31. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Hírek: Május 15-én (szombat) véget ér az Évnyitó, kérünk, addig zárjátok ott játékaitokat!
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Angelina Mary Philips összes RPG hozzászólása (27 darab)

Oldalak: [1] Le
Angelina Mary Philips
INAKTÍV



RPG hsz: 60
Összes hsz: 417
Írta: 2013. június 23. 20:49 Ugrás a poszthoz

Benjamin és Hugica



   Süt a nap, vagy ezer fok van, a napon lenni öngyilkosság, még akkor is, ha az ember éppen nem vámpír, beköszöntött a nyárias légkör. Kellemetlen, de minimum idegesítő dolog, valahogy a hűvösebb és elviselhetőbb idő megszállottja, mert ilyenkor nem igazán érzi jól magát, bár ki az, aki élvezi a sült csirke szerepet? Mindenesetre összekapta magát a toronyban, egy füzetecskével a kezében megindult a szabadba, valami árnyékosabb hely találásának reményében. Ott majd képes lesz a pihenőnap szellemében egy kicsit lazítani.
   Vasárnap van, ami önmagában nem vidám, ettől függetlenül Angelina mosolygósan ballag kifelé, hogy a birtokot felkutassa. Az elmúlt időszak nem volt könnyű testvérének, amiről apró dolgokat már hallott, de már rájuk fér egy komolyabb beszélgetés, éppen ezért hívta őt is ki, remélhetőleg a szokásos késését minimalizálja, és nem sokkal utána kilép majd ő is ezen a nagy ajtón és megindul az erdő felé. Egész gyors léptekkel halad, hogy célt érjen.
   Barna haja ki van bontva, de egy hajgumi pihen a csuklóján, hogy összefoghassa azt. Egyszerű fekete, pántos felső és rövidnadrág a viselete. Nem vitte túlzásba. Napszemüveg pedig egyelőre feltolva hajpántnak, de a kifelé séta alatt szemei elé csúsztatja. Nem szokott prioritást élvezni nála az, hogy órákig válogassa a tökéletes ruhát, ez testvérére se jellemző. Az már annál inkább, hogy tudat alatt is képesek hasonló, néha teljesen egyforma, öltözködésre és megnyilvánulásokra, nem lepődne meg most sem, ha tükörképként ballagna elé nemsokára.
   Hamarosan egy fából készült kis házikóhoz érkezik, ahol nem is igazán tervez tovább menni. Egy nagy fa pont árnyékot biztosít a faház lépcsőfokára, oda le is ül, félig háttal az érkezési irányának, szóval nem nagyon veszi észre, ha valaki most érkezik. Felcsapja a füzetet és egyelőre csak kis firkákat rajzolgat, a lap szélére pedig rímelő szövegeket ír, mint mindig.
Angelina Mary Philips
INAKTÍV



RPG hsz: 60
Összes hsz: 417
Írta: 2013. június 26. 18:05 Ugrás a poszthoz

Benjamin és Hugica



   Meglepődve tapasztalja, hogy nem is olyan sokáig kell magányosan üldögélnie, hiszen hamarosan társaságot kap, testvére személyében, vagy minimum a tükörképe személyében, de egyelőre semmi gyanakvás nem fellelhető a tekintetében. Talán csak azt lehetne neki felróni, hogy eléggé lenézően tekintget „húga” ruházatára. Persze, nem várja, hogy divatbemutatót tartson valaki az erdőben, de ettől azért többet várt, mint amit mutatott éppen. A nadrág, meg a felső, mindegy is, a megbotránkozását félreteszi, biztos a szerelem hülyíti meg szegényt, megesik, ami azt illeti erre kíváncsi is, de nem érdeklődik, a megszokott szótlanság sincs, testvérével amúgy sem ilyen, egy kis mosolyt küld felé, majd azért visszaköszön, bár a köszöntő gesztus is egyre furcsábbá teszi a dolgot.
   - Szia húgi. Megint annál a szőkénél mulattad az időt? – Kérdez rá, miközben az arcát fürkészi, majd a firkálgatást abbahagyva, kicsit szélesebb vigyorral tárja szét karjait ölelésre ösztönzően. – Sikerült elkésned, de elnézem neked.
   Mondja, közben még vélhetően a kedves párjáról áradozik már fogalmazódnak benne a kérdések, hiszen elég titokzatos volt legutóbb és el sem akart mindent árulni. Rendben van, hogy ő még az a nagyon rellonos, de mégis csak a testvére kérdezte. Egyszerre meglepő és gyanús a hallgatagsága, de majd most kiderül.
   - Mi a helyzet a pincében? Régen jártam arra… Bár most lényegesen kevesebbet alszom nyitott szemmel. – Nevet, de valószínűleg testvére is fog, tisztában van a dolgok okaival. Közben pedig becsukva a füzetet szembefordul vele és kérdően tekint rá, leginkább amiatt, mert tudja mennyire sok a dolga, mégsem pihen szinte soha, ellenben most eléggé virgoncnak és kipihentnek hat itt mellette. Nem tetszik ez neki, de nem tudja megmagyarázni egyelőre, hogy miért.

Angelina Mary Philips
INAKTÍV



RPG hsz: 60
Összes hsz: 417
Írta: 2013. szeptember 13. 17:39 Ugrás a poszthoz

Kornél

Sose bírtam ezt a vizsga körüli hajcihőt. Azt a csepp életkedvem is elveszi mások szorongása. Én most nyugodtan dőlhetek hátra, hisz elhatároztam, halasztok egy évet, jobban mondva, nem vizsgázok. Majd jövőre, hisz nem lenne fair tőlem, ha nem várnám meg Amandát. Na meg, az ősöknek is megspórolom a mizériát. Úgy helyes, ha egy napon van a szülinapunk, akkor egy napon is végezzünk.
Nyugodtan szelem a folyosókat, olykor elhúzva a szám, a tömérdek könyv láttán, jobbára diákok helyett csak azokat látom, és nem, cseppet sincs ínyemre. Betérek a konyhába egy kávéért, mert a lagymatag idő, belőlem is zombit csinál. Hiába nézek ki már-már tökéletesen, ha a kedvem a béka hátsó fertálya alatt van.Néhol belebotlok pár ex-háztársba, kiknek egy bájos mosollyal az arcomon intek. Talán kicsit naiv voltam, mikor azt hittem, változtam annyira, hogy a jellemem megfeleljen a kékek elvárásainak, hát nem kellett sokáig várnom, mire kiderült, ez koránt sincs így. Nem mintha meglepődnék rajta, nekem a Rellon az otthonom, mindig úgy érzem, hogy hazajárok, és nem mellesleg az ikrem is ott van, ez talán a legfontosabb tényező, bár a világért se vallanám be.
Bögrével a kezemben haladok az erkély felé, kevés hely van, amit nem fedeztem még fel az öt évem alatt, egy kettőhöz kellemes emlékek is fűznek. Sose voltam egy angyal, ezt bárki elmondhatja, aki öt percnél tovább tartózkodott a társaságomban, és hímnemű lény.
Felmorranok, mikor meghallom a két eminenst, Seren ultra nehéz vizsgájáról acsarogni. Ugyan már, Manda szerint az idén jelentősen visszafogta magát, és a testvérem szavában sose kételkedem, szóval ez így van. Lehet azért, mert mostanság nincs a toppon? Nem kell komoly ismertség ahhoz, hogy ezt lássák rajta, bár oda se mentem hozzá megkérdezni, vajh' mi lehet a baj, annyira azért nem érdekel a dolog.
Az erkélyre érve, egészen korlát végig sétálok, majd felülve rá, a falnak vetem a hátam, és nyugodtan iszogatom a kezemben tartott löttyöt. Még szerencse, hogy nem olyan vékony, így nem fenyeget a lezuhanás veszélye, bár talán a reflexeim is közrejátszanak benne, eddig még nem hagytak cserben.
Angelina Mary Philips
INAKTÍV



RPG hsz: 60
Összes hsz: 417
Írta: 2013. szeptember 25. 19:05 Ugrás a poszthoz

Ikrem <3




A legnagyobb kedvem van ahhoz, hogy az évnyitón parádézzak, tényleg, de hát... csak meg kell mutatnom magam. Jó, erősen közrejátszik, hogy Mandával megyek, és én egyetlen alkalmat se hagynék ki, amit a testvéremmel tölthetek, mert bár egy házban lakunk, az ilyen alkalmak ritkák. Nem, nem fogok összeroskadni, amúgy se vagyok egy elveszett lélek, és tényleg nem féltem magam, de azért néha hiányzik.
- Kész vagy már?- lépek be a szobájába, és alaposan végigmérem. Komolyan, mintha tükörbe néznék, az csak egy slussz poén, hogy még ugyanolyan ruhában is van, mint én. Gyakran játszunk ilyet, ami szerintünk vicces, mások már kevésbé díjazzák, de engem ez hol érdekel.
- Mehetünk?- teszem fel a kérdést, majd, ha beleegyező választ kapok, húgommal indulok el a Nagyteremig. A ránk meredő tekintetek se foglalkoztatnak különösebben, mondhatni megszoktam... szoktuk már a pillantásokat, hisz sokszor végigkísérték az utainkat. Na, igen, talán akkor keltjük a legnagyobb hatást, mikor együtt vagyunk, tény, hogy a tesóm nélkül nem érnék valami sokat. Vagyis... így látom, bár lehet, ha egyke lennék, nem ez lenne a véleményem, de azt soha nem akarom megtapasztalni. Mindig is össze voltunk nőve, az az egy év is szenvedés volt, amit távol töltöttem. Oké, nem azt mondom, hogy folyton a fenekébe bújok, de ha egy határ választ el minket, az egy kicsit sok, így viszont bármikor rátörhetek, ha elkap a hiányérzet.
- Höh, a stréberek, tuti ki vannak akadva- önelégült vigyort eresztek meg, aztán egy bájos mosolyt csikarva ki magamból, intek a volt házam asztalához. Azok a tekintetek... viccesek. Sejtem, hogy a levita túlnyomó többsége élve nyársalna fel, a házváltás miatt, de könyörgöm, ugye ők se gondolták komolyan, hogy sokáig bírom köztük?
Modelleket megszégyenítő kecsességgel ballagunk a sárkányok asztalához, ahol egy jól szituált horkantás után, a saját színünkre színezem a terítőt. Nem, semmi bajom a csillámfalvaiakkal, felőlem ott vidulnak, ahol akarnak, csak a színt nem szeretem, és mivel nonverb. varázsló lettem, nem is okoz ez nehézséget, nem mellesleg, gyanítom, hogy a háztársaim is díjazzák.
Utoljára módosította:Angelina Mary Philips, 2013. szeptember 25. 19:07
Angelina Mary Philips
INAKTÍV



