Sok varázslatos hely létezik a kastélyban, hisz már magában is egy hatalmas varázs, amiben az emberek gyarapíthatják tudásukat. A bejárati csarnok a maga robosztus falaival hűvösen üdvözli az épületbe térőket, végigkalauzolja őket a pince lépcsőéig, és a széles márványlépcsőig, mely felvezet a megannyi emeletre, ahol kényünk-kedvünk szerint vehetünk részt a képzésben. Van azonban egy másik helység is, ami balról tárul a kíváncsi szemek elé, és amelyet Nagyteremnek hívnak. A magas, intarziás ajtó mögött egy széles, és szó szerint az égbe vesző terem nyílik, melynek eső színű padlóköve elkalauzol minket a fellegekbe. Ugyanis a mennyezet különleges. Az idő, a felhők, a napsütés, pontosan ugyan olyan, mint ami abban a pillanatban, a szabadban érhet minket. Megbűvölt tér és idő, mely körülvesz minket, és étekkel kínál. Hosszú asztalok, sorakoznak fel egymás mellett, egy kis folyosót hagyva a terem hátsó résznek felfedezéséhez. Sorban a négy nemes ház asztala, melyen, az ünnepségeken száznál is több diák foglal helyet, és hallgatja az igazgató beszédét. A Rellon asztala a bal szélen kapott helyet, nyomban követi őt a Levita ház, majd egy kis szünet, és megtekinthetjük az Eridon, végül a Navine asztalát. Az utolsó, az ötödik, az, amelyik merőlegesen a többivel áll egymagában, helyet adva a tanároknak, az iskola dolgozóinak, az igazgatónak. Hatalmas a hely, a falakat minden ünnepen más, és más díszíti. Karácsonykor magyal koszorúk, mű hó, aranyos díszek tucatjai, melyeket deres fenyőfák tucatjai tartanak. Máskor töklámpások, gyertyák százai, vagy, éppen amikor egy átlagos nap elé nézünk, akkor csak kőszobrok, melyek láncot tartanak szájukban. A lánc végén ég a tűz, mely fényt ad, az étkezni, vagy csupán beszélgeti vágyó diákoknak.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=534914#post534914][b]Jégkirálynő - 2015.10.25. 16:57[/b][/url]

Karyn pár nappal ezelőtt, valamikor takarodó után kisettenkedett a stéghez. Nem tudott aludni, a fejében folyamatosan furcsa gondolatok keringtek s végül céljául kitűzött helyszínhez ért, ahol játszott egy picit a képességével és megismerte a Bogolyfalvai sellő fiút is. Az alig pár órás kiruccanása után, körülbelül hajnali egy-két órakor után indult vissza a kastélyba. Ám a bejutása már nem volt olyan szerencsés, mint a ki. Történetesen, amikor a szőke már épp fordult volna le a folyosóra, ami egyenesen a Rellon irányába vezetett, valaki hátulról megszólította. Szerencséjére nem tanár volt, de bánatára egy prefektus talált rá. Háttal állt először a fiúnak, büszkén kihúzta magát és megfordult, a srác már intézkedni akart volna, de talán egy kósza gondolat miatt alkut ajánlott Karynnak. Miszerint, ha a lány elmegy az unikornis sráccal a Halloweeni bálba, az elfogja felejteni ezt a malőrt. Jeges kisasszony kapott az alkalmon, hisz neki sem volt párja, mert mintha arra emlékezett volna, hogy Dió mással szeretne majd elmenni, vagy nem is megy? Nem emlékezett pontosan, viszont ő nagyon szeretett volna bálozni, mert a legutóbb is ki kellett hagynia sajnos. Bele ment az alkuba, hisz duplán jól járt ezzel az ötlettel. Lesz bál és még büntetést sem kap, pompás.
Halloween estéjén Karyn a szobájában készülődött. Hosszú, tejfölszőke haját befonta s apró díszeket tűzött a fonatba, kivételesen hosszú fekete ruhát vett fel, ami csodásan mutatott rajta, még a hátát is szabadon hagyta. Kék szemei színét pedig vörössé változtatta egy háztársa segítségével. A szokásosnál gyorsabban készült el a Sötét Jégkirálynő. Aki méltóságteljesen vonult végig a kastélyon, tartotta magát a szerepéhez. A nagyteremhez igyekezett, ahol vélhetően már várta Aaron. Az ajtó előtt megtorpant egy picit, hallott egyet, s mást a rellonban, hogy lesznek a buli folyamán furcsaságok, hanyagul vállat vont. Mert nem igazán izgatta. Csak a bulizás érdekelte.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=535088#post535088][b]Jégkirálynő - 2015.10.25. 22:34[/b][/url]

