Van egy aprócska váróterem, ahol legfeljebb 2-3 diák ücsöröghet egyszerre egy hosszú, színes párnázással ellátott padon. A pad alja könyvespolc, mindenféle újságok és ismeretterjesztő irodalommal feltöltve, de akad néhány nagyon puha pokróc is. A fal leginkább élénk színekben pompázik, ám a legtöbb berendezési tárggyal egyetemben, szereti váltogatni a színeit.

A váróteremből két helyiség nyílik - az egyik egy használaton kívüli iroda/lakrész, a másik Riley irodája. Ez utóbbi csak rá van kötve a kastélyra, egyébként a doki házában van és a faluból is elérhető. Mivel így átjárót képez, az ajtók csak Riley jelenlétében (vagy engedélyével) nyílnak.

A rendelő első pillantásra egy gyéren bútorozott helyiség benyomását kelti, egy kényelmes gaucstól, két karosszéktől és két kis asztaltól eltekintve nincs bent más, mint falba süllyesztett szekrények. Amint belép azonban valamelyik páciens, a tér átalakul - a kopár falak, a bútorok huzata, puhasága és még a szőnyeg is alkalmazkodik ahhoz, amit látni szeretne. Természetesen nagyrészt illúziókról van szó, amelyek segítik, hogy az ide látogatók ellazuljanak és biztonságban érezzék magukat. Az egyetlen változatlan pont Riley ülőhelye - egy különös karosszék és a hozzá tartozó nyúlánk asztalka.

Egy nagy kupac könyvet szorongatva a két kezem között haladok végig a folyosón. Ebédszünet van, a legtöbben esznek is, én azonban egy falatot se tudok legyűrni már napok óta. Ez érződik a hangulatomon is. Feszült vagyok, kicsit talán mogorva is, és kényelmetlenül érzem magam a saját bőrömben. Mintha ki akarna robbanni belőlem valami, vagy meg akarnék szabadulni valamitől. A kellemetlen csak az, hogy fogalmam sincs, mitől. Pedig megszabadulnék én, ő de még mennyire.
Szóval ebédidő van. Ez tökéletes idő arra, hogy a könyveimmel megpakolva a táskám és a kezeim besurranjak az átriumba, ott pedig a pszichológusi rendelőbe. Gondolom ez is kihágás, de nem érdekel. Szükségem van egy csendes helyre, és a könyvtár mostanában nem az. Mindenfelé elsősök zizegnek, ami természetes. Év eleje van, igyekeznek megismerni a helyet, és rengeteg az új élmény. Én is voltam elsős, tudom, milyen az. Nem is hibáztatom őket, inkább magamat, amiért ilyen nyafka hangulatban vagyok. Tényleg ennem kéne, csak valahogy nem megy.
A kulcsokat otthonról hoztam el. Anya konferencián van. Sean pedig apánál, szóval ha minden igaz, mind a hárman Budanekeresden térnek nyugovóra ma is, és holnap is. Lehetnék otthon is, de a ház is frusztrál. Olyan helyet keresek, mely nyugodt és békés, ahova nem járok gyakran. Így esett a választásom az irodára. Szeretem ezt a helyet. Itt találkoztam először apával, és itt volt az első igazi gyerekszobám is. Elfordítom, belököm az ajtót, majd besétálok. A kulcsot a kis asztalkára dobom, a könyveimet pedig a dohányzóasztalra teszem. A táskámból is kiszedem a jegyzeteimet, majd a táskát a lerúgott cipőm mellé teszem. Muszáj tanulnom, egy csendes helyen. Így hát a szőnyegre telepedek, és kényelmesen elrendezem a könyveimet.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=817&post=587282#post587282][b]Warren Mina - 2016.04.16. 18:26[/b][/url]

