Van egy aprócska váróterem, ahol legfeljebb 2-3 diák ücsöröghet egyszerre egy hosszú, színes párnázással ellátott padon. A pad alja könyvespolc, mindenféle újságok és ismeretterjesztő irodalommal feltöltve, de akad néhány nagyon puha pokróc is. A fal leginkább élénk színekben pompázik, ám a legtöbb berendezési tárggyal egyetemben, szereti váltogatni a színeit.

A váróteremből két helyiség nyílik - az egyik egy használaton kívüli iroda/lakrész, a másik Riley irodája. Ez utóbbi csak rá van kötve a kastélyra, egyébként a doki házában van és a faluból is elérhető. Mivel így átjárót képez, az ajtók csak Riley jelenlétében (vagy engedélyével) nyílnak.

A rendelő első pillantásra egy gyéren bútorozott helyiség benyomását kelti, egy kényelmes gaucstól, két karosszéktől és két kis asztaltól eltekintve nincs bent más, mint falba süllyesztett szekrények. Amint belép azonban valamelyik páciens, a tér átalakul - a kopár falak, a bútorok huzata, puhasága és még a szőnyeg is alkalmazkodik ahhoz, amit látni szeretne. Természetesen nagyrészt illúziókról van szó, amelyek segítik, hogy az ide látogatók ellazuljanak és biztonságban érezzék magukat. Az egyetlen változatlan pont Riley ülőhelye - egy különös karosszék és a hozzá tartozó nyúlánk asztalka.

Vigyorogva szeli az iskola folyosóit, nyugodt léptekben jár-kel végig a falak mentén. Az új pszichológusnőhöz készül, akiről azt állítják, hogy nagyon csinos. Igazából Alexa küldte, mert mostanában nem volt túl jó magatartással az órákon, és ez már klinikai eset a HV szerint. Persze biztosan más volt az ok, de végül is némi büntetőmunkának szánta, hogy elbeszélgessen a pszihomókussal egy órácskát. ~ Talán még kellemes is lesz, végül is jó nő. Persze Amandához fel sem érhet… ~ gondolja magában, miközben félrelök egy szerencsétlenkedő gólyát az útjából. Hátra sem néz, mert nem érdekli, hogy mit bosszankodik, miközben összeszedi a pergamenjeit a kisfiú, majd megtanulja, hogy ne tébláboljon a rellonosok előtt. Lassan érkezik át a déli szárnyba, és be is lép kopogás nélkül a pszichológusnő ajtaján.
- Helló, itt vagyok, Zó… - ránéz a fiatal lányra (?), aki bent van, majd szó nélkül kifordul az ajtón, közben megkapaszkodik az ajtófélfában. Háttal áll a benti nőnek, majd nagy lendülettel visszafordul, és úgy lép be a helyiségbe, mintha az övé lenne. Lecsüccsen egy fotelbe, valószínűleg tartja, hogy az a vallatószék, az előzőnél is hasonló volt, csak ez az elrendezés nőiesebb inkább. Meg nincs rumli.
- Helló megint. Hol van a pszichológusnő? Ne, mondd, hogy te vagy az, mert… bár végül is a paraméterek igazak lehetnek. – mondja viccelődve, és szemtelenül megbámulja a fiatal nőt. Sosem zavartatta magát ezen, persze, ha Amandával sétál, vagy vele van egy légtérben, azért visszafogja magát. Nem hiányzik neki, hogy a lány kiakadjon, vagy ilyesmi, hiszen szereti őt. De azért a nézelődés még belefér.
- Állítólag nagyon szemtelen vagyok az utóbbi félévben, és ezt Alexa nem nagyon tolerálja. Ezért büntetésből el kell töltenem veled egy órát, és nem abban a formában, ahogy én gondolom… - a tegezés csak simán elhagyja az ajkait, gondolkodás nélkül, az utalgatások pedig jók lesznek tesztelni a csinoskát.
