Sok varázslatos hely létezik a kastélyban, hisz már magában is egy hatalmas varázs, amiben az emberek gyarapíthatják tudásukat. A bejárati csarnok a maga robosztus falaival hűvösen üdvözli az épületbe térőket, végigkalauzolja őket a pince lépcsőéig, és a széles márványlépcsőig, mely felvezet a megannyi emeletre, ahol kényünk-kedvünk szerint vehetünk részt a képzésben. Van azonban egy másik helység is, ami balról tárul a kíváncsi szemek elé, és amelyet Nagyteremnek hívnak. A magas, intarziás ajtó mögött egy széles, és szó szerint az égbe vesző terem nyílik, melynek eső színű padlóköve elkalauzol minket a fellegekbe. Ugyanis a mennyezet különleges. Az idő, a felhők, a napsütés, pontosan ugyan olyan, mint ami abban a pillanatban, a szabadban érhet minket. Megbűvölt tér és idő, mely körülvesz minket, és étekkel kínál. Hosszú asztalok, sorakoznak fel egymás mellett, egy kis folyosót hagyva a terem hátsó résznek felfedezéséhez. Sorban a négy nemes ház asztala, melyen, az ünnepségeken száznál is több diák foglal helyet, és hallgatja az igazgató beszédét. A Rellon asztala a bal szélen kapott helyet, nyomban követi őt a Levita ház, majd egy kis szünet, és megtekinthetjük az Eridon, végül a Navine asztalát. Az utolsó, az ötödik, az, amelyik merőlegesen a többivel áll egymagában, helyet adva a tanároknak, az iskola dolgozóinak, az igazgatónak. Hatalmas a hely, a falakat minden ünnepen más, és más díszíti. Karácsonykor magyal koszorúk, mű hó, aranyos díszek tucatjai, melyeket deres fenyőfák tucatjai tartanak. Máskor töklámpások, gyertyák százai, vagy, éppen amikor egy átlagos nap elé nézünk, akkor csak kőszobrok, melyek láncot tartanak szájukban. A lánc végén ég a tűz, mely fényt ad, az étkezni, vagy csupán beszélgeti vágyó diákoknak.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=876701#post876701][b]Nathaniel James Krise - 2024.04.09. 22:07[/b][/url]

Ennyit a személyes térről, amit nehezen megszerzett magának - de azért nem teljesen unreasonable ő sem, látja a két szemével maga is, hogy kis híján teltház van. Theodore mondjuk nem is titkolja nem tetszését a kényszerhelyzet felett. Felvonja a szemöldökét erre a nyílt kelletlenségre, és elgondolkodik, vajon viszonozza-e. Többnyire nem ilyen tónusú az emberek hozzáállása, pont ezért is készteti arra, hogy kimozduljon a szokásos semmitmondó, őszintétlen udvariasságból, és hasonló attitűddel viszonozzon mindent.
- Valóban szép napunk van.
Már éppen arra jutna, hogy hagyja is inkább, mikor azzal egyidőben nyúlnak el előtte, hogy ő előrehajolna szájához emelni egy falatot. Szerencsére még időben megáll a mozdulatban, de a elhatározásán, mi szerint udvarias lesz, nagyban változtat.
- Kivárom. - Kurta, de bariton hangjában némi türelmetlen szúrósság vegyül. Kicsit olyan, mintha magának mondaná, de nyilvánvaló, hogy valamennyire Theodorenak is szól, másként nem mondta volna ki hangosan. Addig tüntetően le is engedi a kést és villát tartó kezeit, hogy még hangsúlyosabb legyen az amúgy nyilvánvalóan nem szándékos vétség.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=876702#post876702][b]Theodore Julias Ebony - 2024.04.09. 22:08[/b][/url]