Egy nagy kupac könyvet szorongatva a két kezem között haladok végig a folyosón. Ebédszünet van, a legtöbben esznek is, én azonban egy falatot se tudok legyűrni már napok óta. Ez érződik a hangulatomon is. Feszült vagyok, kicsit talán mogorva is, és kényelmetlenül érzem magam a saját bőrömben. Mintha ki akarna robbanni belőlem valami, vagy meg akarnék szabadulni valamitől. A kellemetlen csak az, hogy fogalmam sincs, mitől. Pedig megszabadulnék én, ő de még mennyire.
Szóval ebédidő van. Ez tökéletes idő arra, hogy a könyveimmel megpakolva a táskám és a kezeim besurranjak az átriumba, ott pedig a pszichológusi rendelőbe. Gondolom ez is kihágás, de nem érdekel. Szükségem van egy csendes helyre, és a könyvtár mostanában nem az. Mindenfelé elsősök zizegnek, ami természetes. Év eleje van, igyekeznek megismerni a helyet, és rengeteg az új élmény. Én is voltam elsős, tudom, milyen az. Nem is hibáztatom őket, inkább magamat, amiért ilyen nyafka hangulatban vagyok. Tényleg ennem kéne, csak valahogy nem megy.
A kulcsokat otthonról hoztam el. Anya konferencián van. Sean pedig apánál, szóval ha minden igaz, mind a hárman Budanekeresden térnek nyugovóra ma is, és holnap is. Lehetnék otthon is, de a ház is frusztrál. Olyan helyet keresek, mely nyugodt és békés, ahova nem járok gyakran. Így esett a választásom az irodára. Szeretem ezt a helyet. Itt találkoztam először apával, és itt volt az első igazi gyerekszobám is. Elfordítom, belököm az ajtót, majd besétálok. A kulcsot a kis asztalkára dobom, a könyveimet pedig a dohányzóasztalra teszem. A táskámból is kiszedem a jegyzeteimet, majd a táskát a lerúgott cipőm mellé teszem. Muszáj tanulnom, egy csendes helyen. Így hát a szőnyegre telepedek, és kényelmesen elrendezem a könyveimet.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=817&post=587318#post587318][b]Dorian Reeve Green - 2016.04.16. 19:43[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=817&post=587795#post587795][b]Warren Mina - 2016.04.17. 13:16[/b][/url]

Elhatároztam, hogy nem veszek tudomást a kopogásról, hiszen elméletileg nincs itt semmi, az ajtót pedig bezártam. Oké, ebben nem vagyok olyan nagyon biztos, mert a mozdulat nem rémlik, de hát miért ne zártam volna vissza, hiszen illegálisan vagyok itt, és nyilván azt nem akarom pont, hogy rám találjanak. Gondolom viszont, hogy a felügyelők meg nem kopognak, hanem bejönnek. Szóval kopogtattak egyszer. Felpillantottam, semmi. Kopogtattak még egyszer, megint semmi. Nem is foglalkoztam vele egészen addig, amíg a lenyomódó kilincs következtében ki nem nyílt az ajtó. Na ezért nem volt meg a mozdulat. Riadtan pillantottam fel Dorianra, aki éppen magyarázkodva kihátrált. Miért hátrált ki? Az ijedtségem csakhamar zavarba csapott át, ahogy felpattantam, és zokniban utána siettem a folyosóra.
- Hé, várj.
A karját sikerült elkapnom, és mielőtt még eltávolodott volna túlságosan, igyekeztem visszahúzni a nyugalmat adó falak közé. Nem a felügyelők voltak, nem azért jöttek, hogy lecsukjanak, mert reggel elcsentem a falról anyám kulcsát. Szerencsére.
- Anyu konferencán van, Budanekeresden. Én nem segíthetek?
Elmondanám neki, hogy egy csomó ilyen beszélgetést hallottam már, amikor gyerek voltam, de félek, hogy a falnak is füle van, anyának pedig ebből baja származhatna. Egyedülálló anyaként kellett megküzdenie azzal, hogy dolgozzon és neveljen engem is, szóval nem akaszthatott szögre, amikor épp jött hozzá valaki. Még mindig Dorian kezét fogom, észre se veszem, hogy talán illetlen dolgot követek el. Hihetetlen, hogy mennyit fejlődtem azóta, hogy nem igazán tudtam elviselni, ha valaki hosszabb ideig hozzám ér.
- Gyere be, komolyan. Csak tanulok, semmi komoly. Kellett egy csendes hely, ahol nem mászkálnak emberek. Beszélgessünk.
Mert kerülsz engem. Valahogy így folytatnám, azonban nem akarok rögtön veszekedni. Most viszont már óvatosabb vagyok, hiszen ellépve Doriantól az első, amit teszek, hogy bezárom az ajtót.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=817&post=592962#post592962][b]Dorian Reeve Green - 2016.05.10. 15:56[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=817&post=593456#post593456][b]Warren Mina - 2016.05.13. 07:21[/b][/url]

