Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Gazdasági iroda és Tanulmányi Osztály

Állítólag ez most végleges. Amíg ki nem járom az iskolát. Na persze. Aki csak látásból ismeri aput az sem hisz neki, hát akkor én, aki az elmúlt éveket végigköltöztem vele, hogy hihetném el? Megvett egy házat? Na és akkor mi van? Máskor is tett már ilyet, aztán egyet gondolt, és másnap már úton voltunk nem csak új város vagy ország, de olykor új földrész felé is.
Ma viszont beiratkozom, a TO-s nénihez és a gazdaságis bácsihoz, meg a házvezetőmhöz, meg az igazgatómhoz és a helyetteséhez és még ki tudja, hogy kihez nem lesz szerencsém a mai napon. Apu dolgozik, az első napok izgalmában van, szerintem máris parancsolgat és hisztizik. Én meg most, a vizsgaidőszak kellős közepébe bírtam érkezni. Hát ez gáz.
Mondtam apának is, hogy akkor már menjünk el legalább nyaralni, egyet még így együtt valahova, mielőtt letelepedünk évekre, meg, hogy legalább normális színem legyen, de ő hallani se akart róla. Nem lehet, hiszen kezdődik a próba időszak. Olvasó próba, meg mindenféle gyakorlások, amikre már csak vállat vontam. Amikor nincs rajta a megszállottság, akkor tök normális, ilyenkor meg zizzent, és nem lehet vele rendesen beszélni se. Illetve lehet, maximum nem kommunikál vissza. Ami miatt jól összeveszünk, aztán hoz nekem egy belépőt, mintha az mindent megoldana.
Szóval felöltöttem a legszebb és legkedvesebb ruhámat, egy fekete, térdig érő egyberuhát, mell részén türkizkék betéttel, ami csipke mintázatú. Semmit sem mutat, mégis van benne valami izgalmas. Nagyon szeretem az ilyen ruhákat, és most már viselni is tudom őket. Sokat segített az, hogy mindig a színházban éltem, még ha nem is igazán voltam aktívan szereplő, inkább csak egy plusz, amit mindig apámra kötöttek, és el kellett fogadni a tényt, hogy vagyok. Mégis, azt hiszem, ez az élet sokkal vidámabb volt, és sokkal vidámabbá tett engem is. Nem örültem volna neki, ha anyámmal és a féltestvéreimmel kell felnőnöm, az a hideg, kimért világ annyira idegen nekem. Én nagyon olyan vagyok, mint apa, csak talán nem annyira egoista. Én élményként élem meg azt, hogy kihúzva, elegánsan tudok ülni, vagy, hogy jól áll rajtam egy ruha, ő azonban dicsfényben sütkérezik csak azért is, mert reggel kikelt az ágyból.
Hatalmasat sóhajtok, ahogy megállok az iskola kapujában, és nézem, ahogy a robosztus épület fölém tornyosodik. Három év. Három év, egy helyen. Azt hiszem ez ijesztőbb, mint a záróvizsga. Még egyszer megsimítom a ruhám, nem mintha nem állna jól, ez azt hiszem a három másodpercnyi időnyerés, amit még megengedhettem magamnak. Elindulok, átvágok a réten, és végül be a hűvös falak közé. Az arcomból kisimítok pár kósza tincset. Előhalászom a levélben küldött térképet, és határozott mozdulatokkal elindulok a nekem kijelölt útvonalon, fekete cipőm olykor hangosan koppan. Legjobb lesz, ha legközelebb a laposabb cipőimet veszem elő.
- Megvagy.
Állapítom meg elégedetten, elteszem a gondosan összetekert térképet, és egy kopogás kíséretében belépek az irodába, ahol egy férfi ül.
- Jó napot! Dr. Köröndi Hajnalkát és Béres Bárciánt keresem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Gazdasági iroda és Tanulmányi Osztály

Muszáj kuncognom egy aprót a megállapításán, valóban csak ő lehet az. Ő lesz az, aki majd jól megmondja, mennyit kell kifizetnem erre a tanévre. Biztos vannak ilyen – olyan kedvezmények, meg ráfizetések, meg képzések, viszont nekem nem volt kedvem lent bajlódni vele, gondolom ez úgyis ilyen személye szabott dolog.
- Szuper.
Adok azért hangot is annak, hogy mennyire örülök neki, és közelebb libbenek hozzá, illedelmesen kinyújtom a kezem felé, hiszen amíg anyámmal éltem, tanultam ám jómodort.
- Révay Franciska Veszna vagyok. Új tanuló, a következő tanévben kezdem meg a tanulmányaimat, mesterszakon.
Ezt a szöveget jól begyakoroltam, mintha valami színházi fellépésem lenne most itt. Pedig csak az lett volna a lényeg, hogy semmit se felejtsek ki. Mert bizony ha valamit kihagyok, később megüthetem a bokám, valamint utálok belegondolni abba, hogy mit csinálhattam volna másképp. Eléggé maximalista, mégis azonnal, de rögtön alkat vagyok, ezért bizony nem először koppanna a buksim,  
- Elméletileg előbb be kéne iratkoznom Hajnalkánál, de amíg ő vissza nem jön, nem számolhatnánk ki, hogy mennyi lesz egy félévem? Tudom, hogy mit szeretnék csinálni, meg a tantárgyakat is megnéztem, amit tanulni szeretnék, illetve a plusz különfoglalkozásokat is. Sőt, ha van rá lehetőség, akkor ki is fizetném.
Talán kicsit akaratos vagyok, de ha már nyárra is itt ragadtam, akkor legalább emiatt ne kelljen rágni a körmömet, mert azt nagyon utálom. Ez a fickó rendesnek tűnik, nem olyannak, aki nekiállna  bunkózni velem, hogy első a sorrend édes lányom, szóval menjél ki azon az ajtón, és várd meg a kollégámat, amíg visszajön. Na az ilyen típustól megyek falnak. Ezek már modern idők, rugalmasság kell. Meg mondjuk nekem az, hogy aggódjam magam halálra tök feleslegesen.
- Kaptam levélben mindenhez listát, de az is kicsit bonyolult volt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Gazdasági iroda és Tanulmányi Osztály

A megjegyzésére, hogy korán érkeztem, érzem, hogy az arcom egy pillanatra megfeszül.
- Igen, ezt más is mondta már, de jobb most.
Tudom, és nagyon rossz szokásom is, de egyszerűen csak túl akarok ezen lenni, ez az, amit apa sem ért, sőt senki sem. Sokáig én magam sem értettem, de aztán rájöttem, hogy mi a baj. Mindig tudtam, hogy hamarosan tovább fogunk költözni, most meg hirtelen itt vagyunk, és puff, mindenki évekről beszél. Nekem nem volt rendes tinikorom, rendes iskolaundorom, mert nem is tudtam, hogy milyen igazából iskolába járni, most meg hirtelen belecsöppenek ebbe az egészbe úgy, hogy a legtöbben már rutinosan átlendülnek mindennen, ami az új tavévvel jönni szokott, én pedig hét év kihagyott élményt akarok néhány hétbe, és egyetlen nagy alkalomba sűríteni. Félek, hogy mi lesz, ha nagyon másabb leszek, mint a többiek. Eddig sosem éltem szabályok között, és mostantól mindig becsöngetnek majd.
- Magam szeretném, de szükségem lenne a listára, hogy körülbelül milyen szinten tanulnak itt. Tudja amióta tanulok, összesen hét iskolába jártam. Nagyon sokat költöztünk apám munkája miatt, és eltérő volt a szint a Roxfort egy erős közepes volt, míg az Encanto már nagyon erős. Az alapképzést az American National Istitude of Witchcraft and Wizardy-ben fejeztem be, de oda is csak félévkor irattak be.
Ezt így egy levegővel elmondani szép teljesítmény, amíg beszélek, meg is szorítom az ölemben lévő táskát és a benne rejlő sok bizonyítványt. Egyetlen egy van csak, aminek szinte minden lapja betelt már, a Grosserlieb. Most, hogy végigmondtam, kicsit engedek a szorításon, és a szemforgatás után visszatérek a velem szemben ülő férfi arcára.
