Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Gazdasági iroda és Tanulmányi Osztály

Állítólag ez most végleges. Amíg ki nem járom az iskolát. Na persze. Aki csak látásból ismeri aput az sem hisz neki, hát akkor én, aki az elmúlt éveket végigköltöztem vele, hogy hihetném el? Megvett egy házat? Na és akkor mi van? Máskor is tett már ilyet, aztán egyet gondolt, és másnap már úton voltunk nem csak új város vagy ország, de olykor új földrész felé is.
Ma viszont beiratkozom, a TO-s nénihez és a gazdaságis bácsihoz, meg a házvezetőmhöz, meg az igazgatómhoz és a helyetteséhez és még ki tudja, hogy kihez nem lesz szerencsém a mai napon. Apu dolgozik, az első napok izgalmában van, szerintem máris parancsolgat és hisztizik. Én meg most, a vizsgaidőszak kellős közepébe bírtam érkezni. Hát ez gáz.
Mondtam apának is, hogy akkor már menjünk el legalább nyaralni, egyet még így együtt valahova, mielőtt letelepedünk évekre, meg, hogy legalább normális színem legyen, de ő hallani se akart róla. Nem lehet, hiszen kezdődik a próba időszak. Olvasó próba, meg mindenféle gyakorlások, amikre már csak vállat vontam. Amikor nincs rajta a megszállottság, akkor tök normális, ilyenkor meg zizzent, és nem lehet vele rendesen beszélni se. Illetve lehet, maximum nem kommunikál vissza. Ami miatt jól összeveszünk, aztán hoz nekem egy belépőt, mintha az mindent megoldana.
Szóval felöltöttem a legszebb és legkedvesebb ruhámat, egy fekete, térdig érő egyberuhát, mell részén türkizkék betéttel, ami csipke mintázatú. Semmit sem mutat, mégis van benne valami izgalmas. Nagyon szeretem az ilyen ruhákat, és most már viselni is tudom őket. Sokat segített az, hogy mindig a színházban éltem, még ha nem is igazán voltam aktívan szereplő, inkább csak egy plusz, amit mindig apámra kötöttek, és el kellett fogadni a tényt, hogy vagyok. Mégis, azt hiszem, ez az élet sokkal vidámabb volt, és sokkal vidámabbá tett engem is. Nem örültem volna neki, ha anyámmal és a féltestvéreimmel kell felnőnöm, az a hideg, kimért világ annyira idegen nekem. Én nagyon olyan vagyok, mint apa, csak talán nem annyira egoista. Én élményként élem meg azt, hogy kihúzva, elegánsan tudok ülni, vagy, hogy jól áll rajtam egy ruha, ő azonban dicsfényben sütkérezik csak azért is, mert reggel kikelt az ágyból.
Hatalmasat sóhajtok, ahogy megállok az iskola kapujában, és nézem, ahogy a robosztus épület fölém tornyosodik. Három év. Három év, egy helyen. Azt hiszem ez ijesztőbb, mint a záróvizsga. Még egyszer megsimítom a ruhám, nem mintha nem állna jól, ez azt hiszem a három másodpercnyi időnyerés, amit még megengedhettem magamnak. Elindulok, átvágok a réten, és végül be a hűvös falak közé. Az arcomból kisimítok pár kósza tincset. Előhalászom a levélben küldött térképet, és határozott mozdulatokkal elindulok a nekem kijelölt útvonalon, fekete cipőm olykor hangosan koppan. Legjobb lesz, ha legközelebb a laposabb cipőimet veszem elő.
- Megvagy.
Állapítom meg elégedetten, elteszem a gondosan összetekert térképet, és egy kopogás kíséretében belépek az irodába, ahol egy férfi ül.
- Jó napot! Dr. Köröndi Hajnalkát és Béres Bárciánt keresem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Gazdasági iroda és Tanulmányi Osztály

Muszáj kuncognom egy aprót a megállapításán, valóban csak ő lehet az. Ő lesz az, aki majd jól megmondja, mennyit kell kifizetnem erre a tanévre. Biztos vannak ilyen – olyan kedvezmények, meg ráfizetések, meg képzések, viszont nekem nem volt kedvem lent bajlódni vele, gondolom ez úgyis ilyen személye szabott dolog.
- Szuper.
Adok azért hangot is annak, hogy mennyire örülök neki, és közelebb libbenek hozzá, illedelmesen kinyújtom a kezem felé, hiszen amíg anyámmal éltem, tanultam ám jómodort.
- Révay Franciska Veszna vagyok. Új tanuló, a következő tanévben kezdem meg a tanulmányaimat, mesterszakon.
Ezt a szöveget jól begyakoroltam, mintha valami színházi fellépésem lenne most itt. Pedig csak az lett volna a lényeg, hogy semmit se felejtsek ki. Mert bizony ha valamit kihagyok, később megüthetem a bokám, valamint utálok belegondolni abba, hogy mit csinálhattam volna másképp. Eléggé maximalista, mégis azonnal, de rögtön alkat vagyok, ezért bizony nem először koppanna a buksim,  
- Elméletileg előbb be kéne iratkoznom Hajnalkánál, de amíg ő vissza nem jön, nem számolhatnánk ki, hogy mennyi lesz egy félévem? Tudom, hogy mit szeretnék csinálni, meg a tantárgyakat is megnéztem, amit tanulni szeretnék, illetve a plusz különfoglalkozásokat is. Sőt, ha van rá lehetőség, akkor ki is fizetném.
Talán kicsit akaratos vagyok, de ha már nyárra is itt ragadtam, akkor legalább emiatt ne kelljen rágni a körmömet, mert azt nagyon utálom. Ez a fickó rendesnek tűnik, nem olyannak, aki nekiállna  bunkózni velem, hogy első a sorrend édes lányom, szóval menjél ki azon az ajtón, és várd meg a kollégámat, amíg visszajön. Na az ilyen típustól megyek falnak. Ezek már modern idők, rugalmasság kell. Meg mondjuk nekem az, hogy aggódjam magam halálra tök feleslegesen.
- Kaptam levélben mindenhez listát, de az is kicsit bonyolult volt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Gazdasági iroda és Tanulmányi Osztály

A megjegyzésére, hogy korán érkeztem, érzem, hogy az arcom egy pillanatra megfeszül.
- Igen, ezt más is mondta már, de jobb most.
Tudom, és nagyon rossz szokásom is, de egyszerűen csak túl akarok ezen lenni, ez az, amit apa sem ért, sőt senki sem. Sokáig én magam sem értettem, de aztán rájöttem, hogy mi a baj. Mindig tudtam, hogy hamarosan tovább fogunk költözni, most meg hirtelen itt vagyunk, és puff, mindenki évekről beszél. Nekem nem volt rendes tinikorom, rendes iskolaundorom, mert nem is tudtam, hogy milyen igazából iskolába járni, most meg hirtelen belecsöppenek ebbe az egészbe úgy, hogy a legtöbben már rutinosan átlendülnek mindennen, ami az új tavévvel jönni szokott, én pedig hét év kihagyott élményt akarok néhány hétbe, és egyetlen nagy alkalomba sűríteni. Félek, hogy mi lesz, ha nagyon másabb leszek, mint a többiek. Eddig sosem éltem szabályok között, és mostantól mindig becsöngetnek majd.
- Magam szeretném, de szükségem lenne a listára, hogy körülbelül milyen szinten tanulnak itt. Tudja amióta tanulok, összesen hét iskolába jártam. Nagyon sokat költöztünk apám munkája miatt, és eltérő volt a szint a Roxfort egy erős közepes volt, míg az Encanto már nagyon erős. Az alapképzést az American National Istitude of Witchcraft and Wizardy-ben fejeztem be, de oda is csak félévkor irattak be.
Ezt így egy levegővel elmondani szép teljesítmény, amíg beszélek, meg is szorítom az ölemben lévő táskát és a benne rejlő sok bizonyítványt. Egyetlen egy van csak, aminek szinte minden lapja betelt már, a Grosserlieb. Most, hogy végigmondtam, kicsit engedek a szorításon, és a szemforgatás után visszatérek a velem szemben ülő férfi arcára.
- A fő szakomnak a varázspszichológiát, vagy olyan szakot választottam, amiben van viselkedéselemzés, mert az nagyon érdekel, másodszaknak pedig turizmust.
Sohasem tanulhat eleget az ember gyereke, nem igaz? Bár nem tudom, hogy mennyire lesz majd kivitelezhető, de most hirtelen mindent akarok én állapotban vagyok, de állítólag egy nap majd kinövöm. Elválik.
- Ezen kívül szeretnék kviddicsezni, és olvastam a művészeti oktatásról, de nem találtam részletezőt, hogy ez mi is lenne.
Pedig jó lenne tudni. Tudom, hogy ott van a festészet, azt nem is akarom feladni, de már csak egy tanévem van hátra, így bele akarok kezdeni valami másba is, hogy ne akkor kelljen keresgélni. Lehet mégis inkább a Levitában lenne a helyem ekkora tudásvággyal.
- Étkezni mindenképpen a kastélyban szeretnék, és a szállásért is szeretnék fizetni. Bogolyfalvi lakos vagyok ugyan, de szeretnék szociális életet élni, és tudom, hogy sokszor lennék egyedül otthon. Ha jól tudom, van erre is lehetőség, hogy úgymond fenntartanak nekem egy ágyat. Ezen kívül nincs egyenruhám, úgy tudom, azt is itt kell igényelni.
Bár azt megnézném, ahogy a férfi kipattan az asztal mögül, és elkezd lemérni. A szituáció elképzelése is elég ahhoz, hogy teljesen elpiruljak, és zavartan elpillantsak a zárt ajtó irányába. Ilyen az, amikor az embernek tényleg nincs rendesen kifejlődött szociális érzéke, mindent kimond, aztán elképzel, és tessék, belepirul, pedig vannak férfi talárszabászok is.
- Jaj, és ösztöndíjra nem vagyok jogosult.
Zárom le a listát, amit összeírtam ám, arra az esetre, ha nem tudnék beszélni zavaromban, de ügyes kislány vagyok, megoldottam.
- Amúgy, sokan szoktak lenni, akik teljesen újak, vagy azért a legtöbben ide jártak korábban is?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Gazdasági iroda és Tanulmányi Osztály

