37. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda Fórum→A kastély - Nyugati szárny→Első emelet
Oldalak: [1] 2 » Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Hercegh Kriszpin
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 161
Összes hsz: 294
Írta: 2016. október 3. 15:25 | Link

Évnyitó ünnepély
- 2016. őszi-téli tanév -


Elérkezett az új tanév, a nagyterem pedig ünnepi díszbe öltözött. A házak zászlai lengedeznek a hosszú asztalok fölött, amelyek egyelőre bár üresek még, de a diákok jól tudhatják már, hogy ez változni fog, nem is olyan sokára. A magasban gyertyák lebegnek. A falon, szobrokon, festményeken körös-körül a piros, kék, sárga és zöld színek girlandjai húzódnak. A tanári asztal fölött az iskola címere díszeleg.

Pontban délután fél 5-kor a terem ajtajai kitárulnak, így engedve utat az ünnepségre érkező, egyenruhába öltözött diákoknak, valamint a tanároknak és a tanoda más dolgozóinak. Bőven van ideje mindenkinek kényelmesen elfoglalni a helyét és kigyönyörködni magát a díszítésben. Az ünnepély 5 órakor veszi kezdetét.

//ehhez a hozzászóláshoz szálazzatok (Válasz erre), vagy a játékra érkezett bármelyikhez! a címzésnél jelöljétek, hogy az Évnyitó ünnepélyen vesztek részt! a játék 2016. október 3-ától tart, ameddig jól esik//
Utoljára módosította:Hercegh Kriszpin, 2017. október 20. 13:51
Hozzászólásai ebben a témában
Jeges Karina
INAKTÍV


Hóvirág
offline
RPG hsz: 122
Összes hsz: 962
Írta: 2016. október 3. 22:47 | Link
Rachel Octavia Amber
Évnyitóra jöttünk| Dísztalár alatt | Zene


Benji rengeteget nőtt, amióta hazament az apjával, bár a gyerek jóllétét nem az urának köszönhette Karyn, hanem az édesanyjának valamint anyósának. A két nő úgy dédelgették az unokát, mintha az valami kis herceg lett volna. Karinában némi bűntudat is lappangott, amiért más végezte el az ő munkáját. Végül nehéz szívvel visszatért az iskolába, pedig nem akart, ám egyelőre a tanulás volt az elsődleges számára.
Még jó, hogy már előző nap visszaérkezett, rettentően fárasztó út állt a szőke mögött, így kellőképpen ki tudta magát pihenni a másnap tartandó évnyitóra. Sajnos az elején nagyon úgy nézett ki számára, hogy egyedül megy az ünnepségre. Furcsa volt megint a jégvermében ücsörögni, Dioméd nélkül.
Végül rávette magát, hogy megtegye az első lépést és keressen maga mellé valakit, aki bírni fogja mellette a hideget. Nem ment ki a Rellon pincéjéből, tudta, hogy kit keres. Ugyanis látta Rachelt elsuhanni egy pillanatra, amikor Karina megérkezett és a csomagjait húzta magával, hogy végre beérhessen a szobájába. Már csak azt kellett kitalálnia, hogy vajon hol rejtőzhetett a másik lány, és vajon a Rellonon belül volt-e még. Hosszas bolyongás, háztársaival való értetlenkedés után rábukkant a barna hajú barátosnéjére, akihez rögtön oda is rohant.
A lányok hamar lebeszélték, hogy másnap együtt mennek az ünnepségre. Boldog volt Karyn, mert végre együtt lóghatott megint Rachellel, felidézhették az emlékeiket.
Másnap hamar elkészült, a haját, bőrét és körmeit Noémi tanácsai szerint ápolta. Nagyon jót tett neki az, hogy a múltkor a levitás szárnyai alá vette a hósárkányt. Időben készült el, ezért nem volt kérdéses az sem, hogy időbe felérjen a nagyterembe. Gyorsan kikereste a rellonosok asztalát, és onnét kezdte figyelni Rachelt a szemeivel.
Utoljára módosította:Jeges Karina, 2016. október 4. 10:16
Hozzászólásai ebben a témában

Aranyvérű Boszorkány Egylet Tagja
Marieanne Isabelle Beauvoir
INAKTÍV


Belle | Isa | Hercegnő
offline
RPG hsz: 23
Összes hsz: 417
Írta: 2016. október 4. 10:10 | Link
Christopher R. Wallace
Kinézet dísztalár alatt & smink


Ez a második évnyitóm ebben a suliban, de már merőben másképp állok hozzá, mint az elsőhöz, tekintettel a tényre, hogy most társasággal leszek, nem pedig teljesen egyedül próbálok minél jobban beolvadni a tömegbe. Ebben az évben azonban Christopherrel jövök el, akit ugyan nem ismerek olyan jól, de ő is mestertanonc, mint én. A készülődéses időszakot lazán letudtam idő előtt, így volt pár szabad percem töprengeni azon, hogy már a második évet kezdem.
~ Hamar elrepült egy év… ~ grimaszoltam, elvégre ez nem minden esetben volt jó a számomra. Ugyan a szünetben végig a bátyámmal lógtam, aki rákapott a falmászás művészetére, így elég sokszor kellett nekem is másznom vele. Nem lett a kedvenc sportom. Egy sóhajjal keltem fel a székből és indultam a nagyterem felé. A szandál sarkának koppanását hallgattam és azon törtem a fejem, meddig is bírom elviselni a magas sarkú szandálom hátrányait. Viszonylag jól, elvégre gyakorta hordok magas sarkakkal rendelkező csizmákat, inkább az volt a baj, hogy nem szoktam szandálhoz, hanem a csizmák, vagy egy sportcsuka volt az, amit inkább preferáltam.
- Menni fog ez… - motyogom magam elé és megállok az ajtó környékén várva a fiút. Nem mentem be keresgélni, reméltem még idekinn elkaphatom őt, még mielőtt besétálnék a terembe. Nem akartam egyedül ácsorogni sem, de még mindig jobb választásnak tűnt, mint bemenni és keresgélni hátha hamarabb ért ide mint én.
Hozzászólásai ebben a témában
Artemisia Rubya
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 305
Összes hsz: 1350
Írta: 2016. október 4. 19:19 | Link
Újabb év nyílik meg
Öltözet

 Rohan az idő, mit rohan..cikesz szárnyakon száll, ami azt jelenti, hogy ismét itt vagyok díszben és pompában, hogy köszöntsem a következő év megkezdését. A tanári részleg még kihalt, a diákok viszont már zsizsegnek az asztalsoraiknál. Zöldben jöttem. Ezt az estélyit és fölé való dísztalárt találtam meg elsőnek, de megint renitens vagyok mert csak a ruhát vettem fel. A fekete köpenyt a zöld szegélyekkel véletlenül "fenn felejtettem" a lakrészemben. Odaköszönök pár diáknak aki előzőleg engem is üdvözölt, majd elfoglalom az egyik szimpatikus széket a nekünk fenntartott részen.
 A Igazgató ülőalkalmatossága mellett bal oldalt telepedem le, s egy pohár gyümölcslevet kezdek el kortyolgatni, míg árgus szemekkel figyelem a sokasodó tömeget. Minden évben elmenekültem mostanság az esemény felénél, de idén megfogadtam magamnak, hogy maradok, kivárom a beszédet és eszem is a lakomából, bár valahogy a saját főztömet még mindig jobban kultiválom, mint a manókét. Talán mert alig használnak fűszereket. egek a bors fogalmát szerintem nem ismerik, pedig a tavalyi pirított gomba üvöltött érte, csak sajnos süket fülekre találtak hangjai. Na mindegy, holnap lehet csinálok egy kis sültet, gombával és egy sajttortát...Hmmm..sajttorta...
Hozzászólásai ebben a témában
Rachel Octavia Amber
INAKTÍV


Aranyvérű Boszorkány Egylet Tagja
offline
RPG hsz: 243
Összes hsz: 747
Írta: 2016. október 4. 19:24 | Link
Karina


Évnyitó|Ruci a dísztalár alatt


Már egy jó ideje nem találkozott Rach jeges barátnőjével, de egyáltalán nem az volt a helyzet, hogy elhidegültek volna egymástól, hanem egyszerűen nem volt rá idő. A szőkeséget lekötötte újdonsült gyermeke, akit néhányszor a Rellonos is megcsodált már, neki pedig gőzerővel kellett készülnie a vizsgáira. Most, hogy végre mindezen túl volt, több ideje jutott mindenre, és megtudta, hogy Karina is nemrég érkezett vissza az iskolába, úgyhogy megbeszélték, hogy az évnyitón összefutnak. Örült, hogy végre harmadikos lesz és a célja még mindig az volt, hogy később a fotográfia felé vegye az irányt. Nem készülődött túl sokat az évnyitóra, mert már előre kiválasztotta, hogy mit fog felvenni, a sminkjét pedig húsz perc alatt elkészítette. A dísztalárja alá egy virágmintás, csipkés egyberészes fekete ruhát vett fel, hozzá fekete magassarkút húzott, haját pedig kiengedve hagyta. Sosem szeretett késni sehonnan, ezért inkább korábban elindult, hogy odaérjen és megkereshesse barátnőjét. Amikor odaért már jó páran ültek a Rellonos asztalnál, ő maga nem foglalt helyet, hanem állva pásztázta a tömeget, hátha feltűnik valahol Karina. Egy kis nézelődés után észrevette a szőkeséget, aki már kiszúrta őt a tömegben, majd megindult feléje.
- Szióóó! Mi újság? Örülök, hogy látlak! - üdvözölte barátnőjét kitörő örömmel, majd megölelte és megszemlélte a ruháját. Karyn szép, elegáns, világoskék ruhát viselt, kifejezetten jól állt neki, még a sminkje is harmonizált az öltözékével.
- Nagyon csini vagy, remekül áll neked ez a ruha! - dicsérte meg a barátosnéját egy nagy mosoly kíséretében, majd feltett egy újabb kérdést:
- Hogy van Benji?
Miközben beszélgettek egyre több diák szállingózott be a nagyterembe, de még volt egy kis idejük a ceremónia kezdetéig, amelynek Rach minden percét ki akarta használni a társalgásra, hiszen nagyon kíváncsi volt rá, hogy mi minden történt Karinával, amíg nem találkoztak.
Hozzászólásai ebben a témában
Révay Franciska Veszna
INAKTÍV


