37. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyElső emelet

Oldalak: « 1 2 ... 58 ... 66 67 [68] 69 70 ... 78 ... 95 96 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Révay Franciska Veszna
INAKTÍV


FrinciFranci
offline
RPG hsz: 158
Összes hsz: 424
Írta: 2016. október 5. 20:26 | Link

A piros asztalnál
- bárki becsatlakozhat -

Azt hallottam, hogy az évnyitóra itt a diákok még nem az egyenruhájukban érkeznek, hanem egy kicsit kicsípik magukat, főleg ugye a lányok, és afölé húzzáj a talárjukat. Nem akarok kilógni a sorból, főleg, hogy ilyen fontos feladatot is adtak nekem a házvezetőim, így hát felhúzok egy szép és egyszerű fekete ruhát, V alakú nyakkivágással, és csipke borítással. Az ujja háromnegyedes és csak csipkéből áll, remélem nem fog az este felénél viszketni, ahogy a bőrömhöz ér. Van néhány anyag, ami egyáltalán nem bír a bőröm, meg pár, amit ideig - óráig. Ilyenez is. Viszont most nagyon reménykedek. A hajam hullámos, alapjáraton, így azt nem piszkálom, csak feltűzöm, hogy ne lógjon az arcomba.
Apa megint nincs itthon, jellemző, eddig nagyon érdekesen indul ez a mi letelepedésünk. Bár be kell vallanom, féltem attól, hogy komolyan gondolja. Féltem, hogy tényleg ennyi és nem is akar tovább menni, hogy mindig otthon lesz. Egyszerűen nem illik hozzá ez az életmód. Azt se tudom, hogy hozzám illik - e.
Nem nagyon ismerek még senkit, gondolom Ashnek is megvannak a maga barátai, akikkel jön, és zavarni meg nem akarok, így hát egyedül sétálok fel a kastélyba, és egy hatalmas levegőcsere után, belépek a terembe. A diákok már gyülekeznek, és ülnek már jó páran a tanári asztalnál is. Néhány szem rám szegeződik, ami a vélavéremben is betudható, még ha negyedvélaként nem is fejt ki akkora hatást. Valamennyit mégiscsak. Idegesítő és egyben élvezetes, bár inkább az előbbi.
Miközben haladok előre, azért - ha nem is feltűnően - megszemlélem a tanári kar már itt lévő tagjait, és bár a nevüket nem tudom, azt azért igyekszem bevésni az emlékeimbe, hogy a fiatal arcok közül ki az, akit tanáromként kell elfogandon. Nem vagyok jó abban, hogy megállapítsam, ki mennyi idős, így inkább a teremben való helyfoglalása alapján igyekszem megállapítani, hogy egy esetleges beszélgetést hogyan kezdeményezzek vele.
Egészen elől foglalok helyet, ahol még csak pár diák lézeng, nem akarok egyik beszélgetésbe se beletolakodni, de azért remélem azt is, hogy nem én leszek a lány, aki kínjában a mosdóban ebédel majd. Nem akarom, hogy ez az egész egy rossz élmény legyen.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Hercegh Kriszpin
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 161
Összes hsz: 294
Írta: 2016. október 5. 21:34 | Link

----------------------------
Évnyitó ünnepély
érkezés a tanári asztalhoz | x
----------------------------

Izgatott vagyok. Kellemesen ideges. Már ha létezik ilyen. Szerintem igen. A folyosón haladok sokad magammal. Mind a nagyterem felé tartunk. Mindenki dísztalárban. Rámosolygok egy-egy rám pillantó diákra. Ahogy pedig lépdelek előre, hallom magam mögött az összesúgások foszlányait arról, hogy vajon új tanár vagyok-e, vagy egyenesen az új diri - ahogy ők mondják. Ez hamarosan kiderül.
A manók által pompásan feldíszített térbe érvén, megindulok a Rellon asztala mentén. Közben jólesően nézelődöm. Kezemben egy összetekert pergament lóbálok. Nemsokára a tanári asztalhoz érek, ahol biccentek a már jelenlevő kollégáknak. Néhányukkal kezet fogok, és már ott is vagyok a középső széknél. A háttámlájára teszem a kezem és kissé elmélázok azon, hányszor láttam benne Lupin professzort az ünnepségek vagy épp mezei étkezések alkalmával. Akkor pedig még fogalmam sem volt róla, hogy egyszer majd én ülök itt. Igazából álmomban nem hittem volna. De tessék. Itt vagyunk.
Nem bambulok tovább. Lerakom az asztalra a pergament, majd helyet foglalok, taláromat egy laza mozdulattal magam alá simítva. Igazítok egy keveset zakómon és ingem nyakán. Ezután hátradőlök kicsit, kezeimet összekulcsoltan ölembe nyugtatva és hol a zsibongó diákságot figyelem, hol szóba elegyedek a hozzám közel lévőkkel, amíg el nem érkezik az a bizonyos öt óra.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Eördögh Lars Tobias
INAKTÍV


Eat the rude | bloodhound
offline
RPG hsz: 287
Összes hsz: 3461
Évnyitó ünnepély
Írta: 2016. október 6. 16:51
| Link



Évnyitókra-évzárókra nem szokott gyakran járni. Minek? Úgyis látja aztán eleget az embereket. De idén az utolsó mestertanonci évét kezdi. Ha sikerül, jövőre már auror-palánta lesz valamerre. Viszlát Bagolykő. Úgyhogy egy évnyitót még kibír, ezt az egyet.
De van egy elég kellemetlen és főleg értelmetlen szokás ezeken az eseményeken. Az emberek párban mennek. Mintha félnének, hogy egyedül kinézik őket maguk közül a többiek. Mi ez a rögeszme? Mintha tömeges randevúnak vélnék.
A dolog értelmetlensége ellenére ő is ebben a helyzetben van. Nem tervezte, de úgy esett, hogy épp a verandán vacsoráztak Annelievel pokrócokba burkolózva, amikor kiszaladt a száján. Nem szokott fölöslegesen beszélni, hülyeségeket végképp nem, ez a kérdés biztosan egy kis agyi botlás volt, pillanatnyi hiba a rendszerben. De visszavonni már nem lehetett.

Abban legalább biztos volt, hogy ez nem egy randi. Az végképp kellemetlen lenne. Félreértések sorát indítaná el. A lány egyértelműen úgy tekint rá, mint egy jó barátra. Az egész iskola tudja róla, amit még ő sem ismert el egészen magának, de azért örül a pletykáknak. Megvédik.

Úgyhogy erre a nem-randira annyira nem is készül. Felfedezi, hogy alig vannak ruhái, hogy két hete nem borotválkozott és úgy néz ki, mintha a saját apja lenne, hogy minden cipője meg van rágva, hogy talán kevesebbet kellett volna egyen az utóbbi időben. Végül az egész délelőttje arra megy el, hogy valamiképp vállalható külsőt öltsön magára. Mentális jegyzetet készít arról, hogy a legközelebbi adandó alkalommal vegyen néhány inget és új cipőket - de úgysem fog venni -, aztán fél 5-kor elindul az erdőben a lány kunyhója felé. Az egyességnek megfelelően együtt sétálnak fel a rohamosan sötétedő falun át a kastélyba, nem kapkodva el, mert úgyis mindenki késni szokott. Az est fénypontja majd a vacsora lesz, azt pedig még bőven elérik. Kényelmetlenül feszeng Tobias a talárjában, nem szokta hordani és vállban már kicsit szűk. Az arca frissen borotvált, legalább tíz évet fiatalodott. Még a fésűt is elővette. Egyszóval egész fess. A szeme alatti karikák pedig a sárm része.
Jóleső meleg fogadja őket a kastély falai között, rögtön egy csoport csacsogó navinésbe ütköznek, akiket akadélypályaként kerülgetve végül megérkeznek a már nyitva lévő Nagyterem elé.


Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Jeges Karina
INAKTÍV


Hóvirág
offline
RPG hsz: 122
Összes hsz: 962
Írta: 2016. október 6. 17:56 | Link

Rachel Octavia Amber
Évnyitóra jöttünk| Dísztalár alatt | Zene


Pontosan érkezett az ünnepségre, látta, hogy rajta kívül szintén érkeztek már emberek a ceremóniára. Nem is akart sokáig a terem bámulásával foglalkozni, sokkal jobban izgatta az a gondolat, hogy vajon hol lehetett a barátnője. A nyakát nyújtogatva nézegette az érkező embereket, valamint azokat is, akik már ott ültek a zöldek asztalánál. Végül kiszúrta az akkor estére leszerződtetett partnerét, Rachel személyében. Felemelte a kezét, hogy meglássa őt is a másik, miután ez megtörtént odasiettek egymáshoz. Karyn arcára mosoly fagyott, végül ő is megölelte a rellonost, akivel kicsit elhanyagolták egymást, fránya vizsgaidőszak.
Szerencsére a két lány angolul társalgott egymással leginkább, mivel a jégcsaplány nehezen tudta kifejezni magát magyarul, és zavarban is volt, amikor nem angolul vagy az anyanyelvén kellett megszólalnia. A magyar tudása megint kicsit visszaszorult, amiért otthon nem használta, nem gyakorolta. Szóval, most kezdheti ismét a nyelv elsajátítását valamint gyakorlását.
- Szia! Jaj, ne is kérdezd. Olyan rosszul aludtam. - Válaszolta, mivel még szokatlan volt számára ismét ebben az ágyban aludni. Visszaszokott a sajátjához.
- Nagyon szépen köszönöm, ezt még tavaly vettem, csak nem volt úgy alkalom, hogy felvegyem. A te ruhád is csodaszép! - válaszolta nyugodtan, az ő sajátos stílusával.
- Benji köszöni szépen, jól van. Nő, mint a borjúfóka! - mosolyogva reagált a kérdésre - Már lassan hat hónaposak lesz, igencsak eleven egy csöppség. - visszagondolt az otthon töltött időre, amíg szünet volt.
- Gyere, üljünk le az asztalhoz, nehogy külön keljen ülnünk egymástól. Közben mesélj te is, mi történt veled, amíg én babáztam és a többi. - Invitálta magával a jégcsap, aki látta, hogy egyre több és több diák tévedett be a terembe, sietett leülni az asztalhoz, hogy a helyükről folytathassák tovább a beszélgetést.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Aranyvérű Boszorkány Egylet Tagja
Warren Mina
INAKTÍV


