, egy szellem vagy akár csak egy szellőcske. Sose tudhatod éppen hogyan találkozol velem, viszont mindig tudod, ha ott vagyok. Figyelj rám!"
|
|
|
Leonie Rohr INAKTÍV
padláslakó offline RPG hsz: 467 Összes hsz: 3431
|
Írta: 2013. május 30. 11:38
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=817&post=126109#post126109][b]Leonie Rohr - 2013.05.30. 11:38[/b][/url] Zója Trilliant a kezei között szorongatva rohan végig a folyosón, keresve azt a bizonyos ajtót, ami mögött mindennek a kulcsa rejlik. Már rengetegszer akart látogatást tenni Zójánál, de valahogy mindig ezernyi jelentéktelen dolga akadt helyette. Most azonban nem tűr halasztást a dolog, mert csúnya érzelemlavina szabadult el benne… Látta! A fene vigye el, hiszen azzal a két szemével látta, ami ott figyel az arca elülső részén! Egészen bizonyos, hogy nem téved és nem ért félre semmit. Ott volt Ő, aztán meg az a másik is! És akkor ők ketten együtt! Pedig annak a nősténynek nem is volt olyan szép, kettőhúszas módra összekuszálódott vörös lobonca, mint kedves törpénknek. Hogy lehet, hogy Herci© mégis inkább a másikra figyelt, és nem rá? Pedig még a ruháját is úgy rángatta, hogy majd letépte róla! Életében először gondolta azt, hogy istenigazából pankrátorosra kéne venni a figurát, és egy szép lábnyomot hagyni az illetékes hölgyemény gyomortájékán. Akár még azzal is megelégedett volna, ha az ismeretlen leány legalább két fogát odaajándékozhatta volna a fogtündérnek, úgyis olyan régen volt az, mikor a kis szárnyas ajándékokat dugdosott a párnája alá. De nem! Te jó ég! Mielőtt még elronthatott volna mindent, inkább elmenekült egy szó nélkül, hogy a gyermeteg problémáit, amit nem tud egyedül megoldani, más nyakába varrja. Egyből beront az iskola pszichológusának ajtaján, mellőzve mindenféle illemszabályt. De hát ennek a kislánynak itt most nagyobb gondjai is vannak, minthogy türelmesen várakozzon odakint, míg beinvitálják. -Nagy… nagy baj van… velem! – Eddig talán a kedves olvasókban nem tudatosult, és a pláne, hogy hölgyünkben sem, de megállíthatatlanul patakzik arcán a könny. Ajajj, ha Leonie sírásra adja a fejét, akkor ott tényleg vége felé jár már a maja naptár. -Óóóúú… - Saját igen szokatlan megnyilvánulásától még jobban megijed, mintha legalábbis gépzsír szivárogna a fejéből és nem átlátszó, erősen sós ízű, enyhén lúgos kémhatású folyadék. Erre vadul törölgetni kezdi az arcát. Méghozzá Trillian-nel. Ha zsepi nincs, jó a nyúl is alapon. Mindeközben pedig odacsörtet a kanapéhoz, hogy hatalmas lendülettel levágódjon rá. Mázli, hogy kicsit sincs zavarban. -Én.. én… nem bőghetek! Most… mit… mit csináljak? Maga a… pszich… psz… pszi… - Olyan keserves késztetést érez a zokogásra, hogy képtelen kimondani ezt a bonyolult szót. Helyette inkább benyögi: -Állítsa el! – Eddig, ha egéritatásra adta a fejét, mindig tudta, mi baja van, így a szomorkodás forrását könnyű volt kezelni. A bátyja letépte a plüssalmafájának plüssgyümölcsét, vagy a nővére azt mondta a kedvenc fülbevalójára, hogy csúnya… de most! Egyszerűen nem tudja lekövetni saját magát, és hogy tulajdonképpen mi a búbánatért olyan búbánatos, mikor valójában semmi oka rá. Vagy mégis? Majd Zója megmondja, állítólag itt ő a szakértő. -Azt... azt hiszem... valami elromlott bennem! - Kezdi kétségbeesetten. Semmi bemutatkozás, semmi köszönés, helyette szegény Trillt gyúrja eszeveszetten, de az állat láthatóan még jól bírja a kiképzést. Valószínűleg nem most van először kitéve ilyen traumának, és úgy hiszi, ha halottnak tetteti magát, előbb szabadul gazdájától.
|
|
|
|
Mihael Gérard Saint-Venant INAKTÍV
XV. - Az Ördög offline RPG hsz: 387 Összes hsz: 5187
|
Írta: 2014. február 14. 14:28
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=817&post=237425#post237425][b]Mihael Gérard Saint-Venant - 2014.02.14. 14:28[/b][/url] Noel-R.I.P. hegedű- Allergia. Most már kijelenthető, hogy allergiában szenved, ami a hegedűket illeti. Ezek a koszos, szemét, mocskos hangszerek az idegeire mennek. Brutálisan. A melodimágiás tanár előtt még nem fejtette ki részletekbe menően, mi a véleménye a vonós agyi terrorról, de ha eléggé felszívja magát egy napon, talán kiselőadást tart még egy óra keretén belül a témával kapcsolatban. Addig még kitalálja, hogyan kell túlélni a felbőszült melodimágiásokat anélkül, hogy két lábon járó salátaagyúvá ne fejlesszék a véleményéért. Mi történik akkor, ha egy szó szerinti őrülttel laksz együtt? Jó, persze, ma reggel tükörbe is nézett, de ettől függetlenül. Ha ez az őrült még számos hegedűvel is rendelkezik, akkor ez már önmagában felhívás keringőre. Miután a múltkor Axelt olyan jól megfuttatta a hegedűjéért, most kitalálta, hogy Noel vinnyogós istencsapására is ráfér egy újramodellezés. Kihasználta hát, hogy a másik valószínűleg fennakadt valahol egy párkányon vagy szekrényajtón, fán, valamin, és nem volt a szobában, majd lenyúlta az egyik mezei hegedűjét. Csak úgy. Mert ki a halál akadályozza meg? Na ugye. A prefektusok már úgyis ilyen katatóniás állapotot súrolnak, mióta együtt laknak vele, Noellel meg azzal a harmadik nyúllal a halpiacról, Mátéval. Na az se százas teljesen. Fütyörészve halad a folyosón, fél keze zsebre vágva, másikban ott a fentebb nevezett mezei hegedű... ami éppen végigszánkázik a falon nyöszörgő hangok kíséretében. Szívfájdító szólammal könyörög segítségért az összes körzeti zenekedvelőnél, de úgy fest, senki nincs itt, hogy megmentse a darabkáit. Amint a szemét disznó, aki elbitorolta, az egykori pszichológus rendelője elé ér vele, függőlegesbe állítja, és nemsokára már egy jól irányzott ragasztó bűbájnak köszönhetően keresztbe feltapasztja az ajtóra látványosságként. - Príma. Noelnek majd szólok rólad.... jövőre. Úgysem fog az hiányolni. - Még megpaskolja egyszer egy sötét vigyorral a hegedűt, aztán megfordul és elindul tovább a folyosón, mielőtt valami minden lében húsz kanál prefektus vagy tanár ide csörtet megnézni és méltatni a művészi érzékét.
|
|
|
|
Dr. Mácsai Zója INAKTÍV
Félvéla pszichomókus | Mrs. DW offline RPG hsz: 519 Összes hsz: 1076
|
Írta: 2014. szeptember 30. 12:01
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=817&post=395712#post395712][b]Dr. Mácsai Zója - 2014.09.30. 12:01[/b][/url] CsengettyűFolyamatosan csak egyetlen szó cikázik az agyában. Katasztrófa. Komolyan katasztrófa az egész helyzet. Amennyire igyekezett pozitív lenni a dologgal kapcsolatban, most legalább olyan negatív. Próbálta helyrehozni, próbált kedves lenni. Kedves is volt, még ha fájt is, és ezzel sikerült elérnie, hogy még nagyobb galibába sodorja magát. Nem tudja, hogy mi lesz, hogy ez a helyzet valaha is megoldódik-e. Botond most nincs ben, még csak rákészülnek az évre, kicsit átalakítják a helyet, más lesz az elrendezése. Nem is baj, ez is csak az egy évvel ezelőtti eseményekre emlékezteti. Nem akar emlékezni, és mégis, vágyik a múltra. Az éppen olvasott aktát fáradtan leteszi, az Ombozi gyerekről írt kusza feljegyzéseket próbálja kibogozni. Nem is igazán érti, mi vezetett a helyzet ilyen drasztikussá válásához. Megkérdezhetné, de minimum húsz csapdára lenne szüksége, hátha valamelyikkel elejti Dwayne Warrent, és még akkor se biztos, hogy szóba áll vele. Lehunyja szemeit, majd sóhajt és újra kinyitja. Nem szabad sírni. Mintha hatvan éves lenne, úgy kel fel, és indul meg egy újabb adag tejeskávéért. Nem számolja hányadikat issza, pedig még dél sincs. Ebéd a nagyteremben. Dolgok, amiket biztosan ki fog hagyni, bár jobb lenne, ha kicsit közelebbi kontaktot ápolna a Rellonosokkal, elvégre a helyettesükké vált. Meg kéne ismerkednie a prefektusokkal is. Pár diákot ismer onnan, de az édes kevés, ha az ember lánya a vezetőségük tagjává lett. Felül kellene kerekednie, de nem megy, egyszerűen nem tudja már rendben tartani az életét. Elvesztette a fonalat, és már azt se tudja pontosan, hogy korábban hogy sikerült megtartania. Esetlen mozdulatokkal lép vissza, ha nem tartana tőle, hogy bárki belép ide, akkor simán lerúgná a cipőjét, de nem teleti meg. Lehet nem értekék, hogy mit keres egy női cipő egyik párja a földön, másik meg sarkával a falba ágyazódva. Szíve szerint most ezt tenné, csapkodna, ordítana, és leginkább nem látna szellem macskákat a kanapén ülni. - Szuper Zója, egy dilis lett a dilidoki. Fáradtan ül vissza a székbe, szemét becsukva kezdi masszírozni a halántékát, és igyekszik visszatérni a való világba. Amúgy ki mondta, hogy szellem macskák nem lehetnek? Nekik is lehet befejezetlen ügyük.
|
|
|
|
Dr. Mácsai Zója INAKTÍV
Félvéla pszichomókus | Mrs. DW offline RPG hsz: 519 Összes hsz: 1076
|
Írta: 2014. november 2. 21:52
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=817&post=415806#post415806][b]Dr. Mácsai Zója - 2014.11.02. 21:52[/b][/url] EvelinA lány elfogadja a kezét, így egy kis erőrásegítéssel feláll, és bólint a pogácsás, kakaós meginvitálásnak, amire halványan elmosolyodik. Sejti, hogy a macska is örül, hiszen egy kicsit elnapolhatja a gazdi bosszúját, és talán mire a lány megunja a társaságát, már a kedve is elmegy, hogy bosszút álljon a cicuson. - Gyere csak. A rendelő felé vezeti a lányt, amin már ott díszeleg Botond neve is. Igaz ő most még csak tanulja a szakmát, de a nő eddig igen pozitív véleménnyel van mindarról, amit a fiú tud, és hiszi, hogy egy nap igazán jó szakember lehet belőle. A lány nyomában belép ő is a helyiségbe, mely mostanában kezd új kinézetet kapni. - Nézd el a dobozhadat és a fóliákat, nem öltünk meg senkit, csak kicsit átrendezzük a terepet, most, hogy már ketten vagyunk itt. Illetve a helyiségek nem voltak használva azóta, hogy elment, egy év pedig hosszú idő. Mostanra már kiszellőztettek, a fontosabb dolgaikat behordták, de sajnos nem olyan hatékonyak, mint szerették volna. Most is ezzel foglalatoskodott részben, de ezt bármikor folytathatja, és ezer örömmel félbe hagyja egy beszélgetés miatt, hiszen a lényének a beszélgetés sokkal fontosabb részét képezi, mint a pakolás. - Szóval, az asztalon van pogácsa, vehetsz amennyi jól esik, igazán finomak, nemrég hozták fel őket, még melegek. Tessék, itt egy tányér hozzájuk, és mindjárt hozom a kakaót is, addig ülj csak le nyugodtan. Ő maga újít, a kakaóba némi kávét csempész, már ami a sajátját illeti. Ha mondjuk, lenne még egy gyereke, az biztos, hogy kávéban úszna a pocakjában, majd az ereiben kávéval születne meg, folyton pattogna, és sosem aludna. Belegondolva, elég ijesztő gyerek lenne. Lehet jobb lenne, ha leállna ő is a kávéval, mert fura gondolatokat ébreszt benne. Megáll egy pillanatban a mozdulatban is, homlokán finom ráncok jelennek meg, végiggondolva ezt az alternatívát, majd inkább elhessegetve veszi fel a két bögrét és indul a lány felé, hogy a tiszta kakaót átadja neki, a másikkal pedig helyet foglaljon a fotelben. - Kevés órát vettél fel, hogy ilyen laza a napod? Emlékszik még, amikor ő volt diák, rohant óráról órára, hogy mindenhova odaérjen. Nem tudta eldönteni, hogy mi is érdekli, pontosabban, hogy mi nem érdekli. Végül pedig tessék, egy mugli egyetemen szerzett diplomával találta meg a hivatását. Még jó, hogy anno belement abba, hogy érettségit is tegyen, a lánya pedig, szerencsére ugyanígy gondolkozik.
|
|
|
|
Karsa B. Bálint INAKTÍV
Önmaga legnagyobb paródiája, egy bögre kávéval. offline RPG hsz: 48 Összes hsz: 140
|
Írta: 2014. november 11. 23:47
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=817&post=419566#post419566][b]Karsa B. Bálint - 2014.11.11. 23:47[/b][/url] Drné. MácsaiAz unalom olyan, mint egy kiszámíthatatlanul jött párkapcsolat az életedbe, ami pont annyira volt váratlan ahhoz, hogy a hátad közepére se kívánd, és pont annyira volt váratlan, minthogy reggel bagoly suhogásra ébredj, mert levelet kaptál egy olyantól, akit szó szerint tényleg a hátad közepére sem kívánsz. Dr. Nádori Páltól. Az, hogy honnan tudja a tartózkodási helyemet, meg sem érint. Az, hogy hogy merészel írni, az már inkább megérint. De nem használtam el a káromkodásokat kimondásra, helyette bekaptam öt vicodint sorban egymás után, aztán felöltöztem, fogtam a levelet, és felsétáltam vagyis éppen sétálok a kastélybeli pszichológusi irodába. Dr. Mácsai Zójához. Állítólag ismerik egymást, én pedig ennek úgy örülök, mint a leszáradt brokkoli az útszélén. Meg egyáltalán, minek kerülök én a képbe? Dr. Nádori Pál mindig is egy idióta volt, de most már kezelhetetlenül szaladgál ostoba, ezeréves tettekkel a világban, le kéne sokkolóval állítani, amíg nem késő, én mondom. Igen, én. Pont én. Követni sem lehet az összefüggéseit, érteni sem lehet a mondatait, a gondolatai meg már nem is gondolatok, hanem valami földönkívüli luftballon halmazok. Azt kéri, mintha ezeréves barátok lennénk, mintha nem körülbelül tizenöt évvel ezelőtt szöktem volna el tőle és azóta nem is beszélve egymással, szóval azt kéri, nézzem meg Dr. Mácsai Zóját és írjam meg neki, hogy mit tapasztaltam. Nem értem ezt az embert. Mondjuk magamat sem értem, hogy miért teszem meg ezt, és miért vagyok már az ajtó előtt, de magamról legalább papírom van róla, hogy egy érthetetlen, beszámíthatatlan őrült vagyok. Na de neki mi a mentsége? Neki papírja van róla, hogy egy kitűnő emberismerő és minden helyzetben reálisan megfigyelő - döntő szakember: vagyis ezért kapta a diplomáját, hogy ez legyen, aztán... aztán az más kérdés, hogy szerintem mindenkit átvágott az egyetemen, meg az államvizsgán, ez most lényegtelen is, meg amúgy is. Jó ötlet volt ez az öt vicodin, egészen nyugodt vagyok tőle, mintha szárnyalnék és mégis egy óceán mélyén lennék a víz alatt. Mennyei. Jajj. kopp-kopp, kopp-kopp.Azt, hogy mit fogok mondani, rejtély, nem is töprengtem el ezen, hiszen azzal mégsem kezdhetem a monológomat, hogy "Hello, Dr. Nádori Pál küldött, hogy nyomozzak kicsit utánad. Ugye nem bánod? Köszi!" Talán őrültnek tetetem magam, akinek kizénagyon szüksége van egy pszichológusra. Az úgyis megy. Mármint az őrült-szerep. kopp-kopp, kopp-kopp.
