Van egy aprócska váróterem, ahol legfeljebb 2-3 diák ücsöröghet egyszerre egy hosszú, színes párnázással ellátott padon. A pad alja könyvespolc, mindenféle újságok és ismeretterjesztő irodalommal feltöltve, de akad néhány nagyon puha pokróc is. A fal leginkább élénk színekben pompázik, ám a legtöbb berendezési tárggyal egyetemben, szereti váltogatni a színeit.

A váróteremből két helyiség nyílik - az egyik egy használaton kívüli iroda/lakrész, a másik Riley irodája. Ez utóbbi csak rá van kötve a kastélyra, egyébként a doki házában van és a faluból is elérhető. Mivel így átjárót képez, az ajtók csak Riley jelenlétében (vagy engedélyével) nyílnak.

A rendelő első pillantásra egy gyéren bútorozott helyiség benyomását kelti, egy kényelmes gaucstól, két karosszéktől és két kis asztaltól eltekintve nincs bent más, mint falba süllyesztett szekrények. Amint belép azonban valamelyik páciens, a tér átalakul - a kopár falak, a bútorok huzata, puhasága és még a szőnyeg is alkalmazkodik ahhoz, amit látni szeretne. Természetesen nagyrészt illúziókról van szó, amelyek segítik, hogy az ide látogatók ellazuljanak és biztonságban érezzék magukat. Az egyetlen változatlan pont Riley ülőhelye - egy különös karosszék és a hozzá tartozó nyúlánk asztalka.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=817&post=237425#post237425][b]Mihael Gérard Saint-Venant - 2014.02.14. 14:28[/b][/url]

  Allergia. Most már kijelenthető, hogy allergiában szenved, ami a hegedűket illeti. Ezek a koszos, szemét, mocskos hangszerek az idegeire mennek. Brutálisan. A melodimágiás tanár előtt még nem fejtette ki részletekbe menően, mi a véleménye a vonós agyi terrorról, de ha eléggé felszívja magát egy napon, talán kiselőadást tart még egy óra keretén belül a témával kapcsolatban. Addig még kitalálja, hogyan kell túlélni a felbőszült melodimágiásokat anélkül, hogy két lábon járó salátaagyúvá ne fejlesszék a véleményéért.
 Mi történik akkor, ha egy szó szerinti őrülttel laksz együtt? Jó, persze, ma reggel tükörbe is nézett, de ettől függetlenül. Ha ez az őrült még számos hegedűvel is rendelkezik, akkor ez már önmagában felhívás keringőre. Miután a múltkor Axelt olyan jól megfuttatta a hegedűjéért, most kitalálta, hogy Noel vinnyogós istencsapására is ráfér egy újramodellezés. Kihasználta hát, hogy a másik valószínűleg fennakadt valahol egy párkányon vagy szekrényajtón, fán, valamin, és nem volt a szobában, majd lenyúlta az egyik mezei hegedűjét. Csak úgy. Mert ki a halál akadályozza meg? Na ugye. A prefektusok már úgyis ilyen katatóniás állapotot súrolnak, mióta együtt laknak vele, Noellel meg azzal a harmadik nyúllal a halpiacról, Mátéval. Na az se százas teljesen.
 Fütyörészve halad a folyosón, fél keze zsebre vágva, másikban ott a fentebb nevezett mezei hegedű... ami éppen végigszánkázik a falon nyöszörgő hangok kíséretében. Szívfájdító szólammal könyörög segítségért az összes körzeti zenekedvelőnél, de úgy fest, senki nincs itt, hogy megmentse a darabkáit. Amint a szemét disznó, aki elbitorolta, az egykori pszichológus rendelője elé ér vele, függőlegesbe állítja, és nemsokára már egy jól irányzott ragasztó bűbájnak köszönhetően keresztbe feltapasztja az ajtóra látványosságként.
- Príma. Noelnek majd szólok rólad.... jövőre. Úgysem fog az hiányolni. - Még megpaskolja egyszer egy sötét vigyorral a hegedűt, aztán megfordul és elindul tovább a folyosón, mielőtt valami minden lében húsz kanál prefektus vagy tanár ide csörtet megnézni és méltatni a művészi érzékét.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=817&post=243783#post243783][b]Mihael Gérard Saint-Venant - 2014.02.25. 05:37[/b][/url]