- Mi a mai menü? Ja, Leonie örült neki, hogy arany színű lett a haja, szóval azt nem ér felhozni... – kérdezi, és még kényelmesebben befészkeli magát a fotelbe: hátradől a lábait szétveti, a bal keze öklén pedig megtámasztja a fejét.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=817&post=81815#post81815][b]Yarista Palarn - 2013.03.16. 19:13[/b][/url]

Vigyorogva szeli az iskola folyosóit, nyugodt léptekben jár-kel végig a falak mentén. Az új pszichológusnőhöz készül, akiről azt állítják, hogy nagyon csinos. Igazából Alexa küldte, mert mostanában nem volt túl jó magatartással az órákon, és ez már klinikai eset a HV szerint. Persze biztosan más volt az ok, de végül is némi büntetőmunkának szánta, hogy elbeszélgessen a pszihomókussal egy órácskát. ~ Talán még kellemes is lesz, végül is jó nő. Persze Amandához fel sem érhet… ~ gondolja magában, miközben félrelök egy szerencsétlenkedő gólyát az útjából. Hátra sem néz, mert nem érdekli, hogy mit bosszankodik, miközben összeszedi a pergamenjeit a kisfiú, majd megtanulja, hogy ne tébláboljon a rellonosok előtt. Lassan érkezik át a déli szárnyba, és be is lép kopogás nélkül a pszichológusnő ajtaján.
- Helló, itt vagyok, Zó… - ránéz a fiatal lányra (?), aki bent van, majd szó nélkül kifordul az ajtón, közben megkapaszkodik az ajtófélfában. Háttal áll a benti nőnek, majd nagy lendülettel visszafordul, és úgy lép be a helyiségbe, mintha az övé lenne. Lecsüccsen egy fotelbe, valószínűleg tartja, hogy az a vallatószék, az előzőnél is hasonló volt, csak ez az elrendezés nőiesebb inkább. Meg nincs rumli.
- Helló megint. Hol van a pszichológusnő? Ne, mondd, hogy te vagy az, mert… bár végül is a paraméterek igazak lehetnek. – mondja viccelődve, és szemtelenül megbámulja a fiatal nőt. Sosem zavartatta magát ezen, persze, ha Amandával sétál, vagy vele van egy légtérben, azért visszafogja magát. Nem hiányzik neki, hogy a lány kiakadjon, vagy ilyesmi, hiszen szereti őt. De azért a nézelődés még belefér.
- Állítólag nagyon szemtelen vagyok az utóbbi félévben, és ezt Alexa nem nagyon tolerálja. Ezért büntetésből el kell töltenem veled egy órát, és nem abban a formában, ahogy én gondolom… - a tegezés csak simán elhagyja az ajkait, gondolkodás nélkül, az utalgatások pedig jók lesznek tesztelni a csinoskát.
- Mi a mai menü? Ja, Leonie örült neki, hogy arany színű lett a haja, szóval azt nem ér felhozni... – kérdezi, és még kényelmesebben befészkeli magát a fotelbe: hátradől a lábait szétveti, a bal keze öklén pedig megtámasztja a fejét.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=817&post=83052#post83052][b]Dr. Mácsai Zója - 2013.03.18. 01:57[/b][/url]

A mai nap teljesen nyugodt, elméletileg nem vár senkit, nem beszélte meg senkivel, nem küldtek hozzá semmit, így egész sokáig pihent,
egyszerűen öltözött az egyik kedvenc színébe, és épp az utolsó körmét lakkozza ki, amikor berobban hozzá a fiú. Még jó, hogy nem szívbajos, különben valószínűleg az egész ujját átfestette volna, így azonban csak felvont szemöldökkel felpillant a fiúra, majd türelmesen megvárja, hogy megnézze a névtáblát, addig fújja a körmeit, hogy gyorsabban száradjanak. Teljesen nyugodtan kel fel, és lép oda a fiúhoz, aki mostanra teljesen nyugodtan elhelyezkedett a foteljében.
- Örülök, hogy megfelelek a paramétereknek, fájna, ha két kilóval nehezebbnek mondanának.
A pálcát a kezébe véve ujjait finoman ráhelyezve, egyetlen szó nélkül emeli fel a fiút, majd finom mozdulattal ülteti le a kanapéra.
- Sokan ülnek először a fotelbe, nem is értem, pedig szerintem elég jól megkülönböztetem a két helyet.
Hogy ezt megmutassa, helyet foglal, és a kezébe veszi a jegyzetfüzetet, felnyitja és máris lejegyzetel néhány dolgot, azonnali következtetések, amiket a fiúnak nem kell látnia. Nem néz a papírra, végig az arcát figyeli.
- Mácsai Zójának hívnak, ön pedig?
Nem hatódik meg azon, hogy tegezi, teljesen hideg vérrel keveri, hiszen sokféle emberrel összehozta már az élet, nem most fogja megkezdeni az aggódást. A mondott nevet szintén feljegyzi, majd utánakérdez, hogy mennyire hiteles, még szerencse, hogy egy évfolyamba jártak, sok közös órájuk volt, sokszor tanultak együtt, így nyilván ehhez is hozzá fog majd szólni.
- Úgy tűnik, az ön esetében megelőzte a hírét, mert a házvezetője még nem szólt, hogy számíthatok önre, pedig régről ismerem.
Nem mondja el mennyire régről, persze ha rákérdez nem titkolja. Törökülésbe helyezkedik a fotelben, és teljes nyugalommal emeli szemeit a fiúra.
- Kér valamit esetleg inni?
Ha már a mai menü iránt is érdeklődött. Közben felírja, hogy milyen testtartásban jelent meg nála, tényleg elég szemtelen a stílusa, de ilyen játékokkal őt nem tudja kihozni a türelméből.
- Örülök neki, hogy örül, valószínűnek tartom, hogy szangvinikus jellem, aki szeret feltűnést kelteni, és ez egy remek módja, főleg, ha már huzamosabb időre süt ki a nap. Mi volt az utolsó csepp, amivel kiváltotta Hannából, hogy hozzám küldje?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=817&post=83076#post83076][b]Yarista Palarn - 2013.03.18. 09:19[/b][/url]

Megérkezése semlegességet vált ki a pszichológustól, mi több, még némi humort is csempész a szoborszerű szépség a hangjába. Yaristának ez nagyon tetszik, még el is mosolyodik rá, miközben a „paramétereket” tanulmányozza. A nő ruházata is elnyeri a tetszését, szereti a kék színt, úgy érzi a fiú, mintha szándékosan imponálni akarna neki a pszichológus. Nyilván erről szó sincs, de azért ezt megjegyzi magának.
- Gondolom mennyire… - válaszol továbbra is hasonlóan, mint eddig. Miután kényelmesen elhelyezkedik, Zója pálcát szegezi rá és áthelyezi őt a kanapéra. Mikor pálcát húz a dokinő, ő máris az övéhez nyúl, de aztán csak hagyja magát, úgy gondolja nem lesz ebből párbaj, és mindenki szerencséjére ez igazolódik be.
- A régi dokinak itt állt a vallatószéke, ezért lehet. – segít egy kicsit, miközben lefekszik a kanapéra. Egy mugli filmben látta, hogy feküdni kell, meg amúgy is inkább ez a kényelmesebb. A fejét fent hagyja a kanapé karfáján, és ha az kemény lenne, akkor tesz még oda egy kiegészítő párnát. Máris kezdődik a beszélgetés, kicsit el is húzza a száját, amikor előkerül a jegyzetfüzet.
- Azt hittem egy kicsit flörtölgetünk, vagy ilyesmi az elején. – sóhajt. – Yarista Palarn, Rellon, negyedik évfolyam, Vikings csapattag, edictumi hős. – adja meg az alapvető adatokat halvány mosollyal, amiket a dolgozatra is fel szoktak írni. Ez biztos elég lesz majd Zójának, hogy egyeztesse a kartonjával, ha egyáltalán van ilyen.
- Ó, nem szólt? Még ilyet. Régről? Talán ide jártál? – a tegezés megmarad, úgy gondolja, hogy majd rászól a nő. Bár azzal, hogy a fiút folyamatosan tegezi, kis utalást már tett erre vonatkozóan.
- Ha van valami nem alkoholos, persze. Kiszárad a szám, ha önre nézek. – vált mégis magázódásra a fiú. Még a végén kap valami büntetőmunkát, amit természetesen meg sem érdemel. De egyébként is lehet, hogy majd a következő pillanatban visszavált, most jó kedve van, ráadásul eléggé lekötik a figyelmét a doktornő adottságai. Aztán máris érkezik a szakmai halandzsa, és ráismer az Önismeretben tanult szóra, már ez is valami. nagyon nem érzi azt a tantárgyat, inkább csak bemagolja és leírja. Vagy csak nem vallja be magának, hogy kedveli, még az is lehet.
- Hanna? Ó, ezután én is így fogom hívni. Hanna néni. – vigyorog mindent tudóan a nőre, és nem felejt el válaszolni a többi kérdésre sem.
- Nem, én nagyon szerény vagyok. De tényleg, a szerénység mintapéldánya. – felül és úgy nézi tovább Zóját, aki le sem veszi a kék szemeiről a sajátjait. ~ Biztos tetszem neki, hehehe. ~ kuncog magában és tudja ő is, hogy erre vajmi kevés az esély, majd megvakarja a szőke üstökét.
- Azt mondtam, hogy ha legközelebb így beszél velem, le kell vennie a felsőjét. Büntetőmunkát adott ugyanis. Pedig nagyon szeret, állítólag. – kicsit sértődött képet vág, persze csak megjátssza az egészet, és azon gondolkodik, hogy Zója is levehetné a felsőjét. Sokkal több páciense lenne, ha fehérneműben, vagy fürdőruhában rendelne.
- De, ha már itt van, adhatna némi tanácsot a kviddicshez. Nem nagyon zavar a közönség, mert nagyon eltökélt vagyok és mondanám csúnya szóval is, hogy mit gondolok olyankor róluk, de a lényeg, hogy próbálok nem tudomást venni róluk. Ez nagyrészt meg is, de van, amikor felkapom az agyam, és akkor hibázok. Ehhez jól esne néhány tanács, hogy hogyan kerüljem el ezeket a helyzeteket. – na igen, ha kviddics, máris értelmesen lehet vele beszélgetni, na meg a lelkesedése is kétszáz százalékon pörög. Látványosan megy át az arca szemtelenkedőből kíváncsivá, figyelme pedig az egyéb domborulatokról végre a nő tekintetét fürkészi.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=817&post=84786#post84786][b]Dr. Mácsai Zója - 2013.03.21. 05:04[/b][/url]

- Ő a régi volt, én pedig az új. Sőt, ha jól tudom, ő férfi volt, míg én nő vagyok, más a látásmódunk, és az igényünk a saját hely kialakítására.
A flörtölgetésre finoman elmosolyodik, finoman oldalra döntve a fejét, játékosan végigméri a fiút, de a végére csak megingatja a fejét, elhúzva az ajkait.
- Sajnálom, de huszonnégy év alatt nem kezdek senkivel. Fontos a tapasztalat.
Még kacsint is hozzá egyet, egyáltalán nem szégyenlős. Van egy előélete ahhoz, hogy tudja meddig mehet el, és bár ez nem éppen szakmai, de igyekszik felvenni a másik fél stílusát ahhoz, hogy kialakítson egyfajta bizalmat, ami hozzásegíti a sikeres együttműködéshez.
- A kviddics nem az én világom, de a lányomat kifejezetten érdekli, így hallottam már ezt a csapatnevet, ha pedig edictum hős, akkor megértem a stílusát.
Az információkat szintén lejegyzeteli, és a feltett kérdésekre bólint, de mivel úgy illik, válaszol is, fel sem véve, hogy a másik fél tegeződik fele.
- Ide, évfolyamtársak voltunk. Csak én Levitás voltam. Nyolc előtt nem célszerű alkoholt inni.
Ezzel felemelkedik a fotelből, hogy megnézze milyen üdítők vannak elérhető közelségben. A lehetőségeket (meggy, narancs, alma, multivitamin, sárgabarack) az asztalra pakolja két porár kíséretében és miután a fiú töltött, ő is tölt magának az utóbbiból.
- Elég hülyén hangzik. Hanna néni. Pff. Szerintem ezzel fél éves ágytálmosási bérletet válthat ki magának.
A történetre felvonja egy cseppet a szemöldökét. Elég furcsa, mármint megnézte volna a szőke nő arcát, állítólag az elmúlt években előtört belőle a pókerarca, ami régebben sose volt. Ha erre a mondatra is, hát akkor mindenképpen meg kell hívnia valamire, mert akkor őszinte elismeréssel tartozik neki.
- A szeretetnek több lépcsője van, minden embernél mást jelentenek a fokok. Ön is az egyik lépcsőn áll, osztozik másokkal, azonban vannak lépcsők, melyekben intenzívebb vagy mélyebb a szeretett, ilyen helyeken leginkább a férjek, gyermekek, a szülők állnak. Ön egy diák, ő a tanára, a házvezetője. Nyílván kedveli magát, minden tanárnak vannak kedvencei, kegyesebben is jár el önnel, mint másokkal, azonban a stílus változása változással lehet a lépcsősoron elfoglalt helyére is, lejjebb csúszhat, kieshet a kegyből, főleg, ha a viselkedése negatív vagy taszító.
Hallgatja a történetet a kviddicsről, de nem igazán érti, egy pillanatra összevonja a szemöldökét, majd a vonásait újra ellágyítva néz a fiúra.
