[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=817&post=638679#post638679][b]Hunyadváry Borbála - 2016.11.13. 20:07[/b][/url]
Zója tanárnő
Bori az elmúlt hetekben kikészült. Gyakorlatilag nem is engedték tovább, hogy a főcsapattal szerepeljen, a beugrókhoz tették, mert a másik srác mellett szoszo lenyugodott, és nem kapott pánikot – annyira.
A fiolához, ami csak imitáció volt, rettegett hozzányúlni, meg úgy egyáltalán a problémásabb kellékekhez. A szemei karikássá váltak az alváshiánytól, általában csak akkor tudott végre kidőlni, amikor már a szervezete átvette felette az irányítást, és kidőlt.
Akárhogy bizonygatta neki a rendező, sajnos igaza volt: Bori fóbiás lett, és alvászavaros is. Emellett ott volt az az aprócska zűr a fejében, hogy nem szívesen adta volna le a projektfeladat végéhez közeledve Ingridet, a műbabáját, és hiába mű, ő már teljesen az övének érezte, az összes hozzátartozó gonddal, feladattal együtt.
Az orvosokat is utálta, úgyhogy ennél borzasztóbb már nem is lehetett volna számára a helyzet, mikor a rendező végül is meghozta a döntést: márpedig ő pszichológushoz fog járni, úgyhogy ez ellen semmit sem tehetett, mert a szülei is beleegyeztek.
Nem is tudom, kit féltsek jobban… a Mácsai tanárnőt, vagy utána a környezetét, ha vége a kezelésemnek…
Lassan. Nagyon lassan vette rá magát, hogy „alkalomhoz illően” kiöltözzön, és le is caplasson a Navine-toronyból az Átriumba, ahol a rendelő terpeszkedett.
Bár ez az utóbbi szó inkább rá jellemző, mikor tanulni kéne.
Ezt a csigatempót tovább folytatta a benyitással, és még jó, hogy volt két perce az időpontig. Menni, vagy húzni a nyúlcipőt, ez itt a kérdés.
- Jó napot! – köszönt nagyot nyelve, miután végre betette kis patáit a rendelőbe, és szembenézett egyik félelmével.
– Időpontra jöttem… szóval…Nos, ritkán látni ilyennek a sárga lányt, de egy biztos, felbecsülhetetlen pillanat. Kevés dolog van, amitől kimondottan kiveri a víz, vagy megszeppenésre készteti, hogy visszavegyen az egyébként kissé naggyá vált arcából, ez a délelőtt pedig éppen ilyen alkalomnak számított.
Ne is szépítsünk a száraz tényeken: Bori félt.
Nem magától a helytől, hanem attól, hogy esetleg valami nincs rendben vele. Utált betegnek lenni, akármilyen értelemben is.
- Bocsánat, én csak… jó, őszinte leszek, a rendező szerint nem normális, ami azon a vacak papíron áll – nyújtotta át a kérelmet, amin Bori problémái szerepeltek, és az említett kis kölök természetesen ezt nem volt hajlandó beismerni, hogy ez gond lenne. Jó, a projektbabás rész az már nem volt ráfirkantva, de azért még ezt megkérdezheti, ha már túlestek a lélekturkáláson.