RPG hsz: 60
Összes hsz: 417
Írta: 2013. szeptember 28. 20:11 Ugrás a poszthoz

A. N. W.


Sose bírtam igazán a tanév kezdést. Idegesítően feszítő felsőbb évesek, szuper hiperaktív gólyák, megvadult szellemek, és a fejem szétszakad. Ezért is vagyok  ingerültebb a kelletnél, épp annyira, hogy lelkiismeret furdalás nélkül küldjem el a rajtam csüngő gólyát melegebb éghajlatra. Esetleg... várja meg, míg "Terézanyu" felirat díszeleg rajtam. Persze Manda más, szerintem kettőnk közül ő örökölt több türelmet, ami nem feltétlenül rossz, mellém kell is, mert én a hangulatingadozásokat kaptam. Bár szavam nem lehet, mióta visszakerültem húgom közelébe, kiegyensúlyozott vagyok, már-már olyannyira, hogy kedvem támad átdekorálni a szobám a feng shui elvei szerint. Na jó, ez poén volt, mert a hely így is tökéletes, na meg felesleges is lenne, lévén az éjszakáim többségét valahol máshol töltöm. Itt nem kell feltétlenül rosszra gondolni...
Nyugodtan sétálok a birtokon, küzdve a fejfájással, és elküldeni a kastélyban lévőket a francba, maiért ilyen kínnak tesznek ki. Sose mondtam, hogy nem vagyok egoista, vagyis.. ezt én egészséges önbizalomnak neveznem, végtére is, nincs okom panaszra, már-már a tökéletesség határát súrolom, már ami a külsőmet illeti, és igen, nem félek ezt kihasználni.
Az sem érdekel túlzottan, hogy ilyenkor mindenki a Nagyterembe özönlik, majd eszek később, mert a takarodóra is nagy ívből teszek. Egy faházra találok, amit szerintem itt létem alatt, még nem láttam, így afelé veszem az irányt. Igen, furcsa lehet ez egy olyan lánytól, mint amilyen én vagyok. Az ember azt feltételezné, a fényűzéshez vagyok szokva, meg a kényelemhez, na meg, finnyás vagyok, holott ez nem igaz, ideig óráig tökéletes tudok idomulni a környezetemhez, aztán, ha megunom, megváltoztatom, mert igen, képes vagyok rá. Már elég évnyi tapasztalatom van mások manipulálásából, mondhatni az ütőkártyám,  viszont sose hagynám, hogy ezt bárki a fejemhez vágja, mások se cselekszenek másképp, a különbség csak annyi, hogy én tudatosan teszem.
Körbejárva a helyet, leülök a kanapéra, és fényt csiholva nézem meg a berendezést. Hála annak, hogy nonverb. varázsló vagyok, az ilyen apró dolgok igazán nem kerülnek nagy erőfeszítésbe.
Utoljára módosította:Angelina Mary Philips, 2013. szeptember 28. 20:16
Angelina Mary Philips
INAKTÍV



RPG hsz: 60
Összes hsz: 417
Írta: 2013. szeptember 29. 11:34 Ugrás a poszthoz

A. N. W.


Sose vonzott még hely annyira, mint ez. Nem arra akarok célozni, hogy most Dzsungel Janené avanzsálok, és itt élem le hátralévő életem, csupán. El van dugva,  látszólag kényelmes is, és ami a legfontosabb.... üres. Na, igen, mert az eszesebb diákok nem merészkednek ennyire mélyre a fák sűrűjében, mióta volt az az Occamys incidens. Engem se a puszta mazochizmus űzött el idáig, és csak reménykedni tudok abban, hogy vissza is találok, mert nőiesen bevallom, nem figyeltem az utat. Persze nem vagyok én elveszett lélek, ráadásul a német fenyvesek nagyobbak ennél, és ott se tévedtem el.
Nem is tudom, mire volt jó az az egy év, hisz semmi újat nem tanultam, bár lehet ez annak köszönhető, vannak alkalmak, mikor túlzottan előrébb haladok az évfolyamtársaimnál, de ez is csak azért van, mert szeretnék mindent tudni arról, mai érdekel. Talán ezért is leszek Bestiakutató. Az állatokat is nagyon bírom, nem mellesleg mindig ott fog csilingelni az a bizonyos vészcsengő. Persze ezzel még senkinek nem hozakodtam elő, még Mandának se, holott már évek óta megvan az elhatározásom, és ahogy tudok, teszek is érte. Ha a jövőmről van szó, talán cseppet maximalista vagyok, de ki nem? Sose toleráltam az olyan embereket, akik csak élnek bele a nagy világba, és az elkövetkezendő tíz percről sincs tervük, igen, ők lesznek azok, akiket az aranyvérűek már csak alja népnek hívnak. Annak ellenére, hogy minket is úgy neveltek, ahogy azon gyerekeket szokás, Mandán ez egyáltalán nem látszik meg. Én már kevésbé mondhatom el ezt magamról, tény, hogy olykor elkap a felsőbbrendű érzet, ahogy az is, olyan dolgokkal is egyet értek, amiket más elvből ellenez, de ez magánügy. Jobbára még senkinek nem sikerült megismernie, leszámítva persze a húgomat, pedig sok ember megfordult már az életemben, ki rövidebb, ki hosszabb ideig, mégis... egyikükről se tudnám azt állítani... ismert.
A hang zökkent ki, mit így még elég távolinak érzek, mégis biccentek. Az "ablakon" kinézve bámulom az állatokat, legalább is látszólag.
- Valaki vérfarkast látott a múltkor... legalább megmagyarázza, miért ennyire zaklatottak - szólalok meg pár perc néma csend után, bár kétlem, hogy a másikat ez érdekelné.
Aztán fordulok meg, és nézek szembe a férfivel. Még nem láttam itt, feltételezem az új tanárok egyike, vagy egy idősebb mestertanonc.
- Mi szél hozott erre? Nem szoktak ennyire messze merészkedni az iskolától - vonom fel a szemöldököm, és nekitámaszkodva a deszkafalnak, fonom össze a kezeim a mellkasom előtt.
Angelina Mary Philips
INAKTÍV



RPG hsz: 60
Összes hsz: 417
Írta: 2013. szeptember 29. 16:16 Ugrás a poszthoz

A. N. W.


Tény, hogy a társaságot - legyen az most bármilyen is - a hátam közepére se kívánom, de mégse küldhetem el melegebb éghajlatra. Persze, tudom én, hogy a Rellonosoknál, ez már-már alapkövetelménynek számít, viszont nem szeretek mások elvárásai szerint viselkedni. Sok időbe tellett, míg a nevelő szüleimmel is megértettem ezt, de azóta mondhatni nem is vagyunk annyira rosszban. Azért az a bizonyos tüske még bennem van, de csak arra fogom, hogy azért, mert a cseppnyi szabadságom is korlátozni akarják. Néha... nagy ritkán épp elég bajnak érzem azt, hogy ennyire függök Mandától, mert az agyam realistább része tudja, hogy ez a jövőben még sok bajt okoz. Nem vagyunk teljesen hasonlóak, engem más dolgok érdekelnek, mint őt, még az ízlésünk se egy forma, épp ezért nem fordult még elő, hogy egy pasin veszekedtünk volna, na meg... annyit egy hímnemű egyed se ér. Félek belegondolni, hogy mi lesz később, hisz már végzősök vagyunk, és a nyakam rá merem tenni, hogy ő nem választaná azt a szakot, amit én, de tanulva a Németországi incidensből, elhatároztam, elkezdek válni tőle. Muszáj lesz, ha nem szeretném  a pályafutásom is úgy végződjön, mint az elhatározásom, hogy másik suliba járok.
Bár nem vagyok oda érte, a férfi nem is zavar annyira, mint azt az első pillanatokban gondoltam. Talán még hálás is vagyok azért, amiért nem túl közvetlen, az olyan alakok mindig kiborítanak, nem is értem.
- Azt tudom, de te mire gondolsz? - kérdezek is rá egyből, mert egy ilyen kijelentés után, evidens valami hasonló reakció. LLG-n mondjuk kivételesen figyelek, így tisztában vagyok a tényhelyességével, de gondolom, talán célozni akar ezzel valamire, vagy csak én vagyok rossz emberismerő. Nem csinálok gondot abból se, hogy tegezem, holott lerí róla, jóval idősebb nálam, de nem baj, ha nem tetszik neki, úgyis szóvá fogja tenni.
- Múltkor egy Occamy megtámadott egy diákot, azóta óvatosan közlekednek, de gondolom, te magad is tisztában vagy vele, hogy nem ok nélkül tilos a járkálás - én meg nem vagyok jó tündér, hogy osztogassam az igét. Főleg, mert én is itt vagyok, pedig nekem meg végképp nem lenne szabad. Nem csinálok ebből problémát, a háztársaim többsége már az összes szabályt megszegte szinte.
Takarító bűbáj segítségével teszek alkalmassá egy puffot - mily' szerencse, hogy nem kell pálcával hadonásznom -, meg egy másikat tőlem kicsit távolabb, jelezve, hogy nem muszáj csak úgy álldogálni. Én magam le is ülök, nem véve le a szemem a férfiről. Valami nincs rendben vele, de mivel az esetek többségében ez szinte minden diákra igaz, így képzeletben vállat vonva nem is törődök vele sokat.
- Hogy hogy Bagolykőre jöttél? Mindig is érdekelt, honnan tudnak mindenhol a suliról, mert bár Magyarországon van, a magyar diákok marha kevesen vannak - mélázok el, és ugyanakkor meg is döbbenek, hisz nem szoktam én csak úgy cseverészni. Ha már egy pasival vagyok, az időt hasznosabban töltöm vele, persze ritka esetek mindig is akadnak.
- Lina Philips, rellon - nyújtom a kezem, miután eszembe jut, nem ártana bemutatkozni. Bár nem tartom fontosnak ezt a  mozzanatot, épp ezért nem is fogok megsértődni, ha nem él vele, felesleges felhajtásnak tekintem, de ha már szorult belém némi illem, muszáj fitogtatnom.
Angelina Mary Philips
INAKTÍV