Hell is waiting for you - Noel

Mint aki jól végezte dolgát, még utoljára megszemléli a zseniális művészi kompozíciót (minimum könnyeket csal a szembe! ), magában még elnevezi mondjuk „Halál a vonókra” címen és irányba állva megindul tovább a folyosón. Igen ám, csak hogy alacsonyan szállnak újabban a cserepes virágok. Nagyon ízesen érzékelteti ezt az a tény is, hogy egy pont a tarkójába vágódik be. Hova tovább, szabályos kilencven fokos szögben hajol meg a fal felé tőle precíz japán meghajlást bemutatva! Hangsúlyozandó, hogy a fal roppantul megtisztelve kell érezze magát, mert ilyen szögben történő meghajlást csakis nagggyon nagy tiszteletnek örvendő személyek érdemelnek ki. Vagy épületi elemek. Mint a nevezett fal. Bizony, hosszú történelmet regélhetnénk csodás rücskösségéről, a felhasznált anyagok minőségéről, a bűbájokról, melyekkel lekezelték, vagy éppen a megannyi rovarról, akik Ágyugolyó Futamokat szerveztek rajta (tényleg?) . Ám ez mind belefér egy kétezer oldalas hősi eposzba, amit majd valaha valaki megír, ha a végőrület határán mozogna. Ő speciel csak csókot lopott a minőségi falfestéktől és legmélyebb szívfájdalmára az tett rá visszasmárolni! Kész, passz, vége az életének, megy és akasztja magát az első szemöldökfára, amit fellel.
Áhh, hogy ez nem a Valentin napi részleg? Elnézést, folytassuk akkor ott, hogy megfejelte a falat hála az „ibolya cseréppel” nevű különleges altatónak. Valami gond lehet a szervezetével, ugyanis alvás helyett csillagokat kezd látni, Oriont, Nagy Medvét, Kis szekeret, Közepes Rinocéroszt, Kígyót meg Hippi Békát... Áhh, ez egy üvegcserép volt, aha. A nyakát melengető valami bizonyára egy üvegdarab csóknyoma lehet. Hányszor megmondta már a szeretőinek, hogy ne szívják ki a nyakát, mert foltja marad, azistenit!
Lassan, rezignált mosollyal az arcán felemeli jobbját és nekitámasztja a falnak. Ezt követően valahogy kinyomja testét, hogy az függőlegesen álljon éééés elkezd megfordulni. Jééé, hát nem Noel az?
- Pedig hányszor elmondtuk neked, hogy ne krémezd a patáid pluszba, mert nem szívja be a bőröd, bahh! – Drámaiain megcsóválná a fejét, de a fintorgás és a vércsík (csak felületi sérülést szenvedett el) megakadályozzák a maradéktalan gúnyalakítás beteljesítésében.
- Nézd már, az nem egy hegedű véletlenül? – Avagy milyen az, amikor egy beteges ember nem bírja befogni a nagy pofáját. Hát ilyen. Húzd alá, hogy kicsináltál egy nagy értékű hangszert, úúúgy kell, gratulálok, idiotizmusból olimpiát nyernél, drága csillagom, csak meg ne erőltesd magad és a szép pofid. Hány Noelt is látsz? Kettőt? Nehogy dupla pofont kapj a végére.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=817&post=579073#post579073][b]Mihael Gérard Saint-Venant - 2016.03.28. 15:03[/b][/url]

Mácsai Zója
- az alkalmassági vizsgálat |a Sintérrel való találkozás előtt -

Lassú, megfontolt lépésekkel halad a szinte kihalt folyosón. Minden percet elnyújt, minden lépést lerövidít, vagy átgondol, de összességében sokat tesz azért, hogy a lehető legtovább húzza az időt. Néha elhalad mellette egy-egy diák, de átlagosan ritka a forgalom az iskola ezen szakaszán. Nem kell azért aggódnia, hogy ... de, aggódhatna az ismerősök okán. Michelle-en kívül senkit sem ismer, sőt, a nővérére sem emlékszik, akkor mégis honnan tudná, ha szembejön vele X vagy Y, hogy ők valamikor esküdt ellenségek, vagy kebelbarátok voltak? Vagy még mindig azok? Saját, zavaros helyzete teljes súlyával telepszik elméjére. Nem tudja, mi merre hány méter.
Éppen ezért küldték el alkalmassági felmérésre Mácsai Zójához, a Bagolykő iskolapszichológusához- a nő feladata lesz felmérni, Mihael visszaengedhető-e vagy sem az iskolai közegbe, és az igazat megvallva szegény férfi háta már előre borsódzik a kérdések potenciális áradatától. Sem kedve, sem idege nincs túl sokáig húzni-vonni ezt a dolgot, főleg úgy, hogy válaszolni se nagyon tud a legtöbb kérdésre. Nem azt mondja, hogy semmire, de a legtöbbre tuti nem tud.
Némi idegességgel áll meg a rendelő ajtaja előtt. Még most, hogy a feladat kapujában áll, sem tudja leküzdeni a rossz érzéseit, és a futni akarhatnékját. Bárhol másutt szívesebben töltené az idejét, mint egy agyakban turkáló némber társaságában, viszont ettől most kénytelen lesz eltekinteni.
Erőt vesz magán, sóhajt egy mélyet, végül bekopogtat a rendelői ajtón, és ha engedélyt kap rá, belép.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=817&post=607212#post607212][b]Mihael Gérard Saint-Venant - 2016.07.06. 18:30[/b][/url]

