32. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Megjelent az Edictum legújabb száma!

Megnyitotta kapuit a Karácsonyi vásár és a Korcsolyapálya a Boglyas téren!

Kérünk mindenkit, hogy ellenőrizzétek a drive-ban beadott multikarakterek esetén a hozzáférési beállításokat! Akiét nem tudjuk megnyitni vagy elolvasni, azét automatikusan elutasítjuk!
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Szofia Elena Chenkova összes RPG hozzászólása (125 darab)

Oldalak: [1] 2 3 4 5 » Le
Szofia Elena Chenkova
INAKTÍV


Ombozi Hunterné | BestBrideEver
RPG hsz: 182
Összes hsz: 800
Írta: 2015. december 10. 00:32 Ugrás a poszthoz

Lilith

A szőke egy pillanatig nem volt teljesen biztos benne, hogy jó helyen jár és tett néhány tétova lépést az erdő felé, arra az esetre, ha valaki kirontana a házból és megpróbálná eltenni láb alól. Mert az erdő sokkal biztonságosabb, ott el lehet rejtőzni és nincsenek mindenhol hatalmas szörnyetegek, akik csak arra várnak, hogy őt szőröstül bőröstül felfalják.
Megcsóválta a fejét, csak úgy magának és megindult a ház felé. Az apja gyerekkorától arra nevelte, hogy nincsen mitől félnie és ő a legerősebb kislány a világon, akit ismer. Csakhogy már legalább nyolc éve nem látta és fogalma sem lehet róla, milyen esendővé is vált ez idő alatt. A terápián mindig azt mondogatták neki, hogy kitartó, meg céltudatos, meg erős. Szerette volna ezt elhinni az utolsó szóig, csakhogy aztán visszacsúszott és komoly erőfeszítésbe került, mire végre sikerült úgy, ahogy normalizálnia a helyzetet.
Ez volt az oka, hogy az anyja nem örült, amiért el akarja hagyni a családi fészket, hogy aztán egy, az otthonától távol eső kastélyban tengesse mindennapjait és ne legyen mellette senki, aki esetleg észreveszi, ha ismét baj van. De Szofi ragaszkodott hozzá, hogy a pszichológus zöld utat adott, az édesanyja meg elhitte. Nem mintha lett volna más választása, de végső esetben a lány eljátszott a gondolattal, hogy felkapja a nyúlcipőt és egyik éjszaka a hatodik emeleti lakásuk ablakából -mert az anyja nagyon muglibarát... Szofi már jóval kevésbé- kiveti magát, majd herot játszva megpattan a tett színhelyéről.
A gondolataiba merült lány elérte az épületet és úgy döntött, annak fala mellett lecsüccsenve lesz a legnagyobb biztonságban. Hozzá volt szokva az éjszakázáshoz, csakhogy ezt a terepet egyáltalán nem ismerte és tartotta magát a régi mondáshoz: jobb félni, mint megijedni. Ez volt az oka, hogy a következő percben, ahogy meghallotta a közeledő által keltett zajt a pálcájáért nyúlt.
Nem tervezte leátkozni az idegen fejét, amíg az nem ad rá okot, de ez nem jelentette azt, hogy ne készülhetne rá fel, ha esetleg rosszul végződik az esti séta.
Szofia Elena Chenkova
INAKTÍV


Ombozi Hunterné | BestBrideEver
RPG hsz: 182
Összes hsz: 800
Írta: 2015. december 10. 01:15 Ugrás a poszthoz

Lillith

Szofi, a vakmerő.
Így próbálta ebben a pillanatban jellemezni önmagát, de hamar rájött, hogy felesleges ez az erőlködés. Nincsen mitől tartania, hiszen ez egy iskola, nem pedig egy börtön, ahol mindenki csak a pillanatot lesi, hogy eltörhesse legalább az egyik karodat. Nem jelentett volna jó reklámot a helynek, ha az egyik diák már az érkezése estéjén darabokban kerül elő. És az apja sem örült volna, úgy mellesleg.
Eleresztette a pálcát és szemét arra felé meresztgette, amerről a jövevényt sejtette. A szintén szőke haj birtokosa előbukkant a sűrűből, Szofi pedig csak megforgatta a szemét a kijelentésre. Nem volt mindig ilyen harapós, de ma kifejezetten barátságtalan hangulatban fogta ki a lány. Elfáradt a vonatúton és a fenének sem volt kedve a kastély falai között ücsörögni. Mindössze annyi nyugalomra vágyott, hogy egyedül kiül a holdfénybe, erre tessék.
- Még nem döntöttem el, hogy csak a vérfarkasokat átkozom-e meg. -jegyezte meg, de azért előzékenyen eltette a pálcáját és kinyújtóztatta a lábait.
Nem igazán tervezett ma este senkivel sem cseverészni, örült, hogy egy kicsit nem nyaggatják és nem kell azon gondolkodnia, hogy hol rontotta el ezt az egész szépen felépített kis tervet, hogy márpedig ő önálló életet kezd. Nyilván ott, amikor jelentkeztek nála az első tünetek, minden esetre az anyja reggel addig szorította a kezét, amíg fel nem szállt a vonatra. Mintha legalábbis azt tervezte volna, hogy elé veti magát.
- Ülj csak le Lilith, ennél kényelmesebbel most nem tudok szolgálni. -erőltetett ki magából egy majdnempoént, majd a lány tekintetét kezdte keresni a sötétben. - Szofia vagyok. És mielőtt te is megkérdeznéd, mint az a tizenöt másik lány bent, igen, ma érkeztem.
Halvány mosoly jelent meg a lány szája szegletében, ahogy arra gondolt, hogy is sikerült elérni a szobáját. Hatan adtak neki útbaigazítást, mikor meghallották, hogy ma érkezett, anélkül, hogy kérnie kellett volna, másik kilenc lány pedig úgy nézett rá, mint valami csodabogárra, amiért elfelejtette a portré jelszavát. Istenem, megesik az ilyen!
- Szóval gyakran járnak erre vérfarkasok? -próbálta előre vinni a beszélgetés menetét, ha már így alakult.
Utoljára módosította:Szofia Elena Chenkova, 2015. december 10. 08:47
Szofia Elena Chenkova
INAKTÍV


Ombozi Hunterné | BestBrideEver
RPG hsz: 182
Összes hsz: 800
Írta: 2015. december 11. 08:47 Ugrás a poszthoz

Lillith

Szofia arra jutott, hogy elengedi a füle mellett a lány utolsó megjegyzését. Elkezdhetett volna vitatkozni arról, mekkora ostobaság lenne, ha a lány is pálcát rántana és elkezdenének őrült fúriák módjára hadakozni, csak mert egyiküknek sokkal rosszabb volt a napja, mint azt a másik el tudta volna képzelni, de úgy döntött felesleges lenne. Lillith is egészen biztosan tudta mindezt. Így tehá Szofi bölcsen hallgatott és csak megvonta a vállát.
Bár ő maga hívta a lányt, hogy üljön le mellé, egyáltalán nem állt szándékában még csak a társalgás gondolata sem. A vonaton alig volt hely, a többi elsős úgy taposta egymást, mintha legalábbis muszáj volna feljutniuk, mert ha nem az első tízben szállsz fel, akkor bizony elmegy nélküled a vonat. Mikor a szöszi végre talált magának egy fülkét, ahol viszonylagos nyugalom uralkodott már lejárta a lábát és legalább három emberen átráncigálta a csomagjait. Az a három ember már most nem kedvelte őt, pedig tényleg elnézést kért… miután fennhangon közölte, hogy talán nem az útban kellene szerencsétlenkedni.
- Az volt. –ismerte el végül pár másodperc gondolkodás után. - Ez mindig ilyen? Mármint az elsősök mindig ennyire lelkesek?
Szofi továbbra sem tervezett hatalmas eszmecserét futtatni, de ha már a szőke lány leült mellé, akkor muszáj volt valamilyen formában legalább úgy tennie, mintha nem lenne annyira neveletlen, amennyire ebben a pillanatban érezte magát. Írjuk ezt a fáradtság számlájára, de tény, hogy valamiért a rellonba került. Nyilván az apja tehet az egészről, aki már hét határon túl jár, nehogya minisztérium a nyomára bukkanjon. Csakhogy a lány ezt nem akarta elhinni. Ő szerette.
- Az nem jelenti azt, hogy nincsenek. –szúrta oda mellékesen.
Hiába ült le Lillith a szőke mellé, elég egyértelmű volt, hogy a nem túl barátságos indítás után egyiküknek sincsen sok kedve a cseverészéshez. Szofi egy röpke másodpercig a másikat méregette, majd visszafordult az erdőhöz, arra amerre Lillith is nézett és hagyta a felesleges beszédet.

Szofia Elena Chenkova
INAKTÍV


Ombozi Hunterné | BestBrideEver
RPG hsz: 182
Összes hsz: 800
Írta: 2015. december 14. 16:40 Ugrás a poszthoz

Partay Alfréd Benedek

Szofi kabátjába belekapott a szél, ezért összébb húzta magán, ahogy a havas utcán át topogott karácsonyi ajándékok után kutatva. Az édesanyja nem ragaszkodott hozzá, hogy drága holmikkal lepje meg, ahhoz viszont igen, hogy a szünetet otthon töltse. Még csak most érkezett és kíváncsi lett volna rá, mégis milyen egy hamisítatlan karácsony az iskola falai között, most azonban nem állt szándékában vérre menő vitát folytatni otthon. A betegsége miatt szükségesnek látták, hogy karanténban tartsák, épp ezért már az is hatalmas előrelépés volt, hogy egyáltalán betehette ide a lábát, nem pedig magántanulóként készült fel a jövőjére.
Betért néhány boltba, de miközben üres kézzel megindult az ajtó felé folyton mantráznia kellett, hogy képes megcsinálni és neki tud iramodni ismét a csúszós, nyálkás utcáknak. Hogy nem zavarja, ahogy a szél az arcába vág és egyáltalán nem akar lefagyni a jobb keze, úgy körülbelül a harmadik bolttól kezdve.
Amikor már végkép megunta, hogy csattognak a fogai és a hajáról is jégcsapok lógnak besurrant a Teaház ajtaján. Szinte fizikai fájdalmat érzett, ahogyan az ujjai elkezdtek felengedni a hirtelen jött melegben. Körbepillantott, de miután gyakorlatilag egyetlen szabad helyet sem talált megindult a pult felé, hátha időközben felszabadul egy hely. Bár a szöszi nem nevezhető nagydarabnak, sőt kóros sovány, mégis sikerült egy hirtelen megmozduló széknek kibillentenie az egyensúlyából, ennek következtében pedig a sarokban ülő magányos fiú asztalát ő lökte meg –akár egy dominó, a folyamat beindult és nem lehetett megállítani. A tea, amit valószínűleg nem régen helyeztek a vendég elé felborult és végigcsorgott az asztalon.
- Rettenetesen sajnálom! –szabadkozott Szofi azonnal, de a pincér már egy intéssel eltüntette a kárba veszett maradványokat. - Szeretnék rendelni még egy ilyet, két bögrével. Nem baj, ha csatlakozom? –pillantott le a fiúra, mikor a pincér már tovább állt.