A szőke jégkirálynő elszámolta magát, és hamarabb elkészült a halloweeni bálra, mint gondolta. Nem reagálta túl, épp csak annyit tett a külsejéért, amennyit kellett, a többit elintézte a természetes kinézete, hisz jégvarázsló volt. Úgy festett akárcsak egy élő porcelánbaba, amitől csak annyiban különbözött, hogy különleges hatalma volt a fagy fölött.
Karyn sikeresen, illetve elsőre megtalálta a bál helyszínét. Szemei csillogtak, az uszályát pedig maga után vonszolta a földön. Végig nézett az embereken, voltak szebb, jobb jelmezek és voltak elég gyatrák is, illetve olyanok, akik nem is öltöztek ki. Karyn jól mulatott, rajtuk, amíg várta Aaront. Persze megfordult az is a fejében, lehet, szerencsésebb lenne, ha belekóstolna azokba a bájitalokba, amiket bőszen osztogatnak a nagyterem bejárata előtt. Karyn gondolatmenetét egy fiú hangja szakította félbe. Igazából nem tudta, hogy először neki szólt-e a magyarázkodás, ezért megfordult, hogy lássa a hang gazdáját is.
Az irányváltást követően, a szöszivel szemben egy szürkebőrű, szakadt alsóruházatú, - ami a lány számára egy szoknyaszerűségnek hatott- illetve deres, fagyott bőrű srác állt, ezüstösen csillogó hajjal. Karina elmosolyodott a jelmez láttán.
- Én remél nem törni le neked semmi, ami fontos. Te lenni Aaron? Jelmez neked jó, nagyon tetszeni nekem jelmez!- most, hogy megszólalt magyarul, mintha kicsit jobban csengettek volna a mondatai, mint általában. Talán kezdett visszaszokni a grönlandi szépség a magyar nyelvhez, vagy csak lassan képes lesz kamatoztatni a sok gyakorlást.
- Én azt hallani a Rellon klubhely, hogy a bál lesz furcsa. Te tudod miért? - tette fel a kérdését, fejével pedig a bájitalokat osztogató pult felé bökött, hogy elsősorban az annak ottléte foglalkoztatta legesleginkább a jeges kis buksiját.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=536563#post536563][b]Jégkirálynő - 2015.10.29. 17:22[/b][/url]

