31. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek:

Kérünk mindenkit, hogy ellenőrizzétek a drive-ban beadott multikarakterek esetén a hozzáférési beállításokat! Akiét nem tudjuk megnyitni vagy elolvasni, azét automatikusan elutasítjuk!
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Csonka-Ramholcz Zsombor összes RPG hozzászólása (184 darab)

Oldalak: [1] 2 3 4 5 6 7 » Le
Csonka-Ramholcz Zsombor
Mestertanonc Navine (H), Navinés pásztor, Navinés blogger, Valkűrök csapattag, Másodikos mestertanonc


Csupa haszon
RPG hsz: 401
Összes hsz: 1255
Írta: 2017. március 19. 10:19 Ugrás a poszthoz

Ráhel

Pár napja volt még csak Bogolyfalván, de igazság szerint eléggé megszerette a helyet. Kirill meggyőzte, hogy véletlenül sem fogja elvenni a szüleitől, csak valahol aludnia kell amíg nem jönnek érte. Bár a fiú nehezen hitt neki, de végül megtette. És azóta elkezdte élvezni az itt töltött időt.
Ma volt az első napja az előkészítőbe, és igazán élvezte ahhoz képest, hogy semmi ilyenhez nincsen hozzászokva. Amikor a szüleivel lakott egy házba, akkor ők azt akarták, hogy a legjobb neveltetésben részesüljön, ezért külön dajkát fogadtak neki. Az a nő minden idejét rászánta, és foglalkozott vele. Most nincs ilyen kiváltsága, mégis jól érzi így magát. Ráadásul ez a szőke lányka, akinek a kezét fogta éppen kivitte őt a játszótérre. Semmi panasza nem lehetett.
- És képzeld, még azt is megtanultam ma, hogy az a betűt hogyan kell írni - magyarázta tovább a dolgokat a szöszinek. Amióta elindultak a suliból, szinte be sem állt szája Mártonnak. Folyamatosan a nap eseményeiről beszélt, hiszen ez akkora élmény volt neki. Szinte pontról pontra elmesélte az egészet. Persze az egész nagy katyvasznak tűnt, hiszen össze vissza mondta, kezdve az ebéddel, folytatva a reggellel és most valahol a kora délelőttnél tarthatott. Ráhelnek rendesen figyelnie kellett, hogy el ne veszítse a fonalat.
- Hintázzunk! - csillant fel a szeme, amint megpillantotta az egész játszóteret. Persze azért továbbra és fogta Ráhel kezét, és várta a megerősítést, hogy tényleg odamehet.
Utoljára módosította:Csonka-Ramholcz Zsombor, 2017. március 19. 10:58
Csonka-Ramholcz Zsombor
Mestertanonc Navine (H), Navinés pásztor, Navinés blogger, Valkűrök csapattag, Másodikos mestertanonc


Csupa haszon
RPG hsz: 401
Összes hsz: 1255
Írta: 2017. március 19. 10:43 Ugrás a poszthoz

Lili

Márton először mászkált a nagy iskola falai között. Éppen az előkészítőből tartottak hazafelé újdonsült apukájával, amikor az közölte vele, hogy valamiért még gyorsan be kell mennie. A kisgyerekre pedig ráparancsolt, hogy el ne mozduljon a bejárati csarnokból. Hát persze.
Az első furcsa külsős fiú után már ott sem volt, nem kellett neki sok minden, hogy eltereljék a figyelmét. Követte a beöltözött fiút, és hirtelen már azt sem tudta hol van. És nem csak azért, mert nem ismerte az iskolát, hanem azért is, mert egy csomó ijesztően beöltözött ember volt ott. Kicsit a "testvére" rajzaira emlékeztették a fiút, amiket a házban szinte mindenhol meg lehet találni szétszórtan.
Hirtelen az arca elé beúszott egy agancsos lányka. - Wáá! - hőkölt hátra ijedtében a kisfiú, de amikor jobban megnézte, rájött, hogy az előtte álló valahonnan ismerős neki. Nem tudta volna pontosan beazonosítani, de máris barátságosabbnak tűnt neki az egész buli.
- Szia! Márton vagyok - mosolygott rá barátságosan, amikor összeszedte magát. - Elnézésedet kérem az előbbi furcsa hang miatt. Kicsit furcsa ez az egész nekem... - nézett újra körbe. Próbálta pontosan azokat a szavakat használni, amelyeket az intézetben hallott a doktorok és a hozzátartozóktól. Mert hát ha másra nem is, de erre jó volt az ott töltött ideje.
- Nem ismerjük egymást valahonnan? Sajnos a sok... - mutatott az arcára, mert fogalma sem volt róla mi történt a lány arcával, és nem akarta megsérteni. - ...miatt nem tudom beazonosítani.
Utoljára módosította:Csonka-Ramholcz Zsombor, 2017. március 19. 10:58
Csonka-Ramholcz Zsombor
Mestertanonc Navine (H), Navinés pásztor, Navinés blogger, Valkűrök csapattag, Másodikos mestertanonc


Csupa haszon
RPG hsz: 401
Összes hsz: 1255
Írta: 2017. március 19. 10:57 Ugrás a poszthoz

Ráhel

Mind a ketten nagyon szószátyár módba kapcsoltak, mintha teljesen egymásra hangolódtak volna.
- Azt én is remélem. Majd megkérem őket, hogy ne siessenek értem jönni, de azért meglátogathatnának - mondta mosolyogva. Még a szokásosnál is jobb hangulata lett attól a gondolattól, hogy akkor tud majd beszélni a szüleivel. El is határozta magát fejben, hogy bizony sokat fogja gyakorolni az írást. Elvette a lánytól a gumicukrot, és miközben bekapta egy mosolyt küldött a szöszi felé köszönetképpen.
- Sajnos még nem sok mindenkivel találkoztam, még csak ma volt az első napom. De mindenki nagyon kedves volt. És okos - tette hozzá, és komolyan bólogatott hozzá, hogy bizonyítsa mennyire komolyan is gondolja.
Hagyta, hogy Ráhel bekösse a cipőjét, sőt még egy kicsit előre is nyújtotta a lábát, hogy ezzel is segítsen. A versenyfelhívásra bólintott, és azonnal rohanni kezdett a hinta felé. Úgy érezte ő a leggyorsabb a világon. És láss csodát, ő is ért oda először.
- Én győztem! - ujjongott és a magasba emelte a kezeit és úgy ugrált hozzá. Aztán gyorsan belepattant a hintába. Egy kicsit ugrania kellett hozzá, ugyanis nem ért le a lába. Egy ideig kapálódzott velük, és össze-vissza dülöngélt, hogy beindítsa a szerkezetet, de elég nehezen ment neki.
- Ne segíts, menni fog - mondta a szőke lánykának, és tovább erőlködött, míg végül kilendült a hinta, és egy örömteli mosollyal a kisfiú elkezdte hajtani.
Utoljára módosította:Csonka-Ramholcz Zsombor, 2017. március 21. 14:10
Csonka-Ramholcz Zsombor
Mestertanonc Navine (H), Navinés pásztor, Navinés blogger, Valkűrök csapattag, Másodikos mestertanonc


Csupa haszon
RPG hsz: 401
Összes hsz: 1255
Írta: 2017. március 19. 11:34 Ugrás a poszthoz