- Nyugtatót.
Úgy ízlelgetem a szót, mintha sosem hallottam volna, pedig de. Azt is tudom, hogy hol tartja az ilyen szereket anya, és azt is, hogy milyen bűbájok védik. Gyerekként az ember sok mindent hall, amiről a felnőttek azt hiszik, nem, vagy nem jegyzi meg a gyerek. Rossz hírem van, nagyon is meg van jegyezve a dolog. Szóval igen, tudom, hogy merre kellene keresni, ám az arcom olyan ártatlan marad, mint aki azt sem tudja, miről beszél.
- Miért kell neked nyugtató? Kérdezem a tekintetem Dorianon tartva. Nagyon érdekes a srác, néha vidám, barátkozós, néha csendes, elviselős, néha meg morcos, és kicsit olyan, mint aki függő. Nem hiszem persze, hogy így van, csak az érzést kelti bennem. Nem mintha az olyan jó lenne. Nagyon furcsa ez a srác, a barátnőjének biztos nem egyszerű a dolga. Még akkor sem, ha eléggé vonzó a kisugárzása. Érdekes dolog ez az elemezgetés, már régóta értem, hogy anya miért szereti csinálni, azon túl, hogy embereknek segíthet vele.
- Emberrablás?
Vonom fel meglepettem a szemöldökömet. Oké, nem hittem volna, hogy ez a mai beszélgetésünkben elő fog fordulni. Hirtelen fel se tudom fogni, hogy mire gondol, de amint eljut az agyamhoz a tudat, elnevetem magam.
- Óóóhoohóóó, szerinted bárki is azt gondolja majd, hogy éééén elraboltalak téged? Ha berobbanna az ajtó, hidd el, egyből a fordítottját gondolnák. Én csak itt tanulgatok békésen, erre bejössz, és ránk zárod az ajtót. Aztán ki tudja, mi történik velem. Én csak egy ártatlan kislány vagyok.
Olyan hitelesen mondom el a monológot, hogy a végére már majdnem el is hiszem, hogy valóban ez a helyzet. Bizony, én aztán nem raboltam el senkit. Hát hogy nézne az ki?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=817&post=595645#post595645][b]Dorian Reeve Green - 2016.05.22. 01:23[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=817&post=597203#post597203][b]Warren Mina - 2016.05.29. 17:54[/b][/url]

