Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Azt hallottam, hogy az évnyitóra itt a diákok még nem az egyenruhájukban érkeznek, hanem egy kicsit kicsípik magukat, főleg ugye a lányok, és afölé húzzáj a talárjukat. Nem akarok kilógni a sorból, főleg, hogy ilyen fontos feladatot is adtak nekem a házvezetőim, így hát felhúzok egy szép és egyszerű fekete ruhát, V alakú nyakkivágással, és csipke borítással. Az ujja háromnegyedes és csak csipkéből áll, remélem nem fog az este felénél viszketni, ahogy a bőrömhöz ér. Van néhány anyag, ami egyáltalán nem bír a bőröm, meg pár, amit ideig - óráig. Ilyenez is. Viszont most nagyon reménykedek. A hajam hullámos, alapjáraton, így azt nem piszkálom, csak feltűzöm, hogy ne lógjon az arcomba.
Apa megint nincs itthon, jellemző, eddig nagyon érdekesen indul ez a mi letelepedésünk. Bár be kell vallanom, féltem attól, hogy komolyan gondolja. Féltem, hogy tényleg ennyi és nem is akar tovább menni, hogy mindig otthon lesz. Egyszerűen nem illik hozzá ez az életmód. Azt se tudom, hogy hozzám illik - e.
Nem nagyon ismerek még senkit, gondolom Ashnek is megvannak a maga barátai, akikkel jön, és zavarni meg nem akarok, így hát egyedül sétálok fel a kastélyba, és egy hatalmas levegőcsere után, belépek a terembe. A diákok már gyülekeznek, és ülnek már jó páran a tanári asztalnál is. Néhány szem rám szegeződik, ami a vélavéremben is betudható, még ha negyedvélaként nem is fejt ki akkora hatást. Valamennyit mégiscsak. Idegesítő és egyben élvezetes, bár inkább az előbbi.
Miközben haladok előre, azért - ha nem is feltűnően - megszemlélem a tanári kar már itt lévő tagjait, és bár a nevüket nem tudom, azt azért igyekszem bevésni az emlékeimbe, hogy a fiatal arcok közül ki az, akit tanáromként kell elfogandon. Nem vagyok jó abban, hogy megállapítsam, ki mennyi idős, így inkább a teremben való helyfoglalása alapján igyekszem megállapítani, hogy egy esetleges beszélgetést hogyan kezdeményezzek vele.
Egészen elől foglalok helyet, ahol még csak pár diák lézeng, nem akarok egyik beszélgetésbe se beletolakodni, de azért remélem azt is, hogy nem én leszek a lány, aki kínjában a mosdóban ebédel majd. Nem akarom, hogy ez az egész egy rossz élmény legyen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Kicsit elveszettnek éreztem magam, ahogy egyre jobban gyűltek az emberek. Kicsit már az az érzésem támadt, hogy én nem is vagyok jelen. Biztos, ami tuti, lopva belepillantottan az ablaküvegbe, amin saját, kissé riadt szemű önmagam tekintett vissza. Aztán valaki eltakarta a képet, egy szép arcú, lila hajú lányzó, olyan, akit megjegyzel magadnak.
- Helló!
Feleltem lelkesen, miközben az igazgató is belekezdett a mondandójába. Én már vele félig találkoztam, épp akkor volt ott ő is, amikor én beiratkoztam, ám hogy miért volt jelen akkor, nem tudtam. Hát ezért. Portnipper professzoron nem láttam a távozás vágyát, na persze nem is ismertem őt annyira. A gondolatot mellőzöm is, helyett inkább a lányt veszem szemügyre, és elég gyorsan megakad a tekintetem a csillogó jelvényen.
- Neked is van?
Ez így elég buta kérdés, olyan, mintha pokélabdából lehetne megszerezni vagy egy helyes edictumos rejtvény megfejtésével. Zavartan előhúztam a saját példányomat, melyet eddig a zsebemben rejtegettem. Fogalmam sem volt róla, hogy fel kell tenni már most. Pedig miért is ne kellene, hiszen pont ez jelzi, hogy prefektusok vagyunk.
- Kicsit új még nekem a rendszer.
Vallom be enyhe pírral, miközben feltűzöm a magam példányát a taláromra. A művelet végén pedig kinyújtom a kezem a lány felé, elvégre illik bemutatkozni neki, nem?
- Révay Franciska Veszna vagyok. A tanév végén érkeztem.
Szó szerint a vizsgaidőszak végén. Addigra már megvoltak a vizsgáim, a papírjaim is, így az ideköltözéssel együtt be is tudtam iratkozni. Lám lám, kezd ez az egész komollyá válni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

- Büntetésből?
Mondjuk így kevésbé csodálkozom azon, hogy én meg teljesen újként lettem az. Ash meg… na az egy külön vicc, hogy ő is prefektus. Amikor a múltkor mondta, nagyon kinevettem, aztán ő is engem. Vajon a többi házban is így válogatják össze az embereket, akik aztán diáktársaik vezetői lesznek? Mert akkor nem mondom, elég érdekes egy iskola ez.
- Remélem, bár még elég fura, hogy ez nálam van.
Viszont, ha a lány feltette, akkor engedelmesen én is követem a példáját, mert ezek szerint akkor ma este már kezdődik is a hivatás. Mondjuk logikus, elkezdődött az új tanév. Azt hiszem ezerszer inkább mennék vissza a gazdasági irodába beiratkozni vagy apával fellépni, mint prefektusként tevékenykedni. Nem hiszem el, hogy engem erre rá tudtak venni! Viszont fő az optimizmus, háromból két prefektustársamról már tudom, hogy jó fej.
- Tetszik a Stefi.
Volt Stefi babám, szóval van mihez kapcsolnom, bár annak egyszerű barna haja volt, nem ilyen színes. De a lány nagyon vagány és nagyon tetszik, hogy bátran visel extrém színeket is. Imádom. Tudom, hogy nagyon jóban leszünk. Ez ilyen ösztönös megérzés, és eddig sosem tévedtem. Igaz az időm nagy részét felnőttekkel töltöttem, de a saját korosztályom is mennie kell, itt az ideje.
- Igazság szerint tavaly még a American National Institute of Witchcraft and Wizardy-ba jártam, ott fejeztem be az ötödévet, magántanulóként. Apukám akkoriban ott dolgozott, és az oregoni intézmény nem volt messze, így a vizsgákra el tudtam menni. De amint levizsgáztam, ide költöztünk, mert itt folytatta a karrierjét. Akkoriban még vizsgaidőszak volt, így találkoztam pár emberrel, meg a régi és az új házvezetővel. A gazdasági igazgatóval, akiről nem is tudtam, hogy ő a Levita házvezetője…
Én meg egyből úgy kezdtem, hogy lehet, hogy házat váltanék, na szép, biztos beloptam magam a szívébe.
- Meg a tanulmányi osztályossal. Érdekes nő.
A nagyon sok rózsaszín és a sok becézés maradt meg belőle, de az élénken.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

- Ez érdekes, viszont azt hiszem, tényleg menni fog. Igazából vannak részei, amik nagyon érdekelnek, például az éjszakai járőrözés.
Bár valójában a faluban lakok, amikor Béres úrnál jártam, akkor kértem kollégiumi elhelyezést is, így van egy ágyam itt fent is. Ez így jobb is. Sok órám van későn vagy korán, és olyankor nem biztos, hogy megvonnék magamtól egy plusz óra alvást vagy éppen csak nem mennék haza szürkületkor. Az út maga nem rossz a falu és az iskola között, mégis van egy szakasza, nem sokkal a falu előtt, de még lejtőn/emelkedőn van, és be kell vallanom, eléggé para az a rész, nem szívesen megyek arra. Természetesen a másik megoldás meg az erdőn vezet át, és elég egy rossz fordulat, és betévedhetek a kentaurok közé, vagy ha félrelépek, akkor pápá boka meg suli és heló fekvés. Na nem, egész biztos, hogy azt nem vállalom be.
- Igazából volt rosszabb, csak annak jobban hangzik a neve.
Mondjuk sehol se töltöttem sokat, de ahhoz pont elég volt, hogy a tanárok véleményt formáljanak rólam. Voltam minden. Apuci kicsi lánya, Híres poronty, vélagyerek, minden. Nem igazán szerettem ezeket az elítéléseket, de be kell vallanom, néha én is túl hamar megítélek másokat, és utána rosszul is érzem magam, főleg, ha később jóban leszünk. Az az egyik legkellemetlenebb dolog.
- Öööö, van. Egy nagyon szép, nagyon érdekes szőke nő. Egy ajtón kell hozzá bemenni a gazdasági irodából. Doktor ööö Körmendi, vagy valami ilyesmi.
Bevallom, nem figyeltem a nevére, inkább a stílusa kötött le. Elképzeltem, ahogy ott ül az orvosin, mindenki butuska szőkének nézi, de igazából nem az. Igazából hasonlónak érzem magamhoz. A kinézetem miatt engem is sokan kritizáltak, főleg mivel nem tudták, hogy a „véremhez jár” a tény, hogy így nézek ki. Viszont már nem is foglalkozom ezzel. Gyerekként persze nagyon fájt, nagyon sokszor sírtam miatta, de most, hogy már inkább fiatal felnőttnek tartom magam, most már megtanultam a vállvonás csodás mesterségét.
- Az szuper lenne, akkor elleshetnék fogásokat is.
Ő igen, ez nagyon tetszik, és remélem, hogy nem csak úgy mondja, mert most nagyon fellelkesített. Persze nem első éjszaka kezdeném a dolgot, de szívesen belefognék mondjuk az első hét végén vagy a következő elején. Addigra már nagyjából mindenki lenyugszik, gondolom.
- Mit érdemes tudni a tanárokról meg a többiekről?
Kérdezem egy szusszanásnyi pillanat után, mert ez a téma nagyon érdekel, és eddig nem volt senki, akitől megkérdezzem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

A mai naphoz aztán úgy semmi kedvem nem volt. Hiába fogadtam meg este, hogy ma bemegyek az óráimra, hogy időben kelek, és rendesen reggelizek, és minden jó lesz, valahogy nem sikerült. Csak feküdtem az ágyamban, élveztem a csendet, és pihentem. Mostanában sokat fekszem, és alszom. Régebben ez nem volt rám jellemző, és nem is nagyon tetszik, hogy ilyen szinten kimerült vagyok. Talán az iskolába járás rendszeressége, talán az, hogy túl sokat vagyok egyedül. Már három napja vége a téli szünetnek, én viszont utoljára tavaly voltam iskolában. Azt hiszem egy kicsit össze kéne szednem magam.
Nem akarok kikelni az ágyból, ám amikor mozgást hallok lent, mégis megteszem. Egy rózsaszín - fehér kockás plédet magam köré fonva lépek ki a szobámból. Kócos vagyok, a bőröm sápadt, a szemeim szinte világítanak. Éhes vagyok, és fáradt. Hangokat hallok, és bár nem hiszem, mégis reménykedek, hogy apa az, hogy hazatért végre.
- Szia.
A lépcső alján állok meg, nézem, ahogy tevékenykedik. Nincs munkához öltözve, és nem is néz úgy ki, mint aki el akarna menni. Bátortalanul reménykedni kezd a lelkem, hogy akkor ma csinálunk valamit közösen, lelépem az utolsó lépcsőfokot is, közelebb sétálok hozzá, és mint kiskölyökként, úgy ölelem át, csak most nem a derekát, hanem a mellkasát. Megnőttem az évek során, de attól még nagyobb szükségem van az apai szeretetre, mint azt akár csak sejteni lehet. Hiába állok meg a lábamon, mégis gyengének érzem magam, ha ő mellettem van.
- Menjünk el a cukrászdába!
Kérlelem gyermeki könyörgéssel, és amikor felpillantok rá, még a tekintetem is azt sugallja, hogy ennél nincs is jobb ötlet a világon. Valahogy így sikerül rávennem, annak fejében persze, ha fél órán belül el is indulunk. Nyomok egy puszit az arcára, majd hihetetlen tempóban távozok vissza fel, hogy pontosan huszonegy perc, harmincnyolc másodperccel később újra lent álljak, teljes harci díszben, és alig nyolc perccel később már itt is legyünk.
- Szeretnék kérni egy habos kakaót, egy szelet csokis málnatortát, egy szelet epres sajttortát, egy augurey könnyet, vagy inkább kettőt, egy karamellás vulkánsütit, egy olyan rizses sütit, áfonyásat, egy kókuszkockát és egy pohár gyümölcsös limonádét.
Szegény lány, aki felírja a rendelésemet, látom, hogy nem nagyon hisz nekem, de ez még csak a kezdet, itt nem állok meg, jön még majd hozzá pár dolog. Most egyelőre csak egy mosolyt küldök még, mielőtt nekiállna apa rendelését felvenni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

- Min gondolkozol?
Kérdezem, mert érzem, hogy figyel, pedig csak a vászon szalvétát helyeztem az ölembe. Nem mintha oka lenne, de ezzel is hagytam magamnak legalább három másodpercet, mielőtt fel kellett volna néznem rá. A kérdése nem lepett meg, ajkaim önkéntelenül is apró mosolyra húzódtak a kérdésével kapcsolatban.
- Én is ezt akartam kérdezni. Pocsékul festesz.
Nem mintha én jobban néznék ki, vagyis de, sokkal szebb vagyok, mint ő, de sokkal fiatalabb is, meg lány is, és szerencsére nem örököltem az orrát. Anyára hasonlítok, pontosabban az ő családjára, és nem tudom, hogy ez apának mennyire jó, elvégre nem volt éppen a kedves emlékei között a házassága, melyből én maradtam örökül. Persze jóban van Zójával is, de az azért más. A hajam is azért festem, mert így nem hasonlítok annyira, az eredeti hajszínemmel szinte összetéveszthetőek vagyunk.
- Azt hiszem, most vált reálissá, hogy tényleg egy fix helyen élek, és ez egy kicsit megviselt. Furcsa. Mármint jó, de mégsem, és rossz, de mégsem. Bonyolult. Jól érzem magam, jó, hogy a dolgaimnak van fix helyük, hogy egy berendezett házban élek, hogy minden állandó. Ugyanakkor mégis ijesztő, hogy minden állandó, és nem jön valami, ami miatt tovább állunk.
A rendelésem egyik fele, és apa teljes rendelése megérkezik, majd egy másik pincér hozza az enyém másik felét. Nem is rendeltem sokat. Van még egy – két dolog, amit szívesen magamba tömnék. Azt hiszem cukorhiánnyal küszködök, elég rendesen. A varázssütit veszem először magamhoz, egy kicsit megkocogtatom, mire pukkan egyet, és egész magasra, a fejem magasságába emelkedik a karamella, majd kecsesmozdulattal hullik alá, úgy, hogy még csak véletlenül se csöppenjen ki, ám a süteményt bevonja, és nyúlós állagúra szilárdul.
- Sosem ment még ilyen magasra!
Lelkesedek a látványon, hiszen eddig mindig csak az államig ment, most viszont fel kellett emelnem a fejem, hogy rendesen lássam. Mint egy kisgyerek, aki először lát tűzijátékot.
- Persze te elmehetsz, és tudom, hogy én is elmehetnék, hogy bármikor mehetnénk, mégsem akarok, és azt hiszem ez az, ami megriaszt. Félek, hogy egy nap már nem leszünk ott egymásnak. Nem akarom, hogy ne legyünk ott.
Jó érzés kimondani, kicsit még meg is könnyebbülök. Eddig magamba tartottam a dolgot, nem is nagyon volt kinek elmondanom, most viszont itt a lehetőség, és ezt bizony jól ki is használtam. Bekapok egy falatot, de a tekintetem most a másik felet kutatja.
- Na és te? Miért tűnik úgy, mintha a világ terhét vinnéd a hátadon?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

