31. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Május 15-én (szombat) véget ér az Évnyitó, kérünk, addig zárjátok ott játékaitokat!
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék

Oldalak: [1] 2 3 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Ophelia LaFonde
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. február 21. 22:03 | Link

Noel

Idegőrlő tud lenni, ha valami sose sikerül úgy, ahogy eredetileg eltervezted. Ezért is hordok mostanság kapucnit. Oké, a Trullussal még mindig vannak gondjaim, és egyáltalán nem szeretném, ha valakinek egyből a vér jutna az eszébe. Még mindig nem hiszek a vámpírokban, de ha lennének, nekik talán még imponálnék is ezzel a színnel, vagy csak szimplán vérszemet kapnának, és egyből torokra mennének. Valljuk be, egyik lehetőség sem szívderítő egy védtelen lány számára.
Az időt nem is nézem, megint csak kitépem a bejárati kaput, hogy aztán a levegőn találhassam magam. Annyit le bírok szűrni, hogy este van, de csakis a sötétség miatt, amúgy meg, nem mondhatni, hogy érdekel ez a tény. Mióta itt vagyok, még sose tartottam be a takarodót, és meg is úsztam többé-kevésbé épp bőrrel. Igen, nem mindig, persze erről mélyen hallgatok, hisz nem látta senki, és az Edictumba se jelent meg. Ellentétben mással, amit jobb, ha nem kezdek el boncolgatni, mivel egyszer már sikerült felhúznom magam rajta, és ennek szegény manók látták a kárát, nos elkönyvelhetjük, hogy ezek után m,ár biztos nem fogok a a szívükbe nőni.
Csak megyek előre, gondosan kerülve az utat, ami az erdőbe vezet, hisz megfogadtam, oda többet be nem teszem a lábam, viszont emlékszem, volt itt egy másik leágazás is, amit ideje felderíteni. Most nem félek, nem tudom, miért. Talán, mert van egy lángocskám, ami nem gyújt fel semmit, mert most marhára arra koncentrálok, na meg az sem elhanyagolható, hogy Lilla felettem repked. Igen, viszem magammal mindenhová, bár a nyakam rátenném, hogy senki nem venné be, igazából egy véreb. Na, de majd egyszer... Ugyanis feltett szándékom betanítani, ha másra nem is, legalább arra, hogy mindig valakire csináljon, ahhoz minden madár ért.
Egy ház körvonalára leszek figyelmes, már amennyire ki tudom szűrni, így legyőzve mindenféle fura gondolatot, megközelítem a helyet, mondván, kíváncsi vagyok, és egyszer úgyis ott hagyom valahol a fogam. Na, meg az egyszer élünk duma.
Kicsit megrökönyödök a fák láttán, aztán elkönyvelem, hogy nem gond, hisz biztos a suli falai legalább téglából készültek, vagyis.... őszintén remélem, mert nem akarok attól pánikolni, hogy rám szakad a plafon.... pedig lenne jó néhány eset, mikor megérdemelném.
És biztos határozottan jól döntök, hogy lebeszélem magam arról, hogy ajtóstul rontsak a házba, így előbb kifigyelem a terepet, legalább arról had győződjek meg, hogy nincs itt senki.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Noel Rainsworth
INAKTÍV


cheap freakshow
offline
RPG hsz: 128
Összes hsz: 1258
Írta: 2013. március 10. 01:33 | Link

- Nem vagy nagy barátságban az állatvilággal - jegyzi meg, de nem ismétli, amit mondott.
Elismerően bólint a felsorolást hallgatva.
 - Itt vannak jófej tanárok? - kerekedik el a szeme, mert számára ez a fogalom olyan volt, mintha egy mesekönyvből szedték volna ki, vagy valami utópiából, mert hogy még eggyel sem volt szerencséje összefutni, az is biztos.
De majd megnézi magának ezt a Serent, hogy tényleg olyan-e, mint amilyennek Ophelia írja le. Emberek kapcsán soha nem bízik mások ítéletében, csak a sajátjában - úgy vette észre, pontosabb képet tud alkotni, mint a legtöbben.
 - Inkább ne erőltessük - közli végül egy fintorral, nem akarja tovább forszírozni ezt a témát, Ophelia láthatóan nem hajlandó használni a fejét, bár Noel biztos benne, hogy a lány nem annyira maki, mint amilyennek most mutatja magát.
Elneveti magát a navinés őszinte csodálkozására, ahogy a kávéfőzőt megpillantja - utoljára a húga vágott ilyen képet, amikor Noel elmondta neki, hogy a Földön még ma is léteznek emberek, akik sátrakban élnek.
Kíváncsi, Nadia vajon hogy bírja egyedül - Noel próbált neki mindent elmondani, mielőtt eljött, és rendszeresen ír levelet, de eddig mindig ott volt a húga mellett, a kislány pedig lényegében egyedül maradt így, ami biztos nagy váltás volt neki.
Elhessegeti a gondolatot, Opheliára néz, aki kijavítja: nem villában él, hanem kúriában. Noel rosszallóan morog kicsit, mert ő nem érzi a különbséget a kettő között, kőgazdag-kőgazdag, nem mindegy? Egy kicsit haragszik azokra az emberekre, akiknek annyi pénzük van, hogy nem tudják hova tenni, de nem mutatja, elvégre azt már tisztán érzi, hogy Ophelia örömmel elajándékozta volna a kúriát, ha cserébe nem kell együtt élnie a mostohaszüleivel.
Bólintással beleegyezését adja, nem kérdez többet, ha a lány nem akarja, de így is megtudott mindent, amit csak kigondolt. Persze, lehetne pontosítani a részleteket, de minek? Sokkal izgalmasabb a félhomályban tapogatózni.
 - Nem úgy volt, hogy ezt a témát hagyjuk? - vigyorog a lányra,  miközben a kávéval foglalkozik. - Csak akkor mesélek, ha te is - vonja meg a vállát, ugyanis ő semmit nem ad ingyen, s visszafordul az elfoglaltságához, nem említve, hogy Opheliának nem muszáj szavakkal beszélnie ahhoz, hogy Noel értse. Még ha az ember nem ad ki egy hangot sem, a mozgása, ujjainak rezdülései, tekintete, de még öltözködése és hajviselete is róla mesél. Az, hogy ne ítélkezzünk a külsőről, hülyeség - ezernyi dolgot lehet valakiről megtudni csak abból, ha ránézel, és ha hajlandó vagy figyelni.
Noel pedig hajlandó.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lévai Vivien
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. március 21. 13:02 | Link

Nagyfiú

Mostanában kissé túl sokat tanultam, de a vizsgáim nem úgy sikerültek, ahogy vártam. Mondhatjuk, hogy határozottan nem erre számítottam. Minden esetre jelenleg ez volt a legkevesebb. Levegőre volt szükségem, hiszen az elmúlt heteket a szobámban töltöttem; egyedül. Többször megfordult a fejemben, hogy megkeresem Zoét vagy Bejnit, de mindkét alternatívát elvetettem, mondván, hogy inkább megpróbálom apát előcsalni a pincéből. Finoman szólva, ez egy halálra ítélt próbálkozás volt. Apa nem akart kijönni, én nem akartam ott hagyni. Végül persze ő nyert.
Amikor megkaptam Benji üzenetét halványan elmosolyodtam és feltáncoltam a szobámba, hogy összeszedjem magam. A „nem fogok elkésni” nála nem lehetett tudni, mit jelent. Minden esély megvolt rá, hogy egy órát fogok álldogálni a hidegbe, mire észbe kap, de természetesen az a lehetőség is élt, hogy már sokkal korábban megérkezik.
A lehető leggyorsabban öltözködtem, egy fekete dzsekit húztam és már trappoltam is a Vadőrlak irányába. Gondolatok ezrei cikáztak a fejemben odafelé menet. Leginkább apával kapcsolatban, na meg a levél miatt, amit tegnap kaptam és szerettem volna elfelejteni. Anya írt. Hogy minek, az egy nagyon jó kérdés. Tulajdonképpen lefestette nekem a gyönyörű életét és elvárta tőlem, hogy csillogó szemekkel máris körmöljem a választ. Nem ismer eléggé?
Tévedtem Benjivel kapcsolatban, már jóval előttem ott lehetett, de vele ellentétben én éppen készültem átadni magamat a fagyhalálnak. Nem, egyáltalán nem volt hideg, de a rövid ujjúra felkapott kabátka nem sokat javított a helyzetemen.
-Most én késtem, feljegyezhetjük! –villantottam meg egy mosolyt, mikor odaértem hozzá, majd összefontam a kezeimet a mellkasom előtt. –Nem mintha panaszkodni akarnék, de néha adhatná életjelet magadról. Kicsit gyakrabban. –jegyeztem meg aprócska görbülettel az ajkaimon.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Sharlotte Johanson
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 395
Összes hsz: 6540
Írta: 2013. április 3. 22:08 | Link

Zsolt
április 3. 18:00

Szinte forgatókönyv szerint, akkor is ugyanúgy szokásos teendőit végezte, meg a nyakába szakadt rengeteg plusz munkát. Ez természetes, hiszem mondhatni ajándék a menühöz, hogy kétszer annyi dolga legyen. Ebben persze minden közrejátszik, de azért azt sikerült észrevennie, hogy levele érkezett. A kis fehér Józsi - azaz a bagoly - pár perce már zörgette az ablakot, de aztán meglátta és be is engedte rögtön. Annál nagyobb meglepődés volt a levél tárgya. Már megint valahova kéne mennie, hát oké. Mivel most feladó is volt, és azt még ismerősének is mondhatja, fogalmazzunk úgy, nyugodtan indult el. A papírlapot otthagyta szobájában, anélkül is tudta, hogy a vadőrlakhoz kell mennie, hatra. Azért ettől függetlenül határtalan tanácstalansággal indult el, mert ötlete sem volt, miért kellene pont akkor, pont oda mennie, vagy egyáltalán mit akar a levitás. Fogjuk rá, hogy jó idő volt, de ennek ellenére azért egy bőrkabátot felvett, hogy ne fagyjon át. E melkett farmert viselt, magassarkúval, ahogy azt szokta. Hajával különösebben nem csinált semmit, nagyobb probléma volt feltűnés nélkül lelépni. Alex mellett még teljesen egyszerű, ha egyedül lenne. De a kislány figyel rá, sok mindent anélkül nem tud csinálni, hogy testvére ne tudjon róla. Most azonban sikerült. Elég sokat hezitált is út közben. Hannával együtt rengeteg felelősség is nyakába zúdult, és lehetséges, hogy jogokat is ad, de ugyanúgy egy tucat kötelességet von maga után, feladatok tömkelegét. Vagyis legalább szólhatott volna, hogy elmegy, nehogy már probléma legyen abból is. De ő csak a szokásos procedúra keretein belül hagyta el a házukat. Szép tőle, valljuk be. De már mindegy is, kiérve a találka helyszínére, már az időjárás viszontagságai érdeklik jobban. Kellett volna valami melegebb ruházat, mert ha a fiú nem jelenik meg hamar, akkor odafagy. Igaz, fagypont felett volt a hőmérséklet is, de ez neki nem sokat számított, ilyenekre amúgy is képes. Addig pedig unalmában az élet és világ nagy dolgairól szóló gondolatait félretéve próbált egy kicsit a tanult anyagokra, az órákon elhangzottakra koncentrálni, vagyis ismételni fejben egy keveset, miközben valami fagyoskodó eltévedt turista látszatát keltette. Persze azon a környéken olyan aligha van, de bizonyára hasonlíthatott hozzá.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Zsolt Perott
INAKTÍV