|
http://ask.fm/muveszkavezo
'If I were gay—and I’m not gay yet, maybe one day—but if I were gay, I’d like to see movies where homosexuality isn’t always a problem.'
|
|
|
Návay L. Viktor Nyugodjék békében!
offline RPG hsz: ? Összes hsz: ?
|
Írta: 2014. november 14. 04:39
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=817&post=420757#post420757][b]Návay L. Viktor - 2014.11.14. 04:39[/b][/url] hétfő délelőtt, 11 óraMondogathatom naphosszat, hogy semmi szükségem mások segítségére a problémáim megoldásában, de azt hiszem, ez az egész már kezd túlnőni rajtam. Úgy terveztem, hogy beiratkozom az egyik legjobb fellelhető magyar intézménybe az aurorképzésre, hogy majd egyszer anya nyomdokaiba lépjek, ha már a katonasággal nem igazán sikerült boldogulnom. Ez így igazán szép és egyszerű lett volna, és semmi okom panaszkodni rá, hogy elviselhetetlen lenne az élet, mert ez nem igaz, mégse egyszerű. Vannak faktorok, amik kisebb-nagyobb intenzitással bonyolítják. Ott van például kezdetnek Matthew. Még érkezésem előtt megtudtam, hogy a közelben lakik az az ember, aki valaha életem egyik legmeghatározóbb alakja volt, legalábbis akkor így gondoltam még. Azóta rájöttem, hogy még mindig akkora hatással van rám, mintha nem is maradt volna ki az a pár év aközött, hogy elhagyott és újra találkoztunk. Az egyes számú vitánk határozottan ezt bizonyítja. Rá kellett jönnöm, hogy még mindig mennyire fontos nekem, ahogy arra is, hogy konfliktuskezelésből megbuknék. Ez azonban még messze nem a teljes történet, ami miatt a pszichológus felkeresése mellett döntöttem végül. A második találkozás alkalmával, napokkal később, megpróbáltam elérni, hogy egy kicsit úgy érezze magát, mint ahogy én éreztem magam általában. Visszagondolva aggasztó jele ez is annak, hogy képtelen vagyok a soraimat rendezni vele, még mindig a meglévő érzéseim irányítanak. Mindennek a csúcsa természetesen nem más, mint Dioméd, akivel Halloween este találkoztam a bálon, és azóta már bizonyára Matthew-hoz is visszajutott, hogy vele léptem le az említett rendezvényről rögtön a rémkirály megválasztását követően, ráadásul egyenesen a Rellonba mentünk. Ijesztő mértékben gondolom újra ezeket az eseményeket, hiába tudom, hogy ez már nem változtat semmin sem. Próbálom kielemezni a részleteket, rájönni, miért is nem tudok normálisan viszonyulni a helyzethez, racionálisan, objektíven. Annyi ember van még a világon, de nekem a legelérhetetlenebb kell, mintha csak ez lenne a természetes, és ezt a legutolsó próbálkozást, hogy bármiféle vélemény kinyilvánítására bírjam, egyenesen aljasnak látom, az elveimhez cseppet sem méltónak, végső, elkeseredett lépésnek, úgyhogy nincs mese, irány a pszichológus. Kell egy külső, objektív vélemény, aki talán rávilágít összefüggésekre, amiket hiába keresek, így nem tétovázok, az első szabad időpontban, amit az órarendemben fellelek, befordulok a Fejetlenség folyosójára és megállva a pszichológusi rendelő előtt bekopogok annak ajtaján. Remélem, hogy itt van az iskolapszichológus és még rá is ér, de ha nem, visszajövök később is akár, ez a beszélgetés ugyanis már elkerülhetetlenné vált.
|
|
|
|
Vikohino Thaihasy INAKTÍV
Eperlány offline RPG hsz: 133 Összes hsz: 2041
|
Írta: 2014. november 16. 22:51
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=817&post=422192#post422192][b]Vikohino Thaihasy - 2014.11.16. 22:51[/b][/url] ÖltözékA hétköznap nagy részét még így is a boltjában szokta tölteni, de most, hogy tanár lett már ezt a kifogást is be tudja dobni Keikoéknak, ha nincs kedve bent maradni, aztán majd zárásra beér és lerendezik a pénztárt. A mostani helyzet viszont egészen más, merthogy ez alkalommal nem kevesebb személyt, mint magát a híres Dr. Mácsai Zóját szándékozik megkeresni. A diákok szerint az átriumban van a rendelője és mindig ott tartózkodik, ám a múltkor mikor napközben útnak indult és végre megtalálta, az ajtó zárva volt. Reménnyel tele fordul be most a folyosóra, ami a déli szárnyba vezet, útközben mosolyogva biccent pár régi ismerősnek, aztán beérve a kérdéses helyre egyre jobban elszorul a szíve. A faluban beszéltek odalent arról, hogy ez a nő mennyire jó lélekbúvár, ő meg elkapta ezeket a mondatfoszlányokat és Vikonak meg most pont erre lenne szüksége... hiszen vannak dolgok, amiket csak úgy nem oszthat meg se a testvérével, se Haruval, se senkivel, merthát milyen is az ember barátnője? Elmondod neki a problémádat, ő meg "Jaj Viko" együtt érző elszólással átöleli, pedig ő nem arra vágyik, hogy egy szánakozó barát átölelje. Vagyishát nem baráti ölelésre vágyik! Talán ha végre sikerül beszélnie ezzel a nővel, rájöhet pár dologra önmagával kapcsolatban, mert lássuk be, bizonyos alapvető kapcsolatok nála nagyon nem működnek rendesen. Ajkai megremegnek mikor beér újra a rendelő ajtaja elé. Biztosan ezt akarja? Őrült lenne, hogy egy pszichológus segítségére van szüksége? Vagy legalábbis csak megbolondult...? Élénken emlékszik rá, hogy az apjához is kijött anno egy szakember, mikor már nagyon a végén volt, ő meg csak nézett előre a széken és meg se szólalt... a borzalmas emlékképekből a saját kopogása rántja vissza a valóságba.
|
| Hullócsillag Seprű- és Kviddics Szaküzlet tulajdonos |
|
|
|
Gál Adél INAKTÍV
Puszedli • metamorfmágus offline RPG hsz: 59 Összes hsz: 846
|
Az újév kezdetén Írta: 2014. december 28. 18:58
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=817&post=443520#post443520][b]Gál Adél - 2014.12.28. 18:58[/b][/url] Pszichológusnéni Utált itt lenni. Máris gyűlölte, pedig még csak néhány pillanattal ezelőtt csukódott be az ajtó a szülei után, és még annyi ideje se volt, hogy körülnézzen. Igazából nem is akart, csak ült, durcásan, maga elé bámulva, vagy épp az egyik bútor sarkát fixírozva, mindegy, csak ne kelljen ránéznie a pszichológusnőre. Haja úgy fodrozódott, mintha víz alatt lett volna, színe hol sötétebb, hol világosabb lett, de most az egyszer nem érdekelte, mert ebből jól láthatták mind, hogy mennyire nem akarja ezt az egészet. Ő a bátyját akarta! Arról volt szó, hogy ő is pszichológus, majd ő segít neki. Akkor most miért kell itt lennie? Mit akarnak ezzel? Mindenki tudja, hogy abnormális, nincs szükség rá, hogy még valaki megállapítsa. Egy könnycsepp gördült le az arcán, de sietve letörölte, és úgy tett, mintha csak megvakarná a szeme sarkát. Haragudott a szüleire, amiért idehozták, és nem értette a dolgot. Miért kell újabb beszélgetés? Már megállapították, hogy mi a helyzet vele, azt mondták, hogy a varázsvilágban kell legyen, olyanok között, akik hasonlóak hozzá, csak hát ezzel az átkozott adottsággal még a seprűn repkedő, pálcáikból virágokat idéző varázslók és boszorkányok között is különlegesnek számított. És az előkészítő iskolában nem voltak különbek a gyerekek, mint a muglik között, csak ők legalább tudták, hogy mágia van a dologban, és nem akarták bántani érte. Szóval felesleges volt az egész felhajtás. Legalábbis most így érezte. Most nem jutott eszébe, milyen sok jó dolog történt vele, mióta itt volt, nem jutottak eszébe a Levitában töltött órák a kék ház lakóival, ahol a világon semmi baja nem volt. És nem jutott eszébe Emma sem, és a többi tanár, akik fantasztikusak voltak. Mert most felülkerekedett rajta az érzés, hogy elárulták, hogy megint csak taszigálják. És ebből már nagyon elege volt. - Mikor mehetek el? - szólalt meg hirtelen, de továbbra sem nézve a nőre. Szeretett volna határozott hangot megütni, de a gombóc a torkában kissé megnehezítette a dolgát.
|
|
|
|
Catherine Shayleen Black INAKTÍV
kalitkába zárt madár offline RPG hsz: 229 Összes hsz: 750
|
Írta: 2014. december 28. 19:42
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=817&post=443571#post443571][b]Catherine Shayleen Black - 2014.12.28. 19:42[/b][/url] Dr. Mácsai ZójaIlyen a földön nem létezik. Végre eljön otthonról, végre nincsen felügyelet, erre valaki, legyen az akárki, szülő vagy iskola, valójában egy kutya, szól a pszichológusnak, hogy látogasson már oda Shayleen az anorexiájával. De ezerszer megmondta már, hogy nem beteg. Nincs szüksége segítségre, csak hagyják, hogy azt és annyit egyen, amit és amennyit akar, illetve az edzés ne legyen tiltva. Miért hiszi mindenki azt, hogy nála jobban tudják? Shiemi bezzeg milyen normális volt vele otthon! Jó, utált eljárni a külön bejáratú pszichiáteréhez, de valahol meg kedvelte is a nőt. A harmincas évei közepén járhatott, mosolygós, kedves és jó hallgatóság. Bármit is beszélt Shayleen, azt érdeklődve hallgatta, nem akart ráerőltetni semmit. Még tök rendes is volt, recepteket adott neki! Most meg minden mehet elölről. Ha ismételten csak arról lesz szó, hogy kajával akarják megtömni, végleges sztrájkba lép és nem fog enni egy falatot sem. Arról nem beszélve, ha ez Gwen fülébe jut! Mert hát, ha már a suli vezetősége és valószínűleg tantestülete tudja, akkor innen csak egy lépés a diákság. Shayleen fejében komplett összeesküvés elmélet születik arra vonatkozóan, hogy bántani akarják, ismét gyötörni. Felhizlalni, mint egy disznót. Retteg tőle. Bármit, csak pszichológust ne. De a levél megérkezett, kötelező elmennie. Morcosan kel ki reggel az ágyából, előre látja a napja kimenetelét. Ebből a szempontból egyértelműen kimutatható a betegség: tiltakozik minden ellen, ami segíthet rajta, pedig nem is ismeri ezeket a dolgokat. Vagy embereket. Amúgy sem nagy evő lévén nem tesz jót neki a kialakult stresszhelyzet, így megajándékozza magát egy adag semmivel reggelire. Még futni is elmegy, csak hogy jobban érezze magát, miközben észre sem veszi, hogy a visszaesés küszöbén táncol. Egyre csak az jár a fejében, hogy az irányítás megint kicsúszik a kezéből, nem ura semminek. Dübörög benne a vágy, hogy legalább a saját testét uralhassa, miközben rég nyilvánvaló, hogy a teste uralja őt. De nem. Csak tiltakozik. Délután a rendelőhöz érve elég fancsali képet vág. Nincs hangulata az egész cécóhoz, ami rá vár. El is határozza, hogy maximum tőmondatokban hajlandó beszélni. A magában lefestett pszichológusi kép nagyjából egy 80 és a halál között ingadozó, műfogsoros baltás gyilkos néni, aki fakanállal és egy svédasztalnyi kajával várja. És disznótorossal. Ez nála az apokalipszis, az armageddon, az abszolút végítélet eljövetelét jelenti. Fő a pozitív hozzáállás. Halkan kopog és ha megérkezik a válasz, igen indiszponáltan nyit be a helyiségbe. - Jó napot - köszönése bár halk, azért benne van a Shayleen-i határozottság. Nem fűlik a foga ahhoz, hogy a nőre nézzen, vagy bármire is, így csak lehuppan az asztallal szemben lévő kanapéra. A hideg is kirázza a beszélgetés gondolatától. Essen már túl rajta!
|
|
|
|
Adam Kensington Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos
suicidally romantic scoundrel offline RPG hsz: 1282 Összes hsz: 8154
|
Írta: 2015. január 3. 18:31
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=817&post=447179#post447179][b]Adam Kensington - 2015.01.03. 18:31[/b][/url] Dr. Mácsai Zója Tegnap összedobtam egy cikket Edictumba és mivel úgyis sétálni volt kedvem, kiszellőztetni a fejem, így nem bagolypostával küldtem az irományomat a kastélyba, hanem úgy döntöttem, most késő éjjel szépen felkeresem a szerkesztőséget. Legalább tiszteletemet teszem itt. Szemügyre veszem a faliújságot, majd átfutom és elrendezem az asztalomra pakolt pergameneket. Ötletek, tervek, leadott irományok. Hamar megvagyok mindennel. Kifelé indulok az üres teremből, utoljára körbenézve. Elmerengve lépek ki a folyosóra, szokásom szerint ráérősen ballagva. Azonban gondolataim már egyáltalán nem az újság körül forognak. Hanem emberek körül. Régi és közelmúltbeli emlékképek váltogatják egymást, melyek üveges tekintetű elmélkedésre ösztönöznek. De főleg közelmúltbeliek. A szótlan séta azzal a diáklánnyal itt a tisztáson; a rozsomák alakjában üldögélő Dwayne a kanapémon; ahogy Zeph arcához simítom az arcomat a hóesésben; a vidáman cikázó vörös lány Mr. Coltrane lakásavatóján; Kíra a küszöbömön... Elmerültségemből egy festményalak zökkent ki, aki torkot köszörülve hívja fel magára a figyelmemet. Lelassítva pillantok fel rá, és biccentek neki, egyelőre nem is véve észre, hogy mindjárt a pszichológusi szoba előtt haladok el... ###
|
|
|
|
Artemisia Rubya INAKTÍV
offline RPG hsz: 305 Összes hsz: 1350
|
Írta: 2015. szeptember 14. 11:43
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=817&post=517825#post517825][b]Artemisia Rubya - 2015.09.14. 11:43[/b][/url] Dr. Mácsai Zója(Pár nappal azután, hogy Ádám elhagyott) Nap napot követett, csak néha keltem fel, hogy igyak néhány kortyot és mosdóba menjek, de a tükörbe nem néztem fel. Nem tudtam a saját szemembe nézni, ismerem magam annyira, hogy láthatatlanul lássam hogyan festek most. Élettelen vagyok pedgi lélegzem, ver a szívem és mozogni is tudok, de belül üresnek érzem a testem, hisz a lelkem már talán végleg odaveszett. Ma reggel is azzal a rémálommal körülölelve ébredtem fel, mellyel azóta az este óta minden hajnalom pirkad. Gyermekeink közt látom magam, körben állnak körülöttem és nevetünk, aztán hirtelen mindegyikük eltűnik én pedig zuhanni kezdek a semmibe. Nincs erőm mégis felkászálódom ágyamból, takaróim és párnáim, kihűlt koporsóm gyászlepleiként hevernek rendetlenül, pedig mindig meg szoktam igazítani fekhelyem. Tennem kell valamit, élnem kell, bár halni vágyom, menni tovább, hátha van még reményem az úton, a rögök között. Segítséget kell kérnem. Meg kell próbálnom. Ezért lemegyek az Átriumba, az iskola pszichológusának irodájába és aztán...lesz ahogyan lesz. Fekete minden rajtam és bennem, hajam kiengedve lebben utánam, lépteim enerváltabbak de még mindig keményen koppan talpam alatt a kövezet. Elérek az iroda elé, kezem nehezen emelem, mégis megteszem, három kisebb koppantással kérek bebocsátást. Nincs semmim, már könnyeim sem. Talán ő azokat vissza segít szereznem.
