Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Mivel már nem volt olyan vészes az idő, ezért végre kimozdulhatott, aminek nagyon örült. Szeret ebben a furcsa, meglepő kastélyban élni, szereti az új szobáját, de hiányzik neki Kriszta és a természet is. Mindig nagyon is természetközpontú kislány volt. Szeret sátrazni, piknikezni, a fűben ülni és beszélgetni. Egyszerűen ezek olyan jó dolgok, melyeket sok ember nem csinál, ezért elveszti a varázsát. Amikor Pesten voltak és jó idő volt, mindig kiültek a Margitszigetre, Pécsen a Szent István térre, és nagyokat játszottak, festettek, ettek ott a fák hűs árnyékában.
Egyértelmű tehát, hogy kapva kap az alkalmon és jól felöltözve elindul, hogy körbenézzen a faluban. A játszótéren nem talál senkit, de nem bánja, még nem biztos benne, hogy teljesen fel van készülve más gyerekekre, előbb a felnőttekkel való találkozásait kellene megértenie, a gyerekek sokkal bonyolultabbak tudnak lenni. Fázós kis kezeit elrejti az anyukájától kölcsönkapott blézer zsebeibe, ez a testrésze képes a nyár közepén is fázni. Szerette ezt a ruhadarabot, mert olyan finom illata volt az anyukája parfümjétől és jól ment a fehér harisnyájához. Csúszott párat a csúszdán, majd visszakanyarodott a Fő utcza felé, hogy vegyen egy kókuszgolyót, amit a tavacska felé haladva elmajszolhat. Nagyon szerette a kókuszgolyót, főleg ezt a fehér változatot, ami sokkal édesebb volt a barnánál. A pocijában az édességgel érkezik meg a tett helyszínére, ahol néhány ember van csak, akik többnyire egy másik emberrel vannak elfoglalva. Közelebb sétálva a parthoz talál egy kényelmesebb kis helyet, így a táskájából előveszi a pokrócot, amit magával hozott és leterítve elhelyezkedik rajta, majd kihalássza a száraz kenyereket is, amit a kacsáknak hozott. Kár, hogy itt nincsenek hattyúk, nagyon szereti őket.
Épp az első széttördelt darabot dobja el, amikor észrevesz egy felé közeledő kutyát. A kutyák a kedvenc állatai, mindig el tudja foglalni magát velük, így most is bátran odatartja a kezét, hogy szagolja csak meg a kutyus, és ha tetszik neki, akkor jöhet a játék!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Az utóbbi időben nem költött semmire, így jó sok zsebpénze halmozódott fel a szfinxes tartóban, amit még a születésekor kapott. Nem azért, mert már akkor tudták, hogy a kislány igen levitás beállítódottságú, csak azért, mert Kriszta előtte pár nappal érkezett haza Egyiptomból és hozott egy ilyen tartót is, mondván, hogy minden nap tesznek majd bele pár sarlót, hogy amikor már idősebb lesz, akkor szép alappal induljon.
Ez a szokás mára is megmaradt, így mostanra tényleg csinos kis vagyonnal rendelkezik. Az utóbbi napokban rossz idő volt, így nem jött ki a kastélyból, mostanra azonban kisütött a nap és igaz, hogy egy kicsit fújt a szél, de ez nem akadályozta meg abban, hogy ebéd után néhány órával felkerekedjen és nekiinduljon a falunak. Anyukájának persze szólt előtte, azt is elmondta, hogy sütit fog enni, és azt is megígérte, hogy szót fogad majd annak a kedves lánynak, aki a cukrászdában mindig figyel rá, hogy idegen emberek ne akarják bántani.
Gondolkodását tekintve talán elmondhatjuk, hogy sok tekintetben túlontúl felnőttes, a legtöbb alkalommal ő az, aki neveli az anyukáját és nem fordítva. Érdeklik a nagyobb emberek dolgai és sokszor egész okos gondolatai vannak. Koraérett, de még így is igyekszik kiélvezni a gyerekkort. Most, hogy iskolába járhat hétköznap, nagyon sok esélye van rá, hogy érvényesüljön, ami érezhetően jót tett neki, ahogy az is, hogy gyerekek között van.
Belépve a cukrászdába egyből meglátja a lányt, aki éppen most indul vissza egy asztaltól, így mosolyogva int neki egyet és a pulthoz lépve megnézni a kínálatot, hogy miből válogathat. Csak azt tudja, hogy sütit szeretne, de azt nem tudja még, hogy mit, így egyelőre csak egy forrócsokit kér, mentásat, majd egy bejárathoz közeli asztalt választ, és a fekete kiskabátot, és a piros táskát letéve felmászik, hogy kényelmesen helyet foglaljon, előhúzva a Bogár Bárd meséit és, amit legalább kétszázszor olvasott már, ha nem többször.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

A forrócsoki nagyon finom és jó mentolos, ahogy annak lennie kell. Vera tudja, hogy hogyan szereti. Talán még néhány sütit vihetne haza is. Mondjuk sajtosrolót. Látta, hogy a lány az előbb pakolta ki őket, és úgy megkívánta. Kért is egyet, amit villámgyorsan el is tüntetett, még csak erre utaló bizonyíték sem maradt utána.
Épp belekezd a három testvér meséjébe, amikor megszólítják. Még szerencsére, ezt a mesét amúgy se szereti annyira, de ha megint elkezdené a Mágus szőrös szívét olvasni, akkor valószínűleg ráunna, pedig az az egyik kedvenc története. A könyvből felpillantva hihetetlenül világos kék szemeivel végignéz a lányon, majd egy halvány mosollyal biccent és becsukja a könyvet.
- Szia. Persze, foglalja csak helyet.
A könyvet még nem teszi vissza a táskájába, mert nem tudja, hogy mennyi ideig marad a lány, de azért titkon reméli, hogy már nem kell elővennie a könyvet amíg itt van. Viszont végre kitalálta, hogy milyen sütit kérne, hiszen eredetileg az édesség iránti igénye miatt jött le, így Verának integetve kér két gyümölcskockát.
- Mácsai Mina vagyok, harmadikos a faluban és te?
Érdeklődik, miközben elé és a lány elé is leteszik a sütiket. Gondolkodás nélkül villát ragad és egy nagyobb falattól meg is szabadítja a süteményt. Határozottan jó választás volt, csak sajnos a mentolos forrócsoki nem jó hozzá, így azt majd egy kis pihenés után fogja magához venni és elfogyasztani, most ez a rengeteg gyümölccsel telepakolt süti is tökéletesen jó. Legfeljebb kér hozzá valami üdítőt is. Ennyit arról, hogy nem egy költekező típus.
- A suliba jársz vagy te is dolgozol? Vannak gyerekeid?
Ő csak a saját anyukájából és Verából tud eddig kiindulni, mindkettejüknek gyereke van és dolgoznak is, illetve Krisztából, aki szintén dolgozik, de ő gyerekek helyett inkább utazgat. Egyszer azt mondta, hogy a repülőjegyek az ő gyerekei, mert még nem találkozott a bácsival, akivel le akarja élni az életét. Mondjuk ez nála nem indok, hiszen az ő mamája se találkozott még vele, azonban ő mégis megszületett, de a mamája azt mondta, hogy ezzel nincs probléma, attól még, hogy nincs apukája, ő jó, hogy megszületett.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

- Igen, van itt lent is egy suli, a kisebb gyerekeknek, idén indult, de nagyon szuper. Eddig otthon tanultam, de most, hogy nincs velünk Kriszta, anyu pedig dolgozik, eléggé elfoglalt lett.
A sulival viszont nyert mindenki, hiszen ő gyerekek között lehet és kicsit gyerekké válhat, annak ellenére, hogy az eddigi családmodellben többnyire  ő volt a felnőtt a maga kilenc, sőt most már tíz évével, most azonban fordult a kocka és ehhez nem árt átgyerekesedni egy kicsit, hiszen fiatal még, előtte az élet.
- Szép neved van, nagyon tetszik, hercegkisasszonyos.
Már csak a vezetékneve miatt is ez jutott az eszébe róla. Tetszenek neki a lányos lánynevek. Az övét nem tudja hova sorolni, ő az egyetlen Mina, akit ismer és szerinte leginkább úgy hangzik, mintha valakinek be akarna szólni. A másik megoldásnál, vagyis a Vítánál azért jobban tetszik neki.
- Milyen szakon vagy?
Tudja, hogyan működik az iskola, sokat olvasta azokat a prospektusokat, melyek az iskoláról szóltak, még amikor csomagoltak. Szerinte pár év múlva, ha eljön az ő beosztási ceremóniája Levitás lesz, ők állnak a legközelebb a személyiségéhez. Az Eridonosok túl harsányak, a Rellonosok túl sunyik, a Navinések meg túl sokat ölelkeznek, így kizárásos alapon marad a Levita, aminek a bemutatóját minél többször olvasta, annál szimpatikusabb volt, és alig várja, hogy ott álljon a talárszabászatban, miközben méretet vesznek róla az első talárjához és egyenruhájához, amin a kék és a bronz keveredik majd.
- Bogár Bárd meséit. Most jött volna a három testvér meséje, de azt nem szeretem annyira. Te ismered a könyvet? Ha igen, melyik a kedvenced? Ha nem, akkor milyen könyvet szeretsz? Nekem a kedvenc mesém a Szépség és a Szörnyeteg.
Furcsa itt ülni. Nem szokott ennyit beszélni, főleg nem egy számára viszonylag idegen embernek és főleg nem ennyi belső dolgot, de jól esik neki, és valamiért nagyon szimpatikusnak tartja a lányt.
- Melyik a kedvenc fagyid? Kettőt is ér mondani.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