Demokrata fogó, Golyóálló Griffek terelő
offline
RPG hsz: 121
Összes hsz: 567
Írta: 2013. április 5. 21:13 | Link

Lotte

Kíváncsian figyeltem Lotte minden mozdulatát, mert úgy éreztem, fontos gondolatokról szeretne beszélni, és ebben a komoly beszélgetésben szívesen vettem részt. Ahogy láttam; meglepődött a rózsán, pedig csak szerettem volna, hogy örüljön.
-Köszi, jól vagyok. Hiányozni fog Fédra néni.
Elnéztem Lotte feje mellett a semmibe. Nem szerettem volna, hogy lássa a szemeimben a szomorúságot.
-Lotte, ez jó vicc.
Mosolyogtam, majd ahogy újra végig gondoltam; nevetni kezdtem, de csak szolidan. Nem szeretném megsérteni a lányt.
-Bocs.
Végig hallgattam Lotte-t, bár nem értettem vele egyet.
-Lotte, én nem haragszom meg, tudom te hívtál. Ahogy mondod, ez nekem sem tetszik. Nagyon, de nagyon nem tetszik.
Elgondolkoztam a történteken.
-Legyünk optimisták. Most nem vagyunk egy gödörben, kényelmetlenül.
Ez igazán megnyugtatott. Az is nyugtat, hogy tízig még sok idő van, így ha Amira el is kap minket, nem büntethet meg. Az aztán tényleg nem lenne igazság.
-Mi legyen? Pedig túl értékes ez az este ahhoz, hogy ne csináljunk semmit, nem gondolod?
Elkezdtem gondolkodni, majd megszólaltam.
-Tuti régebb óta vagy itt, mint én... Nincs valami ötleted, hova mehetnék? Én imádom a természetet, nekem az sem lenne gond, ha itt kint maradnánk... kettesben... a holdfény alatt...
Ránéztem Sharlottera, és próbáltam szemkontaktusba lépni vele. Jó, tudom, Eric a barátja, de miért ne férhetne bele egy kis flört? Vagy annál több? Eric úgy sem tud meg semmit. Ezekre a gondolatokra gondolva kezdtem rájönni, milyen szép is Lotte, főleg így, hogy a Nap már lemenőben van. Az utolsó sugarai megcsillantak gyönyörű arcán. Csak ketten, és a természet.
Utoljára módosította:Ginnie Marrywather, 2013. április 19. 17:29 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Katie Runa Blackwood
INAKTÍV


Rúnafejtő és -fordító
offline
RPG hsz: 271
Összes hsz: 6738
Írta: 2013. május 1. 20:35 | Link

Leonie Cheesy

Az úgy indult, hogy levelet akart küldeni az egyik unokatestvérének, aki itt lakik, Magyarországon, s a baglya, Hugo sikeresen el is vitte címzett családnak azt az irományt, de a visszaúton az a szerencsétlen madár nekirepült valaminek vagy valakinek, mert mikor visszatért nemrég, sérült volt a fél szárnya, így hát úgy döntött, hogy ajánlatos volna az iskola vadőrét felkeresni, hogy Hugo minél hamarabb meggyógyulhasson. Elvégre ki más értene jobban az állatokhoz egy vadőrnél? Mondjuk az LLG tanára? Ja igen, csakhogy valamiért most pont nem jutott eszébe, talán a sietség okán.
Este van, sötét is, pálca az nincs, mert miért is lenne? De akkor hogyan botorkál a sötétben? Nos, szinte minden második-harmadik megmozdulása egy orra bukással jár együtt, így aztán mire félúton van már a feltételezett vadőrlakhoz (megy a fény után-feltételezhetően van fény is), a térdei piszkosak, a baglya panaszosan huhog, a könyöke szintén piszkos, a blúza és a halásznadrágja pedig voltak már jobb állapotban is.
-Hugo, mindjárt átadlak jó kezekbe. Na nem mintha nálam nem lennél jó kezekben, csak én nem tudlak még meggyógyítani, tudod... Hajj, te madár, ha nem mennél neki mindennek, aminek csak neki lehet, én is nyugodtabb volnék, tudod?- kicsit bosszúsan pislog tollas barátjára, de azért megsimogatja a fejét... és bumm, megint elesik.
-ÁUUUCS! - ez megint a térde lehetett. Kb az ötödik esésén van túl. Vagy hat? Már alig számolja. Így belegondolva azért hozhatott volna valamit magával, mondjuk a pálcáját, vagy könyök- és térdvédőket, esetleg fáslit vagy fertőtlenítő szert, mert lassan az is elkél, annyi horzsolást gyűjt be a vakon tapogatózás közepette.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Mary Glotter
INAKTÍV


Gyermeklelkű Terrorgombóc
offline
RPG hsz: 168
Összes hsz: 7361
Írta: 2013. május 9. 21:32 | Link

Ábel - vagy Oberon?

Ugyan nem csúnya, sőt, kifejezetten szép, napsütéses és meleg napnak nézünk elébe, Mary még így is nagyon rosszkedvű. A baglya nem épp a legjobb híreket tartalmazó levelet hozta családjától, sőt. Persze, volt jó is, de ott volt az a rossz, ami miatt az egész család feszült - ha együtt vannak, ha nem -, és ami miatt a szüleinek több mint húsz éve származnak problémái. Igazából nővérének is, de ő erre később jött rá. És ugyan Marynek közel sem annyi, más tekintetben van neki is baja belőle, bőven. Példának okáért, hogy az egész rajta (is) csattan. És valahányszor ez a bizonyos probléma előjön, illetve rátevődik egy lapáttal, az egész család ideges lesz. És ez az idegesség, mérgelődés heteken át tarthat. Ez az oka, hogy a Navinés egész éjjel nem aludt, ez az oka, hogy majd felrobban, és hogy semmivel sem tudja elterelni gondolatát. A hajnalban összegyűlt megkezdett, de végül összefirkált, összegyűlt rajzok szanaszét hevernek a padlón. Meg a cafatok, mert széttépettből is van éppen elég. Mikor a lány végre rávette magát, hogy összeszedje a szemetet, evidens, hogy saját lábában elbotolva szórta szanaszét ismét az egészet. Miután végzett a szemét immár sikeres összeszedésével, magában dohogva ment - vagy inkább rohant? - ki a háza területéről, majd a kastélyból. Lábait szedve rohant előre, de hogy pontosan hová, azt maga sem tudta. Csak ment, céltalanul előre. Nem kevés idő kellett, hogy felfogja, olyan területén van a kastélynak, ahol még nem járt. Végül úgy döntött, ha már úgy is itt van, megnézi magának a helyet. Talán még figyelemelterelésnek is jó lesz, legalább néhány perc erejéig. Most már valamivel lassabban szedve lábait ment előre, míg el nem ért egy kisebb házhoz. Nem tudta, ki lakhat itt, de a közelben lévő ketrecekből ítélve, kizárásos alapon csak a vadőr. Vagy valamilyen állatorvos. Habár azzal nem volt tisztában, hogyan is működik ez a varázslóknál pontosan. Minden esetre még közelebb ment a házhoz. No nem akart bekopogni, vagy bemenni, csak a környékét akarta megnézni. A ház fala mellett haladva indult annak háta mögé, kíváncsi volt, mi lehet ott.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Angelina Mary Philips
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 60
Összes hsz: 417
Írta: 2013. június 23. 20:49 | Link

Benjamin és Hugica



   Süt a nap, vagy ezer fok van, a napon lenni öngyilkosság, még akkor is, ha az ember éppen nem vámpír, beköszöntött a nyárias légkör. Kellemetlen, de minimum idegesítő dolog, valahogy a hűvösebb és elviselhetőbb idő megszállottja, mert ilyenkor nem igazán érzi jól magát, bár ki az, aki élvezi a sült csirke szerepet? Mindenesetre összekapta magát a toronyban, egy füzetecskével a kezében megindult a szabadba, valami árnyékosabb hely találásának reményében. Ott majd képes lesz a pihenőnap szellemében egy kicsit lazítani.
   Vasárnap van, ami önmagában nem vidám, ettől függetlenül Angelina mosolygósan ballag kifelé, hogy a birtokot felkutassa. Az elmúlt időszak nem volt könnyű testvérének, amiről apró dolgokat már hallott, de már rájuk fér egy komolyabb beszélgetés, éppen ezért hívta őt is ki, remélhetőleg a szokásos késését minimalizálja, és nem sokkal utána kilép majd ő is ezen a nagy ajtón és megindul az erdő felé. Egész gyors léptekkel halad, hogy célt érjen.
   Barna haja ki van bontva, de egy hajgumi pihen a csuklóján, hogy összefoghassa azt. Egyszerű fekete, pántos felső és rövidnadrág a viselete. Nem vitte túlzásba. Napszemüveg pedig egyelőre feltolva hajpántnak, de a kifelé séta alatt szemei elé csúsztatja. Nem szokott prioritást élvezni nála az, hogy órákig válogassa a tökéletes ruhát, ez testvérére se jellemző. Az már annál inkább, hogy tudat alatt is képesek hasonló, néha teljesen egyforma, öltözködésre és megnyilvánulásokra, nem lepődne meg most sem, ha tükörképként ballagna elé nemsokára.
   Hamarosan egy fából készült kis házikóhoz érkezik, ahol nem is igazán tervez tovább menni. Egy nagy fa pont árnyékot biztosít a faház lépcsőfokára, oda le is ül, félig háttal az érkezési irányának, szóval nem nagyon veszi észre, ha valaki most érkezik. Felcsapja a füzetet és egyelőre csak kis firkákat rajzolgat, a lap szélére pedig rímelő szövegeket ír, mint mindig.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Turnman Katalin
INAKTÍV


exHobbikviddicses
offline
RPG hsz: 225
Összes hsz: 2790
Írta: 2013. július 1. 00:38 | Link