Amikor azt mondja, hogy aligha érhet meglepetés, nevetek egy kicsit. Jól látja. Még ha minden hely más és más, az igaz, hogy van ezekben a beiratkozásokban valami szokásos, és valami, amit reménykedésnek neveznék. Reménykedek, hogy maradunk, és abban is, hogy találok barátokat, hiszen mostanra van pár papír alapú barátom. Amikor véletlenül egy – egy helyen többet tartózkodtunk, mint a pillanat, akkor megesett, hogy barátokat is sikerült gyűjtenem, ám őket is gyakran hátra hagytam. Szeretnék egy közösség tagjává válni. Igénylem, hogy valakivel kávézgassak, hogy kibeszélhessem a tanárokat, a fiúkat vagy éppen összevesszek. Szeretnék szerelmes lenni, sírni és nevetni. Egy szó, mint száz, be akarom pótolni azt, ami a gyerekeknek és tiniknek megjár.
- Nem, már valóban nem.
Figyelem, ahogy a papíron ténykedik, ám nem akarom bámulni, így inkább elfordítom a tekintetem, és a szoba berendezését nézem. Szemezgetek a csukott ajtóval is, bár van egy olyan sejtésem, hogy csak innen lehet azt a részt megközelíteni, így ha a hölgy visszajön, akkor csakis rajtunk keresztül mehet át. Na igen, zseniális képességekkel vagyok megáldva, ami a logikámat illeti.
- Ahogy elnézem, akkor lesz pár tanár, aki nem csak nekem lesz új.
Vigyorodok el a listát nézve. Vannak megnyugtató dolgok még az életben. Persze nem lehet minden fenékig tejföl, egészen biztos vagyok benne, hogy lesz olyan, aki kipécéz majd magának, és lesz olyan is, aki majd zavarónak gondol vagy különcnek, ám mégis, most egy kicsit megnyugodtam.
- Sajnálom, közel állt önhöz?
Lehet a párja volt az oktató vagy a legjobb barátja. Sosem lehet tudni, de a lehervadó mosoly miatt úgy érzem, hogy különleges volt közöttük a kapcsolat. Egyszerűen csak meg kellett kérdeznem, bár most egy kicsit elbizonytalanodok afelől, hogy helyes volt – e, de rendes ez a fickó, szóval csak nem fog most emiatt gorombáskodni velem.
- Rendben, ez nagyon jó megoldás lenne, köszönöm.
Szeretem nagyon a művészeteket, de megértem azt is, ha idén nem lesz. Végül is, ott van nekem a kviddics, meg a Grosserlieb is, szóval nem mondhatom, hogy unatkozni fogok.
- Tudja, van azért, ami meglep. Az, hogy maga rendes velem. A többi iskolában elég bunkón viselkedtek, amikor beiratkoztam.
Jegyzem meg elgondolkozva, pedig sejtem, hogy ő inkább már számolna. Nem is kellene zavarnom őt, így inkább összeszorítom az ajkaimat, és hátra dőlve várom, hogy megkapjam az összeget.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Gazdasági iroda és Tanulmányi Osztály

- Óóó, értem.
Legalább azzal tisztában vagyok, hogy mi az a Levita. Határozott pozitívum, hiszen annyi ház diákja voltam már, hogy nem lenne szényen, ha az itt töltött fél évem részleteire ne emlékeznék.
- Én Eridonos leszek… mondjuk azt hiszem ezt már mondtam.
Vagy lehet, hogy csak akartam, néha én magam sem tudom eldönteni, hogy akkor most mi az, amit kimondtam és mi az, amit csak gondoltam. Túl sokat beszélgetek magammal, de hát az emberek meg azt mondják, hogy az a fő, ha magaddal jóban vagy, hát én köszönöm szépen, remekül eldiskurálok vele. Mondjuk, hogy mennyire illek majd oda be, na az más kérdés, hiszen azóta, hogy legutóbb itt voltam, eléggé megváltoztam, inkább befelé forduló lettem, aki nem szereti a tömeget.
- Ha mondjuk nem jön be a ház… mármint, nem, rosszul fogalmaztam. Szóval, ha az évek során olyan nagyon megváltozott a személyiségem, hogy inkább a csendesebb házakba illenék, akkor van lehetőségem váltani?
Most ugye azt kaptam, ami anno volt, de hát nem tudom, hogy ez most mennyire igaz. Talán csak túlságosan félek attól, hogy milyen lesz újra iskolába lenni, és be kell vallanom, attól is tartok, hogy mi van, ha kipukkad a lufi, és drága atyám inkább úgy dönt, hogy megint költöznünk kell, mert ez az egy helyen élés nem akkora buli.
- Igen, mindenképpen.
Szeretem az egyenruhákat, mert a valahova tartozást jelentik. Én eddig maximum apához tartoztam, senki máshoz, és most mégis, van rá esélyem, hogy másokhoz is. Nagyon szeretném, hogy ez működjön, így, bár be nem vallanám soha, de nagyon nagyot dobbant a szívem, amikor az egyenruhás papírt vettem a kezeim közé. Mások biztosan utálják a megkötöttségeket, én mégis alig várom, hogy megérkezzen. Le se akarom majd venni.
- Minden szuper. Ha menet közben kellene valami, például egyenruha még, akkor azt itt kell jeleznem vagy nekem kell beszereznem?
Mondjuk nem tudom most így hirtelen, hogy miért fogyasztanék el belőle többet, mint mások, de sosem lehet tudni, hiszen vannak esetek, amikor csak úgy megtörténik a gubanc. Táskámból erszényt veszek elő, amiből először a kisebbeket kutatom ki, majd négy galleont is leteszek. Ezt követően hat, fehér papírba csomagolt hengert teszek le elé.
- Nem értem, hogy miért nincs nálunk papírpénzt. Így egyszerűbb számolni.
Piszkálom meg zavartan a fülcimpám egy pillanatra, mielőtt zavaromat elrejtve a táskámmal kezdek babrálni, egy bézs színű, hosszúkás pénztárcát előhúzva belőle.
- Mugli pénzzel is tudok fizetni, ha nem szeretne ilyen sok aprót pakolni.
Emelem fel azért a másik opciót rejtő tárgyat. Persze gondolom a sulinak a mágus pénz jobb.
- Én is.
Mosolyodik el válaszul az ő mosolyára. Megnyugtató így indítani.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Azt hallottam, hogy az évnyitóra itt a diákok még nem az egyenruhájukban érkeznek, hanem egy kicsit kicsípik magukat, főleg ugye a lányok, és afölé húzzáj a talárjukat. Nem akarok kilógni a sorból, főleg, hogy ilyen fontos feladatot is adtak nekem a házvezetőim, így hát felhúzok egy szép és egyszerű fekete ruhát, V alakú nyakkivágással, és csipke borítással. Az ujja háromnegyedes és csak csipkéből áll, remélem nem fog az este felénél viszketni, ahogy a bőrömhöz ér. Van néhány anyag, ami egyáltalán nem bír a bőröm, meg pár, amit ideig - óráig. Ilyenez is. Viszont most nagyon reménykedek. A hajam hullámos, alapjáraton, így azt nem piszkálom, csak feltűzöm, hogy ne lógjon az arcomba.
Apa megint nincs itthon, jellemző, eddig nagyon érdekesen indul ez a mi letelepedésünk. Bár be kell vallanom, féltem attól, hogy komolyan gondolja. Féltem, hogy tényleg ennyi és nem is akar tovább menni, hogy mindig otthon lesz. Egyszerűen nem illik hozzá ez az életmód. Azt se tudom, hogy hozzám illik - e.
Nem nagyon ismerek még senkit, gondolom Ashnek is megvannak a maga barátai, akikkel jön, és zavarni meg nem akarok, így hát egyedül sétálok fel a kastélyba, és egy hatalmas levegőcsere után, belépek a terembe. A diákok már gyülekeznek, és ülnek már jó páran a tanári asztalnál is. Néhány szem rám szegeződik, ami a vélavéremben is betudható, még ha negyedvélaként nem is fejt ki akkora hatást. Valamennyit mégiscsak. Idegesítő és egyben élvezetes, bár inkább az előbbi.
Miközben haladok előre, azért - ha nem is feltűnően - megszemlélem a tanári kar már itt lévő tagjait, és bár a nevüket nem tudom, azt azért igyekszem bevésni az emlékeimbe, hogy a fiatal arcok közül ki az, akit tanáromként kell elfogandon. Nem vagyok jó abban, hogy megállapítsam, ki mennyi idős, így inkább a teremben való helyfoglalása alapján igyekszem megállapítani, hogy egy esetleges beszélgetést hogyan kezdeményezzek vele.
Egészen elől foglalok helyet, ahol még csak pár diák lézeng, nem akarok egyik beszélgetésbe se beletolakodni, de azért remélem azt is, hogy nem én leszek a lány, aki kínjában a mosdóban ebédel majd. Nem akarom, hogy ez az egész egy rossz élmény legyen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Kicsit elveszettnek éreztem magam, ahogy egyre jobban gyűltek az emberek. Kicsit már az az érzésem támadt, hogy én nem is vagyok jelen. Biztos, ami tuti, lopva belepillantottan az ablaküvegbe, amin saját, kissé riadt szemű önmagam tekintett vissza. Aztán valaki eltakarta a képet, egy szép arcú, lila hajú lányzó, olyan, akit megjegyzel magadnak.
- Helló!
Feleltem lelkesen, miközben az igazgató is belekezdett a mondandójába. Én már vele félig találkoztam, épp akkor volt ott ő is, amikor én beiratkoztam, ám hogy miért volt jelen akkor, nem tudtam. Hát ezért. Portnipper professzoron nem láttam a távozás vágyát, na persze nem is ismertem őt annyira. A gondolatot mellőzöm is, helyett inkább a lányt veszem szemügyre, és elég gyorsan megakad a tekintetem a csillogó jelvényen.
- Neked is van?
Ez így elég buta kérdés, olyan, mintha pokélabdából lehetne megszerezni vagy egy helyes edictumos rejtvény megfejtésével. Zavartan előhúztam a saját példányomat, melyet eddig a zsebemben rejtegettem. Fogalmam sem volt róla, hogy fel kell tenni már most. Pedig miért is ne kellene, hiszen pont ez jelzi, hogy prefektusok vagyunk.
- Kicsit új még nekem a rendszer.
Vallom be enyhe pírral, miközben feltűzöm a magam példányát a taláromra. A művelet végén pedig kinyújtom a kezem a lány felé, elvégre illik bemutatkozni neki, nem?
- Révay Franciska Veszna vagyok. A tanév végén érkeztem.
Szó szerint a vizsgaidőszak végén. Addigra már megvoltak a vizsgáim, a papírjaim is, így az ideköltözéssel együtt be is tudtam iratkozni. Lám lám, kezd ez az egész komollyá válni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

