Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Háztársai között, a Levita asztalánál ül, és szemöldökét ráérősen simogatva hallgatja az őt lelkesen instruáló fiúkat-lányokat. Azok egymás szavába vágva mesélnek a kastélyról; egyikük titokzatos termekről, másvalaki kerülendő tanárokról hint el bennfentes információkat, de hall néhány diáknevet is, amit valamiért érdemes megjegyezni. Többen félhangosan figyelmeztetik helyekről, ahová még véletlenül se menjen, és mikor épp egyikük sem beszél, egy addig csendben gubbasztó lány kihasználva a szusszanásnyi időt, szinte szavalni kezdi az iskola szabályzatát.
Hunter hol maga elé bámulva, hol a többiekre pillantva bólogat és a jó tanácsokat szorgalmasan nyelve hümment néha, de mikor a szabályzatot kívülről fújó lány elkezdi sorolni a házirend pontjait, szűkülő tekintete önkéntelenül is hozzátapad. Úgy dönt jobb, ha már most az eszébe vési ezt az arcot, hiszen ez a lány még jó lesz, ha tetemes mennyiségű házi feladatát leakarja passzolni valakinek.
Mutatóujja megáll a mozdulatban. Hunyorogva figyeli a tőle jóval fiatalabbnak tűnő diákot, majd ajkait beszívva bólint egy utolsót.
- Rendben van. Mindenkinek köszönöm a segítőkészséget, ha kérdésem lesz, tudom kikhez forduljak – áll fel és ajkait megnyerő mosolyra húzva sorban felveszi a szemkontaktust a körülötte ülőkkel. A szabályzatot szóról szóra fejben tartó lányt hagyja utoljára, és míg kiszélesedő mosolyával rákacsint, bal kezét hasára szorítva az asztal fölé görnyed, hogy egy tökös pitével a jobbjában egyenesedjen vissza. – Tudtátok, hogy a Roxfortban kétszer is megnyertem a harapós tökös piteevő-versenyt? Nem, mi?
Nevetve harap az omlós süteménybe, és a többieknek lazán intve indul el a bejárati ajtó felé. Zsong a feje az egyszerre rázúduló, temérdek információtól. Régen, a Hollóhátban hozzá volt szokva az ilyesfajta mentalitáshoz, azonban az utóbbi két évben egészen más körökben mozgott. A London utcáin összeverődött társaság egyik tagja sem jeles iskolai eredményeiről volt híres, viszont ami az életet illette, nos, tagadhatatlan, aziránt mindegyikőjük remek affinitással rendelkezett.
Kifelé menet pironkodó, kuncogó lányok hangja csapja meg a fülét, mire a fél pitével a szájában, szemöldök ráncolva fordul feléjük. Azok ketten egy lila stand közelében ácsorognak, és egymás nyakába bújva mutogatnak az asztal mögött álló fiú irányába. Nocsak.
A nagyterem hűvös kőfalához húzódik, hátát nekiveti, és süteményével időzve figyelni kezdi az izgatott tini lányokat és a fiút, akiről valószínűleg a susmus megy. Ráérősen rág, szemei olykor összébb húzódnak, máskor nagyobbra nyílnak. Közben egy harmadik lány tűnik fel a színen, aki az ismeretlen sráchoz tipeg és – úgy tűnik – csókra éhes.
Hunter az utolsó falatot is lenyelve összedörzsöli tenyereit, morzsák után kutatva végigsimít a száján, és megigazítva magán az inget elindul a lila standhoz. Ott, a legújabb lány mellett áll meg, s miután egy kérdő pillantást küld felé, a pult másik oldalán állóra emeli kék tekintetét.
- Szóval így csajozol? – ujjával először a srácra, utána a mellette fülig vörösödő lányra mutat. – Itt állsz szolgálatkészen és várod a bátor jelentkezőket?
Beszéd közben megkerüli az asztalt és közvetlenül a fiú mellett könyököl rá a csókot ígérő standra. Akárki is legyen ez a srác, fantasztikus esze van. Igazi állat lehet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

A hatalmas, igazi vagány kastélyhoz méltó bejárati ajtó két szárnya egy pálcamozdulatra, dörrenve tárul fel az elégedetten vigyorgó, jólfésült fiatalember előtt. Szemeit fekete napszemüveg takarja, arcát néhánynapos borosta hivatott még markánsabbá tenni. Bal keze farmernadrágja zsebében pihen, míg a jobbjában tartott pálcával a mellette lebegő, egymásra pakolt ládák és bőröndök felé int, hogy azok akaratának szó nélkül engedelmeskedve lassú tempóban elinduljanak előtte. Mielőtt azonban követné őket, még egyszer hátranéz válla fölött, vet egy utolsó pillantást az idáig megtett napsütötte útra, de ahelyett, hogy döntésének súlyán kezdene gondolkodni, inkább visszafordul, és az öreg épület ódon illatát mélyen magába szívva belép a csarnokba.
- Üdv újra, iskolapad – suttogja maga elé, s a mögötte becsukódó ajtó közelében ismét megáll. Egyébként sem szokása túlaggódni vagy elsietni iskolai dolgokat, de most, hogy fogalma sincs, merre induljon, végképp ráér. Egy higgadt fejmozdulattal elpillant először balra, szemrevételezi a kviddicskupát, majd jobbra fordulván szembetalálja magát a házkupával. Nos, azt már most világosan látja, hogy ő egyik elnyeréséhez sem fog túl sokat hozzátenni. A Roxfortban sem szakadt meg soha, nem itt fog beleizzadni a munkába. Sorry, Levita. Majd hozzászoktok.
Finoman sóhajtva felpillant a telefestett mennyezetre, tekintete végigszalad a festményeken, majd megunva a bámészkodást csakhamar visszatér bőröndjeihez. Int nekik, mire azok újra útnak indulnak, és ő követve őket elhalad néhány hangosan viháncoló diáklány mellett. Hála a szemeit takaró sötét lencséknek, szabadon nézelődhet, most viszont csak éppen vet egy-egy trükkös pillantást feléjük. A lépcsők felé sétál, csomagja mozduló pálcájának eleget téve már emelkedik is.  
Egy lépcsőfok, két lépcsőfok. Ajkai dúdolásra nyílnak, közben számolja a megtett fokokat és hallgatja a csarnokban visszhangzó beszédfoszlányokat. Elhalad tanárok és diákok mellett is, nem izgatja magát különösebben, nyugodtan szedi a fokokat. Az őt nézőben könnyen magabiztos, határozott alak benyomását keltheti, aki pontosan tudja, mit akar és hova tart.
Nyolc, kilenc, tíz.
És vissza.
Egy korlát mellett ülő szőke lány mellé lépdel vissza, egyik lába lejjebb, másik lába egy fokkal feljebb dermed mozdulatlanná. Bőröndjei már valahol a lépcsőfordulóban várakoznak, pálcát tartó keze kinyújtva maradt. Izgatottságtól megcsillanó szemei a lány lábairól egészen arcáig kúsznak, és a gondolat, hogy ismeri őt valahonnan, a látottak alapján egyre erősebbé válik. Amint észhez tér, pálcáját egy elegáns mozdulattal zsebébe csúsztatja, majd felszabaduló kezével először csak feljebb tolja, végül le is veszi szemüvegét.
Tekintete újra végigszalad a másik alakján. Kezd egészen biztos lenni abban, hogy ezt a lányt a tévéből ismeri. Aranyvérű lévén egyedül csak mugli barátainál tudja tévézésre pazarolni az idejét, miközben a kanapén henyél, így ez idáig csupán kétféle csatornával volt szerencséje megismerkedni. Hát, az egyik erősen felnőtteknek ajánlott tartalommal bír, a másik pedig a mugli sportok gyűjtőhelye. Többször nézett már futballt és kosárlabdát, de női kézilabdát is volt szerencséje látni. Bingó.
- Téged ismerlek a televízióból – nem sokat teketóriázik, rögtön belevág a közepébe. A tévé szót kissé furcsán ejti ki, ráférne még némi gyakorlás. Kékjeit a kézilabdasztár szemeire függeszti, vonásai meg sem rezzennek. – Szerintem híztál.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

A telefont csak azután veszi észre, hogy duplán is végigmérte a lányt - természetesen csakis azért, hogy biztos legyen ráeszmélésében. Hát nehogy már bebukja itt a dolgot! Ha nem is jól, de ismeri ezeket a készülékeket, hiszen az összes mugliszármazású haverjának van, és általuk kipróbált már egy-két népszerű játékot is, de azok nem kötötték le úgy a figyelmét, mint a világháló csodája. Na, arra minden ellenkezés nélkül rátudna függni.
Visszapillant a kézilabdázó ráemelkedő tekintetébe, vár még egy pillanatot, azután megszólal. És kivár. Látni akarja szavai hatását, és csak azután folytatja, hogy a felismert sztár elmosolyodik. Az ő arca azonban ugyanolyan rezzenéstelen marad, semmitmondó szemmel és vonásokkal tesz határozott kijelentést. Valójában nem sértésnek szánja, nem is bóknak, a gondolat egyszerűen csak testet ölt. Megtörténik. Habozás nélkül.
A kézilabdás lány arca azonnal torzulni kezd, amúgy szép pofija furcsa formát vesz fel, amit az egy lépcsőfokkal lejjebb álló Hunter hirtelen nem is tud hová tenni. Az mondjuk leesik neki, hogy noha szavai révbeértek, a címzett nem repes tőlük örömében. Fejét kissé oldalra dönti, ahogy nézi a metamorfmágusokat megszégyenítő szőkét, szemöldökei árnyalatnyit összébb húzódnak. Érzi a vesztét.
- Áú! – akaratlanul is kiszökik száján a felkiáltás, és egy gyorsan múló pillanatra még egyensúlyából is kibillen. Míg jobbjával égő orrához kap, addig balját oldalra nyújtja, és leír vele jó néhány apró kört a levegőben mire visszanyeri balanszát. Megütközve, sőt mi több, megszeppent ártatlansággal néz fel támadójára, homlokát és szemöldökeit mindvégig értetlenül ráncolja.
- Egy aláírás is megtette volna... - mondja orrhangon, ujjaival szorítva a fájó pontot, majd végigsimít szája fölött, így ellenőrizve egyik kedvenc testrészének egészségi állapotát. Szerencsére nem vérzik. - Üdv. Hunter Bailey, bevert orrú újonc.
Tartózkodva figyeli Heddát, ujjai közben zsibbadó tagját masszírozzák. Legalább már tudja kivel kell feltétlenül jóban lennie.
- Mardekáros vagy, mi? - kérdezi, de szükségtelen hallania a választ, biztos abban, hogy beletrafált. A Roxfortos hét év alatt többet lógott velük, mint saját háztársaival, így bőven volt ideje megismerni, megszokni és megszeretni a mentalitásukat.
Félig-meddig félszeg, félig-meddig elégedett vigyorra húzódnak ajkai, és orrát elengedve felpillant a lépcsőfordulóban várakozó bőröndökre.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Egyelőre még így, a csókstandhoz közelebb érve is csupán néma megfigyelője marad a kibontakozó jelenetnek. Nem szólal meg, csak nézi a jelenlevőket és okul. Fürkészi a pult mögött álló srác vidám arcát, hallgatja mézes-mázos hangját, és mellkasa előtt keresztbefont karokkal, ujjaival állát simogatva csóválja a fejét a lányka pironkodásán. Hihetetlen, hogy a nők miféle színészi képességekkel rendelkeznek! Most őszintén, mégis mit gondol mi lesz, ha egy ilyen standnál köt ki? Még ha csak véletlenül találna rá, mint ő, na de hát Hunter a saját két szép szemével látta, hogy ez a leányzó mielőtt idejött volna, hosszú percekig gyűjtötte a bátorságot. Most meg úgy csinál, mintha a következmény meglepné. Milyen megindító.
A csók lassan elcsattanni látszik, és bár udvariasságból megtehetné, hogy elfordul és így ad némi intimitást – a kiírás szerint – Jeromosnak és legújabb vendégének, de végül úgy dönt, inkább mégsem fordítja el tekintetét. Ha már az elejétől részese lehet ennek a virágzó kapcsolatnak, hát nehogy már épp a kiteljesedésről maradjon le!
A csúcspont azonban úgy tűnik az egymáshoz közelítő csücsörítő ajkak ellenére is elmarad. A srác elfordul a lánytól, és éppen ő rá pillant, hogy úgy, ahogy van, csücsörítve kezdje bámulni. Hunter pillanatnyi dermedtségében tartja vele a szemkontaktust, majd, mikor a – már rendezett arcú – fiú még mindig rajta legelteti a szemét, óvatosan elpillant balra, át a válla fölött, hátha áll mögötte egy olyan jó nő, aki ezt váltotta ki szerencsétlenből. De nemhogy az iskola szépe, senki sincs ott. Hát hm. Rendben.
Lassan visszafordul és tekintetét Jeromosra emelve elindul felé, hogy megszakítva a közöttük kialakuló érdekes jelenetet beszélgetést kezdeményezzen.
- Az előbbiek alapján ezt nem volt nehéz kitalálni – feleli, míg megkerüli a standot és a tulaj mellé könyököl. Jobbja azonnal a pulthoz színben dukáló lila vattacukorért nyúl, és tépve magának egy ígéretes darabot, döbbenettől táguló szemekkel pillant fel a huncutul vigyorgó srácra. A huncutul rá vigyorgó srácra.
Megáll a mozdulatban, és vattacukorral a szája előtt nyel egyet. Ilyen helyzetbe még soha nem került, de nem gondolja túl, csak egy fél pillanatra lecsukódó szemekkel és lefelé görbülő szájjal megrázza a fejét. Ennyivel adja tudtára a bizonyosan vicces kedvében levő standtulajnak, hogy ne erőltessék ezt a témát, mert nem érdekelt benne.
Aztán elfordul és kéken fénylő szemeit az asztaloknál ülő diákok között járatva szájába tömi az ujjai között várakozó puha finomságot.
- Mondj statisztikákat. Csak pattanásos gombócok jönnek, hogy kisegítsd őket, vagy azért megfordul itt egy-két húazanyját bige is? - a grandiózus falaton rágódva pillant fel Jeromosra, utolsó szavaira fél szemöldöke látványosan feljebb kúszik homlokán, de még mielőtt a tulaj válaszolna, visszavezeti tekintetét a nagyteremben fellelhető kisebb tömeg felé. Meg kell hagyni, ez a stand kész főnyeremény, hiszen tökéletes rálátást biztosít az egész teremre és azzal együtt mindenkire, aki éppen ott időzik.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Az öltöny

Ahogy azt kell, napszemüvegben, mellkasa előtt összefont karokkal, több másik diák után lépi át a nagyterem küszöbét. Pont, mint a nagykönyvben meg van írva. Határozott kiállását és magabiztos személyiségét egy pillanatra sem titkolva sétál végig a terem szélén, hogy végül egy pirosas színű italaival rendkívüli módon hívogató asztal mellett lassítson le, és felsőtestével éppenhogy a poharak fölé dőlve, összpontosítástól ráncolódó homloka alatt kezdje fixírozni azok - esetleges - hibáit. Ugye az magától értetődik, hogy a cseppmentes száradás fontos, főként egy ilyen eseményen, ő pedig nem rest ellenőrizni a rendezvényért dolgozó személyzet - vagy tudja is ő, kik - munkáját.
Hm, hm, hm.
Félhangosan hümmög a csillogó italkínálat fölött, az asztalt közben komótos mozdulatokkal körbejárja, karjait mellkasának feszíti, így tökéletesen hozza a döntőbíró precíz, magában valami nagyon, valami zseniálison filozofálgató figuráját. Az őt néző még el is hiszi neki, hogy ért hozzá. De a látszat néha csal, esetében meg még jól is hazudik.
Alkalmasint felpillant, körbenéz, hátha kiszúr az alakuló tömegben egy jól szituált ismerőst, akihez egészen véletlenül oda is akar menni. Ám hiába, akit lát, az nélküle is jól érzi magát, így mivel épp nincs gyertyatartó-hangulatban, marad az asztalka közelében. A fejét azonban már nem hajtja le, észrevétlen kémleli a gyülekezőket, és mikor elmegy mellette egy szerinte érdekes forma, legyen az lány vagy fiú, hangosan cuppant egyet. Ha az áldozat erre értetlenül visszanéz, ő szélesen rávigyorog, majd vállát megrántva mást kezd bámulni.
Igazi gentleman.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Az öltöny

Egy cuppantás az úrnak ott fehérben, egy madarakat is megszégyenítő fütty a hölgynek emitt kékben. Hunter nem unatkozik, soha nem is volt rá jellemző a tétlenkedés, már ha órán kívül tartózkodott, természetesen. Ő tipikusan az az ember, aki mindig, minden helyzetben, s körülmények között nagyszerűen feltalálja magát, ami persze nem jár kéz a kézben azzal, hogy ennek a körülötte lévők is hasonló elánnal fognak örülni. Nem, ami azt illeti, a közvetlen környezetén kívül szinte soha nem talál hasonszőrűekre, akik megfelelően tudnák értékelni őt és a humorát. Merthogy neki - saját állítása szerint - remek humora van. Még csak nem is az angolsága miatt. Nem, ennek köze sincs származásához. Nála már a fogantatás pillanatában elkattanhatott valami. Talán front volt, vagy hatalmas fagy, végül is lényegtelen.
Felpillant a közeledő lányra, aki ma esti ruhájában pont úgy néz ki, mintha rögvest, de azonnal férjhez akarna menni.
A levitás mestertanonc sűrűn pislogva, kissé értetlenül figyeli a másikat, közben megenged magának egy-egy suta oldalpillantást is, hátha félreérti a helyzetet, és a menyasszony nem hozzá, hanem valaki máshoz igyekszik. Borostás arcán zavar játszik, de nem tudni, hogy az akaratlagos vagy szimpla ösztönjelenség.
- Hadd mutatkozzam be, kisasszony. Mr Hunter Bailey vagyok Budapestről - szólal meg erős hangján, egy pillanat alatt térve vissza magabiztos, vonzó énjéhez. Beszéd közben leemeli orráról kedvenc napszemüvegét, és azt egy belsőzsebbe csúsztatva megkerüli az asztalt, és a lány mellé sétálva kezet nyújt neki. - A Magyar Mágiaügyi Minisztérium küldöttjeként vagyok jelen ma este. Én ellenőrzöm, hogy e jeles esemény zökkenőmentesen zajlik-e.
A vonásai megkeményednek, hangja és teste is fegyelmezett. Korát meghazudtolva képes eladni magát, így ha valaki nem ismeri, most egészen biztosan elhiszi róla, hogy a minisztérium embere. Méghozzá olyasvalaki, aki még csak távolról sem ismeri a viccet.
- A poharak rendben - pillant fel róluk a kisasszonyra, szája szegletében apró, de annál melegebb mosoly fészkel.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Az öltöny

Ha fel is merül benne a gyanú, hogy a lány talán átlát rajta, nem törődik a gyöngécske elmélettel, így az ahelyett, hogy megvetné lábát gondolatai között, és elbizonytalanítaná tökéletes alakításában, hamar tova is száll. Hunter ugyanis nemcsak egyszerűen beleéli magát a minisztérium emberének szerepébe, de minden gond nélkül el is hiszi magáról, hogy bár mindez csupán maskarának tűnik, maga a valóság.
- Örvendek, Farkas kisasszony - enyhén megszorítja a lány kezét, szavait mély biccentés kíséri. - Hányadik évfolyamot erősíti, ha szabad megtudnom?
Kérdése alatt baljával felkönyököl az asztalra, és megsasolja a fogyatkozó poharakat. Megérkezése óta szemez az egyik vörös itallal, de miután nem tudja, hogy mit kevertek bele a kedves szervezők, inkább szomjazik még egy kicsit. Majd, ha már megbizonyosodott róla, hogy a vendégek élve megúszták, ő is kipróbálja. Vagy talán akkor sem. Nem titok, hogy kissé bizalmatlan az elemi mágusokkal szemben.
- No problem - mondja még az italkínálatot kémlelve, csúnyán megfeledkezve saját magáról. Hát, kedves Hunter, mondana ilyet egy komoly férfiember, aki a Minisztérium szolgálatában van most jelen? Hupsz.
Szerencsére, amilyen gyorsan elkövette ezt az aprócska, Kamillának talán fel sem tűnő hibát, olyan könnyedén rendezi vissza hangját és stílusát is a felvett szerepbe.
- Határozottan jobb, mintha kiküldetésen lennék ebben az esős időben - szemeivel a nagyterem ablakai felé int, ajkain kiszélesedik a mosoly. Hogy finnyás volna? Ó, dehogyis! - Kíváncsian várom, mikor indul be a buli. A rellonosok egészen véletlenül nem készülnek valami csínnyel?
Hangjából kiérződik, hogy tudja, Kamilla akkor sem válaszolna erre őszintén, ha tényleg tudna valamiről; és az is, hogy ez csupán egy játékos hangvételű költői kérdés a részéről, amire nem vár valódi feleletet.
- És, Kamilla, hol hagytad a lovagod? - vált témát, miután követve a lány pillantását, ő is körbehordozza kékjeit a kisebb-nagyobb csoportokba verődött diákok egy részén. - Ehhez a ruhához dukál a herceg.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Az öltöny

Ha végzősnek nem is - habár a mutatós ruhája alapján még az is könnyen beleférhetne -, de negyedévesnek simán tippelte volna. Meglepett hümmentéssel veszi tudomásul a lány évfolyamstátuszát, majd figyelmét a poharak felé terelve, onnan pillant vissza a szőke arcára, mikor meghallja halk megjegyzését.
- Jól értem, garantálod, hogy nem esek össze holtan itt mindenki előtt, ha iszok egy pohárkával? - oldalra húzódó vigyorral, sajátját egyenesen a másik tekintetébe fúrva kérdezi, hogy egy kis nyomást gyakoroljon rá, majd körbekémlel az egyre hangosabb nagytermen.
- Tudod mikor maradnék otthon a családdal - nevet fel halkan, és egy italért nyúlva fűzi tovább szavait. - Vízibicikliztél már esőben? Fesztivál, koncertek? Bungee jumping? Bármi?
Az egyelőre még érintetlen pohár szája felett néz le Kamillára, arcáról egyetlen pillanatra sem olvad le az a kicsit komisz, kicsit szemtelen kedélyesség, ami már terembelépése óta ott figyel.
És akkor jön a kérdés, amit Kamilla bár ne tett volna fel. Most a mestertanoncnak olyasmit kell tennie, amit nagyon nem akart - legalábbis nem ilyen korán. Színt kell vallania. Szomorú.
Hunter - még mielőtt bármi egyebet tenne - belekortyol a vérszínű italba, majd egy nyugodt mozdulattal leengedi kezét, s ajkait beharapva az asztalra teszi az üvegpoharat. Komótosan, ráérősen nyalja le szájáról azt a néhány csepp nedűt, ami az imént ott maradt, majd kiegyenesedik, zakóját megigazítja magán, és közelebb lép a fiatal lányhoz.
- Bár ne kérdeztél volna rá - mondja halkan, szemöldökeit árnyalatnyit összébb húzva, tekintetébe őszinte csalódottságot csempészve. Nagyot, színpadra illőt sóhajt, szemeit le sem veszi társaságáról. Ujjai az asztalon dobolnak. - Hjaj, Kamilla. Most mihez kezdjek veled?
Egy újabb sóhaj kíséretében megcsóválja a fejét, mozdulata egyszerre hat véresen komolyan és játékosan. Lepillant a lány fehér ruhájára, majd kínzó lassúsággal visszavezeti tekintetét arcára. Sajátjáról kétely és tehetetlenség olvasható le.
Végül közelebb dől, hangja Kamilla fülénél csendül fel. Ő maga közben a táncolni készülő végzősöket figyeli, szája széles vigyorban áll, ami mély baritonján is meghallatszik.
- Valójában csak innen, a Levita toronyból jöttem, de kérlek, ne áruld el senkinek - suttogja, s elhúzódva a lánytól kacsint is egyet. Hát ennyi volt a minisztériumi mókának. Nem gondolta, hogy ilyen gyorsan befellegzik majd.
- Áh, szóval ti hátulról támadtok - sokat sejtetően mozgatja meg szemöldökét. Jól ismeri a zöld ház mentalitását, legalábbis a Roxfortban a Mardekárból kerültek ki a legjobb haverjai. Az emlékekre nevetve folytatja. - Igen, mindent értek.
Kíváncsi tekintetével követi a távolodó alakot, de a kurta válaszát nem tudja hova tenni.
- Nem veszem be, hogy ezt a ruhát csak úgy magadnak vetted fel - hitetlen arccal csóválja meg a fejét, szavai mellé még jobb tenyerét is felemeli, ezzel jelezve partnerének, hogy ennél jobb dumát kell kitalálnia.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő