Sok varázslatos hely létezik a kastélyban, hisz már magában is egy hatalmas varázs, amiben az emberek gyarapíthatják tudásukat. A bejárati csarnok a maga robosztus falaival hűvösen üdvözli az épületbe térőket, végigkalauzolja őket a pince lépcsőéig, és a széles márványlépcsőig, mely felvezet a megannyi emeletre, ahol kényünk-kedvünk szerint vehetünk részt a képzésben. Van azonban egy másik helység is, ami balról tárul a kíváncsi szemek elé, és amelyet Nagyteremnek hívnak. A magas, intarziás ajtó mögött egy széles, és szó szerint az égbe vesző terem nyílik, melynek eső színű padlóköve elkalauzol minket a fellegekbe. Ugyanis a mennyezet különleges. Az idő, a felhők, a napsütés, pontosan ugyan olyan, mint ami abban a pillanatban, a szabadban érhet minket. Megbűvölt tér és idő, mely körülvesz minket, és étekkel kínál. Hosszú asztalok, sorakoznak fel egymás mellett, egy kis folyosót hagyva a terem hátsó résznek felfedezéséhez. Sorban a négy nemes ház asztala, melyen, az ünnepségeken száznál is több diák foglal helyet, és hallgatja az igazgató beszédét. A Rellon asztala a bal szélen kapott helyet, nyomban követi őt a Levita ház, majd egy kis szünet, és megtekinthetjük az Eridon, végül a Navine asztalát. Az utolsó, az ötödik, az, amelyik merőlegesen a többivel áll egymagában, helyet adva a tanároknak, az iskola dolgozóinak, az igazgatónak. Hatalmas a hely, a falakat minden ünnepen más, és más díszíti. Karácsonykor magyal koszorúk, mű hó, aranyos díszek tucatjai, melyeket deres fenyőfák tucatjai tartanak. Máskor töklámpások, gyertyák százai, vagy, éppen amikor egy átlagos nap elé nézünk, akkor csak kőszobrok, melyek láncot tartanak szájukban. A lánc végén ég a tűz, mely fényt ad, az étkezni, vagy csupán beszélgeti vágyó diákoknak.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=877158#post877158][b]Balassa Zombor - 2024.04.18. 11:32[/b][/url]

Egy tányér fájdalmas csörömpölése töri meg az amúgy is hangos zsivajt, egy pillanatra csend, majd nevetés tör ki a közönségből. Idén nagyon hangos és eleven utánpótlást kapott az iskola, illetve az eddigiek sem arról híresek, hogy csendben és egyenes háttal kanalazzák a levest - ez amúgy elég morbid kép is lenne, tekintve, hogy ez nem javító/átnevelő intézet. Azt viszont akármerről nézheti, hogy sokan vannak, ugrott egyet a generációs számláló és mintha duplaannyian lennének, mint mikor ő volt elsős, ő jött be ide félve, remegő térdekkel, hogy agyon fogja nyomni a tömeg. Visszaemlékezve, akkor táncolni lehetett volna a sorok között, most azonban lassan már oda is székek kerülnek.
A költői túlzásnak persze saját maga az oka. Későn végzett a beszélgetéssel óra után és ez az ára. Saját asztala tele, gyanítja, hogy azok is ott ülnek, akik más házba valók, hiszen nincs hivatalos esemény, kit érdekel, hogy ki és kivel ül ilyenkor. Ezért is nem agyal sokáig, fordul el, majd vezeti végig tekintetét, lyukakat keresve a tömegben. Amint megpillant egyet, úgy indul el felé, nem is nézve, hogy ki mellett és miért van az ott, hiszen nem ismerkedni jött. Közelebb érve persze felismeri, hogy kinek az alakját látja és sejti csak, hogy miért nem gyűltek köré az emberek, de ez most cseppet sem érdekli. Az, hogy vannak olyan emlékképei, amelyek kicsit kínosak, de arról majd kifejezetten nem beszél.
- Nem foglalt, ugye? Úgy nézem már csak itt van helyem - helyezkedik el, majd maga elé húzva a kínálatot, ráérősen kezd szedni a tányérjára. - Szia, amúgy - mert továbbra is van benne ennyi, ha közben mégis zavaró lenne a jelenléte, akkor is marad, hiszen nemigen maradt már hely, ami pedig volt, azt is valaki lázasan foglalja annak, akit épp a nyakát nyújtogatva keres a tömegben.
- Szerinted is egyre többen vannak? - int fejével a többiek felé.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=877548#post877548][b]Balassa Zombor - 2024.04.26. 10:39[/b][/url]

Lassan kicsi lesz ez a terem is, meg a kastély is ennek a nagy bagázsnak. Hiszen akárhova megy, emberek vannak és szerencse, hogy nincs amúgy emberiszonya, csak nehéz koncentrálni közöttük. Persze, akinek van is, valahogy megoldja, elvégre akármelyik iskolába megy, ott tömeg van, a magánoktatást pedig nehezen adják meg, vagy épp nagyon vaskos összeggel. Így marad az, hogy egyre többször kell vadásznia helyet magának, ha későn kapcsol és nem időben mászik el az ebédért vagy mondjuk egy-egy eseményre, ahol nem ártana látni is valamit. Szerencsére a türelme végtelen, így nem háborog, keres, ameddig nem talál és bár nem titok, hogy nem ez a kedvenc asztala, most senki sem foglalkozik vele. Meg úgy amúgy sem, elvégre már nem elsős, akit cukkolni lehet, vagy ha meg is teszik, a süketet szokása játszani. Úgy néz ki a lány is ezt teszi, hiszen hiába beszél hozzá, választ nem nagyon kap választ felőle. Leül már, mire a lány kapcsol és valamit gesztikulál, amire elsőre nem jön rá, így nem is jegyzi meg. Nem megszokott dolog, hogy errefelé ilyet lát, még ha neki nem is idegen, elvégre van is hasonló eszköze, bár azt fejre kell tenni és nem a fülbe és idebent kevesebbet használja, mint mondjuk egy bűbájt, ami igencsak csendes buborékot von maga köré és máris mindenki békésebb.
- Csak annyit, hogy hello és nem gáz, hogy ideültem-e - foglalja össze röviden, miközben még pakolászik és válogat, hogy mihez is van kedve éppen. Nem finnyás, de van, amit elkerül és amiből nem is kerül a tányérra. - Ja, meg hogy szerinted is egyre többen vannak-e lassan itt a kastélyban. De ez csak ilyen mellékes kérdés volt - legyint egyet, hogy nem is fontos, szinte már-már öregemberes morgás csupán, semmi több. - Amúgy megzavartam valamit vagy bedugaszoltad a füled? Az is egész praktikus, én mondjuk bűbájt használok, ha elegem van a hangokból - mert ugye, ő arra gondol, ami egy kis darab szivacs és nem az, amiből zene is jön. Máris nem annyira kényelmetlen a kérdés, ugyebár. Úgy cseveg, mintha évek óta jóban lennének, nem pedig csak év végén mulatott volna vele, érdekes állapotban. - Ideadnád a kukoricasalátát, ha kérlek? Abba talán nem nyálazott bele senki - mondja, hiszen éppen a vele szemben lévő a pürébe nyomja vissza a kanalat, amit előtte tisztára nyalt. Komolyan...

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=877979#post877979][b]Balassa Zombor - 2024.05.02. 08:20[/b][/url]

Akárhogy nézi, nem hazudott, valóban nem hazudott, tele van minden vagy éppen át kellene vágni egy-egy csoporton, de akkor bizony sosem érne oda, hogy kellemesen leülhessen és úgy bármit is csináljon. A saját asztala népszerű, sokan gyűltek oda, bizonyára máshonnan is, ami nem meglepő, elvégre nem harapnak és nem is zavarnak el senkit, így Zombor sem tett ilyet, hogy valakit felállítson a maga kényelme végett.
- Szuper – mert nem szívesen állt volna tovább, így a tiltakozás ellenére is udvariasan maradt volna a seggén, ameddig úgy nem érzi, hogy jól is lakott. Nem tudja elsőre, hogy a tény, amivel szembesíti kérdés formájában vagy más akasztja meg, de csak finoman ívelődik felfelé a szemöldöke arra, ahogy reagál rá. Nem olyan nagy dologra kérdezett rá, melyet tagadni kellene HA létezne egyáltalán, aztán eszébe jut, hol is van. Ebben a világban, egyesek sok dolgot tartanak a Sátántól valónak, amit azok használnak, akiknek nem csak a mágia a világuk. Zombor is abban nőtt fel, nyitott azonban rengeteg mindenre, lévén, hogy nem a szent és a jó ég tudja milyen áldásban részesült elit családok egyike, de sok minden van, amire ő is igencsak rácsodálkozik.
- Értem, értem, értem. Akkor csak igazíts meg a hajad, mert úgy áll ki, mint valami antenna – még mutogat is, nyilván mikor odanyúlt, akaratlanul is beleakadt és úgy is maradt. Az antenna egyike azoknak, amiket mutattak neki, igaz csak képen és azokat a régi fajtákat, amikkel ábrázolták sematikusan a televíziókat: kétfelé állnak és amúgy azt már nem tudja, hogy mit is vesznek. Erre nem jött rá, de egyszer, majd ha olyan kedve lesz. Nyugodtan pakolászik, szeletel, minden kínos és fura emléket lenyelve, mintha csak régi jó ismerősök lennének egy szakkör miatt mondjuk, ez így lesz a jó. Arra azonban, ahogy a lány reagál arra a kis szerencsétlenre ott szemben, felvont szemöldökkel ráncolja a homlokát.
- Jaj hagyd el, már csak az hiányzik, hogy elsírja magát vagy idehányja az egészet – legyintget, mert már így is akkora szemekkel néz felénk, mint az egyik kerek ablak a tornyon, miután egy egész adag püré landolt a tányéron. - Értem én a prefektusi jelvény lényegét, de együnk békében – íme, a két ház közötti szöges ellentét, hiába sztereotip, annyira élesen rajzolódik ki most, hogy az a lányka azt se tudja, mit csináljon, csak gyorsan susmorog valamit a barátnőjének. Zombor addig is mer magának egy jó adag salátát és enni kezd. Ezért jött, nem?