Az erdő felé sétálva lassacskán egy apró, fából készült ház tűnik fel a láthatáron. Ahogy egyre közelebb jutunk a kis viskóhoz, kivehetővé válik a ház oldalánál megbúvó melléképület - ennek belsejében kisebb-nagyobb ketrecek, boxok találhatóak, amelyekben az ápolást igénylő kisebb állatok és bestiák kapnak szállást, illetve itt raktározzák a gondozásukhoz szükséges eszközöket is. A lak mögött elterülő, Mihály által rendbetett kicsi veteményes alaposan kinőtte magát, látszik, hogy gondját viselik. Néhány növény tud vigyázni magára, ezek a veszélyesnek ítélt látogatók közeledtére elszaladnak vagy elbújnak a földben, de akadnak itt teljesen hagyományos zöldségek, gyümölcsök és fűszerek is, továbbá bájitalhozzávalókat és egyéb gyógynövényeket is lelhet az elkerített területen a szemfüles kutakodó. A nyári szezonban hatalmas dinnyék nőnek itt, amiket szívesen megoszt látogatóival. A házikót új gazdája nem igazán alakította át. Odakint még mindig nyúzott a lábtörlő, legfeljebb terepre való bakancs és gumicsizma állnak mellette; belül is leginkább a bútorok változtak csupán. A ház három helyiségből áll – egy fürdőszobából, egy konyhából és egy nappaliból. Ez utóbbiba érkezik az az illető, aki átlépte a küszöböt. Előszoba tulajdonképpen nincs, csak egy plafonról lelógó színes függönnyel elválasztott apró térrész szolgál arra, hogy felakasszuk a kabátot a falból meredő fogasra, vagy levegyük a cipőt. Nagyjábóli látkép, a függöny nélkülA nappali az épület legnagyobb helyisége, bár alapból nem mondható tágasnak. Az ajtótól jobbra egy hatalmas ablak található, amin rengeteg fény áramlik be. Talán a legnagyobb változás, hogy sokkal szellősebb, több a szabad tér - a padlót az ajtótól jobbra megemelték, otthonos zuggá alakítva, a bútorok nagyobbik része eltűnt. A szoba közepén heverő szőnyeget megőrizte, ám az ágyból mindössze a kényelmes matracot hagyta meg, amin tarka takaró és jópár párna hever mindig. A szekrényt egy ügyes bűbájjal voltaképp beleépítette a falba. Az elődje által gondosan fehérre meszelt falat Radúz rajzlapnak kiáltotta ki - amikor csak ideje vagy kedve engedi, festeget rá és díszítgeti. A szekrény melletti polcról jóformán eltűntek a könyvek (csak az okvetlen szükségesnek ítélt darabok maradhattak), így már felfért a gramofon és kevés személyes tárgya. A polc szélére apró égősort utánzó mágikus fényforrást aggatott. A nappalit a konyha követi, amelyet most fagyöngysor helyett egy másik tarka, batikolt függöny választ el a másik helyiségtől. Berendezése tökéletesen átlagos, leszámítva azt a teakészletet, ami pusztán színeivel vonzza a takintetet. A pult álló fűszertartók száma gyarapodott, míg a rongyos, mugli szakácskönyvek eltűntek. A falak itt is fehérek, a kerámiatálak helyét pedig szárítani felakasztott növénycsokrok vették át. Az ablakban fűszernövények sorakoznak egy virágosládában. A fürdőszoba meghökkentő egyszerűséget mutat. Bambusz kilépő, törülköző, illetve a tisztálkodáshoz használatos szerek. Az apró ablakra nagy, tarka üvegragasztó került és a ház egyetlen régi növénye is itt kapott helyet, hogy nuygodtan szövögesse magát tovább a végtelen (és a plafon) felé.
|
|
|
Angyal Brigitta Sára INAKTÍV
Isten Greta Thunbergje by Dusán offline RPG hsz: 36 Összes hsz: 145
|
Írta: 2020. március 30. 13:44
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=15&post=801682#post801682][b]Angyal Brigitta Sára - 2020.03.30. 13:44[/b][/url] felöltöztem Kicsit letargikusan telt az elmúlt pár napom, aggasztó a Levita helyzete. De ami még aggasztóbb, hogy tulajdonképpen még egészen élénken - sokak szerint már-már a PTSD-hez hasonlatosan - él bennem az előző alkalomnak az emléke, amikor a torony egy az egyben leomlott, és sok háztárs meg is sérült, úgy kellett őket menteni. Habár a torony immár majdnem 10 éve az otthonom, már akkor is megrendült bennem a bizalom, mostanra pedig kezd teljesen eltűnni. Egyre gyakrabban merül fel bennem, hogy talán ideje lenne kiköltözni a kastélyból, de ezt a döntést nagyon nehéz meghozni. Mégiscsak itt nőttem fel tulajdonképpen, itt van Anna is, most Odett is újra a kastélyban van... Nagyon nehéz elképzelni, hogy ne itt éljek. Megfordultak az arányok, eddig a legtöbb időmet a klubhelyiségben töltöttem, most inkább megyek bárhová a Levitán kívül. Ma pedig kifejezetten gyönyörű a napsütéses idő, szóval arra jutottam, hogy ideje látogatást tenni odakint. Tudom, hülyeség, de itt érzem magam mostanában a legnagyobb biztonságban, ahol tuti nem dől rám a kastély. A vadőrlak felé veszem az irányt. Kevesen tudják, de nem csak varázslényekre és mindenféle veszélyes besorolású vadállatokra vigyáznak itt, hanem kisebb, egyszerűbb állatkákra is. Nyuszikra, például. A vadőrlaktól keletebbre van egy kisebb lekerített rész nekik, néha meglátogatom őket. Megnyugtató a jelenlétük, párral már összebarátkoztam annyira, hogy hagyják azt is, hogy simogassam őket. Itt általában senki sem zavar, jó hely gondolkodni. Ami a gondolkodást illeti, most bőven van min. Odett visszatérésén, az új testvéren, akit megkaptam de mégsem, a szüleimben való mély csalódáson, a költözködés lehetőségén... Annyi minden fordul fel éppen, én pedig egyelőre csak kábán fordítom oda a fejem az események felé, mintha nem is velem történnének. Én ezzel nem tudom felvenni a lépést, egyelőre még azt hiszem, valamiféle segítséget várok. Úgyhogy inkább nyuszikat simogatok a fűben ülve, a majdnem-áprilisi napsütésben.
