32. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Hírek: Kérünk mindenkit, hogy ellenőrizzétek a drive-ban beadott multikarakterek esetén a hozzáférési beállításokat! Akiét nem tudjuk megnyitni vagy elolvasni, azét automatikusan elutasítjuk!
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Mary Glotter
INAKTÍV


Gyermeklelkű Terrorgombóc
offline
RPG hsz: 168
Összes hsz: 7361
Írta: 2013. május 9. 21:32 | Link

Ábel - vagy Oberon?

Ugyan nem csúnya, sőt, kifejezetten szép, napsütéses és meleg napnak nézünk elébe, Mary még így is nagyon rosszkedvű. A baglya nem épp a legjobb híreket tartalmazó levelet hozta családjától, sőt. Persze, volt jó is, de ott volt az a rossz, ami miatt az egész család feszült - ha együtt vannak, ha nem -, és ami miatt a szüleinek több mint húsz éve származnak problémái. Igazából nővérének is, de ő erre később jött rá. És ugyan Marynek közel sem annyi, más tekintetben van neki is baja belőle, bőven. Példának okáért, hogy az egész rajta (is) csattan. És valahányszor ez a bizonyos probléma előjön, illetve rátevődik egy lapáttal, az egész család ideges lesz. És ez az idegesség, mérgelődés heteken át tarthat. Ez az oka, hogy a Navinés egész éjjel nem aludt, ez az oka, hogy majd felrobban, és hogy semmivel sem tudja elterelni gondolatát. A hajnalban összegyűlt megkezdett, de végül összefirkált, összegyűlt rajzok szanaszét hevernek a padlón. Meg a cafatok, mert széttépettből is van éppen elég. Mikor a lány végre rávette magát, hogy összeszedje a szemetet, evidens, hogy saját lábában elbotolva szórta szanaszét ismét az egészet. Miután végzett a szemét immár sikeres összeszedésével, magában dohogva ment - vagy inkább rohant? - ki a háza területéről, majd a kastélyból. Lábait szedve rohant előre, de hogy pontosan hová, azt maga sem tudta. Csak ment, céltalanul előre. Nem kevés idő kellett, hogy felfogja, olyan területén van a kastélynak, ahol még nem járt. Végül úgy döntött, ha már úgy is itt van, megnézi magának a helyet. Talán még figyelemelterelésnek is jó lesz, legalább néhány perc erejéig. Most már valamivel lassabban szedve lábait ment előre, míg el nem ért egy kisebb házhoz. Nem tudta, ki lakhat itt, de a közelben lévő ketrecekből ítélve, kizárásos alapon csak a vadőr. Vagy valamilyen állatorvos. Habár azzal nem volt tisztában, hogyan is működik ez a varázslóknál pontosan. Minden esetre még közelebb ment a házhoz. No nem akart bekopogni, vagy bemenni, csak a környékét akarta megnézni. A ház fala mellett haladva indult annak háta mögé, kíváncsi volt, mi lehet ott.
Hozzászólásai ebben a témában

Kormos Ábel Oberon
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 6
Összes hsz: 11
Írta: 2013. május 10. 19:31 | Link

Mary
A név rád van bízva Cheesy

Kicsit idegesen bóklásztam a szabadban. Nem is olyan rég másztam ki idáig, miután a bent való tartózkodásból elegem lett. Épp a folyosón mászkáltam, amikor egy nekem cseppet sem szimpatikus egyed tett valami megjegyzést a zenekaros pólómra, aminek kapcsán egy cseppet sem kedves párbeszéd bontakozott ki, amiben szóbajöttek mindkettőnk felmenői, és az esetlegesen kérdéses nemi identitásuk is. Az ember nem szeret ugye ilyenekről vitatkozni, érthető hát, hogy kicsit morcos lettem. Gondoltam, próbálgatom a csellót a szabadban, amit egy haverom bízott rám két hétre. Persze egy vérbeli zenésznek egy idegen hangszer mindig izgatja a fantáziáját, és sejtettem, hogy nem haragudna, ha kipróbálnám. Gondoltam, jobb, ha elterelem a figyelmem, mintha tovább duzzogok magamban. Nem tudtam, hová kéne mennem, nem is igazán ismertem a terepet annyira, hogy legyen kedvenc helyem, vagy ilyesmi, úgyhogy valami random helyen állapodtam meg, ami eléggé úgy festett, mint egy vadőrlak. A hátuljához baktattam. Nem csak a hangszert és a tokját vittem magammal, hanem egy széket is, amit szertartásosan leraktam a gyepre, aztán rátettem a tokot, és óvatosan kiemeltem a csellót. Nem szándékoztam a vállamra vetni, de mialatt kivettem a tokból, a vonó leesett a talajra, és valahogy fel kellett vennem, szóval a hangszer nyakát óvatosan a vállamnak támasztottam úgy, hogy a teste a levegőben lóghasson. Lehajoltam a vonóért, mialatt a hangszerre nagyon figyeltem, hogy le ne ejtsem, majd gyorsan felegyenesedtem. A cselló valamin nagyot koppant, én pedig egy pillanatra úgy éreztem, hogy megáll a szívem. Letettem a vonót a székre, és megvizsgáltam a hangszert; nem esett komoly baja, szerencsére. Csak miután kétszer átvizsgáltam, azután néztem meg, mibe szaladt bele. Egy lány volt az, aki Merlin tudja, hogyan keveredett oda, de nagyon úgy látszott, hogy kupán vágtam. Mielőtt végiggondolhattam volna, elkezdtem beszélni.
 - Mégis mi indíttatott arra, hogy csak úgy idelopózz? Tudod, egy ilyen hangszernek lelke van!
Jó, már akkor is éreztem, hogy nem ez a legszebb mondat, ami elhagyta a számat, de tényleg úgy gondoltam, hogy jobban figyelhetett volna.
Hozzászólásai ebben a témában