- Hát persze, hogy semmi sem megy rendben.
Felelem kuncogva. Rendben, ugyan már, azok nem mi lennénk, ha minden olyan nagyon rendben menne. Hiszen nálunk mindig van valami fennakadás, valami probléma, de általában csak nevetünk rajta, aztán pedig szépen továbblépünk, mert úgyis eszünkbe jut valami, amivel megoldhatnánk a dolgot. Most azonban olyan, mintha más lenne a helyzet, mintha tényleg pácban lennénk, egy sűrű, ragacsos fajtában, ami nem akar minket elengedni.
- Az aggodalom nem létező problémákat szül és nagyít fel. Jobb lenne, ha nem aggodalmaskodnál. Különben is, árt a szépségednek.
Szúrom oda még az utolsó mondatot csípősen. Imádom az apámat, bármit meg tennék érte, de be kell vallanom, hihetetlenül örültem annak, hogy nem az ő orrát örököltem. Valószínűleg akkor nem csak a magántanulósággal kellett volna megküzdenem, hanem a gonosz gyerekek zaklatásával is, és akkor valószínűleg elbujdostam volna. Viszont imádom őt, és a szívem szakad meg, hogy ilyen szomorúnak látom, és érzem is rajta, hogy valami nincs rendbe vele.
- Tudom.
Bólintok is hozzá, miközben a sütimbe mélyesztem a villám, utolsó leheletével még egy kisebb adagot kiküld, de olyan későt már, hogy felfelé menet megkeményedik, így nevetve letöröm csak, és apa felé nyújtom, hátha szeretne egy falatot ő így. Rágni nem nagyon lehet, de ha az ember ráteszi a nyelvére, akkor egy pillanat alatt szétolvad a szájában, és kellemes, egyáltalán nem zavaró ízt hagy maga után.
- A munka az életed, szóval az első kettő kizárt, hogy ilyen bússá tenne, maximum ha bezárnának minden színházat, vagy eltiltanának a munkádtól. Jaj ugye nem? Nem tiltottak el, ugye? Nem bántottál meg senkit annyira, hogy ezért kinyírja magát, a megtalált búcsúlevélben pedig téged okoljon érte? Tudod, hogy vannak gyenge idegekkel rendelkező emberek, ugye?
Apa nem olyan, aki ezt nagyon figyelembe venné, de azért az túlzás lenne, ha ezt valaki tényleg megtenné, bár nem kizárt, hogy megteszi. Az embereknek tényleg vannak olyan napjaik, amire már csak egy jó kis odamondást kell beszúrni, és az ember máris összeroppan. De csak nem történt meg.
- Szívügyek? Cseréljünk! Én szenvedek a szívügyek miatt, te meg szenvedhetsz mire kitalálod a szárkányszívizomhúr eltávolításának tizenegy praktikus lehetőségét. Nem is tudtam, hogy van kettő, erre közlik, hogy tizenegy is. Borzalom.
Látványosan megforgatom a szemem, majd egy falattal lesz gazdagabb előbb a szám, aztán a pocakom. Azért fogy ez a süteményhalom, nem kell félteni.
- Szép mentés. Gyors volt, most már egészen megvagyok vele. Olyan négy egééész hat az átlagom átszámítva. Talán az év végi vizsgákkal felmegy minden kiválóra. A rendes szülők ilyenkor ám megjutalmazzák a gyermeküket.
Jelentem ki pofátlan magabiztossággal, tekintve, hogy előttem kisebb vagyon hever.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Szinte bepusztítottam a csodálatos karamellás álom felét, majd pillanatok alatt a másikat is, persze illedelmes nőies mozdulatokkal, de ha sütiről van szó, képes vagyok nagyon gyorsan befalni az egészet, mielőtt még valaki el akarná enni előlem. Na persze nem tartom valószínűnek, hogy apa éppenséggel olyan lenne, vagy, hogy egyáltalán megtenné –e, hiszen tudja, olyan vagyok, mint Joey a Jóbarátokból, csak éppen itt a Veszna nem ad a sütijéből eset áll fenn. Magam elé húzom a következőt, és egy nagyobb falaton nyammogok, közeben apámat, és a remegő kezét figyelem.
- Ez a sok édesség … tudod… ez ellensúlyozza a keserű gyerekkoromat.
Felelem szemtelenül, figyelve, hogy legalább egy kicsit elmosolyodjon. Be kell vallanom, még magamnak is félve, de sosem aggódtam érte annyira, mint most, pedig az életünkben voltak már vészterhes idők, és ő mégis olyan szintű szeretettel és gondoskodással nevelt fel, amivel sok két szülős ember sem találkozik. A gyerekkorom – onnantól, hogy végleg apával maradhattam – nem volt keserű. Emlékszem az érzésre, ha konkrét emlékképeim nincsenek is, de emlékszem rá, hogy sokszor voltam szomorú, és sokszor sírtam, mert a szüleim veszekedtek. Emlékszem, hogy féltem, és magányos voltam, maga az érzés megvan, a sok negatívum, és igen, életem első érzései negatívak, amit nem lenne szabad egy kisgyereknek éreznie, ám mégis, eljött a pont, amikor mindez átfordult valami másba, valami pozitívba. Amikor megkérdezték, hogy el akarok – e vele menni, és én azt mondtam, hogy semmi másra nem vágyom ennél jobban, és elengedtek. Nehéz időszakok, kilátástalan időszakok, és most, most érzem, hogy mélyebb a gödör, mint eddig.
- Talán kezdjük ezzel.
Vetem fel a javaslatot, miközben le se véve róla a tekintetem, belenyúlok a mellettem pihenő táskába, és egy doboz cigit, valamint öngyújtót veszek elő. Bontatlan, kábé tíz éves korom óta mindig van a táskámban egy – két doboz végszükség esetére. Ha mondjuk út közben fogyna el. Most pedig, a remegés azt mutatja, hogy napok óta nem jutott a szervezetébe nikotin. Nem akarom, hogy az apám leépüljön, főleg nem olyan miatt, amit hiszem, hogy meg lehet oldani.
- Tegyünk egy próbát.
Puff neki, már két sütit meggyilkoltam. A habos kakaómból egy nagyot kortyolok, csinos kis bajuszt hagy a hab, amit egy ügyes mozdulattal eltüntet a nyelvem. Imádom a habos kakaót, de nem lehet kulturáltan inni, képtelenség.
- Mennyire? Két sajtos rolónyira. Na jó, inkább legyen négy. Piszkosul éhes vagyok.
Lehet, hogy rendes kaját kellene ennem, még a végén elterjed az a nevetséges pletyka, hogy terhes vagyok. Pedig ennek az esélye, nos kisebb, mint Szűz Máriánál.
- Szóval szívügy. Biztos, hogy a szívügy az, ami ezt az emberi roncsot legyártotta nekünk.
Nem finomkodom vele, amiért nagy valószínűség szerint újra megkapom majd az a szép kis apai bemutatást, amire már az előbb is csak a nyelvemet öltöttem.  
- Ez a mostani komoly, és váratlan. Egy lappangó érzés felerősödése, egy mondat vagy egy tett, egy gondolat … hm, valamelyik hihetetlenül féltékennyé tett. A féltékenység pedig ráébresztett arra, hogy többet is érzel, mint amennyit valaha is beismertél magadnak. Önostorozásba kezdtél, nem dolgozol, nem dohányzol, amiből az következik, hogy egy régóta meglévő kapcsolatodban állt be érzelmi változás, te pedig rettegsz, hogy elveszíted a másikat, ha ez kiderül. Nos, milyen vagyok, Dr. Watson?
Az ujjaimat egymásnak támasztva nézek apámra, titkon remélve, hogy ha el is találtam, hogy mi a baja, nem kap azonnal szívrohamot, amiért már tudom, amit titkol. Nyitott könyv vagy édesapa, nyitott könyv.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Sam

Az új fogadalmam szerint csak akkor találkozhatok Ash-sel, ha végeztem a tanulással. Nem előtte, nem alatta, csak és kizárólag utána. Egyrészt, mert maximalista és rengeteget tanul, másrészt meg, mert ha ott van, akkor nem tudok rendesen koncentrálni, és ha én nem tudok koncentrálni, akkor zavarni kezdem őt, és bár nem mondja, tudom, hogy zavarja. Így annak érdekében, hogy minden vizsgája kiváló legyen, engedem, hogy most az első számú szerelmével, a tankönyvkészletével randizzon. Nekem még nincs kiírva minden vizsgaidőpontom, így még csak tanulgatok,  próbálok rákészülni arra, hogy beüljek megírni a vizsgákat. Állítólag a hoppanálás kegyetlen. Szomorú gondolat, mert szeretném, ha jól menne, utálok ugyanis hopp - porral utazni, folyton piszkos leszek és hányingerem lesz tőle. Az LLG jegyzeteimmel érkezek meg a tanulószobába, ahol meglepő módon nincs más, csak egy lány. Pedig azt hittem, ilyenkor tömve lesz.
- Szia, Révay Franciska vagyok, Franci. Örülök, hogy megismertelek, Sam.
Köszönök neki én is vidáman, majd lepakolva a cuccaimat a könyvespolchoz lépek, hogy keressek pár használható könyvet a témában. Mondták, hogy van itt bent egy sárga borítójú könyv, amiben hasznos jegyzetek is találhatóak, olyanok, amiket évek során diákok jegyeztek fel és tökéletesítettek, azért, hogy segítsék egymást.
- Áh, megvagy!
Mosolyodom el szélesen, és levéve a polcról őt és még két társát, sétálok vissza az asztalhoz, ahol a többi cuccomat hagytam. Nem sok kedvem van hozzá, de hát azért teszem, hogy ne bukjak, mert még a végén Mr. Everett gáznak gondol és szakít velem.
- Mit tanulsz?
Érdeklődöm, mert pont ennyi kedvem van tanulni. Szívesebben ismerkedek, hiszen tényleg ráérek még, sok nap van vissza addig, hogy azt mondják, elfogyott minden lehetőségem a vizsgázásra. Remélem őt sem zavarja, hogy inkább hozzá beszélek, mint, hogy tanulnék.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

- Az átváltoztatástan nekem se ment könnyen. Eddig magántanuló voltam, mert sokat költöztünk, nyáron mindig a legjobb barátom segített nekem.
Ash minden nyáron igyekezett lehozni a lemaradásomat és rám pakolni annyi tudást, ami alkalmassá tett a következő évfolyam elvégzésére, persze nyáron ment a dolog, jó tanárom volt, na meg persze türelmes is, és szerintem élvezte, hogy kiskorúként varázsolhat a szünetekben.
- Legendás Lények Gondozása. Tele van jegyzetekkel, amiket diákok írtak. Vizsgatapasztalatokkal, gyakran visszatérő kérdésekkel. Nagyon hasznos, állítólag ha ezt elolvassa az ember, sokkal nagyobb eséllyel megy át jó jegyekkel. A párom, ő egy nagyon okos fiú, nagyon sokat tanul és nem szeretném, ha butának tartana. Mármint nem fog, mert kiskorunk óta ismerjük egymást, csak nem szeretném, ha leégetném. Érted?
Nem szeretem csak úgy terhelni az embereket a problémáimmal, nem is szoktam, de most még olyan vékony jégen lépegetünk, hogy félek, nehogy valami apróság miatt beszakadjon. Elég sok minden van, ami necces körülöttünk, és hát ez most eléggé ki is visz az észből. Közben meg itt van a vizsgaidőszak is. Rossz az időzítés, ha viszont még mindig csak topognánk, lehet, hogy a visszatartott érzéseim miatt felrobbannék.
- Óóó, még nem? Pedig hasznos. A polcokon van nagyon sok könyv, amiben hasznos infók vannak hagyva, hogy milyen a tanár, vagy mi az, amit mindenképpen tudj a vizsgán. Érdemes egyszer időt szánni rá, és átnézni a polcokat, mert nagyon sok minden van itt, ami megkönnyíti a dolgod.
Kinyitom random a könyvet, és szélesen elmosolyodok.
- Látod? Ez itt általános ismertető a puffskeinekről, de itt nagyon sok mindenki hozzáírt olyanokat, amik nincsenek benne a tankönyvbe.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Vadőrlak és környéke

