Van egy aprócska váróterem, ahol legfeljebb 2-3 diák ücsöröghet egyszerre egy hosszú, színes párnázással ellátott padon. A pad alja könyvespolc, mindenféle újságok és ismeretterjesztő irodalommal feltöltve, de akad néhány nagyon puha pokróc is. A fal leginkább élénk színekben pompázik, ám a legtöbb berendezési tárggyal egyetemben, szereti váltogatni a színeit.

A váróteremből két helyiség nyílik - az egyik egy használaton kívüli iroda/lakrész, a másik Riley irodája. Ez utóbbi csak rá van kötve a kastélyra, egyébként a doki házában van és a faluból is elérhető. Mivel így átjárót képez, az ajtók csak Riley jelenlétében (vagy engedélyével) nyílnak.

A rendelő első pillantásra egy gyéren bútorozott helyiség benyomását kelti, egy kényelmes gaucstól, két karosszéktől és két kis asztaltól eltekintve nincs bent más, mint falba süllyesztett szekrények. Amint belép azonban valamelyik páciens, a tér átalakul - a kopár falak, a bútorok huzata, puhasága és még a szőnyeg is alkalmazkodik ahhoz, amit látni szeretne. Természetesen nagyrészt illúziókról van szó, amelyek segítik, hogy az ide látogatók ellazuljanak és biztonságban érezzék magukat. Az egyetlen változatlan pont Riley ülőhelye - egy különös karosszék és a hozzá tartozó nyúlánk asztalka.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=817&post=74800#post74800][b]Dr. Mácsai Zója - 2013.03.06. 01:30[/b][/url]

Mr. Weaver  alkalmassági vizsgálata
2013. március 5.

Nem idegeskedett, az elmúlt fél órában néha felpillantott az órára, de leginkább kávézott, és élvezte a frissen sült pogácsa sajtos-sós csodaízét. Olyan kellemes volt a mai nap, könnyed, kellemesen eltelő. Mostanra már mindent átolvasott az üggyel kapcsolatban, hiszen elméletileg negyed órája már az esetről kellene beszélgetniük. Ismeri a férfit, aki hivatalos hozzá. Na nem személyesen, talán két-három évvel járt alatta, más ház, de a pletykák mindig sokat segítettek neki abban, hogy megismerjen egy-két érdekes figurát.
Valamikor a megérkezése előtti percekben sikerült annyira elmerülnie az olvasott könyvben, hogy a kezében tartott kávét gyakorlatilag teljesen magára önti és mivel nem forró és fekete löttyről van szó, csak késve veszi észre, hogy nyakon öntötte magát, csak amikor már a ruha nedves felülete egészen hideg érzést kelt benne.
- Nahát.
Felkelve besétál a szobájába. Mivel a legtöbb holmija még dobozban van, így a már kipakoltakból tud válogatni.Egy fekete felsőt húz végül, aminek talán kicsit túl merész a dekoltázsa, így egy fehér blézerrel ellensúlyozza a dolgot. Éppen, hogy végez az átöltözéssel és beáztatja a ruháját, amikor kopognak. Mivel mára más nem volt, így feltehetően megérkezett a férfit, akit fél órával ezelőttre várt. Kilépve behúzza maga után a fürdő ajtaját, majd az ajtóhoz lép és kinyitja.
- Szerencséje van, a mai napomat önnek szenteltem. Kérem, foglaljon helyet. Kávét?
A kanapéra mutat, kedves mosollyal kínálja a helyet a férfinek. Majd ha leült, ő is elhelyezkedik a fotelben, szamárfüllel megjelölve a könyvet, hogy pontosan hol is tartott. Majd később befejezi.
- Seren. Szólíthatom így, ugye? Úgy tudom, ezt jobban szereti.
Ő sem a magyarázkodás híve, ha érdekli, hogy honnan tudja, akkor megválaszolja, ha nem, akkor tovább lépnek a dolgon, mert akkor a férfi számára annyira nem fontos a dolog.
- Igen, olvastam, egy nyolc éves gyermek jövőjéről van szó. Ön hogy látja a helyzetet?
Érdeklődik a férfitől, komoly érdeklődéssel az arcában és a hangjában. Enélkül nehéz is lenne érvényesülnie a szakmájában.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=817&post=74804#post74804][b]Dr. Mácsai Zója - 2013.03.06. 02:54[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=817&post=74872#post74872][b]Dr. Mácsai Zója - 2013.03.06. 12:50[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=817&post=76641#post76641][b]Dr. Mácsai Zója - 2013.03.08. 01:06[/b][/url]

- Nem tűnik úgy, mint aki elsőként rohanna a banyához vagy egy Edictumoshoz azért, hogy elmesélje nekik a magánéletem egy részét, ám ha mégis megtörténik, esetleg, véletlenül persze, elhintem, hogy mi igen mély ismeretséggel bírunk.
Persze mosolyog hozzá, teljesen könnyen néz a férfi szemébe, szinte babonázó ez a szemszín, mondjuk Serent nem biztos, hogy védeni kell, hihetetlen védőfallal rendelkezik, mintha minden embernek, aki legalább fél órát beszélt vele folyamatosan feladná a leckét, kihívná őket, hogy fejtsék meg és persze sorra el is buknak.
- Látom ezt anélkül is, de nem élünk mintavilágban, én sem vagyok mintaanya, a gyerekem sem mintagyerek és mégis életben van, növekszik és talpraesett.
Tudja, hogy messzire ment, talán okkal tette, imád kockáztatni. Kicsit hátrébb húzódik, arca mégis nyugodta, kifejezéstelen marad, egyetlen árulkodója talán csak az a villanásnyi szemöldökemelés, mellyel kifejezte a benne feltámadt érzelmeket.
- Sajnálom, nem volt illendő tőlem. Valóban nem tudok semmit, és nem is kívánok úgy tenni, azonban a reakció is azt mutatja, hogy valamit kiváltottam. Ezen talán érdemes elgondolkozni. Sosem gondolkodott még rajta, hogy feldolgozza? Anélkül kérdem, hogy bármit is tudnék, csak szinte érzem, hogy egy nagyobb érzelmet szabadítottam fel.
Nem akar tolakodó lenni, de mégis, az a dolga, hogy kérdezzen nem? Igyekszik nem túl belebonyolódni a dologba, nem akar kellemetlenséget, hiszen most más miatt vannak itt, de talán egy másik alkalommal, talán ha végiggondolta, élne a lehetőséggel, ő épp csak annyit mondott neki így, hogy itt lenne, ha úgy döntene.
- Mégis itt van. Nézze, én nem dönthetek ön helyett. Szerintem célszerű lenne, ha átgondolná a dolgot. Nincs olyan rokona esetleg, aki szívesen magához venné? A nővére, esetleg anyai ágon az unokatestvérei? Nem vérszerinti rokonok ugyan, de mégis rokonszerűségek lennének, tudná, hogy kinek adja a gyermeket.
Neki azért számít a gyerek, igyekszik a legjobban kihozni a helyzetet, hiszen szeretné, ha végül mindenki elégedett lenne.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=817&post=79456#post79456][b]Dr. Mácsai Zója - 2013.03.11. 04:42[/b][/url]

- Nem tudhatja, lehet, ön teszi majd ki a fizetésem kilencven százalékát. Ilyenkor még korai ítélkezni erről azt hiszem.
Nem tudja megállni, hogy ne mosolyogjon a megjegyzéshez. Mondjuk, szomorú lenne, ha tényleg így lenne, mert akkor rövid úton vesztené el az állását, ami nem mutatna túl jól az önéletrajzában. Ciki lenne megmagyarázni, hogy miért szabadultak meg tőle két hét után egy iskolából, ahol elméletileg sokan vannak.
- Nyolc, pontosabban nyolc és fél. Nem szereti, ha fiatalítom, igen tudatos gyerek, majd amikor tíz évig lesz huszonkilenc, akkor rájön, hogy fiatalnak lenni nem is rossz.
Nem esik zavarba a kérdéstől, nem is lenne jogos, hiszen a gyermek ideje nagy részében vele él majd, így látni fogják itt is és nyílván feltűnő lesz a fiatal lány, egy negyedvéla is véla, nehéz lesz a lánykát nem észrevenni.
- Maga tudja.
Vonja meg a vállát teljes nyugalommal ő is. Nem fogja erőltetni, hiszen ha ezt tenné, akkor nem lenne semmi értelme az egésznek. Ha magától visszatér, akkor érhet el csak eredményt, ő csupán elültette azt a bizonyos kapcsolati magot, mely vagy szárba szökken, vagy kiderül, hogy terméketlen földbe ültetett. Mint mindennek, ennek is időt kell hagyni, a sürgetés a történelemben sosem eredményezett még jót.
- Mi az ami frusztrálja? Az, hogy fiatalabbnak nézek ki, mint maga?
Érdeklődik szinte már finoman flörtölve a férfivel. Ha már megteheti, hát játszik egy kicsit.
- Érdemes megkérdezni, hátha. Inkább a kevesebb gyermekkel rendelkezőket, még ha csak félig is segítenek, már az is valami, akkor ön is segít a gyermeken valakivel együtt. Ha a családból nem is, talán a baráti körből valaki, aki ért a gyermekek nyelvén. Ez egy fontos időszak. A gyermek szociális intelligenciája átalakul, specializálódik az egyénre, kihullnak a tejfogak, mintha kicsit elkezdene eltűnni a gyermekkor. Szerintem célszerű lenne, ha a végső döntést átgondolná, aludna rá néhány napot, ha már biztos a dolgában, legyen az bármi, megírom a jelentést. Így megfelel önnek?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=817&post=81177#post81177][b]Dr. Mácsai Zója - 2013.03.14. 23:54[/b][/url]

- Elég negatív képet fest a diákokról, mintha elnyomná azokat, akik normális családból, közepes képességekkel rendelkeznek, és felnyomná azon diákok számát, akiknek van valami törés az életében. Ez igazán érdekes.
Néhány szót feljegyez a papírra, amire rá se pillant, így azt se várja el senki, hogy ha ránéz, akkor minden betű azonos sorban egyen, leginkább azért ne, mert fehér papírra jegyzetel. Már megtanulta az évek során, hogy felesleges lenne akár kockás, akár vonalas papírt használnia, hiszen csak saját magát hátráltatja azzal, hogy megpróbálja kibogarászni mi az ami alap vonal és mi az, amit ő írt fel.
- Igen, egyidősek és, bár sokakat meglep, teljesen ép és még él is.
A nézésére tett megjegyzésre finoman elmosolyodik, és kicsit megrázza a fejét. Megint felír két dolgot, az se baj, ha ezzel idegesíti a férfit, most már határozottan felkeltette az érdeklődését. Meg akarja ismerni, tudni akarja, hogy mit is rejtenek a hűvös szemek és ez a figyelemre méltó csontozat.
- Csak egy van, egy apától, és nem is tervezek ezen változtatni, de ha meggondolom magam, akkor értesítem.
Hátradőlve, keresztbetett lábai közül a felsőt finoman megringatva. Nem lenne szabad kizökkennie, de kell egy kis játék, csak egy kicsi, valamivel ki kell ugratni a nyulat a bokorból, persze most még csak puhatolózik.
- Szerintem nem nézek másként önre, mint mások, vagy esetleg ön úgy veszi észre?
Érdeklődik, kicsit összeráncolva a homlokát. A tényre, hogy gondolkozik majd, belül kis győzelmi zászlót lenget, ez sokkal jobb, mint az, hogy élből elutasítja a nő felvetéseit. Felkel vele, és az ajtóhoz kíséri, biccentve a távozónak.
- Találkozunk legközelebb.
Reméli, hogy pozitívan dönt majd a férfi. Visszalépve felveszi a maradék tejeskávéját, és az utolsó kortyokat fogyasztva érzi, ahogy valaki átkarolja, és hozzábújik. A keze ösztönösen a másik fél fejére téved és megsimogatja a nagy szemekkel felnéző kislányt.
- Na, sok mindent láttál?
Érdeklődik mosolyogva, mire a kislány véget nem érő mesébe kezd.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=817&post=81181#post81181][b]Dr. Mácsai Zója - 2013.03.15. 03:06[/b][/url]

Ha azt mondjuk, hogy a tegnap este durván sikerült, enyhén fogalmazunk. Nem durván, szó sincs róla, egyenesen pokolian jól, így hát nem csoda, hogy fél háromkor még az ágyban van, és csak néz ki a fejéből lelógó karral, azon gondolkozva, hogy az ablaka előtt lévő fa vajon milyen, most még a levelekből se tippelhetne, hiszen még nem tartunk ott, főleg ilyen szeszélyes időjárás mellett. Valamikor hajnali öt felé érhetett vissza a faluból, ahol még mindig szívesen fogadják a rég nem látott diákokat. Miközben a fát nézik, bevillan neki, hogy valamit el kellene ma intéznie. Nem a gyereket, ő Rufusnál van, szerencsére, és nem is kell mennie sehova.
- Merlinre!
Igen, megvan a göndör hajú pasi, valami Aranyos vagy milyen szólt, hogy ma jönne egy lány, akivel beszélgetnie kellene. Ijedten pattan ki az ágyból és egy sikítással esik a padlóra, hiszen néhány óra alatt teljesen belegabalyodott a takarójába. Nevetve fordul a hasáról a hátára, az ilyen apróságok is jobb kedvre tudják deríteni.
- Na gyerünk, szedd össze magad asszony!
Utasítja rendre magát, gyorsan a fürdőbe véve az irányt, hogy egy forró zuhannyal ellazuljon tíz perc alatt. Nincs kedve teljesen hivatalosan öltözni, és valószínűleg ideje sem lenne, így egy bő fekete nadrágot és citromsárga ujjatlan felsőt húz. Némi festék a szemre, rúzs, két nyaklánc, az egyik tetszik neki, a másikat viccesnek tartja, és részéről készen is van. Mivel nagyon jó az idő itt bent, ezért a zokni keresést későbbre halasztja, előtte inkább megigazítja a sminkjét, és átfésüli a haját, hogy ne úgy nézzen ki, mint aki negyed órája kelt.
- Zokni édeskisszivem, merre vagy?
Kivételesen nem a macskáját hívja, aki szintén erre a névre hallgat és még nem érkezett meg, hanem a lábára húzható anyagdarabot, ami rendszerint kettő van az embernek, és csodák csodájára még egyforma is. Még mindig dobozokból él, úgyhogy némi hátrányt okoz neki a helyzet, és amikor kopognak fel is adja. Kifelé menet körbenéz, de szerencsére a helyiség teljesen tiszta, így teljes nyugalommal engedi be a lányt.
- Szervusz, Zója vagyok, kérlek, fáradj be. Egész jól összeöltöztünk.
Mosolyodik el az öltözete láttán, miközben félreáll, hogy beengedje a lányt a szobába.
Kérsz valamit inni?
Érdeklődik a lánytól és válasza szerint cselekszik, majd helyet foglal a fotelben, gondosan maga alá húzva a lábait.
- A házvezetőd már nagy vonalakban felvázolta az esetet, de szeretném, ha te is elmesélnéd, hogy mi történt, mi volt az, ami kiváltotta, és miként érzel most a dologgal kapcsolatban.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=817&post=83052#post83052][b]Dr. Mácsai Zója - 2013.03.18. 01:57[/b][/url]

A mai nap teljesen nyugodt, elméletileg nem vár senkit, nem beszélte meg senkivel, nem küldtek hozzá semmit, így egész sokáig pihent,
egyszerűen öltözött az egyik kedvenc színébe, és épp az utolsó körmét lakkozza ki, amikor berobban hozzá a fiú. Még jó, hogy nem szívbajos, különben valószínűleg az egész ujját átfestette volna, így azonban csak felvont szemöldökkel felpillant a fiúra, majd türelmesen megvárja, hogy megnézze a névtáblát, addig fújja a körmeit, hogy gyorsabban száradjanak. Teljesen nyugodtan kel fel, és lép oda a fiúhoz, aki mostanra teljesen nyugodtan elhelyezkedett a foteljében.
- Örülök, hogy megfelelek a paramétereknek, fájna, ha két kilóval nehezebbnek mondanának.
A pálcát a kezébe véve ujjait finoman ráhelyezve, egyetlen szó nélkül emeli fel a fiút, majd finom mozdulattal ülteti le a kanapéra.
- Sokan ülnek először a fotelbe, nem is értem, pedig szerintem elég jól megkülönböztetem a két helyet.
Hogy ezt megmutassa, helyet foglal, és a kezébe veszi a jegyzetfüzetet, felnyitja és máris lejegyzetel néhány dolgot, azonnali következtetések, amiket a fiúnak nem kell látnia. Nem néz a papírra, végig az arcát figyeli.
- Mácsai Zójának hívnak, ön pedig?
Nem hatódik meg azon, hogy tegezi, teljesen hideg vérrel keveri, hiszen sokféle emberrel összehozta már az élet, nem most fogja megkezdeni az aggódást. A mondott nevet szintén feljegyzi, majd utánakérdez, hogy mennyire hiteles, még szerencse, hogy egy évfolyamba jártak, sok közös órájuk volt, sokszor tanultak együtt, így nyilván ehhez is hozzá fog majd szólni.
- Úgy tűnik, az ön esetében megelőzte a hírét, mert a házvezetője még nem szólt, hogy számíthatok önre, pedig régről ismerem.
Nem mondja el mennyire régről, persze ha rákérdez nem titkolja. Törökülésbe helyezkedik a fotelben, és teljes nyugalommal emeli szemeit a fiúra.
- Kér valamit esetleg inni?
Ha már a mai menü iránt is érdeklődött. Közben felírja, hogy milyen testtartásban jelent meg nála, tényleg elég szemtelen a stílusa, de ilyen játékokkal őt nem tudja kihozni a türelméből.
- Örülök neki, hogy örül, valószínűnek tartom, hogy szangvinikus jellem, aki szeret feltűnést kelteni, és ez egy remek módja, főleg, ha már huzamosabb időre süt ki a nap. Mi volt az utolsó csepp, amivel kiváltotta Hannából, hogy hozzám küldje?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=817&post=84786#post84786][b]Dr. Mácsai Zója - 2013.03.21. 05:04[/b][/url]

- Ő a régi volt, én pedig az új. Sőt, ha jól tudom, ő férfi volt, míg én nő vagyok, más a látásmódunk, és az igényünk a saját hely kialakítására.
A flörtölgetésre finoman elmosolyodik, finoman oldalra döntve a fejét, játékosan végigméri a fiút, de a végére csak megingatja a fejét, elhúzva az ajkait.
- Sajnálom, de huszonnégy év alatt nem kezdek senkivel. Fontos a tapasztalat.
Még kacsint is hozzá egyet, egyáltalán nem szégyenlős. Van egy előélete ahhoz, hogy tudja meddig mehet el, és bár ez nem éppen szakmai, de igyekszik felvenni a másik fél stílusát ahhoz, hogy kialakítson egyfajta bizalmat, ami hozzásegíti a sikeres együttműködéshez.
- A kviddics nem az én világom, de a lányomat kifejezetten érdekli, így hallottam már ezt a csapatnevet, ha pedig edictum hős, akkor megértem a stílusát.
Az információkat szintén lejegyzeteli, és a feltett kérdésekre bólint, de mivel úgy illik, válaszol is, fel sem véve, hogy a másik fél tegeződik fele.
- Ide, évfolyamtársak voltunk. Csak én Levitás voltam. Nyolc előtt nem célszerű alkoholt inni.
Ezzel felemelkedik a fotelből, hogy megnézze milyen üdítők vannak elérhető közelségben. A lehetőségeket (meggy, narancs, alma, multivitamin, sárgabarack) az asztalra pakolja két porár kíséretében és miután a fiú töltött, ő is tölt magának az utóbbiból.
- Elég hülyén hangzik. Hanna néni. Pff. Szerintem ezzel fél éves ágytálmosási bérletet válthat ki magának.
A történetre felvonja egy cseppet a szemöldökét. Elég furcsa, mármint megnézte volna a szőke nő arcát, állítólag az elmúlt években előtört belőle a pókerarca, ami régebben sose volt. Ha erre a mondatra is, hát akkor mindenképpen meg kell hívnia valamire, mert akkor őszinte elismeréssel tartozik neki.
- A szeretetnek több lépcsője van, minden embernél mást jelentenek a fokok. Ön is az egyik lépcsőn áll, osztozik másokkal, azonban vannak lépcsők, melyekben intenzívebb vagy mélyebb a szeretett, ilyen helyeken leginkább a férjek, gyermekek, a szülők állnak. Ön egy diák, ő a tanára, a házvezetője. Nyílván kedveli magát, minden tanárnak vannak kedvencei, kegyesebben is jár el önnel, mint másokkal, azonban a stílus változása változással lehet a lépcsősoron elfoglalt helyére is, lejjebb csúszhat, kieshet a kegyből, főleg, ha a viselkedése negatív vagy taszító.
Hallgatja a történetet a kviddicsről, de nem igazán érti, egy pillanatra összevonja a szemöldökét, majd a vonásait újra ellágyítva néz a fiúra.
- Szóval adott a közönség, akiket kizár, és csak a játékra koncentrál, amikor éppen sikerei vannak, azonban, ha hibázik, akkor nem tudja kizárni őket? Vagy mi az, amin felkapja az agyát?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=817&post=84787#post84787][b]Dr. Mácsai Zója - 2013.03.21. 05:04[/b][/url]

