Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

Vannak emberek, akik azzal hencegnek, hogy nem félnek semmitől.
Én persze tudom, hogy ez messze nem igaz, ami ad egy olyasfajta mentális fogódzót, amivel könnyebben leküzdöm a krízishelyzeteket - a félelem normális reakció, ráadásul annyira ösztönös, hogy még a legkeményebb fából faragott auroroknak is van mumusa. Ez mind szép duma, de sokat ront az imázsomon, hogy perpill azt találgatom, ki mitől félhet és elég sok statisztikai adat van a birtokomban ahhoz, hogy random számolgatva az előttem ülő varázslókat és boszorkákat, mókásabbnál mókásabb kombinációk jöjjenek ki. Az egyik, meglehetősen vámpírküllemű úriembernél pont a vériszonynál járok, ami nagyjából a porallergiás méhecske és tériszonyos zerge szintjét üti.
Nem mintha a szituáció nevetnivaló lenne, épp ellenkezőleg - az egyik egyébként is rossz bőrben lévő páciensem támadás áldozata lett és ahelyett, hogy minket keresett volna fel, megpattant az országból. Ez a megbeszélés egy sok álmatlan éjszakát követő halovány reménysugár, mert legalább nem csípőből lekapcsolni akarják, adnak nekem is egy esélyt. Vetek egy oldalpillantást a mellettem ülő két férfira és a látvány a legkevésbé sem nyugtat meg, bár tudom-tudom, első benyomás és előítéletek. Viszont afelől nincs kétségem, hogy festhetek én, a tacskóképemmel, ezek között a kemény, teljesen más világban élő emberek közt.
Nooo pressure at all.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

Oké, tuti túlreagálom. Mentségemre szóljon, hogy full idegen környezetben a legjobbakkal is megesik, márpedig én most éppen egy másik kontinensen leledzem, jelentős jet-laggel és a helyi, abszolúte túlviláginak hangzó nyelv okozta sokkal megspékelve az élményt. Az, hogy nomaj-ruhás civil is vagyok a tetejébe, már csak hab a tortán.
A hosszú ülés végül ad időt némi akklimatizálódásra - végül is, a kemény emberek is csak emberek - és lassan foszlani kezd rólam az idegesség, bár tartásom továbbra is feszes marad. Segít, hogy közeli szomszédom épp origamizásra adja fejét; önkéntelenül is őt tanulmányozom, míg fél füllel az emelvényről szóló beszédet figyelem. Késztetést érzek, hogy kövessem példáját, de itt és most nem engedhetem meg, hogy apró transzfigurációkkal nyugtassam magam. Összekulcsolom hát türelmetlen ujjaimat és a légzésemre összpontosítok, miközben kiürítem az elmémet.  
A profilt, amit később felolvasnak, én készítettem, jóformán minden eshetőségre kitérve: feltételezett fizikai és pszichikai állapot (bájital fogyasztással és anélkül), lehetséges veszélyek (magára és másokra nézve), minden, ami hasznukra lehetett. Egy PTSD-s, épp' csak nagykorú, frissen bemart vérfarkasról volt szó, akit az apja részegen kirúgott otthonról - a cirkusz akkora volt, hogy az odacsődített szomszédok is beszálltak, a srác pedig egyszerűen bepánikolt és meglépett.
Azt hiszem, sokat elárul az úticél-választása. Ha akárcsak a leghalványabb esély is van arra, hogy elkerüljük a mágikus ártalmatlanítást, akkor meg akarom ragadni ezt a szalmaszálat; túl sok egymást követő trauma érte a fiút, jó lenne megőrizni legalább a hivatalos szervekbe vetett bizalmát.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