|
|
|
|
Chevailer Zsanett Vanda Nyugodjék békében!
offline RPG hsz: ? Összes hsz: ?
|
Írta: 2015. szeptember 15. 23:29
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=817&post=519075#post519075][b]Chevailer Zsanett Vanda - 2015.09.15. 23:29[/b][/url] Dr. Mácsai Zója:)Idegesen léptem be a helyiségbe, noha semmi okom nem volt rá. Sosem szerettem pszichológushoz járni, pedig kötelező volt régen, legalábbis anyáék szerették volna, hogyha ők nem tudnak mellettünk lenni, valakivel megbeszélhessük a problémáinkat és jó irányba terelje lelki fejlődésünket. Anya ezt most is kötelezően előírta, hogy itt sem szűnhet meg a felügyelet, pláne, hogy tanulási nehézséggel küszködtem, ebből kifolyólag pedig beilleszkedési gondok is felmerültek. A sport miatt pedig kifejezetten fontosnak tartja a lelki egészségem. Utóbbiban teljes mértékig igazat adtam neki, ráadásul most nagyon is izgultam, tudván, hogy következő hónapban meccs, és játszani fogok… Én elsősorban a versenysport és tanulás okán felmerülő stressz-lehetőségek csírájában való elfojtása miatt kértem időpontot az iskola lélekgondnokától, tekintve, hogy most az a legsürgősebb. - Jó nápot, Chevailer Zsanett Vanda vagyok, én kértem őntől időpóntot, tánárnő – háát, igen. Zavaromban nem kicsit pirultam el, szememet kissé lesütöttem. A kiejtésemen még mindig lett volna mit csiszolni, de hát mit várok? Nem a magyar az eredeti anyanyelvem, a franciát tanultam előbb, a magyart később kezdtem, magántanárral, még általánosban. Persze, hogy van akcentusom.
|
|
|
|
Mihael Gérard Saint-Venant INAKTÍV
XV. - Az Ördög offline RPG hsz: 387 Összes hsz: 5187
|
Írta: 2016. március 28. 15:03
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=817&post=579073#post579073][b]Mihael Gérard Saint-Venant - 2016.03.28. 15:03[/b][/url] Mácsai Zója - az alkalmassági vizsgálat |a Sintérrel való találkozás előtt - Lassú, megfontolt lépésekkel halad a szinte kihalt folyosón. Minden percet elnyújt, minden lépést lerövidít, vagy átgondol, de összességében sokat tesz azért, hogy a lehető legtovább húzza az időt. Néha elhalad mellette egy-egy diák, de átlagosan ritka a forgalom az iskola ezen szakaszán. Nem kell azért aggódnia, hogy ... de, aggódhatna az ismerősök okán. Michelle-en kívül senkit sem ismer, sőt, a nővérére sem emlékszik, akkor mégis honnan tudná, ha szembejön vele X vagy Y, hogy ők valamikor esküdt ellenségek, vagy kebelbarátok voltak? Vagy még mindig azok? Saját, zavaros helyzete teljes súlyával telepszik elméjére. Nem tudja, mi merre hány méter. Éppen ezért küldték el alkalmassági felmérésre Mácsai Zójához, a Bagolykő iskolapszichológusához- a nő feladata lesz felmérni, Mihael visszaengedhető-e vagy sem az iskolai közegbe, és az igazat megvallva szegény férfi háta már előre borsódzik a kérdések potenciális áradatától. Sem kedve, sem idege nincs túl sokáig húzni-vonni ezt a dolgot, főleg úgy, hogy válaszolni se nagyon tud a legtöbb kérdésre. Nem azt mondja, hogy semmire, de a legtöbbre tuti nem tud. Némi idegességgel áll meg a rendelő ajtaja előtt. Még most, hogy a feladat kapujában áll, sem tudja leküzdeni a rossz érzéseit, és a futni akarhatnékját. Bárhol másutt szívesebben töltené az idejét, mint egy agyakban turkáló némber társaságában, viszont ettől most kénytelen lesz eltekinteni. Erőt vesz magán, sóhajt egy mélyet, végül bekopogtat a rendelői ajtón, és ha engedélyt kap rá, belép.
|
|
|
|
Warren Mina INAKTÍV
CsöppWarren | Kávéslány offline RPG hsz: 470 Összes hsz: 963
|
Írta: 2016. április 16. 18:26
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=817&post=587282#post587282][b]Warren Mina - 2016.04.16. 18:26[/b][/url] DorianEgy nagy kupac könyvet szorongatva a két kezem között haladok végig a folyosón. Ebédszünet van, a legtöbben esznek is, én azonban egy falatot se tudok legyűrni már napok óta. Ez érződik a hangulatomon is. Feszült vagyok, kicsit talán mogorva is, és kényelmetlenül érzem magam a saját bőrömben. Mintha ki akarna robbanni belőlem valami, vagy meg akarnék szabadulni valamitől. A kellemetlen csak az, hogy fogalmam sincs, mitől. Pedig megszabadulnék én, ő de még mennyire. Szóval ebédidő van. Ez tökéletes idő arra, hogy a könyveimmel megpakolva a táskám és a kezeim besurranjak az átriumba, ott pedig a pszichológusi rendelőbe. Gondolom ez is kihágás, de nem érdekel. Szükségem van egy csendes helyre, és a könyvtár mostanában nem az. Mindenfelé elsősök zizegnek, ami természetes. Év eleje van, igyekeznek megismerni a helyet, és rengeteg az új élmény. Én is voltam elsős, tudom, milyen az. Nem is hibáztatom őket, inkább magamat, amiért ilyen nyafka hangulatban vagyok. Tényleg ennem kéne, csak valahogy nem megy. A kulcsokat otthonról hoztam el. Anya konferencián van. Sean pedig apánál, szóval ha minden igaz, mind a hárman Budanekeresden térnek nyugovóra ma is, és holnap is. Lehetnék otthon is, de a ház is frusztrál. Olyan helyet keresek, mely nyugodt és békés, ahova nem járok gyakran. Így esett a választásom az irodára. Szeretem ezt a helyet. Itt találkoztam először apával, és itt volt az első igazi gyerekszobám is. Elfordítom, belököm az ajtót, majd besétálok. A kulcsot a kis asztalkára dobom, a könyveimet pedig a dohányzóasztalra teszem. A táskámból is kiszedem a jegyzeteimet, majd a táskát a lerúgott cipőm mellé teszem. Muszáj tanulnom, egy csendes helyen. Így hát a szőnyegre telepedek, és kényelmesen elrendezem a könyveimet.
|
|
|
|
Návay L. Viktor Nyugodjék békében!
offline RPG hsz: ? Összes hsz: ?