- Szóval adott a közönség, akiket kizár, és csak a játékra koncentrál, amikor éppen sikerei vannak, azonban, ha hibázik, akkor nem tudja kizárni őket? Vagy mi az, amin felkapja az agyát?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=817&post=84802#post84802][b]Yarista Palarn - 2013.03.21. 11:00[/b][/url]

- Igen, azt észrevettem, hogy te nő vagy. – mosolyog és a fogai között kidugja a nyelvét egy kicsit, nem túl hosszan. Szeret szemtelenkedni, és mivel a pszichológusnak az a dolga, hogy ezt eltűrje – legalábbis szerinte -, nem gondolja, hogy ezzel bármi rosszat tett volna. Mindenesetre úgy tűnik, hogy a doktornő belemegy a flörtbe egy pillanatig, majd szépen visszakozik. Egy kissé durcás arcot is kap így Yaristától, de ez sem tart tovább néhány másodpercnél.
- Honnan tudod, hogy nekem mennyi a tapasztalatom? Az azért csak nincsen rám írva. – viccelődik egy kicsit félig-meddig.
- Szóval huszonnégy, akkor már csak hat és fél évet kell várnom, hogy flörtölhess velem. – nyilvánvalóvá teszi, hogy a nőnek kell kezdeményeznie e téren. Ő elvan a saját maga világában és annyi idősen már lehet, hogy el is felejti, hogy mi az a Bagolykő, mi az a pszichológusi szoba, és ki az a Mácsai Zója. Addigra már játékosként képzeli el magát, sőt már azt is szeretné, ha akkora befutott, jó hajtó lenne. Kivárja ő, amit kell, de persze szereti, ha megkapja a dolgokat idő előtt, amiket kinézett magának. A dokinővel most csak évődik, annak ellenére, hogy tényleg nagyon vonzónak találja. Mindig eszébe jut Amanda és valahogy nem vágyik más testi, vagy épp lelki közelségére. De azért a hírnévnek is van ára, ezt pedig nem hagyhatta szó és figyelmen nélkül.
- Van egy lányod? Gondolom még nagyon fiatal… - kuncogja. – Jó, én megértem, mindig vannak eltévelyedettek, akik azt hiszik, hogy a kviddics nem az ő világuk. Semmi gond ezzel. És amúgy is, mi baj az én stílusommal? Vagy tán ennyire lehengerlő? Biztos már megbántad, hogy nem vitted lejjebb a korhatárt. – ugratja a nőt, de ez nem látszik meg az arcán. Próbálja kitapogatni Zója határait, azonban nem minden áron, és tudja, hogy ebben azért jobb nála a nő. Mindent megtesz azért, hogy téves következtetéseket is levonhasson róla, hiszen mégiscsak rellonos valamennyire, még ha nem is az a tipikus. Kon már lehet, hogy megátkozta volna a nőt, vagy elküldte volna melegebb éghajlatra, de akár egy vissza fogott rellonosról is el tudná ugyanezt képzelni. Ő viszont más módszerekkel megy az emberek idegeire. Közben jegyzetel a doktornő, Yarista pedig, hogy ne legyen unalmas a kérdésekkel teli az óra, szintén kérdéseket tesz fel. Úgy tűnik Zója igen kommunikatív, jól kezeli őt, ami kezdi szimpatikussá tenni a pszichológusnőt számára, és már nemcsak a külsője alapján. ~ Még a végén megkedvelteti magát… ~ morfondírozik, miközben a választ hallgatja, majd kissé szolidabbra veszi a figurát és már csak simán, kényelmesen üldögél.
- Levitás? Nem vagyok oda értük, mindig tudálékosak, és okosnak hiszik magukat. De tényleg, ha ismerné Hegyi Nikit, tudná, hogy miről beszélek. Persze, ő kivételesen jó fej, de ha egyszer beindul… - elhúzza az ajkait egy félmosolyra, tényleg kedveli a lányt, még akkor is ha tud idegesítő lenni akár kétpercenként is. Yarista már megtanulta ezt kezelni, le tudja szerelni őt, csak néha sértődés lesz belőle. A határokkal annyira nincs tisztában.
- Nekem nyolckor és nyolc után sem. Nem bírom. – vonja meg a vállait, majd egyből megszállják az emlékek, például amikor seprűvel repült be a klubhelyiségbe, vagy amikor Amiránál volt sárkányt vadászni, hogy megmentse a „királykisasszonyt”.
- És nem ajánlom a kipróbálását sem, ha nem akarod, hogy rád másszak, vagy ilyesmi. – kacsint a nőre, bár a hangsúlyból érezhető, hogy ezt nagyon komolyan értette. A Zója által felpakolt kínálatból – mivel forró csoki nincs – a multivitamint választja. Jól felrázza, majd kitölt magának, majd öntésre nyújtsa a nőnek, aki elutasítja. Mást kíván. De még mielőtt megkérdezhetné, hogy mit töltsön Zója már önt magának. Így aztán Yarista kortyol párat az italból és visszateszi a tálcára a félig telt poharát.