Rezzenéstelen arccal hallgatom a pontos, tárgyilagos leírást, holott nálam pontosabban valószínűleg senki se érti, mit jelentenek a súlyos szavak. A PTSD képes teljesen lerombolni azt, amit személyként ismerünk. A folyamatos emlékbetörések, az álmatlanság és/vagy rémálmok, a hyperarousal és a beszűkülés felőrlik az ítélőképességet, a kezdeményezést, kikezdik a jövőbe vetett hitet és porrá morzsolják a bizalmat. S ha ez nem lenne elég, akkor ott a likantrópia okozta hangulatingadozás, legyengült szervezet és maga az átváltozás.
A kérdés valamit megmarkol bennem, megforgatva karmait a bensőmben, ahogy találkozik a pillantásunk.*
- Még nem,-*felelem határozott, ám színtelen hangon, olyan erővel, hogy elérjen a többi érdekelthez is.*- Azonban ha nincs bájitala és egyedül bujkál, akkor ennek valószínűsége rohamosan nő, ahogy közeledik a telihold.-*Engem nem érdekel a holdciklus. Azért lettem animágus, hogy semmi se tarthasson vissza, ha valakinek szüksége van rám; bár ezt nem sietek az orrukra kötni. Ha nem lesz rá szükség, nem fogok kamikazét játszani, figyelmeztetni saját elmeroggyantságomra pedig felesleges őket.
Ráérnek megtudni.
Meg kell dörzsölnöm a szemem - nem tesz jót ez az éles kontraszt a nézőtér homálya és a pódium vakító fénye közt, ráadásul csak azért nincsenek karikáim, mert eltüntettem őket. Amíg Dylan meg nem kerül, úgyse tudnék szemhunyásnyit se aludni, túlságosan is dolgozik az adrenalin.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

Felkészültem ezekre a kérdésekre, amennyire az ember képes az ilyesmire - tudtam, hogy valaki fel fogja tenni őket, ahogy bennem is ott dolgoztak szüntelen - mégis hálás voltam, hogy most nem nekem kell megválaszolnom őket. A csuklómon lévő anyajegyre meredtem, szándékosan összpontosítva, hogy megváltoztassam az alakját és biztosan megtartsam a kontrollt.
Biztosat ugyanis senki sem tudott, még a nyomozó sem, aki ideérkezésemkor lakonikusan tájékoztatott a tények állásáról. Az első (és sokadik pillantásra is) feledhetően átlagos küllemű férfi tekintete azonban azt az érzést keltette bennem, hogy precíz, figyelmes és jó emberismerő, így ösztönösen megbíztam a szavában.*
- A keresésbe bevontuk a mugli szerveket is. Három napja pénzzé tette néhány ingóságát egy vidéki zálogházban. Felvétel nincs, de a tulaj leírása megfelel a keresett személyének, Dr. Meyers pedig megerősítette a tárgyakról, hogy szintén az érintett tulajdonát képezték.-*A hangja tisztán és magabiztosan csendült, olyan tárgyilagossággal, ami elvette mások kedvét a vitatkozástól.*- A legtöbb nyom ugyan közvetett, de találtam két erdős térséget, ami megfelelhet a tartózkodási helyének a profil és a mozgása alapján.
Dylan nem különösebben eltűnni akar, mindössze távol maradni az emberektől - ötletem sincs, miért épp ezt az országot választotta, de evidensen nem ismeri ki magát túl jól. Az ujjaim már elfehéredtek a szorítástól, mert nem akarok rémeket látni, azonban nem tudjuk, mit vett abból a pénzből.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Kins & Kens

Miután még a faluba költözésem estéjén váltottam néhány baglyot a kereskedés tulajával, rögtön másnap reggel el akartam látogatni hozzájuk, hogy elintézzem az okostelóm ellenőrzését és a tolmácseszközöm bővítését. Azonban ember tervez, Merlin - avagy a korán reggel ajtódat döngető vérfarkas - végez, szóval már csaknem dél van, mire sikerül el is vergődnöm a boltig, minekutána hiába kérek eligazítást az első öt járókelőtől.
Mentségemre szóljon, hogy ha tanultam is volna nyelveket (amikhez semmi tehetségem), akkor se beszélnék magyarul. Esküszöm, félelmetes hallgatni is.
Rövid ideig tanulmányozom a kirakatot és az ajtóra gravírozott feliratokat, a nyitvatartást bogarászva, de annyira hunyorgok az üvegekről visszaverődő erős fényben, hogy félúton feladom és bemenekülök a boltba. A csengő természetesen azonnal jelzi érkezésem, de mielőtt még bárki megláthatna, gyorsan letörlöm a homlokomon gyöngyöző verejtéket, majd rövid hezitálást követően rövidebbre veszem a hajam, hogy ne melegítse a tarkóm. Marad pár másodpercem körülnézni az egyelőre üres helyiségben, ami elég is ahhoz, hogy ellenállhatatlanul vonzani kezdjen a kiállítás.
Két lépéssel az első vitrinnél termek, pont megállva, hogy orromat a makulátlan üvegnek nyomjam. Csillogó szemekkel veszem számba a tárgyakat - mindegyiket felismerem, bár a régebbi modelleknél kell egy kis idő, amíg rájövök, milyen célt is szolgálnak. Az eladásra kínált tárgyakon rúnákat is felfedezni vélek, így előhalászom zsebemből a saját, kikapcsolt ketyerémet és megfordítom, hogy megpróbáljam összevetni a kettőt. Mivel ezen és a számítógépemen gyakorlatilag az életem múlik, még használni se mertem amióta itt vagyok, nehogy kárt tegyek benne - és aktívan szenvedtem a hiányától. Első blikkre van némi eltérés, de remélhetőleg csakhamar hozzáértő szemek segítenek majd eldönteni, mekkora és aggódnom kell-e.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Kins & Kens