Ráhel

A kisgyerkőc boldogan ad egy pacsit a lánynak, aminek igaz, hogy nincs valami nagy hangja, hiszen nem tud akkorát csapni, de nem is az a lényeg. Aztán percekig próbálkozik a hinta meglökésével, mire sikerül neki. Büszkeség tölti el, amikor a szöszi azt mondja neki, hogy elsőre még neki sem ment ennyire, és bizakodva nézi, hogy most viszont milyen könnyen löki be magát.
- Akkor nekem is ilyen könnyen fog menni, mint most neked - mosolyog a lánykára, miközben továbbra is hajtja a hintát. Ha egyszer megállna vele, akkor valószínűleg nem tudná újra elindítani. Jobb ez így.
- Igen. Azt hiszem senki más nem szeretnék ennyire, hogy vigyázzon rám - jelentette ki egy kis gondolkodás után. - Tudod van saját szobám is. És segít megtanulni gördeszkázni. Igaz, még nem megy annyira, de már csak idő kérdése. És lehet kapok egy kutyust is - mesélte csillogó szemekkel. - Bár ez lehet túlzás. Ezt még szerintem meg kell vele beszélnem... - gondolkodott el, ugyanis a kutya ötlete csak délelőtt ötlött fel benne, egyáltalán nem beszélt még erről vele. De szinte biztos volt benne, hogy meg fogja engedni.
- Milyen a nagysuli? - kérdezte, mert már hallott róla ezt-azt Kirilltől, de még egyszer sem vitte el. És ahogy látta nem is nagyon akarta. Bár az is lehet, hogy nem akarta a kisgyereket egyszerre ennyi változásnak kitenni. Ki tudja?
- Tudod egyszer majd egyszer én is oda szeretnék járni, csak nem tudom hogy anyáék addig nem visznek-e haza - magyarázta.
Utoljára módosította:Ardai Tánya, 2017. április 30. 11:13
Csonka-Ramholcz Zsombor
Mestertanonc Navine (H), Navinés pásztor, Navinés blogger, Valkűrök csapattag, Másodikos mestertanonc


Csupa haszon
RPG hsz: 401
Összes hsz: 1255
Írta: 2017. március 26. 15:11 Ugrás a poszthoz

Lili

Hát persze, most már megismerte a lányt. Az előkészítőben látta valamelyik szakkörön talán. Teljesen összezavarta az a sok bizé a fején a megítélőképességét. Aztán meg rendesen figyelnie kellett Lili magyarázatára, hogy a sok maszk és agancs között ne vesszen el. Teljesen új volt ez az egész neki.
- Hát, azt hiszem egy kifestést még lehet - mosolygott. - Viszont semmi pénzért nem venném el egyik szarvadat sem, jól áll neked - próbált bókolni, ahogy a nagyoktól leste el.  Aztán mintha csak akkor jutott volna eszébe Kirill, hátra pillantott a válla felett.
- Ő nem az apukám. Ő csak vigyáz rám - borult be kicsit az arca. Nem szerette ezt. - A szüleim majd el fognak értem jönni, ha itt az idő - mondta el ugyanazt a mondatot makacsul, amit az utóbbi 1 hónapban számtalanszor.
- De igen, itt van. Valami fontos dolga támadt - bólintott. Aztán tekintete újra a járkáló emberekre tévedt. Mindenki furcsa ruhában volt, sőt még pár zenélő embert is látott. Kirill, magatartás ide vagy oda, neki is kellett valami, hogy ne tűnjön ennyire ki az emberek közül.
- Akkor hol fogod megcsinálni azt a bigyót? - kérdezte meg, hiszen már elég izgatott volt miatta. Reményei szerint azonnal követheti a lányt. Közben pedig azért felteszi a következő kérdést, ami felötlik benne.
- Tulajdonképpen itt mindig így öltöznek az emberek? - nagyon remélte, hogy a válasz nem lesz, de hát az ember soha nem tudhatja. Főleg akkor nem, ha még csak félember.
Utoljára módosította:Csonka-Ramholcz Zsombor, 2017. március 26. 15:12
Csonka-Ramholcz Zsombor
Mestertanonc Navine (H), Navinés pásztor, Navinés blogger, Valkűrök csapattag, Másodikos mestertanonc


Csupa haszon
RPG hsz: 401
Összes hsz: 1255
Írta: 2017. május 8. 19:55 Ugrás a poszthoz

Délre várva


A leghátsó padban ücsörgött. A szék olyan nagy volt neki, hogy a lába nem ért le, ezért azokat ide-oda lóbálta a levegőben. Rajta kívül már csak a tanár és Flóra voltak. A hátizsákja már összepakolva hevert az asztal lábánál. Kirillnek már egy fél órája ott kellene lennie. Ezt onnan tudta, hogy az egyik legelső dolog volt, amit megtanult az óra. Még a dadustól tanulta, akit szülei béreltek fel a nevelésére, és hogy napközben lefoglalja magát. Túl sok volt az energiája, és ezt valakivel le kellett dolgoznia. Néha kimentek a parkba, de volt egy külön játékuk csak kettőjüknek. De azok az idők elmúltak. A fiú még remélte, hogy egyszer láthatja dadusát. Ennél viszont még fontosabb volt, hogy szülei végre érte jöjjenek.
Fújtatott egy nagyot, ahogy várakozott. A padba karcolt mintákat kezdte el tanulmányozni. Semmi értelmük nem volt. Flóra leült mellé, de nem igazán beszélgettek. Ha pedig igen, akkor is csak fél szavakban válaszolt. Minden második pillantása ugyanis az ajtóra esett. Aztán megjelent benne egy férfi. Elsőre fellélegzett, hogy Kirill végre megjött, de nem a megszokott arccal találta szembe magát. Szomorúság költözött az arcára. Biztos volt benne, hogy a szemüveget viselő a mellette ücsörgő lányért jött. Ő maradt utoljára.
Csonka-Ramholcz Zsombor
Mestertanonc Navine (H), Navinés pásztor, Navinés blogger, Valkűrök csapattag, Másodikos mestertanonc


Csupa haszon
RPG hsz: 401
Összes hsz: 1255
Írta: 2017. május 8. 20:17 Ugrás a poszthoz

Délre várva


Éppen a cipője orrát leste, amikor a tanár odasétált a padjukhoz. Azt gondolta, hogy biztos Flórát viszi majd, de meglepődésére az ő nevét hallotta.
- Márton, érted jöttek - szólt a nő lány hangján. A fiú szerette ezt a tanárt. Kedves volt, és megértő. Mindig figyelt rá. Bár ez általában így volt a tanárokkal. Valószínűleg a nagyok iskolájában már nincs így.
- Tanárnő, én nem ismerem ezt az embert - tágult ki a kisfiú szeme. Kiskorába elég rémmesét halott a bácsikról, akik cukrot osztogatnak és közben gyerekeket rabolna. Szülei pedig állandóan azzal nyaggatták, hogy ne álljon szóba idegenekkel. Na, ha már ezt nem tartotta be, akkor legalább a nem megyünk el idegennel szabályt muszáj volt. Szerette Kirillt, és az iskolát is. Meg a szülei is ide jönnek érte. Őt ugyan nem fogja holmi jött-ment bedobni egy kocsiba, és elhajtani vele a következő országig.
Mindenesetre felállt, mert elhaló hangját a tanár már valószínűleg nem hallotta, kénytelen volt utána mennie. A nő leült, mint aki jól végezte dolgát. Sóhajtott, feldobta a hátára a táskát, és odasétált a várakozóhoz. Nem nézett rá, csak az ismerőst nézte.
- Tanárnő, én nem ismerem - ismételte meg az előbbi mondatát, hátha most nem fog süket fülekre találni a mondanivalója.
Csonka-Ramholcz Zsombor
Mestertanonc Navine (H), Navinés pásztor, Navinés blogger, Valkűrök csapattag, Másodikos mestertanonc