Egyszerűen kikészítenek a vizsgák, de olyan rendesen, hogy nagyon. Idegbajt kapok minden egyes reggel, és igazából nem értem, hogy miért. Azt hiszem, túlságosan is meg akarok felelni mindenkinek. Apának is, bár nincs rá szükség, Ashnek is, bár szerintem akkor se utálna, ha mindenből épp csak átrúgdosnának, és hát akkor ott vagyok én magam is, aki meg addig jobban teljesített, amíg folyton költözött, most pedig úgy néz ki, hogy a saját elméletem dől meg azzal, hogy majd akkor minden jobb lesz, ha egy helyben vagyok, órákra járok és tanulok. Valószínűleg az a baj, hogy itt most nem csak a lényeget ismerem meg, hanem egy csomó feleslegességet is, és nem tudok jól szelektálni, az agyam viszont nem hajlandó többet befogadni, mint amennyit tényleg szükséges. Ezt hívják úgy, hogy kellemetlen.
Viszont, ügyes kislány módjára, ahelyett, hogy szenvednék otthon, vagy nézném azt, ahogy Ash tanul - igen, volt egy ilyen próbálkozásom, de három perc után rájöttem, hogy ez nem jó gondolat, mert csak bosszantom -, inkább eljöttem tőle, és nem is nagyon mertem a közelébe menni, találtam más elfoglaltságok. Vége lehetne ennek a vizsgaidőszaknak, mert a kapcsolatom kezdeti szakaszban van ezzel a fiúval, én pedig nagyon, de nagyon szeretem őt, és szeretném, hogy boldog legyen velem. De tudom, hogy mennyire maximalista, és nem akarom gátolni ebben.
A gondolatra sóhajtok párat, miközben a kezemben tartott vödörből néhány finomságot dobok a kerítés másik oldalán lévő lényeknek. Ők azok, akiket Olive néni meg szokott nekünk mutatni, én pedig örömmel vállaltam, hogy segítek etetni, meg a gondozásukban is részt veszek. Csak végre kéne találnom egy vizsgaidőpontot, ahol megmutathatom a tehetségemet. Ja... kellene. Addig viszont marad a békés etetés.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Vadőrlak és környéke

Szóval ott tartottunk, hogy eteti az állatokat békésen, amikor belép a képbe egy furcsa fiú, először nem is tudom hova tenni, másodszor viszont úgy vagyok vele, hogy biztos nem furcsa, csak más, mint akikkel eddig összefutottam, hiszen annyi sok ember van, olyan sok személyiséggel, hogy csak na. Biztos ez is egy újabb, érdekes ismeretség lesz. Ami nem rossz, szeretek új és érdekes embereket megismerni, elvégre egy olyan apával, mint az enyém, elég szomorú lenne, ha nem ilyen lennék.
- Szia, Révay Franciska vagyok.
A szemöldök emelgetést figyelmen kívül hagyom, mert tudom, hogy ez csak valami vagánykodás, a fiúk ezt csinálják. Viccelődnek és játsszák az eszüket a lányok előtt, de nem gondolják ám komolyan, csak szeretnek vicceskedni meg vagánykodni. Mondjuk Ash pont nem ilyen, de nem is baj, nem szeretném, ha ilyen lenne.
- Én se téged. Hányadikos vagy?
Annyi lehet, mint én, talán másik házba jár és nincsenek közös óráink, ez lehet a titok nyitja. Meg azért valljuk be, elég sokan vagyunk ebben az iskolában ahhoz, hogy néha csak arctalan tömegnek tűnjünk. Én amúgy se nagyon törekszem arra, hogy kitörjek, a vélavérem ezt elintézi helyettem, még akkor is, ha minden erőmmel küzdök ellene. Sokkal macerásabb, mint beletöürődni, hogy ez van, ezt kell szeretni.
- A házunk viszont ugyanaz, ahogy látom.
Ő mondjuk nincs talárban, nem szereti annyira, de ott van a táskájára terítve, szépen, frissen vasalt állapotban. Nagyon ad a megjelenésére, és vizsgaidőszakban nem is kötelező egyenruhába lenni, így ezt kihasználva egy fekete csőnadrágot, barackszínű hosszított felsőt és horgolt, hosszú, fekete kardigánt visel.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

- Én furcsa, de azt tapasztalom, hogy valahogy sokkal jobban haladtam magántanulóként. Azt hiszem itt sok minden elvonja a figyelmemet. Persze nagyon örülök, hogy a kortársaim között lehetek, de valahogy nem minden olyan, mint, ahogy azt elképzeltem. Apukám színész, és ezért elég sokat költöztünk, mindig másfele vitt minket az élet.
Én vagyok szerintem az egyik rekorder azok között, akik több iskolában járták az alapképzést. Én magam több helyen voltam tanuló, mint ahogy évig az alapképzés tartott. Viszont megérte, mert nagyon sok tájat láttam és nagyon sok kultúrát tapasztaltam, emellett nagyon sok tanárral találkoztam, így már tudom, hogy miként kezeljem a zűrösebb helyzeteket is. Szóval öröm az ürömben, ahogy mondani szokták.
- Nem, vagyis gondolom, hogy nem. Csak ő a legjobb barátom is, tudod? Már egészen kicsi korunk óta. Mindig csodáltam őt. A kitartását és a szorgalmát. Most is, hogy mennyire oda koncentrál a kiváló vizsgáira. Én meg elég linknek érzem magam mellette, mert tanulok, de nem ilyen beleéléssel.
Ash szerintem akkor sem tagadna le, ha épp csak bukdácsolnék. A mi kapcsolatunk különleges, tudom, hogy az, mert amíg nem mondtam ki, addig olyan volt a pocimban meg a torkomban az érzés, mintha valaki folyton ütne és fojtogatna, most meg, mióta már tudja, hogy nem csak a barátomnak tartom, olyan vagyok, mint akit tényleg a föld felett két méterrel tartanak a pillangók.
- Amúgy nyugodj meg, én is béna vagyok a szerelemhez. Ez az első kapcsolatom, pedig lassan húsz leszek, szóval fogalmam sincs, hogy jól csinálok -e bármit is.
Pedig jó lenne tudni nagyon, mert nagyon szeretem ezt a fiút, és mindent meg akarok tenni, hogy boldog legyen mellettem.
- Igen. Pár könyvbe már írtam én is. Alapvetően utálom, ha a könyvek össze vannak firkálva, de itt minden betű a jó ügyet szolgálja. Szerintem sokkal érdemesebb innen tanulni, mert ezekbe a könyvekbe olyanok is benne vannak, amiket nem adnak le órán, de ha a vizsgádba beleírod, sokkal okosabbnak tűnsz.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Vadőrlak és környéke

A kézcsók önmagában egy nagyon hízelgő tett, azonban jobban örültem volna, ha a szép pillanatot nem egy nyáltenger koronázza meg. Ahogy elhúzom a kezem, igyekszem minél feltűnésmentesebben beletörölni a ruhámba, nem mintha jobb lenne, hogy a ruhám nyálas, mert bár nem érzem, a tudat azért megvan, de hát a ruhám meg annyi mindenhez hozzáér, hogy csak na, így, ha hazamegyek, úgyis leveszem.
- Én is voltam Griffendéles, bár nem sokáig, sokszor költöztünk. De jól néz ki.
Azt inkább nem teszem hozzá, hogy nekem is van egy ilyenem, mert nem szeretnék hasonló beállással pózolni, meg aztán nem nagyon érzem úgy, hogy ennél a fiúnál bármimet is ki kellene nyomnom. Persze a belém nevelt szép tartáson nem tudok rontani, ösztönösen kihúzom magam, amit a színházakban töltött élet eredményezett. Mindig tanítgattak, mint valami hercegnőt.
- Én hatodéves vagyok, de nem úszom meg a vizsgázást.
Pedig én is újnak számítok, de szegény srác elég rossz géneket örökölhetett, mert tizenhat évesen úgy néz ki, mint aki elmúlt húsz is. Az élet elég kegyetlen tud lenni. Én például az eredeti hajszínemmel úgy nézek ki mind anyám. El se lehet képzelni, milyen éles váltás a kettő, de mivel apa és anyám elég csúnyán váltak el, nagyon nem akarok rá hasonlítani, ezért inkább bevetem minden tudományomat, hogy a hajfestés mellett sminkkel is tompítsam a problémát. A szépségnél érzem, hogy ebből még elég nagy baj is lehet, és bár nem tűnik olyan rossz arcnak, azért minden elképzelhetőre felkészülök magamban. Apa mindig azt tanította, hogy ne bízzak semmit se a véletlenre.
- Nem, vagyis leginkább a vizsgák elől. De lassan túl kell esnem rajtuk, mert a szünetben szeretnék a párommal lenni.
Először nem akartam szóba hozni Asht, mert komolyan, mindig szóba kerül mostanába, de úgy érzem, jobb ha letisztázzuk, hogy nekem ő van és kész.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Alapvetően életképes vagyok. Esküszöm. De komolyan, a héten a harmadik egyenruhám megy tönkre. Az elsőt leköpte a bemutatott állat LLG-n, a másodikat valahogy leettem egy kis foltba szederlekvárral, és hiába tettem be a szennyestartóba, Mimi kiszagolta, kirángatta és jól széttépte, olyan kicsi darabokra, hogy inkább a szemetesbe dobtam, mert játékbabának is illetlen öltözetnek számítanának a cafatok. A harmadik pedig most történt, éppen csak egy pillanatra nem figyeltem oda, és a bájitalom egyik hozzávalója rácseppent a blúzomra, két nagy lyukat égetve hastájékra. Persze Felagund a maga kedves stílusában még hozzáalázott.
Szóval most jobb ötlet híján annyit tudtam csinálni, hogy a leégett részt levágtam, a szoknyámat pedig feljebb húztam, hogy eltakarjam a lyukat. Alig lázadónak néztem ki a sok térdszoknyás lány között, ahogy én minden lépésnél kivillantottam a combjaimat is. Mert amúgy ez orvosolható pálcával, ha valaki elhozza a pálcáját, és nem hagyja az éjjeliszekrényén, mert pont oda való. Remélem, mire hazaérek, Mimi azt is megrágja, és akkor vehetek másikat. Morcosan csörtetek be a nagyterembe, éhes vagyok, és kollektíve elegem van az egészből, főleg amikor a rellonos asztalnál még utánam is fütyülnek. Remélem pontlevonás is lesz a vége, mert ízlésesen mind a két középső ujjamat felmutattam nekik, és ezzel együtt a tanári karnak is. Nem is nézem, hogy hova, csak valahova levágódok, és inkább a gyümölcslevesre koncentrálok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Ha a nézéssel ölni lehetne, életem valószínűleges szerelme már bizony nem csak, hogy halott lenne, de olyan lenne, mint egy kis porszem, mert még háromszor ölném meg, pedig nem akart ám nekem rosszat, csak nem a jó napomon talált meg.
- Nem akarok beszélni róla.
Jaaaj, nem olyan nincs egy nőnél, hogy nem akar beszélni róla. Ezt még én is tudom, csak előbb egy percet kérek, mert különben leüvöltöm szép szőke hercegemet a székéről, pedig ő aztán nem tehet semmiről.
- Leégettem magamról a felsőmet bájitaltanon.
Jó ez egy kicsit dráma királynősen hangzott, főleg a nagy sóhajtással, és főleg azzal, hogy még mindig rajtam van a felsőm, épp csak nem az egész, de azért nem történt katasztrófa.
- Felagund meg még hangosan meg is jegyezte, és olyan önelégült volt a mosolya, hogy azt hittem megverem. Azóta meg füttyögnek utánam, ráadásul reptanom lesz. A szoknyámat a nyakamba húztam, hogy ne legyen kint a hasam, de ha így megyek reptanra, ott is ki fognak csinálni. Ez nem az én hetem.
Pedig ez egy rövid hét, és a hét első fél napján vagyunk csak túl. De akkor is ki vagyok akadva.
- Ne haragudj, nem is kérdeztem meg, hogy milyen napod van.
Próbálom a hisztériát legyűrni, de nem olyan könnyű. Fogalmam sincs, hogy mi lelt, de Ash jelenléte legalább egy kicsit arra kényszerít, hogy ne bőgjem le a szemfestékemet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