|
|
|
|
Lóránt Bence INAKTÍV
MT (marha tehetséges) offline RPG hsz: 581 Összes hsz: 1794
|
Írta: 2020. március 31. 10:05
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=15&post=801861#post801861][b]Lóránt Bence - 2020.03.31. 10:05[/b][/url] BabuÁprilis 3. 15:17 - kinézet Vidáman csacsogva - te jó ég! - megyek Babett mellett a vadőrlak felé. Nem volt igazán ötlete, mint kiderült, vagy nagyon titkolja, hogy hova akar hívni délután, de persze ott voltunk mind a ketten, ahol délelőtt összefutottunk. Immár talár nélkül találkoztunk, én nem változtattam semmit, főleg, hogy olyan sok idő nem is lett volna rá, meg minek. Visszamentem csak az átmeneti szállásomra és letettem a talárt, majd a folyosóra siettem. Nem kellett volna ennyire, mert a lányoknak kötelező pár percet késni minimum, így vártam rá egy jó negyedórát, mert én meg korábban érkeztem. De nem gond, addig legalább megpróbáltam nem idegbeteg lenni, mert úgy éreztem, hogy ez egy randi. Viszont azt is éreztem, hogy lehet, hogy tök hülye vagyok, és csak dumálni akar, meg , hogy jussunk valamire a múltkori sörözés után vaaaaagy egyszerűen csak jó haverok lettünk. Mondjuk ebben már biztos vagyok, mert tényleg jól elszórakoztunk a stégen, mondhatni elég kalandosra sikerült az első találkozásunk. Persze, tetszik is Babu, de kinek nem tetszene? Szóval vártam rá, és merészeltem neki adni két puszit, a Bagolykőn ez a szokás ismerősöknél. Talán nem voltam túl merész ezzel, de egyébként vicces, mert zavarba hozott vele, elég rendesen. Aztán mivel nagyon nem akart mondani semmit, hogy merre menjünk, eszembe jutottak a baglyok, amiket ideiglenesen a vadőrre bíztunk. Nem volt otthon, de hagytunk neki üzenetet Masával, szóval biztos azóta is a gondjukat viseli. Őszintén nem volt kedvem eddig meglátogatni a kis drágákat, mert az exbarátnőmre - hű, micsoda szó, Merlinre! - emlékeztettek volna, és mondjuk úgy, hogy nem viseltem túl jól az egész szakítást. Szarul viseltem. De azóta már sok minden tisztázódott bennem, és azon kívül, hogy nem akarom őt látni, mert továbbra is görcsbe rándul a gyomrom rossz értelemben, amikor rápillantok, más bajom nincs vele. Túltettem magam a miérteken, a szempárra sem ébredek már zihálva és kiizzadva, mint korábban. Abban sem vagyok még biztos, hogy nem akarom valahogy rendezni vele ezt az egészet, de most inkább minden mással elterelem a gondolataimat és más barátok után nézek. Babett pedig egy elég szexi barátjelölt, vagy akár... ne, ne szaladjunk előre Bencécském! maradjunk annyiban, hogy ő többet jelent, mint más szexi csaj egy nagyon picivel. Most mit csináljak, amikor itt is érzem a virágok illatát, közben Babett ajkait figyelgetem, és eszembe jut a stég. Mégsem voltam annyira részeg, hogy ezt elfelejtsem, mert, mert... túl jó volt. - Na, mindjárt ott vagyunk! Meg fogsz lepődni! - mondom neki felvillanyozva, mikor már felbukkan a kis házikó a távolban. Már csak fél perc és ott vagyunk, de baglyoknak se híre, se hamva. Öhm, lehet, hogy lesz egy kis baj. Mert ha nem jönnek elő, Babett még félreértheti a szitut. Már csak pár lépés választ el bennünket a kerítés nélküli házhoz, a körülötte lévő kis bokszokban pedig mocorogni kezdenek az állatok. A számba veszem két ujjam és jó hangosan füttyentek egyet, és várok...
|
A legjobb postairón a környéken.
|
|
|
Hollóvölgyi Zsófia Tanár, Elemi mágus, Végzett Hallgató, Bogolyfalvi lakos
Pötty :) offline RPG hsz: 335 Összes hsz: 391
|
Írta: 2020. április 17. 12:12
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=15&post=805838#post805838][b]Hollóvölgyi Zsófia - 2020.04.17. 12:12[/b][/url] SZABotázs Avagy, a tékozló lány hazatér Mit viselek ma?Én ha innen egyszer elmegyek, soha vissza nem térek. Fogadalom volt, egy olyan kijelentés, amiben akkor nagyon hittem. Állandóan a többre, a másra a változásra vágytam. Elmentem egy faluból a városba, emelkedtem, emelkedtem, aztán süllyedtem, míg a faluból város lett, a lányból nő, ám a sikeresből sikertelen. Haragszom, mérges vagyok, szenvedek. Ám azzal, hogy önmagam ostorozom, nem jutok előrébb. Mert nem tudom, hogy melyik volt az a pont, amikor hibáztam. Mikor történt mindez? Miért nem én? Nem ez a munka a minden, mondanák sokan, én mégsem tudok most előre tekinteni. Nem a startvonalhoz battyogtam vissza fejlehorgasztva, hiszen olyan ajánlásom van, hogy lehetetlen, hogy ne engem akarjanak. De most, még tart a gyászidőszak. Azonban, szükségem van rád. Itt vagy, és én érezni akarom a közelséged, hiszen elkerülhetetlenül a legjobb barátom lettél. Elmentem hozzátok, de már nem voltál ott, itt vagy, egy olyan helyen, ahol nekem nincs keresnivalóm. De, ha ide jártál öt évig, akkor tudod, hogy hol kell besétálnod a birtokra úgy, hogy a védőbűbájok ne szúrjanak ki. Én tudom, hogy hogyan jutok el hozzád. Magamhoz ölelt virágzó kaktuszommal, a legféltettebb kincsemmel sétálok feléd, halkan, hiszen nem akarlak megzavarni, teljesen elmerültél, mint mindig. Ki tudja, talán, ha felpillantasz, azt hiszed, nem vagyok más, csupán csak egy délibáb. Talán nevetsz, és árnyékba húzódsz, de én még mindig itt leszek. A kerítésen ülve, lábaimat lóbálva, ahogy a lágy, tavaszi szellő bele-belekap a hajamba. Tudod, miért vagyunk mi legjobb barátok, Benő? Mert nem különbözünk a szenvedélyben. Te szenvedélyesen szereted az állatokat, én szenvedélyesen szeretem az igazságot. Csak amíg te jóságos vagy, én törtető. Néha szeretnék olyan lenni, mint te. Szenvedélyesen szeretni és közben jóságosnak maradni. Talán, sőt, akkor egészen biztosan érteném a miérteket.