Zója
-de rég volt o.o-

Nem mondhatni, hogy túl nagy kedv sugárzik felőle az idősnek egyáltalán nem mondható, sőt roppant csinos és (talán túlságosan is) tekintetet vonzó nő felé. Tegyük hozzá, azért a kezdeti rossz hangulata jelentősen feljavul a küllem láttán, már-már mágikus módon. Hiába, egy jó nő még az amnéziát is elfeledteti veled. Höhö.
- Jó napot... és köszönöm... - Normális ez? Hogy ő nem emlékszik Mácsai Zójára, de Zója rá igen? Hát persze, hogy az. Jelenleg minden, ami számára abnormális, a környezetének megszokott, legalábbis úgy hiszi. Azt sem tudja megállapítani, mi igaz és mi nem, túl nagy a zűrzavar odabenn. Kissé bizalmatlan modorral és testtartással járul a kanapéhoz, és löki le magát rá, miközben egy percre sem veszi le tekintetét Zójáról. Most még a legapróbb árnyék is gyanús.
Már az első mondatra gúnyos-nagyot horkant jellegzetes szarkasztikus arckifejezését segítségül hívva. Barát, mi?
- Ne haragudjon meg, hölgyem, de amióta meglátott az első gyógyító, mind azt fújja, hogy a barátom. Vagy én vagyok a világ legnépszerűbb krapekja, vagy mindannyian büdös nagyot hazudnak, és ha engem kérdez, én az utóbbira szavazok. Kezdjük inkább onnan a mesét, hogy honnan ismer és mi közöm van egy iskolapszichológushoz? Aktám van magánál, vagy mi? - Nyilvánvalóan próbálja a helyzetet valamiféleképpen a javára fordítani, kapaszkodót keresni, visszatámad Zójára és agresszíven próbálja kezelni a kialakult helyzetet. Ingerlékeny és labilis a képlékeny helyzetéből adódóan. Nem nyúl semmihez, nem kér semmiből a bizalom alapvető hiányából fakadóan. Előbb ezt a nehézséget kellene leküzdeniük.
- Remekül. Mint a százéves álomból ébredt Csipkejózsika. Bár persze örülnék, ha tudnám, ki vagyok, és mi a rákot keresek itt, higgye el, de amúgy minden pazar, elvagyok az unokaöcsémmel - Zója megkapta írásban, hogy jelenleg inkább nem terhelték Mihaelt azzal a jelentékeny infóval, hogy van egy fia. Michelle gyerekeként ismerkedett össze a picivel.* - naphosszat ténfergek, és szeretnék visszatérni a régi kerékvágásba, már ha valaha is rájövök, mi volt az... - Végre abbahagyja a kissé hisztisre sikeredett litániát. Hosszú tizedmásodperceket hagy eltelni szó nélkül, úgy, hogy meredten néz Zója szemeibe. Egyszerre dühöng benne az ámulattal vegyes csodálat a nő szépsége iránt, ugyanakkor ott dolgozik benne a vad düh és értetlenség, ami mindenféle varázslatba beleszól és csorbítja a hatást jelenleg.
- Őszintén? Várom, hogy felébredjek, és tudatosuljon, hogy csak álmodtam az egészet. Így érzem magam. Állítólag van egy nővérem, sőt, három egyszerre, ezen felül van két itt tanuló unokaöcsém, elvileg barátaim is akadnak a Bagolykőben, bár... minderre nincs bizonyíték emlékek nélkül. És ne várja tőlem senki, hogy a puszta adott szóra hagyatkozzak. - Immáron sokkal nyugodtabban beszél, használt az a kis beiktatott szünet, míg a vélaszármazékot stírölte. Volt ideje összekapni kicsit a gondolatait, ennek hála most rendezettebben, de még mindig nem kicsit zavarosan adja elő a benne feltörő első gondolathullámot.