RPG hsz: 60
Összes hsz: 417
Írta: 2013. október 5. 14:11 Ugrás a poszthoz

A. N. W.


Az idő kezd lehűlni, nem mintha ez zavarna. Jelenleg jól érzem magam itt, még úgy is, hogy kérés nélkül akadt társaságom. Mázli, hogy a másik nem zavar túl sokat. Nem mintha ez változtatna bármin is, már akkor feladtam a nyugalmat, mikor felmászott az illető a lépcsőn. Nem mintha feltett szándékom lett volna most elmélkedni az élet fontos kérdésein, de egy kis magány nem lett volna rossz, hogy egy kicsit önmagam lehessek. Nem meglepő, a rellonsok túlnyomó többsége szerepet játszik, én se lógok ki a sorból. Mintha az egész ház holmi elcsépelt drámaszak lenne...
Nem mondhatom, hogy túlzásba viszem az ismerkedést, még csak azt sem, hogy kitörő örömmel fogadom. Közömbös vagyok, mint általában mindig, ha megfordul a közelemben egy idegen. Hogy mutassak egy szeletet magamból, azt ki kell érdemelni, nem adok akárki kezébe ütőkártyát, hogy aztán a későbbiekben felhasználhassa ellenem, és igen, nem sokan tapasztalták még a lényem kellemesebbik felét. Pedig van, igaz marha mélyen elásva. Nem vagyok jégkirálynő, vagy olyas valaki, aki csak úgy hobbiból űzi el maga mellől az embereket, zárkózott annál inkább. Az az egy év, amit távolt töltöttem épp elég volt ahhoz, hogy száznyolcvan fokos mozdulattal rúgjak fel mindent, ami egykor én voltam. Láttam, mennyire tönkre lehet tenni valakit, pusztán szavakkal, ahogy azt is, hogy az átok alig két másodperc alatt találjon célba, ezzel is kiontva egy életet. Rossz helyet választottam a külön életre, vitathatatlan tény, de mégse mondhatom el, hogy bánom. Nem, korántsem sajnálom, hogy az álomvilág, amiben éltem, egy nap hullott darabokra, és a helyét átvette a józan, felettébb undorító valóság, ahol azt tényleg nem mindegy, mikor, mit és főként miért teszel, ahol egy állítólagos legjobb barát képes a halálba üldözni, ahol senkinek nem számítasz, mert mindenki csak magára gondol, elvégre, ha az életed a tét, hajlamos vagy szemet hunyni az empátia felett.
- Van benne valami - ejtem ki a szavakat, amiket nem igazán hallok tisztán. Gondolatban teljesen máshol járok, amiről tudom, hogy illetlenség, mégse tudok megálljt parancsolni a szemem előtt özönlő képeknek.
- A diákok sok mindent tesznek meg, ami tilos - halvány mosoly kúszik az ajkamra, de az is csak pár pillanatig. Fel se fogom igazából a szavak mögött rejlő tényt, ha így lenne.... se történne másképp semmi... azt hiszem.
- De gondolom, felesleges ezt szajkóznom. Amúgy is... a szabályokkal teletűzdelt élet marha unalmas - legalább is én így látom. Olykor szívesen szemközt röhögném azokat, akik olyasmiket hajtogatnak, hogy "először szabályt szeg, aztán mészárlásba kezd", ez hülyeség, a legnagyobb pszichopaták pont az ellenkező emberekből kerülnek ki.
- Engem se érdekel túlzottan - vallok színt, ha már így alakult a helyzet. Tekintetem megint az erdőre szegezem, talán ezért is nem veszem észre, na meg nem érzem meg a szúrást.
Csak az tudatosul bennem, hogy kellemes bizsergés árad szét bennem, és megmagyarázhatatlan kényszert érzek aziránt, hogy valami szépet mondjak, hogy aztán kicsikarhassak egy mosolyt a társaságomból. A szemeim egy pillanatra villannak rá, mert mi mást feltételezhetnék, mint azt, hogy ő tette ezt? Ezen kívül az ég világon semmit nem láthat, ami mutatná, bármi is változott a percek alatt. Volt időm tökélyre fejleszteni az érzelmek elnyomását, most sem okoz gondot.
Elgondolkodok, hogy csinálhatta ezt, mert tény, jobban belegondolva, elég furcsa ez az idegen. Az első tippem kapásból az lenne, hogy nonverb. varázsló, mint én, de egyből el is vetem, mert... mert nem érzem, hogy az lenne. Már pedig még sose csalódtam a megérzéseimben.
Csak akkor nézek rá megint, mikor a nevét hallom, meg egy kis szócskát mögé tűzve. Pár pillanatig pislogás nélkül meredek rá.
- Most azt várod, hogy sűrű bocsánatkérésbe fogjak, vagy azt, hogy fussak rögvest oltárt emelni? - kérdezek rá, mert nem értem, mire fel a hangnem. Ha a tegezés zavarta volna, vélhetőleg már az első megnyilvánulásom alkalmával szóvá tette volna, ha meg mégse, vessen magára, legilimenciát még nem sikerült elsajátítanom, de már tervben van.
- És melyik tanár mondott csődöt újfent, hogy kellettél a helyére? - kérdezek rá egy fáradt sóhaj kíséretében. Nem sokan bírják egy évnél tovább itt, de nem is értem, mit várnak az iskolától, vagy a tanulóktól.
- Az évnyitón épp nonverb. csatát vívtam a Navine HV-val, ezért nem figyeltem - adok magyarázatot arra, miért nem vagyok én képben.
Angelina Mary Philips
INAKTÍV



RPG hsz: 60
Összes hsz: 417
Írta: 2013. október 16. 21:19 Ugrás a poszthoz

A. N. W.

Kezd egyre sötétedni, ami mondjuk nem zavar, az már egy fokkal jobban zavarna, ha egy erdőben élő bestia szeretne megcsócsálni. Így hát megint a fákat fürkészem, nem törődve a társaságommal. Tudom, pofátlanság, de ha már egyszer veszély lehet, jó magam fontosabb vagyok, mint egy idegen, legalább is számomra, és az e fajta meglepetéseket nehezen viselem. Eszembe jut az internátus körülötti erdő, ilyenkor a fák tövét már rég köd borította, nem számított, hogy milyen idő volt aznap, a vészjósló jelenség mindig ott volt. Ennek ellenére, mi mégis kitörő örömmel cigiztünk egy vén fúriafűz tövében, már ha nem gurult be, és akart agyon csapni. Ez is benne volt a pakliban. Sajnálom, hogy Manda azon az éven nem volt velem, ugyanakkor, örülök is, hogy ő legalább megúszta azt a rengeteg szörnyűséget, amit én nem. Nem sokat beszélek arról az évről, még vele se, mert... mert nincs az az Isten, maiért én bevallanám, hogy gyenge voltam, vagy épp féltem. Ez abszolút nem rám vall, és most bárki szemközt röhögne, ha a fejéhez vágnám. Igen, mert tettem róla...
- Egészen addig... - biccentek kimérten, igazat adva neki, holott ez nem szokásom. Irdatlan makacs vagyok, még akkor se alkudnék meg, ha tudnám, az igazságot a másik állítja, most még sincs kedvem ehhez. A rellonosokról már kialakult egy kép, amint mi önként, vagy tudat alatt, de nem akarunk megváltoztatni, így esik meg, hogy mindenki megjátssza magát. Van aki visszavesz, van aki addig hiteti el másokkal, hogy közénk való, amíg tényleg az lesz. Egyiket se tartom ideálisnak, sőt... utálom ezt az egészet, mintha az egész elnyűtt suli, egy drámatagozat lenne, ennek ellenére mégis beállok a sorba, mert ezt kell tennem, mert egy olyan ház nevén, amit mások már gondosan kiépítettek előttünk, nem eshet csorba. Ezzel mindenki így van, hiába nincs bent a szabályzatban, ez mindenki szeme előtt egyformán lebeg.
Persze eljön az idő, amikor mindenki levedli a rellonos énjét. Na, ez az idő számomra most van. Csak egy tanár van a közelembe, az ő szavukra meg a sárkányok úgyse adnak, tisztelet  a kivételeknek persze. Nehéz elnyerni a tiszteletünket, de ha az sikerül, akkor a tisztelet hamar ragaszkodássá fajul. Alexa meg igazán büszke lehet arra, hogy ezt kiérdemelte, mert nincs még egy olyan ember, aki foggal-körömmel harcolna mellettünk, vagy épp értünk, ha úgy adja a helyzet.
- Inkább legyen rövid, de tartalmas életem, mint hosszú és monoton - vágom rá hirtelen, megtörve a csendet. És felvont szemöldökkel meredek a férfi, vajon erre mit lép. Igaz a csend se zavar, mármint a kialakult helyzet. Egyikünk se az a szószátyár típus, ahogy elnézem, így könnyebb elviselni a társaságát.
- Jól teszed, itt úgyse azt kapod - elvégre mégis csak diák vagyok, vagy mi fene.
- Még nem voltál tanár, igaz? - legalább is, ezt sikerül leszűrnöm. Abszolút nem olyan a felállása, mint az itteni veteránoknak, így érdeklődve várom a pillanatot, mikor ő is maga mögött hagyja a kócerájt. Nem sok mindenki maradt meg, amit nem is csodálok, a hely felér egy szanatóriummal.
- Nem csodálom, az a tárgy egy vicc... Komolyan, ennyi erővel a kerti törpéknek meg a tündéreknek is lehetne indítani egyet külön - forgatom meg a szemem, kifejezve a véleményem. Nem arra akarok célozni, hogy nem hiszek a létezésükbe, mert tény, hogy vannak olyanok, csak arra, marha felesleges megismertetni velünk őket, mert ha az ember találkozik egyel, úgyse fogja megúszni a dolgot.
- Nem mellesleg túl nagy feneket kerítenek nekik, nem csoda, hogy nagyobb vérengzések vannak... még a halhatatlanok is megtesznek bármit, csak azért, hogy bekerüljenek a történelembe, vagy mit tudom én - vonom meg a vállam, mert ez az én véleményem, ami nem biztos, hogy érdekli őt.
Angelina Mary Philips
INAKTÍV



