Dr. Mácsai Zója:)

Idegesen léptem be a helyiségbe, noha semmi okom nem volt rá. Sosem szerettem pszichológushoz járni, pedig kötelező volt régen, legalábbis anyáék szerették volna, hogyha ők nem tudnak mellettünk lenni, valakivel megbeszélhessük a problémáinkat és jó irányba terelje lelki fejlődésünket.
Anya ezt most is kötelezően előírta, hogy itt sem szűnhet meg a felügyelet, pláne, hogy tanulási nehézséggel küszködtem, ebből kifolyólag pedig beilleszkedési gondok is felmerültek. A sport miatt pedig kifejezetten fontosnak tartja a lelki egészségem. Utóbbiban teljes mértékig igazat adtam neki, ráadásul most nagyon is izgultam, tudván, hogy következő hónapban meccs, és játszani fogok…
Én elsősorban a versenysport és tanulás okán felmerülő stressz-lehetőségek csírájában való elfojtása miatt kértem időpontot az iskola lélekgondnokától, tekintve, hogy most az a legsürgősebb.
- Jó nápot, Chevailer Zsanett Vanda vagyok, én kértem őntől időpóntot, tánárnő – háát, igen. Zavaromban nem kicsit pirultam el, szememet kissé lesütöttem. A kiejtésemen még mindig lett volna mit csiszolni, de hát mit várok? Nem a magyar az eredeti anyanyelvem, a franciát tanultam előbb, a magyart később kezdtem, magántanárral, még általánosban. Persze, hogy van akcentusom.