Az erdő felé sétálva lassacskán egy apró, fából készült ház tűnik fel a láthatáron. Ahogy egyre közelebb jutunk a kis viskóhoz, kivehetővé válik a ház oldalánál megbúvó melléképület - ennek belsejében kisebb-nagyobb ketrecek, boxok találhatóak, amelyekben az ápolást igénylő kisebb állatok és bestiák kapnak szállást, illetve itt raktározzák a gondozásukhoz szükséges eszközöket is. A lak mögött elterülő, Mihály által rendbetett kicsi veteményes alaposan kinőtte magát, látszik, hogy gondját viselik. Néhány növény tud vigyázni magára, ezek a veszélyesnek ítélt látogatók közeledtére elszaladnak vagy elbújnak a földben, de akadnak itt teljesen hagyományos zöldségek, gyümölcsök és fűszerek is, továbbá bájitalhozzávalókat és egyéb gyógynövényeket is lelhet az elkerített területen a szemfüles kutakodó. A nyári szezonban hatalmas dinnyék nőnek itt, amiket szívesen megoszt látogatóival.


A házikót új gazdája nem igazán alakította át. Odakint még mindig nyúzott a lábtörlő, legfeljebb terepre való bakancs és gumicsizma állnak mellette; belül is leginkább a bútorok változtak csupán. A ház három helyiségből áll – egy fürdőszobából, egy konyhából és egy nappaliból. Ez utóbbiba érkezik az az illető, aki átlépte a küszöböt. Előszoba tulajdonképpen nincs, csak egy plafonról lelógó színes függönnyel elválasztott apró térrész szolgál arra, hogy felakasszuk a kabátot a falból meredő fogasra, vagy levegyük a cipőt.
Nagyjábóli látkép, a függöny nélkül
A nappali az épület legnagyobb helyisége, bár alapból nem mondható tágasnak. Az ajtótól jobbra egy hatalmas ablak található, amin rengeteg fény áramlik be. Talán a legnagyobb változás, hogy sokkal szellősebb, több a szabad tér - a padlót az ajtótól jobbra megemelték, otthonos zuggá alakítva, a bútorok nagyobbik része eltűnt. A szoba közepén heverő szőnyeget megőrizte, ám az ágyból mindössze a kényelmes matracot hagyta meg, amin tarka takaró és jópár párna hever mindig. A szekrényt egy ügyes bűbájjal voltaképp beleépítette a falba. Az elődje által gondosan fehérre meszelt falat Radúz rajzlapnak kiáltotta ki - amikor csak ideje vagy kedve engedi, festeget rá és díszítgeti. A szekrény melletti polcról jóformán eltűntek a könyvek (csak az okvetlen szükségesnek ítélt darabok maradhattak), így már felfért a gramofon és kevés személyes tárgya. A polc szélére apró égősort utánzó mágikus fényforrást aggatott.
A nappalit a konyha követi, amelyet most fagyöngysor helyett egy másik tarka, batikolt függöny választ el a másik helyiségtől. Berendezése tökéletesen átlagos, leszámítva azt a teakészletet, ami pusztán színeivel vonzza a takintetet. A pult álló fűszertartók száma gyarapodott, míg a rongyos, mugli szakácskönyvek eltűntek. A falak itt is fehérek, a kerámiatálak helyét pedig szárítani felakasztott növénycsokrok vették át. Az ablakban fűszernövények sorakoznak egy virágosládában.