Mary Glotter
INAKTÍV


Gyermeklelkű Terrorgombóc
offline
RPG hsz: 168
Összes hsz: 7361
Írta: 2013. május 13. 16:27 | Link

Oberoooon Grin

Ha az idegességnek lenne olyan foka, amit ha valaki elér, felrobban, Mary már rég nem élne. Legszívesebben összetörne, szétzúzna mindent, ami a keze ügyébe kerül, jól elnáspángolna valakit - egy konkrét valakit -, és ordítana, ahogy a torkán kifér. Még a veszekedéshez is igen sok kedve volna, akár a legértelmetlenebb dologról. Bármit megtenne, csak hogy szabaduljon végre a tehetetlen dühtől. Mázli, hogy még nem bőgte el magát, jól is nézne ki... Nem mintha szégyellné, vagy ilyesmi, de akkor ha lehet még jobban belelovalja magát az egészbe, az pedig se neki, se a környezetének nem tenne jót - akár egy kilométeren belül van a legközelebbi élőlény, akár nem. Mert hiába Navinés ő, ha mérges, ott kő kövön nem marad. Márpedig a Bagolykő kő, és ha szét találja szedni... Nos, baj lesz.
Egy szó mint száz, mindenképp el akarja terelni valamivel a figyelmét, egy rövid időre legalább. Ennek érdekében, és reményében indul el a vadőrlak felé, illetve annak háta mögé. Akkor még nem is sejtve, hogy fájni fog. Érzi ugyanis, hogy valami erősen koccan a fejének, s ugyan egy halk "au", vagy bárminemű fájdalomjelzés sem hallatszik a lány szájából, se semmiéből - a koppanást leszámítva -, úgy hasogat a feje, hogy szinte káprázik a szeme. Bár csak szinte. Pedig erős lány ő, jól viseli a fájdalmat.
- Én tudom, de akkor mégis miért vágtál fejbe vele, hm? És ne takarózz azzal, hogy lopakodtam, mert egyáltalán nem jártam halkan! - kérdi s közli, már szinte kiabálva. Nem elég, hogy síkideg, még fejbe is kell vágni? Aztán még a másiknak áll feljebb!? Hát manapság már senkibe sem szorult semmi jóérzés? Marynek extra erős önfegyelemre van szüksége, hogy ne vágja sípcsonton a fiút egyből - bár ki tudja, még megteheti. Most azonban inkább magában számol el tízig, hátha megnyugszik egy kicsit, miközben jobb kezével még mindig a lüktető fejét szorítja.
Hozzászólásai ebben a témában

Kormos Ábel Oberon
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 6
Összes hsz: 11
Írta: 2013. május 14. 19:08 | Link

Mary

A zenészben életbe lépnek bizonyos anyai ösztönök, ha a hangszerét bántják. Ismertem persze kivételes embereket, az egyik kétbalkezes barátnőm hajlamos volt minden tíz méteres körzetben található tárgyba véletlen belevernie a gitárját. Az is igaz, hogy ez a cselló speciel nem az enyém volt, de ez ha lehet, még inkább felidegesített. A bennem lakozó úriember érezte, hogy bocsánatot kéne kérnem, és elsimítani a dolgot, elvégre a csellónak semmi baja nem esett, de a lány válaszreakciója, a hanghordozása és egyáltalán az arcberendezése meggyőzött arról, hogy nem kell mellőznöm a viszályt.
 - Szerinted a hobbim embereket arconcsapni bizonyos hangszerekkel? Menj a francba! - mondtam szinte még diszkréten. - Nem akartam neked esni, de tőled sem ártana egy kis szolidaritás. Igenis azon az állásponton vagyok, hogy néma kussban settenkedtél ide, nem mondom, hogy direkt, de akkor ne lepődj már meg, ha eltalálnak...
Szavakkal nem tudtam leírni, mennyire zavart a lány. Lehet, hogy rajta vezettem le azt a feszültséget is, amit nem ő okozott, de igazából már nem is érdekelt az egész. Lenyugodni másztam ki az isten hátára, nem vitatkozni a semmiért, hát magára vessen, aki utánam mászik. De komolyan, nem is értettem, mit keres itt a lány. Lehet, hogy bérgyilkos, és tényleg engem keresett, vagy virágot akar gyomlálni a szabadban. Az fel sem merült bennem, hogy esetleg hozzám hasonlóan kikapcsolódni akart. Azon kaptam magam, hogy elfehéredett ujjakkal markolászom a cselló nyakát, és kényszerítenem kellett magam, hogy lazítsak a szorításon, mielőtt szétroppantom a fát.
 - Egyáltalán mi a halált keresel itt?! - vágtam hozzá, és éreztem, hogy mostmár nehezen fogok tudni lehiggadni. Egy hang halkan suttogta a fejemben, hogy ezt a beszélgetést nem kéne folytatni, de mindegy volt már.
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék