nyugodtan lehet csatlakozni, ha úgy érzed, akár csak egy hsz erejéig...

Kevesen vannak olyanok, akik szeretik az afféle kényszerű, de kellemetlen és unalmas programokat, mint az értekezlet vagy évnyitó és egyéb társai, de Attila kifejezetten kedveli őket. Nem önsanyargató aszkéta, nem ebben leli örömét, hanem az emberek megfigyelésében. Jót kuncog az unott arcokon, az el-elbóbiskoló, aztán felriadó álmodozókon, a minden alkalmat a rosszalkodásra kihasználó fiatal egyedeket. Utóbbi őt nem zavarja, sőt drukkol nekik, nehogy valaki rajta kapja őket, bár ebben az esetben is talál rajta élvezkedni valót. Igaziból még nem tanított egy percet sem, ez az első tanári posztja, ezért is lett gyakorlótanár, hogy gyakoroljon, mert az kevés van neki. Mint ennyire szokatlan helyzet, évnyitón is most van először, nem is igazán tudja, mi az illem itt. A talárról hallott már, ám nem tarja magára nézve kötelezőnek, mert nem is tanár, nem is diák, így ki tud siklani az utált ruhadarab viselése alól. Legalábbis ő ebben a hitben él egyelőre. A nyitóbeszéd is megvolt már, mire megérkezik és egy rejtettebb zugban csendesen meghúzódik. Itt feltűnés mentesen adhatja át magát mások szemlélésének, indiszkrét vigyorát kezével takarja. Szépen rálát a tanári asztalra is, meg a diákokéra is valamint a harapható feszültség is feltűnik neki, aminek okát egyelőre nem tudja. Persze ha olvasná a hirdetőtáblát vagy a kastélyban többet is időzne az alvásnál, akkor lenne infója róla, mi tépkedi tanár, diák idegeit. Látja a felügyelőket is, de mivel nem ismer nagyrészt senkit, így őket is az egyéb kollégák kategóriába sorolja be.
Kinéz magának egy különösen unatkozó munkatársat, azon pihenteti tekintetét, hátha történik valami vicces, amivel feldobhatja majd a napját.

Évnyitó, Éjkerti Csermely

A felkérés meglepetésszerűen érkezett, egy órával az évnyitó előtt. Félig felöltözve állt éppen a tükör előtt és azon gondolkozott, hogy a dísztalárja alá, ami úgyis mindent eltakar, milyen színű inget vegyen. A nyakkendőjéhez kellett, hogy színben passzoljon, mivel a nyaktekerészeti mellfekvenc gyűjteménye, csak két darabból áll. Abból az egyik Mikulásos, az pedig nem megy az alkalomhoz. Mikor végül döntött, akkor kopogtatott az ablakon a beste madár. Úgy megijedt, hogy majdnem kiugrott a nadrágjából, de végül beengedte az állatot. Olvasás után egy nagyot sóhajtott, tehetetlen volt. Hogyan is mondhatna nemet erre a kérésre? Fellángolt a lelkiismerete, és bár a legkisebb porcikája is tiltakozott ellene, meg a vészjelző is megszólalt benne, ettől függetlenül igent mondott. Gyorsan befejezte a készülődést, kedvenc illatával beillatosította magát, majd elindult a Levita torony irányába. A bejáratnál találkoztak. Attila kicsit csodálkozott, hogy miért pont ő kell, hogy elkísérje Csermelyt, hiszen ott van a házvezetője, vagy valamelyik diáktársa, de a levitás nagyon logikus és hihető választ adott. Ilyen hirtelen senki nem vállalta el, illetve sokakat nem tudott elérni. A tanár úr így kicsit kényszerhelyzetbe került, de nem volt mit tennie, karon fogta a lányt, hogy a Nagyterembe navigálja a nagy tömegben. Ez az első évnyitója itt, sőt mint tanár, először vesz részt rajta. Nem tudja még, mire számíthat, de ez mégsem egy Mágustusa, nem kell sárkányokkal küzdenie, ezért az esélyeket sem térképezte fel semmilyen jóseszközzel. Merész lépés Tanár úr, de már nincs mit tenni. A levitás lányt elkíséri a kékek asztalához, segít neki leülni, majd a tanári asztalhoz indul sietős léptekkel. Mintha egy égető érzés tüzelne a hátában, de nem néz vissza, nehogy kővé váljon, vagy meghaljon, mert az biztos, hogy valami rettenet történne. Háromszor is leveri a víz, mire a tanári asztalig verekedi magát, ám nem a megerőltető út volt rá ilyen hatással, hanem valami más, aminek még a gondolata is elkeseríti. Leül az asztalhoz, és maga elé mered bamba tekintettel. Ennyi telik ki tőle most.

Éjkerti Csermely

"Szóra sem érdemes" Mondja a szája, a teste azonban élénken tiltakozik a feladat ellen. Nem tudta, mikor belépett az iskola kapuján, hogy fel kell adnia a reményeit, miszerint a szerelmes pillantások elkerülik majd, illetve azt gondolta, jobban fogja kezelni azokat. Ha őszinte magához, örülhet, hogy eddig még csak most vett észre ilyet, de ez annál kellemetlenebb volt, és be kellett ismernie, hogy nem tudta megőrizni lelke nyugalmát, sőt a rá jellemző általános derű is eloszlott róla. Érzi, hogy a lányka kötődése több, mint amit természetesnek találna, de a helyzetet megoldani egyelőre nem tudja. Még azt is rezignáltan fogadja, mikor az igazgató úr belekezd a szokásos beszédébe. Italát kortyolgatja, a felé nyújtott poharakkal koccint, de fogalma sincs róla, hogy kit üdvözöl így és kit nem. Biztosan van, aki számára nem szimpatikus a lénye, de nem szeretheti mindenki, ezzel tisztában van. Persze a szerelem az kicsit más tészta, azzal nem számolt. Nehéz eldöntenie, hogy melyik a rosszabb, bár hajlik arra, hogy az utóbbi. Az igazgatói beszéd, párhuzamosan pereg a fejében lévő gondolatokkal, és nem is igazán érti, hogy mit mond a diri, csak neve említése zökkenti ki agya zakatolásából. Meglepi a cím, hogy ő lett az Év tanára, annak ellenére, hogy csak egy éve tzanít itt. Megelőzte a régebbi kollégákat, ezért minden bizonnyal néhány irigy pillantást is bezsebelhet majd. Egy röpke percig foglalja csak el ezen eszmefuttatás, aztán máris visszatér a nagyobb problémához. Mintha állandóan magán érezné a lány pillantását, habár tisztában van vele, hogy nem lát. Még ha így is van, a gondolatai biztosan rajta járnak, ezt valahogy nagyon intenzíven érzi. Nem mer a Levita asztalok felé nézni, de anélkül is tudja, amit nem akarna tudni. Igyekszik elterelni a gondolatait, kevés sikerrel, mert mintha a Világ, élén az igazgató úrral, is összeesküdött volna ellene. Próbál fókuszálni a jövő tanév kihívásaira, és már éppen sikerülne is, de akkor a lány neve újra visszatereli a tiltott témára. Nagy sóhajjal, de most kénytelen arra nézni, amit eddig elkerült, hogy megtapsolja az újdonsült iskolaelsőket. Mindketten levitások, így nincs mese, arra kell fordítania a pillantását. Tapsikol egy sort, aztán a tányérját fixírozza. Jöhetne már a vacsora, legalább lenne mivel lefoglalnia magát végre.