- Lehet, hogy megérné. Hanna néni, ez olyan kis cuki. – most viszont a hangsúlya jó nagy adag iróniával van telítve, szemöldökeit fel-le mozgatja, ahogy elképzeli magát és a „cuki” HV-t, ahogy ilyen módon beszélgetnek. Ebben nagyon is egyet ért a vele szemben ülővel, biztos, hogy kapna az arcára emiatt, és az ágytálbérlet is vélhetően garantált lenne. Elmeséli az esetet, és aztán jön számára az unalom a válaszban. Nem erre számított, hogy valóban megkapja a kérdésére a feleletet, pedig számíthatott volna rá, hogy nem csak kellemes cseverészésben lesz része az eltöltött egy óra alatt.
- Aha. – ezzel nagyjából ki is fejezte egyszerre azt, hogy érti, de nem igazán érdekli ez a fajta magyarázat. Sőt, igazából erre nem is volt kíváncsi, azt viszont nem mondja, hogy erre gondolt volna, és egy kicsit furcsa érzés is kezdi megkörnyékezni. ~ Alexa már nem kedvelne annyira? Hmm-hmmm. De vajon miért? Ellene nem igazán tettem semmi rosszat, oké, néha megy a szemtelenkedés, de nálam sokkal rosszabbak is vannak. De az is lehet, hogy csak Zója tesz próbára ezzel. Ki a fene érti ezt? ~ Ezt jól erősen megrágja magában, és biztosan gondolkodni fog rajta. Ha más hozadéka nem is lesz ennek a beszélgetésnek a doktornő mégiscsak elért nála valamit. A kviddics viszont eltereli a gondolatait erről a témáról, és most igazán megnyitja magát.
- Hát, akkor lehet, hogy rosszul fogalmaztam. A közönség mindig befolyásolja a játékos teljesítményét, kiét jobban, kiét kevésbé. Ha szeretik, felspannolja és akár ez még a játékára is kihat, ugyanúgy, mintha nem szeretik, csak akkor negatív irányban. Van egy határom, amíg el tudom viselni a koncentráció mellett a negatív felhangot, ez egészen addig tart, amíg nem hibázom. Ekkor már viszont halmozódik a hibák száma, mert nem tudom visszaállítani az ezelőtti állapotot, nem tudok újra úgy figyelni a játékra, ahogy addig. tehát kellene egy olyan tanács, amivel visszazökkenthetem magam arra az állapotra, hogy ne befolyásoljon túlságosan negatívan a felém irányuló… mondjuk így, rosszindulat. – próbálja érthetően magyarázni még gesztikulál is rendesen hozzá. Az ajkai és a torka is kiszáradnak, ezért a poharáért nyúl és gyorsan lehajtja a multivitaminos ital maradékát.
- Nekem ez az életem, bármire képes vagyok, hogy elérjem a célomat ezzel kapcsolatban. Nagyon sokat számítanak az apró tanácsok is, szóval, ha kapok tőled valami jót, akár még a modoromon is változtathatok. – ajánlja fel a lehetőséget. Azzal tisztában van, hogy idővel már nem fogják zavarni ezek a dolgok meccs közben, de ő minél hamarabb szeretne megszabadulni ettől a felesleges kolonctól. Talán egy szakember segíthet ebben, hogy más megvilágításba helyezi neki ugyanazt és akkor képes máshogy gondolni rá.
- Amúgy rosszabbra számítottam, és itt nem a külsődre gondolok. – mosolyodik el megint, de úgy vette észre, hogy Zóját nem zavarja az őszintesége, legalábbis eddig erre utaló jelet nem vett észre.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=817&post=87059#post87059][b]Dr. Mácsai Zója - 2013.03.24. 05:30[/b][/url]

Yarista

- A szemtelen hangnemmel az ember bizonyítani próbálja a lazaságát, a fesztelenségét, a sebezhetetlenségét. Az utalásokból túl sok van, aki nem csinálja, beszél róla, elég sokszor visszatért a beszélgetésünkben az intimitás, ahhoz képest, hogy nem tart ez olyan hosszan. Hat és fél év múlva visszatérhetünk rá.