RPG hsz: 60
Összes hsz: 417
Írta: 2013. október 16. 21:35 Ugrás a poszthoz

Kornél

Mi sem bizonyítja jobban, hogy egyedül is teljesen életképes vagyok, mint az, hogy most is egymagam vagyok az erkélyen. Ja nem, a kávé a társaságom, amiből nagyokat kortyolok. Engedve a kísértésnek, alapos körbenézés után, elő is kotrom a zsebemből a cigim meg a gyújtom, mert a koffein mellé kell. Amúgy passzív dohányos vagyok, nem fanyalodok rá folyton, viszont vannak alkalmak, mikor felettébb jól esik.
Csúnyán nézek a Levitás gólyára, akire rá van írva, jönne ismerkedni. Nekem viszont nincs kedvem hozzá, kezd elegem lenni abból, hogy volt házam friss tagjai folyton a nyakamra járnak. Persze teszek róla, hogy ez az állapot ne legyen maradandó, mert nem hiányzik egy kolonc.
Kifújva a füstöt, forgatom meg a szemem. Kornél jelenléte mindig meglágyítja a szívem, és a szavai már.már simogatják a lelkem. És most őszintén bízok benne, hogy mindenki átérezte az iróniát.
- Ne haragudj, hogy velem kell beérned, hidd el, ez nekem fáj a legjobban - meredek rá unottan, de egy félmosolyt csak kicsikar belőlem. Bírom a srácot, akivel a kapcsolatunk csupán egymás agyának húzásán alapult, mert ugye házi nyúlra nem lövünk...
- Meglepő, hogy még a suliban vagy. Nem rúgtak ki? A tanárok se az igaziak - morranok fel. Kornélnak volt pár afférja, amit a jelek szerint rendesen figyelmen kívül hagytak. Ez lesz Bagolykő veszte.
Rászánom magam, és arrébb húzódok, ha van kedve a srácnak, pattanjon fel, mert én ugyan nem harapok. Meg amúgy is, a rellonos nem elég nagy falat nekem. Egyszer se mondtam, hogy hasonlítanék Mandára, csak a külcsín egyforma, azért a jellemünkben akad némi eltérés.
- Na, mesélj Casanova, hány ártatlan lelket szédítettél már meg? - fordulok felé, miután kifújtam a füstöt. Itt természetesen nem a tesómra gondolok, nyílt titok, hogy Sélleivel karöltve szeretnek több vasat tartani a tűzben. Engem ugyan nem zavar, nem én leszek az, aki felképeli őket, ha rájön, persze arról az alkalomról meg vétek lenne lemaradni, ezért is figyelek a pletykákra. A sárkányok nem is, de a kastély többi diáklánya rögeszmésen hajlamos többet látni bizonyos dolgokba, mint kéne, ami... öreg hiba.      
Angelina Mary Philips
INAKTÍV



RPG hsz: 60
Összes hsz: 417
Írta: 2013. december 19. 21:09 Ugrás a poszthoz

Karsa uraság


[ruha | haj]


Igen, mert van valami, amit én is képes vagyok várni, és egy egész napot felszentelni az elkészülésre. Ha van valami, mait bírok, na azok a bálok. Legyen az bármilyen, valamiért sose tudtam ellenállni nekik. Talán a neveltetés miatt, ki tudja, de ahogy mindig, ma is a készülés aranyozta be napom. Egyetlen percet se sajnáltam, és hogy őszinte legyek, a végeredménnyel is elégedett vagyok.
Még a keringő se rántja görcsbe a gyomrom, szerintem táncolni előbb tudtam, mint beszélni, de ezt inkább a szülőktől kéne megkérdezni.
Hallottam, ahogy az a gólya mennyire el van szállva magától, amiért egy mestertanonccal megy, hát... várjuk csak ki a végét.
Nem, abszolút nem riasztott vissza a Bálint jelenség, sőt, mintha még érdekesnek is találnám, így kihasználva az alkalmat, hogy a jelek szerint ő is ott lesz, összekötöm a kellemeset a hasznossal.
Akár behunyt szemekkel is végig tudnék menni az úton, ami a nagyteremig vezet, de valljuk be, az hülyén nézne ki, és nem is nagyon vall rám. Az, hogy kihúzom magam, és serényen állom az engem vizslató tekinteteket, már annál inkább. Valahogy hiányozna, ha nem nézne meg szinte mindenki. Így nőttem fel, ezt ismerem, és élvezem, ez segített abban is, hogy meglegyen az egészséges önbizalmam... na jó, talán egy hangyányit több az egészségesnél, de az ki izgat.
A nagyterem előtt persze meglátom a Levitást, és egy alig észrevehető, elégedett mosolyt ejtek meg, aztán indulok is felé.
- Csak így egyedül?- a hangom csevegő, és egy kedves mosolyt eresztek meg felé. Tőlem ez szokatlan, mármint a kedvesség, de az egész napom annyira... más, így ez elnézendő.
- Ezt nem hagyhatjuk - azzal belé is karolok, majd, ha hagyja is, bevezetem a tömegbe, vagyis a terembe. Nem sok időt szánok arra, hogy felmérjem a díszítést, épp csak végigfuttatom rajta a tekintetem.
- Tudod, mázlista vagy... lehetsz a partnerem... a végzősök keringőznek- igen, ez amolyan felkérés akart lenni, de csak nem hazudtolom meg magam.
Angelina Mary Philips
INAKTÍV



RPG hsz: 60
Összes hsz: 417
Írta: 2014. január 1. 23:03 Ugrás a poszthoz

Te drága  Kiss
- Szilveszter-


Nem terveztem, hogy itt töltöm az ünnepeket, viszont Manda mostanában nincs olyan állapotban, hogy haza merjem vinni, így egy tökély hárítás után, itt ragadtam. Volt rengeteg tervem, de valahogy mégse bánom, hogy nem jön össze.
Úgy döntök, lelátogatok a faluba, hátha lesz itt valami említésre méltó is. Nincs hideg, már télhez képest, még elő se kellett vennem a kabátom, ami jó. Most a stég felé veszem az irányt, egy üveg pezsgővel, meg egy whiskyvel a kezemben, mert ehhez a naphoz az jár, na meg... nincs kedvem sok részeggel egy tömött helyen zsúfolódni.
Jó ez a nyugi, valamiért az sem zavar, hogy nincs társaságom, mert... mostanában egyre kevesebbszer szorulok rá. Most a jövőm felé kacsintgatok, elvégre az utolsó évem, jó lenne határozottan eldönteni, hova tovább. Mindenképp itt maradok, azt tudom, de hogy melyik szakra adjam a fejem.... na az még rejtély számomra.
Persze így is nem egy emberbe botlok bele, de mire kiérek a stégre, örömmel látom, hogy az kong az ürességtől. Lassan sétálok ki a legvégére, ügyelek, nehogy kifogjak egy korhadt deszkát, és belezúgjak a hideg vízbe. Jelenleg még nincs szükségem józanító fürdőre.... még.
Leülök, és lelógatva a lábam egy ideig a víz tükrét fürkészem, már amit a sötétben ki lehet belőle venni.
Remélem, azért Manda is jól érzi magát, bárhol is van. Fáj bevallani, de mintha kicsit eltávolodtunk volna, de ez nem biztos, hogy rossz, hisz egyszer úgyis el kellett volna kezdeni, lehet épp itt az ideje?
Hirtelen hallom meg a lépteket, amik közelednek. Felnézek, majd meglátva az illetőt, felugrom - már képletesen-, és odaszaladva hozzá, karolom is át a nyakát, majd adok neki egy puszit.
- Téged is látni, szépfiú?- rávigyorgok Benjire, mert... mert szimplán ő az egyetlen, akinek bármikor képes vagyok örülni.
Angelina Mary Philips
INAKTÍV



RPG hsz: 60
Összes hsz: 417
Írta: 2014. március 13. 22:14 Ugrás a poszthoz

Izébizé... másik felem, meg a többi nyálas hülyeség.... Rolleyes
Amszterdam, valamikor vizsgaidőszakban, konkrétan vizsgázás helyett



Az egész egy jól szituált családi drámával kezdődött, mikor is én idő előtt állítottam haza, számolva a következményekkel, és bejelentettem, semmi hajlandóságot nem érzek aziránt, hogy aktákat tologassak, csak mert baromi jól mutat a nevem mellett, hogy minisztériumi tudom is én, micsoda.
Persze ezzel olyan hatást értem el, mintha minimum azt mondtam volna, kedvem támadt feltámasztani a Sötét Nagyurat... pedig erről szó sincs, csak az ősök most kaptak egy maflást... előfordul.
Próbáltam én elmagyarázni, hogy - szerintük- nem is létező tárgyakat hajkurászni sokkal izgalmasabb, és tegyük fel... még érdekel is, mert érdekel, de hát abból nem lehet megélni... a francokat nem, de ezeknek beszélni... akár a falnak. Aztán betelt a pohár, és elhatározva, hogy akkor levizsgázni se fogok, becsaptam magam mögött az ajtót, és a kihasználva a repülő jegyet, ruccantam át Amszterdamba. Még szülinapunkra kaptam, úgyis felhasználtam volna, most íme itt az alkalom.
Mondjuk sejtem, nem ártott volna megosztani ezt húgommal is, de ha ő is haza téved, csak megtudja, sőt, biztos vagyok benne, hogy hosszasan részletezik neki, mekkora pofátlan vagyok már, és nem értik, miért tartottak el eddig. Mondjuk azt én se értem. Sose szorultam rá, még csak a házaspárral se volt olyan viszonyom, mintha a szüleim lennének, elviseltem őket, mert Manda miatt muszáj volt, jó voltam, mert nem akartam, hogy külön válasszanak minket, de ennyi, semmi kötődés nem alakult ki, bármennyire is szerették volna ezt hinni.