|
|
|
|
Széles Adorján Benedek INAKTÍV
offline RPG hsz: 24 Összes hsz: 27
|
Írta: 2020. április 18. 11:39
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=15&post=805941#post805941][b]Széles Adorján Benedek - 2020.04.18. 11:39[/b][/url] Izzadtan, fáradtan ér engem a szombat délelőtt, pedig még sehol nem tartok semelyik esedékes munkámmal. Az a nagy helyzet, hogy a három Crupból kettő benyalt valamilyen vírust, így a nap eddigi részét két elfoglaltság töltötte ki: egyrészt az ebből eredő hasmenés kordában tartása, illetve Franky és Fifi megmentése a kiszáradástól, másrészt pedig Frida kimentése kettejük társaságából, mielőtt még elszabadulna a teljes katasztrófa és ő is szépen lebetegedne. A három Crup lakhelye alapvetően közel van a kunyhóhoz, Franky-t és Fifi-t viszont most elvittem távolabb, az erdő széléhez közelebb, hogy kellő távolságban legyenek mindenkitől, akit csak megfertőzhetnének. Pár pálcamozdulattal a házikóikat is áttelepítettem, aztán egy darabig még játszottam velük, hogy ne szomorodjanak el a dolog miatt, mert mindkettő elég anyámasszony-katonája. Miközben velük vagyok elfoglalva, kicsit messzebb, az erdőből kivezető ösvényen mintha valakit sétálgatni látnék, de egyelőre nem vagyok benne teljesen biztos, kicsit hunyorítva nézek abba az irányba. A szürke rövidujjú pólómba törlöm a hasamon csörgedező izzadságot, nem vagyok a legszebb látvány, dehát nem is ez a dolgozó ember ismérve, hacsak nem bikinimodellekről beszélgetünk. Remélem nem megint egy engedetlen diák, akinek el kell magyaráznom, hogy az erdő nem az ő szórakozásukra lett kitalálva, és hogy kíméljenek meg attól, hogy a feldühödött varázslények által szétkapott arcukat nekem kelljen helyrerakni, aztán még lenyugtatni a lényeket is. Sóhajtok egyet, picit megállok a munkában, a két Crup körülöttem a betegségtől bágyadtan ücsörög.
|
|
|
|
Rothstein Elektra Tanár, Mestertanonc Tanár, Animágus, Edictum szerkesztő, Bogolyfalvi lakos
Igazságvadász offline RPG hsz: 746 Összes hsz: 1105
|
04.18 Írta: 2020. április 18. 12:15
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=15&post=805944#post805944][b]Rothstein Elektra - 2020.04.18. 12:15[/b][/url] Benedek részére Hatékony volt és fáradhatatlan. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint a tény, hogy minden ki lett pakolva és otthonuk lakhatóvá lett varázsolva. Szó szerint, mivel hathatósan alkalmazott pár ide vonatkozó bűbájt. A ház nagy szépségében büszkén gyönyörködve hősnőnk bizony rájött, hogy hiányzik neki a kislánya. Ennek fordítottjában meg csak reménykedett, amikor kabátot kanyarított a vállára, hogy visszahozza magával szüleitől egy szem magzatát. A nagymama és a nagypapa csak addig tiltakozott a jogfosztás ellen, míg meg nem látták, hogy a kicsi lány mekkora mosollyal robog a maga tempójában az anyukájához. - Látott ma az újságban egy képet - kezdett bele a referálásba Elektra édesapja, aki legalább olyan jó mesemondói képességekkel rendelkezett, mint a nő nagypapája annak idején, és ezt előszeretettel alkalmazta is Imolánál, így a nő megemelte szemöldökét a felütés hallatán - És? - kérdezte, várva mi is sül ki ebből. - Nagyon tetszettek neki a cicák, a nyuszik meg a kutyusok - simogatta meg a most már anyja csípőjén ülő, annak egy hajtincsét babráló kislány fejét az ősz halántékú férfi - Igaz Életem, odavoltál értük meg a meséért amit mondtam róluk? - na itt Elektra már sejtette, hogy mi lesz ebből. - És honnan kerítsek én most neki cicát meg nyuszit vagy kutyust, hm? Az ég szerelmére Apa... - sóhajtott egyet lemondóan és anyjára pillantott, akinek mindig - ki tudja honnan - de volt egy jó mentőötlete. Valószínű az évek során megedződött a férje mellett - Úgy hallottam a faluban, ja miket beszélek, a városban tegnap, hogy érkezett egy új vadőr az iskolába, akinek vannak veszélytelen mágikus lényei, meg háziállatai - rukkolt elő a legjobbkor ezzel az amúgy nem igazán izgalmas hírrel a korához képest igen szép és főleg nagyon bölcs asszony - Anya, te zseni vagy! Imádlak! - nyomott arcára puszit a nő, majd dorgáló tekintettel fordult apjához - Veled pedig még számolunk, te mesemondók gyöngye - enyhült meg végül és a férfi arcára is adott egyet a puszikból amiknek legnagyobb részét kislányának tartogatta. Egy kis uzsonna után a két grácia már úton is volt, hogy a közeli iskoláig eljusson. Még rémlett Elektrának, hogy merre volt az ő idejében a vadőr lakja, amit ugye nem más, mint a vadőr lakja. Hagyta kislányát közben virágot szedni - Majd odaadjuk az állatkák gazdijának - egyeztek meg csemetéjével, akinek ma nagyon jó kedve volt. Ennek a mese lehetett az oka. Az mindenre gyógyír ebben a korban, pláne, ha a nagypapi mondja. A ház nem sokat változott. Csak azok cserélődtek akik benne éltek. A nő és kislánya kézen fogva léptek az ajtó elé és egy rövidet kopogtak. Elektra remélte, hogy itt ma állatsimogatás lesz, különben hiába minden mese és tavaszi szép virág, eltörik az a bizonyos mécses.
|
"...Egy csendes arcnak sokszor hangja és szava van..."
|
|
|
Fodor Rebeka INAKTÍV
offline RPG hsz: 9 Összes hsz: 23
|
Írta: 2020. június 4. 08:39
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=15&post=810305#post810305][b]Fodor Rebeka - 2020.06.04. 08:39[/b][/url] AngelicaMerlin látja lelkem, nem szerettem volna bajt. De ma Mikola prof említett párat a legendás lények közül, amik néha feltűnnek a kastély melletti erdőben, így tanítás után alig bírtam magammal. A bájitaltan beadandó egy kicsit sem mozgatott meg, így a tankönyveimet ledobva a klubhelyiségben, inkább az erdő felé vettem az irányt. A réten áthaladva inkább a vadőrlak környékén maradtam, annyira azért tényleg nem szerettem volna elmászkálni. Habár már később sötétedik, de magamat ismerve addig nem megyek vissza, míg nem találok valami érdekeset. Néztem a talajt, néztem a bokrokat, néztem én mindenfelé. Csend volt, csak az én talpam alatt sercegett a talaj. Végül kinéztem magamnak távolról egy fa-bokor csoportot, tőle jó öt méterre leguggoltam, és vártam. Kicsit olyan volt, mint amikor hulló csillagot kerestem, és csak egy pontot figyeltem az égbolton reménykedve, hogy pont ott lesz egy. Eddig ugyan sosem jártam sikerrel, de most hátha.
|
|
|
|
Angelica Black Wing INAKTÍV
extekergő offline RPG hsz: 279 Összes hsz: 1143
|
Írta: 2020. november 14. 11:38
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=15&post=821204#post821204][b]Angelica Black Wing - 2020.11.14. 11:38[/b][/url] NonóKözel egy hete, hogy belepottyantam a tóba, és életem egyik legkellemetlenebb helyzetébe hoztam magam. Az a kirándulás, bár nem volt a legrosszabb, de nem is teljesen úgy sikerült, ahogy terveztem. Mindenképpen megszerettem volna ejteni még egy utat, és ennek most jött el az ideje. Első dolgom, hogy, okulva a legutóbbi eseten, leperexet szórok a ruháimra. Nem tervezek a tó közelébe menni, de odakint még nem tűnt el teljesen a köd. Nem nyitom ki az ablakot, egyrészt mert hűvös van, másrészt a szobatársaim még alszanak. Ez természetes, lévén vasárnap reggel hét. Csendben kiosonok a hálóteremből, le a nagykapuig. Körülnézek, és mikor meggyőződök róla, hogy senki nincs a közelben, átváltozok, és megindulok arra, amerre a legnagyobb a köd: az erdő felé. Nem megyek be! Nem megyek be! Nem! Erősen kell erre a mondatra koncentrálnom, amikor a vadőrlak környékére érek, és rászállok az épület tetejére. A fák közül felszálló köd úgy vonz, mint kiskutyát a sült hús illata. Emlékszem még a mumusra, a kígyóra, az átokra is, de a köd, a meg nem szerzett tapasztalatok keltette kíváncsiság elnyomja az ezek által keltett aggodalmamat. Már-már tárnám a szárnyamat, hogy berepüljek az erdőbe, amikor lépteket hallok. Az agyam kitisztul, és végre nem szeretne belerángatni különböző veszélyes kalandokba. Ezzel tényleg kellene valamit kezdenem, mert még a komolyabb veszélybe kerülök... Arra fordulok, amerről a lépteket hallom, és meg is látom, hogy egy taláros alak közeledik. Egy csörgés kíséretében leszállok a földre, és annak hidegségén meglepődve ugrok egyet. Mit kereshet itt ez a lány? Kérdezem magamban, mikor az alak elég közel ér. Kicsit félre döntöm a fejemet, úgy figyelem a korán kelőt.
|
|
|
|
Helvey Belián Balázs Tanár, Mestertanonc Tanár, Végzett Hallgató, Szavazásfelelős, Bogolyfalvi lakos, Előkészítős tanár
grey wind | disney princess offline RPG hsz: 989 Összes hsz: 4909
|
Írta: 2021. január 16. 20:12
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=15&post=824681#post824681][b]Helvey Belián Balázs - 2021.01.16. 20:12[/b][/url] kell egy kis szünet. nem szabad ilyet.