- Rendben, ugye nem baj, ha én azért iszok egy kávét?
Rossz szokás, sőt nem is szokás, már-már függőség. Annyi tejes kávét meg tud inni, hogy az más szinte beteges méreteket ölt. Ha a kislánynak nem probléma, akkor gyorsan össze is dob egyet, mielőtt helyet foglalna.
- Egyik testhelyzet sem a legjobb, ha valaki összefonja a karjait sokszor védekezésnek mondják, mintha valami miatt védőburkot húzna fel az illető maga elé.
Hogy szemléltesse, jobb kezét felemelve fentről lefelé egy láthatatlan falat húz maga elé, majd a kezét visszatéve az ölébe újra a lányra néz.
- Ha viszont kihúzza magát, az olyan megfelelési kényszeres, nem természetes, furcsa. Én legszívesebben törökülésben, egyenesebb háttal ülök, természetesen. Szerintem célszerűbb, ha te is úgy ülsz, ahogy jól esik. Nem kell feszengeni, ez nem egy vizsga, ahol meg akarsz felelni, hogy átengedjenek, mi csak beszélgetünk, bármiről, amiről szeretnél.
Nem kell feltétlenül az ideküldés okával kezdeniük, de a feltett kérdésre mégiscsak válaszol a lány, miután letudták a testhelyzetet. Nyílván nagyon zavaró a jegyzetelés, de ha öníró pennát használna, akkor valószínűleg semmit sem értene a későbbi jegyzetekből, mivel a penna szeret kicsit dramatizálni, amikor a fogalmazásról van szó, és nyílván a "napsárga felső" szavakat átírná valami költőibbre, amitől kitépné minden hajszálát egyesével.
- Szóval a szobatársnőddel sétáltatok, amikor kiáltozást hallottatok, egy csapattársad hangját. Kviddics csapat, ugye?
Más csapatot nem igen tud, de lehet hogy az elmúlt tíz évben új sportokat vezettek be, ő ezt nem nagyon tudja, hiszen már ebben sem volt benne, a szülei tiltották, mivel szerintük túlságosan durva sport és nem akarták, hogy baja legyen.
- Zsolti, ő Zsolt Perott ugye?
Ő az első, akinek megjegyezte a nevét, amikor megkapta az ide járó diákok kartonjait. Van néhány különleges név, akiket könnyen megjegyzett.
- Tény, az átkozódás nem éppen szép dolog. Jelen volt Leonie Rohr, Ronald  Little-Leah, Mary Glotter, Zsolt Perott. Ronald és Zsolt között feszült egy ellentét ugye? Esetleg szerelemféltés?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=817&post=87058#post87058][b]Dr. Mácsai Zója - 2013.03.24. 05:28[/b][/url]

Adria

- Ez mondjuk igaz, tényleg nem tesz jót, és sokan csúnyának is nevezik, igazából egyik véglet sem a legjobb szerintem. Valahol a kettő között kell megtalálni a megoldást, ami kényelmes és egészséges.
Miközben beszél, a kávéját kevergeti, már készen volt, mert miközben készült, lefőzte, épp csak cukor maradt ki, amit gyorsan pótolt. Örül neki, hogy tetszik a lánynak az ülőhelyzet, nyugtázza, hogy ezek szerint nem mondott olyan nagy butaságot. Ez már jó, határozottan jó.
- Persze, bármiről. Amiről jól esik. Én azért vagyok, hogy meghallgassalak. Beszélhetünk színekről, tanárok viselkedéséről, vizsgákról, háztársaktól, állatokról, amiről csak szeretnél.
A kérdésre, hogy más is van-e a suliban halványan elmosolyodik és vállat von. Mielőtt felelne, a lábait megcseréli és egy kis kevergetés után iszik egy kortyot a kávéból.
- Én is éppen ezen a kérdésen gondolkoztam az előbb. Úgy tűnik a lehetőségek tárháza nem bővült az évek során, bár ahogy hallom, lett egy edzőterem, ez jó hír jó pár embernek.
Az ő idejében még nem volt, a legtöbb diák, akkor még a réten vagy az erdő szélén futott, és a szobájában edzett, sokszor bosszúságot okozva ezzel a szobatársaiknak, ha ők mondjuk tanulni vagy pihenni szerettek volna.
- Uh. Senki sem segített még rajta? Na, várj.
Felkelve besétál a szobájába, és az éjjeliszekrényről felvéve a pálcáját érkezik vissza, hogy a kékes, szépen kidolgozott, különleges darabot ráirányítja a kislány kezére, melyen néhány pálcamozdulat után szépen elkezdenek elválni egymástól az ujjak.
- Így azért kényelmesebb a dolog.
Kacsint a lányra, majd a pálcát félretéve visszaül, és megint a kezébe veszi a bögrét, pótcselekvésnek ez tökéletes nála, ráadásul még hasznos is, hiszen a kávé bármikor jöhet.
- Úgy csináltak, mintha? Lehet, hogy Zsoltinak szerette volna jelezni, hogy nem játszik nála, de ezt igen rossz eszközökkel tette, te csak belecsöppentél, Glotter kisasszony a gyengélkedőre került és az egésznek tényleg kaotikus végkifejlete lett. Miért küldtek téged ide?
Érdeklődik a lánytól, nagyon érdekli, hogy milyen választ ad erre a kérdésre.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=817&post=87059#post87059][b]Dr. Mácsai Zója - 2013.03.24. 05:30[/b][/url]

Yarista

- A szemtelen hangnemmel az ember bizonyítani próbálja a lazaságát, a fesztelenségét, a sebezhetetlenségét. Az utalásokból túl sok van, aki nem csinálja, beszél róla, elég sokszor visszatért a beszélgetésünkben az intimitás, ahhoz képest, hogy nem tart ez olyan hosszan. Hat és fél év múlva visszatérhetünk rá.
Eddig még sosem mondott ilyet, egy hétnél hosszabb elköteleződést, csak kétszer tett, először enyhén sok alkohol hatására mondott örök hűséget Áronnak, majd másodszor tudatosan, a lányára összpontosítva Balázsnak, amit egy hétig is nehezen tartott meg.
- Nyolc, sőt lassan kilenc éves lesz. Annyira már nem fiatal, ha megnézzük a koromat. Szerinted megbántam a korhatárt vagy pont, hogy tudom, mi az ideális?
Nem jó felé tapogatózik, a nő tűrőképessége különösen magas, az elmúlt években már-már tökélyre fejlesztette magát ezen a téren. Sokat látott és tapasztalt ahhoz, hogy teljesen könnyedén vegye az ilyen provokálást. A Levitásokra tett megjegyzésen elmosolyodik, és kicsit megingatja a fejét.
- Inkább művészlelkek, akik sok tudás birtokában vannak. Jó személyiségjeggyel kombinálva szép kis életet tud biztosítani magának egy Levitás. Sok mindent megjegyezve, összeegyeztetve, felfedheti a kiskapukat, melyek felett sokan elsiklanak.
Ő például remekül tudta intézni az ügyeit annak idején, nem kellett hozzá semmilyen plusz segítség, csupán egy kis sütnivaló. Mivel benne a keveredés flegmatikus-kolerikus, így egy igen kemény verzió jött létre.
- Egy pálcaintéssel le lehet lohasztani a hormonokat, csak nehogy a másik fél keze esetleg megcsússzon. Bizonyára sajnálatos eset lenne.
Válaszolja egy negédes mosollyal a Hanna nénire finoman megrázva a fejét. Mindenesetre nem szeretne ott lenni, amikor a fiú ezt tálalja neki. Csúnya, véres esetnek tudná elképzelni, bár ki tudja, azóta lehet a nő már higgadtabbá vált.
- Ez igazán hízelgő.
Jegyzi meg egy halvány mosollyal, miközben a kviddicses problémán agyal. Igen érdekes a probléma, szeretne valami hatásossal szolgálni, de egy olyan játékban, mint a kviddics, nem biztos, hogy az a legjobb, ha az ember füldugóval kizárja a hangokat, vagy disaudioval a morajt, melyet a közönségből kivált.
- A negatív kritikát nem célszerű hátráltatásként elkönyvelni. Akik negatívan vélekednek valakiről, irigyek és reménykednek a hibázásban. Ez előrelendítésre ad okot. Amíg az embert dicsérik, csak elbízza magát. Felhúzhat egy zöld nadrágot, lila inggel és mondhatom, hogy milyen jól áll, maga elhiszi, elbízza magát és megnyugszik, talán a vállát is megveregeti, mondván, hogy szép munka volt fiam, de ha azt mondom, hogy, ember, nézz magadra, lila és zöld együtt, ez nagyon gáz, akkor elgondolkozik. Igen, negatív vagyok, de arra sarkallom, hogy végiggondolja, hogy javítson. A negatívum nem rossz, először ezt kell megtanulnia, ha ez megvan, elkezdi észrevenni a hibáit és azt, hogy miként javíthatja ki őket. Ön a tökéletességre törekszik, de az nem létezik. Még fiatal, ezt is meg kell még tanulnia. Ön lehet jó, lehet a legjobb, de a legjobb sem tökéletes, hiszen mindig lesz valaki, aki leminősíti a legjobbat, és átveszi a helyét, akkor pedig a tökéletesről nem beszélhetünk.
Tart egy kis szünetet. Még mindig próbál megoldást találni, anélkül, hogy valami nagyon drasztikusat mondana, már így is fél, hogy egy kicsit túlzásba esett. Felpillant a fiúra, majd a képekre a falon.
- Ha ki tudná zárni a hangokat könnyebb lenne a helyzete. Nem bűbájjal, hanem szimplán. Vannak olyan módszerek, melyekkel rákoncentrálhat a lényegre, kizárva ezzel a negatív vonulatot. A lényeg, hogy a gondolatokat kizárja. Ez az alapja a legilimenciának, az illúziómágiának, az animágiának. Mindegyik veszélyes ág, ha megzavarja a környezete, akkor súlyos következményei lehetnek, testi elváltozások, tudatállapot zavara, melyek akár végzetesek is lehetnek. Ha ezt a módszert ön is elsajátítaná, azzal sokkal beljebb lenne, mert nem bízná el magát, de nem is esne vissza a teljesítménye attól, hogy görcsösen meg akar majd felelni. Ez az első lépés, innen sokfelé elmehet az ember.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=817&post=88302#post88302][b]Dr. Mácsai Zója - 2013.03.25. 03:17[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=817&post=89809#post89809][b]Dr. Mácsai Zója - 2013.03.27. 08:07[/b][/url]