- A fő szakomnak a varázspszichológiát, vagy olyan szakot választottam, amiben van viselkedéselemzés, mert az nagyon érdekel, másodszaknak pedig turizmust.
Sohasem tanulhat eleget az ember gyereke, nem igaz? Bár nem tudom, hogy mennyire lesz majd kivitelezhető, de most hirtelen mindent akarok én állapotban vagyok, de állítólag egy nap majd kinövöm. Elválik.
- Ezen kívül szeretnék kviddicsezni, és olvastam a művészeti oktatásról, de nem találtam részletezőt, hogy ez mi is lenne.
Pedig jó lenne tudni. Tudom, hogy ott van a festészet, azt nem is akarom feladni, de már csak egy tanévem van hátra, így bele akarok kezdeni valami másba is, hogy ne akkor kelljen keresgélni. Lehet mégis inkább a Levitában lenne a helyem ekkora tudásvággyal.
- Étkezni mindenképpen a kastélyban szeretnék, és a szállásért is szeretnék fizetni. Bogolyfalvi lakos vagyok ugyan, de szeretnék szociális életet élni, és tudom, hogy sokszor lennék egyedül otthon. Ha jól tudom, van erre is lehetőség, hogy úgymond fenntartanak nekem egy ágyat. Ezen kívül nincs egyenruhám, úgy tudom, azt is itt kell igényelni.
Bár azt megnézném, ahogy a férfi kipattan az asztal mögül, és elkezd lemérni. A szituáció elképzelése is elég ahhoz, hogy teljesen elpiruljak, és zavartan elpillantsak a zárt ajtó irányába. Ilyen az, amikor az embernek tényleg nincs rendesen kifejlődött szociális érzéke, mindent kimond, aztán elképzel, és tessék, belepirul, pedig vannak férfi talárszabászok is.
- Jaj, és ösztöndíjra nem vagyok jogosult.
Zárom le a listát, amit összeírtam ám, arra az esetre, ha nem tudnék beszélni zavaromban, de ügyes kislány vagyok, megoldottam.
- Amúgy, sokan szoktak lenni, akik teljesen újak, vagy azért a legtöbben ide jártak korábban is?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Gazdasági iroda és Tanulmányi Osztály

Amikor azt mondja, hogy aligha érhet meglepetés, nevetek egy kicsit. Jól látja. Még ha minden hely más és más, az igaz, hogy van ezekben a beiratkozásokban valami szokásos, és valami, amit reménykedésnek neveznék. Reménykedek, hogy maradunk, és abban is, hogy találok barátokat, hiszen mostanra van pár papír alapú barátom. Amikor véletlenül egy – egy helyen többet tartózkodtunk, mint a pillanat, akkor megesett, hogy barátokat is sikerült gyűjtenem, ám őket is gyakran hátra hagytam. Szeretnék egy közösség tagjává válni. Igénylem, hogy valakivel kávézgassak, hogy kibeszélhessem a tanárokat, a fiúkat vagy éppen összevesszek. Szeretnék szerelmes lenni, sírni és nevetni. Egy szó, mint száz, be akarom pótolni azt, ami a gyerekeknek és tiniknek megjár.
- Nem, már valóban nem.
Figyelem, ahogy a papíron ténykedik, ám nem akarom bámulni, így inkább elfordítom a tekintetem, és a szoba berendezését nézem. Szemezgetek a csukott ajtóval is, bár van egy olyan sejtésem, hogy csak innen lehet azt a részt megközelíteni, így ha a hölgy visszajön, akkor csakis rajtunk keresztül mehet át. Na igen, zseniális képességekkel vagyok megáldva, ami a logikámat illeti.
- Ahogy elnézem, akkor lesz pár tanár, aki nem csak nekem lesz új.
Vigyorodok el a listát nézve. Vannak megnyugtató dolgok még az életben. Persze nem lehet minden fenékig tejföl, egészen biztos vagyok benne, hogy lesz olyan, aki kipécéz majd magának, és lesz olyan is, aki majd zavarónak gondol vagy különcnek, ám mégis, most egy kicsit megnyugodtam.
- Sajnálom, közel állt önhöz?
Lehet a párja volt az oktató vagy a legjobb barátja. Sosem lehet tudni, de a lehervadó mosoly miatt úgy érzem, hogy különleges volt közöttük a kapcsolat. Egyszerűen csak meg kellett kérdeznem, bár most egy kicsit elbizonytalanodok afelől, hogy helyes volt – e, de rendes ez a fickó, szóval csak nem fog most emiatt gorombáskodni velem.
- Rendben, ez nagyon jó megoldás lenne, köszönöm.
Szeretem nagyon a művészeteket, de megértem azt is, ha idén nem lesz. Végül is, ott van nekem a kviddics, meg a Grosserlieb is, szóval nem mondhatom, hogy unatkozni fogok.
- Tudja, van azért, ami meglep. Az, hogy maga rendes velem. A többi iskolában elég bunkón viselkedtek, amikor beiratkoztam.
Jegyzem meg elgondolkozva, pedig sejtem, hogy ő inkább már számolna. Nem is kellene zavarnom őt, így inkább összeszorítom az ajkaimat, és hátra dőlve várom, hogy megkapjam az összeget.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Gazdasági iroda és Tanulmányi Osztály

- Óóó, értem.
Legalább azzal tisztában vagyok, hogy mi az a Levita. Határozott pozitívum, hiszen annyi ház diákja voltam már, hogy nem lenne szényen, ha az itt töltött fél évem részleteire ne emlékeznék.
- Én Eridonos leszek… mondjuk azt hiszem ezt már mondtam.
Vagy lehet, hogy csak akartam, néha én magam sem tudom eldönteni, hogy akkor most mi az, amit kimondtam és mi az, amit csak gondoltam. Túl sokat beszélgetek magammal, de hát az emberek meg azt mondják, hogy az a fő, ha magaddal jóban vagy, hát én köszönöm szépen, remekül eldiskurálok vele. Mondjuk, hogy mennyire illek majd oda be, na az más kérdés, hiszen azóta, hogy legutóbb itt voltam, eléggé megváltoztam, inkább befelé forduló lettem, aki nem szereti a tömeget.
- Ha mondjuk nem jön be a ház… mármint, nem, rosszul fogalmaztam. Szóval, ha az évek során olyan nagyon megváltozott a személyiségem, hogy inkább a csendesebb házakba illenék, akkor van lehetőségem váltani?
Most ugye azt kaptam, ami anno volt, de hát nem tudom, hogy ez most mennyire igaz. Talán csak túlságosan félek attól, hogy milyen lesz újra iskolába lenni, és be kell vallanom, attól is tartok, hogy mi van, ha kipukkad a lufi, és drága atyám inkább úgy dönt, hogy megint költöznünk kell, mert ez az egy helyen élés nem akkora buli.
- Igen, mindenképpen.
Szeretem az egyenruhákat, mert a valahova tartozást jelentik. Én eddig maximum apához tartoztam, senki máshoz, és most mégis, van rá esélyem, hogy másokhoz is. Nagyon szeretném, hogy ez működjön, így, bár be nem vallanám soha, de nagyon nagyot dobbant a szívem, amikor az egyenruhás papírt vettem a kezeim közé. Mások biztosan utálják a megkötöttségeket, én mégis alig várom, hogy megérkezzen. Le se akarom majd venni.
- Minden szuper. Ha menet közben kellene valami, például egyenruha még, akkor azt itt kell jeleznem vagy nekem kell beszereznem?
Mondjuk nem tudom most így hirtelen, hogy miért fogyasztanék el belőle többet, mint mások, de sosem lehet tudni, hiszen vannak esetek, amikor csak úgy megtörténik a gubanc. Táskámból erszényt veszek elő, amiből először a kisebbeket kutatom ki, majd négy galleont is leteszek. Ezt követően hat, fehér papírba csomagolt hengert teszek le elé.
- Nem értem, hogy miért nincs nálunk papírpénzt. Így egyszerűbb számolni.
Piszkálom meg zavartan a fülcimpám egy pillanatra, mielőtt zavaromat elrejtve a táskámmal kezdek babrálni, egy bézs színű, hosszúkás pénztárcát előhúzva belőle.
- Mugli pénzzel is tudok fizetni, ha nem szeretne ilyen sok aprót pakolni.
Emelem fel azért a másik opciót rejtő tárgyat. Persze gondolom a sulinak a mágus pénz jobb.
- Én is.
Mosolyodik el válaszul az ő mosolyára. Megnyugtató így indítani.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Azt hallottam, hogy az évnyitóra itt a diákok még nem az egyenruhájukban érkeznek, hanem egy kicsit kicsípik magukat, főleg ugye a lányok, és afölé húzzáj a talárjukat. Nem akarok kilógni a sorból, főleg, hogy ilyen fontos feladatot is adtak nekem a házvezetőim, így hát felhúzok egy szép és egyszerű fekete ruhát, V alakú nyakkivágással, és csipke borítással. Az ujja háromnegyedes és csak csipkéből áll, remélem nem fog az este felénél viszketni, ahogy a bőrömhöz ér. Van néhány anyag, ami egyáltalán nem bír a bőröm, meg pár, amit ideig - óráig. Ilyenez is. Viszont most nagyon reménykedek. A hajam hullámos, alapjáraton, így azt nem piszkálom, csak feltűzöm, hogy ne lógjon az arcomba.
Apa megint nincs itthon, jellemző, eddig nagyon érdekesen indul ez a mi letelepedésünk. Bár be kell vallanom, féltem attól, hogy komolyan gondolja. Féltem, hogy tényleg ennyi és nem is akar tovább menni, hogy mindig otthon lesz. Egyszerűen nem illik hozzá ez az életmód. Azt se tudom, hogy hozzám illik - e.
Nem nagyon ismerek még senkit, gondolom Ashnek is megvannak a maga barátai, akikkel jön, és zavarni meg nem akarok, így hát egyedül sétálok fel a kastélyba, és egy hatalmas levegőcsere után, belépek a terembe. A diákok már gyülekeznek, és ülnek már jó páran a tanári asztalnál is. Néhány szem rám szegeződik, ami a vélavéremben is betudható, még ha negyedvélaként nem is fejt ki akkora hatást. Valamennyit mégiscsak. Idegesítő és egyben élvezetes, bár inkább az előbbi.
Miközben haladok előre, azért - ha nem is feltűnően - megszemlélem a tanári kar már itt lévő tagjait, és bár a nevüket nem tudom, azt azért igyekszem bevésni az emlékeimbe, hogy a fiatal arcok közül ki az, akit tanáromként kell elfogandon. Nem vagyok jó abban, hogy megállapítsam, ki mennyi idős, így inkább a teremben való helyfoglalása alapján igyekszem megállapítani, hogy egy esetleges beszélgetést hogyan kezdeményezzek vele.
Egészen elől foglalok helyet, ahol még csak pár diák lézeng, nem akarok egyik beszélgetésbe se beletolakodni, de azért remélem azt is, hogy nem én leszek a lány, aki kínjában a mosdóban ebédel majd. Nem akarom, hogy ez az egész egy rossz élmény legyen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Kicsit elveszettnek éreztem magam, ahogy egyre jobban gyűltek az emberek. Kicsit már az az érzésem támadt, hogy én nem is vagyok jelen. Biztos, ami tuti, lopva belepillantottan az ablaküvegbe, amin saját, kissé riadt szemű önmagam tekintett vissza. Aztán valaki eltakarta a képet, egy szép arcú, lila hajú lányzó, olyan, akit megjegyzel magadnak.
- Helló!
Feleltem lelkesen, miközben az igazgató is belekezdett a mondandójába. Én már vele félig találkoztam, épp akkor volt ott ő is, amikor én beiratkoztam, ám hogy miért volt jelen akkor, nem tudtam. Hát ezért. Portnipper professzoron nem láttam a távozás vágyát, na persze nem is ismertem őt annyira. A gondolatot mellőzöm is, helyett inkább a lányt veszem szemügyre, és elég gyorsan megakad a tekintetem a csillogó jelvényen.
- Neked is van?
Ez így elég buta kérdés, olyan, mintha pokélabdából lehetne megszerezni vagy egy helyes edictumos rejtvény megfejtésével. Zavartan előhúztam a saját példányomat, melyet eddig a zsebemben rejtegettem. Fogalmam sem volt róla, hogy fel kell tenni már most. Pedig miért is ne kellene, hiszen pont ez jelzi, hogy prefektusok vagyunk.
- Kicsit új még nekem a rendszer.
Vallom be enyhe pírral, miközben feltűzöm a magam példányát a taláromra. A művelet végén pedig kinyújtom a kezem a lány felé, elvégre illik bemutatkozni neki, nem?
- Révay Franciska Veszna vagyok. A tanév végén érkeztem.
Szó szerint a vizsgaidőszak végén. Addigra már megvoltak a vizsgáim, a papírjaim is, így az ideköltözéssel együtt be is tudtam iratkozni. Lám lám, kezd ez az egész komollyá válni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

- Büntetésből?
Mondjuk így kevésbé csodálkozom azon, hogy én meg teljesen újként lettem az. Ash meg… na az egy külön vicc, hogy ő is prefektus. Amikor a múltkor mondta, nagyon kinevettem, aztán ő is engem. Vajon a többi házban is így válogatják össze az embereket, akik aztán diáktársaik vezetői lesznek? Mert akkor nem mondom, elég érdekes egy iskola ez.
- Remélem, bár még elég fura, hogy ez nálam van.
Viszont, ha a lány feltette, akkor engedelmesen én is követem a példáját, mert ezek szerint akkor ma este már kezdődik is a hivatás. Mondjuk logikus, elkezdődött az új tanév. Azt hiszem ezerszer inkább mennék vissza a gazdasági irodába beiratkozni vagy apával fellépni, mint prefektusként tevékenykedni. Nem hiszem el, hogy engem erre rá tudtak venni! Viszont fő az optimizmus, háromból két prefektustársamról már tudom, hogy jó fej.
- Tetszik a Stefi.
Volt Stefi babám, szóval van mihez kapcsolnom, bár annak egyszerű barna haja volt, nem ilyen színes. De a lány nagyon vagány és nagyon tetszik, hogy bátran visel extrém színeket is. Imádom. Tudom, hogy nagyon jóban leszünk. Ez ilyen ösztönös megérzés, és eddig sosem tévedtem. Igaz az időm nagy részét felnőttekkel töltöttem, de a saját korosztályom is mennie kell, itt az ideje.
- Igazság szerint tavaly még a American National Institute of Witchcraft and Wizardy-ba jártam, ott fejeztem be az ötödévet, magántanulóként. Apukám akkoriban ott dolgozott, és az oregoni intézmény nem volt messze, így a vizsgákra el tudtam menni. De amint levizsgáztam, ide költöztünk, mert itt folytatta a karrierjét. Akkoriban még vizsgaidőszak volt, így találkoztam pár emberrel, meg a régi és az új házvezetővel. A gazdasági igazgatóval, akiről nem is tudtam, hogy ő a Levita házvezetője…
Én meg egyből úgy kezdtem, hogy lehet, hogy házat váltanék, na szép, biztos beloptam magam a szívébe.
- Meg a tanulmányi osztályossal. Érdekes nő.
A nagyon sok rózsaszín és a sok becézés maradt meg belőle, de az élénken.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Gazdasági iroda és Tanulmányi Osztály

- Már maga a tény is nyugtató, hogy egyáltalán lehet.
Felelem szelíd mosolyt villantva. Nem, eszem ágában sincs ilyet tenni. Kitartó vagyok, de ugyanakkor biztonsági játékos is. Szeretem, ha tudom már jóval előtte, hogy milyen lehetőségeim vannak. Igen, egyre több olyan tulajdonságot villantok meg csak ez alatt a beszélgetés alatt, szóban és gondolatban is, mely azt mutatja, hogy nem vagyok éppen Eridon alap, de nem fogom ennyitől feladni. Két - három év, annyi idő alatt még az is kiderülhet, hogy rellonos vagyok. Na mondjuk akkor falnak megyek.
Amúgy is, két - három évvel számolok? Én? Hiszen ez sosem jött össze. Nem, hogy kettő, egy sem. A fél év is olyan volt, hogy a végén már éreztem, hogy több bennünk a feszültség, mint a tiszta szeretet. Pontosabban apa feszültsége ragadt át rám is. Remélem, hogy ez az egész igaz lesz, de nagyon nehéz reménykedni úgy, hogy tudod, bonyolult jellem a családfő. Talán majd most itt tartja a tény, hogy a legjobb barátja a szomszédja, igaz, most is éppen csak hajszál híján van európában, pedig alig pár napja költöztünk. Borzalmas alak.
- Inkább maradnék az iskolainál.
Bejáratott szabászat... gondolom az ilyen aranyvérű dolog. Mármint a rendes aranyvérűeknél. Én nem igazán számítok annak, vagyis de, papíron roppant mód aranyvérű vagyok, olyan sok felmenővel, hogy azt már büntetni kellene, de igazából inkább a mihaszna, rendetlen ágat képviselem. Apám révén én is igen csak megbízhatatlannak vagyok titulálva, hiszen amint az eszem gondolkodásra is alkalmassá vált, kijelentettem, hogy az életem innentől apával kívánom tölteni, nem anyával, vagy a sznobokkal. A testvéreim is sznobok, az egész családom, így hát olyan kitagadott lettem, mint Zója néni, akinek meg házasságon kívül született gyereke, már kettő is. Bevallom, ő inkább jó példakép számomra, mint a  saját anyukám, ami valahol gondolom szomorú.
- De ha esetleg valamilyen alkalomra jelmez kell, akkor csak szóljon. Vagy ügyeletes bohóc, apám biztos ráér.
Oké, az utóbbi nem igaz. Az apám egy komoly művész, aki igen szereti magát, a személyét, jóban van önmagával, és igen kedveli szerény személyét. Az meg, hogy mennyire ér rá, nos, állítólag ide is el akart kísérni. Hahaha.
- Remek. Nagyon szépen köszönöm. Úgy nézem a hölgyet elfoglalták máshol. Azt hiszem majd máskor visszajövök. Időm van még.
Felkelve visszaakasztom a táskát a vállamra, és elindulok kifelé.
- Kellemes szünetet.
Köszönök el egy fejbiccentéssel, és kilépek a folyosóra. Bagolyköves lettem, lehet fogadásokat tenni, hogy meddig.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

- Ez érdekes, viszont azt hiszem, tényleg menni fog. Igazából vannak részei, amik nagyon érdekelnek, például az éjszakai járőrözés.
Bár valójában a faluban lakok, amikor Béres úrnál jártam, akkor kértem kollégiumi elhelyezést is, így van egy ágyam itt fent is. Ez így jobb is. Sok órám van későn vagy korán, és olyankor nem biztos, hogy megvonnék magamtól egy plusz óra alvást vagy éppen csak nem mennék haza szürkületkor. Az út maga nem rossz a falu és az iskola között, mégis van egy szakasza, nem sokkal a falu előtt, de még lejtőn/emelkedőn van, és be kell vallanom, eléggé para az a rész, nem szívesen megyek arra. Természetesen a másik megoldás meg az erdőn vezet át, és elég egy rossz fordulat, és betévedhetek a kentaurok közé, vagy ha félrelépek, akkor pápá boka meg suli és heló fekvés. Na nem, egész biztos, hogy azt nem vállalom be.
- Igazából volt rosszabb, csak annak jobban hangzik a neve.
Mondjuk sehol se töltöttem sokat, de ahhoz pont elég volt, hogy a tanárok véleményt formáljanak rólam. Voltam minden. Apuci kicsi lánya, Híres poronty, vélagyerek, minden. Nem igazán szerettem ezeket az elítéléseket, de be kell vallanom, néha én is túl hamar megítélek másokat, és utána rosszul is érzem magam, főleg, ha később jóban leszünk. Az az egyik legkellemetlenebb dolog.
- Öööö, van. Egy nagyon szép, nagyon érdekes szőke nő. Egy ajtón kell hozzá bemenni a gazdasági irodából. Doktor ööö Körmendi, vagy valami ilyesmi.
Bevallom, nem figyeltem a nevére, inkább a stílusa kötött le. Elképzeltem, ahogy ott ül az orvosin, mindenki butuska szőkének nézi, de igazából nem az. Igazából hasonlónak érzem magamhoz. A kinézetem miatt engem is sokan kritizáltak, főleg mivel nem tudták, hogy a „véremhez jár” a tény, hogy így nézek ki. Viszont már nem is foglalkozom ezzel. Gyerekként persze nagyon fájt, nagyon sokszor sírtam miatta, de most, hogy már inkább fiatal felnőttnek tartom magam, most már megtanultam a vállvonás csodás mesterségét.
- Az szuper lenne, akkor elleshetnék fogásokat is.
Ő igen, ez nagyon tetszik, és remélem, hogy nem csak úgy mondja, mert most nagyon fellelkesített. Persze nem első éjszaka kezdeném a dolgot, de szívesen belefognék mondjuk az első hét végén vagy a következő elején. Addigra már nagyjából mindenki lenyugszik, gondolom.
- Mit érdemes tudni a tanárokról meg a többiekről?
Kérdezem egy szusszanásnyi pillanat után, mert ez a téma nagyon érdekel, és eddig nem volt senki, akitől megkérdezzem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

A mai naphoz aztán úgy semmi kedvem nem volt. Hiába fogadtam meg este, hogy ma bemegyek az óráimra, hogy időben kelek, és rendesen reggelizek, és minden jó lesz, valahogy nem sikerült. Csak feküdtem az ágyamban, élveztem a csendet, és pihentem. Mostanában sokat fekszem, és alszom. Régebben ez nem volt rám jellemző, és nem is nagyon tetszik, hogy ilyen szinten kimerült vagyok. Talán az iskolába járás rendszeressége, talán az, hogy túl sokat vagyok egyedül. Már három napja vége a téli szünetnek, én viszont utoljára tavaly voltam iskolában. Azt hiszem egy kicsit össze kéne szednem magam.
Nem akarok kikelni az ágyból, ám amikor mozgást hallok lent, mégis megteszem. Egy rózsaszín - fehér kockás plédet magam köré fonva lépek ki a szobámból. Kócos vagyok, a bőröm sápadt, a szemeim szinte világítanak. Éhes vagyok, és fáradt. Hangokat hallok, és bár nem hiszem, mégis reménykedek, hogy apa az, hogy hazatért végre.
- Szia.
A lépcső alján állok meg, nézem, ahogy tevékenykedik. Nincs munkához öltözve, és nem is néz úgy ki, mint aki el akarna menni. Bátortalanul reménykedni kezd a lelkem, hogy akkor ma csinálunk valamit közösen, lelépem az utolsó lépcsőfokot is, közelebb sétálok hozzá, és mint kiskölyökként, úgy ölelem át, csak most nem a derekát, hanem a mellkasát. Megnőttem az évek során, de attól még nagyobb szükségem van az apai szeretetre, mint azt akár csak sejteni lehet. Hiába állok meg a lábamon, mégis gyengének érzem magam, ha ő mellettem van.
- Menjünk el a cukrászdába!
Kérlelem gyermeki könyörgéssel, és amikor felpillantok rá, még a tekintetem is azt sugallja, hogy ennél nincs is jobb ötlet a világon. Valahogy így sikerül rávennem, annak fejében persze, ha fél órán belül el is indulunk. Nyomok egy puszit az arcára, majd hihetetlen tempóban távozok vissza fel, hogy pontosan huszonegy perc, harmincnyolc másodperccel később újra lent álljak, teljes harci díszben, és alig nyolc perccel később már itt is legyünk.
- Szeretnék kérni egy habos kakaót, egy szelet csokis málnatortát, egy szelet epres sajttortát, egy augurey könnyet, vagy inkább kettőt, egy karamellás vulkánsütit, egy olyan rizses sütit, áfonyásat, egy kókuszkockát és egy pohár gyümölcsös limonádét.
Szegény lány, aki felírja a rendelésemet, látom, hogy nem nagyon hisz nekem, de ez még csak a kezdet, itt nem állok meg, jön még majd hozzá pár dolog. Most egyelőre csak egy mosolyt küldök még, mielőtt nekiállna apa rendelését felvenni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

- Min gondolkozol?
Kérdezem, mert érzem, hogy figyel, pedig csak a vászon szalvétát helyeztem az ölembe. Nem mintha oka lenne, de ezzel is hagytam magamnak legalább három másodpercet, mielőtt fel kellett volna néznem rá. A kérdése nem lepett meg, ajkaim önkéntelenül is apró mosolyra húzódtak a kérdésével kapcsolatban.
- Én is ezt akartam kérdezni. Pocsékul festesz.
Nem mintha én jobban néznék ki, vagyis de, sokkal szebb vagyok, mint ő, de sokkal fiatalabb is, meg lány is, és szerencsére nem örököltem az orrát. Anyára hasonlítok, pontosabban az ő családjára, és nem tudom, hogy ez apának mennyire jó, elvégre nem volt éppen a kedves emlékei között a házassága, melyből én maradtam örökül. Persze jóban van Zójával is, de az azért más. A hajam is azért festem, mert így nem hasonlítok annyira, az eredeti hajszínemmel szinte összetéveszthetőek vagyunk.
- Azt hiszem, most vált reálissá, hogy tényleg egy fix helyen élek, és ez egy kicsit megviselt. Furcsa. Mármint jó, de mégsem, és rossz, de mégsem. Bonyolult. Jól érzem magam, jó, hogy a dolgaimnak van fix helyük, hogy egy berendezett házban élek, hogy minden állandó. Ugyanakkor mégis ijesztő, hogy minden állandó, és nem jön valami, ami miatt tovább állunk.
A rendelésem egyik fele, és apa teljes rendelése megérkezik, majd egy másik pincér hozza az enyém másik felét. Nem is rendeltem sokat. Van még egy – két dolog, amit szívesen magamba tömnék. Azt hiszem cukorhiánnyal küszködök, elég rendesen. A varázssütit veszem először magamhoz, egy kicsit megkocogtatom, mire pukkan egyet, és egész magasra, a fejem magasságába emelkedik a karamella, majd kecsesmozdulattal hullik alá, úgy, hogy még csak véletlenül se csöppenjen ki, ám a süteményt bevonja, és nyúlós állagúra szilárdul.
- Sosem ment még ilyen magasra!
Lelkesedek a látványon, hiszen eddig mindig csak az államig ment, most viszont fel kellett emelnem a fejem, hogy rendesen lássam. Mint egy kisgyerek, aki először lát tűzijátékot.
- Persze te elmehetsz, és tudom, hogy én is elmehetnék, hogy bármikor mehetnénk, mégsem akarok, és azt hiszem ez az, ami megriaszt. Félek, hogy egy nap már nem leszünk ott egymásnak. Nem akarom, hogy ne legyünk ott.
Jó érzés kimondani, kicsit még meg is könnyebbülök. Eddig magamba tartottam a dolgot, nem is nagyon volt kinek elmondanom, most viszont itt a lehetőség, és ezt bizony jól ki is használtam. Bekapok egy falatot, de a tekintetem most a másik felet kutatja.
- Na és te? Miért tűnik úgy, mintha a világ terhét vinnéd a hátadon?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

- Hát persze, hogy semmi sem megy rendben.
Felelem kuncogva. Rendben, ugyan már, azok nem mi lennénk, ha minden olyan nagyon rendben menne. Hiszen nálunk mindig van valami fennakadás, valami probléma, de általában csak nevetünk rajta, aztán pedig szépen továbblépünk, mert úgyis eszünkbe jut valami, amivel megoldhatnánk a dolgot. Most azonban olyan, mintha más lenne a helyzet, mintha tényleg pácban lennénk, egy sűrű, ragacsos fajtában, ami nem akar minket elengedni.
- Az aggodalom nem létező problémákat szül és nagyít fel. Jobb lenne, ha nem aggodalmaskodnál. Különben is, árt a szépségednek.
Szúrom oda még az utolsó mondatot csípősen. Imádom az apámat, bármit meg tennék érte, de be kell vallanom, hihetetlenül örültem annak, hogy nem az ő orrát örököltem. Valószínűleg akkor nem csak a magántanulósággal kellett volna megküzdenem, hanem a gonosz gyerekek zaklatásával is, és akkor valószínűleg elbujdostam volna. Viszont imádom őt, és a szívem szakad meg, hogy ilyen szomorúnak látom, és érzem is rajta, hogy valami nincs rendbe vele.
- Tudom.
Bólintok is hozzá, miközben a sütimbe mélyesztem a villám, utolsó leheletével még egy kisebb adagot kiküld, de olyan későt már, hogy felfelé menet megkeményedik, így nevetve letöröm csak, és apa felé nyújtom, hátha szeretne egy falatot ő így. Rágni nem nagyon lehet, de ha az ember ráteszi a nyelvére, akkor egy pillanat alatt szétolvad a szájában, és kellemes, egyáltalán nem zavaró ízt hagy maga után.
- A munka az életed, szóval az első kettő kizárt, hogy ilyen bússá tenne, maximum ha bezárnának minden színházat, vagy eltiltanának a munkádtól. Jaj ugye nem? Nem tiltottak el, ugye? Nem bántottál meg senkit annyira, hogy ezért kinyírja magát, a megtalált búcsúlevélben pedig téged okoljon érte? Tudod, hogy vannak gyenge idegekkel rendelkező emberek, ugye?
Apa nem olyan, aki ezt nagyon figyelembe venné, de azért az túlzás lenne, ha ezt valaki tényleg megtenné, bár nem kizárt, hogy megteszi. Az embereknek tényleg vannak olyan napjaik, amire már csak egy jó kis odamondást kell beszúrni, és az ember máris összeroppan. De csak nem történt meg.
- Szívügyek? Cseréljünk! Én szenvedek a szívügyek miatt, te meg szenvedhetsz mire kitalálod a szárkányszívizomhúr eltávolításának tizenegy praktikus lehetőségét. Nem is tudtam, hogy van kettő, erre közlik, hogy tizenegy is. Borzalom.
Látványosan megforgatom a szemem, majd egy falattal lesz gazdagabb előbb a szám, aztán a pocakom. Azért fogy ez a süteményhalom, nem kell félteni.
- Szép mentés. Gyors volt, most már egészen megvagyok vele. Olyan négy egééész hat az átlagom átszámítva. Talán az év végi vizsgákkal felmegy minden kiválóra. A rendes szülők ilyenkor ám megjutalmazzák a gyermeküket.
Jelentem ki pofátlan magabiztossággal, tekintve, hogy előttem kisebb vagyon hever.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Szinte bepusztítottam a csodálatos karamellás álom felét, majd pillanatok alatt a másikat is, persze illedelmes nőies mozdulatokkal, de ha sütiről van szó, képes vagyok nagyon gyorsan befalni az egészet, mielőtt még valaki el akarná enni előlem. Na persze nem tartom valószínűnek, hogy apa éppenséggel olyan lenne, vagy, hogy egyáltalán megtenné –e, hiszen tudja, olyan vagyok, mint Joey a Jóbarátokból, csak éppen itt a Veszna nem ad a sütijéből eset áll fenn. Magam elé húzom a következőt, és egy nagyobb falaton nyammogok, közeben apámat, és a remegő kezét figyelem.
- Ez a sok édesség … tudod… ez ellensúlyozza a keserű gyerekkoromat.
Felelem szemtelenül, figyelve, hogy legalább egy kicsit elmosolyodjon. Be kell vallanom, még magamnak is félve, de sosem aggódtam érte annyira, mint most, pedig az életünkben voltak már vészterhes idők, és ő mégis olyan szintű szeretettel és gondoskodással nevelt fel, amivel sok két szülős ember sem találkozik. A gyerekkorom – onnantól, hogy végleg apával maradhattam – nem volt keserű. Emlékszem az érzésre, ha konkrét emlékképeim nincsenek is, de emlékszem rá, hogy sokszor voltam szomorú, és sokszor sírtam, mert a szüleim veszekedtek. Emlékszem, hogy féltem, és magányos voltam, maga az érzés megvan, a sok negatívum, és igen, életem első érzései negatívak, amit nem lenne szabad egy kisgyereknek éreznie, ám mégis, eljött a pont, amikor mindez átfordult valami másba, valami pozitívba. Amikor megkérdezték, hogy el akarok – e vele menni, és én azt mondtam, hogy semmi másra nem vágyom ennél jobban, és elengedtek. Nehéz időszakok, kilátástalan időszakok, és most, most érzem, hogy mélyebb a gödör, mint eddig.
- Talán kezdjük ezzel.
Vetem fel a javaslatot, miközben le se véve róla a tekintetem, belenyúlok a mellettem pihenő táskába, és egy doboz cigit, valamint öngyújtót veszek elő. Bontatlan, kábé tíz éves korom óta mindig van a táskámban egy – két doboz végszükség esetére. Ha mondjuk út közben fogyna el. Most pedig, a remegés azt mutatja, hogy napok óta nem jutott a szervezetébe nikotin. Nem akarom, hogy az apám leépüljön, főleg nem olyan miatt, amit hiszem, hogy meg lehet oldani.
- Tegyünk egy próbát.
Puff neki, már két sütit meggyilkoltam. A habos kakaómból egy nagyot kortyolok, csinos kis bajuszt hagy a hab, amit egy ügyes mozdulattal eltüntet a nyelvem. Imádom a habos kakaót, de nem lehet kulturáltan inni, képtelenség.
- Mennyire? Két sajtos rolónyira. Na jó, inkább legyen négy. Piszkosul éhes vagyok.
Lehet, hogy rendes kaját kellene ennem, még a végén elterjed az a nevetséges pletyka, hogy terhes vagyok. Pedig ennek az esélye, nos kisebb, mint Szűz Máriánál.
- Szóval szívügy. Biztos, hogy a szívügy az, ami ezt az emberi roncsot legyártotta nekünk.
Nem finomkodom vele, amiért nagy valószínűség szerint újra megkapom majd az a szép kis apai bemutatást, amire már az előbb is csak a nyelvemet öltöttem.  
- Ez a mostani komoly, és váratlan. Egy lappangó érzés felerősödése, egy mondat vagy egy tett, egy gondolat … hm, valamelyik hihetetlenül féltékennyé tett. A féltékenység pedig ráébresztett arra, hogy többet is érzel, mint amennyit valaha is beismertél magadnak. Önostorozásba kezdtél, nem dolgozol, nem dohányzol, amiből az következik, hogy egy régóta meglévő kapcsolatodban állt be érzelmi változás, te pedig rettegsz, hogy elveszíted a másikat, ha ez kiderül. Nos, milyen vagyok, Dr. Watson?
Az ujjaimat egymásnak támasztva nézek apámra, titkon remélve, hogy ha el is találtam, hogy mi a baja, nem kap azonnal szívrohamot, amiért már tudom, amit titkol. Nyitott könyv vagy édesapa, nyitott könyv.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

A ma estét a tanulásnak szántam, ezért természetesen tökéletesen ráérek. Tomi bácsi még akkor szólt, hogy segítenem kellene, amikor suliban voltam, így a bevásárlás Ashre maradt, amiből az lett, hogy van itthon egy csomó chips. Ash... Ash... Ash... hozhattál volna csokit is. Elmentem a srácokért, majd hazahozta őket, és most a nappali közepén az asztal helyett egy jó nagy sátor van összeeszkábálva, amit kedves barátommal csináltunk, benne a ház összes párnája és takarója. A fényfűzérek karácsony óta fent vannak, nem nagyon van kedvem levenni őket, mert olyan szépek, így most ebben a hangulatban gyártom a konyhában a kakaót. Apa még sehol, nem is tudom, hogy van - e fogalma róla, hogy mi várja itthon.
- Aaaaash!
Kiáltok a fiú után, aki fogalmam sincs, hogy éppen hova menekült, de most nagy szükségem van rá.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- Mond kedvesem, merre jártál?
Muszáj nevetnem, hiszen olyan viccesen néz ki az összeborzolt hajával, meg a gyűrött pólójával. Borotválkozhatna gyakrabban, de ki vagyok én, hogy ezt megjegyezzem neki.
- Pont ezért kellettél. Meg kellene kóstolni, hogy jó - e. Nekem nem, mert én gigantikus cukorhegyet szoktam kakaóval ízesíteni, de a feltételezéseim szerint te épelméjűbb vagy.
Igen, ez most egy dicséret volt, úgyhogy egy kisebb adagot ki is mertem neki egy pohárba, és felé nyújtottam.
- Ha belehalsz, ugye visszakapom a Valpurgis lányai gigaposzteremet, amit a nyolcadik szülinapomon elvettél?
Jó, attól nem kell félnie, hogy belehal, mert a konyhában otthon vagyok. Éppen, hogy csak átnyújtom neki, megszólal a csengő. Mivel Tomi bácsi kábé mélyebben el van ásva, mint Mr. Kócosság, ezért úgy vélem, hogy a ház asszonyaként az én dolgom kinyitni az ajtót.
- Óóó, jó estét!
Először a nőt, majd a dobozokat, majd megint a nőt nézem. Nem semmi adag.
- Ön a mi megmentőnk, ha jól tippelek, Franciska vagyok.
Nyújtom a kezem a nő felé, majd félrelépek, hogy be tudjon sétálni.
- A kajafelelősünk úgyis csak chipseket hozott.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- Igaz.
Tényleg, ott volt délután is, csak akkor én annyira el voltam foglalva a gyerkőcökkel, hogy csak futólag pillantottam rá.
- Rendben, köszönöm.
Biccentettem a tegeződésre. Tényleg nem tartom öregnek, de arra tanítottak, hogy az új ismeretségek során mindig legyek maximálisan udvarias, hát én kérem szépen az vagyok.
- Nem zavar, szívesen látjuk önt, illetve szívesen látunk téged is.
Persze azt nem tudom, hogy van - e valami más dolga, de ha nincs, akkor tényleg egész nyugtan maradhat, hiszen a srácok még óráig nem fognak elfáradni, irigylem az energiájukat, és fogalmam sincs, hogy hova tűnt az enyém.
- Ide a pultra.
Mutatom, egy kicsit pofátlanul beállva Ash elé, és a popómmal kicsit hátrébb lökve őt, jelezve, hogy bármilyen finom illatokat is érez, nem illik belenyalakodnia. Viszont azt mégsem tehetem, hogy csak úgy álljon itt szerencsétlenül, egy fél pohár kakaóval a kezében:
- Ő itt a barátom, Ash.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- Huh valóban sok minden, de maradj tényleg. Ahol ennyien vagyunk, még egy ember elfér.
Én szívesen látom, ahogy láttam Thomas bácsi is szívesen beszélhetett vele, biztos jól ismerik egymást, ráadásul ennyi kaját ide hozott, ugyan ezek után mégis hogyan küldhetném el?
- Legalább vacsorázz velünk. Amikor ide költöztünk, volt ott egy hatalmas asztal, ami annyira tetszett, hogy inkább felújítattam, szóval most vagy húsz embernek van helye ott.
Ez mondjuk nem is rossz ilyenkor, ám amikor az ember egyedül van itthon, akkor nagyon nagyonak tűnik, nagyobbnak, mint amilyen igazándiból.
- Nos, láttsuk csak, a te példányod nagy valószínűség szerint a kastély egyik szegletében mesél, az enyém meg még csak haza sem ért. Hm, szerintem nem is tudja, hogy mi történik itt.
Ez viszont ad egy kis aggodalomra okot, mert így bizony át kell gondolnom, hogy ma milyen szerelésben állíthat haza, nem szeretnék ébren lenni nyolc riadt kiskölyökkel.
- Ash, megterítünk! Nessa, kérlek, foglalj helyet.
Az előbbi parancsoló, de kedves, míg az utóbbi tényleg kedves hanggal párosuló mondat.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- Maga nagyon bátor fiatalember, Mr. Evetrett, ha jól helyezkedik, még sokra viheti.
Jegyzem meg komoly hangon, miközben már neki is áll a terítésnek. Ügyes fiú, jár a keksz, ugyebár. Én közben intézem az evőeszközöket, melyek szépen lassan a tálak után suhannak.
- Valóban, hiszen rengeteg ételt hozott, a chips és a kakaó nem éppen tápláló, inkább csak gerjesztik az ízlelőbimbókat.
Újabb tálak röppennek ki, ezúttal kecsesen a pultra helyezkednek, bennük lesz majd az étel feltálalva.
- Szerencsés dolog a mágia, komolyan. Volt időszak, hogy muglik között éltünk, ott eleget terítettem és mosogattam egy életre. Néha egész hadsereg után.
Valóban minden szépen halad, én pedig - rám jellemző közeledési tempóval - megfogom Nessa és Ash kacsóját, és amikor már a hangulathoz elengedhetetlen gyertyák is égnek, megérkezünk mi is az asztalhoz. Itt elengedem a kezüket, majd elkiáltom magam:
- VACSORAAA!
Mintha valami hatalmas lárma törne ki a pillanatnyi beálló csend után, úgy robban ki a szóra a sok kis kölyök a rögtönzött kastélyból, és lepi el hirtelen az asztal körüli részt egymással versengve a helyekért.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Ash megjegyzésére, hogy már előre sajnálja a jövendőbeli férjem összehúztam egy kicsit a szemem, és kinyújtottam a nyelvem.
- Ha megsüketül legalább nem hallja meg merre megy a szeretőm.
Nem, ez egy nagyon béna visszavágás volt, de valamit muszáj volt mondanom, mert az nem létezik, hogy az övé legyen az utolsó szó, egyszerűen nem. Éppan mondanék még valamit neki, mert eszembe jutott egy frappáns visszavágás, amikor belibben jóatyám, és Merlinnek hála, ma egészen vállalhatóan néz ki. Aztán, és ettől lesokkolódok, elsétál mellettem, és nem nekem, a lányának ad puszit, akit nem csak, hogy joga, de kötelessége lenne homlokon csókolni, hanem Thomas bácsinak, akit még becéz is.
- Megkattant.
Tátogom Ashnek, mert tényleg nem tudom, hogy ez most mi. Mármint az egy dolog, hogy én azt mondtam neki egyszer régen, hogy shippelem a szüleinket, de az csak arra vonatkozott, hogy imádom, hogy mennyire ott vannak egymásnak, nem annyira, hogy "Életkézze". Gyanúsan összehúzom a szemem, de mielőtt cinkostársammal újabb szót válthatnék, lelép. Óóó Ash Everett, egy nap még meghalsz.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- Atyám.
Szólok figyelmeztetően a ház urára, mert bár most ért haza, azért van itt egy rakat gyerek is, nem biztos, hogy azt kell majd visszamondaniuk az iskolába, hogy egy bácsi körbepuszilta az igazgató bácsit. Főleg mivel a gyerekek fantáziája eléggé elrugaszkodott tud lenni.
- Vacsorázzunk.
Csapom össze a tenyeremet, és elsétálok a fürdőszoba felé, hogy megnézzem, hol vannak már a lurkók. Felveszek egy törülközőt, hogy segítsek Ashnek, aki a szappanozási feladatkat látja el, míg egy csomó gyerek szaladgál vizes manccsal.
- Harminc év múlva, ha akkor is barátok leszünk még, nekünk is ennyi gyerekünk lesz egy rakáson.
Egy gyerek, két gyerek, öt gyerek... amikor a nyolcadik keze is megtörlődik, behajtom az ajtót, és közelebb lépve a száraz felével odanyújtom Ashnek, míg én magam is kezet mosok.
- Ugye nem csak nekem volt furcsa, amit apám tett? Szerinted besokkallt? Mármint már a múltkor is. Szabadságot vett ki, aztán hirtelen elment dolgozni, de a kettő között csak ténfergett. Nem értem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Kapásból csúnyán nézek Ashre, amikor megjegyzi, hogy apunak mennyi nőügye volt, nem olyan sok az a szám, csak éppen... rengeteg. Hm, nincs kizárva, csak amíg nem gondol bele az ember, addig nem olyan vészes a helyzet.
- Egyik se maradt meg.
Ez a mondat inkább önmegnyugtatás, semmint a jelen helyzetbe illő válasz. Nem bírom a nőket, akik körültte legyeskednek, most is csak másodszorra kaptam én puszit, ami elég felháborító, akkor is, ha történetesen egy férfi előzött meg. Apás vagy? Óóóó nem kifejezés. Visszavegyem a törülközőt, megtörlöm a kezem, majd szépen visszaakasztom a helyére.
- Legfurább esetben szerető mostohatestvérek leszünk.
Rebegtettem meg a pilláimat bájosan. Mielőtt kimennénk, tettem egy lépést felé, zavarbaejtően közel kerülve hozzá, ám nem tettem semmi egyebet, csak elmosolyodtam és elléptem, hogy aztán kinyissam az ajtót, és visszasétáljak az ebédlőbe, ahol már mindenbizonnyal a legtöbb tányérra étel került.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Végig az arcát figyelem, ahogy kihúzza nekem a széket, lopva végigsimítok a karján. Nem voltam vele valami kedves bent, így most valamivel úgy érzem, hogy kompenzálnom kell, ha nem is sok, de ennyit adhatok.
- A kérdésedre a válasz, nem. Köszönöm.
Pillantok a székre, mielőtt helyet foglalok. Néha úgy érzem, hogy Ash jobban ismeri apámat, mint én magam. A gyerekek lelkesen nézik, ahogy mindenki tányérjába beleröppen az étel, és bármennyire éhesek, udvariasan megvárják, hogy mindenki helyet foglaljon. Apára pillantok, próbálom kivenni, hogy mire gondol, és utálom, amikor színészkedik, vagy amikor szerepet játszik, mert néha úgy összemosódik a határ a kettő között, hogy nagyon kell koncentrálnom.
- Az egyik szobát gardróbbá alakítottuk, a hétköznapi ruhái a színházakban vannak szétszórtan, míg a jelmezek itthon.
Nézem, ahogy elsétál, majd amikor már tisztes hallótávolságon kívül van, közelebb hajolok a jobbomon ülő nőhöz.
- Nem biztos, hogy jelenleg teljesen önmaga, előfordulhat, hogy bunkónak tűnik, de ez egy védekező reflex nála, a gyerekek előtt szokott viselkedni, de mostanában hullámzik.
Igyekszem úgy beszélni, hogy más ne hallja, viszont mivel nagyon szimpatikus a nő, úgy érzem, joga van tudni, hogy nem miatta van, ha apám bármi hülyeséget csinál. Csak magának köszönheti.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- Igen, isteni! Jó végre egy kicsit más főztját is enni.
Nálam ugyanaz a helyzet, mint az Everett családnál, vagy a sajátomat, vagy az övéket vagy a manókét eszem, ami egy idő után szintén egyhangú tud lenni, még akkor is, ha nagyon változatos és nagyon sokféle a kínálat. A fűszerezés mennyei, és én az a fajta ember vagyok, ami rengeteget eszik, így mindenből veszek, nem is kis adagot. Tudom, tudom, szegény jövendőbeli férjem, nem csak süket lesz, de ki fogom enni a vagyonából is. Szép dolog a Franci a háznál.
- Erre már van gyógyszer.
Jegyzem meg apámnak, egy gyilkos pillantás kíséretében. A mondat egy utalás, méghozzá az örök kedvenc mugli filmes listám egyikére a P.S. I Love You - ra, ahol Daniel kijelentésére Holly így reagál: "Van már bunkóság elleni bogyó?". A dolog pedig nagyon aktuális, mert hiába van el a gyerekekkel, annyit megtehetett volna, hogy legalább eszik két falatot. Művész... sóhajtok.
- Jó lenne, ha maradnál.
Bököm oda én is Ashnek, remélve, hogy nem rohan haza a tanulmányaihoz, és egy éjszakára le tudja őket cserélni, majd a mellettem ülő hölgyhöz fordulok.
- Az este elején kérdezted, hogy miért éltünk muglik között. Apa nem csak mágusszínházakban lép fel, így volt olyan időszak, amikor köztük laktunk. Érdekes volt, de nem rossz. Több kihívás volt benne, de sokkal önállóbbnak is érzem magam tőle, hiszen ott nem segíthetett a mágia, még kiskorú voltam.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Egy halvány mosolyt villantok meg, de leginkább a spagettimnek. Ha Thomas bácsi nem is, én értem a célzást, de ő, nos ő nem egy könnyű eset, akkor se venné észre a dolgokat, ha fejbe vágná a tény. Ez aranyos, mégis néha a fejem tudnám fogni tőle.
- Örömmel, köszönöm a meghívást.
Azért annak örülök, hogy apám furcsa elkattanása ellenére én nem lettem feketelistás,  mert jó lenne, ha lennének a faluban is barátaim, akikkel össze tudok ülni, ha éppen szétunom a fejem, és Ash nincs mozdítható állapotban.
- Nagyon elhivatott. Olyakor hetekig nem látom. Eddig magántanulóként vele utaztam mindenhova, de a mesterképzést szeretném egy helyen elvégezni.
Mondjuk eredetileg úgy volt, hogy együtt maradunk egy helyen, de hát ez esélytelennek tűnt akkor is, amikor apa kijelentette, hogy mostantól így lesz. Aztán megvett egy hatalmas házat, kettőnknek. Akkor már tudtam, hogy az a fél százaléknyi remény is szertefoszlott. Ez a ház nem azt szolgálja, hogy mi ketten itt lakjunk. De ezzel már csak magamat bosszantom. Lassan az én tányérom is kiürül, viszont hálásan pillantok Ashre, amiért marad. Nem feltétlenül a gyerekek miatt kértem, és talán Thomas bácsi sem.
- Leszedem az asztalt.
Jelentem ki a beálló csendbe, mire a gyerekek megköszönik a vacsorát, és elszaladnak, hogy ők is hallhassák a mesét, én pedig inkább elkezdtek takarítani.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Ezt nem hiszem el! Nem, ez egyszerűen nem lehet igaz! Belenézek a tükörbe, elszörnyülködök, és tovább járkálok, kitaposva már lassan a padló azon részét. Nem hiszem el, hogy ez történt. Egy hete nagyon beteg vagyok, pontosabban nagyon beteg voltam, mert sikerült végre ma hajnalban annyira felkelnem, hogy el tudjak készíteni egy bájitalt, ami hatott, megittam reggel a rossz ízű löttyöt, ráküldtem két bögre mézes epresteát, majd visszafeküdtem, és koraeste, amikor felkeltem már megtörtént a borzalom. Ezt nem hiszem el! Hatodszorra szárítom meg a hajam, de nem változott semmit sem, olyan mint akkor, amikor felkeltem. Barna, sőt, szinte már fekete. Olyan mint anyámé, a nagynénéimé, az unkatestvéreimé, olyan, mintha ahhoz az ághoz tartoznék. Egyetlen eltéréssel tökéletesen úgy nézek ki, mint az anyám. A különbség a hajam jobb oldalán található, egy ősz csík, vagy négy tincsnyi vastagon.
Fogalmam sincs, hogy mi történt velem, de a hajamat se hajfesték, se főzet nem fogja be. Zavartan felkapok egy pulcsit, még az arcomba is húzom a kapucnit, és a hideggel dacolva kirobbanok a házból. Még jó, hogy apa nincs itthon, nem láthat így. A sírás kerülget, miközben átugrom a sövényt, és felveszek egy marék kavicsot. Szegény Buborék csak néz utánam, mint akinek a szíve szakad meg, hogy elmegyek. Bezzeg amikor meglátott, nyüszítve bebújt a fotel mögé. A kaviccsal megállok a kiválasztott ablak alatt, és elkezdem dobálni az ablakot.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- Nathaniel! Engedj be!
Halkan suttogok, amitől a hangom, hát eléggé fura. Mint a szappanoperákban, amikor valakiről úgy beszélgetnek, hogy ő is ott van. Viszont tudom, hogy meghallanani meghallotta, de nem akarom az apját is felkelteni, bőven elég, ha Ash segít nekem.
- Siess!
Teszem még hozzá, és már lépek is a nagy üvegajtóhoz, mert érzem, hogy már minden porcikámon átsuhant a hideg legalább kétszer. Remélem, hogy nem gondolja úgy, hogy csak képzelődött, és lefárad kinyitni a nagy üvegajtót nekem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- Rájöttem, hogy nem tudok nélküled élni, szóval lennél kedves és feleségül vennél holnap? Már kértem időpontot.
Feleltem morcosan, de azért az ölelést viszonoztam. Szegény elég rosszul nézett ki, és a számonkérést betudtam annak, hogy fáradt. Viszont most sajnos az alvásigénye elé kellett helyeznem a saját problémáimat, mert aludni bármikor tud, én viszont nem kerülhetek addig apa szeme elé, amíg így nézek ki.
- Nem iszom semmit többé.
Kezdő alkoholimádók fogadalma, és ahogy ők is, úgy nyilván én is meg fogom tenni megint. Az ember amúgy se sokáig bírja ki ivás nélkül.
- Reggel főztem egy bájitalt, nátha ellen.
Kezdem a magyarázatot, majd, amíg háttal van, leveszem a kapucnim, és lopva megigazítom a hajam, mely jelen pillanatban hullámokban omlik a vállamra és a hátamra. A szememet a szőke hajam tompította, a kék viszont vakítóvá teszi, ami miatt még többen meg fognak bámulni.
- Nem tudom visszacsinálni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- Igen, pont azt csináltam, mert én is szeretnék egy szép kis sírt kibérelni magamnak. Ez, a bájital eredménye.
Egy kicsit melegem van, lehet, hogy csak a láz előjele, mindenesetre muszáj megszabadulnom a pulcsimtól, így gyakorlatilag úgy nézek ki, mint egy nyarat hirdető lányka a csúf télben. Mert hát odaát is jó idő van, csak egy cropban meg rövidnaciban nyomultam egészen eddig. A cipőmet is lerúgom, mert nem tervezek mostanában hazamenni, de a földes - latyakos talppal mégsem indulok neki a háznak.
- Azt hiszem, mégis kérek inni. Csinálsz kakaót?
A hangom olyan, mint egy megbántott gyereké, a tekintetem kérlelő, miközben a popómat udvariasan elhelyezem a pulton.
- Úgy nézek ki, mint az anyám. Apa ki fog akadni. Gyűlölik egymást, azért festem szőkére a hajam, hogy ne hasonlítsak rá, hogy tompítson. Ez az ősz, ez meg fogalmam sincs, hogy mi. De valamit elszúrtam a bájitalban, mert semmi sem fogja be a hajam.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- Mi a baj vele?
Lepillantottam rá, és nem értettem, hogy mi nem tetszik neki. A magasított derekú nadrágom még a köldökömet is takarta, épp csak egy kicsit látszott ki a bőröm. Milyen fehér vagyok, észre se vettem.
- Én ilyenekben vagyok otthon.
Vontam meg a vállam végül, és egy kicsit azért megpróbáltam lejjebb húzni a pólómat.
- Nem tetszik? Nézd a zoknim.
A számat lebiggyesztve fordultam felé, majd a bal felemet egy kicsit megemelve fordítottam ki a lábaimat úgy, hogy el tudja olvasni a feliratot.
- Persze, hiszen ismersz.
Édességfüggő vagyok, muszáj éreznem a cukrot a számban.
- Ez nagyon az. De te olyan okos vagy, így arra jutottam, hogy te biztos tudsz segíteni. Komolyan, te vagy a legokosabb ember, akit ismerek, szóval segíts kérlek, mert ha nem, akkor be kell költöznöm hozzád, és el kell viselned, hogy így vagyok felöltözve. Mondjuk ezzel eddig senkinek se volt baja.
Szándékosan gyanús képet vágtam, még a szemöldököm is megemelkedett kissé.
- Ééérdekes.