- Ugye?
Szélesen elmosolyodik, örül, hogy a lány egyetért vele. Szereti a lányos lányneveket, meg a lányos dolgokat is, ami annyira nem látszik rajta elsőre. Nem néz ki rózsaszín lánynak, a szobája is zöld, amit ő választott. Ennek ellenére mégis szereti az ilyen dolgokat, csak nem mutatja ki annyira.
- A múltat kutatod? Ez nagyon érdekes. Akkor biztos egy csomó régi mesét meg legendát ismersz, amiket csak beszélnek, de még nem bizonyították. Fel fogod kutatni őket? Ha van kedved mesélhetsz nekem is, jó vagyok benne, anyukámmal és Krisztával sokat játszottunk kincskeresőset, amikor még nem a kastélyban laktunk, hanem Krisztánál.
Azóta, hogy ideköltöztek már nem játszanak, próbálták, de ketten nem volt olyan érdekes, és most, hogy az anyukája egy csomót dolgozik, már nem is tudnak olyan huzamosabban játékkal foglalkozni, de legalább a mese megmaradt neki.
- Milyeneket szeretsz? Lassan nekem is mással kell már foglalkoznom. A tanárnéni is azt mondja. Most a Két Lottit kellett elolvasnunk, azt ismered? Egy ikerpárról szól, akiket kicsi korukban elválasztottak, és egy táborban találkoztak megint.
Régebben látta a filmeket is belőle, mert sokszor feldolgozták a könyvet, és sokszor álmodozott arról, hogy egyszer ő is találkozik egy táborban az ikertestvérével, kicserélik egymást és megismeri az apukáját. Azóta már találkozott vele, és határozottan biztos benne, hogy az apukája nem nevel gyereket. Nem az a típusú felnőtt, akinek gyereke van.
- A csokit én is szeretem, de fagyiban csak egyszer ettem igazán finomat, amikor Keszthelyen voltunk és a kastélynál vettünk fagyit. Legjobban a málnás és a sajttortás fagyit szeretem. Ez lehet, furcsán hangzik, de nagyon finomak.
A kérdésre, hogy enne-e fagyit, egy pillanatra elgondolkozik, nem tudja. Spórolt eddig, azért, hogy most elkölthesse, de… nem, nincs de, szeretne enni fagyit, határozottan, így bólint egy nagyot, és már int is Verának.
- Szeretnék egy málnás-sajttortás fagyikelyhet.
Miután kimondta a kívánságát a lány felé fordul, hogy ha ő is enne egy fagyit, akkor meghallgassa, hogy csokis és kiwi lesz-e.
- Mivel foglalkoznak a szüleid?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

- Az is jó lehet, akkor majd taníthatsz engem, amikor iskolás leszek. Mondjuk az még négy év, de lehet csak három, mert nem tudom, mennyire számít, hogy októberi születésű vagyok. Talán ezt elnézik nekem, mert akkor már csak három év és jöhetek is suliba.
Ez mindig nagyon izgatottá teszi, hiszen már alig várja, hogy mágiát tanuljon, hogy a varázspálcája tényleg használható legyen. A pálca már megvan, itt csinálták neki és a nagymamája haja van benne, aki véla. Az anyukája már csak félig az, ő pedig negyed részt. Érdekesen hangzik, de az ő szintjén már nem annyira nagy szám, legalábbis eddig nem értékelte így.
- Szóval legyen benne valami különleges. Ez jól hangzik. A tankönyveket szerintem csak a stréberek szeretik. Félek egy kicsit attól, hogy milyen lesz, amikor már nem mesekönyveket fogok olvasni. Nem akarom, hogy rossz ízlésem legyen.
Kicsit előtör belőle a megfelelési vágy, de tudja, hogy ennek nem szabad utat engedni, mert akkor begubózik, és elzárkózik a világtól, aminek nagyon nem kellene bekövetkeznie.
- Mit csinál a minisztériumban az apukád?
Nem tudja, hogy auroron kívül mi más lehetne az ember, még nem járt sosem a minisztériumban, és a szóra neki egyből az aurorok jutnak az eszébe. Közben felveszik a rendelést, aminek nagyon örül és annak is, amikor megsimogatja a lány a haját. Kész testőrgárdája van itt, néha úgy érzi, mindenki azt akarja, hogy neki jó legyen.
- Az anyukám az iskolában dolgozik, ő a pszichológus. Az apukám tanár, előadó vagy micsoda, szintén az iskolában és auror is azt hiszem, igen az a fő munkája, de nem él velünk, sosem élt, én csak úgy meglettem, és az elmúlt tíz évben nem is találkoztak, csak most, de csak veszekedni tudnak.
Nem éppen ilyennek képzelte el az apukáját, de ezt nem meri mondani, mert még a végén megbánt valakit. Csak egyszer látta, és akkor nem tudta, hogy az apukája, csak meghallotta és azóta se. Furcsa, pedig szerette volna megismerni, de ezek szerint ő nem szeretné a lányt.
- Nagyon szeretem. A zenét, nem csak a gyerekdalokat, az olyanokat is, amikre lehet táncolni, és énekelni is szeretek. Anyu is sokat szokott nekem énekelni, főleg mielőtt elalszom, olyankor szépeket álmodok.
Nagyon szereti, amikor az anyukája énekel neki, olyankor tényleg csak szép dolgokra tud gondolni. Az mondjuk hiányzik neki, amikor Kriszta is énekelt neki, olyankor minden sokkal vidámabb volt. Persze itt is szeret lakni, csak akkor jobb volt és még mindig hiányzik neki.
- Mit szeretsz csinálni a szabadidődben?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Lakások → Dwayne Warren szolgálati lakása (Budapest)

Már nem volt kedvem aludni. Pontosabban nem tudtam. Új volt az ágy. Ez sem teljesen igaz, mert ugyanaz volt, ami otthon is, anyával felkutattuk az összes bútorboltot, mire találtunk egyet, ahol volt olyan ágy, így ezt ő vette ide, a békesség kedvéért, és azért, hogy rendesen tudjak aludni. Éjjel azonban nem ment. Olyan üres volt minden. Hoztam persze magammal cuccokat, a szobám kicsit kiürült, és sok mindenből lett két darabom, hogy ne csak otthon, de itt is minden meglegyen. A második otthonomban. Sosem hittem volna, hogy egyszer lesz kettő.
Mindenesetre hajnali háromig malmoztam, majd fogtam a takarómat, és átsétáltam apához, hogy mellé fekve, és hozzá bújva aludjak el. Azért így könnyebb volt a dolog, sokkal nagyobb biztonságba éreztem magam, ha apához bújhattam. Mostanra már majdnem olyan közel éreztem őt is magamhoz, mint anyut, aminek nagyon örültem. Úgy érzem, hogy most már nagyon jó irányba haladunk. Egyre magabiztosabban érzem, hogy a kapcsolatunk ki fogja állni az időt, aminek nagyon örülnék, jó lenne, ha számíthatnék rá, amíg élek. Nehezen mélyedek bele kapcsolatokba, nehezen ment Balázzsal is, amikor egyre többet jött Krisztához, és Lénával is kellett egy kis idő, de aztán sikerült mind a két esetben.
Négy óra apával alvás elég volt ahhoz, hogy teljesen kipihenjem magam, így hét után néhány perccel óvatosan kicsusszanok mellőle, és a fürdőszobába megyek, hogy ellássam a reggeli műveleteimet, megint megpróbáljam kifésülni a loboncom – ami persze csak anyának szokott sikerülni – összegumizzam, megmossam az arcom, és a fogam, majd a szobámba vonuljak, hogy elkezdjem kipakolni a cuccaimat. Először a ruháimat – milyen vicces lesz majd szaladgálni a két lakás között, ha kell valami – majd a plüssöket, könyveket, végül pedig a kis saját készítésű képkeretbe tett képeket. A legtöbbet én fényképeztem. Nagyon szeretek fényképezni, csak jó lenne már egy új gép, mert ez vacakol, de még nincs annyi zsebpénzem, hogy nyugodtan költhessek belőle erre. Anya jól keres, és apának is jó a fizetése szerintem, de sosem vagyok nyugodt, ha a tartalékaim nem fedeznek három havi lakbért, rezsit és kajapénzt. Sosem nélkülöztem, azt hiszem, csak túlságosan aggódom dolgok miatt, amik másokkal megtörténhetnek.
A képek között sok olyan is van, amit anya vagy Kriszta csinált, egészen kicsi baba korom óta. Van kép arról, amikor még a kórházban voltam, és arról, amikor először ültem, léptem, az első szavam – apa -  kimondásánál. De vannak itt olyan képek, amiket én csináltam. Krisztával épp falat festünk, anyával tiszta csokis krémesen pózolunk, anya reggel, kócosan, kávéval a kezében, anya és Kriszta egymáson keresztbe-kasul alszanak – valami filmet néztek éjjel, ami olyan romantikus, hogy nem hagyhatják ki – Balázs beszél Kriszta pocakjához, Léna ül a tavacskánál a fűben és még rengeteg kép a legfontosabb öt emberemről. Van itt Levita címer is, és néhány oklevél, amiket az iskolában szereztem. Már csak apa kell, hogy felkeljen és segítsen őket felrögzíteni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Lakások → Dwayne Warren szolgálati lakása (Budapest)

Ahogy a képek elkészülnek, úgy kerülnek is át az ágyamra, hogy kitaláljam, milyen sorrendbe szeretném őket feltenni a falra. Tetszenek a keretek, van olyan, amire szárított növényeket tettem, olyan, amire kagylókat, sőt olyan is, amin Bogoly Berti féle mindenízű drazsé van. Persze Kriszta mindegyiket szépen levarázsolta, hogy ne essenek szét, és pakolhassam őket mindenfelé. Jó dolog a kollégiumi élet ilyen szempontból, hiszen foglalkozhatok a szabadidőmmel ilyesmivel, és nem hallom anya ügyfeleinek kiakadását. Nem mindegyiket szeretem, vannak jó fejek persze, de voltak olyanok is, akik rátámadtak anyura. Olyankor nagyon féltem, és sajnáltam, hogy nincs ott apu, és tudom, hogy nem szívleli anyut, de azért megvédte volna, mert apu hős.
Miközben pakolgatok, egyszer csak nyílik az ajtó. Ezek szerint nem osontam ki elég halkan, és mégiscsak felkeltettem apát, akire ráférne az alvás, legalábbis elég nyúzottan néz ki. A kérdésre, hogy mit ennék egy pillanatra habozok, hiszen láttam a hűtő tartalmát, és tudom, hogy azokat annyira nem, mondjuk a sört szívesen megkóstolnám, de lehet ennek a felvetésnek nem örülne annyira, így hát az egyik táskámhoz lépek, és kiveszek belőle egy színes zacskót.
- Együnk csokis müzlit. Lehet tejjel, kakaóval vagy magában is. Szereted?
Nem vagyok benne biztos, hogy ő ilyen reggelire gondolt, így kicsit lejjebb eresztve a kezem, na meg a zacskót, lépek hozzá közelebb, tekintetemmel igyekszem megkeresni az övét, és noha nagyobb vagyok, mint a többiek, azért apa is nagyobb, mint a többiek, szóval nem jutottam közelebb a megoldáshoz.
- De ehetünk azt is, amit te szeretnél. Szeretek új dolgokat kipróbálni. Az egyik osztálytársam például pár hete unicumot ivott. Az apukája megkóstoltatta vele, mert látta, hogy olyan nagyon nézi, de azt mondta, nagyon rossz ízű, tényleg az?
Ezt már meg akartam kérdezni, de inkább tőle, mint anyától, mert még a végén megijed, és akkor vissza kell mennem a másik iskolába, amit nagyon nem szeretnék. Jó nekem itt, itt vannak barátaim, és itt nem néznek különcnek, akkor se, ha véletlenül felreptetek egy tollat. Nem volt szándékos, csak valahogy úgy alakult, sőt a tanító néni, aki nagyon szigorú, még meg is dicsért, azt mondta, olyan kiváló boszorkány leszek, mint a szüleim, bár szerintem nem tudja, hogy kik a szüleim.
- Reggeli után beverhetjük a szögeteket a falba? Minden képkeretbe tettem képet.
Azt persze nem mondom el neki, hogy sok saját készítésű képen ő is rajta van, még csak az kéne, amennyire a felnőttek a képekért lelkesednek, biztos, hogy nemet mondana, pedig szerintem vicces képeket lehet róluk csinálni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Lakások → Dwayne Warren szolgálati lakása (Budapest)

- Tényleg?
Nem is értem, hogy akkor anya miért csomagolta el a fél hűtőt azzal a felkiáltással, hogy „apádnál csak sör lesz”, hiszen ahogy apa mondta minden van, és tényleg, ahogy kinyitja a szekrényt, az tele van csokival. Mintha apu kifosztotta volna a mikulást és ebédre a húsvéti nyuszit készülne megfőzni.
- Ebédre nyúl lesz?
Pillantok fel rá bizonytalanul, mert egy kicsit tényleg elhiszem, hogy bundás pajtásunknak bizony annyi. Jó, tudom, hogy a körülöttem lévő felnőttek pénztárcájának köszönhetem az ünnepeket, de nem tudok néha nem gyerekes lenni. Tényleg van itt amúgy minden, amit egy gyerek csak el tud képzelni, és már azt is tudom, hogy hol kell keresni. Túl magasan. Viszont semmi probléma, mert ilyen téren otthon is igen kreatív voltam.
- Az a csoki alkoholos. Anya mindig olyat eszik, de nekem nem ad belőle. Azt mondta, lesz még elég alkalmam. Ti sokat ittatok anyával?
Anya őszintén megmondta, hogy igen, de apától is hallani akarom. Jó nem voltak olyan durvák, mint az egyik osztálytársam apukája, nem itt, még a mugli suliba. Ő nagyon sokat ivott, és szegény Bálint sokszor nem szeretett átöltözni tesire. Sokáig azt hittem azért, mert kisebb mint a többiek, és piszkálni szokták, aztán egyszer volt egy szülői, és anya utána elmesélte, hogy mit csinált az apukája Bálinttal. Én szerencsés gyerek vagyok ilyen szempontból, mert a szüleim sosem bántottak, elég volt, hogy megbeszéltük a dolgokat. Na nem mintha olyan sokszor rossz lettem volna.
- Az állatosat kérem, az a kedvencem.
Felülök az asztalhoz, és nézem, amiket apa elém pakol. Először a müzli korrekt, aztán unicum, nem korrekt, de nagyon szép az üvege, tetszik a gömb forma. Kapok tejet, korrekt, meg tálat, ez is rendben van, aztán egy kávéscsészét, és csodálkozva nézek fel apára.
- Ha vodkát mondtam volna, azt is tudnál adni? Vagy bort, sört? Mennyi alkoholt szoktál inni?
Anya és apa lényegében a féktelen ivásnak és vicces cigizésnek köszönhet engem, de most nem szeretik egymást és kistestvért se akarnak adni nekem, szóval nem értem, hogy miért fogyasztanak még mindig alkoholt, hiszen nem tinik már. Mindenesetre ha már így megengedték, és persze anyának majd nem szólok, ha csak el nem szólom magam, húzom közelebb az üveget, és kezdem el kibontani.
- Kérek egy kiskanalat is.
Töltök a kávéscsészébe, nem aprózom el, mert biztos finom és ennyit szabad, majd megszagolom. A szaga nem olyan jó, de a halé se, mégis finom. A reggeliző pehelyből teszek először, majd felöntöm tejjel, csak utána fordulok az ital felé, amiből egy nagy kortyot iszok, pedig nem almalé. Érzem, ahogy a torkomat végigmarja ez a kellemetlen íz, és még a nyelvem is rossz lett tőle. Lepattanok a székről, és egy szó nélkül futok a fürdőszobába, hogy megmossam a nyelvem és a fogam is, meg öblögessek a hipererős szájvízzel, ami még mindig jobb, mint ez. Émelygek és rosszul vagyok, rossz a torkom, a leheletem, a nyelvem íze. Folyamat köpködök és undorodós hangot adok ki, majd nagy sokára csak előmászok, és visszaülve eltolom az üveget is, a poharat is.
- Hogy vagytok képesek ilyet inni? Elment az étvágyam tőle. Én sose fogok inni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Lakások → Dwayne Warren szolgálati lakása (Budapest)

- Olyan szívesen lennék már most felnőtt. Nem lehetne? A ti világotok olyan izgalmas. Persze gyereknek lenni se rossz, csak már nem olyan izgalmas. Sokszor unatkozom.
Főleg mostanában, hogy olyan sok időt töltök a kollégiumba, szinte teljesen kimerítettem már azokat a dolgokat, amiket a szabadidőmben szoktam csinálni. Nem gondoltam át teljesen ezt a „kollégiumban majd elleszek én, csak had járjak ide tovább” dolgot, otthon azért könnyebb volt, és megszokottabb, még akkor is, ha anyával most új helyre költöztünk, egyszerűen az otthoni illatokkal és hangokkal, mégiscsak könnyebben elalszik az ember. Nem riadtam fel a csörömpölésre, hiszen tudtam, nincs nagy baj, csak anya megint eltört valamit, főleg a káromkodása miatt, itt arra is felkelek, ha a nevelő eloson a folyosón, miközben ellenőrzi, hogy minden rendben van-e . Azt hiszem kicsit nyűgös lettem.
- Miért, milyen leszek szerinted tizenhat évesen? Az már csak három és fél év. Október végén már tizenhárom leszek.
Hihetetlenül gyorsan szaladnak az évek, mostanában már csodálkozom azon, hogy az egyik születésnapom még el sem múlt, máris itt a másik. Négy év múlva felnőtt leszek, legalábbis a mágusvilágban, de el  sem tudom képzelni azt, hogy ne ilyen legyek, pedig hiába nőttem megint négy centit,  egyszerűen úgy nézek ki, mint egy gyerek. Nagy kanállal falom az állatokat, és néha felpillantok apára. Akarok kérdezni tőle valamit, de nem tudom, hogy tegyem fel. Az lenne a legegyszerűbb, ha csak úgy feltenném nem?
- Apaaa…
Na, ez szuper, akkor meg is van az első mondat, már csak a többit kellene összetenni. Kicsit kavargatom a tejemet, ami már barnás a fahéjtól. Megkérdezhetném, hogy elmegyünk-e majd fánkot enni, de tudná, hogy nem mondok igazat.
- Szerinted anyának nincs kedve Bogolyfalvára költözni? Mostanában keveset vagyok vele, és hiányzik, és akkor nem kéne kollégiumot fizetni. Nagyon hasznos lenne szerintem. Szerinted?  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Lakások → Dwayne Warren szolgálati lakása (Budapest)

- De vannak olyan emberek, akik a faluból járnak hozzá, az nem lenne elég?
A választ ugyan sejtem, hiszen anyu mindig azt mondta, hogy hiába szereti a munkáját, és hiába szeretne segíteni mindenkin, akin csak tud, fontos, hogy meglegyen az a bizonyos összeg minden hónapban, ami elég ahhoz, hogy jól éljünk, és ne érezzek semmiben hiányt. Nem is éreztem, soha semmiben, és fizeti a kollégiumot, a külön foglalkozásokat, amit csak szeretnék, és emiatt igazán hálás vagyok neki, mert tudom, hogy ha nem dolgozna ennyit, akkor minderre nem telne, mégis rossz ez így, de ha apa mondja, akkor biztos az az igaz.
- Bocsánat, nem szerettem volna ellenkezni veled.
Bánatosan hajtom le a fejét, és inkább igyekszem a tejet kikanalazni, hogy addig is legyen amivel elfoglalom magam. Nem szeretek ellent mondani a szüleimnek, de mostanában egyre többször veszem észre, hogy megteszem. Nem lesz ez így jó, tudom, és ezért is kérek bocsánatot, mintha azzal bármit helyre lehetne hozni. Apának biztos igaza van, ezt el is könyvelem magamban, hiszen miért hazudna nekem? Az én szüleim mindig őszinték, és nyíltak. Nem is feltételezek mást ebben a beszélgetésben sem.
- Léna nem jön át ma?
Jobb azt hiszem, ha elterelem a témát, érzem, hogy már így is sokat beszélgettünk anyáról, és nem tenne jót a mai napnak, ha még többször előkerülne. Inkább keresek mást, amit a reggeli maradékához feldobhatok, mint téma. Lénát úgyis jobban szereti, mint anyát, talán ez majd megenyhíti.
- Elmehetnénk mondjuk állatkertbe, vagy fagyizni. Szép idő van.
Nem tudom, hogy tervezett-e valamit mára, de ha nem, akkor adok én neki tippeket szívesen, ha nem lenne ötlete. Anya csak holnap jön értem, addig pedig időnk mint a tenger, és egy kis fagyi tényleg jól esne most.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Lakások → Dwayne Warren szolgálati lakása (Budapest)

- Rendben.
Nem tudok mit kezdeni a helyzettel, reméltem, hogy apa megérti, mit szeretnék mondani neki, de nem így lett. Kimondani azonban félek, mert mi van, ha rosszul sül el a dolog, veszekedni nem akarok. Inkább visszafordulok a reggelim felé, bár sok kedvem már nincs hozzá. Apa felkel, én pedig lesütött szemmel játszok tovább az állatkákkal, amik mostanra igencsak fura alakúak lettek.
- Kár, jó lett volna, ha itt van.
Én is felkelek, a mosogatóhoz sétálok, majd beleteszem a tálamat. Mivel elég magas vagyok, a kortársaimhoz képest meg aztán főleg – köszönöm anyu és apu – így nem kell semmilyen plusz magasítót használnom ahhoz, hogy a szivacsért nyúljak, és elkezdjek kényelmesen mosogatni. Ezzel is telik a reggel, és még hasznosnak is érzem magam, különben sem voltam túl kedves, hogy már reggel, ébredés után letámadom apát az anyás dolgaimmal, így most elég nagy bűntudat van bennem a dolog miatt.
- Van, bár nem tudom, pontosan hol, de olvastam róla. Valaki biztos tudja.
A reggelizős és egyéb edények elmosogatása jó időkitöltés, és vicces, amikor a kezem már olyan ráncos, mint az idős néniké. Mire végzek, mint a két hatás megvan. Egy konyharuhába megtörölve a mancsaimat indulok vissza a szobámba, hogy felöltözzek, és olvassak egy kicsit, amíg apu fel nem bukkan újra.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Lakások → Dwayne Warren szolgálati lakása (Budapest)

Nagyon pocsék helyzet, amikor az egyik szülőd azért dolgozik a hétvégén is, hogy te járhass táncolni, és hiába szeretnéd elhitetni vele, hogy nem vágysz erre annyira, ha egyszer pszichológus és nem mellesleg ő nevelt fel, harmadrészt meg hazudni se tudsz olyan jól, mert az arcod rögtön elárulja. Gyakorolnom kell még, különben ha tini akarok lenni, akkor össze kell kapnom magam, mert így az első illegális bulimnál életem végéig szobafogságra ítélnek. Abba már beletörődtem, hogy fiúm nem lesz addig, amíg apa él, mert mindegyiket le fogja nyilazni a puskájával, és ha választanom kell, akkor inkább apa legyen hosszú életű, nekem ez a romantikázás amúgy se menne. Bár van egy fiú, aki tetszik, de ő elég idős, viszont olyan különc, mint én, a sebhelyes arcával, szóval biztos el tudnánk beszélgetni.
A máik szülő nem tudja, hogy jövünk, mert, hogy nem vagyok egyedül, Gwen is elkísért. Anya azt mondta, apa lehet nem ér rá, és jobb lenne, ha nem lennék egyedül, akkor se, ha csupa minisztériumi ember vesz körül. Fekete-fehér virágos ruhácskámban lépkedek hát felfelé a lépcsőkön kicsit szótlanul, magamban fohászkodva, hogy apa itthon legyen. Hosszú kopogás, de semmi, még egy hosszú kopogás, de semmi. A fülem az ajtóra tapasztom, de nem hallok semmit. Valószínűleg nincs itthon.
- Szerintem hamarosan hazaér, de jobb, ha bemegyünk, anya nem szereti, ha lépcsőházakban ülök.
Nekem se szimpatikus, de ezt nem mondom. Inkább előhalászom a kulcscsomóm, amin egy kis plüssmaci van, majd a kulcsok közül a kékeket – a sárga az otthoni, a zöld meg emlék a debreceni lakásból – kiválogatva kinyitom a bejárati ajtót, és intek Gwennek, hogy jöjjön be, nyugodtan.
- Nem nagyon rendezte át, minisztériumi lakás. Elég szegényes lakásokat adnak, de van a szobámban egy csomó játék meg társas. Ide rakhatod a táskád, tessék papucs.
Amióta itt is van szobám, kicsit sok mindent hoztam át, így például papucsokat, mert anya nem szereti, ha mezítláb vagy zokniban járkálok, pedig szerintem sokkal kényelmesebb úgy.  Beljebb vezetem a szobámba, majd néhány társast választunk, és a nappaliba sétálva kipakoljuk az első majd a másodikat is, valamint az a sok rágcsát és a pizzát is, amiket anya gyorsan összevásárolt – illetve a pizzát ebédre sütötte és szánta – majd nekiállunk a nagy társasozásnak egy vicces, hippogriffmentő játékkal.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Lakások → Dwayne Warren szolgálati lakása (Budapest)

- Igen, auror.
Azt nem mondom el neki, hogy én nem szeretem ezt, mert félek tőle, de arra, hogy ő is auror szeretne lenni, csak elmosolyodom. Jó neki, hogy tudja mi szeretne lenni, nekem fogalmam sincs, pedig csak pár év van közöttünk. A szüleim félig-meddig felnőttként tekintenek rám, apa is és anya is normálisan beszélnek velem, nem úgy, ahogy sok gyerekkel szoktak a szüleik, és ez örömmel tölt el.
- Apa barátnője, Léna is auror. Nem hittem volna róla, amikor először találkoztunk, inkább azt hittem boltban dolgozik vagy tanár a sulimban, mert nagyon kedves és szép. Azt hittem az aurorok mind mogorvák.
De amióta Lénát ismerem, azóta megváltozott a véleményem. Egy auror nő lehet szép és kedves attól még, hogy ő is olyan munkát végez, mint apu, aki nagyon kemény, és nem sokat mosolyog. Vannak sztereotípiáim, de jó, hogy meglátom a hibákat az elméleteimben és le tudom vetkőzni őket.
- Melegen.
Felelem, miközben elpakolom a társast, ellenőrizve, hogy minden darabkája megvan-e, nem biztos, hogy szívesen zsebre tenném azt, amit apától kapok, ha éjjel rálép egy bábura vagy egy kockára, vagy esetleg a csodalámpára. Utóbbira már léptem rá én is, az a fájdalom elviselhetetlen volt, és bár apa nagyon erős és sok fájdalmat kibír, ezt nem hiszem, hogy jól fogadná, mert hegyes és az alakja is olyan, ami napokig emléket hagy benned meg a talpadban. Az ilyen balesetek miatt tanultam meg rendet rakni, és tartani, mert nem a csodalámpa volt az egyetlen incidensem, ő csak az utolsó csepp volt.
- Nem igazán. Vannak persze, de van, aki apától tart, és van, akivel egyszerűen csak nem találtam meg a hangot. De itt több van, mint a régi iskolámban, a mugli gyerekek sokszor csúfoltak, mert nem volt apukám és mert magasabb voltam mint ők, idősebbnek néztem ki, itt viszont vannak, akik így is kedvelnek, és akiket én is kedvelek. És neked? Sok barátod van?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Lakások → Dwayne Warren szolgálati lakása (Budapest)

