Sok varázslatos hely létezik a kastélyban, hisz már magában is egy hatalmas varázs, amiben az emberek gyarapíthatják tudásukat. A bejárati csarnok a maga robosztus falaival hűvösen üdvözli az épületbe térőket, végigkalauzolja őket a pince lépcsőéig, és a széles márványlépcsőig, mely felvezet a megannyi emeletre, ahol kényünk-kedvünk szerint vehetünk részt a képzésben. Van azonban egy másik helység is, ami balról tárul a kíváncsi szemek elé, és amelyet Nagyteremnek hívnak. A magas, intarziás ajtó mögött egy széles, és szó szerint az égbe vesző terem nyílik, melynek eső színű padlóköve elkalauzol minket a fellegekbe. Ugyanis a mennyezet különleges. Az idő, a felhők, a napsütés, pontosan ugyan olyan, mint ami abban a pillanatban, a szabadban érhet minket. Megbűvölt tér és idő, mely körülvesz minket, és étekkel kínál. Hosszú asztalok, sorakoznak fel egymás mellett, egy kis folyosót hagyva a terem hátsó résznek felfedezéséhez. Sorban a négy nemes ház asztala, melyen, az ünnepségeken száznál is több diák foglal helyet, és hallgatja az igazgató beszédét. A Rellon asztala a bal szélen kapott helyet, nyomban követi őt a Levita ház, majd egy kis szünet, és megtekinthetjük az Eridon, végül a Navine asztalát. Az utolsó, az ötödik, az, amelyik merőlegesen a többivel áll egymagában, helyet adva a tanároknak, az iskola dolgozóinak, az igazgatónak. Hatalmas a hely, a falakat minden ünnepen más, és más díszíti. Karácsonykor magyal koszorúk, mű hó, aranyos díszek tucatjai, melyeket deres fenyőfák tucatjai tartanak. Máskor töklámpások, gyertyák százai, vagy, éppen amikor egy átlagos nap elé nézünk, akkor csak kőszobrok, melyek láncot tartanak szájukban. A lánc végén ég a tűz, mely fényt ad, az étkezni, vagy csupán beszélgeti vágyó diákoknak.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=866947#post866947][b]Theodore Julias Ebony - 2023.09.11. 09:05[/b][/url]

A szemem alatt meghúzódó karikákat nem igazán sikerült elfednem, állapítom meg a reggeli kapkodásban, ahogy elhaladok a tükör előtt. De persze mindenkinek lehetnek nehezebb estéi. Egyszer-egyszer belefér. Nem igaz?
Gyors tempóban igyekszem a nagyterem felé. Nem sokkal később fogok leérni a reggelire, mint mindenki más, és nyilvánvalóan nem az étkezés hiánya hajt, nem túlzottan foglalkoztatna, ha a mai napon nem sikerülne táplálékot bevinnem a tanórák előtt. A helyiségbe beérve ügyet sem vetek saját házam asztala felé, azonnal a kék nyakkendők között kezdek keresni, míg meg nem találom a megfelelő tulajdonosát. Ahogy haladok feléjük, egy bögre kávét kapok csak fel az asztalunkról, bár nem érzem, hogy most épp különösebb szükség lenne rá.
Megkocogtatom Zalán vállát.
- Zalán. Jó reggelt. Ráérnél? - Vetem azonnal oda a kérdést kissé zilált hangon, s rögtön intek is fejemmel a nagyterem ajtaja felé. Az sem érdekel kifejezetten, ha épp teli szájjal pillant majd fel rám. Nagyon fontos ügyben keresem ugyanis.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=867004#post867004][b]Theodore Julias Ebony - 2023.09.12. 23:31[/b][/url]

A Levita asztala sokkal hangosabb, mint ahogy azt az én ízlésem megkívánná. Bár a hatalmas nyüzsgés olyan szempontból kapóra jön, hogy nem igazán vetnek rám ügyet, kissé megbotránkozva pillantok fel a zűrzavarra, még akkor is, ha a Rellon sem panaszkodhat ilyen szempontból. Először is: egy srác visszautasítja a pálcák használatát, és inkább vizes gatyával üldögél, míg egy másik felpattan az asztaltól, hogy hangosan is bejelenthesse mosdóhasználati igényét. Aztán persze ott van Saint-Venant is, aki társai kóstolgatása után sutyorogni kezd. Lányok nézegetnek magazinokat, mugli telefonokat, majd rögtön el is áztatják őket; és még a reggeli posta talán meg sem érkezett mindezen káosz közepébe. Meg kéne talán lepődnöm - hiszen ez biztos, hogy nem mindennapos a Levitában... igaz? -, ám fáradtságom és feszültségem nem engedi ezt, még akkor sem, ha normál helyzetben lehet, hogy még szórakoztatónak is találnám ezt a reneszánsz festményekre hajazó jelenetet. Zalán pedig...
Egy fiolát szúrok ki, mely vészessen tart lefelé az asztalról. S az a fiola egészen úgy néz ki, mintha...
Mielőtt pálcát emelhetnék, az egyik levitás mestertanonc már meg is oldja a problémát, egy barátságos mosollyal nyújtva a fiolát Hollósi felé. Ezen kívül nehezen tudom felfogni, mit nyüzsögnek a többiek; túl fáradt vagyok, hogy értsem, vagy hogy beazonosítsam az elhangzott neveket.
- Azért ennyire nem kell megörülni - jelzem Zalánnak, utalva az ominózus mini szívrohamra, ami majdnem egy... ki tudja, milyen emlék vesztét okozta. - Na... most, hogy megvan a kis titkos fiolád, beszélhetnénk végre? - Utalok az üvegcse tartalmára türelmetlen, érdes reggeli hanggal.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=867030#post867030][b]Theodore Julias Ebony - 2023.09.13. 22:17[/b][/url]

A srác, aki a nadrágjával szenved, hamarosan megoldást talál, s még egy változó megérkezik a képletbe, méghozzá a másik Hollósi, aki valamilyen módon az engem érdeklő rokona, ám őszintén nem vagyok ezzel pontosan képben. A cukormérgezést kockáztató lány nem sok ügyet vet ránk, Zalán figyelmét viszont végre megnyerem, mikor válaszol.
- Nem mondod, Sherlock - nézek a srácra, s legnagyobb döbbenetemre szemem még nem kezd el rángani, holott ezt már csak a fáradtság is indokolná. - Úgy is érzem magam. Tudod, kissé inszomniás lettem tegnap óta. - Lököm felé a lehető legegyértelműbb célzást az ügyünkkel kapcsolatban, ezzel próbálván rábírni, hogy kapja már magát, és tűnjünk el a levitások reggeli lelazulós lélekemeléséről. Talán csak akkor tűnhetnék türelmetlenebbnek, ha ott helyben állnék neki toporogni és az órámat nézegetni. Meg akarom úszni, hogy megérkezzen a reggeli posta... és különben is, ez épp elég fontos ahhoz, hogy Hollósi most azonnal felálljon az asztaltól, és kövessen végre, tulajdonképpen bárhova, ahol nincsen közönségünk.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=876699#post876699][b]Theodore Julias Ebony - 2024.04.09. 22:06[/b][/url]

A nagyterembe beérve kerülöm tekintetemmel mind az Eridon, mind a Levita asztalát. Mondjuk… a Navinével sem kivételezek, végül is, van jobb dolgom is annál, mint hogy a többi diákot vizslassam, ez pedig az, hogy gyorsan végezzek az ebédemmel, ugyanis…
Gondolatmenetemet megszakítja a dugig tömött Rellon asztal, ahova nem sok eséllyel fogok tudni leülni. Rövid pásztázás után azonban meglátom a gyakorlatilag egyetlen üres helyet: Krise… Hát persze…
Nincs azonban más választásom, egy kis sóhaj után nagy lendülettel huppanok le mellé.
- Szép napunk van - szólok oda neki a hangomból azért egyértelműen kivehető elégedetlenséggel. Kriseon keresztülnyúlva már veszem is magam elé a húst, hogy minél gyorsabban túllegyünk ezen.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=876702#post876702][b]Theodore Julias Ebony - 2024.04.09. 22:08[/b][/url]

Krise megszólalása nem késztet többre, mint egy bólintásra. A lehető leggyorsabban nyúlok hát ki az áhított étel irányába, ám Nathaniel egyetlen szava egy pillanatnyi megtorpanásra sarkall. Ebben a rövid pillanatban egy oldalpillantást is megengedek magamnak, ám ez nem segít a másikhoz való hozzáállásom finomításában. Evőeszközei csörrenése a tányérján még az egyébként tömött nagyterem zsivalyán át is tisztán hallható számomra.
- Begging your pardon - válaszolom lassú, nyugodt tónusban, és a lehető legkevésbé szarkasztikus hangnemben, ahogy még egy kicsit oda is hajolok, hogy jobban hozzáférjek a tányérhoz.
Így már nem kapkodom el, ráérősen - ám épp nem túl lassan - kiszedek magamnak két szeletet, hogy aztán visszaülhessek a helyemre. A srác arca amúgy is általában fenntartja az egészséges pulzusszámom: ez most sincs másképp.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=876704#post876704][b]Theodore Julias Ebony - 2024.04.09. 22:11[/b][/url]

Miután helyemet ismét elfoglalom a zsúfolt asztalnál, még intek az egyik háztársunknak; eközben hallom meg Krise szavait magam mellől. Arcomon egy pillanatra értetlenség suhan át: homlokom összeráncolódik, melyet csupán a másik mondandójának abszurditása küzd ki belőlem. E ráncolódás ott marad, mikor egy apró, visszafogott, már-már hitetlenkedő mosoly jelenik meg a szám szegletében. Tekintetem Nathanielre emelem, majd fél szemöldököm is enyhén felvonom.
- Ne legyél kishitű, Krise. Egyszer megkapod majd, amire vágysz, biztos vagyok benne. - Bólintok is neki egy apró mosollyal. A tiszteletet nem elég a nevével kivívnia ugyanis, legalábbis nem az én társaságomban. - Ideadnád a krumplipürét, kérlek? - Folytatom még mindig szinte bájos, visszafogott mosollyal, ez utóbbi kérdéssel - talán - enyhítve előbbi megszólalásom. De azt sem bánom, ha ez csak tovább ülepíti az imént kapott ingert.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=876707#post876707][b]Theodore Julias Ebony - 2024.04.09. 22:12[/b][/url]

A szokásos üres tekintetre mosolyom mögül eltűnik az a kis él, mely eddig jellemző volt rá, s szintén puszta udvariasságból bólintok Nathaniel felé. Eddig tartott a kis intermezzonk, legalábbis intenzitását tekintve az ingerküszöböm ez alatt már nem képes megütni, mert ha minden alkalommal az összes apró rezdülése érdekelne Krisenak, már idegösszeroppanással szállítottak volna ispotályba.
Egy utolsót azért még igyekszik odaszúrni, s bár finoman teszi, a mi kis baráti csipkelődéseink végeérhetetlenek, hiszen sosem lehet egyikünké sem az utolsó szó. Már szedek a köretből, mikor tekintetem ismét Krisera siklik, kiújult mosollyal. Nem tudom komolyan venni.
- Jobban, mint gondolnád - vonom meg a vállam, hogy aztán végre nekiláthassak az evésnek.