Kahlil - mm gyakorlati óra

Mélyet szippantok a friss reggeli levegőből.  Ma reggeli után nem kellett a többiekkel visszamennem a lakrészbe, mert Rochard bácsi elkért.  Jó hangulatban vagyok, készen állok az előttem álló különórára, nagyon kíváncsi vagyok, mit talált ki a férfi. A levélben, amit kaptam, csak az időpont, helyszín és annyi állt, hogy most ezúttal továbblépünk a gyakorlásban.  De még ha nem is lenne kedvem a melodimágiához, akkor is legalább van valami, ami kicsit eltereli a figyelmemet a tusa egyre közeledő első fordulójáról, és egyébként is bármi jobb, mint az északi toronyban ülni a többiekkel együtt.  Mióta túl vagyunk az első nagyobb közös gyakorláson, megint kialakult pár újabb konfliktus…  
Mivel ez mégsem egy hagyományos értelemben vett óra lesz, csupán egy farmer shortban, egy passzos kék pólóban meg egy tornacipőben vágok át a kastély parkján. Menet közben a gondolataim akörül forognak, vajon miért a vadőrlakban tartjuk az órát.  Már csak ezért is a szokottnál is érdekesebbnek kell lennie az órának. Úgy okoskodok, hogy egész biztosan lesz valami köze a dolognak az állatokhoz. Morfondírozás közben megszokásból a nyakamban fityegő medált markolászom. A Yaristától kapott kis mozgó unikornis a kabalám, legalábbis azt hiszem, mert arra még nem volt példa, hogy teljesen elveszítsem a fejem és „élesben” használjam.  Arra mindenesetre tökéletes hogy pótcselekvés gyanánt sokat birizgáljam. Vicces, ahogy az állatka menekülni akar az ujjaim közül, de én elkapom.
A vadőrlak közelébe érve elengedem az ékszert, mert Rochard bácsi már ott vár rám a ház előtt. Vagyis gondolom, hogy már vár, és nem csak most érkezett ő is.
- Jó reggelt, professzor úr! – köszönök neki vidáman már jó pár méterről. Odaérve hozzá aztán kíváncsian várom, hogy beavasson a mai tervbe.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

melodimágus|exprefektus |Nivor| Yaricsbogyó<3
Zsolt Perott
INAKTÍV


Demokrata fogó, Golyóálló Griffek terelő
offline
RPG hsz: 121
Összes hsz: 567
Írta: 2013. július 13. 00:15 | Link

Hajni

Menekülni készültem az iskola falai közül. Tisztában voltam azzal, hogy nem éppen szabályos, de mondd, kit érdekel, ha úgy sem fog történni velem semmi? Tudok vigyázni magamra, tuti nem lát meg egy prefi sem. Meg mostanában úgyis jóban kezdek lenni a prefektussal. Lásd az alábbi példát: Amira. Szegény lány... Biztos még nem pihente ki Kristófot... Őszintén megsajnáltam, mikor csak úgy elfutott, viszont meg is értettem. Nem hiszem, hogy most, ha látna is utánam jönne. Már távolodtam a kastélytól, és egyre biztosabb voltam totális sikeremben. A sötét farmer, fekete póló, és fekete cipő segített rejtőzködni. Ekkor nem sokkal előttem mozgást pillantottam meg. Ha jól láttam, egy lány az. Szerintem nem veszélyes, és kíváncsi vagyok éppen merre tart ebben az időben. Ha jól látom, arra van egy ház. Nem hiszem, hogy ilyen hamar a faluba értünk, ezért arra következtetek, hogy a vadőrlak lesz az. Miért tart arra? Kíváncsiságom fokozódik, és az agyam követés funkcióra kapcsol. A lány bemegy. Azt hiszem, követni fogom, csak ellenőrzöm ki van bent. Az ablakhoz osontam guggolva, majd benéztem azon. Mikor teljesen biztos voltam benne, hogy csak a lány van bent visszamentem az ajtóhoz. Ezután benyitottam.
-Hahó! Bemehetek?-
Majd beléptem a tágas helyiségbe. Ahogy az ablakból is láttam, hogy csak a lány volt ott.
-Szia! Veszélytelen vagyok. Zsolt Perott. Örülök, hogy megismerhetlek.-
Majd csábítóan rámosolygok. Ha biztos vagyok benne, hogy nem tekint ellenséges objektumnak, a közelébe megyek.
-Mit csinálsz itt ilyenkor?-
Majd a cetlikre nézek. Tuti, hogy nem a vadőr. Mellé állok, és érzékien megsimogatom a hátát mosolyogva.
Utoljára módosította:Ginnie Marrywather, 2013. július 17. 20:11 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Katherine Danielle Averay
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. július 15. 19:18 | Link

Sofi

 Kornél megjelenése nem lendített sokat az egyébként sem túl rózsás hangulatomon. Szerettem volna elhinni, hogy minden megváltozhat, és sokkal jobb lehet, mint az előtt, de egyelőre nem akartam hinni ebben. Nem szerettem a reményt, mindig kiborított. Olyan volt az életem, mint egy hatalmas hullámvasút és általában a benne tartózkodó férfiegyedek mindig a mélypontot képezték. Többek között itt volt, Kornél, Seren na meg David. Mintha mindenki csak és kizárólag azon munkálkodnának, hogy hogyan lehetne még ennél is jobban elrontani.
Ki kellett szabadulnom egy kicsit a kastélyból, egyszerűen csak egyedül kellett lennem. A gondolatok olyan sebességgel száguldoztak az agyamban, hogy beleszédültem, ha csak megpróbáltam elcsípni egyiket-másikat.
A nap nagy részét Opheliaval és Sofival terveztem eltölteni, de egyszerűen sem időm, sem energiám nem maradt rájuk, ugyanis mindeközben még Rich-csel is megpróbáltam tisztázni a helyzetünket; nem túl nagy sikerrel. Minden esetre, legalább próbálkoztam, nem igaz?
A célom konkrétan a vadőrlak volt. Még sohasem jártam arra, annak ellenére, hogy már sokadik évemet töltöttem a falak között, tehát eljött az ideje, hogy felfedezzem. A ha-én-nem-megyek-oda-mások-sem alapon közelítettem meg a helyet és hatalmas szerencsémre tényleg senkivel sem futottam össze. Nem akartam bemenni, egyszerűen csak bámulni akartam az eget és úgy tenni, mintha minden rendben lenne, annak ellenére, hogy semmi sem volt.
Lecsüccsentem az épülettől nem messze a fűbe, de úgy, hogy takarásban legyek a kíváncsi szemek elől és a kezem akaratlanul is a cigarettás dobozra vándorolt, ami valamilyen érthetetlen módon a zsebembe keveredett. Egye fene, meggyújtottam egyet, hiszen nekem aztán semmi bajom sem lehet tőle.
Lassan fújtam ki a füstöt, miközben szabad kezem ujjait a nyakamba függő láncra kulcsoltam. Arra a láncra, amit Kornéltól szereztem meg és hihetetlen ügyességről téve tanúbizonyságot ismételten összeraktam.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Noel Rainsworth
INAKTÍV


cheap freakshow
offline
RPG hsz: 128
Összes hsz: 1258
Írta: 2013. július 23. 23:16 | Link

Oliv
hétfő, 23:10


Megigazítja a hevenyészett kötést, amit a tenyerére rakott; a fehér anyagon már foltokban átütközik a sötétpiros folyadék, noha akkor cserélte, amikor elindult, az étterem pedig nincs jelentős távolságra. Szerencsére viszont nemsokára az üvegházhoz ér, és tudja, melyik növényeket kell használni vérzéscsillapításra, nem kell tiszteletét tennie a gyengélkedőn. Igaz, utólag talán nem ártana - jobb lenne heg nélkül gyógyulni -, de ma már nincs ahhoz energiája, hogy felvánszorogjon a kastélyba. Fárasztó napja volt, és szinte csak az alvásra tud gondolni - hajnali vonattal jött, hogy beérjen az első órájára, ami bűbájtan gyak volt, s utána engedelmes kisdiákként végigjárta a többit is, ha már úgyis itt kellett dekkolnia, délután pedig irány a kajálda és a vendégek. Szeret itt dolgozni, de ma nem tudott koncentrálni, összekeverte a rendeléseket, rossz helyre pakolt, elszámolta a visszajárót és hálát adott az égnek, amikor negyed tizenegykor már az utolsó vendég is elment, ő pedig kezdhetett pakolni és takarítani. Ez sem ment teljesen úgy, ahogyan annak kellett volna, s mikor a törött tányér éles szilánkjai összevagdalták a tenyerét és az ujjait, már hangosan káromkodva adott hangot elégedetlenségének; igaz, nem volt senki, aki hallhatta volna.
A kötszert a múltkori eset óta még nem pótolták, úgyhogy csak öntött rá némi fertőtlenítőt - újabb káromkodási hullám - és körbecsavarta egy tiszta konyharuhával, majd feltakarította a vörös cseppeket, s folytatta a pakolást és a zárást. Hanyag volt, de nem érdekelte, tizenegykor kilépett az ajtón, elfordította a kulcsot a zárban, és fáradtan megindult a kastély felé.
Hűvös van ahhoz képest, hogy júliust írunk; a szél lehet az oka, mindenesetre összehúzza magán a fekete pulóvert és megszaporázza lépteit. A birtok határát átlépve lefordul a keskeny ösvényen, s bár mióta Bogolyfalvát maga mögött hagyta, nem világították utcalámpák az útját, nem gyújt magának fényt, az csak vonzaná az erdő lakóit, és úgy érezte, a mai napot már csak azzal lehetne megkoronázni, ha maga köré csábítaná a területeikre háklis, karmos-fogas ragadozókat. Nem fél, de ma nincs kalandvágyó kedvében, így igyekszik minél gyorsabban átérni a koromsötét részen, bár nagyban lassítja a tény, hogy nem sokat lát, és vigyáznia kell, merre lép, hogy ne csapjon akkora zajt, mint egy lelkes rinocérosz.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ethan Wayne
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. augusztus 21. 13:32 | Link