A fürdőszoba meghökkentő egyszerűséget mutat. Bambusz kilépő, törülköző, illetve a tisztálkodáshoz használatos szerek. Az apró ablakra nagy, tarka üvegragasztó került és a ház egyetlen régi növénye is itt kapott helyet, hogy nuygodtan szövögesse magát tovább a végtelen (és a plafon) felé.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=15&post=499004#post499004][b]Szentmihályi Norbert Dávid - 2015.07.22. 18:18[/b][/url]

Leszállt az éj. Egy árny suhan el a kastélyt megvilágító fények alatt, szinte észrevétlenül tűnik tova a kísérteties alak. Aki csak látja, suhanást észlel. Norbi ma felderít. Már csak a tini ninja teknőcös szerkó hiányzik, ez azonban teknő híján nem túl divatos és méretre szabott viselet, így könnyed, fekete nadrág-fekete póló kombóban lopakodik tova. Egyenesen a Vadőrlak és környéke felé tart, ahol reményei szerint legalább kétméteres kincsekre lel. Bizony, unikornisokra. Csak azért nem lábujjhegyen teszi meg az utat, mert nem egy filmben van, de az aláfestő zene ott zakatol a fejében. Valószínűleg egy ártatlan mókust is sóbálvánnyá átkozna - ami ezek után szó szerint lefordulna a faágról és koppanna a földön -, ha veszélyes fajba sorolt nyolcezer x-et látna benne rejtőzni. Vagy elküldené az X-faktorba: átjött.
Odaérve végre valahára sunnyogva beljebb merészkedik. Lebukik a talajszintre, szimatol, figyel, hallása s látása, mint egy jól fejlett vadászkutyáé. A kaméleonok tőle vesznek leckéket. Na de hol van már az a nyavalyás egyszarvú? Itt kellene állnia és rá várnia, hiszen evidens, ha Norbi érkezik mindenki elájul. De ha nem is mindenki, az unikornisok feltétlenül. Nem minden nap lehet találkozni egy ilyen szexi, fekete ruhás, eridonos állattal. A lelke mélyén egyébként elképzeléseim szerint Norbi egy pillangó lehet. Azt már nem tudnám megindokolni, miért, de látom repülni és ez épp elegendő ahhoz, hogy alátámassza az állításom. Beljebb merészkedik, folyamatosan, csak lesi bújva azokat a csodás teremtményeket. Nem véletlenül akar bestiakutató lenni ugye. Nyilvánvaló, hogy szoros barátságot kell kötnie egy vérszomjas magyar mennydörgővel és együtt kell popcorn-t ropogtatniuk a plazma képernyős TV előtt. Az persze várható, hogy a kukorica kissé megég majd, amint Falatka - mert ez lesz a házi sárkánya neve - kipattogtatja őket, de ez a túlélésének záloga, pont nem érdekli.
Felemeli fejét és nesztelenül körbetekint. Vár. Hamarosan meg fog érkezni az áldozat a csodás lény. Érzi a reumájában, hogy itt rejtőzik valahol.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=15&post=499032#post499032][b]Szentmihályi Norbert Dávid - 2015.07.22. 20:00[/b][/url]

Az álcája több, mint testőr tökéletes volt. Eltűnve a gyep színében, osonva a sötétben, a fák árnyainak nyomában lopakodva… Erre egyszer csak neszezést hall és mit ad isten, valaki orv s galád módon mögéje kerül, hogy ártatlanságát elvéve meggyalázza. Mert lássuk be, ha valaki az éj csendjében odaoldalaz hozzád, szépségemnek hív és megkér, hogy ne fuss el, az az első dolgod, hogy a lábad a nyakadba kapod és futsz a legközelebbi auror parancsnokságig, mert egy pedofil sorozatgyilkos üldöz. Egyébként ettől függetlenül Norbi nem veszi a szívére a kedves udvarlást, simán lazán felpattan, s fényt gyújtva az éjszakába, támadójára szegezve pálcáját.
- Áááállj, te unikornis állat! – teátrálisan kiált fel, mint azokban a színpadi drámákban, amikor egy fontos leleplező jelenet van. Tudjátok. Így, hogy Norbi kivont karddal pálcával és felkészülten mered a másikra, rá kell jönnie, hogy alattomos zaklatója nem más, mint egy nagyon szőrös, de egyébként veszélytelen férfi. Nem is leplezi csalódottságát, amikor végre megszólal.
- Az egy dolog, hogy én nem vagyok unikornis, de te sem vagy! Egyébként biztos jóképű lennék szarvval a fejemen – az égnek emeli tekintetét, miközben elképzeli, majd felröhög. Ez nagyjából megközelíti a csendes téboly állapotát, de persze abszolút egészséges szinten. Bár fogalmam sincs, hogyan lehet a téboly bármilyen formában is normális, de ez talán az. Mikor úgy érzi, mindkettejük szeme kellő mértékben kiégett, leereszti pálcáját, hogy megint sötétség boruljon rájuk. Nem lenne jó, ha azt a kevés unikornist is elriasztanák, ami esetleg errefelé üti el unalmas óráit.
- Gondolom te is unikornist keresel, szóval egy csónakban evezünk. Fogjunk össze, ketten több esélyünk van a… Az elkapására – majdnem közölte, hogy a túlélésre. Nem hiába, rengeteg filmet nézett végig és, ha legalább ezernyiben nem nyomják be legalább egyszer ezt a klisét, akkor soha. Ráragadt a dolog, hiszen filmbeillő jelenet, ahogy a két főhős egymásra talál a dzsungel sötét erdő mélyén és végül összefognak, mert csak így menekülhetnek meg Godzillától és rokonaitól. Várjunk csak, az nem a ragadozó volt? Amúgy se ketten voltak. Kit érdekel? Sokkal fontosabb most a küldetés. Egy briliáns csapda kieszelése…

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=15&post=499054#post499054][b]Szentmihályi Norbert Dávid - 2015.07.22. 20:48[/b][/url]

Norbi kissé furcsán néz az idegenre, aki elég bizonytalanul próbál meg közölni egy nyilvánvalóan egyértelmű tényt. Ott már baj van, ha egy ember szarvat növeszt, ráadásul a fejére. Na mondjuk máshová is, végtére is nem az unikornis-sündisznó-emberek fajába tartoznak vagy mi a rákfene.
- Ez egy zseniális megállapítás – bólint egyet, mintegy jelezve, hogy valóban. Csakhogy valamiért hősünk a közeledő alakot egy mini-egyszarvúnak vélte látni. Ha olyan szögbe fordul ez a pompás állat, még az is lehetséges, hogy a szarvát nem tudják tisztán kivenni, esetleg pusztán lónak hat. Ami nem azt jelenti, hogy Nándor egy állat, aki szőrös és hátul hajzuhatag szerű farka van. Igazából, ebből már sehogy sem jövök ki jól, ahogyan a fiam sem, így inkább lépjünk biztonságosabb mezőkre.
- Félóriás? – pislogás nélkül mered a férfira, majd végignéz magán. De a félóriások olyan… Félig hatalmasak. Norbi meg olyan… Kicsike. Mármint hozzájuk képest. Várjunk, most valaki tényleg elsütötte rá ezt a behemót jelzőt, majd megjegyezte, hogy ez nem probléma? Hát mindjárt eszét veszti a szerencsétlen itt hirtelen, de mivel amúgy sem volt sok neki, ezt a küldetést egy pöppet későbbre halasztja. Ha mondjuk negyed óra múlva dobja el az agyát, ugyanaz lesz az eredmény: nem fog nagyot csattanni. – Ha ez megnyugtat, totálisan ember vagyok. A legkisebb lábujjam körméig – végre elvigyorodik, ő ezeket nem veszi zokon. Tekintve, hogy kölcsönösen nézték egymást állatnak – szó szerint -, így nincs miért neheztelnie a másikra. Na jó, egy kicsit talán, de ő nem az a típus.
- Jaj hát én se úgy értettem, hogy felcipelem az Eridon toronyba téglát legelni – megcsóválja a fejét hitetlenül. Kicsit különösnek találja a férfi hozzáállását ezekhez a dolgokhoz, olyan… Előítéletes. Bár lehet ez csak azért alakul így, mert Norbi fogalmaz kétesen. – Én csak meglesni jöttem őket, csak hát sosem voltam a szavak embere – széttárja a kezeit, amolyan „tiszta vagyok, így hódítok nem unikorniskereskedő” stílusban. Hogy mennyire lesz meg a foganatja a dolognak, az persze kiderül, de véleményem szerint nem tűnik rossz embernek. Jó, ez a fekete rablócucc nem lendít sokat a helyzetén, de hát bele kell olvadnia a környezetébe! Járkálhatna rikító rózsaszínben is, de hogy egyszarvút nem látna, az is ziher.
- Mondd csak, jó helyen járunk egyáltalán?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=15&post=502309#post502309][b]Szentmihályi Norbert Dávid - 2015.08.02. 22:57[/b][/url]

Tágra nyílt szemekkel mered a férfira, akiről azt hitte, hogy unikornis. Ez milyen kérdés már? Mi az, hogy mennyi van neki? Mint egy rendes, normális homo sapiens sapiensnek. Ez... Ez... Hagyjuk.
- Tíz, ember, mint neked! - védekezőn emeli fel kezeit maga elé. Hagyjuk már ezt a faj témát. Mindenből ugyanannyi van, mint ahánynak lennie kell és kész. Különben is, most az unikornisok fontosabbak, mint Norbi besorolása, főleg mivel ez elég egyértelmű. Közben persze körbekémlel, hátha erre téved egy egyszarvú és beszáll a diskurzusba, hogy neki nem lábujja, hanem patája van. Oké, merész elképzelés, de miért is ne? Jogokat akarunk az unikornisoknak! Várjunk csak ez... Ez nem az a kampány, majd legközelebb újra elsütöm.
- Hát igen. A tégla tudtommal nem egészséges senkinek sem - vállat von, de rögtön szemet fület szúr neki, hogy kitérnek az iskola témára. Igaz, hogy nem reklámozta eddig, hogy mestertanonc, vagyis tanuló, de Nándor nem is ezen akadt fenn... Hanem a házon. A házon. Mi van, ha ő valami ellenséges csapat vezetője? Biztosan a pirosak ellen szervez merényletet kenyérletételt és most infókat akar. Nem mutatja, de a gyanú árnyéka fellángol benne - ez kissé paradox kijelentés volt -, s nem is apad. Főleg, mikor egy hölgyről kérdezik. Szemöldökei a magasba szaladnak. Ez a férfi egy... Pedofil! Igen, már a legelején is gyanús volt, hogy gyermekek megrontója ezzel a szakállal és értetlenkedéssel! Elhiteti, hogy ártatlan, aztán BAMM! Rögtön bekapcsol a védelmi rendszer.
- Maga talán a szeretője? Ugye nem akarja zaklatni? - szemei élesen villannak Nándira. Szerencsétlen flótás, ezt nem kellett volna megkapnia. Ha Norbi tudná, hogy valójában Anna a férfi lánya, most hisztérikus röhögésben törne ki, fetrengene a talajdzsungelben, majd elnézést kérne. De ez utóbbit csak a felsoroltak után, természetesen. Nem merészkedik közelebb, mindössze előrébb hajol, hogy felmérje ellenfélnek hitt beszélgetőpartnerét.
- Mondja csak, maga mit keres itt ilyen későn? Mi van akkor, ha maga az unikornisvadász? - elkerekednek szemei a felismeréstől. Egyébként itt már sejthető, hogy Norbi csak adja a hülyét, ámbár be kell vallani, baromi jól csinálja.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=15&post=519232#post519232][b]Szentmihályi Norbert Dávid - 2015.09.16. 19:14[/b][/url]

Néha az emberi hülyeség megüti Norbit. Tudod, egyszerűen csak pofán csapja, mintha nem lenne egyértelmű, hogy eddig is ott volt az orra előtt. Ilyenkor jön, üt és távozik. Ez a legrosszabb. Nándi miatt is ilyesmi történhet, hiszen milyen nyelven kéne még elmondania, hogy ember? Esetleg üzbégül?!
- Én állítólag kisebb koromban nyaltam a falat – ezt talán nem kellett volna megosztania. A férfi talán azt hiheti, hogy falfétise van, ami nem igaz, csak valószínűleg mészhiányos volt. Mondjuk ennyi erővel mehetett is volna, minek annyit mászni meg feküdni… De ne tereljük messzire a szót, épp van egy helyzet, a dráma első felvonása a konfliktus. Itt bontakozik ki az, ami az elkövetkezendő időszakban még várható. Sékszpír se írt még ilyet gyerekek, amilyet ezek fognak alkotni. Tehát a lényeg annyi, hogy Norbi meggyanúsítja az örömapát, hogy valójában nem apa, hanem szerető, ami egyből több bonyodalmat is felvet. Kezdjük azzal, hogy Nándi elfelejt beszélni és helyette dadog. És ez még csak az első, hejhó!