|
Írta: 2016. szeptember 18. 23:42
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=817&post=619359#post619359][b]Návay L. Viktor - 2016.09.18. 23:42[/b][/url] Hát itt volnék már megint. Igaz, legutóbb vagy négy éve jártam itt, mert már szükségét éreztem beszélni valakivel. Valamikor Halloween után volt, arra emlékszem. Azután, hogy magamra haragítottam Diót egy életre, és azelőtt, hogy ismét összejöttünk volna. Nem sok embert ismertem még annyira, hogy messzire nyúló gyökerű magánéleti problémákat beszéljek meg velük, ezért tűnt biztonságos választásnak Zója. Az csak a ráadás volt, hogy szakavatott és tapasztalt nő, akinek van rálátása dolgokra. Most, négy évvel később már lennének barátaim, akikkel megbeszéljem talán még ezt. Pontosabban vannak. Csak hogy mondja el az ember a legjobb barátjának, hogy nagyon örül a boldogságának, de másrészt meg ez időnként a saját nyomorára is emlékezteti. Közel egy éve lett vége mindennek, és még mindig minden mintha csak aláhúzná, hogy tíz évet áldoztam fel a semmiért, hogy itt vagyok egyedül, és gyakorlatilag csak a macskáim vannak. Ilyen ütemben begyöpösödött, rigolyás macskás bácsi lesz a végén belőlem, amit nem szeretnék. Sőt, ezen az egészen nem akarok rágódni sem. Túl akarok lépni azon, hogy vége, lezárni az egészet, és ismét a régi önmagam lenni, az az ember, aki bárhol, bármikor feltalálja magát és nem a szobája mélyén rejtőzködik, hanem társaságban mozog. Azt hiszem, most is szükségem van Zója minden szaktudására és rálátására, hogy átforgasson valamit a meglátásaimban, rávilágítson valamire, amit én nem veszek észre, és ezzel kimozduljon az egész világom a sarkából. Ezért is kértem időpontot pár napja, a hétfő délelőtt pedig, mint vizsgamentes időpont, még megfelelőnek is bizonyult a naptáraink szerint. Az ajtó előtt megtorpanok azért még, ajkamat rágva töprengek el, hogy biztos be akarok-e menni és kiteregetni neki mindent, ami utóbb foglalkoztat, és túlságosan is leköt, de végül csak rápillantok az órámra, hogy se korábban, se később ne legyen, mint megbeszéltük, igazítok egyet az alkalomra frissen vasalt sötétkék ingem nyakán - szűknek érzem kicsit -, és bekopogok. - Szia - köszönök, amint a kilincset lenyomva kitárom az ajtót magam előtt. Félszegnek érzem ajkamon a mosolyt, valahogy hamisnak, mintha pajzs lenne, ami mögé rejtőzöm éppen, pedig éppen azért kerestem meg, hogy valakivel őszintén beszélhessek. Helyet már úgy foglalok, mintha kicsúszni készülne alólam a talaj, és hiányoznak a macskáim. Legalább Őrnagy lenne itt, hogy tenyerem alá dörgölőzzön, de valószínűleg a szobámat szedi szét éppen. - Fuuh - fújom ki a levegőt még mindenek előtt, és körülnézek. - Rég jártam itt, megvan már pár éve. Akkor is így volt berendezve az irodád? - próbálkozom aztán holmi udvariaskodással, mintha csak baráti csevejre toppantam volna be. Valahogy nem érzem a késztetést, hogy belekezdjek az egészbe. Azt sem tudom, honnan kezdjem egyáltalán. - Olyan rohadtul magányos vagyok és nem találom a helyem, pedig már egy éve vége és tudom, hogy nem jön vissza - nyögöm ki végül, és előre dőlve két tenyerembe temetem az arcom. Ez így valahogy egész szürreális.
|
|
|
|
Hunyadváry Borbála Nyugodjék békében!
offline RPG hsz: ? Összes hsz: ?
|
Írta: 2016. november 13. 20:07
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=817&post=638679#post638679][b]Hunyadváry Borbála - 2016.11.13. 20:07[/b][/url] Zója tanárnő
Bori az elmúlt hetekben kikészült. Gyakorlatilag nem is engedték tovább, hogy a főcsapattal szerepeljen, a beugrókhoz tették, mert a másik srác mellett szoszo lenyugodott, és nem kapott pánikot – annyira. A fiolához, ami csak imitáció volt, rettegett hozzányúlni, meg úgy egyáltalán a problémásabb kellékekhez. A szemei karikássá váltak az alváshiánytól, általában csak akkor tudott végre kidőlni, amikor már a szervezete átvette felette az irányítást, és kidőlt. Akárhogy bizonygatta neki a rendező, sajnos igaza volt: Bori fóbiás lett, és alvászavaros is. Emellett ott volt az az aprócska zűr a fejében, hogy nem szívesen adta volna le a projektfeladat végéhez közeledve Ingridet, a műbabáját, és hiába mű, ő már teljesen az övének érezte, az összes hozzátartozó gonddal, feladattal együtt. Az orvosokat is utálta, úgyhogy ennél borzasztóbb már nem is lehetett volna számára a helyzet, mikor a rendező végül is meghozta a döntést: márpedig ő pszichológushoz fog járni, úgyhogy ez ellen semmit sem tehetett, mert a szülei is beleegyeztek. Nem is tudom, kit féltsek jobban… a Mácsai tanárnőt, vagy utána a környezetét, ha vége a kezelésemnek… Lassan. Nagyon lassan vette rá magát, hogy „alkalomhoz illően” kiöltözzön, és le is caplasson a Navine-toronyból az Átriumba, ahol a rendelő terpeszkedett. Bár ez az utóbbi szó inkább rá jellemző, mikor tanulni kéne. Ezt a csigatempót tovább folytatta a benyitással, és még jó, hogy volt két perce az időpontig. Menni, vagy húzni a nyúlcipőt, ez itt a kérdés. - Jó napot! – köszönt nagyot nyelve, miután végre betette kis patáit a rendelőbe, és szembenézett egyik félelmével. – Időpontra jöttem… szóval…Nos, ritkán látni ilyennek a sárga lányt, de egy biztos, felbecsülhetetlen pillanat. Kevés dolog van, amitől kimondottan kiveri a víz, vagy megszeppenésre készteti, hogy visszavegyen az egyébként kissé naggyá vált arcából, ez a délelőtt pedig éppen ilyen alkalomnak számított. Ne is szépítsünk a száraz tényeken: Bori félt. Nem magától a helytől, hanem attól, hogy esetleg valami nincs rendben vele. Utált betegnek lenni, akármilyen értelemben is. - Bocsánat, én csak… jó, őszinte leszek, a rendező szerint nem normális, ami azon a vacak papíron áll – nyújtotta át a kérelmet, amin Bori problémái szerepeltek, és az említett kis kölök természetesen ezt nem volt hajlandó beismerni, hogy ez gond lenne. Jó, a projektbabás rész az már nem volt ráfirkantva, de azért még ezt megkérdezheti, ha már túlestek a lélekturkáláson.
|
|
|
|
Dr. Mácsai Zója INAKTÍV
Félvéla pszichomókus | Mrs. DW offline RPG hsz: 519 Összes hsz: 1076
|
Írta: 2017. január 6. 19:43
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=817&post=653846#post653846][b]Dr. Mácsai Zója - 2017.01.06. 19:43[/b][/url] AlízAz új év számos új csodát, és még ennél is több aggodalmat hozott, azonban egyelőre bizakodóan tekint előre. A konyhájában időnként összegyűlő halom gyerek meg csak boldogabbá teszi az átlagos napokat. A gyereksereg együtt tanul, együtt eszik, nevetnek, és segítik egymást, amiben csak tudják. Egyszerűen remek, olyan olyankor a hely, mint amilyenre mindig is vágyott. Nagy család, sok gyerek, boldog békeidők. Már majdnem hogy tökéletesnek mondható, persze nem az, de jó azt hinni, hogy igen. Mára kevés bejelentkezett látogatója van, új még az év mindenkinek, a karácsonyi szünet végével megindul a hajtás, hiszen lassan itt vannak a vizsgák. Neki magának is készülnie kell, lassan előkerülnek a vizsgalapokhoz gyűjtött év közbeni jegyzetek, az utolsó simítások a tervezetteken, majd az időpontok kiválasztása, végül pedig a tavaszt várva a vizsgák javítása. Szép és békés időszak ez, leszámítva azt, amikor a verandán ülve próbál kicsikarni egy elfogadhatónyi választ pár diákból, akiket nem akar megbuktatni, de egyszerűen lehetetlen küldetés tenni ellene. És az ő tárgya még csak nem is nehéz, vannak tárgyak, melyekre szinte napi szinten készülni kell. A következő kuncsaftig még van bő tíz perce, így készít magának egy kávét, kikészíti az asztalra a szokásos üdítőket, az apó süteményt. Bár ez nem éppen megszokott, mégis ezzel egy kicsit kényelmesebbé teheti az amúgy kényelmetlennek mondható helyzetet. Elvégre senki se jókedvéből jár ide, hanem azért, mert valami éppen nem stimmel az életében. Ilyenkor pedig elkél a segítség. Az iroda a szünet alatt teljesen átalakult. Viktor volt az utolsó vendége, és reméli, hogy a fal régi színével együtt a bánat is eltűnt az életéből. Talán az ünnepek során érte valami boldogság. Reméli, hogy igen. Majd ha lecsendesedtek az első napok, mindenképp felkeresi, és mint barátja, rákérdez. A kávé lassan kész, az ablaknál áll, de most a mugli módszerek helyett csak int a pálcájával, mire a forró fekete ital egy kék – fekete bögrébe kitöltődik, három cukor keveredik el benne, majd a sötét színű ital kellemes barnára vált, ahogy a fehér tej átveszi a hatalmas. Az ital kellemesen langyos, így érkezik meg a nő kezébe, aki a kinti, hófödte tájat szemléli. Ő lát kifelé, ám a mágiának hála, befelé senki sem lát. Nem is sejtik a kint tartózkodók, hogy időről időre figyelik őket.
|
|
|
|
Kaisch Ráhel INAKTÍV
Blondie - Cinderella offline RPG hsz: 283 Összes hsz: 2239
|
Írta: 2017. január 19. 21:23
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=817&post=656407#post656407][b]Kaisch Ráhel - 2017.01.19. 21:23[/b][/url] Majdnem anyám Órák óta ülök már itt, szépen csendben, holott ez az iroda pont arra való, hogy valaki beszéljen. Bármiről… mindenről, én valahogy mégis képtelen vagyok a szavak formálására. Túl sok mindent kéne mondanom, vagy épp túl keveset, és a látszólagos tanulás mögött, folyton azon kattog az agyacskám, hogy kezdjek ehhez hozzá. Az óra lassú ketyegése az egyetlen zaj, na meg Zója papírjainak sercegése, ami valljuk be, furcsa. Mi mindig rengeteget beszélgetünk, sokszor apróságokról, de ilyen mértékű csend még sose volt köztünk. Tudom, hogy ez főleg az én bűnöm, azt viszont nem tudom, mióta lett ennyire nehéz beszélnem vele. Ő olyan megértő, és mindig tök jó tippeket ad, most mégis félek olyan ártatlan kérdéstől, hogy hogy telnek a napjaim, vagy csináltam-e már valamit, mert félek attól, ahogy ő ezt fogadni fogja. Persze kamaszkor. Simán rá lehet fogni mindent, és még csak nem is kételkedne benne senki, csupán az, aki tudja, hogy a kamaszkor nálam nem úgy zajlik, ahogy másoknál szokott. Én érettebb vagyok ennél, most ebben a hülye szobában látom csak be igazán, hogy a saját fejem után menni, és csak hagyni, hogy történjenek a dolgok, irtó nagy ostobaság, és csak Merlin tudja, hová terel. Én pedig nem akarok rossz útra kerülni, és ezen sürgősen változtatnom is kell, de mi van… ha már nem lehet? - Nem tudsz valami menő szöveget sírkőre? – teszem fel a kérdést úgy hirtelen, még csak fel sem nézve a jegyzeteimből. Persze tisztában vagyok vele, hogy ez nem maradhat így, valahogy mégis tudatnom kell vele, ha másért nem, azért hogy segítsen abban, ne kelljen olyan hamar az a szöveg. - Csak mert… nem akarok valami sablonosat, olyat akarok, ami marhára illik hozzám – nézek most már a nőre, sóhajtok is mellé egy nagyot, meg a könyvet is becsukom, némán jelezve, hogy most már készen állok az özönvízre. - Beléptem a csapatba…. mármint… a kviddics csapatba – ha van valaki, aki tudja, hogy ez mekkora probléma, akkor az Zója. Ő ott volt, mikor apám a lelkére kötötte, hogy ezt végképp ne hagyja, sőt akkor is ott volt, mikor Bercel nemes egyszerűséggel, követelte, hogy engem mentsenek fel repüléstan alól, csak ennyire nem akarja, hogy közöm legyen ahhoz, ami az ő vesztét okozta. Így hát… mostanra talán már arra is rájött, miért kellett nekem ennyi idő, míg kellően összeszedem magam ahhoz, hogy ezt kibökjem. - Terelőnek raktak – mosolyodok el a helyzet iróniáján, bár ez a téma minden, csak épp vicces nem.
|
|
|
|
Csonka-Ramholcz Zsombor Független varázsló, Bogolyfalvi lakos
Csupa haszon offline RPG hsz: 450 Összes hsz: 1331
|
Írta: 2017. augusztus 19. 16:00
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=817&post=696889#post696889][b]Csonka-Ramholcz Zsombor - 2017.08.19. 16:00[/b][/url] Doktor úr Nem szerette ezeket a foglalkozásokat. Mindenféle kérdést tettek fel neki, ő pedig nem tudott rájuk választ adni. Az agya leblokkolt, és a szavak nem jöttek a szájára. Félt. Minden egyes szótól, amit kimondana, ha tudna. Már kezdte megszokni azt a másik nőt. Ő nem akaratoskodott, és mindig hagyta, hogy a füzetébe firkáljon egész órán. Erre most valaki máshoz kellett mennie. Új embe, de legalább a régi környezetben. Azt hiszik ez majd segít majd. De nem hitt ebben. Vázlatfüzetét magához szorítva kopogott be az ajtón. Hallgatódzott, hogy biztosan meghallja majd az új doktorát. Nem szerette volna, ha már első alkalommal kapna valami rossz pontot. Persze az átlagos némaságot nem számítva, mert az alapjáraton nem volt az emberek kedvence. Amint meghallotta a szót, ami beengedést adott, a kilincsért nyúlt. Próbált minél gyorsabban és hangtalanabbul belépni, és elfoglalni a szokásos helyet. Nem akarta ezzel is zavarni a bent ücsörgőt.
|
|2017/2 legszimpatikusabb kisgólya|
|
|
|
Dr. Mácsai Zója INAKTÍV
Félvéla pszichomókus | Mrs. DW offline RPG hsz: 519 Összes hsz: 1076
|
Írta: 2017. október 28. 20:31
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=817&post=706852#post706852][b]Dr. Mácsai Zója - 2017.10.28. 20:31[/b][/url] Dwayne Későeste A szerelem A minap új kanapét kaptott, miután az az átokverte Barnabás felgyújtotta. Harmadszorra csak sikerült már neki. Először csak egy kisebb lyukat égetett, a második alkalommal egy kicsit nagyobbat, amit el lehetett volna tüntetni ugyan varázslattal, de nem tette. Elfedte a díszpárnákkal. Aztán meg kár is lett volna az erőfeszítés, mert mikor a kölyök megint ott ült, olyan gyorsan kapott lángra az egész kanapé, hogy épp csak ki tudta húzni a srácot onnan. Azt mondta Bárcián, hogy ez már nem éri meg az erőfeszítést, így inkább a költségvetésből engedte, hogy vegyen valami újat. És vett, egy olyan kényelmes és gyönyörű példányt, amibe konkrétan szerelmes, és amin most Dwayne fekszik, cipőben. Cipőben. - Nem kellene neked amúgy a kastélyt járni? Oké, akkor, amikor felgyújtották a kanapéját, kicsit ideges lett, aztán vásárolhatott egy másikat, szóval akkor megnyugtatták a lelkét, viszont mostanában azért van más oka arra, hogy morogjon, ha a férfi a közelében van. Mondjuk a ma reggeli kijelentése miatt. - Van egy kérdésem. A feje mellé heveredik, a kezében nem csak, hogy nem tejeskávé van, pedig még csak nem is kávé. Kakaót csinált, rengeteg habbal és csokireszelékkel. Ezzel foglal helyet, majd egy nagyobb korty után rápillant a férfira. - Amikor éppen nem "élősködő" vagyok, akkor a tulajdonodnak tartasz, vagy minek? Eléggé komoly volt a reggeli kijelentése, és érezhetően meg is sértette a nőt.
