* Miután véget ért a tanítás a szöszi leányzó úgy gondolta, hogy gyorsan mához veszi a délben szükséges tápanyagmennyiséget, majd ezután olyan gyorsan megírja a leckéjét, ahogy tudja. Miután ezzel is végzett, már érzett magában kedvet a kviddics gyakorlásához, így úgy döntött, hogy átmásolja az aznap tanultakat egy mugli füzetbe. Nehezen tud még pergamenre írni, meg persze a madártoll sem volt épp a legjobban kezére eső eszköz, de ami követelmény, az követelmény. Ettől függetlenül magának kiírja olvashatóan egy 5 tantárgyra felosztott hatalmas, mugli spirálfüzetbe, amit még színes tűfilcekkel alá is húzogat, meg színes sorkiemelőkkel tovább cifrít. Sokaknak átláthatatlan színes valaminek tűnhet, pedig ő tökéletes logikai rendszer alapján épít fel minden vonalat. Nem ám színez, mint nagyon sokan. Ez a füzet mindig nála van az oldaltáskájában, hogy ha véletlen eszébe jutna valami, meg tudja nézni. Így szeret tanulni, hogy ha eszébe jut valami a tananyaggal kapcsolatban, és nem tudja, gyorsan kikeresi, és egyből rögzül.
Miután mindennel végzett, de a kviddicset már nem volt kedve gyakorolni, úgy gondolta, hogy elvonul olvasgatni. Néhány hete vett egy könyvet, ami arról szól, hogy hogyan kell pálca nélkül varázsolni. Az első 2 fejezeten már túl van, most következik az érdekes része, ahol is leírják, hogy pontosan mit kell csinálni ahhoz, hogy összegyűjtsd magadban az erőt, ami képessé tehet pálca nélkül varázslatokat végrehajtani. Választása a Bibircsókos Banya folyosójára esett. Úgy hallotta, hogy nem túl népszerű hely, mert pletykák kelnek szárnyra. Ez őt nem zavarta, így levetette magát a kanapéra, és olvasni kezdte az imént említett művet. Roppant érdekesnek találja, de egyúttal meg is rémíti az, hogy valaki ilyen képességekre tudjon szert tenni. Ő maga nem bánná, hiszen szeretne különlegesebb lenni az átlagnál. Így is az, okosabb, szebb meg persze nem mindenkinek van ilyen szépen ragyogó hosszú szőke haja. Ki tudja, hogy meddig ücsörgött ott, míg nem megéhezett. Gyorsan összekapta magát, s elindult a Nagyterem irányába.*

Zsolti

*A mai délután is úgy telt, ahogy szokott, igazából már nagyon várta, hogy vége legyen a mai napnak. Nem túl sokat tanult ma, valamiért nem ment. Nem minden nap sikeredik egyformán, úgyhogy ma kora délután elindult a faluba, hogy egy kicsit kiszellőztesse az agyát. Amióta itt van nem történt túlzottan sok minden vele, persze azt leszámítva, hogy új dolgokat próbál ki. Már olyan tárgyakat is tanul, amire a mugli világban rá sem nézett volna. Teljesen újdonság, hogy sportol, amire azelőtt sosem lehetett rávenni. Ha így folytatja év végére már lila haja lesz, és jelezni fog a fémdetektor, ha elmegy mellette. Persze nincsenek ilyen irányultságú tervei, de ha már a változás heteit éljük, akkor miért is ne?
A faluban vett egy pohár meleg teát elvitelre, és nekiindult a játszótérnek. Nem volt nagy kedve menni ebben a hideg, sáros időben, mert nem is nagyon volt megfelelő csizmája hozzá, így mire elérte úti célját, már teljesen átázott a cipője. Már megígérte a kviddicses társának, Zsoltinak, hogy találkoznak, emiatt nem mondta le a találkozót. A könyvtárban talált néhány érdekes könyvet, ahol stratégiákról volt szó, azokat is a hóna alatt cipeli, majd- egy bűbáj elmormogása után- száraz hintára telepszik, és várakozó álláspontra helyezkedik, miközben bele-bele kortyol a meleg teába.*

Zsolti


* Várakozván elkezdi lapozgatni az egyik kviddicsről szóló könyvet. A zöld borítós, sok ábrával tarkított mű nem köti le túlzottan a figyelmét, igazából sok mindent nem is ért belőle, így morcosan vissza is suvasztja a táskájába a többi dolga mellé. Most is ott van nála a füzete, amibe a tantárgyait írta át, és rendszerezte színekkel a bennük fellelhető összes fontos információt. Tétován lök egyet magán a hintán, nem nagyon, mert a vállát húzza a szütyője, így nincs kedve még egyet huppanni is. Fejét az ég felé fordítja, és nagy szemekkel mered rá. Itt, varázsföldön valahogy még az ég is más, noha erre nem talál magyarázatot. Ez lehet a honvágy. A hegyek itt is megvannak, mint a Pilisben, de a családja nincs mellette. Összeszorítja a szemét, és egy kicsit megrázza a fejét. Nem, majd haza fog menni, most nem nyavalyoghat, erősnek kell maradnia. Egy újabb nagy kortyot iszik a teából, ami már egyre kevésbé forróbb. Szétnéz a játszótéren, ami most elég kihalt. Az anyukák nem hozzák ki ilyen időben a gyerekeiket, ami lássuk be, nem is csoda. A varázsvilágban könnyebb tisztítani a dolgokat, de akkor sem jó a sárban dögönyözni, mint a disznajok.
Pár perc múlva feltűnik Zsolt is, úgyhogy előveszi a két könyvet, és az ölébe teszi, ezáltal elég érdekes pozitúrát felvéve a hintán, mivel a tea még mindig ott van a kezében.*
- Szia, huuh… igen. Megvan, nem fogom kiborítani, ha minden igaz. *Mondja, szinte gépies hangon, majd meglepődve magyarázza tovább.* - Segíteni? Az túlzás, csak hoztam pár könyvet. * Ha rajta múlna a csapat taktikája, valószínűleg úgy veszítenének, mint a pinty. A ráeső részt így sem fogja annyira bravúrozva végrehajtani, mint sejtette, de teher alatt nő a pálma, csak kikupálódik valahogy.* - Itt van ez a két könyv, érdekesnek tűnnek. Te olvastad már valamelyiket? *Folytatja, miközben újabbat lök magán a hintával, ami hibás döntésnek bizonyult, mert egy kevés tea a kabátján landolt.* - Na, szééép. * Morgolódik magában, a fiúra immár nem is figyelve. Előveszi a táskájából a libanoni cédrusból készült pálcáját, és a foltra irányítván kimondja Suvickus bűbájt, mire a folt eltűnik. Ha a varázslóknál lenne tévé, biztos ez lenne a szlogen: Suvickus, és a kosz eltűnik. Nem ám tiksz tájd, meg venis, az mind kamu.*

Zsolti

* Otthon is rengeteg könyvet olvasott mindenféléről, bár főleg az ifjúsági regények, meg a tudományos kötetek nyerték el a tetszését. Az utóbbit persze nem túlzottan magas szinten, nem tudományos zseni, de azért jó adottságai vannak, amit magán tanár, meg egy adag szorgalom segítségével könnyedén magas szintre lehetne fejleszteni. Ez még a jövő zenéje, nem szerették volna s szülei, ha annyi felé figyel, mert nagy hangsúlyt fektettek arra, hogy a mugli iskola mellett a varázslás alapjait is lefektessék. Így történhetett meg, hogy bár nem sportos, alapműveltségből közelebbi kapcsolatot kellett kialakítania a seprűvel, ami abban merült ki, hogy megtanult nem leesni róla, kanyarodni vele, meg dobáltak valami labdát. Nem kvaffot, csak egy gumi vacakot, de a célra tökéletesen megfelelt. Lehet, hogy ha baseballozni tanították volna, mert valami trendi amcsi család lennének, akkor ő lenne a terelő, és a fiú a hajtó? Ez már nem tudják meg.*
- Igen, ott kerestem ki őket. A többi csak arról szólt, hogy hogyan ne essük le a seprűről, azok uncsik. Elvégre, ha valaki már itt van, legalább megül a járgányon, nem? * Kérdezi némi morgással a hangjában. Szereti a könyveket, de azt pont nem onnan kéne elsajátítani, hogy hogyan ne zúgjunk le a seprűről. Az tömény gyakorlás, sokat kínozták vele a szülei, mire úgy megy neki, mint ahogy a mostani meccsen látni fogja a tisztelt nagyérdemű.
Egészen meglepődött attól, ahogy a fiú reagált a teás intermezzóra, hiszen egy deci sem ömlött rá a langyos teából. Nem kell őt félteni, nincs cukorból. Nem véletlenül nem mondja el senkinek, hogy szívbeteg, a mugli iskolájában mindenki tudta, és persze, hogy semmit nem csinálhatott, mert jajj, a szíve. Pedig nem beteg, azért issza azokat a borzalmas löttyöket, hogy ne legyen az.* - Jól, persze. Ez a dolga. * Válaszolja elkerekedett szemekkel. Nem is érti, hogy miért lepődött meg ennyire a fiú. Hacsaak, neem?* - Te mugli származású vagy? * Teszi föl lényegre törően a kérdést, minden érzelem nélkül a hangjában.* - Tanultam a mugliknál.  

Zsolti

* Bólogatni kezd a fiú kijelentésére. Nagyon is ciki, ha azt sem tudja, hogy a seprű melyik oldalára kéne ülnie, hogy ha kviddicsezik. A kezedet fel kell törnie a seprű, meg akár a hátsódat is, ha régi, rossz párnázó bűbájjal ellátott seprűn edzel. Adrinak volt pár kellemetlen napja az üléssel, amikor 12 évesen először tukmálták rá egy seprűre, és nem is nagyon engedték el onnan órákig. Akkor azt hitte, hogy egy életre megutálja, és soha, de soha nem fog még egyszer ráülni a járgányra. Ehhez képest, itt van 14 évesen, és önként, dalolva jelentkezett a kviddics csapatba.
A fiú meglepő kérdést szegez a lányhoz, aki egy pillanatra csodálkozik csak el, majd rögtön a táskája felé néz, hogy vajon beláthatott-e a srác. Ott van még egy könyv, meg a füzete, amiben mugli módra átírja azt, amit az órákon pergamenre kell róni. Nem szereti ezt a fajta írást. *
- Szeretek olvasni… a könyvmoly olyan… elcsépelt kifejezés. Te miket szoktál olvasni? *Kérdezi érdeklődve. Ez volt az első olyan dolog, ami komolyan felkeltette az érdeklődését a fiú kapcsán. Ő maga főleg tudományos, kémiai és fizikai könyveket szokott bújni, meglepődne, ha a srác is pont ezeket preferálná.
Érdeklődve hallgatja a fiú meséjét a családjáról meg a származásáról. Az után, hogy kimondja, hogy félig, és utána közli, hogy ő bizony mindkét ágon varázsló szülőkkel rendelkezik, összehúzza a szemét.* - Tehát, akkor teljesen az vagy. Ha félig lennél, akkor az egyik szülőd mugli volna. * Javítja ki a fiú elméletét, majd hozzáteszi.* - Vagy rosszul értem? * Tudja, hogy nincs így, tökéletesen felfogta, amiket Zsolti mondott, de nem akart bunkó lenni. Az anyukája sokszor mondta, hogy legyen kedvesebb, meg az emberek nem szeretik, ha mindig kijavítja őket. De ha egyszer nem mondanak valamit helyesen? Akkor mit tegyen ez a szegény lány? * - Igen, én is teljesen az vagyok. * Az anyukája szülei ugyan muglik voltak, de egy varázsló meg egy varázsló, osztva kettővel, az pontosan egy egész, úgyhogy ő biza teljes mértékben varázslónak született. * - Nem szeretem a muglikat… * Mondja a száját elhúzva, miközben lök egyet a hintával magán.* - Neked könnyű volt, mert nem tudtad, hogy van erőd… * Neki egyszerre kellett megtanulnia a varázsló hagyományokat, ezzel párhuzamosan pedig teljesen meg kellett tanulnia mugliként létezni. Szenvedett attól, hogy nem aknázhatta ki a képességeit a gonosz osztálytársaival szemben, noha teljes mértékben tudatában volt annak, az utolsó néhány évben pedig már egész jól tudta irányítani is azt.* - Tulajdonképpen, miért nem mondták el neked, hogy varázslónak születtél?