- Büntetésből?
Mondjuk így kevésbé csodálkozom azon, hogy én meg teljesen újként lettem az. Ash meg… na az egy külön vicc, hogy ő is prefektus. Amikor a múltkor mondta, nagyon kinevettem, aztán ő is engem. Vajon a többi házban is így válogatják össze az embereket, akik aztán diáktársaik vezetői lesznek? Mert akkor nem mondom, elég érdekes egy iskola ez.
- Remélem, bár még elég fura, hogy ez nálam van.
Viszont, ha a lány feltette, akkor engedelmesen én is követem a példáját, mert ezek szerint akkor ma este már kezdődik is a hivatás. Mondjuk logikus, elkezdődött az új tanév. Azt hiszem ezerszer inkább mennék vissza a gazdasági irodába beiratkozni vagy apával fellépni, mint prefektusként tevékenykedni. Nem hiszem el, hogy engem erre rá tudtak venni! Viszont fő az optimizmus, háromból két prefektustársamról már tudom, hogy jó fej.
- Tetszik a Stefi.
Volt Stefi babám, szóval van mihez kapcsolnom, bár annak egyszerű barna haja volt, nem ilyen színes. De a lány nagyon vagány és nagyon tetszik, hogy bátran visel extrém színeket is. Imádom. Tudom, hogy nagyon jóban leszünk. Ez ilyen ösztönös megérzés, és eddig sosem tévedtem. Igaz az időm nagy részét felnőttekkel töltöttem, de a saját korosztályom is mennie kell, itt az ideje.
- Igazság szerint tavaly még a American National Institute of Witchcraft and Wizardy-ba jártam, ott fejeztem be az ötödévet, magántanulóként. Apukám akkoriban ott dolgozott, és az oregoni intézmény nem volt messze, így a vizsgákra el tudtam menni. De amint levizsgáztam, ide költöztünk, mert itt folytatta a karrierjét. Akkoriban még vizsgaidőszak volt, így találkoztam pár emberrel, meg a régi és az új házvezetővel. A gazdasági igazgatóval, akiről nem is tudtam, hogy ő a Levita házvezetője…
Én meg egyből úgy kezdtem, hogy lehet, hogy házat váltanék, na szép, biztos beloptam magam a szívébe.
- Meg a tanulmányi osztályossal. Érdekes nő.
A nagyon sok rózsaszín és a sok becézés maradt meg belőle, de az élénken.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Gazdasági iroda és Tanulmányi Osztály

- Már maga a tény is nyugtató, hogy egyáltalán lehet.
Felelem szelíd mosolyt villantva. Nem, eszem ágában sincs ilyet tenni. Kitartó vagyok, de ugyanakkor biztonsági játékos is. Szeretem, ha tudom már jóval előtte, hogy milyen lehetőségeim vannak. Igen, egyre több olyan tulajdonságot villantok meg csak ez alatt a beszélgetés alatt, szóban és gondolatban is, mely azt mutatja, hogy nem vagyok éppen Eridon alap, de nem fogom ennyitől feladni. Két - három év, annyi idő alatt még az is kiderülhet, hogy rellonos vagyok. Na mondjuk akkor falnak megyek.
Amúgy is, két - három évvel számolok? Én? Hiszen ez sosem jött össze. Nem, hogy kettő, egy sem. A fél év is olyan volt, hogy a végén már éreztem, hogy több bennünk a feszültség, mint a tiszta szeretet. Pontosabban apa feszültsége ragadt át rám is. Remélem, hogy ez az egész igaz lesz, de nagyon nehéz reménykedni úgy, hogy tudod, bonyolult jellem a családfő. Talán majd most itt tartja a tény, hogy a legjobb barátja a szomszédja, igaz, most is éppen csak hajszál híján van európában, pedig alig pár napja költöztünk. Borzalmas alak.
- Inkább maradnék az iskolainál.
Bejáratott szabászat... gondolom az ilyen aranyvérű dolog. Mármint a rendes aranyvérűeknél. Én nem igazán számítok annak, vagyis de, papíron roppant mód aranyvérű vagyok, olyan sok felmenővel, hogy azt már büntetni kellene, de igazából inkább a mihaszna, rendetlen ágat képviselem. Apám révén én is igen csak megbízhatatlannak vagyok titulálva, hiszen amint az eszem gondolkodásra is alkalmassá vált, kijelentettem, hogy az életem innentől apával kívánom tölteni, nem anyával, vagy a sznobokkal. A testvéreim is sznobok, az egész családom, így hát olyan kitagadott lettem, mint Zója néni, akinek meg házasságon kívül született gyereke, már kettő is. Bevallom, ő inkább jó példakép számomra, mint a  saját anyukám, ami valahol gondolom szomorú.
- De ha esetleg valamilyen alkalomra jelmez kell, akkor csak szóljon. Vagy ügyeletes bohóc, apám biztos ráér.
Oké, az utóbbi nem igaz. Az apám egy komoly művész, aki igen szereti magát, a személyét, jóban van önmagával, és igen kedveli szerény személyét. Az meg, hogy mennyire ér rá, nos, állítólag ide is el akart kísérni. Hahaha.
- Remek. Nagyon szépen köszönöm. Úgy nézem a hölgyet elfoglalták máshol. Azt hiszem majd máskor visszajövök. Időm van még.
Felkelve visszaakasztom a táskát a vállamra, és elindulok kifelé.
- Kellemes szünetet.
Köszönök el egy fejbiccentéssel, és kilépek a folyosóra. Bagolyköves lettem, lehet fogadásokat tenni, hogy meddig.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

- Ez érdekes, viszont azt hiszem, tényleg menni fog. Igazából vannak részei, amik nagyon érdekelnek, például az éjszakai járőrözés.
Bár valójában a faluban lakok, amikor Béres úrnál jártam, akkor kértem kollégiumi elhelyezést is, így van egy ágyam itt fent is. Ez így jobb is. Sok órám van későn vagy korán, és olyankor nem biztos, hogy megvonnék magamtól egy plusz óra alvást vagy éppen csak nem mennék haza szürkületkor. Az út maga nem rossz a falu és az iskola között, mégis van egy szakasza, nem sokkal a falu előtt, de még lejtőn/emelkedőn van, és be kell vallanom, eléggé para az a rész, nem szívesen megyek arra. Természetesen a másik megoldás meg az erdőn vezet át, és elég egy rossz fordulat, és betévedhetek a kentaurok közé, vagy ha félrelépek, akkor pápá boka meg suli és heló fekvés. Na nem, egész biztos, hogy azt nem vállalom be.
- Igazából volt rosszabb, csak annak jobban hangzik a neve.
Mondjuk sehol se töltöttem sokat, de ahhoz pont elég volt, hogy a tanárok véleményt formáljanak rólam. Voltam minden. Apuci kicsi lánya, Híres poronty, vélagyerek, minden. Nem igazán szerettem ezeket az elítéléseket, de be kell vallanom, néha én is túl hamar megítélek másokat, és utána rosszul is érzem magam, főleg, ha később jóban leszünk. Az az egyik legkellemetlenebb dolog.
- Öööö, van. Egy nagyon szép, nagyon érdekes szőke nő. Egy ajtón kell hozzá bemenni a gazdasági irodából. Doktor ööö Körmendi, vagy valami ilyesmi.
Bevallom, nem figyeltem a nevére, inkább a stílusa kötött le. Elképzeltem, ahogy ott ül az orvosin, mindenki butuska szőkének nézi, de igazából nem az. Igazából hasonlónak érzem magamhoz. A kinézetem miatt engem is sokan kritizáltak, főleg mivel nem tudták, hogy a „véremhez jár” a tény, hogy így nézek ki. Viszont már nem is foglalkozom ezzel. Gyerekként persze nagyon fájt, nagyon sokszor sírtam miatta, de most, hogy már inkább fiatal felnőttnek tartom magam, most már megtanultam a vállvonás csodás mesterségét.
- Az szuper lenne, akkor elleshetnék fogásokat is.
Ő igen, ez nagyon tetszik, és remélem, hogy nem csak úgy mondja, mert most nagyon fellelkesített. Persze nem első éjszaka kezdeném a dolgot, de szívesen belefognék mondjuk az első hét végén vagy a következő elején. Addigra már nagyjából mindenki lenyugszik, gondolom.
- Mit érdemes tudni a tanárokról meg a többiekről?
Kérdezem egy szusszanásnyi pillanat után, mert ez a téma nagyon érdekel, és eddig nem volt senki, akitől megkérdezzem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

A mai naphoz aztán úgy semmi kedvem nem volt. Hiába fogadtam meg este, hogy ma bemegyek az óráimra, hogy időben kelek, és rendesen reggelizek, és minden jó lesz, valahogy nem sikerült. Csak feküdtem az ágyamban, élveztem a csendet, és pihentem. Mostanában sokat fekszem, és alszom. Régebben ez nem volt rám jellemző, és nem is nagyon tetszik, hogy ilyen szinten kimerült vagyok. Talán az iskolába járás rendszeressége, talán az, hogy túl sokat vagyok egyedül. Már három napja vége a téli szünetnek, én viszont utoljára tavaly voltam iskolában. Azt hiszem egy kicsit össze kéne szednem magam.
Nem akarok kikelni az ágyból, ám amikor mozgást hallok lent, mégis megteszem. Egy rózsaszín - fehér kockás plédet magam köré fonva lépek ki a szobámból. Kócos vagyok, a bőröm sápadt, a szemeim szinte világítanak. Éhes vagyok, és fáradt. Hangokat hallok, és bár nem hiszem, mégis reménykedek, hogy apa az, hogy hazatért végre.
- Szia.
A lépcső alján állok meg, nézem, ahogy tevékenykedik. Nincs munkához öltözve, és nem is néz úgy ki, mint aki el akarna menni. Bátortalanul reménykedni kezd a lelkem, hogy akkor ma csinálunk valamit közösen, lelépem az utolsó lépcsőfokot is, közelebb sétálok hozzá, és mint kiskölyökként, úgy ölelem át, csak most nem a derekát, hanem a mellkasát. Megnőttem az évek során, de attól még nagyobb szükségem van az apai szeretetre, mint azt akár csak sejteni lehet. Hiába állok meg a lábamon, mégis gyengének érzem magam, ha ő mellettem van.
- Menjünk el a cukrászdába!
Kérlelem gyermeki könyörgéssel, és amikor felpillantok rá, még a tekintetem is azt sugallja, hogy ennél nincs is jobb ötlet a világon. Valahogy így sikerül rávennem, annak fejében persze, ha fél órán belül el is indulunk. Nyomok egy puszit az arcára, majd hihetetlen tempóban távozok vissza fel, hogy pontosan huszonegy perc, harmincnyolc másodperccel később újra lent álljak, teljes harci díszben, és alig nyolc perccel később már itt is legyünk.
- Szeretnék kérni egy habos kakaót, egy szelet csokis málnatortát, egy szelet epres sajttortát, egy augurey könnyet, vagy inkább kettőt, egy karamellás vulkánsütit, egy olyan rizses sütit, áfonyásat, egy kókuszkockát és egy pohár gyümölcsös limonádét.
Szegény lány, aki felírja a rendelésemet, látom, hogy nem nagyon hisz nekem, de ez még csak a kezdet, itt nem állok meg, jön még majd hozzá pár dolog. Most egyelőre csak egy mosolyt küldök még, mielőtt nekiállna apa rendelését felvenni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

- Min gondolkozol?
Kérdezem, mert érzem, hogy figyel, pedig csak a vászon szalvétát helyeztem az ölembe. Nem mintha oka lenne, de ezzel is hagytam magamnak legalább három másodpercet, mielőtt fel kellett volna néznem rá. A kérdése nem lepett meg, ajkaim önkéntelenül is apró mosolyra húzódtak a kérdésével kapcsolatban.
- Én is ezt akartam kérdezni. Pocsékul festesz.
Nem mintha én jobban néznék ki, vagyis de, sokkal szebb vagyok, mint ő, de sokkal fiatalabb is, meg lány is, és szerencsére nem örököltem az orrát. Anyára hasonlítok, pontosabban az ő családjára, és nem tudom, hogy ez apának mennyire jó, elvégre nem volt éppen a kedves emlékei között a házassága, melyből én maradtam örökül. Persze jóban van Zójával is, de az azért más. A hajam is azért festem, mert így nem hasonlítok annyira, az eredeti hajszínemmel szinte összetéveszthetőek vagyunk.
- Azt hiszem, most vált reálissá, hogy tényleg egy fix helyen élek, és ez egy kicsit megviselt. Furcsa. Mármint jó, de mégsem, és rossz, de mégsem. Bonyolult. Jól érzem magam, jó, hogy a dolgaimnak van fix helyük, hogy egy berendezett házban élek, hogy minden állandó. Ugyanakkor mégis ijesztő, hogy minden állandó, és nem jön valami, ami miatt tovább állunk.
A rendelésem egyik fele, és apa teljes rendelése megérkezik, majd egy másik pincér hozza az enyém másik felét. Nem is rendeltem sokat. Van még egy – két dolog, amit szívesen magamba tömnék. Azt hiszem cukorhiánnyal küszködök, elég rendesen. A varázssütit veszem először magamhoz, egy kicsit megkocogtatom, mire pukkan egyet, és egész magasra, a fejem magasságába emelkedik a karamella, majd kecsesmozdulattal hullik alá, úgy, hogy még csak véletlenül se csöppenjen ki, ám a süteményt bevonja, és nyúlós állagúra szilárdul.
- Sosem ment még ilyen magasra!
Lelkesedek a látványon, hiszen eddig mindig csak az államig ment, most viszont fel kellett emelnem a fejem, hogy rendesen lássam. Mint egy kisgyerek, aki először lát tűzijátékot.
- Persze te elmehetsz, és tudom, hogy én is elmehetnék, hogy bármikor mehetnénk, mégsem akarok, és azt hiszem ez az, ami megriaszt. Félek, hogy egy nap már nem leszünk ott egymásnak. Nem akarom, hogy ne legyünk ott.
Jó érzés kimondani, kicsit még meg is könnyebbülök. Eddig magamba tartottam a dolgot, nem is nagyon volt kinek elmondanom, most viszont itt a lehetőség, és ezt bizony jól ki is használtam. Bekapok egy falatot, de a tekintetem most a másik felet kutatja.
- Na és te? Miért tűnik úgy, mintha a világ terhét vinnéd a hátadon?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