Krise megszólalása nem késztet többre, mint egy bólintásra. A lehető leggyorsabban nyúlok hát ki az áhított étel irányába, ám Nathaniel egyetlen szava egy pillanatnyi megtorpanásra sarkall. Ebben a rövid pillanatban egy oldalpillantást is megengedek magamnak, ám ez nem segít a másikhoz való hozzáállásom finomításában. Evőeszközei csörrenése a tányérján még az egyébként tömött nagyterem zsivalyán át is tisztán hallható számomra.
- Begging your pardon - válaszolom lassú, nyugodt tónusban, és a lehető legkevésbé szarkasztikus hangnemben, ahogy még egy kicsit oda is hajolok, hogy jobban hozzáférjek a tányérhoz.
Így már nem kapkodom el, ráérősen - ám épp nem túl lassan - kiszedek magamnak két szeletet, hogy aztán visszaülhessek a helyemre. A srác arca amúgy is általában fenntartja az egészséges pulzusszámom: ez most sincs másképp.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=876703#post876703][b]Nathaniel James Krise - 2024.04.09. 22:09[/b][/url]

Egyébként gondolkodott már rajta és nem egészen érti, hogy mi Theodore beefje vele, pontosabban a Krise családdal, de elkönyvelte valamiféle családi aranyvérű vetélkedésnek. Ehj, ha tudná a másik, hogy rossz emberrel cicaharcol - Nathaniel nem tervek évek múlva a Krise család tiszteletbeli fője lenni. Ez nem teszi kevésbé irritálóvá ezt a blatant modortalanságot.
Mit lehet ezzel kezdeni? Engedje el? Reagáljon? Ha elengedi, csak elkapatja magát a fiú, és nem ahhoz szokott, hogy csak úgy szó nélkül maradjon a brat attitűd. És sajnos bizonyos szobáktól és helyzetektől eltérően ebben semmi "amusing" nincs.
- Nincs szükség kérésre. Nem szokásom olyasmit számonkérni, ami nyilvánvalóan nem realisztikus. - Például jólneveltséget várni Ebonytól. Még csak meg sem emeli a hangját és indulatos lendület sincs benne, ettől függetlenül a szándék mögötte nyilvánvaló és nem kedves. Miután Theodore kiszolgálta magát, ismét megemeli a villáját.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=876704#post876704][b]Theodore Julias Ebony - 2024.04.09. 22:11[/b][/url]

Miután helyemet ismét elfoglalom a zsúfolt asztalnál, még intek az egyik háztársunknak; eközben hallom meg Krise szavait magam mellől. Arcomon egy pillanatra értetlenség suhan át: homlokom összeráncolódik, melyet csupán a másik mondandójának abszurditása küzd ki belőlem. E ráncolódás ott marad, mikor egy apró, visszafogott, már-már hitetlenkedő mosoly jelenik meg a szám szegletében. Tekintetem Nathanielre emelem, majd fél szemöldököm is enyhén felvonom.
- Ne legyél kishitű, Krise. Egyszer megkapod majd, amire vágysz, biztos vagyok benne. - Bólintok is neki egy apró mosollyal. A tiszteletet nem elég a nevével kivívnia ugyanis, legalábbis nem az én társaságomban. - Ideadnád a krumplipürét, kérlek? - Folytatom még mindig szinte bájos, visszafogott mosollyal, ez utóbbi kérdéssel - talán - enyhítve előbbi megszólalásom. De azt sem bánom, ha ez csak tovább ülepíti az imént kapott ingert.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=876706#post876706][b]Nathaniel James Krise - 2024.04.09. 22:11[/b][/url]

Hazudna, ha azt mondaná, hogy elsőre megértette, mire utal Theodore, nem azért mert rosszul lett volna tálalva a válasz. Tulajdonképpen egész frappáns, Nathaniel első pillanatos értetlensége inkább abból származik, hogy számára szürreális, hogy a basic asztali udvariasság különösebb erőfeszítésbe kerüljön. Kíváncsi lenne egyébként, hogy vajon melyik Krise hol és mikor bántotta ezt a srácot annyira, hogy ilyen vicsorgó kis chaw chaw váljon belőle a közelükben. William? Esther? Madlen? Netán tudtán kívül ő maga? Nem mintha változtatna a helyzeten, csak a puszta kíváncsiság szólal meg benne.
Üres mosollyal viszonozza a "jókívánságot". - Köszönöm, minden bizonnyal csak rossz helyen kerestem eddig. - Majdhogynem elnéző a tónusa, sőt, egyenesen megbocsátó. Mivel a számára szokásos módon megbüntetni nem tudja, ezért nagylelkűséget gyakorol.
- Na ugye, megy ez. - És valóban kinyúl az asztalon a krumplipüréért, majd Theodore elé rakja a tálat, hogy az szedhessen magának.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=876707#post876707][b]Theodore Julias Ebony - 2024.04.09. 22:12[/b][/url]

A szokásos üres tekintetre mosolyom mögül eltűnik az a kis él, mely eddig jellemző volt rá, s szintén puszta udvariasságból bólintok Nathaniel felé. Eddig tartott a kis intermezzonk, legalábbis intenzitását tekintve az ingerküszöböm ez alatt már nem képes megütni, mert ha minden alkalommal az összes apró rezdülése érdekelne Krisenak, már idegösszeroppanással szállítottak volna ispotályba.
Egy utolsót azért még igyekszik odaszúrni, s bár finoman teszi, a mi kis baráti csipkelődéseink végeérhetetlenek, hiszen sosem lehet egyikünké sem az utolsó szó. Már szedek a köretből, mikor tekintetem ismét Krisera siklik, kiújult mosollyal. Nem tudom komolyan venni.
- Jobban, mint gondolnád - vonom meg a vállam, hogy aztán végre nekiláthassak az evésnek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=876709#post876709][b]Nathaniel James Krise - 2024.04.09. 22:32[/b][/url]

Van az a furcsa levegős hang, amikor hirtelen valaki nevetés helyett szusszan egyet. Azt a tompa, halk hangot hallani Nathaniel felől az utolsó visszavágás után. Nem tudja, hogy melyik benyomás az erősebb: az irritáltság Theodore leplezetlen és számára ismeretlen antipátiája és kivagyisága fölött - vagy az, hogy valahol szórakoztató ez a súlytalan adok-kapok. Mert szerinte nincs különösebb súlya. Máskor tudná, mivel fogja be egy ilyen brat száját, de az nem az iskola falai közé való - és Theodore ezzel az ellenséges attitűddel már kihúzta magát ebből a kosárból.
Végül a két benne dolgozó benyomás és érzelem közt valahol megrekedve csóválja meg alig látható mozdulattal a fejét, mielőtt ismét nekilátna az ebédjének.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=877158#post877158][b]Balassa Zombor - 2024.04.18. 11:32[/b][/url]

Egy tányér fájdalmas csörömpölése töri meg az amúgy is hangos zsivajt, egy pillanatra csend, majd nevetés tör ki a közönségből. Idén nagyon hangos és eleven utánpótlást kapott az iskola, illetve az eddigiek sem arról híresek, hogy csendben és egyenes háttal kanalazzák a levest - ez amúgy elég morbid kép is lenne, tekintve, hogy ez nem javító/átnevelő intézet. Azt viszont akármerről nézheti, hogy sokan vannak, ugrott egyet a generációs számláló és mintha duplaannyian lennének, mint mikor ő volt elsős, ő jött be ide félve, remegő térdekkel, hogy agyon fogja nyomni a tömeg. Visszaemlékezve, akkor táncolni lehetett volna a sorok között, most azonban lassan már oda is székek kerülnek.
A költői túlzásnak persze saját maga az oka. Későn végzett a beszélgetéssel óra után és ez az ára. Saját asztala tele, gyanítja, hogy azok is ott ülnek, akik más házba valók, hiszen nincs hivatalos esemény, kit érdekel, hogy ki és kivel ül ilyenkor. Ezért is nem agyal sokáig, fordul el, majd vezeti végig tekintetét, lyukakat keresve a tömegben. Amint megpillant egyet, úgy indul el felé, nem is nézve, hogy ki mellett és miért van az ott, hiszen nem ismerkedni jött. Közelebb érve persze felismeri, hogy kinek az alakját látja és sejti csak, hogy miért nem gyűltek köré az emberek, de ez most cseppet sem érdekli. Az, hogy vannak olyan emlékképei, amelyek kicsit kínosak, de arról majd kifejezetten nem beszél.
- Nem foglalt, ugye? Úgy nézem már csak itt van helyem - helyezkedik el, majd maga elé húzva a kínálatot, ráérősen kezd szedni a tányérjára. - Szia, amúgy - mert továbbra is van benne ennyi, ha közben mégis zavaró lenne a jelenléte, akkor is marad, hiszen nemigen maradt már hely, ami pedig volt, azt is valaki lázasan foglalja annak, akit épp a nyakát nyújtogatva keres a tömegben.
- Szerinted is egyre többen vannak? - int fejével a többiek felé.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=877319#post877319][b]Sadie Sallow - 2024.04.21. 15:18[/b][/url]

Felér egy arcon köpéssel, és szabályosan rosszul voltam magamtól, amiért erre vetemedtem, de most már sikerült a szükséges rossz magyarázatával megbékíteni önmagamat. Egy elkobzott fülhallgató figyel ugyanis füleimben, a megvetendő mugli vackok egyike, amit bárkinél észreveszek, minimum halálra cikizem az illetőt, de... nincs is de, elcsábultam, basszameg. Hiszen olyan jó, hogy végre nem kell ezt a zsivajt elviselnem.
Úgyse ül túl közel hozzám senki, a hajam takarásában pedig nem kell attól tartanom, hogy kiszúrnák rajtam. Azt se tudom, miféle bandát hallgatok, a lényeg, hogy sokkal kevésbé irritáló, mint a sok eszelős elsős és még nem megkomolyodott felsőbbéves.
Az asztal végében ülök, így a jobbomra egyébként se tudna ülni senki, a másik oldalon meg mintha valami átok ülne, vagy el lenne rejtve a közvetlen figyelem elől, a lényeg, hogy üresen marad, legnagyobb megelégedésemre. Nyugodtan tudok enni, és közben a könyvembe mélyedni. A zene pedig gondoskodik róla, hogy ne is zökkenjek ki.
Egészen addig, míg valaki mégis úgy dönt, hogy mellettem teszi le magát. Megütközve rápillantok, majd gyorsan kikapom a fülemből a műanyag vackokat, és megpróbálom észrevétlenül zsebre vágni.
- Mondtál valamit..? - kérdezem, mert hiába próbáltam volna leolvasni a szájáról, a fordítóbűbáj nem így működik. Tulajdonképpen fogalmam sincs, hogy működik igazából.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=877548#post877548][b]Balassa Zombor - 2024.04.26. 10:39[/b][/url]

Lassan kicsi lesz ez a terem is, meg a kastély is ennek a nagy bagázsnak. Hiszen akárhova megy, emberek vannak és szerencse, hogy nincs amúgy emberiszonya, csak nehéz koncentrálni közöttük. Persze, akinek van is, valahogy megoldja, elvégre akármelyik iskolába megy, ott tömeg van, a magánoktatást pedig nehezen adják meg, vagy épp nagyon vaskos összeggel. Így marad az, hogy egyre többször kell vadásznia helyet magának, ha későn kapcsol és nem időben mászik el az ebédért vagy mondjuk egy-egy eseményre, ahol nem ártana látni is valamit. Szerencsére a türelme végtelen, így nem háborog, keres, ameddig nem talál és bár nem titok, hogy nem ez a kedvenc asztala, most senki sem foglalkozik vele. Meg úgy amúgy sem, elvégre már nem elsős, akit cukkolni lehet, vagy ha meg is teszik, a süketet szokása játszani. Úgy néz ki a lány is ezt teszi, hiszen hiába beszél hozzá, választ nem nagyon kap választ felőle. Leül már, mire a lány kapcsol és valamit gesztikulál, amire elsőre nem jön rá, így nem is jegyzi meg. Nem megszokott dolog, hogy errefelé ilyet lát, még ha neki nem is idegen, elvégre van is hasonló eszköze, bár azt fejre kell tenni és nem a fülbe és idebent kevesebbet használja, mint mondjuk egy bűbájt, ami igencsak csendes buborékot von maga köré és máris mindenki békésebb.
- Csak annyit, hogy hello és nem gáz, hogy ideültem-e - foglalja össze röviden, miközben még pakolászik és válogat, hogy mihez is van kedve éppen. Nem finnyás, de van, amit elkerül és amiből nem is kerül a tányérra. - Ja, meg hogy szerinted is egyre többen vannak-e lassan itt a kastélyban. De ez csak ilyen mellékes kérdés volt - legyint egyet, hogy nem is fontos, szinte már-már öregemberes morgás csupán, semmi több. - Amúgy megzavartam valamit vagy bedugaszoltad a füled? Az is egész praktikus, én mondjuk bűbájt használok, ha elegem van a hangokból - mert ugye, ő arra gondol, ami egy kis darab szivacs és nem az, amiből zene is jön. Máris nem annyira kényelmetlen a kérdés, ugyebár. Úgy cseveg, mintha évek óta jóban lennének, nem pedig csak év végén mulatott volna vele, érdekes állapotban. - Ideadnád a kukoricasalátát, ha kérlek? Abba talán nem nyálazott bele senki - mondja, hiszen éppen a vele szemben lévő a pürébe nyomja vissza a kanalat, amit előtte tisztára nyalt. Komolyan...

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=877607#post877607][b]Sadie Sallow - 2024.04.27. 20:05[/b][/url]

Mikor már értem, mit mond, hátrafordulok, és nyakamat nyújtogatva nézelődöm, de sajnos valóban eléggé tele van a terem. Igaz, sokan nem csak esznek, hanem könyvekkel érkeztek, vagy azzal a szándékkal, hogy hosszában felfekszenek a padokon elnyúlva, biztosítva, hogy még véletlenül se lehessen másoknak leülni. Persze akad itt-ott, távolabb szabad hely, de megértem, hogy feladta a kóválygást.
Sóhajtva megrázom a fejem, és visszafordulok a tányérom felé.
- Felőlem.
Először meg sem ismerem, de aztán felé fordulok arccal, és egy pillanatra összeszűköl tekintetem, ahogy ábrázatát vizsgálom. Végül a felismerés realizálódik arcomon, és annak tudatában, hogy tudom, ki ő, veszem ismét kezembe a villát. De megállok a mozdulatban, részben azért, mert még mindig beszél hozzám, részben azért, mert rájövök, hogy a felismerés ellenére fogalmam sincs, mi a neve. Valami Zakariás talán? Vagy Zalán?
- Nem dugaszoltam be semmivel - villan rá újból a szemem. - Csak nem figyeltem, oké?
Megfogom a tálat, amit kért, és ha nyúl érte, a kezébe nyomom, ha nem, akkor pedig elé ejtem. Én már szedtem belőle, szóval az se izgatna, ha kiborulna az egész. Az viszont idegesít, hogy nem jut eszembe a neve, hiszen most már rémlik, hogy szilveszterkor bandáztunk. Remélhetőleg neki sincs ennél több emléke, mert szörnyen kínos tudok lenni, ha iszok.
Észreveszem én is a szemben ülő műveletét, mire pálcát húzok, és úgy, ahogy van, az egész tálat belelebegtetem a kajájába.
- A nyáltörvény első pontja alapján, miszerint amibe belekevered, az a tied, ezt most szépen mind megeszed, világos? - Kis elsős vagy maximum másodikos csitri, alaposan meg is szeppen, és bármibe lefogadnám, hogy ha még egyszer ráripakodok, el is sírja magát.