Rezzenéstelen arccal néztem végig, ahogy széttárta a karjait, és felelt. Belül viszont nevettem. Annyira nevetségesen képtelen volt a helyzet, ahogy ott állt velem szemben. Én magam viszont nem mutattam ki érzelmeket. Ezt a csodás képességet apámtól örököltem, bár néha abban se vagyok biztos, hogy neki egyáltalán vannak érzelmei. Nekem vannak, nem is kevés, aminek annyira nem örülök.
- Csak kérdeztem.
Felelem nyugodtan, amivel remélem, hogy még bosszantom is. Milyen érdekes, nem? Bosszantani akarom őt, pedig igazából nem ártott nekem. Valamiért viszont azt érzem, hogy haragszik rám, pedig nem ártottam neki, legalábbis fizikailag nem. Utoljára, amikor beszéltünk, akkor éppen csak…
~ Noel...~
Érzem, hogy a gondolat egy pillanat alatt leveri az eddigi jó kedvemet, a pillantásomat el kell kapnom, mert a szomorúság egyszerűen kiül rám. Nem is azért, mert fáj, mert hát fáj, miért is ne fájna? Hiszen nagyon hinni akartam a dologban. De hát ostoba is voltam, hiszen Anne az, akihez mindig visszajár, és inkább legyen így, mint, hogy mellettem megy hozzá. Azt viszont sajnálom, ha Doriannak ezzel fájdalmat okoztam. Valószínű, hogy ő is Anne iránt érez gyengéden. Állítólag elég sokan vannak így. Nem csoda, hiszen nagyon szép lány.
- Mi a franc bajod van neked velem?
Remélem nem hiszi azt, hogy az én hibám, hogy neki nem jött össze Anne. Nem igazán tartom azt valószínűnek, hogy nekem kellett volna védőgátként fellépnem. Amúgy meg de, ártatlanabb vagyok, mint a legtöbb elsőéves lány, akármilyen hihetetlen is.
- Tudod mit? Inkább menj a francba!
Annyira hihetetlenül felhúzott, hogy nagyon. Nem hiszem el, hogy tényleg így beszélt velem. Mérges vagyok, és komolyan, azt szeretném, ha inkább elmenne. Ha ennyire bunkó. Felfoghatatlan. Minden pasi totálisan egyforma.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=817&post=597559#post597559][b]Dorian Reeve Green - 2016.05.31. 01:08[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=817&post=597924#post597924][b]Warren Mina - 2016.05.31. 21:10[/b][/url]

Csak nézek rá, mint egy rendes birka, aztán meg utána, és nem is igazán fogom fel azonnal, amit mond. Aztán már csak a hűlt helye van, hogy mikor ment el, fogalmam sincs, de én csak nézek?
- Mi van?!
Nem sok hang jön ki a torkomon, inkább csak úgy tátogok, mint egy hal. Nem értem ezt a sok sületlenséget, amit itt összehord nekem. Most akkor milyen Ombozi meg milyen jajjongás? És miért lennék más, vagy éppen olyan, mint bárki más?
- Hát ez…
Még mindig csak állok ott, majd hirtelen ötlettől vezérelve elkezdem összepakolni a cuccaimat. Most már tuti biztos, hogy néhány hónap múlva elhasalok pár tárgyból, de hát nem lehet minden levitás jótanuló is egyben. Igazából az is nagyon nagy csoda, hogy idén sikerült átverekednem magam, az eredményeim pedig nagyon csúnyák voltak, talán ha egy kiválóm lett, az is körülbelül a csoda okán. Fogalmam sincs mi lelt. Most pedig eljutottam oda, hogy csak végezni akarok, és azt hiszem utána el kell húznom innen, jó messzire. Vagy addig. Lehet, hogy addig kellene.
- Hülye. Idióta. Barom.
Csapom bele a könyveimet egyeséve a táskámba. Nem rájuk haragszom, nem is magamra, hanem Dorianra. Egyrészt mert most nem tudok tanulni, másrészt mert ilyen csúnyán beszélt velem, harmadrészt mert nem képes elmondani, hogy mi a baja velem, csak bánt. Mekkora gonosz már, komolyan mondom. Hihetetlenül gonosz. Olyan, mint azok a fiúk, akik folyton megsirattatják a Navinés lányokat. Csak azért állnak szóba velük, hogy utána bántsák őket. Nem hittem volna, hogy Dorian is ilyen, de ezek szerint nagyon is. A cuccaimat felkapom, majd kiosonok, becsukva, és visszazárva az ajtót. Haza kell mennem.