Mindjárt vége. Fáradtan dörzsöli meg a szemeit, ahogy épp elsétál egy csoki-békás kártyákat cserélgető diákcsoport mellett, majd megigazgatja vállán a táskáját. Leadott mindent, most egy ideig szusszanhat, de érezhető, hogy ez az utolsó féléve. Furcsa belegondolni, hogy nem fog ide jönni jövőre, megszokta már az utat, a diáksereget, mindent. Eljátszott a gondolattal, hogy bukik, bár amennyire van manapság kedve mindenhez, még az is sikerülhet, vagy felvesz valami új tárgyat, elvégre nem kell aggódnia a nyugdíj miatt, olyan magas az a szám, hogy ő az nem éli meg, így eltengődhet az iskolapadban évekig. Kicsit nyomasztó, de persze, ez nem így lesz, végez, dolgozni fog, elvégre ott az Előkészítő, ahol megannyi feladat várja, amint teljes időben csak azzal kell majd foglalkoznia. Ha nem fut ki a világból. Vannak gondolatai, amik ijesztőek és olyanok, amik egyre erősebbek benne. Lili szavai, tanácsa egy fekete borítójú naplóban testesültek meg, amibe manapság mindent beömleszt és jól eldugja, mintha lelkét mostanság kívül hordaná, nem magában. Most viszont csak levegőre vágyik, mielőtt belevágna a következő órájába. Átvág a bejárati csarnokon, kilökve az ajtót pedig, hamar a hűvös levegőn találja magát. A benti fények után akaratlanul hunyorog kicsit, nem csoda, hogy az udvar a kastélyhoz közeli részén hógolyózó diákokkal van tele, vagy épp kissé csálé hóemberekkel, akik itt-ott, különböző méretekben fordulnak elő. Egy jó horror alapja is lehetne éjjel, de ő élesen balra kanyarodva másfelé veszi az irányt. Nemigen kíván most beszélgetni, egyszeriben ugyan távol van még az időpont, amikor idegei nem hagyják, azonban most nem is érzi magát teljesnek, sőt, csak egy darabka valami, ami most a vadőrlak felé tart, ahol reméli, nincs senki, senki olyan, aki nem arra készül, amire ő. Nem illik, vagyis valahol lehet, de nem emlékszik, hogy a nagykorúak hol, így most ez lesz. Felszusszan, ahogy megállva az erdő felé sandít, ahol megint egyre több időt tölt, mint illene és a szájába biggyesztett cigarettával áll meg, ujjai között egyelőre csak pihen az öngyújtó. - Idióta – szól magára, hogy hagyja abba, most nem olyan helyen van, majd kattan a gyújtó és egy nagyobb füstfelhőt kifújva dől a ház falának. Lehet, hogy mindjárt vége, csak neki már nincs ereje hozzá. Feje koccan a falnak, tekintetét pedig az égre szegezve, csendben elfoglalja magát.
|
|
|
|
Drinóczi Babett Mirtill INAKTÍV
a legkisebb Drinóczi offline RPG hsz: 133 Összes hsz: 203
|
Írta: 2021. február 11. 14:03
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=15&post=826036#post826036][b]Drinóczi Babett Mirtill - 2021.02.11. 14:03[/b][/url] Bencus gyanútlan várakozás a boldogságban | arcom | felöltöztemHosszú lábaimat fürgén szedem egymás után, miközben kilépek a kastély hatalmas ajtaján. Vállamat most nem nyomja a megszokott, súlyos oldaltáska és könyveket sem látni nálam, amiket általában mellkasomhoz szorítva cipelek. Meleg pulóvert húztam vékonyka felsőtestemre, amit még egy kabáttal borítok, azonban össze nem húztam. Ennyire azért nem vagyok fázós. Sőt… a sok otthon és szobában töltött hetek után jólesik izgatottságtól kimelegedett testemnek a kinti hideglevegő. Merre jártam? Leginkább azzal voltam elfoglalva, hogy nővéremet egy időre elköltöztessem Bogolyfalváról, és ez annyira megviselt, hogy utána haza is kellett utaznom. Ezt meg is írtam az ittenieknek, de olybá tűnik – válaszok hiányában –, hogy valahol elkeveredhetett. Hiszen baglyomat sem láttam hetek óta. Vajon vele mi történhetett? Sok minden kavarog a fejemben. Részeges techno-aláfestéssel, miközben mindenféle szer hatása alatt imbolyognak odabenn, a kobakban a gondolatok. Nem tudom, hogy mit várjak a mai találkozótól, ámbár vagyok olyan naiv, hogy azt higgyem; minden a legnagyobb rendben. Elvégre mi baj lehetne? Egy kis idő egymás nélkül mit jelent? Még nagyobb vágyat és lángoló szerelmet, hogy újra lássam Bencét. Lányból vagyok. Tinédzserlányból. Ami azt teszi, hogy e hosszú idő közben sem tudtam másra emelni a szememet. Vak vagyok, akár a denevér. Azonban valahol, kisagyam leghátában megtámad egy furcsa, megmagyarázhatatlan érzet. Mintha riadót fújna; mégis lesz baj. De ezt zümmögő méhnek tekintem, s elhessegetem a felesleges gondolatfoszlányt, hogy végre a vadőrlakhoz érkezzek. Lehajtott fejjel, zsebre tett kézzel. Megállok. Mély sóhaj száguld végig orrnyergem belsőjében, hogy aztán a levegőbe fújva megmutatkozzon, s így az engem figyelő szemek láthatják, hogy mennyire is van hideg valójában. Lassan emelem fel a fejem, hogy a most kissé megfagyott kertrészlet mellé sétáljak, és csontos kis ujjaimat elővegyem, majd rajzoljak apró szívet a földet takaró hórétegbe. Biztosan nemsokára itt lesz. Hogy’ áll a hajam? Meg kellene igazítanom a kabátot, mégsem nézhetek úgy ki, mint egy lelenc. Gyere, Bence. Várok Rád.
|
|
|
|
Orbán Gábriel INAKTÍV
offline RPG hsz: 96 Összes hsz: 115
|
Írta: 2021. április 11. 22:15
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=15&post=829474#post829474][b]Orbán Gábriel - 2021.04.11. 22:15[/b][/url] Dórika Így nézek kiBenedek nem rossz srác, hamar sikerült is megtalálnom vele a közös hangot, és mondtam neki, hogy nyugodtan bízzon rám pár dolgot, mert szívesen barkácsolok. Tényleg, ez nem volt hazugság. Szóval, miután meggyőződött róla, hogy tényleg nem csak úgy mondom, magamra hagyott, mert, ha jól értettem, akkor a legjobb barátjának a szomszédja, akivel amúgy jóban voltak, meghalt, és most lelki vígaszt kell neki nyújtania. Tőlem akár testit is nyújthat, amíg engem békében hagy, meg nem kell annyira belemélyednem az itteni érzelmi ki-kivelekbe. Szóval miután ó elment, még valamikor kilenc fele, akkor álltam neki a kerítésnek, amit az unikornisoknak kell csinálni. Minden évben ez a kerítés rongálódik meg a legjobban, mert sokan lelkesednek a kifutórészre kijáró állatok iránt. Az unikornisok - mint már megtudtam - az erdőben élnek, de egy-egy tanóra alkalmával lehetőség van őket itt is bemutatni, illetve, az itteni példányok emberhez szokottak, vagyis, viszonylag gyakran vannak jelen, és nem kellene, hogy egy esetleges riadalom miatt elszabaduljanak, vagy megsebezzék magukat. Nagy műgonddal, és a pálcám segítségével forrasztom össze a darabokat, miközben az idő egyre csak melegedik. Általános szórakozáshoz éppen ideális, de komolyabb fizikai munkához már jócskán meleg, így én magam sem restellek megszabadulni a pólómtól valamikor dél környékén, és úgy folytatni a munkát, hogy az anyag már nem melegít. Természetesen odafigyelek a hidratáltságra is, ilyenkor megállva nézek közül, hogy lássam, minden rendben van-e, nem ám két kölyök úgy ugrik egymásnak, hogy én itt vagyok, aztán még a végén engem is felelősségre vonnak. Meg aztán az, aki menekül és nem kevés vaj van a füle mögött, eleve érzékenyebb, én pedig úgy érzem, hogy figyelnek, de egyelőre nem látom még, hogy merre vagy ki, így mint aki csak inni állt meg, leteszem a palackot, és újra kezembe veszem a pálcám. De érzem a tekintetét, ez egészen biztos.
