Van egy aprócska váróterem, ahol legfeljebb 2-3 diák ücsöröghet egyszerre egy hosszú, színes párnázással ellátott padon. A pad alja könyvespolc, mindenféle újságok és ismeretterjesztő irodalommal feltöltve, de akad néhány nagyon puha pokróc is. A fal leginkább élénk színekben pompázik, ám a legtöbb berendezési tárggyal egyetemben, szereti váltogatni a színeit.

A váróteremből két helyiség nyílik - az egyik egy használaton kívüli iroda/lakrész, a másik Riley irodája. Ez utóbbi csak rá van kötve a kastélyra, egyébként a doki házában van és a faluból is elérhető. Mivel így átjárót képez, az ajtók csak Riley jelenlétében (vagy engedélyével) nyílnak.

A rendelő első pillantásra egy gyéren bútorozott helyiség benyomását kelti, egy kényelmes gaucstól, két karosszéktől és két kis asztaltól eltekintve nincs bent más, mint falba süllyesztett szekrények. Amint belép azonban valamelyik páciens, a tér átalakul - a kopár falak, a bútorok huzata, puhasága és még a szőnyeg is alkalmazkodik ahhoz, amit látni szeretne. Természetesen nagyrészt illúziókról van szó, amelyek segítik, hogy az ide látogatók ellazuljanak és biztonságban érezzék magukat. Az egyetlen változatlan pont Riley ülőhelye - egy különös karosszék és a hozzá tartozó nyúlánk asztalka.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=817&post=710470#post710470][b]Lugosy Benedek - 2017.12.26. 16:38[/b][/url]

Mostanában nagyon magányosnak érzem, ez lehet attól. hogy nem nagyon mozdulok ki a szobámból. Persze értem ezt úgy, hogy a szabadidőmben nem megyek emberek közé. Elég volt a tanulásra kevesebb idő, és nem is szentelek többet rá, amennyit eddig. Inkább olvasok meg ilyesmi. Nem szívesen megyek emberek közé. Úgy tapasztalom, hogy mindig azt érzékeltetik velem, nem vagyok elég jó. Pedig mindenből a maximumot hozom, legfőképpen a tanulásban. Nem érzem, hogy elismernének. Ezért is nem megyek sehova. Nem tudok mit kezdeni ezzel. Ezért is gondoltam arra, hogy segítséget kérek egy olyan embertől, akinek ilyen irányú képzettsége van. Sokáig gondolkodtam a felkeresésén, most ért meg bennem, hogy cselekedjek is. Nem tudtam, hogy van a sulinak saját pszichológusa, de létezik. Nem tudom, mennyire mennek hozzá a diákok, és mennyire lehet őt terhelni. Remélem, nem küld el ezzel a kis gonddal. Biztos vannak fontosan páciensei, de nekem ezt most el kell neki mondanom, ha kinevet, ha nem.
 Nem sietős tempóban megyek az irodája felé. Az egyik háztársamtól hallottam róla, hogy van egy doki, kihez lehet menni. Az irodáját megtudakoltam egy megbízható embertől. Kicsit félek, hogy zavarni fogom időpont nélkül, de ha nem ér rá, visszajövök hozzá. Ide is értem a rendelő ajtajához, fogadási idő nincs kiírva, így kényelmetlenebbül érzem magam emiatt, ahogy kopogok az ajtón. Remélem, kinyitja, és nem lesz dühös rám, a zavarásért.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=817&post=710540#post710540][b]Lugosy Benedek - 2017.12.28. 13:44[/b][/url]

Egyre jobban érzem azt, hogy nem a legjobb pillanatban toppantam be hozzá. Rá tudok parázni a dolgokra, főleg most, hogy átfutott az agyamon, egy baglyot is küldhettem volna, neki, időpont egyeztetés céljából. Már mindegy, itt vagyok, és izzadó kézzel nyitok be.
- Jó napot kívánok! Lugosy Benedek vagyok, elnézését kérem a zavarásért. Szeretnék egy alkalmat megbeszélni magával, ha ez lehetséges. Remélem nem alkalmatlan időben jöttem? -
 Nem tudom zavartságomat leplezni, de nem is akarom. Minek is, hiszen azért vagyok itt, hogy egy problémát elmondjak neki, és ha tud, segítsen nekem. Eleresztettem egy kérdést, ami eléggé átlátszó lehet a számára, de nagyon röstellem, hogy csak így berontottam hozzá. Nem csinálok ilyet, nem is ezt tanították nekem, de el kellett jönnöm, legalább egy beszélgetésre, ha az is segíthet nekem, rajtam. Pedig nem is kellene panaszkodnom, jól megy a tanulás, van egy barátnőm innen az iskolából. Ennek ellenére érzem azt, hogy nem tudok megfelelni senkinek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=817&post=711092#post711092][b]Lugosy Benedek - 2018.01.06. 16:06[/b][/url]

Nagyon meglepődök, egyben meg is illetődök, megpillantva fogadómat. Semmi különös nincs benne, azon kívül, hogy meglehet két méter magas is. Nem félek a magas emberektől, csak első látásra meglepő. Ettől függetlenül még feszült vagyok, mert nem nagyon jártam ilyen orvosnál. Kezet nyújt, elfogadom. Hellyel kínál, ami kezd megnyugtatni.
- Én nem tudom megállapítani mennyire súlyos a dolog, amivel önhöz fordulok. Szerintem megtudja majd állapítani ezt a beszélgetésünk után. -
Leülök az egyik babzsákra, egyre jobban kezdek megnyugodni, amit szerintem ő is lát, észrevesz.
- Azzal fordulok magához, azt érzem mindig, hogy nem jutalmazzák a munkámat, ahogy megérdemelném. Mindig a maximumot nyújtom, néha még többet is, ezért nem értem az egészet. Úgy vélem mások sokkal előrébb vannak nálam kevesebb, vagy ugyanannyi munkával. -
 Kezdek újra egyre feszélyezettebb lenni. Nem szívesen beszélek róla idegennek, de ki kell adnom magamból, és tudom, jó helyen vagyok. Kiderül majd nem sokára, mennyit kell majd hozzá jönnöm. Kérdően nézek rá, kíváncsian várom a véleményét.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=817&post=713274#post713274][b]Lugosy Benedek - 2018.01.30. 19:01[/b][/url]

Egy alapfeszengésem még van, hiszen még nem tudom, hogyan működik egy ilyen orvosnál lenni. Nem érzem magam betegnek, csak nagy adag düh és szomorúság van bennem. Érdeklődik, pontosan mire is gondolok, amikor beszéltem a visszajelzések hiányáról.
- Elsősorban az elismerés hiányáról beszélek. Úgy mondom önnek, hogy nem érzem ezt, vagy nagyon minimális mértékben, ahhoz képest, amit érdemelnék. Lehet, az én érzékelőmben van a zavar. Ehhez társul az is, hogy mások pedig jobban tudnak érvényesülni, ugyanazzal az eredménnyel, mint amit én produkáltam. Legpontosabban így tudnám leírni, mit érzek. -
 Feszengésem megmarad, pedig azt hittem csökkenni fog, hogy kibeszélem a problémát, ami bennem van. Kis üresség is szokott társulni hozzá, hogy én nem vagyok olyan jó, mint a többi. Jó néhány másodperces szünetet tartok, mivel nem nagyon tudok mit, vagy hogyan mondani. Összeszedem magam, és kiegészítem egy dologgal a dolgot.
- Néha szokott társulni olyan érzés ezek mellé, hogy nem vagyok annyira jó, mint a társaim. Pedig igyekszem. Ezt még hozzá akartam tenni az előbbiekhez. -
 Nem tudom, mit szűr le ebből majd, de úgyis fog mondani valamit, ebben biztos vagyok. Várom, hiszen kezdeni akarok ezzel valamit, nem jó nekem így.