Sok varázslatos hely létezik a kastélyban, hisz már magában is egy hatalmas varázs, amiben az emberek gyarapíthatják tudásukat. A bejárati csarnok a maga robosztus falaival hűvösen üdvözli az épületbe térőket, végigkalauzolja őket a pince lépcsőéig, és a széles márványlépcsőig, mely felvezet a megannyi emeletre, ahol kényünk-kedvünk szerint vehetünk részt a képzésben. Van azonban egy másik helység is, ami balról tárul a kíváncsi szemek elé, és amelyet Nagyteremnek hívnak. A magas, intarziás ajtó mögött egy széles, és szó szerint az égbe vesző terem nyílik, melynek eső színű padlóköve elkalauzol minket a fellegekbe. Ugyanis a mennyezet különleges. Az idő, a felhők, a napsütés, pontosan ugyan olyan, mint ami abban a pillanatban, a szabadban érhet minket. Megbűvölt tér és idő, mely körülvesz minket, és étekkel kínál. Hosszú asztalok, sorakoznak fel egymás mellett, egy kis folyosót hagyva a terem hátsó résznek felfedezéséhez. Sorban a négy nemes ház asztala, melyen, az ünnepségeken száznál is több diák foglal helyet, és hallgatja az igazgató beszédét. A Rellon asztala a bal szélen kapott helyet, nyomban követi őt a Levita ház, majd egy kis szünet, és megtekinthetjük az Eridon, végül a Navine asztalát. Az utolsó, az ötödik, az, amelyik merőlegesen a többivel áll egymagában, helyet adva a tanároknak, az iskola dolgozóinak, az igazgatónak. Hatalmas a hely, a falakat minden ünnepen más, és más díszíti. Karácsonykor magyal koszorúk, mű hó, aranyos díszek tucatjai, melyeket deres fenyőfák tucatjai tartanak. Máskor töklámpások, gyertyák százai, vagy, éppen amikor egy átlagos nap elé nézünk, akkor csak kőszobrok, melyek láncot tartanak szájukban. A lánc végén ég a tűz, mely fényt ad, az étkezni, vagy csupán beszélgeti vágyó diákoknak.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=414186#post414186][b]Gareth S. Nightingale - 2014.10.30. 22:00[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=414247#post414247][b]Gareth S. Nightingale - 2014.10.30. 23:53[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=414318#post414318][b]Gareth S. Nightingale - 2014.10.31. 02:58[/b][/url]

Váradi Fanni
¤jelmez - lopott páncél és festett arc¤

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=417123#post417123][b]Gareth S. Nightingale - 2014.11.06. 01:20[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=419220#post419220][b]Gareth S. Nightingale - 2014.11.11. 12:18[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=529302#post529302][b]Gareth S. Nightingale - 2015.10.09. 00:31[/b][/url]

Captain Sparkles
- határozottan nem az évzárón -

Révész Kornél szinte menetrend szerint érkezett meg - valahol számított rá, hogy egy olyan időpontban bukkan fel, amikor a legtöbb diák nem a hálószobákban tartózkodik, de hogy pont az esti csúcsforgalmat fogja ki, felülmúlta várakozásait. Napok óta törzsvendége az Eridon asztalánál ennek a kivételes kilátással bíró helynek, s mivel a móka ezerszer jobbnak ígérkezik bármilyen vacsoránál, egy mozdulattal félre is tolja tányérját, előredőlve és kényelmesen az asztalra könyökölve, hogy maradéktalanul kiélvezhesse. Elvégre, tanár nincs a közelben, a tömegen pedig már végig is futott a döbbenettel vegyes izgalom első hulláma, úgyhogy pillanatokon belül robbanni fog a bomba, amit az imént közéjük dobott.
Elfelejtettem volna említeni? A zsupszkulcs Gareth műve.
Alapjáraton nem egy elvetemült bosszúálló, azonban van néhány érzékeny pont, amire a kelleténél rosszabbul reagál, Kornélnak pedig volt szerencséje egy ilyenen végigtrappolni. A Navinesnek valószínűleg haloványnarancs (vagy egyéb, tetszőleges árnyalatú) segédfogalma sem lehetett róla, mennyire melléfogott, amikor tréfájához áldozatot választott. Az Eridonos szinte szenvtelenül figyeli, erre mit lép majd, elvégre a vizsgák végétől nem kevés idő telt el, így a másik már el is felejthette az egész incidenst, amivel kiérdemelte, hogy éppen meglehetősen csapnivaló másolatát játssza Leonardo Dávid-szobrának, múzeum helyett épp a terem közepén, bár tény, méltó megvilágításban. Ritka elégtétel figyelni, ahogy dermedt-bambán próbálja feldolgozni a helyzetet, míg a terem már röhög, de a Levitások reakciója is felér egy viccel.
Kornél eközben állja a sarat -  nem mintha sok választása lenne - a fazekas megjegyzésén pedig még Gareth is röhög egy visszafogottat. Valahol értékeli, hogy stand uppal próbál valahogy jól kijönni a helyzetből, de ismerjük el, a legvagányabb szóvirágcsokor mögé sem igazán tud elrejtőzni. Végül valaki megszánja egy fazékkal, aminek láttán hősünk úgy dönt, ekkora edényre mégsincs szüksége a Navinesnek (és a látottak alapján a terem többsége egyet is értene vele). Észrevétlen húzza elő pálcáját, hogy egy apró intéssel és hangtalan elmormolt igével piros alapon fehér pöttyös, igazán cuki köcsöggé változtassa a kérdéses főzőalkalmatosságot, majd a varázseszközt ugyanilyen gyorsan el is rejtve, tovább figyeli a műsort.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=534845#post534845][b]Gareth S. Nightingale - 2015.10.25. 14:25[/b][/url]

A történések, főleg az ismeretlen merész húzása halk röhögésre sarkallják, de ettől eltekintve szinte rezzenéstelen arccal mozizik, csupán a szeme árulja el - túlságosan is élvezi ezt a bosszút, elvégre nem kevés munkát fektetett abba, hogy lehetőleg kinyomozhatatlan legyen, vagy ha nem is, jóformán bizonyíthatatlan. Kornél a fazekát ölelgetve a kijáratot célozná meg, azonban mielőtt messzire juthatna, találkozik a tekintetük és egy hosszú pillanatig farkasszemet néznek, ő pedig maradéktalanul kiélvezheti, ahogy a srác lassan összerakja a képet. Mindössze a szemöldöke emelkedik pár milliméternyit, néma kérdésként, miszerint megérte-e a csillámszórás, mert őt bőségesen kárpótolta az elszenvedettekért ez a kis előadás, még ha nem is tapsol vagy csápol az első sorokban.
Ott és akkor valóban megpróbálta volna megátkozni Kornélt, ha épp nem fulladozott volna a nyakába zúdított gyönyörűségben - a Navinesnek ez volt az egyik szerencséje, a másik, hogy Magnus nem közvetlenül mögötte lépett ki a teremből, különben egyébként jólelkű tanára alighanem segít neki megfojtani a helyszínen az elkövetőt. Így csak az égés maradt, ahogy karácsonyi idillbe panírozott csillámcsodaként állt, tündérport köhögve és köpködve.
A csillámpor voltaképpen kimoshatatlannak bizonyult - még napok múltán is sziporka potyogott a hajából, a füléből, sőt, ha tüsszentett, kicsit Paff, a bűvös sárkány benyomását keltette, ami kicsit sem segített neki a lecsillapodásban. Mindenesetre, életében valószínűleg először visszaélt illúziómágiájával, hogy kifigyelhesse Kornél napi rutinját és két hét alatt bőven elég információt szedett össze, hogy terve körvonalazódhasson. Nem akarta komoly bajba sodorni, mindössze lehetőleg életfogytig elvenni a kedvét attól, hogy megint belekössön, úgyhogy némi tanulmányozás után az egóját célozta be, főleg, mivel a Navines meglehetősen lazán kezelte az iskola szabályzatának értelmezését. Az egész legnehezebb pontja maga a zsupszbűbáj megalkotása volt és a nyomok elkendőzése, maga a kulcs becsempészése gyerekjátéknak bizonyult. Nem maradt más, mint hátradőlni és várni.
A Navines eközben állja a sarat, és bár "felfedezése" nyomán látja rajta az indulatot, abban a szerencsétlen helyzetben van, hogy nem az a pálcája van nála, amelyikre szüksége lenne Gareth megátkozásához. A visszavágásán elmosolyodik, kissé elnézően, elvégre meg kell bocsátani az ifjonti hevességet, belül viszont csendesen röhög. Tulajdonképpen ezen a ponton már simán hagyná kisétálni innen, ha a másik nem adna fel neki egy olyan magas labdát, amit képtelenség kihagyni - Kornél kérése számára parancs, bár a "művész úr" valószínűleg nem azonnal gondolta a csokrokat, mégis, Seth apró figyelmességének köszönhetően egyenest a köcsögből sarjadnak virágok, színpompás bokrétával emelve ki az eddig is bohém népművészeti cserépedény nyújtotta látványt. Leginkább mezei virágok díszelegnek most ékessége körül, röhögőgörcsöt váltva ki az összes látótávon belül ülőből, magvetéssel, bioszexszel és liliomtiprással kapcsolatos megjegyzések áradatát indítva el. Ez adja a kegyelemdöfés ötletét - az idősebb Nightingale most már különösebb visszafogottság nélkül lengeti meg a magasban pálcáját, hogy virágesőt idézzen a szerencsétlen Navinés feje fölé, ami kis felhőként követi, amíg ki nem megy a teremből, buzgón ontva a hófehér liliomszirmokat.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=554373#post554373][b]Seth Gareth Selwyn - 2015.12.20. 01:34[/b][/url]

Furcsa a tudat, hogy végzős - furcsa, mert három évet töltött itt csupán és képtelen eldönteni, túl hosszúnak vagy túl rövidnek tetszik-e. Csendesen mélázik, ahogy a nagyteremhez vezető folyosó végén, a lépcsőnél áll, várakozva. Rengetegen haladnak el mellette és sokukon érzi a feszengést, de csak egy-egy pillantásra méltatja legfeljebb az ismeretlen-ismerős arcokat, már nem figyeli őket álladóan, görcsös feszültséggel. Az öltözéke elegáns, bár mugli szemmel kissé divatjamúltnak hathat, mégis, jól érzi magát benne és tartása is nagyrészt a régi. Most tényleg adott a megjelenésére, ingén egyetlen ránc vagy gyűrődés sem fedezhető fel, ahogy az öltönyt is mintha rá öntötték volna, s a mandzsettáját összefogó gombok is kézművesmunkáról árulkodnak. Hónapok kellettek ehhez, és bár még korántsem jött minden rendbe, egyre szilárdabban hitt benne, hogy csak idő kérdése. Sok időé és nem fognak nyomtalanul eltűnni a sebek, de akár a régi sérüléseket, csak akkor érzi majd, ha az idő rosszra fordul. Balját a korláton nyugtatta, míg jobbja zsebében pihent - magánál tartotta ugyan a pálcáját, de már csak néha ellenőrizte, megvan-e még. Nem nevezte volna idegességnek, de határozottan lappangott benne valami és nehezen tudta meghatározni, mit érez, mert talán utoljára gyerekkorában találkozott a türelmetlenséggel. Alig várta, hogy megpillantsa Averyt, mert látni akarta őt, a reakcióját arra az ostoba ötletre, ami teljesen váratlanul pattant ki a fejéből.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=554376#post554376][b]Seth Gareth Selwyn - 2015.12.20. 03:19[/b][/url]

Ostoba ötlet volt. Megidézni azt az estét, a félbeszakadt találkozást, ami annyi "mi lett volna, ha" kezdetű gondolatot szült. Mert válaszokat akart, újra találkozni, de az elmúlt hetekben, hónapokban csak árnyéka volt önmagának, apránként nyerve vissza töredékeket. Avery pedig vele együtt vészelte át mindezt, amióta csak derült égből megjelent és elindította a lavinát, ami mindent megmozdított. Lassú és keserves a gyógyulás, de már nem volt egyedül és apránként visszakapta az öccsét is. Valahol talán ő is felbukkan az este - remélhetőleg nem virágmintás ingeinek egyikében, amikben Keith-szel is bátran felvehette a versenyt. Meg akarta köszönni Avenek és az invitáció ennek része volt.
Ahogy az ismerős, sötét, hanyagul kócolt üstök felbukkant a lépcsőfordulóban, átfutott a fején, hogy lehetne ez az első báljuk. A másik éppúgy most lenne végzős, akárcsak ő - vajon milyen lenne? A kérdés azonban válasz nélkül foszlott szét, ahogy az ex-rellonos megpillantotta és megtorpant. A tömeg nem sodorta magával a másikat, inkább kikerülte és Seth megfeledkezett egy kicsit a többi emberről, ahogy Averyt nézte. A hitetlenkedő csodálkozás gyermekien őszintévé lágyította sokszor gúnymarta vonásait és valahogy kontrasztot adott a nagyon tudatosan megválogatott öltözéknek, amin épp csak átsiklott tekintete, hogy a fekete szempáron állapodjék meg. Annyira nyílt és fényes volt most, annyira...eleven? Aztán újra mozgásba lendült és kisvártatva már ott állt előtte.*
- Szia.-*Az érintés finoman rebbent végig az anyagon és egy kicsit bánta, hogy alig érezte, de ahogy Avery a kézfejét simította, kárpótolta érte és visszacirógathatott. Csip-csup apróságok. A dícséretre valahogy nevethetnék csiklandozta belül, de a játékos mondat ott toporgott nyelve hegyén, mióta csak a másik arcát látta. Közelebb hajolt, bizalmasan lehalkítva hangját.*- Ne mondd el senkinek, de valaki kedvéért kicsíptem magam.-*Játszott, mert ha csak rövid időre is, meg tudott válni gondjaitól. Akarta ezt az estét, mint már nagyon régen semmit. A kérdésre mindössze bólintott, mert bár három év elérte, hogy ha akarja se vehesse fel ugyanazt az öltönyt, ez a darab az utolsó varrásig megegyezett szabásában, színében, anyagában azzal, amire a másik emlékezett. Egyedül a haját nem nyalta le olyan nevetségesen ficsúrosra, sokkal inkább arra a zilált valamire emlékeztetett, amit Avery borzolt belőle.*
- A vadőr úr már csak ilyen szószátyár. Becsüld meg, hogy görényeket is beenged.-*A másik nem késett, legalábbis ahogy kihallatszott a nagyteremből a konferálás, épp csak kezdetét vette a színjátszósok műsora.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=554553#post554553][b]Seth Gareth Selwyn - 2015.12.20. 19:18[/b][/url]

Hálás volt Averynek a türelméért, amiért nem próbálta sürgetni a dolgokat, pedig természete egészen más tempót diktált volna. Idő kellett, hogy kikerüljön abból a körforgásból, amit a rémálmok és az ébrenlét félelmeinek váltakozása jelentett, a másik pedig nem csak várt, de segített is, holott főleg az elején nemhogy élvezetes, de biztonságos sem volt Seth közelében lenni. Apránként kezdett kötődni, ahogy egyre inkább tudott és bírt figyelni a környezetére és Averyre, lépésenként fogadva vissza az embereket az életébe.
- Hmm, szerintem megismered majd, szeret oszlopok mögül leskelődni utánam.-*Egy sztalker még indokolttá is tette volna azt, ahogy az egészet közölte, de a mellé társuló, szemében csillanó derű nem igazán illett hozzá. De végül is, egy fekete görényről beszéltek épp, az még nem életveszélyes.
Ha csendesen is, örült annak, ahogy a másik nevetett, locsogott és évődött - ha nyálas is a hasonlat, jóformán ragyogott és ritka látvány volt ez. Ki akarta élvezni, mert úgy érezte, ha a terembe lépnek, egy része el fog veszni a figyelő szemek miatt - ott lesz, de elhalványul.
Szerencséjükre az új házvezető vajmi keveset adott a házak közti rivalizálásra és annyira szerette a látogatókat, hogy az Eridon voltaképp galambdúcra hasonlított. A besurranók vagy bejelentett vendégek közt akadt Levitás, Navinés, de még Rellonos is és úgy tűnt, senkit sem zavar. Nem tűnt el semmi, nem tettek kárt a berendezésben és tulajdonképpen kellemes volt, hogy a ház ennyire nyitott.
Nem bánta, hogy nem csatlakoztak azonnal a sokasághoz - a tömeget még mindig kicsit nehézkesen viselte és ez a pár perc valószínűleg senkinek sem tűnik fel, amíg megy a műsor. A Nagyterem nyitott ajtaján át csak egy egészen keskeny részt láthatott, bár voltaképp elég figyelnie a konferálást, mert tudta fejből az este programjának menetét. Csak a nyitótánc után kell gyorsan megkeresnie Ombozi kisasszonyt, addig nyugodtan időzhetnek itt, bár semmi különöset sem csináltak, hosszú szünetekkel tarkított társalgásukat leszámítva.
A vigyorra és a piszkálásra megrándult a szája széle, ha nem is érett mosollyá.*
- Ezek szerint legutóbb nem győztelek meg. Milyen kár.-*Teljesen semleges hangsúllyal szúrta oda a megjegyzést, majd Bálint hangja az utolsó színjátszós produkciót konferálta fel - ezután már csak a DÖK-elnök beszéde van hátra.*
- Gyere! Lesz egy kis meglepetés is.-*A karját nyújtotta, nem árulva el többet - szándékosan nem is említette Averynek, hogy illúziómágus lenne, ahogy azt sem, hogy Sárával bevállaltak egy fellépést. Úgy gondolta, sokkal hatásosabb lesz, ha teljesen titokban tartja, na meg sokáig az sem volt biztos, hogy össze tudják rakni a produkciót - ő még sosem csinált ilyesmit és a Rellonos hölgy nem az a kimondott csapatjátékos. Mindenesetre, elindultak, hogy csatlakozzanak a többi végzőshöz.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=554724#post554724][b]Seth Gareth Selwyn - 2015.12.21. 01:37[/b][/url]

Avery döbbenete, majd kirobbanó nevetése kis híján őt is magával sodorta, végül azonban csak kihívóan felvonta a szemöldökét. Nade kérem, nyilvános helyen vagyunk, mégiscsak illetlenség megzavarni mások előadását, fékezze a jókedvét, fiatalember! Persze egyáltalán nem gondolta komolyan a szigorúnak álcázott pillantást, csak még messze állt tőle, hogy igazán felszabadultan tudjon együtt kacagni a másikkal. Egyébként se illik saját viccen nevetni, nemde?
Belépve nem érte nagy meglepetés - mint a többi előadó, úgy ők is kaptak Sárával néhány percet, hogy bejárják a színpadot és bár ez még a díszítés elkészülte előtt történt, a műsorokat a DÖK kérésére a csillagok kötötték össze, sejthető volt, hogy kiemelt szerepet kapnak majd. Kellemes volt ez a félhomály a rendhagyó megvilágítással, kicsit meghittebbé tette az egészet. Averyre sandított, azt egészen lekötötte a díszítés nézegetése, szemlátomást elnyerte a tetszését. Odabent elsőre nem sokan figyeltek fel rájuk, így észrevétlen még megcirógatta a karjára fűzött kezet, mielőtt Annelie felkonferálta volna a végzősöket. A kérdésre levegőt vett, de felelet helyett csak megindult, hogy elfoglalják helyüket a parketten. A magasságkülönbség talán gondot jelent, ha nem fogadják mindketten könnyen a rájuk osztott szerepet, így viszont nem jelentett kényelmetlenséget. Utoljára talán egy éve táncolt, de számára ez nem olyasmi volt, amit el tudott volna felejteni. Ahogy karján a parkettre vezette Averyt, senki sem találhatott kifogást abban, ahogy apró meghajlást követően a balját nyújtotta - gyakorlott, letisztult mozdulatok jellemezték, valami, amit tánciskola nem, de az aranyvérű múlt megadhatott. Határozottan, de finoman vezetett, bízva abban, hogy ismét olyan könnyű lesz megtalálni az összhangot, mint legutóbb, de az első pár lépés és fordulat után már biztosan mozdult. Másokkal ellentétben nem beszélt, mert megerőltetés nélkül, élvezetből táncolt és a partnere mozgását, arcát figyelte, tudat alatt igazodva a többi párhoz, hogy elkerüljék az ütközéseket. Nem érdekelte sem a többiek öltözete, sem a bálkirály és a bálkirálynő, a zenéből is leginkább a ritmus maradt meg, lassú, jellegzetes lüktetésével, más semmi. Helyettük ott volt az őt kísértő fekete szempár, tele a fényt adó furcsa gömb szórta apró csillag-pöttyökkel.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=556462#post556462][b]Seth Gareth Selwyn - 2015.12.23. 16:25[/b][/url]

Egy kicsit talán elvesztette az időérzékét tánc közben, mert csak akkor eszmél, amikor a zene elhalkulása a nyitókeringő végét jelzi. Megköszöni a táncot és anélkül, hogy megvárná a bejelentést, levezeti a parkettről Averyt - mégsem hagyhatja magára az egész közepén csak úgy, viszont iparkodnia kell.*
- Jön a meglepetés, de nehogy meglógj közben!-*Nem mintha igazán tartana tőle, hogy uccu görény, a másik megszökik valamelyik ablakon át, de ebben a tömegben megkeresni kész szenvedés lenne, úgyhogy örülne neki, ha a fiú a helyén maradna és megvárná az előadás végét. Nincs azonban sok ideje győzködni, sietnie kell, hogy elfoglalja helyét a színpad közepén, hátul - bár ezt a sebtében kiszórt kiábrándítóbűbájnak köszönhetően senki sem fogja látni. Egyszerűbb így, mint külön illúziót szánni jelenléte leplezésére, mert szeretne maradéktalanul a látvány megformálására összpontosítani, mert egyáltalán nem könnyű feladatra vállalkozott.
Nagy levegő. Ismeri a lány koreográfiáját oda-vissza, álmából felverve is, de főként a zenére támaszkodik majd, hogy összehangolja illúzióikat.

A színes köd lassan örvénylett és különös derengést árasztott, míg a sötétség furcsán mélyebbnek tűnt mögötte - kevésbé egy terem díszítésének és inkább valódi ég-szeletnek. Ahogy felcsendült a zene, a köd közepén fellüktetett valami, egyszer, kétszer, háromszor és fény gyulladt - a forrása a lány volt, aki eddig mozdulatlanul várt és a csillag születésével egyazon pillanatban kezdett a táncba. A hangokat a lány magának igézte, nem használtak jóformán semmilyen díszletet vagy mágiát. A fiatal csillag hűvös, kékes ragyogással táncolt, s ahogy öregedett, körvonalai egyre határozottabbá váltak, fénye erősödött, színe sárgásba, majd narancsba fordult. Ahogy a mozdulatok lassultak, vörös óriássá nőtt, ami előtt kirajzolódott Sára sötét sziluettje. A háttérben a csillagos égboltnak álcázott falon a négy ház állatainak csillagképei rajzolódtak ki, mind erősebben és fényesebben. Néhány taktusig összehúzódott, apró, öklömnyi vörös fénygömbként lüktetve, mielőtt felrobbant, szupernóvává válva. A robbanás volt az előadás egyik kulcspontja - pontosan kellett időzíteni, hogy a zene megfelelő pontján söpörjön át a termen fényes gyűrűként, s nyomában, némi késéssel suhanjanak a belőle származó hullócsillagok, hogy aztán aláhulljanak a diákokhoz. A sziporkázó csillageső nem puszta illúzió - aki tenyerével elkap egy csillagot, annak pár másodpercig ott parázslik kezében, mielőtt hópehelyként olvadna el a bőrén és nyomot is hagy. Apró csillagok és hullócsillagok tetoválásszerű képei ezek, melyektől egy pálcaintéssel meg lehet szabadulni, egyébként pedig néhány nap múlva maguktól lekopnak. A színpadon eközben kihunyt a fény és néhány taktusig csupán a köd kavargott ismét, a szupernóva épp csak kivehető maradékaival együtt, mielőtt egy új, más színű csillag izzott fel. A zene elhalt, vele együtt pedig minden fény eltűnt egy pillanatra, mielőtt visszatért volna az ünnepi kivilágítás.

Kellett pár másodperc, hogy összeszedje magát, mielőtt oda tudott volna lépni Sárához, finite-t intve lehántva magáról a bűbájt, szinte varázsütésre bukkanva fel a lány balján. Meghajlás, távozás és később majd kiértékelés Magnustól, aki valahol ott van most is a sokaságban.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=557566#post557566][b]Seth Gareth Selwyn - 2015.12.26. 02:59[/b][/url]

Nem volt ideje a közönség arcait figyelni, így a műsor sikerességét kizárólag a taps alapján tudta volna megítélni, de különösebben nem aggasztotta, mert sokkal inkább Magnus véleménye érdekelte. A tanár hónapokig egy tapodtat sem tudott mozdulni vele és még nem sikerült behoznia minden lemaradását - ez valószínűleg a jövő évre marad, amikor már nem nyomják majd tanulmányok és egyéb nehézségek. Ezen morfondírozott, ahogy lesétált a színpadról és a tömegen átvágva Avery felé tartott, udvariasan kérve sorra az útjába akadó diákoktól helyet, míg végre megállhatott a fiú mellett - aki meglepetésszerűen a nyakába ugrott. Vagyis majdnem, de legalább olyan váratlan lett volna tőle, mint ez az ölelés. Egy pillanatig hitetlenkedve pislogott, de a másik szavai és a köré fonódó karok meggyőzték róla, hogy nem a benti melegtől lett rosszul és hallucinál épp. Mielőtt még elillanhatott volna, átölelte Avery vállát és kicsit félrevonta, inkább amiatt, hogy ne legyenek útban, semmint a közönség miatt.*
- Köszönöm.-*Csendesen felelt, de tagadhatatlanul jólesett a másik lelkesedése, elvégre olyan ritkán látta bármi miatt is izgatottnak, még ha el is rejtette előle az arcát. A tekintete meglepte, nem gondolta, hogy ekkora örömet szerez majd neki az előadással, amit inkább csak szórakoztató látványosságnak tartott, de számára ez vizsgamunka is volt. Nem értette a lelkesedés okát, de úgy okoskodott, hogy ha szeretné, Avery majd megosztja vele. Jelenleg azonban láthatóan jobban lefoglalta a zavara, amit magában megmosolygott.*
- Amihez kedvet érzel. Vacsora, tánc, ami csak tetszik.-*Az este kötelező részét már letudta, innen pedig szabad előttük a szórakozás, igazán azt tesznek, ami jólesik. Még elkapta Sebby intését, majd úgy vélte, látja a szőke üstököt eltűnni az ajtóban, egy másik, roppant ismerős, ám szokatlanul jólfésült kobakkal egyetemben. Reménykedjünk.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=580639#post580639][b]Seth Gareth Selwyn - 2016.03.30. 00:38[/b][/url]

A többieket nem zavarva, csendesen beszélgettek Sebbyvel - volt ebben valami meghitt, utoljára ülni egymás mellett ennél az asztalnál - majd a várt igazgatói beszéd kezdetekor elhallgattak. Sethet is meglepte némileg, hogy a helyettes szólalt fel, de sokkal inkább a mondandója köti le a figyelmét, miközben testtartásán szemernyit sem változtatva körbehordozza tekintetét a termen, a reakciókat értékelve. Gyakorlatias és igyekszik a hirtelen adódott helyzetet valamennyire előnyére fordítani, elvégre a sok évnyi tapasztalat erre tanította. Épp ezért a lehető legkevésbé sem örült a Rellonos lány már-már demonstratív felvonulásának, ami túl sok szempárt irányított rájuk, ráadásul még tapló is volt.*
- Kíván a hölgy az asztal alatt ülni?-*Érdeklődik kedves hangon, miközben hibátlan, elbűvölő mosolyt villant Kamilla felé, a tekintetében ilyen közelről azonban tisztán kivehető a fenyegetés. A saját asztalánál nem fogja eltűrni ezt a modort, bár a fellökött Eridonost egy elegáns, apró mozdulattal türelemre inti, mert nem szeretne felesleges konfliktust. A lány azonban nem érdekli jobban, mint amennyire okvetlen szükséges, így amíg nem tesz semmi feltűnőt, ignorálja, hogy Sebby mondandójára koncentráljon, ügyelve arcvonásaira, míg tekintete a vadőrt keresi az asztalnál. Vajon megbirkózik ezzel az egésszel a meglehetősen egyszerűnek tűnő férfi?*
- Valószínűleg sokkal több gond van a vezetőségben, mint amennyit a közönséges diákok füle hallatára beismernek. Könnyen visszajutna a szülőkhöz.-*Nem kezd kombinálni, de így visszatér a bizonytalansága - biztosan jó ötlet elhagynia a kastélyt, hogy öccse egyedül boldoguljon? Nem így tervezte, hogy egyből a nyakába kapjon egy ilyen ellenőrzést, mert bár lelkiismeretük tiszta a takarodó megszegésén túl, a múltjuk közel sem ennyire az. Legalábbis az övé, aminek nagyja fiolákba töltve most is ott állt valahol a Minisztérium bizonyítékokat tároló részlegén, még ha a közönséges hivatalnokok szemei elől elzárva is. Magnust nem féltette, mert nyugalmazott és kitüntetett aurorként valószínűleg könnyen vágja ki magát, ha arra kerül sor, az öccse viszont más tészta, még ha Kolos mellett ragadt is rá valami virágföldön kívül. A folytatásra finoman megingatja a fejét.*
- Az apánk hírneve nem sokban érinti őt. Alig másfél éve áll velünk kapcsolatban, ráadásul ha elő is veszik, inkább a képessége és a volt lakótársai kegyetlenkedése miatt. Mindenképp megpróbálok majd beszélni vele, mert féltem az egészségét.-*Egy szívbetegnek ez az egész rengeteg stresszt jelenthet, ő pedig már most azon kattogott, mit tehet szükség esetén a fiúért, aki mostanában nagyon elveszettnek tűnt számára. Mielőtt még tovább juthatott volna eszmefuttatásában, hívatlan vendégük közbeszólt.*
- Tényleg ezért a kérdésért jöttél át az egész termen, végigparádézva az összes ellenőr orra előtt?-*Seth Rellonosabbik énje kifejezetten irritált volt ebben a pillanatban, bár arca továbbra is merő kedvességet mutatott. Neki nem kellett okvetlen képességét használnia, ha illúziót akart mások szeme elé tárni - a hangja szinte ringatóan puha és nem is a lányra néz, de a mellette ülő Gergő nyugtalanul fészkelődik a hallatán.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=580704#post580704][b]Seth Gareth Selwyn - 2016.03.30. 12:56[/b][/url]

- Ha a lányom diákokra lődözne íjjal az erdőben, én is félnék.-*Nem egészen horkantás volt, amit nemtetszése jeleként hallatott, de nem állt attól messze. Mindazonáltal Merkovszky nem leplezte túl jól az érzelmeit, még szavaiba is hagyta beszivárogni őket, ami aligha kerülte el a hallgatóság figyelmét.*
- Nem vagy egyedül.-*Váltott egy pillantást Sebbyvel, mert bármennyire is utálta a nevüket vagy a felmenőik hagyatékát, tagadhatatlanul kiélezte az ember érzékeit a közeg, amiben nevelkedtek és ez most hasznukra válhat.
A folytatásra azonban csak egy hosszú pillanatig farkasszemet nézett öccsével, majd mint akinek valami aranyosat mondtak, megborzolta annak szőke tincseit. Egy gyenge, alapszintű bűbáj védelme a Nagyterem kellős közepén, tanároktól és felügyelőktől körülvéve édeskevés és bár megvolt a dologról a véleménye, nem szándékozott fennhangon folytatni a beszélgetést. Főleg nem úgy, hogy magán érezte valaki tekintetét, még ha esze ágában sem állt megfordulni, hogy szemügyre vegye. Nyugodtan ült tovább a helyén, bár egy pillanatra oldalra fordult, hogy Gergőnek mondjon valamit (szegény láthatóan aggódott a közelükben ülők testi épségéért, pedig Merlin látja lelkét, Seth sosem bántott senkit). Figyelnek, vési egy apró, még Kamilla számára sem látható illúzióval az asztallapra öccse elé, miközben kinyúl, hogy töltsön magának egy pohár vizet. Az asztallapon egy újabb sor tűnik fel, hogy amint Sebby tekintete végigfut rajta, elhalványodjon: A lámpa alatt van a legnagyobb sötétség. Kamilla azonban csak nem akar leszállni róluk, így miután kortyol kettőt, párbeszédet kezdeményez önmagával, messziről valószínűleg azt a hatást keltve, mintha a vele szemben ülőhöz beszélne.*
- Ugyan mi baj is történhet egy kastélyban, ami tele van különleges házi kedvencekkel, néha istenkomplexusos, speciális képességekkel bíró, dúsgazdag, bűnözői múlttal rendelkező vagy csak szimplán hétszentségesen elkényeztetett, vérfarkas, vámpír és egyéb diákokkal?-*Seth költői kérdése első körben csak a problémák felét vázolta, hiszen az ide járók többsége nagykorúként sem tudott végrehajtani egy begyűjtő-bűbájt. Ami pedig a tanárokat illette, némelyiket egész éven nem látták és senki sem szolgált erre igazán magyarázattal. Hogy ezen felül mi állhatott még a háttérben, fogalma sem volt - ezeket az ügyeket nem figyelte, mert a legkevésbé sem akart belekeveredni. A felügyelők jelenléte akkor is indokolt lenne, ha Jaredből csak a beléjük oltott paranoia beszélne, és bárcsak így lenne, mert ez azt jelentené, hogy a nyomozók relatíve gyorsan végeznek és eltűnnek.*  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=626138#post626138][b]Seth Gareth Selwyn - 2016.10.07. 21:47[/b][/url]

- Nézd, nekem valószínűleg egy hangyányival több figyelmet szentelnek majd.-*Ezt nem (csak) a hiúsága mondatta vele, de a megjelenésén túl a híre is vonzotta a pillantásokat - határozottan ő keltett több feltűnést az itt töltött évek alatt, főleg a tavalyi végzős keringőjével.*
- Kétlem, hogy ilyen távolságból látnák, szóval amíg nem borítod a komplett tányért magadra...-*Ő már rutinosan kezelte a helyzetet, mert testvérével ellentétben számos estélyen és összejövetelen vett részt, amiken sokkal jobban kellett ügyelnie az általa tett benyomásra vagy mozdulatokra. A rövid szünetben öntudatlanul is végigsimít öltözékén, megszabadulva néhány képzelt gyűrődéstől. Nem akarja azonban az időt húzni, így szótlan nógatja belépésre fivérét, hogy jól megszokott összhangban induljanak a tanári asztal felé. Mivel Viktort nem látja, találomra választ maguknak helyet, bár szorult belé annyi pedagógia érzék, hogy ne hagyja Sebbyt egészen szélre menekülni. Elhaladtában sorra üdvözli az idősebb kollégákat és az új, egyelőre ismeretlen arcokat is - egyike a legfiatalabbaknak, ennek ellenére nyoma sincs megszeppentségnek vagy zavarnak, magabiztosan mozog közöttük, ösztönösen figyelve minden rezzenésüket és ezeknek megfelelően finomhangolva viselkedését.
Ahogy leül, végigtekint az asztalokon és kedvtelve járatja tekintetét végig a diákokon - végképp nem várja, hogy örömmel vagy tisztelettel fogadják, de a kihívások mindig felvillanyozzák. Ha pedig tehetséges pálcaforgatókat is talál köztük, annál élvezetesebb lesz a munkája.*
- Valamiért most kezdtem el igazán várni az órákat,-*fordul öccséhez, mert bár már berendezték parányi irodájukat és méretes műhelyüket, ami egy valóra vált álom, itt ülni mégis más. Egy kicsit hiányolja csak Feathert, annyira megszokta már, hogy szinte nonstop ott lábatlankodik körülötte, de az évnyitóra mégse akarta hozni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=857743#post857743][b]Seth Gareth Selwyn - 2022.12.26. 10:35[/b][/url]

Ezen a ponton a kastély java már ünnepi díszben úszik - az önként vállalkozók segítségével egész gyorsan végeztek a folyosókkal, ahol az elmúlt napokban jócskán akadt lehetőségük gyakorolni. A puding próbája azonban most következik, amint a több doboznyi díszt pálcájával maga előtt lebegtetve betrelgeti a hölgyeket a most ürességtől kongó Nagyterembe. Amint a földre ereszti mindezt, suhint, s a lebegő gyertyák rajban reppennek feléjük, útközben fellobbanó lángjaikkal gyr fényt adva. Már-már nyugtalanító, hogy nincs itt egy árva lélek sem rajtuk kívül, hiányoznak a terítékek, épp csak nem visszhangzik minden.
Seth további fáklyákat gyújt meg, amíg végre rendesen látszik a bejárattól nem messze álló, tanári asztal magasságában lévő hatalmas karácsonyfa, aztán a lányokhoz fordul, bátorító mosollyal.*
- Nos, hölgyeim, volt némi idejük gondolkodni. Elkezdem felrakni a díszeket, melyeket már megcsodálhattak az irodámban. Ezek mellé kell a fára még jócskán dekoráció, amit az önök fantáziájára bízok idén - remélem, van már elképzelésük. A Déli szárnnyal remek munkát végeztek, nem aggódom.-A fa mellett áll egy létra, hogy ha a felsőbb ágakhoz szeretnének hozzáférést, biztonságosan ráláthassanak. Seth még magukhoz inti az egyik asztalt, szétrakva rajta az üvegdíszeket rejtő dobozokat, hogy véletlenül se legyenek láb alatt.*
- Ez pedig a megígért és megérdemelt frissítőjük, ne szégyenlősködjenek. Szeretnének zenét?-*Utolsó lépésként egy tálcányi cookie, tej és forró csokoládé bukkan fel, amit korábban kért a manóktól, de ügyes bűbájok frissen tartottak.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=858480#post858480][b]Seth Gareth Selwyn - 2023.01.16. 22:20[/b][/url]

- Ah, igazán sajnálom, hogy nem gondoltam erre. Szeretne esetleg egy teát, Lónyai kisasszony?-*egyetlen emelettel feljebb van a műhelye, így semmibe sem kerül felszaladnia.*- Énekelni nem bátorkodom, de ha nincs ellenükre, komolyzenével szolgálhatok.-Valamiféle hosszabb, néma varázslatot szór ki, aztán kisvártatva egyre közeledő ütemes galopp hallatszik, amint a páncélok őrségváltásáról ismert gramofon beüget a terembe. Hogy milyen zene hangzik fel végül, az már a reakcióktól függ - valószínűleg csak a móka kedvéért belecsempészi a Cukorkatündér táncát, hogy szeme sarkából Hargita reakcióját lesse.
Javarészt azonban a feladatukra összpontosít. A dobozokból sorra reppennek elő az üvegdiszek, amiket neki magának kellett helyrehoznia. Egy sor bűbájjal is ellátta mindet, csaknem törhetetlenek, hogy a véletlen balesetek elkerülhetőek legyenek; de némelyik kifejezetten sziporkázó vagy megfagyott szappanbuborékhoz hasonlatos, finom jégvirág-mintás. Könnyed, precíz mozdulatokkal inti őket helyükre, miközben körbesétálja a fát, hogy megbizonyosodjék felőle, a diákoknak és a tanároknak egyaránt bőven jut látnivaló. Amint a díszek többé-kevésbé egyenletesen el vannak oszlatva, pálcáját alkarjához simuló tokjába rejti, s azt a bögrét veszi kézbe, ami a többitől lényegesen sötétebb, vöröses-barnás fűszerrel megszórt italt tartalmaz. Míg kezét melengeti, a fán zúzmarás tobozok egész sora nő lassan, amerre csak néz, s amiknek fehérsége mind a csillagokhoz, mind az angyalkákhoz illik majd.
- Azon töprengek, túl sok lenne-e néhány mókus?*mereng félhangosan, kortyolva egyet, s jóleső hümmögéssel megköszörüli torkát.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=859981#post859981][b]Seth Gareth Selwyn - 2023.02.25. 21:18[/b][/url]

Némán megingatja a fejét, igazán apróság, amire gondolnia kellett volna, elvégre ő maga sem rajongott az édesért.
- Bárki más, aki inkább teát szeretne?-*pillantott körbe, majd a válaszoknak megfelelően néhány percre távozik, egy halk "Ha megbocsátanak..." kíséretében. Kicsivel később lelkes karomcsattogás hallatszik, amint visszatértekor vidáman üget mellette fehér kutyája, fülig érő mosolyra húzva pofiját, amint észreveszi a diákokat. Seth tálcát lebegtet maga mellett, megfelelő számú bögrével, egy kanna forró vízzel és némi teafűvel, zöldet és fehéret egyaránt hozva. Hargita tánclépéseit egy elismerő mosollyal követi, aztán Hayden felé fordul, bátorító görbével nyugtázva szótlan tevés-vevését. Arabella hangjára a derű elhalványul, komolyabb arcot ölt.  
- A karácsony, bár gyakran kapcsolódik hozzá bál, nem a buliról szól, kisasszony. Kíváncsian várom az ötleteit, ugyanakkor a házimanók nevében is biztosíthatom róla, a terem nem poros,-* beszéd közben lefőzi a kért teákat, pálcaintéssel két derengő, testtelen homokórát bűvölve a bögrék felé, hogy jelezzék, mikor ázott eleget a fű.
- Akkor mókusok,- hajt fejet a többség akarata előtt, halk szusszanással figyelve, amint Feather mindenkinél bepróbálkozik némi simi reményében, kék szemeivel a lányokon csüngve és a legártatlanabb arccal csóválva mellé. Legalább addig sem figyel a fára szánt rágcsálókra, amiket most kezd el megalkotni - kezében a chilis csokijával az egyik lehajló ághoz sétál és egymás után életre hív egy vörös, egy szürke és egy albínó mókust. Miután megfelelőnek ítéli őket, engedi, hogy az apró lények megmásszák a fát és kergetőzésbe fogjanak. A következő megjegyzésre azonban megfordul, egy hosszú pillanatig nézve az Eridonost.*
- Wesselényi kisasszony, megtenné, hogy emlékeztet rá, mire is tanítom önt?-* a hangja sima udvariasság, ugyanakkor vonásainak semlegessége arról árulkodik, nem veszi jó néven a tónust, amit a tanonca megüt. Az orra előtt reptette a helyére a meglévő díszeket, a többiek pedig már nekifogtak az illúziók alkotásának.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=860737#post860737][b]Seth Gareth Selwyn - 2023.03.14. 20:05[/b][/url]

Elengedi a témát, bár nem ez az első - és nem ez lesz az utolsó - alkalom, hogy az önállóság felé kell terelnie Arabellát. A lánynak istenes szerencséje, hogy a mestertanoncok elengedik a fülük mellett a tónusát, mert egy önérzetesebb Rellonos nem tűrné ezt el.
A karácsonyi hangulat és Feather a puszta jelenlétével hozzájárul a feszültség elsimításához, mindenkitől bezsebelve a neki járó simiadagot. A mókusokat sem veszi észre, amíg dögönyözik, ezzel megkímélve mindenki hallását. Engedélyez magának néhány korty csokoládét, amíg a lányok szorgalmasan töltik fel a fa még üres ágait csengőkkel, házállatokkal és szalagcsokrokkal, hagyva érvényesülni mindenkit.  A csúcsdísz esetében nem a mikor, inkább a mi? a kérdés, mert a megmentett üveggömbökhöz nem tartozik.*
- Valamilyen égitestet javasolnék. Esetleg egy sokágú csillaghoz mit szólna, Wilson kisasszony?-*Hayden eddig hasonló elemeket alkotott, szép sorban, egy hozzájuk illő nagyobb, impozánsabb dísz egységesebbé tenné a fát.
- Ha összefogja valami a fát, elférhet éppen még némi szín,-* halkan hümmög, aztán hátrál néhány lépést, körbefordulva, s végigjáratja tekintetét a termen, mint aki az elhelyezkedést memorizálja.
Aztán egyszerre nagy, kerengő, lassú pelyhekben szállingózni kezd a hó, magával hozva a jellegzetes illatát. A fehérség megül az ágakon, s a padlón, asztalokon is - ha valaki a tenyével elkapja, el is olvad, de nem csúszik és nem hideg. Apránként majd réteggé hízik, ám sosem fog egy-két centinél magasabbra torladni, hogy ne váljon zavaróvá.
- Hogy érzik, vállalják a megvilágítást?-*ez inkább a másik két lánynak szól, de ha szükséges, megoldja ő.