A mobilomat visszakattintva tokjába tovább szemlélem a vitrineket, bár az alsóbb sorokhoz meglehetősen mélyre kell hajolnom. Nem téblábolhatok azonban sokáig a kiállított tárgyak előtt - pedig ellennék itt egy óráig is, érzéseim szerint - de az engem megzavaró hang, kellemes zöngéje ellenére, enyhe rémülettel tölt el.
Persze, ott van az a nagyon valószínűtlen lehetőség, hogy csak én hallottam félre.
Felegyenesedve megfordulok, hogy szemügyre vegyem az androgün küllemű ismeretlent, aki nyilván nem egy vásárlót ejtett már gondolkodóba megjelenésével. Számomra inkább a stílusa érdekes, ami viszont vitathatatlan, hogy a helyiségbe lépő eladó nem tűnik barátságtalannak, sőt, van valami megkapó abban a gondosságban, ahogy az ősrégi telefont csomagolja be. Egyszerre figyelmes és valahogy kicsit hanyag, amint a pultra könyökölve felpillant rám (ez persze könyöklés nélkül is kényszer), de a nyelv, amit használ, továbbra is egyike azoknak, amiket a legkevésbé se értek.*
- Oh no...-*hervad le arcomról a mosoly, hogy átadhassa helyét a kezdődő kétségbeesésnek, bár még kapaszkodom abba az utolsó remény-szalmaszálba, amit a levelek jelentenek.*- Good afternoon! Please, could I talk to the owner? Or somebody speaking English?-*Ha most továbbra is magyarul (ezt csak feltételezem, mivel megkülönböztetni nem tudom a közép-európai hadovákat) felelget nekem, akkor rohamosan veszíteni fogok a magasságomból, mert én szilárdan elhatároztam. Hogy nem távozom innen. Amíg meg nem csinálják a kütyüjeimet.
De lehet, hogy jobban jártam volna egy transzkontinentális úttal.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Kins & Kens

- Meyers, but feel free to call me Riley. You almost gave me a heart attack,-*egészítem ki sietve a nyitva hagyott mondatot, aztán kifújom a bent tartott levegőt, látványosan megkönnyebbülve és kicsit nevetve is. Egy kisebb hegység esett most le a szívemről, főleg annak tudatában, hogy ezek szerint a tulajt záróra után is kereshetem.*
- Pokoli nehéz itt megértetnem magam, pont a fordítóm és az elektronikai berendezésem miatt jöttem, amik nélkül nagyjából életképtelen vagyok,-*magyarázom aztán, miközben a pulthoz lépek, hogy előszedjem az említett tárgyakat. A telefont teszem le elsőként, majd rövid kutatás után ráakadok az ékszerdobozra is, amiből egy gyűrű kerül elő. Ez egy jó minőségű, igényes fordító, mivel a terápiák során a lehető legprecízebben kell tolmácsolnia a páciensek mondandóját és gondolatait, viszont eddig csak a legszükségesebb nyelvekkel lett felszerelve.*
- Az iPhone kapcsán az a kérdésem, működésbe hozható-e a helyi manahálózatban vagy előbb szükséges-e az átalakítása. Jelenleg U.S.A. standard a rúnázása, máshol még nem próbáltam,-*szedem ki a tokjából, hogy megmutassam a már felhelyezett jeleket, a álcámat is készenlétben tartva, ha esetleg be kellene kapcsolni a vizsgálathoz.*
- A fordítót pedig szeretném az iskolában és faluban leggyakrabban beszélt európai nyelvekkel bővíteni, mielőtt elad a sarki fűszeres...-*Hamár gáz vagy, add el humorba csomagolva! A fordító módosításának költségeit az iskola állja, de ha szükséges, szívesen megfizetem a sürgősségi pótlékot, hogy ne érezzem magam ennyire elveszettnek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Kins & Kens