Megnyugodott a szőkeség, ahogy rátaláltak egymásra. Ráadásul a sárga prefekta igencsak kicsípte magát, tényleg olyan volt, mint, aki halálra fagyott. Ezt meg is jegyezte, tetszett neki, ahogy így kiemelte a jég és fagy jellegzetességeit. Még fel is kacagott, ahogyan Aaron megdicsérte az önmaga által készített öltözéket, és bólogatott hozzá, adta a srác alá a lovat.  
- Te honnét gondol, hogy én nem tud jégkocka csinálni? –pimaszul kérdezett vissza a szőke, meg is rebegtette szem pilláit, mosolygott. Aztán pedig megakadtak a szemei a bájitalos pulton, rá kérdezett, hogy annak mi a szerepe volt ott.
- Valódi pokolra? –ismételte meg a fiú szavait, miután az, megitta az ott osztogatott löttyök egyikét. Bele is karolt a karjába, amit felajánlott neki az unikornis srác.
- Én nem fél pokoltól. Én képes lefagyasztani pokol! –kacagott fel, nem hitt abban, hogy bármi kellemetlen dolog érheti benn. Csak azért sem itta meg az italt, kíváncsi volt mindenre.
- Lehet, így sokkal könnyebben megértesz. –folytatta angolul, ami már sokkal, de érthetőbb volt, mint a tört magyarja. – Szóval, ja. Nem félek én az itteni dolgoktól, ha kell akár a poklot is lefagyasztom, mégis csak én vagyok a jégkirálynő, nem? – pimaszul rákacsintott a srácra miközben befelé sétáltak a terembe. Úgy tűnt neki, hogy Aaron nem tudta róla azt, hogy milyen képességgel is van megáldva Karyn. Gondolta, majd megmutatja neki, ha lesz rá alkalma.
- Hű, ez eszméletlen jól néz ki, mintha a földi pokolba sétálnánk be! – ámult-bámult a szösszenet és hirtelen nem tudta, hogy mit nézzen, minden nagyon tetszett neki. – A DÖK igazán kitett magáért! –elismerően bólogatott, összefont karokkal. –Remélem karácsonykor is lesz ilyen, mert az tuti, hogy az én bálom lesz! – vigyorodott el magabiztosan közben a tömeget mérte fel.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=537274#post537274][b]Jégkirálynő - 2015.10.30. 22:31[/b][/url]

~Ilyennek látsz, ha rám nézel~ - Megszállva.

Karyn élvezte, hogy királynőként kezelték őt ráadásul az udvariassága is lenyűgözte. Igazából nem nagyon érdekelte a bájital adta lehetőség, legyintett azokra a pokoli történésekre, amik rá vártak. Gondolta magában, hogy ezt is majd megoldja, mint eddig mindent. Mit neki a pokol, ugyan. Emelt fővel menetelt be Aaron oldalán, közben persze azt igazolta, hogy ő tényleg egy királynő és nem holmi Disney meséből szökött hercegnőutánzat.
- Tudod, Aaron.  Édesapám mindig azt mondta nekem és a testvérimnek, hogy a tavasz reményteljes, a nyár büszke, az ősz alázatos, a tél pedig ellenálló. - úgy gondolta a szőkeség, hogy ezzel az idézettel tökéletesen kifejtette a véleményét. A mondandójához természetesen egy magabiztos mosolyt is társított, hisz ezt elmaradhatatlannak vélte, ezzel is növelte a mondandójának a hatását. Még hogy erősebb a pokol? Ugyan.
Természetesen Karyn tetszését a terem díszítése nyerte el leginkább, a lángok, amik nem termeltek hőt, a tűztáncosok, a zene, a jelmezek és az asztal…. Ó igen, a kaják. Aaron szavait már meg sem hallotta, helyette egy egészen másféle hang szólalt meg benn, a fejében. Enni akart, enni és semmi mást. Az asztalon lévő ínycsiklandozóbbnál ínycsiklandozóbb sütemények és édességek teljesen elvonták a figyelmét, még a nyálelválasztása is beindult.
- Én… én inkább harapnék valamit, azok a sütemények istenien néznek ki, biztos az ízük is jó! – alsóajkát megnyalta a sütemények láttán. Úgy érezte magát, mint egy kívánós kismama, aki ha meglát, vagy meghall, esetleg rágondol valamire, ő abból tutira enni szeretne. Az asztalon lévő csokiban tocsogó édességek pedig egyenesen hívogatták a szőkét. Nyelt egyet és meg sem várva Aaront elindult az asztal irányába, a tüllből készült uszálya pedig egy fekete palástként lebegett a levegőben a lány sebessége miatt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=553038#post553038][b]Jeges Karina - 2015.12.14. 15:54[/b][/url]