|
|
|
|
Elijah Kearney INAKTÍV
katasztrófamágus offline RPG hsz: 214 Összes hsz: 971
|
Írta: 2021. szeptember 26. 11:01
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=15&post=837327#post837327][b]Elijah Kearney - 2021.09.26. 11:01[/b][/url] ◖Sári◗ a szünet előtt, kicsit minden is egyben
Most, hogy lassan minden vizsga véget ér, a kastély ismét kezd hangossá válni. Persze, bőven akadnak olyanok, akik másokat pisszegnek, hurrognak le, hogy nekik még van egy nagy mérkőzésük és jó lenne, ha tudnának figyelni. Épp ezért, amikor rátalálok Sárira és úgy vagyok vele, hogy jó lenne beszélni pár dologról, inkább karolok belé és invitálom kifelé. Kinek hiányzik, hogy a fülünkbe kiabáljanak? Jobb a békesség, én azt mondom. Kifelé menet, az egyik alsóbb éves ugrál egy padon, hogy átment Bájitaltanból. Felnevetek, majd ez eltűnik arcomról, amikor egy az egyben zúg le szerencsétlen és vágódik el a padlón. Odalépve látom, még ott is nevet, így mikor felsegítem, együtt nevetünk. Csak nem töri össze magát ma jobban. - Ezek a jól sikerült vizsgák megőrjítik az embereket - nem mintha én nem tudnék így csinálni úgy minden vizsgám után. Már azon is gondolkodtam, hogy úgy berúgok, mint az a bizonyos csacsi, de nemigen szeretem egyik alkohol ízét sem, így aztán marad az, hogy eszek valami finomságot, benyomok valami zenét és arra mulatok Petyával, Bettivel vagy éppen aki ott van. Apropó, Betti. Nem tudom Sári mennyit tud és mennyit nem, rohanós év volt és nem sok idővel, így talán azt is megemlítem. Kiérve nyújtózok egy nagyot, persze elengedtem karját már rég, nem akarom, hogy itt furcsaságokat magyarázzanak majd rólunk az Edictum lapjain. Már csak az hiányzik, komolyan. Fordulva egyet, a vadőrlak felé indulok. Ott mindig olyan kis csendes minden, kivéve, ha épp ott bújnak el bagózni valakik. Múltkor sikerült belefutnom pár füstbe, de nem jelentettem, mert hát, egy: mire odaér valaki eltűnnek, kettő: ha mégis lebuknak, nekem annyi. Köszinem. - Na, itt tudunk beszélni. Senki se sikít, senki se sír - nevetek fel, majd lehuppanok a kidőlt törzsre, amely most egy jó padnak bizonyul. Nekem már vége van a vizsgaidőszaknak, de nem szeretnék erről beszélni, elég volt, hosszú és nehéz, jobb végre túl lenni rajta. - Mesélj, hogy vagy? - fordulok végül felé, miután kinyújtóztam magam ismét és lábaim kényelmesen pakolom előre.
|
Amikor bajban vagyok, énekelek. Aztán rájövök, hogy a hangom igazából sokkal rosszabb, mint a helyzetem.
|
|
|
Kolozsvári Gertrúd Diák Eridon (H), Elemi mágus, Harmadikos diák
Erdőelvei bikfic offline RPG hsz: 54 Összes hsz: 113
|
Írta: 2022. január 20. 23:55
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=15&post=842526#post842526][b]Kolozsvári Gertrúd - 2022.01.20. 23:55[/b][/url] Ágoston I've Got A Dream
Meglepő, de a kis vörös már megint úton volt. Az utóbbi hónapokban egész jól viseltette magát. A lábáról már nem kapta le minden másodpercben a cipellőt, és ebben a hónapban ez volt az első alkalom, hogy megint meglógott az előkészítőből. Persze ez nem jelentette, hogy sikerült beilleszkednie, csak lett egy barátja: Pán. A kis hermelin sokszor állította meg ámokfutásai során, ám most épp miatta tartott a kis faház irányába. Mikor egyik nap elkísérte, akkor látta meg a helyet. De nem is ez volt a lényeg, hanem a hangok. Megigazította pufók kabátját, és felemelte kacsóját, hogy az ajtón kopogtasson. Lehet, hogy az erdőben nőtt fel, attól még édesanyja megtanította a modorra. Bizonyos keretek között legalábbis. Ám fát már nem ért a bőr, hiszen megpillantotta a melléképületet. Ott lehetnek az állatok, hát persze. Kicsit lebukott, hogy az ablak alatt csusszanjon át, és a kis ajtóhoz lépett. Ügyetlenül nyitotta ki a zárt, és éppen csak résnyire nyitva besurrant. Ám ami a szeme elé tárult, az sokkal másabb volt, mint amit eleinte gondolt. Nem egy vagy kettő állat bújt meg ott, hanem több. Több, mint ahogy ujja volt a kezén. - Ne csángassatok annyit! - korholta a lényeket, ám szeméből tükröződött, hogy mennyire sajnálja. Mindegyiket. Tökéletesen érezte a fájdalmukat, ahogy megérezte a csuklóján a kis karkötőt ide-oda verődni. - Majd ün elerüsztelek titeket - motyogta, és az első boxhoz lépett. Benyújtotta a kezét, és simogatni kezdte az állatot. Érezte, ahogy mágiája lassan hatással kezd lenni a lényre, és az megnyugszik. - Űgy... - mosolyodott el, és a zárhoz nyúlt.