- Az.
Ezzel nem nagyon tudok tiltakozni. Elegem volt a mai napból rendesen. Szívem szerint hazamentem volna, beültem volna egy jó nagy kád forró vízbe, és csak lebegtem volna a semmibe. Eleve nem szeretem a nyomott időt, állítólag itt még havazhat is, mert magasan vagyunk. Alig várom, komolyan. Már elővettem a tavaszi és nyári ruháimat, most majd kirángathatom megint a télieket. De legalább akkor már annyi hó essen, hogy lehessen hóembert építeni.
- Nathaniel!
Szidom le egyből, vagy nem is szidás ez, inkább csak megbotránkozás. Ő pletykálkodik. Hát ez valami hihetetlen. Viszont szerencsére a másik itt ülőt elküldte, így csak ketten ülünk, ezért hát egy kicsit közelebb hajolok és pillogok rá.
- Negyedéves? Éppen csak nagykorú? De hát ő már öreg, nem? Vagyis mennyi lehet, harmincon felett biztos.
Kedvelem a kviddicset, jártam kint pár meccsen is, de annyira sosem érdekelt, hogy posztert gyűjtsek, kártyákat, vagy, hogy tudjam az életkorukat. Épp csak a játékot néztem. Tudom, bennem van a hiba.
- Ki a barátnője?
A negyedévesekből csak pár ember van meg. Kováts Marci, mert nagyon tetszik a hajszíne, Czettner Maja, mert annyira cukinak néz ki, hogy szerintem ő rendesen is egy kis cukorvirág meg Emma Weißling, mert ő meg olyan különlegesen néz ki, legalábbis számomra. De hogy rajtuk kívül is vannak negyedikesek...hát biztos. Végül is, a sulit fenn kell tartani.
- De ha van barátnője, akkor miért kezdene mással?
Életem első kapcsolatában vagyok. Igen, az elsőben és igen, egy olyan sráccal, akinek a lélegzetvételéből tudom, hogy milyen hangulata van, szóval azt is tudom, hogy nem csalna meg, ezért ilyen téren eléggé naiv vagyok.
- De legalább finom a leves.
Merítek magamnak hozzá még egy kicsit úgy, hogy inkább csak gyümölcsök legyenek, majd gyorsan be is kanalazok egy adagot.
- Ha hazamennék, már nem jönnék vissza. Egyedül meg elég uncsi lenne lógni. Köhömm.
Vigyorgok rá szélesen. Végül is, napközben van, otthon nincs senki. Apáink dolgoznak, Lili fejét innen kiszúrom, ha most esetleg hazamennénk, kinek tűnne fel?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

- Nincs is tizenhét?
Nem kaptam szikrát. Jó, a srác fiatalabb, mint gondoltam, de azért ez már elég durva szerintem. És az is, hogy Maja az, akit én inkább egy nyakigláb, szemüveges kamaszfiú mellett tudtam elképzelni, aki lesi minden kívánságát, mert Maja egyszerűen olyan habcsók, hogy nem lehet ignorálni.
- Lehet, hogy nekem is egy idősebb pasival kellene kezdenem.
Látványosan pillantok el a tanári asztal felé, hogy szemügyre vegyem a kínálatot. Rubya tanárnő, Riviera tanárnő, Belmonte tanárnő és Thege tanárnő békésen fogyasztották ebédjüket.
- Hát öhm, azt hiszem Belmonte tanárnő a legesélyesebb.
Az a nő gyönyörű volt, a többiek is szépek voltak, de benne volt valami plusz, valami nagyon dögös. Végül azonban csak elmosolyodtam, és visszafordultam Ash felé. Elmélkedésemből könnyen kirobbantott az a tény, hogy ő itt van velem szemben. Nem, nem lennék képes elcserélni az iskola egyik szívtiprójára se, legyen az diák, tanár vagy iskolai dolgozó.
- Te melyik tanárnőt választanád, ha tanárral bonyolódnál viszonyba?
A kérdés hirtelen fogalmazódik meg bennem, miközben két meggyszemet kergetek.
- Nem tudom, hogy a fiúk szoktak-e ilyenen agyalni, de a lányok igen. Én legalábbis igen. Meg tudok még pár emberről, akik szintén igen. A fiúk meg fiúból vannak, szóval ők is igen.
- Igen, arra.
Nyomom meg a válaszomat sejtelmes mosollyal párosítva azt, a levesem elfogyott, így már húzom is magam elé a rántott halszeleteket, a rizst és a tartárt. Imádom, hogy itt nem kell a szálkával szórakozni, mert a menők eltüntetik a halacskából.
- Nincs is jobb, mint iskola helyett romantikus filmet nézni és fagyizni.
Teszem hozzá csak úgy mellékesen, ártatlanul felpillantva rá.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

- Én sajnos már nagykorú vagyok.
Sóhajtok egy hatalmasat, mintha tényleg olyan nagyon bántana a dolog, pedig nem. Szeretem Asht. Szerettem egy éve, szeretem most, és tudom, hogy ha hirtelen a világ a tetejére fordul és elválunk egymástól, akkor is szeretni fogom. A napokban álmodtam erről, rossz volt. Ash és én elváltunk, ő idősebb volt, a ráncok mélyebben ültek a homlokán, a szeme világosabb, mégis fakóbb volt. Éreztem, hogy amikor rápillantok szomorú vagyok, és mintha ő is szomorú lett volna, de nem mondtunk semmit a másiknak. Én visszavettem a gyerekeinket tőle, ő intett félszegen, és ahogy néztem elsétálni, azon gondolkoztam, hogy szeretem őt. Sírva keltem fel, pedig nem szoktam ilyet tenni. Ez már nem szerelem, érzem, hogy több annál. Nem meséltem el neki, pedig hajnalban az ő arcát pillantottam meg először. Egy hosszú másodpercig még nézem a szépséges tanerőt, talán, hogy ne ütközzön ki rajtam a felidézett álom, majd visszafordulva már újra hamisan vigyorgok.
- Szóval a szőkékre buksz.
Tudom, hogy nem esik jól neki, hogy ilyenekről faggatom, mellettem eleve nincs könnyű élete, és bármennyire igyekszem megkönnyíteni, néha annyira belebonyolódok, hogy csak az jár a fejemben, mennyivel egyszerűbb lett volna, ha önmagam maradok. Szegény Ash, de remélem, nem ezzel ijesztem majd őt el.
- Képzeld el, nem fogod elhinni.
A hangom egyszerre lesz erősebb, de szerencsére még így is elnyomja az általános alapzaj, nem fordul hát mindenki felénk, mondván, nem normális a csaj.
- A múltkor mondom magamnak, hogy nézek egy jó kis romcsi filmet. Benyomom a Szerelmünk lapjait, és nem tetszik. Mármint tényleg, rendesen nem tetszett. Azt hittem beteg vagyok, vagy ilyesmi.
Tényleg elég kemény perceg voltak, ahogy ott ültem, és vártam a "whaaa" érzést, ami nem jött el. Így hát a P.S. I Love You jött, féltem, hogy ott sem lesz meg, de ahogy megszólalt a zene, meg is volt a hangulat.
- De amúgy nem muszáj filmeznünk.
Eleve nem is akartam, csak húztam az agyát, de szegényem meg komolyan vette. Nem véletlenül említettem meg, hogy se apukák, se testvérek se senkik, csak mi.
- Amúgy, ha most van egy közös testvérünk, akkor technikailag mi is testvérekké váltunk?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → A "Fecsegő Dámák" freskójának folyosója