Eddig még sosem mondott ilyet, egy hétnél hosszabb elköteleződést, csak kétszer tett, először enyhén sok alkohol hatására mondott örök hűséget Áronnak, majd másodszor tudatosan, a lányára összpontosítva Balázsnak, amit egy hétig is nehezen tartott meg.
- Nyolc, sőt lassan kilenc éves lesz. Annyira már nem fiatal, ha megnézzük a koromat. Szerinted megbántam a korhatárt vagy pont, hogy tudom, mi az ideális?
Nem jó felé tapogatózik, a nő tűrőképessége különösen magas, az elmúlt években már-már tökélyre fejlesztette magát ezen a téren. Sokat látott és tapasztalt ahhoz, hogy teljesen könnyedén vegye az ilyen provokálást. A Levitásokra tett megjegyzésen elmosolyodik, és kicsit megingatja a fejét.
- Inkább művészlelkek, akik sok tudás birtokában vannak. Jó személyiségjeggyel kombinálva szép kis életet tud biztosítani magának egy Levitás. Sok mindent megjegyezve, összeegyeztetve, felfedheti a kiskapukat, melyek felett sokan elsiklanak.
Ő például remekül tudta intézni az ügyeit annak idején, nem kellett hozzá semmilyen plusz segítség, csupán egy kis sütnivaló. Mivel benne a keveredés flegmatikus-kolerikus, így egy igen kemény verzió jött létre.
- Egy pálcaintéssel le lehet lohasztani a hormonokat, csak nehogy a másik fél keze esetleg megcsússzon. Bizonyára sajnálatos eset lenne.
Válaszolja egy negédes mosollyal a Hanna nénire finoman megrázva a fejét. Mindenesetre nem szeretne ott lenni, amikor a fiú ezt tálalja neki. Csúnya, véres esetnek tudná elképzelni, bár ki tudja, azóta lehet a nő már higgadtabbá vált.
- Ez igazán hízelgő.
Jegyzi meg egy halvány mosollyal, miközben a kviddicses problémán agyal. Igen érdekes a probléma, szeretne valami hatásossal szolgálni, de egy olyan játékban, mint a kviddics, nem biztos, hogy az a legjobb, ha az ember füldugóval kizárja a hangokat, vagy disaudioval a morajt, melyet a közönségből kivált.
- A negatív kritikát nem célszerű hátráltatásként elkönyvelni. Akik negatívan vélekednek valakiről, irigyek és reménykednek a hibázásban. Ez előrelendítésre ad okot. Amíg az embert dicsérik, csak elbízza magát. Felhúzhat egy zöld nadrágot, lila inggel és mondhatom, hogy milyen jól áll, maga elhiszi, elbízza magát és megnyugszik, talán a vállát is megveregeti, mondván, hogy szép munka volt fiam, de ha azt mondom, hogy, ember, nézz magadra, lila és zöld együtt, ez nagyon gáz, akkor elgondolkozik. Igen, negatív vagyok, de arra sarkallom, hogy végiggondolja, hogy javítson. A negatívum nem rossz, először ezt kell megtanulnia, ha ez megvan, elkezdi észrevenni a hibáit és azt, hogy miként javíthatja ki őket. Ön a tökéletességre törekszik, de az nem létezik. Még fiatal, ezt is meg kell még tanulnia. Ön lehet jó, lehet a legjobb, de a legjobb sem tökéletes, hiszen mindig lesz valaki, aki leminősíti a legjobbat, és átveszi a helyét, akkor pedig a tökéletesről nem beszélhetünk.
Tart egy kis szünetet. Még mindig próbál megoldást találni, anélkül, hogy valami nagyon drasztikusat mondana, már így is fél, hogy egy kicsit túlzásba esett. Felpillant a fiúra, majd a képekre a falon.