Anna


* Ma megint volt egy kviddics-edzés, ami eléggé megviselte. Kiva és Robi nagyon jó játékosok, a többiektől is pontosan ugyanezt a hajtást várják el. Mellette még az iskolában is teljesítenie kell, ami elég érdekes, mert majdnem az összes tantárgya olyan, ami nem is igazán érdekli, csak életstílust szeretett volna váltani, mindenki arra bátorította, hogy próbáljon ki új dolgokat. Most itt áll 4 olyan tantárggyal, amiket rühell, meg egy seprűvel, amit legszívesebben kétszázötvennégyezer háromszázhuszonegy kiéheztetett szú elé vetne. A hiányosságokat pótolni kell, mert hiába elsős, sok alapdolgot nem tud, mert a mugliknál nem tanulták, miért is tanítottak volna a németen kívül bármi mást erősen, azon az átokverte helyen? Próbál erősnek látszani, de már egyre kevésbé bírja ezt az új életstílust.
Ma, edzés után behányja a muglis füzetét, meg a legújabb kedvenc könyvét, amit úgy is tekinthetünk, hogy „varázslósan tudományos”, persze ez nem éppen pontos definíció, de olyan szempontból abszolút helytálló, hogy már-már pont annyira kezdi belelovalni magát a témába, mintha egy kémiai reakció lenne. Egy süti mellett szeretne felkészülni holnapra, bár ha bekerül a táskájába a kedvenc könyve, akkor nemigen lesz abból tanulás.
Egyenesen a cukrászdába veszi az irányt, nem vágyik másra, csak egy kiadós cukorbombára, ami az egekbe röpíti a vércukorszintjét, ezáltal átmenetileg megerősítve őt. Belépve rendel egy meggyteát, meg hozzá egy erdei gyümölcsös- túrós szeletet, majd miután megérkezik a lelkének oly kedves uzsonna egyszer csak ismerős arcot pillant meg. A múlt héten hallott néhány Eridonos libát, ahogy összesúgnak a háta mögött, azt magyarázták, hogy inkább ki kéne kerülni a folyosón.  Éppen sétálva pletykáztak, amikor a nevét említették, nem értette pontosan. Valami Anna, vagy Hanna. Ha összeverik, talán nem kell holnapra leckét írnia. A pici szösszencs felkapja a tál sütijét, meg hozzá a csésze gőzölgő teát, és a lányhoz lép.* -  Szia! Láttalak a suliban. Szabad a hely? *Kérdi monoton hangon. Lehet, hogy csicseregve kellett volna megszólítania? Vajon hányadfokú égési sérülést tud okozni a teája?*

Anna

* Az túlzás, hogy nagyon megijedt a nyolcadikostól, de nem volt éppen nyugalmi potenciálon a szíve. Nem voltak túlzottan szimpatikusak neki azok az iskolatársai, akik nem túlzottan szépeket mondtak a lányról, meg a nevét sem értette tökéletesen tisztán, nem tudja eldönteni, hogy Hanna, vagy pedig Anna, de akkor valami artikulátlan, hörgésszerű hangot adtak ki magukból, miközben beszéltek. Ha ez így van, akkor remélhetőleg elmentek a javasasszonyhoz, mert valami komoly gégeprobléma állhat a zaj mögött.
Határozottan megnyugtatja, hogy egyből engedélyt kapott rá, hogy leülhessen a lány asztalához, még ha előtte volt egy kis frász, mert az arckifejezésből nem ezt lehetett kiolvasni. Meglehetősen furának találja a Rellonost, de ez nem mutatja ki, hanem egy „köszi” elmormolása után leül, és leteszi kezéből a süteményt meg a teát, a táskát pedig az ölébe. Szótlanul ülnek az asztalnál, Adria sem egy nagy dumagép, igazán nincsenek is kifejlődve a szociális készségei, mert a muglikkal nemigen szeretett volna barátkozni, félt, hogy véletlen lebukik, és akkor nagy baj lesz. Emiatt felvett egy különös, támadó-védekező viselkedést, amit itt a szülei tanácsára igyekszik levetkőzni.*
- Ó, nem ülnék le bárkihez, elhiheted. *Feleli, immár ő is a lány szemébe nézve, a bárkit erősen megnyomva.* - Nem csak láttalak. * Folytatja hűvös nyugalommal a hangjában, majd nagyot kortyol a meggyes teából, lassan leteszi a csészét és továbbviszi a társalgást.* - Néhány Eridonos tyúk beszélt rólad. * Tipikusan olyan lányok voltak, akinek Adri nem ad a véleményére, sőt ha lehet, még a társaságukat is elkerüli, fél, nehogy megrontsák az agyát, az elpusztult idegsejtjeit már senki nem adja neki vissza.* - Szerintem félnek tőled.

Anna

* Adrinak meglehetősen egyéni elképzelései vannak a barátkozásról, leginkább azért, mert nem is nagyon élt azon ritka alkalmakkal, amikor próbálkozhatott volna. Külsőre talán szimpatikus lehet, hiszen ki tudna ellenállni egy hosszú szőke hajú, nagy kék szemű pici lánynak, ám belsőre egy kicsit árnyaltabb személyiség. Nem kifejezetten Navinés alkatú, sokkal inkább Rellonos. Nem is érteni, hogy mit keres a sárgáknál, bár igaz, ami igaz- néha tud szerény is lenni, de alapvetően kijelenthetjük, hogy „Go home Shorting Hat, you are drunk!”. Lehet, hogy lemerült benne az elem, és Gyuri bácsi elfelejtette kicserélni, vagy valamelyik cseles Rellonos rátöltött valami vírust.*
- Én is így vagyok vele. Legyen meg a napi jótétemény, örömet okozni néhány fruskának. *Feleli a vállát megvonva, miközben ő maga is folytatja a süteménye elfogyasztását. * - Hátha én is elérem majd, hogy féljenek. Az egyik állandóan a hajam igazgatja. *Folytatja felháborodva, miközben arca fintorra húzódik. Mit kell neki mindig azzal jönni, hogy kezdhetne vele valamit, mert ilyen szép, meg olyan nagyon lány, ki kell magát csípnie, meg persze fiúzni. Meg, hogy fiúk szeretik a kékszemű, szőkéket. Kit érdekel? Ő meg szereti a szúró-vágó szerszámokat, még sem kaphat egyet sem.*
- Nem, nem járok utána. * Válaszolja még mindig nyugalommal a hangjában. Azt nem szeretné mondani, hogy többek közt egy lelkiismeret megnyugtató okot keresett arra, hogy ne kelljen most leckét írnia, így csak félig mondja el, az okot.* - Tudod, ezek tipikusan olyan lányok voltak, akiknek a véleményére nem adok. Az én szemszögömből valószínűleg a tökéletes ellentéte jön ki. * Nem kezd komolyabb okfejtésbe, majd megkérdezi a lány, hogy ha még érdekli valami ebben a témában.*
Egyre szimpatikusabb neki a lány. Látszik, hogy hasonlóan vélekednek sok dologról. Lehetséges, hogy a Rellonos jobban odamer vágni az olyan dolgokért, amiket nem szeret. * - A Rellon is tele van nyafkákkal? *Kérdi a legtermészetesebben, de mégis kíváncsian. Igaz, hogy oda nincs bejárása, de legalább tudná, hogy melyik házból kerül ki nagyobb százalékban olyan ember, akitől nem mászik a falra, vagy ha urambocsá barátkozni szeretne, tudja, hogy kiknél próbálkozhat.*

Zsolt

* Adri is szívesebben tölti az idejét egy kellemes könyv és tea társaságában, de ettől függetlenül nem tartja magát könyvmolynak, mert az olyan elcsépelt. Nem lehetne mondani, hogy falja a könyveket, de azért sokat olvas. Inkább tanulni szeret a könyvekből, például új, házilag elvégezhető kísérleteket, bájitalokról, meg persze új varázslási módszerekről. Amióta a Bagolykőbe jár, azóta mérséklődött a mugli tudományok iránti szenvedélye, egyre inkább a varázsvilág rejtelmei felé fordul, elvégre mégis csak boszorkány, vagy mi a szösz.
Figyelmesen hallgatja Levitás gólyatársát, amikor az a könyvekről mesél, igencsak nagy átéléssel. Meglepő, hogy szereti a könyveket bújni, nem olyan srácnak tűnt, de ez csak plusz pont. Biztos sokat ad hozzá a személyiségéhez, a műveltség mindig jól jön, és ezt csak értékelni tudja a szőkeség.* - Ez jól hangzik. Én inkább tudományos könyveket, újságokat olvasok. * Feleli kurtán, majd úgy dönt, hogy nem csak ennyivel intézi el a kérdést, így folytatja.* - Mostanában a varázstudományokra vagyok rákattanva. Te a muglikét, vagy a varázslókét szereted jobban? * Kérdi érdeklődve, miközben egy kicsit megköszörüli a torkát. Kezd hideg lenni, így nap vége felé. Úgy dönt, hogy nem fejti ki jobban, hogy most miről tanul éppen, meg hogy szívesen játszik robbantgatósat hétköznapi hozzávalókból.
Ismét meglepődve veszi észre a fiút hallgatva, hogy az megint ellentmondásba keveredett saját magával. Sűrűn pislog párat, majd arra jut, hogy ismét rákérdez a dologra.* - Akkor most jól döntöttek, vagy zavar? Vagy kicsit mind a kettő? Mindegy is… Te mennyire értesz a kviddicshez? * Tudakolja csevegő hangon, miközben egy kicsit megborzong. Valóban, egyre inkább hűvösödik a klíma.*

Zsolti

* Egyetértően bólint néhányat arra, amikor a fiú a mugli érdeklődési köreit kezdi listázni. Ezek őt sem hagyják hidegen, főleg a mobil telefonok nem. Persze egyáltalán nem egy sms függő, állandóan pötyögő tipikus tini lány a mugli életben sem, hanem maga az elektronikája. Ha nem lenne  varázsereje, valószínűleg vagy kémikusnak, vagy pedig valamiféle mérnöknek, mondjuk mechatronikai mérnöknek tanulna tovább. Bár a felsoroltak közül nem éppen mindegyik a szíve csücske.* - Áh, az számítástechnikát nem szeretem. Gépezni igen, de nem érdekel komolyabban. * Igaz, hogy sok minden hasonlít a természettudományokra valamilyen módon a technológia világában is, ám ez Adrit nem kárpótolja azért, hogy unalmas az egész.
A kviddicset is inkább elméletből ismeri, meg ugye az a néhány alkalom, amikor rákényszerítették, hogy tanuljon meg megmaradni a repülő takarítóeszközön. A kviddics elmélete is unalmas, reméli játszani izgalmasabb. Izgalmasnak biztosan izgalmas lesz, de remélhetőleg nem attól, hogy végig egy gurkó elől kell menekülnie.* -Jahm… valamennyire. * Feleli kurtán. Nem sokat tud hozzátenni a kviddicshez, majd most fog belejönni a témába.
Meglepődik azon, hogy a fiú a kabátját ajánlgatja télvíz idején egy kabátot viselő embernek, a kezdeti zavart pislogás után, azonban válaszol.* - Nem, köszi. Nekem is van. * Válaszolja, meghúzgálva a mellkasán a dzseki anyagát.* - Még pár percig maradok, aztán én is indulok. Én is várom, asszem. Szia! * Köszön el, miközben könyökig a táskájában matat. Elrendezi amiket hozott, meghúzza a teás poharát, míg el nem fogy az utolsó cseppig, az immáron hideg tea, végül felpattan a hintáról, és határozott léptekkel megindul az iskola épülete felé.*