FrinciFranci
offline
RPG hsz: 158
Összes hsz: 424
Írta: 2016. október 5. 20:26 | Link
A piros asztalnál
- bárki becsatlakozhat -

Azt hallottam, hogy az évnyitóra itt a diákok még nem az egyenruhájukban érkeznek, hanem egy kicsit kicsípik magukat, főleg ugye a lányok, és afölé húzzáj a talárjukat. Nem akarok kilógni a sorból, főleg, hogy ilyen fontos feladatot is adtak nekem a házvezetőim, így hát felhúzok egy szép és egyszerű fekete ruhát, V alakú nyakkivágással, és csipke borítással. Az ujja háromnegyedes és csak csipkéből áll, remélem nem fog az este felénél viszketni, ahogy a bőrömhöz ér. Van néhány anyag, ami egyáltalán nem bír a bőröm, meg pár, amit ideig - óráig. Ilyenez is. Viszont most nagyon reménykedek. A hajam hullámos, alapjáraton, így azt nem piszkálom, csak feltűzöm, hogy ne lógjon az arcomba.
Apa megint nincs itthon, jellemző, eddig nagyon érdekesen indul ez a mi letelepedésünk. Bár be kell vallanom, féltem attól, hogy komolyan gondolja. Féltem, hogy tényleg ennyi és nem is akar tovább menni, hogy mindig otthon lesz. Egyszerűen nem illik hozzá ez az életmód. Azt se tudom, hogy hozzám illik - e.
Nem nagyon ismerek még senkit, gondolom Ashnek is megvannak a maga barátai, akikkel jön, és zavarni meg nem akarok, így hát egyedül sétálok fel a kastélyba, és egy hatalmas levegőcsere után, belépek a terembe. A diákok már gyülekeznek, és ülnek már jó páran a tanári asztalnál is. Néhány szem rám szegeződik, ami a vélavéremben is betudható, még ha negyedvélaként nem is fejt ki akkora hatást. Valamennyit mégiscsak. Idegesítő és egyben élvezetes, bár inkább az előbbi.
Miközben haladok előre, azért - ha nem is feltűnően - megszemlélem a tanári kar már itt lévő tagjait, és bár a nevüket nem tudom, azt azért igyekszem bevésni az emlékeimbe, hogy a fiatal arcok közül ki az, akit tanáromként kell elfogandon. Nem vagyok jó abban, hogy megállapítsam, ki mennyi idős, így inkább a teremben való helyfoglalása alapján igyekszem megállapítani, hogy egy esetleges beszélgetést hogyan kezdeményezzek vele.
Egészen elől foglalok helyet, ahol még csak pár diák lézeng, nem akarok egyik beszélgetésbe se beletolakodni, de azért remélem azt is, hogy nem én leszek a lány, aki kínjában a mosdóban ebédel majd. Nem akarom, hogy ez az egész egy rossz élmény legyen.
Hozzászólásai ebben a témában
Hercegh Kriszpin
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 161
Összes hsz: 294
Írta: 2016. október 5. 21:34 | Link
----------------------------
Évnyitó ünnepély
érkezés a tanári asztalhoz | x
----------------------------

Izgatott vagyok. Kellemesen ideges. Már ha létezik ilyen. Szerintem igen. A folyosón haladok sokad magammal. Mind a nagyterem felé tartunk. Mindenki dísztalárban. Rámosolygok egy-egy rám pillantó diákra. Ahogy pedig lépdelek előre, hallom magam mögött az összesúgások foszlányait arról, hogy vajon új tanár vagyok-e, vagy egyenesen az új diri - ahogy ők mondják. Ez hamarosan kiderül.
A manók által pompásan feldíszített térbe érvén, megindulok a Rellon asztala mentén. Közben jólesően nézelődöm. Kezemben egy összetekert pergament lóbálok. Nemsokára a tanári asztalhoz érek, ahol biccentek a már jelenlevő kollégáknak. Néhányukkal kezet fogok, és már ott is vagyok a középső széknél. A háttámlájára teszem a kezem és kissé elmélázok azon, hányszor láttam benne Lupin professzort az ünnepségek vagy épp mezei étkezések alkalmával. Akkor pedig még fogalmam sem volt róla, hogy egyszer majd én ülök itt. Igazából álmomban nem hittem volna. De tessék. Itt vagyunk.
Nem bambulok tovább. Lerakom az asztalra a pergament, majd helyet foglalok, taláromat egy laza mozdulattal magam alá simítva. Igazítok egy keveset zakómon és ingem nyakán. Ezután hátradőlök kicsit, kezeimet összekulcsoltan ölembe nyugtatva és hol a zsibongó diákságot figyelem, hol szóba elegyedek a hozzám közel lévőkkel, amíg el nem érkezik az a bizonyos öt óra.
Hozzászólásai ebben a témában
Eördögh Lars Tobias
INAKTÍV


Eat the rude | bloodhound
offline
RPG hsz: 287
Összes hsz: 3461
Évnyitó ünnepély
Írta: 2016. október 6. 16:51
 | Link


Évnyitókra-évzárókra nem szokott gyakran járni. Minek? Úgyis látja aztán eleget az embereket. De idén az utolsó mestertanonci évét kezdi. Ha sikerül, jövőre már auror-palánta lesz valamerre. Viszlát Bagolykő. Úgyhogy egy évnyitót még kibír, ezt az egyet.
De van egy elég kellemetlen és főleg értelmetlen szokás ezeken az eseményeken. Az emberek párban mennek. Mintha félnének, hogy egyedül kinézik őket maguk közül a többiek. Mi ez a rögeszme? Mintha tömeges randevúnak vélnék.
A dolog értelmetlensége ellenére ő is ebben a helyzetben van. Nem tervezte, de úgy esett, hogy épp a verandán vacsoráztak Annelievel pokrócokba burkolózva, amikor kiszaladt a száján. Nem szokott fölöslegesen beszélni, hülyeségeket végképp nem, ez a kérdés biztosan egy kis agyi botlás volt, pillanatnyi hiba a rendszerben. De visszavonni már nem lehetett.

Abban legalább biztos volt, hogy ez nem egy randi. Az végképp kellemetlen lenne. Félreértések sorát indítaná el. A lány egyértelműen úgy tekint rá, mint egy jó barátra. Az egész iskola tudja róla, amit még ő sem ismert el egészen magának, de azért örül a pletykáknak. Megvédik.

Úgyhogy erre a nem-randira annyira nem is készül. Felfedezi, hogy alig vannak ruhái, hogy két hete nem borotválkozott és úgy néz ki, mintha a saját apja lenne, hogy minden cipője meg van rágva, hogy talán kevesebbet kellett volna egyen az utóbbi időben. Végül az egész délelőttje arra megy el, hogy valamiképp vállalható külsőt öltsön magára. Mentális jegyzetet készít arról, hogy a legközelebbi adandó alkalommal vegyen néhány inget és új cipőket - de úgysem fog venni -, aztán fél 5-kor elindul az erdőben a lány kunyhója felé. Az egyességnek megfelelően együtt sétálnak fel a rohamosan sötétedő falun át a kastélyba, nem kapkodva el, mert úgyis mindenki késni szokott. Az est fénypontja majd a vacsora lesz, azt pedig még bőven elérik. Kényelmetlenül feszeng Tobias a talárjában, nem szokta hordani és vállban már kicsit szűk. Az arca frissen borotvált, legalább tíz évet fiatalodott. Még a fésűt is elővette. Egyszóval egész fess. A szeme alatti karikák pedig a sárm része.
Jóleső meleg fogadja őket a kastély falai között, rögtön egy csoport csacsogó navinésbe ütköznek, akiket akadélypályaként kerülgetve végül megérkeznek a már nyitva lévő Nagyterem elé.
Hozzászólásai ebben a témában
Jeges Karina
INAKTÍV


Hóvirág
offline
RPG hsz: 122
Összes hsz: 962
Írta: 2016. október 6. 17:56 | Link
Rachel Octavia Amber
Évnyitóra jöttünk| Dísztalár alatt | Zene


Pontosan érkezett az ünnepségre, látta, hogy rajta kívül szintén érkeztek már emberek a ceremóniára. Nem is akart sokáig a terem bámulásával foglalkozni, sokkal jobban izgatta az a gondolat, hogy vajon hol lehetett a barátnője. A nyakát nyújtogatva nézegette az érkező embereket, valamint azokat is, akik már ott ültek a zöldek asztalánál. Végül kiszúrta az akkor estére leszerződtetett partnerét, Rachel személyében. Felemelte a kezét, hogy meglássa őt is a másik, miután ez megtörtént odasiettek egymáshoz. Karyn arcára mosoly fagyott, végül ő is megölelte a rellonost, akivel kicsit elhanyagolták egymást, fránya vizsgaidőszak.
Szerencsére a két lány angolul társalgott egymással leginkább, mivel a jégcsaplány nehezen tudta kifejezni magát magyarul, és zavarban is volt, amikor nem angolul vagy az anyanyelvén kellett megszólalnia. A magyar tudása megint kicsit visszaszorult, amiért otthon nem használta, nem gyakorolta. Szóval, most kezdheti ismét a nyelv elsajátítását valamint gyakorlását.
- Szia! Jaj, ne is kérdezd. Olyan rosszul aludtam. - Válaszolta, mivel még szokatlan volt számára ismét ebben az ágyban aludni. Visszaszokott a sajátjához.
- Nagyon szépen köszönöm, ezt még tavaly vettem, csak nem volt úgy alkalom, hogy felvegyem. A te ruhád is csodaszép! - válaszolta nyugodtan, az ő sajátos stílusával.
- Benji köszöni szépen, jól van. Nő, mint a borjúfóka! - mosolyogva reagált a kérdésre - Már lassan hat hónaposak lesz, igencsak eleven egy csöppség. - visszagondolt az otthon töltött időre, amíg szünet volt.
- Gyere, üljünk le az asztalhoz, nehogy külön keljen ülnünk egymástól. Közben mesélj te is, mi történt veled, amíg én babáztam és a többi. - Invitálta magával a jégcsap, aki látta, hogy egyre több és több diák tévedett be a terembe, sietett leülni az asztalhoz, hogy a helyükről folytathassák tovább a beszélgetést.
Hozzászólásai ebben a témában