Sehol egy normális gönc, sehol! Már háromszor vagy négyszer feltúrta azt a jégszekrényét, amiben a ruháit tárolta, de semmi elviselhetőt nem talált. Az egyik túl hosszú volt, a másik túl rövid, a harmadik túl kihívó és így tovább, és így tovább... Már épp azon gondolkodott, hogy nem is megy erre az ünnepségre, de nem bírt volna várni még egy esztendőt. Így egy nagy, csüggedt sóhaj után már épp kezdte volna feladni a ruhakeresést, amikor véletlenül a kezébe akadt egy tökéletes darab.  Hatalmas, csillogó mosoly futott végig orcáján, azonnal az ágyára pakolta a ruhát, a többit pedig begányolta a szekrényébe.
A nagy kereső akció után átment az szomszédos szobába, ahol az ura lakott. Aludt a szoba tulajdonosa, ezért csendben kikészítette neki a ruháit –jó feleség módjára-, hogy csak fel kelljen vennie azokat zuhany után. Egy puszit nyomott az alvó srác homlokára s úgy hagyta el a szobát.
Irány a fürdő, idő volt már. Elviharzott, letusolt, felöltözött és kifestette magát. A szőke ritkán volt kimaszkírozva, nem szerette túlságosan az alapozót és a szemfestést, mert idegesítette, de egy este erejéig kibírhatja, egyszer legalább egy évben. Ezzel a tudattal felvette az ébenfekete, virágcsipkés báli ruháját, aminek a szoknyarésze bokáig ért, viszont a combja közepéig felhasított volt, szabadabb volt a mozgás benne.
Mire végre mindennel végzett, a klubhelyiségben találkozott Dióval és együtt indultak meg a bálba. Mosolyogva konstatálta, hogy csak azért sem vette fel a férje a nyakkendőt, amit kirakott neki a vicc kedvéért. Pedig megnézte volna azt a kockás csodát a srác nyaka körül. Amint beértek a nagyterembe, Karina tekintetét azonnal a csillagos mennyezet fogta meg, csodálattal pillogott felfelé, aztán párjára pillantott s lábujjhegyre emelkedett, hogy odahajolhasson a füléhez, még a vállába kicsit bele is kapaszkodott.
- Keressünk valami jó helyet, vagy jó lesz nekünk itt is? - sutyorogta a fülébe, aztán visszaereszkedett és elengedte Diót, nem volt a csimpaszkodás híve, inkább körülnézett, hátha lát ismerős arcokat.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=560141#post560141][b]Jeges Karina - 2016.01.01. 23:26[/b][/url]