Nath

Nagy általánosságban nem érdekelték az emberek. Nem volt ugyan tipikusan elutasító velük szembe, egyszerűen csak jobban szerette, ha nem másznak bele a személyes terébe. Ez is olyasmi volt, amit még otthon tanult meg –illetve abban a házban, amit az otthonának nevezett. Nyitott ő mások felé, félre értés ne essék, csak ez nem ment olyan egyszerűen, mint bárki másnak. Most jöhetne az a rész, amikor a félresikerült életéről tart kiselőadást, magába zuhan és keres valakit, aki majd ápolja a lelkét, de erre aztán végképp nem volt szüksége. Megtanulta már kezelni a saját problémáit és túllépni azokon. Mindenki képes rá, csak nem mindenki akarja igazán.
Nem volt szüksége menedékre, sőt még csak elbújni sem akart egy időre a világ szeme elől, egyszerűen csak úgy döntött, hogy ha már nincs jobb dolga, akkor elcsattog a könyvtár felé, hogy némi tudást az agyába tuszkoljon, tekintve, hogy ezt az évet szinte teljes egészében kihagyta és vélhetőleg meg is kell ismételnie. A könyvekre lényegében oda sem figyelt, mindenen járt az agya, de a tanulás egy pillanatra sem fogta meg. Eldöntötte, hogy úgyis meg fog bukni, akkor meg minek is erőlködne?
Lassú léptekkel felcsattogott a szobájába, ahol az íját rejtegette, majd hasonlóan eszeveszett tempóban indult meg a vadőrlak felé. Nem, nem akarta a helyet lerombolni, sőt még csak üzenetet sem tervezett hagyni, mint Robin Hood. Egyszerűen csak tudta, hogy ott kicsi az esélye az esetleges járulékos veszteségeknek, elvégre nem sok elsőéves grasszál arrafelé élő céltáblát játszva teljesen egyedül. Bár Ethan már semmiben sem lehetett igazán biztos.
Koncentrál.
Valójában dühös volt, ezt pedig nem akarta senkin sem levezetni. Harry még mindig nem szállt le róla, annak ellenére, hogy a fiú egyértelművé tette, nincsen rá szüksége.
Céloz.
Szerette volna, ha végre békén hagyják, csak most az egyszer. Ennél többre nem volt szüksége, de persze kit érdekel, hogy ő mit akar? Természetesen senkit.
Lő.
A nyílvessző beleállt a fa törzsébe, miközben Ethan leeresztette az íjat és vett egy mély levegőt. Még mindig nem esett ki a gyakorlatból.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Desmond Hill
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. augusztus 27. 22:49 | Link

Ivy

Úgy feltenném magamnak azt a bizonyos kérdést, hogy, tulajdonképpen mért is vagyok még mindig itt. Addig sikerült eljutnom, hogy anyámék le akartak engem adni valahova, hogy még csak véletlen se élősködjek a nyakukon, de az örök rejtély számomra, hogy mért nem lógtam még meg. Hiszen, jó néhány suliban jártam már ez előtt, de mindegyikből sikeresen el tudtam szökni. Ott nem igen vették észre a hiányomat, anyámék füléhez is csak akkor jutott el a tény, miszerint a kölkük nem tartózkodik az iskola területén, amikor egy hónappal később jött hozzájuk a levél, hogy ugyan válaszoljanak arra a kérdésre, hogy merre járok. És, ezt ők se tudták. Azután nem szándékoztam hazamenni, hogy elszöktem, ezért egy régebbi ismerősömnél leltem nyugalomra, aki történetesen mugli volt, de ő tudott arról, hogy én mi vagyok. Egyik legjobb barátom volt, soha nem titkoltunk el egymás elől semmit, és úgy gondoltam, hogy ez is egy olyan dolog, amit meg kell osztanom vele, ha a fejemet szedik, ha nem. És, amint észrevettem, még egy újságíró, de még csak riporter se járt a nyakunkra, hogy magyarázkodjunk az emberfeletti világról. Nem véletlen, hogy el mondtam neki. Tartottam olyan megbízható embernek, hogy, hogyha már megígérte, hogy csöndben marad, akkor azt meg is teszi, és nem szegi meg az ígéretét, mondván, hogy ő csak egy embernek fecsegte el. Na igen, azzal még nem is lenne gond. Csak az a gáz, hogyha az a személy, akinek elmondta, nem tudja tartani a száját, és elmondja még húsz embernek, hogy aztán a lehető legnagyobb galibát okozza, és, engem egy életre kiutáljanak a varázslók köréből. De, mint már említettem, erre nem került példa, úgyhogy nyugodtan tengetem életemet itt. Vagyis, egy kicsit se nyugodtam, hiszen nem akarok itt lenni. Még csak véletlen se. De, nem tudok mit tenni, a szülők fenyegető modora azt sejteti, hogy ez az utolsó húzásom, hogy normálisan tanuljak, és ne akarjak minden áron meglógni a felelősség elől. Így vonakodva ugyan, de rászántam magam, hogy beiratkozzak. Igaz, az itteni elsősök nem igen haladják meg a tizennégy éves kort, de én a magam tizenhét évével jócskán meghaladom ezt az életkort. Na mindegy, a lényeg, hogy körülbelül ugyan olyan szinten is állunk. Nem tanultam az ég világon semmit, csoda, hogy néhány varázsigét a fejembe tudtak tuszkolni az évek leforgása alatt. Mondhatni úgy örülök ennek a csekély kis tudásnak, mint majom a farkának. Nem véletlen, hogy az ősök befenyítettek, és, nagy nehezen, de maradásra bírtak. Én is rájöttem, hogy ilyen kevés IQ hányadossal semmire nem fogom vinni az életben. De, én nem akarok olyan lenni, aki még harminc évesen is a szülei nyakán lóg, mivel nincs annyi pénze, hogy el tudja magát tartani. Kicsit, hogy is mondjam... szánalomra méltó lennék. De úgy, hogy néhány varázsigét megtanulok, talán el tudok érni egy minimális szintet, aminek hála nem kell az utcán, jobb esetben ismét a felmenőim nyakán lógnom. Na de, hogyha már rákényszerítettek a maradásra, nem ártana, hogyha kellőképpen felfedezném, hogy, tulajdonképpen hogy is épül fel a Bagolykő Mágustanoda. Igaz, hogy már pár hete itt téblábolok, és várok a csodára, de még nem jutottam el odáig, hogy az iskolától kicsit távolabbi helyeket is alaposabban kiismerjem. És, hogy őszinte legyek, szinte hallom, ahogy a távoli helyszínek csalogató hangját. Most őszintén, akad olyan ember, aki ilyen csábító ajánlatra nemet tud mondani? Na jó, lehet, hogy van ilyen, de én biztos, hogy nem tartozok közéjük. Így, felkapok egy farmert, a hozzá tökéletesen illő fekete pólót, majd a lábbeli is felkerül, és ilyen nagy lendülettel hagyom el a szobát, nem sokkal később már az egész épületet. És, hogy őszinte legyek, fogalmam sincs, hogy merre kéne elindulnom. Ezért is jó a nőknek, hiszen, az állítások szerint nekik térkép van a fejükben. Magyarul, jobban tudnak tájékozódni, mint a férfiak. Én pedig arra hivatkozok, hogy belövök egy biztos pontot, melyet követve, talán kilyukadok valahol.
És, ez így is történik. Fél óra gyaloglást követően visszatekintek, de az iskola már csak egy gombostű hegynyire pompázik tőlem. Ennek látványa halvány mosolyt csak az arcomra, majd visszafordulok a roskatag viskó felé, amit alaposan szemügyre veszek. Annyira még én se lehetek hülye, hogy ne tudjam megállapítani, egy vadőrlakkal van dolgom. De így, hogy már belülről vizslatom a házikót, elég lepukkantnak, és elhagyatottnak tűnik. Így megkockáztatom, hogy nem fog senki betérni, és, még csak véletlen se kezd el harsányan ordítani, hogy ugyan mit is keresek én a házában. Ezért, helyet foglalok egy karosszékben, és várok a... csodára? Igen, talán arra.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Keiko Sama
INAKTÍV


Micike by: Noel; Pikaszisza
offline
RPG hsz: 520
Összes hsz: 24908
Írta: 2013. szeptember 25. 21:27 | Link