Aranyvérű Boszorkány Egylet Tagja
Warren Mina
INAKTÍV


CsöppWarren | Kávéslány
offline
RPG hsz: 470
Összes hsz: 963
Írta: 2016. október 6. 21:08 | Link
Mr. Green

Annyira jellemző, hogy akkor kések el, amikor határozott céllal érkezek. Na nem mindha az évnyitó nem lenne eléggé határozott cél, csak éppen ja, most nem az a fő, legalábbis addig nem, amíg nem jutok túl az előtte lévő nagyon fontos elintéznivalómon.
Tegnap pszichológusnál voltam. Nem hivatalosan, hiszen igazából anya nem is kezelhetne, sőt nem is adhatna tanácsot, szóval ez inkább csak amolyan tanácsadás volt, amiért amerikai palacsintával és tejeskávéval fizettem. Ő elég rendesen felnyitotta a szemem, és bizony volt egy kis időszak tegnap, amikor a fejem vertem a falba, hogy ebbe a lehetőségbe miért nem gondoltam eddig bele. Én balga. Szóval ma, elhatároztam, hogy cselekedni fogok.
Egy fekete nadrágot, és finom selyemanyagú kék blúzt húztam, bronz színű ékszerekkel. A hajam felkötöttem, és még odáig is eljutottam, hogy megkértem anyát, sminkeljen ki, de csak egy kicsit. Szép akartam lenni, így szemceruzával, szepillaspirállal és szájfénnyel meg persze egy kis alapozóval anyukám csodát tett, és olyan nagy szemeket varázsolt nekem, hogy azt már nem is hittem el, hogy létezik. Szóval tényleg jol néztem ki, amikor a fekete szövetkabátot magamra kanyarítottam. Fielősen indultam el felfelé, majd a levitába, hogy ledobjam a kabátom, és felhúzzam a talárom, ami eddig a táskámba volt. A táskát szintén elhelyeztem az ágyon, ma már nem terveztem hazamenni, ráadásul végzős is vagyok, mostantól hivatalosan, így aztán fent akarok lenni. A cipőm sarkának kopogása nem egy szundikáló portrét vert fel, ahogy végigsiettem a folyosókon. A szitkozódás azonban nem érdekelt most, egész létezésükben alhatnak még, különben is, volt egy szünetük is, amikor nem volt itt szinte egy lélek sem.
Belépve a nagyterembe, nem a házam asztala felé indulok, hanem a rellonos asztalhoz, tekintetemmel az unatkozó arcú illetőn tartom, aki mellett még pont van egy hely, amit sietős léptekkel legyőzött távolság után el is foglalok. Páran furcsán fordulnak felém, de ez most engem nem érdekel, ahogy ujjaimat a fiú ujjai közé fonom.
- Ezért voltál velem morcos?
Kérdezem kicsit megemelve a kezem. Rá kellett ébrednem végre, hogy nem azért volt dühös, mert ő is, mint oly sokan Anne szerelmét vágyták.
Hozzászólásai ebben a témában
Sebastian Jared Selwyn
Független varázsló, Legilimentor, Végzett Diák



offline
RPG hsz: 888
Összes hsz: 3363
Írta: 2016. október 6. 22:34 | Link
Seth
Évnyitó

Ez volt az első eset, hogy nem diákként lépett be a Nagyterembe. Üdítő volt a változás abból a szempontból, hogy legalább nem kellett hozzá hét-nyolc évnek eltelnie, elég volt négy is, így rengeteg kényelmetlenségtől megkímélte magát. Noha a gyomra kissé görcsben állt, de mégis úgy érezte, hogy jó ötlet volt megragadni ezt a lehetőséget, pláne úgy, hogy közben a testvére is mellette állt, méghozzá nem csak képletesen, hanem valójában is. Seth is tanárként folytatta ugyanis a pályafutását, így pedig együtt ülhettek le először a felnőttek asztalához.
- Ideges vagyok - jegyezte meg azért, miközben megállt egy pillanatra az ajtóban. - Ha ott ülsz, akkor mindenki téged néz - bökött a fejével a nekik szánt helyek felé. - Mi van ha leeszem a dísztalárt..? - fejtette ki aggodalmát. A ruházata egyébként Seth ízlését dicsérte, elegáns volt és visszafogott, bár valószínűleg ebben az esetben Sebby sem épp a virágos ingek mellett döntött volna, azon egyszerű oknál fogva, hogy jobb szeretett volna kissé eltűnni a tömegben.
Rengeteg változás történt az életükben most egyszerre, költözések, ki erre, ki arra, Ricsi is házat váltott, neki is ott volt Farkas, Seth ismét elérhető közelségbe került... mozgalmas volt a szünet, mozgalmasabb, mint gondolta volna, hogy lesz. Néha eszébe jutott, hogy pár évvel ezelőtt meg se fordult a fejében, hogy egyszer majd ilyen eseménydús időket tudhat a háta mögött ahelyett, hogy az összes szabadidejét olvasással vagy rajzzal töltötte volna. Most pedig mégis a tanári asztal felé tart, rengeteg élménnyel a zsebében, és új távlatokkal maga előtt.
Izgalmasnak és érdekesnek ígérkezett ez az év.
Utoljára módosította:Sebastian Jared Selwyn, 2016. október 7. 21:49
Hozzászólásai ebben a témában

Dorian Reeve Green
INAKTÍV


Preminister | Szellemmacska
offline
RPG hsz: 160
Összes hsz: 632
Írta: 2016. október 6. 22:51 | Link
Ms Warren

Újabban eléggé felpörgött az életem az iskola falain belül, mármint ha úgy vesszük, egészen sok emberrel léptem interakcióba, ami nem is volt tőlem megszokott. És mire kettőt pislogok, már nyakamon is az újabb tanév , aminek a megnyitóján - kivételes alkalom - részt is vettem.
Tehát nem sokkal a rendezvény előtt magamra kaptam egy fekete-fehér mintás inget, rá a zakómat, majd a dísztalárt, felcibáltam pár karkötőmet és már szedtem is a lábamat, hogy ne késsek el.
Talán egy kicsit korábban is érkeztem a kelleténél, a diákok is még szállingóztak befelé. Jelen volt pár ismerős arc, így például a furcsi kékhajú lány is a múltkorról, de neki csak futólag intettem. Nem tudom, észrevette-e egyáltalán, nem szenteltem neki túl sok figyelmet.
Aztán leültem egy viszonylag nem túl zsúfolt helyre a házam asztalánál és a tekintetemet az újdonsült igazgatóra függesztettem.
Igazából épp hogy kezdetét vette a rendezvény, valaki berontott és végigkopogott az asztalok között, hogy aztán leüljön mellém. Lustán rápillantottam, hogy aztán nagyot nyeljek. Mina mostanság nem tartozott azokhoz a személyekhez, akikkel annyit együtt lógtam volna. Az ujjait az enyémek közé fonta, nekem meg csodálkozó kifejezés ült ki az arcomra.
- Ha az ezért alatt azt érted, hogy butus voltál és nem vetted észre, hogy nekem nem Anne kell, akkor lehet - mosolyogtam rá kicsit, majd az asztallapot bámultam pár pillanatig. Nem szerettem jelenetet rendezni, de néha sajnos összejött a dolog.
Hozzászólásai ebben a témában
Annelie Freya Merkovszky
INAKTÍV


bestiák anyja
offline
RPG hsz: 486
Összes hsz: 10623
Írta: 2016. október 6. 22:54 | Link


Az utóbbi időben szabadideje megnövekedett, és lehetőségek híján valahogy odaszokott Tobihoz. Régóta ismerik egymást, jól elvannak egymás társaságában és barátnak tekinti. Van, hogy csak úgy bekopognak egymáshoz, együtt főznek, kettejük társasági élethez való igényei nagyjából megegyeznek.
A férfi invitálására igent mondott. Kötelezően meg kell jelenni az évnyitón, és ki mással tenné, ha nem magával az Eördöghel? Nem vitte túlzásba a készülődést, a szokásos minimális sminken és fésülködésen kívül nem kezdett magával semmit. A magassarkút és koktélruhát is otthon hagyta, egyszerű fekete nadrágot választott helyette türkiz inggel. A dísztalár alatt úgysem látszik semmi.
Bőven kész volt Tobi érkezésére. Csak belebújt a cipőjébe, onnan pedig a másikba karolva, lustán sétált fel a kastélyig. A lelkes elsősök már az első pillanatban kiakasztották. Hangosan sóhajtozva fogta magába a megjegyzéseket, inkább arra próbált összepontosítani, hogy aznap még nem evett semmit, és milyen finom lesz a vacsora a beszédek után.
- Lehet, hogy jobb lett volna beteget jelenteni - mondta ki végül miután átjutottak a navinés csoporton. Műmosolyt engedett meg néhány DÖK tagja felé, és gyorsan átfutotta tekintetével a már jelenlévőket.
Hozzászólásai ebben a témában
Sammy | Laney | Noak
Hercegh Kriszpin
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 161
Összes hsz: 294
Írta: 2016. október 7. 16:31 | Link
-------------------------------
Évnyitó beszéd
az ünnepélyen a tanári asztalnál | x
-------------------------------

