Viki életében először indult el ilyen hosszú útra, így nem volt kérdéses, hogy kedvenc bézs kardigánjában fog utazni.
Az úton kivételesen nem hallgatott zenét, de még csak nem is olvasott. Mint egy kisgyerek, végig az ablakon túli tájat kémlelte, alig várta, hogy feltűnjön előtte a kastély. Szíve nagyot dobbant, mikor meglátta az óriási építményt, és nem szűnt meg az izgalom, ahogy egyre közeledett céljához.
Leszállt a vonatról, pár percig csak próbálta feltérképezni a helyet. Szülei nem látták el hasznos tanácsokkal, így őszintén remélte, hogy valaki már várja itt.
A kastélyhoz vezető utat sem látta, de a bőröndjei hollétére sem tudott tippelni.
Határozottan megnyugodott, amikor a szőke lány odalépett hozzá.
- Szia! - köszönt halkan.
Röviden kezet rázott, majd ismét a kastélyra pillantott. Nem tudott sokáig mások szemébe nézni, ahhoz Viki túl félénk volt.
- Kornai Viktória vagyok, szintén Navine.
Hirtelen annyi kérdés halmozódott fel benne, hogy azt se tudta, melyiket kérdezze előbb.
- Nagyon elkéstem? - kérdezte végül félve.
Az első vonatot lekéste, mivel otthon hagyta a sálját, ami az egyenruhához tartozott. Határozottan nem meglepő Viki esetében.

Elkerekedett szemekkel meredt egy pillanat erejéig a lányra a rengeteg kérdés hallatán. Talán csak akkor kérdeztek tőle ennyit, mikor feleltették.
- Persze, hívj nyugodtan Vikinek - felelte, miközben elindultak. - Szóval nem én vagyok az egyetlen, aki késett?
Általában gyors felfogású, de túl tömény volt az információáradat és ahogy azt a szőke lány is említette, elég hideg szél fújt.
- Te hányadikos vagy Borbála?
Viki őszintén remélte, hogy válaszokat fog kapni, még mielőtt a lány megunja és világgá nem megy miatta.

Nem zavarta a kutya, sőt, örült, hogy végre találkozhatott egy kedves ebbel. Az otthoni környéken lakott egy, de az a sátán előfutárja volt. A hangszálaival valami probléma lehetett, így elég érdekes hangot adott ki ugatás helyett, illetve jól bevált módszere volt, ha valaki elsétált a kapu előtt, eszeveszett hörgésbe kezdett és nekirohant az illetőnek. Ha szerencsés volt, el tudott menekülni veszteség nélkül, de ellenkező esetben a kutya kimászott egy lyukon és elcsent ezt-azt. Vikinek így lopta el az egyik táskáját, illetve fél pár cipője is valahol ott lehetett.
Megrázta a fejét, hogy elűzze a gondolatot, de nem sokáig kellett próbálkoznia. A kastélyba beérve nem tudta megállni, szájtátva bámulta a mesterművet. Minden olyan ragyogó és fehér volt, úgy érezte magát, mintha a mennyországba érkezett volna. Annyira elámult, hogy még a beszélgetés fonalát is elveszítette.
- Ez gyönyörű - suttogta. Nem mert hangosabban beszélni, félt, hogy bármikor elillanhat a csoda.
- Korábban kellett volna bentlakásos iskolába iratkoznom.
Kimért léptekkel indult el előre, ujjait a sima márványon felejtette.
- Tényleg itt fogunk tanulni? - kérdezte boldogan. Mosolyában ott volt minden reménye.

Az új lány
Hunyadvári Borcsa

- Az nagyszerű lenne - mondta Viki még mindig bámészkodva. - Mármint ha megmutatnád, merre leszünk. Azt hiszem, itt könnyen el lehet tévedni egyedül.

- Sajnálom, hogy nem lehetnek itt a nővéreid - néztem rá szomorúan, miután kigyönyörködtem magam.
Nekem nem voltak testvéreim, így nem tudom pontosan, milyen lehet közöttük a kapcsolat, de biztos nem lehet könnyű, ilyen távol tőlük.