- El kell lopnunk egy macskát?
Olvastam ám én is azt a listát, de annyira nagyon zavarba vagyok még mindig, főleg így, hogy ez az izé is itt mocorog alattam, hogy nagyon. Van egy olyan érzésem, hogy a puff, ami a listán volt, éppen itt van alattam. Ha pedig itt van alattam, az csak annyit jelenthet, hogy igen... bikának érzi magát. Sikítva és fájdalmasan huppanok le rá, de a zászlót - igen, a Navinéset -, úgy fogom, mintha az életem múlna rajta. Sikítva és képvesztve, egy megvadult puffon rodeózva - húú, ha most Ash látna, bár nem, inkább ne lásson - robbanok ki a folyosóra, mögöttem feltételezhetően Rózi is, aki még mindig olyan szigorú hajválasztékot visel. Meg is fogom mondani neki, hogy baromira creepy az a hajválaszték, és mondja meg Viviennek, hogy így nem lesz pasija vagy csaja soha. Szóval én sikongatva, a navinés házzászlót lobogtatva igyekszem a puffot a megfelelő irányba tartani és hogy visszajussunk az Eridonba.
- Nem loptunk nekem unikornisos bugyit!
Kiáltok hátra, pedig meg lett ígérve, hogy lopunk egyet. Csak a poén kedvéért, bár nem biztos, hogy jó lenne, ha bugyik között turkálnánk, azért nyilván van egy határ. Meg egy időkorlát, ami azt hittem, hogy már lejárt, de nem, ahogy a cicim csapódik, érzem, hogy nem az enyém és éppen most nyeltem le egy nagy adag barna, hosszú hajszálat, ami szintén nem az enyém. Aggódok, hogy mi van, ha így maradok, ami talán ostobaságnak hathat most, de mi van, ha tényleg ez lesz a sorsom? Viszont sokáig elmélkedni nincs időm, a következő kanyar után rá fogunk fordulni a portrénkra.
- Mi van, ha nem enged be?
Kiáltok hátra CreepyVivcsinek, aki szerintem tudta velem tartani a tempót, mivel nem voltunk gyorsak, csak ugrálósak. Az biztos, hogy vagy öt kilót fogytam most.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Óóó te jó ISTEN! Hát itt vagyunk! El sem hiszem. A szívem úgy zakatol, mintha önálló vasúttársaságom kicsi vonatocskái egyszerre indultak volna el. Amióta tudom, hogy lesz ez, izgulok, és amióta tudom, hogy jövünk, azóta pörgök, mint a búgócsiga. Fel vagyok csigázva egészen, és imádom a ruháimat, amiket erre az alkalomra vettem, vagy újítottam fel, és imádom a fellépőket, és a hangulatot, és jesszusom, ha már most ennyire pörgök, épp csak a kapun belépve, hát akkor mi lesz velem később? Mindent ki akarok próbálni, mindenhol ott akarok lenni, és nem akarok lemaradni semmiről.
Heten jöttünk, mint a gonoszok, van, aki a rokonom, van, aki a barátom, van, aki meg az ő barátjuk, és így összeverődtünk. Nem baj, amúgy is jót tesz új ismeretségeket szerezni, rám fér az új benyomások megszerzése és elraktározása.
- Merre kell menni?
Fordulok Lexa felé, mert az ilyenekbe ő sokkal profibb. Legalábbis ha eltévedünk, azt ő sokkal magabiztosabban csinálja. Ash is úgy volt, hogy jön velünk, de mint lenni szokott, a dolgok nem jönnek össze egyszerűen, így megbeszéltük, hogy bent találkozunk majd. Remélem tényleg, mert olyan nagy a tömeg, hogy még, de azért remélem, nem kell kiállnom a színpadra majd este és megkeresni őt, mint valami játszóházban ragadt gyereket.
- Itt amúgy mindenki kavar valakivel?
Ez a kérdést már lehalkítva teszem hozzá, mert nem akarom, hogy hülyének nézzenek. Azt vágom, hogy Ráhel legutolsó pasiját Danténak hívták, de hogy megvan-e még csórikám vagy dobták azóta, azt nem tudom megmondani. Velem ellentétben mindenki másnak olyan nagyon gyorsan pörög az élete, én meg csak lebegek Ash-sel, és ez jól is van így.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

A mai nap arról szól, hogy beszerezzek mindent a következő tanévre. Tudom, még csak most kezdődött meg a vizsgaidőszak, még messze az új év, még bármi történhet, de Lilivel annyira belelkesedtünk a múltkor, hogy egyszer csak ott voltunk a talárszabásznál, és rendeltünk új egyenruhát, főleg neki, mert éppen nekiállt nyúlni, mint a gumiszalag. A vicces, hogy már most is neccesen jó csak a ruhája. A mellrésze szűk, a szoknyája rövidecske. A fejemre nőtt ez a törpe gyerek. Én szerencsére nem változtam. Pedig azt hittem, az Ash okozta hiány annyira erős lesz, hogy majd mindenféle nassolandó dologba vetem magam. De nem, sőt, ami azt illeti, fogytam. Pedig még csak nem is stresszelek úgy, mint tavaly.
A lényeg viszont, hogy tegnap kaptunk baglyot, mely szerint elkészültek az egyenruháink, így aztán elmentünk átvenni őket, ezért tudom, hogy Lilié határeset. Aztán ő ment is a hoppanálási pontra, mert az egész délutánt korizással tölti, én meg mehettem tovább. A finom papírba csomagolt egyenruhákat egy szatyorba is beletették, de még így is átlátszik. Lili sárga - fekete kockája majdnem annyira, mint az én piros, arannyal átszőtt példányom. Ezekkel, meg néhány piacon vásárolt cuccal indultam neki a hazaútnak, de aztán olyan csábító volt az, ahogy egy vörös hajú lány bent ült a cukrászdába, hogy nekem is be kellett mennem, és rendelnem kellett egy habos kakaót meg egy nagy szelet epres, étcsokoládés tortát. Valamiért, magam sem értem miért, a lány melletti asztalt választom, oda pakolom le a cuccaimat, majd mire leülök, már hozzák is azt, amit rendeltem. Persze igyekszem inkább a süteményemre koncentrálni, de valahogy újra, és újra rá kell pillantanom a lányra. Egy valamit biztosan tudok, hogy ha a Bagolykőbe jár, akkor rellonos. A kisugárzása teszi.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Őszike néni könyvesboltja

Az egész úgy kezdődött, hogy vettem egy könyvespolcot. Fogalmam sincs, hogy miért tettem ilyesmit, eleve tanszereket mentünk el venni, és ott árválkodott ő. Tökéletes, halványrózsaszín csodájában. Eddig azért nem vettem könyveket, mert nem volt hova tennem, és azért nem vettem könyvespolcot, mert nem nagyon voltak könyveim. Ördögi kör, nem? Most viszont megtörtént. Megvettem a polcot, amit megtölthetek könyvekkel. Csak éppen az a helyzet, hogy nincs mivel. Viszont van egy csinos kis listám, amin a következő kategóriák lettek feltüntetve: Könyvek, amiket olvastam és imádtam; Könyvek, amiket olvastam, és tetszettek; Könyvek, amiknek olvastam az ajánlóját és tetszettek; Könyvek, amiket nem olvastam, de el akarok; Könyvek a szakirányomhoz. Teljesen szép és igencsak hosszú lista, így befogtam apát is, hogy segítsen, ha már egyszer itthon van.
- Milyen volt az út?
Tegnap este jött meg, Lili már aludt, én meg már majdnem, aztán amikor hallottam lent a motoszkálást, egyből nekiindultam egy könyvvel - mert hát nálunk valahogy se baseball ütő, se fegyver nincs - hogy levadásszam a betörőt. Persze még idejében észrevettem, hogy apa az, így nem esett bántódása. Ha nálam lévő fegyverről eszembe jutott a polcom, arról meg az, hogy rendeltem egy csomó könyvet, és még körül is néznék, úgyhogy eljöhetne velem.
- Gondoltam valami nagyon hajmeresztőre. Idén végzős leszek, és arra gondoltam, hogy a zárómunkámat az életedből írnám. Mint egy életrajzi regény. Lenne benne interjú, kutatás, kis visszaemlékezés. Megkérdezhetném a nagynénéimet, a munkatársaidat, Lucát rólad, mesélhetnének. Illusztrálnám fényképekkel. Egy kerek egész mű lenne rólad. Mit gondolsz a dologról?
Már tavaly kitaláltam, hogy mit akarom majd a tanulmányaim végén prezentálni, de csak most mertem vele előhozakodni, remélve, hogy benne lenne a dologban.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Őszike néni könyvesboltja