Csupa haszon
RPG hsz: 401
Összes hsz: 1255
Írta: 2017. május 8. 20:37 Ugrás a poszthoz

Délre várva


Nem a tanár válaszolt, hanem az ajtóban toporgó férfi. A gyerek összeráncolta a szemöldökét, és a száját egy vonallá préselte össze, ahogy az idegen felé fordult. Nem tetszett neki. Szemüvege mögül a szeme valami egészen unszimpatikus érzelmet keltett a fiúban. Ráadásul a szakálla sem tetszett neki.
- Ha Kirill azt akarja, hogy elmenjek, akkor jöjjön ő ide értem - jelentette ki határozottan, és kezét összekulcsolta mellkasán. Úgy nézett ki, mint egy apró bomba, amikor bármikor kirobbanhat. És a tanár ezt tökéletesen tudta. Márton dühkitörése most senkinek nem hiányozna.
- Figyelj csak, én tudom, hogy Zsombor ismeri ezt a férfit. Sőt, megbízik benne. Valószínűleg ő is most valahol Kirill környékén van. Menj csak nyugodtan - bátorította. De a kisgyerek nem is figyelt rá. Összeszorította a szemeit apróra, és úgy nézte a férfit szúrósan. Tovább fixírozta a férfit. A ruháját, az arcát, mindent megnézett rajta tetőtől talpig.
- Én nem bízom benned - jelentette ki kertelés nélkül.
Csonka-Ramholcz Zsombor
Mestertanonc Navine (H), Navinés pásztor, Navinés blogger, Valkűrök csapattag, Másodikos mestertanonc


Csupa haszon
RPG hsz: 401
Összes hsz: 1255
Írta: 2017. május 8. 21:01 Ugrás a poszthoz

Délre várva


Végighallgatta a férfi beszédét, és utána egy pillanatig csöndben gondolkodott. Szinte hallani lehetett, ahogy a fejecskéjében kattognak a kerekek.
- Inkább megvárom itt Kirillt - határozta el, és azzal a lendülettel levetette magát az első székre amit talált, hogy biztosítsa a másik kettőben, hogy ő aztán tényleg nem fog elmenni egy ismeretlennel.Ráadásul nem egy olyannal, aki még nem is tetszett neki. - Üzenem Kirillnek, hogy ha kell, akár éjfélig is várok rá - bólintott egyet, és rádőlt a szék támlájára. Szinte biztos volt benne, hogy őt onnan nem fogják elmozdítani.
Közben jöttek Flóráért is, és arra az egy pillanatra a fiú arca felengedett az állandó grimaszból, és rávillantott egy mosolyt a lánykára, sőt még integetett is neki.
- Egy kicsit magukra hagyom. Talán jót tesz. Elmegyek a kulcsért, addig próbálják megbeszélni a dolgot - jelentette ki a nő a férfinak. Biztatóan nézett rá, és kiment.
Márton egy ideig csöndben nézte a férfit. - Nem bízok benned. Valamit titkolsz - bukott ki belőle gyermeki őszinteséggel.
Csonka-Ramholcz Zsombor
Mestertanonc Navine (H), Navinés pásztor, Navinés blogger, Valkűrök csapattag, Másodikos mestertanonc


Csupa haszon
RPG hsz: 401
Összes hsz: 1255
Írta: 2017. május 8. 21:51 Ugrás a poszthoz

Délre várva


Igazából nagyon felizgatta a gyerek fantáziáját azzal a titokkal, de tudta, hogy most nem hátrálhat meg.
- Csak arra vársz, hogy kilépjek az ajtón, aztán meg jön a furgon. Meséltek róla, nem vagyok annyira buta - vágta a férfi arcába. Száját lebiggyesztette, panaszosan nézett a másikra. Mintha ellopták volna a cukorkáját. Lábát megint lengetni kezdte, hogy ledolgozza a fölösleges energiáit. Csak így tudta megakadályozni a dühkitöréseket.
- Senkinek nem kell egy olyan gyerek mint én, hidd el! Nem tudsz eladni. És váltság díjat sem tudsz ajánlani. Senki nem tudja hová mentek a szüleim - kezdett őrült hadoválásba, és amennyire eddig nem akart semmit mondani, most annyira dőlt belőle a szó. Még a kezét is kiengedte a görcsös szorításból, és hadoválni kezdett vele. Persze nem annyira, hogy Southot arcon csapja, de azért elég közel volt hozzá. Sose baj, ha fél tőle az ellenség, ha csak ennyire is.
Csonka-Ramholcz Zsombor
Mestertanonc Navine (H), Navinés pásztor, Navinés blogger, Valkűrök csapattag, Másodikos mestertanonc


Csupa haszon
RPG hsz: 401
Összes hsz: 1255
Írta: 2017. május 8. 22:10 Ugrás a poszthoz

Délre várva


Egy kicsit megnyugodott a férfi mondataira. És igen, továbbra is ott volt a sejtése, hogy a férfi valami rosszban sántikál. Emellett viszont komolyan gondolkodni kezdett azon az opción, hogy vele menjen.
Elhűlt arccal pillantott a férfira. Semmi pénzért nem maradt volna ott a teremben. Felpattant a helyéről, és a férfi mellé lépdelt.
- De figyelmeztetlek, hogy ha mégis ellopnál, akkor addig kiabálok, amíg el nem megy a hangom, vagy ki nem tesztek valahol - mondta fenyegető hangsúllyal a fiú. Rántott egyet hátizsákja pántjain, aztán elindult kifelé a folyosón.
Egy ideig csak bandukoltak egymás mellett, amíg mind a ketten lehiggadnak egy kicsit, aztán érdeklődő arckifejezéssel fordult a férfi felé.
- Mellesleg, mi a titok?
Csonka-Ramholcz Zsombor
Mestertanonc Navine (H), Navinés pásztor, Navinés blogger, Valkűrök csapattag, Másodikos mestertanonc


Csupa haszon
RPG hsz: 401
Összes hsz: 1255
Írta: 2017. május 26. 21:00 Ugrás a poszthoz

Lexa


Igazából nem tudta mit kéne csinálnia. Egyszerűen csak úgy érezte, hogy meg fog fulladni, hogy nem bírja tovább. Rémült tekintettel nézett körül az osztályban, ahol körülbelül 10 gyerek foglalt helyet. Valószínűleg szünet lehetett, mert mindegyik összetömörülve volt körülötte, és őt nézték. Nem értette a helyzetet, nem tudott róla, hogy bármit is csinált volna, ami miatt rá kéne figyelni. Éppen az ellenkezője. Nem szólalt meg. Nem tudott. Ahogy akkor sem, amikor tíz szempár figyelte a reakcióját.
Egyszerűen fogta a táskáját, és kiment a teremből. Gyors léptekkel, de inkább tűnt úgy, mint akinek sürgős dolga van, mint aki menekül. Aztán a folyosóra érve szaladni kezdett. Bárhová, csak el a figyelő szempárok kereszttüzétől.
Egészen az udvarig ment, ahol nem talált senkit. A falnak vetette a hátát, és a keze remegni kezdett. Gyors mozdulatokkal kitárta a táskáját, és egy ceruzát és papírlapot vett elő. Meg egy könyvet, hogy legyen min rajzolni. Aztán elkezdte a vonalakat húzogatni. Ez mindig megnyugtatta.
A teste és elméje szép lassan lecsendesedett, mintha a vonalak meghúzásával kiadhatná minden fájdalmat a papírnak. Aztán meghallotta a hangot nem sokkal mellette. Összerezzent, és nem bírt mozdulni. Úgy érezte magát, mint aki lebukott bújócskázás közben, de még reménykedik benne, hogy nem ismerték fel az arcát, így nem lesz nagyobb gondja.
Aztán a lány leguggolt hozzá, és már nem tudott nem ránézni. Kék tekintete valami olyat üzent, hogy "Kérlek ne haragudj rám". Mert igen, pontosan tudta, hogy órán kéne ülnie az osztályban. De nem tudott. Ahogy most sem tudott megszólalni. A félelemtől, ami mindig benne bujkált.

Csonka-Ramholcz Zsombor
Mestertanonc Navine (H), Navinés pásztor, Navinés blogger, Valkűrök csapattag, Másodikos mestertanonc


Csupa haszon
RPG hsz: 401
Összes hsz: 1255
Írta: 2017. június 20. 12:05 Ugrás a poszthoz

Lexa


Amikor a rajzról tett megjegyzést, a fiú tekintete újra a saját művére esett. Az arcáról nem lehetett leolvasni semmilyen érzelmet, egyszerűen csak nézte a lapocskát. Sok vonalat húzott, amik együttesen egy ember bal arcát rajzolták ki. A papír piszkos lett attól, hogy a kezével bele-bele nyúlt a grafitba, és kissé elhúzta azt. A bal kézéle teljesen szürke volt már.
Az újabb kérdésre újra kékjeit a lányra emelte. Mondta volna, hogy "Nem, csak rám néztek" vagy hogy "Láthatatlan akarok lenni", de nem tudta. A lány még túl új volt neki ahhoz, hogy bármit is mondhasson neki. Képtelen volt rá. És nem tudta eldönteni, hogy ez jó érzéssel tölti el, vagy még inkább megrémíti.
A táskájához nyúlj, és előhúzott belőle egy mappát. Nem volt egy szépen elrendezett valami. A benne lévő lapok sarkai kilógtak, és így a mappa jobban hasonlított egy csillagra, mint egy téglalapra. Benne voltak a rajzai. A legtöbb fekete-fehér volt. És a meg-nem-értettséget tükrözte. Azt, amit a kisfiú a suliban is érez. Azt, amit a szülei halála óta nem tud helyettesíteni a szívében.
Kivett belőle egy üres lapot, és a lánynak adta. Aztán egy ceruzát is. Mert számára könnyebb volt a kommunikáció rajzokkal, mint bármilyen másik módon. Nem mondta a lánynak, mit vár el, vagy mit kéne tennie. Mert nem akarta. Azt szerette volna, ha a barna olyat rajzolna, ami üzenetet mond a számára. És igazából már azzal is üzen, ha egy vonalat rajzolna neki.
Csonka-Ramholcz Zsombor
Mestertanonc Navine (H), Navinés pásztor, Navinés blogger, Valkűrök csapattag, Másodikos mestertanonc


Csupa haszon
RPG hsz: 401
Összes hsz: 1255
Írta: 2017. június 20. 12:13 Ugrás a poszthoz

Charlotte


Éppen a folyosón sétált vissza az osztályba. Csak wc-re kéredzkedett ki, és biztos volt benne, hogy a legutóbbi szökése után pár perc után utána fognak jönni, ha nem megy vissza. De akkor meghallotta az egyik szobából kiszűrődő zenét. Egy ideig csak ácsorgott ott a folyosó közepén, és latolgatta az esélyit, hogy elmehet-e megnézni mi történik. Természetesen a kíváncsiság győzött.
Követte az angyali hangot, és csak hamar odaért egy teremhez, ahol egy lány énekelgetett. Teljesen egyedül volt. Ő pedig megállt az ajtóban, és onnan nézte. Gyönyörű volt az éneke, szinte teljesen elkápráztatta a fiút. És nem is akarta ezért megzavarni.
Csak ott állt, és hallgatta a lányt egészen a szám végéig.
- Ez gyönyörű volt - mondta elképedve, és mosolyogva egyszerre. Az nem zavarta, hogy most valószínűleg megijesztette a lányt.
- A hangod mint... - mint egy angyalé - akarta mondani. De aztán rájött, hogy ez talán túlzás, hiszen még nem is ismerik egymást.
- Márton vagyok - kapott észhez, és a lányra mosolygott.
Csonka-Ramholcz Zsombor
Mestertanonc Navine (H), Navinés pásztor, Navinés blogger, Valkűrök csapattag, Másodikos mestertanonc


Csupa haszon
RPG hsz: 401
Összes hsz: 1255
Írta: 2017. június 20. 12:36 Ugrás a poszthoz

Széphangúúú


A lány teljesen megilletődik, és ettől a fiú is. Mármint ő aztán nem akarta megzavarni a  barna nyugodt perceit, vagy a magánéletében vájkálni, csak érdekelte a hang forrása. És bármennyire is rosszul jöhetne ez most ki, egyáltalán nem bánta meg. A zene mindig is azok közé a dolgok közé tartozott, amit szeretett, és érdekelte. A kutya mellett ez volt a másik kedvenc tevékenysége, habár annyira nem értett hozzá.
- Öhm...de van... - vakargatta a tarkóját. - Én csak...meghallottam az éneked, és hát...elterelted a gondolataimat arról, hogy vissza kéne mennem - mosolygott. Ó igen, ez volt Márton élete első flörtszerűsége. Igazi nagyfiú lesz lassan. Lassan, de magabiztosan.
- Szia - sóhajtotta nevetve. Igazából mind a ketten elég furán festhettek, ráadásul egy külső szemlélő biztos kinevette volna ezt a beszélgetést, és ahogy fel volt építve. De ez zavarta őt a legkevésbé őt. Pláne, amikor a lány felé fordult. Nem csak a hangja, de a kinézete is angyali volt. És ez biztosította róla Mártont, hogy ő ugyan nem akar visszamenni az unalmas irodalomra.
Belépett a terembe, de persze nem túl közel a lányhoz. - Mióta játszol? Nagyon ügyes vagy - próbálkozott a maga ügyefogyott módján.
Csonka-Ramholcz Zsombor
Mestertanonc Navine (H), Navinés pásztor, Navinés blogger, Valkűrök csapattag, Másodikos mestertanonc


Csupa haszon
RPG hsz: 401
Összes hsz: 1255
Írta: 2017. június 20. 21:37 Ugrás a poszthoz

Széphangúúú


Konkrétan megijedt, amikor a lány azt hitte, hogy ez valami rossz dolog. Elszúrta a mondatot valahol, ha így jött ki ez az egész.
- Nem, ne kérj bocsánatot - intett a kezével is nemet megerősítésképp - Én úgy értettem, hogy sokkal jobb itt. És...elvarázsoltál - próbálkozott újra, hátha így jobban megérti Charlie mit is akart igazából.
A furcsa köszönés után beljebb lépett. Eléggé a közepébe vágtak az ismerkedésnél, és hát...le kellett futni a normális köröket is. Kezdve a köszönéssel.
Csak úgy itta a lány szavait. Sosem találkozott még ilyen érdekes lánnyal.
- Igaza van, tényleg nagyon tehetséges vagy - mosolygott a kisfiú, aztán zavartan felnevetett. Nem szokta meg, hogy a saját közegében van. A nagyokkal könnyű volt. Nem voltak elvárások, csak hogy legyen jól nevelt, de ezt a dajkája már régen megtanította neki. Ezen kívül mindegy volt nekik mit mond, az mindig aranyos és jópofa. Viszont a lánnyal nem így volt a helyzet.
- Hát...nem mondanám. Inkább csak...akkor jó, ha értem. Vagy ha érdekel. Amikor kisebb voltam, mindig rákényszerítettek olyan dolgokra, amiket nem akartam. Kirillel most jobb - vont vállat a fiú.
- Én mostanság kezdtem el gitáron tanulni, de még nem megy igazán - ült le a lány mellé. - Amúgy semmilyen hangszerhez nem értek... - magyarázkodott. Egy picit még nézte a billentyűket, aztán a lány felé fordult. - Inkább játssz még nekem - kérte. Csak akkor tűnt fel neki, milyen közel vannak egymáshoz. Sose volt senkihez ilyen közel még, és ez kicsit megrémítette. És össze is zavarta.

Csonka-Ramholcz Zsombor
Mestertanonc Navine (H), Navinés pásztor, Navinés blogger, Valkűrök csapattag, Másodikos mestertanonc


Csupa haszon
RPG hsz: 401
Összes hsz: 1255
Írta: 2017. június 28. 00:01 Ugrás a poszthoz

Széphangúúú


Teljesen ledöbbent, hogy a lányt ő hallotta elsőként. Persze csak a külsősök közül, mert a család nem számít ilyenkor. - Pedig szerintem mindenkinek hallania kéne. De ha énekes leszel, így is lesz - bólint, mintha ez ilyen egyszerű lenne, és a világ rendjébe tartozna.
- Csak addig lakok vele, amíg a szüleim nem jönnek értem. Biztos vagyok benne, hogy egyszer majd eljönnek, és hazavisznek. Csak nem tudom mikor - vont vállat, mintha ez egyáltalán nem lenne fontos. - Biztos jó lehet velük - mondta, mivel számára ez továbbra sem jelentett semmi különöset. Ismerte Thomas igazgató urat, de nem nagyon beszélgetett vele még. Csak akkor amikor elsuhant mellette a folyosón, és ráköszönt.
- Azt hiszem arra még nem lesz szükségem - kacagott fel a lány hirtelen fellelkesülésén. - Nemrég kaptam a hangszert a szülinapomra - mosolygott büszkén, mintha az, hogy tizenegy éves, valami nagyobb hatalommal járna. Pedig semmivel nem érzi magát többnek, csak kapott egy rakat menő cuccot a bulin, amit Kirill szervezett neki. Igazából az is jó volt, csak a szüleit hiányolta. De persze biztos fontos dolguk akadt.
Ámuldozva hallgatta, ahogy a lány játszott. Nem csak játszott, hanem NEKI játszott. Olyan megtisztelő volt neki, hogy nem csak akkor hallhatja az angyali hangját, amikor belopakodik, mintha valaki azt mondaná neki, hogy ő lehet az első ember, aki szárnyakkal repülhet következmény nélkül. Mert bizony egyszer nagyon szerette volna kipróbálni milyen lehet madárnak lenni.
A szám végénél a lány szemébe nézett, és arcáról a megdöbbentség és a féktelen öröm árulkodott. - Gyönyörű volt. Nem is tudom hogy csinálod - ámuldozott. - A hangod, meg a gitár... - felemelte kezét, aztán mint aki nem találja a szavakat, és feladja a küzdelmet, úgy ejtette le. - ...eszméletlen.
Már nem is zavarta annyira a kettejük között lévő pici tér. Mintha megszokta volna. Nem feszélyezte a helyzet. A lánnyal pedig mintha máris barátságot kötött volna. Ez boldogsággel töltötte el, és akaratlanul is elmosolyodott a gondolatra.
Megszólalt a csöngő. Már csak öt perc volt az órából. - Lassan vissza kéne mennem - szontyolodott el egyből.

Csonka-Ramholcz Zsombor
Mestertanonc Navine (H), Navinés pásztor, Navinés blogger, Valkűrök csapattag, Másodikos mestertanonc


Csupa haszon
RPG hsz: 401
Összes hsz: 1255
Írta: 2017. augusztus 19. 16:00 Ugrás a poszthoz

Doktor úr


Nem szerette ezeket a foglalkozásokat. Mindenféle kérdést tettek fel neki, ő pedig nem tudott rájuk választ adni. Az agya leblokkolt, és a szavak nem jöttek a szájára. Félt. Minden egyes szótól, amit kimondana, ha tudna.
Már kezdte megszokni azt a másik nőt. Ő nem akaratoskodott, és mindig hagyta, hogy a füzetébe firkáljon egész órán. Erre most valaki máshoz kellett mennie. Új embe, de legalább a régi környezetben. Azt hiszik ez majd segít majd. De nem hitt ebben.
Vázlatfüzetét magához szorítva kopogott be az ajtón. Hallgatódzott, hogy biztosan meghallja majd az új doktorát. Nem szerette volna, ha már első alkalommal kapna valami rossz pontot. Persze az átlagos némaságot nem számítva, mert az alapjáraton nem volt az emberek kedvence.
Amint meghallotta a szót, ami beengedést adott, a kilincsért nyúlt. Próbált minél gyorsabban és hangtalanabbul belépni, és elfoglalni a szokásos helyet. Nem akarta ezzel is zavarni a bent ücsörgőt.
Csonka-Ramholcz Zsombor
Mestertanonc Navine (H), Navinés pásztor, Navinés blogger, Valkűrök csapattag, Másodikos mestertanonc


Csupa haszon
RPG hsz: 401
Összes hsz: 1255
Írta: 2017. augusztus 20. 20:53 Ugrás a poszthoz

Doktor úr


Megérkezett. Különleges érzelem egyelege kezdte el körbelengni, ahogy az ismerős ajtó előtt toporgott. Egyszerre félt és volt izgatott attól, ami nemsokára jön. Dehát ez nem furcsa, hiszen minden ember így reagál a változásra. Mégis Zsombinak ez most valahogy más volt. Nem tudta volna megmondani miért, de akkor is. Amikor a szüleinek a halálsikolyát hallotta, ez az érzelem a rettegéssel párosult egészen addig, amíg Kirill el nem jött érte, és haza nem vitte. Persze ez az érzés még ott is kísértette egy ideig, de nem olyan erőteljesen, mint előtte.
A hangra belépett a szobába. Az volt a terve, hogy minél előbb elfoglalja a szokásos helyét, de ez kudarcba fulladt. Az ajtónyílásban ácsorogva nézett körbe. A hely egyszerre volt beki ismerős és idegen. Az elrendezés más volt, a bútorok viszont szinte ugyanazok. Kissé megzavarodott, és végül letottyant az ajtóhoz legközelebb álló ülőalkalmatosságra. Bármikor jól jöhet ez, ha úgy dönt, hogy menekülni akar. És ahogy így körbenézett, szinte egyértelműen elkönyvelte ezt magában.
Az új doktorról nem tudott sokat, de első látásra nem tűnt gonosznak. Semmi olyat nem talált rajta, ami megijesztette volna, még egy mosolyt is kapott, amelyre ugyan nem reagált semmit, de magában hálát adott érte. A reakció most egyszerűen túl nagy kérés lett volna felé.
Csonka-Ramholcz Zsombor
Mestertanonc Navine (H), Navinés pásztor, Navinés blogger, Valkűrök csapattag, Másodikos mestertanonc


Csupa haszon
RPG hsz: 401
Összes hsz: 1255
Írta: 2017. szeptember 16. 22:34 Ugrás a poszthoz

Doktor úr


Nézelődik. Felméri a tárgyakat, azok elhelyezkedését, súlyát, koordinációs pontját tőle. Mindent tudni akar az újonnan kialakult helyről. Ugyanezt teszi az új férfitől. Először is furcsa, hogy nem egy nő. Az ellenkező nem mindig anyáskodik felette, ami hol jó, hol nem. Mert egyszerre van a figyelem központjában, és érzi annak szeretetteljes hatását. De már nincs anyja. Se apja.
A kérdésre odakapja a fejét. Kék szemét először a férfin nyugtatja, majd a puffon, amire rámutatott. Nem tudja kimondani, de az, hogy a tekintetével összekötötte a két dolgot, egyfajta engedélyként funkcionált számára. Nem. Képes. Kimondani. Rossz. Beszélni akar, de nem tud.
A férfi újabb kérdést tett fel, amire kinyitotta a száját. Meg akart szólalni végre. Be akarta bizonyítani, hogy neki bizony hangja is van, és képes önállóan mondatokat alkotni. De semmi.
A tehetetlenség csak még jobban elkezdte frusztrálni, és végül ahelyett ,hogy válaszolt volna, előkapta a füzetét, és rajzolni kezdett. Így nyugtatta le saját magát, és a gondolatait is. Erős vonalakat húzott, dühből. Aztán fokozatosan engedett. Inkább már a rajzra figyelt, és nem a tehetetlenségre, ami rá tört.
- Zsombor - nézett a férfira. Annyira megnyugodott, hogy rajzolás közben megszokta a környezetét, az embert is beleértve. De egyenlőre nem volt valószínű, hogy többet is kimondjon. Még ezt is nehéz volt.
Csonka-Ramholcz Zsombor
Mestertanonc Navine (H), Navinés pásztor, Navinés blogger, Valkűrök csapattag, Másodikos mestertanonc


Csupa haszon
RPG hsz: 401
Összes hsz: 1255
Írta: 2017. szeptember 17. 11:43 Ugrás a poszthoz

Doktor úr


Csak távoli hangként érzékelte, ahogy a férfi mozgott és beszélt. Hallotta, felfogta, de mégis inkább koncentrált a rajzára. Sötét volt, csak grafitceruzát használt, pedig az egyik születésnapjára egy egész rajzkészletett kapott Lexától. De abból is csak a sötét színű ceruzákat vette ki. A furcsa az, hogy néhány élénk színű sem a helyén volt, bár arra gondolt, hogy a kutya véletlen kiborította, és Kirill próbálta visszarendezni mire hazaért. Ki tudja.
Nem akart ránézni a férfira, mert kizökkentette a gondolatmenetéből, de nem volt nagyon más lehetősége. Kékjeit ráemelte, aztán bólintott. Ez nem volt olyan nehéz. Bár általában annyira meg szokott ijedni az idegen környezettől és emberektől, hogy teljesen lefagy, és még erre sem képes. De a rajzolás mindig segít neki, ez a támasza.
Visszatért a rajzoláshoz, de persze közben tökéletesen tisztában volt vele, hogy mi történik körülötte. Ha a férfi megmozdult, minden egyes idegrezdülését meghallotta volna, és ha bármi gyanusat vett volna észre, azonnal odakapta volna a fejét. Ha pedig egyenesen ijesztőt, akkor a közelben lévő ajtó felé menekült volna. Szerencsére tudta hol van a kis tavacska, és egyenesen oda vette volna az útját. Az a hely megnyugtatta, és nem zavarta senki.
A rajz lassan készült. Aztán egyszer csak abba maradt. Az érzelmei lenyugodtak, és nem volt szüksége már a vonalak húzogatására.
Csonka-Ramholcz Zsombor
Mestertanonc Navine (H), Navinés pásztor, Navinés blogger, Valkűrök csapattag, Másodikos mestertanonc


Csupa haszon
RPG hsz: 401
Összes hsz: 1255
Írta: 2017. szeptember 19. 21:30 Ugrás a poszthoz

Doktor úr


A vonalak húzogatása mindig megnyugtatta. Már a szüleivel történt tragédia előtt is, de azóta ez csak felerősödött. Nem volt még egy ilyen dolog. Sehol, és semmikor nem érezte biztonságban magát, csak ha rajzolhatott. Még este sem, ezért aludt a szekrényben. Egyszerűen félt, hogy bármelyik percben újra megtörténhet a szörnyűség. De amikor valamit alkotott, az szinte halálos nyugalommal lepte el, mintha már mindegy is volna.
Megállt. Nem voltak tovább a vonalak. A férfire nézett, az pedig vissza rá. Nem értette. Az előző pszichológus akihez járt mindig faggatta, és meg akarta nézni mit rajzol. Sőt olyan is volt, amikor megkérte, hogy fessen neki valamit. Zsombi már nem emlékezett a történet végére, csak hogy kissé dühös lett. Aztán valami elpattant. Ennyi. Homályos volt.
Az írás felvetésére csak az orrát húzta. Nem szeretett írni. A rajzolás jobban ment neki, és kész. Viszont az utána lévő lehetőség már igenis felkeltette az érdeklődését. Bólintott, és rámosolygott a férfira. Szimpatikusnak találta. Nem látott rajta semmi hamis érzelmet, vagy olyan viselkedést, mintha azt kényszerből tenné. Az emberek nem tudnak hazudni anélkül, hogy ez a testbeszédükből ne látszódjon, és ezt Zsombi nagyon is jól tudta. De ebben az esetben semmi. Talán a férfi tényleg nem akart rosszat.
Ebből a megfontolásból gondolta azt a fiú, hogy akkor most éppen itt az ideje, hogy kicsit közelebb üljön. Ráadásul olyan messziről nem is lehet annyira megtanulni a dolgokat, mintha az ember közvetlen közelről nézné. Fogta tehát a kis füzetét, a ceruzáját, és közelebb araszolt. Otthagyta a biztos helyét, és kettővel arrébb ült, így már csak egy méter választotta el őket egymástól. Elsőre még Zsombi maga is megijedt, hogy hirtelen ennyire veszélybe sodorta saját magát, de egy perc néma várakozás után megnyugodott. A férfin ugyanaz látszódott, mint messzebbről. Nyugalom, és az esély a bizalomra.
Csonka-Ramholcz Zsombor
Mestertanonc Navine (H), Navinés pásztor, Navinés blogger, Valkűrök csapattag, Másodikos mestertanonc


Csupa haszon
RPG hsz: 401
Összes hsz: 1255
Írta: 2017. szeptember 20. 23:26 Ugrás a poszthoz