- Egyrészről jó nagyon. Apa egy igazi hős, aki odateszi magát a rosszfiúkkal szemben, és megvédi az ártatlanokat, másrészről kevésbé jó, mert ez azzal jár, hogy sokszor életveszélyes helyzetben van, meg akkor is mennie kell, amikor együtt lehetnénk, és ilyenkor nagyon féltem, hogy valami baja lesz. Nem szeretném, hogy apunak baja legyen.
Tudom, az se a legjobb, amikor valakinek az apja mondjuk orvos, ott is történhetnek rossz dolgok, de apa munkája ennél sokkal, de sokkal veszélyesebb, én pedig mindig nagyon féltem, amikor dolgozni van. Tudom, hogy erős, de Achilles vagy hogy hívták is erős volt, de mégse jött össze a nagy terve.
- Evőeszközzel.
Engedelmesen várok persze, mert nem szeretném megégetni se a kezem, se a nyelvem. Utóbbi nem csak, hogy fáj, de napokig képes nagyon fura érzést adni a nyelvnek, amit nem szeretek. Szóval a kockáztatás az bizony nálam teljesen ki van zárva ilyen téren.  Nézem, ahogy Gwen kiveszi a sajátját, ami szintén melegre sikeredett, és elkezdi fújni az ujjait.
- Anyu mindig a fülcimpájára szorítja az ujjait, ha megégeti, így.
A hajamat elhajtva onnan, fogom a hüvelykujjam és a mutatóujjam közép a fülem, úgy, ahogy anyától tanultam.
- Mondjuk a legjobb az, ha hideg víz alá teszed szerintem. Az nem csak az égésnél segít szerintem.
Én mindig hideg víz alá teszem az ujjaimat, ha megégetem vagy túl meleghez érek hozzá. Olyan vicces, amikor bizsergeti a bőröm. Mindig nagyon jót mosolygok rajta. A kérdésre, hogy gonoszak-e, amiért nem barátkoznak velem, csak vállat vonok.
- Nem tudom, még mindig jobb, hogy mondjuk, nem mernek bántani, mert tudják, hogy ki az apám, mint amikor azzal piszkálnak, hogy nincs. A mugli iskolámban az volt a fő téma. Mert azok is, akiknek elváltak a szüleik, ismerték az apukájukat, én meg nem tudtam semmit se mondani apuról, csak amit anya mesélt, és így nem hitték el. Volt, aki azt mondta, hogy anyu se tudja, ki az apukám, ezért nem mond róla semmit. De örülök, hogy ez nem igaz, és hogy megismerhettem aput.
Kezembe veszem az evőeszközöket és egy kisebb darabot levágva, a biztonság kedvvért megfújva veszem be a számba, majd jólesően megrágva nyelem le a falatot. Lassan kilyukadt volna a hasam.
- És a te családod? Milyenek?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Eljött ez a nap is. Komolyan olyan, mintha álmodnék, és mégsem. Teljesen komolyan itt vagyok. Mindjárt belépek a nagyterembe, mindjárt elkezdődik a mágustanodás életem. Olyan, mintha egy mágikus határvonalat lépnék át, melyen túl egy másik nehéz feladat vár rám. Hiába voltam itt több ezerszer, anyu és apu révén is, ez most tudom, hogy más lesz. A vadonatúj dísztaláromon élénk még a kék, anya szerint, ha ilyen ütemben növök, jövőre újat kell majd venni. Kint már hűvös van, így a dísztalárom, és a ruhám apa irodájában volt, ott öltöztem át, mert itt bent viszont meleg van. Bár nem lakok majd fent, ma este megengedték, hogy itt maradjak, megismerkedjek a háztársaimmal. Talán idővel kétlaki életet élek majd, még nem tudom, csak az a biztos, hogy elindultam az úton, amire olyan régen vártam.
Nem akarok hálátlannak tűnni, nagyon szerettem az előkészítőt, de egy ideje már másra vágytam, arra, ami a nyitott kétszárnyú ajtó mögött van, ami felé lassan közeledem. Csak ne kapkodjunk el semmit, szeretném kiélvezni a pillanatot. Vannak mellettem, akik gyorsan belépnek, rutinosan mennek a helyükre, én viszont, bár tudom, hova kell mennem, mégis olyan kis szerencsétlenül lépkedek, mint akinek ólomsúlyt kötöttek a lábaira. Aztán eljön a pillanat, átlépem a bűvös ajtó vonalát, és tátva marad a szám.
Akár giccses, akár nem, csodálatos ez a kék és bronz kavalkád, mely jövendőbeli háztársaim szorgalmát hirdeti. Mesélték, hogy milyen félelmetes pontszámmal értek el győzelmet, és remélem, hamarosan én is osztozhatom mindebben. A Levita asztala mellett haladva, nem tudom hova ülhetek, így megint kicsit elbizonytalanodom.
- Sziasztok!
Páran már ülnek ott, így nekik odaköszönök, majd nem messze tőlük, egy üresebb részen foglalok helyet. Nem akarok egyik szélére se kerülni, mert még a végén azt hinnék, antiszociális vagyok, és bár van benne valami, most nem akarom, hogy azt feltételezzék, hogy az vagyok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Nem vagyunk bent olyan nagyon régóta, de egyszerűen már nem tudok nyugton maradni. Szeretném, ha az ítéletet kimondanák. Tudom, hogy anyának azért egy kicsit fáj, hogy inkább apa nevét szeretném viselni, ám nem ellenkezett egy pillanatig se, sőt, mindig mosolygott, kedvesen érdeklődött. Amikor velem erről az egészről beszélgettek a szüleim, olyan volt, mintha egy család lennénk. Tudom, furán hangzik, és tudom, hogy ilyen már sosem lesz, és talán sosem volt, de mégis jó volt. Nem veszekedtek, korrekten kommunikáltak velem. Felkészítettek arra is, hogy mi várható, hogy ne legyek biztos semmiben, hiszen apa életvitele nem éppen olyan, mint például egy könyvelőé. Mindkettejük meghalhat egy lépcsőfok miatt persze, de amíg a könyvelőt a számok támadják, addig apát minden halálos, és ezt valószínűleg az ítéletet hozók is tudni fogják. Ott ülve mégis szörnyű érzéseim vannak. Nem tudok nyugton maradni.
Amikor kihívtak, hogy engem is meghallgassanak, tudtam, hogy szépen, érthetően, és lényegre törően kell beszélnem, mégsem sikerült. Áradoztam. Mostanában sokat áradozok a szüleimről, de nem tehetek mást, hiszen tudom, hogy mindent, ezt is, főleg értem teszik. Csak mondjátok már ki, had mehessünk innen. A szoknyám szélét piszkálom idegességemben, remélem, hogy leköt annyira, hogy ne számoljam magamban a másodperceket, a perceket, amíg bent vagyunk. Végre ítéletet hirdetnek, hihetetlen, hogy ennyit kell szöszmötölni, hiszen mindent átbeszéltünk otthon, hogy ne tartson sokáig. Apa még meg is fürdött, és egész szépen felöltözött, hogy lássák, nem rossz ember ő.
Hatalmas sóhaj hagyja el az ajkaimat, rosszabbra számítottam, ám mégis a lehető legjobbat kaptuk. Nem bírom ki, odaszaladok, és megölelem apát, aztán persze anyát is. Ennek így kellett lennie. Az ujjaim már teljesen elgémberedtek attól, hogy keresztbe tartottam őket, annyira drukkoltam a sikerért. Sikerült. Széles mosollyal lépek ki a Minisztérium épületéből a szüleim előtt, és a kivételesen szép időben még pördülök is a tengelyem körül, mielőtt elkapnám apa és anya kezét. Tudom, hogy a tizenhárom évesek már nem nagyon mászkálnak a szüleikkel kézen fogva, de hát ez a nap más, ez a nap ünnepnap lesz most már örökké.
- Eszünk egy sütit? Vagy kettőt? Én fizetek!
Még jó, hogy tettem el a zsebpénzemből, most először fogok költeni belőle, mivel eddig mindig eltettem, így mostanra már csinos kis vagyonnal rendelkezem, amit anya a ház vásárlásakor nem fogadott el, így aztán itt az ideje, hogy én is hozzájáruljak valamivel – még ha csak ennyivel is – a költségekhez.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Nézem, ahogy jönnek az emberek, gyűlik a terem, egyre több és több diák és tanár van jelen. Nézem, ahogy a régi barátok a szünet után lelkesen köszöntik egymást, hogy rögtön történetekbe kezdenek. Hogy meglepődnek új szerelmespárokon. Remélem jövőre, mikor ismét elkezdjük az évet, már nekem is lesz kit köszöntenem. Most jóformán csak Gwent ismerem, ő viszont Eridonos, így nem sok esélyt látok a társalgásra, hiszen másik asztalnál is ül. Nagy nézelődésemben egyszer csak rám köszön egy lány, aki velem szembe foglal helyet.
- Szia!
Lelkesen kihúzom magam, mivel az évfolyamtársaimnál így is kicsit nyúlánkabb vagyok, ezért tökéletesen beleillek a társaságba úgy is, hogy egy kicsit fiatalabb vagyok. Szélesen elmosolyodom, hiszen most lehetőségem nyílik barátkozni, és nem is akárkivel egy háztársammal. Keiko nevét jól elraktározom, miközben az asztal felett kezet nyújtok neki.
- Mina vagyok.
Hozzá akarom tenni, hogy elsőéves, de szerintem teljesen felesleges, hiszen látszik rajtam. Néha ugyan megfordultam itt, de a Levitát eddig csak anya elmesélései alapján ismertem meg, és ha régebb óta itt lennék, akkor már azért csak megismertem volna pár ember. Viszont most itt a lehetőségem, és remélem az első lány, akivel találkoztam, hajlandó barátkozni velem.
 Elkezdődik végre az este, házpontok, és házkupa osztás. Mind a négy háznak tapsolok, és elcsodálkozom az eredményen. Jövőre remélem én is hozzáteszek ehhez a szép eredményhez, hiszen ez fantasztikusan szép. Szegény Rellonosok biztos sajnálják, hogy olyan kevés pontot gyűjtöttek, de talán majd jövőre jobb eredményük lesz, én minden háznak szurkolok, az a biztos. Alig várom már, hogy kviddicsmeccsek is legyenek, bérelt helyem lesz a szurkolópáholyban.
- Ezeket mi kapjuk?
Csodálkozva bökök a cukrokkal és csokikkal teli ajándékra, ami előttem is megjelenik, amikor kiderül, hogy a Levita nyert, és nem tudom nem megjegyezni, ami hangosan ki is csúszik, és remélem, hogy a velem szembe ülő lány nem néz majd furcsán rám, amiért ilyen butaságot kérdezek. A szüleim ugyan varázslók, én muglik között nőttem leginkább fel, és bár már sok mindent láttam, azért még mindig meg tudok döbbenni.
- Ő az apukám.
Mondom büszkén, miközben apa elfoglalja a helyét a tanári asztalnál. Mint mindig, most is késik, de hát ez a munkájával jár. Itt van, és ez a lényeg, ha pedig erre néz, még integetek is neki.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

A néni nagyon kedves, minden bugyuta kérdésemre válaszol, olyanokra is, amelyeket kimondva én is butaságnak gondolok, de legalább biztosra megyek. A nyál már összefutott a számban a gondolatra is, hogy milyen finomat eszünk majd, és bevallom a szívem hevesebben dobog arra gondolva, hogy milyen jó lesz majd úgy beülni ide, mintha egy család lennénk. Nem is olyan sok, ugye?
- Meglepetés.
Mosolyogva pillantok fel anyura, aki mögém áll, majd apára, aztán megint anyára. Egy percre váltam el tőlük, hogy megtaláljam a legjobb helyet a környéken, erre tessék. Ennyi is elég volt. Miért? Miért pont az én szüleim?
- Már megint veszekedtetek? Min? Miért nem lehet csak egyszer, egyetlen egyszer egy normális napunk együtt? Különben is, ha annyira utáljátok egymást, miért foglalkoztok mindig egymással? Azt mondtátok, ez az én napom lesz.
Nem kiabálok, hogyan is tenném? Hiszen ők a szüleim. Apára egyszer kiáltottam rá, mert azt hittem elmegy, és elhagy, pedig csak annyit akart elmondani, hogy van valaki az életében, akit ráadásul szeretek is. Mi lett volna, ha rosszabbat mond? Most pedig itt állunk, a néni jobbnak látta, ha megnézi a készülő süteményeket, melyek finom illata ide is kiér, és melyek miatt kordul is egyet a gyomrom. Akkor se.
- Inkább menjünk haza. Nem akarok veletek lenni.
Bár szinte azonnal megbánom, hogy ilyet mondtam a szüleimnek, nem gondolom meg magam, inkább elindulok arra, amerről reggel jöttünk. Csak menjünk haza, ennyi. Nem utálhatsz valakit annyira, hogy a saját gyerekedért meg ne tennél mindent. Anya mindig ezt mondta, mindig. Ezek szerint hazudott nekem, ami majdnem annyira fáj, minthogy a szüleim utálják egymást. Mondjuk még mindig az viszi el az első helyezést, hiszen folyton tönkretesz mindent.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Mindenkit megtapsolok, rendesen megneveltek a szüleim, persze a Levita ház diákjainál kétszer olyan erősen csapom össze a kezem. A végére már tiszta piros lesz, azt is elfelejtem, hogy éhes vagyok, mert nagyon fáj a kezem. Persze én akartam, hogy így legyen. Az állam kicsit még le is esett, amikor elmondták, hogy Bálint mennyi pontot szerzett, mert ez nagyon ügyes embert jelenthet, és Runa tizennégy kiválója se semmi. Nagyon jól0 kell idén teljesítenem, hiszen itt mindenki nagyon ügyes, nem akarok kilógni, hiszen lehetőségem van a ház diákjának lenni és ez által a házhoz tartozni.
- Nagyon király.
Nagyon rendes az igazgató úrtól, hogy ilyenre is gondol. Ajándék édesség. Jól fog jönni, ha egy kis csokira vágyok majd. Biztosan lesz olyan nap, amikor késő estig bent leszek, és fent alszok. Ha akkor megkívánok egy csokit, biztosan lesz nálam. Intek apának, és meg is mutatom Keikonak, erre egy másik bácsi is visszaint. Egy pillanatra megtorpanok, de aztán szélesen elmosolyodok, és neki is visszaintegetek. Elég érdekes figura. Biztos apa barátja, neki elég sok fura figura van a környezetében. Keiko apukája is itt van, követem a tekintetemmel a lányét, és ki is szúrom a férfit.
- Eljött megnézni az évnyitót? Nagyon rendes. Anyának is itt kellene lennie, de lehet, hogy sokáig dolgozik.
Pedig azt mondta, hogy mindent megtesz annak érdekében, hogy ide érjen. Tudom, hogy nagyon sokat költött mostanában a házra, meg rám, de jó lenne, ha történne valami csoda, és több időt tölthetnénk együtt. Folyton visszajár Pestre, hiszen ott alakította ki az ügyfelei körét, így onnan jön a pénz is. Viszont Keiko apukája igazán kedves, hogy eljött, ez nagyon szép gesztus, csak kár, hogy nem ül le, biztos nem nézne rá rossz szemmel az igazgató úr. Amíg az előbb említett beszél, addig hol apát, hol Keikot nézem. Bevallom, egy kicsit aggódom, hogy nincs itt anya, de igyekszem inkább a tanári asztal közelebb eső felét megnézni. Apa egy másik bácsival beszél, kíváncsi vagyok, mit fog tanítani, ő is, meg az a bácsi is, aki az előbb rám mosolygott. Aztán jönnek a kviddicshírek. Jót mosolygok a végén a megjegyzésre, és arra, ahogy apa, bár igen illetlenül, de kifejti a véleményét.
Az új emberke bemutatkozása után ismét az igazgató úr jön, aki lemond. Egy pillanatra megállok a mozdulatban, majdnem elnevetem magam, mert azt hiszem, tréfálkozik. Azonban, amit mond, nagyon komolynak hangzik, és a végén az általános felzúduló hangot megértem.
- Portnipper? Ő kicsoda?
Alig, hogy érdeklődve fordulok Keiko felé, fel is áll a férfi, aki eddig apával beszélgetett. A homlokom kicsit ráncolódik, összevont szemöldököm miatt. Azt hiszem, nekem kicsit gyors még a tempó. Egy kicsit el is vesztem a fonalat, míg ismét rájövök, hogy változott minden előttem. Finom illatok árasztják el az orom, és egyből korogni kezd a gyomrom. Oké, határozottan éhes vagyok. Veszek is egy kis krumplit és hozzá husit meg salátát, amit jóízűen el is fogyasztok. Mire a desszerttel is végzek, kicsit jobban megismerkedem Keikoval is, így újra tudok figyelni az új igazgatóra. Bemutatja az új tanárokat, szerencsére közel vagyok az asztalhoz, így egész jól látom a tanárokat. Alig várom már a tanórákat is. És akkor… ott van ő is.
- Anya?
Bár ő nyilván nem hallja, legfeljebb Keiko és akik a közelünkben ülnek. Csodálkozva nézek rá, majd a velem szemben ülő lány felé fordulok.
- Az anyukám is itt fog tanítani, és nem is tudtam róla.
Pedig sejthettem volna, de ezek szerint ezt meglepetésnek szánta. Talán vissza se megy Pestre többet, csak itt lesz velem. Olyan jó lenne. Mondjuk necces is, mert utálják egymást.
- Azta, apukád is tanár lett? Ez nagyon jó, akkor sokszor itt lesz.
Csak azt nem értem, hogy a féri miért nem maradt. Biztos halaszthatatlan dolga akadt, csak ez lehet az ok. Azt pedig, hogy apa másik tárgyat tanít majd, csak késve érzékelem, és azt is, hogy a mosolygós bácsi lesz helyette. Mondom én, hogy ismerik egymást.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Lakások → Dwayne Warren szolgálati lakása (Budapest)

Érzem, hogy mostanában nincs minden rendben apuék között, de azt is érzem, hogy jobb lenne, ha nem kérdeznék rá, mert csak borulna minden. Anya a hétvégén elutazott valami konferenciára, vagy mire, így a tegnapot, meg a mai napot apánál töltöttem. Ma este ér haza anyu, így majd felvesz itt, és úgy megyünk haza. A csuccomat már összecsomagoltam, nem áll sokból, pár tankönyvből, meg a hegedűmből. Utóbbihoz hozzá sem értem, és feltétlenül meg kell kérnem apát, hogy ne szóljon anyának.
Tegnap csavarogtunk, rendelt pizzát ettünk, ma apának be kellett mennie dolgozni, én meg tanultam. Aztán meguntam, és helyette inkább kitakarítottam a lakást. Szegény apu, nem nagyon van ideje mindenre, így remélem örülni fog a tisztaságnak, meg a jó illatnak a házban. Szeretném, ha apu jó kedvű lenne, tudom, hogy rossz neki most. Csak nem értem, mintha még rosszabb lenne. Majd csak jobb lesz.
Viszont mindjárt hazaér, így a pótkulcsot használva lesétálok a boltba, hogy bevásároljak. Kaptam apától pénzt, anyával úgy egyeztek meg, hogy a gyerektartást nem anyának, hanem nekem fizeti és zsebpénznek nevezzük. Szerintem így az egyik legjobban kereső elsőéves vagyok az iskolában. Anya is tudja, hogy nálam jobb helyen van, mivel ő hajlamost butaságokra költeni.  Szeretem, hogy felnőttesen bánnak velem, hogy egyenlő félként néznek rám, így elég önálló is lettem. Visszaérve pedig nekiállok ebédet készíteni. Nem lesz nagy dolog, rántott hús és sült krumpli, de finomnak remélhetően mindenképpen finom. Nagyjából, amikor apa hazaér, akkor leszek én is kész, így gyorsan leteszem még a poharakat, majd egyszerű fekete nadrág, rózsaszín póló párosba bújtatott, copfos énem, nyakba ugrással köszönti aput.
- Főztem és összepakoltam, amíg te elvoltál. Vedd le a cipőd és gyere.
Lelkesen invitálom beljebb, majd zokniban csúszkálva lépkedek beljebb, hogy üdítőt töltsek.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Lakások → Dwayne Warren szolgálati lakása (Budapest)

- Nem akarom, hogy anyának sokat kelljen várnia rám. Nem tudom mikor jön, lehet, hogy rohanni kell, és inkább utazok vonattal, mint hopp porral.
Nem szeretem a kandallón át való közlekedést, inkább sétálok vagy utazok, hogy közben csodálhassam a tájat. Nagyon szeretem a fákat, a friss levegő illatát, és ha nem kell folyton azon félnem, hogy kormos a ruhám vagy az orrom. Nem akarok menni, persze, sokkal szívesebbn vagyok apával, és sokkal szívesebben lennék anyával is, a legszívesebben meg együtt velük, de hát ez nem a legjobb ötlet.
- Sajnálom, hogy dolgoznod kellett, és hogy nem szóltunk előre. Anya nagyon összeszedetlen mostanában, mindent elfelejt, a múltkor majdnem nem jött be órára, ami elég kellemetlen, ha te vagy a tanár.
Nem is tudom, mi lehet anyával mostanában, de elég zavaró, mintha nem lenne önmaga. Néhány napja például nadrágot húzott. Az is elég hajmeresztő volt, mert a pizsamáján kívül sosem láttam még nadrágban. Persze jól állt neki, és talán amiatt húztam most én is nadrágot. Leülve várom, hogy apa is csatlakozzon. szedjen magának, majd néhány falat után, újabb kérdést intézzek hozzá.
- Ehető lett? Kettőt elégettem, de már kiszellőztettem.
Az se lett annyira égett, csak éppen feketés és kemény, mint a kő. Elfelejtettem eltenni pár cuccomat, és amíg beszaladtam, valahogy odaégett. Szerencsére már nem érződik, nem kellett volna apának még arra is hazajönni. Nézem az arcát, és rajta azt a néhány sebet, ami most borítja. De legalább itt van velem, aminek nagyon örülök.
- A hétvégén gyakorolnom kellett volna. Két hét múlva lesz egy előadás a régi iskolámba, ami Debrecenbe volt, és segítek én is benne. Megy, csak még nem olyan nagyon jól, de anyának ne mondjuk el, mert tudom, hogy sokat költ rá, és majd jövőhéten kétszer annyit gyakorolok, ígérem.
Tudom, hogy ez nem a legszebb dolog, és bár eddig mindig őszinte voltam, mostanában a nyugalom fenntartása érdekében viszont egyre többször füllentek apróságokat. Nem lesz ez így jó.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Lakások → Dwayne Warren szolgálati lakása (Budapest)

Azt mondta, hogy a nagybátyám? Ugye jól hallottam? Ösztönösen abbahagyom az evést és egy kicsit megemelkedem, mintha attól jobban hallanék, vagy több információhoz jutnék, noha nem mond egyebet, és nem is ülünk olyan távol egymástól, mint a gazdag családok a tévében, hogy hallócsövet kelljen vennem hozzá, ha érteni akarom, amit a ház másik végéből mond. És mégis muszáj, hiszen információmorzsa hangzik el a családomról. Oké a közvetlen családom anya meg apa, de nekik vannak testvéreik, és csak egyet, Bellát ismerem, őt is látásból.
- Nem, nem szoktatok. Mármint anya se, meg te se. Csak azt tudom, hogy minden nagyszülőm él, és van ha jól emlékszem három nagybátyám és három nagynéném. De, hogy ezen kívül mi a helyzet velük, azt nem tudom. Illetve még a nevüket tudom.
Ezt nagyon büszkén mondom ki, mintha akkora dicsőség lenne. Más lepacsizik a nagynénjével, én meg a nevét tudom. Azért akkora szám nem lettem. Anya azt is mesélte, hogy apa egyik testvére nagyon kedves, a másik meg nagyon veszélyes, de ezt inkább nem mondom apának, mert ő biztos szereti a testvéreit. Ha mondjuk nekem lenne egy veszélyes bátyám, aki sokszor keveredik verekedésbe, attól még szeretném, mert szerintem engem nem bántana. Persze ki tudja, én se fogom soha megtudni, hiszen nincs idősebb testvérem, és a fiatalabbra sincs sok esélyem.
- Bart. Bryar és Borisz a nagybátyáim nevei, és Amber, Nadin és Bella a nagynénéim. Ezen kívül semmit sem tudok, de mindenre kíváncsi vagyok, szóval mesélhetnél nekem.
Sőt, egyszer elmehetnénk az anyukádékhoz is akár, szívesen találkoznék velük.
Ezt persze csak mint plusz lehetőség mondom. Nem remélem, hogy igent mond, de hátha, már csak az is jó, ha megfontolja. Nagyon élvezném.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Lakások → Dwayne Warren szolgálati lakása (Budapest)

- Akkor én egy mugliivadék és egy vélaivadék szerelemgyereke vagyok.
A minap hallottam ezt a kifejezést. Egy furcsa, és nem éppen kedves lány mondta rám. Azt mondta, hogy azt jelenti, a szüleim nem voltak házasok, nem tudtak uralkodni magukon, ezért anya teherbe esett és még ráadásul szép is lettem, ami az én hibám, meg a szüleimé is természetesen. Hajaj, ha még azt is tudná, hogy van bennem vélavér, egy életre kipécézne magának. Ezt pedig egyikünk se szeretné. Ahogy anya, úgy én is titkolom, nem is nagyon vagyok büszke rá, talán mert anyán is folyton érződött, hogy kellemetlenül érinti a dolog. Sosem szeretett például beszélni róla.
- Egyszer én is laknék egy farmon.
Sokszor álmodoztam ilyesmiről. Lehetett volna sok állatom, nagyobb testűek is, nem csak puffskeinek. Lehetett volna lovam, kutyáim, sok macskám és bárányok. Rengeteg bárány. Nagyon szeretem a gyapjasokat.
- Tíz évvel fiatalabb nálad? Akkor vele biztos nagyon jóba lennék. Melyik testvéreddel a legjobb a viszonyod?
Érdeklődök, miközben azért eszek is, nem felejtettem én el, csak ez most sokkal érdekesebb. Elvégre ez a családomról szól most. Végre beszélünk róluk. Azt hittem ez már sose fog megtörténni. Nem szabad hagyni, hogy ne tudjak meg minél többet róluk.
- Mit szóltak a szüleid, hogy te varázsló lettél?
Én egyedüli gyerekként nem tapasztaltam meg, hogy milyenek a testvérek és milyen lehet az, amikor ő örökölt valamit, amit én nem. Biztos zavaros lennék és talán szomorú is.
- Három? Minden tesódnak van egy gyereke?
Jelentem végeztem, már ami az ebédet illeti, így letéve a kést és a villát, elégedetten nézek az üres tányérra. Nem volt ez olyan rossz, és még van desszert is. Igaz ahhoz nincs kzöm, cak a cukrászdába vettem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Lakások → Dwayne Warren szolgálati lakása (Budapest)

- Végül is, ő lány, véditek őt. Van már férje? Gyereke?
Úgy képzelem el, hogy már van, vagy nemsokára lesz kisbabája, és ha mondjuk megismerhetném, akkor talán a kezembe is vehetném, vigyázhatnék rá, mondjuk amíg apáék beszélgetnek.
- Bryar. A kedvesebbik testvéred, ugye? Olvastam tőle néhány levelet.
Egy pillanatra megállok a mozdulatba. Ezt nem kellett volna. Halmozottan nem, egyrészt anya is titkolja, még előlem is, másrészt nem kéne tudnia senkinek, hogy én viszont tudok róla. Annyira izgalmasnak tűntek a levelek, amiket anya mindig gondosan eltesz, hogy sürgettem az olvasás megtanulását, csak hogy el tudjam őket olvasni. És tessék… még hogy Levitás, hiszen gondolkozni se gondolkozok. Érzem, hogy a fejem búbjáig elvörösödöm, és könnyessé válik a szemem. Ne, anya, csak most ne érj ide. Előbb ezt ki kell magyaráznom.
- Anya nem tud róla, hogy tudok a leveleiről. Nem sok van, évente pár levelet váltanak. Csak jó volt olvasni, amiket írt. Persze nem tudom, mire válaszolt. Anya leveleit nem láttam soha.
Voltak kétértelmű mondatok, semmitmondó kijelentések, egyszavas válaszok, mégis kicsit olyan volt, mintha megismerném, ki vagyok, bár leginkább rólam esett szó benne, hogy miként teljesítek, milyen lettem. Figyelmetlen, az biztos. Bárcsak lenne egy időnyerőm. Visszaforgatnám az időt és megátkoznám magam, mielőtt lebuktatom anyát.
- Kérlek, ne veszekedjetek emiatt.
Nagyon utálom már, hogy veszekednek, és jó lenne, ha végre egy kicsit nyugodtan tudnának egymás mellett élni. Csak ne ez legyen az újabb veszekedésforrás, sőt inkább ne legyen. Ne utálják egymást. Olyan sokat kérek?
- Mesélj inkább még a családodról.
Kérlelem, mert tényleg érdekel, hogy kik is a közeli rokonaim.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Lakások → Dwayne Warren szolgálati lakása (Budapest)

- Párat, évente néhányat.
Szerencsére azonban ezt apa se firtatja annyira. Remélem anyával se fog veszekedni emiatt, mert az nem tenne túl jót. Mintha mostanában már kezdenék legalább elviselni egymást, ami azért jobb, mint ami eddig volt. Talán ha sok időt kell együtt tölteniük, egész jóban lesznek. Persze, ha tudnám, mi minden történt közöttük, akkor lehet, nem látnám ilyen szépen a jövőt, de hát éljen, hogy mostanában már nem olyan őszinték velem.
- Két nőtől van gyerek? Ez nem furcsa neki?
Mondom ezt úgy, hogy apa fülét is rágtam anno, amikor megismertem Lénát, hogy legyen gyerekük, mert testvért szeretnék. Az persze nem lenne furcsa, hiszen az én testvérem lenne és imádnám, szeretném és mindenben segítenék. Tudok pelenkát is cserélni például, még Kriszta tanított meg, pár hónappal az ikrek születése után. Irigylem az ikreket, mert ők ott lesznek mindig egymásnak. Egyedüli gyereknek lenni pocsék, és emiatt, ha nem is annyira nyíltan, de haragszom kicsit anyára, mert ha apával marad, biztos, hogy nekem is több tesóm lenne.
- Tizenegy éves és mágus? Mikor ismerhetem meg? Kérlek apa, olyan szívesen találkoznék vele, és Bryarrel is, meg a nagyszüleimmel is. Biztos tetszenének és én is nekik. Ugye elmegyünk hozzátok valamikor?
Szépen pillogok apa felé, hátha meghatódik tőle, bár nem pont olyan alkat, de ki tudja. Szeretném nagyon megismerni a rokonságomat. Amíg apát se ismertem, olyan furcsán üresnek éreztem magam, de most már tudom, hogy kik a szüleim, és talán ha legalább apa rokonságát megismerhetném, akkor még jobban tudnám, hogy ki vagyok. Az, hogy az eset boldoggá tenne, nem is kérdéses. Csak egy igent kellene mondania, és már akár indulhatunk is. Anyának meg majd hagyunk egy levelet, biztos megérti majd.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Lakások → Dwayne Warren szolgálati lakása (Budapest)