CsöppWarren | Kávéslány
offline
RPG hsz: 470
Összes hsz: 963
Írta: 2016. október 6. 21:08 | Link

Mr. Green

Annyira jellemző, hogy akkor kések el, amikor határozott céllal érkezek. Na nem mindha az évnyitó nem lenne eléggé határozott cél, csak éppen ja, most nem az a fő, legalábbis addig nem, amíg nem jutok túl az előtte lévő nagyon fontos elintéznivalómon.
Tegnap pszichológusnál voltam. Nem hivatalosan, hiszen igazából anya nem is kezelhetne, sőt nem is adhatna tanácsot, szóval ez inkább csak amolyan tanácsadás volt, amiért amerikai palacsintával és tejeskávéval fizettem. Ő elég rendesen felnyitotta a szemem, és bizony volt egy kis időszak tegnap, amikor a fejem vertem a falba, hogy ebbe a lehetőségbe miért nem gondoltam eddig bele. Én balga. Szóval ma, elhatároztam, hogy cselekedni fogok.
Egy fekete nadrágot, és finom selyemanyagú kék blúzt húztam, bronz színű ékszerekkel. A hajam felkötöttem, és még odáig is eljutottam, hogy megkértem anyát, sminkeljen ki, de csak egy kicsit. Szép akartam lenni, így szemceruzával, szepillaspirállal és szájfénnyel meg persze egy kis alapozóval anyukám csodát tett, és olyan nagy szemeket varázsolt nekem, hogy azt már nem is hittem el, hogy létezik. Szóval tényleg jol néztem ki, amikor a fekete szövetkabátot magamra kanyarítottam. Fielősen indultam el felfelé, majd a levitába, hogy ledobjam a kabátom, és felhúzzam a talárom, ami eddig a táskámba volt. A táskát szintén elhelyeztem az ágyon, ma már nem terveztem hazamenni, ráadásul végzős is vagyok, mostantól hivatalosan, így aztán fent akarok lenni. A cipőm sarkának kopogása nem egy szundikáló portrét vert fel, ahogy végigsiettem a folyosókon. A szitkozódás azonban nem érdekelt most, egész létezésükben alhatnak még, különben is, volt egy szünetük is, amikor nem volt itt szinte egy lélek sem.
Belépve a nagyterembe, nem a házam asztala felé indulok, hanem a rellonos asztalhoz, tekintetemmel az unatkozó arcú illetőn tartom, aki mellett még pont van egy hely, amit sietős léptekkel legyőzött távolság után el is foglalok. Páran furcsán fordulnak felém, de ez most engem nem érdekel, ahogy ujjaimat a fiú ujjai közé fonom.
- Ezért voltál velem morcos?
Kérdezem kicsit megemelve a kezem. Rá kellett ébrednem végre, hogy nem azért volt dühös, mert ő is, mint oly sokan Anne szerelmét vágyták.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Sebastian Jared Selwyn
Független varázsló, Legilimentor, Végzett Diák



offline
RPG hsz: 920
Összes hsz: 3395
Írta: 2016. október 6. 22:34 | Link

Seth
Évnyitó

Ez volt az első eset, hogy nem diákként lépett be a Nagyterembe. Üdítő volt a változás abból a szempontból, hogy legalább nem kellett hozzá hét-nyolc évnek eltelnie, elég volt négy is, így rengeteg kényelmetlenségtől megkímélte magát. Noha a gyomra kissé görcsben állt, de mégis úgy érezte, hogy jó ötlet volt megragadni ezt a lehetőséget, pláne úgy, hogy közben a testvére is mellette állt, méghozzá nem csak képletesen, hanem valójában is. Seth is tanárként folytatta ugyanis a pályafutását, így pedig együtt ülhettek le először a felnőttek asztalához.
- Ideges vagyok - jegyezte meg azért, miközben megállt egy pillanatra az ajtóban. - Ha ott ülsz, akkor mindenki téged néz - bökött a fejével a nekik szánt helyek felé. - Mi van ha leeszem a dísztalárt..? - fejtette ki aggodalmát. A ruházata egyébként Seth ízlését dicsérte, elegáns volt és visszafogott, bár valószínűleg ebben az esetben Sebby sem épp a virágos ingek mellett döntött volna, azon egyszerű oknál fogva, hogy jobb szeretett volna kissé eltűnni a tömegben.
Rengeteg változás történt az életükben most egyszerre, költözések, ki erre, ki arra, Ricsi is házat váltott, neki is ott volt Farkas, Seth ismét elérhető közelségbe került... mozgalmas volt a szünet, mozgalmasabb, mint gondolta volna, hogy lesz. Néha eszébe jutott, hogy pár évvel ezelőtt meg se fordult a fejében, hogy egyszer majd ilyen eseménydús időket tudhat a háta mögött ahelyett, hogy az összes szabadidejét olvasással vagy rajzzal töltötte volna. Most pedig mégis a tanári asztal felé tart, rengeteg élménnyel a zsebében, és új távlatokkal maga előtt.
Izgalmasnak és érdekesnek ígérkezett ez az év.
Utoljára módosította:Sebastian Jared Selwyn, 2016. október 7. 21:49 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Dorian Reeve Green
INAKTÍV


Preminister | Szellemmacska
offline
RPG hsz: 160
Összes hsz: 632
Írta: 2016. október 6. 22:51 | Link

Ms Warren

Újabban eléggé felpörgött az életem az iskola falain belül, mármint ha úgy vesszük, egészen sok emberrel léptem interakcióba, ami nem is volt tőlem megszokott. És mire kettőt pislogok, már nyakamon is az újabb tanév , aminek a megnyitóján - kivételes alkalom - részt is vettem.
Tehát nem sokkal a rendezvény előtt magamra kaptam egy fekete-fehér mintás inget, rá a zakómat, majd a dísztalárt, felcibáltam pár karkötőmet és már szedtem is a lábamat, hogy ne késsek el.
Talán egy kicsit korábban is érkeztem a kelleténél, a diákok is még szállingóztak befelé. Jelen volt pár ismerős arc, így például a furcsi kékhajú lány is a múltkorról, de neki csak futólag intettem. Nem tudom, észrevette-e egyáltalán, nem szenteltem neki túl sok figyelmet.
Aztán leültem egy viszonylag nem túl zsúfolt helyre a házam asztalánál és a tekintetemet az újdonsült igazgatóra függesztettem.
Igazából épp hogy kezdetét vette a rendezvény, valaki berontott és végigkopogott az asztalok között, hogy aztán leüljön mellém. Lustán rápillantottam, hogy aztán nagyot nyeljek. Mina mostanság nem tartozott azokhoz a személyekhez, akikkel annyit együtt lógtam volna. Az ujjait az enyémek közé fonta, nekem meg csodálkozó kifejezés ült ki az arcomra.
- Ha az ezért alatt azt érted, hogy butus voltál és nem vetted észre, hogy nekem nem Anne kell, akkor lehet - mosolyogtam rá kicsit, majd az asztallapot bámultam pár pillanatig. Nem szerettem jelenetet rendezni, de néha sajnos összejött a dolog.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Annelie Freya Merkovszky
INAKTÍV


bestiák anyja
offline
RPG hsz: 486
Összes hsz: 10623
Írta: 2016. október 6. 22:54 | Link



Az utóbbi időben szabadideje megnövekedett, és lehetőségek híján valahogy odaszokott Tobihoz. Régóta ismerik egymást, jól elvannak egymás társaságában és barátnak tekinti. Van, hogy csak úgy bekopognak egymáshoz, együtt főznek, kettejük társasági élethez való igényei nagyjából megegyeznek.
A férfi invitálására igent mondott. Kötelezően meg kell jelenni az évnyitón, és ki mással tenné, ha nem magával az Eördöghel? Nem vitte túlzásba a készülődést, a szokásos minimális sminken és fésülködésen kívül nem kezdett magával semmit. A magassarkút és koktélruhát is otthon hagyta, egyszerű fekete nadrágot választott helyette türkiz inggel. A dísztalár alatt úgysem látszik semmi.
Bőven kész volt Tobi érkezésére. Csak belebújt a cipőjébe, onnan pedig a másikba karolva, lustán sétált fel a kastélyig. A lelkes elsősök már az első pillanatban kiakasztották. Hangosan sóhajtozva fogta magába a megjegyzéseket, inkább arra próbált összepontosítani, hogy aznap még nem evett semmit, és milyen finom lesz a vacsora a beszédek után.
- Lehet, hogy jobb lett volna beteget jelenteni - mondta ki végül miután átjutottak a navinés csoporton. Műmosolyt engedett meg néhány DÖK tagja felé, és gyorsan átfutotta tekintetével a már jelenlévőket.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Hercegh Kriszpin
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 161
Összes hsz: 294
Írta: 2016. október 7. 16:31 | Link

-------------------------------
Évnyitó beszéd
az ünnepélyen a tanári asztalnál | x
-------------------------------