- Nice to meet you, too.-*Mosollyal viszonzom az udvariasságát, tényleg boldoggá tesz, hogy nem activityvel kell előadnom a problémámat. Jelentősen felgyorsítja az egész procedúrát. Egyik lábamról a másikra állva hallgatom a válaszát, miközben egyik kezemmel a combomon dobolok hangtalanul.*
- Az remek lenne! Van egy iPadem is, de gondoltam, ha ennél a modelnél megfelel a standard, akkor azzal se lesz gond,-*fejtem ki reménykedve, mert a nagyobbik ketyere a még kicsomagolatlan dobozaim valamelyikének fenekén lapul. Meglehetősen hirtelen elhatározás szülte ezt a költözés, így a pakolást is lóhalálában intéztem.
- Ó, az egy-két nap álmaimban se szerepelt, ez nagyszerű hír!-*lelkesedem, buzgón bólogatva a felsoroltakra, elvégre ő a góré, szóval a szakértelmére bízom magam, egyetértően széttárva karjaim.*
- Megvárhatom itt, amíg az úr megtekinti a telefont? Illetve szükséges előleget fizetni?-*Igazán nem bánom, ha bámészkodhatok még egy kicsit, de nem tudom, mennyi időt is venne igénybe a szemle, úgyhogy jobbnak látom rákérdezni. A mocskos anyagiakat meg jobb most intézni, mint a végén a teljes összegtől kapni szívrohamot, még ha ezt meg is térítik nekem utólag.*
- Á, királyság.-*Indokolatlanul felderülök, holott pontosan tudom, hogy ilyen minőségű fűszereket - még jódarabig - nem engedhetek meg magamnak, bármennyire csábító is a gondolat, hogy főzzek vagy süssek valamit.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Kins & Kens

- Milyen szép is lenne, ha különbséget tudnék tenni a felsoroltak közt,-*nem szokásom a szemforgatás, most azonban az önirónia mellé engedélyezem magamnak míg teátrálisan széttárom karjaim. Tényleg alig érzékelem az eltérést a különféle nyelvek közt, összefolynak és legfeljebb a dallamuk tér el itt-ott. Az eladó könnyed és lelkes hangulata rám is átragad, élénken bólogatva helyeselek, hogy menjen, menjen csak, nem akarom feltartani.
Magamra maradok, s jobb híján visszatérek a kiállítás tanulmányozásához, jókedvűen  folytatva ott, ahol abbahagytam. Eltereli a gondolataimat, úgyhogy legalább addig sem rágódom a ketyeréken meg a költözéssel kapcsolatos mizériákon. Ezúttal kicsit több időt kapok, úgyhogy még nehezebb elszakadni a vitrinektől, mint első ízben, de készségesen ügetek vissza a pulthoz.
- Véradomány?-*visszhangzom ráncba szaladó homlokkal, kicsit meglepetten - kell néhány másodperc, amíg leesik nekem, aztán a hirtelen felismerés kiül az arcomra.*- Vagy úgy! Természetesen szeretnék adományozni,-*vágom rá habozás nélkül. Nem új dolog ez számomra, mindössze a hazai rendszer más, ahhoz szoktam - metamorfként táplálóbb a vérem, mint az átlag nomajé vagy mágusé, így sosem volt kérdés, felajánlom-e.
Az épelméjűségem már annál inkább. Nem családi körben, ott egyáltalán nem ütköznek meg ezen; de nem egyszer és nem kétszer találkoztam azzal, hogy a vámpírokat még talán a vérfarkasoknál is jobban utálják és félik.
Juteszembe. Éjjeli műszak.*
- Ezek szerint Mr. Kensington részére lesz?-*kíváncsiskodom, mert akár szakmai ártalom, akár puszta emberi gyarlóság, mindig is szerettem volna éjlénnyel beszélgetni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Kins & Kens