András

- Nagyon örülök, Mácsai Zója. Sajnálom az előbbit. Nem jellemző rám, hogy ennyire elnézem az időt, biztos elromlott az ébresztőórám.
Apró hazugság, ám annál tökéletesebben kivitelezi. Nagyon is jellemző rá, hogy elkésik, elalszik, főleg, ha néhány órája ért csak vissza, és ha még mindig elhiszi magának, hogy egy óra alvással egy egész napot ki lehet húzni, és hogy ő is fel fog kelni könnyedén. Az a szegény óra pedig még mindig működik, az évek során egyszer sem hagyta cserben.
- Úgy véli tehát, hogy maga a tárgy teljesen veszélytelen? Nem kíván olyan varázslatokat megismertetni a diákokkal, melyek később, egy esetleges párbaj során a védtelenebb félre veszélyesek lennének?
Igazából nem érti, hogy például a férfi mit keres nála, hiszen ő olyan normálisnak és büntetlennek néz ki, még a tárgya sem hangzik úgy, mintha azzal a diákok minden sarkon leátkozhatnának valakit. Persze még érhetik meglepetések, nem véletlenül tette fel a kérdést, azonban elsőre Dwayne stílusának például az egy tizedét sem látja a férfiben.
- Évek óta nem voltam órán, érdekesnek hangzik, még a végén élek a lehetőséggel.
Mondjuk, ahhoz némiképp célszerű lenne finomítania az életvitelén, elválik még a beszélgetés végére, hogy mennyire szeretné a férfit szaván fogni. Közben a kérdéseket tartalmazó lap szélére ír fel néhány szót, oda se pillantva. Még jó, hogy mindenből dupla példányt küldött az igazgató úr, néhány szót lehet, hogy nem értene meg és kérdőre vonná miattuk, pedig nem úgy gondolja, nála ezek csak kódok, melyekre rápillantva vissza tud gondolni és beszélgetés momentumaira, és rendesen le tudja írni az észrevételeit.
- Megtenné nekem, hogy mesél egy kicsit magáról? Nem kell valami sablon alapján, csak néhány egyszerű, hétköznapi információt, illetve, amihez kedve van, mesélhet például a tegnap délutánjáról vagy a kedvenc elfoglaltságairól, amiről jól esik.
Szeretné megfigyelni, hogy milyen a férfi akkor, amikor csak úgy beszél, nem a tárgyáról, hanem úgy általánosságban, érdekli a hangleejtése, a testhelyzete, a mimikája. Persze ezt nem szeretné az orrára kötni, hiszen akkor nem lenne őszinte a dolog, mivel ilyen helyzetben akaratlanul is feszeng az ember, hiszen nem tudja, hogy mit szeretnének pontosan tőle, és próbál kínosan megfelelni, abból pedig katasztrófa jön csak ki.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=817&post=89812#post89812][b]Dr. Mácsai Zója - 2013.03.27. 08:38[/b][/url]

Dwayne

Nagyon sietett, hogy visszaérjen, nem szereti egyedül hagyni a gyerekét, akkor sem, ha okos és érett gyerekről van szó, illetve egy biztonságos kastélyról. Nem is üldözi senki, sem a maffia, sem az aurorok, csak - bár elsőre nem látszik - ő az a halálra aggódós fajta, ha a gyerekéről van szó.
A kislánnyal viszont, akinél volt, azonban még lesznek gondok, valami miatt nagyon szorong, nehezen nyílik meg és a szülei okkal aggodnak emiatt. Nem biztos, hogy célszerű lenne jövőre iskolába küldeni, ha ez az állapot nem változik meg, esetében gyökeresen. Mintha a kislány félne az emberektől. Belépve az ajtón azonban őt lepi meg a jelenet és úgy érzi neki van félnivalója.
- Hello.
Nem hitte volna, hogy ez a jelenet mostanában bekövetkezik, hiszen a férfi legutóbb nem úgy állt hozzá a dolgokhoz, hogy ide jönne és lepacsizna a kislánnyal. Az említett, anyját látva felpattan, és odafutva hozzá megöleli a csodálkozó nő derekát, aki csókot nyom a fejére, és megsimogatja a kislány arcát. Láthatóan nincs semmi baja. Jobb lenne, ha lecsillapítana a benne dúló anyaoroszlánt.
- A bácsi hozott neked egy papírt, megyek olvasni. Viszlát.
Még int is a férfinek, mielőtt elsietne a szobája felé, aminek ajtaja hamarosan csukódik is mögötte. A nő nyel egyet, majd mintha mi sem történt volna,leveszi a sálat és a kabátját is. Ezek szerint a kislány nem tudja, hogy ki is a férfi, hiszen akkor nem bácsiként emlegetné. Bár ki tudja, erre mégsem készült fel teljesen.
- Irigylem a szorgalmát. Öt évesen már a betűket tanulta, mert érdekelték a könyvek, amik a polcon vannak. Nem tudom, kitől örökölhette.
Egy halvány mosollyal teszi le a kabátját, majd leülve a férfi mellé felveszi a papírt az asztalról és gyorsan végigfutja.
- Még egy adag érdekes kérdés, a minisztériumod nem bízza a véletlenre. Kíváncsi vagyok, hogy kik veszik fel a tárgyat, van néhány érdekes diák itt.
Nem is néhány Serennek igaza volt, bőven akad munkája a kastély falain belül.
- Hogyhogy nem bagollyal küldted?
Érdeklődik cseverészve, mintha csak az időjárásról esne szó, pedig annál súlyosabb a helyzet.
- Megtennél nekem valamit, ha szépen kérlek?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=817&post=89832#post89832][b]Dr. Mácsai Zója - 2013.03.27. 11:11[/b][/url]

Dwayne

- Az a bagoly, amikor meglátott megutált, lehet, bennem van a hiba, nem is a papírban. Kellemetlen, de olykor semmi haszna annak, hogy félig véla vagyok, pedig igyekszem, hogy megkedveljenek az emberek.
Tényleg, csak valahogy mindig rosszul sül el a dolog, mintha a világ összeszövetkezett volna ellene, amikor az anyja nem vélát, hanem simán csak egy ősi máguscsalád sarját választotta apának, úgy néz ki, rossz csillagzat alatt született, mert valahogy minden ismeretségét sikerül valahogy elszúrnia. Az ujjait összefonva néz egy pillanatig maga elé, de nem akar várni, mert még a végén megfutamodik a másik fél.
- Ne utálj, vagyis de, utálj nyugodtan, de ne viselkedj úgy, mintha fertőző beteg lennék. Ennyire azért nem súlyos a helyzet. Van egy közös gyerekünk, és? A világon annyi embernek van közös gyereke, akik nem élnek együtt, emiatt kár menekülnöd előlem, nem eszlek meg.
Tart egy kis szünetet, nem így akarta megfogalmazni, de nem könnyű azért ezt normálisan a férfinek elmagyarázni, magának sem, tudja ő, hogy mit akar, de szavakba önteni ezt…kész kínzás.
- Nézd, én csak azt szeretném, ha nem lenne közöttünk feszültség, ha normálisan kommunikálnánk. Itt ez a papír, lehoztad, átvettem, megcsinálom a diákjaiddal, aztán leülünk megbeszélni az eredményeket, a tapasztalatainkat velük kapcsolatban és kész, kommunikálunk, mint két felnőtt. Ez nem olyan nagy dolog szerintem.
Kérdő tekintettel néz fel a mellette ülő férfire, reménykedve benne, hogy megérti, mit szeretne ebből kihozni.
- Na? Mit szólsz hozzá?
Azt, hogy mi van a gyerekkel, nem tudja, hogy jó ötlet-e ha már most felteszi. Inkább még várna vele, előbb ezen essenek túl. Ez is elég kínos.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=817&post=90771#post90771][b]Dr. Mácsai Zója - 2013.03.28. 07:00[/b][/url]

András

- Ha lenne egy tehetséges, igen éles eszű diákja, akiben ön maximálisan megbízik, és elkezdené érdekelni a varázslatok azon része, melyet nem tanít az órai keretek között, mit tenne?
Nyugodt, csevegő hangnemben érdeklődik a férfitől, tartva a szemkontaktust. Szereti megvizsgálni a páciensek arcváltozását egy-egy kérdése kapcsán. Igyekszik persze tapintatos, maradni, hiszen ok nélkül nem szeretne senkiben olyan mélyen vájkálni, hogy az, az illetőnek rosszul essen.
- Én simán el tudom képzelni, hogy vannak olyan varázslatok, melyekre az ősök inkább azt mondták, hogy ezt inkább ne adjuk tovább gyakorlatban, hiszen a következményei elborzasztóak. Ez persze személyes vélemény, csak ha a tárgyára gondolok, nekem valahogy ez a rész is felmerül.
Persze lehet, hogy ő lát bele mindenfélét, sokszor túlbonyolítja az egyszerű dolgokat és leegyszerűsíti a bonyolultakat. Tipikus problémaforrás típus. Figyelmesen hallgatja a férfi beszédét, egy kicsit, mintha elfelejtett volna jegyzetelni is.
- Igen, nekem is részesem lehetett benne.
Van egy-két pillanat, melyet nem szívesen idéz fel, még úgy is, hogy ő viszonylag nyugodtan dolgozhatott a férfi óráin, volt, aki nem volt ekkora mázlista, vagy éppen túl sok mindent szeretett volna megvitatni a padtársával, és a szünet nem volt ideális, na őket aztán jól megdolgoztatta, ő csak azért kapott mert Levitás volt.
- Igen, Levitások, de én inkább a Rellonosokra tenném a voksom, ők a Roxfortban a Mardekárosok. Igencsak szeretik felvértezni magukat olyan tudással, mely bármikor jól jöhet. Színes társaság, de ez az egy mindegyikükben megvan, határozottan a túlélésre játszanak, lehetőleg úgy, hogy a többieket jól helybenhagyják.
Egy pillanatra elgondolkodik, magához vesz egy üveg sárgabarackot és kicsit felrázza.
-A professzoron kívül érezhető még a sámánképző nyoma is szerintem. A kövekben, a fákban, az egész környéket átjárja az ősi mágia, mintha valamiféle manna forrás futna alattunk. Tudom, ez nevetségesen hangzik, de kisebb gyermekként sokszor játszottuk azt, hogy egyszer megtaláljuk a lejáratot a mannaforráshoz és erős mágusokká válunk általa.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=817&post=90772#post90772][b]Dr. Mácsai Zója - 2013.03.28. 07:14[/b][/url]

Dwayne

Meglepődik a férfi válaszán, hiszen ennél nyájasabban, ha akarta volna se tudta volna kérni arra, hogy kössön fegyverszünetet vele. Mindent elmondott, amit el szeretett volna, és szerinte teljesen korrekt kérdés volt, mely mindkettejük életét megkönnyítette volna, ehelyett azonban egy pillanatra levegőt venni is elfelejt. Nézi, ahogy a férfi felkel és feltesz egy olyan kérdés, mely miatt legszívesebben kinevetné. Dwayne és a normális kommunikáció, igen rövid könyvet lehetne ebből a témából írni.
- Ugye csak költői volt a kérdésed és nem szeretnéd, ha ténylegesen válaszolnék is rá?
Mivel kicsit hosszúnak érezte a csendet, amivel megajándékozta a férfit, ezért felteszi a kérdést, mely szerint mennyire kell erre válaszolnia, reméli semennyire, mert az csúnya lenne, illetve szerinte már maga a feltett kérdése is egyfajta válasz.
- Szóval nem utálsz. Oké.
Könnyelműen kezeli a tényt, még bólint is hozzá egyet, elismerően lehúzva picit a szája szélét. A következő mondatnál azonban megtorpan egy pillanatra és felpillant a férfire úgy, mintha a tekintetével készülne felgyújtani.
- Ez nem a kényed-kedved szerint történik, ez tény. Ha elfogadod, akkor is tény lesz, ha nem fogadod, akkor is. Csak nem félsz attól, hogy esetleg eddig nem tapasztalt érzéseket vált ki belőled?
Gondol itt a törődésre, az odafigyelésre, a védelmezésre, sőt, még a kedvességre is. Nem tudja elképzelni, hogy ezek közül bármelyik is átjárta volna akárcsak egyszer is, csak egy picit is a férfit.
- A diákjaidat tartalmazó lista kézhezvétele után elkészítem a papírokat. Szeretnél még valamit esetleg?
Érdeklődik enyhe utalással, mely szerint jobb lenne, ha most inkább fogná magát és elhagyná a szobát.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=817&post=91837#post91837][b]Dr. Mácsai Zója - 2013.03.29. 07:48[/b][/url]

- Tehát teljesen utána jár, ez tetszik, sokan nem ilyen megfontoltak.
Vannak bizonyos kérdések, melyeket fel kell tennie, azok a szerencsétlenek, akik például szeretnének Auror alapszintűre járni két oldalnyi kérdésre kell, hogy választ adjanak, és akkor még ehhez hozzájön a teszt is. Próbálta ugyan csökkenteni, összemosni a gyakorlatilag megegyező kérdéseket, de sajnos még így se, sikerült többet lefaragni, mint három kérdést. El se meri képzelni, hogy akkor ő mennyire unni fogják a fejét valahol a tizedik kérdés környékén. Néha túl sok mindent követelnek meg az embertől.
- Lehet, hogy a vélavér erre is jó, vagy csak túlságosan álmodozó típus vagyok.
Kicsit megvonja a vállát, kínos, de nem nagyon tud arról, hogy mégis milyen pluszt jelent, ha valaki félvéla. Az anyja gyönyörű nő, ő maga sem panaszkodott soha a kinézetére, de ennyi, ezen kívül mást nem tud felhozni, ami olyan jól megdobta volna az alap képességeket. Lehet, hogy meséltek neki erről, de mindt olyan sokszor, most sem érdekelte különösebben.
- Talányos esetek mindig, de én inkább betudnám a sötét ügyleteket folytató mágusoknak, azonban van egy furcsa, lápos rész, nem messze a falu végétől, van ott egy furcsa növény, de lehet csak Felagund professzor unatkozott, és kísérletezgetett egy nyugodt helyen, a neje biztos nem tűrt volna meg egy gyilkos növényt a hátsókertben.
Kicsit el is mosolyodik a gondolatra, ahogy Shanes néni veszekszik Felagund bácsival, amiért mindenféle őrült dolgot visz haza. Az öregből kinézné, hogy késő öregkorára mindenféle őrült lényt, növényt és bájitalt készít. Igazán érdekes lehetne a férfi utolsó néhány éve, ha ilyenekkel venné körbe magát. Talán ha visszavonul és Mina is kirepül majd, valami hasonlóan izgalmas hobbit választ magának. Ez majd még elválik.
- Adna egy második esélyt, amiben bizonyíthatok, hogy nem szokásom... elkésni? Érdekes kihívásnak tűnik a dolog. Talán az első órája? Ha jól gondolom nem hiszi, hogy beteszem a lábam az órájára.
Iszik egy kortyot egy halvány mosoly kíséretében, majd a poharat letéve összekulcsolja a kezét.
- Ha van kérdése az iskoláról, a faluról szívesen mesélek önnek, elég sokat olvadtam róla fiatalabb koromban.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=817&post=101000#post101000][b]Dr. Mácsai Zója - 2013.04.09. 19:36[/b][/url]

Dwayne

- Tudod, hogy milyen vagyok, amit el akarok érni…
Azt általában el is éri, mindig is így élt, nagyon akaratos emberként, aki mindent elérhet az életben, a szülei mind a hármukat így nevelték, és eddig csak profitáltak belőle.
- Hát persze, hogy vannak.
Ha Dwayne találkozott már bosszantó emberrel, akit kedve lett volna megfojtania, akkor most lehet, képzeletben bocsánatot kér tőle, mert Zója lassan előrelép az új megfojtandó emberke szerepére. Édes, szinte elbájoló hangon szólal meg, nagy kék szemeivel igézően nézve a férfire. Nem szép dolog visszaélni a képességeivel, nem is szokott, de néha olyan jól esik, ha a másik felet bosszanthatja. Elégedetten dől hátra, és ujjait összekulcsolva az ölébe helyezi.
- Akkor végeztünk.
Jelenti ki teljesen nyugodtan, jelezve, hogy a férfi most már egész nyugodtan elhagyhatja a szobát, nincs számára több mondanivalója. A probléma azonban még visszavan, hiszen akaratlanul is felemelte a hangját, ami azt jelenti, hogy a kislány meghallhat bizonyos részleteket, melyeket nem feltétlenül kellett volna. Amikor a férfi után csukódik az ajtó, a kislány ajtaja kinyílik és szótlanul pillant az anyjára, aki megadóan int, jelezve, hogy jöjjön közelebb, elmeséli neki ezt az egészet.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=817&post=101001#post101001][b]Dr. Mácsai Zója - 2013.04.09. 19:37[/b][/url]

- Na igen, mázlim van. Ha minden jól megy még vagy százötven évig fogok élni, abba belefér tíz…vagy inkább tizenöt férj, fő a változatosság.
Sokszor megkapta már, hogy csinos, csak sajnos a tény, hogy az emberek többsége rendellenesen vonzódik hozzá, együtt jár azzal, hogy az érzelmek, melyeket kap, nem kifejezetten őszinték. Egy nőnél viszont ez nem jó pont, ha hosszú távra tervez, hiszen a folytonos bizalmatlanság könnyen megöli a kapcsolatot.
- Ez mondjuk igaz. Ki tudja? Lehet, én leszek az, aki megmenti majd a világot egyetlen, aprócska álom segítségével.
Viszonozza a mosolyt, melyből kuncogás válik, amikor a férfi az órájára reagál.
- Szeretem a kihívásokat, és ön most határozottan egy kihívás elé állított. Úgy vélem, érdekes évünk lesz.
 Diákkorában is azért tanulta szinte az összes tárgyat, mert kihívásnak tekintette, hogy a legtöbb tárgyból megüsse a kiváló szintet. Később a gyermeknevelést is így fogta fel. A terhessége könnyű volt, azonban dolgozni, tanulni és mellette gyereket is nevelni, ez az igazi kihívás, ami neki nagyon szimpatikus volt. Persze, amint a kezébe fogta Minát, a kihívás szeretetté, óvássá, odafigyeléssé vált, de azért nem kell félteni, így is maradt még izgalom az életében.
- Nem mondhatom, hogy átlagos vagyok, de azt hiszem ezt ezzel bizonyítottam is.
Halvány mosollyal tárja szét a karjait, majd az üdítője után kortyol egyet. Lassan elfogy az itala, de már nem szeretne másikat tölteni, még a végén megfájdul a hasa tőle.
- A falu régebbi, mint az iskola. Valahol azt olvastam, hogy az első ide épített lakóház még most is áll, az, amelyik az egyes szám alatt van, és valamikor az ezerXszázas években épült, sőt több üzlet alapítási éve régre nyúlik vissza.
Mintha a cukrászda logójában látta volna az évszámot, amire rácsodálkozott, hogy milyen idős.
- Az iskola himnuszában van egy részlet, ami azt írja le, hogy ezt a vidéket különösen nagy mágia járja át és, hogy Lupin, mert ő találta a helyet, tudta, hogy itt iskolát kell létrehoznia. Ha jól emlékszem úgy szól, hogy ISKOLA HIMNUSZA. Persze ennek célszerűbb utána olvasni. Gondolom ezt szeretné, hiszen már többször tett megjegyzést az időről, vagy egy másik alkalomról, így nem is tartanám fel. Megírom a jelentésemet, és küldök egy példányt önnek is belőle, ha ez így megfelel. Tökéletesen alkalmasnak találom a tanításra, így nyugodtan elgondolkozhat a pályázatokon.
Felkelve a férfi felé nyújtja a kezét, hogy kezet fogjon vele.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=817&post=126765#post126765][b]Dr. Mácsai Zója - 2013.05.31. 02:00[/b][/url]

A mai napja nem túl mozgalmas. Az elmúlt napokban mással se volt elfoglalva, mint Dwayne diákjainak állapotfelmérésével. Egyetlen embert nem tanácsol aurornak, kettőnél pedig igencsak rezeg a léc, így náluk jó lesz majd, ha odafigyel. Mivel senki sem jelentkezett be mára, ezért kicsit lazábbra vette a figurát, így nem öltözött ki annyira, a haját is csak megfésülte, de szabadon hagyta, a hét többi napján már gyakorlatilag sírtak a hajszálai a szoros konty vagy lófarok miatt.
Egy nagy bögre kávét vett magához, ez ma már a harmadik, de egyszerűen nem tehet róla, a tejeskávé a legjobb dolog a világon, és lehet, hogy már csak megszokásból issza, hiszen a szervezete rég immunis lehet ilyen mennyiség felett. Békésen írja a jelentéseit, az össze-vissza írt jegyzetekből. Ha valaki megnézné ezeket a jegyzeteket, nem igazán értené, hogy mi is történt a beszélgetés során. Még egészen kiskorában fejlesztette ki ezt a jegyzetelési formát, amikor volt egy olyan megérzése, hogy a testvére, Borisz elolvassa a naplóját.
A harmadik embernél tart, amikor kirobban az ajtó és megjelenik egy helyes vörös lányka, nyuszival, könnyekkel az arcán. Annyira meglepődik ezen, hogy majdnem visszaköpi a kávéját, de gyorsan kapcsol, és felkelve a kanapéra mutat, ami feleslegesnek bizonyul, mert mire a mozdulata végére ér a nyuszis lányka már ül, és a bolyhos állatkát gyűrögeti, miután a könnyei jó részét is felitatta vele. Biztos, ami biztos, azért közelebb teszi a zsebkendőtartót, hátha a nyuszi egy idő után megunja és kiszabadul, mert akkor kellhet neki egy másik alternatíva is.
- Néha azt mondják, jobb, ha minden könnyünk kijön, az ember lelke megnyugszik, felszabadultabb lesz, és jönnek új könnyek is, akiknek helyet kell biztosítani.
Nem ül vissza azonnal, előtte egy pohár vizet tölt a lánynak, majd letéve elé, egy tálca csokis édességet is mellé helyez. Mint tudjuk, a csoki a nő legjobb barátnője, akárki akármit is mondjon, és amikor valami elromlik benne, olyankor nagyban hozzájárul ahhoz, hogy visszaállítsa azt, ami elromlott.
- Egy fiú, ha jól sejtem. Mesélsz nekem róla?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=817&post=128599#post128599][b]Dr. Mácsai Zója - 2013.06.03. 03:25[/b][/url]

- Soha?
Ez érdekes számára, mert még ő is szokott sírni, pedig az ő életvitelét ismerve ez nem igen jöhetne számításba. Kicsit szakmaiatlan ugyan a kérdés, de ebből is ki tud hozni valamit, ebben egészen biztos, így fel is jegyzi magának a dolgot. Aztán kiderül, hogy egyszer már sírt, egy Kristóf nevű fiú miatt, akit leütöttek, és mivel a pályáról van szó, valószínűleg csapattag vagy meccsen az ellenfél. Ez a lányka ránézésre, nem hogy a légynek, de egy vérszívó szúnyognak se tudna ártani. Ahogy ezen gondolkozik, kiderül az is, hogy az ellenfélhez tartozott. Egy terelő, aki nem itt éli ki az elfojtott agresszióját és nem is élvezi annyira a dolgot. Nem Rellonos.
- Igen, hallottam hírét. A játékvezető a háztársam volt, amikor még gyerekek voltunk. Akkor még nem éppen a mészáros volt a beceneve.
Azt, hogy mi volt, inkább nem szeretné ecsetelni, de hát ilyen ez a gyerekkor, mindenkinek megvan a maga kis gúnyneve, amivel együtt kell élnie, ha tetszik, ha nem, mert valakire valaki biztos, hogy féltékeny valami miatt, szóval ez együtt jár a felnőtté válással. Amikor azt mondja nem is fiú, egy pillanatra megtorpan, persze ezt a testével igyekszik nem jelezni. Pedig biztos volt benne, hogy srác van a dologban. Ez most egy kicsit csalódottá tette, de hát van ilyen, ugyebár. Amikor újra felsír, lebiggyeszti az ajkait, nem szereti, ha sírásra kényszeríti valaki a másik felet.
- Gonosz.
Bár nem nagyon hiszi, hogy tényleg azzá vált volna, sőt még csak a gondolatot is nevetségesnek találja. Mindenesetre leírja a papírra, ahogy az érveket is.
~ Majdnem bokán rúgott egy lányt, haragudott rá egy délutánon át...Runa. Érdekes neve van.~
Halványan elmosolyodik a névre, ami végül is elárulja, hogy azért mégiscsak fiú van a dologban, vagy egy lány, akit nagyon megszivattak a szülei. Nos erre is volt már példa.
- Ez természetes. Féltékenységnek hívják. Az a lány, lehet, hogy nem is szándékosan viselkedett úgy, ő nem ismeri az érzéseidet, és lehet, hogy a fiú sem, ezért nem is gondolkozhatott el rajta.
~ Merlinre, kérlek, add, hogy tényleg fiú legyen, és ne mondjak hülyeséget.~
- Ha az embernek gyengéd érzései vannak a másik iránt, akkor hajlamost felnagyítani a dolgokat, de ettől még nem válsz gonosszá, ettől ne tarts. Ezen mindenki átesik, és még sok ilyen lesz az életedben. Tudom, hogy ez nem vígasztal, de a gonoszság nem itt kezdődik, erről biztosíthatlak. Lehet beszélned kellene a lánnyal, csak finoman persze, lehet, hogy van pasija és nem a te választottadra hajt.
Egy kicsit megáll, van még valami, de nem biztos, hogy azt itt, egy iskolában kellene mondania, végül aztán vesz egy mély levegőt, és mégis megteszi. Zavarná, ha bent maradna.
- Egy barátnőm mondta még régebben, hogy amikor egy lány megnéz egy fiút, rögtön a potenciális apajelöltet nézi benne és eszerint is viselkedik vele. Ez ösztönös, hiszen mindannyian arra hajtunk, hogy a legjobbat kapjuk ki arra az esetre, ha gyereket szeretnénk, és ez nem csak felnőtt korban van így, már gyerekként elindul ez a folyamat. Lehet Keith esetében nála is elindult ez a folyamat, ezért mondjuk rámosolygott és kedves volt vele tudtán kívül. Persze ezt ne vedd készpénznek, ez egy magán megállapítás volt annakidején, de szerintem is van benne valami.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=817&post=131802#post131802][b]Dr. Mácsai Zója - 2013.06.09. 14:42[/b][/url]

- Ármin.
Nem mindig jó a névmemóriája, de ez megmaradt, hiszen nem hétköznapi a srác neve. Az ilyen furább nevek beugranak neki. Egyszer Kriszta azzal ugratta, hogy a saját gyerekének is azért adott nem éppen hétköznapi nevet, mert félt, hogy elfelejti. Ez persze nem igaz, az egyik kedves ápolólányt hívták így, megtetszett neki, hát ezt adta. Igen, sejtette, hogy ezt meg tudja jegyezni.
- Pedig idősebb vagyok, három évvel talán. Árminban is, bennem is van némi véla vér. Benne elenyésző, nekem anyai ágon minden rokonom véla, így én félig ember, félig véla vagyok, ezért tűnök fiatalabbnak, pedig másfél év és betöltöm a harmincat.
Ebbe valamelyik nap belegondolt, és egy kicsit ki is akadt, elvégre az a szám már nagyon nem kettessel fog kezdődni, és ha nem kettessel, akkor az azt is jelenti, hogy öregedik megint egy évtizedet. Tipikus női probléma, pedig a legtöbbel ellentétben neki, ha minden jól megy vagy százötven éve van a földön.
- Leonie. Szép neved van, illik hozzád, olyan kis játékos.
Jól cseng. Szereti a jól csengő, dallamos neveket. Nagy betűkkel feljegyzi a lapra. Nem hiszi, hogy olyan sok Leonie szaladgálna a kastélyban, így erre nem kérdez rá, addig jó, amíg a lány beszél, nem akarja feszélyezni az ilyen keresztkérdésekkel.
- Adjak törlőkendőt? Azzal tisztább lesz.
Babapopsikendő egész pontosan. Nem mintha lenne kisbabája, de sokkal szebben leszedi a sminket, mint a sminkkendő, finomabb az illata, jobb a tapintása és olyan aranyos, vidám mintás csomagolásokban lehet kapni, amik miatt mindig mosolyognia kell. A mostanin például színes, mintás elefántok táncolnak.
- Hm.
Nem nagyon hisz a lánynak, mármint elhiszi, hogy ő ezt hiszi, de akkor is kitart a véleménye mellett, még ha nem is kezd el hangosan tiltakozni, inkább csak megsimogatja az alsó ajkát, amíg a lány elmagyarázza, hogy a fiú a kedvenc barátja. Érdekes.
- De, teljesen, csak tudod, van egy fajta rangsor ilyenkor, ami csak ideiglenes, de ha megtetszik egy fiúnak egy lány, akkor az a lány mindenkinél elsőbbséget élvez, mert akkor szeretne vele lenni, felhívni magára a figyelmet. A lányok változnak, de a barátok, ha kitartóak, állandóak maradnak. Ezt el kell viselni.
Nem lesz könnyű menete ezzel a lánnyal, gyermekibb, mint a saját kilenc éves példánya, akin ilyen szempontból még csak gyakorolni se tud. Kicsit hátrasimítja azt a néhány tincset, ami zavarja, ezzel is időt nyerve, amíg összeszedi a gondolatait.
- Szerintem gonoszság az, ha fizikailag vagy lelkileg bántódása esik annak a lánynak, amíg csak gondolja az ember, addig nem az. Mindenkiben ott van a kisördög, aki néha előbújik, mondjuk amikor nyugtázzuk, hogy a lánynak, akinek ugyanolyan nadrágja van, mint nekünk nagyobb benne a feneke, vagy a számunkra nem szimpatikus lány elejtette a könyveit. Nincs olyan, hogy csak jó ember vagy csak rossz. Én is sokszor kívántam kellemetlen dolgokat olyan embereknek, akik nem szimpatikusak, de nem tartom magam rossznak emiatt.
- Eljöhetsz hozzám amikor jól esik és elmondhatod ezeket, de ez a részed veled fog maradni, ez ellen nem lehet mit tenni, mert ilyen az emberi természet. Az, ami benned van, nagyon minimális, többek között ez tesz emberré. Mindenki tudja, hogy a másikban jelen van ez a rész. Sokan próbálják tagadni, de őket leginkább álszentnek tartják emiatt.
Arra, hogy a fiúk is mosolyognak rá, szélesen elmosolyodik, nem tud nem elmosolyodni, hiszen annyira aranyosan meséli a kis vörös neki.
- Voltál már szerelmes?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=817&post=136636#post136636][b]Dr. Mácsai Zója - 2013.06.20. 23:04[/b][/url]

- Igen, szőkék, az anyai felmenőim mind szőkék, az apaiak vörösek és barnák. Az apámnak és a kislányomnak is ilyen a hajszíne. Várj, mutatok egy képet róluk.
Az elképzelés tehát, hogy szőkék igencsak jó. Felkelve besétál a kislánya szobájába, ahonnan egy nagyobb albumot hoz ki, amit felcsapva keres egy képet, ahol a szülei, a nagyszülei, de még a dédszülei is jelen vannak, és egyikük sem tűnik többnek negyven évesnél, pedig a dédszülei már közelítenek a százhoz.
- Tessék, ők itt a rokonaim, az apám jól felismerhető közöttük. Néhány éve készült a kép.
Mielőtt még elhagyta volna őket, kijelentve, hogy képes egyedül is boldogulni az életben. Nem volt egy szép korszak, de mostanra már kezd minden a helyére rázódni és reméli, hogy ezen nem kell agyalnia már.
- Az biztos, bár engem annyira nem vonz most még, hogy sokáig éljek, de ki tudja, egy harminc év múlva lehet, belejövök a dologba.
A nagypapás megjegyzésre mosolyogva bólint egyet egyetértően. A vörösbort ő is szereti, csak mondjuk nem úgy, és nem olyan mennyiségben, mint, ahogy a nagypapa mondja. Ezt persze nem teszi hozzá, még csak az kellene, hogy az esetleges "jókedveit" megtudja az igazgató vagy a tanárok. Tudja, hogy közöttük sem ártatlan mindenki, de azt is, hogy vannak szentéletű emberek is, akiknek ez sok lenne, annak ellenére, hogy tudja magát kontrollálni.
- Oh, ez igaz, ne haragudj, Zója vagyok.
El is felejtette, hogy nem mutatkozott be, de ez azt hiszem érthető is, a kislány sírva rontott be hozzá, egy nyulat szorongatva. Ez olyan jelenet, ami könnyen elvonja bárki figyelmét.
- Nos, ez is benne van a pakliba.
Könnyebben tudna nyilatkozni, ha ismerné Keithet, ha tudna vele is beszélni, de egyelőre feltételezni tudja csak a dolgot, ahogy azt is, hogy a lánykának vele szemben viszont a fiú tetszik, akiről beszélnek. Bár utóbbi inkább erős sejtés, mintsem feltételezés.
- Nem mondanám, hogy gonosz, ezt sokszor nem tudjuk irányítani, csak úgy megtörténik, csak jön egy érzés, egy pillanat, ami miatt máshogy tekintünk a másikra. A szerelmet vagy a tetszést nem lehet megmagyarázni, sokan próbálják, vannak egész jó érvek is, csak azokat olvasgatva elveszik az emberből a romantika.
Ő elég sokat foglalkozott a témával, érezhető is, hogy a romantikában sem hisz már annyira, de az ő nézeteit végképp nem szeretné átragasztani másokra, az nem lenne fair a betegeivel szemben. Közben a példáira kapott válaszokat figyeli, nehéz dolga lesz, mert kicsit szó szerint vesz mindent. Nem is kicsit, így ez nagyon hosszú lesz.
- Zsolti? Ő kicsoda?
Hoppá, újabb szereplő a történetben. Feljegyzi a nevét, és érdeklődve figyeli, hogy mit válaszol neki a lány. Van egy olyan érzése, hogy bonyolódni fog még a dolog, nem is kicsit. Szereti a kihívásokat, főleg miután valamennyire átlátja a helyzetet és megkapja minden szereplő nevét és valamennyire a szerepét.
- Voltam már, még a második házasságom elején. Határozottan jó érzés, van valami kis nyomás a hasadban, amikor vele beszélsz vagy rá gondolsz. A világot szebbnek látod, kellemesebb a közérzeted és az elején mindig a másikkal szeretnél lenni, aztán ez persze alábbhagy, de az eleje nagyon szép, jó időszak.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=817&post=150473#post150473][b]Dr. Mácsai Zója - 2013.07.16. 08:52[/b][/url]

Leonie

- Értem, és igazad is van, tényleg nem olyan, mintha a nagymamám lenne. Egyszer még a húgomnak is nézték. Pont vizsgaidőszak volt, én fáradt voltam, ő sugárzott, és a csoporttársaim egyből azt kérdezték, hogy a húgom melyik egyetemen van. Elég fura szitu volt.
Ő pedig természetesen kamuzott, hiszen mi mást tudott volna? Muglik között tanult és nem szeretett volna, ha lelepleződnek, mert azért elég súlyos büntetéseket szoktak osztogatni a varázsvilág lakói.
- De szerencsére az apai nagymamám szimpla boszorkány, így ott legalább érezhetem a nagyi sütiét, és a lányom leendő gyerekei is mázlisták, mert ők is kapnak nagymamát.
Az már más, hogy milyet, de talán addigra visszavesz a mostani életstílusából és nyolcvan évesen nem varrat a hátára tájképet, majd húz fel egy bőrnacit és pattan fel egy mocira, hogy ősz tincsibe belekapjon a süvítő szél.
- Tényleg Zója. Más is hitte már, hogy nem tudom kimondani, de igazából csak félig orosz vagyok, így a nevem is orosz. Szintén a nagyszülők nyomásának köszönhetően, és azt hiszem ezt örököltem is, mert a kislányom neve sem hagyományos, hiszen Minának hívják.
A pozitívum, hogy a második neve, vagyis az Izabella, teljesen elfogadott itt is, így szegény gyereket nem írják le egyből azért, mert anyának nem volt jobb dolga, mint a furcsa nevek gyűjteményét lapozgatni. Igaz nála akkor is a pasi, aki a kedvenc sportcsatornája után Espn-nek nevezte el a fiát tette be a kaput.
- Ajaj, ez a Zsolti fiú eléggé feleslegesen teper, ahogy az arcodat elnézem.
Ez persze az első megállapítás csak, kell hozzá, hogy ki is ez a fiú, de a szájelhúzásból ez jön le neki. Figyelmesen hallgatja a történetet, és néha bólint egyet.
- Ez nem könnyű eset. Jó sokat teper érted. Szeretnéd, ha elbeszélgetnék vele és megmondanám neki, hogy ne tegye? Talán egy felnőttre jobban hallgat, bár nem hiszem. Én például nem szeretem a vágott virágot, így amikor az egyik fiú virágot hozott nekem minden héten, elkezdtem szipogni és azt mondtam neki, hogy temetésre emlékeztet, és ráadásul most ölte meg a virágot, így egy idő után inkább lelépett, mert ez sokkolta. Volt vele egy kis munka. Esetleg csinálhatnád azt, hogy amikor ajándékot hoz, akkor másról beszélsz, mondjuk… na várj.
Felkelve kicsit körbefordul, majd egy plüssmacskát felemelve visszaüt.
- Tegyük fel, hogy most te vagy Zsolti, én meg te, és hoztál nekem egy vörös plüssmacskát.
Fel is emeli kicsit a macskát, majd visszahúzva sóhajt egyet.
- Jaj Zsolti, nagyon köszönöm, ez a macska nagyon szép, tényleg olyan vörös, mint a hajam, nagyon kedves, hogy észrevetted. Képzeld Milán is észrevette, a múltkor hozott nekem egy két méteres nagy plüssmacskát, azóta mindig velem alszik a cica, meg az a plüssnyuszi is, amit Balázs adott, tudod az a magas, erős karú Rellonos fiú, jaj olyan kedvesen mosolygott, de a héten a legjobb Kristóf volt, aki vett nekem sütit, és még olyan színes üdítőt is aminek rágógumi íze van. Olyan jó volt vele, a jövőhéten is megyünk. Ő de ez is helyes, ez a macska, köszi.
Kicsit még rá is játszik, ahogy lelkesen ecseteli kivel mit csinált a héten az aprócska Leonie énje, akit hirtelen magához vett.
- A mesékben nincs, és válás sincs, de sajnos én mind a kettőt megtapasztaltam, mondjuk az is igaz, hogy a mesebeli hercegnők a felfogásom miatt vasvillával kergetnének, szerintem ezért nem működött a második házasságom. Az elsőről nem tudtam, mármint nem tudtuk hogyan mennek a dolgok, és azt hittük nem komoly a dolog, aztán kiderült, hogy de. Azóta azonban, szerencsére Áronnak összejött az igazi szerelem. Ha ez nem lett volna, akkor ő szerintem - már ha egyszer ráveszi magát -, Verát vette volna el először, ez abból is látszik, hogy bármennyire is tiltakozott régen, hogy neki sosem lesz gyereke, csodásan bánik az ikrekkel. A szüleid nagyon szerencsések, ilyen házasságot kellene mindenkinek megélnie.
Szép érvelés, el kell ismernie, egy pillanatig hallgat, mielőtt válaszolna.
- Mi van akkor, ha mondjuk, persze nem, de tegyük fel a mókakedvéért. Szóval mi van, ha Keith is szeret és mondjuk így próbálja felhívni magára a figyelmet?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=817&post=395712#post395712][b]Dr. Mácsai Zója - 2014.09.30. 12:01[/b][/url]

Folyamatosan csak egyetlen szó cikázik az agyában. Katasztrófa. Komolyan katasztrófa az egész helyzet. Amennyire igyekezett pozitív lenni a dologgal kapcsolatban, most legalább olyan negatív. Próbálta helyrehozni, próbált kedves lenni. Kedves is volt, még ha fájt is, és ezzel sikerült elérnie, hogy még nagyobb galibába sodorja magát. Nem tudja, hogy mi lesz, hogy ez a helyzet valaha is megoldódik-e. Botond most nincs ben, még csak rákészülnek az évre, kicsit átalakítják a helyet, más lesz az elrendezése. Nem is baj, ez is csak az egy évvel ezelőtti eseményekre emlékezteti. Nem akar emlékezni, és mégis, vágyik a múltra.
Az éppen olvasott aktát fáradtan leteszi, az Ombozi gyerekről írt kusza feljegyzéseket próbálja kibogozni. Nem is igazán érti, mi vezetett a helyzet ilyen drasztikussá válásához. Megkérdezhetné, de minimum húsz csapdára lenne szüksége, hátha valamelyikkel elejti Dwayne Warrent, és még akkor se biztos, hogy szóba áll vele. Lehunyja szemeit, majd sóhajt és újra kinyitja. Nem szabad sírni. Mintha hatvan éves lenne, úgy kel fel, és indul meg egy újabb adag tejeskávéért. Nem számolja hányadikat issza, pedig még dél sincs. Ebéd a nagyteremben. Dolgok, amiket biztosan ki fog hagyni, bár jobb lenne, ha kicsit közelebbi kontaktot ápolna a Rellonosokkal, elvégre a helyettesükké vált. Meg kéne ismerkednie a prefektusokkal is. Pár diákot ismer onnan, de az édes kevés, ha az ember lánya a vezetőségük tagjává lett. Felül kellene kerekednie, de nem megy, egyszerűen nem tudja már rendben tartani az életét. Elvesztette a fonalat, és már azt se tudja pontosan, hogy korábban hogy sikerült megtartania.
Esetlen mozdulatokkal lép vissza, ha nem tartana tőle, hogy bárki belép ide, akkor simán lerúgná a cipőjét, de nem teleti meg. Lehet nem értekék, hogy mit keres egy női cipő egyik párja a földön, másik meg sarkával a falba ágyazódva. Szíve szerint most ezt tenné, csapkodna, ordítana, és leginkább nem látna szellem macskákat a kanapén ülni.
- Szuper Zója, egy dilis lett a dilidoki.
Fáradtan ül vissza a székbe, szemét becsukva kezdi masszírozni a halántékát, és igyekszik visszatérni a való világba. Amúgy ki mondta, hogy szellem macskák nem lehetnek? Nekik is lehet befejezetlen ügyük.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=817&post=395718#post395718][b]Dr. Mácsai Zója - 2014.09.30. 12:41[/b][/url]

A kifejezést, ami az arcára kiül, talán úgy lehetne leírni, mintha azt mondaná „na ne szivass”. Úgy néz a macskára, mintha tényleg nem hinné el, hogy ott van, aztán lassan kénytelen belátni, hogy de, sajnos mégiscsak arra járt. Simogassa meg, na persze. Nyugodtan néz a macskára, már nem hiszi azt feltétlenül, hogy a macska nincs ott. Reméli az az egér is csak szellem volt, ami a minap átfutott előtte az utcán. Nem is akar rá emlékezni. Visszafordítja a tekintetét az akta felé, bosszúsan morogva.
- Feleségül ne vegyelek?
Bár elég furcsán jönne ki a lépés, de lehet két házasság után most már simán csak a másik oldalra kéne állnia az oltárnál. Úgyis szereti, ha ő irányíthat, bár ez a szellem macska is elég vetélytársnak néz ki ebben, inkább elolvassa ugyanazt a sort harmincegyedszer is, és megpróbálja a mellette elterülő lapra szépen, a saját betűivel lejegyzetelni, hogy mi is történt. Nem könnyű, sőt, ahogy elnézi, ez egy egész napos kihívás lesz a számára.
- Miért tenném, amúgy?
Azt már meg se kjérdezi, hogy mégis hogyan képzelte el a macska, mivel szellem, de lehet, hogy erre érzékeny és nem beszélnek róla, mint mikor nem értekeztek gyerekkorukban arról se, miért deformálódik el anyjuk arca, ha ideges, majd vissza. Szerencsére ők ezzel a „képességgel” nincsenek megáldva, így nem váltanak rusnya banyára, ha épp ordítoznak valakivel. Nem tud az Ombizi fiú anyagára koncentrálni, inkább felkelve odasétál a kanapéhoz és leül a macska mellé. Nem tudja, hogy normális-e egy szellemmacskával társalogni, de hát ezen a helyen pont azok fordulnak meg, akiknek fura problémái vannak, mint neki i jelenleg. A lábait keresztbe téve egy hosszú pillanatig néz a macskára, majd megpaskolja az ölét, és halvány mosolyt küld felé.
- Gyere, te szőrgombóc.
Ha pedig a macska elfogadja a felajánlást a lehető legtermészetesebben elkezdi simogatni, mintha mi a jelenetben nem lenne semmi groteszk.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=817&post=395738#post395738][b]Dr. Mácsai Zója - 2014.09.30. 13:05[/b][/url]

- Utasítottál. Ha kértél volna, akkor a „kérlek” vagy a „nem lenne kedved”, esetleg „szeretném, ha” valamelyike benne lett volna. Nem kioktatás, csak észrevétel.
A macska végül elfogadja a felajánlást, ő pedig engedelmesen elkezid vakargatni az állát. Igen furcsa érzés, és némiképp ostobának is érzi magát a jelenet közebn. Olykor, mikor a macskához ér, érzi a jegyes érzést, de egyáltalán nem zavarja. Arra, hogy unalmas lenne, jót nevet, bár a nevetésébe keveredik a szomorúság is, amit jelenleg érez. Fáj nevetni.
- Bárcsak unalmas lennék. Jó lenne felkelni, és azon gondolkozni, hogy milyen unalmas az életem.
Meséljen valami szépet. Na ezzel megfogták, mert szépet nem igen tud mesélni. Kicsit ráncolja is a homlokát, hátha valami eszébe jut, de még a konkrét meséből is csak a szomorúak ugranak be, de azokból valószínűleg mindegyik.
- Tudod, most nem igazán vagyok ráállva a happy endre, inkább csak a rémes befejezésekre, talán pár hét múlva tudok majd szépet is mesélni, addig sajnos ilyen unalmas és undok ember leszek.
Nem mintha, ő nem unná önmagát szörnyen, hiszen a lelki bajait fizikailag is érzi. Ólomnehezek a lábai, sajogat a háta, és rossz a gyomra. Gyakorlatilag kekszen és kávén él napok óta, pedig rendesen még csak el sem kezdődött az ősz, hiszen odakint most is süt a nap, még ha gyéren is.
- Szőrgombóc úr? Ki adta neked ezt a helyes nevet?
Érdeklődik a macskától, finomítva a stílusán, hiszen ha nem is oldódik meg az élete azonnal, a betévedő diákokat nem kellene elrettenteni azzal, hogy minden bátorságukat, amiket összeszedtek, elröppenti egy undok banya, aki elvileg segíteni jött, gyakorlatilag azonban inkább rombol, mint épít. A keze továbbsiklik a macska testére, majd vissza a fültövére. Nem is rossz, innen egyenes út vezethet a zárt osztályra.
- És te vagy itt az egyetlen macsek, aki átjár a falakon és beszél is? A többiek irigykedhetnek ezért. Te meg megkaphatsz minden cicalányt.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=817&post=415806#post415806][b]Dr. Mácsai Zója - 2014.11.02. 21:52[/b][/url]

A lány elfogadja a kezét, így egy kis erőrásegítéssel feláll, és bólint a pogácsás, kakaós meginvitálásnak, amire halványan elmosolyodik. Sejti, hogy a macska is örül, hiszen egy kicsit elnapolhatja a gazdi bosszúját, és talán mire a lány megunja a társaságát, már a kedve is elmegy, hogy bosszút álljon a cicuson.
- Gyere csak.
A rendelő felé vezeti a lányt, amin már ott díszeleg Botond neve is. Igaz ő most még csak tanulja a szakmát, de a nő eddig igen pozitív véleménnyel van mindarról, amit a fiú tud, és hiszi, hogy egy nap igazán jó szakember lehet belőle. A lány nyomában belép ő is a helyiségbe, mely mostanában kezd új kinézetet kapni.
- Nézd el a dobozhadat és a fóliákat, nem öltünk meg senkit, csak kicsit átrendezzük a terepet, most, hogy már ketten vagyunk itt.
Illetve a helyiségek nem voltak használva azóta, hogy elment, egy év pedig hosszú idő. Mostanra már kiszellőztettek, a fontosabb dolgaikat behordták, de sajnos nem olyan hatékonyak, mint szerették volna. Most is ezzel foglalatoskodott részben, de ezt bármikor folytathatja, és ezer örömmel félbe hagyja egy beszélgetés miatt, hiszen a lényének a beszélgetés sokkal fontosabb részét képezi, mint a pakolás.
- Szóval, az asztalon van pogácsa, vehetsz amennyi jól esik, igazán finomak, nemrég hozták fel őket, még melegek. Tessék, itt egy tányér hozzájuk, és mindjárt hozom a kakaót is, addig ülj csak le nyugodtan.
Ő maga újít, a kakaóba némi kávét csempész, már ami a sajátját illeti. Ha mondjuk, lenne még egy gyereke, az biztos, hogy kávéban úszna a pocakjában, majd az ereiben kávéval születne meg, folyton pattogna, és sosem aludna. Belegondolva, elég ijesztő gyerek lenne.  Lehet jobb lenne, ha leállna ő is a kávéval, mert fura gondolatokat ébreszt benne. Megáll egy pillanatban a mozdulatban is, homlokán finom ráncok jelennek meg, végiggondolva ezt az alternatívát, majd inkább elhessegetve veszi fel a két bögrét és indul a lány felé, hogy a tiszta kakaót átadja neki, a másikkal pedig helyet foglaljon a fotelben.
- Kevés órát vettél fel, hogy ilyen laza a napod?
Emlékszik még, amikor ő volt diák, rohant óráról órára, hogy mindenhova odaérjen. Nem tudta eldönteni, hogy mi is érdekli, pontosabban, hogy mi nem érdekli. Végül pedig tessék, egy mugli egyetemen szerzett diplomával találta meg a hivatását. Még jó, hogy anno belement abba, hogy érettségit is tegyen, a lánya pedig, szerencsére ugyanígy gondolkozik.