Azonnal félrehúzódtak, amíg a diákok előadásai lementek, illetve a színjátszósok előadásai. Viszont, amikor elérkezett a várva várt végzőskeringő, már közelebb húzódtak, hogy minél többet lássanak az ötödévesek táncából. A keringőt kitörő tapssal véleményezte Karyn, amikor befejeződött, aztán már a táncparkett közepén találta magát. Igaz, csak párpercig táncoltak, de az a pár perc is mókás volt, jól érezte magát s végül csak a hideg ujjak által szorongatott kacsóját követte testével egyenest a falhoz. Ott ő automatikusan megpördült a tengelye körül s hátával nyomódott hozzá a hűvös kőfalhoz.
- Akkor vezess engem. - utalt az általuk leggyakoribb használt tánctípusra, a nyelvtáncra. Lassan lehunyta csillogó szemeit s nyakát nyújtva várta a csókot. Karjait az ura nyaka köré fonta, ágaskodott és akaratosan csókolt vissza, még többet akart belőle. Számára ez csak egy kis darabka volt a mennyből. Tudta, volt ott még több ilyen csók, ahonnét ez jött. De moderálnia kellett magát, nem szerette volna leégetni önmagát vagy a férjét.
- Dió, én már királynő vagyok. -párja arcán végigsimított hűvös mancsával egy magabiztos mosoly kíséretében, büszke volt erre a titulusa, pedig csak a halloweeni jelmeze miatt hívták páran jégkirálynőnek. – Kaphatsz még belőle, ha jó leszel.- magabiztos mosolyát egy huncut, pajkos vigyor váltotta s egy tejfölszőke tincset kezdett az ujjaival babrálni. Ezt az enyelgést Norina szakította félbe, aki egy apró csomagot is hurcolt a szíve alatt, Milót, aki a lány és az ura műgyereke volt.
Karina megszeppenve pillogott, szóhoz sem jutott hirtelen, de már rajta is volt a kenguru, benne a csecsemővel. Eszébe jutott a saját gyereke is, akit bosszúból Travisre bízott egész napra, mert itt hagyta őt és egy szó nélkül elhúzott Hawaiira, hogy ott süttesse a formás fenekét még a jómúltkorában.
Miután a lány elszelelt, a szőke a férjére nézett. - Ennyire nem bízik benned? Szerintem Travishez képest, te egy mintaapuka vagy. - ujjhegyével végigsimított a kis rugdalózó csöppség arcán, aki ott csüngött a nyakában és az embereket bámulta közben gajdolt. Karyn csak azért imádkozott, hogy ne kezdjen el hisztizni a semmiből.
- Jut eszembe, ha meglátom Travist a gyerek nélkül, én esküszöm, hogy lefagyasztom a micsodáját és letöröm. - mi tagadás, még mindig haragudott rá és ennek hangot is adott.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=624917#post624917][b]Jeges Karina - 2016.10.03. 22:47[/b][/url]

Rachel Octavia Amber
Évnyitóra jöttünk| Dísztalár alatt | Zene

Benji rengeteget nőtt, amióta hazament az apjával, bár a gyerek jóllétét nem az urának köszönhette Karyn, hanem az édesanyjának valamint anyósának. A két nő úgy dédelgették az unokát, mintha az valami kis herceg lett volna. Karinában némi bűntudat is lappangott, amiért más végezte el az ő munkáját. Végül nehéz szívvel visszatért az iskolába, pedig nem akart, ám egyelőre a tanulás volt az elsődleges számára.
Még jó, hogy már előző nap visszaérkezett, rettentően fárasztó út állt a szőke mögött, így kellőképpen ki tudta magát pihenni a másnap tartandó évnyitóra. Sajnos az elején nagyon úgy nézett ki számára, hogy egyedül megy az ünnepségre. Furcsa volt megint a jégvermében ücsörögni, Dioméd nélkül.
Végül rávette magát, hogy megtegye az első lépést és keressen maga mellé valakit, aki bírni fogja mellette a hideget. Nem ment ki a Rellon pincéjéből, tudta, hogy kit keres. Ugyanis látta Rachelt elsuhanni egy pillanatra, amikor Karina megérkezett és a csomagjait húzta magával, hogy végre beérhessen a szobájába. Már csak azt kellett kitalálnia, hogy vajon hol rejtőzhetett a másik lány, és vajon a Rellonon belül volt-e még. Hosszas bolyongás, háztársaival való értetlenkedés után rábukkant a barna hajú barátosnéjére, akihez rögtön oda is rohant.
A lányok hamar lebeszélték, hogy másnap együtt mennek az ünnepségre. Boldog volt Karyn, mert végre együtt lóghatott megint Rachellel, felidézhették az emlékeiket.
Másnap hamar elkészült, a haját, bőrét és körmeit Noémi tanácsai szerint ápolta. Nagyon jót tett neki az, hogy a múltkor a levitás szárnyai alá vette a hósárkányt. Időben készült el, ezért nem volt kérdéses az sem, hogy időbe felérjen a nagyterembe. Gyorsan kikereste a rellonosok asztalát, és onnét kezdte figyelni Rachelt a szemeivel.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=625920#post625920][b]Jeges Karina - 2016.10.06. 17:56[/b][/url]

Rachel Octavia Amber
Évnyitóra jöttünk| Dísztalár alatt | Zene

Pontosan érkezett az ünnepségre, látta, hogy rajta kívül szintén érkeztek már emberek a ceremóniára. Nem is akart sokáig a terem bámulásával foglalkozni, sokkal jobban izgatta az a gondolat, hogy vajon hol lehetett a barátnője. A nyakát nyújtogatva nézegette az érkező embereket, valamint azokat is, akik már ott ültek a zöldek asztalánál. Végül kiszúrta az akkor estére leszerződtetett partnerét, Rachel személyében. Felemelte a kezét, hogy meglássa őt is a másik, miután ez megtörtént odasiettek egymáshoz. Karyn arcára mosoly fagyott, végül ő is megölelte a rellonost, akivel kicsit elhanyagolták egymást, fránya vizsgaidőszak.
Szerencsére a két lány angolul társalgott egymással leginkább, mivel a jégcsaplány nehezen tudta kifejezni magát magyarul, és zavarban is volt, amikor nem angolul vagy az anyanyelvén kellett megszólalnia. A magyar tudása megint kicsit visszaszorult, amiért otthon nem használta, nem gyakorolta. Szóval, most kezdheti ismét a nyelv elsajátítását valamint gyakorlását.
- Szia! Jaj, ne is kérdezd. Olyan rosszul aludtam. - Válaszolta, mivel még szokatlan volt számára ismét ebben az ágyban aludni. Visszaszokott a sajátjához.
- Nagyon szépen köszönöm, ezt még tavaly vettem, csak nem volt úgy alkalom, hogy felvegyem. A te ruhád is csodaszép! - válaszolta nyugodtan, az ő sajátos stílusával.
- Benji köszöni szépen, jól van. Nő, mint a borjúfóka! - mosolyogva reagált a kérdésre - Már lassan hat hónaposak lesz, igencsak eleven egy csöppség. - visszagondolt az otthon töltött időre, amíg szünet volt.
- Gyere, üljünk le az asztalhoz, nehogy külön keljen ülnünk egymástól. Közben mesélj te is, mi történt veled, amíg én babáztam és a többi. - Invitálta magával a jégcsap, aki látta, hogy egyre több és több diák tévedett be a terembe, sietett leülni az asztalhoz, hogy a helyükről folytathassák tovább a beszélgetést.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=626942#post626942][b]Jeges Karina - 2016.10.10. 13:04[/b][/url]

Rachel Octavia Amber
Évnyitóra jöttünk| Dísztalár alatt | Zene

Megdicsérte a ruháját Rach, nem volt udvariatlannak nevelve Karina, ezért megköszönte, sőt még ő is tetszését nyilvánította a barátnőjének ruhája felé. Bár Karyn számára túl színes volt, szerinte az ő testén nem mutatott volna olyan jól, mint Rachelen. Mintha a csak a másik rellonosnak találták volna ki azt a virágokkal teletűzdelt textilt. Ezután a téma az ő kisfiára terelődött, Benjire. Mosolyogva válaszolt Rachelnek, aki érdeklődve kérdezett a csöppség után.
- Tényleg, mintha csak tegnap lett volna. - apró mosoly húzódott a szája szélén - Lassan kergetheti az apja, hogy elkapja azt a kis örökmozgót. - felelte.
Úgy érezte a jégcsap, hogy eleget beszélt magáról, az otthon történtekről nem kívánt többet beszélni, feleslegesnek tartotta. Ezért döntött úgy, hogy most már Rachelt fogja faggatni, amit azzal kezdett, hogy az asztalukhoz invitálta a lányt. Még jó, hogy a másik ilyen kis bőbeszédű volt, hisz hamar el is kezdett mesélni arról, mik is történtek vele az elmúlt hónapok alatt, amíg nem találkoztak. Karina pedig csendesen, figyelmesen végighallgatta.
- Oh, mentor? - vágott közbe a lány szavába - Akkor együtt dolgozunk majd, mentortárs. - utalgatni kezdett arra, hogy ő is mentorként tevékenykedett egy ideje, utána már nem szólt bele, csak bólogatott.
- Vele? Hát, elvan, éli az életét. - halvány mosollyal válaszolt - Nem igazán, tudod, ő nem annyira családközpontú. Persze nem azt mondom, hogy nem csinál semmit, csak.. a maga módján segít. – Nem tudta máshogy elmagyarázni, úgy, hogy ne fessen a férjéről rossz képet a háta mögött. Nem állt a szándékában, viszont hazudni sem akart, mert azért a legtöbb rellonos ismerte az urát, főleg a lányok és azonnal rájönnének, ha Karyn azt kamuzná, hogy ott sürög-forog Benji körül. Két okból is lebukna, egy; Dió nem ilyen, kettő; a jégvarázslók nem a legbabusgatósabb nép, akik gügyögnek és dédelgetik a nap huszonnégy órájában a kicsit. Csak annyit pesztrálják, amennyit igényel a kicsi. Így tett Karyn is, amíg Dió haza nem vitte magával a fiukat.
- Na és, neked van már valaki, aki tetszik? Vagy párod van már...? - Témát váltott, mert nem sokat tudott Rachel magánéletéről, közben elvett egy villát a tányérja mellől és azt kezdte a kezei közt forgatni, amíg a másik válaszát hallgatta.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=629353#post629353][b]Jeges Karina - 2016.10.19. 18:05[/b][/url]

Rachel Octavia Amber
Évnyitóra jöttünk| Dísztalár alatt | Zene

- Igen, néha kifejezetten sokat is segít. Volt, hogy egyedül elvitte sétálni Benjit, akkor volt egy kis nyugim nekem is és szusszanhattam egyet – felelte mosolyogva, ahogy visszaemlékezett erre, vagy amikor frissen tisztába rakták a fiúcskát, erre pont akkor robbantott ismét a pelenkájába. Igaz, akkor nem tartották túl mulatságosnak, ám most Karina szerint az volt.
- Nincs? – döbbenten kérdezett vissza – Én azt hittem, hogy már van valakid, olyan kiegyensúlyozottnak tűnsz – válaszolta Karyn. Lehet azért is tűnt számára ilyennek Rachel, mert amióta nem találkoztak, azóta talán mind a ketten változtak jellemileg és szellemileg is. Karina olyan volt, mintha kezdett volna szépen, lassan feloldódni. Persze, még nem nevezhető kalandhajhásznak, de már nem igazán volt érzéketlen jégcsap, már tudott mosolyogni.
Felnevetett Rachel kijelentésén.
- Nekem Dioméd az egyetlen hímnemű az életemben.  Nincs szükségem másra, és feleslegesnek is tartom. Úgy sem bírnák sokáig mellettem - Felpillantott a jeges tekintetével s egy halvány mosoly húzódott a szája szélén. Gyengének tartotta azokat a férfiakat, akik nem az ő törzséből származtak. Úgy gondolta, előbb-utóbb halálra fagyna mind náluk, mert sokáig úgysem tudnák húzni mágiával. Akik meg olyan bűbájokat vetnének be, hogy ne fázzanak, azokat az apja biztos lavinával penderítené ki a jégbarlangjukból. Esetleg futókapcsolatban benne lenne, de Karin számára az is teljesen felesleges volt, mert nem vágyott az ilyesmire. Ráadásul náluk ez a hagyományokba ütközést jelenti, amire szintén nem volt szüksége, mert csak gondja lesz belőle.
- Figyelj, ha szeretnéd, segítek neked bepasizni – nem mintha ő annyira értene a férfiak nyelvén, de a barátjának tekintette Rachelt. – De nem ígérek semmit – tette hozzá.