Van egy aprócska váróterem, ahol legfeljebb 2-3 diák ücsöröghet egyszerre egy hosszú, színes párnázással ellátott padon. A pad alja könyvespolc, mindenféle újságok és ismeretterjesztő irodalommal feltöltve, de akad néhány nagyon puha pokróc is. A fal leginkább élénk színekben pompázik, ám a legtöbb berendezési tárggyal egyetemben, szereti váltogatni a színeit.

A váróteremből két helyiség nyílik - az egyik egy használaton kívüli iroda/lakrész, a másik Riley irodája. Ez utóbbi csak rá van kötve a kastélyra, egyébként a doki házában van és a faluból is elérhető. Mivel így átjárót képez, az ajtók csak Riley jelenlétében (vagy engedélyével) nyílnak.

A rendelő első pillantásra egy gyéren bútorozott helyiség benyomását kelti, egy kényelmes gaucstól, két karosszéktől és két kis asztaltól eltekintve nincs bent más, mint falba süllyesztett szekrények. Amint belép azonban valamelyik páciens, a tér átalakul - a kopár falak, a bútorok huzata, puhasága és még a szőnyeg is alkalmazkodik ahhoz, amit látni szeretne. Természetesen nagyrészt illúziókról van szó, amelyek segítik, hogy az ide látogatók ellazuljanak és biztonságban érezzék magukat. Az egyetlen változatlan pont Riley ülőhelye - egy különös karosszék és a hozzá tartozó nyúlánk asztalka.

Az új év számos új csodát, és még ennél is több aggodalmat hozott, azonban egyelőre bizakodóan tekint előre. A konyhájában időnként összegyűlő halom gyerek meg csak boldogabbá teszi az átlagos napokat. A gyereksereg együtt tanul, együtt eszik, nevetnek, és segítik egymást, amiben csak tudják. Egyszerűen remek, olyan olyankor a hely, mint amilyenre mindig is vágyott. Nagy család, sok gyerek, boldog békeidők. Már majdnem hogy tökéletesnek mondható, persze nem az, de jó azt hinni, hogy igen.
Mára kevés bejelentkezett látogatója van, új még az év mindenkinek, a karácsonyi szünet végével megindul a hajtás, hiszen lassan itt vannak a vizsgák. Neki magának is készülnie kell, lassan előkerülnek a vizsgalapokhoz gyűjtött év közbeni jegyzetek, az utolsó simítások a tervezetteken, majd az időpontok kiválasztása, végül pedig a tavaszt várva a vizsgák javítása. Szép és békés időszak ez, leszámítva azt, amikor a verandán ülve próbál kicsikarni egy elfogadhatónyi választ pár diákból, akiket nem akar megbuktatni, de egyszerűen lehetetlen küldetés tenni ellene. És az ő tárgya még csak nem is nehéz, vannak tárgyak, melyekre szinte napi szinten készülni kell.
A következő kuncsaftig még van bő tíz perce, így készít magának egy kávét, kikészíti az asztalra a szokásos üdítőket, az apó süteményt. Bár ez nem éppen megszokott, mégis ezzel egy kicsit kényelmesebbé teheti az amúgy kényelmetlennek mondható helyzetet. Elvégre senki se jókedvéből jár ide, hanem azért, mert valami éppen nem stimmel az életében. Ilyenkor pedig elkél a segítség. Az iroda a szünet alatt teljesen átalakult. Viktor volt az utolsó vendége, és reméli, hogy a fal régi színével együtt a bánat is eltűnt az életéből. Talán az ünnepek során érte valami boldogság. Reméli, hogy igen. Majd ha lecsendesedtek az első napok, mindenképp felkeresi, és mint barátja, rákérdez.
A kávé lassan kész, az ablaknál áll, de most a mugli módszerek helyett csak int a pálcájával, mire a forró fekete ital egy kék – fekete bögrébe kitöltődik, három cukor keveredik el benne, majd a sötét színű ital kellemes barnára vált, ahogy a fehér tej átveszi a hatalmas. Az ital kellemesen langyos, így érkezik meg a nő kezébe, aki a kinti, hófödte tájat szemléli. Ő lát kifelé, ám a mágiának hála, befelé senki sem lát. Nem is sejtik a kint tartózkodók, hogy időről időre figyelik őket.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=817&post=653846#post653846][b]Dr. Mácsai Zója - 2017.01.06. 19:43[/b][/url]

Az új év számos új csodát, és még ennél is több aggodalmat hozott, azonban egyelőre bizakodóan tekint előre. A konyhájában időnként összegyűlő halom gyerek meg csak boldogabbá teszi az átlagos napokat. A gyereksereg együtt tanul, együtt eszik, nevetnek, és segítik egymást, amiben csak tudják. Egyszerűen remek, olyan olyankor a hely, mint amilyenre mindig is vágyott. Nagy család, sok gyerek, boldog békeidők. Már majdnem hogy tökéletesnek mondható, persze nem az, de jó azt hinni, hogy igen.
Mára kevés bejelentkezett látogatója van, új még az év mindenkinek, a karácsonyi szünet végével megindul a hajtás, hiszen lassan itt vannak a vizsgák. Neki magának is készülnie kell, lassan előkerülnek a vizsgalapokhoz gyűjtött év közbeni jegyzetek, az utolsó simítások a tervezetteken, majd az időpontok kiválasztása, végül pedig a tavaszt várva a vizsgák javítása. Szép és békés időszak ez, leszámítva azt, amikor a verandán ülve próbál kicsikarni egy elfogadhatónyi választ pár diákból, akiket nem akar megbuktatni, de egyszerűen lehetetlen küldetés tenni ellene. És az ő tárgya még csak nem is nehéz, vannak tárgyak, melyekre szinte napi szinten készülni kell.
A következő kuncsaftig még van bő tíz perce, így készít magának egy kávét, kikészíti az asztalra a szokásos üdítőket, az apó süteményt. Bár ez nem éppen megszokott, mégis ezzel egy kicsit kényelmesebbé teheti az amúgy kényelmetlennek mondható helyzetet. Elvégre senki se jókedvéből jár ide, hanem azért, mert valami éppen nem stimmel az életében. Ilyenkor pedig elkél a segítség. Az iroda a szünet alatt teljesen átalakult. Viktor volt az utolsó vendége, és reméli, hogy a fal régi színével együtt a bánat is eltűnt az életéből. Talán az ünnepek során érte valami boldogság. Reméli, hogy igen. Majd ha lecsendesedtek az első napok, mindenképp felkeresi, és mint barátja, rákérdez.
A kávé lassan kész, az ablaknál áll, de most a mugli módszerek helyett csak int a pálcájával, mire a forró fekete ital egy kék – fekete bögrébe kitöltődik, három cukor keveredik el benne, majd a sötét színű ital kellemes barnára vált, ahogy a fehér tej átveszi a hatalmas. Az ital kellemesen langyos, így érkezik meg a nő kezébe, aki a kinti, hófödte tájat szemléli. Ő lát kifelé, ám a mágiának hála, befelé senki sem lát. Nem is sejtik a kint tartózkodók, hogy időről időre figyelik őket.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=817&post=653853#post653853][b]Széplaki Alíz - 2017.01.06. 20:07[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=817&post=654472#post654472][b]Dr. Mácsai Zója - 2017.01.09. 23:01[/b][/url]

- Persze, csak tessék.
Mutat a kanapék felé kedvesen. Az asztal közepén ott van már minden, ami ilyenkor lenni szokott. Gyümölcslevek és rágcsálnivalók. Ez nem szokás, legalábbis a legtöbb kollégája nem ért ezzel egyet, ahogy azzal sem, hogy vidám színűek legyenek a falak. Ő azonban hiszi, hogy az otthonos környezet sokkal könnyebben ellazítja a látogatót. Ha például ő maga belép egy fehérre meszelt helyre, egyből befeszül, akkor is, ha nem orvosi rendelőről van szó.
- Nincs papírforma, azért vagyunk itt, hogy bármiről beszélgessünk, amiről jól esik, vagy úgy érzed, hogy kellene.
A rákényszerítésnek amúgy sincs eredménye. Volt olyan kisgyerek, még az elején, akivel gyöngyöt fűzött az első pár alkalommal, egy másikkal színezett, de volt olyan is, aki csak ült, és sóhajtozott. Az eleje amúgy sem könnyű, hiszen meg kell bízni egy idegenben, vagy ha nem is teljesen idegen, akkor is kívülálló, akiről nem tud olyan sokat, hogy feltétel nélküli bizalmat szavazzon neki. Mit tehet ezért a nő? Semmit. Persze tehetne, a mágiáját használva felerősíthetné a bizalom kötelékét, ami elég gyenge még ilyenkor, vagy bizonygathatná, hogy benne aztán tökéletesen meg lehet bízni. Megtehetné, de semmi haszna nem lenne.
- Mik okozták a tüskéket?
Nyilván, ha ezzel kezd, akkor ez lesz a jó irány. Nem az, hogy milyen tüskék, az nagyjából hasonló alap érzelmek gyűjteménye tud lenni, a mögöttes tartalom viszont mindenkinél egyedi. Nekünk pedig a mögöttes tartalom a lényeg, hiszen abból lehet jobban következtetéseket levonni, és elindulni a megoldás felé. Sokkal jobban át lehet gondolni a helyzetet, ha ismerjük a kiinduló és menet közben becsatlakozó eseményeket, érzelmeket.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=817&post=655061#post655061][b]Széplaki Alíz - 2017.01.14. 12:16[/b][/url]

Zója jóváhagyásával helyet foglaltam a kényelmes kanapén, majd szóban is kifejeztem neki az elismerésemet a rendelő barátságos és esztétikus berendezését illetően:
- Nagyon tetszik, hogy ilyen otthonos ez a hely. Nem érezném magam jól egy rideg, zord helyiségben, ami úgy nézne ki, mint egy vallatószoba.
Rendkívül barátságos fogadtatásban volt részem, még nasi is volt, ha éppen rágcsálhatnékom támadt volna, de egyelőre egy kis gyümölcslevet töltöttem ki magamnak az egyik pohárba.
- Kér esetleg? - kérdeztem tőle, bár nem én voltam a "házigazda", de mégis úgy éreztem, hogy illik megérdeklődni ezt, ha már töltöttem magamnak, hátha ő is szeretne inni belőle.
- A múltam - feleltem röviden, majd belegondoltam, hogy ez így nem lesz jó, mert ha csupán tőmondatokban válaszolok neki, akkor abból úgyse fogja megérteni, hogy mi is a bajom pontosan. Végtére is azért voltam itt, hogy megnyíljak neki, mert anélkül ő sem fog tudni segíteni rajtam.
- Pontosabban az árvaház és a kedves szüleim, akik csak úgy otthagytak mindenféle magyarázat nélkül - tettem hozzá ezt a számomra releváns információt, majd úgy éreztem, hogy rágcsálnom kell ahhoz, hogy levezessem a bennem felgyülemlett feszültséget. Vettem a ropiból és elmajszoltam belőle párat, majd megtöröltem a kezemet szalvétával, ittam egy keveset a gyümölcslevemből, aztán folytattam.
- Nyilván idegesít, hogy így kitoltak velem és azt sem tudom, hogy kik ők, de másrészt nem vagyok rájuk kíváncsi, mert őket sem érdekelte a sorsom, az életem, szóval csesszék meg! - hoztam nyilvánosságra a velük kapcsolatos érzelmeimet, igaz kissé elragadtattam magam, de talán ezt Zója el fogja nézni nekem, szerintem hallott ő már cifrább kifejezéseket is.
- Az árvaházban is csodálatos volt, számos barátot szereztem, a nevelőnők nagyon figyelmesek voltak, egész otthonosan éreztem magam. Nem is értem, hogy miért vagyok ennyire elégedetlen - mondtam neki ironikusan, majd folytattam:
- Szóval valójában utáltam ott lenni, mármint az intézmény zord falai között abban a fagyos, rideg hangulatban, ami ott volt. A nevelőnők igazságtalanok voltak, azt élvezték, ha másokkal kitolhatnak, nyilván így vezették le a sikertelenségeiket az életben. A társaim sem voltak sokkal különbek, egy-két ember kivételével, általában én voltam a célpont, a fekete bárány. Nyeltem ott már eleget... az volt a szerencsém, hogy jött Timi, egy új nevelőnő, ő más volt mint a többiek, aztán később örökbe fogadott.
Úgy éreztem, hogy egyelőre elmondtam neki a fontosabb információkat, ami alapján le tudja szűrni, hogy mi bánt a legjobban, de nem tudtam, hogy mennyire fog tud tudni nekem segíteni a múltam feldolgozásában. Annak sem voltam tudatában, hogy mit tud erre egyáltalán mondani, az alap válaszokkal már tisztában voltam, hogy nézz szembe a félelmeiddel, engedd el a múltat, talán meg kéne ismerned a szüleidet, változtass a hozzáállásodon, nézd az élet pozitív oldalát és a többi, de ezzel nem voltam kisegítve. Tudtam, hogy a legtöbben ezt a választ adnák, de pont azért mentem egy szakemberhez, hogy ne ezzel kelljen szembesülnöm, mert könnyű volt dobálózni a szavakkal, nekem pedig hasznos segítség kellett, nem pedig az, hogy valaki szájából általános "igazságokat", megállapításokat halljak. Reméltem, hogy ő másképp látja a dolgokat és rá tud vezetni valahogy a helyes útra mindenféle maszlag, körítés és általánosítás nélkül.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=817&post=656467#post656467][b]Dr. Mácsai Zója - 2017.01.20. 19:36[/b][/url]

- Köszönöm, én is úgy látom, hogy ez sokkal jobb. Ha minden fehér lenne és fapados, akkor a jelenleginél sokkal súlyosabb dolgok is történnének ebben az iskolában.
A jelenlegi felállás, hogy egy sok labilis személyiséggel rendelkező iskola egyetlen pszichológust foglalkoztat, nem is biztos, hogy a legjobb megoldás. Ezt mindenképpen jeleznie kell az igazgató felé. Célszerűbb lenne a diákokat és a tanárokat szétosztani két ember között, mert a sok információ nagyon sokszor összekeveredik, és ha nem jegyezné fel magának az ülések után még külön, hogy ki kivel van és mit csinált, illetve, hogy egyik vagy másik embertől hallotta a dolgot vagy csak úgy pletyka szinten máshonnan, akkor bizony lenne itt probléma. Nem akarja, hogy véletlenül bajt keverjen, viszont igyekszik minden információt rendszerezni, hogy figyelemmel tudja kísérni a kirívó eseteket, és ha talál egyet, hát tudja jelezni.
- Nem köszönöm, én kávéfüggőségben szenvedek. Tejeskávé, hogy egész pontos legyek.
Persze szokott mást is inni, de az tartja legjobban szinten az elméjét, még akkor is, ha kimutatták, hogy a kávé és a tea nagy mennyiségű fogyasztása vashiányos vérszegénységhez vezethet. Valamit valamiért, nem? Ő legalábbis így gondolja, de persze évről évre azért mindig eljár ellenőrzésekre.
- Az emberek egyrészt tartanak az ismeretlentől, vagy esetünkben az arctalantól. Ez igaz a gyűlöletre és a tanácstalanságra is. Onnantól, hogy alakot öltött, az ember lényének egy rész megnyugszik, tudja, hogy ki az, akire haragudnia kell. Ez az érzés, ami nálad is megvan, nem ritka vagy ismeretlen azok körében, akik árvaházba kerültek, még akkor is, ha szerető család veszi őket körül életük egy következő szakaszában.
Értette az iróniát elsőre is, de nem tett az irányába semmit. Az irónia egyfajta védekező mechanizmus a világgal szemben. Ő maga is alkalmazza, és nem tartja rossz dolognak, ha az ember rendelkezik vele és használja is.
- Mennyit tudsz a szüleidről vagy arról, hogy miért hagytak el, vagy, hogy merre lehetnek most?
Amikor a hibáztatás érzése megjelenik, nagyon sokszor egy esemény a katalizátor, mely elindítja az kirobbanást, az addig is jelen lévő, de talán szunnyadó érzések felszínre törését. Az első tipp az egyik fél megjelenése vagy egy új információ – mely inkább csak rombolja a korai szülőképet – felszínre kerülése lenne, de nem akar elhamarkodottan ítélni.
- Mesélj nekem Timiről. Bármit, amit szívesen megosztanál bárkivel.  
Nagyon sokan mesélnek arról, hogy az árvaházban nem olyanok a körülmények, mint amilyet egy gyermek megérdemelne. Kivételt képez ez alól talán a Kereki – Nagy, legalábbis amit mostanában látott az intézményből. Tudja, hogy a nevelők dolga se könnyű éppenséggel, hiszen kevés pénzből rengeteg gyermekkel, rengeteg személyiséggel és háttérrel kell megküzdeniük. Ő maga nem is engedné, hogy valaki évtizedeken át ilyen intézményben dolgozzon, de nem az ő joga azt megítélni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=817&post=656519#post656519][b]Széplaki Alíz - 2017.01.21. 12:12[/b][/url]

- Én is szeretem a kávét, mondjuk szükségem is van rá minden nap - válaszoltam Zójának. Mostanság különösképp központi helyet foglalt el az életemben a maximális koffeinbevitel, hogy helyt tudjak állni nappal, hiszen egyrészt a kialvatlanságtól is sokat szenvedtem, másrészt, ha nyugtatót vettem be, akkor pedig az tompította le az agyamat.
- Igen, az emberek félnek az ismeretlen dolgoktól, arra pedig nagyon kevesen képesek közülük, hogy kilépjenek a saját komfortzónájukból. - Nem okoskodni akartam, csak mivel valamilyen szinten megtapasztaltam már ezt, és a szabadidőmben szívesen olvasgattam pszichológiával, emberi lélekkel kapcsolatos könyveket, így azokból is ragadt rám némi tudás.
- Semmit sem tudok a szüleimről, állítólag csak úgy odaraktak az intézmény elé, de cetlit vagy használati utasítást már nem mellékeltek hozzám. Körülbelül négy hónapos lehettem, amikor az árvaházba kerültem, szóval azt se tudom, hogy hol vannak, kik ők, mit csinálnak. Azt viszont tudom, hogy lemondtak rólam és nem érdekelte őket a sorsom, nem voltak kíváncsiak rám - feleltem Zójának cseppet sem nyugodt hanglejtéssel. Egy részem sajnálta, hogy nem tudtam semmit a szüleimről, másrészt azonban nem is akartam őket megismerni, ha már ilyen szívtelenek voltak velem, hiszen úgysem kellenék nekik, ha eddig se kellettem.
- Bocs, teszek egy kört a szobájában, ha ideges vagyok muszáj mászkálnom - mondtam neki, majd gyorsan felhuppantam a helyemről és elkezdtem fel-alá mászkálni. Nem tagadom, úgy éreztem magam, mint egy ketrecbe zárt tigris, ráadásul ezt a ketrecet én kreáltam saját magamnak.
Egy kis idő elteltével visszaültem a helyemre, ittam egy keveset az üdítőből, majd folytattam a társalgást.
- Timi volt az, aki elhozott az árvaházból, magához fogadott. Nagyon rendes nő, ő is nevelőnő volt az intézményben, de pont a többiek ellentettje, emberséges, segítőkész és jó indulatú ember. Rengeteget beszélgetett velem, ő tartotta bennem a lelket, kaptam tőle egy plüss macskát is, amit aztán a kedves társaim szétszedtek. Ezután megmutatkoztak a képességeim, amikről idáig fogalmam sem volt, de szerencsére nem lett belőle bajom. Később örökbefogadott, általa ismertem meg ezt a világot, aztán a 14. születésnapomon választhattam, hogy külföldi varázslóiskolába szeretnék járni vagy ide, én pedig az utóbbit választottam. Nagyon szeretem őt, de valamiért sosem voltam képes anyának hívni, mindig Timinek hívom. Ez őt egyáltalán nem zavarja, jól megvagyunk - válaszoltam Zojának, úgy éreztem, hogy minden releváns információt átadtam neki vele kapcsolatban. Azt én magam sem értettem, hogy miért nem voltam képes anyának hívni Timit, mert megérdemelte volna, kicsit szégyelltem is magam emiatt, de nem akartam irreális érzelmeket táplálni magamban ez ügyben. Nagyon kíváncsi voltam, hogy mit mond erre Zója, közben ettem egy kis rágcsát is, és érdeklődő tekintettel pillantottam rá.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=817&post=657333#post657333][b]Dr. Mácsai Zója - 2017.01.25. 18:56[/b][/url]

- Sokan azt vallják, hogy ennek is megvan a maga pszichológiája, mármint a kávéfogyasztásnak. Igaz is némileg a történet. Nekem például nincs rá szükségem, későn szoktam rá, az egyetem utolsó évében, és amikor megtudtam, hogy terhes vagyok a fiammal, abba is hagytam, mindenféle leszoktató időszak nélkül. Én inkább élvezeti fogyasztó vagyok.
De annak mondjuk igen tisztességes, hiszen van, hogy egy nap képes négy – öt bögre tejeskávét is elfogyasztani. Ennek ellenére azonban nem mondhatja, hogy nem jön álom a szemére, ahogy a feje a párnához és, már szinte alszik is. Kivéve, amikor agyal az élet nagy kérdésein ugyebár. Olyankor szinte lehetetlen rávenni, hogy elaludjon. Persze ilyenkor más azzal kezdené, hogy „kár volt ennyi kávét inni, ő azonban nem ilyen, pontosan tudja, hogy mennyire nincs rá hatással a koffein.
- Felkészültél?
Fut át egy halvány mosoly az arcán. Lehet, hogy ő maga próbálta megoldani a helyzetét, és utána olvasott, hogy egyáltalán mi lehet ez az egész. Ez mondjuk a ritkábbik eset, de már az is pozitívum, ha valaki nem hagyja, hogy csak úgy leszuszakolja a lelke egy sötét, elzárt részére a problémát, és elhiggye, hogy ha nem foglalkozik vele, akkor megszűnik. Sokan vannak, akik így gondolkoznak. Lenyomják az újabb és újabb problémákat, míg végül a kapacitást már nem lehet tovább bővíteni, és mindaz, ami eddig csak rejtve volt, most egyszerre zúdul ki, sokszor félelmetes pusztítást végezve a környezetében.
- Miért lettél most kíváncsi rájuk?
Kérdezem, miután visszaült. Természetes, hogy az embernek ilyenkor tennie kell valami pluszt. Van, aki csak a lábával dobog, de volt már olyan diák is, aki tört és zúzott. Az asztal alsó üveglapjából most is hiányzik egy darabka, ami őszintén szólva, fogalma sincs, hogy hova lett, amikor visszaállította a tárgyakat, minden visszatért, csak a kis félcsillag alakú törés nem.  A kérdést mások talán úgy tették volna fel, hogy: „És te kíváncsi vagy rájuk?” Jogos, de eléggé felesleges kérdés, melyre lehet azt felelni védekezően, hogy: „Nem”. De ez nem igaz. Hiszen akkor nem járkálna itt fel s alá, és nem gondolkozna azon, hogy miért nem kellett nekik, hiszen Timi elég sok sebet begyógyított. Annak, aki nem érdeklődik a vérszerintiek iránt, annak bőven eleget is, ám aki igen, annak ez nem elég segítség ahhoz, hogy tovább tudjon lépni.
- Miért választottad a Bagolykőt?
Érdekes, amit a Timivel való kapcsolatáról mond, különösen az utolsó mondat. Lefirkant néhány szót a jegyzetfüzetére, miközben az előző kérdésre hallgatja a választ.
- Nem várható el senkitől, hogy azt, aki felneveli, anyának vagy apának szólítsa. Vannak olyan fiatalok, akik az édes szüleiket is a keresztnevükön szólítják. Viszont érdekes a fogalmazásod. Elég jól? Súrlódások azért vannak? Olyan, mintha nem lenne felhőtlenül boldog ez a kapcsolat.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=817&post=657598#post657598][b]Széplaki Alíz - 2017.01.27. 19:42[/b][/url]

- Ó, értem. Én szeretem az ízét, de szükségem is van a koffeintartalmára - tudattam Zójával, miközben a hajtincseimmel játszottam. Hülye szokás volt ez, de időnként rávetemedtem, igaz még mindig jobb volt, mintha a körmömet rágtam volna.
- Mondhatni - vontam meg a vállam, miközben mosolyra görbült a szám, majd hozzátettem:
- Időnként szoktam olvasgatni pszichológiai, lélektani jellegű műveket, mert érdekel a téma. Mindig is annak voltam a híve, hogy a problémákat meg kell oldani, mert ha homokba dugjuk a fejünket, attól nem oldódik meg semmi.
A kérdés kissé váratlanul érintett, hogy miért voltam hirtelen kíváncsi a szüleimre, mert még magamnak is nehéz volt bevallani az igazságot. Lebiggyesztettem a számat, majd az ajkaimba haraptam, próbáltam felsorakoztatni az ellenérveket, de sajnálatos módon tudtam, hogy valóban érdekelnek és nincs értelme annak, hogy másnak és önmagamnak is hazudjak. Végtére is nem volt ebben semmi különös, mivel egyrészt kíváncsi voltam rájuk, másrészt pedig teljes szívemből gyűlöltem őket, amiért ezt tették velem.
- Most? Inkább úgy tenném fel a kérdést, hogy egyáltalán miért vagyok rájuk kíváncsi - fűztem hozzá komoran, majd újból felkeltem a helyemről, hogy mászkálhassak kicsit és folytattam a mondandómat.
- Mindig is érdekeltek, mert semmit sem tudok róluk, a múltamról, arról, hogy ki vagyok valójában. Viszont túl sok a harag bennem, mivel minden magyarázat nélkül elhagytak, magamra hagytak és nem érdekelte őket a sorsom, ezért jobbnak látom, ha magasról teszek rájuk. Nem érdemlik meg, hogy felkeressem őket vagy egyáltalán érdeklődjem felőlük. Emberszámba sem veszem őket.
Miután hangot adtam a véleményemnek visszaültem a kényelmes ülőalkalmatosságra és töltöttem még magamnak egy kis üdítőt. Próbáltam magam rendbe szedni és erősnek mutatkozni, de nem volt könnyű dolgom. Ezután egy fokkal kellemesebb vizekre eveztünk, azaz iskolaválasztás irányába.
- Nos, azért választottam, mert itt szerettem volna maradni Magyarországon és Timitől sem szerettem volna távol lenni. Nem sok értelmét láttam volna egy külföldi iskolának, valahogy nem vonzott.
Számomra ez ilyen egyszerű volt, azaz semmi különös oka nem volt annak, hogy pont ezt az intézményt választottam.
- Maga miért pont itt vállalt munkát? - kérdeztem vissza, mivel érdekelt, hogy miért itt ragadt le Zója.
- Akkor ebben egyetértünk - válaszoltam mosolyogva, majd meghallva az "elég jól" szócskát azonnal reagáltam neki:
- Jól. Jól megvagyunk, azt mondtam. Persze súrlódások mindenhol vannak, nemde? Sehol sincs folytonos felhőtlen kapcsolat, problémák mindenhol vannak, amelynek a megoldása a kezelésen, a módszeren és a hozzáálláson múlik. Legalábbis szerintem. Fontos, hogy mindent meg tudjunk beszélni a másikkal, én Timivel mindig meg szoktam vitatni a dolgokat. Ha valami nem tetszik, akkor azt megbeszéljük és törekszünk arra, hogy minél előbb orvosoljuk a bajt. Szerencsére egyikünk sem haragtartó, mindig a megoldásra törekszünk - feleltem neki higgadtan.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=817&post=658290#post658290][b]Dr. Mácsai Zója - 2017.02.02. 20:01[/b][/url]

- Ez egy jó meglátás, de azért nem árt vigyázni velük, érdemes megnézni, hogy milyen véleménnyel vannak az íróról, mielőtt az ember belefog egy könyvbe. Mostanában a pszichológia nagyon népszerű téma lett, azonban a kontárok eléggé el tudják vinni az embereket olyan irányba, mely nem hogy nem segít, de szabályosan károsít is.
Neki magának szerencsére ehhez még nem volt személyesen szerencséje, ám olvasott nemrég egy értekezést, melyet az egyik volt csoporttársa írt a témában. Vele megesett, hogy az egyik gyógyulófélben lévő páciense önállósította magát, elolvasott egy könyvet, majd az utolsó fejezet után felakasztotta magát. Manapság már nagyon sokan hiszik azt, hogy mindenhez értenek, ennek eredménye pedig a káosz és a kudarc.
- Miért így tennéd fel a kérést?
Kérdez újra. Nem azon van a hangsúly szerinte, hogy nagy általánosságban miért érdeklik a szülei, hanem az időpont a különös. Történnie kellett valaminek, amiért most itt van, és beszél erről. Persze nem biztos, hogy valami nagyon nagy és látványos ok van itt, sokszor pont a jelentéktelen pillanatok teszik fel úgymond az i – re a pontot, akkor telik be az a bizonyos pohár és borul a bili.
- Azzal, hogy azt mondod: „nem veszem őket emberszámba sem”, pont azt mutatod ki, hogy de, odaveszed. A harag érthető, ám biztos, hogy kellenek ők ahhoz, hogy megtudd, ki vagy? Azt mondtad, nem tudod azt sem, ki vagy. De ez nem igaz. Nélkülük felnőttél, megálltad a helyed a világban, megtaláltad az embert, akiben bízol, és aki szeret téged, és haladsz az utadon. Ha nem tudnád azt sem, hogy ki vagy, hogyan tudnál egyáltalán döntéseket hozni? A 14 és 25 év közötti fiatalok gyakran tanácstalanok az életükkel kapcsolatban, gyakran nem tudják, hogy kik ők, keresik önmagukat. A titok az, hogy aki vagy, ott van benned, a döntéseid határoznak meg és formálnak téged. Viszont az, hogy ki vagy, a fogantatásodtól a halálodig változik, megismerheted önmagad, de nem hiheted, hogy a kép, amit a tükörben ma látsz, holnap is ott lesz, hiszen minden egyes apró mozzanat is alakítja, változtatja a személyiségedet.
Próbál rávilágítani a lényeges részekre úgy, hogy közben ne érezze a lányka se úgy, hogy kioktatják. Amúgy is, eszébe se lenne kioktatni őt, hiszen ez most nem olyan téma, meg amúgy sem szokása, mégis sokszor csak tapogatózik, hogy  milyen hanghordozás illik a legjobban a másik félhez. Alapvetően nyugodt és türelmes, de van nem egy olyan hallgató, akivel bizony keményen kell bánni, mert úgy hajlandó kivenni részét az itt folyó beszélgetésből. A visszakérdezés egy pillanatra meglepi. A legtöbb pszichológus magáról mélyen hallgat, nem osztja meg a kulisszatitkokat, ő azonban nem hisz abban, hogy az elzárkózás segítenek.
- Mert a lányom az apja közelében akart lenni. Ismeretlenül is szerette őt, és amikor alkalma nyílt jobban megismerni, kérlelt, hogy térjünk ide vissza, belementem.
Anyagilag mondjuk ez a lépés a csőd szélére juttatta őket, de Dwayne segítségével sikerült elérni egy szintet, amit most már ő maga is meg tud tartani, így azt a pénzt, amit a férfi ad neki, tényleg csak arra költi, amire rendeltetésszerűen költeni kell, a megmaradó összeget pedig mindig szépen félreteszi.
- Ez egy határozottan jó szemlélet. Ahol sosincs veszekedés, általában ott van a legtöbb titok és rejtett agresszió, gyakorlatilag a bombák földje. Hogyan képzeled el magad az utolsó tanévedben?
Teszi fel a következő kérdést, miközben hátradől a fotelben.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=817&post=659600#post659600][b]Széplaki Alíz - 2017.02.12. 17:26[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=817&post=663276#post663276][b]Dr. Mácsai Zója - 2017.02.27. 19:15[/b][/url]

- Nem félsz attól, hogy ha megkapod a válaszokat, inkább csalódottabb leszel, mintha csak továbblendülnél a miérteken?
Sosem jó a múltat bolygatni, mert nagyobb esélye van arra az embernek, hogy mindenféle kínos és kellemetlen választ kap, mint arra, hogy boldog és felszabadult lesz, ha az út végére ér. A múlt nem véletlenül múlt el és a sok kis kérdés nem véletlenül maradt megválaszolatlan. Persze van, aki bevállalja, hogy felkutatja a miérteket, de ő maga nem tanácsolja. Jobb a jelenre koncentrálni, ahhoz, hogy az ember a jövőt építhesse, különösen, ha olyan szerencse éri, hogy a kilátástalan és szomorú élethelyzetében megmentik. A lánynak is ez volt a nő, aki más volt, mint a többi, aki kedvesen és szeretettel fordult felé, és aki sajátjaként nevelte fel.
- Sokan vannak így, jó részük nem is találja meg a helyét itt, és visszatér a muglik közé, leadva a pálcáját, vagy épp csak eltéve. Az én húgom is éveken át élt a muglik között, sőt mielőtt idejöttem volna, én is ott éltem. Debrecenben tanultam, ott kezdtem meg a munkásságomat, majd Pestre költöztem. Nem vágytam ide vissza, pedig ebbe születtem bele. Érdemes kipróbálni, hogy mi a kényelmesebb, ha végzel itt, élj három hónapot vagy fél évet a mágia nélkül. A legjobb a teljes megvonás, mint egy leszokás, nagyon sok mindent megtudhatsz a hónapok alatt magadról és a mágiához fűződő viszonyodról.
Ő maga is ez idő alatt, különösen az első nagyobb sokk után ismerte fel azt, hogy mi az, amit hátrahagyott, és hogy hiányzik – e neki ez a világ. Nem hiányzott, ő maga nem akart ide visszatérni, nem akarta feleleveníteni a múltját, mely ösztönösen előjött azzal, hogy idejött. Mindenhonnan az anyja és a nővére tekintenek vissza rá, ők vannak a magazinok belső borítóján vagy éppen menet közben akad rájuk, ahogy mágikus parfümöket kínálnak vagy éppen a legújabb talártrendekben feszítenek, esetlen Valentinnapi különleges és csábító ruhaneműkben.
- A sablonos dolgokat mindenki reméli, de nem szabad, hogy elvakítsák az embert, mert azok mind olyan dolgok, melyek érzelmileg demotiválóak tudnak lenni. A negatív időszak pedig könnyen letéríti az embert az útról, amit választott magának. A jós vonal tetszetős, nem sokan lépnek erre a pályára, csak akik úgy érzik, igazán jók benne. Tanítanád vagy inkább kutatnád?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=817&post=663765#post663765][b]Széplaki Alíz - 2017.03.01. 14:02[/b][/url]

- Ó, dehogynem... biztos vagyok benne, hogy rendkívül csalódott lennék. Csak ugye az emberben ott motoszkál a kíváncsiság és az a "mi lett volna ha" nevű tipikus kérdés. De úgy vélem, hogy nem érdemes jobban beleásni magam ebbe a dologba. Egyrészt nem biztos, hogy meg tudnék birkózni most egy újabb csalódással, másrészt nem érdemlik meg - válaszoltam neki az ajkaimat harapdálva, ettől a témától pedig megintcsak a béka feneke alá kúszott az amúgy sem rózsás hangulatom. Persze tudtam, hogy nem azért jövök ide, hogy jobb kedvem legyen, hanem hogy megbeszéljük a problémákat. Az igazság csúf és, ha szembenéz vele az ember, akkor nem ússza meg a dolgot "sérülés" nélkül. Mindenesetre szükséges ahhoz, hogy tovább tudjon lépni az ember.
- Nem szeretnék vissza menni - tördeltem a kezeim, majd ittam egy kicsit az üdítőmből, mert úgy éreztem, hogy totál kiszáradt a torkom. Nem az a fajta ember voltam, aki a problémákat a szőnyeg alá söpri, úgyhogy nem tereltem el a témát másra, pedig megtehettem volna, de tudtam, hogy azzal nem oldódna meg semmi és bizonyára Zója nem véletlenül vetette fel ezt a témát. Sokat segített az is, hogy ő is mesélt az életéről, mert így könnyebben megnyíltam neki. Tisztában voltam vele, hogy amit itt beszélünk, az köztünk is marad, nagyrészt ez is megkönnyítette számomra a vele való kommunikációt.
- Ne érts félre, nincs különösebb bajom a muglikkal és Timit is nagyon szeretem, de rajta kívül úgy érzem, hogy nem köt oda semmi. Talán még a mugli szokások és az, hogy sokszor még mindig mugli fejjel gondolkozom, de nem szeretnék ott maradni huzamosabb ideig. A sok szokatlan dolog, újdonság ellenére itt jobban érzem magam, a környezetváltás pedig nem oldja meg a problémákat. Hiába vonul el az ember máshova, a problémái mindig ott lesznek vele. Inkább annak örülnék, ha Timi is ide költözne, bár ő még nem tudja, hogy mik a terveim, vagyis, hogy inkább itt maradnék. Szeretném jobban megismerni ezt a világot, igaz, hogy még idegenkedem tőle, de valamiért úgy érzem, hogy nekem itt a helyem - vázoltam fel a helyzetet Zójának. Újra nyugodtabbá váltam, hogy kivesézhettem neki ezt a témát is.
- Tudom, hogy a múltamon már nem tudok változtatni, de remélhetőleg idővel sikerül feldolgoznom ezt magamban. Mindenkinek megvan a maga keresztje. Egyszerűbb lenne az életem, ha időnként nem fejjel mennék a falnak mit sem törődve a következményekkel, de akkor az már nem is én lennék. Pedig sokszor hallom másoktól, hogy nem ártana némi önuralmat tanulnom - sóhajtottam egy nagyot, majd előredőltem a kényelmes ülőalkalmatosságból és karjaimmal a térdemre könyököltem a fejemet fogva.
- A kiszámíthatóság egyébként is unalmas.
Ezután a jóslásra terelődött a téma, avagy arra, hogy mik az ezzel kapcsolatos jövőbeli terveim. Extra gyorsan hátradőlve válaszoltam Zója kérdésére.
- Magamhoz képest jó vagyok benne, de nem olyan jó, mint amilyen lenni szeretnék. Sokat kell még fejlődnöm ahhoz, hogy igazán jó legyek benne, de rajta vagyok a dolgon, szerencsére segítségem is van hozzá. Még nem gondolkodtam el azon, hogy pontosan mit szeretnék majd csinálni, de az első célom mások segítése, illetve a tanítással is szimpatizálok. Abban viszont biztos vagyok, hogy nem szeretnék monoton, taposómalom szerű életet élni - tettem hozzá komoly arccal miközben Zója szemébe néztem és a mondandóm végén megjutalmaztam magam egy kis nasival.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=817&post=665110#post665110][b]Dr. Mácsai Zója - 2017.03.07. 14:29[/b][/url]

Aliz

- Milyen módszert javasolnál valakinek, aki egy hasonló vagy akár ugyanilyen helyzetben jön hozzád?
Egy kicsit bajban van a lánnyal, mert olyan mintha egyszerre akarná és nem is ezt a találkozást. A csalódás persze az élet velejárója, ám természetes, hogy az ember szeretné a lehető legjobban elkerülni azt. Ugyanakkor ott van a kíváncsiság is, amit olyan nagyon nehéz legyűrni, na meg persze a mi lenne, ha kérdéskör. Viszont lehet, hogy a megoldás már régen megfogalmazódott a lányban, ám nem meri elhatározni magát, mert ő találta ki, és nem egy hivatalos szerv adta parancsba. Mondjuk a parancsba adás egy kicsit morbid megfogalmazás.
- Szerinted Timi hogy fog reagálni a döntésedre? Gondolom neki is megvolt az oka rá, hogy végül a mugli világot választotta.
Sokan vannak, akik így tesznek, olykor kiugróan magas számban fordulnak elő, mintha valami vissza-visszatérő hullám lenne. A múltkor több tanulmányt is olvasott ezzel a témával kapcsolatban. Néha jobb lenne, ha inkább romantikus regényekkel töltené a kis szabadidejét, sem mint tanulmányokkal a varázsvilág változását illetően. Bár tény, így legalább hozzá tud szokni.
- Habár, ha azt nézzük, egyre elterjedtebbé válnak az előkészítők, itt is lenne munkája.
Bár nem tudja, hogy Aliz mennyire gondolkozik Bogolyfalvában, de ha már így felmerült az átköltöztetés, akkor nem árt ezt a lehetőséget is megvizslatni.
- Viszont arra is gondolnod kell, hogy ő esetleg nemet mond a költözésre. Hogyan reagálnád le?
Persze más az adott helyzet és egy felmerülő gondolat szituációja, ám érdemes már előre elgondolkozni azon, hogy van más lehetőség is azon túl, hogy a dolgok úgy haladnak, ahogy azt ő kitalálta.
- Persze, jó, ha az ember spontán, ezzel nincs is baj, de viszont lehet, hogy hosszú távon komolyabban is megüti a bokáját. Te még fiatal vagy, ami nem jelenti azt, hogy tapasztalatlan, és nem jövök a hegyi beszéddel majd, hogy bezzeg az én koromban majd megtapasztalod, de pont, mert fiatal vagy, könnyebben tudsz változtatni. Egy kis átgondolás még nem teszi az embert kiszámíthatóvá, azonban ad neki egy utat, melyen elindulhat. Ettől lehetsz te mész kincsvadász mágiatörténet tanár ifjúságsegítő munkatársa az iskolának, de lassan meg kell vizsgálnod a döntéseidet, hogy vajon tényleg jó – e az állandó spontaneitás.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=817&post=668727#post668727][b]Széplaki Alíz - 2017.03.19. 14:06[/b][/url]

- Ezt tőlem kérdezi? Nem én vagyok a pszichológus - jegyeztem meg mosolyogva, hiszen pont azért jöttem ide, hogy választ kapjak a kétségeimet illetően, de úgy tűnt, hogy ez nem fog megvalósulni, mert Zója is tanácstalannak tűnt ez ügyben. Ez egy rendkívül nehéz kérdéskör volt, igazából nem is lehetett erre hasznos tanácsot adni, de azért reménykedtem, hátha kicsit segít rajtam, ha kibeszélhetem magamból azt, ami nyomaszt. Részben ez sikerült is, mivel végre kicsit könnyítettem a lelkemen, de nehéz volt megválaszolni azt, amit most a pszichológus tőlem kérdezett.
- Erre nincs semmiféle javaslatom. Nincs olyan, hogy jó vagy rossz válasz, ezt magában kell tisztáznia az embernek. Aki nem érez haragot a valódi szülei iránt és érdekli a múltja, akkor kutassa fel őket, aki viszont úgy érzi, hogy nem érdemesek rá, az hagyja inkább annyiban a dolgot. Sérülés nélkül ezen viszont nem lehet túllépni, hiszen legbelül mégiscsak kíváncsi az ember rájuk, de talán jobb, ha nem bolygatja a múltat és valahogyan továbblép a dolgon - fejeztem ki az álláspontomat, miközben a hajamat babráltam, kissé kényelmetlenül éreztem magam, de mégiscsak kifejezésre juttattam a véleményemet.
- Aki nem került ilyen helyzetbe, az sose fogja tudni átérezni ezt - tettem hozzá komoran, miközben a földet bámultam. A szobácska rendezett volt, sehol egy porszem, minden szépen a helyére volt téve, valószínűleg Zója nagy hangsúlyt fektetett a rendre és tisztaságra, ami igazán dicséretes volt. Ha már fele ennyire rendezett lettem volna, mint ez a szoba, akkor valószínűleg nem lettem volna ennyire elfuserált ember, de elfogadtam, hogy ilyen vagyok és dolgoztam a fejlődésemet, ami egyáltalán nem volt "kis munkának" mondható.
- Fogalmam sincs, hogy hogyan reagálna. Eléggé rugalmas embernek ismerem, szerintem ezzel nem lenne gond, feltalálja ő magát mindenhol. Nagyon kedvelem, de el kell fogadnia, hogy a saját életemet élem és tiszteletben kell tartania a döntésemet, ehhez pedig foggal-körömmel ragaszkodom - feleltem magabiztosan, mivel már elterveztem magamban, hogy eszem ágában sincs visszatérni a muglivilágba, maximum látogatóba, és úgy gondoltam, hogy Timi sem lenne ellenére az ideköltözés ötletének.
- Szóval, ha nemet mondana nyilván nem örülnék neki, de megbeszélném vele a terveimet és hogy miért szeretnék itt maradni. Nem olyan önző, hogy ellene legyen a dolognak, ráadásul sűrűn meglátogatnám, de jobban örülnék azért neki, ha ő is velem tartana.
Kicsit elhúztam a számat a spontaneitással kapcsolatos megjegyzésére, persze neki is megvolt a maga véleménye erről, de nekem is a sajátom.
- Én jól érzem így magam, egyébként nem mindig vagyok spontán. Inkább az a gondom, hogy sokszor mérlegelés nélkül megyek fejjel a falnak és teszek olyan dolgokat, amiket talán nem kéne, de ilyen temperamentumú vagyok. A számoljunk el 10-ig módszert már hallottam, az nálam nem vált be - fűztem hozzá mosolyogva, majd kíváncsian vártam, hogy milyen tanáccsal áll elő Zója.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=817&post=675884#post675884][b]Dr. Mácsai Zója - 2017.04.19. 23:04[/b][/url]

- Ez igaz, azonban ilyenkor az is fontos, hogy mit felelsz egy kérdésre. A pszichológus maga amúgy se mondhatja, hogy ezt csináld, vagy azt csináld, csupán rávezethet az irányra, amit keresel, csak magad sem gondolod.
Nem szokta ezt elmondani, most azonban valahogy úgy érzi, jó, ha ez is előkerül. Sokan gondolják azt, hogy bejönnek ide, elmondják mi a bajuk, és akkor egy csillanás alatt meg is kapják a megoldást, és mennek is tovább. Pedig nem. Nem mutathat rá a megoldásra, ami szerinte jó, hiszen pont az alapvető hibába ütközne ezzel, vagyis, hogy minden ember más. Már az is necces, amikor példát hoz, mert a példák többsége a családja vagy a közeli baráti társasága egy tagját emelik ki. Ezt azonban a mai napig nem tudta levetkőzni, és akinek ennyi éven át berögzült valami, az már nem is biztos, hogy javítható.
- Ez igaz. A titkok mindig ezzel járnak. Az pedig, hogy egy szülő lemond a gyermekéről sosem könnyű. Eleve van egy sérülés, maga a tény miatt, amit hiába dolgoz fel mindenki a személyisége szerint máshogy, mégis benne marad. Ha nem is beszél róla, gondol rá, ha nem is sokat, de a cselekedeteiben, döntéseiben visszaköszön. A múltat megbolygatni sokszor nem tanácsos, néha a titok nem véletlenül az. Nem biztos, hogy amit a másik talál, az építő jellegű lenne.
Ez a beszélgetés, fél is tőle, de hamarosan a saját családjában is vissza fog köszönni. Abban a pillanatban, hogy Ráhel megszagolja a dolgot a szülőanyjával, egész biztosan elé fog állni, és akkor ő lesz majd a rossz ember. Persze, mondani könnyű, hogy nem célszerű megbolygatni, de valójában ez nem könnyű.
- Azt érdemes ilyenkor végiggondolni, hogy amit találunk, változtat-e valamit a jelenen. Kell-e tudnunk ezt az információt azért, hogy az életünk menjen tovább. Illetve azt, hogy képesek vagyunk-e az információt kellőképp kezelni, legyen az bármilyen, mert a nagy egymásra találás leginkább csak a filmekben van, a valóság ennél jóval kegyetlenebb.
Kicsit a szavai mögött már most egy védőbeszédet érez, holott még nincs oka rá, hogy reflektáljon, hiszen maga a veszekedés sem történt meg. Talán soha nem is fog, de ez is egy olyan álomkép csak sajnos, mint az, hogy a családegyesítések mindig örömmel történnek.
- A kíváncsiság nem olyan dolog, ami miatt az embernek rosszul kell éreznie magát. Hiszen a tudásszomj mindenkiben megvan és minél több mindent tud az ember, annál biztosabban mozog a mindennapokban. De mérlegelni kell.
Ez a helyzet nem könnyű, és határozottan bólint arra, hogy aki nem élt még át ilyen helyzetet, az nem tudja átérezni. Ő sem tudja átérezni mindazt, amit Ráhel érezhet az anyja ügyével kapcsolatban, vagy amit érezni fog egy nap, ha megtudja. Ő maga most úgy véli, hogy védi a lányt egy komoly csalódástól és talán egy még nagyobb lelki összeomlástól, hiszen amúgy is van elég baja, nem kell még tetézni, de máskor meg azt gondolja, hogy pont azzal lépnének túl a dolgot, ha felfedné. Ez egy olyan helyzet, aminél egyszerűen nincs jó válasz.
- Nincs valaki, aki feltételezhetően ismerhette őket? Iskolatársak, tanárok, szomszédok, akik legalább annyit tudnának mondani, hogy érdemes-e tovább keresned vagy sem.
Tudja, hogy nem lenne szabad javasolnia, azonban egy kis terelés senkinek sem árthat. Hogy ezzel mit kezd, az már rajta áll. Inkább a másik témára helyezi át a figyelmét.
- Ha rugalmas, akkor megérti majd, de fontos, hogy te is rugalmas légy vele. Az egy dolog, hogy valaki feltalálja magát, és az egy másik, hogy be tud-e illeszkedni. Ha igent mondana, a falu jó kiindulási pont lehetne, hiszen itt rutinosan mozogsz, és ahogy én látom, eléggé összetartó a közösség, szívesen fogadják az új lakókat. A húgom is feltalálta magát egyből, pedig ő az iskola után a mugli világban élt és tisztán a varázsvilágba csak pár hónapja költözött vissza.
Ismét csak bólogatni tud, hiszen a lány, amit mond, az nagyon alaposan megfontoltnak és körültekintőnek tűnik, ő maga sem hiszi, hogy ezzel a helyzettel baj lenne a későbbiekben.
- A nyílt, egyenjogú kommunikáció fontos elmondod az érveidet, meghallgatod az övéit és levonsz egy végkövetkeztetést a kettőből. Így simán működik a dolog. Szerintem jól fogod kezelni ezt a helyzetet.
A másikra – arra, hogy fejjel megy a falnak – elmosolyodik, felkelve az asztalához sétál, és a táskájából elővesz egy határidőnaplót. Visszasétálva a lányhoz kivesz belőle két összehajtott lapot, és szétteríti.
- Érdemes listát vezetni. Ez itt egy pozitív lista. Mi az, amit érdemes csinálnod. Apróságok, de segítik jobbá tenni a napod. Láthatod itt is, hogy nekem sincsenek úgymond nagy tetteim. Vízbe tettem egy letört virágot, segítettem vinni egy nehéz kosarat. És ennek van egy ellentéte, amin azt sorolom fel, hogy mit nem kellene többet csinálnom, és igen, melléhúzok minden alkalmat, amikor hibázok, így van, ahol már egész sor vonalka van.
„Ne igyál sprite-ot egész nap”, „Maximum három kávé egy nap”, „Mosolyogj az utcán, mert pletykálni fognak” és ehhez hasonló szépségek vezetik a listát. A legtöbbet a „Dwayne Warren” felirat kapta, ami nincs igazából kifejtve, de pontosan leírható. Van még olyan, hogy ne káromkodjon, vagy ne hozzon egészségre káros példákat a diákoknak, de ezeknél úgy tűnik javuló tendenciát mutat.
- Ha rendesen vezeted a listát, a sok vonal miatt egyre kellemetlenebbül érzed magad. A másik megoldás a napló írás és heti egyszer a kötelező visszaolvasás. Ebben az a necces, hogy ha érzékeny ember vagy, akkor egyszerre olvasva nagyon kellemetlenül érezheted magad utána. De az se rossz módszer. Az önsanyargató, például befőttes gumit a csuklóra dolgot nem támogatom, rövidtávon megoldás, de visszatérhet a probléma. Mi lenne,
 ha megpróbálnánk ezt a listás vagy a naplós módszert, és egy hónap múlva megnéznénk, hogy segített-e valamit?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=817&post=686010#post686010][b]Széplaki Alíz - 2017.06.17. 14:12[/b][/url]

- Ez jogos - helyeseltem Zójának, mert legalább kifejtette a saját nézőpontját ezzel a témával kapcsolatban.
- Valóban igaza lehet... nem biztos, hogy jó ötlet bolygatni a múltat. Ha kíváncsiak lettek volna rám, akkor valószínűleg már felvették volna velem a kapcsolatot valahogyan - válaszoltam neki komoran. Sajnáltam, hogy lemondtak rólam a vér szerinti szüleim, de ha már így esett, akkor kénytelen voltam elfogadni ezt a helyzetet. Tudtam, hogyha sokat rágódom a múlton, akkor az idővel felemészt és ezt nem akartam.
- Megpróbálok túllendülni ezen a helyzeten valahogy... tudom, hogy hogy nem szabad gyötrődnöm miatta, mert megmérgezi az életemet. Talán azért nehéz elengednem ezt az egészet, mert van bennem egyfajta kíváncsiság és azon se könnyű túltennem magam, hogy egyáltalán nem kerestek, nem kellettem nekik. De most úgy gondolom, hogy jobb, ha a jövő felé tekintek - feleltem Zójának a kezeimet tördelve.
- Igazából nem tudom, hogy az életemen bármilyen ilyen jellegű információ változtatna-e, sőt, abban sem vagyok biztos, hogy meg tudnék-e vele birkózni - tettem hozzá leszegett fejjel.
Zója következő kérdésére azonban felkaptam a fejemet:
- Hát, nem is tudom... nem kérdeztem még senkit. De most, hogy mondja...
Úgy éreztem, hogy most kaptam egy újabb reménysugarat arra, hogy valaki talán ismerheti őket az iskolából. Igaz, erre kicsi volt az esély, de megint úgy éreztem, hogy győzött a kíváncsiság és érdemes lenne utánajárnom. Ellentétes érzések uralkodtak el rajtam, hiszen nemrég úgy gondoltam, hogy talán mégsem érdemes bolygatni a múltat, most viszont megint úgy éreztem, hogy azért mégiscsak megérne egy próbát, hogy utánaérdeklődjek a dolognak az iskola falai között.
- Utánajárok - szögeztem le komoly arccal, majd ittam egy újabb kortyot az üdítőmből.
Egy kis szünet után Timire terelődött a szó, Zója pedig megint nem mondott hülyeséget.
- Igen, nagyon rugalmas ember szerencsére... úgy gondolom, hogy a faluban jól érezné magát és akár még előkészítős tanár is lehetne, biztosan élvezné - mondtam neki lelkesen, aztán kicsit megálljt parancsoltam magamnak, mert nem akartam ennyire előremenni és beleélni magam a dologba. Legbelül azért reménykedtem, hogy igent fog mondani, de tudtam, hogy azt is el kell fogadnom, ha mégiscsak nemet mond.
Miközben kissé elkalandoztam, visszatértünk a saját "problémámhoz". Zója egész praktikus dolgokat javasolt, amiknek úgy gondoltam, hogy valóban hasznát vehetem a fejlődésem érdekében. Még a befőttes gumis megoldásban is benne lettem volna, ha ez a saját érdekemet szolgálja, de a többi kettő még jobban hangzott.
- Ez remek ötlet! A listás opciót választom! - feleltem neki lelkesen. Ebben láttam némi reményt a helyzetemre nézve és úgy gondoltam, hogy ez valóban segíthet.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=817&post=690527#post690527][b]Dr. Mácsai Zója - 2017.07.14. 20:14[/b][/url]

Alíz elmélkedését a múltról és a miértekről nem szakítja meg, nem szól közbe, mert ez az a pont, amikor a lánynak magának kell rájönnie azokra a tényekre, melyeket az ülés alatt pedzegettek már. Nem szólhat bele, nincs joga terelni, sem véleményt formálni, hiszen ő maga nem más, mint egy összekötő, aki a felszínre emeli a tudatalattiban rejlő válaszokat. Nincs joga ítélkezni, irányítani, másra rákényszeríteni a saját álláspontját, és bár néha nagyon közel van ahhoz, hogy megmondja az embereknek, hogy mit gondol, mégis hálás, hogy amúgy ez a leghatározottabban tiltott rész. Nem befolyásolhat. Hallgatja mindazt, amit a lány mond, néha leír a jegyzettömbbe pár szót, de a füzetet eleve olyan szögben tartja, hogy kivehetetlen legyen. Maga a tett sem látványos, nem akarja, hogy a másik fél esetleg megálljon, vagy összezavarodjon csak azért, mert ő leírt valamit a papírra. Végül is, lehetne akár a krumplistészta receptje is. Persze nem az, de lehetne.
- Csak akkor kezdj neki, amikor már biztosan tudod, hogy amit megismerhetsz, az nem lesz rád, a tervezett jövőképedre hatással. Bármi legyen is az. Rendben?
Bár ez a része nem könnyű, hiszen bármit is tud meg, az olyan, ami befolyásolja, az, hogy mennyire, az csak az ő szívósságán múlik. A befolyásolás szinte elkerülhetetlen, csak ha nem egy érzelem mínuszos jégtömb. Viszont lehet ezt hatékonyan készülni, ha kellőképp felkészült az ember. Ráhelről például tudja, hogy nem az, és ennek meg is lett az eredménye. Nem azért titkolta előle az anyja személyét, mert az olyan izgi, hanem mert tudta, hogy a lány nem fog jól reagálni erre.
- Ez remek lenne szerintem, ahogy hallottam, az előkészítőben mit meg nem adnának azért, ha lenne egy olyan tanáruk, aki nem csak óraadó.
Elég nehéz rendes tanári állományt kialakítani persze, ha olcsóbban jön ki az óraadókkal, de tudom, hogy van tervbe változtatás, épp a minap beszélgettem erről Francival, akinek Thomas mondta, szóval elég biztos az információ. Néha úgy érzem, hogy a rokonaim – a normálisabbik fajta – mind a faluba költözik, és lassan mi fogjuk kitenni a hely felét. Persze nincs itt olyan nagyon sok ház jelenleg, hogy ez komoly problémát jelentsen.
- Jó választás!
Felelem lelkesen, és mosolyogva nézek rá. Nagyon jó gondolat, és nagyon örülök neki, hogy végül hajlandó belevágni, mert így sokkal könnyebb dolgunk lesz.
- Találkozzunk akkor legközelebb az új tanév elején. Mondjuk az első héten, szerdán, négykor. Hozd magaddal a listádat, vagy legalábbis azt a részét, amit szívesen megmutatsz. Hozd az eredetit, és azt is, hogy mennyit haladtál vele, rendben?
Amíg beszél, kinyitja a noteszét, hogy beleírja a lányt, amennyiben megfelel neki az időpont. Ez az időszak, maga a nyári szünet pont alkalmas lesz arra, hogy a folyamat nyugodt környezetben, jól átgondolva elinduljon.