Gyorsan elszalad az a néhány perc. Egy kellemes, halk zene jelzi az öt óra elérkeztét. Ez a bagolykő himnuszának dallama. Olyan, mintha mindenhonnan szólna. Váratlanul ér kissé, hiszen remekül elnézelődtem épp a teremben. Ahogy felcsendül a muzsika, magam mellé mosolygok a kollégákra és felegyenesedem a székemből. Igazítok kicsit taláromon, majd megköszörülöm a torkom, és a pálcámmal a nyakamra mutatok, Sonorust mondva rá. A nyitó zene a végére ér. Helyette hangom tölti be a teret...
- Üdvözlök mindenkit tanévnyitó ünnepélyünkön! - kezdek neki a beszédnek.
- Hercegh Kriszpin vagyok. Az új igazgatótok. - mutatkozom be.
- Valószínűleg már értesültetek róla: Portnipper professzor úgy érezte, szeretne több időt szentelni a mágia metafizikai alapjainak kutatására, amire azonban egy iskola vezetőjeként nem volt lehetősége. Így átadta a tisztséget. A választása rám esett. - taglalom a körülményeket, hiszen talán nem mindenkihez ér el minden hír és érdekelheti őket, miért alakultak a dolgok úgy, ahogy. Sokan talán úgy érezhetik, a mindennapjaikra nincs túl nagy hatással, ki éppen a diri, hiszen közvetlenül általában csak a tanárokkal találkoznak. Ám ez nem feltétlenül van így. Sőt. Csak éppen a változásokról, amelyeket tapasztalhatnak, nem feltétlen gondolják, hogy honnan eredhet. Talán bele se gondolnak.
- Megtisztelő a kinevezés és örülök, hogy itt lehetek újra. Magam is bagolyköves voltam egykor, az elmúlt években pedig Remus Lupin Mágusképzőjében dolgoztam. Az igazgató úr ajánlott engem Portnipper professzor figyelmébe. Így lehetek most itt. - vázolom fel nagy vonalakban.
- De ennyit rólam. - mosolyodom el jobban.
- Szeretnék most beszámolni nektek az egyéb változásokról a tavalyi tanévhez képest. - vezetem fel a soron következő néhány percet. Próbálom az egész beszédet nem elnyújtani, viszont azt se szeretném, ha bármi kimaradna. Hiszen végülis nem sietünk sehová. Legfeljebb akadhatnak éhezők. De remélem, nem túl sokan és nem túlságosan. Magam elé vonom és kitekerem a pergament, amire a legfontosabbakat jegyeztem. Ám ez inkább csak puska, szerintem csak olykor rá-rápillantok majd.
- Távozott tanáraink sorából Aileen Aurora, aki Művészeteket tanított, Helen Lawrence Gyógynövénytant és Varázsköröket, Kafka Radúz Arvid Melodimágiát, Merkovszky Ádám Elemi Mágiát és Szikszai Attila Bűbájtant. Elődöm nevében is köszönöm a munkájukat! - bólintok mélyet, körbenézve kicsit, majd lepillantok a jegyzeteimre. Ujjaimat az asztalon támasztom.
- Érkeztek azonban új és régi-új tanerők. Böröczky Zoé tartja majd a Gyógynövénytant, Hattori Ryuujin a Mitológiák és vallásokat, Olive Thalia Belmonte Elemi Mágiát, Sebastian Jared Selwyn Legilimenciát, Seth Gareth Selwyn Bűbájtant és Sötét Varázslatok Kivédését, Szakács Ágota-Beáta Elfeledett Varázslatok Tanát, Thege Valéria Pálcamágiát és Várkonyi Zoltán Asztrológiát. Üdvözöllek benneteket és jó munkát kívánok! - nézek jól körbe az asztalunknál, felsorolásom végére érve. Egy-egy névnél az említettre pillantottam, és mindig hagytam némi szünetet, amit a jelenlevők ki is használtak, hogy tapsoljanak vagy ilyen-olyan kurjongatásokkal kifejezzék érzéseiket.
- Lett vadőrünk is, Bujdosó Nándor személyében. - jelentem be a jó hírt, derűsen.
- Azonban Gerhardt S. Rafael, kviddics játékvezető megüresedett helyére nem találtuk még meg a megfelelő jelöltet. De mihamarabb pótoljuk ezt. Minden esetre az ő eddigi munkáját is köszönjük! - bólintok és lenézve a pergamenemre, most egy egész kicsivel hosszabb ideig hallgatok, hiszen hamarosan egy másik blokkra térünk most át. A személyi változásokat érintő részt lassacskán zárjuk.
Utoljára módosította:Hercegh Kriszpin, 2016. október 7. 16:48
Hozzászólásai ebben a témában
Kaelyn Westfall
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 41
Összes hsz: 53
Írta: 2016. október 7. 19:52 | Link
http://data.whicdn.com/images/153415234/large.jpg
Évnyitó

(bárki csatlakozhat)

Igaz, úgy hallottam, hogy van egy olyan szokás itt az iskolában, ami szerint a diákok párban szoktak érkezni az évnyitó, bár ez engem nem igazán érdekel. Nem vagyok az a típus aki azon sírdogál egy évnyitó előtt, hogy jajj nem lesz párom. Minek ahhoz pár, hogy leüljek, végighallgassak egy beszédet, meg egyek? Szerintem azt egyedül is meg lehet oldani. Etttől függetlenül én is jól akartam kinézni az évnyitón, és persze a nagy készülődésben szokásomhoz híven el is késtem. Már akkor csúszott az egész amikor a gyors zuhany helyett a fürdést választottam, és annyira ellazultam a kádban ülve, hogy észre sem vettem mennyire elszaladt az idő. Alig 10 perccel öt óra előtt szálltam ki a kádból, félig vizes hajjal, nulla sminkkel. Mire megszárítottam a hajam, és gyorsan feldobtam egy kis sminket már jócskán öt óra volt. A talárom alá egy sima fehér, pántnélküli ruhát vettem fel. Már csak a hajam volt hátra, mivel egyszerűen nem tudtam eldönteni, hogy feltűzzem, vagy hagyjam a vállamra omolni. A végén persze mégis a kiengedett haj mellett döntöttem, így az egész csak időpocsékolás volt, de igazából mindegy is.
Üres folyosókon mentem a Nagyterem felé, hiszen már elmúlt öt óra. Ettől függetlenül nem futottam, de az igaz, hogy nagyobbakat léptem, mint általában szoktam. Próbáltam észrevétlenül besurranni a Nagyterembe, azonban ez a rózsaszín hajjam nem igazán kivitelezhető, így sokan felkapták a fejüket az érkezésemre. Az igazgató éppen az új tanárokat sorolta, miközben leültem egy üres helyre a Rellon asztalánál.
Hozzászólásai ebben a témában
You will search for me in another person. I promise.
- And you will never find me.
Rachel Octavia Amber
INAKTÍV


Aranyvérű Boszorkány Egylet Tagja
offline
RPG hsz: 243
Összes hsz: 747
Írta: 2016. október 7. 20:40 | Link
Karina


Évnyitó|Ruci a dísztalár alatt


Rach örült, hogy a barátnőjével angolul tudtak társalogni, mert bár ő jól beszélt magyarul, mégiscsak Amerikában élte le élete nagy részét és gördülékenyebben ment neki a kommunikáció ezen a nyelven.
- Nem csodálom, én is jobban szoktam otthon aludni, mint itt... de hát ez van, megszoksz vagy megszöksz - válaszolt Karinának egy nagy mosoly kíséretében, majd reagált a dicséretre:
- Köszönöm! Nemrég szereztem be, nagyon tetszik, már alig vártam, hogy végre hordhassam!
Örült, hogy Benji-vel minden a legnagyobb rendben volt, szerinte sokat örökölt az anyukájától kinézetre, de biztos volt benne, hogy ez a megállapítása a tulajdonságait tekintve is igaz lesz.
- Hogy rohan az idő! Emlékszem, amikor nemrég boldogan mesélted, hogy babát vársz és most tessék, már a hatodik hónapnál tartunk lassan - felelte a Rellonos vidáman és eltűnődve, belegondolt, hogy bizony gyorsan telnek azok a fránya évek, hiszen már ő is a 16. életévét taposta, amit nem is bánt, de megállapította, hogy nagyon gyorsan eltelt az iskolában eltöltött előző két év.
A szőkeség javaslatára helyet foglaltak az asztalnál, hogy egymás mellé tudjanak ülni. Ez sikerült is nekik, így már kényelmesen üldögélve folytathatták a társalgást:
- Nem történt velem olyan sok minden... blogvezető és mentor lettem a házamban és sikeresen letettem a vizsgáimat. Lillával lógtam a legtöbbet, ő a barátnőm és egyben a szobatársam is, de mostanában ritkábban futottunk össze, mert őt is lekötötte a tanulás. Szívesen hazalátogatnék már, de úgy tűnik, hogy a téli szünetig várnom kell még ezzel. Nagyon hiányoznak már a szüleim és a testvéreim - folytatta Rach, majd érdeklődve a szőkére emelte a tekintetét:
- Mi a helyzet Dioméddel? Besegít a gyereknevelésbe?
A lány kíváncsian várta Karina válaszát és élvezte a vele való csevegést, remélte, hogy a barátnőjével minden a legnagyobb rendben van.
Utoljára módosította:Rachel Octavia Amber, 2016. október 7. 20:42
Hozzászólásai ebben a témában
Seth Gareth Selwyn
Házvezető Navine, Tanár, Illúziómágus, Gondnok


Whiskey in a teacup
offline
RPG hsz: 769
Összes hsz: 2535
Írta: 2016. október 7. 21:47 | Link
Évnyitó / Megjelenés

Sebby


- Nézd, nekem valószínűleg egy hangyányival több figyelmet szentelnek majd.-*Ezt nem (csak) a hiúsága mondatta vele, de a megjelenésén túl a híre is vonzotta a pillantásokat - határozottan ő keltett több feltűnést az itt töltött évek alatt, főleg a tavalyi végzős keringőjével.*
- Kétlem, hogy ilyen távolságból látnák, szóval amíg nem borítod a komplett tányért magadra...-*Ő már rutinosan kezelte a helyzetet, mert testvérével ellentétben számos estélyen és összejövetelen vett részt, amiken sokkal jobban kellett ügyelnie az általa tett benyomásra vagy mozdulatokra. A rövid szünetben öntudatlanul is végigsimít öltözékén, megszabadulva néhány képzelt gyűrődéstől. Nem akarja azonban az időt húzni, így szótlan nógatja belépésre fivérét, hogy jól megszokott összhangban induljanak a tanári asztal felé. Mivel Viktort nem látja, találomra választ maguknak helyet, bár szorult belé annyi pedagógia érzék, hogy ne hagyja Sebbyt egészen szélre menekülni. Elhaladtában sorra üdvözli az idősebb kollégákat és az új, egyelőre ismeretlen arcokat is - egyike a legfiatalabbaknak, ennek ellenére nyoma sincs megszeppentségnek vagy zavarnak, magabiztosan mozog közöttük, ösztönösen figyelve minden rezzenésüket és ezeknek megfelelően finomhangolva viselkedését.
Ahogy leül, végigtekint az asztalokon és kedvtelve járatja tekintetét végig a diákokon - végképp nem várja, hogy örömmel vagy tisztelettel fogadják, de a kihívások mindig felvillanyozzák. Ha pedig tehetséges pálcaforgatókat is talál köztük, annál élvezetesebb lesz a munkája.*
- Valamiért most kezdtem el igazán várni az órákat,-*fordul öccséhez, mert bár már berendezték parányi irodájukat és méretes műhelyüket, ami egy valóra vált álom, itt ülni mégis más. Egy kicsit hiányolja csak Feathert, annyira megszokta már, hogy szinte nonstop ott lábatlankodik körülötte, de az évnyitóra mégse akarta hozni.
Hozzászólásai ebben a témában
Sebastian Jared Selwyn
Független varázsló, Legilimentor, Végzett Diák



offline
RPG hsz: 888
Összes hsz: 3363
Írta: 2016. október 7. 22:35 | Link
Seth
Évnyitó

- Remélem is... ha nem jössz, akkor én távol is maradtam volna - dünnyögte a feleletet, kissé rosszallóan nézve a diákseregre, akik most valahogy sokkal nagyobb tömegnek tűntek, mint egyébként. Viszont igazat mondott, mert ha úgy alakult volna, hogy a bátyja nem tud eljönni valamiért, akkor meg se kísérelte volna ezt. Egyszerűen kellett neki, hogy ott legyen mellette Seth.
Persze mikor bementek a terembe, akkor be is célozta a másoktól legtávolabb eső helyet, egészen addig, amíg Seth úgy nem döntött, hogy az úgy nem lesz jó. Végül szusszanva adta meg magát a kényszernek, főleg azért, mert semmi kedve nem volt vitába kezdeni azok előtt, akik immár a kollégái lesznek. Köszöngetett is nekik egyébként szépen, illedelmesen, mert nem a tanárok voltak a gyomorgörcse tárgyai. Ők igazából akkor sem voltak soha, amikor még diákként volt jelen az iskolában.
Mikor aztán végre leültek, akkor kezeit az asztal alá rejtve szórakozott némileg idegesen a talár szélével, és csak akkor nézett fel, amikor Seth újra megszólalt. A tekintete végigsiklott a többieken, aztán megállapodott ismét a tányérján.
- Biztos vagyok benne, hogy téged kedvelni fognak, jó tanár vagy - felelt, nem rejtve véka alá a véleményét, hiszen nem érezte szükségét, hogy fukarkodjon az elismeréssel, ha a bátyjáról volt szó. Egyébként is mindig felnézett Seth-re, ez pedig a mai napig így van, mert mégis csak ő a nagy és okos bátyó, és ez mindig is így marad.
- Én egyelőre csak kíváncsi vagyok, hogy mennyien fognak jelentkezni legilimenciára - nézett fel ismét, töprengve bámulva pár másodpercig a diákok tömegét. Jó eséllyel már itt ülnek, akiket tanítani fog, ez pedig egy kicsit még jobban görcsbe szorította a gyomrát. Igyekezett rejteni zavarát, mégsem kellett volna zöldfülű kamasznak tűnni a felnőttek között.
Hozzászólásai ebben a témában

Hercegh Kriszpin
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 161
Összes hsz: 294
Írta: 2016. október 8. 20:40 | Link
-------------------------------
Évnyitó beszéd
az ünnepélyen a tanári asztalnál | x
-------------------------------

Van egy alapvető, csöndes zsivaj a teremben. Helyezkedések, suttogások, visszafojtott beszélgetések. Mindez engem csöppet sem zavar. A bűbájnak köszönhetően hangom áthallatszik ezeken. Így, aki egy szóról sem akar lemaradni, nem is fog.
- Akadnak változások a házak élén is. Míg a Levita vezetője Béres Bárcián, a Relloné pedig Vasváry Richárd Nándor marad, addig az Eridon feje Podmaniczky Ádám, míg a Navinéé Olive Thalia Belmonte lett. - pillantok oda elismerő mosollyal az említett kollégákra.
- Ha pedig már itt tartunk... - nézek le a pergamenre.
- A szavazataitok alapján megszülettek az elmúlt tanév legjei. Az Év házvezetőjének nem mást választottatok, mint Béres Bárciánt. - hirdetem kedélyesen, és röviden, de annál lelkesebben meg is tapsolom az említettet. Még egy kacsintást is megengedek felé.
- Az Év házvezető-helyettese Naizer Ruben Barnabás. - tapsolom meg őt is.
- Az Év tanára Huszthy Attila. - jön a következő ünneplendő.
- Az Év prefektusa pedig Ethan R. Saint-Venant. - ezúttal a diákok asztalai, azon belül is a zöldek felé emelem kezem és ütöm ujjaimat szaporán másik tenyerem aljának. Ezt követően hagyok egy kis szünetet, átfutva a jegyzeteim következő pontját.
- Az Év diákja címet az a tanuló érdemli ki, aki a legtöbb pontot gyűjtötte az elmúlt tanévben. A képzeletbeli dobogó harmadik fokán Dolánszky Alex áll 659 ponttal, a második legeredményesebb Choi Min Jong lett 972 ponttal, és az pedig Év diákja Mikola Keve Áron 1585 ponttal. Gratulálunk! - bólintok mélyet és tapsolom meg mindőjüket. Nagyon szép teljesítmény.
Hozzászólásai ebben a témában
Huszthy Attila
INAKTÍV


Jóslástan tanár, Év tanára 2016. tavasz-nyár
offline
RPG hsz: 94
Összes hsz: 265
Írta: 2016. október 8. 20:56 | Link
Évnyitó, Éjkerti Csermely

A felkérés meglepetésszerűen érkezett, egy órával az évnyitó előtt. Félig felöltözve állt éppen a tükör előtt és azon gondolkozott, hogy a dísztalárja alá, ami úgyis mindent eltakar, milyen színű inget vegyen. A nyakkendőjéhez kellett, hogy színben passzoljon, mivel a nyaktekerészeti mellfekvenc gyűjteménye, csak két darabból áll. Abból az egyik Mikulásos, az pedig nem megy az alkalomhoz. Mikor végül döntött, akkor kopogtatott az ablakon a beste madár. Úgy megijedt, hogy majdnem kiugrott a nadrágjából, de végül beengedte az állatot. Olvasás után egy nagyot sóhajtott, tehetetlen volt. Hogyan is mondhatna nemet erre a kérésre? Fellángolt a lelkiismerete, és bár a legkisebb porcikája is tiltakozott ellene, meg a vészjelző is megszólalt benne, ettől függetlenül igent mondott. Gyorsan befejezte a készülődést, kedvenc illatával beillatosította magát, majd elindult a Levita torony irányába. A bejáratnál találkoztak. Attila kicsit csodálkozott, hogy miért pont ő kell, hogy elkísérje Csermelyt, hiszen ott van a házvezetője, vagy valamelyik diáktársa, de a levitás nagyon logikus és hihető választ adott. Ilyen hirtelen senki nem vállalta el, illetve sokakat nem tudott elérni. A tanár úr így kicsit kényszerhelyzetbe került, de nem volt mit tennie, karon fogta a lányt, hogy a Nagyterembe navigálja a nagy tömegben. Ez az első évnyitója itt, sőt mint tanár, először vesz részt rajta. Nem tudja még, mire számíthat, de ez mégsem egy Mágustusa, nem kell sárkányokkal küzdenie, ezért az esélyeket sem térképezte fel semmilyen jóseszközzel. Merész lépés Tanár úr, de már nincs mit tenni. A levitás lányt elkíséri a kékek asztalához, segít neki leülni, majd a tanári asztalhoz indul sietős léptekkel. Mintha egy égető érzés tüzelne a hátában, de nem néz vissza, nehogy kővé váljon, vagy meghaljon, mert az biztos, hogy valami rettenet történne. Háromszor is leveri a víz, mire a tanári asztalig verekedi magát, ám nem a megerőltető út volt rá ilyen hatással, hanem valami más, aminek még a gondolata is elkeseríti. Leül az asztalhoz, és maga elé mered bamba tekintettel. Ennyi telik ki tőle most.
Utoljára módosította:Huszthy Attila, 2016. október 9. 19:46
Hozzászólásai ebben a témában
A jövő ugyanaz, mint a múlt, csak messzebb van és ellenkező irányban.
Kasza Fanni Stefánia
Házvezető-helyettes Levita, Tanár, Elemi mágus, Végzett Hallgató, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Lil' Bi†ch | MosolygósGyilkos | CsicskaPixi
offline
RPG hsz: 482
Összes hsz: 3441
Írta: 2016. október 9. 19:32 | Link
Csókolom, évnyitóra jöttem!
Becsatlakozás FrinciFrancihoz. :3 ||Ez rejtőzik a talárom alatt


Hát... ezt a szünetet sem így képzeltem, költözés, névváltoztatás, halálfalók. Tök jó. Nem is értettem, hogy pontosan mi is volt a probléma, ami miatt mindez kialakult. Apa nem fejtette ki a levélben, csak azt, hogy muszáj és pont. Valamint az sem volt tiszta, miért nem találkozhatok egy ideig vele és Timivel. Szívem szerint megverném az összes szemétládát, bár a nyeszlett kis testem nem hiszem, hogy elbírna velük, ráadásul, ha megátkoznak, akkor pedig pisloghatok, mint hal a szatyorban.
Szóval új névvel, új lakcímmel és új sok mindennel tértem vissza az iskolába, ám én még mindig a régi voltam, és hoztam magammal Himét is, akit az évnyitóra nem vittem magammal, még a végén bepasizna, vagy valami. Lüke kis corgi.
Már rég kipakoltam a szobámba, még előzőnap megérkeztem Bogolyfalvára. Másnap ismét késve készültem el, lila fürtjeimet két kis kontyba felfogtam a fejem tetejére, a hajam alsó rétege pedig a vállaimra omlott. Körülbelül hátközépig ért a hajam, a ruhámat pedig egy korábbi évnyitó alkalmával avattam fel s mivel azóta nem volt rajtam, úgy gondoltam ismét felveszem ezt. A szobában megpördültem egyszer Hime előtt, aki az ágyamon pihent, s úgy nézett engem.
- Na, hogy áll a szerkó? - Kérdeztem vigyorogva az ebtől, próbálva elfelejteni a történteket. Természetesen ezeket a dolgokat nem lehet félvállról venni, de nem aggódtam, a kastély biztonságos hely volt, itt nem eshetett bajom. A szukakutya csak morranva vakkantott egyet, láttam a pofáján, hogy valami nem tetszett neki, bár nem értettem kutyául.
- Legközelebb inkább hazudj... - Húztam az orromat morcosan, végül összeszedtem magam teljesen, egy csókot még nyomtam a szőrmók fejére és elindultam le. Úgy volt, hogy Mattrackával megyek be, de mivel nem láttam kint, szintén bevonultam a terembe. Nem akartam a Navine asztalához odamászni, ha ott is volt, hagyni akartam a fiúkkal, had beszélgessen, majd később letámadom. Én egyelőre a saját asztalomhoz kóvályogtam, ahol akaratlanul is kiszúrtam egy szőke hajú lányt. Láttam már párszor, bár ha dementorcsókkal fenyegetnének se tudtam volna megmondani a nevét. Nem baj, azért vagyunk itt, hogy barátkozzunk, randalírozzunk, és hülyéskedjünk. Fürge léptekkel oda is sasszéztam hozzá és leültem vele szembe.
- Sziaaaaaaa! - intettem neki, ha felnézett látta, hogy a képemen fülig érő vigyor ücsörgött, talán úgy néztem ki, mint egy nem normális, lila fejű egyén. Talán. A talárom ujja még mindig hosszú volt, így csak az ujjhegyeim látszottak ki alóla, mellkasomon pedig ott virított a prefibubus jelvényem.
Utoljára módosította:Kasza Fanni Stefánia, 2016. október 11. 21:42
Hozzászólásai ebben a témában

#Ha dumál #VérKasza #Kolosudvaribolondja #ENFP #Gelembezredes
Hercegh Kriszpin
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 161
Összes hsz: 294
Írta: 2016. október 9. 20:08 | Link
-------------------------------
Évnyitó beszéd
az ünnepélyen a tanári asztalnál | x
-------------------------------

Egyre jobban belelendülök a beszédbe és kezdem elengedni magam. Valószínűleg kívülről eddig sem látszott rajtam, hogy nagyon görcsölnék. Ám egy alapvető, természetes idegesség bőven bennem volt. Nem pont azért, mert sok ember előtt kell beszéljek. Volt már ilyen. Lehet, nem ennyi ember előtt, de egy bizonyos szám fölött valószínűleg mindegy. Ami a helyzet legnagyobb különlegességét adja az az, hogy annyi éven át én is ott ültem a diákok között és hallgattam az igazgatót. Egészen pontosan a Rellon asztalánál. Úgyhogy amennyire ismerős mindez, olyannyira újszerű.
- Most pedig lássuk az évfolyamelsőket! - jön a következő felütés.
- Ők azok a tanulók, akik az évfolyamukon a legtöbb Kiváló vizsgaeredménnyel büszkélkedhetnek. - pontosítom a fogalmat. Nyilván magamból indulok ki. Világ életemben kevertem az év legjeit, az iskolaelsőkkel és hasonlókat.
- Az I. évfolyam évfolyam elsője lett... - kezdem, aztán pislogok egy párat, mikor rájövök, mit mondtam. De így utána gondolva, teljesen helyes, csak nagyon érdekes szósor. Úgyhogy egy apró nevetés után folytatom:
- ... tizenegy kiváló vizsgával Éjkerti Csermely. A II. évfolyamé Sheela Lengrond nyolc kiválóval, a III. évfolyamé Kékessy Arabella tizeneggyel, a IV. évfolyamé Choi Min Jong nyolccal, a V. évfolyamé Simfel Karina tízzel, a VI. évfolyamé Grace Erin Green és Szakács Ágota-Beáta holtversenyben öt-öt K-val, a VII. évfolyamé Dorian Reeve Green néggyel és -végül, de nem utolsó sorban- a VIII. évfolyamé Dolánszky Alex egy kiválóval. - tapsolok, mint az előző nevek mindegyike után.
- Ezek alapján tehát nem csak évfolyamelsők, de iskolaelsők is lettek tizenegy-tizenegy Kiváló vizsgával Éjkerti Csermely és Kékessy Arabella. - nézek a Levita asztala felé és még erősebben ütöm össze a tenyerem. Lehet, hogy az este végére rendesen megfájdulnak a kezeink. De mi más érné meg, ha nem ez?
Hozzászólásai ebben a témában
Kornai Viktória
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. október 10. 00:42 | Link
Első évnyitó



Mindig is szerette az évnyitókat, hiszen akkor mindig rengeteg dolog történik, ő pedig - még ha furán is érzi magát néha emiatt - imádja figyelni az eseményeket, de még inkább az embereket.
Ez az évnyitó viszont minden eddiginél jobban izgatta. A mai délutánon már hivatalosan is megkezdődik az itteni élete, egy teljesen új fejezet nyílik meg. Egészen berendezkedett már, meglepően gyorsan megtalálta a helyét. A kastélyban is mászkált, és bár azt túlzás lenne kijelenteni, hogy kiismerte magát, nagyjából van fogalma arról, merre lesznek az órái.
Ötlete sem volt, mit szokás felvenni, így végül csak a megszokott fehér ing, fekete nadrág duót választotta a dísztalár alá. Idén sem tudta rávenni magát, hogy ruhájához passzoló cipőt válasszon, ezért a kényelmes és kissé már elnyűtt bokacsizmájában indult el.
Szerencsére esélye sem volt eltévedni, csak követte a diáksereget. Néha elcsípett egy-két szót társai társalgásából, de csak hangokat hallott, jelentést nem társított hozzájuk.
Izgatottan várta az igazgató beszédét; majd kellemesen csalódott benne. Előző igazgatója egy tipikusan rémes idős férfi volt, viszont itt még a diri is jó fejnek tűnik.
A sok ismeretlen név hallatán természetesen elfogta a magány érzete, de bizakodva figyelte tovább a beszédet.
Hozzászólásai ebben a témában
Jeges Karina
INAKTÍV


Hóvirág
offline
RPG hsz: 122
Összes hsz: 962
Írta: 2016. október 10. 13:04 | Link
Rachel Octavia Amber
Évnyitóra jöttünk| Dísztalár alatt | Zene


Megdicsérte a ruháját Rach, nem volt udvariatlannak nevelve Karina, ezért megköszönte, sőt még ő is tetszését nyilvánította a barátnőjének ruhája felé. Bár Karyn számára túl színes volt, szerinte az ő testén nem mutatott volna olyan jól, mint Rachelen. Mintha a csak a másik rellonosnak találták volna ki azt a virágokkal teletűzdelt textilt. Ezután a téma az ő kisfiára terelődött, Benjire. Mosolyogva válaszolt Rachelnek, aki érdeklődve kérdezett a csöppség után.
- Tényleg, mintha csak tegnap lett volna. - apró mosoly húzódott a szája szélén - Lassan kergetheti az apja, hogy elkapja azt a kis örökmozgót. - felelte.
Úgy érezte a jégcsap, hogy eleget beszélt magáról, az otthon történtekről nem kívánt többet beszélni, feleslegesnek tartotta. Ezért döntött úgy, hogy most már Rachelt fogja faggatni, amit azzal kezdett, hogy az asztalukhoz invitálta a lányt. Még jó, hogy a másik ilyen kis bőbeszédű volt, hisz hamar el is kezdett mesélni arról, mik is történtek vele az elmúlt hónapok alatt, amíg nem találkoztak. Karina pedig csendesen, figyelmesen végighallgatta.
- Oh, mentor? - vágott közbe a lány szavába - Akkor együtt dolgozunk majd, mentortárs. - utalgatni kezdett arra, hogy ő is mentorként tevékenykedett egy ideje, utána már nem szólt bele, csak bólogatott.
- Vele? Hát, elvan, éli az életét. - halvány mosollyal válaszolt - Nem igazán, tudod, ő nem annyira családközpontú. Persze nem azt mondom, hogy nem csinál semmit, csak.. a maga módján segít. – Nem tudta máshogy elmagyarázni, úgy, hogy ne fessen a férjéről rossz képet a háta mögött. Nem állt a szándékában, viszont hazudni sem akart, mert azért a legtöbb rellonos ismerte az urát, főleg a lányok és azonnal rájönnének, ha Karyn azt kamuzná, hogy ott sürög-forog Benji körül. Két okból is lebukna, egy; Dió nem ilyen, kettő; a jégvarázslók nem a legbabusgatósabb nép, akik gügyögnek és dédelgetik a nap huszonnégy órájában a kicsit. Csak annyit pesztrálják, amennyit igényel a kicsi. Így tett Karyn is, amíg Dió haza nem vitte magával a fiukat.
- Na és, neked van már valaki, aki tetszik? Vagy párod van már...? - Témát váltott, mert nem sokat tudott Rachel magánéletéről, közben elvett egy villát a tányérja mellől és azt kezdte a kezei közt forgatni, amíg a másik válaszát hallgatta.
Hozzászólásai ebben a témában

Aranyvérű Boszorkány Egylet Tagja
Éjkerti Csermely
INAKTÍV


A Vak
offline
RPG hsz: 20
Összes hsz: 220
Írta: 2016. október 10. 22:42 | Link
Huszthy Tanár úr
|Évnyitó ünnepség|


Az, hogy mit vegyen fel az évnyitóra, a gyermek számára teljesen irreleváns volt. Éppen ezen okból is döntött úgy, hogy dísztalárja alatt a sima, hétköznapi uniformisában fog megjelenni, csupán nyakkendőjét mellőzte öltözékéből, mivel aprócska kezei annyira remegtek, hogy annak bekötésére teljes mértékben képtelenné váltak. Megesett az ilyen, ha olyan dolgok következtek életében, melyekbe görcsbe rándult a lányka gyomra, s félreértés ne essék, nem csak az esemény miatt feszengett oly nagyon, bár mivel a tavalyin nem vett részt, ez volt neki az első, hanem inkább amiatt izgult, akit kísérőül választott magának.
Orrát megint megcsiklandozta az illat emléke, mely elég esőnek bizonyult orcája vörös rózsáinak kivirágzásához, s parányi szívecskéje úgy kezdett verni, akár az őrült szél, ha egy kései vihar előjeleként a zsindelyeket csapkodta egymáshoz.
- Ha így haladsz, s minden kósza gondoltra reagálsz, úgy el fogsz késni, hogy még az a szerencsétlen de jólelkű tanár is itt fog hagyni... -csipogta az unott hang a gyermek fülébe, egy idővel mellékelve, melyet a  fésülködőasztal bal oldalán kattogó, ősöreg óráról olvasott le. Csermely alázatosan bólintott, az ékszernek teljes mértékben igaza volt, ha oda akart érni még a tanár úr előtt, akkor kénytelen volt szednie a lábát. Így is kissé kellemetlen volt, hogy a meghívás az ő részéről szállt fel, s félt is, hogy titkon gondot okoz ezzel a kérelemmel a férfinak, de a tanerőnek is meg kellett értenie, hogy Csermely nem talált mást, aki elvitte volna nagy hirtelenjében, a szoba meg olyan magányos volt a többiek nélkül, hogy majd belefulladt már így is a nagy némaságba, melyet a falak suttogtak fülébe.
Az ismerős fal mentén könnyedén lépdelt előre, a levita szárnyait már ezer éve fejből fújta, a szobájától a klubhelyiségig százhuszonnyolc lépés volt az út, onnan pedig a szfinx portréig alig harmincnégy, néha harmincöt, ha túl parányikat lépett. A helyiségek berendezéseit is ismerte, tudta mi merre található, átvágott a puha kanapé mögött és a suhogó függönyök koszorúi alatt, az öt lépés hosszú könyvespolc mellett haladva ujjai ismét porosak lettek, pedig szinte biztos volt benne, hogy az ott nyugvó köteteket számtalan kezecske húzogatta ide-oda nap mint nap.
Hatalmas megkönnyebbülésére a festmény előtt nem állt még senki, ő ért oda előbb, így Huszthy tanár úrnak legalább nem kellett még várakoznia is rá.
- Nem tudom mennyire okos dolog nagy tömegbe menned, a végén még bajod esik, az ilyen ünnepélyek kiszámíthatatlanok...
- De hát mindenki ott lesz
- Már épp ideje lenne felfognod, hogy nem vagy olyan, mint mindenki más.
Talán igaza volt Zorunak, de Csermely már nem léphetett vissza, azért sem, mert a tanár úr  feltűnt a folyosó végén, s bár még semmi nem utalt erre a lány közvetlen közelében, az ékszer tájékoztatása is elég volt ahhoz, hogy megremegtesse az apró kék hölgyemény lábacskáit.
- Szép estét! Köszönöm szépen, amiért rám áldozta idejét - köszöntötte Csermely a férfit, még azelőtt, hogy az ismerős illat teljesen megőrjítette volna érzékeit, mert onnantól kezdve a beszélgetés  csendesebb lett és sokkal de sokkal visszafogottabb. A lánynak nem volt szüksége szavakra ahhoz, hogy élvezze a másik társaságát, megelégedett a tudattal, hogy bőre az Ő bőréhez ért, ruhája anyaga az Ő ruhájához simult, lépteiket egyszerre lépték s illatuk a levegőben összekulcsolódott. Szerelmes szívecskéje egyebet nem is kívánhatott volna.  
Az nagyteremig vezető utacska rövidnek bizonyult, túl kevés időnek, de némán tűrte, hogy a szép és telt csendet átváltsa a hangos és üres beszélgetések zaja, a szagok megváltoztak, orrából kezdett kicsusszanni az  a természetközeli illat, a sütemények és különféle emberek odorja minden más, szerényebb árt kiszorított a teremből.
Addig, míg a férfi közvetlen közelében volt, sikerült megtartania tüdejében az illatos levegőt, de amint leültették a kékek asztalához, s Huszthy tanár úr egy másik, számára már a láthatatlan és távoli világba csúszó helyéhez ment, minden csak szép emlék maradt.
Bánat és öröm elegyével ült a helyén csendesen, de kivételesen a beszédre képtelen volt figyelni, még azt sem hallotta meg, mikor kijelentették, hogy megosztottan bár de iskolaelső lett. Elvégre mit számított az, hogy milyen érdemjegyeket kapott, a tudás volt számára mérvadó és az az illat, amely feje fölött lebegett, rózsaszín felhőcskébe zárva.
Hozzászólásai ebben a témában
Huszthy Attila
INAKTÍV


Jóslástan tanár, Év tanára 2016. tavasz-nyár
offline
RPG hsz: 94
Összes hsz: 265
Írta: 2016. október 11. 11:34 | Link
Éjkerti Csermely

"Szóra sem érdemes" Mondja a szája, a teste azonban élénken tiltakozik a feladat ellen. Nem tudta, mikor belépett az iskola kapuján, hogy fel kell adnia a reményeit, miszerint a szerelmes pillantások elkerülik majd, illetve azt gondolta, jobban fogja kezelni azokat. Ha őszinte magához, örülhet, hogy eddig még csak most vett észre ilyet, de ez annál kellemetlenebb volt, és be kellett ismernie, hogy nem tudta megőrizni lelke nyugalmát, sőt a rá jellemző általános derű is eloszlott róla. Érzi, hogy a lányka kötődése több, mint amit természetesnek találna, de a helyzetet megoldani egyelőre nem tudja. Még azt is rezignáltan fogadja, mikor az igazgató úr belekezd a szokásos beszédébe. Italát kortyolgatja, a felé nyújtott poharakkal koccint, de fogalma sincs róla, hogy kit üdvözöl így és kit nem. Biztosan van, aki számára nem szimpatikus a lénye, de nem szeretheti mindenki, ezzel tisztában van. Persze a szerelem az kicsit más tészta, azzal nem számolt. Nehéz eldöntenie, hogy melyik a rosszabb, bár hajlik arra, hogy az utóbbi. Az igazgatói beszéd, párhuzamosan pereg a fejében lévő gondolatokkal, és nem is igazán érti, hogy mit mond a diri, csak neve említése zökkenti ki agya zakatolásából. Meglepi a cím, hogy ő lett az Év tanára, annak ellenére, hogy csak egy éve tzanít itt. Megelőzte a régebbi kollégákat, ezért minden bizonnyal néhány irigy pillantást is bezsebelhet majd. Egy röpke percig foglalja csak el ezen eszmefuttatás, aztán máris visszatér a nagyobb problémához. Mintha állandóan magán érezné a lány pillantását, habár tisztában van vele, hogy nem lát. Még ha így is van, a gondolatai biztosan rajta járnak, ezt valahogy nagyon intenzíven érzi. Nem mer a Levita asztalok felé nézni, de anélkül is tudja, amit nem akarna tudni. Igyekszik elterelni a gondolatait, kevés sikerrel, mert mintha a Világ, élén az igazgató úrral, is összeesküdött volna ellene. Próbál fókuszálni a jövő tanév kihívásaira, és már éppen sikerülne is, de akkor a lány neve újra visszatereli a tiltott témára. Nagy sóhajjal, de most kénytelen arra nézni, amit eddig elkerült, hogy megtapsolja az újdonsült iskolaelsőket. Mindketten levitások, így nincs mese, arra kell fordítania a pillantását. Tapsikol egy sort, aztán a tányérját fixírozza. Jöhetne már a vacsora, legalább lenne mivel lefoglalnia magát végre.
Hozzászólásai ebben a témában
A jövő ugyanaz, mint a múlt, csak messzebb van és ellenkező irányban.
Hercegh Kriszpin
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 161
Összes hsz: 294
Írta: 2016. október 11. 11:37 | Link
-------------------------------
Évnyitó beszéd
az ünnepélyen a tanári asztalnál | x
-------------------------------

Elérkeztünk az este... vagyis inkább a késő délután egyik fénypontjához. Kviddics. Habár szeretek repülni, soha nem voltam az iskola csapatának tagja. Lelkes szurkolójuk viszont igen. Úgyhogy mindig örültünk bár minden egyéni eredmények tanulásban és miegymásban, a csapatszellem és a sportmérkőzések megidézett hangulata elősegítette, hogy a kviddicskupa odaadása olyan légkört hozzon létre a Nagyteremben, mintha az egész tanoda a lelátón ülne és várná, vajon betalál-e a kvaff, vagy éppen hogy a fogó eléri-e a cikeszt.
- A tanulmányi eredmények után jöjjön egy kis sport! - vezetem fel az elkövetkezőket. Arcomon egy visszafogott mosoly ül. Próbálom nem túlzottan élvezni a teremben ekkor szétáradó, kellemes feszültséget. Legalábbis próbálom nem kimutatni. A végén még rossz néven vennék, vagy azt hinnék, szórakozok rajtuk és lekicsinylem az izgalmukat. Pedig pont hogy az ellenkezőjéről van szó. Nagyon tetszik, amikor valaki ilyen szenvedéllyel viseltetik valami iránt. Ráadásul közösségben. Sokan kimaradnak ebből, mert nincsenek úgy oda a sportért vagy nem ennyire társasági lények. Ezt is teljesen megértem.
Mielőtt belekezdenék a tabella ismertetésébe, kezeimet ökölbe szorítom, majd háromszor ráütök velük magam előtt az asztalra, mintha csak követelnék valamit, ezután hirtelen széttárom tenyereimet és mintha belőlük szökne ki, megjelenik előttem a kviddicskupa, a maga impozáns valójában. Azonban a dátumon kívül egyelőre még nem szerepel rajta más felirat.
- Az idei kviddicsbajnokság IV. helyezettje a Levita csapata lett 160 ponttal. - hirdetem és már fordulok is a szfinxek felé, megtapsolni őket.
- III. helyezést ért el az Eridon ház 430 ponttal. - folytatom kicsit emeltebb hangon és szaporán összeütöm a kezem a pirosak asztala felé is. Az igazi izgalmak pedig most következnek, hiszen bár sejthető, csaknem tudható már az eredmény, azonban hirdetésre nem került még sor hivatalosan.
- 490 pontot szerzett és ezzel II. lett... - vezetem fel kedélyborzolóan.
- ... a Navine csapata! - mutatok az unikornisok felé lendületesen, miközben hangosan jelentem be őket és tapsolok is rendesen. Ezek után pedig nincs más hátra, mint a győztes.
- Az a ház, amely 580 megszerzett ponttal I. helyezést ért el a bajnokságon és így elnyerte az idei kviddicskupát, nem más, mint a Rellon! - szinte kiáltom a ház nevét. Azt hiszem, elkapott a közvetítői hév. De talán nem bánják. Alaposan megtapsolom őket.
- Kérem a csapatkapitányt, fáradjon ide és vegye át a kupát! - veszem magamhoz a serleget, amelyre ekkor zöldes díszítés kúszik és feltűnik rajta a sárkányok házának neve, szimbóluma.
Hozzászólásai ebben a témában
Révay Franciska Veszna
INAKTÍV


FrinciFranci
offline
RPG hsz: 158
Összes hsz: 424
Írta: 2016. október 11. 21:19 | Link
Fanni

Kicsit elveszettnek éreztem magam, ahogy egyre jobban gyűltek az emberek. Kicsit már az az érzésem támadt, hogy én nem is vagyok jelen. Biztos, ami tuti, lopva belepillantottan az ablaküvegbe, amin saját, kissé riadt szemű önmagam tekintett vissza. Aztán valaki eltakarta a képet, egy szép arcú, lila hajú lányzó, olyan, akit megjegyzel magadnak.
- Helló!
Feleltem lelkesen, miközben az igazgató is belekezdett a mondandójába. Én már vele félig találkoztam, épp akkor volt ott ő is, amikor én beiratkoztam, ám hogy miért volt jelen akkor, nem tudtam. Hát ezért. Portnipper professzoron nem láttam a távozás vágyát, na persze nem is ismertem őt annyira. A gondolatot mellőzöm is, helyett inkább a lányt veszem szemügyre, és elég gyorsan megakad a tekintetem a csillogó jelvényen.
- Neked is van?
Ez így elég buta kérdés, olyan, mintha pokélabdából lehetne megszerezni vagy egy helyes edictumos rejtvény megfejtésével. Zavartan előhúztam a saját példányomat, melyet eddig a zsebemben rejtegettem. Fogalmam sem volt róla, hogy fel kell tenni már most. Pedig miért is ne kellene, hiszen pont ez jelzi, hogy prefektusok vagyunk.
- Kicsit új még nekem a rendszer.
Vallom be enyhe pírral, miközben feltűzöm a magam példányát a taláromra. A művelet végén pedig kinyújtom a kezem a lány felé, elvégre illik bemutatkozni neki, nem?
- Révay Franciska Veszna vagyok. A tanév végén érkeztem.
Szó szerint a vizsgaidőszak végén. Addigra már megvoltak a vizsgáim, a papírjaim is, így az ideköltözéssel együtt be is tudtam iratkozni. Lám lám, kezd ez az egész komollyá válni.
Hozzászólásai ebben a témában
Hunter Bailey
INAKTÍV


Mr Bailey
offline
RPG hsz: 78
Összes hsz: 1455
Írta: 2016. október 13. 15:10 | Link


Az érdeklődés teljes hiányában hallgatja az iskola új igazgatójának első, évnyitói beszédét. Ha egészen őszinte akar lenni magához, akkor becsületesen megvallja, hogy az előző igazgatóra sem emlékszik, így ebben a kora délelőtti órában már az a száraz tény is egészen váratlanul éri, hogy idén új vezetőt köszöntenek. Hisz’ tőle aztán nyugodt szívvel lehetne ez a fickó az iskola feje már hosszú évek óta, sajnos igen nagy eséllyel akkor sem tudná megmondani a nevét, vagy bármi egyéb közérdekű – s hasznú információt a személyét illetően. Hálás köszönet neked, kedves híresen hírhedt aranyhal-memória.
Lábaira ejtett kezekkel, rendületlenül szemez egy a közvetlen közelében lévő tányéron üldögélő tökös pitével, próbálja visszatartani a gyomra irányából először csak olykor-olykor felmorajló, mostanra viszont már egyre hangosabban felhangzó éhségjelző morgást. Száját összepréselve bámulja a kinézett finomságot, közben nagyokat nyel.
Alig pislog, csak - a külvilágot teljes egészében kizárva - nézi a pitét, amit már alig vár, hogy végre megérinthessen, hogy végre a magának tudja, és...
- Hát te meg? – csurgó nyálát visszanyelve, a valóságba fájó hirtelenséggel visszacsöppenve fordítja fejét oldalra, az éppen akkor melléhuppanó Kamillára, majd a válla fölött elpillantva ellenőrzi, hogy beszél-e még az új, bodros hajú igazgató. Természetesen beszél. Beszél, és Hunter úgy sejti minimum napestig fogja tartani megindító beszédét, csak hogy ő, személyesen ő, ne kaparinthassa meg az áhított pitét. – Mizu? A Rellon asztalánál pestis terjed, hogy ideültél? Mert ha igen, nekem nem kell a pinceszutyok-kórságod. Just sayin'.
Elmosolyodik, kékes tekintetét futólag átvezeti a zöldek asztalához, majd visszapillant a végzős bálon megismert szőkeségre. Mosolya kiszélesedik, közelebb dől hozzá, vállával meglöki a vállát, majd visszaegyenesedik előző testhelyzetébe.
Hozzászólásai ebben a témában
Farkas Kamilla
INAKTÍV


aeromágus
offline
RPG hsz: 662
Összes hsz: 7403
Írta: 2016. október 14. 15:38 | Link
|maybe we're perfect strangers
Mit ne mondjak, szépen elkésve sietek be a nagyterembe, aztán egyekszem úgy viselkedni, mintha csak a vécére mentem volna ki. Összeszorítva ajkaim szusszanok, körbenézek, aztán hozzám nem illően indulok el a levita asztalához. Aztán le is huppanok Hunter mellé, megtisztelve ezzel bálkirálynői jelenlétemmel. Nyilván így van.
- Ja, képzeld, most épp a penész esz minket - tök természetes arcot vágok, mintha ez így is lenne. Elvégre ki tudja, mik terjednek ott a pincében, simán bepenészedhetünk. Azért vagyunk zöldek. Nyilván.
- Nézd, már a kezemen is van. Meg a testemen. Nagyon durva - elvigyorodva tolom az orra alá csuklóm, hogy megnézhesse, mennyire komoly a dolog. Amúgy szeretem az ilyen embereket, akikkel ilyen random, hülye dolgokról is el lehet beszélgetni. Nem unatkozom.
- Ám ahogy elnézem itt tökéletesen tiszta minden. Ha nem hordozod a betegséget, nem kell félned - megvonogatom vállaim, körbepillantva beszélek, aztán ahogy a harmadik furcsálló tekintettel is találkozom, inkább visszatérek az előttem levő asztallap vizsgálgatásához. Most na, nem értem miért néznek rám ilyen csúnyán, nem okádok tüzet - Nem mint Noel -, se semmi.
- Hé, most mit tettem? - lebiggyesztem ajkaim ahogy nekem jön itt a  vállával. Na nem mintha komolyan a szívemre venném, meg rosszul érteném, nem vagyok én olyan. Csak most ilyen szereplős kedvemben vagyok. A szemben ülő levitás lány erre csúnyán néz, pisszeg egy sort, mire elsuttogok egy bocsit. Úgyse fog sokáig tartani, ahogy magamat ismerem, meg ahogy az úriembert itt mellettem.
Hozzászólásai ebben a témában
Oldalak: [1] 2 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda Fórum→A kastély - Nyugati szárny→Első emelet