- Hát persze, hogy semmi sem megy rendben.
Felelem kuncogva. Rendben, ugyan már, azok nem mi lennénk, ha minden olyan nagyon rendben menne. Hiszen nálunk mindig van valami fennakadás, valami probléma, de általában csak nevetünk rajta, aztán pedig szépen továbblépünk, mert úgyis eszünkbe jut valami, amivel megoldhatnánk a dolgot. Most azonban olyan, mintha más lenne a helyzet, mintha tényleg pácban lennénk, egy sűrű, ragacsos fajtában, ami nem akar minket elengedni.
- Az aggodalom nem létező problémákat szül és nagyít fel. Jobb lenne, ha nem aggodalmaskodnál. Különben is, árt a szépségednek.
Szúrom oda még az utolsó mondatot csípősen. Imádom az apámat, bármit meg tennék érte, de be kell vallanom, hihetetlenül örültem annak, hogy nem az ő orrát örököltem. Valószínűleg akkor nem csak a magántanulósággal kellett volna megküzdenem, hanem a gonosz gyerekek zaklatásával is, és akkor valószínűleg elbujdostam volna. Viszont imádom őt, és a szívem szakad meg, hogy ilyen szomorúnak látom, és érzem is rajta, hogy valami nincs rendbe vele.
- Tudom.
Bólintok is hozzá, miközben a sütimbe mélyesztem a villám, utolsó leheletével még egy kisebb adagot kiküld, de olyan későt már, hogy felfelé menet megkeményedik, így nevetve letöröm csak, és apa felé nyújtom, hátha szeretne egy falatot ő így. Rágni nem nagyon lehet, de ha az ember ráteszi a nyelvére, akkor egy pillanat alatt szétolvad a szájában, és kellemes, egyáltalán nem zavaró ízt hagy maga után.
- A munka az életed, szóval az első kettő kizárt, hogy ilyen bússá tenne, maximum ha bezárnának minden színházat, vagy eltiltanának a munkádtól. Jaj ugye nem? Nem tiltottak el, ugye? Nem bántottál meg senkit annyira, hogy ezért kinyírja magát, a megtalált búcsúlevélben pedig téged okoljon érte? Tudod, hogy vannak gyenge idegekkel rendelkező emberek, ugye?
Apa nem olyan, aki ezt nagyon figyelembe venné, de azért az túlzás lenne, ha ezt valaki tényleg megtenné, bár nem kizárt, hogy megteszi. Az embereknek tényleg vannak olyan napjaik, amire már csak egy jó kis odamondást kell beszúrni, és az ember máris összeroppan. De csak nem történt meg.
- Szívügyek? Cseréljünk! Én szenvedek a szívügyek miatt, te meg szenvedhetsz mire kitalálod a szárkányszívizomhúr eltávolításának tizenegy praktikus lehetőségét. Nem is tudtam, hogy van kettő, erre közlik, hogy tizenegy is. Borzalom.
Látványosan megforgatom a szemem, majd egy falattal lesz gazdagabb előbb a szám, aztán a pocakom. Azért fogy ez a süteményhalom, nem kell félteni.
- Szép mentés. Gyors volt, most már egészen megvagyok vele. Olyan négy egééész hat az átlagom átszámítva. Talán az év végi vizsgákkal felmegy minden kiválóra. A rendes szülők ilyenkor ám megjutalmazzák a gyermeküket.
Jelentem ki pofátlan magabiztossággal, tekintve, hogy előttem kisebb vagyon hever.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Szinte bepusztítottam a csodálatos karamellás álom felét, majd pillanatok alatt a másikat is, persze illedelmes nőies mozdulatokkal, de ha sütiről van szó, képes vagyok nagyon gyorsan befalni az egészet, mielőtt még valaki el akarná enni előlem. Na persze nem tartom valószínűnek, hogy apa éppenséggel olyan lenne, vagy, hogy egyáltalán megtenné –e, hiszen tudja, olyan vagyok, mint Joey a Jóbarátokból, csak éppen itt a Veszna nem ad a sütijéből eset áll fenn. Magam elé húzom a következőt, és egy nagyobb falaton nyammogok, közeben apámat, és a remegő kezét figyelem.
- Ez a sok édesség … tudod… ez ellensúlyozza a keserű gyerekkoromat.
Felelem szemtelenül, figyelve, hogy legalább egy kicsit elmosolyodjon. Be kell vallanom, még magamnak is félve, de sosem aggódtam érte annyira, mint most, pedig az életünkben voltak már vészterhes idők, és ő mégis olyan szintű szeretettel és gondoskodással nevelt fel, amivel sok két szülős ember sem találkozik. A gyerekkorom – onnantól, hogy végleg apával maradhattam – nem volt keserű. Emlékszem az érzésre, ha konkrét emlékképeim nincsenek is, de emlékszem rá, hogy sokszor voltam szomorú, és sokszor sírtam, mert a szüleim veszekedtek. Emlékszem, hogy féltem, és magányos voltam, maga az érzés megvan, a sok negatívum, és igen, életem első érzései negatívak, amit nem lenne szabad egy kisgyereknek éreznie, ám mégis, eljött a pont, amikor mindez átfordult valami másba, valami pozitívba. Amikor megkérdezték, hogy el akarok – e vele menni, és én azt mondtam, hogy semmi másra nem vágyom ennél jobban, és elengedtek. Nehéz időszakok, kilátástalan időszakok, és most, most érzem, hogy mélyebb a gödör, mint eddig.
- Talán kezdjük ezzel.
Vetem fel a javaslatot, miközben le se véve róla a tekintetem, belenyúlok a mellettem pihenő táskába, és egy doboz cigit, valamint öngyújtót veszek elő. Bontatlan, kábé tíz éves korom óta mindig van a táskámban egy – két doboz végszükség esetére. Ha mondjuk út közben fogyna el. Most pedig, a remegés azt mutatja, hogy napok óta nem jutott a szervezetébe nikotin. Nem akarom, hogy az apám leépüljön, főleg nem olyan miatt, amit hiszem, hogy meg lehet oldani.
- Tegyünk egy próbát.
Puff neki, már két sütit meggyilkoltam. A habos kakaómból egy nagyot kortyolok, csinos kis bajuszt hagy a hab, amit egy ügyes mozdulattal eltüntet a nyelvem. Imádom a habos kakaót, de nem lehet kulturáltan inni, képtelenség.
- Mennyire? Két sajtos rolónyira. Na jó, inkább legyen négy. Piszkosul éhes vagyok.
Lehet, hogy rendes kaját kellene ennem, még a végén elterjed az a nevetséges pletyka, hogy terhes vagyok. Pedig ennek az esélye, nos kisebb, mint Szűz Máriánál.
- Szóval szívügy. Biztos, hogy a szívügy az, ami ezt az emberi roncsot legyártotta nekünk.
Nem finomkodom vele, amiért nagy valószínűség szerint újra megkapom majd az a szép kis apai bemutatást, amire már az előbb is csak a nyelvemet öltöttem.  
- Ez a mostani komoly, és váratlan. Egy lappangó érzés felerősödése, egy mondat vagy egy tett, egy gondolat … hm, valamelyik hihetetlenül féltékennyé tett. A féltékenység pedig ráébresztett arra, hogy többet is érzel, mint amennyit valaha is beismertél magadnak. Önostorozásba kezdtél, nem dolgozol, nem dohányzol, amiből az következik, hogy egy régóta meglévő kapcsolatodban állt be érzelmi változás, te pedig rettegsz, hogy elveszíted a másikat, ha ez kiderül. Nos, milyen vagyok, Dr. Watson?
Az ujjaimat egymásnak támasztva nézek apámra, titkon remélve, hogy ha el is találtam, hogy mi a baja, nem kap azonnal szívrohamot, amiért már tudom, amit titkol. Nyitott könyv vagy édesapa, nyitott könyv.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Sam

Az új fogadalmam szerint csak akkor találkozhatok Ash-sel, ha végeztem a tanulással. Nem előtte, nem alatta, csak és kizárólag utána. Egyrészt, mert maximalista és rengeteget tanul, másrészt meg, mert ha ott van, akkor nem tudok rendesen koncentrálni, és ha én nem tudok koncentrálni, akkor zavarni kezdem őt, és bár nem mondja, tudom, hogy zavarja. Így annak érdekében, hogy minden vizsgája kiváló legyen, engedem, hogy most az első számú szerelmével, a tankönyvkészletével randizzon. Nekem még nincs kiírva minden vizsgaidőpontom, így még csak tanulgatok,  próbálok rákészülni arra, hogy beüljek megírni a vizsgákat. Állítólag a hoppanálás kegyetlen. Szomorú gondolat, mert szeretném, ha jól menne, utálok ugyanis hopp - porral utazni, folyton piszkos leszek és hányingerem lesz tőle. Az LLG jegyzeteimmel érkezek meg a tanulószobába, ahol meglepő módon nincs más, csak egy lány. Pedig azt hittem, ilyenkor tömve lesz.
- Szia, Révay Franciska vagyok, Franci. Örülök, hogy megismertelek, Sam.
Köszönök neki én is vidáman, majd lepakolva a cuccaimat a könyvespolchoz lépek, hogy keressek pár használható könyvet a témában. Mondták, hogy van itt bent egy sárga borítójú könyv, amiben hasznos jegyzetek is találhatóak, olyanok, amiket évek során diákok jegyeztek fel és tökéletesítettek, azért, hogy segítsék egymást.
- Áh, megvagy!
Mosolyodom el szélesen, és levéve a polcról őt és még két társát, sétálok vissza az asztalhoz, ahol a többi cuccomat hagytam. Nem sok kedvem van hozzá, de hát azért teszem, hogy ne bukjak, mert még a végén Mr. Everett gáznak gondol és szakít velem.
- Mit tanulsz?
Érdeklődöm, mert pont ennyi kedvem van tanulni. Szívesebben ismerkedek, hiszen tényleg ráérek még, sok nap van vissza addig, hogy azt mondják, elfogyott minden lehetőségem a vizsgázásra. Remélem őt sem zavarja, hogy inkább hozzá beszélek, mint, hogy tanulnék.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

- Az átváltoztatástan nekem se ment könnyen. Eddig magántanuló voltam, mert sokat költöztünk, nyáron mindig a legjobb barátom segített nekem.
Ash minden nyáron igyekezett lehozni a lemaradásomat és rám pakolni annyi tudást, ami alkalmassá tett a következő évfolyam elvégzésére, persze nyáron ment a dolog, jó tanárom volt, na meg persze türelmes is, és szerintem élvezte, hogy kiskorúként varázsolhat a szünetekben.
- Legendás Lények Gondozása. Tele van jegyzetekkel, amiket diákok írtak. Vizsgatapasztalatokkal, gyakran visszatérő kérdésekkel. Nagyon hasznos, állítólag ha ezt elolvassa az ember, sokkal nagyobb eséllyel megy át jó jegyekkel. A párom, ő egy nagyon okos fiú, nagyon sokat tanul és nem szeretném, ha butának tartana. Mármint nem fog, mert kiskorunk óta ismerjük egymást, csak nem szeretném, ha leégetném. Érted?
Nem szeretem csak úgy terhelni az embereket a problémáimmal, nem is szoktam, de most még olyan vékony jégen lépegetünk, hogy félek, nehogy valami apróság miatt beszakadjon. Elég sok minden van, ami necces körülöttünk, és hát ez most eléggé ki is visz az észből. Közben meg itt van a vizsgaidőszak is. Rossz az időzítés, ha viszont még mindig csak topognánk, lehet, hogy a visszatartott érzéseim miatt felrobbannék.
- Óóó, még nem? Pedig hasznos. A polcokon van nagyon sok könyv, amiben hasznos infók vannak hagyva, hogy milyen a tanár, vagy mi az, amit mindenképpen tudj a vizsgán. Érdemes egyszer időt szánni rá, és átnézni a polcokat, mert nagyon sok minden van itt, ami megkönnyíti a dolgod.
Kinyitom random a könyvet, és szélesen elmosolyodok.
- Látod? Ez itt általános ismertető a puffskeinekről, de itt nagyon sok mindenki hozzáírt olyanokat, amik nincsenek benne a tankönyvbe.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Vadőrlak és környéke

Egyszerűen kikészítenek a vizsgák, de olyan rendesen, hogy nagyon. Idegbajt kapok minden egyes reggel, és igazából nem értem, hogy miért. Azt hiszem, túlságosan is meg akarok felelni mindenkinek. Apának is, bár nincs rá szükség, Ashnek is, bár szerintem akkor se utálna, ha mindenből épp csak átrúgdosnának, és hát akkor ott vagyok én magam is, aki meg addig jobban teljesített, amíg folyton költözött, most pedig úgy néz ki, hogy a saját elméletem dől meg azzal, hogy majd akkor minden jobb lesz, ha egy helyben vagyok, órákra járok és tanulok. Valószínűleg az a baj, hogy itt most nem csak a lényeget ismerem meg, hanem egy csomó feleslegességet is, és nem tudok jól szelektálni, az agyam viszont nem hajlandó többet befogadni, mint amennyit tényleg szükséges. Ezt hívják úgy, hogy kellemetlen.
Viszont, ügyes kislány módjára, ahelyett, hogy szenvednék otthon, vagy nézném azt, ahogy Ash tanul - igen, volt egy ilyen próbálkozásom, de három perc után rájöttem, hogy ez nem jó gondolat, mert csak bosszantom -, inkább eljöttem tőle, és nem is nagyon mertem a közelébe menni, találtam más elfoglaltságok. Vége lehetne ennek a vizsgaidőszaknak, mert a kapcsolatom kezdeti szakaszban van ezzel a fiúval, én pedig nagyon, de nagyon szeretem őt, és szeretném, hogy boldog legyen velem. De tudom, hogy mennyire maximalista, és nem akarom gátolni ebben.
A gondolatra sóhajtok párat, miközben a kezemben tartott vödörből néhány finomságot dobok a kerítés másik oldalán lévő lényeknek. Ők azok, akiket Olive néni meg szokott nekünk mutatni, én pedig örömmel vállaltam, hogy segítek etetni, meg a gondozásukban is részt veszek. Csak végre kéne találnom egy vizsgaidőpontot, ahol megmutathatom a tehetségemet. Ja... kellene. Addig viszont marad a békés etetés.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Vadőrlak és környéke

Szóval ott tartottunk, hogy eteti az állatokat békésen, amikor belép a képbe egy furcsa fiú, először nem is tudom hova tenni, másodszor viszont úgy vagyok vele, hogy biztos nem furcsa, csak más, mint akikkel eddig összefutottam, hiszen annyi sok ember van, olyan sok személyiséggel, hogy csak na. Biztos ez is egy újabb, érdekes ismeretség lesz. Ami nem rossz, szeretek új és érdekes embereket megismerni, elvégre egy olyan apával, mint az enyém, elég szomorú lenne, ha nem ilyen lennék.
- Szia, Révay Franciska vagyok.
A szemöldök emelgetést figyelmen kívül hagyom, mert tudom, hogy ez csak valami vagánykodás, a fiúk ezt csinálják. Viccelődnek és játsszák az eszüket a lányok előtt, de nem gondolják ám komolyan, csak szeretnek vicceskedni meg vagánykodni. Mondjuk Ash pont nem ilyen, de nem is baj, nem szeretném, ha ilyen lenne.
- Én se téged. Hányadikos vagy?
Annyi lehet, mint én, talán másik házba jár és nincsenek közös óráink, ez lehet a titok nyitja. Meg azért valljuk be, elég sokan vagyunk ebben az iskolában ahhoz, hogy néha csak arctalan tömegnek tűnjünk. Én amúgy se nagyon törekszem arra, hogy kitörjek, a vélavérem ezt elintézi helyettem, még akkor is, ha minden erőmmel küzdök ellene. Sokkal macerásabb, mint beletöürődni, hogy ez van, ezt kell szeretni.
- A házunk viszont ugyanaz, ahogy látom.
Ő mondjuk nincs talárban, nem szereti annyira, de ott van a táskájára terítve, szépen, frissen vasalt állapotban. Nagyon ad a megjelenésére, és vizsgaidőszakban nem is kötelező egyenruhába lenni, így ezt kihasználva egy fekete csőnadrágot, barackszínű hosszított felsőt és horgolt, hosszú, fekete kardigánt visel.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

- Én furcsa, de azt tapasztalom, hogy valahogy sokkal jobban haladtam magántanulóként. Azt hiszem itt sok minden elvonja a figyelmemet. Persze nagyon örülök, hogy a kortársaim között lehetek, de valahogy nem minden olyan, mint, ahogy azt elképzeltem. Apukám színész, és ezért elég sokat költöztünk, mindig másfele vitt minket az élet.
Én vagyok szerintem az egyik rekorder azok között, akik több iskolában járták az alapképzést. Én magam több helyen voltam tanuló, mint ahogy évig az alapképzés tartott. Viszont megérte, mert nagyon sok tájat láttam és nagyon sok kultúrát tapasztaltam, emellett nagyon sok tanárral találkoztam, így már tudom, hogy miként kezeljem a zűrösebb helyzeteket is. Szóval öröm az ürömben, ahogy mondani szokták.
- Nem, vagyis gondolom, hogy nem. Csak ő a legjobb barátom is, tudod? Már egészen kicsi korunk óta. Mindig csodáltam őt. A kitartását és a szorgalmát. Most is, hogy mennyire oda koncentrál a kiváló vizsgáira. Én meg elég linknek érzem magam mellette, mert tanulok, de nem ilyen beleéléssel.
Ash szerintem akkor sem tagadna le, ha épp csak bukdácsolnék. A mi kapcsolatunk különleges, tudom, hogy az, mert amíg nem mondtam ki, addig olyan volt a pocimban meg a torkomban az érzés, mintha valaki folyton ütne és fojtogatna, most meg, mióta már tudja, hogy nem csak a barátomnak tartom, olyan vagyok, mint akit tényleg a föld felett két méterrel tartanak a pillangók.
- Amúgy nyugodj meg, én is béna vagyok a szerelemhez. Ez az első kapcsolatom, pedig lassan húsz leszek, szóval fogalmam sincs, hogy jól csinálok -e bármit is.
Pedig jó lenne tudni nagyon, mert nagyon szeretem ezt a fiút, és mindent meg akarok tenni, hogy boldog legyen mellettem.
- Igen. Pár könyvbe már írtam én is. Alapvetően utálom, ha a könyvek össze vannak firkálva, de itt minden betű a jó ügyet szolgálja. Szerintem sokkal érdemesebb innen tanulni, mert ezekbe a könyvekbe olyanok is benne vannak, amiket nem adnak le órán, de ha a vizsgádba beleírod, sokkal okosabbnak tűnsz.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Vadőrlak és környéke

A kézcsók önmagában egy nagyon hízelgő tett, azonban jobban örültem volna, ha a szép pillanatot nem egy nyáltenger koronázza meg. Ahogy elhúzom a kezem, igyekszem minél feltűnésmentesebben beletörölni a ruhámba, nem mintha jobb lenne, hogy a ruhám nyálas, mert bár nem érzem, a tudat azért megvan, de hát a ruhám meg annyi mindenhez hozzáér, hogy csak na, így, ha hazamegyek, úgyis leveszem.
- Én is voltam Griffendéles, bár nem sokáig, sokszor költöztünk. De jól néz ki.
Azt inkább nem teszem hozzá, hogy nekem is van egy ilyenem, mert nem szeretnék hasonló beállással pózolni, meg aztán nem nagyon érzem úgy, hogy ennél a fiúnál bármimet is ki kellene nyomnom. Persze a belém nevelt szép tartáson nem tudok rontani, ösztönösen kihúzom magam, amit a színházakban töltött élet eredményezett. Mindig tanítgattak, mint valami hercegnőt.
- Én hatodéves vagyok, de nem úszom meg a vizsgázást.
Pedig én is újnak számítok, de szegény srác elég rossz géneket örökölhetett, mert tizenhat évesen úgy néz ki, mint aki elmúlt húsz is. Az élet elég kegyetlen tud lenni. Én például az eredeti hajszínemmel úgy nézek ki mind anyám. El se lehet képzelni, milyen éles váltás a kettő, de mivel apa és anyám elég csúnyán váltak el, nagyon nem akarok rá hasonlítani, ezért inkább bevetem minden tudományomat, hogy a hajfestés mellett sminkkel is tompítsam a problémát. A szépségnél érzem, hogy ebből még elég nagy baj is lehet, és bár nem tűnik olyan rossz arcnak, azért minden elképzelhetőre felkészülök magamban. Apa mindig azt tanította, hogy ne bízzak semmit se a véletlenre.
- Nem, vagyis leginkább a vizsgák elől. De lassan túl kell esnem rajtuk, mert a szünetben szeretnék a párommal lenni.
Először nem akartam szóba hozni Asht, mert komolyan, mindig szóba kerül mostanába, de úgy érzem, jobb ha letisztázzuk, hogy nekem ő van és kész.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Alapvetően életképes vagyok. Esküszöm. De komolyan, a héten a harmadik egyenruhám megy tönkre. Az elsőt leköpte a bemutatott állat LLG-n, a másodikat valahogy leettem egy kis foltba szederlekvárral, és hiába tettem be a szennyestartóba, Mimi kiszagolta, kirángatta és jól széttépte, olyan kicsi darabokra, hogy inkább a szemetesbe dobtam, mert játékbabának is illetlen öltözetnek számítanának a cafatok. A harmadik pedig most történt, éppen csak egy pillanatra nem figyeltem oda, és a bájitalom egyik hozzávalója rácseppent a blúzomra, két nagy lyukat égetve hastájékra. Persze Felagund a maga kedves stílusában még hozzáalázott.
Szóval most jobb ötlet híján annyit tudtam csinálni, hogy a leégett részt levágtam, a szoknyámat pedig feljebb húztam, hogy eltakarjam a lyukat. Alig lázadónak néztem ki a sok térdszoknyás lány között, ahogy én minden lépésnél kivillantottam a combjaimat is. Mert amúgy ez orvosolható pálcával, ha valaki elhozza a pálcáját, és nem hagyja az éjjeliszekrényén, mert pont oda való. Remélem, mire hazaérek, Mimi azt is megrágja, és akkor vehetek másikat. Morcosan csörtetek be a nagyterembe, éhes vagyok, és kollektíve elegem van az egészből, főleg amikor a rellonos asztalnál még utánam is fütyülnek. Remélem pontlevonás is lesz a vége, mert ízlésesen mind a két középső ujjamat felmutattam nekik, és ezzel együtt a tanári karnak is. Nem is nézem, hogy hova, csak valahova levágódok, és inkább a gyümölcslevesre koncentrálok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Ha a nézéssel ölni lehetne, életem valószínűleges szerelme már bizony nem csak, hogy halott lenne, de olyan lenne, mint egy kis porszem, mert még háromszor ölném meg, pedig nem akart ám nekem rosszat, csak nem a jó napomon talált meg.
- Nem akarok beszélni róla.
Jaaaj, nem olyan nincs egy nőnél, hogy nem akar beszélni róla. Ezt még én is tudom, csak előbb egy percet kérek, mert különben leüvöltöm szép szőke hercegemet a székéről, pedig ő aztán nem tehet semmiről.
- Leégettem magamról a felsőmet bájitaltanon.
Jó ez egy kicsit dráma királynősen hangzott, főleg a nagy sóhajtással, és főleg azzal, hogy még mindig rajtam van a felsőm, épp csak nem az egész, de azért nem történt katasztrófa.
- Felagund meg még hangosan meg is jegyezte, és olyan önelégült volt a mosolya, hogy azt hittem megverem. Azóta meg füttyögnek utánam, ráadásul reptanom lesz. A szoknyámat a nyakamba húztam, hogy ne legyen kint a hasam, de ha így megyek reptanra, ott is ki fognak csinálni. Ez nem az én hetem.
Pedig ez egy rövid hét, és a hét első fél napján vagyunk csak túl. De akkor is ki vagyok akadva.
- Ne haragudj, nem is kérdeztem meg, hogy milyen napod van.
Próbálom a hisztériát legyűrni, de nem olyan könnyű. Fogalmam sincs, hogy mi lelt, de Ash jelenléte legalább egy kicsit arra kényszerít, hogy ne bőgjem le a szemfestékemet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