- Igen, ezért tartom. De azért szép lenne, nem?-*Az arcom egy merő vágyódás, bűbánatos kutyaszemekkel megtoldva. Oké, értem én, hogy ez a saját privát nyomorom, de azért álmodozni hagyhatna kicsit. Persze, röhögök magamon eleget, az viszont tényleg nem az én bűnöm, hogy semmi nyelvérzékem nincs. Egy időre úgyis ez az utolsó rossz poénom, mert a bájos pultos magamra hagy, szóval addig sem rontom tovább a rólam kialakult első benyomást.
Mert a Riley-k ahhoz értenek a legjobban.
Azért csak sikerült valamit elérni önmagam égetésén túl is, szóval máris nem kell teljes csődként elkönyvelnem ezt a napot. Anyákat megszégyenítő odaadással szorongatom a visszakapott mobilom, kizárólag azért nem kattanva rá azonnal a bekapcs gombra, mert még beszélnek hozzám és ennyire bunkó még én se vagyok. Az információk amúgy is fontosak és...
Nézdmár. Itt van angol felirat. Angol!
Ez a pult lesz az én Mekkám.
Király, hogy semmi új sincs abban, hogy hülyének fognak nézni.
- Lehetne szó róla, hogy halasztjuk arra az estére, amikor eljövök a kész megrendelésért? Lenne még intéznivalóm,-*túrok zavartan tincseim közé, mert én igazán szívesen járok el ide rendszeresen (és ez nem kizárólag a kiállítás érdeme, nincs is olyan messze), de most arra kellene fókuszálnom, hogy mihamarabb lakható, élhető meg munkára alkalmas is legyen a ház.
És még mindig egy darab dobozt se pakoltam ki.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

-  Nem, sokkal inkább MacGyver,-*vetem oda egy nyomatékos pillantással, különösebb gondolkodás nélkül; a nomaj egyetemi közeg rajtam hagyta nyomát és többnyire csak akkor tűnik fel, ha sokan merednek rám értetlenül.*- Pont ezért nem hiszem, hogy véletlenszerűen hajtott volna végre egy transzkontinentális hoppanálást. Vagy ha igen, már milliószor lett volna alkalma továbbállni,-*A csuklómat dörzsölöm, mert ez már puszta spekuláció és teória; de Merlinre, mi a fészkes fenét keresne egy amcsi srác ebben a fene lapos, barbár ajkú országban? Megértem persze, hogyan festhet ez kívülről és sok helyen én sem támaszkodhatok többre, mint megérzéseimre; túl rövid ideje foglalkozom a fiúval ahhoz, hogy bármi kézzelfoghatóval támaszthassam alá ezeket.*
- Nem egészt két hét.-*hevesen rázom meg a fejem, mert bárcsak lenne három hetünk! Egy pillanatra le kell hunynom a szemem, hogy uralkodjak magamon, mert ebben a helyzetben nem kezelem a legjobban a darabos auror nyers megjegyzéseit - tudom, hogy nincs benne rosszindulat és hogy igaza van, nem is akarom túlreagálni, de pokoli nehéz nem csípőből válaszolni. *- Az biztos, hogy nem akarja, hogy megtaláljuk, mert retteg tőle, hogy hazaküldik. Mindent el fog követni, hogy eltűnjön. Találékony és kreatív.-*Öreg hiba alábecsülni a sarokba szorított patkányt, márpedig Dylan most pont ennek felel meg. Már átkozom magam, hogy nem kérdeztem rá, milyen alkalmi munkákat csinál, az adhatna most még támpontot.*
- Van valami információnk arról, a farkasölőfű-főzetet elkészíteni képes bájitalmesterek kiknek adják el a főzetet? Esetleg náluk nem bukkant-e fel?-*A fuldokló a szalmaszálba is kapaszkodik, pedig sokkal esélyesebb, hogy ha keres is, olyan főző után kutat majd, aki nem dobja fel a minisztériumnál.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Kins & Kens

- Sok szerencsét hozzá. Nekem zéró nyelvérzékem, szóval valószínűleg egy használati utasítással is ámulatba ejthet az ember, de csodálok mindenkit, aki meg tud tanulni idegen nyelveket.-*Mármint, egy kivétellel - szeretem az ASL-t, csak ritkán nyílik alkalmam használni; ráadásul az embert inkább nézik fogyatékosnak, semmint nyitottnak és elfogadónak, ha hirtelen felindulásból elkezd mutogatni.
Egy apró vállvonással visszavigyorgok, mert ja, tudom én, hogy kicsit bizarr a ragaszkodásom, de egy ilyen kütyü hatalmas segítség, ha annyi mindent kell valakinek fejben tartania, mint nekem. Foglalkozások időpontjai és jegyzetei, profilok, elolvasandó cikkek és kutatások, határidők, családi akciók, kapcsolattartás a konzulensemmel... Meg persze a zenéim és a könyveim, az egész kis kincstáram itt hurcolom magammal.
- Nagyszerű. Akkor holnapután este benézek és rendezem a számlát,-*még meglapogatom a zsebeimet, hogy előhalásszak egy névjegykártyát, amin rajta van a telefonos, mailes és baglyos elérhetőségem is. Ezt csúsztatom még a pultra, barátságos mosollyal kocogtatva meg a leginkább levendulaszínű lapocskát.*
- Ha gond vagy kérdés akadna, keressenek nyugodtan. De ha kedved támad beszélgetni - tudomisén, a szuahéli oroszlánokról - akkor is. Eléggé el vagyok errefelé veszve,-*ismerem be töredelmesen, magamon nevetve.*
- További szép napot!-*búcsúzom aztán, megkönnyebbülten hagyva el az üzletet.
És amint látótávon kívül értem, már kapcsolom is be az én drágaszágomat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Nem hiszem el, hogy megint lekéstem a vacsorát. Frusztráltan túrok a hajamba, miközben a folyosón ácsorogva próbálok visszaemlékezni a konyhába vezető útra, lévén üres a hűtőm és semmi kedvem kotyvasztani. Már így is szédelgek, ami nem könnyíti meg a dolgom. Melyik szárny? Melyik emelet?
Egyáltalán, elérek addig, mielőtt éhen halnék?
Azt homályosan sejtem, hogy a nyugatiban van, szóval arra indulok el. Útközben aztán nagy nehezen eszembe jut, hogy vannak portrék is a világon, úgyhogy szerzek magamnak egy túlbuzgó kalauzt. Egy részem sejti, hogy ez végzetes ballépés volt, mert az épületben előforduló képkeretek mennyisége és elhelyezkedése sztalker-paradicsommá változtatja a folyosókat. Azonban mostanra elkezdtem émelyegni is, úgyhogy ideje rendbe rakni a vércukromat.
Alig lépek be, megrohamoznak és kivételesen hihetetlenül hálás vagyok a manóknak. Egy bögre kávét és valami egyszerűt kérek, mielőtt lerogynék a legközelebbi székre, az asztallapot bambulva.
Nem poén, hogy nem emlékszem, mikor ettem utoljára.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

A manók szorgalmának hála pillanatokon belül kezem közé kapom az életmentő koffein-nedűt, aminek jó harmadát rögvest fel is hörpintem, amint kellő mennyiségű cukrot és tejszínt öntöttem bele. Ez elég lesz ahhoz, hogy a kajám elkészüléséig kibírjam - nyafogásnak tűnhet, de sajna nem az. Megesett már velem, rosszabb időszakaimban, hogy elájultam az éhségtől, vagy hogy a szédelgés miatt tettem kárt magamban. Megint túl sokat dolgozom, úgy tűnik, és mostanában nincs, aki rám szóljon.
A telefonom után nyúlok, de a mozdulat megáll félúton, ahogy egy lány üget oda hozzám. Nem ismerem látásból se, valószínűleg itteni diák lehet, szóval egy barátságos, bár kissé vérszegény mosollyal fogadom.*
- Helló. Ha gyorsan kész, akkor lehet róla szó, de miattam ne siess. A manók összeütnek egy pirítóst és jó vagyok,-*igazából a küszöböt is elrágom, ha attól elmúlik a rosszullétem, szóval egyre megy, mit raknak elém. Addig is folytatom megkezdett kávémat, hogy a szoba - és benne én - ne kóvályogjunk már, mert ez kibírhatatlan.
Ugh. Épp mire felelős felnőttnek hinné magát az ember...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Őszike néni könyvesboltja

