37. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda Fórum→A kastélyt körülvevő vidék
Oldalak: « 1 [2] 3 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Markovits István
INAKTÍV


Repüléstan tanár
offline
RPG hsz: 110
Összes hsz: 987
Erdei akadályrepülés
Írta: 2014. október 18. 14:05
 | Link
Akadémisták

Idén fakultációt szerveztem a repüléstan iránt érdeklődőknek. Első közös programként egy erdei repülést terveztem be nekik, különböző akadályokkal nehezítve. Minden résztvevő számára egyedi útvonal lett kijelölve az erdőn keresztül, hasonló jellegű próbatételekkel. A pályák kiinduló és végpontja egyaránt a vadőrlak volt, így ide hirdettem meg gyülekezőt egy esti órában.
Az előkészületek egész nap folytak, nagy segítségemre volt ebben vadőrünk, Regőczi úr. A diákoknak rossz látási viszonyok között, szürkületben és ködben kellett repülniük, ezért a követendő útvonalat apró fényekkel jelöltük ki.
A vadőrlaknál köszöntöttem az érkezőket. Mikor már mindenki kiért, ideje volt ismertetnem a feladatot.
- Szép jó estét! Egy kis figyelmet hadd kérjek. Ha azt hiszik, hogy tudják, mért vannak itt, tévednek. Ez nem egy hagyományos akadályrepülés lesz. - vezettem fel a mondandómat.
- Eltérő módon képesek uralni a seprűjüket, így egy egyenpálya egyeseknek túl nehéz vagy éppen túl könnyű lenne. Személyre szabott pályát kell teljesíteniük. - ebben még nem lehetett semmi meglepő.  
- Az akadályokról azonban semmi konkrétumot nem fogok elárulni. Ott, az adott pillanatban kell megoldást találniuk. Fontos, hogy gyorsan tudjanak megfelelő döntéseket hozni. - bizonyára jól tudták, hogy ez a képesség a kviddicspályán is nélkülözhetetlen.
- Egy kis segítséget azért kapnak, jól jegyezzék meg a következő sorokat. - kezdtem neki a felolvasásnak.

A kezdet mindig nehéz,
szlalomozva kiutat remélsz.

Ütős élményben lesz részed,
ha ütemedben tévedsz.

Lassan járva, tovább érsz,
jól vigyázz, mert megégsz!

Egy csapatnyi váratlan vendég,
lerázni őket nem gyerekjáték.  

Fúriaként csap le az erdő mélye,  
ha túljutsz, a pályának vége.

- Öt akadály várja tehát Önöket. Sok sikert, indulhatnak! - adtam ki rajtengedélyt, persze ha még volt valakinek kérdése, válaszoltam.

/Álmodói instrukciók: írjatok egy hozzászólást, melyben teljesítitek a pályát. A képzeletetekre van bízva, hogy milyen akadályokat láttok bele a megadott sorokba. Igyekezzetek a karakteretek képességeinek megfelelően cselekedni./
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Bükki Bikák - játékosmegfigyelő
Van kérdés?
Cyanne North
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2015. február 21. 16:03 | Link


Az LLG órák akkor a legutálatosabbak, mikor a durrfarkú szurcsókokat vesszük. Az hagyján, hogy Mészáros professzorasszonyt alapvetően lemészárolnám szívem szerint, de hogy reggel kint kell állni a hidegben és ezekkel az idióta lényekkel kell foglalkozni, az messze több, mint amit el tudok viselni.
Már kint álltam a vadőrlak mellett, várakoztam az órára. A szünetet nem tudtam túl hasznosan tölteni; átlapoztam pár vizsgaanyagot a fekete pergamentartóm szorongatva. Jobb kezemben víz volt, bal kezemben a tartó, és csak unottan bámultam kifelé a fejemből, táskás szemeim a tőlem távol lévő tömeget szemlélték, akiknek szintén nem volt túl sok kedvük ehhez az egészhez.
A múlt éjjel azt álmodtam, hogy Dwayne egy horda dementor kíséretében engem üldöz. Egyszer csak átalakult egy hatalmas görénnyé, a dementorok is megnőttek, én pedig egészen kicsivé váltam. Amikor megidéztem a patrónusom, pálcámból egy rozsomák tört elő. Eztán a dementorok eltűntek, de ugyanúgy az erdőben voltunk Dwaynenel. Olyan sötét átkokat mondott rám, amitől hatalmas nyílt, vérző sebek jelentek meg az egész testemen.
Hajnali egykor sikerült elaludnom, háromkor már fent is voltam, mert nem tudtam visszaaludni. Nagyjából elsminkeltem a táskáimat a szemeim alól, aztán egy logikai nyomozóregényt olvastam, de nem haladtam vele túl sokat.
Mostanra már teljesen elfáradtam. Ez az álom jobban megviselt, mint bármelyik horrorisztikus álmom az elmúlt pár hónapban, fogalmam sincs, miért. Annak ellenére, hogy minden teljesen össze volt kuszálva benne, olyan valóságosnak tűnt!
Ahogy meredtem magam elé, beugrottak Dwayne sötét arckifejezései. Finoman megborzongtam.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Jared S. Nightingale
Független varázsló, Legilimentor, Végzett Diák



offline
RPG hsz: 888
Összes hsz: 3363
Írta: 2015. március 13. 21:33 | Link
Radúz

Nehezen talált száraz helyet, de mivel már nem volt kifejezetten hideg, úgy érezte, hogy feltétlenül ki kell mennie egy kicsit a friss levegőre, és ha már ilyesmit tervez, akkor miért ne köthette volna egybe egy kis rajzolással? Szerette a kora tavaszi tájat, még akkor is, ha most eső áztatott át mindent, mert a szél már így is meleg fuvallatot hozott. Egyébként is, pont őt zavarta volna az eső, mikor otthon szinte folyton el volt borulva?
Viszont tócsába nem akart ülni. Így esett, hogy végül a vadőrlak ajtajában telepedett le, abban a reményben, hogy itt úgysem fog zavarni senkit. Úgy hallotta, hogy a vadőr már nincs az iskolában, így okoskodva pedig a kis házacska nyilván üres, amíg meg nem érkezik az új tulaja.
Maga alá terített egy pokrócot (mert jól felkészült ám!), aztán kényelmesen elhelyezkedett a bejárati ajtónak támasztva a hátát. Ilyenkor még nem mocorogtak az állatok, pláne nem a madarak, akiknek nem tett volna jót a szemerkélő eső, úgyhogy jobb híján a táj rajzolásába fogott. Egy kis szelet a kastélyból, éppen az Eridon torony, aztán a fák, a rét. A vázlat hamar meglett, könnyedén rajzolt, légies vonalak tarkították a papírt, aztán szenet vett elő, hogy árnyékokat adjon a másolt világnak.
Jól esett kicsit kikapcsolódnia. A vizsgáin már túl volt és a szünet beköszöntével a kastély is elcsendesedett, de ettől függetlenül is jólesett néha egy-egy magányos óra. Érdekes volt ez, mert egyébként sem forgott sokat emberek között, de még ezt is ki kellett pihennie. Főleg most, hogy hamarosan munkája lesz, amiről még nem sokat tud, egyelőre azt sem, hogy egyszeri alkalom vagy állandó, de hamarosan Angliába fognak indulni Konstantinnal, és ez egy picit frusztrálta. Meg kell majd húznia magát, ami az erős egyéniségű férfi közelében nem lesz nehéz, de azért nem tudott teljesen aggodalmak nélkül gondolni a helyzetre. Igaz, visszautasíthatta volna, de akkor elszalasztott volna egy ragyogó esélyt arra, hogy némi plusz bevételhez jussanak.
Ahogy így gondolkodott lassan térbe került a látkép, és noha még egy közel sem volt kész, pár pillanatra megállt, hogy kicsit pihentesse a kezét.
Utoljára módosította:Jared S. Nightingale, 2015. március 13. 21:33 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Szentmihályi Norbert Dávid
INAKTÍV


#FiftyShadesOfNorbi
offline
RPG hsz: 140
Összes hsz: 547
Írta: 2015. július 22. 18:18 | Link
VadNándi - Két érett férfi levadássza egymást unikornis címszó alatt