|
|
|
|
Csonka-Ramholcz Zsombor Független varázsló, Bogolyfalvi lakos
Csupa haszon offline RPG hsz: 450 Összes hsz: 1331
|
Írta: 2017. december 22. 21:35
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=817&post=710217#post710217][b]Csonka-Ramholcz Zsombor - 2017.12.22. 21:35[/b][/url] Pszismerkedés 2.0Márton egyik lábáról lépkedett a másikra. Kezét a táska pántjain nyugtatta, és közben a fali órát nézegette. Tik-tak. Az idő ólomsúllyal haladt előre, és úgy tűnt, hogy az a két perc ami még hátra volt, soha nem múlik el. De nem, ő nem ment előbb. Ő pontosan fog érkezni. Beharapta szája sarkát. Izgult, mint ahogy az első nap nem a suliban. Nagy levegőt vett, aztán kifújta. Hangosan, de nem túlságosan. Csak annyira, hogy kicsit oldódjon az izmaiban a feszültség. Tik-tak. Szorosan behunyta a szemét, aztán elengedte. Még egy perc hátra volt. Az óra kattogott, ő pedig az ajtó elé sétált. Szép lassan. Még fél perc. Felemelte a kezét, egyenesen a fa elé, de egy kis helyett még hagyott. Újra az órára pillantott. Öt, négy, három....sóhaj, aztán kopogás. A hang visszhangzott a másik oldalon, mintha nem lett volna senki ott. Pedig volt. Valaki, akit még nem ismert. Valaki, aki feljegyzéseket ír róla, és minden cselekvését figyeli. Nem szerette ezeket a kötelező találkozókat, de inkább ez, mint az ELME. Benyitott az ajtón. Az utóbbi időben kicsit megnőtt. Vagy tíz centit, amire igen büszke is volt. Így a kilincs más megvilágításba került. Mintha semmi nem lenne ugyanolyan. - Jó napot! - köszönt be félénken, mégis szilárd hangon a fiú, ahogy belépett. Remélte, hogy nem zavart meg semmit a megjelenésével, bár ő pontosan jött.
|
|2017/2 legszimpatikusabb kisgólya|
|
|
|
Lugosy Benedek Nyugodjék békében!
offline RPG hsz: ? Összes hsz: ?
|
Írta: 2017. december 26. 16:38
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=817&post=710470#post710470][b]Lugosy Benedek - 2017.12.26. 16:38[/b][/url] Dr. Riley Meyers Mostanában nagyon magányosnak érzem, ez lehet attól. hogy nem nagyon mozdulok ki a szobámból. Persze értem ezt úgy, hogy a szabadidőmben nem megyek emberek közé. Elég volt a tanulásra kevesebb idő, és nem is szentelek többet rá, amennyit eddig. Inkább olvasok meg ilyesmi. Nem szívesen megyek emberek közé. Úgy tapasztalom, hogy mindig azt érzékeltetik velem, nem vagyok elég jó. Pedig mindenből a maximumot hozom, legfőképpen a tanulásban. Nem érzem, hogy elismernének. Ezért is nem megyek sehova. Nem tudok mit kezdeni ezzel. Ezért is gondoltam arra, hogy segítséget kérek egy olyan embertől, akinek ilyen irányú képzettsége van. Sokáig gondolkodtam a felkeresésén, most ért meg bennem, hogy cselekedjek is. Nem tudtam, hogy van a sulinak saját pszichológusa, de létezik. Nem tudom, mennyire mennek hozzá a diákok, és mennyire lehet őt terhelni. Remélem, nem küld el ezzel a kis gonddal. Biztos vannak fontosan páciensei, de nekem ezt most el kell neki mondanom, ha kinevet, ha nem. Nem sietős tempóban megyek az irodája felé. Az egyik háztársamtól hallottam róla, hogy van egy doki, kihez lehet menni. Az irodáját megtudakoltam egy megbízható embertől. Kicsit félek, hogy zavarni fogom időpont nélkül, de ha nem ér rá, visszajövök hozzá. Ide is értem a rendelő ajtajához, fogadási idő nincs kiírva, így kényelmetlenebbül érzem magam emiatt, ahogy kopogok az ajtón. Remélem, kinyitja, és nem lesz dühös rám, a zavarásért.
|
|
|
|
Emma Renae Weißling INAKTÍV
Kismadár 2.1 offline RPG hsz: 95 Összes hsz: 870
|
Írta: 2018. augusztus 11. 13:30
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=817&post=731748#post731748][b]Emma Renae Weißling - 2018.08.11. 13:30[/b][/url] R. A rendelő előtt Úgy bámultam kékjeimmel az előttem lévő ajtót, mintha legalább a halálos ítéletemre várnék. Olyan rémálom-szerű volt az egész... láttam, ahogy az ajtó egyre növekszik előttem, s már elképzeltem, ahogy átváltozik egy hegyes fogakkal teli szájjá és elnyel engem, ahogy minden mást is körülöttem... Gyenge vagyok. Gyűlölöm ezt az érzést. Még mindig nem tudtam felülkerekedni mindezen, pedig ezen dolgoztak másfél évig. Fejlődtem, tény, hogy sokat fejlődtem, már nem nyúlok a fiókom mélyén tartott penge felé, ha fáj. Képes vagyok elviselni, megemészteni és nehezen bár, de tovább lépni. De ennél több nem megy... Ott ültem az ajtó előtt, tudtam mi vár rám, hisz napi szinten szemeztem hasonlóval korábban, mégis féltem belépni. Féltem meghallani bentről a saját nevem. Féltem újra és újra csupasszá tenni a lelkem valaki előtt. Erős akarok lenni. Merni megszólalni bárki felé, kimondani, ha valami nem tetszik, ha megbántanak. Emelt fővel szeretnék járni és nem attól rettegni, hogy mikor súgnak össze a hátam mögött a múltban elkövetett hibáim miatt. Magasan, mindenki más fölött szárnyalni, a nap fényében fürdeni, tündökölni. Egyszer majd... Lehunyt szemmel sóhajtottam és képzeletemben visszatuszkoltam az ajtót az eredeti vaskos állapotába. Sokszor elhatározom, hogy na most, igen, ma lesz a pillanat, hogy magam fölé kerekedek és nyíltan, pozitívan szemlélem az embereket, mert ha én így állok hozzájuk, ők is hasonlóképp viszonyulnak majd hozzám. Mert mindenki azt látja, amit te látni engedsz nekik. Mégis... miért ennyire nehéz ezt átültetni a gyakorlatba? Erős akarok lenni. Mégis ahogy egyre közelebb értem a kastélyhoz, úgy párolgott el minden önbizalmam szépen, fokozatosan. Rég volt már, hogy utoljára itt jártam. Legszívesebben inkább elfutottam volna, mint régen. Olykor úgy érzem, mintha még mindig csak 16 éves lennék és lenne hová bújnom. Pedig már magam vagyok, egyedül kell valahogy rájönnöm, hogy miképp lehet csak egy picit is erősebb. Mégis ott ültem, mégis leküzdöttem a görcsöt a gyomromban, markoltam a padot és szemeztem a nagy ajtóval, ami újra meg újra nőni kezdett előttem.
|
|
|
|
Dr. Riley Meyers INAKTÍV
jámborszarvas | non-binary metamorf/animágus offline RPG hsz: 469 Összes hsz: 616
|
Írta: 2018. szeptember 10. 21:41
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=817&post=733817#post733817][b]Dr. Riley Meyers - 2018.09.10. 21:41[/b][/url] Liamelőszületésnapi meglepiMa én vagyok ügyeletes a közös irodában - nyakamon a következő telihold és a hazaút, szóval igyekszem előre ledolgozni az ezek miatt kieső napokat. Szerencsére mostanában nincs nagy tolongás, messze még a vizsgaidőszak, bár már érezhető az előszele, főleg a végzősökön. Miután a napi bagolypostával már leszámoltam és Zója nekem hagyott jegyzetein is átrágtam magam, mai második bögre kávémmal a kezemben merengek egy nyitott dosszié felett. Mégsem az akta tartalmán töprengek, ám nincs, aki megfeddjen. A gondolataim messze kalandoznak, szórakozott mosollyal alsó ajkam harapdálom, s arra riadok fel, hogy egy gyanúsan sóhajszerű hangot hallok. Aminek forrása kizárásos alapon csak én lehetek. Good grief. Le kell foglalnom magam valamivel. Ideje a rendrakásnak, határozom el, majd felpattanok és lerúgom a magassarkúmat. Egye fene, kapcsolok egy kis zenét, az mindig segít összpontosítani.
|
|
|
|