Anna

* Miután megosztotta a gondolatait a Rellonossal, az mély hallgatásba süllyedt. Pedig nem is tűnt közülük valónak, az elmélete is támadhatatlannak bizonyult eddig, miszerint ha valakit a libák szidnak a folyosón, akkor bizony, akkor nem lehet olyan. Elmélyed a gondolataiban, végül arra a következtetésre jut, hogy olyasféle dolog is lehetséges, mint a maffiaháborúban szokott lenni- a két ellenséges csapat utálja egymás. Igyekszik nem feltűnően végigmérni Annát, (vagy Hannát, ezt még nem kérdezte meg) de nem tűnik úgy, mintha bármi köze lenne valamilyen „baromfiudvarhoz”. Inkább eszik egy újabb villányi süteményt, ám ekkor megszólal a lány. Szép köntösbe bújtatott gazemberek? Ez afféle metafora lenne, az ilyeneket sosem tudta megjegyezni. A szép köntös itt a gazdaságot, avagy a kedves álcát jelöli? Mintha a lányon egy finom mosolyszerűséget vélne felfedezni. Nem akar marhaságot kérdezni, így inkább csak bólint egyet, és nagyot húz a teájából, így a csésze immáron kiürült, úgyhogy áttér a süteményre. Örömteli esemény számára, hogy találkozott a végzős diákkal, mert így legalább rájött, hogy nem ő a legfurcsább ember a világon. A mugliknál igazából relatív volt az ő furcsasága, mert neki az a viselkedés volt szokatlan, amiket azok tanusítottak. Még nem tudja eldönteni, hogy a lány szimpatizál-e vele, és ez a kedves arca, vagy pedig emiatt érezték úgy az Eridonos iskolatársai, hogy óvakodni kell tőle.  Végtére is nem szórt átkot a fejébe, megengedte, hogy ideüljön, valószínűleg, azok majréztak túlzottan.
Néhány perc múlva (H)Anna végez. Adri ekkor szólal meg újra, mert ismét barátságosabbnak látja diáktársát.* - Én is azonnal megyek. * Feleli kurtán, amikor megakad a szeme egy plakáton a távolban. A Valentin napot hirdeti, meg a cukrászda speciális ajánlatát. Sietősen bekapja az utolsó falatot, majd a pénztárcáját elővéve a zöld után siet a pulthoz, de még mindig a nagy dobásán gondolkodik. Miután kifizette az elfogyasztott süteményt és teát, gyorsan a székéhez iparkodik, felkapja a táskáját meg a kabátját, és rögtön újra a másik lány mellett terem. Összeszorított ajkakkal, bújtatott vigyorral bök a fejével a plakátok felé.* - Lesz lampioneregetés is. Szabotálni kéne. *Böki ki röviden, majd elindul a kijárat irányába. Ha érdekli a Rellonost, ő bizony szívesen össze tudna ütni valami egyveleget, vagy akár trágyagránátot, amit ha feleresztenek, a szerelmes párok arcába robban. A Navinés határozottan szórakoztatónak találná a dolgot.
Ahogy mind a ketten végeztek, gyors léptekkel elindultak vissza a kastély felé.*

Leonie, Ronald és Mary

* Íme, itt a vizsgaidőszak, aztán végre jön a jól megérdemelt pihenés. A mugli általános iskolájában nem kellett ilyeneket csinálniuk. Ez az első alkalom, hogy azt a sulit képes kedvelni valamilyen okból.  Nemigen füllik a kedve ahhoz, hogy tanuljon, talán azért, mert nem éppen olyan tantárgyakat választott, amik közel állnak a személyiségéhez. De például ott van a kviddics, csak azért ment bele, hogy örüljön az anyukája, hogy végre mozog, meg hogy ne mondja, hogy semmi új dolgot nem próbál ki, és lám bejött neki. Egy meccse volt, azt ugyan elveszítették, gólt sem dobott, de jó buli volt. Volt az az Eridonos fiú, jól magára is haragította, valószínűleg az összes következő meccsen rá lesz állva a srác.  A meccs utolsó gurkóját is valószínűleg tőle kaphatta, de Leonienak hála nem érte semmi baj, akkor sem. Szerencsés alkata van a kviddicshez, mert apró, és kicsi a testsúlya, emiatt könnyen tud suhanni, és nem ütközik akkora légellenállásba, mint a nagy trampli fiúk.
A mai nap is hosszas tanulás imitálás után, ami inkább abból állt, hogy a képeket nézegette a tankönyvben, meg abból, hogy egy teljesen más könyvet lapozgatott, úgy döntött, hogy jár egyet a kastélyban. A másik könyvből próbálta ő gyakorolni a pálca nélküli varázslást, eddig nincs sok sikere. Nem érzi a kezében az erőt, azt az átható bizsergést, amiről a könyv ír. Nem feltétlen a lányok zavarták, igaz, hogy szívesebben van egyedül, mint a társaságukban. Persze ez nem azt jelenti, hogy nem kedveli őket, egyszerűen csak nem tudja lekötni az a sok csacsogás, amit leművelnek. Miért nem lehet szép csendben, egy burokban ülni, és úgy tanulni? Mary megtudta, hogy a szőkeség sétára indul, vele szeretett volna tartani. Szemmel láthatóan neki sincs sok kedve a tananyag fölött görnyedni, Adrinak meg jó napja van ma, úgyhogy közösen vették nyakukba a kastélyt. Friss levegőt szerettek volna szívni, ám ahogy az erkélyhez közelítenek, veszekedésre lesznek figyelmesek. Adri egy pillanatra megtorpan, és fülelni kezdi a jelenetet. Egy lányt valaki megcsalt? A fiú bántani akarja, amikor az megfenyegeti? Hiszen ismerős ez a hang, ez Leonie! Most viszonozhatja a kviddicses segítséget, közbelép. Nem tudja, hogy Mary mit szeretne, de ezt ő nem fogja hagyni. Az ilyen csalfa fiúkat amúgy is szereti csak úgy hobbiból lekaszálni.  Feltépve az erkély ajtót azonnal kapcsol, díszkövek, nem messze a sráctól. Előkapja a pálcáját, az egyik méretes darabra irányítja, s a megfelelő pálcamozdulat után kimondja a varázsszót, ami a Exlukhops.  A bűbáj alkalmas tárgyak megemelésére, az elsős sárga egyenesen a fiú hasához irányítja a biogén elemet, remélve, hogy sikeresen célt ér.  Azonnal Leonie előtt pattan, és feltartott pálcával megáll előtte. Igazán ijesztő látványt nyújthat, alig magasabb a vörös főnixlánykánál. Szemeivel szikrákat szórva figyeli a fiú minden mozdulatát, mialatt sziszegve megszólal.* - Megcsalod, és még van képed bántani?! Milyen férfi vagy te? * Mondaná, hogy kezdj magadhoz hasonlóval, de igazában a jelenlévők testi adottságai miatt leginkább a sok lúd disznót győz elv érvényesülhetne. Ő ezért nem kezd a másik nemmel, ebben a korban még olyan csalfák, és még ők vannak felháborodva, ha ezért szakítanak velük.*

A banda

* A szöszimösz nyomában hamar ott lohol Mary is, aki szintén nem rest, és egyenesen elföldeli az Eridonos srácot.  Adri elkerekedett szemekkel, de tekintetében mégis lobogó büszkeséggel sandít a szobatársára. Tanulékony kislány, annyi szent. Ha így folytatja, még a végén megtanítja trágyagránátot, vagy valami ilyesmit készíteni. A támadások sikeresen célt érnek a fél csupasz barna hajú srácnál, aki rögtön magyarázkodásba fog. Ria kételkedve, szúrós pillantásokat odavetve hallgatja az esti mesét, amihez ezúttal nem volt tévé maci, noha eggyel több szőrös mellkast látott, mint amennyihez perpill kedve lenne. * - Öltözz már fel! *Utasítja parancsolóan, nyilvánvalóan nem abból a megindíttatásból, hogy aggódna a fiú egészségi állapotáért. A főnixlegény hadoválni kezd valami pulóverről Leonienak, az unikornis leányzó nem csak a hajszíne miatt nem értett belőle egy szót sem, kezd zavarossá válni a történet. Miféle pulcsiról van itt szó? Még a végén kihozzák, hogy Leonie felsőjét horda a fiú, és emiatt van az egész vita. Leonie Adri háta mögé rejtőzve válaszol a szituációra. A szőke lány talán 1-2 centivel lehet magasabb a vöröskénél, így nem éppen alkalmas teljes fedésre, mint egy alapozó, vagy korrektor, de mindent megtesz, hogy takarásban tartsa a valószínűleg félő Eridonost, aki végre megszólal a műsor közepén, pontosan azt a választ adta, amire Adria számított. Ron nem mond igazat, csak beijedt pár lánykától, olyan váratlanul érte a kő, meg a sár. Leonie a háta mögött felbátorodva, a fiú utasítására hozzávág egy párnát. Adri erre megereszt egy gonosz vigyort, nem is tudta, hogy ennyi embert is betaníthatna trágyagránátot készíteni. A horoszkópja szerint úgy is új dolgokat kéne kipróbálnia, miért ne lehetne az rögtön az, hogy segít az embereknek olyanná válni, mint ő? Tökéletes terv. Leonie utolsó mondatára egy picit elkerekedik a szeme, és odafordul hozzá, valamiféle grimaszt vágva. Tessék? Jelenleg rajta több pulóver van, mint a srácon. A megcsalást simán el tudja képzelni, de a szöveg első felét balladai homály fedi. De biztos úgy van, ha Leonie ezt állítja. Ekkor váratlan fordulat következik, egy ismerős arc jelenik meg, a dühös, szerelmes Rómeó. Tiszta Shakespeare, csak az itteni erkély jelenet némileg módosult. Ja, hogy Zsolti volt ott az előbb a folyosón? Látott valami alakot mászkálni, de a Vujity Tvrtko álcája miatt nem tudta olyan mélységekben leelemezni a vonásait, mint ahogy szerette volna. A fiú egész show műsort rendez, amit a lány csak behúzott alsó ajakkal figyel. Picit megdönti a fejét, és azon tűnődik, hogy hogyan csöppent bele ebbe a már-már Mónika showba illő jelentbe. Sosem látta még ilyen agresszívnek a Levitás srácot. Úgy tűnik, hogy mindjárt egymásra mennek Leonie kezeiért. Nem látja ruhában pontosan, hogy Zsolt milyen adottságokkal rendelkezik izmok terén, így azt sem tudja megsaccolni, hogy melyikük nyerné a birkózást. Ha öntenének rájuk még egy kis sarat, menő iszapmeccset nézhetnének végig a lányok. Úgy lenne fair, ha Zsolt felsőjét is leszakítaná valaki egy jól irányzott diffindoval, ám erre Adri részéről nem kerül sor, egyelőre csak nézi, ahogy az ösztönös birtoklási vágytól hajtott srácok egymásnak feszülnek, mialatt azon tűnődik, hogy Leonie hol szedte össze ezt a két szerencsétlen hősszerelmest, nem is tűnt a végzet asszonyának.* - Komolyan? Ezek ketten? Ne már! *Súgja oda a háta mögött álló Eridonosnak. Zsolt tovább kiabál mindenféle agresszív dolgot, így Adri megelégeli ezt a lányos hisztit, felemeli a pálcáját, amit Zsolt felsőruházatához szegez, és elkiáltja magát,*- Diffindo!* Ugyan ezzel a saját retinájának árthat főleg, de jó móka lesz nézni a folytatást, ha sikerül eltalálnia a kék fiút.*