- Az.
Ezzel nem nagyon tudok tiltakozni. Elegem volt a mai napból rendesen. Szívem szerint hazamentem volna, beültem volna egy jó nagy kád forró vízbe, és csak lebegtem volna a semmibe. Eleve nem szeretem a nyomott időt, állítólag itt még havazhat is, mert magasan vagyunk. Alig várom, komolyan. Már elővettem a tavaszi és nyári ruháimat, most majd kirángathatom megint a télieket. De legalább akkor már annyi hó essen, hogy lehessen hóembert építeni.
- Nathaniel!
Szidom le egyből, vagy nem is szidás ez, inkább csak megbotránkozás. Ő pletykálkodik. Hát ez valami hihetetlen. Viszont szerencsére a másik itt ülőt elküldte, így csak ketten ülünk, ezért hát egy kicsit közelebb hajolok és pillogok rá.
- Negyedéves? Éppen csak nagykorú? De hát ő már öreg, nem? Vagyis mennyi lehet, harmincon felett biztos.
Kedvelem a kviddicset, jártam kint pár meccsen is, de annyira sosem érdekelt, hogy posztert gyűjtsek, kártyákat, vagy, hogy tudjam az életkorukat. Épp csak a játékot néztem. Tudom, bennem van a hiba.
- Ki a barátnője?
A negyedévesekből csak pár ember van meg. Kováts Marci, mert nagyon tetszik a hajszíne, Czettner Maja, mert annyira cukinak néz ki, hogy szerintem ő rendesen is egy kis cukorvirág meg Emma Weißling, mert ő meg olyan különlegesen néz ki, legalábbis számomra. De hogy rajtuk kívül is vannak negyedikesek...hát biztos. Végül is, a sulit fenn kell tartani.
- De ha van barátnője, akkor miért kezdene mással?
Életem első kapcsolatában vagyok. Igen, az elsőben és igen, egy olyan sráccal, akinek a lélegzetvételéből tudom, hogy milyen hangulata van, szóval azt is tudom, hogy nem csalna meg, ezért ilyen téren eléggé naiv vagyok.
- De legalább finom a leves.
Merítek magamnak hozzá még egy kicsit úgy, hogy inkább csak gyümölcsök legyenek, majd gyorsan be is kanalazok egy adagot.
- Ha hazamennék, már nem jönnék vissza. Egyedül meg elég uncsi lenne lógni. Köhömm.
Vigyorgok rá szélesen. Végül is, napközben van, otthon nincs senki. Apáink dolgoznak, Lili fejét innen kiszúrom, ha most esetleg hazamennénk, kinek tűnne fel?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

- Nincs is tizenhét?
Nem kaptam szikrát. Jó, a srác fiatalabb, mint gondoltam, de azért ez már elég durva szerintem. És az is, hogy Maja az, akit én inkább egy nyakigláb, szemüveges kamaszfiú mellett tudtam elképzelni, aki lesi minden kívánságát, mert Maja egyszerűen olyan habcsók, hogy nem lehet ignorálni.
- Lehet, hogy nekem is egy idősebb pasival kellene kezdenem.
Látványosan pillantok el a tanári asztal felé, hogy szemügyre vegyem a kínálatot. Rubya tanárnő, Riviera tanárnő, Belmonte tanárnő és Thege tanárnő békésen fogyasztották ebédjüket.
- Hát öhm, azt hiszem Belmonte tanárnő a legesélyesebb.
Az a nő gyönyörű volt, a többiek is szépek voltak, de benne volt valami plusz, valami nagyon dögös. Végül azonban csak elmosolyodtam, és visszafordultam Ash felé. Elmélkedésemből könnyen kirobbantott az a tény, hogy ő itt van velem szemben. Nem, nem lennék képes elcserélni az iskola egyik szívtiprójára se, legyen az diák, tanár vagy iskolai dolgozó.
- Te melyik tanárnőt választanád, ha tanárral bonyolódnál viszonyba?
A kérdés hirtelen fogalmazódik meg bennem, miközben két meggyszemet kergetek.
- Nem tudom, hogy a fiúk szoktak-e ilyenen agyalni, de a lányok igen. Én legalábbis igen. Meg tudok még pár emberről, akik szintén igen. A fiúk meg fiúból vannak, szóval ők is igen.
- Igen, arra.
Nyomom meg a válaszomat sejtelmes mosollyal párosítva azt, a levesem elfogyott, így már húzom is magam elé a rántott halszeleteket, a rizst és a tartárt. Imádom, hogy itt nem kell a szálkával szórakozni, mert a menők eltüntetik a halacskából.
- Nincs is jobb, mint iskola helyett romantikus filmet nézni és fagyizni.
Teszem hozzá csak úgy mellékesen, ártatlanul felpillantva rá.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

- Én sajnos már nagykorú vagyok.
Sóhajtok egy hatalmasat, mintha tényleg olyan nagyon bántana a dolog, pedig nem. Szeretem Asht. Szerettem egy éve, szeretem most, és tudom, hogy ha hirtelen a világ a tetejére fordul és elválunk egymástól, akkor is szeretni fogom. A napokban álmodtam erről, rossz volt. Ash és én elváltunk, ő idősebb volt, a ráncok mélyebben ültek a homlokán, a szeme világosabb, mégis fakóbb volt. Éreztem, hogy amikor rápillantok szomorú vagyok, és mintha ő is szomorú lett volna, de nem mondtunk semmit a másiknak. Én visszavettem a gyerekeinket tőle, ő intett félszegen, és ahogy néztem elsétálni, azon gondolkoztam, hogy szeretem őt. Sírva keltem fel, pedig nem szoktam ilyet tenni. Ez már nem szerelem, érzem, hogy több annál. Nem meséltem el neki, pedig hajnalban az ő arcát pillantottam meg először. Egy hosszú másodpercig még nézem a szépséges tanerőt, talán, hogy ne ütközzön ki rajtam a felidézett álom, majd visszafordulva már újra hamisan vigyorgok.
- Szóval a szőkékre buksz.
Tudom, hogy nem esik jól neki, hogy ilyenekről faggatom, mellettem eleve nincs könnyű élete, és bármennyire igyekszem megkönnyíteni, néha annyira belebonyolódok, hogy csak az jár a fejemben, mennyivel egyszerűbb lett volna, ha önmagam maradok. Szegény Ash, de remélem, nem ezzel ijesztem majd őt el.
- Képzeld el, nem fogod elhinni.
A hangom egyszerre lesz erősebb, de szerencsére még így is elnyomja az általános alapzaj, nem fordul hát mindenki felénk, mondván, nem normális a csaj.
- A múltkor mondom magamnak, hogy nézek egy jó kis romcsi filmet. Benyomom a Szerelmünk lapjait, és nem tetszik. Mármint tényleg, rendesen nem tetszett. Azt hittem beteg vagyok, vagy ilyesmi.
Tényleg elég kemény perceg voltak, ahogy ott ültem, és vártam a "whaaa" érzést, ami nem jött el. Így hát a P.S. I Love You jött, féltem, hogy ott sem lesz meg, de ahogy megszólalt a zene, meg is volt a hangulat.
- De amúgy nem muszáj filmeznünk.
Eleve nem is akartam, csak húztam az agyát, de szegényem meg komolyan vette. Nem véletlenül említettem meg, hogy se apukák, se testvérek se senkik, csak mi.
- Amúgy, ha most van egy közös testvérünk, akkor technikailag mi is testvérekké váltunk?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → A "Fecsegő Dámák" freskójának folyosója

- El kell lopnunk egy macskát?
Olvastam ám én is azt a listát, de annyira nagyon zavarba vagyok még mindig, főleg így, hogy ez az izé is itt mocorog alattam, hogy nagyon. Van egy olyan érzésem, hogy a puff, ami a listán volt, éppen itt van alattam. Ha pedig itt van alattam, az csak annyit jelenthet, hogy igen... bikának érzi magát. Sikítva és fájdalmasan huppanok le rá, de a zászlót - igen, a Navinéset -, úgy fogom, mintha az életem múlna rajta. Sikítva és képvesztve, egy megvadult puffon rodeózva - húú, ha most Ash látna, bár nem, inkább ne lásson - robbanok ki a folyosóra, mögöttem feltételezhetően Rózi is, aki még mindig olyan szigorú hajválasztékot visel. Meg is fogom mondani neki, hogy baromira creepy az a hajválaszték, és mondja meg Viviennek, hogy így nem lesz pasija vagy csaja soha. Szóval én sikongatva, a navinés házzászlót lobogtatva igyekszem a puffot a megfelelő irányba tartani és hogy visszajussunk az Eridonba.
- Nem loptunk nekem unikornisos bugyit!
Kiáltok hátra, pedig meg lett ígérve, hogy lopunk egyet. Csak a poén kedvéért, bár nem biztos, hogy jó lenne, ha bugyik között turkálnánk, azért nyilván van egy határ. Meg egy időkorlát, ami azt hittem, hogy már lejárt, de nem, ahogy a cicim csapódik, érzem, hogy nem az enyém és éppen most nyeltem le egy nagy adag barna, hosszú hajszálat, ami szintén nem az enyém. Aggódok, hogy mi van, ha így maradok, ami talán ostobaságnak hathat most, de mi van, ha tényleg ez lesz a sorsom? Viszont sokáig elmélkedni nincs időm, a következő kanyar után rá fogunk fordulni a portrénkra.
- Mi van, ha nem enged be?
Kiáltok hátra CreepyVivcsinek, aki szerintem tudta velem tartani a tempót, mivel nem voltunk gyorsak, csak ugrálósak. Az biztos, hogy vagy öt kilót fogytam most.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Óóó te jó ISTEN! Hát itt vagyunk! El sem hiszem. A szívem úgy zakatol, mintha önálló vasúttársaságom kicsi vonatocskái egyszerre indultak volna el. Amióta tudom, hogy lesz ez, izgulok, és amióta tudom, hogy jövünk, azóta pörgök, mint a búgócsiga. Fel vagyok csigázva egészen, és imádom a ruháimat, amiket erre az alkalomra vettem, vagy újítottam fel, és imádom a fellépőket, és a hangulatot, és jesszusom, ha már most ennyire pörgök, épp csak a kapun belépve, hát akkor mi lesz velem később? Mindent ki akarok próbálni, mindenhol ott akarok lenni, és nem akarok lemaradni semmiről.
Heten jöttünk, mint a gonoszok, van, aki a rokonom, van, aki a barátom, van, aki meg az ő barátjuk, és így összeverődtünk. Nem baj, amúgy is jót tesz új ismeretségeket szerezni, rám fér az új benyomások megszerzése és elraktározása.
- Merre kell menni?
Fordulok Lexa felé, mert az ilyenekbe ő sokkal profibb. Legalábbis ha eltévedünk, azt ő sokkal magabiztosabban csinálja. Ash is úgy volt, hogy jön velünk, de mint lenni szokott, a dolgok nem jönnek össze egyszerűen, így megbeszéltük, hogy bent találkozunk majd. Remélem tényleg, mert olyan nagy a tömeg, hogy még, de azért remélem, nem kell kiállnom a színpadra majd este és megkeresni őt, mint valami játszóházban ragadt gyereket.
- Itt amúgy mindenki kavar valakivel?
Ez a kérdést már lehalkítva teszem hozzá, mert nem akarom, hogy hülyének nézzenek. Azt vágom, hogy Ráhel legutolsó pasiját Danténak hívták, de hogy megvan-e még csórikám vagy dobták azóta, azt nem tudom megmondani. Velem ellentétben mindenki másnak olyan nagyon gyorsan pörög az élete, én meg csak lebegek Ash-sel, és ez jól is van így.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

A mai nap arról szól, hogy beszerezzek mindent a következő tanévre. Tudom, még csak most kezdődött meg a vizsgaidőszak, még messze az új év, még bármi történhet, de Lilivel annyira belelkesedtünk a múltkor, hogy egyszer csak ott voltunk a talárszabásznál, és rendeltünk új egyenruhát, főleg neki, mert éppen nekiállt nyúlni, mint a gumiszalag. A vicces, hogy már most is neccesen jó csak a ruhája. A mellrésze szűk, a szoknyája rövidecske. A fejemre nőtt ez a törpe gyerek. Én szerencsére nem változtam. Pedig azt hittem, az Ash okozta hiány annyira erős lesz, hogy majd mindenféle nassolandó dologba vetem magam. De nem, sőt, ami azt illeti, fogytam. Pedig még csak nem is stresszelek úgy, mint tavaly.
A lényeg viszont, hogy tegnap kaptunk baglyot, mely szerint elkészültek az egyenruháink, így aztán elmentünk átvenni őket, ezért tudom, hogy Lilié határeset. Aztán ő ment is a hoppanálási pontra, mert az egész délutánt korizással tölti, én meg mehettem tovább. A finom papírba csomagolt egyenruhákat egy szatyorba is beletették, de még így is átlátszik. Lili sárga - fekete kockája majdnem annyira, mint az én piros, arannyal átszőtt példányom. Ezekkel, meg néhány piacon vásárolt cuccal indultam neki a hazaútnak, de aztán olyan csábító volt az, ahogy egy vörös hajú lány bent ült a cukrászdába, hogy nekem is be kellett mennem, és rendelnem kellett egy habos kakaót meg egy nagy szelet epres, étcsokoládés tortát. Valamiért, magam sem értem miért, a lány melletti asztalt választom, oda pakolom le a cuccaimat, majd mire leülök, már hozzák is azt, amit rendeltem. Persze igyekszem inkább a süteményemre koncentrálni, de valahogy újra, és újra rá kell pillantanom a lányra. Egy valamit biztosan tudok, hogy ha a Bagolykőbe jár, akkor rellonos. A kisugárzása teszi.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Őszike néni könyvesboltja

Az egész úgy kezdődött, hogy vettem egy könyvespolcot. Fogalmam sincs, hogy miért tettem ilyesmit, eleve tanszereket mentünk el venni, és ott árválkodott ő. Tökéletes, halványrózsaszín csodájában. Eddig azért nem vettem könyveket, mert nem volt hova tennem, és azért nem vettem könyvespolcot, mert nem nagyon voltak könyveim. Ördögi kör, nem? Most viszont megtörtént. Megvettem a polcot, amit megtölthetek könyvekkel. Csak éppen az a helyzet, hogy nincs mivel. Viszont van egy csinos kis listám, amin a következő kategóriák lettek feltüntetve: Könyvek, amiket olvastam és imádtam; Könyvek, amiket olvastam, és tetszettek; Könyvek, amiknek olvastam az ajánlóját és tetszettek; Könyvek, amiket nem olvastam, de el akarok; Könyvek a szakirányomhoz. Teljesen szép és igencsak hosszú lista, így befogtam apát is, hogy segítsen, ha már egyszer itthon van.
- Milyen volt az út?
Tegnap este jött meg, Lili már aludt, én meg már majdnem, aztán amikor hallottam lent a motoszkálást, egyből nekiindultam egy könyvvel - mert hát nálunk valahogy se baseball ütő, se fegyver nincs - hogy levadásszam a betörőt. Persze még idejében észrevettem, hogy apa az, így nem esett bántódása. Ha nálam lévő fegyverről eszembe jutott a polcom, arról meg az, hogy rendeltem egy csomó könyvet, és még körül is néznék, úgyhogy eljöhetne velem.
- Gondoltam valami nagyon hajmeresztőre. Idén végzős leszek, és arra gondoltam, hogy a zárómunkámat az életedből írnám. Mint egy életrajzi regény. Lenne benne interjú, kutatás, kis visszaemlékezés. Megkérdezhetném a nagynénéimet, a munkatársaidat, Lucát rólad, mesélhetnének. Illusztrálnám fényképekkel. Egy kerek egész mű lenne rólad. Mit gondolsz a dologról?
Már tavaly kitaláltam, hogy mit akarom majd a tanulmányaim végén prezentálni, de csak most mertem vele előhozakodni, remélve, hogy benne lenne a dologban.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Őszike néni könyvesboltja

Apa

- Nemrég, két éve.
Először nem akartam elmondani, az első mondatomnál még biztos voltam benne, hogy ott megállok, aztán valahogy mégiscsak kicsúszott. Na szép. Mindegy, annyira nem zavar. Csak nem akarom, hogy ennél is furcsábban nézzen rám, azért, mert én ezt találtam ki.
- De összeállítani csak akkor kezdtem el, amikor Ash elment.
Megvallom, elég rosszul viselem a hiányát. Mert mikor már végre együtt lehettünk, akkor kitalálta ezt az egyetemesdit, és bár írunk egymásnak szűrűn, valahogy már a levelek sem olyanok, mint az elején. A múltkor azon gondolkoztam, hogy talán találkozott egy lánnyal, akinek szívesebben mesél a gondolatairól, és el kéne engednem, hogy boldog legyen. Aztán mégsem írtam meg ezt, a levelet, ami ezt az ötletet tartalmazta, összetéptem és kidobtam. Önző vagyok.
- Félsz, hogy mi derülne ki rólad?
Kérdezem szélesen elvigyorodva, és egy kacsintást is megengedve magamnak. Apa nem hiszem, hogy sok mindent titkolna előlem, épp ezért félek, hogy sok olyan dolog derül majd ki, amiről még csak álmodni se mertem. Ez mondjuk, annyira nem vonz, de hát ezt tanulom, szembe kell néznem ezzel is.
- Ő az egyik munkatársad volt nem? A fogdosós.
Felemelek egy feltűnően lila színű könyvet, aminek olyan drámai a címe és az elején található kép is, hogy egyből odahúzza a tekintetet. Bár megfogadtam, hogy semmilyen szenny nem kerülhet a könyvespolcomra, ez most mégis annyira elkezdte piszkálni a fantáziám, hogy nagyon.
- Amúgy meg arra gondoltam, hogy elmennék dolgozni. Kevés órám lesz jövőre, meg amúgy is a könyvtárban tölteném a többit, tanulnék. Mi lenne, ha ott dolgoznék? Mint segédkönyvtáros, például. Persze még előtte beszélnem kellene az igazgatóval erről, de szerintem hasznos lenne. Megkeresném a tandíjam egy részét. Mit szólsz?
Eddig még senkinek se mondtam, mert neki akartam először. Ez a döntés kimondhatatlanul is azt jelenti, hogy elkezdek függetlenedni, de nem akarom, hogy azt érezze, elhagyom, csak úgy érzem, itt az ideje kicsit kifelé tekintenem a mostani stagnálásból.