Leszállt az éj. Egy árny suhan el a kastélyt megvilágító fények alatt, szinte észrevétlenül tűnik tova a kísérteties alak. Aki csak látja, suhanást észlel. Norbi ma felderít. Már csak a tini ninja teknőcös szerkó hiányzik, ez azonban teknő híján nem túl divatos és méretre szabott viselet, így könnyed, fekete nadrág-fekete póló kombóban lopakodik tova. Egyenesen a Vadőrlak és környéke felé tart, ahol reményei szerint legalább kétméteres kincsekre lel. Bizony, unikornisokra. Csak azért nem lábujjhegyen teszi meg az utat, mert nem egy filmben van, de az aláfestő zene ott zakatol a fejében. Valószínűleg egy ártatlan mókust is sóbálvánnyá átkozna - ami ezek után szó szerint lefordulna a faágról és koppanna a földön -, ha veszélyes fajba sorolt nyolcezer x-et látna benne rejtőzni. Vagy elküldené az X-faktorba: átjött.
Odaérve végre valahára sunnyogva beljebb merészkedik. Lebukik a talajszintre, szimatol, figyel, hallása s látása, mint egy jól fejlett vadászkutyáé. A kaméleonok tőle vesznek leckéket. Na de hol van már az a nyavalyás egyszarvú? Itt kellene állnia és rá várnia, hiszen evidens, ha Norbi érkezik mindenki elájul. De ha nem is mindenki, az unikornisok feltétlenül. Nem minden nap lehet találkozni egy ilyen szexi, fekete ruhás, eridonos állattal. A lelke mélyén egyébként elképzeléseim szerint Norbi egy pillangó lehet. Azt már nem tudnám megindokolni, miért, de látom repülni és ez épp elegendő ahhoz, hogy alátámassza az állításom. Beljebb merészkedik, folyamatosan, csak lesi bújva azokat a csodás teremtményeket. Nem véletlenül akar bestiakutató lenni ugye. Nyilvánvaló, hogy szoros barátságot kell kötnie egy vérszomjas magyar mennydörgővel és együtt kell popcorn-t ropogtatniuk a plazma képernyős TV előtt. Az persze várható, hogy a kukorica kissé megég majd, amint Falatka - mert ez lesz a házi sárkánya neve - kipattogtatja őket, de ez a túlélésének záloga, pont nem érdekli.
Felemeli fejét és nesztelenül körbetekint. Vár. Hamarosan meg fog érkezni az áldozat a csodás lény. Érzi a reumájában, hogy itt rejtőzik valahol.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Jared S. Nightingale
Független varázsló, Legilimentor, Végzett Diák



offline
RPG hsz: 888
Összes hsz: 3363
Írta: 2015. augusztus 2. 23:39 | Link


Jared lassan haladt lefelé a lépcsőn, közben a festményeket nézegetve. Szerette az ilyen koraesti órákat, mert ilyenkor már nem járkáltak csapatostul a diákok a folyosókon és neki is volt lehetősége alaposan körülnézni. Most direkt egy olyan utat választott, amerre ritkán járt, de nem sietett sehova, Radúzzal csak annyit beszéltek meg, hogy este benéz, ez pedig eléggé tág fogalom.
Végül azért csak leért a földszintre és elindult a poros utacskán a vadőrlak felé, de előtte még beugrott a konyhába is, abban a reményben, hogy Radúz talán örülne valami vacsorának. Így hát egyik kezében a hegedűtokot tartotta, a másikban pedig pár melegszendvicset egyensúlyozott, ezzel sikeresen elérve, hogy még véletlenül se tudjon bekopogni vagy benyitni az ajtón. Jobb híján a lábfeje külső oldalával böködte meg kissé az ajtót, remélve, hogy ez még nem akkora taplóság, hogy kizárják, aztán ha a vendéglátója előkerült, akkor bement a házba.
- Szia. Ne haragudj, nem volt több kezem – szabadkozott, miközben lepakolta a szendvicseket. – Hoztam vacsorát, remélem, még nem ettél – mondta roppant magabiztosan. Ezt a mondatot gyakorolta lefelé jövet, mert hát nem szokott ő csak úgy másokat etetni, és nem tudta biztosan, hogy ez mennyire furcsa, vagy mennyire nem. Néhányszor már járt itt, volt, hogy megkínálták valamivel, így szerette volna viszonozni.
- Oh… Fent hagytam a kottát, amit meg akartam neked mutatni – esett le neki csakhamar, hogy valami hiányzik. – A minap vásároltam egyet a faluban, állítólag valami régebbi mugli zene – mondta, azon gondolkodva, hogy megéri-e visszamásznia a toronyba, vagy inkább majd legközelebb hozza csak le magával. Persze ha nem felejti el újra.
- Hát én már nem megyek vissza… - döntött aztán hangosan is közölve a gondolatait, mielőtt elkezdte volna szétrakni az ételt. – Kaphatnék két tányért..? – érdeklődött illedelmesen, hiszen annyira még nem érezte otthon magát, hogy csak úgy nekiálljon turkálni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kovács Kata Flóra
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 33
Összes hsz: 110
Írta: 2015. augusztus 20. 22:53 | Link
Radúz
Ruha | Aug. 20

Dinnye! A szőke imádja a gyümölcsöt, méghozzá az ilyeneket, amiket nem lehet egész évben kapni, csak az egyik időszakában. Azaz a kedvencei közé tartozik, a megy, a narancs, az ananász és a dinnye. Minél több van belőle, annál jobb, főleg, ha olyan édes, mint a méz. Régebben sokszor csinálták azt a bátyjával, hogy, ha elfogyott a dinnye, akkor elkérték a héját és nyaralások alkalmával a tavakban vízre engedték. Csináltak hozzá vitorlát, meg a régi Barbiekat is beletették, de nem ment centiket sem a hajó, rögtön elsüllyedt. Ez valami fizikai dolog lehet.
Amint elolvasta, hogy lehet jönni, dinnyézni, nem gondolkozott sokat, inkább keresett valakit, akivel jól lakhat a nyalánkságokból, de senki nem jött. Úgy tűnik, a többiek rontani szeretik fogaikat a sok édességgel, vagy nem szeretik a dinnyét, de ez nem vette el a kedvét. Majd egyedül megeszi a hatalmas adagokat, vagy megkéri a vadőrt, hogy ebédeljen vele. Ugyanis a lány ebéd előtt pár perccel veszi észre a kiírást, és neki megfelel ez ebédre. Sietve szedi a lépteit, mintha valamiről lemaradna. Az ajtó elé lépve kifújja magát. Nem szereti a futást és nem is neki való, ezt a tevékenységet meghagyja a sportolóknak. A nagy faajtón megpróbál kopogni, viszont ez inkább hangzik az ajtó vizsgálatának, mert az ilyen vastag ajtókon nem hallatszik semmi. Lehet, hogy a vadőr nem is hallotta, esetleg éppen a kastélyban ebédel a többiekkel. A lány leül az ajtó elé, várva, hogy valaki jöjjön és ehessen vele a gyümölcsökből. Egy táborost dalt dúdol közben, ezzel hátha jobban telik az idő és elnyomja a hasa korgását. Nem kicsit éhes a lány, ma még alig evett egy keveset.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kérdezz *-* | Lincsivel
Keith Coltrane
KARANTÉN


padláslakó
offline
RPG hsz: 200
Összes hsz: 4623
Írta: 2015. október 1. 19:13 | Link
Eridon
Évnyitó
Előkészületek

Mikor Radúz Leonie-t és Keith-t kérte fel a Vadőrlak kidekorálására, valószínűleg ő maga se tudta, pontosan milyen lehetőséget ad a két prefektus kezébe - talán túlzás lenne azt állítani, hogy a HV lakásából is egy harmadik padlás született, de egyes elemeiben kétségkívül erős hasonlóságokat mutat, ilyen például a számtalan pörgő-forgó hosszú, szabálytalanul lógó színes szalag, függöny, anyagdarab, a különböző helyekre ledobált piros párnarengeteg, mint ülőalkalmatosság, az ideiglenesen a falra ragasztott óriási Eridon címer. A sötétedéssel a fények többségét kint és bent is színes lampionok és fényfüzérek biztosítják, melyekkel egyikük se spórolt igazán; a fára bűvölve, a falakra akasztva, az asztalok fölé alapvetően kétféle célt szolgálnak; biztosítják, hogy minden eridonos jól lássa a másikat és valami különös meleget árasztanak (vagy nem árasztanak, csak Radúz különleges puncsa biztosítja, hogy mindenkinek melege legyen?), hogy csökkentsék a halálrafagyott főnixek számát - ebben különben a manók is megpróbálnak segíteni és fél hétkor már meg is jelennek. Míg Keith Radúz bútorait igyekszik embertelen színkavalkáddá varázsolni, ők kipakolják a megannyi édességet, tortákat, piskótákat, pitéket és a kifogyhatatlan forrású meleg teákat és habos kakaókat. Bár az évnyitó alapvetően a vacsora után van, gondolva arra, aki nem csak nassolni akar, aki igazán éhes, elvétve találhat egyéb ételeket is.
Rejtély, honnan, de Leonie és Keith, hogy kicsit megteremtsék a KH hangulatát, szereztek kintre egy hatalmas, kényelmes, bár kissé kopott piros kanapét is (lehet, hogy éppenséggel tényleg a körletből hozták), aki erre nem fér rá, még mindig leülhet a kiterített vastag plédekre, de utóbbiakat bárki magára is tekerheti, ha úgy tartja kedve. Nem úgy tűnik, mintha ebben a különleges, kuckós és otthonos mesevilágban bármi furcsának tűnhetne; már a Vadőrlakhoz is apró piros kavicsokkal teleszórt mécses-úton lehet eljutni, melyek különböző állomásait a legkülönfélébb meglepetésekkel dobták fel, ilyenek például a kastélyból hozott feldíszített páncélok, Radúz óriásira növesztett zöldségei, néhány kusza zöld növény, vagy éppen csak a ruha anyagokból kirakott, vagy földre festett "ERIDON" feliratok. Aki szeretné, még a kisállatait is elhozhatja, Wowbagger és Trillian is ott rohangál folyamatosan Leonie lába körül.
A friss HV lejátszója mellé emellett lekerült Keith-ék sajátja is; ezek összebűvölve biztosítják, hogy kint és bent is egyaránt szóljon a zene, lemezeket bárki rakhat be, hiszen ott sorakozik mind a lejátszók mellett. Csak bátran! Mire megérkeznek az emberek, Leonie és Keith rikító piros nadrágban, pecsétgyűrűkkel, tollas kabátban, színes ruhákkal, pulzáló-mintás inggel és határtalan jókedvvel valószínűleg már rögtönzött táncbemutatót tart Radúznak, úgyhogy épp ideje megmenteni a Házvezetőt.