- Ha ki tudná zárni a hangokat könnyebb lenne a helyzete. Nem bűbájjal, hanem szimplán. Vannak olyan módszerek, melyekkel rákoncentrálhat a lényegre, kizárva ezzel a negatív vonulatot. A lényeg, hogy a gondolatokat kizárja. Ez az alapja a legilimenciának, az illúziómágiának, az animágiának. Mindegyik veszélyes ág, ha megzavarja a környezete, akkor súlyos következményei lehetnek, testi elváltozások, tudatállapot zavara, melyek akár végzetesek is lehetnek. Ha ezt a módszert ön is elsajátítaná, azzal sokkal beljebb lenne, mert nem bízná el magát, de nem is esne vissza a teljesítménye attól, hogy görcsösen meg akar majd felelni. Ez az első lépés, innen sokfelé elmehet az ember.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=817&post=89156#post89156][b]Yarista Palarn - 2013.03.26. 08:47[/b][/url]

Zója

Érzelemmentesen, vigyorral az ábrázatán hallgatja végig a magyarázatát Zójának. Úgy gondolja, hogy bármennyire képzett szakember, most téved. A lányokat elég jól kiismerte már szerinte, nagyon nehéz neki meglepetést okoznia. Azonban a burkolt visszavágás nagyon tetszett neki, ezért aztán nem is szól rá semmit. Ez a pszichológusok rémálma, ha az alany nem beszél, csak mindenféle érzelmekből, gesztusokból próbálja kitalálni, hogy az, akivel éppen foglalkozik, mire gondolhat. Így aztán meghagyja ezt a fajta találgatási módot a doktornőnek, azzal kapcsolatban, hogy mennyire tapasztalt.
- Oké. - zárja le a témát a maga módján, hogy ebből mit hoz ki Zója, azt már rá bízza. Azért vannak tippjei, de megvárja, amíg a doktornő használja a diplomáját ez ügyben. Lehetőleg nem a fején szétverve.
- Tényleg, nem is annyira kicsi, bár fura, hogy te ilyen fiatal vagy és van egy 9 éves gyermeked. Biztosan tudod, de akár tévedhetsz is. Sajnos foglalt vagyok, szóval ezt a kérdés jelenleg teljesen felesleges továbbtárgyalni, csak kíváncsi voltam. – húzza fel a vállait szemtelen mosollyal a képén. Nos, igen, sokan utálják emiatt, de már megtanult nem foglalkozni az ilyen dolgokkal. Főleg, hogy a Rellon bár nem tűnik egy nagyon összetartó brigádnak, azért egymásért kiállnak, de sokat is tudnak a háztársaikról. Szóval mindenkinek be lehet találni, ha éppen úgy tartja a kedv.
- Ó, hát persze. Művészlelkek. Ezt azért elteszem talonba, ha nem gond. – megforgatja a szemeit, ebben nagyon nem egyezik a véleményük. Persze, mivel a doktornő levitás volt, védeni kell a mundér becsületét, és nem akar nagyon szemtelen lenni, ezért gyorsan még fűz egy megjegyzést az elmondottakhoz.
- Persze, vannak kivételek, akik normális életet élnek, ahogy mondod. – mutat a nőre, bár semmit sem tud róla. De, ha idáig eljutott… persze ilyen fiatalon, kilenc éves gyerekkel… Ezen még elgondolkodik.
- Igyekszem. – vigyorodik el, de mivel látja, hogy ez a nő eléggé felkészült és nem nagyon tud az idegeire menni, se kimozdítani az egyensúlyából, ezért egyelőre abbahagyja. Több alkalom kellene ahhoz, hogy egy kicsit megpuhítsa, de végül is mi végre? Nem az ellensége, csak egy csinos nő, aki az embereknek próbál segíteni. Yarista kicsit elmélyül, mielőtt belekezd a kviddicses problémája feltárásába. Figyelmesen hallgatja a nőt, szinte issza a szavait és láthatóan elgondolkodik azon, amit mondanak neki. ~ Hmm, ez nem is rossz ötlet. Jé, volt értelme eljönni, habár nem Hanna néni miatt. Hanna néni, ezért ki fog nyuvasztani. De egyszer benyögöm neki, az biztos! ~ Rövid vigyor, majd bólogatás Zója szavaira.
- Nos, talán. De lehetek a tökéletesség közelében, az pedig elég nekem. Van, amiben már majdnem az vagyok. – felkacag, és reméli, hogy a pszichológus sem veszi most komolyan, ha egyáltalán az eddigi próbálkozásokat annak vette.
- Tanulok animágiát, egész jól haladok. Akkor ezek szerint jó úton járok. Köszönöm a segítséget, majd még jövök, ha igénybe vennélek. – kétértelműen zárja le a dolgot egy halvány mosoly kíséretében. Majd feláll és kezet nyújt a nőnek.
- Még egyszer köszönöm, de most távozom. Igazán érdekes volt a beszélgetés, és a látvány is. – rákacsint a nőre, majd nagy slunggal távozik az irodából, az ajtót viszont normálisan teszi be maga mögött. ~ Vajon mennyi ideig lesz egyedül? A következő Edictumot már nagyon várom. ~ kacagva indul tovább a folyosón, és a Sárkányfészket célozza meg, hogy Amandának elmesélhesse a sztorit.