Na, de azt se tudom, hányadik klubban fordulunk meg Irinával. Még a német suliban akadtam össze a csajjal, és azóta is tartjuk a kapcsolatot, okkal, mivel az egyik legéletképesebb ember, akit ismerek. Tényleg kevés azok száma, akik elmondhatják magukról, jóban vannak velem, legtöbbjüket ép csak elviselem.
Az agyam már rég ködös, csoda, hogy lépni tudok, vagyis nagyon remélem, nem botladozok, az még ilyen állapotban se vall rám.
- Bloody Maryt- üvöltöm a pultosnak, hogy meghallja a dobhártyát szaggató zenétől, miközben kezemmel mutatom, hogy kettőt kérek. Rina már rég a felhozatalt stíröli, mert hát az a fő, hogy jól érezzük magunkat nem? Aztán kecsesen vágódik le egy asztalhoz, ahová követem, kezemben az italokkal. Nem törődök  a mustráló tekintetekkel, már annyira megszoktam, hogy hiányozna, ha nem lenne.
Ahogy fogy az ital, úgy engednek fel a gátlások, és legközelebb már csak arra eszmélek, hogy barátnőmmel karöltve, az asztalon táncolok, és valahogy gyanítom, minket többen bámulnak, mint a DJ-t. Hát... van ez így.
Angelina Mary Philips
INAKTÍV



RPG hsz: 60
Összes hsz: 417
Írta: 2014. március 15. 19:19 Ugrás a poszthoz

B.


Köztudott, hogy én vagyok  a problémásabb gyerek – nem, mintha Manda szent lenne-, így talán meg se lepő, hogy abszolút nem adok semmit a házaspár véleményére. Nekem az egyedül töltött idő, amit húgommal az árvaházban húztunk le, mérvadóbb, mint az, mikor örökbefogadtak. Azokra az emberekre sose tekintettem úgy, mint a szüleimre.
Nem is okozott problémát lelépni, és nem is okoz kerülni a kúriát ezek után. Irinával mindig jó bulik kerekednek ki, így nem is várok mást ettől sem. Egyszerűen felpezsdít a tudat, hogy itt csupa ismeretlen vesz körül, egy tanár se vizslat árgus szemekkel, és tényleg azt tehetek, amit akarok.
Felengedni se nehéz, főleg mert tettünk is érte rendesen. Észbe se kapok, már barátnőmmel az asztalon lejtek, ami számomra nem is olyan rendhagyó történés. Csak a dübörgő ritmusra koncentrálok, minden mást kizárok, hisz ez az éjszaka erről kell, hogy szóljon. Nem törődök a füttyögéssel, sem azzal, hogy a pasik szeme majd kiugrik, ezek mind annyira felületes dolgok, amik persze egyből elmúlnak, pár velem folytatott beszélgetés után. Tudom, hogy elsőre mindenki az ideális feleséget látja bennem, vagy a barátnőt, vagy azt a valakit, akivel szívesen villogna. aztán megismer… és rájön, nem érek én annyit, és ez így is van jól. A kapcsolatot nem nekem találták ki.
Kifulladva ülök le, és kortyolok az italomból, csak eztán veszem észre, ki ül velem szemben. Több se kell, fogom magam, és felpattanva, egyből belevetem magam az ölébe, és átkarolva a nyakát, hajolok a füléhez.
- Te meg mit keresel itt?- kérdem tőle kicsit hangosan, mert a zene miatt képtelenség itt rendesen kommunikálni. A hangom persze vidám, részben mert alapból jó kedvem van, részben, mert Benjinek bármikor képes vagyok örülni. Irina közben eltűnik, de nem törődök vele sokat, tudom, hogy barátnőm meg tudja védeni magát.
- Képzeld…. nem fogok levizsgázni… konkrétan tojok mindenre, és tehet nekem egy szívességet mindenki- kecmergek ki az öléből, és huppanok le mellé, hogy aztán újabbat kortyolhassak a folyadékból. A hangomon érződik, hogy már így is elég jól érzem magam, de most ez sem érdekel.  
Angelina Mary Philips
INAKTÍV



RPG hsz: 60
Összes hsz: 417
Írta: 2014. március 22. 19:11 Ugrás a poszthoz

B.


Tudom, hogy szitokszavakat kéne motyognom, amiért még most is ismerősbe botlok, de ez kivételesen az az eset, amikor örülök neki. Félre ne tessék érteni, nekem semmi bajom, ha idegenek vizslatnak, és már-már rájuk van írva, mire gondolnak, de ennél sokkal jobb, ha ezt egy ismerős teszi. Bár lehet, csak az alkohol mennyiségének tudhatom be azt, amit Benji arcán láttam egy pillanatig.
De kit érdekel, ahogy felfogom, ki is ül velem szembe, úgy vetem bele magam az ölébe. Persze az elégedetlen morgások eljutnak ám hozzám, és értem is én, csak nem érdekel. Persze sejtem én, mások mit gondolnak, hogy nem úgy látszik, mintha kizárólag baráti kapcsolatunk lenne, némileg pedig az… némileg. De most se foglalkoztat túlzottan az, hogy mások mit gondolnak, ahhoz túlzottan öntörvényű lettem.
- Pihenni? És mégis miben fáradtál el, drága?- nevetek fel, miután kellőképp kikiabáltam magam annak érdekében, hogy hozzá is eljussanak a szavaim. Na, igen, nem ez a legjobb hely a beszélgetésre, és a zene is kezd egyre zavaróbb lenni, de inkább iszok még egy kortyot a löttyből, mert, hogy az finom.  
- Pontosan, ennek ellenére otthon mégis a világ legsz*rabb alakjának tartanak, de nem izgatnak- hevesen gesztikulálok is mellé, hogy nyomatékosítsam, mennyire nem izgat az egész. Persze, ha tényleg így lenne, biztos nem itt lennék, és nem ilyen állapotban, de nekem muszáj volt fitogtatnom a közömbösségem irántuk, és megmutatni, mennyire nagy vagyok, és mennyire hidegen hagy, mit akartak, minek képzeltek el, és mit terveztek az én életemmel. Könyörgöm, az az enyém.
- Tényleg sz*r alak vagyok?- némi hezitálás után kérdezek rá, ahogy oldalra döntve a fejem, vizslatom az egyetlen illetőt, aki képes volt arra, hogy elérje, emberszámba vegyem. Rajta és a húgomon kívül ez még senkinek nem sikerült. Lehet túl magasra raktam a mércét?
Angelina Mary Philips
INAKTÍV



RPG hsz: 60
Összes hsz: 417
Már megint mit csinálok....
Írta: 2014. július 5. 20:20
Ugrás a poszthoz

Vasváry prof...

Szörnyű, mire nem képes az ember az ikréért. Na jó, ennyire radikális túlzásokba nem kéne esnem, épp hogy csak törlesztek, mert hogy is lettem én mestertanonc? Manda csak két vizsgán jelent meg helyettem, mázli, hogy az alig lényeges különbséget kettőnk között, csak igazán kivételes emberek láthatják. Na, nem azért, mert annyira rejtegetnénk, vagyis nem csak, de hát olyan helyen található, mait az ember lánya nem szívesen mutogat, ha nem áll épp be az ősi szakmát űzni.
Mindesetre, ha már így rákaptam az olyan helyekre való bejárkálásra, ahol egyébként semmi keresnivalóm, ez már végképp nem oszt, nem szoroz semmit. És Muci amúgy sincs abban az állapotban, hogy csak úgy órákra lejtsen.
Ha belegondolok abba, hogy hamarosan nagynéni leszek… kiráz a hideg, és már előre sajnálom szerencsétlen gyereket, amiért köze lesz hozzám. Na meg az apját is, csak tudjam meg, ki volt az, de ezt még nem tudtam kihúzni a húgomból. Jó jó, tudom én, hogy mindenhez két ember kell, de baromi elfogult tudok lenni, így persze, hogy a srác hibája, szépen le is verem majd rajta. És ha Manda továbbra is hiszti rohamokkal fog küzdeni, meg gusztustalan kajákért nyávogni, amiket előtte le nem lehetett nyomni a torkán… na, az illető akkor jobb, ha a húgom közelébe se kerül.
Én vagyok az idősebb, még szép, hogy vigyázok rá, talán jobban is, mint amit ilyen helyzetben kellene, és ez a szép a mi kapcsolatunkban. Veszekszünk, de még mennyit, nem csorgatunk nyálat, és hajtogatjuk folyton, mihez kezdenénk a másik nélkül, de az ilyen esetekben látszik meg igazán, hogy még ha épp melegebb éghajlatra is küldjük egymást, számíthatunk a másikra.  És nem is baj, hogy egyikünk se az a fajta, aki csak úgy dobálódzik a nagy szavakkal, épp elég, ha kimutatjuk.
És igen, ezért lógok be a tanáriba, a bál még jól is jön, mert sejtem a tanerők készenlétben, mert nincs rendezvény balhé nélkül, így én még nem is bajlódok különböző betörő mozdulatokkal, olyan lazán sétálok be, mintha napi szinten járnék ide.
Azon meg se lepődök, hogy a hely tátong, egyenesen Felagund prof asztala felé veszem az irányt, hogy megkeressem az utolsó óra anyagát. Persze, persze… odaadhattam volna én magam is, de azt az órát épp kihagytam, bokros teendőim miatt. Ami nem újdonság, így MTként még kevesebbre kell bejárnom, és még nagyobb ívben tesznek arra, ott vagyok-e, hát nem csodás az élet?