// Az Évnyitó október 15-ig tart, szerepjátékosan a hagyományos évnyitó utáni nap estéjén vagyunk. A hozzászólásokat egy szálba írjátok, kérlek! //
 
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Szofia Elena Chenkova
INAKTÍV


Ombozi Hunterné | BestBrideEver
offline
RPG hsz: 182
Összes hsz: 800
Írta: 2015. december 10. 00:32 | Link
Lilith

A szőke egy pillanatig nem volt teljesen biztos benne, hogy jó helyen jár és tett néhány tétova lépést az erdő felé, arra az esetre, ha valaki kirontana a házból és megpróbálná eltenni láb alól. Mert az erdő sokkal biztonságosabb, ott el lehet rejtőzni és nincsenek mindenhol hatalmas szörnyetegek, akik csak arra várnak, hogy őt szőröstül bőröstül felfalják.
Megcsóválta a fejét, csak úgy magának és megindult a ház felé. Az apja gyerekkorától arra nevelte, hogy nincsen mitől félnie és ő a legerősebb kislány a világon, akit ismer. Csakhogy már legalább nyolc éve nem látta és fogalma sem lehet róla, milyen esendővé is vált ez idő alatt. A terápián mindig azt mondogatták neki, hogy kitartó, meg céltudatos, meg erős. Szerette volna ezt elhinni az utolsó szóig, csakhogy aztán visszacsúszott és komoly erőfeszítésbe került, mire végre sikerült úgy, ahogy normalizálnia a helyzetet.
Ez volt az oka, hogy az anyja nem örült, amiért el akarja hagyni a családi fészket, hogy aztán egy, az otthonától távol eső kastélyban tengesse mindennapjait és ne legyen mellette senki, aki esetleg észreveszi, ha ismét baj van. De Szofi ragaszkodott hozzá, hogy a pszichológus zöld utat adott, az édesanyja meg elhitte. Nem mintha lett volna más választása, de végső esetben a lány eljátszott a gondolattal, hogy felkapja a nyúlcipőt és egyik éjszaka a hatodik emeleti lakásuk ablakából -mert az anyja nagyon muglibarát... Szofi már jóval kevésbé- kiveti magát, majd herot játszva megpattan a tett színhelyéről.
A gondolataiba merült lány elérte az épületet és úgy döntött, annak fala mellett lecsüccsenve lesz a legnagyobb biztonságban. Hozzá volt szokva az éjszakázáshoz, csakhogy ezt a terepet egyáltalán nem ismerte és tartotta magát a régi mondáshoz: jobb félni, mint megijedni. Ez volt az oka, hogy a következő percben, ahogy meghallotta a közeledő által keltett zajt a pálcájáért nyúlt.
Nem tervezte leátkozni az idegen fejét, amíg az nem ad rá okot, de ez nem jelentette azt, hogy ne készülhetne rá fel, ha esetleg rosszul végződik az esti séta.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Sólyomfi Helena
INAKTÍV


Ward Nője <3
offline
RPG hsz: 167
Összes hsz: 938
jan. 24. ( vasárnap, 17 óra környéke )
Írta: 2016. január 20. 17:38
 | Link
Rien


Néha tényleg érzem, hogy sok. Hogy ebben a világban két iskolában teljesíteni, így sem olyan könnyű, de… de vagyok annyira makacs, hogy szemet hunyjak pillanatnyi problémáim felett. Igaz, épp, hogy csak bicegni tudok a vasútállomástól a kastélyig, és most az egyszer hálát is adok azért, mert a peronon nem vár rám Ward, de kellett, és kell is.
Nem vagyok adrenalin függő, nem is szoktam lépten nyomon bajba keveredni, időm sincs nagyon rá, meg valahogy nem az én műfajom, marad hát a tánc, amiről sose tudnék lemondani. Így nem is siránkozok, vagy épp játszok tetszhalottat, elvégre, még csak sajnálni sem kell, bármikor mondhatnám azt, hogy most lett ebből elég.
Egyedül attól félek, hogy ez az alkalom rövidesen el is fog jönni, hogy az ottani tanárok fogják kimondani a végítéletet, és ismerem magam annyira, hogy tudjam, az felérne nekem egy döféssel. Na, de most vizsgák közelednek Bagolykőn, s noha annyira nincs szükségem arra, hogy a könyvekbe mélyedjek, ne adj Isten, megfenyegessek valakit – mintha én tudnék olyat -, hogy írja meg helyettem a vizsgákat, annyira félvállról mégse veszem. Rossz tulajdonságom, hogy ha belekezdek valamibe, azt próbálom erőmhöz mérten jól is befejezni. Maximalizmus? Talán… kicsit, de sajgó térddel és a méretes bőröndöm kerekeinek zenéjével kellően le tudom foglalni magam ahhoz, hogy még csak ne is gondoljak ilyesmikre.
Már a birtok határán járok, mikor eszembe jut, hogy én mára még programot is terveztem be, csak mert sose szeretem utoljára hagyni a leckéket, és nem kis szívességet tett nekem Adrian azzal, hogy bevállalta ezt az időpontot, szóval egy stílusos hátraarcot vágok, hogy a pince helyett a Vadőrlak felé vegyem az irányt, mert így már az is rémlik, oda beszéltük meg azt a „randit”.
Azért kicsit sóvárogva tekintek a kivilágított kastély felé, hisz így a kávém is késni fog, de egye fene, ennyi áldozatra még képes vagyok. Nem kedvenc elfoglaltságom az erdő mellett való sétálgatás, nekem ez túl félelmetes, most mégis próbálom másfelé orientálni a gondolataim, mintsem a félelem miatt vágjak egy stílusos hátraarcot.
Persze, sejthettem volna, hogy ilyenkor már sötétedni fog, de nem ez volt az elsődleges tényező, ami miatt ezt az időpontot választottam, amit a bőröndöm hűen demonstrál is. Akár hihetnék azt is, hogy naponta cipelem magammal, csak mert a női keceréim nem férnek bele egy kisebb táskába, de.. csak rám kell nézni. Most sincs rajtam festék, minek? És az itt lakókhoz képest még tök szolidan is öltözködök – konkrétan most is csak egy bélelt melegítő van rajtam -, mert valamiért nem érzem úgy, hogy a külsőmmel kéne kitűnnöm a többi közül, valahogy az a sugallat sem ér el hozzám, hogy ki kéne tűnnöm, de már kezdek megbarátkozni a gondolattal, itt a hiba velem van.
- Ne haragudj, késett a vonat – nézek a srácra bocsánatkérőn, de sejtem, a hangom előbb elér hozzá, mint én magam, így fogalmam sincs, mire fel már most ez a gesztikuláció.
Egyébként nem hazudok, tényleg álltam egy kicsit Tatán a muglik miatt, de amúgy sem tudok hazudni, egyszerűen nekem nem megy, túlságosan hamar le szoktak buktatni, így egy idő után már fel is hagytam a próbálkozással.
- És a pontosságot se rólam mintázták – sóhajtok fel, ahogy a ház elé érek végre – valamiért hosszabbnak tűnt most ez az út a megszokottnál -, és a lépcső mellé helyezem „útitársam”.
Utoljára módosította:Sólyomfi Helena, 2016. január 20. 17:39 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
- Na jó, azt hiszem tőled fogok tanulni
- Egy kolonc a nyakamba...
Ethan R. Saint-Venant
INAKTÍV


VII. - A Diadalszekér
offline
RPG hsz: 132
Összes hsz: 1948
Írta: 2016. március 21. 01:00 | Link
Radúz
-inkább csak a környéke-

Hát ez remek!
Tényleg meg van áldva azokkal a diákokkal, akiket ő kell felügyeljen a büntetőmunkájuk során! Csodás, mesés, egyszerűen fantasztikus és remek, és lehetne ezt még a végtelenségig ragozni - a lényegen viszont nem változtat. A lényeg pedig az, hogy tavasz ide vagy oda, de az esték még hűvösek, ő pedig a birtokon grasszál, kezében a pálcával, maga előtt egy kékes, hideg fénnyel derengő lumos gömbbel, és keres. Hogy mit keres? Ez egy nagyon jó kérdés, a válasz pedig nagyjából 150 centiméter és nagyjából 50 kiló. Elsős diák, még csak nem is volt komoly a büntetése, épp egy picit takarítani kellett volna, és ennek ellenére mégis olyan riadt őzikeként szaladt el, hogy Ethan tényleg csak bottal üthette a nyomát.
És ütheti is még mindig. Egyedül azért nem vacog, mert volt elég esze a dzsekijére melegítő bűbájt tenni, így talán legalább holnap nem kell majd rendszeresen orrot fújnia. A kipirosodott orr és úgy alle zusammen a betegség amúgy sem áll jól neki, csupa kosz, csupa testnedv (a nem jó fajtából), csupa nyűg és kidörzsölt orrcimpa.
Egyelőre nem sok mozgást lát, a pokolba, hogy az elsősök még olyan kicsik, hogy bármi mögött elférnek.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Allan Colton Fisher
INAKTÍV


pultosfiú | ColeciCa
offline
RPG hsz: 307
Összes hsz: 621
Írta: 2016. április 6. 23:21 | Link
Ruarc L. Mornien