Nem szoktam könyveket vásárolni - mióta könyvtárakat lehet tárolni digitálisan, kitartok amellett, hogy csak elektronikus formában gyűjtögessek. Egyszerűen nem visz rá a lélek, hogy papírt használjak, hiába más az élmény, oda a tapintás és a jellegzetes illat...
Ez persze nem akadályoz abban, hogy órákat töltsek egy-egy könyvtárban vagy könyvkereskedésben, hogy megcsodáljam azokat a köteteket, amiket nem százával ontanak magukból óriás nyomdagépek. Imádom az antik kiadásokat, a kézzel kötött régiségeket, a tussal készült vagy fametszetes illusztrációkat. Most is ezeknek a gyarló kis élvezeteknek szeretnék hódolni, mert kiszúrtam, hogy van a faluban egy bolt és már hosszú napok óta szemezek vele. Elővigyázatosságból nem hoztam magammal pénzt (egyébként jézusom, a kontinens érméi tök furák), csupán a kedvenc ketyerémet, hogy ha valami nagyon megtetszik, akkor feljegyezhessem, esetleg lefényképezhessem.
Az ajtófélfánál megszokásból fejet hajtok, hogy beférjek. Azonnal érzem, hogy szinte másik világban járok, mindent átitat a mágia - nem árt óvatosnak lenni, mert ez a bolt annyira élő, hogy szinte lélegzik. Megeresztek egy köszönést annak ellenére, hogy nem látom a tulajt vagy az eladót, s szoktatom a szemem egy kicsit a félhomályhoz, mielőtt találomra elindulnék az egyik polcsor felé. Lassan, lehetőleg nesztelenül lépkedek, szemeim isszák a látványt. Az ujjamat végighúzom a puha, meleg érintésű fán, ahogy a címeket böngészem, meg-megtorpanva és levéve egy-egy érdekesebb küllemű könyvet. Aztán hirtelen nyávogást hallok és reflexből hátrahajolok, hogy a szomszéd folyosót is belássam, a hang forrása után kutatva.
Cica nincs, bábeli könyvtorony annál inkább. Úgy maradok, enyhén tanácstalan arccal számolva a felhalmozott olvasnivalót. Mire kellhet ez mind?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Őszike néni könyvesboltja

A könyvkupacnak gazdája is van, s bár elsőre úgy tippeltem, a könyvmoly hölgy, sokkal inkább korombeli férfinak tűnik. Ami első pillantásra vonzza a tekintetem, az hosszú vörös haja, amit hanyag, hercis mozdulattal vet hátra időnként. I know the feeling, bro. Nincs túl sok időm tanulmányozni, mert lehajol, hogy a kincseivel együtt áttelepüljön valahova, viszont hiába magas, a legkevésbé sem lát ki a halom mögül, úgyhogy gyorsan közbeavatkozom, mielőtt vesztébe rohanna.*
- Careful, to the left,-terelem egészen óvatosan egy lépéssel balra, hogy elkerülje az ütközést a puffal, ami egyébként kedélyesen araszol, az egyik napsütötte foltot követve a padlón. A laborban mindig akadt egy-két elvadult tárgy, szóval rutinosan kiszúrom az ilyeneket, tisztelet a kivételnek.
- Nah. Nem állt szándékomban vásárolni, csak bámészkodom. Valami nagy kiárusítás van?-*ez a legjobb tippem arra, miért hordott össze a srác furkász módjára ennyi könyvet. Persze vagyok annyira pofátlanul kíváncsi, hogy futólag elolvassak pár címet, meglepően vegyes felhozatallal szembesülve, ami csak tovább csigázza érdeklődésemet. Ő közben a zsákmányát válogatja, ügyet sem vetve rám.
- Aaa! Az!-*hirtelenjében nem tudom kinyögni, úgyhogy csak kinyújtott karral a nyávogó könyvre mutatok.*- Azt hallottam és aszittem, betévedt egy cica. Vagy a tulajé. Vagy ő a tulaj.-*A varázsvilágban az ember sosem lehet elég bizonytalan. Izgatottan kisöpröm arcomból a szemembe lógó kusza, kócos tincseket - afféle megszokott, öntudatlan mozdulat ez, mert bár van bennem egy egészen pici csalódottság, hogy nem egy pompás macskaszabásúé a hely, a könyv kárpótol érte.*
- Vajon tud dorombolni is?-*hajolok le, térdemre támaszkodva.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

- Hálám üldözni fog,-*emelem égnek a szemem, nem is nagyon nézve, mit kaptam (ilyenkor mérhetetlenül megnyugtató, hogy semmiféle ételallergiám sincs), csak rávetve magam. Éhesen sok ember nem szalonképes, nekem évek erőfeszítésébe telt megtanulni úgy enni, hogy ne emlékeztessek óriáskígyóra. Magyarán rágjak is, ne csak nyeljek. Engem a szendvics, a leányt a főzés köti le, úgyhogy kellemes hallgatás telepszik le közénk, amit az edények és eszközök hangjai színesítenek. Megszokásból követem szememmel mozdulatait, ha fel-felnézek a tányérból.
A kérdés idejére maradt még pár falatom, szóval kezemmel mutatom, hogy príma.*
- Riley Meyers, iskolapszichológus és időszakos éhezőművész, szolgálatodra,-*mutatom be magam, amint a beszédhez szükséges levegőhöz is jutok, bólogatva, hogy ja, elég evidens abból, ahogy sürgölődik. Nem is ül túl sokáig mellettem, mire a morzsák összecsipegetéséig jutok, már megint a tűzhely körül nyüzsög.
- Is-is. Hétközben nincs rá időm, szóval inkább csak hétvégén, meg egyébként is jobban szeretek sütni.-*Ahogy visszahuppan mellém, már nem rondózik a szoba, szóval beszédesebb vagyok. Fontolóra veszem ajánlatát, megdörgölve kevéske szakállamat (nem, én nem szeretem, ha tele van kajamaradékkal, szóval nem azokat rázom épp ki).*
- Tehetünk éppen egy próbát? Viszont akkor hagy viszonozzam majd valamivel; vacakul érezném magam, ha folyton csak te dolgoznál,-*jellemző, hogy nem kérdőjelezem meg szándékait és akkor sem méregetném gyanakvóan, ha esetleg a hírhedt Rellonosok egyike lenne. Nem olyan a kisugárzása.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Őszike néni könyvesboltja

- Óigen. Nem véletlenül veszek csak e-könyveket. A világ összes varázslata sem tud elég helyet biztosítani,-*bólogatok megértően, és tegyük hozzá, hogy a költözéskor leírhatatlanul boldog voltam, hogy kizárólag a leges-legkedvesebb vagy -értékesebb darabokat őrzöm a polcon.
Úgy tűnik, akaratlan is sikerült közös témát találni.
- Menő. És ugyan, a helyi cukrosbácsi sokkal, de sokkal rosszabb. Vagy a mutogatós,-*vigyorgok rá, mert ha valakinek egy-két-sok macskával több van az általánosan egészségesnek véltnél, az közel sem annyira aggasztó számomra, mint rengeteg más lehetőség. Bár tény, láttam már olyan reakciókat is, mintha az említett állat nem házi kedvenc, hanem ragályos betegség lett volna...*
- Amúgy tényleg nehéz megállni egy macskánál. Nálam az lehet a dolog kulcsa, hogy az enyém magában kitesz hármat,-*elmélkedem hangosan, míg a kezembe nyomott kötetet felütöm. Átlapozva leginkább az illusztrációkat élvezem, elvégre kétlem, hogy ennyi év után tudna valóban újat mondani. Freud egy saját, különálló kis kutatási projektet kapott, mielőtt hozzám került volna.
A szüleim biztosítani akarták a túlélését.*
- Let's try one more thing...*mormolom, összecsukva a lapokat és úgy fordítva, hogy a gerinc nézzen felém, amin finoman, lassan végighúzom a kezem. És láss csodát, a könyv kis tétovázást leszámítva élénk dorombolásba kezd, majdnem törleszkedve. Felderülve visszaadom a könyvet, kimerítve lehetőségeit (legalábbis azt már nem vágyom tudni, szokott-e szőrgolyókat felköhögni).
- Riley, az import dilidoki. Ha el akarnál kerülni, természetesen,-*kissé kifigurázom a stílusát, kezet nyújtva, mert nyilván tetézzük fizikai kontaktussal az elrettentő szöveget. *