Szofia Elena Chenkova
INAKTÍV


Ombozi Hunterné | BestBrideEver
RPG hsz: 182
Összes hsz: 800
Írta: 2015. december 14. 17:11 Ugrás a poszthoz

Benedek

Szofi, miután sikerült ennyire profin bemutatkoznia, nem volt biztos benne, hogy szeretne-e társalogni a fiúval, vagy inkább fogja magát és elsüllyed a föld alá, ott ahol van. Összeszedte magát, mert ez volt a helyes és szinte azonnal sikerült rendezni a helyzetet, az pedig, hogy helyet tudott valahol foglalni, éppen kapóra jött neki a zsúfolt helyen. Halvány mosollyal fogadta a bókot, levette a kabátját és lehuppant a fiúval szemben.
Nem szerette a teát, sokkal inkább kávés típus volt, de a szükség nagyúr, neki pedig ebben a helyzetben csak melegre volt igénye, semmi másra. Bár túltette magát az anorexián –már amennyire ez lehetséges–, a sütemények látványát gyűlölte. Azoktól tartott a legjobban, szerette volna még az emléküket is kitörölni az életükből egy időben, de aztán összeszedte magát, így már könnyedén beült akárhová és megevett akármit, igaz csak némi noszogatás után. De a kávé egy teljesen más témakörbe tartozott. Kis tejjel, két édesítővel. Bármennyit megihatott, akár lefekvés előtt is, könnyedén el tudott aludni utána. Úgy érezte, ezt már függőségnek hívják, de könnyedén túltette magát ezen a problémán. Egyel több vagy kevesebb, mit számít az?
- Szofia Elena Chenkova, Rellon. –mutatkozott be a szőke is gyorsan és töltött magának az egyik bögrébe, amit átölelt hosszú, vékony ujjaival.
Így próbált legalább egy nagyon kicsit felmelegedni. Nem szerette különösebben a telet, az a fajta lány volt, aki a nyár utolsó perceit is a vízparton tölti és már márciusban arra készül, hogy csobbanhasson egyet, akárhol.
A tekintete egy pillanatig a fiún időzött, mielőtt ivott volna egy kortyot a forró italból, majd kimondta, ami a fejében járt.
- Szerintem az Alfréd is szép név. Különleges, egyáltalán nem különc. Az én nevem sem éppen mindennapi. –fűzte még hozzá, csak úgy mellesleg.
Szofia alapjáraton nem volt túlságosan beszédes, most azonban szerette volna egy kicsit feledtetni az előbbi baklövését, fázott is és hely sem volt máshol, így tehát maradt ez a választás. Az sem elhanyagolható tény, hogy az utóbbi hónapokban rengeteg időt töltött külön, vagy az anyja társaságában, esetleg a legjobb barátnőjével próbálta tartani a kapcsolatot bagolyban, így tehát kifejezetten ingerszegény környezetben tengette mindennapjait.
- Nyilván nem ma kellett volna ajándékokat vásárolnom. –vetett egy pillantást az ablakon kívül uralkodó, jeges világra.
Szofia Elena Chenkova
INAKTÍV


Ombozi Hunterné | BestBrideEver
RPG hsz: 182
Összes hsz: 800
Írta: 2015. december 14. 19:01 Ugrás a poszthoz

Benedek

A lány nevével kapcsolatban nagyon beletalált. Szofia sohasem szégyellte, honnan is jött, ahogyan azt sem, hogy az utóbbi pár évben a Victor Chenkov név összefonódott az orosz alvilággal. Szerette az apját, annak ellenére, hogy nagyon ritkán látta és az édesanyja próbálta olyan távol tartani tőle, amennyire ez csak lehetséges volt. Ezért küldte Franciaországba tanulni. Bízott benne, hogy a férfi ott nem bukkan rá a lányára.
Szofi kitartónak bizonyult, ha az édesapjáról volt szó, épp ezért ahelyett, hogy felvette volna az édesanyja nevét, mint minden normális ésszel gondolkozó lány, ő makacsul ragaszkodott a gyökereihez, Oroszországhoz és mindenhez, amit az apja az aranyvérrel kapcsolatban tartott. Talán sznobizmus, talán nem, távol állt tőle a mugliközpontú gondolkodásmód.
- Az apám orosz. –biccentett egy aprót a lány, csak úgy, nyomatékosításképpen. - Szofinak, leggyakrabban.
Bár ő kézenfekvőnek érezte, hogy a nevét ezen az egy módon lehet becézni, mégis folyton kérdésekbe ütközött. Melyiket használod? Hogy szólítanak? És egyáltalán ezt lehet becézni? Minden alkalommal felsorolta a tudnivalókat, de továbbra sem halt meg a remény, hogy egyszer majd valaki megérti, miről is beszél és valaki magától ráébred, mennyire felesleges feltenni ezeket a kérdéseket. Szofi viszont ez alkalommal segítőkészebbnek bizonyult, mint bármikor máskor.
- Nekem sem a téllel van problémám, vagy a hóval. Csak a hideget nem szeretem. Ilyenkor rossz csak gondolni is rá, hogy kilépünk az utcára
Szofi öntudatlanul körbe-körbe forgatta a poharat az asztalon anélkül, hogy egyáltalán ivott volna belőle. Nem is kívánta igazán, csak a kezét szerette volna melegen tartani, amennyire ez lehetséges volt. Észre sem vette, hogy már szépen lassan hűlni kezdett, nem szállt fel belőle olyan intenzíven a gőz, csak játszadozott a bögrével.
Az anyja ilyenkor mindig rászólt, rosszabb napjain idegesen az asztalra vágott, amiért lánya nem eszik, csupán tologatja ide-oda a tányéron az ételt. Szofi meg persze kiborult, odavágta a komplett étkészletet és elvonult. De ez még betegsége hajnalán okozott különösebb problémákat.
Most a bögre felett a fiút méregette és próbálta megérteni, miben is nyilvánul meg navinés énje. Azt mindenképpen ide sorolta, hogy ebben a csúnya időben ő lát bármi szépet is.
- Pár napja érkeztem csak. –vallotta meg töredelmesen és már vissza is dobta a labdát.- A kastélyban, meg itt a faluban már kiismered magad?
A nagy helyzet az volt, hogy Szofia még csak távolról sem tudta belőni, pontosan hol is van. Többnyire ment a saját feje után és úgy tett, mintha tisztában lenne vele, mit is művel, a megjátszást már mesteri szintre emelte. Akaratlanul keresztbe fonta lábait egymáson és a jobb lábfejét beakasztotta a bal vádlijába, ezek a kicsavarodott mozdulatok még a balettos időszakából maradtak meg. Amikor még nem volt beteg és táncolhatott. Azóta elég hosszú idő telt el, de ő nem adta fel. Megpróbált talpra állni, mert folytatni akarta.
Szofia Elena Chenkova
INAKTÍV


Ombozi Hunterné | BestBrideEver
RPG hsz: 182
Összes hsz: 800
Írta: 2016. január 18. 22:03 Ugrás a poszthoz

Gwen
London, Anglia

Hol lehet már?
Szofi unottan rugdosta az asztal lábát, miközben taxik és hatalmas buszok húztak el mellette az ablak túloldalán. Az órájára pillantott, ami szerint a másik lánynak már legalább negyed órája meg kellett volna érkeznie kettejük találkahelyére és most teljesen amatőrnek érezte a helyzetét.
Bár mindenkinek azt hazudta, hogy semmi kapcsolata sincsen az apjával, a saját bőrét mentette. Hiszen az apja kapcsolatai révén jutott el Daihoz és a családjához, akikhez ezúttal már nem csak a kötelező családi látogatás kötötte, sokkal inkább a feltétlen bizalom és a hűség. Hitt a párosukban és tudta, hogy soha senki másért nem hozna akkora áldozatokat, mint az ő különbejáratú Clyde-jáért.
A szőke a füle mögé tűrt egy hajtincset és közben azon elmélkedett, amit a legutóbb az édesanyja mondott, hogy nincsen biztonságban a fiú mellett. Szerette őt, ezt tudta, de azt nem tudhatta, hogy jelenleg nincsen senki sem a közelében, aki nagyobb figyelmet szentelne neki, és aki jobban odafigyelne az étkezésére, mint a fiú. Szofi kicsit kezdett is aggódni, hogy túlzásba viszi, átesik a ló túloldalára és nem fog tudni gátat szabni a helyzetnek. Félt, hogy ismét beleesik abba a hibába, amibe pár évvel ezelőtt és sejtette, hogy az anyja akkor hazacitálná. Dainak pedig nem lenne hasznára egy csontváz, nem igaz?
A sarkon feltűnt egy szőke üstök, ami nagyon hasonlított a Dai apja által adott leíráshoz. A lány a szájához emelte a kávéscsészét és kiitta az utolsó kortyot. Remélte, hogy a lány nem annyira kezdő, mint amennyire ő gondolja és leül majd mellé, mielőtt még bárki kiszúrja őket.
Amennyiben a másik belépett és ez megtörtént Szofi a gyűrűjét kezdte forgatni az ujján.
- Késtél. –jegyezte meg hidegen, majd tekintete az ablakon kívülre korlátozódott. - A pontosság nálunk elengedhetetlen.

Szofia Elena Chenkova
INAKTÍV


Ombozi Hunterné | BestBrideEver
RPG hsz: 182
Összes hsz: 800
Írta: 2016. január 18. 22:45 Ugrás a poszthoz

Gwen
London, Anglia

Szofi kifejezetten türelmes volt, ezt már egészen korán megtanulta, amikor a tánctanára újra és újra elismételtette vele ugyanazt az egy gyakorlatot. Mert tökéleteset akartak faragni belőle és már majdnem sikerült is nekik, amikor végül robbant a bomba, a lány pedig a klinikán kötött ki. Az anyja tajtékzott, szerette volna felgyújtani az egész stúdiót és az apját hibáztatta mindenért. Szofi a mai napig úgy érezte, hogy az anyja ezért akarja távol tartani őt az apjától. Mert lebukott. Nem tudta elég jól leplezni, hogy baj van.
A szőke végre berontott, a lány pedig közölte vele a tényeket. Elvégre az ő küldetése maga volt a profizmus. Tudta, hogy nem hibázhat, mert akkor vagy Dai, vagy pedig az apja lekapják a fejét a helyéről. Nem volt egyszerű az élete két irányításmániás férfi mellett, azonban Szofi elég talpraesett volt hozzá, hogy ellavírozzon közöttük.
- Ez nem túl előnyös jellemvonás, remélem tudod. –szúrta oda mintegy mellékesen és ajkaira halvány, gúnyos mosoly csúszott. - Szofi vagyok! –mutatkozott be végül némi habozás után a lánynak és végre felé fordult.
Nem irigyelte a másikat, hiszen láthatólag és hallhatólag beledobták a mélyvízbe. Fogalma sem volt róla, Keith miért éppen őt küldte és miért nem tudta a saját dolgait önállóan, mint egy nagyfiú elintézni. Szofi gyűlölte az angliai kapcsolatát, kezdve a nőtől, aki a szálakat mozgatta, át az öccsén, akinél tenyérbe mászóbb férfiegyedet pillanatnyilag nem ismert és most itt volt a lány.
Próbált pozitívan hozzáállni a helyzethez ezért, hogy lehiggadjon elkezdte az ujjai között forgatnia  bontatlan cukros zacsit, amit minden egyes cukrászdában a csészéje mellé helyeztek, pedig ő direkt kiemelte, hogy édesítőt szeretne.
- Egy találkát kell lefixálnunk. Nem tudom, csináltál már ilyet? Voltál már terepen? –mérte végig elgondolkozva a lányt. - Már csak, hogy tudod-e mire számíthatsz. Nem lesz sétagalopp, ezek itt nem cseverészni akarnak majd. Miért téged küldött Keith? Csak mert egy férfivel sokkal egyszerűbb helyt állni. Valamiért ezek azt hiszik, mi nők képtelenek vagyunk önálló döntéseket hozni és nem nézik ki belőlünk, hogy meg tudjuk védeni magunkat. –cinkos mosoly jelent meg a szája sarkában, ahogy a lányra nézett. - Mit tudsz a mi kötelékünkről? A mi csapatunkról?
A lány természetesen Daira és magára gondolt. Érdekelte, hogy vajon Keith mennyit osztott meg a szőkével, mert gyanította, hogy volt néhány kedves megjegyzése.

Szofia Elena Chenkova
INAKTÍV


Ombozi Hunterné | BestBrideEver
RPG hsz: 182
Összes hsz: 800
Írta: 2016. január 20. 21:15 Ugrás a poszthoz

Gwen


Szofi elgondolkozva méregette Gwent és arra jutott, nem akarja neki megemlíteni, hogy egyáltalán nem ért egyet a másik elveivel. Személy szerint gyűlölte, ha valaki képtelen pontosan megjelenni valahol és az anyja, az apja, na meg Dai szülei is mindig azt sulykolták belé, hogy a pontosság egy nő fő erénye. Persze, létezik elegáns késés, de nem akkor, amikor üzletről van szó, mert azok a problémák nem fogják megoldani saját magukat.
Halvány mosoly kíséretében emelte a szájához a csészéjét, hogy megigya az utolsó kortyokat is és érdeklődve várta, amíg a lány beszámol róla, került-e már azelőtt hasonló helyzetbe. Úgy tűnt a szőke számára, hogy a másik lány első találkozása az angolok „barátaival” nem alakult a legjobban. Ez persze felkeltette az érdeklődését.
- Keith odadobott a nagykutyáknak? –vonta fel a szemöldökét kissé hűvösen. - Nem lep meg, hajlamos másokat feláldozni, csak hogy mentse a bőrét.
Volt már pár alkalom, amikor találkozott az Averay fiúval, bár ő személy szerint jobban preferálta a nővérét. Mégiscsak mindketten nők voltak és sokkal könnyebben megtalálták a közös hangot. Persze az sem volt elhanyagolható tény, hogy sokkal inkább biztonságban érezte magát mellette, mint az öcsike mellett, főleg miután Keith egyszer őt magát is odalökte Magnusnak. Dai éppen nem ért rá… Dai ilyenkor sohasem ért rá.
A „kiscsaj” jelzőre a lány felvonta a szemöldökét. Nem szerette, ha degradálják, pláne épp most, mikor végre sikerült kilábalnia a klinikáról és az anyja szorításából, valamint az sem volt elhanyagolható tény, hogy a saját apja és Dai egyedül eleresztették Londonba. Mindenki túlságosan aggódott érte, de mindaz, amit az utóbbi időben végigcsinált túl kemény volt ahhoz, hogy bárki túlélje. Talán az angol többnek tartotta magát őnála, mégsem hitte volna, hogy ennek hangot mer adni.
- Az apámat érdekelni fogja Keith… megnyilvánulása.
Nem tervezett ennél többet hozzátenni a témához, csak remélte, hogy az árnyalatnyit fenyegető hangsúly majd felkelti a vele szemben helyet foglaló szőke érdeklődését és talán ráébred, hogy épp most indította el a dominókat. Sem ő, sem az apja, sem pedig Dai szülei nem voltak olyan elnézőek, mint azt ezek itt mind hitték. Ezért is szeretett Katherine-nel tárgyalni, ami ugyanakkor sokkal veszélyesebb is volt, hiszen minden szavát meg kellett válogatnia. Neki nehezen ment, a vámpír nőnek már sokkal könnyebben.
Felsóhajtott mielőtt válaszolt volna.
- Katherine az agy, Keith pedig a kéz, ami néha eléggé mellé nyúl. Ezért vagy te, hogy helyre hozd a dolgokat. –villantott egy barátságosnak szánt mosoly a szőkére. - Többek között egyébként a mi viszonyunkról is kellene beszélni. Az apám nem igazán örül neki, hogy a legutóbb Keith elbaltázott egy átadást. Annak meg még kevésbé, hogy közben engem majdnem… veszélybe sodort. –tette hozzá az utolsó két szót jóval halkabban.
Szofia Elena Chenkova
INAKTÍV


Ombozi Hunterné | BestBrideEver
RPG hsz: 182
Összes hsz: 800
Írta: 2016. március 2. 22:07 Ugrás a poszthoz

Kyle
Mester és tanítványa befejezik, amit elkezdtek...

Mielőtt mindenre fény derülne, le kell szögeznünk, hogy a lány egyáltalán nem így képzelte el a mai napját, amikor hajnaltájt álmatlanul forgolódott és próbált rájönni, hogy kerítésen átugráló birkákat illik-e számolni ebben az esetben, vagy megfelel a sima, békésen legelésző és egyetértően bégető fajta is. Valamikor öt óra körül adta fel a reményvesztett próbálkozást, és hogy szobatársnőit ne verje fel, lelépett a szobából. Valójában túl volt a vizsgákon, gyorsan át akart esni a stresszes időszakon és ezért amolyan megtűrt személyként lébecolt mos a kastélyban, miközben gyilkos tekintetek sokasága kísérte, szinte lyukat égetve a hátába.
Hogy is volt az a régi reklám szöveg?
Ja, igen… Ez van, sprite… Vagy valami ilyesmi.
Az egyik unokatestvérének mániája volt, hogy filmes és egyéb idézetekkel traktálja, amikor a környezetébe került, szóval mondhatjuk, hogy a mester legjobb tanítványává vált az évek során.
A falu felé vette az irányt, hogy szerezzen némi koffeint, ami lényegében benzinként funkcionált a szervezete számára, majd amikor már elérte azt a kellemes állapotot, hogy képessé vált emberi cselekvésre sétálásra vetemedett.
Ez olyan kilenc óra tájékán történt. Ilyenkor jönnek a legjobb ötletek, így tehát elborult gondolatoktól vezérelve verte fel Kyle-t és rángatta el magával a cukorkaboltba, amely mellett út közben elhaladt. Az út nagy részében rángatta maga mögött a férfit és azt bizonygatta, hogy rettentő jó móka lesz, mint egy elmeháborodott tíz éves, majd gyakorlatilag átrántotta Kyle-t a küszöbön és a kezébe nyomta az egyik gyűjtő dobozt.
- Ezt meg kell kóstolnod! –kezdte lapátolni az aprócska, rózsaszínű golyókat. Az anyja gyakran vitt neki ilyesféle cukrot haza, amikor kicsi volt és halványan rémlett neki, hogy szerette. Halványan. - Tényleg, szereted a cukrot? –torpant meg egy pillanatra.
Szofia Elena Chenkova
INAKTÍV


Ombozi Hunterné | BestBrideEver
RPG hsz: 182
Összes hsz: 800
Írta: 2016. március 2. 23:03 Ugrás a poszthoz

Kyle
Szerintem nem ezt kezdted el

Szofi mostanában elég sokat veszített abból a híres-neves önkontrollból, amire az édesanyja és az édesapja annak idején nevelte. Franciaországban eszébe nem jutott volna akár egy rossz lépést tenni, a balett oktatója pedig egyenesen a lelkére kötötte, hogy fegyelmezett és úrinő legyen.
Valójában, a szőke ebben a pillanatban minden volt, csak úrinő nem.
Miután Kyle-ra rátörte az ajtót és gyakorlatilag parancsba adta, hogy szedje össze magát, átrángatta a fél falun, hogy aztán egy egyszerű, de minden tekintetben fantasztikus cukorkaboltban kössenek ki. Egy olyan fajtában, ahová csak a tiniregények megháborodott hősnői térnének be önszántukból.
- Létezik olyan ember, aki nem szereti a csokit? –hunyorgott komoly megdöbbenéssel a hangjába a férfire. - A medvecukor undorító, nem is tudom, hogy lehet, hogy valaki azt képes lenyomni a torkán. Egyébként azok az izék szerintem vattacukor ízűek, gyere! –ismét átvette egy hároméves szerepét és Kyle karjába csimpaszkodva vetette rá magát a csillag alakú, szöszös cukrokra.
A lánynak egyáltalán nem állt szándékában a mai napot egy ilyen helyen eltölteni, sőt pár nappal ezelőtt valószínűleg arra sem lett volna képes senki, hogy kivonszolja a kastélyból, ma azonban vehetett egy mély levegőt; teljesítette a küldetését, az anyja pedig engedélyt adott rá, hogy kihagyja a hazalátogatást idén. Az meg már csak hab volt azon a bizonyos tortán, hogy elszabadulhatott a hideg vakációról.
- Az van, hogy nem sok balekot ismerek. –rántotta meg a vállát és közben a egy pici csillagot az ujjai közé csippentett, hogy megforgathassa és megszagolja. Vattacukor illata volt. - Ha itt végeztünk elmegyünk hozzád, bekuckózunk és csajos pletyit tartunk. –vázolta fel a férfinek a jövőre vonatkozó terveit egy cinikus mosoly kíséretében.
Egy másik zacsiba kezdte pakolni az újabb zsákmányt és közben felmérte a terepet. Nem, ez határozottan nem az a bolt volt, ahová a szőke lány csak úgy becsattogott volna az év bármelyik napján, tekintettel a betegségére és a legtöbb jellemvonására, ma azonban olyasmit akart tenni, amitől egy kicsit szabadnak és normálisnak tűnhetett.
- Meg kell ünnepelnünk, hogy végeztem a vizsgáimmal és egyébként is, tudom, hogy örülsz, hogy látsz! –fordult Kyle felé és próbált a tőle telhető legaranyosabban felpillogni rá.
Szofia Elena Chenkova
INAKTÍV


Ombozi Hunterné | BestBrideEver
RPG hsz: 182
Összes hsz: 800
Írta: 2016. március 3. 09:55 Ugrás a poszthoz

Kyle


Ha valaki azt állította volna, hogy mindez egy alternatív univerzumban játszódik a szöszi szó nélkül elhitte volna neki. Még, hogy ő itt és most cukorkát vásároljon és az egyetlen embert rángassa el magával, aki valamilyen szinten még hitt az ép elméjében? Kizárt. Erre tessék, itt lapátolta az édes kis golyókat, mint valami koffeintúladagolásban szenvedő kislány.
- Kóstoltad már a karamellás popcornt? Isteni finom! Igazából azt hinné az ember, hogy egyáltalán nem passzol össze, de egyszer az unokatesóm elrángatott valami mugli moziba –itt látványosan kirázta a hideg. - és muszáj volt megkóstolnom.
A nagy helyzet az volt, hogy Szofi felmenői mind aranyvérűek voltak, de az édesanyja testvérei már keveredtek muglikkal és bár a szőkeség nem állt ellen kézzel-lábbal a muglivilágnak, belésulykolták, hogy mit jelent aranyvérűnek lenni. Nem, nem gyűlölte a félvéreket, vagy éppenséggel a mugli származású varázslókat, de nehezebben alakított ki velük kapcsolatot. Mert kislány korában azt tanították, hogy ez rossz; Szofi mélységesen elítélte a nézeteiket, de apai nagyanyja megkövetelte tőle, hogy csak és kizárólag aranyvérű barátai legyenek. Aztán elszakadt Oroszországtól és ez magával vonzotta a látóköre szélesedését is. A mozi nem lett a kedvenc helye, ellenben szívesen kísérgette a barátait, vagy az unokaöccsét, ha már itt tartunk, csak hogy ezzel is bosszanthassa a nagyanyját.
- Sütike nélkül csak teadélutánt fogunk tartani cukorkákkal meg plüssfigurákkal. –javasolta nevetve.
A lány azóta nem érezte magát ennyire felszabadultnak, hogy elköltözött otthonról és most, miután letette a sikeres vizsgáit úgy ítélte meg, hogy felesleges a múlton és az otthon gondokon rágnia magát. Némi időt engedélyezhetett a felhőtlen hülyeségeknek is. Így került bele egy rakat szöszös csillag a kis szatyrába.
- Mit vigyünk még? –tekintett körbe tanácstalanul, a férfitől várva valamiféle eligazítást. -A svédeket ne emlegesd, a pokolba kívánom Lokit meg azt az ostoba labirintusát. Egyébként, kikérem magamnak, a múlt hónapban töltöttem be a tizennyolcat, szóval teljesen legálisan ihatok! –húzta ki magát büszkén, majd valamivel halkabban hozzátette. - Epres pezsit vettem.

Szofia Elena Chenkova
INAKTÍV


Ombozi Hunterné | BestBrideEver
RPG hsz: 182
Összes hsz: 800
Írta: 2016. március 7. 12:57 Ugrás a poszthoz

Kyle

- Várj, keresünk neked valahol! –fordult körbe a tengelye körül, hátha kiszúr magának egy hatalmas neont, amin óriási, zöld betűkkel villogva hirdetik a karamellás popcornt.
Nos, nem szúrt ki. És ez volt a legkevésbé furcsa a mai napban, ha tekintetbe vesszük, hogy a mindig visszafogott és kimért Szofi mennyire meg tudott változni egy ismerős arc társaságában és milyen abszurd ötletei támadtak, ha csoki evésről, befejezett vizsgákról és temérdek szabadidőről volt szó.
Összességébe véve a szőke sohasem volt hideg és elutasító senkivel, aki ezt nem érdemelte meg, de a neveltetése enyhén szólva is messzire sodorta attól a kislánytól, aki szívesen járt az unokatesóival játszótérre és benne volt mindenféle ostobaságban. Franciaország, a balett és az édesapja köddé válása rányomta a bélyegét az életére. Gyanakvóvá és óvatossá vált, mindenkiben ellenséget sejtett és nehezen nyílt csak meg a külvilág felé. Kyle most kapott ebből a megnyílásból bőven.
- Futni? Én futni? –mutatott magára. – Az orvosaim vissza is cipelnének a klinikára, mert szerintük ez a betegségem újabb megnyilvánulása lenne. Sajnálom, de nekem muszáj tömnöm magamat Viszont szívesen számolom a köreidet! –jelentkezett egy lelkes, de minden tekintetben gonosz mosollyal. – Csokibékát láttam valahol.
Anélkül indult meg a mentolos csodák felkutatásra, hogy megvárta volna a férfit, csak vissza nyújtotta neki a zacsit, amikor az a nagy marék cukorral közelített hozzá. Élete legnagyobb rejtélyének tűnt, hogy vajon itt látta-e azokat a kis ugráló csokikat, vagy esetleg valahol máshol. Minden esetre a rejtély megoldásra várt, ő pedig éppen megoldós kedvében volt.
- Ott vannak! –mutatott az egyik polcra és már szélsebesen oda is libbent, hogy összegyűjtsön egy marékkal és a többi édességhez tegye, majd belelesett a csomagokba. – Oké, szerintem minden megvan, hacsak nem akarunk tényleg meghalni. Hol esszük meg?
Ez volt a következő kardinális kérdés és a kijelentéssel, miszerint a barackos gyerekpezsgő is finom nem tudott vitába szállni. Bármilyet megivott, csak szőlős ne legyen, annak már a gondolatától is a hideg rázta. Tehát a világ problémáinak felét sikerült már orvosolniuk és az utolsó, mindent eldöntő kérdés Kyle-ra maradt, mert Szofi nem igazán készített erre haditervet.

Szofia Elena Chenkova
INAKTÍV


Ombozi Hunterné | BestBrideEver
RPG hsz: 182
Összes hsz: 800
Írta: 2016. április 5. 23:09 Ugrás a poszthoz

Alvós macim Rolleyes

Igyekezett minél jobban beleolvadni a környezetébe, miközben előre tört a folyosók sötét rengetegében. A tartozás, amit ma éppen leróni készültek neki csábítóbb volt annál, mintsem hogy hagyja kárba veszni az egészet néhány felügyelő miatt. A helyzet merőben új és szokatlan volt számára, már ami a megduplázott őrséget jelenti, az osonással és a szökéssel nem volt különösebb problémája.
A késésének egyszerű oka volt, az egyik prefektus le-föl járőrözött a klubhelyiség bejárata előtt és bármennyire is fekete póló-nadrág-mellény szerelésben feszített, nem akarta megkockáztatni, hogy esetleg idő előtt elkapják. Hogy jött volna ki, ha a nagy szökését ő maga hibázza el egy olyan egyszerű ok miatt, mint egy félálomban ólálkodó prefektus.
Meglapult az árnyékokban, szorosan a falhoz simult és még szőke haját is copfba fogta, nehogy az idő előtt elárulja. El tudta képzelni az éppen rá váró fiút, miközben azt latolgatja, lemenjen-e a sárkányok közé, hogy felrázza a lányt legszebb álmaiból. A gondolat mosolyt csalt az arcára és kevésen múlott, hogy nem nevetett fel hangosan.
Ezzel az erővel neonvillogót is ragaszthatott volna a homlokára.
Szóval többé-kevésbé próbált profin viselkedni. Minimálisra csökkentette a cipője által keltett zajokat és már majdnem a bejáratnál volt, amikor a szőke villanás elterelte a figyelmét. Na, meg a szívroham, ugyanis kellett egy másodperc, mire rájött, hogy nem kapcsolták le, éppen csak őrá várnak itt.
Befordult a kiszögellésbe és magával húzta a fiút is a nem különösebben szellős helyre –pláne nem két személyre.
- Mond, nem akartál esetleg integetni is az egyik felügyelőnek? –érdeklődött csevegő stílusban. - Ha ennél később hajolsz ki és nem én vagyok, már le is pacsizhattatok volna. –halvány mosoly kúszott Szofi ajkaira, ahogy lelki szemei előtt lejátszódott a jelenet.

Szofia Elena Chenkova
INAKTÍV


Ombozi Hunterné | BestBrideEver
RPG hsz: 182
Összes hsz: 800
Írta: 2016. április 8. 09:55 Ugrás a poszthoz

Noel
Valamikor a vizsgaidőszakban

A rengeteg szabadidőnek van előnye is, ilyen például, hogy leplezetlenül figyelheted, amint a kevésbé erős társaid az ideg összeroppanás szélére eveznek és kétségbeesetten próbálják még a folyosón emlékeztetni egymást azokra a bizonyos mondatokra, amiket olyan hihetetlenül nehezen sikerült a fejükbe verni előző este.
A nagyterem felé vette a szöszi az irányt, kezében egy rakat levéllel, amit otthonról küldtek. Nem akarta a lányok előtt elolvasni, túl személyesek voltak hozzá, hogy avatatlan kézbe kerüljenek, így dél tájban pedig valószínűleg nem kelt majd túl nagy feltűnést az étkező diákok között. A Rellon asztala félig üresen állt, így annak legszélére húzódott, majd elkezdte egyesével felbontogatni a papirosokat.
Az ételektől zsúfolt asztalra mindössze egyetlen lapos pillantást vetett, a továbbiakban teljesen hidegen hagyta a teremnek ezen funkciója.
Az első levél az anyjától érkezett és ismét arra próbálta rávenni, hogy menjen haza egy kicsit, szóval félredobta, úgy gondolta, ennek megválaszolására még bőven van ideje. A következőt az unokatestvére küldte, azt bontatlanul tette félre, végül pedig az orvosa érdeklődött hogyléte felől. Erre illik válaszolni, hacsak az ember lánya nem akar visszakerülni a terápiára.
Kihajtogatta a pergament, amire hosszú elbeszélést tervezett firkálni és kissé megmozgatta a frissen felszabadult csuklóját. Ameddig a csodás fehér díszkötést viselte mániájává vált, hogy azzal babráljon, így most néha önkéntelenül is odavándorolt a keze, hogy megigazítsa, vagy esetleg forgatta a csuklóját, hogy ne akadályozza a csini karkötő semmiben sem.
Amilyen nagy hévvel kezdett neki a válasznak, olyan hirtelen hagyott alább a lelkesedése és figyelmét a tollal való legyezgetés, meg a többi diák foglalta le. Olyan volt, akár egy rossz kisiskolás –mindent csinált, csak írnia ne kelljen.
Szofia Elena Chenkova
INAKTÍV


Ombozi Hunterné | BestBrideEver
RPG hsz: 182
Összes hsz: 800
Írta: 2016. május 20. 23:04 Ugrás a poszthoz

Cété

Szofi általában véve azt tapasztalta, hogy az érzelmekkel, különös tekintettel az ő érzelmeire, csak baj van. Abban a pillanatban, ahogyan mélyebben kezdett kötődni valakihez a világa kibillent a négy sarkából és bármennyire is igyekezett, képtelen volt megtalálni az egyensúlyt. Feltétel nélkül, mindent megadott a másiknak és nem érdekelték a következmények, márpedig következmények mindig vannak. Helló, Karma.
Lehunyta a szemeit és élvezte a víz melegségét maga körül, miközben próbálta kizárni az őt körülvevő embereket, akik kifejezetten nagy zajjal jártak. Nem igazán kedvelte a fürdőket, eddig csak Gwennel ment el egyetlen egy alkalommal, de az bőven elég volt, hogy emlékeztesse, miért is nem szeret ilyen helyekre menni.
Felpillantott és végigpásztázta a kedves egybegyűlteket. Mindenki gondtalannak tűnt, a béke aprócska kis szigete. Hát ő egyáltalán nem volt éppen békés hangulatában. Már bánta, hogy nem törte inkább rá a szőke lányra az ajtót és rángatta el magával.
Egyszerre ketten is jártak a fejében és mocskot hagytak maguk után. Nem szeretett túl közel kerülni az emberekhez, azzal csak támadási felületet nyújtott, márpedig ő régen megtanulta, hogy az ilyesmi nem játék.
Épp akkor szúrta ki a hozzá közelítő fiút, amikor az megszólalt. Mielőtt válaszolt volna egy kicsit arrébb csúszott, hogy az elférjen mellette.
- Nem hiszem, hogy szükséged van az engedélyemre. -jegyezte meg mintegy mellékesen. - Szofia és tudom, hogy ki vagy.
Hogy ne tudta volna? Egy ház, egyetlen évfolyam különbség. Őszintén szólva, a szőke szerint még egy teljesen amatőr is felismerte volna a fiút, ha másról nem, hát a festmények pletykájának köszönhetően.
- Tetszik a látvány? -pillantott rá a szeme sarkából egy apró mosoly kíséretében.
Szofia Elena Chenkova
INAKTÍV


Ombozi Hunterné | BestBrideEver
RPG hsz: 182
Összes hsz: 800
Írta: 2016. május 26. 10:06 Ugrás a poszthoz

Zétény

Szofi csak egy egészen kicsit szeretett volna egyedül maradni. Miután összeugrott a legjobb barátjával és még az apja is megfenyegette nemigazán volt kedve a társasághoz. Persze soha semmi nem úgy alakul, ahogyan azt a szőke lány elképzeli. Miért is alakulna? Túl egyszerű lenne...
Arrébb csusszant, hogy helyet adjon Zéténynek és halvány mosoly kúszik az ajkaira, amikor a másik igazi úriember módjára engedélyt kér tőle.
- Manapság már nem sokan foglalkoznak vele mit illik és mit nem.
Dai jutott eszébe a változatosság kedvéért. Ha fordított helyzetben lettek volna, nyilván Szofi is értesíti a szüleit, hogy baj van és kézenfekvő volt az is, hogy az apjának írt, elvégre az anyja szívből gyűlölte a japán fiút. Nem mintha az bármit is elkövetett volna ellene a puszta létezésén túl.
Halkan felnevetett a mellette ülő megjegyzésére és felé fordult, hogy elkaphassa a tekintetét.
- Még csak egy éve vagyok itt és annyira nem vagyok feltűnő, szóval nem lep meg, hogy elkerültem a figyelmedet. -csipkelődött egy kicsit, miközben ajkain ott csücsült a görbület.
A látványra tett megjegyzésre nem tervezett reagálni. Szofi tudta magáról, hogy mit ér, de mindemellett az önbizalma egy jól felépített fal volt. Ezzel védekezett a külső behatások ellen és ennek segítségével rejtette el az odabent csücsülő, összetört lányt. Nem láthatta senki, nem akarta, hogy mások is tudják. Itt ő csak egy törékeny szőke volt, egy balettos tipikus megjelenésével, semmi különleges. Mert nem látták előtte. Az előtt, hogy megindult volna lefelé a lejtőn és ez így volt jó.
Menekült, igen, de egyelőre piszok jól csinálta.
Elgondolkozva harapta be az alsó ajkát, ahogy ismét a mellette lebegő fiúhoz fordult. Lejjebb csúszott ő is a vízben, épp csak az arca maradt kint.
- Nem lehet nem ismerni... csajos pletykák, a festmények... Ez az egész iskola olyan, mintha leültetnél körbe egy rakat öregasszonyt. Mindenki mindent tud, mintha legalábbis leskelődnének utánad. -látványosan megborzongott. - El sem merem képzelni, rólam miket mondhatnak.
Szofia Elena Chenkova
INAKTÍV


Ombozi Hunterné | BestBrideEver
RPG hsz: 182
Összes hsz: 800
Írta: 2016. május 30. 12:00 Ugrás a poszthoz

Zétény

Elmosolyodott a fiú reakciójára, de ennyiben hagyta a dolgot, már ami az udvariasságot illeti. Ő éppen ugyanolyan közegben nőtt fel, mint a legtöbb aranyvérű, egészen addig a napig, amíg az anyja úgy nem döntött, hogy elbúcsúzik a férjétől és bepakolja egyetlen szem lányát egy bőröndbe, minden emlékével együtt. Szofi számára kifejezetten fontos volt legalább egy minimális tisztelet megadása a másik fél számára, talán azért, mert a család orosz része belenevelte, vagy mert irtózott mindentől, ami kibillenthette a nyugodt kis világából.
- Köszönöm. Lehetnék esetleg Miss Március? Egy álmom válna valóra. -nevetett fel Zétény felé fordulva.
Összességébe véve Szofi ismerte a maga előnyeit és hátrányait is. Könnyedén tudott úgy tenni, mintha hidegen hagyná egy-egy odavetett támadás, vagy éppen egy kedves bók, most viszont nem tudta megállni szó nélkül. Zétény kifejezetten szimpatikus volt neki és azt az iskola falai között eléggé kevés ember mondhatta el magáról.
- Tudom, néha unaloműzésből bele szoktam lapozni. -ismerte el, tekintetét a medencében üldögélőkön végigjáratva. - Remélem, ezzel a szokásoddal nem dicsekszel el túl gyakran. Kissé betegnek tűnhet... mások számára.-nevetett fel.
Szívesen megnézte volna a jelenetet, ahogy a mellette ülő fiú az újságból megismert szerelmeseknek minden lépését figyelemmel kísér, mintha csak egy jó filmet látna. Azt pedig különösen szerette volna látni, ahogyan az alanyok észlelik, hogy mi is a nagy helyzet és számon kérik Zétényt.
A féltékeny pasikkal kapcsolatban Szofi felsóhajtott. Nem, nem léteztek féltékeny pasik... vagy talán mégis. Szerette volna tisztán látni, mi is a helyzet most, de az utóbbi időben kiborítóan elveszítette a fonalat. Hirtelen úgy érezte, mégiscsak eléggé feltűnő jelenség ahhoz, hogy észre vegyék.
- Nem vagyok benne egészen biztos. -ingatta a fejét Zétény tekintetét keresve. - De ha ez számít, nagyon szívesen megvédelek. -kúszott egy mosoly az ajkaira.- És mi a helyzet a féltékeny barátnőkkel? Kezdjek menekülőutak után kutatni?
Tettetett aggodalommal az arcán fordult körbe és kisepert egy szőke tincset az arca elől.
Szofia Elena Chenkova
INAKTÍV


Ombozi Hunterné | BestBrideEver
RPG hsz: 182
Összes hsz: 800
Írta: 2016. június 1. 22:42 Ugrás a poszthoz

Nati

Szofira egyébként nem volt jellemző, hogy áthágja a szabályokat -á, dehogy, ő még soha az életben nem szökött meg a kastélyból valakinek a karjában, miközben egy felügyelő tartózkodott a közvetlen közelükben. Most is csak és kizárólag azért tartózkodott a folyosón, mert halaszthatatlan találkája akadt.
Halkan hagyta el a klubhelyiséget és kínosan ügyelt rá, nehogy összeakadjon Daisuke-val, mert szinte biztos volt benne, hogy a fiú lebeszélné arról, amit tervezett. Nem valami nagy dolog volt, tulajdonképpen semmi olyasmi, amit ne lehetett volna néhány ügyes pálcamozdulattal meg nem történtté tenni, de ahhoz éppen elég, hogy egy kicsit kimozdíthassák a felügyelőek a nyugalmukból.
Nem kedvelte őket különösebben. Halkan igyekezett a megbeszélt hely felé, a cél a bejárati csarnok lett volna, mert hát mi más is fogadhatná az éppen megérkező diákokat, mint egy kisebb beltéri medence, nem igaz?
A zsebéhez csúszott a keze, hogy biztos lehessen benne, nem felejtette a szobájában a -gyakorlatilag- legfontosabb segédeszközét a mai művelethez; a pálcáját. A szőke lány nem rajongott különösebben a felügyelőkért, ahogyan senkiért sem, aki a minisztérium hatáskörébe tartozott. Annyiszor citálták már be kihallgatásra, hogy zsigerből gyűlölt mindent, aminek köze volt hozzájuk. Csak mert az apja áruló. Mert bűnöző. Ezért miért őt büntetik? Mert szereti az apját? Éppen itt volt az ideje egy kis visszavágásnak.
Szofi meghúzta magát az árnyékban, addig, amíg biztossá vált benne, hogy mindössze a navinés posztol a csarnokban. Kissé csalódottan konstatálta, hogy bármennyire is igyekezett, továbbra sem ő a pontosság bajnoka, miközben a lány felé vette az irányt.
- Minden megvan? -érdeklődött apró mosollyal, ahogy mellé ért.
Ez az egész helyzet olyan volt, mint egy elfuserált akciófilm. Ők ketten éppen igyekeztek egy üzletet nyélbe ütni, miközben akárki észrevehette volna a mesterkedésüket. Nem a legjobb forgatókönyv.
Szofia Elena Chenkova
INAKTÍV


Ombozi Hunterné | BestBrideEver
RPG hsz: 182
Összes hsz: 800
Írta: 2016. június 2. 11:13 Ugrás a poszthoz

Nati

- Tökéletesen. -felelt a szőke halvány mosollyal.
Az a tény, hogy éppen ebédidő volt éppúgy segítette őket, mint hátráltatta Az előnyei közé tartozott, hogy valószínűsíthetően senki sem akar majd épp akkor átsuhanni a csarnokon, amikor a két lány belső kacsaúsztatóvá varázsolja, ugyanakkor épp ez volt a hátránya is. Nem nagyon volt hová eltűnni, ha véletlenül rajta kapják őket; ennek pedig elég nagy esélye volt, elvégre a felügyelők állítólag mindenhol ott vannak.
- Nyilván. De ettől még jól fogok aludni. -rántotta meg a vállát Szofi. - A páncélokat te bűvölted meg? Remek munka.
Szofiát sem kellett félteni, ha arról volt szó, hogyan kell belekeveredni valamibe. Az első éveiben a Beauxbatons-ban ő maga volt a mintadiák. Komoly fegyelmet tanult otthon a balettórákon és igyekezett aszerint is viselkedni. Mindenkivel kerülte a konfliktust, csak a tanulással foglalkozott és többnyire a legjobb modorát kaparta elő reggelente, még akkor is, ha éppen szívesebben verte volna bele az előtte ülő fejét a padba. Aztán ezeket a hajlamait Daion vezette le, de ez már egy másik téma.
Természetesen, ahogy az lenni szokott, bekeveredett egy nem éppen hozzá hasonlókból álló társaságba és sokkal jobban élvezte azt az életmódot, minthogy a tanulásra koncentráljon. Ezt az egészet már csak tetézte, hogy az apja lelépett a minisztériumból és állítólag sötét ügyletekbe keveredett, a szőkét meg folyton kihallgatásokra rángatták. A törvény és ő innentől kezdve külön utakon jártak. Gyűlölt mindent, amit a minisztériumhoz lehetett kötni.
A vörösre pillantott és előhúzta a pálcáját a farzsebéből.
- Ha elkapnak, akkor ez az egész csak egy baleset volt, rendben? Nem mintha nem akarnék vele eldicsekedni és nyilván el sem fogják hinni nekünk, de látni szeretném az arcukat, amikor tudják, hogy hazudunk, mégsem mondunk semmit. -villant meg egy féloldalas görbület a lány arcán.
Jobb kezét Nati felé nyújtotta, hogy biztos lehessen benne, egyetértenek és megkötik a némasági fogadalmat.
Szofia Elena Chenkova
INAKTÍV


Ombozi Hunterné | BestBrideEver
RPG hsz: 182
Összes hsz: 800
Írta: 2016. június 2. 23:13 Ugrás a poszthoz

Nati és a kacsaúsztató

- Nem igazán tudnék egyet kiemelni közülük. -nevetett fel.
Tulajdonképpen szinte megérte volna lebukni, csak hogy láthassák, amint a felügyelők idesereglenek és Szofit az sem zavarta volna különösebben, ha lekapják őt meg a navinést a tíz körméről. Elvégre, éppen ez lett volna a cél, nem? Egy kis bosszúságot kívántak okozni, semmi komoly kár, de épp elég ahhoz, hogy a minisztériumi tagok a nemtetszésüket fejezhessék ki. Legalább valami izgalmas is történne velük azon kívül, hogy olyan apróságok után nyomoznak, amiknek láthatóan az égvilágon semmi értelmük sincsen.
A páncélok komoly fejtörést okoztak Szofinak, mert bár az illetékteleneket kellett volna feltartaniuk, a szőke is beléjük szaladt és csak több nekifutás után sikerült túljutnia rajtuk.
- Eléggé. Szerintem pont elég időt szereznek nekünk, hogy leléphessünk innen. -bólintott egy aprót a szőke, hogy nyomatékosítsa a szavait, miközben a vöröset figyelte.
A másik lány még csak másodéves volt és egy pillanatra átfutott az agyán, hogy nem szabadna belevinnie a rosszba, függetlenül attól, hogy ez Nati ötlete volt. Neki nyilvánvalóan le kellett volna beszélnie a lányt erről az ostobaságról és felelős nagykorú módjára szépen visszakísérni a sárgák klubhelyiségébe, de aztán rádöbbent, hogy Natáliának vélhetőleg nem ez a első ilyen ügye. Annyira pontosan megkomponált tervvel állt elő, hogy a mindig rajtra kész szőkének is leesett az álla.
- Ugyan, hiszen ez csak egy aprócska kis hiba. -ingatta a fejét mosolyogva, majd egy apró levegővétel után maga elé emelte a pálcáját, bízva benne, hogy a vörös is így tesz.- Aguamenti!
Tessék, egy kis tavacska. A módszer nem volt éppen a leggyorsabb, de volt idejük bőven, elvégre a páncélok remekül funkcionáltak.
Szofia Elena Chenkova
INAKTÍV


Ombozi Hunterné | BestBrideEver
RPG hsz: 182
Összes hsz: 800
Írta: 2016. június 6. 10:42 Ugrás a poszthoz

Hunter

Szofi felfedező hajlamai általában akkor ébredtek fel, amikor senkit sem tudott szerezni maga mellé az útra. Mindenkinek valami dolga akadt, ő pedig nem tudott megmaradni a hátsófelén és bejárta az összes lehetséges útvonalat a kastélyban. A tény, hogy eddig mindössze egyetlen alkalommal sikerült kellemetlen helyzetbe kerülnie, csak tovább hajtotta előre. Azt az esetet sem a kutakodás szülte, sokkal inkább a figyelmetlensége, így aztán mikor magára robbantotta a tantermet, szinte számított rá, hogy éppen egy auror lesz majd a közelben.
Szóval összekapta magát és megindult a titkos könyvtár irányába, amiről éppen nem olyan régen beszélgetett két háztársa a nagyteremben és ő csak teljesen véletlenül csípte el a mondatfoszlányokat. A szőke lány kifejezetten művész lélek volt, érdekelte minden, ami tánc, zene, színház, vagy éppenséggel könyv, így tehát megtudakolta, hová is kell pontosan mennie, hogy erre a helyre rábukkanjon, illetve a belépéshez szükséges jelszót is megszerezte.
Itt állt most. Bejutott a hatalmas, varázslatos helyre és szépen lassan haladt végig a polcok mentén, hogy minden egyes könyv címét külön elolvassa, majd konstatálja, hogy nem létezik olyan, ami itt ne lenne jelen.
Az édesanyja már egészen pici korában elkezdte rászoktatni az olvasásra, esti meseként nem csak a Csipkerózsika és a Hófehérke szerepelt a repertoárjában, hanem sokkal komolyabb művek is megjelentek, de persze szigorúan a szőke lány életkorának megfelelően osztályozta őket.
Csehov: Három nővér
Megállt.
Nem vette le a polcról a könyvet, még csak a borítóját sem érintette meg. Ez volt az első olyan mű, amelyet színdarab formájában is láthatott. Itt szeretett bele abba a világba és ekkor határozta el, hogy színházban tervezi leélni az életét. Az, hogy a sors a balett irányába sodorta, már egy másik mese.
Szofia Elena Chenkova
INAKTÍV


Ombozi Hunterné | BestBrideEver
RPG hsz: 182
Összes hsz: 800
Írta: 2016. június 6. 10:52 Ugrás a poszthoz

Nati

- Valamiért ez egyáltalán nem lep meg -vigyorodott el a szőke.
Ő név szerint nem tudott volna kiemelni egyetlen felügyelőt sem. Nem volt velük még személyes konfliktusa, sőt még csak nem is beszélt egyikükkel sem, sokkal inkább az elv volt a lényeg. A maga alkotta törvény, hogy minden, aminek a minisztériumhoz van köze az rossz és veszélyes. Elvették tőle az édesapját és hosszú hónapokig faggatták őt, mert úgy hitték, a lány mindent tud. Tudott is, csak éppenséggel mélyen hallgatott és makacsul ragaszkodott hozzá, hogy az apja nem bűnöző.
Mikor végül beütött a betegsége az orvosai jobbnak látták, ha nyugodt körülményeket biztosítanak neki, így került el Franciaországból és ezért függesztették fel a kihallgatását is.
Az egészségügyi állapota miatt. Mindig ezt mondták.
A varázslat természetesen pontosan azt a hatást hozta, amire számítottak. Így együtt sokkal gyorsabban haladtak és Szofia a csoda számlájára írta, hogy senki sem bukkant rájuk. Na meg a páncélokéra, akik majdnem őt magát is visszatartották attól, hogy végrehajtsa ezt a zseniális, bár nyilvánvalóan kisstílű akciót.
A csarnok szépen lassan megtelt vízzel és felvette a beltéri medence formáját, a szőkének meg is kellett hátrálnia, ha nem akarta, hogy ő maga is csurom vizesen végezze és ázott kutyaként ballaghasson be a klubhelyiségbe. Ennél feltűnőbb nyoma nem is lehetett volna, hogy valami rosszban sántikál.
- Észrevettem. Majdnem ott ragadtam én is, mert elég lelkesen elállják az erre tartók útját. -mosolyodott el halványan a lány. Pálcáját a zsebébe csúsztatta és néhány lépést már tett is a megfelelő menekülőút irányába. - Én is így gondoltam. Nem szeretném, ha a következő sarkon már várnának ránk, mikor ennyire szépen dolgoztunk. Kerülőúton menj, nehogy valakinek szemet szúrjon, hogy innen menekülsz. -tanácsolta még utoljára, mint szakavatott csínytevő a vörös lánynak.
Szofia Elena Chenkova
INAKTÍV


Ombozi Hunterné | BestBrideEver
RPG hsz: 182
Összes hsz: 800
Írta: 2016. június 6. 11:06 Ugrás a poszthoz

Zétény

- Én mindent beleadok, maximalista vagyok. -mosolyodott el szélesen, tekintetét Zétényen tartva. - Mikor kezdünk?
A kérdés végére aprót nevetett. Szimpatikus volt neki a fiú, nem játszott ostoba kis játszmákat és nem próbált meg minden egyes szavával a szőke lány kedvére tenni. Szofi gyakran belekeveredett ebbe a különös helyzetbe, ahogyan a nők többsége is. A szép szavak eleinte levették a lábáról, de szépen lassan, némi fájdalom árán megtanulta a leckét. Nem hitt el mindent és nem árult el mindent. Ez volt a taktikája.
- Ő az az eridonos vörös? -próbálta előásni a hozzákapcsolódó emlékeit Szofi, miközben mutatóujjával aprócska köröket rajzolt a víz felszínére. - Nem igazán találkoztam még vele, csak futólag láttam néha. Ennyire felhúzott?
Halvány mosoly játszott az ajkain, miközben a kis játékát figyelte és elszakította a pillantását Zéténytől. Hiába erőltette meg az agyát, ebben a pillanatban egyetlen olyan személy sem jutott eszébe, akivel komolyabb konfliktusa lett volna, mióta itt van, vagy aki az idegeire ment volna. Nyilvánvalóan ennek az is oka lehetett, hogy Szofi gyakran magának való volt -egyre ritkábban, ha őszinték akarunk lenni- és amennyire csak tőle tellett, kerülte a másokkal való vérre menő háborúskodást. Persze, ha az elkerülhetetlennek tűnt, akkor ő nem menekült sehová. Összességébe véve nehéz volt kihozni a béketűréséből, de ha ez valakinek sikerült, az illető keresztet vethetett.
- Nem gondoltam volna, hogy egyáltalán megfordul a fejedben az ezoterika. -pillantott át a fiúra vigyorogva. - Az Edictum biztos megírta, hogy a horoszkópod szerint mire számíts. Egyébként meg nem hiszem el, hogy éppen neked ne akadna néhány rajongód.
Szofi felhúzta a térdét és összekulcsolta előtte a kezeit. Ez a féltékenység téma elgondolkodtatta, még ha nem is látszott rajta. A magánélete ebben a pillanatba cseppet zavarosabbnak tűnt, mint az feltétlenül szükséges lett volna.
- Én elcsábítani? -vonta fel a szemöldökét sunyi mosollyal.- Általában engem szoktak és nem fordítva. -szúrta oda, mert nem hagyhatta ki.- Ha jól tudom, akkor van itt szauna is. Jössz velem? -emelkedett fel és tett néhány lépést hátrafelé, a medence kijárata felé, de szemeit nem vette le a fiúról.
Szofia Elena Chenkova
INAKTÍV


Ombozi Hunterné | BestBrideEver
RPG hsz: 182
Összes hsz: 800
Írta: 2016. június 7. 10:54 Ugrás a poszthoz

Hunter

A megmentésre abszolút nem szoruló szőkeség döbbenten észlelte, hogy őt bizony egy fényes páncélú lovag igen határozottan el akarja távolítani a helyszínről. Szofi az első sokkból felocsúdva hosszasan méregette a fiút, akinek nem nagyon akaródzott az ajtónál beljebb jönnie és kezeit összefonta a mellkasa előtt. Csúfondáros mosoly játszott az ajkain.
- Mondd, én hősöm, miért nem merészkedsz beljebb? Esküszöm neked, nem találsz erre egyetlen várát védő sárkányt sem.
Micsoda szerencse, hogy a szőke néha napján kapott otthon hercegnős meséket is altatónak szánva, így most előkaparhatta minden tudását, ami a bajba jutott hölgyeket illeti és a hozzájuk tartozó szőke hercegeket fehér lovon. Némileg rontotta az összképet, hogy őt nem egy toronyba zárták be, sőt még csak be sem zárták és a megmentője nem rendelkezett éppen egy menekülésre alkalmas pacival, de ennyi baj legyen. Elvégre, mégsem várhatja el az ember lánya, hogy minden úgy alakuljon, mint a mesékbe, nem? Tessék csak beérni azzal, hogy valaki legalább megpróbált a segítségére sietni. Még akkor is, ha nem volt rá semmi szüksége.
Nem értett egyet a kijelentéssel, miszerint ez a hely nem eléggé érdekes. Nyilván a fiúnak nem sok köze lehetett korábban könyvtárakhoz, abban meg száz százalékig biztos volt, hogy ilyennel, mint ez itt sohasem találkozott.
- Látod azt a fényt, ott? -mutatott Szofi a háta mögé. - Ha azt megérinted a kezedben egy könyvvel, akkor a történet szereplőjévé válhatsz. Ha nincs nálad semmi, akkor a könyvtár választ neked egyet.
Halvány lila ibolyája nem volt róla, melyik is lenne a jobb opció, épp ezért nem nyargalt oda és taperolta meg a gömböt. Még csak az kellene, hogy egyedül elvesszen egy világban. Ellenben most már volt valaki, akit magával rángathatott, függetlenül attól, hogy a fiú nem nagyon igyekezett betenni a lábát a helyiségbe.
Felmerült benne a lehetőség, hogy a levitás esetleg tart tőle, a könyvek önálló életre kelnek és mindkettejüket beszuszakolják az egyik polc alá, hogy ott éljék le hátra lévő életük minden egyes napját. Hogy megkegyelmezzen a fiúnak előbújt a polcok közül, de nem ment ki.
- Bejutsz egyedül is, vagy engedjem le a hajamat neked? Ha már ennyire meg akartál menteni, nyilván nem szeretnék, hogy elvesszek egy könyvben teljesen egyedül és védtelenül.
Utoljára módosította:Szofia Elena Chenkova, 2016. június 7. 10:57
Szofia Elena Chenkova
INAKTÍV


Ombozi Hunterné | BestBrideEver
RPG hsz: 182
Összes hsz: 800
Írta: 2016. június 7. 12:08 Ugrás a poszthoz

Az egyetlen és megismételhetetlen

A levél majdnem a kukában végezte. Ennek több oka is volt. Egyrészt nem Szofi volt az egyetlen, aki aznap besétált azon a bizonyos ajtón és a légáramlat minden egyes alkalommal felkapta a kis papirost, hogy magával reptesse a végtelenbe, másrészt pedig a belibegés magával vonzotta, hogy áttapostak rajta, amíg a szőke végül ki nem szúrta és csak a jószerencsén múlott, hogy beleolvasott, mielőtt laza mozdulattal az örök szemétmezőkre száműzte volna.
A szőkeség napja ennél bonyolultabb már egyébként sem lehetett volna, ennek ellenére idejében sikerült emberi kinézetet varázsolnia magának, megtalálta a szekrény alján lapuló mélykék ruhát és a hozzátartozó magassarkút is és mindent egybevéve öt perccel a megbeszélt időpont előtt sikerült a cukrászdába érnie.
Nem esett nehezére a férfit kiszúrni, aki úgy figyelte az ajtót, mintha legalábbis az élete múlott volna rajta, ez pedig megmosolyogtatta a lányt. Szemeit lesütve lavírozott el a többi vendég között, hogy néhány elnézésbocsánat és neménvagyokapincér után végre kifújhassa magát.
- Ugye nem késtem el? -vetett egy gyors pillantást az órájára, mielőtt Kyle-hoz hajolt volna és egy gyors, pillekönnyű csókot adott az arcára. - Esküszöm, hogy mindenkit megőrjít a jó idő. Nem tudom, miért elvezik errefelé ennyire a meleget, de én inkább ki sem tenném a lábamat.
Miközben beszélt lecsüccsent a szemközti székre és aktívan szemezett a pincérrel, hogy az végre odatolja a hátsóját és felvegye a rendelését, azt az egyetlen darab nyavalyás kávét, amitől úgy érezte jelen pillanatban az élete függ. Nem, Szofi egyáltalán nem volt koffein-függő, hová gondolunk? Ő csak... szerette a kávét reggel, délben, este és a három közé eső időszakban. Ja, ezt hívják függésnek.
- Mit iszol? -hajolt közelebb Kyle poharához, hogy megérezze az illatát. Ezt pedig a döbbent, hatalmasra tágult kék tekintet követte, amit vádlón emelt a férfire. - Ez csokis.
A szőkében mély nyomot hagyott a legutóbbi alkalom, mikor megtudta, hogy Kyle nem szereti a csokoládét. Véleménye szerint olyan ember nem létezett a földön, akit ezzel az édességgel ne lehetett volna legalább egy ici-picit levenni a lábáról. A csokoládé olyan, mintha a négy ászod lenne.
Szofia Elena Chenkova
INAKTÍV


Ombozi Hunterné | BestBrideEver
RPG hsz: 182
Összes hsz: 800
Írta: 2016. június 7. 13:07 Ugrás a poszthoz

Az egyetlen és megismételhetetlen

- De most mégis itt vagy. -jegyezte meg a szőke egy apró mosollyal, mintegy mellékesen.
Esze ágában sem volt célozgatni semmire, főképpen nem a legutóbbi nevelő célzatú csókjukra és a kiskutya szemekre, amivel Kyle az ajtóra meredt, amíg őt várta. Ahogyan azt sem említette volna meg, hogy órákat tollászkodott délután a tükör előtt, mintha legalábbis muszáj volna és az ágyát beterítik a ruhahalmok.
A csokis kávé elterelte a figyelmét. Még hogy Kyle csokis kávét iszik? Szofi már szinte teljesen biztos volt benne, hogy valamilyen úton-módon egy párhuzamos univerzumba keveredett; kezdve a csokis kávéval, a Beltéri Medence Hadműveleten át, egészen a titkos könyvtárban történtekig. Csupa olyan dolgot csinálta az elmúlt időszakban, ami kicsit sem volt rá jellemző, de egyszer mindenkinek ki kell lépnie a kis világából. Legalábbis ezzel áltatta magát, amíg a pincér lerakta elé az életet adó koffeint.
- Ez egyáltalán nem magyarázat. -bökött a kanalával a fiú felé. - Ha tetszik, ha nem, ez csoki. Mindegy, hogy kávéval, vagy anélkül, akkor is az. Szóval többé nem mondhatod, hogy nem szereted a csokit, mert önszántadból rendelted.
A végére kiszökött egy halk nevetés a szőkéből. Nem akarta ő Kyle elképzeléseit a világról romokba dönteni, de nem mehetett el a tények mellett. Bármivel is hígítjuk, a csokoládé az csokoládé marad; mindegy, hogy fehér, mogyorós, kerek, lyukas... ja nem, ez már Gombóc Artúr.
Szofi félrenyelte a kávét és szüksége volt néhány másodpercre, hogy levegőhöz juthasson.
- Eddig sokkal jobban voltam. -vallotta be végül nevetve. - Esküvő? Biztosan velem akarsz menni?
A rellonos nem volt teljesen ostoba, bármennyire könnyedén is tudta kezelni kettejük furcsa, behatárolhatatlan kapcsolatát. Fontos volt neki Kyle és bízott benne, hogy ő is fontos a férfinek és bármennyire is úgy tettek, mintha minden teljesen normális és hétköznapi lenne, volt ott valami, amiről egyikük sem beszélt.
Szofia Elena Chenkova
INAKTÍV


Ombozi Hunterné | BestBrideEver
RPG hsz: 182
Összes hsz: 800
Írta: 2016. június 10. 09:10 Ugrás a poszthoz

Az egyetlen és megismételhetetlen

- Hm... inkább rejtélyes lennél. -mosolyodott el a szőkeség. - Ő sem gyanús, csak rejtélyes.
A szőke is tudta, hogy valószínűleg sokkal lazábban kell kezelniük a kapcsolatukat, ha nem akar esetleg belelátni olyasmit, ami nincs is ott és a végén hagyni, hogy minden szilánkjaira hulljon. Bár Szofi nem a legstabilabb ember volt, akit hátán hordott a föld, sőt a világ folyton összedőlni látszott körülötte; megtanulta, hogy talpon kell maradnia és tartani magát az elhatározásához, bármi is történjen. Csak hát... ez most olyan nehéznek tűnt.
- Semmilyenben? Ez folyékony halmazállapotú csoki, szóval mostantól nem számít, mit mondasz. Lebuktál. -nevetett fel és ivott egy kortyot a sajátjából. - Azért megihatod. Megígérem, hogy nem árulom el senkinek. -kacsintott rá a férfire.
A kávé meglepően finom volt. Szofinak volt szerencséje már jó pár helyen a világban hozzájutni és a legtöbb esetben egy fél csészét hátra hagyott, mert egyszerűen nem tudta lenyomni a torkán. Kisállat ízű volt. Nincsen rá jobb szó.
Aztán Klye előállt az esküvő-dologgal és Szofi majdnem a nyakába köpte a forró kávét, amit éppen lenyelni készült. Csak az isteni szerencse mentette meg a férfit. A lány reakciója kétségkívül félreérthető volt, ezért gyorsan tisztázni akarta a helyzetet, miközben ujjai között forgatta a poharát.
- Nem, nem... Beszéljünk róla! Szívesen elmegyek veled, tényleg. Csak... biztos vagy benne, hogy velem akarsz jönni? A... múltkor történtek után?
Ez egészen eddig ott feszült közöttük, bármennyire is nem mondták ki. Szofi érzett valamit Kyle iránt és vélhetőleg ez kölcsönös volt, bármennyire nem akartak róla tudomást venni. Kerülgethették a dolgot, ameddig csak jól esett, attól még jelen volt. Valószínűleg a szőke sohasem mondta volna ezt ki, ha nem így alakul a helyzet, de nem akarta, hogy a férfi olyasmibe keveredjen miatta, amibe nem szeretne.
- Felajánlás, hogy menjek dolgozni... a munkahelyemre? -vonta fel a szemöldökét és nem tudta elnyomni a mosolyt. - Komolyan mondom, tőled megyek nyugdíjba. Ilyen jó dolgom még soha sem volt.
Szofia Elena Chenkova
INAKTÍV


Ombozi Hunterné | BestBrideEver
RPG hsz: 182
Összes hsz: 800
Írta: 2016. június 12. 23:45 Ugrás a poszthoz

Gwen

Legalább egy tucat embert sikerült oldalba könyökölnie, mire kiverekedte magát a tömegből, hogy visszabaktasson a sátrukhoz, ahol Gwennel találkoznia kellett volna ez idő tájt. A szőke első sor alapon működött, így kisebb nehézségekbe ütközött a koncert kellős közepén kiszabadulnia a helyéről, de a barátnőjéért mindent.
Nem az iskolával érkezett, az annyira snassz lett volna, helyette szépen kikerülte a futást és már kifejezetten korán csupa rózsaszín-zöld-kék-sárga felsőben és farmersortban feszíthetett -ezek alapjáraton fehér és fekete színben pompáztak. Nem bánta különösebben, ahogyan azt sem, hogy a szőke fürtjei szivárványosat játszottak és vélhetőleg egy életet szánhatott rá, hogy kimossa belőle a kavalkádot. Jól szórakozott, már csak Gwen hiányzott mellőle és még az sem tudta a kedvét szegni, hogy legalább hárman kézrátétellel is lecsekkolták a paramétereit, miközben átvágott a fesztivál területén, hogy előkerítse a másik szöszit.
Gwen védjegye a késés lett, mióta összefutottak Angliában -legalábbis Szofi szemében. Nagyon kedvelte a szőkét és ez elég volt hozzá, hogy ne említse ezt meg neki minden egyes alkalommal, amikor összefutottak, sőt, nagylelkűen úgy tett, mintha az ő belső órája sietne.
Oldalra fordulva csusszant át egy nagyobb csapaton, nehogy egészen véletlenül veszítsen a sebességéből és szinte szökdécselve közelítette meg a már gwenesített sátrukat.
- Azt hiszem, ez a szabad hétvége nyert. -döntötte el abban a pillanatban, ahogy kanáriként pompázva lefékezett a lány mellett. - Kicsit aggódtam, hogy el sem jössz. -szúrta oda mintegy mellékesen, hatalmas mosollyal az ajkain.
Régen találkoztak már a lánnyal és lett volna mit bepótolniuk, kezdve Szofi kis viszonyaitól, Dai megérkezésén át, egészen Gwen lovagjáig, akiről a szőke lány még nem sokat tudott. Ennek ellenére, egyelőre hagyta, hogy a másik vegyen két mély lélegzetet, mielőtt letámadja.
Utoljára módosította:Szofia Elena Chenkova, 2016. június 13. 00:03
Szofia Elena Chenkova
INAKTÍV


Ombozi Hunterné | BestBrideEver
RPG hsz: 182
Összes hsz: 800
Írta: 2016. június 19. 23:03 Ugrás a poszthoz

Gwen

- Daira gondolsz. -dönti el a szőke anélkül, hogy komolyabban megfontolná volna a helyzetüket. A hangulata hirtelen változik meg, és ha Gwenc sak egy kicsit is rá van hangolódva, akkor pontosa tudnia kell, hogy most éppen gondolatban ízekre szedi a japán fiút. - Őt egyébként szándékomban állt hívni, amíg nem üzent róla apámnak, hogy nem vagyok éppen fényesen.
Ennyivel tulajdonképpen be is vezeti a másik lányt a helyzet reménytelen mivoltába és lezártnak tekinti a témát. Ő maga is jobban örült volna neki, ha többen érkeznek, de úgy gondolta, annyian lesznek még itt kint, akikkel érdemes összefutni, hogy elengedte a dolgot. Egyébként is, koncertezni jöttek, nem pletykapartira.
Szemét végigfuttatja a többi sátron, ahol már hasonló hangulat uralkodott el, mint a színpadok környékén. Szofi nem vesz róla tudomást, hogy a ruhájának annyi és valószínűleg Gwenének is, mivel belekarol a lányba és húzni kezdi a nagyobb tömeg felé.
- Praktikusan öltöztél. Én már végigtomboltam nélküled egy pár koncertet, mert kicsit korán sikerült megérkeznem. Akadtak egy páran, akik rettentő szívesen vigyáznak rám. -magyarázkodik az büfék felé haladva, halkan kacarászva, de fogalma sincsen róla, a hangzavartól mennyit is hallhat a barátnője. -Én is farkaséhes vagyok. Mit szeretnél enni?
A kínálat elég nagy és mivel Szofi nem az étkezés bajnoka, ennél az egyszerű oknál fogva pedig Gwenre hagyja a választást. Általában véve a lány mindenevő, ha éppen nincsen maga alatt, nem akar visszaesni, vagy jól szórakozik, erre mi sem jobb bizonyíték, mint hogy Kyle gumimacit tart elrejtve a pálcaboltban. Nyilvánvalóan tanult a legutóbbi esetből.
- Jut eszembe... hallottam ezt-azt, amiről nekem még nemigen meséltél. -pillant át Gwenre és közben halvány mosolyt küld a mellettük elhaladó, éneklő fiúcsoport felé, akik nyilvánvalóan mindkettejüket leellenőrizték. - Pasi. Mindent hallani akarok!
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Szofia Elena Chenkova összes RPG hozzászólása (125 darab)

Oldalak: [1] 2 3 4 5 » Fel