Egy árnyék lép ki az iskolából. Talán semmi dolga sincsen - a szabadba érve körülnéz, s kezeit zsebre vágja; a sötét lassan beteríti alakját, az égre húzódik, s a kékkel elegyedve szürkét alkot. A sziluett keze felemelkedik, s hosszú, göndör hajába túr, mikor ismét balra tekint.
Pár pillanat erejéig mozdulatlanság ül az árnyra, majd lassan megmoccan, s lába felemelkedik - egyik a másik után, lépkedni kezd, maga mögött hagyva a fölé tornyosuló kastélyt, s menet közben felhúzza kék kapucniját. Talán semmi dolga sincsen. A maga halk lépteivel, feltűnés nélkül halad, s lassan a rétre ér. A fűszálak mintha meg sem éreznék jelenlétét; nem hajolnak el félve léptei elől, csupán cipője alatt lapulnak le... mikor már késő.
Az árnyék - nevezzük Allannek - ismét körbetekint, mintha keresne valamit. Már a rét közepén jár, s barna szemeit (melyek a félhomályban épphogy csak látszanak) végigfuttatja a fákon, talán alakok után kutatva, talán csak lustán szemlélődve.
Hirtelen változtat irányt, nem várt módon kanyarodik le az erdő széle felé, miközben a kis vadőrlakon is végignéz, méregeti, mintha csak célja lenne vele... aztán tekintete elkalandozik, egy kicsit jobbra tart, mintha csak egyenesen az erdő felé igyekezne.
A fák közé lép, s rögtön leül az egyik legszélső törzs tövébe. Jobbra tekint, majd pulcsija zsebébe mélyeszti kezeit.
Az évnyitón voltak hívatlan vendégek is - pár minisztériumi felügyelő, akik arra voltak hivatottak, hogy megkeserítsék mindenki életét. Colton, bár nem volt szokása különösképpen foglalkozni a körülötte történő eseményekkel, nem volt boldog a hivatali szervek megjelenésétől. Arca emiatt sem tükrözött túl sok érzelmet érkezte óta - talán pár biccentésen kívül alig kommunikált a külvilággal. Elvégre, hol érdekli őt a külvilág.
Pár perc etelik el, amíg ő csak tétlenül ül, távol a vadőrlak ablakából a fűre vetődő fénycsóvától. S mikor megbizonyosodott róla, hogy valóban nem jár senki a közelben, zsebeiből előhúz egy doboz cigarettát, melyből alig hiányzik pár szál, s egy öngyújtót. Kattanás hatol az éjszaka csendjébe, s nem sokkal később már ég a rúd vége, Allan pedig mérgező füstöt fújt ki, majd elrejti az égő pontot a kíváncsiskodók szeme elől.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Sebastian Jared Selwyn
Független varázsló, Legilimentor, Végzett Diák



offline
RPG hsz: 888
Összes hsz: 3363
Írta: 2016. május 2. 19:52 | Link
Radúz és Felügyelő
Április 23.

Mivel a telihold utáni nap Radúz általában teljesen kidől, így tudta, hogy ilyenkor érdemes hozzá lenézni. Ilyenkor a férfi az egész éjjelt azzal tölti, hogy figyel az erdő vadjaira, úgyhogy biztosan nem mászkál el másfelé, még ha rá is felejtett esetleg, hogy megbeszélték, hogy találkoznak. Ahogy arról Kelemen felügyelővel már előzőleg megállapodtak, felment érte az irodába, majd együtt indultak el, hogy elmenjenek ahhoz a bizonyos információforráshoz, aki miatt Sebby-nek lehetősége nyílt vele alkut kötni.
Az iskola bejáratáig jutottak, mikor megállt, és ránézett a férfire.
- Kérem az igazolványát! - nyújtotta elé a tenyerét, és csak akkor volt hajlandó tovább menni, ha megkapta azt. Ha így történt, akkor hamarosan már a vadőrlak ajtajában álltak és ő kopogásra emelte a kezét, de előtte még Farkasra pillantott.
- Radúz rendes, becsületes ember. Ha megkérhetem, akkor semmiképp se próbálja sarokba szorítani vagy bármi hasonló, mert önként és jó szívvel ad információkat. Rendben? - kérte, mert azért mégis csak felügyelőt hurcolt éppen a legjobb barátja házába.
Ezután pedig ténylegesen is bekopogott.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Huszthy Attila
INAKTÍV


Jóslástan tanár, Év tanára 2016. tavasz-nyár
offline
RPG hsz: 94
Összes hsz: 265
Írta: 2016. május 14. 15:16 | Link
Maegor


Sok lehetőség megfordul a fejében, de nehezen dönt. Végül is csak nem ülhetnek be kedélyesen a Teázóba vagy nem kaphatnak be egy fincsi sütit, még csak datolyát sem kereshetnek közösen a Piacon, mert nagy feltűnés lenne belőle. Attila mondjuk élvezné, de vendége sértésnek vehetné, hogy kiteszi ilyesminek. Voltaképp fogalma sincs róla, hogy mihez vonzódna meghívottja, mert még soha nem találkozott kentaurral. Ismerni sem ismert egyet sem, de mióta él, nem látott még kávézni ilyen lényt, úgyhogy ez is kiesett, mint helyszín. Eszébe jutott még a Vajner lovasudvar, ám ezt sürgősen elvetette. Azzal tisztában volt, hogy nagyon érzékenyek, így végül az ingájáért nyúl, hogy attól kérjen segítséget. Nem ez a kedvenc jóseszköze, de a célnak most ez felel meg a legjobban. Így még mielőtt baglyot reptetett volna a találkozó helyszínével, leült  a szobájában, hogy kiingázza a megfelelőt. Rajzol egy kört, benne a lehetséges irányokkal, az ingát fölé tartja és amelyikre majd az mutat, oda hívja megbeszélésre Maegort. Szeret titkolózni, így egy percig sem kell azon csodálkozni, hogy a témát nem említi majd, csak hogy fontos és hasznos is egyben. Láncra fűzött kristálya a Vadőrlak felé leng ki. Ezután egy kényesen udvarias levélben kedvesen invitálja sötétedés a előtti órára a Kentaurt. Felmerül ugyan benne, hogy talán a nevezettnek nincs órája, aztán megnyugszik. Hiszen, aki a csillagok titkának nagy tudója, annak nem jelenthet problémát. A levelet végül mégis átfogalmazza ekként:
Tisztelt Maegor úr! Ma, Napnyugtakor várom tisztelettel a Vadőrlak szomszédságában. Ha esetleg nem lenne megfelelő a helyszín, kérem értesítsen!
A megszólításon még töri a fejét kissé, aztán úgy ítéli meg, nem tud jobbat. Elmorfondírozik azon is, hogy tud-e Maegor olvasni, de lesz, ami lesz alapon elküldi a levelet a bagollyal. Nyolc óra körül el is indul, mivel nem kap semmi hírt, hogy célba ért-e az üzenet vagy sem, de lehet, hogy igen. Lassú sétában teszi meg az utat odáig, megáll a háztól kicsit távolabb, meregetve a szemét, hogy ha kell, észrevegyen egy suhanó árnyat, vagy egy várakozó valakit, valahol.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
A jövő ugyanaz, mint a múlt, csak messzebb van és ellenkező irányban.
Kilt Zoltán
INAKTÍV


Kili<-By Benedikta,Mr. Kém<-By Alina,Zé <-By Viki
offline
RPG hsz: 250
Összes hsz: 8036
Írta: 2017. január 17. 20:25 | Link
Manipuri Hugella


Ha az ember beleássa magát egy kiadós olvasmányba, akkor előbb utóbb a benne szereplő kaland felcsigázza az olvasót. Ne döbbenjünk hát meg, hogy Zolit is magával ragadja a kalandozás vágya. Hogy ne tévedjen el, barátjától kapott iránytűjéből az egyiket párnája alá rejti, másikat zsebre vágja. Így biztos rá fog találni, bármennyire is eltévedtnek érzi magát. Hátizsákjába egy napi élelmet pakol, egy üres flaskát is belerak, valamint egy üveg vizet tesz még el. Már csak a pálca kell a zsebbe és indulásra kész is.
Ugrik a kép, fiúnk megrogyva a súlytól alig bír lépni. Kezét előre nyújtva próbálja elérni a kettő méter távolságba lévő fa ágát. Kínkeservvel és nagy nehézséggel el is éri. Ekkor kifújja magát, leveszi zsákját és a víz után matat. Iszik belőle két kortyot, majd felemeli fejét és az öt méterre lévő bejárati kapura néz.
~Embereld már meg magad, hisz még ki se értél a kastélyból, már ez a színjáték... ~ elneveti magát - kizárólag magában, majd folytatja az öndiskurálást. ~ Jó, de ezt nem hagyhattam ki, mint Garfield.
Azzal újult erővel nekivág hát az útnak. Úti célja nem más mint a Vadőrlak környéke. Főleg, a közeli erdős rész, de a mélyére azért mégse veti magát. Az épület közelében leül és majszolni kezdi egyik szendvicsét. Nem is foglalkozik a diákokkal, akik éppen mászkálnak a szabadban.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
"Ha kizárod a lehetetlent, akkor ami marad, az bármilyen valószínűtlen is, de az igazság."
Legbátortalanabb Levitás 2014;legnavinésebb levitás 2015;Legbátortalanabb Levitás 2016. tavasz/nyár
Kérdezz
Maegor
INAKTÍV


A Csillagszülött
offline
RPG hsz: 8
Összes hsz: 22
Írta: 2017. január 31. 14:27 | Link