|
She is a wild child With a gypsy soul That dances with the stars.
|
|
|
Hollósi Zalán Prefektus Levita, Jövendőmondó, Másodikos mestertanonc
offline RPG hsz: 1468 Összes hsz: 1783
|
Írta: 2022. augusztus 21. 19:42
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=15&post=851506#post851506][b]Hollósi Zalán - 2022.08.21. 19:42[/b][/url] Jacob Ez az év nem is lehetne ennél tragikusabb. Az utolsó LLG órán is bokáig kellett császkálniuk a trutyiban, amiről már lehetetlenség volt beazonosítani, hogy milyen lénytől is származik. Ramit bámulta sokszor, az ő lelkesedése az állatok iránt legalább képes volt néha mosolyt csalni az arcára az idő többi részében Kornél mellett ténfergett és arról egyezkedtek, hogy jó lenne még a vizsgák előtt lemenni egyszer Bogolyfalván körülnézni Korival úgy, ahogy karácsonykor tették. Ott kisebb az esélye, hogy összetalálkoznak a többi évfolyamtársukkal. Azóta az átváltoztatástan utáni műsor miatt már nem csak Mankáék dugják össze a fejüket mögötte, hanem jószerével mindenki. Grace irányába azóta sem mert nézni, mert félt attól, hogy zavarában egyszer csak beájul. Monoton mozdulattal rúgta le magáról fél pár gumicsizmáját, hogy egy késsel kivakarhassa belőle a mocskot, ami miatt már sántított az óra utolsó tíz percében, olyan púpos volt. Ilyen állapotban mégsem illene itthagyni.
|
|
|
|
Nádassy Norina Iza INAKTÍV
b e a s t offline RPG hsz: 56 Összes hsz: 99
|
Írta: 2022. november 7. 17:29
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=15&post=856033#post856033][b]Nádassy Norina Iza - 2022.11.07. 17:29[/b][/url] Hazaérkezésem után érkezett a válasz a Hipogriff Szelidítőből, hogy jelenleg nem áll módukban alkalmazni. Eléggé rosszul viseltem, mivel nagyon beleéltem magam, hogy egyenes út vezet hozzájuk a külföldi gyakorlatom miatt. Az indoklás az volt, hogy jelenleg nincs üres pozíciójuk, de leszögezték, hogy amint lesz üresedés keresni fognak. Azonban volt egy olyan érzésem, hogy ez egy sablon levél, és mindenkinek ezt ígérik. Emiatt eléggé rossz napokat éltem meg, és csak drága barátnőimnek köszönhetem, hogy nem bőgtem napokat. Nagyon rossz érzés, de az életben igen sok pofont kapunk, s mindegyiktől csak erősebbek leszünk. Végül új lehetőségek után néztem, valamint Zsófi ösztönzésére arra jutottam, hogy megpróbálkozom a suliban, hátha keresnek valakit aki képben van a varázslényekkel. Végül is most diplomáztam belőle, illetve hónapokat töltöttem egy hipogriff rezervátumban. Mivel éveket töltöttem az iskolában, így azonnal oda találtam a tanári szobához, ahol azonban nem találtam meg akit kerestem. Az egyik pedagógus javasolta, hogy nézzem meg a vadőrlaknál is, mivel az esetek többségében ott fellelhető. Orbán Gábriel. Igazából ennyit tudok a férfiről, de ezt is nagyjából öt perce. Kezeimet összefonom mellkasom előtt, úgy lépkedek a kijelölt és kijárt úton a vadőrlak felé. Cseppet sincs melegem, ősz lévén hűvös van, és kora délelőtt még az eső is esett. Vastag pulóver van rajtam, mely kilóg kabátom alól, de se az, se a bélelt műbőr nadrág nem segít helyzetemen. Igazából fejemben egy kellemesen meleg iroda szerepelt, mint megbeszélési helyszín. De ez gyorsan bukott. Erős késztetést érzek, hogy rágyújtsak, de tudom, hogy tilos, s bár már nem kapnék érte büntetést és pontlevonást, nem teszem meg, pedig IQOS. Egy rövid séta után meg is érkeztem az épülethez, s az ajtó előtt megállva megigazítom öltözetemet, s bekopogok, de semmi reakció nem érkezik. Újabb kopogás. Semmi. Végül a jól megszokott módszerhez folyamodom, s kiabálni kezdek, hogy jó napot. Hátha.
|
|
|
|
Kobán Emma INAKTÍV
offline RPG hsz: 53 Összes hsz: 60
|
Írta: 2022. november 10. 00:29
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=15&post=856197#post856197][b]Kobán Emma - 2022.11.10. 00:29[/b][/url] Amióta megjött a csípősebb hideg, azon kaptam magam, hogy egyre több időt töltök a szabadban. Valószínűleg ennek ahhoz is köze volt, hogy érkezésem után az első két hónapot a könyvtárba zárkózva töltöttem, de most hogy már a másodéves teendőimet is úgy ahogy átlátom, több szabadidőm marad ilyen úri mulatságokra, mint a séta Zelmával a kastély körül. Mivel Őfelsége a szürkületben szeret bóklászni, én alkalmazkodva ehhez hűségesen szedem a lábaimat most is a nyomában, bármennyire is gyűlölöm ezt a félhomályt. Mindenféle fura alakokat látok bele a bokrokba, és a tény, hogy még bőven nem ismerem a varázsvilág rejtette összes veszélyt csak még jobban elrettent. Ennek ellenére angyali nyugalmat színlelve lépkedek határozottan a kis fehér popóját követve, kezemben a kedvenc bögrémmel, amibe inkább két kézzel kapaszkodom, mintsem egyszerűen tartom. Ahogy egyre közelebb érünk az erdőhöz, megszólal bennem a felelősségteljes gazdi, és gyorsítok lépteimen, hogy utolérjem a kisállatomat. Nem akartam visszaparancsolni, de több mint valószínű, hogy megérezte a félelmemet, mert a vadőrlak mellett megállt és bevárt. Mint valami rossz horrorfilm kezdete, ahogy Zelma mellé értem furcsa reccsenést hallottam a kunyhó mögül. Ha nem rettegtem volna attól, hogy a ház lakója kérdőre von, hogy miért ólálkodok errefelé, már nyomban hátra arcot vágtam volna, de félve ettől inkább felkaptam a macskát, majd az szimpatikusabb oldalt választva lassú léptekkel elindultam a hang felé. A terveim szerint ha az itt lakók matatnak hátul, akkor illedelmesen köszönök, ha valamilyen egyéb lény, akkor még mindig lesz időm futni.