- Miért kell idősebbnek lennem? Mindenki jobban szereti a gyerekeket, mint a kamaszokat, és én már most is idősebbnek nézek ki a koromnál.
Anya mesélt nekem róla, hogy most mi fog következni. Kicsit öregebbnek fogok kinézni, mint a korombeliek, aztán sokáig fiatalabbnak. Bár nem nagyon van már bennem véla vér, azért hatásai még mindig vannak. Például az, hogy a testem máshogy fejlődik, mint a többieké, akik szimplán csak emberi vért hordoznak.
- Elmehetnénk karácsonykor. Biztos örülnének neked.
Hízelgek. Látom, hogy anya hogy csinálja, és egész könnyen megy ez a simulékonyság. Az utóbbi időben más lettem. Nem csak külsőre, de belsőre is. Nem érzem már magam annyira rendszeretőnek. Azt hiszem a múltkori hitvány jót tett. Tényleg azt még, amit a tanár megjegyzésként beírt, alá kellene íratnom egy szülővel. Milyen mázli, hogy már ketten vannak hivatalosan is.
- Alá kéne írnod valamit.
Felkelve a táskámhoz lépek. Arra nem teszek megjegyzést, hogy már össze vagyok pakolva, hiszen, amikor hazaért, már akkor észrevette. A táskámhoz lépve kikaparom a kis füzetecskét az első zsebből, és egy toll kíséretében odaviszem apának.
- Anya nem biztos, hogy értékelné.
Van pár tantárgy, ami annyira nem érdekel, és bár van eszem hozzá, gyakorlatilag győz a lustaság, vagy az, hogy más jobban érdekel. Anya színjeles volt mindig, apa annyira nem, én meg hullámzok kettejük között, amit apa biztos jobban megemészt, mint anya.
- Ha esetleg elkezdeném megtalálni a saját stílusom, és ez nem tetszene anyának, te azért mellettem állnál? Máshogy érzem magam, nem olyannak, mint amilyen eddig voltam.
A pultnak dőlve pillantok fel apára, miközben nézi a siralmas jegyeimet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Lakások → Dwayne Warren szolgálati lakása (Budapest)

- Hát jó, csak egy ötlet volt.
Bár kifejezetten örülnék, ha apa úgy döntene, hogy mégiscsak elvisz magával és megismerhetem a családját. Ebben valahogy nagyon egyformán tudnak gondolkozni. Egyik sem akarja. Mintha velem lenne a baj, de ezt szerintem már csak bemesélem magamnak. Nézem, ahogy apa írja alá a jegyeimet, majd vállat vonok a kijelentésére.
- Elmegyek aurornak. Pszichológus akkor se lennék, ha kényszerítenek. Kiráz a hideg attól, amikor anya analizál engem.
Mert, hogy azt teszi, hiába tagadja. De már régen nem foglalkozom vele, azt néz ki belőlem, amit csak akar, úgyse jöhetek ki jól a dologból és tudom, hogy ha valami miatt számon kérne, vagy csak elkezdenék magyarázkodni, én jönnék ki rosszul belőle. Ismerem már annyira a módszereit, a tekintetét, meg a hümmögéseit.
- Miért felhatalmazott rá, hogy megverj?
Ezen nevetnem kell, hiszen annyira képtelen az egész. Anya meg a verés, na persze.
- Engem pofon se vágott még soha.
Ahogy ezt kijelentem, kopognak az ajtón. Nem szeretem a dolognak ezt a részét. El az egyik szülőtől, át a másikhoz. Persze jobb így, hogy van másik, csak mégsem tökéletes, mert ez se teljes.
- Mennem kell.
Kimondom a nyilvánvalót, így rá tudom venni magam, hogy ellépjek a pulttól. Apának nyomok egy puszit, bár tudom, hogy nem az ő világa, majd a cuccaimhoz lépve felhúzom a kabátom, a sálam, a hátizsákot és a hegedűtokot, majd kilépve az ajtón, üdvözlöm anyát, és már indulok is meg a nyomában az utca felé.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

Nem érdekel mindaz, amire tanítottak. Most cssak azt az egyet tudom, hogy apa nagyon rossz állapotban van. Azt írta az a férfi, hogy súlyos. Én magam nem tudom ki Anton, de hálás vagyok neki azért, amiért szólt anyának. Anya biztos tudja, hiszen nem vezetékneveztek, a levél is olyan volt, mint amit két ismerős ember írt egymásnak. Meg kell őt találnom, és meg kell majd kérdeznem, hogy mégis mi történt, de először apát kell látnom. Tudni akarom, hogy hogy van, hogy mindent megtesznek-e érte, hogy meggyógyuljon. Ő az apám. Egyszerűen nem halhat meg.
Útközben úgy szorítom anya kezét, mintha az életem múlna rajta, mindkettőnk ujjai egészen elfehéredtek már, de ezzel most egyikünk se foglalkozik. Rohanva közelítettük meg az épületet, és amikor elmondják, merre van, együtt kezdünk el sietni a terem felé, anya azonban lelassít, így szinte kitépem a kezem a kezei közül, és úgy szaladok tovább. Nem is nézek hátra, pedig lehet, hogy kellene, de jobban érdekel, hogy apához odaérjek, mint ha például kitört a cipője sarka.
- Apa…
Nem igazán van magánál, és talán jobb is, mert egy itt dolgozó lányt is majdnem fellökök, de talán érthető, hiszen nekem a szüleim a legfontosabbak a világon, és hiába érzékeny még a kapcsolatunk, bármit megtennék érte, hogy ő jól legyen.  Anya is beér, mivel nem sántikál, gondolom beszélt valakivel apáról, de mivel egyből hozzá megy, így inkább csak némarésztvevője vagyok a jelenetnek, ahogy anya apához beszél és ér. Minden mozdulatban és szavában kedvesség van. Egy pillanatra el is feledkezem arról, hogy apa nagyon rosszul van, hiszen ilyennek még nem láttam anyut. Már értem, hogy miként lehetek én itt. Anyu nagyon szereti apát, akkor is, ha úgy csinál, mintha nem. Ilyenkor nem tud úgy tenni előttem. Szinte már illetlennek tartom a jelenlétem, és elhátrálnék, amikor apu Lénát hívja, anyu pedig elrántja a kezét és kiszalad, mintha félne, hogy bekapcsolva hagyta a vasalót, vagy mintha az életem múlna azon, hogy teát kapjak. A nővérke, akit az előbb majdnem fellöktem, gyógyszert ad apának, én meg még mindig úgy nézek az ajtóra, mintha kísértetet látnék, aztán lassan apa felé fordulok, és visszaülök a székre.
- Jaj apukám, jó nagy slamasztikába keverted magad.
Mert értem én, hogy mi folyik itt, nem is értem, hogy nem esett le, vagy, hogy nem vettem számításba. Csak vágytam rá, kérleltem a lehetetlent, és lám, a fele valóság, a másik fele meg jó nagy bajban van. Továbbra is fogom apa kezét, hiszen engem felismert, rám mosolygott, és remélem, hogy amikor hat a gyógyszer, jobban lesz tényleg. Úgy érzem, hogy tudom a megoldást, ami elég lehetetlen, de ez az érzés itt jár bennem, csak nem tudom felszínre hozni, hogy mégis mi lenne az érzés mögött. Jaj apuci, kelj fel, kérlek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

Apa olykor magánál van, máskor bealszik, aztán megint magához tér. Kérek a nőtől, aki körülötte sündörög valamit, amivel le tudom törölgetni a homlokát. A kezét egy pillanatra se engedem el, mintha attól félnék tudat alatt, hogy ha elengedem a kezét, akkor elveszítem. Nem mehet el, semmilyen formában jelenleg. Végre itt van, és nekem szükségem van arra, hogy itt legyen, velem.
- Persze apa, annyira jól vagy, hogy anyát Lénának szólítottad.
Van egy kis vádló él a hangomban, akkor is, ha igyekszem elrejteni. Láttam, amit láttam. Komolyan megvezetett az összes felnőtt a környeztemben, amiért valahol mélyen haragszom. Oké, gyerek vagyok, nem szeretem, ha így kezelnek, de elfogadom, viszont mindig őszinték voltak velem. Anya pedig, most hazudott. Sőt nem is csak most, ki tudja mióta. Már értem a hullámzó hangulatát, a sírást. Ha jól sejtem, most is egy eldugott helyen pityereg. Ilyenkor, tudom, hogy nem szereti, ha látom, ezért is nem mentem utána, tudom, hogy milyen ilyenkor.
- Apa…
Közelebb húzom magam, a fejem a párnájára teszem, a homlokom az övéhez ér. Most pont az zavar a legkevésbé, hogy az izzadsága a homlokomra is rátapad.
- … szeretlek.
Ezt még sosem mondtam neki, de itt volt az ideje és ennél megfelelőbb alkalmat már nem nagyon kellene keresnem erre.
- Szóval ajánlom, hogy gyógyulj meg, és kerülj ki ebből a slamasztikából, mert kellesz az életembe. Rendben?
Kicsit lehunyom a szemem, majd kinyitom, és felemelve a fejem elmosolyodok.
- Én melletted állok.
Az ajtó felé pillantok, majd vissza apára. Hagytam elég időt anyának arra, hogy összeszedje magát.
- Jobb lenne, ha megkeresném anyát, te meg pihennél kicsit. Bejövök hozzád holnap is, jó?