Gyorsan elszalad az a néhány perc. Egy kellemes, halk zene jelzi az öt óra elérkeztét. Ez a bagolykő himnuszának dallama. Olyan, mintha mindenhonnan szólna. Váratlanul ér kissé, hiszen remekül elnézelődtem épp a teremben. Ahogy felcsendül a muzsika, magam mellé mosolygok a kollégákra és felegyenesedem a székemből. Igazítok kicsit taláromon, majd megköszörülöm a torkom, és a pálcámmal a nyakamra mutatok, Sonorust mondva rá. A nyitó zene a végére ér. Helyette hangom tölti be a teret...
- Üdvözlök mindenkit tanévnyitó ünnepélyünkön! - kezdek neki a beszédnek.
- Hercegh Kriszpin vagyok. Az új igazgatótok. - mutatkozom be.
- Valószínűleg már értesültetek róla: Portnipper professzor úgy érezte, szeretne több időt szentelni a mágia metafizikai alapjainak kutatására, amire azonban egy iskola vezetőjeként nem volt lehetősége. Így átadta a tisztséget. A választása rám esett. - taglalom a körülményeket, hiszen talán nem mindenkihez ér el minden hír és érdekelheti őket, miért alakultak a dolgok úgy, ahogy. Sokan talán úgy érezhetik, a mindennapjaikra nincs túl nagy hatással, ki éppen a diri, hiszen közvetlenül általában csak a tanárokkal találkoznak. Ám ez nem feltétlenül van így. Sőt. Csak éppen a változásokról, amelyeket tapasztalhatnak, nem feltétlen gondolják, hogy honnan eredhet. Talán bele se gondolnak.
- Megtisztelő a kinevezés és örülök, hogy itt lehetek újra. Magam is bagolyköves voltam egykor, az elmúlt években pedig Remus Lupin Mágusképzőjében dolgoztam. Az igazgató úr ajánlott engem Portnipper professzor figyelmébe. Így lehetek most itt. - vázolom fel nagy vonalakban.
- De ennyit rólam. - mosolyodom el jobban.
- Szeretnék most beszámolni nektek az egyéb változásokról a tavalyi tanévhez képest. - vezetem fel a soron következő néhány percet. Próbálom az egész beszédet nem elnyújtani, viszont azt se szeretném, ha bármi kimaradna. Hiszen végülis nem sietünk sehová. Legfeljebb akadhatnak éhezők. De remélem, nem túl sokan és nem túlságosan. Magam elé vonom és kitekerem a pergament, amire a legfontosabbakat jegyeztem. Ám ez inkább csak puska, szerintem csak olykor rá-rápillantok majd.
- Távozott tanáraink sorából Aileen Aurora, aki Művészeteket tanított, Helen Lawrence Gyógynövénytant és Varázsköröket, Kafka Radúz Arvid Melodimágiát, Merkovszky Ádám Elemi Mágiát és Szikszai Attila Bűbájtant. Elődöm nevében is köszönöm a munkájukat! - bólintok mélyet, körbenézve kicsit, majd lepillantok a jegyzeteimre. Ujjaimat az asztalon támasztom.
- Érkeztek azonban új és régi-új tanerők. Böröczky Zoé tartja majd a Gyógynövénytant, Hattori Ryuujin a Mitológiák és vallásokat, Olive Thalia Belmonte Elemi Mágiát, Sebastian Jared Selwyn Legilimenciát, Seth Gareth Selwyn Bűbájtant és Sötét Varázslatok Kivédését, Szakács Ágota-Beáta Elfeledett Varázslatok Tanát, Thege Valéria Pálcamágiát és Várkonyi Zoltán Asztrológiát. Üdvözöllek benneteket és jó munkát kívánok! - nézek jól körbe az asztalunknál, felsorolásom végére érve. Egy-egy névnél az említettre pillantottam, és mindig hagytam némi szünetet, amit a jelenlevők ki is használtak, hogy tapsoljanak vagy ilyen-olyan kurjongatásokkal kifejezzék érzéseiket.
- Lett vadőrünk is, Bujdosó Nándor személyében. - jelentem be a jó hírt, derűsen.
- Azonban Gerhardt S. Rafael, kviddics játékvezető megüresedett helyére nem találtuk még meg a megfelelő jelöltet. De mihamarabb pótoljuk ezt. Minden esetre az ő eddigi munkáját is köszönjük! - bólintok és lenézve a pergamenemre, most egy egész kicsivel hosszabb ideig hallgatok, hiszen hamarosan egy másik blokkra térünk most át. A személyi változásokat érintő részt lassacskán zárjuk.
Utoljára módosította:Hercegh Kriszpin, 2016. október 7. 16:48 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Isaac Matthew Philips
INAKTÍV


Melankolikus emo-punk, éjféllovag pálcikaember
offline
RPG hsz: 192
Összes hsz: 2385
Írta: 2016. október 7. 19:26 | Link

A végére csak befutunk...
Fannival
Outfit (cipő nélkül menőzök én is)


Ez a bál több okból is különleges. Először is a párom ténylegesen a párom, azaz a barátnőm, (ha így jobban tetszik) másodszor végre most vagyunk ténylegesen együtt egy közeseményen. Harmadszor pedig feltett szándékom volt, hogy a kapcsolatunkat új szintre emeljem. Igazából vicces, de még nem csókolóztunk. Jól van na, szerintem ez a tempó még is csak jobb annál, minthogy rögtön egymásra rontsunk. Nem, nem biza. Eme eltökéltséggel, hogy ma este ellopom életem első csókját (ciki, de így van) Fannitól. De ez a terv kis híján szertefoszlott, mert jócskán elkéstem és már Fanni is bement a terembe nélkülem. Épp ezért turbó módba kapcsolva sikerült odaérnem, illetve őt beérnem, s amint sikerrel elértem szívem hölgyét, rávetettem magam, hogy ne fusson tovább. Felismert, s még inkább maga köré fonta a kivarrt kezeimet.  Megnyugtatott, hogy nem menekült, csak félt, hogy meguntam a rá várást.
- Rád a világ végéig várnék. -intéztem hozzá egy félmosolyt.
- Amúgy ez tök gáz, hogy a lány vár a fiúra. Nyeeeeh. -vágtam szomorú kiskutya fejet, de az arcmimika, illetve a nyakamra gyakorolt hatása eszembe juttatta velem, hogy öltözékem túl komolyra sikeredett (mondja a srác, mezítláb) ezért ki is gomboltam a göncöm pár részét. Sztriptízelésem közepette Fanni elsütött egy vicces fenyegetést és megbökdöste a mellkasomat, amit viszont nem engedhettem el nevetés nélkül.
- Sokkal érettebbnek tűnsz, de nyugtass meg, hogy nem vagy az mély, belül. -kérdeztem kicsit ijedten. Persze akkor is szerettem volna, de Fanni számomra az az ember, akivel büntetlenül lehetek őrült és fura lenne, ha ennek hirtelen vége lenne. Láttam, hogy sikerült zavarba hoznom. Alízkám következő mondata viszont bizonyságot adott arról, hogy a külső nem változtatja meg a személyiségünket. És még meg is sikerült nevettetnie, majd a nyakamba ugrott. Élveztem minden egyes pillanatot, mikor megöleltem. Éreztem a bőre illatát, a ruhája anyagának puhaságát, a teste melegét. Igen, elhatároztam, hogy ma este végre megcsókolom. Felfigyeltem a körülöttünk hallatszó lassú zenére, s ekkor egy hihetetlenül nyálas, de jónak tűnő ötlet jutott az eszembe, hogy tervem végkimenetele felejthetetlen legyen. Arrébb söpörtem Alízkám haját, hogy a szám közel legyen a füléhez.
- Szabad egy táncra hölgyem?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Aki nem ismer, azt hiszi, őrült vagyok. Aki ismer, az tudja is...

Kaelyn Westfall
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 41
Összes hsz: 53
Írta: 2016. október 7. 19:52 | Link

http://data.whicdn.com/images/153415234/large.jpg
Évnyitó

(bárki csatlakozhat)

Igaz, úgy hallottam, hogy van egy olyan szokás itt az iskolában, ami szerint a diákok párban szoktak érkezni az évnyitó, bár ez engem nem igazán érdekel. Nem vagyok az a típus aki azon sírdogál egy évnyitó előtt, hogy jajj nem lesz párom. Minek ahhoz pár, hogy leüljek, végighallgassak egy beszédet, meg egyek? Szerintem azt egyedül is meg lehet oldani. Etttől függetlenül én is jól akartam kinézni az évnyitón, és persze a nagy készülődésben szokásomhoz híven el is késtem. Már akkor csúszott az egész amikor a gyors zuhany helyett a fürdést választottam, és annyira ellazultam a kádban ülve, hogy észre sem vettem mennyire elszaladt az idő. Alig 10 perccel öt óra előtt szálltam ki a kádból, félig vizes hajjal, nulla sminkkel. Mire megszárítottam a hajam, és gyorsan feldobtam egy kis sminket már jócskán öt óra volt. A talárom alá egy sima fehér, pántnélküli ruhát vettem fel. Már csak a hajam volt hátra, mivel egyszerűen nem tudtam eldönteni, hogy feltűzzem, vagy hagyjam a vállamra omolni. A végén persze mégis a kiengedett haj mellett döntöttem, így az egész csak időpocsékolás volt, de igazából mindegy is.
Üres folyosókon mentem a Nagyterem felé, hiszen már elmúlt öt óra. Ettől függetlenül nem futottam, de az igaz, hogy nagyobbakat léptem, mint általában szoktam. Próbáltam észrevétlenül besurranni a Nagyterembe, azonban ez a rózsaszín hajjam nem igazán kivitelezhető, így sokan felkapták a fejüket az érkezésemre. Az igazgató éppen az új tanárokat sorolta, miközben leültem egy üres helyre a Rellon asztalánál.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

You will search for me in another person. I promise.
- And you will never find me.
Rachel Octavia Amber
INAKTÍV


Aranyvérű Boszorkány Egylet Tagja
offline
RPG hsz: 243
Összes hsz: 747
Írta: 2016. október 7. 20:40 | Link

Karina


Évnyitó|Ruci a dísztalár alatt


Rach örült, hogy a barátnőjével angolul tudtak társalogni, mert bár ő jól beszélt magyarul, mégiscsak Amerikában élte le élete nagy részét és gördülékenyebben ment neki a kommunikáció ezen a nyelven.
- Nem csodálom, én is jobban szoktam otthon aludni, mint itt... de hát ez van, megszoksz vagy megszöksz - válaszolt Karinának egy nagy mosoly kíséretében, majd reagált a dicséretre:
- Köszönöm! Nemrég szereztem be, nagyon tetszik, már alig vártam, hogy végre hordhassam!
Örült, hogy Benji-vel minden a legnagyobb rendben volt, szerinte sokat örökölt az anyukájától kinézetre, de biztos volt benne, hogy ez a megállapítása a tulajdonságait tekintve is igaz lesz.
- Hogy rohan az idő! Emlékszem, amikor nemrég boldogan mesélted, hogy babát vársz és most tessék, már a hatodik hónapnál tartunk lassan - felelte a Rellonos vidáman és eltűnődve, belegondolt, hogy bizony gyorsan telnek azok a fránya évek, hiszen már ő is a 16. életévét taposta, amit nem is bánt, de megállapította, hogy nagyon gyorsan eltelt az iskolában eltöltött előző két év.
A szőkeség javaslatára helyet foglaltak az asztalnál, hogy egymás mellé tudjanak ülni. Ez sikerült is nekik, így már kényelmesen üldögélve folytathatták a társalgást:
- Nem történt velem olyan sok minden... blogvezető és mentor lettem a házamban és sikeresen letettem a vizsgáimat. Lillával lógtam a legtöbbet, ő a barátnőm és egyben a szobatársam is, de mostanában ritkábban futottunk össze, mert őt is lekötötte a tanulás. Szívesen hazalátogatnék már, de úgy tűnik, hogy a téli szünetig várnom kell még ezzel. Nagyon hiányoznak már a szüleim és a testvéreim - folytatta Rach, majd érdeklődve a szőkére emelte a tekintetét:
- Mi a helyzet Dioméddel? Besegít a gyereknevelésbe?
A lány kíváncsian várta Karina válaszát és élvezte a vele való csevegést, remélte, hogy a barátnőjével minden a legnagyobb rendben van.
Utoljára módosította:Rachel Octavia Amber, 2016. október 7. 20:42 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Seth Gareth Selwyn
Házvezető Navine, Tanár, Illúziómágus, Gondnok


Whiskey in a teacup
offline
RPG hsz: 789
Összes hsz: 2561
Írta: 2016. október 7. 21:47 | Link

Évnyitó / Megjelenés

Sebby


- Nézd, nekem valószínűleg egy hangyányival több figyelmet szentelnek majd.-*Ezt nem (csak) a hiúsága mondatta vele, de a megjelenésén túl a híre is vonzotta a pillantásokat - határozottan ő keltett több feltűnést az itt töltött évek alatt, főleg a tavalyi végzős keringőjével.*
- Kétlem, hogy ilyen távolságból látnák, szóval amíg nem borítod a komplett tányért magadra...-*Ő már rutinosan kezelte a helyzetet, mert testvérével ellentétben számos estélyen és összejövetelen vett részt, amiken sokkal jobban kellett ügyelnie az általa tett benyomásra vagy mozdulatokra. A rövid szünetben öntudatlanul is végigsimít öltözékén, megszabadulva néhány képzelt gyűrődéstől. Nem akarja azonban az időt húzni, így szótlan nógatja belépésre fivérét, hogy jól megszokott összhangban induljanak a tanári asztal felé. Mivel Viktort nem látja, találomra választ maguknak helyet, bár szorult belé annyi pedagógia érzék, hogy ne hagyja Sebbyt egészen szélre menekülni. Elhaladtában sorra üdvözli az idősebb kollégákat és az új, egyelőre ismeretlen arcokat is - egyike a legfiatalabbaknak, ennek ellenére nyoma sincs megszeppentségnek vagy zavarnak, magabiztosan mozog közöttük, ösztönösen figyelve minden rezzenésüket és ezeknek megfelelően finomhangolva viselkedését.
Ahogy leül, végigtekint az asztalokon és kedvtelve járatja tekintetét végig a diákokon - végképp nem várja, hogy örömmel vagy tisztelettel fogadják, de a kihívások mindig felvillanyozzák. Ha pedig tehetséges pálcaforgatókat is talál köztük, annál élvezetesebb lesz a munkája.*
- Valamiért most kezdtem el igazán várni az órákat,-*fordul öccséhez, mert bár már berendezték parányi irodájukat és méretes műhelyüket, ami egy valóra vált álom, itt ülni mégis más. Egy kicsit hiányolja csak Feathert, annyira megszokta már, hogy szinte nonstop ott lábatlankodik körülötte, de az évnyitóra mégse akarta hozni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Sebastian Jared Selwyn
Független varázsló, Legilimentor, Végzett Diák



offline
RPG hsz: 920
Összes hsz: 3395
Írta: 2016. október 7. 22:35 | Link

Seth
Évnyitó

- Remélem is... ha nem jössz, akkor én távol is maradtam volna - dünnyögte a feleletet, kissé rosszallóan nézve a diákseregre, akik most valahogy sokkal nagyobb tömegnek tűntek, mint egyébként. Viszont igazat mondott, mert ha úgy alakult volna, hogy a bátyja nem tud eljönni valamiért, akkor meg se kísérelte volna ezt. Egyszerűen kellett neki, hogy ott legyen mellette Seth.
Persze mikor bementek a terembe, akkor be is célozta a másoktól legtávolabb eső helyet, egészen addig, amíg Seth úgy nem döntött, hogy az úgy nem lesz jó. Végül szusszanva adta meg magát a kényszernek, főleg azért, mert semmi kedve nem volt vitába kezdeni azok előtt, akik immár a kollégái lesznek. Köszöngetett is nekik egyébként szépen, illedelmesen, mert nem a tanárok voltak a gyomorgörcse tárgyai. Ők igazából akkor sem voltak soha, amikor még diákként volt jelen az iskolában.
Mikor aztán végre leültek, akkor kezeit az asztal alá rejtve szórakozott némileg idegesen a talár szélével, és csak akkor nézett fel, amikor Seth újra megszólalt. A tekintete végigsiklott a többieken, aztán megállapodott ismét a tányérján.
- Biztos vagyok benne, hogy téged kedvelni fognak, jó tanár vagy - felelt, nem rejtve véka alá a véleményét, hiszen nem érezte szükségét, hogy fukarkodjon az elismeréssel, ha a bátyjáról volt szó. Egyébként is mindig felnézett Seth-re, ez pedig a mai napig így van, mert mégis csak ő a nagy és okos bátyó, és ez mindig is így marad.
- Én egyelőre csak kíváncsi vagyok, hogy mennyien fognak jelentkezni legilimenciára - nézett fel ismét, töprengve bámulva pár másodpercig a diákok tömegét. Jó eséllyel már itt ülnek, akiket tanítani fog, ez pedig egy kicsit még jobban görcsbe szorította a gyomrát. Igyekezett rejteni zavarát, mégsem kellett volna zöldfülű kamasznak tűnni a felnőttek között.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Hercegh Kriszpin
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 161
Összes hsz: 294
Írta: 2016. október 8. 20:40 | Link

-------------------------------
Évnyitó beszéd
az ünnepélyen a tanári asztalnál | x
-------------------------------

Van egy alapvető, csöndes zsivaj a teremben. Helyezkedések, suttogások, visszafojtott beszélgetések. Mindez engem csöppet sem zavar. A bűbájnak köszönhetően hangom áthallatszik ezeken. Így, aki egy szóról sem akar lemaradni, nem is fog.
- Akadnak változások a házak élén is. Míg a Levita vezetője Béres Bárcián, a Relloné pedig Vasváry Richárd Nándor marad, addig az Eridon feje Podmaniczky Ádám, míg a Navinéé Olive Thalia Belmonte lett. - pillantok oda elismerő mosollyal az említett kollégákra.
- Ha pedig már itt tartunk... - nézek le a pergamenre.
- A szavazataitok alapján megszülettek az elmúlt tanév legjei. Az Év házvezetőjének nem mást választottatok, mint Béres Bárciánt. - hirdetem kedélyesen, és röviden, de annál lelkesebben meg is tapsolom az említettet. Még egy kacsintást is megengedek felé.
- Az Év házvezető-helyettese Naizer Ruben Barnabás. - tapsolom meg őt is.
- Az Év tanára Huszthy Attila. - jön a következő ünneplendő.
- Az Év prefektusa pedig Ethan R. Saint-Venant. - ezúttal a diákok asztalai, azon belül is a zöldek felé emelem kezem és ütöm ujjaimat szaporán másik tenyerem aljának. Ezt követően hagyok egy kis szünetet, átfutva a jegyzeteim következő pontját.
- Az Év diákja címet az a tanuló érdemli ki, aki a legtöbb pontot gyűjtötte az elmúlt tanévben. A képzeletbeli dobogó harmadik fokán Dolánszky Alex áll 659 ponttal, a második legeredményesebb Choi Min Jong lett 972 ponttal, és az pedig Év diákja Mikola Keve Áron 1585 ponttal. Gratulálunk! - bólintok mélyet és tapsolom meg mindőjüket. Nagyon szép teljesítmény.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Huszthy Attila
INAKTÍV


Jóslástan tanár, Év tanára 2016. tavasz-nyár
offline
RPG hsz: 94
Összes hsz: 265
Írta: 2016. október 8. 20:56 | Link

Évnyitó, Éjkerti Csermely

A felkérés meglepetésszerűen érkezett, egy órával az évnyitó előtt. Félig felöltözve állt éppen a tükör előtt és azon gondolkozott, hogy a dísztalárja alá, ami úgyis mindent eltakar, milyen színű inget vegyen. A nyakkendőjéhez kellett, hogy színben passzoljon, mivel a nyaktekerészeti mellfekvenc gyűjteménye, csak két darabból áll. Abból az egyik Mikulásos, az pedig nem megy az alkalomhoz. Mikor végül döntött, akkor kopogtatott az ablakon a beste madár. Úgy megijedt, hogy majdnem kiugrott a nadrágjából, de végül beengedte az állatot. Olvasás után egy nagyot sóhajtott, tehetetlen volt. Hogyan is mondhatna nemet erre a kérésre? Fellángolt a lelkiismerete, és bár a legkisebb porcikája is tiltakozott ellene, meg a vészjelző is megszólalt benne, ettől függetlenül igent mondott. Gyorsan befejezte a készülődést, kedvenc illatával beillatosította magát, majd elindult a Levita torony irányába. A bejáratnál találkoztak. Attila kicsit csodálkozott, hogy miért pont ő kell, hogy elkísérje Csermelyt, hiszen ott van a házvezetője, vagy valamelyik diáktársa, de a levitás nagyon logikus és hihető választ adott. Ilyen hirtelen senki nem vállalta el, illetve sokakat nem tudott elérni. A tanár úr így kicsit kényszerhelyzetbe került, de nem volt mit tennie, karon fogta a lányt, hogy a Nagyterembe navigálja a nagy tömegben. Ez az első évnyitója itt, sőt mint tanár, először vesz részt rajta. Nem tudja még, mire számíthat, de ez mégsem egy Mágustusa, nem kell sárkányokkal küzdenie, ezért az esélyeket sem térképezte fel semmilyen jóseszközzel. Merész lépés Tanár úr, de már nincs mit tenni. A levitás lányt elkíséri a kékek asztalához, segít neki leülni, majd a tanári asztalhoz indul sietős léptekkel. Mintha egy égető érzés tüzelne a hátában, de nem néz vissza, nehogy kővé váljon, vagy meghaljon, mert az biztos, hogy valami rettenet történne. Háromszor is leveri a víz, mire a tanári asztalig verekedi magát, ám nem a megerőltető út volt rá ilyen hatással, hanem valami más, aminek még a gondolata is elkeseríti. Leül az asztalhoz, és maga elé mered bamba tekintettel. Ennyi telik ki tőle most.
Utoljára módosította:Huszthy Attila, 2016. október 9. 19:46 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

A jövő ugyanaz, mint a múlt, csak messzebb van és ellenkező irányban.
Kasza Fanni Stefánia
Házvezető-helyettes Levita, Tanár, Elemi mágus, Végzett Hallgató, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Lil' Bi†ch | MosolygósGyilkos | CsicskaPixi
offline
RPG hsz: 482
Összes hsz: 3441
Írta: 2016. október 9. 19:32 | Link

Csókolom, évnyitóra jöttem!
Becsatlakozás FrinciFrancihoz. :3 ||Ez rejtőzik a talárom alatt



Hát... ezt a szünetet sem így képzeltem, költözés, névváltoztatás, halálfalók. Tök jó. Nem is értettem, hogy pontosan mi is volt a probléma, ami miatt mindez kialakult. Apa nem fejtette ki a levélben, csak azt, hogy muszáj és pont. Valamint az sem volt tiszta, miért nem találkozhatok egy ideig vele és Timivel. Szívem szerint megverném az összes szemétládát, bár a nyeszlett kis testem nem hiszem, hogy elbírna velük, ráadásul, ha megátkoznak, akkor pedig pisloghatok, mint hal a szatyorban.
Szóval új névvel, új lakcímmel és új sok mindennel tértem vissza az iskolába, ám én még mindig a régi voltam, és hoztam magammal Himét is, akit az évnyitóra nem vittem magammal, még a végén bepasizna, vagy valami. Lüke kis corgi.
Már rég kipakoltam a szobámba, még előzőnap megérkeztem Bogolyfalvára. Másnap ismét késve készültem el, lila fürtjeimet két kis kontyba felfogtam a fejem tetejére, a hajam alsó rétege pedig a vállaimra omlott. Körülbelül hátközépig ért a hajam, a ruhámat pedig egy korábbi évnyitó alkalmával avattam fel s mivel azóta nem volt rajtam, úgy gondoltam ismét felveszem ezt. A szobában megpördültem egyszer Hime előtt, aki az ágyamon pihent, s úgy nézett engem.
- Na, hogy áll a szerkó? - Kérdeztem vigyorogva az ebtől, próbálva elfelejteni a történteket. Természetesen ezeket a dolgokat nem lehet félvállról venni, de nem aggódtam, a kastély biztonságos hely volt, itt nem eshetett bajom. A szukakutya csak morranva vakkantott egyet, láttam a pofáján, hogy valami nem tetszett neki, bár nem értettem kutyául.
- Legközelebb inkább hazudj... - Húztam az orromat morcosan, végül összeszedtem magam teljesen, egy csókot még nyomtam a szőrmók fejére és elindultam le. Úgy volt, hogy Mattrackával megyek be, de mivel nem láttam kint, szintén bevonultam a terembe. Nem akartam a Navine asztalához odamászni, ha ott is volt, hagyni akartam a fiúkkal, had beszélgessen, majd később letámadom. Én egyelőre a saját asztalomhoz kóvályogtam, ahol akaratlanul is kiszúrtam egy szőke hajú lányt. Láttam már párszor, bár ha dementorcsókkal fenyegetnének se tudtam volna megmondani a nevét. Nem baj, azért vagyunk itt, hogy barátkozzunk, randalírozzunk, és hülyéskedjünk. Fürge léptekkel oda is sasszéztam hozzá és leültem vele szembe.
- Sziaaaaaaa! - intettem neki, ha felnézett látta, hogy a képemen fülig érő vigyor ücsörgött, talán úgy néztem ki, mint egy nem normális, lila fejű egyén. Talán. A talárom ujja még mindig hosszú volt, így csak az ujjhegyeim látszottak ki alóla, mellkasomon pedig ott virított a prefibubus jelvényem.
Utoljára módosította:Kasza Fanni Stefánia, 2016. október 11. 21:42 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


#Ha dumál #VérKasza #Kolosudvaribolondja #ENFP #Gelembezredes
Hercegh Kriszpin
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 161
Összes hsz: 294
Írta: 2016. október 9. 20:08 | Link

-------------------------------
Évnyitó beszéd
az ünnepélyen a tanári asztalnál | x
-------------------------------

Egyre jobban belelendülök a beszédbe és kezdem elengedni magam. Valószínűleg kívülről eddig sem látszott rajtam, hogy nagyon görcsölnék. Ám egy alapvető, természetes idegesség bőven bennem volt. Nem pont azért, mert sok ember előtt kell beszéljek. Volt már ilyen. Lehet, nem ennyi ember előtt, de egy bizonyos szám fölött valószínűleg mindegy. Ami a helyzet legnagyobb különlegességét adja az az, hogy annyi éven át én is ott ültem a diákok között és hallgattam az igazgatót. Egészen pontosan a Rellon asztalánál. Úgyhogy amennyire ismerős mindez, olyannyira újszerű.
- Most pedig lássuk az évfolyamelsőket! - jön a következő felütés.
- Ők azok a tanulók, akik az évfolyamukon a legtöbb Kiváló vizsgaeredménnyel büszkélkedhetnek. - pontosítom a fogalmat. Nyilván magamból indulok ki. Világ életemben kevertem az év legjeit, az iskolaelsőkkel és hasonlókat.
- Az I. évfolyam évfolyam elsője lett... - kezdem, aztán pislogok egy párat, mikor rájövök, mit mondtam. De így utána gondolva, teljesen helyes, csak nagyon érdekes szósor. Úgyhogy egy apró nevetés után folytatom:
- ... tizenegy kiváló vizsgával Éjkerti Csermely. A II. évfolyamé Sheela Lengrond nyolc kiválóval, a III. évfolyamé Kékessy Arabella tizeneggyel, a IV. évfolyamé Choi Min Jong nyolccal, a V. évfolyamé Simfel Karina tízzel, a VI. évfolyamé Grace Erin Green és Szakács Ágota-Beáta holtversenyben öt-öt K-val, a VII. évfolyamé Dorian Reeve Green néggyel és -végül, de nem utolsó sorban- a VIII. évfolyamé Dolánszky Alex egy kiválóval. - tapsolok, mint az előző nevek mindegyike után.
- Ezek alapján tehát nem csak évfolyamelsők, de iskolaelsők is lettek tizenegy-tizenegy Kiváló vizsgával Éjkerti Csermely és Kékessy Arabella. - nézek a Levita asztala felé és még erősebben ütöm össze a tenyerem. Lehet, hogy az este végére rendesen megfájdulnak a kezeink. De mi más érné meg, ha nem ez?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Kornai Viktória
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. október 10. 00:42 | Link

Első évnyitó



Mindig is szerette az évnyitókat, hiszen akkor mindig rengeteg dolog történik, ő pedig - még ha furán is érzi magát néha emiatt - imádja figyelni az eseményeket, de még inkább az embereket.
Ez az évnyitó viszont minden eddiginél jobban izgatta. A mai délutánon már hivatalosan is megkezdődik az itteni élete, egy teljesen új fejezet nyílik meg. Egészen berendezkedett már, meglepően gyorsan megtalálta a helyét. A kastélyban is mászkált, és bár azt túlzás lenne kijelenteni, hogy kiismerte magát, nagyjából van fogalma arról, merre lesznek az órái.
Ötlete sem volt, mit szokás felvenni, így végül csak a megszokott fehér ing, fekete nadrág duót választotta a dísztalár alá. Idén sem tudta rávenni magát, hogy ruhájához passzoló cipőt válasszon, ezért a kényelmes és kissé már elnyűtt bokacsizmájában indult el.
Szerencsére esélye sem volt eltévedni, csak követte a diáksereget. Néha elcsípett egy-két szót társai társalgásából, de csak hangokat hallott, jelentést nem társított hozzájuk.
Izgatottan várta az igazgató beszédét; majd kellemesen csalódott benne. Előző igazgatója egy tipikusan rémes idős férfi volt, viszont itt még a diri is jó fejnek tűnik.
A sok ismeretlen név hallatán természetesen elfogta a magány érzete, de bizakodva figyelte tovább a beszédet.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Jeges Karina
INAKTÍV


Hóvirág
offline
RPG hsz: 122
Összes hsz: 962
Írta: 2016. október 10. 13:04 | Link

Rachel Octavia Amber
Évnyitóra jöttünk| Dísztalár alatt | Zene


Megdicsérte a ruháját Rach, nem volt udvariatlannak nevelve Karina, ezért megköszönte, sőt még ő is tetszését nyilvánította a barátnőjének ruhája felé. Bár Karyn számára túl színes volt, szerinte az ő testén nem mutatott volna olyan jól, mint Rachelen. Mintha a csak a másik rellonosnak találták volna ki azt a virágokkal teletűzdelt textilt. Ezután a téma az ő kisfiára terelődött, Benjire. Mosolyogva válaszolt Rachelnek, aki érdeklődve kérdezett a csöppség után.
- Tényleg, mintha csak tegnap lett volna. - apró mosoly húzódott a szája szélén - Lassan kergetheti az apja, hogy elkapja azt a kis örökmozgót. - felelte.
Úgy érezte a jégcsap, hogy eleget beszélt magáról, az otthon történtekről nem kívánt többet beszélni, feleslegesnek tartotta. Ezért döntött úgy, hogy most már Rachelt fogja faggatni, amit azzal kezdett, hogy az asztalukhoz invitálta a lányt. Még jó, hogy a másik ilyen kis bőbeszédű volt, hisz hamar el is kezdett mesélni arról, mik is történtek vele az elmúlt hónapok alatt, amíg nem találkoztak. Karina pedig csendesen, figyelmesen végighallgatta.
- Oh, mentor? - vágott közbe a lány szavába - Akkor együtt dolgozunk majd, mentortárs. - utalgatni kezdett arra, hogy ő is mentorként tevékenykedett egy ideje, utána már nem szólt bele, csak bólogatott.
- Vele? Hát, elvan, éli az életét. - halvány mosollyal válaszolt - Nem igazán, tudod, ő nem annyira családközpontú. Persze nem azt mondom, hogy nem csinál semmit, csak.. a maga módján segít. – Nem tudta máshogy elmagyarázni, úgy, hogy ne fessen a férjéről rossz képet a háta mögött. Nem állt a szándékában, viszont hazudni sem akart, mert azért a legtöbb rellonos ismerte az urát, főleg a lányok és azonnal rájönnének, ha Karyn azt kamuzná, hogy ott sürög-forog Benji körül. Két okból is lebukna, egy; Dió nem ilyen, kettő; a jégvarázslók nem a legbabusgatósabb nép, akik gügyögnek és dédelgetik a nap huszonnégy órájában a kicsit. Csak annyit pesztrálják, amennyit igényel a kicsi. Így tett Karyn is, amíg Dió haza nem vitte magával a fiukat.
- Na és, neked van már valaki, aki tetszik? Vagy párod van már...? - Témát váltott, mert nem sokat tudott Rachel magánéletéről, közben elvett egy villát a tányérja mellől és azt kezdte a kezei közt forgatni, amíg a másik válaszát hallgatta.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Aranyvérű Boszorkány Egylet Tagja
Éjkerti Csermely
INAKTÍV


A Vak
offline
RPG hsz: 20
Összes hsz: 220
Írta: 2016. október 10. 22:42 | Link

Huszthy Tanár úr
|Évnyitó ünnepség|


Az, hogy mit vegyen fel az évnyitóra, a gyermek számára teljesen irreleváns volt. Éppen ezen okból is döntött úgy, hogy dísztalárja alatt a sima, hétköznapi uniformisában fog megjelenni, csupán nyakkendőjét mellőzte öltözékéből, mivel aprócska kezei annyira remegtek, hogy annak bekötésére teljes mértékben képtelenné váltak. Megesett az ilyen, ha olyan dolgok következtek életében, melyekbe görcsbe rándult a lányka gyomra, s félreértés ne essék, nem csak az esemény miatt feszengett oly nagyon, bár mivel a tavalyin nem vett részt, ez volt neki az első, hanem inkább amiatt izgult, akit kísérőül választott magának.
Orrát megint megcsiklandozta az illat emléke, mely elég esőnek bizonyult orcája vörös rózsáinak kivirágzásához, s parányi szívecskéje úgy kezdett verni, akár az őrült szél, ha egy kései vihar előjeleként a zsindelyeket csapkodta egymáshoz.
- Ha így haladsz, s minden kósza gondoltra reagálsz, úgy el fogsz késni, hogy még az a szerencsétlen de jólelkű tanár is itt fog hagyni... -csipogta az unott hang a gyermek fülébe, egy idővel mellékelve, melyet a  fésülködőasztal bal oldalán kattogó, ősöreg óráról olvasott le. Csermely alázatosan bólintott, az ékszernek teljes mértékben igaza volt, ha oda akart érni még a tanár úr előtt, akkor kénytelen volt szednie a lábát. Így is kissé kellemetlen volt, hogy a meghívás az ő részéről szállt fel, s félt is, hogy titkon gondot okoz ezzel a kérelemmel a férfinak, de a tanerőnek is meg kellett értenie, hogy Csermely nem talált mást, aki elvitte volna nagy hirtelenjében, a szoba meg olyan magányos volt a többiek nélkül, hogy majd belefulladt már így is a nagy némaságba, melyet a falak suttogtak fülébe.
Az ismerős fal mentén könnyedén lépdelt előre, a levita szárnyait már ezer éve fejből fújta, a szobájától a klubhelyiségig százhuszonnyolc lépés volt az út, onnan pedig a szfinx portréig alig harmincnégy, néha harmincöt, ha túl parányikat lépett. A helyiségek berendezéseit is ismerte, tudta mi merre található, átvágott a puha kanapé mögött és a suhogó függönyök koszorúi alatt, az öt lépés hosszú könyvespolc mellett haladva ujjai ismét porosak lettek, pedig szinte biztos volt benne, hogy az ott nyugvó köteteket számtalan kezecske húzogatta ide-oda nap mint nap.
Hatalmas megkönnyebbülésére a festmény előtt nem állt még senki, ő ért oda előbb, így Huszthy tanár úrnak legalább nem kellett még várakoznia is rá.
- Nem tudom mennyire okos dolog nagy tömegbe menned, a végén még bajod esik, az ilyen ünnepélyek kiszámíthatatlanok...
- De hát mindenki ott lesz
- Már épp ideje lenne felfognod, hogy nem vagy olyan, mint mindenki más.
Talán igaza volt Zorunak, de Csermely már nem léphetett vissza, azért sem, mert a tanár úr  feltűnt a folyosó végén, s bár még semmi nem utalt erre a lány közvetlen közelében, az ékszer tájékoztatása is elég volt ahhoz, hogy megremegtesse az apró kék hölgyemény lábacskáit.
- Szép estét! Köszönöm szépen, amiért rám áldozta idejét - köszöntötte Csermely a férfit, még azelőtt, hogy az ismerős illat teljesen megőrjítette volna érzékeit, mert onnantól kezdve a beszélgetés  csendesebb lett és sokkal de sokkal visszafogottabb. A lánynak nem volt szüksége szavakra ahhoz, hogy élvezze a másik társaságát, megelégedett a tudattal, hogy bőre az Ő bőréhez ért, ruhája anyaga az Ő ruhájához simult, lépteiket egyszerre lépték s illatuk a levegőben összekulcsolódott. Szerelmes szívecskéje egyebet nem is kívánhatott volna.  
Az nagyteremig vezető utacska rövidnek bizonyult, túl kevés időnek, de némán tűrte, hogy a szép és telt csendet átváltsa a hangos és üres beszélgetések zaja, a szagok megváltoztak, orrából kezdett kicsusszanni az  a természetközeli illat, a sütemények és különféle emberek odorja minden más, szerényebb árt kiszorított a teremből.
Addig, míg a férfi közvetlen közelében volt, sikerült megtartania tüdejében az illatos levegőt, de amint leültették a kékek asztalához, s Huszthy tanár úr egy másik, számára már a láthatatlan és távoli világba csúszó helyéhez ment, minden csak szép emlék maradt.
Bánat és öröm elegyével ült a helyén csendesen, de kivételesen a beszédre képtelen volt figyelni, még azt sem hallotta meg, mikor kijelentették, hogy megosztottan bár de iskolaelső lett. Elvégre mit számított az, hogy milyen érdemjegyeket kapott, a tudás volt számára mérvadó és az az illat, amely feje fölött lebegett, rózsaszín felhőcskébe zárva.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Huszthy Attila
INAKTÍV


Jóslástan tanár, Év tanára 2016. tavasz-nyár
offline
RPG hsz: 94
Összes hsz: 265
Írta: 2016. október 11. 11:34 | Link

Éjkerti Csermely

"Szóra sem érdemes" Mondja a szája, a teste azonban élénken tiltakozik a feladat ellen. Nem tudta, mikor belépett az iskola kapuján, hogy fel kell adnia a reményeit, miszerint a szerelmes pillantások elkerülik majd, illetve azt gondolta, jobban fogja kezelni azokat. Ha őszinte magához, örülhet, hogy eddig még csak most vett észre ilyet, de ez annál kellemetlenebb volt, és be kellett ismernie, hogy nem tudta megőrizni lelke nyugalmát, sőt a rá jellemző általános derű is eloszlott róla. Érzi, hogy a lányka kötődése több, mint amit természetesnek találna, de a helyzetet megoldani egyelőre nem tudja. Még azt is rezignáltan fogadja, mikor az igazgató úr belekezd a szokásos beszédébe. Italát kortyolgatja, a felé nyújtott poharakkal koccint, de fogalma sincs róla, hogy kit üdvözöl így és kit nem. Biztosan van, aki számára nem szimpatikus a lénye, de nem szeretheti mindenki, ezzel tisztában van. Persze a szerelem az kicsit más tészta, azzal nem számolt. Nehéz eldöntenie, hogy melyik a rosszabb, bár hajlik arra, hogy az utóbbi. Az igazgatói beszéd, párhuzamosan pereg a fejében lévő gondolatokkal, és nem is igazán érti, hogy mit mond a diri, csak neve említése zökkenti ki agya zakatolásából. Meglepi a cím, hogy ő lett az Év tanára, annak ellenére, hogy csak egy éve tzanít itt. Megelőzte a régebbi kollégákat, ezért minden bizonnyal néhány irigy pillantást is bezsebelhet majd. Egy röpke percig foglalja csak el ezen eszmefuttatás, aztán máris visszatér a nagyobb problémához. Mintha állandóan magán érezné a lány pillantását, habár tisztában van vele, hogy nem lát. Még ha így is van, a gondolatai biztosan rajta járnak, ezt valahogy nagyon intenzíven érzi. Nem mer a Levita asztalok felé nézni, de anélkül is tudja, amit nem akarna tudni. Igyekszik elterelni a gondolatait, kevés sikerrel, mert mintha a Világ, élén az igazgató úrral, is összeesküdött volna ellene. Próbál fókuszálni a jövő tanév kihívásaira, és már éppen sikerülne is, de akkor a lány neve újra visszatereli a tiltott témára. Nagy sóhajjal, de most kénytelen arra nézni, amit eddig elkerült, hogy megtapsolja az újdonsült iskolaelsőket. Mindketten levitások, így nincs mese, arra kell fordítania a pillantását. Tapsikol egy sort, aztán a tányérját fixírozza. Jöhetne már a vacsora, legalább lenne mivel lefoglalnia magát végre.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

A jövő ugyanaz, mint a múlt, csak messzebb van és ellenkező irányban.
Hercegh Kriszpin
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 161
Összes hsz: 294
Írta: 2016. október 11. 11:37 | Link

-------------------------------
Évnyitó beszéd
az ünnepélyen a tanári asztalnál | x
-------------------------------

Elérkeztünk az este... vagyis inkább a késő délután egyik fénypontjához. Kviddics. Habár szeretek repülni, soha nem voltam az iskola csapatának tagja. Lelkes szurkolójuk viszont igen. Úgyhogy mindig örültünk bár minden egyéni eredmények tanulásban és miegymásban, a csapatszellem és a sportmérkőzések megidézett hangulata elősegítette, hogy a kviddicskupa odaadása olyan légkört hozzon létre a Nagyteremben, mintha az egész tanoda a lelátón ülne és várná, vajon betalál-e a kvaff, vagy éppen hogy a fogó eléri-e a cikeszt.
- A tanulmányi eredmények után jöjjön egy kis sport! - vezetem fel az elkövetkezőket. Arcomon egy visszafogott mosoly ül. Próbálom nem túlzottan élvezni a teremben ekkor szétáradó, kellemes feszültséget. Legalábbis próbálom nem kimutatni. A végén még rossz néven vennék, vagy azt hinnék, szórakozok rajtuk és lekicsinylem az izgalmukat. Pedig pont hogy az ellenkezőjéről van szó. Nagyon tetszik, amikor valaki ilyen szenvedéllyel viseltetik valami iránt. Ráadásul közösségben. Sokan kimaradnak ebből, mert nincsenek úgy oda a sportért vagy nem ennyire társasági lények. Ezt is teljesen megértem.
Mielőtt belekezdenék a tabella ismertetésébe, kezeimet ökölbe szorítom, majd háromszor ráütök velük magam előtt az asztalra, mintha csak követelnék valamit, ezután hirtelen széttárom tenyereimet és mintha belőlük szökne ki, megjelenik előttem a kviddicskupa, a maga impozáns valójában. Azonban a dátumon kívül egyelőre még nem szerepel rajta más felirat.
- Az idei kviddicsbajnokság IV. helyezettje a Levita csapata lett 160 ponttal. - hirdetem és már fordulok is a szfinxek felé, megtapsolni őket.
- III. helyezést ért el az Eridon ház 430 ponttal. - folytatom kicsit emeltebb hangon és szaporán összeütöm a kezem a pirosak asztala felé is. Az igazi izgalmak pedig most következnek, hiszen bár sejthető, csaknem tudható már az eredmény, azonban hirdetésre nem került még sor hivatalosan.
- 490 pontot szerzett és ezzel II. lett... - vezetem fel kedélyborzolóan.
- ... a Navine csapata! - mutatok az unikornisok felé lendületesen, miközben hangosan jelentem be őket és tapsolok is rendesen. Ezek után pedig nincs más hátra, mint a győztes.
- Az a ház, amely 580 megszerzett ponttal I. helyezést ért el a bajnokságon és így elnyerte az idei kviddicskupát, nem más, mint a Rellon! - szinte kiáltom a ház nevét. Azt hiszem, elkapott a közvetítői hév. De talán nem bánják. Alaposan megtapsolom őket.
- Kérem a csapatkapitányt, fáradjon ide és vegye át a kupát! - veszem magamhoz a serleget, amelyre ekkor zöldes díszítés kúszik és feltűnik rajta a sárkányok házának neve, szimbóluma.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Révay Franciska Veszna
INAKTÍV


FrinciFranci
offline
RPG hsz: 158
Összes hsz: 424
Írta: 2016. október 11. 21:19 | Link

Fanni

Kicsit elveszettnek éreztem magam, ahogy egyre jobban gyűltek az emberek. Kicsit már az az érzésem támadt, hogy én nem is vagyok jelen. Biztos, ami tuti, lopva belepillantottan az ablaküvegbe, amin saját, kissé riadt szemű önmagam tekintett vissza. Aztán valaki eltakarta a képet, egy szép arcú, lila hajú lányzó, olyan, akit megjegyzel magadnak.
- Helló!
Feleltem lelkesen, miközben az igazgató is belekezdett a mondandójába. Én már vele félig találkoztam, épp akkor volt ott ő is, amikor én beiratkoztam, ám hogy miért volt jelen akkor, nem tudtam. Hát ezért. Portnipper professzoron nem láttam a távozás vágyát, na persze nem is ismertem őt annyira. A gondolatot mellőzöm is, helyett inkább a lányt veszem szemügyre, és elég gyorsan megakad a tekintetem a csillogó jelvényen.
- Neked is van?
Ez így elég buta kérdés, olyan, mintha pokélabdából lehetne megszerezni vagy egy helyes edictumos rejtvény megfejtésével. Zavartan előhúztam a saját példányomat, melyet eddig a zsebemben rejtegettem. Fogalmam sem volt róla, hogy fel kell tenni már most. Pedig miért is ne kellene, hiszen pont ez jelzi, hogy prefektusok vagyunk.
- Kicsit új még nekem a rendszer.
Vallom be enyhe pírral, miközben feltűzöm a magam példányát a taláromra. A művelet végén pedig kinyújtom a kezem a lány felé, elvégre illik bemutatkozni neki, nem?
- Révay Franciska Veszna vagyok. A tanév végén érkeztem.
Szó szerint a vizsgaidőszak végén. Addigra már megvoltak a vizsgáim, a papírjaim is, így az ideköltözéssel együtt be is tudtam iratkozni. Lám lám, kezd ez az egész komollyá válni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Hunter Bailey
INAKTÍV


Mr Bailey
offline
RPG hsz: 78
Összes hsz: 1455
Írta: 2016. október 13. 15:10 | Link



Az érdeklődés teljes hiányában hallgatja az iskola új igazgatójának első, évnyitói beszédét. Ha egészen őszinte akar lenni magához, akkor becsületesen megvallja, hogy az előző igazgatóra sem emlékszik, így ebben a kora délelőtti órában már az a száraz tény is egészen váratlanul éri, hogy idén új vezetőt köszöntenek. Hisz’ tőle aztán nyugodt szívvel lehetne ez a fickó az iskola feje már hosszú évek óta, sajnos igen nagy eséllyel akkor sem tudná megmondani a nevét, vagy bármi egyéb közérdekű – s hasznú információt a személyét illetően. Hálás köszönet neked, kedves híresen hírhedt aranyhal-memória.
Lábaira ejtett kezekkel, rendületlenül szemez egy a közvetlen közelében lévő tányéron üldögélő tökös pitével, próbálja visszatartani a gyomra irányából először csak olykor-olykor felmorajló, mostanra viszont már egyre hangosabban felhangzó éhségjelző morgást. Száját összepréselve bámulja a kinézett finomságot, közben nagyokat nyel.
Alig pislog, csak - a külvilágot teljes egészében kizárva - nézi a pitét, amit már alig vár, hogy végre megérinthessen, hogy végre a magának tudja, és...
- Hát te meg? – csurgó nyálát visszanyelve, a valóságba fájó hirtelenséggel visszacsöppenve fordítja fejét oldalra, az éppen akkor melléhuppanó Kamillára, majd a válla fölött elpillantva ellenőrzi, hogy beszél-e még az új, bodros hajú igazgató. Természetesen beszél. Beszél, és Hunter úgy sejti minimum napestig fogja tartani megindító beszédét, csak hogy ő, személyesen ő, ne kaparinthassa meg az áhított pitét. – Mizu? A Rellon asztalánál pestis terjed, hogy ideültél? Mert ha igen, nekem nem kell a pinceszutyok-kórságod. Just sayin'.
Elmosolyodik, kékes tekintetét futólag átvezeti a zöldek asztalához, majd visszapillant a végzős bálon megismert szőkeségre. Mosolya kiszélesedik, közelebb dől hozzá, vállával meglöki a vállát, majd visszaegyenesedik előző testhelyzetébe.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Farkas Kamilla
INAKTÍV


aeromágus
offline
RPG hsz: 662
Összes hsz: 7403
Írta: 2016. október 14. 15:38 | Link

|maybe we're perfect strangers
Mit ne mondjak, szépen elkésve sietek be a nagyterembe, aztán egyekszem úgy viselkedni, mintha csak a vécére mentem volna ki. Összeszorítva ajkaim szusszanok, körbenézek, aztán hozzám nem illően indulok el a levita asztalához. Aztán le is huppanok Hunter mellé, megtisztelve ezzel bálkirálynői jelenlétemmel. Nyilván így van.
- Ja, képzeld, most épp a penész esz minket - tök természetes arcot vágok, mintha ez így is lenne. Elvégre ki tudja, mik terjednek ott a pincében, simán bepenészedhetünk. Azért vagyunk zöldek. Nyilván.
- Nézd, már a kezemen is van. Meg a testemen. Nagyon durva - elvigyorodva tolom az orra alá csuklóm, hogy megnézhesse, mennyire komoly a dolog. Amúgy szeretem az ilyen embereket, akikkel ilyen random, hülye dolgokról is el lehet beszélgetni. Nem unatkozom.
- Ám ahogy elnézem itt tökéletesen tiszta minden. Ha nem hordozod a betegséget, nem kell félned - megvonogatom vállaim, körbepillantva beszélek, aztán ahogy a harmadik furcsálló tekintettel is találkozom, inkább visszatérek az előttem levő asztallap vizsgálgatásához. Most na, nem értem miért néznek rám ilyen csúnyán, nem okádok tüzet - Nem mint Noel -, se semmi.
- Hé, most mit tettem? - lebiggyesztem ajkaim ahogy nekem jön itt a  vállával. Na nem mintha komolyan a szívemre venném, meg rosszul érteném, nem vagyok én olyan. Csak most ilyen szereplős kedvemben vagyok. A szemben ülő levitás lány erre csúnyán néz, pisszeg egy sort, mire elsuttogok egy bocsit. Úgyse fog sokáig tartani, ahogy magamat ismerem, meg ahogy az úriembert itt mellettem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Hunter Bailey
INAKTÍV