Úgy tűnik, most, hogy kezd egyre jobb idő lenni - már amennyire ezt a farkasordító hideget lehet így nevezni - egyre gyakrabban jár az emberek közelében.
Maegor egy időben sokat szemlélte őket távolról, de aztán a rossz tapasztalatok - miszerint megijedtek tőle, elfutottak - arra sarkallták, hogy inkább a saját ügyeivel foglalatoskodjon, és megfelelő menedéket találjon magának télre. Most viszont újra más a helyzet.
Kissé felbátorodott, és mivel eddig nem bántották, és nem volt semmilyen komoly konfliktusa egy emberrel sem... hát miért ne mehetne olyan helyre, ahol összefuthat eggyel? Nem mondták neki, hogy nem lehet itt, nem utaltak arra sem, hogy csak megtűrt volna. Látszólag elfogadták a jelenlétét, és békésen éltek egymás mellett.
Így hát a mai napon is úgy döntött, hosszú sétáját a kastély felé fogja tenni. Persze odáig még nem merészkedett el, hogy a kastélyig sétáljon, pedig megakarta érinteni a hatalmas kőfalakat már jó ideje. Ám a vadőrlak, vagy hogy is hívják az m'berek... úgy tűnik megfelelő helyszínnek bizonyulhat ahhoz, hogy valahonnan közelről, de még tisztes távolságból szemlélje az óriási emberi építményt.
Így hát végül ott bukkan ki az erdőből, és óvatosan körülnézve felfedezi a környéket. Nincs itt senki, legalábbis elsőre nem pillant meg mást. A házikó is csendesnek tűnik. Így nem messze a vadőrlaktól, nagyjából az építmény és az erdő között áll meg, ahonnan még jó kilátás nyílik a távoli kastélyra. Újra körülnéz... aztán nagy levegőt vesz... és úgy dönt, kicsit elengedi magát. Nem feszeng végre. Így hát letelepedik a fűbe, mivel úgyis magányosan van, elővesz táskájából néhány gallyat és sodort növényt, majd fonni kezd. Olykor felpillant a kastélyra, aztán vissza a keze ügyében lévő dolgokra. Így múlatja az időt. És meglehetősen nyugalmasan is telik.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Révay Franciska Veszna
INAKTÍV


FrinciFranci
offline
RPG hsz: 158
Összes hsz: 424
Írta: 2017. március 5. 11:15 | Link
BABszem Jankó

Egyszerűen kikészítenek a vizsgák, de olyan rendesen, hogy nagyon. Idegbajt kapok minden egyes reggel, és igazából nem értem, hogy miért. Azt hiszem, túlságosan is meg akarok felelni mindenkinek. Apának is, bár nincs rá szükség, Ashnek is, bár szerintem akkor se utálna, ha mindenből épp csak átrúgdosnának, és hát akkor ott vagyok én magam is, aki meg addig jobban teljesített, amíg folyton költözött, most pedig úgy néz ki, hogy a saját elméletem dől meg azzal, hogy majd akkor minden jobb lesz, ha egy helyben vagyok, órákra járok és tanulok. Valószínűleg az a baj, hogy itt most nem csak a lényeget ismerem meg, hanem egy csomó feleslegességet is, és nem tudok jól szelektálni, az agyam viszont nem hajlandó többet befogadni, mint amennyit tényleg szükséges. Ezt hívják úgy, hogy kellemetlen.
Viszont, ügyes kislány módjára, ahelyett, hogy szenvednék otthon, vagy nézném azt, ahogy Ash tanul - igen, volt egy ilyen próbálkozásom, de három perc után rájöttem, hogy ez nem jó gondolat, mert csak bosszantom -, inkább eljöttem tőle, és nem is nagyon mertem a közelébe menni, találtam más elfoglaltságok. Vége lehetne ennek a vizsgaidőszaknak, mert a kapcsolatom kezdeti szakaszban van ezzel a fiúval, én pedig nagyon, de nagyon szeretem őt, és szeretném, hogy boldog legyen velem. De tudom, hogy mennyire maximalista, és nem akarom gátolni ebben.
A gondolatra sóhajtok párat, miközben a kezemben tartott vödörből néhány finomságot dobok a kerítés másik oldalán lévő lényeknek. Ők azok, akiket Olive néni meg szokott nekünk mutatni, én pedig örömmel vállaltam, hogy segítek etetni, meg a gondozásukban is részt veszek. Csak végre kéne találnom egy vizsgaidőpontot, ahol megmutathatom a tehetségemet. Ja... kellene. Addig viszont marad a békés etetés.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Andrássy Tamás Milán
INAKTÍV


mutyulii
offline
RPG hsz: 75
Összes hsz: 134
Írta: 2017. április 29. 12:12 | Link

Tudom, hogy új vadőrünk van, és még az első telihold előtt mindenképpen el akartam menni hozzá. A héten minden nap úgy indultam neki, hogy ma lenézek, de aztán mindig közbejött valami - közös éneklés az eridonosokkal a klubhelyiségben, evés, alvás, tanulás, vagy esetleg evés...
Ma pedig Lizanka, a békám sikeresen elveszett. Nagyon jó, mi? Mindig ezt csinálja, megszökik tőlem, mert elég nagy szabadságvágya van, hogy úgy mondjam - holott én mindent megadok neki, amit csak béka kívánhat. Mindenesetre ma órákat töltöttem azzal, hogy békahangokat imitálva hívtam magamhoz Lizát (akiről egyébként általában úgy beszélek, mint barátnőmről). Kicsit megtréfált, mert három óra hajkurászás után a helyén akadtam rá. Visszaugrált, és előtte jót szórakozott rajtam, gondolom.
Mostanra viszont már úgy vagyok vele, hogy teliholdig alig két hét van, muszáj bemutatkoznom az új vadőrnek. Persze, a vezetőség gondolom szólt rólam neki, de mégis barátságosabb a dolog valahogy, ha nem egy jó nagy üvöltéssel köszöntöm az erdőből, hanem mondjuk a nevemet tudja meg először például.
Szóval még sötétedés előtt indulok el az erdő széle felé, miközben azon gondolkozom, mégis hogy kéne prezentálnom magamat. Csak nem rontom rá úgy az ajtót, hogy "én vagyok a vérfarkas fiú, helló"... Mit is kéne mondanom akkor, ha nem ezt? Ezen jár az agyam, mert a "majd meglátjuk" hozzáállás nem mindig jó. Azért meg kell próbálni jó benyomást tenni az emberekre, nekem ez főleg nagyon fontos, mert havonta egyszer este nem vagyok éppen elbűvölő, így a többi napon azért próbálok az lenni, ezzel kompenzálva azt az egy éjszakát.
Fogalmazgatom magamban a kis bemutatkozó szövegem, de egyszer csak azon kapom magam, hogy már oda is értem a jól ismert vadőrlak bejáratához. Itt azért sóhajtok egy aprót, oké, csak nem lesz semmi baj. Itt van nálam az ukulelém is a táskámban (Bob), az pedig szerencsetalizmán, ugye, nem lehet baj. Csak nem fog üvöltve elhajtani.
Bár úgy hallottam, hogy rellonos.
Kopogok inkább a sok gondolkozás helyett, aztán várom, hogy ajtót nyisson. Jól van, nem lesz itt semmi baj. Ha már vadőr, biztos nem rasszista. Egy vadőr tuti nem utálja a félembereket.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Nem Tomi. Nem Milán. Nem Tamás. Nem András.
Andris.
Lora Fontaine
INAKTÍV


bóbita
offline
RPG hsz: 204
Összes hsz: 2063
Írta: 2017. szeptember 12. 15:13 | Link
Oliver Finlay


A vizsgaidőszak egyaránt megterhelő a tanárok és diákok számára is. Ez velem sem volt másképpen, hisz ha épp nem durmoltam, akkor éhesen kóvályogtam a kastély falain belül, míg meg nem untam ezt az állapotot. Jelen pillanatban ugyanis, határozott léptekkel vágtattam a Vadőrlak környéke felé. Szentül hittem, hogy  még szert tehetek pár varázsdinnyére, amik valószínű, évszaktól függetlenül fellelhetőek, abban a kiskertben, amit ugyan nem én gondozok, de pár őrült gyógynövénytanos ismerősöm előszeretettel vesz birtokába. Na mindegy, csak tegyék, ameddig ilyen finomságokat nevelnek fel ezen a területen, én ugyan nem ellenkezem. Már-már a szájam szélét nyalogattam a hatalmas ízorgia reményében, amikor Aladár hangos vonyításba kezdett mellettem:
- Alcsi, mi a baj? Miért kell ennyire nyüszíteni? - ripakodtam rá, de akkor magatehetetlenül ráfeküdt a hátára és ismét belekezdett a szívszaggató sírdogálásba. Nem tudtam vele mit csinálni. Jobban szemügyre véve a dolgokat, fedeztem fel azt a csigát, amitől Alcsi ilyen hangos hisztizésbe tört ki.
- Jaj Alcsi, ez csak egy pici élőlény, nem értem, miért kell ennyire megijedni - de a szavaimra nem csillapodott, ugyanúgy remegett a lába, és a félelem továbbra is ott ragyogott a szemében.
- Jó, akkor most beviszlek téged oda - mutattam a kis házra és az ölembe kaptam a kis boston terriert. Egyelőre senkit nem láttam a környéken, akit megkérhettem volna, hogy vigyázzon rá, csupán pár perc erejéig.
Utoljára módosította:Lora Fontaine, 2017. szeptember 12. 15:31 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Minden talajban megterem valamiféle virág.
Neveld rá a szemedet, hogy meglássa azt.

Wass Albert
Emily Dorothea Fisher
INAKTÍV


Mrs. Bianchi <3
offline
RPG hsz: 394
Összes hsz: 1136
Írta: 2017. október 30. 18:41 | Link
Olívia
Vadőrlak és környéke
Kinézetem

Egyik gyakori időtöltésem, hogy lemegyek a vadőrlakhoz, ahol Olive néni a legendás lényeket, akiket bemutat nekünk, karámokban tartja. Jó helyük van ott, vidámak, és nagy területük van, én pedig szívesen foglalkozom velük. Sokan persze megijednek a karám szótól, egyszer egy lány még tiltakozni is akart, meg mindenféle összejöveteleket szervezett az állatok jogaiért. Szép kezdeményezés volt, de igazából ő úgy akarta, hogy sosem járt itt. Elég furcsa úgy valami ellen menni, hogy nem is ismered azt a valamit. De ő tudja, én kedvesen szóltam neki, hogy felesleges, de csak a rendszer kutyájának hívott. Ami furcsa volt szintén. Szerintem csak lázadni akart valamiért, mindegy, hogy miért.
Itt vagyok most is, lent a lényeknél, már nem is tudom, milyen régóta, de nem szokott zavarni. Hoztam magammal enni, inni, egy plédet, meg egy nagy leplet, amivel takarni tudom magam, ha éppen fázok. Egyelőre azonban az unikornisbabákat és az anyukájukat etetem. Ők az egyik kedvenceim, de mindegyik állatot szeretem valamiért. Három babuka született most, pedig az apjuk nem volt jó állapotban. Azt mondta Olive néni, hogy fél, elpusztulnak mind. Aztán az apukát elszállították a bajor erdőkbe, ott van, aki tud segíteni. A kicsiket megvizsgálták, és azt mondták, kitartó munkával segíthetnek rajtuk. Tényleg segítettek is, én is segítettem, és most ezért is rohangálnak olyan szorgosan körülöttem, ismernek.  
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Daisy Blue Berry
INAKTÍV


¤ kacsás lány ¤
offline
RPG hsz: 92
Összes hsz: 262
Írta: 2017. november 22. 15:53 | Link

# kinézet # délután

Levegőre vágytam. Mióta a kastélyban lakunk T-rex-szel, az élet minden, csak nem egyszerű. Szobatársak, akarva vagy akaratlanul cseverésző háztársak, kotnyeles évfolyamtársak, fura szaktársak. Érdekesek mind, nem mondom, hogy nem, de nikotin és egy kis gondolkodás nélkül nehéz túlélni köztük, ezért is kerültem minél távolabba zsivajtól és a zárt falaktól. Hozzászoktam az elmúlt pár évben, hogy akkor és oda megyek, ahova akarok, hogy a falak csak támaszok, nem akadályok. Most mégis kicsit fura az egész, már az alapképzésem alatt se voltam annyira oda a végén a túl sok ripacsért, ebbe a suliba is jutott sajna elég. Vettem egy nagy levegőt, mielőtt kevésbé drámaian, mint a sóhajom a Vadőrlak hátuljánál lévő lépcsőre ültem volna. Kicsit turkáltam a táskámban, vigyázva a fényképezőgépemre és a törékenyebb dolgokra benne, mire meglett a kis fém tartó meg az öngyújtóm. Kivettem egy fehér rudacskát, a szűrő alatt elpattintottam a mentolos golyócskát, majd meggyújtottam minden gond nélkül. Az első füstfelhővel együtt szállt ki belőlem a görcs, marha idegesítő, hogy idáig ki kell totyogni az embernek ezért, és itt sem biztos, hogy kellene. Én megpróbáltam szabálykövető lenni, esküszöm, ettől még vannak balesetek, de itt legalább senki nem piszkál érte. Nem mintha a feszültség csak ebből adódna.
A tekintetem a távolabbi fára siklott, amihez a pórázt erősítettem, elég hosszan meghagyva. Az állatvédők most biztos nem lennének rám túl büszkék, de nem ismerik T-rexet. Egyszer lássa meg a menekülési utat és órákig nem látom. Egyszer majd csak azt veszem észre, hogy tojások kerültek a szekrényembe aztán nagycsaládos lett. Na, ilyet nem játszunk, túl fiatal vagyok nagymamának. Összehúztam magamon a széldzsekim, ahogy kuporogtam dúdolgatva. Annak ellenére, mennyire elhanyagolt néhány pontja itt az erdő kezdetének, elég szép hely.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Erdős-Prinz Vivien
INAKTÍV


Kicsorbult aranycsengettyű
offline
RPG hsz: 60
Összes hsz: 943
Írta: 2018. február 25. 14:45 | Link
Apáthy Marcell


Borzasztó ez a nagy hideg, főleg itt északon, fenn a hegyek környékén. Nem is tudom, hogy hogyan sikerült Lengyelországban kibírnom a teleket annyi éven át, főleg a síparadicsom közelében, ahol a nagyszüleim élnek.  Sajnos ritkán van már lehetőségem látni őket, pedig gyerekként nagyon élveztem náluk lakni, akkor rengeteget fejlődött a lengyelem. Igazából hiába itt születem, sokkal jobban szerettem Lengyelországot, a lengyel mugli városokat, mint a magyarokat, teljesen megértem, hogy miért vágyott annyira vissza a nagymamám.
Szerencsére eddig tök jól megúsztuk a hideget meg a havat, de eljött, aminek el kellett jönnie: beköszöntött az igazi, hideg, havas, csípős tél. Sosem esik jól, amikor az ember szinte már a csontjaiban érzi a fagyos levegőt, de inkább most, mint majd húsvétkor. A húsvét már nincs is olyan messzire, csak remélni tudom, hogy a tél addig kitombolja magát.
Nem csak nekünk kellemetlen ez az időjárás, hanem a vadon élő állatoknak is, így úgy döntöttem, hogy ha már úgyis ráérek ma délután, akkor viszek ki az állatkáknak egy kis ételt az erdőbe. Felkaptam a legmelegebb szövetkabátom, a polárral bélelt, puha, kötött kesztyűmet, a legmelegebb sapkámat és a két méteres sálamat úgy a nyakamba tekertem, hogy csak a szemeim látszottak ki. Smink ma nincs rajtam, ha a csípős szél megfújja a szemem, csak bekönnyezik tőle, az meg nem szép.
A legnagyobb vászontáskámat jól megpakolom mindenféle maggal, műanyag tálakat, egy üvegben meleg vizet, valamint megkurtítottam a család húskészletét, hogy a ragadozóknak is tudjak enni adni
Picit csúszkálva jutok el a vadőrlak környékére, a legtöbb helyen teljesen szűz hó van, én hagyom az első lábnyomokat bele. Nem merek mélyre bemenni az erdőbe, mert úgyis eltévednék, a fákon és vakító fehérségen kívül semmi tájékozódási pontom sincs. Az éhes állatok úgyis kijönnek élelmet keresni.  A vadőrlak mögé megyek, hogy nyugodtan tudjanak enni, hogy ha megtalálják, amit hoztam. Az egyik fán árválkodik egy madáretető, annak a megtöltésével kezdem a mai erdei kalandomat, majd a vadőrlak mögötti cseréprakásból elhozok egyet, s bűbájjal felhevítem azt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Gergely-Fábián Annabella
INAKTÍV


Aprómanó #teamkobold
offline
RPG hsz: 32
Összes hsz: 118
Írta: 2018. április 20. 09:54 | Link

Gyönyörű, napsütéses délután van. Kivételesen egyedül jöttem le sétálni, mert Lili el van foglalva valami házival, az Eridonosok pedig valamiért bemondták az unalmast az utolsó pillanatban, pedig megígérték, hogy lejönnek velem. Még nem döntöttem el, hogyan fogok emiatt pontosan revansot venni, de az biztos, hogy minden félelmetességemet be fogom vetni, ami csak 148 centimből kifér. Ez éppen egy kicsit több, mint azt az átlag szemlélő ránézésre gondolná.
Bosszúságom egyébként gyorsan elillant, mert hát próbáljon meg bárki bosszús maradni ennyi csodálatos madárcsiripelés, méhecske zümmögés, színes virág, ébredező tavaszi lomb és bőrt perzselő - rémesen hiányolt - napsütés társaságában. Egyszerűen nem megy, nem is próbálom. Egy piros laza tavaszi blúz és egy farmer van rajtam, amelynek zsebe mentén egy gyönyörű színes virágminta van felhímezve. Imádom ezt a nadrágot, a jó hír pedig, hogy évek óta jó is rám és ha így folytatom, még évek múlva is jó lesz.
Egészen pontosan tudom, hogy mi az első tervem ebben a csoda-időjárásban, így teljesen magabiztosan és célirányosan kalauzolom el magamat a vadőrlak melletti füves területre, ott nyílnak ugyanis a leggyönyörűbb virágok! Sárga, kék, fehér, piros, van itt minden, ebből pedig már mindenki sejtheti, mi fog készülni: a tökéletes koszorú! Ami lehet ugyan, hogy elhervad mire az Eridonba érek, de az odavezető úton azért mindenki engem fog irigyelni! Bár itt lenne most anyu, biztosan meg tudná bűvölni, hogy sose kókadjanak le a virágok! De nekem úgy is szép lesz.
Össze is szedek jó pár szimpatikus virágot, ezzel elmegy pár hosszabb perc, utána pedig kényelmesen elhelyezkedem a fűben és a jól ismert csomózási technikával elkezdek fejfedőt eszkábálni belőle. Gyönyörű lesz, majd meglátjátok!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Leon Tim Wolf
INAKTÍV


100% bio, ökológiailag tesztelt terromágus
offline
RPG hsz: 100
Összes hsz: 281
Írta: 2019. január 18. 05:18 | Link

Január 7

Tim nem mindig volt szenvedélyes dolgokban, mert a legtöbb idejét felemésztette, hogy ő ugyanezt tehesse a tüdejével. De ha valamibe belekezdett, akkor igenis végigvitte, erre pedig nem is volt jobb példa, mint az elemi mágia. Az valami olyasmi volt Tim számára, mint egy menedék, egy fix pont az életében, ami köré minden mást építhetett.
Szóval ahogy beköszöntött a karácsonyi szezon, valami nagyon is fájt a lelkében, nem értette miért kell száz meg száz fának meghalnia csak azért, hogy pár napig feldíszítve mutogassák egy házban, üvegbe öltöztessék, majd kihajítsák, mint egy használt zsebkendőt és hagyják elrohadni.
Most pedig, hogy ennek eljött az ideje, még annyira sem volt rá vevő, mint előtte. Az Isten sem tudja, pontosan milyen elgondolásból kezdte el összeszedni a környék összes fenyőjét, még Twix is csak értetlen bugyborékolással felelt, de Tim csak izgatott mosollyal nézett a még többnyire zöld fenyőkre.
Majd onnan aa karórájára, ami délután hat óra tizenkét percet jelzett. Mindennek már 3 éve, hat hónapja és tizenkét napja, így az időmérő minden volt, csak megbízható nem. Annyi biztos, hogy ő leült, és megidézte az elementálját, aki kissé értetlennek tűnt a fenyők láttán. Meg is lökte az egyiket a lábával.
- Kellesz. Ne nézz így, ezekben még van élet. Szerinted nem próbálom meg visszacsinálni? Nem, nem érdekel mit gondolsz! - Még épp időben hajolt el a felé repülő gally elől. Inkább tovább várta Bluet, miközben próbált belül kicsit kiegyensúlyozottabb lenni, mert sok elemis erőt készült felhasználni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Süveges Nimród
INAKTÍV


Sittes Skittles
offline
RPG hsz: 24
Összes hsz: 158
Írta: 2019. június 5. 18:19 | Link
Cat เจ้า


Már régóta tervezte, hogy kinéz az erdő szélére, esetleg picit beljebb azon okból kifolyólag, hogy megnézze mit kínál számára a természet patikája ebben a gyászos tavaszi időjárásban. A szagos mügének kedvez a sok nedvesség, emiatt leginkább arra vágyik. Szereti a szárított növény illatát, ráadásul az sem utolsó szempont, hogy később az év végi vizsgák okozta stresszt is tudja majd vele csökkenteni. A kivételesen szép idő nem kedvez a gyűjtésnek, nem akar napszúrással és napégéssel visszatérni a kastélyba a gyógyfüvek helyett, így az alkonyat előtti időpontra esett a választása, ha már reggel lusta az elvártnál korábban felkelni.
Szerencséjére többeket érdekelnek a gyógynövények az iskolában, a kört szűkítve a Levita házban is akad néhány füvészeti rajongó ember. Ez jó, hogy így van, mert ennek köszönhetően könnyen akad bajtársra, ha az erdőben mászkálni támad kedve. Ezúttal Cattel beszélte meg a közös programot, akivel a megbeszélt koraesti órában közösen indultak a nagy kalandjukra.
Olyan napot választottak, amikor nem esett (legalábbis még) eső, hogy ne sározzák nagyon össze magukat útközben, ettől függetlenül Nimród inkább bakancsot húzott, biztosra ment, mert esett már el csúszós talajon.
- Szerinted mennyire kell mélyre bemennünk ahhoz, hogy valami érdekeset találjunk? – Kérdezi a vadőrlakhoz érve. Hangja bizonytalanul cseng, mert nagyon nem akarózik neki tilosban járni. – Nézd, szerintem csiperke! – Mutat az egyik fa tövébe, ahonnan kalaposok serege tört magának utat az avarból. – Azért meg nem enném.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Sárközi Kincső Jázmin
INAKTÍV


Kincsem||Mimi||Minnie Manó
offline
RPG hsz: 40
Összes hsz: 157
Írta: 2019. június 9. 11:52 | Link
Annie

Fogalmam sem volt, hogy Mini-Brightmore-ral hogy jutottunk el egy helló, szia, hogy vagy-típusú csevegéstől addig, hogy piknikkosárral és pokrócokkal felszerelkezve a konyhából egyenest a vadőrlak környékére vetemedjünk.
Az idő tökéletes volt hozzá, és parkosított, tiszta terület is van elég, hogy csapjunk egy ilyen csajos hétvégét.
- Szóval, és akkor képzeld, azt mondta, hogy válasszak én egyet. Erre a kis Füli ráfeküdt a könyvemre, és úgy döntöttem, ő az igazi. Frida lett volna, de… kicsit elnéztem – ecseteltem, hogy került hozzám a nyakamban sálként utazó trikolór kölyök macska. Épp jól érezte magát napon lustálkodás közben, finoman dagasztott rajtam a mancsával, és olyan hangosan dorombolt, hogy méteres közelségben bárki tisztán hallotta volna.
- Veled mi újság? Van már terved a nyárra?
Ó, annyira szuper, hogy van nekem, már csak az a kérdéses, Kedves és ő hogy fognak kijönni egymással. Majával tuti nem lesz gond, a tesóimat is el fogja szerintem fogadni, habáár… a kutyáink kérdésesek.
Végül is, ritkán leszünk csak otthon Fülöp ciccel, úgyhogy talán addig azt a pár hetet túléli. Csak ne kapjanak össze nagybátyóval a márkás alutasakos kaján…
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ophelia Carolina Brown
INAKTÍV


Brownie
offline
RPG hsz: 269
Összes hsz: 608
Írta: 2019. augusztus 13. 20:32 | Link
Kedves Antal Nimród - muszájból - #outfit

Gondolhattam volna, hogy nem lehet csak simán bemenni egy irodába, étterembe, tököm tudja hova és ott megbeszélni mindent, ami kellhet ehhez az egészhez. Nem aggódom, mivel nincs miért. Mindent szakszerűen csináltam, és ha így is elbukok, akkor valaki meghal, nem véletlen kell kérnie az embernek valószínűleg egy személyes találkozót az oktatóval, akit a tájékoztató óta nem láttam. Nyilván nem hiányoztam neki, ahogy ő sem nekem, de szükségszerűnek tartják, ami érthető, ha az ember nem akar félig bölény lenni, félig meg ember. Egy; nem szép látvány, kettő; nincs kedvem elölről kezdeni az egészet, és három; túl szép vagyok ahhoz, hogy pont a cél előtt bukjak el, főleg úgy, hogy fél-állat legyen belőlem. Pont kizárom, hogy bölény leszek, de na, Merlin sem tudhatja, amennyit utána olvastam az egésznek, ért meglepetés már embereket eddig is, és szerintem ezután is fog.
Komótosan lépkedem a megbeszélt helyszín felé, a megbeszélt időpont előtt kemény kettő perccel. Simán időben vagyok, ami hozzám mérve, igen szép teljesítmény, így a mosoly az arcomon is érthető. Táskámban pihen minden szükséges összetevő, gondosan összekutymákolva, ahogy lennie kell, innentől rajtam múlik az egész, nemde? De mint az előbb mondottam; nincs mitől félnem, mert mindent pöpecül csináltam, ahogy Kori is. Innentől csak felfelé vezet az út. Rendben, azért azt meg kell hagyni, hogy az újonnan vett babarózsaszín magassarkú cipő talán nem a legjobb viselet egy ilyen helyszínre, de kérlek! Annyira gyönyörűen csillogott a - nyilvánvalóan tértágító-bűbájjal ellátott - cipős szekrényemben, hogy kénytelen voltam felhúzni, szinte sírt érte. Így hát megtettem, azonban lehet meg fogom bánni körülbelül öt percen belül, de engedjük el. Nem hisztizni jöttem, hanem haladni, ami a legfontosabb szempont egyelőre. Addig nem érdekel a puha talajba belesüppedő cipősarkam, majd utána fog, addig is ráér. És ezek szerint én is ráérek, mert én itt vagyok, de a férfi sehol. Rossz időpontban jöttem? Vicces, ám simán kinézném magamból, hogy ahelyett, hogy kések, simán rossz időpontban toppanok be. Remek kör!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Csepreghy Péter
INAKTÍV


a Pösze Petya
offline
RPG hsz: 235
Összes hsz: 646
Írta: 2019. szeptember 3. 07:36 | Link
IX.

Vizsgaidőszak, egy hétfő nap, 10 óra 34 perc. Csak pislogok és fetrengek az ágyamban. Volt ma egy vizsgám, amit meglepően jól és időben teljesítettem, ezért megjutalmaztam magam még egy kis ágyban fekvéssel. Kezeim fűben fekvő parasztlegény módjára pihennek nyakam alatt összekulcsolva, s jókedvűen dudorászok hozzá. Nincsen most senki a szobában, hatalmas a csend. Csupán az én dúdolásom töri meg olykor-olykor, amikor egy jó nóta kikívánkozik belső rádiómból. Nem tudok nem azon gondolkodni, hogy az utóbbi pár hónapban mennyire változott meg az életem. Varázscsalád, igen, pipa. Varázsfalu, jaja, az is volt. De ez teljesen más, mint otthon. Szeretem ezt a kastélyt, szeretem a barátaimat, és néha napján még a kergetést is hiányolom.
Hirtelen ülök fel az ágyon. Nincsen kedvem a sötét, néma szobában kuksolni, így kifordulok az ágyból, és a szélén megülve nyújtózkodok egyet. Bicajozni kéne egyet. Annyira kiszámítható vagyok, hogy eszméletlen. Most a félhomálytól, az átlagosnál is apróbb szemeim az éjjeliszekrényemre kúsznak, ahol kék-fehér-piros baseball sapkám pihen. Megnyalom ajkaimat. A számban az ébredés utáni kellemetlen szájízt érzem. Pedig nem is aludtam. Biztosan a sonkás croissant. A sapka mellett egy csomag rágó segít ki - ha már emberek közé megyek, és esetleg hozzám is szólna valaki, nem egy mesebeli zöld méregfelhővel szeretnék felé fordulni, amikor szólásra nyitom ajkaimat. Így még egy utolsó simítás; sapka a fejbe. Cipőt nem kell felvennem, mert eddig is abban feküdtem.
A toronyból lefelé jövet ki is találtam, hogy talán a vadőrlak környéke lenne a megfelelő spot. Már csak azért is, mert messze van, így élvezhetem a bringázást. Fel is pattanok paripámra, amint az udvarba érek, majd eszeveszettül tekerni kezdek. Egészen a vadőrlakig meg sem állok. Drift. Ismét csak a drift. Még nem szállok le a bicajról, csak a Világ Urának képzelve magam nézek végig a területen. Bézsszín nadrágot viselek, ami épphogy eltakarja kövérke térdeimet, ehhez egy zöld, „Rush - Fly By Night” feliratú póló társul, majd a jellegzetes sapkám, és fehér tornacipőm. Ja, és ki ne felejtsem a lábszárközépig érő, fehér zoknimat.
Madárcsicsergés. Sőt, ezek vadgalambok. Hallod? Itt az ősz. Megérkezett. Gyönyörű ez az évszak. Kár, hogy a sulinak mindig el kell rontania.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

„Petya és én barátok vagyunk,
Csak egy kicsit furcsa a kapcsolatunk”
Angelica Black Wing
INAKTÍV


extekergő
offline
RPG hsz: 279
Összes hsz: 1143
Írta: 2019. október 5. 09:54 | Link
Dina

Nagyon szeretem az állatokat, és amikor meghallottam, hogy nincs vadőr, elkezdtem tervezgetni az állatlátogatást. Ez most nagyon önfejűnek, és lázadónak hangzott igaz? Pedig nem annak szántam.
 Egyik szép napos reggelen úgy gondoltam, ideje lenne lemenni a hippogriffekhez. Lunát megkértem, hogy vadásszon néhány nagyobb egeret, de ő csak feküdt az ágyamon, és lustán nézett rám.
 Úgy gondoltam, szükségem lehet egy társra, akivel hozunk húst a konyháról, és társaság lesz, mert nem szerettem volna egyedül menni.

Így akadtam Dinára, aki éppen a portrénk előtt sétált. Megkérdeztem, hogy jönne-e velem megetetni és simogatni a hippogriffeket, ő pedig beleegyezett.
 Kértünk Lilytől néhány szelet húst, és már mentünk is kifelé.

Lassan odaértünk a vadőrlakhoz, ahol éppen kószált egy lómadár.
 - Ki menjen előbb? - Fordulok a lányhoz kérdőn. Nem zavarna, hogyha ő szeretné előbb megsimogatni. Addig amíg nem válaszol, csak nézem a jószágot.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Helvey Belián Balázs
Tanár, Mestertanonc Tanár, Végzett Hallgató, Szavazásfelelős, Bogolyfalvi lakos, Előkészítős tanár


grey wind | disney princess
offline
RPG hsz: 989
Összes hsz: 4909
Írta: 2019. december 15. 18:37 | Link
.botanikusok maguk közt. laza nap.
𝔸𝕟𝕕𝕣𝕖𝕛


Andrej szaktársa igencsak kellemes figura, nem panaszkodhat, ha arról van szó, hogy úgymond mellé pakolták be, miszerint dugják össze a fejüket. Neki kicsit még szüksége van egy kalauzra, bár szerencsére nem erőltettek eddig semmit rá és még senki nem értette félre, hogy ő nem nem akar, nem tud sok dolgot. Nincs is ezzel gond, ha le van adva a drót a speciális igényekről meg minden, vagy épp csak susmogás, bár ezt annyira nem szereti. Azt sem, ha róla beszélnek, de úgy néz ki, elkerülhetetlen. Ez még a jobbik, a kellemetlen téma még talán annyira nem nyilvánvaló, ha mégis, akkor nem lesz őszinte a mosolya. Nagyon nem. DE eddig nem kellett aggódnia. Vagy már a franc se tudja, hogy mennyire. Még nem sikítottak és futottak el előle az alsóévesek, az már egy jó jel? Nézték egyszer tanárnak is, ami annyira aranyos, hogy az emlékén is mosolyog és amúgy nem, mert mindig rájön, hogy mennyire megy az idő és mennyit dobott ki az ablakon belőle. Mindegy is.
Most azonban ilyenekre nincs idő. A kis tanulmányi dolgait pakolgatja a táskájába, majdnem Petinek érzi magát az iskola előtt és még énekelni is támad kedve, de nem teszi. A lényegi dolog úgyis a srácnál van, ő él a kastélyban, nem lenne egyszerű mindig becipelni a faluból, főleg úgy, hogy ő legtöbbször az órák után a pizzázóba megy a műszakjáért, az otthonában kevesebb időt tölt, és akkor sem azt vizsgálja, amit kellene, vagy ha tanul is, néha belealszik. Meg kell még szoknia az időbeosztást és a teendőket, lévén, hogy évekig csak a saját kínjában fürdött és máshogy kellett boldogulnia, most meg így és még szokatlan. Egyre jobban bírja, szokja az alvási metódusokat és mindig csak akkor nehéz, ha jön a rossz időszak. Most viszont a jó periódusban mozog, kicsit jó is így, hogy erre időzítették, hogy leüljenek és átvegyék a dolgokat. Eredetileg az üvegházat akarta, de hát oda elvileg nem szabad – ha már valakit elkapott onnan és le is tolta érte -, így maradt ez. Nincs olyan rossz idő, meg biztos van rá mágia, neki meg egy vastag pulcsi a kabát alatt, bár sosem volt nagyon fázós, így... gond nincs. Igazít egyet a kósza tincsein, majd kimenetel a lakhoz, amely már elsőnek is tetszett neki, már-már azon volt, hogy menten elkéri a kulcsot és ő ideköltözik, de a vadőrnek biztosan nem hiányzik egy kolonc a nyakára, meg amúgy sem nagyon jár erdőt két lábon, így megint csak a lelkesedés. És most vár, leül egy rönkre és ha már a kutya sincs erre, hát rágyújt. Ezt nem tudja megszokni, hogy még egy kijelölt hely sincs és bújnia kell, mintha az anyja haragjától kéne tartania, így meg most aztán ronda bűnözővé válik. Hát ez van.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Süveges Nimród
INAKTÍV


Sittes Skittles
offline
RPG hsz: 24
Összes hsz: 158
Írta: 2019. december 24. 00:25 | Link
Médi

Odabent a kastély már nagyon klasszul fest, de odakint is ráférne már egy kis csinosítás. Órák után hamar felsietett a hálószobájukba, hogy lepakoljon és magához vegye a régi karácsonyi díszeket, amit az egyik kedves házimanótól kért el. Nehéz volt elcsípnie, mert mindig korán takarítják szerencsétlenek a klubhelyiséget, de végül sikerült. Még szerencse, hogy a manók nem dobták ki azokat a dekorációkat, amiket már nem használ az iskola. Volt vele dolga, mert majdnem az összes poros volt, a gömbdíszek között pedig több törött, repedt és megkopott darab is volt. Így mégsem vihette ki, úgyhogy apránként, de órákon keresztül elszöszmötölt velük. Még mindig nem tökéletesek, de arra megteszik, hogy messziről örömet okozzanak valakinek.
Miután felpakolt a már előre bekészített díszekkel, és valami alkalomhoz illő, meleg hacukát kapott magára, elindult a hófödte birtok irányába. Ahogy sietősen lépked lába alatt hangosan ropog a hó, a bakancsa egészen mélyen belesüllyed a játékosan csillogó hórétegbe. Útközben hógolyózó diákokba fut, ám most velük sem törődik: úgy gondolta, hogy a vadőrük megérdemli, azt, hogy feldíszítsék a kertjében álló fákat. Odaérve úgy látja, hogy nincs itthon a férfi, úgyhogy nyugodtan tud majd dolgozni, de sietnie kell majd, ha meglepetést szeretne okozni. Az sem segíti a tempós haladást, hogy hatalmas pelyhekben hullik alá az égből az újabb hóadag, miközben a legtöbbet még el sem sikerült takarítani.
A kartondobozkáját leteszi az egyik nagyobb fenyő alá, hogy minél kevesebb hó menjen bele, majd nekiáll elővenni a megbűvölt gyertyákat. Most már valamiféle fényfüzért használnak az iskolában, de azt mondta a manó, hogy nem veszélyes ez sem.
- Nem… ezt nem…-
Nem az, hogy nem hisz a manónak, de ezek a díszek nagyon régiek. Azért nem akarja felgyújtani véletlenül a vadőr házát meg az erdőt, úgy karácsony alkalmából. Így tehát a gyertyák visszakerülnek a dobozba, viszont helyettük narancsméretű, tarka gömböket húz elő a dobozból. Ezekre különösen büszke, nagyon sokat kellett dolgoznia velük. Valamelyiket újra is színezte.
- Vingardium leviosa! –
Mondja, miközben kesztyűben igyekszik pontosan használni a megfelelő kézmozdulatot. Egyik lebegtető bűbájt, követi a másik, és a nagy gömbök szépen sorjában kerülnek fel a legmagasabb lúcfenyőre.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Oldalak: « 1 [2] 3 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda Fórum→A kastélyt körülvevő vidék