- Ne is tagadd! – még mutatóujjával is tesz pár fenyegető mozdulatot, pusztán a hatás kedvéért. Megvédi ő a csapattársát, ohó, de meg ám! Azt ne higgye itt valaki, hogy csak úgy felszedheti Annát! Na persze ebbe nincs különösebb beleszólása, de ha már lesz valaki, az ne egy fenéktájék helyett állra növesztett farokbajusszal rendelkező egyed legyen. Még akkor sem, ha amúgy jó arc – ne haragudj Nándi, szeretünk, de le kellett szögeznünk a tényeket.
- Ne próbáld terelni a témát, te gaz s csalárd férfiember! – direkt veszi drámaira a figurát, ami már inkább tragikomédiába illő. Két ember nem lehet ennyire hülye és lássunk csodát, immáron bizonyított tény, hogy de, igen. Nem is tudok mit hozzáfűzni, egyszerűen csak úristen. A helyzet csak akkor lesz véglegesen romlott és katasztrofális, mikor megérkezik a vallomás. A lány a lánya. Mármint érted, úgy a lánya, hogy miatta, vagy belőle van. Illetve hát… Jó, nem ragozom, de Norbi számára jelenleg felér egy kínai mondattal az előző. Majdnem szó szerint ejti le az állát a lombosba ott alul, alig jut szóhoz. Úgy tűnik, be kell ruháznia egy újabb szótárra.
- Miért nem ezzel kezdted? – na tessék, és ezek után még a szerencsétlen férfi a hibás, Nándikornis. Nándi, az unikornis. Elképesztő helyzet emberek, a tudósítás egyre fenomenálisabb, a közönség tombol! Akarom mondani… Mi lesz itt még?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=15&post=526702#post526702][b]Szentmihályi Norbert Dávid - 2015.10.02. 20:24[/b][/url]

Most, hogy már oly sok mindenen túl vannak, itt az ideje bulizni. Vége az előző tanévnek, megvan az új vezetőség, Norbi a király, mi kellhet még? Puccba is vágja magát, inget vesz fel, egyszerű fekete csőnadrágot, és igazából ennyiből áll a bulifelszerelése. Megadja a módját. Vehetett volna piros felsőrészt is, de úgy volt vele, hogy róla már kilométerekről kiszúrják, hogy eridonos, nem keltené tovább a ház (rossz) hírét. Így végül egy egyszerű dzsekit a vállára dobva indul meg a kastélyból a vadőrlak felé, ahol amúgy a kecskéjük is van. Állítólag Radúz bá' gondját viseli a meggyötört jószágnak, bár sosem lehet tudni, mi jár egy ilyen haszonállat fejében. Remélhetőleg nem fog patáliát csapni és artikulátlanul mekegni a bulin, különben muszáj lesz megnevelni őt Norbertnek. Mielőtt bárkiben kérdés merülne fel: igen, elkecskegelni vele a napfelkeltébe.
Először lassan, komótosan lépked, hiszen bőven időben van, majd nekikezd a fütyörészésnek, végül a sort a Wake Me Up Before You Go Go című fenomenális dallal zárja, amit jókedvűen dúdol magának. Tudjátok, kell a háttérzene, minden valamirevaló hősnek van egy menő aláfestője, így Gelemb uraság sem maradhat ki a dologból. Már távolról kiszúrja, óh, szíve asszonyát, aki egyes-egyedül ácsorog odakint, várva a megmentő lovagra. Nyilvánvalóan puszta véletlen - és nem az álmodók tevékeny közreműködése -, hogy ekkor pont a fiam érkezik meg, ragyogó mosollyal arcán, nem feledve korábbi kudarcát. És nem adva fel a reményt. Megigazítja magán ingét - mégsem mutatkozhat sihederként a nő előtt -, majd mellé lép és úgy dönt, ma kevésbé lesz rámenős. A felállás tisztázott, az újdonsült HVH tudja, kivel áll szemben.
- Jó estét tanárnő - ohó! Érzitek, ugye? Jól nevelt köszönés, csak semmi Lorcsa néni, semmi egyéb vérlázító mozzanat, csak egy visszafogott, kedves mosoly. Egyértelműen sántít valahol a dolog, mondjuk a jobb és bal lábánál, ami azt jelenti, hogy nem fog sokáig menni. - Hogyhogy Ön még idekint? - persze fejében már megszületett a válasz: belátta, hogy nem tud a fiú nélkül élni, ezért a hűvösben vacogva vár rá, hogy a szerelem fűtse fel megfáradt testét... Meg ahogy azt Norbi elképzeli. Mindenesetre itt a nagy esély, nem szúrhatja el. Most tényleg kettesben vannak és, hacsak nem akar Lorelai elmenekülni, kénytelen lesz Norbert karjaiba omlani. Mily csodás pillanat is vár ránk...!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=15&post=536470#post536470][b]Szentmihályi Norbert Dávid - 2015.10.29. 13:04[/b][/url]

Éppen bőszen udvarolna, mikor Teodor feltűnik a színen, ez pedig enyhén szólva megijeszti. Ha egy rajzolt figura lenne, már csak hűlt cipője maradt volna, így azonban egy igazán férfias "uhh" és ajakbeharapás a reakciója. Ijedős, most mit tegyek vele?
- Valóban nem szép - szúrós szemmel néz a töpörtyűre, aztán meg kétségbeesetten konstatálja, hogy Lorcsához túl sokan jönnek. Mindenki az ő nőjét akarja, ez hallatlan! Mégis, meg kell állnia, hogy mindenkit elrugdaljon tőle, ne feledjük: türelem szerelmet terem. De ha minden igaz, egy nyavalyás randi legalább kifér belőle. És ez a mai este lesz. Mohón integet Radúznak mellesleg és a kviddicses társainak, külön figyelmet szentelve Mariskára, az ő drága terelőangyalára. Hjaj, emlékszik még a budapesti éjszakára, mikor megnézték együtt a Titanicot és - Merlin bocsássa meg - krokodilkönnyeket hullajtottak... Az emlékek, hiába. Aztán épp visszaterelné elkalandozó figyelmét Lorelai bősz asszonyságra, mikor a házvezetőjétől kap egy sípot. Egy sípot emberek. De nem akármilyet, szóval ez nem az a pórnépi változat, ami sípol, de minek. Örömében többször egymásnak üti tenyereit, vagyis tapsol, hogy konkrét legyek, utána pedig a zsebébe mélyeszti az ajándékot, miközben megköszöni. De jó is az Eridon ház tagjának lenni!
És ekkor jön a szikra. Az isteni és megmásíthatatlan szikra. Felcsendül a zene, ó a pezsgő zene, s mi az első dolog, melyet ekkor Norbert cselekszik? Na mi? Lorcsa elé perdül és a kezét nyújtja.
- És most elrabolom pár tánc erejéig - ezek az utolsó szavai, ugyanis nem erőszakosan bár, de igen határozottan megragadja a tanerő kezeit  és elkezdi ropni. Tulajdonképpen akarva-akaratlanul is pörög a szerencsétlen HVH, mert a lendületet Norbi adja. Botlásnak helye nincs, ha mégis megesne az eleste, hát Norbi készségesen kap utána, nehogy földet csókoljon szíve hölgye. Szemtelenül, azonban úriember módjára tartja egyik kezével a nő pracliját, a másikat azonban a csinos derékra csúsztatja, hogy a köztük lévő távolságot még az illendőség határain belül csökkentse. Minden bizonnyal ennek annyira nem fog örülni Lorcsa néni, de mivel a fiam kivételesen nem egy disznó és valóban nem lépi át a tolakodás és rámenősség határát, még akár jól is szórakozhat...