Doktor úr


Furcsa volt az új helyen. Körbe kémlelt mindent, de legfőképpen a dokit. Közelebbről már jobban látszódtak a vonásai, és ami a fiút legfőképpen érdekelte, a szeme. Ugyanis a szem a lélek tükre, és Zsombi bármennyire is fiatal volt, ő ezzen mondat alapján ítélte meg az embereket. Eddig egészen jól.
Bebizonyosodott a pszichológus íriszei pontosan azt a nyugodtségot és kedvességet árasztották, amit távolról is látni vélt a fiú. Merev testrészei kicsit elernyedtek, majd a szobát is felmérte újból. Elsőként a kijáratokat, a menekülési lehetőségeket, valamint a figyelmeztető rendszereket, mint a tűzjelző. Aztán sorra mindent. Az előző helyet ahol ült, a polcokat és az asztalt. Még a bögrét is, aminek már nem is látta a tartalmát. De hirtelen kíváncsiságot érzett rá, hogy megtudja mi volt az. Mert ezt bizony nem látta, és volt rá módszer, hogy kiderítse.
Rámutatott a porcelánra, aztán egyik kezével kört formál, a másikkal pedig bele mutatott. Ezzel akarta a férfi tudtára adni, hogy nem is a bögre a lényeg, hanem ami benne van. Mert tudnia kellett. Szinte már kényszerből.
Ezután már más érdekelte. A doktorra mutatott. Aztán magára. Bár nem tudta, hogy a nevek valami standard alapján vannak felállítva, vagy mindenkinek egyedi van. Mégis ez volt az, amit még nagyon tudni szeretett volna.
Csonka-Ramholcz Zsombor
Mestertanonc Navine (H), Navinés pásztor, Navinés blogger, Valkűrök csapattag, Másodikos mestertanonc


Csupa haszon
RPG hsz: 401
Összes hsz: 1255
Írta: 2017. szeptember 22. 14:47 Ugrás a poszthoz

Doktor úr


A férfinak sikerült teljesen felkeltenie a fiú érdeklődését, amely igen kevés embernek sikerült eddig. a férfi mozdulatait úgy ismételte meg, mint aki hipnózisba csöppent, és éppen ezt parancsolnák neki. Többször is elismételte, hogy biztosan sikerüljön neki később is felidéznie. Magában gyakorolgatta, nem várta, hogy erre bármit mondjon rá a férfi, se dícséretet, se helyesbítést nem kért.
Kicsit alább lankadt a lelkesedése, amikor rájött, hogy nincs külön jel mindenki számára. Szeretett volna valami egyedit, ami mondjuk a Zs betű megformálását is magában rajti, valamint egy olyan dolgot ami rá vall. De nem. Csak egyszerű betűk egymás után. Persze ez a pillanatnyi csüggedés nem vette el a kedvét tőle, hogy újabbat, és újabbat kérdezzen.
Széttárta a karját, mellyel azt akarta mutatni, hogy "mi", majd rámutatott a ceruzájára, a rajzára, majd ennél is tovább ment, és felállt, hogy körbe sétálva szinte minden keze ügyébe akadó tárgyra rámutasson a kérdés segítségével.
Csak úgy szívta magába a tudást, és már egészen kezdett közben feloldódni. Nem nézte folyamatosan a lehetőségeket, ahova vész esetén menekülhet, egyszerűen...olyan volt mint egy gyerek, aki tudásra éhes.
Csonka-Ramholcz Zsombor
Mestertanonc Navine (H), Navinés pásztor, Navinés blogger, Valkűrök csapattag, Másodikos mestertanonc


Csupa haszon
RPG hsz: 401
Összes hsz: 1255
Írta: 2017. szeptember 27. 20:49 Ugrás a poszthoz

Doktor úr


A férfi felvetése rögtön beindította a fantáziáját. Persze elismételte Riley mutogatását is, de az agya egy részében folyamatosan arra koncentrált, hogy kitaláljon magának valami személyes megjelölést.
Folyamatosan ismételgette a jeleket, ahogy egyiket a másik után mutatta be neki a férfi. Tetszett neki ez a módszer, nagyon is. Nem okozott neki nagyobb nehézséget, hogy így kifejezze magát. Emelett pedig a folyamatos önmarcangolást is fel tudta függeszteni egy kicsit, amit akkor alkalmazott, amikor nagyon szeretett volna mondani valamit, de mégsem sikerült neki.
A kérdésre felemelte a kezét, és összecsippentette a három ujját, amellyel azt akarta üzenni, hogy "nem". Ezután még kihasználta, hogy a férfi rá figyel, és lassan elkezdett jelelni. Magára mutatott, aztán kinyújtotta a kezét, hogy a tenyere oldalt legyen, majd a másik mutató- és középső ujjával spirált húzott lefelé. Ezzel ötvözve a "Zs" betűt és a rajzolást. Ezt a becenevet választotta magának, és ezt így akarta a férfi tudtára adni. Kissé félt, hogy vajon a doktor érteni fogja-e a jeleket, vagy azt hiszi-e majd, hogy elrontotta a jelelését, illetve attól is, hogy ez nem fog neki tetszeni. Hiszen azt szokta meg, hogy a felnőttek nem szeretik, ha megmutatkozik az egyénisége. Amikor kifejezi azt, amiben más a többi embertől.
Csonka-Ramholcz Zsombor
Mestertanonc Navine (H), Navinés pásztor, Navinés blogger, Valkűrök csapattag, Másodikos mestertanonc


Csupa haszon
RPG hsz: 401
Összes hsz: 1255
Írta: 2017. szeptember 29. 21:29 Ugrás a poszthoz

Navine unikornis


Már járt egyszer-kétszer, amikor Kirillnek volt valami dolga erre. Ilyenkor általában itt a csarnokban megvárta, esetleg beleshetett a rellon falai közé. Persze csak vigyázva, mivel az ottaniak elég durvák és veszélyeseknek tűntek. Na nem mindtha nem szerzett volna így is egy-két barátot, de azért nem tűnt valami biztonságosnak.
Viszont fogalma sem volt róla, hogy merre induljon el a sárgák háza felé. Megkérdezhetett volna valakit, aki éppen arra járt, de félt, hogy majd kineveti. Még arra is volt esély, hogy egy rellonost talál meg, és ő viccből elvezeti valami másik helyre. Biztosabbnak tűnt ott maradni.
Tervei szerint inkább megvárt volna egy tanárt, vagy prefektust, és tőle megkérdezi. Még mindig biztosabbnak tűnt így. Igazából jobb lett volna, ha még reggel útbaigazítást kér Kirilltől, de akkor a vágy, hogy végre a nagy iskolába jöhessen, teljesen elnyomta a fiú eszét.
Hát így várakozott ő a fal mellett toporogva, gondolkodva, hogy vajon mi is legyen a következő lépése.
Csonka-Ramholcz Zsombor
Mestertanonc Navine (H), Navinés pásztor, Navinés blogger, Valkűrök csapattag, Másodikos mestertanonc


Csupa haszon
RPG hsz: 401
Összes hsz: 1255
Írta: 2017. szeptember 29. 21:58 Ugrás a poszthoz

Navine unikornis


Ott toporgott egyik lábáról a másikra, az agyában a gondolatok csak úgy cikáztak, amikor valami hongra lett figyelmes. Rögtön odakapta a fejét, mire egy unikornist pillantott meg. Először el sem akarta hinni. Nagy, kék szemeit végigfutatta az állaton, és közben azon gondolkodott, hogy vajon álmodik-e.
- Szia - köszönt neki szégyenlősem,, ami egyáltalán nem a fiúra vallott. Azt saját vallása szerint testvére erényeihez sorolta inkább. - Márton vagyok - mutatkozott be, hiszen úgy tanították neki, hogy így illik. Teljesen mindegy, kivel van dolgod, az az első, hogy bemutatkoztok.
- A navinét keresem. Most kerültem a suliba - jelentette ki a paci kérdésére. Valószínűleg Kirill most megrótta volna, hiszen szóba elegyedett egy idegennel, de valamiért Márton úgy gondolta, hogy ez a törvény nem vonaltkozik állatokra, és mágikus lényekre. Az pedig még az unikornis mellett slt, hogy az iskolán belül voltak. Ott azért sokkal kevesebb az esélye egy gyerekrablásnak, vagy bármi másnak. Pláne addig, amíg a szülei nem jönnek érte. Mert fognak. Ebben biztos volt.
- Nagyon szép sörényed van. Megsimogathatom? - kérdezte meg a fiú, hiszen amióta meglátta a különleges állatot, a szarvára és a sörényére tudott csak gondolni, és hogy milyen lehet a tapintása.
Csonka-Ramholcz Zsombor
Mestertanonc Navine (H), Navinés pásztor, Navinés blogger, Valkűrök csapattag, Másodikos mestertanonc


Csupa haszon
RPG hsz: 401
Összes hsz: 1255
Írta: 2017. október 2. 00:16 Ugrás a poszthoz

Navine unikornis


A fiú szinte látta, ahogy az unikornis agytekervényi elkezdenek mozogni, és végül a keresés találatra lel. Márton megrökönyödve, és kacarászva figyelte, ahogy a paci szemöldöke kifut a helyéről. Mulatságos volt, mint ahogy a mesék amelyeket Kirillel szokott nézni.
Jó érzés volt végre olyannal szóba elegyedni az iskola falai között, aki ilyen segítőkész, és kedves. Még ha az nem is egy ember. Ezért - és saját indokokból is - a fiú rögtön felajánlotta, hogy megsimogatja a lényt, ha kell. Hiszen az a sörény ilyen puhának és varázslatosnak tűnt, mintha minden hajfürt egy-egy szirén lenne, és dalával hívná a fiút arra, hogy simogassa meg.
Kezecskéi először remegve érintették meg a paci nyakát, és óvatos mozdulattal kezdte lehúzni a kezét. Aztán amikor észrevette, hogy ez milyen jó érzés, egy boldog mosollyal folytatta a műveletet, egyre inkább beleélve magát a helyzetbe.
- Most kezdem az elsőt, igen. De már jártam itt korábban. Csak nem a navine felé - ismerte be a fiú. Pedig, ha korábban megtette volna, most nem lenne ekkora slamasztikában. Másfelől viszont nem is találkozhatott volna az unikornissal. - Nem régóta, talán tíz perce - továbbra is a sörényt simogatta. Egyszerűen nem tudott betelni vele.
- Mond csak, hogy hívnak? - kérdezte. - Vagy szólítsalak egyszerűen Sir Selymesnek? - kérdezte kacarészva a saját kitalált viccén.
Csonka-Ramholcz Zsombor
Mestertanonc Navine (H), Navinés pásztor, Navinés blogger, Valkűrök csapattag, Másodikos mestertanonc


Csupa haszon
RPG hsz: 401
Összes hsz: 1255
Írta: 2017. október 13. 17:09 Ugrás a poszthoz

Navine unikornis

Márton szinte észre sem vette, hogy mennyire jár az idő, csak amikor a lovacska megemlítette. Ekkor odakapta a fejét az ablak irányába, és tényleg. Kint már a napocska a horizonton is átbukott, és vörös fénybe füröztette az eget. Gyönyörű volt, de mégis baljóslatú a fiú számára. Nem szerette az estét, bár ő maga nem tudta megmondani, hogy miért. Valamiért csak rossz érzés kerítette hatalmába. Meg lehet az is jelent valamit, hogy reggelente mindig a szekrényből mászik elő. Talán éjszaka alvajár, vagy valami hasonló, mert amikor lefekszik akkor ágyban van, amikor meg felkel, akkor nem.
- Tudod, eddig te vagy a kedvenc uniornisom. Igaz, még egyel sem találkoztam eddig, de te máris a kedvencem lettél - bólogatott hevesen, hogy ezzel is erősítse az előbbi mondatát. Mert minden egyes szót komolyan gondolt ám.
- Lehet, hogy el kéne. De én nem tudom merre - nézett szét újra tanácstalanul, mint a találkozásuk elején. Remélete, hogy a paci majd kiötli, hogy ezek szerint akkor neki kéne mutatnia az utat. Ha pedig ez megtörténik, biztosan követni fogja őt, s közben kezét egy pillanatra sem veszi le a selymes bundáról. Menet közben pedig azon kezdett el morfondírozni, hogy vajon milyen lehet a paci hátára felülni. Biztos ráhagyolna a nyakára, hogy minél több porcikája érintse a puha kis szőrét.
- Te hogy kerültél az iskola falai közé? - kérdezett rá, hogy menet közben is elüssék az időt egy kis csevejjel azért.
Utoljára módosította:Csonka-Ramholcz Zsombor, 2018. január 19. 19:41
Csonka-Ramholcz Zsombor
Mestertanonc Navine (H), Navinés pásztor, Navinés blogger, Valkűrök csapattag, Másodikos mestertanonc


Csupa haszon
RPG hsz: 401
Összes hsz: 1255
Írta: 2017. október 13. 17:39 Ugrás a poszthoz

Doktor úr

Zsombi nagyon örült, amikor a férfinek a szemében látszott a megvilágosodás. Tehát értette a jelelését, és azt is, hogy miért adta azt a becenevet magának, amit.  Egy félmosoly jelent meg az arcán, és igazából már az is több volt, mint amit várni lehet tőle az ilyen szituációkban. De valahogy megkedvelte a férfit, és a helyet is már kezdte megszokni. Mondhatni, otthonosan mozgott benne.
Érdeklődve figyelte, ahogy a kis minimoteszből egy nag könyv lesz. Arcára nem ült ki különösebben semmilyen érzelem, de magában igazán elképedt. Igazából már most vette volna a könyvet, és elkezdte volna tanulmányozni. A memóriája jó volt, és tudásra éhes. De nem vette el a könyvet, amíg a férfi nem mondta neki. Inkább figyelt, hogy mit mond, és legkomolyabban elkezdett máris gondolkodni a kérdéseken. Aztán pedig egy "igen" jellel konstatálta a dolgot.
Újabb igent felelt a kérdésre, habár az előttelévőt nem értette. Fogalma sem volt róla, ki lehet a másik akire gondolt, de igazából mindegy is volt neki. Ha itt lehetett, akkor mindegy.
Fogta hát a könyvet, és egy szia jeleléssel búcsúzott el a férfitól, aztán kiment az ajtón. Boldog volt. Zsebretette a kis könyvet, mely újra visszaváltozott kicsi méretűre, és ment haza, hogy magára csukja a szobája ajtaját, és belebonyolódjon a jelek kozmikus birodalmába.
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Csonka-Ramholcz Zsombor összes RPG hozzászólása (184 darab)

Oldalak: [1] 2 3 4 5 6 7 » Fel