|
BC should stand for "Before Coffee".| Zelma
|
|
|
Várffy Altea Katalin Prefektus Rellon, Ötödikes diák
bambiraptor offline RPG hsz: 69 Összes hsz: 89
|
Írta: 2023. július 27. 12:50
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=15&post=865718#post865718][b]Várffy Altea Katalin - 2023.07.27. 12:50[/b][/url] ZachgyűjtögetésA főkapu helyett - amin kisétálni azért még egy prefektusnak is meglehetősen rizikós - egy korhadt fa odvából kecmereg elő, a vadőrlaktól pár kőhajításnyira. Leporolja a ruháját, aztán lesimítja a haját és lehúzza az arcáról a maszkot. - Végre valahára!-Sziszegi, nagyot lélegezve a friss levegőből. Éjjel kilógni a kastélyból többnyire nem bölcs dolog, de a bájitalfőzés néha megkívánja kizárólag bizonyos holdfázisoknál gyűjtött hozzávalókat. - Mennyire látsz jól a sötétben?- fordul hátra, várva, hogy háztársa is előkaparja magát az ide vezető alagútból.
|
|
|
|
Ava Sophia Volkov Diák Rellon (H), Harmadikos diák
MiniVolki offline RPG hsz: 19 Összes hsz: 20
|
Írta: 2023. december 25. 11:36
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=15&post=870256#post870256][b]Ava Sophia Volkov - 2023.12.25. 11:36[/b][/url] Kadosa Ez az egész helyzet határozottan szívás, de legalább a mobilom itt is működik, így legalább nem maradok le a világról, inkább a világ marad le rólam. Jó, ez barokkos túlzás volt, tudom, de annyira nagyon jó lett az életem, most meg megint visszakerültem a burokba. Egy másik, de nem feltétlenül mondanám, hogy jobb burokba. A kettő közötti élet ugyanis azt az opciót is feltételezte, hogy ha ismertebb leszek, akkor eljutok Calabasasba. Hogy mi van ott? Kim természetesen. Eljuthattam volna hozzá, de innen, a mostani burkomból még kisebb az esély, mint amikor a nagyszüleimmel éltem. Mély sóhajjal nyugtázom, hogy a napsütéses, de téli napok jönnek, és nagy valószínűség szerint meg kell szoknom ezt a helyet. Órákra kell járnom, és mások előtt kell varázsolnom. Ez annyira nem tetszik, de szerencsére most egy kis karácsonyi szünet van, felkészülhetek arra, hogy az osztálytársaim megbámulnak majd, és megszokhatom a tényt, hogy halmozottan hátrányos helyzetben vagyok. Nem csak évközben váltottam iskolát és országot, de még egy tanár, sőt házvezető gyereke is vagyok. Furcsa hely ez, és furcsa lesz itt. A lábaimat átvezetem a kerítésen, a popómmal úgy pozicionálok, hogy ne akarjak leesni, és kinyújtom a kezem a felém közeledő aranyszín csikók felé, hogy szagoljanak meg. Békével jöttem, és remélem, hogy ők is így látják majd.
|
Sosem áldoznám fel a szívemet a hírnévért cserébe.
|
|
|
Herlai Hélia Diák Levita, Másodikos diák
Hél offline RPG hsz: 31 Összes hsz: 37
|
Írta: 2024. április 1. 18:43
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=15&post=875945#post875945][b]Herlai Hélia - 2024.04.01. 18:43[/b][/url] CandyPár napja fedeztem fel a vödröket a faházban, mikor annyira elönöttek az érzelmek, hogy vadásztam az üres helyeket, és hát a faház pont az volt. Amúgy sem sokszor látni nagyobb csoport társaságában, de a szünet borzasztóan megviselt. tehetetlenség, a kezeletlen düh, és a tagadás egyszerre ébredt fel bennem, ami aztán egy hatalmas bőgésben távozott belőlem. A szünet alatt apát elveszítettük. Anya azóta nem szólalt még meg, így válaszok híján maradtunk, egydül a kétségeinkkel, és a magányunkkal. Semmit sem tanultam, és nem adtam be semmit. Nem érdekelt, hogy megismétlem az évem, valamiért azt érzem, szükségem is van rá. Bárcsak az időt is visszaforgathatnám, vagy..vagy az is eszembe jutott, hogy ha tudtam volna, akkor amúgy is apával töltöttem volna az utolsó hónapokat, és nem itt szevedtem volna feleslegesen. Mintha valami miatt szégyen is bújkálna bennem, de még nem ismertem fel, mi miatt. Furcsa volt visszajönni, a faházban órákat töltöttem azt a két vödröt bámulva, aztán fölösleges holmikat mentem vásárolni. Ami miatt most mégis itt szorongatom őket a kezemben fülig érő vigyorral, az ugyebár az eddieket hallván teljesen érthetetlen. Mikor nem bírok el az érzéseimmel, akkor egyszerűen igyekzem valami jó muriba keveredni, és most is így történt. Mire nagy nazavrodottságomban kettőt pislantottam, már készen állt Candyvel a terv, hogy milyen vicces lenne, ha az új kis futóférgeknek megmutatnánk a kastély különböző helyiségét, hátha úgy döntenek, ott is maradnak. Jó, nem, hazudok, mert azt nem szeretném, hogy reggelente ők adnának nekem ragacsos nyálkapuszit, vagy rájuk lépve megcsúsznék és hanyatt vágódnék, de egy rövid kis időtartamra, amíg az emberek meg...lepődnek, addig nagyon is élvezném a társaságukat! teht ezért ácsogok itt oldalt a 2 vödörrel szokatlanul nagy vigyorral, és dölöngélek egyik lábamról a másikra, míg Candy meg nem érkezik.
|
H.H.
|
|
|