Első évnyitó

Mindig is szerette az évnyitókat, hiszen akkor mindig rengeteg dolog történik, ő pedig - még ha furán is érzi magát néha emiatt - imádja figyelni az eseményeket, de még inkább az embereket.
Ez az évnyitó viszont minden eddiginél jobban izgatta. A mai délutánon már hivatalosan is megkezdődik az itteni élete, egy teljesen új fejezet nyílik meg. Egészen berendezkedett már, meglepően gyorsan megtalálta a helyét. A kastélyban is mászkált, és bár azt túlzás lenne kijelenteni, hogy kiismerte magát, nagyjából van fogalma arról, merre lesznek az órái.
Ötlete sem volt, mit szokás felvenni, így végül csak a megszokott fehér ing, fekete nadrág duót választotta a dísztalár alá. Idén sem tudta rávenni magát, hogy ruhájához passzoló cipőt válasszon, ezért a kényelmes és kissé már elnyűtt bokacsizmájában indult el.
Szerencsére esélye sem volt eltévedni, csak követte a diáksereget. Néha elcsípett egy-két szót társai társalgásából, de csak hangokat hallott, jelentést nem társított hozzájuk.
Izgatottan várta az igazgató beszédét; majd kellemesen csalódott benne. Előző igazgatója egy tipikusan rémes idős férfi volt, viszont itt még a diri is jó fejnek tűnik.
A sok ismeretlen név hallatán természetesen elfogta a magány érzete, de bizakodva figyelte tovább a beszédet.

Asztrológia óra

Az évnyitó után nagy boldogan vetette bele magát a tanulásba. A legtöbb dolog tetszett neki, hisz mind újdonság volt. De az összes óra közül kimagaslott az asztrológia - a tudomány, ami mindig is érdekelte. Izgatottan indult el a tanóra helyszínére, már nagyon várta. Bár látta párszor leendő tanárát, hallott is róla történeteket, de személyesen is meg akarta tapasztalni a Várkonyi-jelenséget.
Mikor eljött az idő, izgatottan lépett be a terembe. Csak egy talár alá bújó tanulót látott, de tovább ment mellette. Viszonylag elől foglalt helyet és készítette elő a szerinte hasznos felszerelést. Majd kiderül, mire lesz szüksége, addig pedig kénytelen lesz ezekkel beérni.
A percek csigalassúsággal teltek, már ujjait tördelve várta, mikor veszi végre kezdetét az óra. Maga elé meredve várt, már épp gondolataiba merült, mikor kinyílt végre az ajtó. A tanár lendületesen lépett be, mire Viktória kicsit összerezzent. Érdeklődve fordult az asztrológus felé, közben nem tudta elrejteni mosolyát.

Asztrológia óra

Hiába foglalkozott korábban egy keveset a horoszkópokkal, hamar rájött, hogy a tudása majdhogynem a nullával egyenlő. Várkonyi példáját figyelmesen hallgatta, közben szorgosan jegyzetelt. Igyekezett leírni minden információt, hogy azokat majd később áttanulmányozhassa.
Saját példáját figyelve eleinte arra koncentrált, nehogy elhatalmasodjon rajta a kétségbeesés. Hirtelenjében túl nagynak érezte a feladatot. Pár perc után sikerült végül összeszednie magát, gyorsan jegyzetelni kezdett. Mikor készen lett és a két másik lány is végzett, beharapta az ajkait, majd jelentkezett.
- Az én példa alanyom 1970. január 15.-én, hajnali 5 óra 24 perckor született Szekszárdon. Az aszcendense a nyilasba esik, így mások társaságkedvelőnek, mozgékony embernek látják. Előfordulhat, hogy egoistának gondolják, esetleg hite nem helyes alapokon fekszik. De az igazság az, hogy mások ítélete egészen addig érdekli, amíg függ tőle a karriere vagy úgy általában a létbiztonsága. Ez azért van, mert hét bolygója is negatív jegy, tehát introvertált, vagyis gyakran megtéveszti az embereket, jobban érzi magát, ha egyedül van. Bár az introvertáltakra jellemző, hogy nem harcolnak semmiért, de mivel a napjegye a bak, ez egyáltalán nem igaz. A bakok szívósak, ha arról van szó, képesek elmenni a végletekig, csak hogy győzhessenek. Ezt nem azért teszik, hogy mások előtt felvágjanak vele, csupán azért, hogy biztonságban érezhessék magukat. Összegezve ez egy tökéletes példa arra, hogy a külső nem árul el mindent. A bak miatt titokzatos, így hiába van sok barátja a nyilas aszcendense miatt, talán csak kevesen ismerik igazi jellemét.
Beszéd közben egyszer sem nézett fel, őszintén izgult, hogy jól vonta le a következtetéseit.

Asztrológia óra

Habár nehezebbnek ígérkezett ez a feladat, már korábban leküzdötte magában a félelmet. Sőt, egyre nagyobb örömet lelt a kutatásban, bár elég érdekes eredménye született. Úgy érezte, nem akar tovább várni, hisz úgysem tudja a választ.
Még mielőtt belekezdett volna, átadta a tankönyvet diáktársának. Nem akart felállni, de a fiú túl messze volt tőle, így kénytelen volt felemelkedni. Visszaült a helyére, majd elkezdte mondókáját.
- A bolygók a horoszkóp bal oldalán helyezkednek el, amiből arra lehet következtetni, hogy az illető szeret magával foglalkozni. Erős személyisége van, tudatában van képességeinek és nem fél azokat használni. A domináns eleme és minősége a föld illetve változó. Ez azt jelenti, hogy aki ekkor született csökönyös lehet, rendszerető és szervezett. Szereti a titkokat, de nem mindig képes megtartani azokat. És itt van egy kis problémám. A változó jegyűek szeretik megváltoztatni a szabályokat, de a föld eleműek sokkal inkább követni, némely esetben már-már kényszeredetten betartani szeretik. Itt hogyan tudom eldönteni, melyik a dominánsabb, ha nem ismerem az illetőt? - érdeklődve nézett a tanárra, kezében már ott volt a toll, hogy leírja a választ.

Asztrológia óra

Az újabb asztrológia óra boldogsággal töltötte el. Nagyon örült, hogy pont ott folytatták, ahol abbahagyták. Újabban mindent lejegyzett, még azt is, amiket társai mondtak. Szeretett volna minden tudást minél előbb magába szívni. Nem mintha a hosszú utat lerövidíthetné, de már most azt szeretné, ha nem csak bolygókat és jegyeket látna maga előtt az ábrán, hanem azt a kiforrott személyiséget, akié a születési horoszkóp.
Új módszert próbált ki; előbb leírta, mit tud a Holdról és a bikáról, majd a kettőt próbálta összehozni. Amint elkészült - ami kicsit időigényes volt - megnézte, mit is jelent pontosan a Bika Hold. Annyira nem tévedett nagyot, mégis fontos dolgokat nem vett észre.
Amikor elkészült a végleges jegyzettel, felolvasta jelentkezése után.
- A Bika Hold anyagias emberre utal. Mindenből a legjobbat akarja, és megvan hozzá az ereje is, hogy a legtöbbet hozza ki a helyzetekből. Bár tény, hogy lassan reagál, de azt senki nem teszi zsebre, amit alkot. Hihetetlen a memóriája, bármit képes pontosan felidézni még évek múltán is. Talán nem a legeredetibb stílusú szülött, de páratlanul kedves és hűséges. Mivel érzelmileg zárkózott, nagyon nehéz közel férkőzni hozzá, de akinek sikerül, annak nagyon jó dolga lesz minden téren. Nagyon fontos a szülött számára a felelősségtudat és az állhatatosság. Ennek megfelelően ésszerű, logikus, szabálykövető életet él. Két lábbal áll a földön, nehéz kizökkenteni saját ritmusából. De nem merev, ugyanúgy tudja élvezni az élet szépségeit, de annak is csak ha megvan a megfelelő ideje - miután befejezte lassan hátradőlt, végre képes volt letenni tollát is. A tanerőre figyelt, tudta jól, hogy ismét egy velős értékelést fog kapni.

Asztrológia óra

Miután visszakapta a könyvét, azonnal fellapozta a megadott oldalt. Pár pillanatig csak figyelte a szavakat. Nem értette, hogy a fiú asztalán hogyan lehetett egy ugyanolyan példány a tankönyvből, de próbált nem foglalkozni vele. Elkönyvelte annyival, hogy végül is varázsló, valószínűleg magasabb évfolyamba jár. Már csak abban reménykedett, hogy a könyvbe írt apró jegyzetek nem lettek lemásolva, hiszen még maga sem tudta, mennyire lehet azokban megbízni.
Érezte, hogy nagyon lemaradt, ezért talán kicsit összecsapta a válaszát.
- Az én példámban a halakban van a felszálló Hold csomópont. Ez erős belső változást idézhet elő, mert a szülött a korai éveiben ahhoz van hozzászokva, hogy pontos időbeosztás szerint él, amit követni fog felnőttként is, ez azonban azt hozza magával, hogy unalmassá válik az élete, nincs, ami igazán izgalomba hozná. Mikor már teljesen beleun ebbe, valószínűleg spontánabb döntéseket is hoz, jobban kinyílik, érdeklődni kezd a művészetek iránt. De ahhoz, hogy megtörténjen ez a kibontakozás, kénytelen lesz áldozatokat hozni.
Kicsit sem volt büszke magára, így csak lehajtott fejjel ül és mered maga elé.

Ricsi
Kinézet

Ricsi
Kinézet

Már épp ott volt a cukrászdánál, érezte a melegséget, a jobbnál jobb illatok megcsapták az orrát. De még a kilincsre sem tudta rárakni a kezét, megszólították.
Kicsit mérgelődve fordult a hang irányába. Nem tervezett senkivel sem találkozni, ami azt illeti, csak elvitelre akarta kérni a forró csokiját. De kivételesen nem jött be a láthatatlansága, passzív képessége épp a legrosszabbkor hagyta cserben.
- Nagyon fázok, de sietni akartam - megvonta a vállát.
Nem értette, miért állt vele szóba a fiú, de amint végignézett rajta, azonnal rájött. A kék levitás prefektusi kitűzőn megakadt a szeme, nem is tudott azonnal félre nézni.
A következő mondat hallatán megemelkedett a pulzusa, szíve heves dobogását a fülében érezte.
- Kornai Viktória vagyok - szólalt meg halkan, nyugalmat erőltetve magára. -, elsős navinés.
A földre nézett, enyhén elmosolyodott. Nem fog hazudni. Ha már rosszban jár, akkor vállalja fel. Meg amúgy is, a hazudozás nem az ő asztala.
- Csak forró csokit szeretnék inni.
Hiába volt ez az igazság, még az ő fülének is furán hangzott. Érdeklődve emelte fel a fejét, hogy lássa a levitás reakcióját.

Tristanus
Kinézet


Asztrológia háziját fogva járkált a kastélyban. A klubhelyiségük túl hangos volt, egy nyugodtabb helyet szeretett volna találni. Hiába bóklászott a termek között, mindenhol talált valamit, vagy valakit, ami nem volt tökéletes.
Kint kivételesen nem esett a hó, így egyet határozva lement az udvarra. Ott is rengetegen voltak, ezért inkább visszafordult a kastély irányába. Akkor vette észre a másik kijárót, és mivel nem volt jobb dolga, kinézett. A kis udvaron csak egy szobor volt, illetve ott volt a pad is. Kitűnő helynek tűnt, itt senki nem fogja megzavarni.
Lábait felhúzva foglalt helyet, de a tankönyvet sem nyitotta ki, mikor észrevette, hogy valaki más is csatlakozott hozzá. Először kicsit mérges volt, de kíváncsi volt arra, aki szintén megtalálta ezt a csendes helyet.

Tristanus
Kinézet



Bár elsőre kicsit elcsodálkozott az érkezőn, de örömmel nyugtázta, hogy egyedül van a fiú. Nem foglalkozott vele, figyelmét lekötötte a bolygók rendszerezése. Egészen addig, míg meg nem hallotta, a másik motyogását.
Amikor felnézett, látta, hogy mérgesen közeledik felé, amit nem tudott hová tenni. Kivételesen semmi rosszat nem csinált.
- Micsoda? - kérdezte hangosan.
Valószínűleg történt valami, amíg tanult, de kíváncsi természete nem hagyta nyugodni, tudni akarta. Bár ebben talán semmi meglepő nincs, hiszen egy fiú dühösen közeledett épp az ő irányába. Hirtelen azt sem tudta, hogy félre kellene ugrania, vagy mit tegyen.

Tristanus
Kinézet


- Semmi gond - motyogja csendesen.
Az igazság az, hogy egy kicsit megrémült. Elvégre egy ballonkabátos fiú szikrázó szemekkel indult meg felé, aztán valami idegen nyelven hadovált. Összecsukta a füzetét, majd a hóna alá vette, hogy könnyebb legyen felállnia. Még így sem volt képes felérni a fiú álláig sem, de nem zavarta. Már megszokta, hogy mindenki magasabb nála, még csak kisebbségi komlexusban sem szenvedett.
Mosolyra húzta a száját, kíváncsisága ismét visszatért, hogy már nem érezte magát veszélyben.
- Mi történt? Tudok segíteni? -Még magát is meglepte kedves hangja. Nem szokott ismeretlenekkel így viselkedni.
Hova gondolok? Nem szoktam sehogy sem ismeretlenekkel viselkedni! Lehet, most is el kellene innen húznom...
Hiába az önostorozásnak, továbbra is kérdőn pillantott a fiúra.

Herr Sieger
zene


Mindenki életében legalább egyszer eljön a pillanat, amikor besokall a vizsgáktól. Viki hűen házához nem tanult túl sokat, nem is a stressz készítette ki. Csak a filozófia tanok legősibb kérdése: miért?
Az ágyán fekve jött rá, hogy ki kell mozdulnia. Hamar a réten lyukadt ki a friss levegő élénkítő hatásának reményében. Céltalanul sétálgatott, egészen addig, míg meg nem szólították.
Oldalra biccentette a fejét, üres tekintettel bámult az előtte állóra.
- Szia - motyogta. Nem volt biztos benne, hogy a fiú meghallotta, de nem is figyelt erre. - Csodaszép virágok.
Szemeit képtelen volt levenni a növényekről.
Talán egy picit tényleg besokallt a leányzó, mert egyszerre csak egy dologra tudott koncentrálni.

Herr Sieger
zene

Herr Sieger
zene


Nem tudta követni Sebastiant, de arra tippelt, hogy akkor még nincsenek ráncai. Az arca újra kisimult, már nem volt annyira ijedt.
- Egyáltalán nem vagy udvariatlan - mondta, bár még mindig azon gondolkozott, mit jelenthet az, hogy Mein Gott.
Szerette a virágokat, és szerencsére nem volt az a fajta, akinek felpuffad az arca. Ha nagyon sokáig volt kint, akkor a szeme kicsit bedagadt, de lényegében csak tüsszögött a pollenektől.
- Nem lesz semmi baj - bólogatott mosolyogva. Mi tagadás, ő sem volt annyira biztos a válaszában, de nem akarta kihagyni az alkalmat.
- De majd gyorsan rakjuk őket vázába, nehogy mérgesek legyenek ránk.
Letérdelt, hogy a virágokat nézve kiválassza a legszebbeket.
- Én pedig Viki vagyok. Te honnan jöttél?

Herr Sieger
zene


Örült neki, hogy ilyen nagy az egyetértés közöttük. Végül is együtt szednek virágot, ez elengedhetetlen része a dolognak. Ha összekülönböznének, a végén még tényleg elsírnák magukat a növények. Bár szívesen megnézné, hogyan könnyeznek, de jelenlegi lelki állapotát tekintve valószínűleg velük együtt sírna.
- Talán tudnék szerezni nekik különleges folyadékot. - Zoé tanárnőre gondolt.
Bár a probléma ott kezdődött, hogy nem szerette a gyógynövénytant, így többször is átaludta az órát. Nem is volt biztos abban, hogy a folyosón felismerné a tanárnőt.
Sebastian nem magyar megnyílvánulásait egyre furcsábbnak találta. Deutschland. Talán Istenhez fohászkodik? Vagy épp a sátánhoz?
Jobban megnézte a fiút, mert nem akart sátánistákkal beszélgetni. Nem talált semmi különöset rajta, sőt, egész kedvesnek tűnt. Biztosan nem lehet sátánista.
A gondolatmenet után esett le neki, hogy Münchent mondott, ami mindent megmagyarázott. Német! A németek nem sátánisták, így duplán megnyugodott.
- Igen, már harmadikos vagyok - felelt büszkén, az eddig letett vizsgákra gondolva. - München biztos nagyon szép hely lehet... de hogyhogy ilyen messzire jöttél onnan?
Tekintetét ismét a virágokra vezette, a biztonság kedvéért továbbra is nézte, hogy nem könnyeznek-e.

Herr Sieger
zene

Nem szerette volna, ha ezek a szép virágok hamar meghalnak, ezért elhatározta, hogy valahonnan szerezni fog nekik tápláló folyadékot. Talán egy búra alá tehetné őket és akkor még az éjjeli szekrényén is megmaradhatnának.
Esetleg utánanézhetne, hogy van-e bájital allergia ellen, mert az megoldaná minden problémáját.
- Egyetemista vagy? - elkerekedett szemekkel nézett ismét rá.
A mestertanoncok többször is idősebbnek néznek ki, Sebastian pedig talán beillett volna közéjük. Nem mintha Viki tudná, mert az esetek többségében lesütött szemekkel szokott átvágni a folyosókon, illetve neki nincsenek közös órái idősebbekkel.
- Milyen szakon vagy? - Szinte már késztetést érzett, hogy hozzákötözze egy székhez a fiút és a fejéhez közel helyezett lámpával világítsa meg egy sötét szobában. Bár még sok ideje volt addig, de a jövőt illetően semmilyen terve nem volt. Kellemesen elvolt a Bagolykőn, de ha egyetemre terelődött a szó, mindig megdermedt. Nem kellene még ilyeneken gondolkoznia, de a nagyszülei elég erős nyomást helyeznek rá. Nem mintha követhetné más útját, de talán ötletet adna.
- Remélem, most már megtaláltad - mosolygott előre. Talán öt perce ismerte meg Sebastiant, de már most egy nagy adag boldogságot szánt neki.
- Magyarországon születtem, de az... - nem tudta befejezni, mert az orrába jutott pár pollen, aminek következtében nagyot tüsszentett. Csak megrázta a fejét, és mintha mi sem történt volna, folytatta.
Vagyis folytatta volna, ha nem felejti el, hol tartott. Így csak kérdőn pillantott a másikra, hátha ő ki tudja segíteni.

Herr Sieger
zene


Meg sem fordult még a fejében, hogy nem lenne muszáj egyetemre mennie. A szülei elvárják tőle, ezt érzi, de talán arra sem jönnének rá, ha valami mást csinálna helyette. Végül is nem muszáj neki a Bagolykő után rögtön egyetemre mennie, azt folytathatja máskor is.
- Biztosan jó lehet. Élvezed? - Már sokkal higgadtabban tudta folytatni a csevegést.
Nem hátrány, ha az ember lánya nem akarja régi kommunista módszerekkel kihallgatni a beszélgetőpartnerét. Mint a legtöbb ember, utálta a kommunistákat, de meg kell hagyni, tudták a dolgukat. Ráadásul neki nagyon tetszettek az épületek is, amik akkoriban épültek. Nem sokat járt Budapesten, pláne nem a Déli pályaudvarnál, de még mindig az volt a kedvence.
- Akkor sose menj el innen - jelentette ki, mintha ennyire egyszerű lenne az egész. Persze 17 évesen még nem tudta, hogy koránt sem így működnek a dolgok.
Aprót bólintott, amikor már megtudta, hol járt.
- Az anyukám japán, minden nyáron meglátogatjuk nagyiékat. Mielőtt felvettek ide, sokkal jobban szerettem Japánban lenni.
Nem értette, hogyan képes ennyit beszélni, mivel nem szokása. De tényleg jól érezte magát, talán ezért nem is zavarta, hogy egyre többet tüsszent.

Herr Sieger


- Akkor mit szeretsz csinálni? - kérdezte.
Pontosan megértette, miért kell Sebastiannak egyetemen lennie. Ugyanazt a láthatatlan nyomást helyezik Vikire is a szülei. Nem foglalkoznak a lány érzéseivel, amíg nincs diplomája, addig szóba se állnak vele.
Talán egyetem helyett elmehetne állatokkal foglalkozni. Mióta megkapta Happyt, a saját vízfőnixét, rájött, hogy imádja az állatokat.
Mondani szeretett volna még valamit, de talált egy kockás virágot, amit azonnal megmutatott a fiúnak. Lila alapon halvány rózsaszín csíkok futottak rajta, ami pont úgy nézett ki, mintha négyzeteket alkotnának.
- Nézd, ilyet még sosem láttam! - Szemei már amúgy is csillogtak az allergia generálta könnyektől, de a virág miatt nagyon boldog lett.
- Hogyhogy gyakran jársz Japánban? - A családján kívül senkivel nem találkozott még, aki járt már a felkelő Nap országában. Jó érzés volt végre valaki olyannal beszélni, aki nem néz rá úgy, mintha egy másik bolygóról érkezett volna.
- A szüleim itt élnek, nekem pedig nem jutott eszembe elmenni - felelt egy vállvonás kíséretében.
Megtörölte az orrát, közben felállt. Elég sok virágot sikerült már összeszednie, talán ideje lenne bemenni, hogy kiheverje ezt.
- Bocsánat, ha a terhedre voltam most - lesütötte a szemét, úgy tett, mintha a virágokat nézné.
Megkedvelte Sebastiant, jó lenne máskor is találkozni vele. De nincs az a mennyiségű alkohol, ami hatása alatt képes lenne ilyet kérni az egyetemistától.

Herr Sieger


A kviddics szó hallatán felcsillant a szeme. Már nem is érdekelte az egyetem téma, elfelejtette, mintha soha nem is létezett volna. A varázslók sportja sokkal jobban magával rántotta, mint azt valaha is képzelte volna.
Bólogatott a mondat végén, bár a második felét már meg sem hallotta. Kérdések újabb hada ütötte fel a fejét benne, de mint egy profi ütögető játékos, úgy csapta le mindegyiket.
- Már jegyben jársz? - kérdezte meglepve. Lenézett a kockás virágra, majd átnyújtotta a fiúnak. - Akkor ezt vidd el a menyasszonyodnak, biztos nagyon fog neki örülni.
Viki természetesen nem vette észre az egyetemista hangjában a furcsa élt. Rózsaszín felhőkön képzelte el a párt, ahogy édesen nevetgélnek egy bohócon, amikor épp nem... khm.... amikor épp nem mást csinálnak.
Feje búbjáig elpirult, hiszen a másik ott állt tőle alig két méterre. Hogyan jutott el egyáltalán idáig? Elfordult tőle, mélyen beszívta a levegőt, aminek természetesen egy tüsszentés lett a vége. Halkan kuncogva saját szerencsétlenségén mosolygott le a földre. Hirtelen ötlettől vezérelve felvett egy nagyobb levelet, amibe vizet varázsolt pálca nélkül. Még mindig meglepte ez a képessége, de most nagyon jó hasznát vette.
- Tessék. Addig sem fognak elszáradni a virágok, míg nem tudod őket vázába rakni. - Megtartotta a kezében a rögtönzött edényt, hogy Sebastian belerakhassa a virágokat. Néhol kifolyt a víz, de nagyjából tartósnak tűnt.
- Legyen sok szerencséd, és vigyázz a kviddics pályán. - Bár nem tudta, milyen pozícióban játszik az egyetemista, de a gurkók mindenkire veszélyesek. Terelők lesérüléséről is hallott már, azok sem voltak valami szép esetek.
- Remélem következőnek nem leszek ilyen... - nem fejezte be a mondatot, csak végignézett magán. Na igen, az allergia senkit sem tett még csábossá.
- Akkor szia.
Pár pillanatig még állt és csak nézett, mint aki kővé dermedt. Nem is értette, miért nem akaródzik mennie, pedig jó lenne egy bájital, ami azonnal elmulasztja a pollenekre való reakcióját. Legtöbbször utált ismeretlenekkel leállni, ha mégis megtette, akkor gyorsan elmenekült a helyszínről. Most meg azon kapta magát, hogy kezd szomorú lenni.
Biztos csak összezavarodott a feje a sok tüsszentés miatt. Lassan elindult a kastély felé, közben a virágokat nézte. Akármennyire is ramatyul fest, megérte ez a délután.

Liv néni
Fagyasszunk :3 | Outfit

Liv néni
Fagyasszunk :3 | Outfit

Áron
Üdvözlünk itt :3

Áron
Üdvözlünk itt :3


Nagyot nyelt, igyekezett nem elrohanni, ahogy meghallotta a magázást. Nem, erre határozottan nem volt kiképezve, még jó pár évtizedig nem akarta hallani az ilyesfajta megszólítást.
Fontosabb volt neki, hogy segítsen Áronnak, mint sem buta indokok miatt a szobájába zárkózni. Ennyire még Viki sem volt életképtelen.
Mindebből annyit lehetett észrevenni, hogy egy pillanatra a mosoly az arcára fagyott.
- Kérlek, tegezz nyugodtan, én is ugyanolyan diák vagyok, mint te - mondta gondolkodás nélkül.
Az igazság az, hogy annyira kizökkent, hogy még annak is elfelejtett örülni, hogy elsőre megtalálta azt, akit keresett.
- Szóval, üdvözöllek itt a Bagolykőben - jelentette ki könnyebben. -
 Úgy örülök, hogy a navinébe kerültél. Biztos nagyon szeretni fogod!
A lelkesedése megduplázva tért vissza, végre igazi mosoly ült az arcán.
- Milyen utad volt?

Liv néni
Fagyasszunk :3 | Outfit

Liv néni
Fagyasszunk :3 | Outfit

Liv néni
Fagyasszunk :3 | Outfit