Angelina Mary Philips
INAKTÍV



RPG hsz: 60
Összes hsz: 417
Írta: 2014. július 18. 09:18 Ugrás a poszthoz

Vasváry prof...

 
Még szerencse, hogy nem vagyok pánikolós típus, vagyis... csak hallottam róla, hogy vannak ilyenek is, mert a közelemben tartózkodókról ezt korántsem mondhatom el. Ezért nem kerülget a szívbaj akkor se, mikor nyílik a tanári, és az egyik prof lép be rajta. Csak egy másodpercre tekintek hátra, annyi bőven elég, hogy megbizonyosodjak róla, idegen az illető. Legalább is számomra, mert engem ziher, hogy nem tanít. Nem, mintha ez kizáró ok lenne, az óráim felére nem járok be, ezt önhatalmúlag döntöttem el, nem hiányzik nekem, hogy egy tucat akárkivel legyek összezárva, így is épp elég elviselni azt az időt, amit a folyosón lépkedve töltök.
Bár tavaly nem hagytam ki a bált, az épp elég meggyőző volt ahhoz, hogy idén ne jelenjek meg rajta, nem beszélve a tényről, hogy a húgom terhes, és még szüksége is van rám.
- Nem kösz, boldogulok - vágom zsebre a papírt, majd már ténylegesen a tanerő felé fordulok. Sejtem, nem erre a válaszra számít, sokan inkább hiszik azt, hogy majd dadogni, meg félrebeszélni kezdek, ha rajtakapnak, de nekem nincs veszteni valóm, és amúgy se állna jól nekem.
- Mit unt meg? Az idegesítő gólyákat, a borzalmas zenét, vagy a végzősöket, akik istenkirály vagyok, komplexusban szenvednek épp? Esetleg az egészet így együtt? - biccentem kissé oldalra a fejem, mert a férfi ruházatáról lerí, hogy merre volt épp. Olyan tanárral még nem találkoztam, aki akkor is szmokingot visel, ha arra semmi szükség. Szabadelvű egy suli ez, nem olyan, mint Schwarzwaldon. Az az egy év volt életem legrosszabb és legjobb éve, na meg, arról az egy évről hallgatok, mint a sír.
Kényelmesen dőlök Felagund íróasztalának, várva, vajon kit fogtam ki. Ha olyan zsémbes lenne, mint a prof, akkor már rég a padlót suvickolnám, gondolom én, szóval nem tudom, mire számíthatok, ami azért egy cseppet idegesítő. Persze, sokkal könnyebb dolgom lenne, ha érdekelne legalább annyira, hogy mi zajlik a suliban, hogy legalább a tanárokkal képbe legyek.

Angelina Mary Philips
INAKTÍV



RPG hsz: 60
Összes hsz: 417
Írta: 2014. július 20. 20:02 Ugrás a poszthoz

Vasváry prof...

Ekkora szerencsém is nekem lehet csak, komolyan, mindjárt betérek egy templomba. Na jó, azért ilyen végletekig csak nem megyek el, de mindenesetre óriási megkönnyebbülés, hogy nem egy karót nyelt tanerő köszönt be ide. Igen, ezt így pillanatok alatt meg tudom állapítani, nem mintha ezért vesztett volna bármennyit is a neki kijáró tiszteletből, mert igenis tisztelem őket, csak sajátságosan fejezem ki.
Persze ugyanolyan fesztelenül folytatom a cselekedetem, mert Mandáról van szó, ha nem róla lenne, hagynám a francba, mondván annyit nem ér meg, hogy büntetőre küldjenek. Belegondolva, eddig marha okosan játszhattam a kártyáimmal, mert azt a procedúrát valamiért sikerült elkerülnöm. Nem, mintha hiányozna, elképzeléseim szerint, simán kijárom a sulit, ilyen tapasztalatok begyűjtése nélkül is.
Mihelyst végzek a dolgommal, figyelmem már a társaságomnak szentelem, bebizonyítva, hogy nem vagyok annyira pofátlan, arrogáns dög, mint amilyennek beállítanak. Oké, okkal, de ha nincs okom arra, hogy az énemnek a kellemetlenebbik felét mutassam be, akkor nem teszem, ez ilyen egyszerű. Ugyan halványan, de elmosolyodok a válasz hallatán, na meg a tényen, hogy akaratlanul nevetettem meg valakit, ez tényleg nem szerepelt a terveim között.
- Többek közt az, hogy tavaly muszájból át kellett élnem ezt, elhiheti, elég nagy trauma volt ahhoz, hogy idén megkíméljem magam tőle, bár... azért az áfonyás sütiért fontolgattam, hogy letévedek, ha más nem, a kaja legalább isteni - hoppá, hogy én tudok úgy is beszélni, hogy közben nem szitkozódok, és nem érződik a felsőbbrendűség, ami egyébként a jellemem szerves része? Na mindegy, ha ez egyszer kitudódik, biztos, le fogom tagadni. Azért csak felvonom a szemöldököm, mikor inkább beljebb lép, ahelyett, hogy tanári kötelezettségeit végezné, és ez azért nem kicsit imponáló. Valahogy már herótom van az olyan alakoktól, akik tanári mivoltuk miatt kényszerítik az embert, hogy legalább a minimális tiszteletet megadja nekik, ahelyett, hogy megpróbálnának rászolgálni. Hát persze, mert az sokkal bonyolultabb, és fárasztóbb meló annál, mindenesetre, az olyanokat én végképp megvetem, és általában vagyok is annyira pofátlan, hogy ezt ne rejtsem véka alá.
- Sérteget? Rendes rellonos vagyok, kérem szépen. Nem hagyok magam után nyomot. És, ha eddig sikerült megmenekülnöm Felagund haragjától, nem az utolsó éveimben szeretném kiérdemelni - mert bármennyire is legyen ellenszenves a fickó, talán az egyetlen a kastélyban, akivel én se szívesen rúgnám össze a port.
- De megnyugtatom, ennek ellenére is pocsék lesz a biztonsági rendszer, és pimaszok a diákok - vigyorgok rá, "megnyugtatva", hogy a kérdéses tanerőt marhára nem izgatja, ő úgyis szidni fogja, ha ahhoz van kedve.
- Feltételezem, megmenti magát egy esetleges fejfájástól, és nem hangoztatja, hogy itt botlott belém - nézek rá, hangyányit komoly tekintettel. Persze ezt nem várom el tőle, elvégre mégis tanár, szíve joga megbüntetni, vagy épp feldobni.
- Mellesleg csak az ikerhúgomnak segítek, én nem tanulom a tárgyát - osztom meg vele, miközben nemes egyszerűséggel, ráülök az asztalra, ha már lehetőségem adódott.
Angelina Mary Philips
INAKTÍV



RPG hsz: 60
Összes hsz: 417
Megszállt a szentlélek....
Írta: 2014. július 31. 18:37
Ugrás a poszthoz

Rayne

Most jött el  a pillanat, hogy önként és dalolva szambáztam el ikerhúgom lakásából, mert félő, olyat tettem volna, amit aztán megbánok később. Szeretem Mandát, őt egyedül ezen az átokverte porfészken, de ez még nem jelenti azt, hogy minden hisztijét - mostanság egyre több van, hála annak a benne lévő izének - el kell viselnem tőle. Nem is tudnám, nem is akarom, épp ezért távozok angolosan, mielőtt betelne az a bizonyos pohár. Jó testvére vagyunk, még annak ellenére is állíthatom ezt, hogy nálunk gyakrabbak a nézet eltérések, vagy, hogy sokszor nem értünk egyet. Nem baj, nem lehet mindig nyáladszva olvadozni a másikról, ennek ellenére, mindig ott vagyunk egymásnak, ha kell, ez meg bőven elég ahhoz, hogy kinyilvánítsam, mi tényleg jó testvére vagyunk.
A papírpohár megint a kezemben, a kávéfüggőség lesz a halálom, érzem. Röhej, hogy bár szünet van, jobban elfáradok naponta, mint bármikor máskor. De hát... csak nem fogom magára hagyni szegényt, még úgyse, hogy tudom, vannak a közelében még ketten. Valamiért úgy érzem, kötelességem ilyenkor mellette lenni, és így lenne ez fordítva is. Pff, mintha nekem bármikor szándékomban állna egy gyereket szabadítani a világra, nem, ezt nem nekem találták ki, azt is tudom, csapnivaló nagynéni leszek, de hát, szegény pocaklakó még csak nem is sejti, hová kerül.
Csak lassan sétálok vissza a kastélyba, részben azért, hogy kellőképp kiszellőzzön a fejem, részben meg, mert hová siessek? Nekem már nincs olyan, hogy takarodó, bár mikor volt se érdekelt túlzottan. Ez egy olyan szabály, amit bárki áthág, aki kellő késztéetést érez aziránt, hogy tíz után is kint bóklászzon, vagy épp saját maga is el tudja dönteni, mikor akar aludni.
Szokásomhoz híven, mindenkit mellőzve vágnék át a csarnokon, de ez most nem ilyen egyszerű. Meglátok valakit, szerintem új a srác, sőt, minden árulkodó jel ezt mutatja, és hát... esküszöm, megszállt a szentlélek.
- Itt akarod megvárni, míg rádtalál egy prefektus, és büntetőmunkára küld az első heteden? - teszem fel a srácnak a roppant egyszerrű kérdést, mellőzve mindennemű illemet, ami azt mondaná, be is léne mutatkozni.
Utoljára módosította:Angelina Mary Philips, 2014. július 31. 18:44
Angelina Mary Philips
INAKTÍV



RPG hsz: 60
Összes hsz: 417
Shoppingtúra
Írta: 2014. augusztus 10. 16:34
Ugrás a poszthoz

Chuck

Megszületett. Komolyan, ennél nagyobb megkönnyebbülés még sose ért. Persze, tudom, hogy Mandának eztán is szüksége lesz rám, de őszintén bízom benne, hogy mostanság annyian lebzselnek körülötte, hogy én is kifújhatom magam. Oké, azért cseppet megterhelő volt ezt végigcsinálni, csoda, hogy pszichológusra nincs szükségem, valamiért mégis élveztem, ja mert a nővére vagyok, és ez a dolgom. De most már nyugodt szívvel hagyom a többiekre, és húzok el vásárolni, vagy mit tudom, én. Lassan kezdődik a második évem mestertanoncként, be kéne újítani, bár reményeim szerint, többet leszek terepen, mint az iskola falai közt, csak jönne már meg a válasz. Az valahogy lehetetlen, hogy én abból a kutatásból kimaradjak, ott kell lennem, nem érdekel az sem, hogy jelenleg zöldfölűként vagyok elkönyvelve, majd rájönnek, csak tudjam meg, hogy mehetek.
Persze erről Manda mit sem tud, nem akartam még azzal is terhelni, hogy benyögöm neki, fél évig, nem hogy a kastélyban, de még egy kontinensen sem leszünk. Nem lesz probléma, én tudom, majd… majd sokat járok haza, ahogy időm engedi.
Most viszont annak a kis izének nézek valami göncöt, mégse járhat akárhogy, ha már a szerencsétlenje, a Philipsek közé került. Komolyan sajnálom szegény kislányt, pedig alig egy napos. Még csak a tény se foglalkoztat, hogy marha hülyén nézhetek ki a babarészlegen, és ha a suliból látna meg valaki, nem tudná hová tenni. Eddigi életemet is úgy éltem le, hogy nagy ívben tojtam arra, mit gondolnak mások, én meg az önbizalmam jól elvoltunk.
Kortyolok a shakeből, mielőtt még nagyon megmelegedne, néha meg-meg fogok egy rugdalódzót, de aztán vissza is teszem, mert vagy a színe, vagy a rá aggatott minta nem tetszik.
Aztán mégis megunom a nézelődést, majd beszélek Mandával, vagy megvárom, míg felnő a kölyök, és eldönti ő, hogy mit akar. Oké, valószínűleg ezért nem lesz belőlem anya soha, azóta vagyok ebben biztos, mióta ezt a kilenc hónapot végigküzdöttem.
Inkább szambázok be az egyik étterembe, persze miután kidobtam a már kiürült papírpoharat, hogy valamit egyek is, mert így korgó gyomorral még az átlagnál is morcosabb vagyok. A teraszra ülök ki, mivel kellemes az idő, na meg, mégis csak várost is nézek, vagy mi a szösz.
Angelina Mary Philips
INAKTÍV



RPG hsz: 60
Összes hsz: 417
Írta: 2014. augusztus 10. 19:53 Ugrás a poszthoz

Chuck

Azért jól esik más levegőt szívni, már nagyon untam a falut, a kastélyt, Manda házát, meg úgy az egész Mátrát. Nem tehetek róla, nem megy nekem az, hogy hosszútávon megülljek valahol, nem tudok leragadni. És ez nem csak a helyekre értendő, valamiért mindig szomjazok a változatosságra, épp ezért nem való az elköteleződés se nekem. Persze, jöhetnek a dumák, hogy majd megtalálom a nekem megfelelő embert... olyan nincs, meg amúgy is, mindenki megfelelő, ideig óráig biztos.
Kényelmesen ebédelek, nem törődve azzal, hogy fél étterem engem bámul, mintha valami csoda lennék. Megszoktam már ezeket a tekinteteket, és bár elégedettséggel tölt el, annyira már nem imponál, mint pár évvel ezelőtt. Most már jobb szeretném, ha valaki belátna a máz mögé is, de ugye ez több szempontból is lehetetlen, kezdve azzal, hogy én azt a bizonyos belátást senkinek se engedem meg. Legalább is eddig még nem fordult elő. Hozzátenném, senki nem bírta olyan sokáig a közelemben. Tudom, riasztó az a túlzott magabizotosság, ami a birtokomba került, de nem tudok, és nem fogok lenne tenni semmit. Ilyen az alaptermészetem, és senki nem ér annyit, hogy változzak miatta.
Még megiszom a kávét, azt miután a számlát is sikerül rendeznem, kilépek az étteremből. A napszemüveget persze veszem is fel, nem bírom az erős napfényt, azt meg főleg nem, ha a szemembe süt.
De miért is lenne egyszerű dolgom? Valaki úgy döntött, jobb a lépcsőn dekkolni, ezzel is megkeserítve a közlekedést, én meg kis híján átesek rajta, mert a lábaim elé figyelni... azt minek?
- Komolyan, fájt volna még pár métert menni, és arra a cseszett padra vetődni? - érdeklődök némileg ingerülten, pedig épp most laktam jól. Bár azért az idegrendszerem elég labilis, nem olyan nehéz kihozni a sodromból, mint az látszik is. Felvont szemöldökkel nézek le a srácra, aki mintha ismerős is lenne, vagyis... láttam már valahol.
Angelina Mary Philips
INAKTÍV



RPG hsz: 60
Összes hsz: 417
Arnold
Írta: 2014. augusztus 20. 20:45
Ugrás a poszthoz


Na, akkor menjünk.
Úgy érzem, hónapok óta ennyi kijár nekem, mégha az ennyi, egy nevetséges, belöltözős izét is takar, ahol mindenki ott csinál hülyét magából, ahol tud. Részemről, én nem osztozok ezekben az élvezetekben. Nem csak azért, mert nem találtam annyira negatív szereplőt - a franc, hogy az összes velejéig romlott lélek, mindig megjavul, egy ostobaság miatt -, hanem mert eszem ágában sincs felidézni a gyerekkort. Na, nem csak azért, mert gyerekként se öltöztem be soha, hanem mert, nem volt az olyan jó, hogy abból bármilyen momentumot fel akarjak idézni.
Viszont egy kis kikapcsolódás kell, és ha ahhoz feltélenül szükséges, hogy elviseljem a kastély túlbuzgó népét, hát legyen. Nem sietek, sose sietek, hisz egy nőnek jogában áll késni, és mégse egy eget rengető találkozás lesz. Arnolddal amúgy is összefutok napi szinten, hála annak, hogy egy pályára készülünk. Szerintem, ő jóval komolyabban veszi az egészet nálam, de hát mit is várhatnék egy levitástól. Legalább feleannyira se idegesítő, mint háztársai nagy része, vagyis... még egyszer se fogott el a kényszer, hogy megátkozzam, ami azért haladás, tekintve, hogy az utóbbi időben eléggé labilissá vált az idegrendszerem.
Nem csípem ki magam túlzottan, de azért igyekszem jól kinézni. Valamiért mindig is fontos volt az, hogy a helyzettől függetlenül kihozzam magamból a legtöbbet, szerintem tudat alatt ezzel akarom kompenzálni a belsőm romlottságát, bár ez hülyeség lenne.
Ráérősen hagyon el a rellont, és haladok végig a folyosókon, hogy aztán megpillantva a "párom", egy halvány, félmosolyt küldjek felé. Nem szokásom alkalmazni ezt a görbét, meg hát... okom sincs nagyon rá.
- Na, mi az? Rájöttél, hogy az aurorkodás mégse fekszik neked, és inkább egy cirkuszba felvételizel? - dícsérem meg a jelmezét, miközben belekarolok. Hála égnek, akadnak még olyan emberek, akik egy nőt, nőként kezelnek, higgyétek el, az ilyet meg kell becsülni, mert nagy ritkaság.
Angelina Mary Philips
INAKTÍV



RPG hsz: 60
Összes hsz: 417
Arnold
Írta: 2014. augusztus 20. 21:39
Ugrás a poszthoz



Nem tudtam, mire vállalkozok, komolyan. De ahogy most elnézem a röhejesnél röhejesebb jelmezeket... cseppet sem csodálom, hogy a zöldek háza, csak minimális létszámban képviselteti magát. Na, mindegy. Én tényleg azért jöttem, hogy ne magoljak, vagy épp ne Mandán, meg Lilin agyaljak. Mostanság ezek foglalják le napjaimat, és az, hogy még a társaságom is kibírható, csak hab a tortán.
Persze, ahogy meglátom Arnoldot, egyből kicsúszik egy poén - szörnyen rossz humorérzékem van - a számon, de erre is számítani lehetett.
- Köszönöm - az ilyen bókokat mindig szívesen hallom, legalább tudom, hogy nem feleslegesen fektettem bele az energiát a készülődésbe. Igen, igen, hiú vagyok, de ezen ki lepődik meg?
- Tetszik az öltönyöd színe - mosolyogva fordulok szembe vele, és igazítok egy kicsit a nyakkendőjén. Ez már-már ösztönös, nem is igazán tudom mire vélni, csak tudom, hogy nem úgy kellett volna állnia.
Aztán belékarolva megyek ki a rétra, hogy aztán ott körbetikntve, elfintorodjak. Nem, nem tudom megállni. Ez nekem már túl giccses.
- Jokernek ki ne tudná? oké, attól, hogy aranyvérű vagyok, még széleskörűek az ismereteim. Szerinted, mivel ütöttük el az időt Mandával, mikor rossz idő volt? - forgatom meg a szemem, mert aranyvérűség ide vagy oda, mi igenis szerettünk moziba járni, így jó néhány karaktert nem kell bemutatni, köztük a fura bohócot se. Bár annyira rémisztőnek nem találom, mint Chuckyt, attól a babától még most is futkos a szőr a hátamon, hisz végigkísérte serdülőkorom.
- Inni. Puncsot - bár ahogy nézem, az egész tállal magaménak kéne tudnom, hogy én ezt az estét túléljem valahogy.
- Hogy állsz a projektmunkával? Téged is megszívattak azzal, hogy akkor hívtak, mikor rossz idő volt? - kérdezek rá, mert az nekem nagyon nem tetszett.
Angelina Mary Philips
INAKTÍV



RPG hsz: 60
Összes hsz: 417
Az orosz....
Írta: 2014. október 2. 23:20
Ugrás a poszthoz



- Na - pattanok fel, mert nekem ez már bőven sok volt. Abban sem voltam biztos, hogy ép elmével kibírom idáig, de mivel láthatóan acélból vannak az idegeim... lényeg a lényeg, nem ajánlatos tovább feszíteni azt a bizonyos húrt.
Manda csak értetlenül pislog, mire én felsóhajtok.
- Figyelj, kétórányi bőgést és gügyögést viseltem el, végignéztem, ahogy pelenkázod, majd megeteted a nyálgépet... had legyek már egy kicsit önmagam - kivételesen még azt is hagyom, hogy a mérhetetlen világfájdalom kiüljön az arcomra, aztán már el is hagyom a házat, még mielőtt Manda röhögése, olyasmire késztetne, amit aztán megbánnék.
Nos, igen.. eddig csak sejtettem, de mára már teljesen biztos vagyok benne, hogy az én nyakamban nem fog csüngni egyetlen ilyen bűzbomba se. Nem bírnám.
Ebből is látszik, hogy ikerhúgomnak jutott több az empátiából, de mi ezt már rég megszoktuk, vélhetően ennek köszönhető az is, hogy a mi kapcsolatunk se mérgesedett el.
A kastélyba viszont nem vagyok hajlandó visszamenni, nem hiányzik még újabb adag visítás, és amúgy is… szünet van, így inkább a csárda felé veszem az irányt, és olyat készülök tenni, amit már rég nem.
Sose éltem példaértékű életet, nem hajtok sem a szentté avatásra, sem az év embere díjra, de álszent sem vagyok, nem fogom megjátszani magam… ha csak az érdekeim nem kívánják úgy, és jelenleg sehogy se kívánják.
Kiengedem copfba kötött hajam, és próbálok neki valami formát is adni az ujjaimmal, mert a látszat azért még mindig fontos.
Nem mondom, hogy törzsvendég vagyok erre, de azért döbbenet, hogy akad itt ismerős arc, nem mintha akár egy pillantásra is méltatnám őket. Nem, az valahogy nem én lennék.
Ahogy kikérem magamnak az italom, keresek is valami félreeső helyet, mert… na jó, nekem aztán igazán nem kell félnem attól, hogy bárki meg merne zavarni. A tapasztalat nem ezt mutatja, és ennek köszönhetően nem írta le magát a szememben az emberiség. Nagyon úgy tűnik, akadnak még olyanok, akikben aktívan üzemel a túlélési ösztön.
A poharat forgatva bámulok ki a fejemből, majd kis idő múlva, meg is húzom azt, hogy végigfolyhasson a torkomon a tartalma, ezzel előcsalva egy már rég érzett, de annál inkább hiányolt érzést. A régi szép idők, mikor az ivás a mindennapjaim része volt, és nem volt a közelemben egy vinnyogó törpe… nem tudom, Manda hogy bírja ezt napi huszonnégyben.
Angelina Mary Philips
INAKTÍV



RPG hsz: 60
Összes hsz: 417
Az orosz...
Írta: 2014. október 3. 08:04
Ugrás a poszthoz



Sejtem, az embereknek megvan arról a véleménye, hogy én most itt vagyok, de mint annyiszor, ez most se foglalkoztat túlzottan, sőt. Ha mindig azzal törődnék, mit gondolknak mások... ajj, de hát kit érdekel, nekem élem az életem, nem? Szerencsére a magbazitosságom nem szűnt meg létezni, ezért lettem elkönyvelve egoistaként.
Mihelyst kifogy az italom, megyek is a következőért. Ma van az a nap, mikor nagy ívben teszek mindenre, és azt teszem, amihez épp kedvem van. A vicces, régen minden nap ilyen volt, de hát... növünk, ja meg a húgom gyomrában nem volt görödinnye.
Levágom a poharat a csapos elé, felpattanok a bárszékre, mint aki már úgy született, hogy ezt profin meg tudja oldani.
- Nehéz nap? - csak egy pillanatra szentelem a figyelmem a mellettem lévőnek. Ez a pillanat viszont bőven elég ahhoz, hogy rájöjjek, a magyarral hiába próbálkozom, így hát angolul szólalok meg, elvégre... mégis az az anyanyelvem, vagy mi a szösz.
Angelina Mary Philips
INAKTÍV



RPG hsz: 60
Összes hsz: 417
Az orosz....
Írta: 2014. október 3. 08:31
Ugrás a poszthoz



Pedig nem volt kedvem cseverészni. De hát.. ahogy a mondás is szól, csak az ökör iszik magában, nem? A mostani társaságom meg nem is tűnik annyira lohasztónak, kezdve azzal, hogy már lassan fél perce ül úgy, hogy meg se nyikkan, ez ritkaság errefelé, meg kell becsülni. Ki tudja, miért, itt nagyon szeretnek magukról beszélni az emberek, és ez még az istenesebb, amikor már téged faggatnak, na az egyáltalán nem tetszik.
- Ne írd le már most - csóválom meg a fejem, egy halvány mosoly kíséretében, majd a srác, vagy inkább férfi felé fordulok.
- Nem épp a legjobb hely, tény, de azért... még mindig akadnak ennél rosszabbak is - gondolom, az országgal gyűlt meg a baja, meg is értem, bár mondjuk én megszoktam, sőt... volt idő, mikor kimondottan hiányzott.
- Szóval Durmstrang, mi? - kérdezek rá, kocintás után, és miközben kortyolok, alaposan végigmérem. Jó, nekem emiatt már rég nem kell szabadkoznom, vagy magyarázkodnom, legalább is szerintem. Amúgy igen, más sulit el se tudnék képzelni neki... meg az izmainak. Hát igen, vannak... látszik.
- Nem, csak.. ez volt a legközelebb. Az ikerhúgomnak gyereke van, nekem meg lassan fóbiám tőlük - kortyolok még egyet, miközben próbálok valami magyarázatfélét adni, bár nem hiszem, hogy annyira érdekelné a mellettem ülőt, sejtem, ő se élvezi annyira ezt a kényszeredett csevelyt, aztán lehet, velem van a gáz, és csak nekem tűnik ez kényszeredettnek.
- Itt is diák vagy? Mármint... a kastélyban fogsz tanyázni? - döntöm kissé oldalra a fejem, mert ha diák, akkor max. cserediáknak tudom ide besaccolni, aztán lehet, tévedek.
Angelina Mary Philips
INAKTÍV



RPG hsz: 60
Összes hsz: 417
Ivan
Írta: 2014. október 3. 14:59
Ugrás a poszthoz



Engem mondjuk már annyira nem izgat a mellékzörej, amit mások beszélgetése képez, már rég megtanultam kiszűrni a haszontalan mondatfoszlányokat, és csak arra koncentrálni, mai érdekel is. Jelen pillanatban ez a felettébb vonzó külföldi itt mellettem. Jó, lányok, az vesse rám az első követ, akinek nem akadna meg a szeme rajta.
- Igen.. ez jellemző rájuk, nyugi... minket is - vonok vállat, mert én már rég túltettem magam ezeken, persze teljesen más, ha valaki idegenként, először van itt, meg is értem a kiakadását, mert hát... azért  amygaroknak is lenne mit ellesni, mégha Bagolykő is a legjobb iskola.
- Persze, sokan jöttek már át onnan... nem bírták a strapát - vigyorodok el, mert elnézve azokat, akik tényleg maguk mögött hagyták a helyet... cseppet sem csodálkozom. Épp ezért sejtem, a mellettem ülő nem csupán egy-két évet húzott le ott, ez azért látszik rajta.
Még az érdektelensége se zavar, ebben hasonlítunk, hisz belőlem se sugárzik a lelkesedés, de most messze felülmúlom magam, ezt mondjuk annak tudom be, hogy végre olyas valakivel van dolgom, kaihez nem csak gügyögni lehet, és nem visít fel két percenként. Komolyan mondom... üdítő.
- Ne - nevetek fel halkan - ne hívj nagynéninek, kérlek. Már most harmincnak érzem magam tőle - csak mert nem szerepelt a terveim között egy gyerek pátyolgatása, viszont... a húgomról van szó, és érte még most is tűzbe tenném a kezem, nem sokan mondhatják el ezt magukról.
- Köszönöm - mosolygok rá hálásan, és tényleg hálás is vagyok, na nem csak azért, mert meghívott, főleg azért, mert csodával határos módon ezen a helyen férfivel is lehet találkozni, ez már valóságos kuriózum.
- Nem. Jelenleg a hideg is kiráz a gondolattól, bár... én sose terveztem, vagyis.., még egy olyna alkalom se volt, amikor elgondolkodhattam volna ezen - vonok vállat, hisz annyira azért nem sajnálom, sőt. Nekem legalább megmarad az, amit Manda vissza fog sírni egy jó húsz év múlva. De ez ilyen, és mi is csak kívülről hasonlítunk.
- Jé, én is rellonos vagyok, de csak elsős mestertanonc - mosolyodok el, amolyan "kicsi a világ" alapon, bár nem tudom, miért lepődök meg ezen, a mellettem ülőre rá van írva, hogy simán beillik a zöldek közé.
- Angelina Philips, leendő auror - fogok vele kezet, miközben a tekintetét is fogva tartom. A szorítás ugyan nem erős, de azért annyira bőven elég, hogy meg tudjam állapítani, tényleg nem két nap alatt hozta össze azokat az izmokat.
- Tetszeni fog a rellon, még ha maga a kastély nem is - mosolygok rá biztatóan, hisz hol érezhetné magát jobban az ember, mint a sajátjai között, nem?
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Angelina Mary Philips összes RPG hozzászólása (27 darab)

Oldalak: [1] Fel