Mr Bailey
offline
RPG hsz: 78
Összes hsz: 1455
Írta: 2016. október 14. 16:25 | Link



Csak, mint a lány arca, úgy az övé sem rezzen. Mindennapi természetességgel hallgatja a késve érkező szőke válaszát, mire csak szája szeglete mozdul meg, felfelé.
- Azt az alagsort a pokol tüze sem tisztítja már meg – von vállat, de ajkai játékos mosolyra húzódnak, úgy pillant oldalra, a hirtelen képébe nyomott kézfejre. A váratlan fordulattól homloka ráncba -, szemöldökei összeszaladnak, ahogy szaporán pislogva hátrahőköl. What the...?!
Mire észbe kap, és felfogja, hogy Kamilla feltehetőleg nem akar sem behúzni neki, sem pedig bántani őt, csak épp stílusosan hozza önmagát, addigra vissza is húzza felé lebegtetett csuklóját.
- Most, hogy így mondod, mióta lehuppantál mellém, érzek is valami kesernyés, oszló dögszagot – tettetett sajnálkozással mondja, és lassan, a nem létező bűz forráspontját keresve körbenéz, majd, mint aki szagot fogott, közelebb dől a lányhoz, hogy hangos szipogással megszimatolja. – Nem tudod, mi lehet ez?
Komoly arccal, aggódva pillant fel Kamillára, és hogy ne törjön ki most azonnal hangos röhögésben, ajkait keményen összepréseli, és visszaegyenesedik előző testhelyzetébe. De nem tétlenkedik sokáig. Míg a még mindig lelkesen duruzsoló igazgatóra emeli kékfényű, ártatlan tekintetét, hogy ellenőrizze feltűnt-e már neki a Levita asztalnál folyó aktív diskurzus, addig az asztal alatt gyorsan belecsíp a szőkeség combjába. És miután a válasz egyértelműen nem, már ami az új igazgatót és őket illeti, halkan, de annál elégedettebben cuppantva fordul vissza a Rellonos üdvöskéhez.
- Ne szisszegj, még a végén el leszel ültetve - korholja széles vigyorral a lányt, egy pillanatra még nyelvét is kidugja. Imád rosszalkodni. Mindennél jobban élvezi, és még az sem zavarja, hogy a kivitelezésben nagyjából egy tízéves szintjén áll.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Farkas Kamilla
INAKTÍV


aeromágus
offline
RPG hsz: 662
Összes hsz: 7403
Írta: 2016. október 14. 16:55 | Link

|maybe we're perfect strangers
- Honnan tudod, hogy nincs olyanunk? - megemelem egyik szemöldököm, elvégre, ha már úgyis mi vagyunk az iskola fő gonoszai, meg Eördöghünk is van, érted. Simán lehet tüzünk is.
- Azért ennyire nem vészes a helyzet - visszafojtott mosollyal szórakozok a reakcióján, igazából nem az volt a fő célom, hogy megijesszem, de ez is megteszi. Fintorgok egyet, ahogy dögszagot említ, és hagyom, hogy keresse csak meg, ha már érzi. Ahogy felém hajol, elmosolyodok, felvont szemöldökkel várom a tényeket. Bár rajtam most a parfümömön kívül nehezen érezhet mást, de hát ugye, kinek mi. Igazából tudom, hogy tetszik neki. Ha megszagolta, biztos tetszik neki, nincs is más választása.
Aztán, mikor épp azt hinném, hogy lenyugodott - nem is tudom, miként feltételezhetek ilyet. Fiú. Nyilván nem nyugszik le ennyi idő alatt. -, fogja magát, és belecsíp a combomba. Csak így, mert miért is ne. Na nekem erre az a reakcióm, hogy felsikkantva ugrok meg egy kicsit, ezzel beleütközve a mellettem ülőbe, aki erre megint csak rosszallóan felszisszen. Komolyan, én csodálom a levitások türelmét. A rellonnál ennyi idő alatt már elszabadult volna a pokol, szerintem ott kaja repülne meg minden.
Felhúzva orrom fintorgok egyet mikor újra megszólal. Mintha csak én lennék itt a bűnös, pedig esküszöm, én csak le akartam ülni. Én nem akartam, hogy ez legyen. Bár azt se mondom, hogy bánom, ha már ez van. Szóval ja. Hunter a hibás. Mindenért ő a hibás, ő az idősebb. Próbálok rosszallóan nézni rá, és ez tart is. Úgy tíz másodpercig. Visszacsúszok mellé, hogy azért ne félig a másikon üljek.
- Na. Viselkedjünk normálisan. For real.
Ezt szerintem még én sem hittem el. Haha, jó vicc, tetszik. Az a baj, hogy annyira el vagyok itt foglalva, hogy ha valaki megkérdezné, hogy úgy egy másodperce mit mondott az igazgató, csak néznék rá, és nem tudnám. És az gáz lenne. Mondjuk nem tudom, miért kérdezne bárki is ilyet.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Hunter Bailey
INAKTÍV


Mr Bailey
offline
RPG hsz: 78
Összes hsz: 1455
Írta: 2016. október 14. 17:35 | Link



A titokzatos kérdésre válaszul csak lazán megvonja vállait. Jogos. De még mennyire, hogy az! Valójában Hunter is könnyedén eltudja képzelni a Mardekár testvérházáról, hogy egy tanulmányi kiránduláson kalickába zárták a pokol tüzét, és azóta is lent őrzik a pincében. Vagy van egy óriási, közös sárkányuk a nyakán fémbilétával, esetleg saját használatú pyromágusuk. Pont nekik ne lenne egy?
Féloldalas, elfojtani próbált vigyorral néz el másfelé, mikor Kamilla sikkantva megugrik. Nem akar nevetni, az már tényleg oltári illetlenség lenne, még tőle is, de nem állja meg, legalább egy mosoly erejéig muszáj engednie feszülten rángó, vigyorra éhes mimikáinak.
- Oké, ha ez minden vágyad, ám legyen - a kihívást elfogadva, komolyan pillant a lányra, majd állát felszegve, az elnyomott nevetéstől még mindig remegő hassal fordul előre, és kezdi bámulni az évnyitóünnepség első percében kipécézett tökös pitét.
Ha Farkas kisasszony azt hiszi, hogy nem bír ki hülyéskedés nélkül, normálisan végigülve egy igazgatói beszédet, el kell keserítenie, mert nagyot téved. Hunter simán képes egyszerre egy helyben és csendben maradni. Csak a megerősítés végett, még egyszer: simán.
Csupán a szeme sarkából figyeli a mellette ülőt, olykor egy-egy suta pillantást is küld felé. Szája széle olyankor megremeg, nem sok híja van, hogy ne nevesse el magát, dehát ha nem szabad, akkor nem szabad.
Kezei az ölében pihennek, fesztelen ül, és hogy Kamillát idegesítse, még az igazgató úr beszédjének hallgatói közé is becsatlakozik; érdeklődést erőltet magára és direkt eltátott szájjal, a Rellonos válla fölött kezdi figyelni a pódiumon álló férfit.
Ha Kamilla ránéz, ő vigyorogva lepillant rá, talán még kacsint is egyet, de nyomban utána ismét visszafordul az iskola új vezetője felé.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Farkas Kamilla
INAKTÍV


aeromágus
offline
RPG hsz: 662
Összes hsz: 7403
Írta: 2016. október 14. 17:58 | Link

|I don't think that we should be around each other
Megemelem szemöldököm, úgy nézem egy ideig, aztán hümmögve bólintok.
- Azt hittem, hogy nehezebb lesz. Gondoltam meg akarsz állapodni valamiben, vagy nem tudom - megvonogatom vállaim, igazából tényleg meglep, hogy ilyen könnyen belement. Hát jó, legyen, engem nem zavar, legalább nem haragszanak meg rám a háztársai. Őszintén nem akarom tudni, milyen lehet, mikor egy levitás kiborul, azt mondják, hogy az ilyen csendes emberek - akik nem olyanok, mint Hunter - nagyon meg tudnak veszni, ha elszabadulnak. Hát nem akarom kipróbálni.
És ennyi is volt, nem is nagyon jártatom feleslegesen a számat. Ha oda akar figyelni, én ugyan nem akadályozom meg ebben a nemes cselekedetben, valószínűleg még jobban is járunk így. Veszek egy mélyebb levegőt, nem igazán viselem jól, ha ennyi ember van körülöttem, és épp nem csinálok semmit. Mármint, ha el vagyok foglalva, akkor nem veszem észre egyből, viszont most hirtelen sokan vannak, és eh. Fél füllel az új igazgatóra figyelek, szemeimmel meg az asztalt kémlelem, körmeimmel időnként megkapargatva, vagy kisimítva egy gyűrődést a terítőn.
Igaz, hogy csak most jöttem, de azért már sokallom, nem feltétlenül a bácsi miatt, csak nem szeretem az ilyen elhúzott beszédeket. Pedig valószínűleg van benne értékelendő, csak én ezt nem látom. Sóhajtok, hátrahajtva fejem nézek fel a mestertanonra. Oké, akkor most olyat játszunk, hogy ki bírja tovább, vagy mi? Felőlem játszhatunk, én tök jól megvagyok, komolyan.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: « 1 2 ... 58 ... 66 67 [68] 69 70 ... 78 ... 95 96 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyElső emelet