Park Min Woo

Teljesen kezdek kifordulni magamból. Már nem az a félős lány vagyok, aki anno idejött a suliba, aki szinte mindenkitől megtartotta a kellő távolságot, és nem kezdeményezett beszélgetést, sőt kerülte is őket, és csak akkor elegyedett szóba az emberekkel, ha rákényszerült. Most már nem vagyok ilyen, ez a suli jót tett nekem, így örülök, hogy apu beíratott ide, mégha nem is akartam, vagyis akaratom ellenére kerültem ide be. De akkor még nem tudtam volna senki ellen szegülni, nem tudtam volna senkinek nemet mondani, vagy bántani. Jó, ezt az utóbbit még most sem biztos, sőt tuti, hogy nem tudnám megtenni, annyi bátorságom azért még nincs, de annyira már megerősödtem, hogy valamelyest tudjam kezelni a komolyabb, bántó, vagy esetleg sértő helyzeteket. És ebben talán az itt szerzett barátaim segítettek nekem, akik megmutatták, ha nem is szándékosan, hogy nem mindenki olyan rossz, és kegyetlen, mint amilyenekkel együtt kellett lennem a hét szinte minden napján.
Egyre többet vágyom mostanában ki, a szabadba, néha már szinte nyomasztónak érzem a bezártságot, hogy a négy fal közé vagyok zárva, így egyre többet járok ki a szabadba, néha már sötétedés környékén. ez most sincs másképp, már egészen besötétedett, mire elindulok, persze a kellő öltözetben, vagyis magamra húzok egy kék, vastagabb pulóvert, s a nyakamba sálat kötök, fejemre pedig egy lila sapkát húzok. Halkan settenkedem végig a folyosókon, mintha attól tartanék, valaki meglát és akkor bajba kerülök, pedig tudom, hogy ez nincs így, legalábbis egyelőre. Sikerül minden akadály nélkül kikerülnöm kastély falain kívülre, így az utamat folytatva meg sem állok, míg egy kis, kívülről kicsit  lepukkantnak tűnő házikóhoz nem érek. Ezt még ezelőtt soha nem láttam, pedig már nemegyszer jártam erre, és épphogy nem szúrja ki a szemem, de mindegy. Benn nagy a sötétség, és a csend, de kíváncsiságom nagyobb a félelmemnél, így pálcámat előhúzva, magam elé tartva nyitom ki, igen lassan. Hangosan nyikorogva nyílik ki, és én belépek, de a sötétségben nem látok semmit, így egy Lumos-szal egy kis fényt csinálok, s szemem elé tárul mi is van itt. Igen takarosnak tűnik,de sehol egy árva lélek, ettől egy kicsit rémisztővé válik számomra, de ezt a félelmet egy nagy nyeléssel próbálom elfolytani. egyszercsak valami hangot hallok magam mögül, pontosabban kintről, ezért gyorsan hátrafordulok, pálcámat az ajtó felé szegezem,majd elhaló, remegő hangon megszólalok.
- Ki-ki vagy? Fe-felelj ha ember vagy! -mondom, és pár lépést hátrálok, közben szemem le nem veszem az ajtóról, várom az a valami, vagy valaki válaszát.
Utoljára módosította:Keiko Sama, 2013. szeptember 25. 21:30 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


kérdezőke||SziLK tag|| Lila Kecske||Gwen nővérkéje
Apáthy Hanka
INAKTÍV


Bájitaltan TS,
offline
RPG hsz: 105
Összes hsz: 4538
Írta: 2014. február 11. 19:04 | Link

Márkócska ^^

Kicsit ki kell szellőztetnem a kobakomat, mert a szőkéknek is kell néha a friss levegő, még a sok magolástól elmenekülnének a hajszálaim. Ezért hát kilógok a szabadba - gondoltam magamban, majd kabátot, sálat kanyarítok magamra és elhagyom a gólyalakot, mely az elmúlt pár napban, mióta idejöttem, otthonomul szolgált. Bujdokoltam arról a helyről, bármit megtettem volna, csak ne kelljen ott lennem, de az éjszakákat nem tudtam elszabotálni. Otthon, ahol a szüleimmel élek, nagyon nagy földterületünk van, gazdasági terület, mindenféle zöldség és gyümölcs megterem, csak ki kell menni és leszakítani egyet. Apám halálosan öntudatos ember, aki nem szorul senki segítségére és engem is úgy nevelt, hogy megoldjam a gondjaimat. Persze van olyan, hogy nem boldogulok, ilyenkor anyám szokott súgni néhány értékes tanácsot, de azért általában jól elvagyok. Az otthoni idők emléke úgy látszik elhatalmasodik rajtam, mert kifelé indulok a suli birtokának határai irányába. Nem jártam még erre, erre sem, sok minden van, amit még fel kell fedezzek. Szőke tincseimet felkínálom a szélnek, hagy tépje, kócolja össze-vissza, kénye, kedve szerint. Arcom a szélnek fordítom, hogy teljesen kitisztuljon a fejem, miközben a lábaim meg sem állnak a Vadőrlakig. Tavasz lévén gondolom még nem él a veteményes, csak néhány eltévedt káposztafejet látok, ahogy magányosan álldogálnak a pusztaság közepén. Levelük itt-ott megsárgult, megbarnult fonnyadozik, aztán mintha egy futó sárgarépát is felismerni vélnék. Megrázom a sörényemet. ~ Ideje volt már szakítani a Jóslástan könyvemmel, még a végén teljesen begolyózok a sok tanulástól. ~ Sajnos év végén érkeztem, előttem a vizsgák réme tornyosul, s még nem tudom, hogy fogok megküzdeni vele, de mennie kell. Apám nem ismer más jegyet, csak a kiválót, de talán most kénytelen lesz megismerkedni egy trollal is. Leguggolok a senyvedő káposzta mellé és elmesélem neki a bánatomat.
- Helló fejecske! Nem fázol idekint? Vagy te is szellőzteted a fejed? Tudod, jó lenne már egy normális szobában ébredni és nem azon a sivár tömegszálláson! -
Utoljára módosította:Apáthy Hanka, 2014. február 11. 19:41 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

What is apathy? I don't know and I dont't care.
Doléance Arslí na Fírinne
Tanár, Mestertanonc Tanár


bűbáj pápa
offline
RPG hsz: 186
Összes hsz: 6722
Írta: 2014. február 19. 22:12 | Link

Hanna

Doléance az erdőbe igyekezett. Egy diákkori élménye csalogatta oda. Nagyon furcsa dolgok történtek vele akkor a fák között, kicsit úgy érezte, mintha valami felsőbb akarat hajtaná arra, amerre mennie kellett. Valahogy azon kapta magát, hogy ragasztóbűbájjal a cipői talpán lépkedett felfelé egy hatalmas fa törzsén. A fa tetején a gyurgyalagcsipa nevezetű bogyó termett, ami nagyon hasznos agyserkentő hatású növény. Képzelhetitek, mit ért el vele Doléance, aki amúgy is nagyon okos volt. Most is szüksége lett volna pár nagyon jó ötletre, gondolta szerencsét próbál újra az erdőben, hátha talál még a piros termésből.
Az erdőig azonban nem jutott el, egy faházikó térítette le az útjáról. Na nem úgy, hogy eléállt és közölte, hogy "innen aztán egy tapodtat se!" - bár Doléance ezen sem lepődött volna meg -, hanem a lány észrevette, hogy egy nagyon furcsa kis lény akadt az egyik ketrecbe a házikó oldalában. Szőrös négylábú volt ez az állat, bundája lilával pettyezett barna, az orra hegyes, a hangja pedig mintha madárrikkantás volna. A levitások házvezetője leguggolt a rácshoz, amibe beleakadt a különös lény lábacskája, és óvatosan megpróbálta kiszabadítani. Az állat hálából jól beleharapott a kezébe, amit Doléance egy nyikkanással vett tudomásul, mert nem volt jellemző rá a kiáltozás. Bekapta gyorsan a hüvelykujja és mutatóujja közti puha részt a tenyerén, hogy tompítsa a fájdalmat. Azért a jószágot mégsem hagyhatta ott, de varázslattal sem merte eltávolítani körülötte a fémet, olyan nagyon ficánkolt a kis élőlény.
Utoljára módosította:Doléance Arslí na Fírinne, 2014. február 19. 22:13 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
McKenzie R. Krise
INAKTÍV


Harcipukkancs vizsgázik
offline
RPG hsz: 43
Összes hsz: 307
Írta: 2014. február 22. 17:49 | Link

Eörs

Muszáj egy kicsit kimozdulnia, ehhez pedig a legjobb, ha a vadőrlak felé veszi az irányt. Szereti az ott lévő állatokat, és jót tesznek, ha az ember el akarja terelni a gondolatait a vizsgákról. Egy vastagabb pulcsit azért húzott, mert még mindig becsapós az idő. A pulcsi fölé egy sálat és egy vékonyabb kabátot húzott, ami az egyik ismerőse szerint pont olyan, mint a bérgyilkosnőké, talán pont ezért tetszett meg neki annyira, amikor vásárolni voltak Yvyvel. Örült, hogy újra találkozott vele, hiszen már nagyon hiányzott neki a nő. Nem csoda, végül is, anyja helyett anyja volt.
A kastély folyosóit gyorsan maga mögött tudva, igyekezve kiütni minden lehetőséget a megállásra, egyenesen a vadőrlak felé indul. Kicsit hidegebb van, mint sejtette, kesztyűt se húzott, pedig lehet jót tett volna elfagyó kezeinek, ha valami védi őket. Jobb ötlet híján a zsebébe dugja őket, amíg megteszi a távolságot.
Az utóbbi napokban a tanulással foglalkozott, tipikusan az az utolsó pillanat ember, aki egész évben lazít, aztán egy héttel a probléma előtt, elgondolkozik azon, hogy talán itt az ideje, hogy tanuljon, majd három nappal előtte, elkezdi érezni a vesztét. Egy vizsgán túl, kettő még előtte, kettőnél nincs még időpont. Nem tudja, hogy milyen lett, reméli átment, a többi már rég nem érdekli. Általában jól szokta venni ezeket az akadályokat, és most sem érzi, hogy sikertelen lesz.
Menet közben, elgondolkozik az embereken is, akiket a barátainak tart. Sokan végeznek most, új utakon indulnak el. Mostanában nem találkozott Benjaminnal sem, ami talán nem olyan probléma. Nem mondhatják egymást jó testvéreknek, mégis hiányzik neki. Sok mindent kellene letisztáznia vele kapcsolatban, azonban hiába agyal, okosabb nem lesz. Jövőre pedig, ő is végzős lesz. Elérkezik a varázstani alapismeretek vizsga, amire nem elég a három nap felkészülés, és amin szégyen lenne megbukni.
A házhoz érve, kicsit elszomorodik, rossz, hogy nincs itt élet. Régebben mindig égett a tűz, és a kis kéményen vidáman szállt fel a füst, ám most csak Vandának köszönhető, hogy az itt tartott állatok, akiket a diákoknak mutatnak be, nem halnak éhen. Egy vödörbe friss fizet tölt, és az itatókba önti, majd némi eleséget is szór a közelben legelésző unikornis kölyköknek. Ők még kicsik, nincsenek három évesek, hiszen nincs még szarvuk se. A karám szélére felállva, áthajolva nyúl felé, hogy megsimogassa az egyiket.


Ruha

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Almásy Léna
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 372
Összes hsz: 1332
Írta: 2014. március 5. 18:11 | Link

Benedikta
Március 6, késő este

Ritka alkalmak egyike, amikor aurort hívnak a kastély területére járőrözni. Általában ez a prefektusok feladata, meg ahogy hallottam, Warren-é, szóval nem nagyon értettem a dolgot, amikor a kezembe nyomták a cetlit. Talán túlságosan is elszaporodtak a kihágások és a nagyhírű Rellonosokkal nem bírnak el a prefektusok. El tudom képzelni igazából, mégis... tanárok is vannak a kastélyban, ilyeneknek egyszerűen nem volna szabad megtörténniük.
Volt már szerencsém az erdőhöz és lakóihoz anno, rengeteg gyakorlatot teljesítettünk a többiekkel odabent. A kentaurok nem túl barátságos lények, annyit sikerült leszűrnöm a dologból, meg azt, hogy jobb őket elkerülni vagy ha már megtörtént a baj, szörnyen tisztelettudónak lenni, mert különben csihipuhi és nem biztos, hogy az egyén élve kijön onnan.
Hűvös éjszakának ígérkezett. Vagy két pulcsit és három zoknit sikerült magamra halmozni, hogy biztosan ne fagyjak szét odakint. Az ilyen tavaszias éjszakák szörnyűek. Felhők sehol, teret adva így a fagynak, a farkasordító hidegnek.
Sapkámat mélyen a szemembe húztam, átöleltem magam, ahogy a kastélyt körül császkáltam.
Szerencsémre - vagy inkább a diákok szerencséjére - egy-két járőröző prefektuson kívül nem találkoztam senkivel. Majdnem éjfélt ütött az óra, amikor megálltam egy kis pihenőre. Lehelyeztem magam a vadőrlak lépcsőjére és úgy lihegtem bele a fagyos nagyvilágba.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Weöres Ioana Médea
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. március 24. 17:40 | Link

Lasch tanár úr
öltözet.


Szeretek sétálni, mert közben kitisztul a fejem a sok gondolattól, ami általában idebent kavarog, és most még kifejezetten szép idő is van kint. Bár akad néhány felhő odafent, de pusztán cirrocumulusokat látok, közönséges nevükön bárányfelhőket, bár sosem értettem, mitől bárányok ezek a felhők. Annus néni azt mondta azért, mert hófehérek, mint a bárányok gyapja, pedig én azt a gyapjút mindig valami szürkés vagy sárgás színűnek láttam, sohasem ilyen fehérnek, talán csak abban van némi közös, hogy bodrosak. Ennek ellenére szerintem egyáltalán nem hasonlítanak bárányokra. Olyanok, mint minden rendes cirrocumulus - vékonyak, fehérek és nincs árnyékuk. A napfény is átszűrődik rajtuk, és kellemes érzés, ahogy melegét a bőrömön érzem, mindehhez meg frissen nőtt fű illata társul és virágoké. Kányádi sorok jutnak eszembe, amiket régen tanított még nekem Annus néni. Vannak vidékek gyönyörű tájak ahol a keserű számban édessé ízesül vannak vidékek legbelül szavak sarjadnak rétjein gyopárként sziklás bércein szavak kapaszkodnak szavak véremmel rokon a patak szívemben csörgedez csobog télen hogy védjem befagyok páncélom alatt cincogat jeget-pengető hangokat tavaszok nyarak őszeim maradékaim s őseim vannak vidékek viselem akár a bőrt a testemen meggyötörten is gyönyörű tájak ahol a keserű számban édessé ízesül vannak vidékek legbelül. Emlékszem, hogy egyetlen vessző vagy pont nélkül íródott az egész, és most villan csak át rajtam, miről is szól igazán nekem. Otthon. Ez a hely olyan hirtelen, mint ha otthon lennék. Talán a virágillat teszi, de éppen olyan, mint a Bükk fái között sétálni, és már szinte várom, hogy apa is előbukkan egyik mögül, mint amikor hazajött a névnapomra tavaly két egész napra, és lehunyom a szemem, remélve, hogy amikor kinyitom, ez tényleg az otthon lesz és nem egy számomra teljesen idegen vidék. Szokni igyekszem, de még mindig ijesztő. Közben azért lépkedek tovább a fűben, de behunyt szemmel megtalálni a megfelelő helyeket nem is olyan könnyű, mint gondoltam, főleg, ha ismeretlen a terep, így pillanatokon belül elcsúszom és sikerül elhasalnom a fűben. Azt nem mondanám, hogy megütöttem magam, csak kellemetlen maga a szituáció, de aztán elbódít a fű illata és hátamra fordulva elnyújtózom benne. Kisöpröm az arcomból éppen égővörös színben pompázó hajam, és nem zavar az sem, ha a ruhám zöld lesz netán, vagy kissé koszos, most csak elégedetten bámulok fel a cirrocumulosokra, amik mintha állnának az égbolton fölöttem, és próbálom felidézni az otthon minden egyes részletét, attól talán megnyugszom és elmúlik ez a szorongás, ami azóta dolgozik bennem, hogy apa eltűnt a szemem elől az iskola kapujában.
Utoljára módosította:Weöres Ioana Médea, 2014. március 24. 23:31 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Gwen Laura Kimiko Jones
INAKTÍV


=^.^= Sóginéni
offline
RPG hsz: 589
Összes hsz: 12926
Írta: 2014. április 13. 13:32 | Link

Rétfalvi Geréb

- HA REPÜLNI TUDNÁL, TÖBBÉ LE SEM SZÁLLNÁL - énekelgetem, miközben a vadőrlak felé indulok. Nem tudom, miért jövök ide, csak valami idehúzott. Mostanában egyre többet vagyok kint a szabadban, mint a kastély falai között. Mivel süt a nap, rövidnadrágot és rövid ujjú felsőt viselek. Hirtelen valami cuppanósat hallok. Lenézek, majd észreveszem, hogy egy nagy pocsolyába lépek. Nem érdekel, mennyire vagyok sáros, sőt mint egy kisgyerek, elkezdek ugrálni benne. Meglátok pár embert, akik engem néznek, de nem zavar. Néhány elsős még csatlakozik is hozzám. Pár perc múlva, mikor már kiszórakoztam magam, tovább indultam, és közbe énekeltem. Mikor már elérem az erdőszélét, észreveszek pár állatot. Ezeket látva megjön a kedvem egy kis tanulásra. Bekopogok a vadőrlak házába. Pár percig várakozok, de nem jön ki. Gondolom az erdőbe ment. A diákoknak egyedül nem szabad oda bemenni, én mégis elindulok. Már egy csomó helyre mentem, ahova nem szabad, de általában éjszaka. Az erdő nappal nem tűnik olyan ijesztőnek, de még nem voltam bent. Egyszer mindent ki kell próbálni, szokták mondani. Talán ez is egy olyan helyzet. Szeretek tiltott helyeken járni. Olyan izgalmasak. Szokták mondani, hogy bajkeverő vagyok, de nem nagyon zavar. A pálcám a kezemben, hátha használnom kéne. A hátam mögött hallok valamit, majd megfordulok.
Utoljára módosította:Doléance Arslí na Fírinne, 2014. május 6. 13:21 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Másik Felem | Mesélőtárs | profi kviddicsjátékos
Turnman Katalin
INAKTÍV


exHobbikviddicses
offline
RPG hsz: 225
Összes hsz: 2790
Írta: 2014. április 18. 17:28 | Link

Dwayne

Igazi bolondos, áprilisi idő van, süt a nap, fújdogál a szél, csipognak a madarak. Ilyenkor megjön az ember kedve ahhoz, hogy kicsit kimozduljon. Velem mondjuk nem ez történt. Oké, azt nem tagadom, hogy jól esik a friss levegő, legalább kiszellőzik kicsit a fejem, de elsődlegesen azért tartok a vadőrlak felé, mert muszáj. Nem vagyok nagy kertészkedős típus, de a tanársegédi posztban úgy tűnik az is benne van, hogy esetenként én intézzem az ilyesmit, meg gyűjtsem be a gyógynövényeket, amikor kell. Annyira azért nem megerőltető dolog, de még ha annak érezném se mernék szólni a professzornak. Arra meg kifejezetten jó, hogy elfoglaljam magam, és lehetőleg egy szabad percem se maradjon.
A vadőrlakhoz érve azonnal hátramegyek a veteményeshez. Azért elég sokat tanultam tavaly év eleje óta, az itt lévő gyógy- és egyéb növényeket már mind ismerem. Tejes nyugalommal pakolászom a kosárba a kért virágokat, amikor felpillantva valami furcsa dolgot fedezek fel a ház aljánál és az oldalán. Oké, hogy már senki nem lakik itt, le is van zárva az egész tudtommal, de azért még nem kellene így rothadásnak indulnia. Otthagyom a munkámat és érdeklődve megyek közelebb a házfalhoz. Úgy tűnik, mintha valami moha vagy zuzmószerűség kúszott volna fel, és telepedett meg egy jó méteres sugarú körben. De közelebbről szemügyre véve mégse tűnik egyszerű zuzmónak. Fénylik egy kissé, mintha nedves, nyálkás volna, és ráadásul még valami émelyítő szagot is áraszt. Összehúzott szeöldökkel, elgondolkodva figyelem egy darabig, hátha megmozdul, felrobban, vagy netán sikerül rájönnöm, hogy egyáltalán mi ez. De nem történik semmi, továbbra sem tudom azonosítani a dolgot, viszont valami halk kaparászást vélek hallani. Hogy a házból jön-e, vagy csak simán ház tövében mászkáló bogarak neszezését hallottam meg, azt már nem tudom megmondani.
Előhúzom a pálcám, mert puszta kézzel azért mégsem merek hozzányúlni, még ha nagy is a valószínűsége, hogy valami teljesen átlagos természeti jelenséget magasztalok fel. Óvatosan bököm meg a zöldesbarna moszatszínű foltot a pálcám hegyével. Aztán igencsak meglepődök, amikor valami láthatatlan erő konkrétan megpróbálja kitépni a kezemből a fadarabot. Azonnal erősebben markolom a fát, de érzem, ahogy egyre csúszik ki a kezeim közül.
- Ne már! - motyogom, miközben továbbra is elkeseredetten kapaszkodom a pálcámba. Még le is ülök a földre, hogy minél stabilabb legyek, de hamarosan döntést kell hoznom, vagy elengedem és hagyom eltűnni az éterben, vagy azzal kell számolnom, hogy az én kezem is a falhoz ér a következő pillanatban...
Utoljára módosította:Turnman Katalin, 2014. április 18. 17:29 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

melodimágus|exprefektus |Nivor| Yaricsbogyó<3
Lugosvölgyi Albert
Tükörfiú


Szárnyaszegett angyal | KisHerceg
offline
RPG hsz: 127
Összes hsz: 444
Írta: 2014. május 12. 14:13 | Link