Apa

- Nemrég, két éve.
Először nem akartam elmondani, az első mondatomnál még biztos voltam benne, hogy ott megállok, aztán valahogy mégiscsak kicsúszott. Na szép. Mindegy, annyira nem zavar. Csak nem akarom, hogy ennél is furcsábban nézzen rám, azért, mert én ezt találtam ki.
- De összeállítani csak akkor kezdtem el, amikor Ash elment.
Megvallom, elég rosszul viselem a hiányát. Mert mikor már végre együtt lehettünk, akkor kitalálta ezt az egyetemesdit, és bár írunk egymásnak szűrűn, valahogy már a levelek sem olyanok, mint az elején. A múltkor azon gondolkoztam, hogy talán találkozott egy lánnyal, akinek szívesebben mesél a gondolatairól, és el kéne engednem, hogy boldog legyen. Aztán mégsem írtam meg ezt, a levelet, ami ezt az ötletet tartalmazta, összetéptem és kidobtam. Önző vagyok.
- Félsz, hogy mi derülne ki rólad?
Kérdezem szélesen elvigyorodva, és egy kacsintást is megengedve magamnak. Apa nem hiszem, hogy sok mindent titkolna előlem, épp ezért félek, hogy sok olyan dolog derül majd ki, amiről még csak álmodni se mertem. Ez mondjuk, annyira nem vonz, de hát ezt tanulom, szembe kell néznem ezzel is.
- Ő az egyik munkatársad volt nem? A fogdosós.
Felemelek egy feltűnően lila színű könyvet, aminek olyan drámai a címe és az elején található kép is, hogy egyből odahúzza a tekintetet. Bár megfogadtam, hogy semmilyen szenny nem kerülhet a könyvespolcomra, ez most mégis annyira elkezdte piszkálni a fantáziám, hogy nagyon.
- Amúgy meg arra gondoltam, hogy elmennék dolgozni. Kevés órám lesz jövőre, meg amúgy is a könyvtárban tölteném a többit, tanulnék. Mi lenne, ha ott dolgoznék? Mint segédkönyvtáros, például. Persze még előtte beszélnem kellene az igazgatóval erről, de szerintem hasznos lenne. Megkeresném a tandíjam egy részét. Mit szólsz?
Eddig még senkinek se mondtam, mert neki akartam először. Ez a döntés kimondhatatlanul is azt jelenti, hogy elkezdek függetlenedni, de nem akarom, hogy azt érezze, elhagyom, csak úgy érzem, itt az ideje kicsit kifelé tekintenem a mostani stagnálásból.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Őszike néni könyvesboltja

- Csak egy vázat. Hogy körülbelül hogyan szeretném, ha kinézne. Meg pár embert, akiket meg akarok kérdezni.
Pár pályatárs, barát, Luca, Lili, Thomas bácsi. Gondoltam rá, hogy megkérdezem anyámat is, de aztán végiggondoltam, hogy milyen sok éve nem láttam, hogy ha nem nézve vissza kihívó plakátokról, akkor már nem is emlékeznék rá. Amúgy sem emlékszem, ami borzalmas, de tényleg. Nincs meg semmi, sem érzések, sem hangok. Nekem minden fontosabb pillanatról az jut eszembe, hogy apa hogy nézett, milyen volt a hangja, hogyan ölelt át. Mintha sosem lett volna anyám.
- Félsz tőle? Nem hinném, hogy másként tekintenék rád. Ott is hagyhattál volna az anyám családjánál. Milyen ember lennék én ma akkor?
Tudom, hogy nem szent ember, sosem volt, és sosem lesz, de tisztességesen felnevelt, elhalmozott szeretettel, gondoskodással, bölcsességgel. Jobban féltett és szeretett, mint amennyire szülői kötelessége lett volna úgy, hogy anyám természetét is biztosan örököltem.
- Gondolom fizetett érte. Nem lehet mindenkinek olyan nagyszerű lánya, mint neked.
Elveszem a könyv egy csodálatos példányát, és belelapozok. Szinte felnevetek, mert éppen egy olyan résznél nyitom ki, ahol apámról is szó van. Felemelem a könyvet, hogy jól lássa a képet, amit hozzá csatoltak.
- „Örök barátságot fogadtunk az első nap. Testvérek voltunk, bár nem vér szerint, de az sosem zavart. Néha csak úgy voltunk, szavak nélkül beszélgettünk. Tudtuk, hogy mire gondol a másik. Sosem voltak közöttünk zavarba ejtő témák, tudtam mindent, az összes nőt az életében, és ő is az enyémeket. Kisegítettük egymást.”
Becsukva visszahelyezem a polcra, majd grimaszolva ránézek apára.
- Apukám, hogy te milyen egy huncut fiú vagy.
Ciccegek is neki egyet, majd a végén elnevetem magam. Soha, de soha nem fogok olyat leírni, hogy apám és valaki már kisegítették egymást. Nem. Ez annyira morbid gondolatokat ébreszt, hogy nagyon.
- Nem bánod? Vigyázok majd továbbra is Lilire, amikor távol vagy, de így, hogy Ash sincs már itt, üres az életem. Mármint, nem úgy értem, csak érted. Félek, hogy egyszer már nem jön majd több levél tőle, vagy jön, de csak annyi, hogy lépjünk tovább. Le kell foglalnom az agyam, nem akarok ilyeneken rágódni.
A pillanatnyi aggodalmat le is törlöm a képemről, és újra mosolyogva fordulok felé. Rendben van a világom, de néha jó elmondani neki az ilyeneket.
- Téged nem foglalkoztat, hogy mit írhatott még abban a könyvben?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Az a nagy helyzet, hogy a takarodó előtt fél órával a könyvtár ajtaja egy hatalmas kattanással mágikusan lezár. Ez egy figyelmeztetés a könyvtárosnak is, hogy itt az ideje, hogy a még bent tartózkodókat figyelmeztesse a takarodóra, kiengedje őket, illetve, hogy a kint hagyott, és a napközben visszahozott könyveket visszapakolja a helyére.
A kattanáskor már úgy véltem, egyedül vagyok, hiszen rápillantva a lapra minden érkező mellett ott volt a távozás aláírása is. Nem is kerestem senkit, csak szépen elindultam a dolgomra, visszapakolni a könyveket, azt a csinos kis halmot, amit egész nap gyűjtögettem. Igazából napközben már vissza szoktam vinni a kupacokat, melyek addig felgyűlnek, de most valahogy nem sikerült.
A második kupac végeztével, visszasétálva a helyem felé, hallom meg a "hahót". Ezek szerint valakit mégiscsak sikerült bezárni. Na ez szép kör lesz. Kicsit gyorsítok a lépteimen, mivel a benti cipőm egy vékony talpú balerina, így nem nagyon hallatszik a közeledésem sem.
- Fruzsi?
A kérdés végére már mosolygok is, hiszen jó viszont látni egy Eridonost. Még én is tanulok, de már magántanulóként, hiszen most a szakmai gyakorlatomat töltöm itt, mint segédkönyvtáros. Tildának is könnyebb így, nem csak ő van talpon egész nap, nekem is, mert van saját keresetem, nem mintha apa bármit is megvonna tőlem, de jó a gondolat, hogy az én pénzem van a pénztárcámba.
- Lezárt az ajtó. Viszont szerintem, ha elkap egy prefektus a folyosón, akkor nagy bajba kerülhetsz. Elkísérlek mindjárt a klubhelyiségedig, csak ezt a pár könyvet még visszarakom. Van kedved segíteni?
Ami azt illeti a pár könyv három kupac, melyekbe tizenkét és tizenöt könyv közötti halom van. Szerencsére elég csak a megfelelő polchoz vinni őket, onnantól a mágia megoldja a helyrejutásukat.
- Mi a helyzet vele? A vizsgák óta nem is láttalak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Őszike néni könyvesboltja

- Egyetértek, drága atyám.
Vigyorodom el a kijelentésére. Azért valljuk be, igaza van. Ha anyámmal kell maradnom, most olyan lennék, mint a testvéreim. Látom őket, nap, mint nap, látom a tökéletesnek hitt világukat, a felsőbbrendűségüket. Én volt, hogy hat felnőtt nővel aludtam együtt, mert apa nem tartotta biztonságosnak a saját lakrészüket egy kicsi lány számára, ám inkább az, hogy a nők veszekedjenek egy púderen, akár százszor is, mint az, hogy egyszer olyan legyek, mint ők, a tökéletes aranyvérű nyafkák.
- Vajon mire gondolhatott azzal, hogy „kisegítettétek” egymást?
Felpillantok apára, mert elvonatkoztatva, úgy, hogy nem az apámról írták ezt, elég sok minden eszembe jut. Összemelegedés és fizetett asszonyok nyújtotta kéj, esetlegesen orgia, de nem, alapvetően nem akarok ezekbe belegondolni, mert apám tegye bármelyiket is, nekem nem kell tudnom róla. Na meg azért remélem, hogy nem ilyen emberekkel teszi, ha teszi. De most amúgy komolyan, miért kell ezt kiteregetni? Sosem akarok ismert lenni, maximum elismert.
- Köszönöm, hogy megértesz, és mellettem állsz.
Közelebb hajolva hozzá, adok egy puszit az arcára. Szeretem őt, szeretem, amikor itthon van, szeretek vele lenni, és szeretem, hogy van nekem. Soha, senkivel sem cserélném ezt el, és remélem, ezt ő is tudja.
- Nézd, ezt meg elvihetnénk Lilinek.
Emelem fel a könyvet, mely címében azt hirdeti, hogy milyen bűbájok teszik látványosabbá a sportot, amit valaki űz. Mondjuk leginkább, ahogy elnézem, ritmikus gimnasztika, talajtorna, és ilyesmik vannak benne, de érzem a húgomat olyan kreatívnak, hogy ő majd ebből kihoz valamit magának. Ahogy beleteszem, és kérdezek, már landol is a könyv a kosárban, én pedig felnevetek. Ebből jó kis esti felolvasás lesz, tele drámai elemekkel.
- Azt hiszem, itt az ideje, hogy menjünk, ehhez muszáj valami vacsorát csinálni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

- Nem könyvtáros, csak segéd. Gyakorlat, bevétellel.
Igazából eljöhettem volna ingyen is, de adódott egy ilyen lehetőség, és akkor már éltem vele. Az utolsó évemet magántanulóként fejezem majd be, valljuk be, az jobban is áll nekem, mint a kötött program. A jegyeim látványosan javulnak, mióta én osztom be az időmet, és a tananyagot. Sokkal szívesebben olvasok utána dolgoknak, vagy gyakorolok, más napszakokban, mint az előírt. A tervet követem, mellette pedig a szakmai gyakorlatomért pénzt kapok. Az apáról íródó könyvem is halad, már számos fejezeten vagyok túl, és úgy érzem, méltó és szennymentes történet kerekedik ki majd a végére.
- Órára? Melyik órán kutattok családfát?
Ez vagy csak egy kifogás, vagy nagyon új tárgy lehet, mert mi még mugli - és mágusismereten is csak annyit tanultunk, hogy "ja, vannak a máguscsaládok" és akkor fel lett sorolva pár név, de nem ez volt a lényeg. Viszont nagyon felkeltette az érdeklődésemet, hogy miért kellhet a jegyzék. Mi is ajándékba kaptuk, egy morcos úrtól, aki azt mondta, jó lenne, ha mindenki tisztába lenne itt a tisztelendő nevekkel. Valószínűleg a gyerekét jó párszor elkapták már, vagy éppen nem bújhatott ki valami kellemetlen órai gyakorlat alól.
- Óóó igen, hallottam, a híres Várffy, amikor átjöttem ide, még akkor is beszéltek róla. A neve, a tekintete, az izmos teste, meg a kviddicses lépései. Nagyon híres volt mindig. Mondjuk látni még nem láttam, errefelé nem járt.
A tárgya pedig mesterszakon már nem fordul elő, így igen kicsit esélyem van rá, hogy megismerjem a híres férfit. Maximum, ha itt ebédelek vagy vacsorázok, és éppen akkor ö is erre jár. Van pár ismert név, akiket így csak valamennyire tudok beazonosítani. Várffy, Palarn, Egerszegi. De hát ilyen az élet.
- Nyugis, helyben van, tetszett is. Igazából még nem akarok messzebb menni, a húgom még kicsi hozzá, apa sokat van távol. Ez a függetlenné válásom első lépése, aztán majd idővel jön a többi is. Mit szeretnél felfedezni?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

- De végül is, igen.
Én is örülök, hogy ilyen jól sikerült választanom. Persze nem volt könnyű. Az első itt töltött évem végén a vizsgáim borzalmasan sikerültek, akkor volt az is, hogy én már tudtam, hogy szeretem Ash-t, de neki nem mondtam még el. Akkor betegedtem bele szó szerint ebbe a lehetetlen helyzetbe. Az egész első évem egy katasztrófa volt, olyan frusztrált voltam, hogy nem is értem, hogy nem robbantam fel. Aztán persze minden jobb lett, minden kiderült, elindult az édesebb része az életemnek, Ash mellett még motiváltabbá váltam a tanulásra, és a sok közösségi tevékenység, és kiváló eredmény meghozta a gyümölcsét. Sokkal nyugodtabb vagyok most, már majdnem az élet minden területén.  
- Azt hallottam, ő nagyon megköveteli a dolgokat.
Mondjuk szerencsére én tényleg csak a pletykákat hallottam, nem is lenne most szükségem arra, hogy egy tanár ne engedélyezze, hogy itt legyek. Amióta ezt csinálom, érzem, hogy erre volt szükségem.
- Szeretnéd megtalálni őt, igaz?
Kérdezem egy kis hallgatás után. Tudom, hogy ez senkinek sem könnyű téma, még akkor sem, ha valaki mosolyogva igyekszik felfogni. Apa előtt én sem nagyon szoktam mondogatni, de azért olykor gondolok anyára. Milyen lehet most, mik azok, amiket tőle örököltem az arcomon kívül, mi az, amit csinál, vagy amit gondol rólunk. Látom persze a folyosókon a testvéreimet, akik nem is tudják, hogy a testvéreim, és olyankor mindig hálát adok az égnek, hogy én apa mellett nőhettem fel. Nem akarnék olyan lenni, mint ők, utálnám magam. Bár gondolom leginkább fel sem tűnne, hogy van más lehetőség is a bunkó snobságon túl.
- Talán van róla kép a régi évkönyvekben.
Felpillantok a polcra, ami előtt állunk, a sors is lehet, hogy így akarta, mert pont a fejem fölött ott sorakoznak az iskola évről évre kiadott évkönyvei és lefűzött Edictumjai. Tuti, hogy tele vannak pletykával és fényképekkel róla, elvégre ő is egy rellonos fiú, szinte már kötelező volt dögleni érte.
-  Folyton rohan, ahogy látom. A tanulmányaival nem foglalkozik annyit, mint kellene, de pozitívum azt hiszem, hogy fiúzás helyett inkább a korcsolyázásra és a színházra fordítja az idejét. Tényleg, ha szeretnél színházba menni, van egy csomó vendég jegyem. Apa most ritkábban lép itt fel, de Lili már nem csak a gyerekszerepeket kapja meg, szóval sokszor látható.
Persze a nagy álma, hogy Júlia legyen, idén nem jött össze. Ebben a színházban az az egyik legnagyobb megtiszteltetés, és most egy új, de nagyon tehetséges lány, Ami – aki Amália, de utálja a nevét – kapta meg, míg a másodszerep maradt Csengénél. De a húgom nem olyan, aki feladja, csak még lelkesebb lett tőle.
- Megértem, azért a vizsgák előtt két héttel jönni merész, valóban. Viszont akkor idén célszerű a lehető legtöbb rendezvényre elmenned, én is így csináltam. Nekem katasztrofális volt az első évem, aztán a második olyan jó, hogy én sem akartam elhinni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

- Ez mondjuk igaz. Meg én úgy vagyok vele, hogy sokkal jobb lenne, ha mondjuk, lenne egy egységes tananyag, amit a korábbi könyvekből valaki összerak, és az lenne az, amit ha álmodból felkeltenek is tudnod kell. Sokszor szaladtam bele abba, hogy csak egy könyvet volt időm rendesen elolvasni, kijegyzetelni, a többit meg hozzáolvastam, és sok pontatlan, meg ellentétesen leírt nézet volt, és akkor egyrészt döntsd el, hogy melyik igaz, másrészt meg, ha valamit leírsz, és a tanár másra gondol, akkor már eleve így jártál.
Na meg aztán, ha ott állsz, mondjuk a mindennapi munkádban, ami akár auror, akár könyvtáros, akár tanár, akkor mégsem állhatsz neki betéve tudni Platon összes tanát és azt, ahogy mondjuk négy öt elmélkedő más és más megközelítésből vizsgálta hat-nyolc könyvön át. Ezért lenne jó, ha lenne egy emberke, aki szépen összerakná, mint egy jegyzetet, és azt tennék a hivatalossá. A diákok fejét teletömik mindenfélével, és amikor a tudását kell visszaadnia, akkor mindenféle lényegtelen információ között kell bogarászni.
- Remélem, hogy sikerrel jársz. Bár vannak portalanítók, a többségük csak felületes munkát végez, ezeket meg nem nagyon lapozgatja senki. Készítek ki neked hozzá kézfertőtlenítőt, meg törlőt, hogy ne legyél csupa piszok, meg szerintem egy kötényt is.
Nekünk is van, hogy védje a ruhánkat, amikor ezer éves könyveket pakolunk át, meg nézünk meg. Nem kellemes, de ilyennek is kell lennie. Elvégre, nem lehet minden csupa móka és kacagás, nem igaz?
- Igen, azért ez nem olcsó, tény.
Lili is sokszor frászban van, hogy mennyibe kerül, de ügyes kislány, és tehetséges, apa pedig eléggé jól áll ahhoz, hogy mindenben támogasson minket. Na persze nem úgy, mint mondjuk Lexa szülei, akik képesek voltak gardróbot építeni a lányuknak, csak mert éppen haragudott a költözés miatt, de azért az értelmes dolgokat ő is szereti. Meg aztán azt hangoztatja mindig, hogy ez befektetés a jövőbe.
- Ugyan, nem kell viszonozni. Szívesen adom. Tényleg tele vagyunk vele. Régebben a páromat el tudtam rángatni néha magammal. De ő most messze van, és az se biztos, hogy egy pár vagyunk még.
Ezt a témát valahogy kerüljük Ash-sel, és bár tudom, hogy kínos a helyzet, most valahogy én sem erőltetem. Nekem nincs olyan, aki miatt másként gondolkoznék, de nyilván ismerjük és szeretjük egymást annyira, hogy szóljunk a másiknak.
- Tizenhatot? Én úgy tudom, hogy van pár hely lent, ahol már tizennégy éves korodban elkezdhetsz dolgozni. Persze jóval kevesebb időben, de ugyanazért a bérért, mint a diákmunkások. Volt valami pályázati lehetőség, vagy mi, amit, ha beadtak, kijöttek és megvizsgálták a körülményeket, és ha megfelelt, akkor megadták a lehetőséget nekik. a Pillangóvarázs meg a Czukorvarázs tutira foglalkoztat tizenhat év alattiakat is, mert nyáron a húgom is dolgozott ott, és ő csak most lesz tizenöt.
A kérdése egy kicsit meglepett, nem vártam egy ilyen éles váltást. Én is egyke voltam sokáig, tudom milyen érzés az. Lili csak néhány éve része az életünknek, de ez a pár év egészen más emberré tett.  
- Nem rossz. Én az elején nem fogadtam jól, hogy apáék örökbefogadnak egy másik gyereket. Aztán valahogy láthatatlanul közelebb kerültünk egymáshoz. Egykének lenni nem a legjobb dolog a világon, ha hajlamos vagy magányosnak érezni magad, de nem biztos, hogy jó a másik családot alapító fél gyerekeit látni. Én például látom a testvéreimet itt nap, mint nap. Hárman vannak, két fiú meg egy lány. Ők nem tudják, hogy testvérek vagyunk, de nem is akarnám. Borzalmasan gőgösek. Persze ez egyedi eset. Talán nálatok jobb a helyzet.