Telenovela brasileña


* A helyzet elég érdekesen alakult, talán ettől fordulatosabbra csak a brazil szappanopera írók tudnák alakítani. Ha rajtuk múlva, valaki perceken belül megvakulna, vagy valamelyik tanár, mondjuk, a repüléstan éppen elsuhanna a járgányával az erkély mellett. Minden van itt, szép menyecske, szerető. hősszerelmes, meg a két felesleges emberke, akik megkavarják a port. Ebből az egyik általában egy buta szőke, ami jelen esetben csak félig igaz, és nem úgy, ahogy a gonosz emberek gondolnák.  Ron drámai monológját érdeklődést színlelve hallgatja végig. Nem érdekli különösebben, ha igaz, ha nem. Unottan pislog maga elé, egy finom ásítást is elereszt. Mikor végre befejezi a főnixlegény a hosszas magyarázást, utána utasítgatni kezd, majd végül színpadiasan távozik. A szőkeség szíve szerint utána küldene valamilyen átkot, már csak azért is, a móka kedvvért, de most valamiért megszánta a szegény évfolyamtársát, így csak „finoman” utána szól.* - Naa, beijedtél? Nézz már rá, simán lenyomod! Küzdjééél! * Kiáltja karjaival hadonászva, ám az egyetlen dolog, amit hall, az csak Leonie kiáltása. Szóval nincsenek együtt a gyerekkel. Pedig ők lehetnének a Bagolykő terelő párosa, az esküvőjükön Adri, Amanda és Robi koszorúslánynak öltözve szórnák a virágszirmokat, Kiva meg Bogár lehetnének a tanúk, Ármin pedig összeadná őket, és aranyos, vörös hajú, baseball sapkás gyerekeik születhetnének, Zsófia és Leopold. Közben Mary heveny röhögő görcsöt kapott, mire Adri csak a szemét forgatta. Ne már, ennyire nem lehet komolytalan valaki? Igaz, hogy a helyzet már annyira abszurd, hogy oldani kell a feszültséget valahogy. Pláne, amikor a Levitás fiúról lekerült a póló, a szőkeség eltakarja a szemeit. Ez egy határozottan, hibás döntés volt. Elvégre mégis csak pénzbe került a ruhadarab, ráadásul ő egy hajtó a csapatukban, így elég könnyen elkaphatja egy gurkó, hogy ha magára haragítja a fiút. Végül úgy dönt erőt vesz magán, és kisandít az ujjai közül. Egy tökéletesen megmunkált férfitest állt vele szemben. Váó, na de Zsolt? Nem is mesélte, hogy a könyvek mellett a súlyzók és a szteroid tabletták társaságában is szívesen múlatja az idejét. Ebben a srácban több van, mint eddig sejtette. Nem sokszor volt eddig ilyen helyzetben, a nevetőgörcs nem az ő formája, így inkább elkezdi a haját dobálni, és színpadiasan rebegtetni a szempilláit.* - Ó, Zsolti… nem is említetted, hogy gyúrsz… * Mondja a tőle telhető legédesebb hangon, a lehető legkomolyabban. Nem fenyegeti nagy veszély, hogy elröhögi magát, az alapvetően nem az ő formája. Ahogy tovább analizálja a fiú adoniszi testi adottságait, az tovább beszél, ismét idegesítő dolgokat. Erősen megmarkolja a pálcáját, ám ezúttal inkább nem sújt le, így leereszti, mialatt vesz egy nagy levegőt, és lesüti a szemét. Zsolti csak mondja, és mondja.* - Zsolti nem hoztunk felmosót, kevésbé csöpögjél már! Te fogod feltakarítani a nyáltóóóócsááát! * Parancsol rá a végét erőteljesen megnyújtva, már már kényeskedve.*

Balcón comedia

* Egyre kevésbé színleli, hogy nem érdeklik az események. Izgatottan cikázik a tekintete egyik évfolyamtársáról a másikra. Ez kezd egyre inkább egy túljátszott, művi brazil szappanoperára hasonlítani. Magában már el is nevezte Ront Roldanillo Carilla Estebanonak, Zsoltit pedig Gaudencio Alfonso Bernardonak. A lányok nem viselkednek annyira színpadiasan, a fiúk gázosak inkább. Ha majd emberesedni fognak, vajon lesz olyan menő brazilos szakálluk? Egyelőre még kisfiúk a drágák, igazi kis fenegyerekek. Ekkor Roldanillo Carilla Estebano újra feltűnik a színen, és egyből le is átkozza a szőkeséget. A lány ujjai összecsomósodnak a váratlanul érkező átok hatására. Ettől teljesen kiakad, nem szereti, ha csak úgy váratlanul leátkozgatják.* - Óóó, hogy pusztulnál meg, te… kis…te!Igenis haragszunk! * Kiált rá a dühtől tajtékozva. Mit merészel ez a gyerek? A pálcája a földön, itt van két őrült srác, mi fog még történni. A pillantásával ölni tudna. Már el is tervezte, hogy hogyan fogja felrobbantani a drága jó Eridonost. Rossz emberrel kezdett ki, az már biztos. Ráadásul még egy terjengős, béna szöveget is elmond. Ahogy a sületlenségeiről, meg a világbékéről hablatyol Adri odalopódzik a háta mögé, és megpróbálja erőből fenékbe billenteni, remélhetőleg nem szúrja ki a lopakodó sárgát. * - Hogy te mekkora egy szerencsétlen hippi vagy! * Üvölt ismét az Eridonosra. Szánalmas, az az unalmas szappanoperaszerű monológ, amit előadott. A színjátszósok biztosan örülnének neki, nagy tehetség.*- Tán csak nem félsz verekedni? * Cukkolja újra Ront, remélve, hogy ezzel össze tudja ugrasztani a két srácot. Kíváncsi rá, hogy a kettő közül vajon melyikük tudná jobban elpüfölni a másikat.* - Nincs fegyverszünet! * Sziszegi dühösen Ronnak. Csak menjen ki az átok hatása, meg fogja keserülni a főnixsrác, hogy belekötött Adriba. Zsolti monológjára a férfiakról csak helyeselve bólogat. Nem hitte, hogy Gaudencio Alfonso Bernardoval még valaha is egyet fog érteni valamiben, de így történt.  Ezt a ritka pillanatot valami furcsa dolog töri meg. Maryre valamiféle nyálka kezd felülről csöpögni, ami fájdalmat okoz neki, és mintha… kisebb lenne? Mi? Az hogy lehet? Adri most már nem foglalkozik a két jómadárral, szobatársát kezdi kémlelni kikerekedett szemekkel.* - Mi a? Mary, állj el onnan! *Utasítja undorral az arcán. Az az izé valami förtelmes. Nem lehet, hogy Zsoltiból jött a nyál, mert ez felülről folyt le. Meg a szavai csak nem okozhatnak ilyet. A fiúkat kezdi gyanúsítani, így ismét méregzsákká változik, és üvöltözve visszafordul.*- Halljam, melyikkőtök szórakozik, mi?! Pont Maryvel? * Fakad ki, majd’ felrobbanva.  Szegény szinte semmit nem csinált, erre vele kell szórakozni. Oké, hogy Mary, mint Adri, de ez akkor sem volt szép dolog.* - Mary tudsz jönni? Megyünk a gyengélkedőre! *Szerencsétlenül,de felveszi a pálcáját a földről, és reméli, hogy tud, mert nem akar hozzáérni, fél, hogy ő is összemegy. A magasságát tekintve elég kellemetlenül érintené.* - Szánalmas banda! * Kiáltja a küszöbről a fiúknak. Reméli, hogy Leonie is követi a két Navinést a gyengélkedő irányába. Megnyugtatná, ha nem maradna velük egyedül.*

Zsolti
Nőnap reggele


* Ó, igen! Nőnap van megint, ez majdnem olyan nyálas, mintha Valentin nap lenne. Adria gyomra mind a kettőtől felfordul, baromságnak tartja, hogy a férfiak egy évben kétszer (Anyák napjával esetleg háromszor) úgy csinálnak, mintha törődnének a nőkkel.  Unottan felkel, s csak remélni tudja, hogy ma nem várja semmi az ágya végében. Szerencséje volt, ezúttal nem lelt gyanús ajándékra. Máig nem tudja, hogy ki küldte neki a múltkor a csokit, de legalább nem volt benne szerelmi bájital. Fogalma sincs, hogy ki lehet a titkos hódolója, mindenesetre piszkosul zavarja a puszta léte is. Komótosan felölti az iskolai egyenruháját, megfésülködik, arcot mos meg feldob egy kis színezett ajakápolót, ő köszöni, készen áll arra, hogy egész álló nap ünnepeljék. A klubhelyiségen áthaladva virággal a kezükben lát lányokat, és azt beszélik, hogy valami elsős Levitás osztja ezeket a nagyteremben. Ó, ki lehet ilyen romantikus? Van egy sejtése, ezért miután az órájára pillant, visszasiet a klubhelyiségből a hálószobájukba fogja a dugiban rejtegetett kóláját, és előkészíti a meglepetést. Igazán meg kell hálálnia, hogy ilyen rendes ez a fiú. A múltkori erkélyes-gyengélkedős balhé után megromlott a viszonyuk. Reméli, hogy a srác szereti ezt a mugli löttyöt, közösen iszogathatnák, akár a játszóteres találkozásukig visszahozhatnák a kapcsolatukat. Lehet, hogy a pszichológus néni azt mondaná, hogy Adri azért olyan kis gonoszkodó a sráccal, mert őt még nem szerette senki úgy, mint ahogy Zsolti imádja Leoniet. Pedig Adrit nem kell betörni, elvan a maga kis világában. A legtöbb embernek úgy tűnhet, hogy jégszívű leányzóról van szó, pedig ez koránt sem igaz. Mondták rá a mugli általános iskolájában, hogy jómadár. Pedig ez teljesen téves állítás, madárnak túlzottan is ember, jónak meg… nos, rossz.
Vissza a mai történésekhez. Szóval előkészült a fiúnak szánt bocsánatkérő meglepijével, felpakolja az üveg lightos kóláját és elindul a nagyterem irányába, ahol meg is pillantja évfolyamtársát. Gyorsan odasiet hozzá, és bűnbánó nagy szemekkel köszönti.* - Szia, zavarhatlak? Úgy gondolom rendeznünk kéne a múltkorit… *Kezd bele a mondókájába. Nem mondja ki, hogy sajnálja, ahhoz túlzottan is büszke, meg túlzottan is önmaga, de úgy érezheti a fiú, mint aki békülési szándékkal közelít felé.* - Tök rendes tőled, hogy gondolsz a csajokra. Más nem ilyen… lovagias. *Normál esetben más kifejezést használna a lovagias helyett, olyat, aminek köze van az emésztőnedvekhez, s enyhén lúgos kémhatása van. Ám ma nem kötekedik, esze ágában sincs kiejteni a száján a 3 féle mirigy által termelt testnedv nevét.* - Hoztam mugli kólát, remélem szereted! Nincs itt ilyen minden nap! * Folytatja csevegő hangon, finom mosollyal az arcán. Ez az egész megalázó neki. Megpróbálja felbontani, ám nem megy neki, így a fiú felé nyújtja. A múltkor látta, hogy micsoda izmai vannak, ciki lenne, ha ő sem tudná kinyitni az üveget.* - Segítenél? *Kérleli csilingelő hangon.*

Zsolti
Nőnapi zárás

* Nem hitte volna, hogy lesz még bármi, ami ennyire fel fogja lelkesíteni, mint ez a mai nőnap dolog. Az ilyen dolgok általában lelombozzák, szíve szerint ki sem mozdulna az ágyából és csak olvasgatna, meg langyos kakaót majszolgatna keksszel egész álló nap. Ő amúgy is köszöni, nagyon jól elvan egyedül, sőt mondhatjuk, hogy irritálja az emberi társaság, főleg ha az némi butasággal is párosul. Ám most a klubhelyiségben hallottak nagyon felbirizgálták a fantáziáját, így ennek hála meghozta amazon döntést , miszerint ma közösségi programot tart.  A nagyteremben sok nőtársa mászkált virággal a kezében, részben valószínűleg a jó öreg Zsolti közbenjárásának hála. Az óriási csarnokban szétpillantva egyetlen legényt sem lát még a vidéken, aki megtenné ezt a gesztus a nőtársaiért. A srác meglepően kedvesen fogadja a szőkeséget, ahhoz képest, hogy a múltkor megszabadította a felsőruházatától, és nem épp kedves dolgokat mondott rá meg arra a Ronra. * - Ja, a miénk... hurrá! * Feleli némi iróniával a hangjában, picit szem forgatva. Még mindig nincs kedve ezekhez az anyagi haszonhajtásra létrejött ünnepnapokhoz. A kereskedők drágábban kínálják a portékáikat, a virág és a csokoládé ára is emelkedésnek indul. Olyan ez, mint az anyák napja, meg a ballagás a muglinál. Zsolt egyre meglepőbben viselkedik. Ha belé fele annyira kötöttek volna, mint amennyire azon az este ő kötött a kék fiúba, akkor bizony halálnak halálával halna az illető, nem még efféle baráti hangnemben csevegne vele.* - Áh, oké. Kösz. *Válaszolja szűkszavúan, inkább nem hozza fel a dolgokat. A kviddics meccsen majd a fiú fogja védeni, érdemes feszültségmentessé tenni a viszonyukat, ha nem akar Winnetunál kikötni. A férfi biztosan pikkel rájuk, amiért viccelődtek rajta, ráadásul Adri is életében először volt annyira szőke, hogy magát buktatta le. Goldman sem volt rest, egyből az új pszichológushoz küldte, pár nap múlva fogadta is.* - Rosszban vagy? Én melyik kategóriába esem? * Kapja fel a fejét a fiú mondandójára, miközben nagy kék szemekkel figyeli annak minden reakcióját. Tényleg különös teremtés a Levitás, majd kikérdezi róla a bátyját. Hogy lehet, valaki egyszeriben ilyen érzelmes, és olyan agresszív, mint amilyen a múltkori eset alkalmával volt? * - Balcsi? Bele is mersz menni? * Kérdi némileg célozgatva a srácnak. Ha elég bátor, akkor biztos meg mer mártózni a még hideg tóban. Ha ő is menne, egészen biztosam cukkolná, hogy tegye meg. Ha olyan jól rá tudja venni, mint a bunyóra, akkor cudar nagy mókában lenne része. Ő is finoman elmosolyodik, amikor a fiú elneveti magát. Könnyen azt lehetne hinni, hogy viccesnek találja, amit az előbb mondott az évfolyamtársa, pedig csak azt képzelte el, ahogy az visítva menekül ki a néhány fokos vízből. A vigyor hamar lelohad a képéről, amikor Zsolti összefröcsköli a kólával. Kezeivel a föld felé suhint egyet, miközben morog egyet. Nem lehet igaz, hogy a fiú nem tud kinyitni egy szénsavas üdítőt! A muglik között nőtt fel, tudhatná a helyes technikát.* - Ó, hogy a… fokozatosan engedd ki a szénsavat… * Akad ki még mindig erős morcossággal a hangjában. A végén még motyogott valamit, amit a fiú nem érthetett, de talán jobban is járt így. Átveszi a kólát, durcás pillantások kíséretében.* - Ki kell neki, megyek… megoldom. *Folytatja még mindig szikrákat szóró tekintettel. Nagy levegő kicsi szőke, ő fog megvédeni a gurkóktól, nem szabad ledarálni.  A rózsát bólintva elfogadja, a fiú amúgy sem számíthatott volna tőle nagy puszikra meg ölelésekre, de így pláne nem kap. Összefogja a virágot meg a flaskáját, s neheztelő arckifejezéssel a képén biccentve elköszön, majd sietősen eltűnik, hogy minél hamarabb átcserélje a pecsétes gúnyáját.*

Bál

---

ruha; hajszín,cipő;smink
Mary, Amanda, NikiNiki, Emma, Keith

* Végre eljött a bál, Adrika nagy napja. Hosszas tanácskozás, szervezkedés kellett ahhoz, hogy megszervezzék a tusa programjait és elrendezzenek mindent, ami szükséges a zökkenőmentes működéshez. A megfelelő komolyságot már bukta, mert a múltkor Emma valami csúnya trükkel rávette, hogy fessék be szivárványszínűre. Persze a világos hajszínén kiabálva meglátszott ez a kis trükköcske, úgyhogy most új hajszínnel, mégpedig vörössel nyomul a buliban. Ez valami könnyen kijövős fajta, de azt a sok harsány színt sajnos egy világosszőke nem tudta volna befedni. Lényeg a lényeg, pár nap múlva újra szivárvány fog virítani a kobakján. A gyömbér loknik lágy hullámokban omolnak le a vállára, az arcára nem dobott fel túl sok sminket, csak épp annyit, hogy üdébbnek tűnjön tőle. Egy dísztalárszerű, drapp ruhát visel az estélyre, igazán nem cifrázta túl a dolgokat. Hozzá egy menta zöld balerina fazonú, lapos talpú cipellőt választott. Hiába tűnne tőle magasabbak, ma a kényelemé a főszerep. Elvégre még lehet dolga a teremben, a munkája nem ért véget az adminisztratív és kreatív munkálatokkal.  Megbeszélték Maryvel, hogy együtt indulnak a bálba, elvégre szobatársak és a 3 lány közül talán vele van legjobban el. Meg ugye a szobatársa még nem tudhatja, hogy ez az ő nagy napja lesz, hiszen lehetséges, hogy benne tisztelhetjük a Bagolykő bajnokát és ezzel beállhat a sorba a jelenlévő 3 közé. Biztos sokat fog segíteni a jelenlétük a diákoknak a felkészülésben és motiváló erőként is hathat. Ő maga még nem sokat beszélt velük, eléggé kínosnak érzi, hogy nem tud angolul, máshogy meg nem nagyon közelíthetőek meg. Persze ő nem fogja kérni, hogy tolmácsoljanak, annál sokkal büszkébb. Adri is szívesen indult volna a tusán, de hát ugye nem így jött ki a lépés. Egy ilyen nagyszabású dolog résztvevőjének lenni is megtisztelő feladat, jól fog mutatni később az önéletrajzában, hogy mindezt másodikos fejjel, a tusaszervező csapat legfiatalabb tagjaként vitte véghez.
A terem lenyűgöző szépségével nem sokat törődik, bár egyszer körbeforgatja a tekintetét.  Jó munkát végeztek a manók, szerencse, hogy legalább ezt nem nekik kellett megcsinálni.* - Ja, háátöö jó. Te nem akarsz jönni? Szép lett a terem, nem? * Kérdi Marytől kicsit zavarodottan, sikeresen visszatért a valóságba. Meglepődött ezen a kérdésen, kicsit megköszörüli a torkát majd a szobatársának biccentve és a szervezői asztal felé mutatva tovább megy. Neki ott a helye, igazi VIP vendég. Nem éppen a szavak embere, remélhetőleg Mary is azt szűri le belőle, hogy „ne haragudj, most mennem kell, mert ott van dolgom”. Elfoglalja a számára kijelölt helyet, majd néha lankadó figyelemmel ugyan, de végighallgatja a beszédeket. Tapsol ahol szükséges, és körülbelül ennyi. Nem egy partiállat a kiscsaj, úgyhogy azt szeretné, hogy vége legyen ennek az egésznek. A lényeges rész, amikor kiosztják a kitűzőket. Akkor leginkább a saját házából valóknak tapsol, meg azoknak, akikkel jóban van valamennyire, de azért tessék-lássék módjára mindenkinek jut a gratulációjából.  Amandával kommunikál igazán csak az asztaltól, a tanácsára a levitások irányába néz. Ó, igen az utóbbi hetekben a társalgásaikban gyakran feltűntek a kis áfonyák, kiélték magukat a jelentkezési lapok értékelésénél is. * - Hm… *Hümmögi Amandának az alsó ajkába harapva. Kétségtelen, hogy nem éppen kifinomult viselkedési forma. * - Intézem. * Suttogja oda kurtán, majd miután szabadfoglalkozásra kerül a sor, szigorú léptekkel indul el a levitások csoportjának irányába. A pontverseny miatt amúgy is eléggé morog rájuk, valljuk be, ezen nem sokat segít ez a kis jelenet.* - Khm… *Szólítja meg a már kviddicsező társát vigasztalgató áfonykát. Jé, Zsolti sír? Nem a lábszag teszi, annyi szent. Egy szempillantásnyit időzik a tekintete a bál előtt valószínűleg hagymát pucoló Zsoltin, majd újra visszafordul a barna lányhoz.* - Kevésbé feltűnően mezítlábaskodjunk, a vendégek nem ehhez vannak szokva!  * Nem azzal van a baj, hogy töri a lábát a cipő- bár előre fel szokás próbálni a lábbelit-, hanem a víg lóbálással. Egy áttáncolt este után természetes a dolog, de épp csak belebújt, nincs olyan messze a Levita torony, vagy hol élnek ők. Nem messze tőlük meglátja Emmát és a szőke fiút a folyosóról. Még szerencse, hogy utóbbi nem terjesztette, hogy picit összeroggyant akkor ott. Emma szeme is eléggé vöröslik, mintha sírt volna, vagy ilyesmi. Mi van ma, mindenki a manóknak pucolt hagymát a lakomához?* - Sziasztok! * Battyog oda, majd megáll keresztbefont karral. Lehet, hogy a bizalmatlanság jele, meg megakadályozza, hogy áramoljon belőle a csí, meg a csá, de nem zavarja. Azért az unikornis lányra még neheztel a haja miatt, hogy néz már úgy ki? Ha teljesen meg akar tőle szabadulni, akkor rengeteget le kell vágni a hajából.* - Zsoltit mi lelte? Megint dobta Leonie? Ahogy láttam, elég furán viselkedett egész este.  * Keith szemmel láthatólag jobb passzban van, mint a félig ír leány. Kiválasztotta a leggusztább sütit, amit, - ha jól tudja- semmilyen nemzet tiszteletére nem készítettek, de attól még nagyon finomnak tűnik. A gyümölcsös sütemények a kedvencei, a szokásos csokis sütijéből valahogy már elege van. Ő is szerez magának egyet, majd bárgyú mosollyal visszalép hozzájuk. Szocializálódunk Adrika, gyerünk!
Közben a fiúk egyből lecsapnak a bajnok lányokra. A francia meglepően kedves, egyébként vele kommunikált a legtöbbet, mert képes volt valamennyire megtanulni magyarul a tusa tiszteletére.*

Máté

ruha

* Nagyon sokáig esett az eső az utóbbi időben a környéken. Mintha valami mágikus időjárás-manipulátor szívózna a környéken lakó népekkel. Az Evapores már a reggeli készülődés része volt, hogy ha kviddics edzésre ment, arcmosás, fogmosás, fésülködés, és védelem a vihar elől. Rendesen megedződtek az erős széllökésektől és az arcukba csapó hidegvíztől. A múlt héten kicsit meg is volt fázva, az immunrendszere nem fogadta kitörő lelkesedéssel ezt a fajta  fejlesztési módszert.
Hogy most végre előbújt az első napsugár, boldogan tódul ki a faluba. Egyébként nem túlzottan rajong a napfényért, mert bántja a bőrét és szeplős meg anyajegyes lesz tőle, de most egyszerűen már hiányzott neki. Kihozott egy általa golyóstollal átmásolt füzetet, amiben a pergamenekről rótta át, hogy könnyebb legyen tanulnia. Sokkal jobban szereti a hagyományos mugli íróeszközöket, noha minden vágya volt már, hogy a saját „fajtája” között tanulhasson. Ide valamivel könnyebben tudott beilleszkedni, elvégre nem kellett attól félnie, hogy ha felhúzzák, akkor felrobbant valamit a közelükben, meg itt a szívproblémáját sem sokan tudják. Igaz, volt pár kellemetlen fejmosása, de igazában Keitht leszámítva senki nem látta összerogyni, ő meg szerencsére tartja a száját, így lényegében senki nem tudja szekálni vele. Az alsós tanítónője akaratlanul is ezt tette, hiszen agyonféltette mindentől a kicsi lányt, amivel még inkább elmélyítette a bezárkózást.  
Tehát felkapta a legkényelmesebb farmerját és pólóját meg a táskáját, benne a szokásos dolgaival is a nyakába vette a falut. A cukrászdába sietett és vett egy jól megérdemelt hatalmas marcipános fagylaltot. Az utóbbi időben rengetget görnyedt a könyvek felett, ráadásul a tusaszervezés is nagyon leköti az erejét, úgyhogy most ennie kell a kedvenc édességéből. Az eddigi hűvös időben nem túlzottan kívánta a hideg ételeket, úgyhogy most annál inkább belevetette magát a jeges finomságba. Nem szeret evés közben nyugton ülni, úgyhogy nekiállt sétálgatni a falu utcáin. Amikor már majdnem elnyalta a fagylaltját a játszótérhez ért, ahol mindössze csak egy fiú ücsörgött a hintán. Az egyik padra ül le, ami nem fekszik túlzottan messzire a hintától: ez az egyetlen árnyékos pontja a játszótérnek, mert azért azt mégsem szeretné, hogy tanulás közben a nap a szemébe vágjon. Kinyitja a táskáját, amiben lapulnak a szövegkiemelői meg kiderült, hogy üres pincérblokk is van nála, úgyhogy azokra is ki tudja írni a fontosabb fogalmakat, úgy sokkal könnyebb lesz készülnie. Nekikezd a legfontosabb adatok másolásának, s a padra helyezi a már kész alkotásokat. Megeszi az utolsó falat jeges csodát, majd halkan morog egyet. Hát nem lefújta a cetijeit a szél a földre? A szőke sem rest, egyből a lapok nyomába ered, a legtöbbet el is kapja, hiszen csak a pad elé kerültek, ám pár valami 1-2 méterre állt meg a fiútól. Gyorsan felkapja a táskáját- nem hiába, magyar gyerek: azt hiszi, hogy ami nincs lebetonozva, azt ellopják- és a lapok irányába megy. Miután eléri és a többi közé fogja ránéz a fiúra. * - Aj, ez a széllökés. Legközelebb bent írom ezeket a vackokat. * Motyogja, majd mit sem törődve az esetleges gyűrődéssel betuszkolja a fecniket táskájába, és inkább a füzetét veszi elő. Lehuppan a fiú melletti hintára, majd kinyitja az aktuális tananyagnál.* - Néhány tanár őrület, hogy mennyit ad fel. * Dohog félig magának, félig a srácnak. Még szerencse, hogy nem másnap írnak, mert biztos, hogy csúnya vége lenne.*

Máté

*Ezeket a francos magolós tárgyakat jövőre egész biztosan le fogja adni, mert folyamatosan megkeserítik az életét-de legalábbis a délutánjait, amikor legalább félóra-óra pluszmunkát rónak rá. És ez még csak a tanulókártya készítés meg a különféle jegyzetek kiírása, az után jön a fekete leves: a memorizálás. Már megbánta, hogy olyanokat is felvett, amihez semmi kedve nincs, de hátha hasznos lesz a későbbi munkája során. A jelenlegi állás szerint legszívesebben mugliviselkedéselemzőnek menne, de azokból elég sok van, hiszen sok mugli felmenőkkel rendelkező fiatal választja magának ezt a hívatást. A mai viszonyok között ki tudja, hogy az anyja elég protekciót nyújtana-e neki, hogy ha esetlegesen erre szakosodna, úgyhogy úgy tűnik, nem a szíve fog dönteni leendő munkahelyét és szakterületét illetően.
Na, tehát ez a szél még tovább mérgesítette a szőkeség tanuláshoz fűződő viszonyát, ráadásul itt van ez a fene nagy jó idő a sok vihar után. Az utóbbi időben nem is mozdult ki a faluba, mindene megvolt a kastélyban, úgyhogy nem is hiányzott különösebben a hely, de most inkább fedezné fel újra a vidéket, mint okosodna.
Ahogy a lapokat hajkurászta nem is nagyon nézett az ismeretlen srácra, így nem is vehette észre, hogy az valamitől nagyon fél. Amikor az utolsó fecni becserkészésén is sikeresen átesett, csak akkor pillantott rá, szemmel láthatóan nem örül a társaságának, sőt mi több reszket. Ilyen melegben?* - Te fázol? Nem tán lázas vagy? * Kérdi meglepve, majd újra visszafordul a füzetéhez, de ettől függetlenül várja a fiú válaszát. A múlt héten rajta is kifogott az a nyálkás idő, de kiheverhetr. Van a környéken pár gyógyító, ha mégis komolyabb lenne a gond. Az iskolában az ijesztő, a faluban meg a muglimániás, aki megszurkál. Mondjuk inkább ott vett a múltkor valami édes cukros torokgyógyszert, mint hogy keserű bájitalokat szürcsölgessen. Újra felnéz a jegyzeteiből, lényegében csak az ismeretlenre pislog egyet, majd úgy csinál, mintha tovább olvasna. Valami aranyvérű lehet, aki kinézi a mugli cuccai miatt. Pedig ő köszöni szépen, varázsló szülőkkel rendelkezik, ez a megszokás, vagy mi a szösz. Egy kicsit megdöbben azon, hogy újdonsült ismerőse magántanuló. Hallotta, hogy vannak ilyenek, elvégre elég sokan kapcsolódnak be később, de hogy ilyen közellakó is az legyen? Vagy csak most jött valaminek és itt szálltak meg? Nem áll neki kérdezősködni a miértjéről, őt sokkal inkább a hogyan érdekli.* - S segítenek valamit a tanárok, vagy akkor egyedül készülsz? * A mugliknál bizonyos esetekben adnak pár órát a diákoknak a pedagógusok, bár ott azért könnyebben kivitelezhető, elvégre egy átlagos iskolában a környékbeliek tanulnak, és nem külföldi a nebulók kb. fele. * - Egy ideig én is voltam az régen. * Amikor nem tudták megregulázni még a szívét, akkor pár hónapig iskolába sem engedték, mert féltek, hogy megárt. Azokban az időkben otthon sem nagyon volt, nem még suliban: hetekig csak a kórház falát bámulta.*

Bátyus

*Elég régen nem találkozott már a bátyjával, amióta Yannick prefektus lett hirtelen megszaporodtak a teendői. Sajnos nem csak a fiúnak van sok dolga, Adri is krónikus időhiányban szenved, hála a tusának meg a rengeteg tantárgynak, amit felvett. A tesója is hasonlóan túlbuzgó volt a tárgyfelvételt illetően, úgyhogy mindig csak a kutyafuttában tudtak beszélni. Az elmúlt 1,5 hétben csak az étkezések alkalmával látták egymást, illetve váltottak pár szót, ergo már roppantul itt volt az ideje egy közös bátyó-húg programnak. A srác az utóbbi hónapokban jelentősen megváltozott, és ez csak részben vált az előnyére, mert bár sokkal nagyobb az önbizalma és sokkal határozottabb lett, valahogy mégis jobban szerette a régi, csendes bátyját. Azt hallotta, hogy még tetkója is van már, ám ezt nem akarja elhinni. Nem teszi neki szóvá, hogy mi ez a nagy keménykedés, amennyire tudja Mirának van hozzá köze, valahogy sikerült átnevelnie a bátyját, aki ki szeretett volna törni a láthatatlanságból.  Ő biztosan nem vállalkozna egy ilyen átnevelődésre, mert bár szeretne népszerűbb lenni, tudja, hogy ez úgysem fog bekövetkezni, szóval ilyenekre nem is vágyik inkább. Elég sok minden változott, amióta a kastélyba érkezett, például lett egy igazi barátnője, Amanda, illetve találkozott egy gyerekkori barátjával Cappel is, vele még csak alakulóban van a barátság elmélyítése, elvégre 5 éve nem találkoztak, ráadásul Adri is pont azokban az időkben kezdett befelé forduló lenni. Az jó, ha nem veszik észre az embert, hiszen addig sem szekálják, mert más, mint a többi.
Na, tehát adott ez a másodikos szőke leányzó, aki éppen kiszabadult a délutáni óráiról, gyorsan kézbesítette a versenyzőknek a nekik küldött dolgokat, majd magához vett némi péksütemény formátumú elemózsiát, s megindulá’ a rét irányába, ahol reményei szerint egy igazi tesós murit csapnak, Nick meg ő. Még az iskolai talárját viseli, ami meglehetősen meleg ebben a délutáni napfényes időben, ráadásul a lépteit is megszaporázza, úgyhogy ki kell gombolnia a fekete ruhadarabot, ha nem szeretne instant szaunát létrehozni. A haja egyszerűen lófarokba van kötve, sminket csak épp egy leheletnyit visel, a jobb szemén a szemceruza egy kicsit el is kenődött, hála a Gemmológia órán lévő félálomba merülésnek, amikor is sikeresen eldörzsölte bambulás közben a „farkincát”.  A réten a megbeszélt magányos fához érkezik, ahol még nem látja a testvérét, így legubbaszt a növény mellé a földre, majd sóhajtva a tájat kutatja, hátha feltűnik a szőke kobak, akire vár.*