Schlett E. Lilla

Néha jólesik kiszabadulnom a kastély falai közül, friss levegőt szívnom, éreznem a napfény ízét a számban. Régen ilyenkor már a mezőn dolgoztunk minden egyes nap verejtékünkkel öntözve a földet és a termést. A nyomait mai napig őrzöm, de legalább soha nem fogok gurulni, mint egy kis gömböc. Lábaim alatt a fű engedelmesen meghajol, mintha én is valami uraság volnék a régi időkből, pedig akkor sem voltam több egy parasztfiúnál, most sem vagyok másabb.
A kastély erdője felé vitt a lábam az imént, miközben a kezembe akadt papírt tanulmányoztam: majális a faluban... Talán lemehetnék én is, úgysem tűnnék fel a levitásokon kívül szinte senkinek. Ők tudják, miféle szerzet vagyok és nem idegenkednek, de ettől még nem hangoztatom, hogy gyakorlatilag egy tükör lakója vagyok és kijárok az emberek közé újra élni. Hm, ezen azt írja, hogy vidámpark is van. Mi az a vidámpark? Ezt sem Luna, sem Iza nem magyarázta még el, de Jenny sem. Egy hely, ahol vidámak az emberek? Mitől? Jó lesz felfrissíteni az ismereteim.
Végre elérem az erdő szélét; egy pillanatra megállok, betűröm a hirdető papírost ingen felső zsebébe, majd felpillantok az előttem magasodó fára. Jó mászó voltam és vagyok is, nem probléma felkapaszkodnom az öreg természeti kincsen. Két kezemet felnyújtom, majd helyből ugrással elkapom a legalsó ágat, s némi előre-hátra hintázás után fél lábbal is belekapaszkodom az ágba, hogy felhúzzam rá magam rendesen. Így kapaszkodván tovább, nemsokára elérek egy meglehetősen kellemes magasságot, ahonnan rálátok a kastélyra és az esetleges érkezőkre is, de végig tudok nyújtózni és aprólékosan elolvasni a majális felhívását is. DÖK- na az meg micsoda? Sokat emlegetik a levitás gyerekek is, hogy van DÖK, meg ilyen tanács, olyan csoport. Vajon ennyiféle új mágiaág született, mialatt el voltam zárva a külvilágtól? Nagyon érdekes, birtokba kell vennem alkalomadtán a könyvtárat.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Bánkúti Lilla
INAKTÍV


Csibu | Lillumi
offline
RPG hsz: 61
Összes hsz: 1250
Írta: 2014. május 12. 14:17 | Link



     Barna táska lógott az oldalán, pántja vállán átvetve pihent. Fonott copfjai is ott pihentek, miközben a leányzó tekintetével hol előre, majd egy kopottas könyvbe pillantott bele. A szöveget bújta, miközben előre lépkedett párat, az erre az alkalomra lábára húzott bakancsában, az utat egyelőre nem figyelve. A könyv amúgy nem az ő példánya, könyvtári kincs, az ötlet pedig, amiért a rettegett erdő közelébe merészkedett, gyógynövénygyűjtés, és a sikeres házi feladat letudása. No, persze előbb fel kellene bármit is ismerni, vagy helyesen megítélni, hogy ha hasonlít rá, de eddig nemigen sikerült a nehezebb, a tárgyban szereplő dolgokat meglelnie. De nem aggódott, megoldja.
A könyvet leeresztve végül, megtorpanva bámult az erdő szélét képző fák sokaságára, hátradöntve fejét pedig, a hatalmasságra. Egy kis bambulás után, rázta meg fejét, zárta össze a könyvecskét, persze ujját könyvjelzőnek ott hagyva, és tovább lépdelt. Ahogy egyre előrébb ért, úgy sejlett fel előtte a vadőrlak kunyhójának alakja, a pici, de annál hívogatóbb lak sziluettje. Ismeretei szerint lakatlan, a vadőr valamiért nem vállalta tovább, hogy itt munkálkodjon, bizonyára az alulfizetettség, vagy a diáksereg miatt. Persze, aztán ki tudja, mi volt az igazi oka. Ellenben, ő közelebb merészkedett a kunyhóhoz, a ketrecekkel mit sem törődve, hiszen láthatóan üresek voltak, és bepillantott az egyik ablakon. A semmi fogadta, úgy, ahogy azt el is képzelte, bár pár, berendezési tárgyat látott, mintha csak elutazott volna nyaralni, és bármikor visszatérne. Elengedte a párkányt, mivel birtokháborítást egyelőre nemigen szeretne elkövetni, és körbetekintett. Borsódzott a háta, ahogy az erdő felé tekintett, hisz elég mesét hallott már róla, és persze, egyedül is volt ahhoz, hogy a frász ne kerülgesse. Persze, sejtése van, hogy a siker érdekében, no meg a keresett dolgok lelőhelye odabent pihen. De a frászkarika megy be oda egyedül.
Inkább elfordult, és egy vén fa egykori törzsének szolgáló tuskóra telepedett. Lábait kényelmesen felhúzva pihentette meg, a táskából előkerült egy kis sajtos szendvics is, és rögtönzött piknikbe kezdett. Persze szunnyadó paranoiája az erdőt figyelte, hisz meggyőződése volt, hogy valami van itt a közelben, de nem, még nem kezdett sikongatni. Viszont, pálcáját, még ha nem is a legjobban képes forgatni, de előkészítette, felkészülve bármire.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Melody Clarwell
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 51
Összes hsz: 69
Írta: 2014. július 2. 23:52 | Link

Nelli

Ennyi szerencsétlen hülye hogy lehet ebben az iskolában? Rossz napom volt a sok kérdezősködéssel és bénázással. Szerintem legtöbbször türelmes vagyok, de miért mindig engem talál meg mindenki? Vajon mit látnak bennem?
Azért jöttem ki, hogy kicsit lenyugodjak, de itt ahol rengetegen vannak biztos nem fogok. A körletbe szaladtam csak le átöltözni, de semmi mást nem tettem meg.
Elindulok egy olyan irányba amit még nem fedeztem fel és minden erőmet összeszedve próbálok újra hideg álarcot vonni magam köré. Lassan sétálok és éppen ezért ugyanennyire lassan figyelem meg azt is , hogy valószínűleg a vadőr háza felé tartok. Nem tudom ki ő, de eszembe se jut, hogy bemenjek inkább továbbsétálok.
Meggyorsított tempómnak és elgondolkodásomnak a jutalma, hogy megbotlok egy kiálló faágban.
-A francba!-mondom hangosan, bár magamban szebb káromkodások is eszembe jutnak. Gyorsan körülnézek, de sehol senki. Kicsit megkönnyebbülök, hogy egyetlen ember sem látta az ügyetlenségemet, de a legjobb lesz ha inkább leülök.
Keresek egy kényelmes helyet kissé távolabb a kunyhótól és lefekszem a fűben. Valószínűleg nem a legméltóságteljesebb mozdulat és a szüleim sem örülnének h így látnának, de ők most nincsenek itt így nem is fáj nekik. Azért hallom a hangjukat amint arról beszélnének, hogy egy illedelmes aranyvérű hölgy mindig  királynőien viselkedik. Én próbálkozom is, de most ki vagyok készülve és senki sem várhatja el, hogy ne napozzak, ha az idő is megengedi. A fekvésem, mint általában a mozdulataim még így is elég merev de kecses tartású. Azért abban reménykedek, hogy senki sem jön ide megzavarni a magányomban.
Utoljára módosította:Melody Clarwell, 2014. július 3. 00:11 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Elena Keating
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. július 12. 15:19 | Link

A másik Elena

Reggel kipattantam a szemem és úgy döntöttem, hogy kihasználom a nyár kínálta lehetőségeket, még itt, az iskola falai között is. Jókedvűen kapkodtam magamra a ruháimat és indultam le a Nagyterembe reggelizni, de hamar elillant ez a fene nagy vidámság. Nem igazán tudom, mikor éreztem ezt utoljára, de megláttam magam az egyik ablaküvegben és fordult velem egyet a világ. Egyszerűen csak tologattam magam előtt az ételt és nem tudtam beleharapni.
A történetet talán ott érdemes kezdeni, hogy sohasem voltam elégedett magammal. Nem mintha bárki bármilyen megjegyzést tett volna rám, csupán csak eleve nagyon figyelmesen neveltek fel a szüleim, mivel produkáltam az Asperger-szindróma bizonyos jeleit. Jelenleg leginkább a magasan funkcionáló autista lenne a legjobb kifejezés arra, amilyen vagyok.
Mikor ezzel szembesültem, úgy igazán, tökéletességre kezdtem törekedni. Ennek eredménye képpen anorexiával is kezeltek. Itt vagyunk most. Megráztam magam és elindultam kifelé. Olyan helyre akartam menni, ahol senkivel sem futhatok össze, ezért a vadőrlakot választottam. Lehuppantam a fűbe és csak néztem fel az égre. Jól esett a magány, így volt időm elmélkedni egy cseppet  a helyzetemen.
A szüleim tényleg mindent megadtak nekem, de sohasem éreztem teljes értékű embernek magamat. Kicsit olyan volt ez, mint egy arculcsapás. Mindig is szerettem az élen lenni és irányítani... aztán szembesültem vele, hogy mi is az az Asperger-szindróma. Nem, nem ez volt a baj, hanem a környezetem reakciója, mikor én kis buta az általános iskolai biológián elkottyantottam a dolgot. Én lettem a csodabogár, a flúgos.
A gyerekek nem tolerálják jól, ha valaki más, mint az átlag. Elkezdtem kilábalni; apránként.
Egyetlen célom volt csak: Nem eshetek vissza!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Regőczi Mihály
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 11
Összes hsz: 12
Alina és Bálint
Írta: 2014. július 14. 19:38
| Link