Máté

* Adri sem szereti, ha túlzottan megbámulják –az általában annak az előjele, hogy ügyesen belekössenek az emberek- így ezt ő maga sem teszi azt túlzottan, sőt soha. Általában kifejezetten kerülni szokta a szemkontaktust, főleg a fiúkkal, mert az olyan izé. Az olyan lányok szemezgetnek velük, neki pedig nincs szüksége arra, hogy ő legyen az iskola dívája, mert bepasizott. Különben sem szeret olyan dolgokkal foglalkozni, amik szerinte értelmetlenek, és az ilyen korban való fiúzás bizony az értékrendje szerint kifejezetten ebbe a kategóriába esik. Ráadásul ez a srác elég távolságtartónak tűnt, úgyhogy ő sem állt neki különösebben a kapcsolatépítésnek, mint ahogy Keithszel tette anno.
Ám amikor az ismeretlen fiú kijelenti, hogy nincs baja felhúzott szemöldökkel fordul oda felé és egy pillanatra meredt tekintettel méri végig a reszkető srácot, aki behunyt szemmel ül mellette. Egy halk hümmögéssel nyugtázza a választ, és egykedvűen visszapillant a jegyzeteibe. Nem igazán tudja, hogy mit mondjon, nem ért az orvosláshoz, de szemmel láthatóan valami gond van az újdonsült ismerősével.* - Azért ha rosszabb lenne, nézesd meg magad! * Böki ki végül fél szemmel a fiúra pillantva. Hangja lágy volt, igazán nem akart dirigálni, de ő maga is tudja milyen az elhanyagolt betegség, nem kívánja senkinek a súlyosbodást. A barna legény minden bizonnyal ismeri a környéken fellelhető gyógyítókat, vagy legalábbis egy részüket. Egészen sokan gyülekeznek ezen a vidéken ahhoz képest, hogy egy falu meg egy iskola van az egész környéken.  Ja, és fák. Igen, azok is élnek az erdőben, szokásuk. De ezek közül egyik sem növénydoktor, amiről már hallott a mugli világban, bár meg nem mondaná, hogy ennek a furanevű szakembernek pontosan mit kell csinálnia. Visszatérve a furcsa szőke gondolatok világából a leányzó csak maga elé pislog, már meg sem kísérli még a kamuolvasást sem. Meglepődik azon, hogy a fiú nevelőszülőknél él, ez lehet az oka annak, hogy nem jár iskolába. Vagy nem is lázas, és talán azért magántanuló, mert valami komolyabb dolog lapul a dolgok hátterében? Nem fogja faggatni, mivel ő is kifejezetten utál erről beszélni. Finoman ringatózni kezd a hintával, ahogy bólintva válaszol a hallottakra.* - Értem, az nagy segítség. Velem is a szüleim tanultak. * Mondja csendesen hozzátéve a végét. Igazából járt volna az, hogy a tanító nénije kijárjon hozzá, de nem volt hajlandó időt szánni rá, szóval maradt a családi tanulás, ami első sorban az anyukájára korlátozódott, elvégre mugliszármazásúként  ő pontosabban tudta, hogy mégis mit várnak el az átlag 7 évestől. Az első osztálya majdnem odalett emiatt a tanulási módszer miatt, vagyis amiatt, hogy volt, hogy hetedik elő sem tudták venni a leckét, mert a kicsi lány kórházban töltötte azokat az időket. Korán meg kellet tapasztalnia a vizsgázás izgalmait, annyi szent. Ahogy a fiú visszakérdez, kicsit gyorsabb ringatózásba kezd, talán így vezetve le a kínos téma miatt gerjedő feszültségét. Nem igazán tudja, mit mondjon, ritkán közli a betegségét.* - Öhm… még kicsi voltam, a szívem miatt. Nehezen tudták beállítani a gyógyszert.  Aztán végül a varázslók segítettek Bécsben. * Motyogja monoton hangon, majd ahogy kimondja bizonytalanul a fiúra pillant, érdekli a reakciója.* - A muglik fel akarták vágni a mellkasom. * Teszi hozzá legalább olyan bizonytalan hangon, mint ahogy az előbb rátekintett a mellette ülőre.*

Az éves buli
Navine, de főleg Emma, Vivi,Boti, Diri bá', Leonie és Fló
hacuka

---

*Ez az egész évnyitó meg záró buli nincs igazán a kedvére. Persze büszke magukra, meg örül, hogy nyertek, de kifejezetten nem szereti ezeket az ünnepségeket. Normál esetben sem szereti a tömeget maga körül, például alig jár le a Nagyterembe étkezni, inkább csak a klubhelyiségükben eszik valami szendvicset vagy esetleg összeüt egy rántottát a konyhában, ha valami meleg ételre vágyik. Ha mégis lenn szeretne táplálkozást folytatni, akkor általában korábban megy le, elvégre a manók sokkal jobb szakácsok nála, ő is vágyhat finomságra.
Emma unszolására végül mégis úgy döntött, hogy összeszedi magát és legyőzi a tömegiszonyát. Az unikornis lány hatására végül eléggé kicsípte magát, Emma segítségével elkészítette élete talán legextrémebb sminkjét. Mindenesetre az öltözékéből egyáltalán nem hiányzik a Navine érzése, hiszen csupa-csupa sárga-fekete van rajta.  Egykedvűen battyog a nagyterem irányába, már az úton idefelé is elég nagy tömegbe ütköztek, úgyhogy már fel van készülve a felesleges ünneplésre. Addig jó, hogy őket dicséri minden, de na. Belépve az iskola monumentális nagytermébe egy pillanatra kikerekednek a szemei. Teljesen lenyűgözi az, hogy értük van ez az egész díszlet, ráadásul az összes háznak az ő színeikben pompázó asztalok mellett kell ülnie. Hiába sandít a levitások asztala irányába, ott sajnos nem látja a bátyját. Tudja jól, hogy nem lehet ott, hiszen elment a múlt tanév végén máshová tanulni. Annak ellenére, hogy megváltozott ő még nagyon szereti a fiút, elveszettnek érzi magát nélküle.
Az asztaloknál Emma mellett foglal helyet, majd egy mosolyt erőltet az arcára. Nem túl jó színész, bizonyára észre fogja venni a lány, hogy nem szívből jön. Pedig tényleg megérdemli a ház az egészet.*
- Segítesz? * Kérdi meglepve, miközben a hozzá legközelebb eső villával kezd játszadozni.  Amikor épp beakasztja a kanál szárát a villa két hegye közé, megjelenik egy lány, akit már látásból ismer. Vagyis nem csak látásból, hiszen a nevét is tudja, elvégre a házvezetőjének a lánya. * - Szia. *Köszön a lány szemébe nézve. * - Jahm, megnézném. *Feleli ezúttal szívből jövő vigyorral a képén, miközben végignéz a környéken lévő diákokon. Hányszor is kéne elmondania a trullus varázsigét? Na? Áh, túl sokszor.* - Adrinak hívnak, nem gond. * Megszokta már, hogy általában nem nagyon figyelnek rá, de ez így van jól. Unottan figyeli az érkezőket, lát köztük pár újonc tanárt is. Reméli, hamarosan kiderül, hogy mit fognak tanítani, bár idén kidolgozta magát a mesterképzésig előre. Felbukkanó házvezetőjüket szerencsére elcsalta valamelyik rellonos, így nem állt neki szövegelni hosszabban.  Újra gondolataiba süpped, amikor is érintést érez a vállán: Flóra, a tündérborsó röppent arra. Nem túlzottan törődik a tündérrel, sokkal inkább leköti az evőeszközökkel való játék. Furcsa látnia annak a sok melónak az eredményét, meg úgy tűnik, hogy nem sokára kezdődik előröl, hiszen már áll is fel Gyuri bácsi, hogy megkezdje az évértékelő, díjkiosztó ceremóniát. Minden házat illendően megtapsol, viszont alig várja, hogy a Navinéhez érjen az igazgató. Picit több dicséretet várt a házának, hiszen nem olyan sokan fogtak össze és egyesítették erőiket. Érdeklődve kémleli az édességes zsákot, de nem teheti olyan sokáig, hiszen az igazgató bácsi ismét szólásra nyitja a száját. Még egy pár díj jön, aztán gyorsan kajálnak és mehet végre fel a klubhelyiségbe. A házvezetőjének átadott két cím után meglepve eszmél fel, hogy az ő neve hangzott el. Hogy micsoda? Most menjen ki az egész iskola elé és… ne már. Emma vajon tudta ezt, és ezért rángatta le? Vesz egy nagy levegőt, s bizonytalan léptekkel megindul a tanárok asztalának irányába. Megköszöni a kitüntetést, majd a gyöngyvirágával a kezében szintén gratulál Botinak, aki az év prefektusa lett.* - Szép volt, jó a ruhád. * Mondja egykedvűen, miközben viszonozza kézfogást, majd elbaktat a helyére. Az évfolyam elsőknél izgatottan figyelt, hiszen keményen dolgozott, ám sajnálatára nem hangzott el a neve. Ellenben Emmának és Vivinek gratulált, megérdemelték a díjat. Emma külön mosolyt kap az év Navinése díjért, talán senkire nem illik jobban ez a cím, mint rá. Hasonlóan van Leonieval, aki Eridonos, bár a sárgáknál is el tudná képzelni. Miután a vöröske átveszi a díját keresi a tekintetét, hogy gratulálhasson neki. Más nem majd valamelyik tanórán megteszi.
Meglepetten pislogni kezd, amikor pár perc múlva bejelentik, hogy a kviddicsben változások állnak be. Reméli, nem marad el idén, mert már egészen belejött. Bár szó, mi szó, sok idejét elveszi. Igaz, idén nem voltak valami aktívak a csapatok, de azért nem kéne büntetésből megszüntetni.

Manda, Gregor, Tilda, (Ágoston)

---

* A karácsonyi bál pontosan egy olyan dolog, ami egyáltalán nem mozgatja meg a szőkéséget. Tömeg. Nyáladzás. Ranom fagyöngyök. Brrrrrrrrrr. Pontpontpontocska.
 Eleve utálja a bálokat, mert olyankor ki kell csípnie magát, ráadásul ott kell jó pofiznia azzal a sok emberrel. A tömegben. Ahol látják. Neki a karácsony arról szól, hogy a családjával együtt, meghitten elköltenek egy finom vacsorát, amit az anyukája meg a nagymamája főz közösen, ők agyon dicsérik, majd ajándékokat adnak egymásnak, végül pedig mindenki elmegy aludni. Nyilván illik itt is csinosan megjelenni, de nem olyan alapfeltétel, mint ezek a díszes hacukagyűjtemények. Pont ezért békésen olvasgatott a Mandáék lakásában lévő nyugodt kis hálószobájában – ide szokott elvonulni, hogy ha kis nyugalomra vágyik a körletükben lévő nyüzsgés miatt. Éppen az Orwell regény egyik legizgalmasabb részénél járt, amikor Amanda lelkesen beállított a szobájába, hogy menjenek együtt a bálba. Egy fintorral és egy legyintéssel elintézte, remélve, hogy a zöld lány ennyitől feladja. Azt hitte, hogy számításai sikerrel járnak, mivel egy jó darabig nem is látta viszont barátnőjét, ám ahogy végzett a fürdéssel és egy kicsit rendbe szedte magát, Mandarin a szőkét szerette volna kezelésbe venni. Még a könyvét is megkaparintotta, hogy elrugdalja készülni. Adri először csak finoman próbálkozott ellenállni, majd erélyesebben lépett fel barátnőjével szemben, viszont sehogy sem tudta meggyőzni arról, hogy neki most itt, a körletben, a cukrászdában, a házvezetőnél fenyítésen, Chaskenél woodozni van dolga, kényszernek vetették alá kérem szépen. Amikor már éppen kezdett belemenni a dologba, Manda kitalálta, hogy az egyik ruháját vegye fel. Kétségtelenül nem áll rosszul a szőkén, de sosem venne fel magától ilyen típusú öltözetet, főleg olyan cipőt nem, amiben egyet lép és kettőt esik. Mindig is utálta a magas sarkú topánokat, nem érti, hogy Amandában egyáltalán hogyan merülhetett fel, hogy ebben hajlandó, vagy akár csak képes elmenni… nos, az ajtónál messzebbre. Az rendben van, hogy meg kell tanulnia ebben járnia egy igazi nőnek, de ő megvan ebben hamiskás valójában. Ha rajta múlott volna, egészen biztosan valami _zárt_ ruhában és balerinacipőben menne, már ha menne ugye, mert, hogy esze ágában sem volt a majmokkal parádézni. Még egy adag hiszti, cicafájt és instant járáslecke után képesek elindulni az iskolához, ami nem igazán megy zökkenőmentesen, tekintve, hogy az iskola a hegyekben van, sőőőt egy ajtónál több a távolság a lányok háza és a mágusképző nagyterme között.
Szóval megérkeztek a nagyterembe, amit igazán kicsíptek, azonban ez is édeskevés volt ahhoz, hogy Adriát jobb kedvre derítsék. Nem érti, hogy a lányoknak miért kell mindig erőltetniük ezt az egész bálozós témát, sosem érezte még igazán jól magát egyik ilyen iskolai rendezvényen sem. A legutóbbin is jöttek a házvezetők és jól elkapták őket, amiért szétkapták a klubhelyiséget, pedig még csak nem is ő kezdte az egész balhét. Felesleges próbálkozás, sosem fogja szeretni.
Amandának persze volt partnere, az egyik rellonos fiú, akit csak látásból ismer. Finoman biccentve köszön a srácnak, majd hagyja őket, hadd turbékoljanak. Szúrós pillantással méri fel a terepet, a levitások parádéznak, Zoé az egyik tanárral beszélget, Leonie fiúnak öltözött, szóval semmi extra, a szokásos események zajlanak. Egy magányosan árválkodó, ismerős arcra lesz figyelmes az asztaloknál. Tilda, a másodunokatestvére legalább  jó partner lesz este, ő egészen biztosan nem fogja felkérni táncolni, tehát úgy határoz, hogy odabotladozik hozzá. El sem tudja képzelni, hogy Amanda hogyan tud járni ezekben a zöld szörnyetegekben.  Félszeg mosolyt ereszt meg Tilda felé, majd zavartan pislogva áll meg előtte a ruhája felsőjét húzogatva.* - Szia. Szép a ruhád. *Köszönti csendesen a könyvtárost, majd nekiáll az asztalt méregetni. Most jön rá, hogy ő egész délután nem evett semmit.* - Manda ezeket aggatta rám. Öhm… * Csak kiegészítők tetszenek neki az egész szerelésben, esetleg a ruha színe. Lehet, hogy ez kifejezetten nőcis, de Manda helyében nem aludna el egyhamar, amikor Adri is a lakásban tartózkodik.* - Mi újság? Annabell?*Próbálja elterelni a témát a kínos öltözékéről. A fiatalabbik másodunokatestvére nem biztos, hogy az évnyitós események után szívesen mutatkozik még egy iskolai ünnepélyen, ezt persze tökéletesen megérti.*

---

*Lehetséges, hogy jobban járna, hogy ha Tilda segítségével lelépnének, amíg Amanda végzőstáncol. Ezt még meg fogja bánni a zöld lány, annyi szent. Végignézve a tömegen még nagyobb undora támadt az egész hepajkodástól, mint akkor, amikor cicafájtoltak a készüléskor. Sosem szerette az ilyen nagyszabású dolgokat, még a hétvégi bevásárlás is tortúra a számára, amikor a bevásárlóközpontok tömve vannak rohanó emberekkel, akik nem figyelnek a másikra. Itt sem valószínű, hogy a nagy dínomndánomdom közepén arra fognak figyelni, hogy kit löknek fel vagy ilyesmi.  Tildához hasonlóan ő is inkább félrehúzódik, ilyenkor úgyis szórakoznak a legtöbben és nem kajálnak. A szőke utál sokat enni, de neki is körülbelül a süteményes asztal az est fénypontja. Tilda ruhájára vonatkozó megjegyzésére csak egy morgással reagál, jelezve, hogy ő ezzel nem ért egyet. Mindene kilóg, egy kicsit szúr a vállán az az egy nyomorult pánt.
- Nem, és utálom. * Jelenti ki határozottan, miközben mellben próbálja felhúzni, hogy ne látszódjon ki semmi, aminek nem szabadna. Érzi, ahogy a hátán is éri a bőrét a levegő, amihez egyáltalán nincs hozzászokva még nyáron sem. Feszengve megfordul, és aggódó hangon folytatja* - Én sem, elhiheted. Van nekem ruhám… Nézd, ugye nincs kint nagyon a hátam? * Kérdi durcásan morogva, majd miután megkapta a válaszát újból szembefordul a másodunokatesójával. Szeret csinosan felöltözni, a nőcis darabokat utálja. Valahogy még mindig egy kicsit kislánynak érzi magát, pedig már betöltötte a 16-ot. Annyira örülne neki, hogy ha ő is megkaphatná a gondtalan gyerekkort, amit elvett tőle a betegség, de erre már sosem lesz lehetősége. Az akkori események miatt egy egész falrendszert vont maga köré és itt kihasználta azt, hogy nem tudják ebben az iskolában, hogy milyen problémája van. Nem szerette volna, hogy ha emiatt itt is megbélyegzik, de sajnos sikeresen lebuktatta magát a múltkori kviddics meccsen. Már sikerült valamennyire lenyugodnia, de iszonyatosan megviselte az a helyzet, hogy az egész iskola előtt elveszítette a kontrollt a seprűje fölött és lezuhant volna, hogy ha Robi nem állítja meg időben. Most már mindenki tudja, ollé. Szerencsére nem látja úgy, hogy kibeszélnék vagy ilyesmi, úgyhogy valamennyire el tudja viselni a helyet. Ha megbámulnák, akár le is átkozná Mandát a cipőjéről, csak hogy megléphessen.  *
- Jahm, szép lett. *Hagyja rá Tildára a dolgot, miközben a tömeg helyett a díszletet kezdi el méregetni. Így jobban megnézve tényleg szép lett. * - Süti? Melyik a legjobb? * Kíváncsiskodja az asztalon pásztáztatva a szemeit.  Pár hete kitalálta, hogy végre kemény lány lesz, és nem fogja csokis sütivel felitatni azt a borzalmas bájitalt, hanem megissza magában. Ideje felnőni, elvégre lassan már kijárja az iskolát is. Jövő ilyenkor már ő is a végzősök között lesz.*
- Amanda. Tudod, az egyik, akinél a faluban szoktam lenni. * Feleli megmutatva Mandát és Gregort, akik szemmel láthatóan jól szórakoznak. Brr, ő nem fog végzősként itt táncolni, arra sehogy nem fogják rávenni, no way!* - Annyira nem sokat látom, ő eridonos. * Nincs túl sok közös órájuk, emiatt legtöbbször csak a folyosón mennek el egymás mellett.* - Még meddig tart a bál? *Tudakolja türelmetlenül ismét feljebb húzva a ruháját. Mindig lecsúszik, mert nem teljesen az ő mérete mellkasban. És ez zavaró. Nagyon.*

Gostonnal a bálban. A Bálban.
Hacuka.
Gostonnal

A leányzó nem igazán szereti azokat az eseményeket, ahol ki kell öltöznie és esetleg még táncolnia is. A mágustusa volt az egyetlen olyan esemény, melynél szívesen vett részt a muriban, hiszen felügyelte a rendet, ráadásul büszkeséggel töltötte el maga a tudat, hogy ő az egyik szervező. A saját bálja kicsit húzósabb volt, mert ott máshogy szóltak róla az események, úgy, ahogy egyáltalán nem akarta. De hát túl kellett lenni azon is, egyszer csak kibírja az ember az életben.
Aztán rájött, hogy Ágoston is egy év múlva végez.
Mivel a fiú barátnője és nem akart csalódást okozni Neki, így magához képest egészen szívesen készülődött az este hangulatához, hogy ne húzza le a fiú kedvét a magát kérető, ellenkező kislány magatartásával. Mondjuk a ruhavásárlást annyira nem siette el, de tekintve, hogy magántanuló volt a tanév 80%-ában, könnyen tudott nézegetni a mugli üzletek kínálatában, így tuti nem lesz egyforma darabja a többi lányéval.
Először gondolta felvenni a halál megy a bálba viseletét, de végül is Ágoston kedvéért mellőzte ezt a döntést.
Eléggé furcsa volt neki az elmúlt pár hónap, hiszen a betegsége miatt már évek óta nem kellett ennyit otthon maradjon, távol az iskolától. Persze szívesen tölti az idejét a szüleivel, picit szokatlan is volt visszatérni ebbe a világba. Borzasztóan hiányzott neki Gosti, a barátok, maga a tanítás menete – szégyelli beismerni, de valahol, valamit szeret az iskolában. Viszont otthon volt a családja, a cicája, szabadon mászkált. Sokkal jobban megszokta az elektromos kütyük nyújtotta kényelmet, mint hitte. Igaz, hogy otthon nem sokat használják a tévét, de például a mikró, vagy egyáltalán a nagyáruházak milyensége igazán könnyen elcsábítja az embert a varázsvilágtól.
Végtére nemsoká visszatérhet az otthonába, hiszen hamarosan jönnek a vizsgák, majd a jól megérdemelt szabadság, de addig is itt van a tanórák pótlása, a lecke és persze a bál. De utána megint fogja tudni nézni a Tini mamikat és a Mondj igent a ruhára című műsort, csillogószemek.
Miután vett egy jó hosszú, hűsítő fürdőt a haját laza, kócos kontyba kötötte. Az utóbbi időben erősen elgondolkozott azon, hogy milyen lenne, ha most magától festené be vörösre a haját, s nem azért, mint a múltkor – Emma befestette szivárványos pónivá és máshogyan nem jött ki.
A sminkjét most is egyszerűen hagyta: egy kevés pirosító, korrektor, púder, pici tus, spirál meg egy közepesen élénk rúzs az ajkakra. Azt véletlenül sem kockáztatta volna meg, hogy az este folyamán elkenődjön egy feltűnő rúzs a fején. Az máskor is kínos, nem még ám egy ilyen eseményen.
A végezetül pedig felkapta a színes, tüllös, habcukros ruháját, és a fehér, enyhén magas sarkú szandálját.
Az utolsó simítások elvégzése után, pedig nagy levegőt véve megindul a nagyterem irányába. Szemmel láthatóan késik valamennyit – a haja eléggé vékonyszálú, a konty meg amúgy is nehéz meló frissen mosott hajból, úgyhogy azzal többet vacakolt, mint várta. Nem hiába szőke, tudja mikor ideális a hajmosás.
Hamupipőke effektben rohan a lépcsőn, remélve, hogy senki nem enyvezte meg egyiket sem, illetve semelyik tagját nem töri ki. Enyhén pihegve, picurit rózsaszínes arccal érkezik meg a bál helyszínére, ahol nagy újból levegőt vesz és benyit a helyiségbe.
Futólag szétnéz, szép dekor, jó dekor, hol van Goston? Randomfiú,ezsemGoston,ocsmányruha, még mindig nem Goston, vajon a tütüalattvaneGostonmertaláférnebasszus. Kétségbeesett pillantással kutatja a bál helyszínét, hogy meglelje a Gostiját.