Regőczy Mihály megtermett alakját még így, az egyre sötétedő homályban sem lehet eltéveszteni, amint szerény kis házikója előtt üldögél a maga ácsolta padján és kényelmesen kanalazza a vacsoráját. Megtehetné ugyan, hogy felmegy a kastélyba és részt vesz a közös étkezéseken, erre az igazgató úr már többször is felhívta a figyelmét, ő azonban nem túl gyakran él ezzel a lehetőséggel. Nem igazán vonzza a gondolat, hogy huzamos ideig egy teremben üldögéljen egy hadseregnyi hangos kis varázslópalántával. Egyébként is jobb szereti látni, hogy hogyan készült az étel, amit szájába vesz, talán sosem fog vele megbarátkozni, hogy a kastélyban egyszerűen csak az asztalon terem minden finomság. Így ha van rá ideje, inkább főz magának. Ma teljesen átlagos napja volt, így jutott ideje levest főzni ebédre, ami vacsoraként is remekül funkcionál számára.
Hosszú pillantást vet a kastély nagy, sötét épülete felé. Összességében elégedett vele, hogy ideköltözött. Nem bánta meg. Imádja az erdőt, a tájat, az állatokat, imádja, hogy van mit tennie. Ezért a nyugalmas, idillikus állapotért még azt is képes elviselni, hogy körülötte mindenki bottal hadonászó fajankó. Néhai feleségét leszámítva ugyanis ez az általános véleménye a mágusokról. Az ő dolguk. Misi bácsi nemigen törődik velük.
A kanál már az öblös, virágmotívumokkal díszített tányér alján kopog. Jobban megdönti, hogy kikanalazza a maradékot.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Regőczi Mihály
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 11
Összes hsz: 12
Evelin Ordassy
Írta: 2014. július 14. 21:57
| Link

2014. 07. 15. - kora délután

Ebédelt, sziesztázott, most pedig itt az ideje, hogy Misi bácsi munkához lásson. A délelőtt folyamán nem tudott igazán haladni a feladataival, mivel a legendás lények gondozása nevezetű tantárgy tanuló különböző kis csoportokban adták egymásnak a házikója kilincsét. Futóférgeket bámultak, rajzolgatták őket, dokumentálták a mozgásukat, és Regőczi Mihály szakvéleménye szerint halálra unták magukat. Mivel azonban nem ő tartotta az órát, nem is szólt bele annak menetébe, csak figyelt, aztán egyszerűen elvonult a házába főzni.
Most azonban itt az ideje, hogy dolgozzon is. Gyomlálnia kell, megszabadulni a futóférgektől, és itt az ideje annak is, hogy visszaengedjen a vadonba egy knarlt, ami az utóbbi napokban a ketrecek egyikének lakója volt.
A veteményeskert felé vette először az irányt. Még bele sem fogott a munkába, már talált egy elhagyott könyvet meg pár jegyzetet a veteményes szélén. Lerakta őket egy farönkre, aztán nekilátott a gyomlálásnak. A sok hajlongás és görnyedés az utóbbi időben egyre nehezebben megy már neki, de ezt nem vallaná be. Amíg bírja, dolgozik. A semmirekellő nebulóknak, akiket büntetőmunka címszóval szoktak hozzá küldeni, nem sok hasznát veszi. Igazi segítséget pedig még nem sikerült találnia, pedig be kell vallania, hogy néha jól jönne neki. Például most.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Danica Franick
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 7
Összes hsz: 7
Nikolai és Danica II.
Írta: 2014. augusztus 5. 22:23
| Link

Nikolai Rudenko részére, avagy, a kispapának Tongue

Az nem lehet! Rudenko? Miért pont Rudenko? Könyörgöm Merlinem, miért versz olyan férfikezdeményekkel, mint Rudenko? Nem az agyi kapacitását firtatom, mert a tanulmányai mértékét prezentáló jegyek minőségéből ítélve többet tud, mint némely felsőbb évesnek titulált – csupán a természettől kapott életkor alapján.

És így ment hosszú perceken át a magammal való viaskodás. Hol szidtam Rudenkot, amiért a gyógynövénytant oktató professzor közös munkát szabott ki rám a sokat emlegetett ördögfiókával, hol összetettem két kezem, hogy nem a szőke hajtincseim után kapkodó lókötővel kerültem háromheti közös munkába. Hogy tán ez büntető szándékú volt? Vagy sorsunkból való kötelezettségünk? Idő kellett, s egy bölcsebb ember, aki erre rávilágíthatott.

Ha legalább épeszű feladatot ruháztak volna ránk! De miért pont egy mandragóra felett kell mamás-papást játszanunk?! Hol van az tankönyvekbe írva, hogy felnőtt korunkban felelősségteljesen kell bánnunk egy növénnyel? Gyűlölök mindent, ami gondoskodást igényel, ami elvesz az időmből, aminek növekedéséhez figyelem szükségeltetik, ami talán szebb lehet és tökéletesebb, mint én magam. S ha én hozom létre, ha én vigyázom, talán egy nap, csodálatra méltóbb lesz, mint én magam, akit a szülei génje egy életre nyomorékká tesz.
Pszichológia. A szociológia azon része, melyet félek megérteni, mert az ön-analízisek tömegétől elmeháborodottságra asszociálnék. Én pedig nem akarom belátni, hogy miképp és hol vagyok sérülékeny.
Az álarcom sérülékenysége tart távol Nikolai Rudenkotól. A tény, hogy létezik valaki a világon, aki előtt tudom, hogy engedelmeskedve fejet hajtanék, aki meggyöngítené erős imázsomat, rettegésbe taszít.
A fiú, aki a nyomomban sétál, hogy előkerítsük istápolásra szoruló tinédzser-kezdeményünket. Ó, előre látom, hogy a feladat minden részét Rudenkora fogom hagyni. Ez lesz a büntetése, amiért szót sem emelt azért a professzornál, hogy meg kell tűrnie három héten át, napi hat órában!
Ki tudja, mikor akaszkodik rám még pluszban, hogy pofonnal illesse púderfehér orcám valamelyik felét. Erről jut eszembe.
– Hogy lehet az, hogy ennyire belenyugodtál abba, hogy velem kell lenned? Komolyan… kilogikázhattad volna, hogyha nem kényszerítesz én foglak manipulálni, zsarolni, és végignézem, amint egyedül elvégzed a botor feladatot. Ha az is ennek a három hétnek a lényege, hogy elmélyüljenek az iskola falai között az ismertségek, barátságok, én gondoskodni fogok róla, hogy a lehető legjobban megutáljuk egymást. Nem foglak kímélni… és már kezdheted is azzal, hogy előtúrod a mandragóránkat és átülteted egy cserépbe, amit aztán beviszünk.
Nagyon vehemensen jelentettem ki makacs gondolataimat, s hogy nyomatékot adjak a fiúnak, az eddig általam cipelt virágvályút és kislapátot átadtam Nikolainak.
– Nem leszek saras… úgyhogy… nem megyek tovább.
S már le is vezettem pillantásomat a pázsit és a veteményes kert humuszban gazdag földjének határvonalára, melytől óvakodva tettem hátra két lépést.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Végardó Erik
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 180
Összes hsz: 598
Írta: 2014. október 3. 23:14 | Link

Regőczi Mihály

Új tanév kezdődött, és Eriknek szerencsére még megvan a helye mosogatófiú és aprítgató szakmunkatárs pozícióiban a Pillangó Étteremben. Részmunkaidőben dolgozik ott, természetesen csak az órái után, illetve hétvégenként. Szüksége van a pénzre, mert otthonról nemigen támogatják, márpedig a bagolykövesnél folyton kifogy valami: pergamen, tinta, zokni... És mintha még nagyobb darabra nőtt volna a nyáron, új egyenruhára is szüksége lesz, ha nem szeretne a hátán egy hasadással járkálni.
Most elgondolkodva baktat hazafelé, vállára dobott piszkos fehér kötényével. A kviddicsen járatja az eszét. A nyári gálamérkőzésen nem szerepelt valami jól, mondhatni csapnivaló volt a teljesítménye. Szorongva gondol arra, mennyien látták őt lebőgni. Most még van egy kicsi ideje eldönteni, marad-e a csapatban erre az idényre is. Kár lenne elvesztegetni egy év tapasztalatát, de mégis úgy érzi, ezzel sem megy semmire, és csak hátráltatná a többieket. Ismerősei próbálják vigasztalni, hogy a gálán szinte kizárólag nála tapasztaltabb játékosok szerepeltek, sokan híres csapatok leszerződött játékosai, mégis... Erik le van törve, mint a bili füle. Itt a Bagolykőn egyáltalán nincs divatja a gyorsasági akadályrepülésnek, amiben ő igazán sikeres volt szülőfalujában. Találnia kéne valami mást, amiben ügyes, de ugyan mit?
Már túl van az erdőn, közel a kastély, de a vadőrlak melletti látvány megtorpanásra készteti. Valaki teljesen feltúrta a vadőr kis kertjét. Ki tett ilyet és miért? Erik aggodalmas arccal megy közelebb az ágyásokhoz. Az eddig itt lakozó futkárok mind elszaladtak. Ezek a növények elég ijedősek, bizonyára a rongáló űzte el őket otthonukból.
Noha a kert a vadőré, mikor még üresen állt a háza, várva új lakóját, Eriknek mesélték, hogy a diákokra maradt a kert, hogy ápolgassák. Az eridonos szívéhez közel áll a növények gondozása, hát szívesen nézett rá olykor az elkerített részre. Azt a sor lila bársonyos medóliát, amelyek most letaposva, gyűrött szirmokkal mocorognak erőtlenül a kiskert szélén, maga ültette. Ezek a virágok megérzik a figyelő szemeket, és ilyenkor mindig büszkén kihúzzák magukat, hogy gyönyörködhessenek bennük a bámészkodók. Most nincs erejük felegyenesedni.
Ó, jaj. Erik letérdel a feltúrt földdarab mellé, és elkezdi vizsgálgatni, mi menthető a katasztrófa sújtotta területről.
Utoljára módosította:Végardó Erik, 2014. október 3. 23:14 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: [1] 2 3 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék