38. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyElső emelet

Oldalak: « 1 [2] 3 4 ... 12 ... 95 96 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Amira Loveguard
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 339
Összes hsz: 10127
Írta: 2012. december 14. 11:44 | Link

Karácsonyi bál
a DÖK nevében


Eljött az a várva várt időszak, ami miatt már a legtöbben izgultak. Még a szünet előtt az iskolában megrendezték a karácsonyi bált, hogy akik hazautaznak, ne csak otthon ünnepeljenek a fa alatt, hanem itt is, a második -vagy már elsőnek számító- családjuk körében.
A díszek, és a hangulat tökéletessé lett varázsolva, és a DÖK tagjai is sokban hozzájárultak ahhoz, hogy az esemény olyan szívmelengető legyen, amilyennek lennie kell.
Amira már pár napja mosollyal az arcán ébredt, nagy volt nála a sürgés-forgás, de élvezte. Az utolsó pillanatban kapta meg a ruháját az otthoni baglyuk futárkodásában. Nem tudta pontosan, hogy milyen lesz, hiszen az anyukájára bízta a választást, de amikor kicsomagolta, teljesen megvolt elégedve vele. A hosszú ruha mellé előszedett a szekrényéből egy fekete kendőszerűt, selyemből. Ezt azért, hogy ne fázzon. A megnyitó előtt két órával kezdte megcsinálni a haját, ami szokásos fekete színben csillogott, és finom hullámokban omlott a vállára. A sminkje egyszerű, szépen ívelt tusvonalat húzott, a ruhájával megegyező színű, világos rózsaszín szemhéjpúdert kent még pluszban, majd szempilláit és ajkait is kifestette. Végül a ruhájába, és a cipőjébe bújt bele. A tükör előtt nézegette magát, és elégedetten mosolygott. Egy kicsi, tértágító bűbájjal ellátott táskát vett magához, amibe már korábban belehelyezte a számára fontos emberek ajándékait.
Mikor készen lett, elindult a Nagyterem felé, és még vidámabb lett, amikor az egyik folyosón lefordulva megpillantott egy kis szarvast.
Már kezdett gyűlni a diáksereg, Amira pedig próbált úgy átvágni az asztalok között, hogy senkinek se menjen neki, és minél gyorsabban elérjen a hatalmas karácsonyfához. Ott letette a táskáját, és a már rengeteg névre szóló ajándék mellé szépen sorban kipakolta a tőle származó ajándékokat.
A dolgai intézése közepette megérkeztek a nyüzsgő, izgatott diákok, egytől egyig mindenki, aki részt kívánt venni az estélyen. A rellonos lány végül odalépett a tanáriasztal elé, és megköszörülte a torkát.
-Egy kis figyelmet kérnék -szólalt meg kedves hangon, ami egyébként mostanság nem is volt olyan ritka tőle. -Első sorban szeretnék mindenkinek nagyon boldog karácsonyt kívánni. A karácsonyi bál alatt sok váratlan dolog történhet, és szeretném felhívni rá a figyelmeteket, hogy érdemes megnéznetek közelebbről is a karácsonyfánkat, hiszen mindenkinek névre szóló ajándékok vannak elhelyezve alatta -a nagy fa felé mutatott, amely alá az előbb ő is lerakta az ajándékait.
A kezében mindvégig rejtőzött egy papír, amit most kihajtogatott, és szemével végigfutott rajta.
-És most pedig szeretnék gratulálni a karácsonyi kvízjátékunk résztvevőinek, és nyertesének, aki nem más, mint Aileen Aurora, nyolcvanhét ponttal. Gyere ide, kérlek -mosolyogva kereste tekintetével a levitás leányzót, akit még nem nagyon látott. Amint Aileen kiért, Mira átadta neki a dobozkát két puszi kíséretében, ami egy olyan hógömböt rejtett, amiben olyanná változik a "díszlet", amit a tulajdonosa elképzel.
-A lakoma után nem csak a hó fog esni, szóval vigyázzatok a fejetekre. Óvatosan tömjétek tele a hasatokat, mert utána jön a bál, és táncolunk ezerrel. Jó szórakozást mindenkinek -széles mosollyal az arcán pillantott a Mikulásjelmezbe öltözött igazgató úrra, jelezve, hogy ő ezzel lezárta a DÖK részt.
Pillanatok alatt a Rellon asztalához sétált, és helyet foglalt két barátja között.


Mira ruhája
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Aileen Aurora
INAKTÍV


Csillámhercegnő | Legcukibb | Móki
offline
RPG hsz: 390
Összes hsz: 5022
Írta: 2012. december 15. 21:12 | Link

Karácsonyi bál - Nyeremény átvétel

Az egész napom izgalommal telt, alig vártam, hogy végre elkezdődjön a bál, de a készülődés addig is lefoglalt. A hajamat befontam egy hosszú fonatba és hozzáfogtam néhány csillogó lila selyemszalagot, amik minden lépésemnél felrebbentek, majd visszahulltak.
A ruhámat már sokkal korábban kiválasztottam és nagyon örültem, hogy van alkalmam viselni. Lila színű selyemből varrták, a mellrészét pedig rózsaszín csillogású kövekkel díszítették. Az ujjatlan ruhát pár vékony pánt tartotta a vállamon, alja a földet söpörte, így nem is látszott ki alóla a szoknyával azonos színű, közepes sarkú körömcipő.
A bálra megérkezve megcsodáltam a díszítést és a többiek öltözetét is, majd az asztalhoz ültünk, mert elkezdődött az ünnepség. Alig akartam elhinni, mikor meghallottam a saját nevemet, mint a karácsonyi kvíz győztese. Gyorsan kimentem a nyereményemért és örültem, hogy a nagy sietségben nem estem hasra.
A díjamat csak az után néztem meg alaposabban, hogy visszaértem a helyemre. A kezemben egy hógömböt tartottam, amiről a lány, aki átadta azt mondta, hogy elképzeléseim szerint változtathatom a benne lévő tájat. Azonnal apám házára gondoltam, ami meg is jelent benne. Mosolyogva fejtetőre állítottam a gömböt, hogy felkavarjam benne a havat. A csendes szállingózást nézve arra gondoltam, hogy majd otthon a kastélyt fogom beleképzelni, így mindig velem lesz mind a két otthonom.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Petrovszki Szeréna
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2012. december 18. 15:39 | Link

Karácsonyi bál.
Szeréna báli ruhája (Katt!)

Már az egész nap sürgés-forgás volt az egész kastélyban. Elérkezett a karácsonyi bál ideje, ami – állítólag – minden évnek a fénypontja szokott lenni a Bagolykő Mágustanodában. Szeréna soha nem járt még bálon. Egyszer elment bátyjának a szalagavatójára, de ő nem maradhatott a bálra, elvégre akkor még nagyon csepp leányzó volt. De most nagynak érzi magát. Egy nagy, 15 éves lánynak, aki előtt végre kinyílik a világnak hatalmas kapuja, nem lesz többé fogoly, nem kell többé szökési tervének vázlatait bújnia, hanem… itt az idő. Petrovszki Szeréna végre a maga ura lehet. Úgy tűnhet, hogy eddig rossz sorsa volt, azonban ez közel sem igaz. Édesapja és édesanyja (amíg otthon volt velük) nagyon sokat foglalkozott a lánnyal, és mehetett is oda, ahová akar. Persze a korának megfelelő helyre, és a korának megfelelő időpontig. Azonban most nem a szülei tűzik ki, hogy meddig maradhat a bálban. Bizonyára addig mulat, ameddig csak akar. Igaz, hogy ez a alatt a pár hét alatt, amióta itt van, még nem tett szert barátokra, néhányaknak már köszön, de nagyon sok pótolni valója akad. Lassan itt vannak a vizsgák, és ő még semmit nem tud, hiszen nemrég érkezett. Bújta ő már ezeket a könyveket, tantárgyakat, és jó agya van, megmaradt néhány dolog, de… az a biztos, hogyha minden tárgyat az elejétől kezd tanulmányozni.
Á, a tanulást jobb most a hátunk mögött hagyni, hiszen elérkezett ez a nap. Szeréna hosszas készülődés után úgy dönt, hogy elindul a Nagyterem irányába. Igaz, hogy egyedül, barát/barátnő nélkül, de ma még ez sem érdekli. Új nap, újabb dollár. Új nap, újabb barátkozási lehetőség a tanodában. Nyílik szobájának ajtaja, majd sebes léptekkel kezdi meg közeledését az ünnepség helyszínének irányába. Szíve a torkában dobog, érzi, hogy hamarosan el fog ájulni, pedig eddig annyira jól viselte a dolgot. Gyermetegen kecses járása szerencsére nem hordja a magas sarkú cipők kopogását végig a folyosón, hiszen lapos kis cipellőt visel. Soha sem szerette a magasat. Egyszer azért, mert nagyon kopog, túl feltűnő. Szeréna nem túlzottan szeret a középpontban lenni, habár nem is bujkálás a fő szakterülete. Másodszor pedig, így is elég magas a leányzó. Mi a csudának legyen mindenkinél magasabb? Így is olyan, mint egy báli ruhába öltöztetett zsiráf.
- Hát, ezt nem hiszem el. – suttogja maga elé, majd megnyalja száját, megharapja, majd pukkanó hang szűrődik ki ajkai közül, miközben megigazgatja színtelen szájfényét.
Vesz egy mély levegőt, majd belépne, ám mintha valami számára ellentétes pólusú helyre lépett volna, ugrik hátra, majd odalép az egyik ablakhoz. Megnézi magát, mosoly egyet, küld tükörképének a csókot, majd egy újabb izgatott sóhaj, és máris a Nagyteremben van. Nem is volt olyan nehéz. Néhány szem rá szegeződik azok közül, akik már itt vannak, Szeréna kedvesen rájuk mosolyog, majd elindul a Levitások társaságának irányába. Érdekes, hogy még így sem ismer fel egyetlen ismerőst sem. Hátha megérkeznek majd azok is, és nem kell majd ennyire furcsa érzésekkel küzdenie.
- Szió! – köszön egy lánynak suttogva, amikor az asztalhoz ér, majd helyet foglal mellette, majd egy idősebb lány beszédbe kezd. Kiderül, hogy vannak ajándékok, amiket nem ártana megnézni, elvégre neki is szól egy vagy kettő közülük. Ölébe teszi kis táskáját, megigazgatja csuklóján a karperecet, majd nagyot sóhajtva kezd nézelődni a teremben. Közben lábát lóbálja, és hallgatja a felsőbb éves, csinos lányt, aki boldogan újságolja, hogy mi várható a mai estén. Majd hirtelen új témába kezd. Nyereményjáték. Hát, ez nem rá tartozik, hiszen még nem vett részt egyen sem. Meglepetésszerűen is érinti, amikor a lány, aki mellé leült, s beszéltek néhány szót, felpattan, majd odamegy, hogy átvegye a díjat. Hamarosan visszatér, ezért a tapsolást abbahagyva gratulál.
- Gratulálok! – mosolyog szélesen, majd egy pillantást vet az ajándékra – Nocsak, mit kaptál? – sandít közben az ételekre. Egész nap alig vett magához táplálékot.
Utoljára módosította:Petrovszki Szeréna, 2012. december 18. 15:52 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Sharlotte Johanson
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 395
Összes hsz: 6540
Írta: 2012. december 18. 18:50 | Link

Karácsonyi bál
Haj, ruha, fülbevaló

A bál napjának reggele csodálatosan, készülődéssel telt számára. Már reggel is. Mindent tökéletesnek akart tudni. A ruháját még anyjától kapta, de még régebben. Úgy gondolta, ez az egyetlen, amit felvehet. Ezzel tud tisztelegni, méltóképpen. De nem is gondolt rá sokat, mert félt, hogy visszahozza az emlékeket. A haját már reggel elkezdte, mert bár egyszerűnek tűnik, mégis bonyolult az elkészítése. Semmivel nem foglalkozott. A rendetlenséggel, vagy a nehéz eligazodással a kupiban, ami házában uralkodott, csak készült.
Mire hajkoronáját elkészítette már kora délután volt. A "fejdísszel" elképesztő óvatossággal ebédelt meg, hogy véletlenül se legyen baja. Aztán felpróbálta a ruháját is, hogy kell-e igazítani valahol, vagy hogy egyáltalán jó-e rá. Szerencsére jó volt, de a smink is elmaradhatatlan kellék, de addig a ruhakölteményt elvetette, mivel nem szándékozott összekenni valamivel. Csak enyhe smink, nem buliba készül.
Végzett is mindennel még a kezdés előtt fél órával. Hideg volt odakint, de azzal mit sem törődve elindult a kastélyba. Próbált futni, hogy kevesebbet érezzen a kinti időjárásból, de tűsarkúban elég nehéz volt. Azért felért, mielőtt jégtömb vált volna belőle.
Elsétált a nagyteremig, ahova belépve megcsodálhatta a díszletet elsősorban. Persze nem az volt a legfontosabb, de azt vette észre legelőször. Aztán az embereket. Csupán egyet ismert, az éppen beszédet mondó Amirát. Egyedül jött, de biztos volt benne, hogy szórakozását meg fogja találni így is. A beszédet végighallgatva megtudta, hogy először lesz vacsi, aztán bál, és a nagy karácsonyfa alatt mindenkinek van ajándék. Azért még nem akart odamenni, előbb talán a vacsi, mert éhes volt. Az egyetlen étkezésekor is olyan óvatos volt, hogy nem sok mindent tudott legyűrni. Így hát ezt tartotta elsődlegesnek. Helyet is foglalt háza asztalánál és várta a csodát.
Hozzászólásai ebben a témában


Széles Veronika
INAKTÍV


Gyakorló anyuka ^^Áron <3
offline
RPG hsz: 69
Összes hsz: 1087
Írta: 2012. december 18. 20:25 | Link

Nem volt sok kedve eljönni, de két kislány olyan lelkesen beszélt az eseményről, hogy érezte el kellett jönnie, és ha kihagyta volna, akkor biztos nagyon megbánta volna. Mivel a múltkor fogta magát és három napra meglépett Pestre - kezd nagyon, de nagyon rossz lenni - ezért a tetoválásáért kapott húsz éve - melyből alig több, mint tizenkilenc és fél év van vissza - most megtriplázódott, így valószínűleg a szobájából megy nyugdíjba. Szóval a helyzet miatt egy órán át sorolta az érveket, hogy miért is kéne a szobafogsága helyett nem felszökni, hanem felkéretőzni a kastélyba. Végül azonban, mint látható meggyőzte a szüleit.
Az anyukájától kapott kölcsönbe egy kék, hosszú, pánt nélküli ruhát, melyet egy barna övvel egészített ki. Hozzá egy barna-arany cipőt, melybe egy órát járt és néha el is esett. Nem szokása ilyen cipőkbe járkálni, de néhány komolyabb ütés után egész jól belejött. Amíg a cipőben gyakorolt készített magának egy nyakláncot. Kék-fehér sminkjét, melytől hatalmasak lettek az amúgy is nagy szemei az anyukája csinálta, amitől már eleve nem ismert magára. Ehhez jött az, hogy feltűzte a haját is olyan hercegnősen, hogy csak néhány tincs lógjon le, de azok nagyon esztétikusan. Hirtelen bűntudata lett, amiért már nem beszél meg vele mindent, de úgy érzi, ha elmondaná, nem értenék meg a választását. Talán az anyukája is megérezte a bűntudatát, mert megölelte őt és azt mondta, nagyon szereti és, hogy érezze jól magát ma este, ami furcsa lesz, mert férfi nem hívta őt, ő pedig nem mondta neki, hogy itt lesz. Valószínűleg még sosem nézett így ki és nem is hiszi, hogy fog, mert magának nem tudná elkészíteni ezt a sminket, valószínűleg az első mozdulattal, egy kézzel kibökné a szemét. Indulás előtt még adott az édesanyja neki egy karkötőt.
Az út gyorsan eltelt, ő pedig nyakláncát piszkálva sétált beljebb a csodásan feldíszített nagyterembe. Sosem látott még ilyen szépet, pedig otthon is ki szoktak tenni magukért, de ez most olyan más. A kihirdetett lány nevére ér be. Nem ismerős neki, de örömmel tapsolja meg a szép eredményt. Büszke lehet rá a lány. A taps végén gyorsan a navine asztalához lép, ahol zavartan helyet foglal a többiek között. Mindenki olyan jól néz ki ma este.
- Szia Sharlotte.
Elmosolyodik, amikor a szembe lévő lányban ismerőst vél felfedezni. Oké, most már kezd egy kicsit megnyugodni. Jól fogja magát érezni, az biztos.
- Nagyon szép vagy ma este.


Ruhácska
Utoljára módosította:Széles Veronika, 2012. december 19. 16:35 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Wendy Wolgen
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2012. december 19. 18:39 | Link

Karácsonyi bál

A kedvenc ünnepem a karácsony. Nem mintha olyan nagy lenne a választék. Minden esetre ha karácsony akkor szeretet barátság meg minden. Már a készülődést is lehetetlen egyedül töltenem hát még az ünnepet. Ezért is megyek el a karácsonyi bálra. Nem teszek különösebb erőfeszítéseket, hogy így vagy úgy nézzek ki. Egyszerű ruhát veszek fel, és egy levéllel a táskámban indulok el. A levél haza szól, és rettentően nehéz volt úgy írni, hogy minden jót elmondjak. Ezért egy kicsit zavaros lett, de azért apu érteni fogja, vagy esetleg nem. Ilyen vegyes érzelmekkel indulok, és megyek a lehető leglassabban. Mosolyom ami az elején volt egyre jobban lehervad az arcomról. Jobb volna elrohanni, vagy elbújni. Persze ha nem fordult volna meg ez a fejemben nem is anyám lány volnék. Ő is mindig félt, de azért maradt. Én is maradok a megkezdett tervnél, és hátha találkozok valakivel aki felpörget.
Nos hát itt az ajtó. Ha bemegyek nincs visszafutás, vagy szorongás, menni kell.
Nehezen nyitom ki: a kezem rettentően remeg. A bemenetel is ügyes-bajos. Meg-megállok, visszanézek, majd mikor visszajött a magabiztosságom elindulok. Gyorsan teszem a lábaimat egymás után,sorban és próbálok nem feltűnő lenni. Eközben fáradhatatlanul keresek valakit akit ismerek, vagy csak már egy szót váltottunk. Ha ilyen nincs keresek egy szimpatikus embert. Barátkozásból ötös vagyok, így ezzel nem lehet gond. Ami lehet az a sok ember közötti átkelés. Jó, hogy otthon is akkora a kupi. Legalább ez megy. Bocsánatkérések közepette jutok el oda, ahonnan már nem tudom merre van az arra. Sose tájékozódtam jól, nem is próbálkoztam ezzel. Most már nagyon bánom, de a remény mindig él!Ha innen egyszer eljutok valahova megtanulom.
Hirtelen befordulok balra, azt hiszem látok valakit akit ismerek. Téves riasztás, csak a hajzuhatag miatt láttam úgy. Közelebbről még csak rokonok sem lehetnének. Csalódottan fordulok oda ahol kevesebb mágusnövendéket látok.
Hát arra vágytam hogy emberekkel legyek körülvéve, ezt meg is kaptam, mégsem örülök. Furcsa lány vagy Wendy, nagyon furcsa. Beállok egy sarokba és ott töröm a fejem mi legyen. Egy kisebb lelki zuhatag után ismét belevetem magam a tömegbe, de most már vidáman és energikusan.Sikerült úgy felpörögni, hogy hat sárkánnyal sem tarthatnak vissza attól amit akarok. Amint eljutok egy Eridonosnak vélt asztalhoz kimelegedve kapok fel egy poharat, a szónoklatot váró  vagy már meghallgató diákok ellepik a termet. Fáradtan rogyok le, megint ismerősöket keresnék. Szórakozottan integetek mindenfelé érdektelenül. Az a furcsa érzésem van, hogy valaki figyel. Hát persze, paranoiás vagyok. Csak egy buli kell és cserben hagy az ítélő képességem.

Utoljára módosította:Bánfai Odett Zoé, 2012. december 30. 21:52 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Mary Glotter
INAKTÍV


Gyermeklelkű Terrorgombóc
offline
RPG hsz: 168
Összes hsz: 7361
Írta: 2012. december 19. 19:17 | Link

Széles Veronika

Mary a nagyterembe tart. Minden új neki, ez az egész olyan csodálatos, varázslatos...
~ Merre is van a nagyterem? Elfelejtettem... Olyan nagy ez a kastély, folyton eltévedek... ~ gondolta.
Végre megtalálta a nagytermet! Benyitott az ajtón: A terem tömve volt emberekkel, mindenkin szép ruha, vagy dísztalár volt.
~ Ma van a karácsonyi bál! ~ gondolta. ~ Elfelejtettem! Hogy én mekkora hülye vagyok...
Lenézett magára. Csak egy egyszerű, iskolai talár volt rajta.
~ Na nem baj, úgy sem vettem volna mást...
Körbenézett. Hirtelen egy egy ismerős arcot látott:
~ Széles Veronika. ~ állapította meg. ~ Mekkora mázli!
Odament hozzá.
- Szia! - köszönt. - Hogy vagy? Milyen a bál? Nagyon szép a ruhád.  Smiley
Utoljára módosította:Mary Glotter, 2012. december 28. 16:22 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Park Min Woo
INAKTÍV


Hallj a szemeddel érezd a ritmust a kezeddel...
offline
RPG hsz: 69
Összes hsz: 296
Írta: 2012. december 19. 19:20 | Link

Amira


Holnap után már indulok is haza. Nem azért mert olyan katasztrofális lenne itt az élet, csak hát karácson az karácsony. Olyankor ha akarunk ha nem haza kell menni, mert az a család ünnepe. Nem mintha nem akarnék otthon megjelenni, csak akkor jönnek a rokonok is, akik eléggé kibírhatatlanok tudnak lenni. Apám felől a két nagyszülő, akik mindenkit kritizálnak és próbálják tökéletességre nevelni az embereket. Amikor a baleset történt nem akarták elfogadni, hogy süket, így néha hátat fordítottak neki, azóta egy kicsit azért jobb. Ők hozzák magukkal az apámnál három évvel fiatalabb lányukat Ivát. A nővel nem lenne semmi gond, ha nem lenne álló nap részeg és egy kicsit felnőne. Azokon a napokon, mikor néha kijózanodik elég rendes tud lenni. A másik oldalról is érkeznek a nagyszülők. Ők nem akarják, hogy tökéletesek legyen, talán túlságosan nem is foglalkoznak velük. Mindig hoznak valamilyen ajándékot, de mintha le lennének maradva öt évvel. Néha meg el is felejtenek egy két gyereket közülünk. Évenként kétszer találkozunk és akkor is csak egy napra jönnek, vagy még előbb elmennek egy 'fontos ügy' miatt. Anyának is van két testvére. Három volt, de az egyik meghalt húsz éve, így még nem is ismerhettem. Az egyik egy fiú Lee, aki egy nagy cég főnöke, fogalmam sincs mi a neve, mert nem nagyon érdekel. Neki van egy felesége és két gyereke Bálint és Tibor. Már magyar neveket kaptak, mert az anyjuk magyar teljesen. A két srác iker és teljesen el vannak kényeztetve, nagyon beképzeltek így kiakasztó a közelükben lenni. Anya másik tetvére Lit, aki körbe körbe utazza a világot. Nem mindig szokott ott lenni a családi összejöveteleken, de most azt mondták eljön. Ő a legrosszabb.
Az utolsó előtti napomra elterveztem, hogy lemegyek a Nagyterembe megnézem a Karácsonyi ünnepélyt. Eszek egy keveset az ételből és utána feljövök. Na ez nem így sikerült, mert miután a DÖK képviselője beszélt teljesen elcsodálkoztam. Ismerem ezt a lányt. Egyszer mikor voltunk az apám munkatársánál, valamilyen 'vágódjunk be a felettesemnél' vacsorán, Ő is ott volt. A munkatárs gyerekének volt, vagy barátnője vagy csak simán barátja. Beszélgettem vele egy kicsit meg is ismertem, de nem tudtam, hogy varázsló. Ez döbbentett le teljesen.
Nem is gondolkozok, hanem felállok az eddigi helyemről és elindulok Amira felé. Ahogy odaérek megfogom a vállát, hogy észrevegye, hogy ott vagyok.*
-Te varázsló vagy?* Elég hülye kérdés, de még mindig teljesen le vagyok döbbenve.*
Utoljára módosította:Park Min Woo, 2012. december 22. 11:25 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Aileen Aurora
INAKTÍV


Csillámhercegnő | Legcukibb | Móki
offline
RPG hsz: 390
Összes hsz: 5022
Írta: 2012. december 19. 20:18 | Link

Szeréna

Annyira megörültem az ajándékomnak, hogy egy pillanatra nem is vettem észre, hogy valaki szólt hozzám, de amint eljutott a tudatomig, hogy a kérdést igenis nekem címezték, azonnal felkaptam a fejem. Mire a hajamba akasztott lila szalagok mozgása leállt, már mosolyogva válaszoltam is rá:
- Szia! Köszi a gratulációt, nagyon meglepődtem, hogy én nyertem. – Siettem gyorsan leszögezni, nem is értem miért, hiszen mindent megtettem a siker érdekében. – Egy hógömböt kaptam, aminek a belső része úgy változik, ahogy szeretném. Látod? – ezzel kicsit fájó szívvel, de édesapám háza helyett egy átlagos téli tájat képzeltem fenyőerdővel és pár erdei állattal, majd megráztam a gömböt, hogy felkavarodjon benne a hó. Csendes szállingózás vette kezdetét fantáziaerdőmben, és elárasztott a karácsonyi hangulat. Ezen felbátorodva újra megszólítottam a mellettem ülő lányt:
- Egyébként Aileen a nevem, örülök a találkozásnak. Harmadéves levitás vagyok. – tettem még hozzá, bár utóbbit teljesen feleslegesen, hiszen ez már kiderült abból is, hogy melyik asztalnál ülök. – Téged hogy hívnak? Elsős vagy, hogy még nem találkoztunk? Eddig, hogy tetszik a suli? – szegeztem neki hirtelen a kérdéseim, majd szedtem a tányéromra az ünnepi vacsorából.
- Egyébként, jó étvágyat! – jutott eszembe, hogy ilyenkor mit illik mondani, majd nekiláttam az evésnek.
Utoljára módosította:Aileen Aurora, 2012. december 19. 20:45 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Petrovszki Szeréna
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2012. december 19. 21:02 | Link

Karácsonyi bál - Aileen.
Szeréna báli ruhája (Katt!)

El sem hiszi, hogy végre ehet. A nagy izgalomban és készülődésben annyira volt ideje, hogy bekapjon egy szelet müzlit. Ez nagyon kevés. Nem látszik a vékonyka lányon, de annyit képes enni, mint egy házi sertés. Ezekben a percekben is a csülökkel és töltött káposztával szemez, majd amikor a mellette ülő lány ismét hozzá szól, felé fordul. Egy hó gömb. Édes. Ő sosem kapott még hasonlót, pedig nagyon jó pofa kis ötlet. Az lehet benne, amit elképzel. Biztosan a faházat képzelné bele, hogyha az övé lehetne. Kisebb korában mindig ott játszottak Somával. A fiú gondolatára egy pillanatra elhúzza vörös ajkait, majd megrázza a fejét, és mosolyogva szól a lányhoz.
 - Ó, biztosan megérdemelted. – bólint egyet elkomolyodva.
Nem ismeri a lányt, de örül, hogy megnyerte. Igaz, hogy bárki másnak örült volna. A sikernél édesebb érzés nincsen. Még akkor is kellemes rá gondolni, hogyha nem te magad nyersz valamit. Lehetséges, hogy csupán Szeréna van így vele egyedül ezen a földtekén. De ő így érzi jól magát. A rengeteg érzelemmel, a sok-sok különböző emberrel, élménnyel… például azért, mert ezekről tud majd később írni. Most is a szobájában várja rózsaszín notesze, amibe leírja minden napját. Ám ez nem egy napló. Egy egyszerű könyv, ami a mindennapi tevékenységein alapul. Nem sokkal varázslatosabb, mint a való élete – hiszen ez is hihetetlen.
 - Aileen? – kérdez vissza, és elmosolyodik – Milyen származású vagy?
Kellemes, hangzatos neve van. A Szeréna sem éppen hétköznapi Magyarországon, de a szőkés lány nevét még életében nem hallotta. Komoran elgondolkodik, majd végre válaszol és bemutatkozik.
 - Én Szeréna vagyok. Petrovszki. – mondja nagyon artikulálva – Aha. – bólogat a kérdésre, hogy első évfolyamos diák-e. Furcsa, fiatalabbnak nézte a lányt, mint harmadévesnek, de ilyen apróságok miatt is érdekes az élet. – Tetszik nagyon! Végre iskolába járok. – neveti el magát kicsit – Eddig magántanuló voltam. – osztja meg a lánnyal félig teli szájjal, mert a villája végéről be is kap egy kisebb csülök darabot.
A tányérjára ugyan nem szedte ki, csak beletúrt a nagy tálba.
 - Köszi, neked is! – mondja, miután lenyelte a falatot.
Egyre több diák jelenik meg a teremben. Több lány, mint fiú… eddig. Biztosan megjelennek majd a férfiúcskák is, bár nem ez a lényeg egy bulin, egy ilyen fiatal leányzónak, mint Szeréna. Sosem gondolt úgy a fiúkra.
 - Úgy hallottam, hogy minden évben jól sikerül a bál. - jegyzi meg.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Amira Loveguard
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 339
Összes hsz: 10127
Írta: 2012. december 19. 21:11 | Link

PánPéterke

Amira teljesen elégedett volt eddig az estével, és a beszédével. Szeret a DÖK nevében beszélni, és intézkedni, nagyon örül neki, hogy elnökként megmutathatja azt az oldalát is, amit nem nagyon ismerhettek eddig. Az, hogy látta a diákok arcán az örömöt, és a meglepetést, meg az elképedést amikor beléptek a Nagyterembe, mosolyra késztette a feketeséget. A vacsora közben már levette a felsőrészként használt ruhadarabot is, az idő tökéletes volt a teremben. Annak ellenére, hogy a varázslat által hulló hó a hajába és a nyakába esett, egyáltalán nem érezte, hogy vizes lenne, vagy hideg lenne, ugyanis direkt úgy lett kialakítva minden, hogy a lehető legtökéletesebb legyen a jókedv, és ilyeneken ne aggódjon senki.
A Rellon asztala is, mint ahogy a többi, megtelt finomabbnál finomabb ételekkel, és italokkal, Amira tányérjára azonban nem került több, mint egy fél szelet csirke, és egy kis krumpli. Nem mintha az alakjára vigyázna annyira, csak megszokta, hogy kevesebbet eszik. Az utóbbi időben sikerült kizökkenie a csontsoványság állapotából, de ez inkább a boldogságnak köszönhető, nem az evésnek. Nagy nehezen küzdötte le a falatokat, miközben leginkább a narancslevét kortyolgatta. Nagyon bele volt merülve a többiek tanulmányozásába, és már ott tartott, hogy a báli ruhákat nézte meg először, és száját húzogatva, magában véleményezte a kinézeteket.
Telt az idő, lassan közeledett a bál indulása is, de még hátra volt a desszertek elfogyasztása. A tányérok egy szempillantás alatt eltűntek, és felváltották őket a szebbnél szebb, ízletesebbnél ízletesebb sütemények, és egyéb édességek, és sós sütik. A lány már éppen azon gondolkodott, hogy egyen-e valamit, amikor valaki a vállát érintette, és egy furcsa, kissé ismerősen csengő hangot hallott meg a háta mögül.
Igazándiból képen nevette a fiút, aki megszólította. A kérdés, amit nekiszegezett, annyira hülye volt, hogy az első reakciója nem is lehetett volna más.
-Nem, viccből vagyok itt -mosolyogva adta meg az elviccelt választ, majd kezeit kitárta, hogy egy öleléssel üdvözölhesse a fiút. Pontosan tudta, hogy honnan ismeri. Első szerelmének a szüleinél vacsoráztak együtt, még jó régen...na jó, annyira nem régen, de azért nem pár hónappal ezelőtt volt. Nem sokat beszéltek, már a nevére sem emlékezett, de arra igen, hogy aranyosnak találta a rövid és kevéske ismertség alatt.
-Ne haragudj, de elfelejtettem, hogy is hívnak? -bocsánatkérően nézett rá, és még maga is meglepődött rajta, hogy a karácsony mennyire más, szinte már tündéri oldalát hozta ki belőle.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Leonie Rohr
INAKTÍV


padláslakó
offline
RPG hsz: 467
Összes hsz: 3431
Írta: 2012. december 20. 03:37 | Link

Karácsonyi bál - Wendy
Ruha, haj

Karácsony! Egyszerűen imádja! Nem tud betelni a gondolattal, hogy végre itt vannak az ünnepek, és ezt még meg is koronázzák egy hatalmas mulatsággal. Merthogy az lesz, vagy nem? Már napok óta lázasan készül lelkiekben, hogy elég szeretet gyűjtsön össze magában. Most úgy érzi, ezen az estén jut majd belőle bőven mindenkinek.
Korán reggel úgy pattantak fel szemhéjai, mintha rugókra lettek volna kötve, és fél perc alatt kivágódott az ágyból, hogy azonnal nekiálljon készülődni. Valójában sosem öltözött ki semmilyen eseményre, ha nem volt muszáj, de otthonról hozott egy szép mályvaszínű hosszú estélyit, amit apukájától kapott, mondván, egy ilyen eseményre pont jó lesz.
Egész délelőtt ezt az estélyit nézegette, és a mellé rakott cipellőt, amiben olyan magaslati levegőt szívhat, amit amúgy maximum a Csomolungma megmászásánál. Hogy a rákban fog ő ebben tipegni egész este, mint egy kiskirálylány? Mármint nem rákban, nyilván, mert úgy aztán még kényelmetlenebb lenne, háttal négykézláb. Meg amúgy sem testnevelésóra ez, hogy ilyeneket csináljon. De visszatérve az eget rengető problémáira, úgy döntött, először inkább a haját kezdi rendbe tenni, aztán jöhet a ruhakérdés. Gyors hajmosás, szárítás, és legalább kétórányi szórakozás, míg végre eldönti, a lehető legegyszerűbb megoldást választja. Csupán egy virágos hajpánttal dobja fel laza kontyba kötött loboncát, majd csípőre tett kézzel újból az estélyi előtt köt ki. Képtelenség, hogy ezt kéne ma felöltenie.
Újabb egyórás kutakodás, és próbálgatás után végre rátalál a megfelelő darabra. Egy hófehér kisruha, amit egy valamivel hosszabb csipkeborítás díszít. Tökéletes! Kissé angyalkás kinézetet biztosít a szintén fehér topánokkal megspékelve, de hiszen karácsony van, és a mulatság után még akár betlehemezni is elindulhat benne.
Egyelőre azonban örül, hogy a Nagytermet épségben eléri, és hatalmas lendülettel bevágódik a diákság közé. Nem szokása pont az Eridon asztalához ülni, de most kivételesen odatalál a nagy álmélkodások közepette is. Némán hálát rebegve ül le pont Wendy mellé. Talán meghalt idejövet, és ez itt a mennyország? Hirtelen azt sem tudja, milyen finomságot pakoljon a tányérjára. Vajon nagyon csúnya látvány volna, ha két kézzel kezdené tömni a szájába a vacsorát? Hiszen ma alig evett valamit! Gyorsan szed magának mindenből, amihez csak hozzáfér, és már adagolja is befelé a fejbe. Hát… igen… bizony… ez egy cseppet sem úri hölgyhöz méltó. Öt perc folyamatos rágás után végre ráeszmél, hogy nincs egyedül, meg hogy lemaradt mindenféle beszédről. Hoppá! Végre tekintetét Wendy-re emeli, és a felismerés szikrája látszik megcsillanni benne.
-Ááá, szia… - oké, a nevét elfelejtette, de az arcára még emlékszik.
–Alice? – Végül is mese-mese, egyre megy. Még jó, hogy nem Pocahontas-nak hívta. Lenyeli a következő falatot, és rávigyorog háztársára.
-Ugye milyen szépen feldíszítették a termet? Még nem voltam itt semmilyen bálon. Alig várom, hogy elkezdődjön a táncolós része, de addig sem halhatunk éhen, nem igaz? – Kérdezi derűsen, miközben újabb adagot szed tányérjába. Amilyen kis picike és vékonyka, az ember el sem hinné, hogy képes ennyit enni.
-Sütiiii! – Visít fel hirtelen, mikor megpillantja, hogy a főételeket hirtelen felváltotta a desszert. – Úúú, ezt figyeld! Pont úgy néz ki, ahogyan a nagymamám csinálja! – Mutogat egy csokis édességre. Neki tökéletesen megfelel az is, ha süteménnyel tömheti magát tovább.
-Csinos vagy ma! – Fordul ismét diáktársa felé két falat között. Szokás az ilyet megdicsérni a lányoknál, nem? Ápolni kell azokat a kis érzékeny lelkeket. Pedig valójában még meg sem figyelte, milyen öltözékben jelent meg a hölgyike. Azt viszont kapásból fel tudná sorolni csukott szemmel, hogy milyen finomságok vannak az asztalon.
Utoljára módosította:Leonie Rohr, 2012. december 20. 03:40 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Sharlotte Johanson
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 395
Összes hsz: 6540
Írta: 2012. december 20. 16:05 | Link

Karácsonyi bál

Helyet foglalt, és szép csendesen elkezdett enni. Csendesen...fogalmazzunk így. Közben tovább csodálta a díszletet, a fát, az embereket. Hogy mennyire képesek foglalkozni kinézetükkel, egy ilyen alkalomra. Persze ez alól ő sem kivétel, csak csodálkozott a többieken. Nézte a szebbnél szebb ruhákat, és összevetette őket egymással. Gyerekes viselkedés ez, de mást nem igazán tudott csinálni evés közben. Meg egyébként is, egyedül volt, nem hívta el senki. Nem is búslakodott emiatt, megoldotta. Végzett az evéssel, bár a többiek még javában tömték magukba az ételt. Nem volt annyira éhes mégsem. Valamiért nem tudott enni, pedig a napi fogyasztása kevés volt.
Végzett tehát, így unalmában ült egyenesen és tovább figyelte az embereket. Ismer-e valakit, ha igen honnan, és minden részletre kitért. Sokáig azonban nem hagyták unatkozni, mivel ismerős hangot hallott maga előtt. Felnézett és szinte azonnal felismerte a lányt. Kellett a meglepődésnek pár pillanat, de aztán meg is szólalt.
-Szia Vera.- köszönt megilletődötten, de boldogan. Talán mégsem kell egyedül karácsonyozni. Legalábbis a kastélyban. Mosolygott, mint aki nem normális, aztán mikor dicséretet hallott rögtön megszólalt.
-Köszi, Te is csodásan festesz ebben a ruhában.- mondta, miközben végignézett a lányon. Valóban csodálatosan nézett ki. Ezt hűen kifejezte a mosolya, ami mindig más, mindig mást mond. Most ezt mondta, és remélhetőleg az érintett megkapta az üzenetet is. Nem igazán talál ezután beszédtémát, de valami eszébe jut.
-Szerinted milyen a kaja?- kérdi, talán kicsit meglepően. Ige, ilyen szokott lenni. Meglepő, sokan nem is tudják mennyire, de az már más téma, hogy kik nem tudják.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Pethő Abigél
INAKTÍV


Abékaimádó :3 | ÁdiFeleség <3
offline
RPG hsz: 91
Összes hsz: 1939
Írta: 2012. december 20. 18:48 | Link

Karácsonyi bál.

Abi-ruha

Pethő Abigél karácsonyi bálra sietett éppen!
Bizony! Siettem. Mert késésben voltam. Azt hiszem. Bár, fogalmam sem volt róla, hogy időre kellett volna-e érkeznem, és ha igen, akkor pontosan mennyi is volt az az idő. Az is lehetséges volt, hogy megint csak bebeszéltem magamnak, hogy késésben vagyok. Múltkor is ez történt, azért nem időzhettem sokat a lépcsőkön való ugrálással, aztán kiderült, hogy nem is késtem, hanem épp időben érkeztem. A mostani vélt késésem oka egyébként az volt, hogy egyrészt Rudolffal bajlódtam: azt gyanítom, hogy depressziós, vagy a sötét kamaszkorát éli, és lázad ellenem. Arnold ködös megállapításai nem sokat segítettek nekem a plüss rénszarvas nem-beszélésének kiderítésében, így magamnak kellett megoldást találnom erre. Mindenesetre most meghagytam a mini-szfinxnek, hogy tartsa a szemét Rudolfon! Ez volt az egyik ok. A másik pedig, hogy félúton vettem észre: a mamuszt elfelejtettem lecserélni. Persze, szívesen beállítottam volna puha, pandás csoszogóban is, de egy hang azt súgta: ez most tényleg nem lenne alkalomhoz illő! Úgyhogy visszasiettem. A mamuszokat elhajítottam a szoba másik végébe, a fehér cipellőket felhúztam helyettük, és újra útnak indultam.
Pethő Abigél tehát ismét a karácsonyi bálra sietett!
A bálra bizony! Ami azért lehet meglepő, mivel nem igazán szoktam részt venni a nem kötelező iskolai rendezvényeken. Tavaly szerintem egy hasonló eseményen sem jelentem meg. Ám ez az idei év más. Mostanában sok levelet kapok. Mármint ahhoz képest, hogy amúgy a szüleimen és Csongoron kívül más nem szokott nekem írni. És ennek nagyon örülök! A mostani alkalomra szóló meghívásnak is. Ez legalább eszembe juttatta azt, hogy biztosan nagyon jók szoktak lenni a karácsonyi bálok! Alig vártam, hogy lássam a dekorációt, és a mindenféle sütiket, és reméltem, hogy hatalmas karácsonyfa is lesz, sok szép, színes gömbbel, amiket mindig mókás közelről szemlélni. Majd egyszer elmesélem, hogy miért is.
Lassan elértem a Nagytermet. Ám még nem mentem be. Eldöntöttem, hogy akkor én most itt fogok várni. És így is lett. Megálltam a falnál, messzebb az ajtón beigyekvő pároktól, és egyedül érkező lányoktól, fiúktól. Az egyik lánynak elidőztem tekintetemmel a ruháján. Vagyis csak a derekán megkötött masnin. Nagyon tetszett. Az én öltözékemen nem volt masni, de helyette szép virágmintával díszített ruha volt rajtam.
Egy-egy mozdulattal ellenőriztem, hogy a kedvenc, cukorpálcás fülbevalóim megvannak-e. Yepp. Mindkét fülemben.
Karácsonyi dalt dúdolós, lábujjhegyre ereszkedős, nézelődős várakozás következett...
 
Utoljára módosította:Pethő Abigél, 2012. december 20. 18:53 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Aileen Aurora
INAKTÍV


Csillámhercegnő | Legcukibb | Móki
offline
RPG hsz: 390
Összes hsz: 5022
Írta: 2012. december 20. 21:51 | Link

Karácsonyi bál - Szeréna

A bál és vacsora folytatódott, én pedig nagyon örültem, hogy van kivel beszélgetnem, mert bár szeretek egyedül lenni, az ilyen alkalmakkor mégiscsak jobb, ha van társaság.
- A Szeréna nagyon szép név, tetszik a hangzása – jegyeztem meg, miután bemutatkozott. Igazán különlegesnek találtam, talán első alkalommal hallottam ezt a nevet.
- Édesanyám révén félig angol vagyok, Londonban születtem, de nagyrészt Magyarországon éltem és az angoltudásom sajnos már eléggé megkopott. – válaszoltam Szeréna származásomra kíváncsi kérdésére – Egyébként az Aileen amennyire tudom magyarul Ilonát jelent, szóval, ha furcsa neked a nevem ezen is szólíthatsz. Mindkettőre hallgatok, mert a nagymamám nem hajlandó az angol nevemen szólítani – nevettem fel, de szinte azonnal el is hallgattam. Lehet, hogy ezt már nem kellett volna hozzátenni, elvégre csak most találkoztunk.
Nem szoktam ennyire elengedni magam félig-meddig idegenek társaságában. Hogy zavaromat feloldjam, gyorsan feltettem még egy kérdést, miközben lassan elfogyasztottam a tányéromról a grillezett pulykaszeleteket.
- El se tudom képelni, milyen lehet magántanulónak lenni. Miért voltál az, ha nem túl indiszkrét a kérdés? – Na és, ha az, akkor miről fogunk beszélgetni, villant be hirtelen, de nem foglalkoztam a dilemmával túl sokáig, elvégre biztos találunk még beszédtémát, itt van például a bál.
- Én is úgy hallottam, igazából most először vagyok karácsonyi bálon. Régebben nem túlzottan voltam közösségi ember, de próbálok megváltozni. – elmosolyodtam a közelmúltbeli eseményekre gondolva, és azzal a nem kis „hátsó szándékkal” kínálom a lány felé az egyik ínycsiklandó étkekkel teli tálcát, hogy egy újabb barátra tehetek szert.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Széles Veronika
INAKTÍV


Gyakorló anyuka ^^Áron <3
offline
RPG hsz: 69
Összes hsz: 1087
Írta: 2012. december 21. 10:35 | Link

Sharlotte és Mary


- Köszönöm. Anyukámtól van, én nem szoktam ilyen flancos ruhákban mozogni.
Nem is hazudik, tényleg nem jellemző rá. Néha felhúz egy csinosabb darabot, ez igaz, de inkább a vicces pólók, a furcsa feliratok, a színes nadrágok jellemzőek rá. Viszont a dicséret határozottan jól esik neki, látszik is azon, ahogy kihúzza magát.
- Hm. Remek kérdés. a sütikkel mindig kritikus vagyok.
Munkahelyi ártalom ugyebár. Vesz magához néhány fajtából és beleharapva hümmög párat. Nem is olyan rosszak, mondjuk nincs édesre hangolva, de ezt a három sütit már eleszegeti.
- Mondjuk forrócsokival isteniek . Magában ez a fenyőfa alakú nekem kicsit száraz, de ez a habos kocka remek. Szerintem ebből érdemes lenne enned. Lehet még én is eszek egyet.
Először mondjuk a rendes kajában gondolkodik inkább, szeretne jóllakni és nem azt hallgatni, ahogy az este közepén korogni kezd a hasa.
- Remélem lesz, aki táncolni akar, jó lenne, ha valaki felkérne, elég sokat güriztem azért, hogy elengedjenek. Ez a szobafogság nem vicces.
Reméli azt is, hogy a szülei engedékenyek lesznek és elengedik a büntetését, mert mindent megtesz azért, hogy jóvátegye azt a fránya tetoválást, ami a lábára került, és amit most előnyösen takar a szoknyára.
- Mary! Szia!
Nemrég ismerkedett meg a lánnyal, aki nagyon aranyosnak tűnt. Segített neki eligazodni, és akkor mesélt neki a nagyterembeli bálról. Örült, hogy eljött.
- Köszi megvagyok és te?
A bálról még nincs véleménye, így kicsit megvonja a vállát, mielőtt válaszolna.
- Eddig még nem történt semmi izgi, de remélem, hogy beindul majd a buli. Szeretnék sokat táncolni, de félek, hogy ebben a cipőben nem fog menni. Nem az én stílusom. Oh, milyen udvariatlan vagyok, ő itt Sharlotte. Sharlotte, bemutatom neked Mary-t.
A lányok bemutatása után körbepillant egy kicsit, a tanári asztalnál elidőzve egy kicsit a megjelenő tanárokon. Olyan furcsák így a professzorok, de helyes, hogy kitettek magukért.
- Milyen eddig a suliban?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Wendy Wolgen
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2012. december 21. 10:53 | Link

Kari bál
Leonie

Még fel sem fogom mi is van, máris az a vörös hajú diáklány terem ott mellettem. Már egyszer találkoztunk az egyik folyosón. Vele meg a nyuszijával.
- Leonie!De rám ijesztettél!
Aztán még hozzá teszem:
- Persze, hogy Alice vagyok. Majd írok haza hogy kereszteljenek át.
Felelek nevetve. Nem tudom honnan vette az Alicet, mert nem nagyon hasonlít a Wendyre, de zen már nem fogok morgolódni.
- Igen,tényleg jó lett a díszítés. Amúgy köszi, te is jól nézel ki. Amúgy téged hogy becéznek? Leácska? Vagy Leon?
A névmemóriám nagyon jó, legalábbis mindenki ez állítja. Ha kell fejből elmondom azt 100 embert akivel rokonságban állok. Csak a becézésekkel vagyok bajban. Nyáron is szegény Anastázia nagynénémet le Annestam. Anne nagymamámat pedig le Anaszoztam.
Ez alapján mindenki szörnyű rokonnak nézhet és jogosan.
De ez az Alice? Biztos sok mesekönyvet olvasott szegény lány ha így eltévesztett. Karácsonykor nem nagy csoda. Én két méteres listát vezetek arról, hogy kinek van meg az ajándéka, kinek van becsomagolva, és már kinek küldtem el. Plusz a rengetek üdvözlőlap. Itt is van a táskámban. Biztonság kedvéért azért megnézem, hogy meg van-e?
- Jézusom!
Meredek a nyitott táskámra. Természetesen nincs bent. Hát igen, ez az én formám. Hülyeség volna keresni,úgy sem találnék semmit. Ennyi ember között bárhol lehet, és mivel számításaim szerint az egész termet bejártam, bárhol kieshetett.
Nem fogom tördelni a kezem. Majd csinálok másikat, meg különben is.
Azért még egyszer körbenézek de semmi. Remélem nem ijesztettem meg a mellettem trónoló fiatal hölgyet.Én megijedtem de vajon ő? Mi tagadás nagyot sikoltottam, bár lehet hogy megúszta azzal, hogy kiszakadt a dobhártyája.
Nyugodtan próbálok mosolyogni, de látszik mennyire ideges vagyok. Ha mindenki rám nézne, esküszöm elsüllyednék...az asztal alá. Hmm, ez nem is akkora butaság, mint amilyennek hangzik.
Utoljára módosította:Bánfai Odett Zoé, 2012. december 30. 21:58 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Araczki Endre
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2012. december 21. 11:52 | Link

Karácsonyi bál - Pethő Abigél leginkább  Smiley

Az egész napja rohanással, na meg szenvedéssel telt. A másnaposság egész délelőttre programot osztott a fiúnak, aki fejfájással, émelygéssel és egyéb nehézségekkel küzdött. Tudta, hogy ma nagy nap- illetőleg este - elé néz, hiszen bálozni fog, és ha fejen állva is kell eljutnia a Nagyterem varázsáig, neki akkor is ott kell lennie. Pont. Az ágyból kikelvén saját maga kímélése végett kerülte a tükrök intézményét, és azonnal tus alá állt, hogy lemoshassa magáról előző esti kicsapongását. Mostanában több estét tölt a csárdában, mint a kastélyban, és ez beesett arcán is látszik. Az arcán tobzódó többnapos szőr leborotválása után arcszesze után nyúlt, majd besétált szekrényéhez. Szmokingja ép volt, és pontosan erre az estére tervezték. Fekete selyemingét utolsó gombig begombolta, nadrágját övvel erősítette dereka köré, majd a fénylő selyemzakót felhúzva, hosszasan igazgatta magán. Sötét csokornyakkendője tökéletesen illett megjelenéséhez. Hajába itt-ott beletúrt, majd egy falitükör elé állva, elborzadt arca lefogyása láttán. Tág szemekkel nézte magát, de csak önmaga árnyékát vélte felfedezni a tükörben. Mosolygott arcképének, megvizsgálta frissen mosott fogainak állapotát, majd az előre kikészített orgonáért nyúlt. Nem akart rózsát vinni ma esti párjának, mert nem szerette volna, ha esetleg megijed a rózsa szokásos 'jelentésétől', és többet gondol az estébe, mint ami valójában lesz. Endre hosszas készülődése végét parfümjének előkeresésével pecsételte meg. Nyakától a hasa aljáig több helyre is fújt, remélve hogy az illat kiválasztása tetszeni fog Abigélnek. Csillogó fekete cipőjének kopogása jelezte elindultát; útját a folyosókon pletykáló festmények kísérték. Némelyik jó szórakozást kívánt neki, de volt egy kedves úr, aki szerint Endre ebben a szerelésben leginkább cirkuszba való, nem ilyen nemes alkalomra, mint az iskolai bál. A fiú gyors beintése után a virágcsokrot szorongatva sietett a lány elé. Remélte, hogy ő ér oda előbb, mint amikor Veronikával a korcsolyapálya előtt találkoztak. Emlékszik, ahogyan vágtatott a folyosókon, emlékszik mindenre. Gondolatai ismét a barna hajzuhatagba révednek, egy pillanatra el is veszti időérzékét, talán azt sem tudná megmondani, hogy hova tart, de ezt ezen az estén nem szabad hagynia. Komolyan kihúzza magát, sóhajtozik is, mintha kilehelhetné kósza érzelmeit széndioxid formájában. Igyekszik felidézni azokat a könyvtári alkalmakat, amikor az egy-egy másik asztalnál üldögélők körében felfigyelt Abigélre. A lány olyan visszahúzódónak tűnt, hideg szépségként mutatkozott, hogy Endrének nem volt választása - meg kellett ismernie a Levitást. Éppen befordult a Nagyteremhez vezető folyosóra, és gyorsan megtorpant, hogy még egyszer ellenőrizze fizimiskáját. A tökéleteshez közelítő állapotot mért fel magán, így elégedett, - és ami ennél is fontosabb - magabiztos mosollyal közelítette meg a várakozó lányt. A ruhája nagyon tetszett a fiúnak, és Abigél is csodásan nézett ki.
- Gyönyörű vagy! - ámult el Endre, ahogy a várakozó leányzóhoz odaért. A virágot a háta mögött tartotta, s csak akkor vette elő, amikor a lányka odafordult hozzá. - Ezt neked hoztam, remélem tetszik. A színei nagyon illenek hozzád!
Az orgonát átnyújtotta Abigélnek, és jobbját behajlítva odatartotta a lányhoz, hogyha ő is így gondolja, nyugodtan karoljon belé.
- Indulhatunk? - kérdezi üde mosollyal, és közelebb hajolva a leányzóhoz belesuttog a fülébe. - Ne haragudj, hogy így megvárakoztattalak.
Utoljára módosította:Araczki Endre, 2012. december 21. 11:53 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Mary Glotter
INAKTÍV


Gyermeklelkű Terrorgombóc
offline
RPG hsz: 168
Összes hsz: 7361
Írta: 2012. december 21. 13:09 | Link

Veronika és Sharlotte

Miután leültem Veronika mellé, bemutatott minket egymásnak Sharlotte-al. Nagyon kedves lánynak bizonyult. Megláttam az asztalon a sütiket, és mivel éhes voltam, vettem magamnak egy párat. Nagyon finomak voltak, főleg a zserbó, amit imádok...
- Nagyon jó! - mondtam, mikor Veronika megkérdezte, milyen a suli. - Hihetetlen jó volt amikor megjött a levél, hogy felvettek ide. Először nem is hittem a szememnek. Csak egy óra múlva, a levél kibontása után, mutattam meg a nővéremnek. Ő sem tudta hová tenni. Mikor megmutattuk a szüleimnek, anyukám közölte, hogy biztos csak szórakoznak, és hogy ne éljem bele magam, mert ilyen nem létezik. De aztán jött a 2. levél, aminél már láttam, hogy egy bagoly jön. Ösztönösen kirohantam a házból, a bagoly meg a kezembe ejtette a levelet. Akkor már tudtam, hogy igaz. És most itt vagyok. Varázslást tanulok, és imádom! - Mikor észre vettem, milyen sokat fecsegtem, gyorsan megkérdeztem:
- Na és nektek milyen? Szeretitek? - fordultam Vronikához és Sharlotte-hoz. Közben a számba tömtem egy adag sütit. Tudom, nem illik, de úgy éreztem, kilyukad a gyomrom, ha nem eszek valamit, és hát az előételről már így is lekéstem, nem volna valami kellemes, ha a süti is eltűnne mielőtt jóllakom...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Emma McNeilly
INAKTÍV


zsiráfmami ¤ emmus
offline
RPG hsz: 266
Összes hsz: 15046
Írta: 2012. december 21. 15:50 | Link

Valentin
Emma öltözék

Eljött a Karácsony. Gyönyörű és magával ragadó ünnep, ami mindenki egy kicsit békésebbé és szeretetteljesebbé tesz. Emma igazán odavan ezért az ünnepért. A maga sajátságos módján éli meg minden évben, mondjuk eddig mindig a családjával töltötte az ünnep egészét, most mégis, ha már sikeresen felvették ide, és még idén beköltözhetett, akkor ki akarja az itteni mókákból venni a részét. Nagyon szereti az ünnepi forgatagot. el sem tudná képzelni az év végét e nélkül a csodás esemény nélkül, olyan neki ilyenkor mintha a második születésnapját tartaná, főleg, hogy az első Mikulás napján van. Talán ebből adódik az is, hogy annyira imád minden jellegű ünnepet. Az iskolában bált rendeztek, ami biztosan egy tökéletes köntösbe öltöztetett esemény lesz. Édesanyjával együtt vették a ruháját, ami csodálatosan tükrözi néha hercegnős, néha komolyabb énjét. Minden kiegészítője is ahhoz passzol, na meg a cipője. Nincs olyan lány, aki ne szívesen öltözne ki és jönne el szórakozni. Ha más megoldás nem lett volna, valószínűleg egyedül is benézett volna, de nem így történt. Még délelőtt összefutott egy kedves fiúval, aki kísérőjeként vele tart ma este. A kezdés előtt érkezett egy kicsivel, így volt ideje körülnézni. Nagyon szépen díszített terem és az illata is fenséges. Az egyik kisebb fa mellett áll meg, annak díszeit csodálva mindaddig, míg a kvíz győztesét díjazzák és elkezdenek befelé szállingózni az emberek. Saját asztalukhoz ballag és egy finomnak tűnő csokis süteményt vesz magához, azt kezdi el majszolgatni. Végignéz a társaságon, nagyon jó, hogy ilyen sokan eljöttek. Bár még alig kezdődött el és bárki beeshet. Partnere a bál megnyitója körülire ígérte az érkezését, így egy pohár italt tölt magának, amit szép lassan elfogyaszt, majd megkostól még egy fajta süteményt, ami nagyon ízlik neki, ennek egy erőteljes hümmögéssel hangot is ad, majd háztársaira mosolyog és iszik még egy pohár üdítőt. Következik a vacsora amit minden ház saját asztalánál fogyasztanak. Ez után elhagyja a Navine asztalát és visszatér a már említett karácsonyfához, hogy ott megvárja őt. Arcán az öröm tükröződik, megjelenik a kis gödröcske is mikor mosolyogva áll, szemeiben pedig ott csillog a kíváncsiság, hogy mit hoz ez az este. Nem volt eddig az a nagy bálozós, ez lesz az második ilyen alkalom az életében. Izgatottan ácsorog, még egyedül, és hallgatja a kellemes dallamokat a vacsorát követően.
Utoljára módosította:Emma McNeilly, 2012. december 21. 15:50 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Gregor H. Polter
INAKTÍV


Moonlight Shadow
offline
RPG hsz: 56
Összes hsz: 1891
Írta: 2012. december 21. 18:36 | Link

Beácska Smiley

Eljött idén is a karácsony napja végre. Bár nem kifejezetten szerettem volna emberek közé jönni a mai napon, mégis rávettem magam, hogy lejöjjek a nagyterembe, hátha van itt valami normális ember, na meg ahogy elnéztem az iskola kb 70%-át lányok alkotják. A gondolatra egy kis mosoly jelenik meg a szám szegletében, régen "vadásztam" már, azt se tudom, hogy megy e még.
Mondhatni elég rendesen kiöltöztem, becsületesen teljes öltöny-felszerelésben vagyok és még nyakkendőm is van. A zakó és az öltönynadrág feketék és kicsit kopottak, mert elég régi ez a hacukám, az ingem azonban makulátlanul fehér, a nyakkendőm pedig méregzöld. Szerintem bárki ember fia-lánya megmondja, hogy Rellonos vagyok, ezekután.
Mikor belépek a nagyterembe, körülbelül agyonnyom a fenyő és az ételek illata. Kicsit kellemetlenek számomra ezek a túlontúl intenzív szagok, de majdcsak megszokom őket. A saját házam asztalához sétálok és leülök egy üres helyre, ahol kicsit távolabb vagyok az emberektől. Veszek magamhoz némi ételt, és szépen csendben elnyammogom magamban, közben persze bőven van időm nézelődni, legnagyobb örömömre. Van itt sok szép szemet gyönyörködtető látványt nyújtó hölgyemény és ennek kifejezetten örülök. Már csak választani kellene közülük egyet vagy többet. De inkább többet, ha már itt tartunk.
Az étkezés végeztével szépen felállok és a fal mellé sétálok és neki vetem a hátámat, a továbbiakban innen szemlélődök. Úgy érzem az igazgatói beszédről már lemaradtam, de ezt valahogy egyáltalán nem nehezményezem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Szakács Ágota-Beáta
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 87
Összes hsz: 5015
Írta: 2012. december 21. 20:48 | Link

Gregor


Semmi kedvem nem volt erre az eseményre eljönni. De arra még kevesebb kedvem volt, hogy hazautazzak, hallgassam a sok gyerekzsivajt majd felmérgelődve London egyik rosszabb hírű negyedében töltsem az estét. Komolyan ha ilyen vágyaim lennének már rég nem állnék a tükör előtt és azon törném a kis buksimat, hogy a piros vagy a kék áll jobban nekem. Feladva az óriási agymunkát inkább elvonulok a fürdőszoba magányába, egy gyors zuhany erejéig.
Visszatérvén a kék ruha mellett döntök. Egy egyszerű kék ruha, aminek derekán egy masni található. Masniból pedig kiindul egy réteg finom csipke anyag aminek végén virágminták tűnnek fel és izgalmassá teszik az amúgy nagyon unalmas kék ruhát. Térdig ér éppen, vagyis szabadon hagyja az amúgy is formás lábaimat. Hajammal nem töltöttem el órákat, elvégre amúgy is göndör hajam van, főleg zuhanyzás után. Csak kissé megigazítottam, raktam bele egy hajpántot ami egy nagy kék pillangóval volt kiegészülve. Apró, kis kövek, amik ugyan olyan színben pompáznak, mint a ruhám. Egy két, na jó, van vagy négy darab karkötő amik a kék különböző árnyalataiban pompáznak. Olyan sminket hoztam magamnak létre ami nem takarja a szép bőrömet, csak egy kevés szempillaspirál, szemfesték, rúzs és már kész is. Legvégül cipőmet veszem ki a szekrényből, még vadi új, éppen a dobozából veszem elő. Körülbelül ennyit tesz ha az ember lányának az anyja színésznő. Mindenből a legjobb, ami legalább bevált anyának is. Mosolyogva veszem fel a fekete magassarkú cipőt, ami úgy 5 centit dob az apró magasságomon.
Ilyen kinézettel vágok neki a kastélynak. Amúgy már rég lekéshettem az igazgató úr beszédét, úgy gondolom éppen akkor a meleg víz jó hatását élveztem. Mindegy, mosolyogva sétálok végig a Nagyteremig vezető folyósokon. Szerencsére ebből nincs sok, amúgy is utálom az olyan festményeket amiken lovagok vannak és még a széltől is óvni akarnak. Hát attól elkéstek és még bele sem tudnak törődni a fájdalmas kudarcba.
A fenyő illata ami először megcsap, orrba vág rendesen. Pár másodpercig csak a levegőt veszi, hála annak a jó kis fenyőnek. Jövőben kevesebb kell, ez biztos. Szólni is fogok a szervezőknek, csak akadjak össze eggyel. Beérve a terembe nézek körül. Navine asztalánál egész kis tumultus van, csak köszönök össze vissza az embereknek. Persze már aki egyáltalán szembe mer velem nézni, nem mintha olyan félelmetes lennék. Elvégre akárki nem nézhet szembe a legfélelmetesebb prefektussal, azért egyezzünk meg ebben. Akkor ha ez a prefektus cipő nélkül alig éri el a 165 centimétert. Mindegy, mosolygok ezen a okfejtésemen miközben kiszúrok valaki a sarokban. Pontosabban a falnak veti hátát a fiú, akinek talán az öltözete ennél jobb napokat is látott már. Egyáltalán nem akarok belekötni, ez éppen egy megállapítás volt részemről.
- A nyakkendőd honnan való? -
Másodpercek telnek el, mosolyogva szólalok meg a fiú előtt. Egyedül van, én is, talán ebből még lehet valami. Amúgy tökéletes egy témának néz ki az, hogy rákérdeztem honnan való a nyakkendője. Semmi értelmesebb nem jutott eszembe csak az, hogy nekem is szükségem van egy ilyen darabra. Talán a következő prefis találkozón, ezt viselném. Persze ezek a prefik csak sárgák, néha vannak ilyen kis találkozásaink. Valahogy fel vagyok arra is készülve, hogy kinevet, elküld innen rosszabb helyre vagy egyéb finomságok. De ha ilyet csinál, akkor meglátja mekkora szám is van nekem!

Ruhácska
Utoljára módosította:Szakács Ágota-Beáta, 2012. december 21. 20:50 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Leonie Rohr
INAKTÍV


padláslakó
offline
RPG hsz: 467
Összes hsz: 3431
Írta: 2012. december 21. 21:44 | Link

Wendy

-Jajj, ne haragudj! – Felel teli szájjal, és még egy vigyort is megenged magának anélkül, hogy kifigyelne egy falat megrágott sütemény a fejéből. És még jobban felvidul, mikor meghallja, hogy még a nevet is eltalálta. Mindjárt vállon veregeti saját magát, amiért ekkora profi. Igaz, beletelik pár percbe, mire rájön, hogy Wendy csak ironizált. De akkor meg hogy hívják? Kedves asztalszomszéd? Úgy tűnik, ez ma nem fog kiderülni, de sebaj. Majd kivágja magát valahogyan a megszólítás rész alól.
-Becézni? – Egy pillanatra elgondolkodik. Miért jön mindig elő ez a téma? Oké, hogy a Leonie egy hosszú név, meg fárasztó kimondani, de no. Legyünk már kicsit kreatívak!
-Igazából… Neked bármit megengedek! – Kacsint a lányra, mintha csak egy sráccal flörtölne, amihez mellesleg egyáltalán nem is ért. A párkapcsolat fogalma olyan messze áll tőle, mint innen a Himalája. Az azzal járó zümmögő méhek és virágpajtásaikkal meg úgy egyáltalán csak a mesékben találkozott eddig. Különben is szörnyen elvetemült figurának kéne annak lennie, aki kiveti rá a hálóját. Na meg ugye kitétel, hogy az illetőt Szőke Hercegnek hívják, mert vöröskénk csak rá vár töretlen lelkesedéssel…
Viszont kissé elkalandoztunk! Vissza Wendyhez! Szegény lány nem tehet róla, ám mégis rajta csapódik le, hogy a kis törpe ilyen álmodozó. Most ismét kizárta a világot, és azt vizualizálja éppen maga elé, hogy daliás hercege bevágtat a terembe, szálkásabban, mint egy egész kárászraj, lepattan hófehér paripájáról, és… khm… Hahó Leonie!
-Váá, mi az? – Álmodozásából a mellette ülő leánygyermek riasztja fel. A kiáltástól úgy megretten, hogy ugrik egyet, és sikerül azonnal annyira a pad szélére csusszannia, hogy leesik a földre. Nagyot koppanva terül el, és kitágult pupillákkal bámul fel Wendy-re.
-Mi történt? Csak nem megtámadtak minket? – És amint ezt kiejti a száján, szaloncukrok kezdenek záporozni a fejükre. Hát tényleg támadnak az oroszok! Megfordul az agyacskájában, hogy bemászik inkább a pad alá, ha már úgyis a földön ücsörög. Ugyan vicces, de kevésbé kellemes érzés, ahogy a fején kopognak a cukrok.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Gregor H. Polter
INAKTÍV


Moonlight Shadow
offline
RPG hsz: 56
Összes hsz: 1891
Írta: 2012. december 21. 21:51 | Link

Beácska

Hatalmas a nyüzsgés a teremben, életemben nem gondoltam volna, hogy ennyien itt maradnak a karácsonyi szünetre. Elvégül is, szerintem az a normális, ha az ember a szeretteivel tölti legalább ezt az egy ünnepet, bár mondom ezt én, aki szintén nem volt hajlandó visszamenti Ausztriába. Szerintem jogos volt, csak nem olyan régen jöttem el otthonról, most minek menjek vissza? Persze, anya örülne neki, Tanja meg egyenesen le is támadna, de most nem megyek vissza, nincs kedvem megint 6 órát utazgatni. Szegény hölgyek most így jártak, talán majd a következő karácsonykor nagyobb szerencséjük lesz.
A fal nagyon jó helynek bizonyult, szinte mindenhova ellátok a teremben, ami nagyon kedvemre való. Sok lány van olyan ruhában, ami látni engedi a lábukat. Ezek a végtagok nagyrészt szép formásak, egy-kettő még kicsit izmosabb is, mint a nagy átlagnak, gondolom, ők lehetne a sportoló hölgyek. Egyáltalán nem bánom már, hogy eljöttem. A szemlélődést természetesen rezzenéstelen arccal hajtom végre, kellemetlen lenne, ha valaki, főleg egy lány, észrevenné, hogy az ő vagy valamelyik barátnője lábát stírölöm éppen.
A nagy lábnézegetést egy kellemes kis hang szakítja félbe, egy eléggé szokatlan kérdéssel.
- Hogy mi? – felhúzom az egyik szemöldökömet, majd két másodperc múlva elröhögöm magamat. Na erre a kérdésre életemben nem számítottam volna. Beletelik kb másfél percbe, mire normális állapotba hozom magamat és válaszolni tudok szegény lánynak.
- Jézusom, neked honnan jutnak eszedbe ilyen abszurd kérdések? – közben kitörlöm a könnyeket a szememből, mert már alig látom szegény kislányt, bár az is igaz, hogy rendesen le kell néznem rá, mert nagyon kicsi.
Utoljára módosította:Gregor H. Polter, 2012. december 21. 21:52 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Szakács Ágota-Beáta
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 87
Összes hsz: 5015
Írta: 2012. december 21. 23:36 | Link

Gregor


Még mindig meg van az esély arra, hogy nyakamba kapjam lábaimat és lelépjek. Kísérő nélkül itt eléggé ciki megjelenni, nekem aztán meg még cikibb. Prefektus létemre nem tudtam összeszedni egyetlen egy hímnemű lényt se, felér ez aztán egy nagy szégyennel. De ettől függetlenül még itt vagyok. Még, de ki tudja meddig. Ha nagyon megunom ezt, gyorsan terepet váltok és ruhát is mivel a kinti időjárás ebben nem valami kellemes.
Aztán az én lábamra senki nem mondhat semmit! Ezek formásak, izmosak, edzettek. Igaz az utóbbi időben nem tudtam aktívan részt venni a kviddics idényben, kapitányságról is le kellett mondanom egy rossz esemény miatt. Elvégre nem mindennap tűnnek el az ember lányának szülei egyik napról a másikra, igaz? Pedig velem ezt történt, eltűntek a szülők. Egyenlőre még hiába keresek mind a muglik, mind a varázslók. Semmi nyomuk. Én pedig csak ügyesen a bátyámra hárítottam minden felelősséget és visszajöttem ide. Ide, ahol aztán senki nem vár. Mert hát, ha várna valaki azt már elég rég észre vettem volna, gondolom. Ha meg nem, akkor nyugodtan szólhat, nem harapok, olyat nagyot.
Mély levegőt veszek. Hogy pofozzak fel egy ekkora mamlaszt? Inkább megvárom amíg eláll a nevetőgörcs, arcizmai rendeződnek és végre valami emberi kinézete is van. Mert eddig csak egy szmokingos gorillát láttam a falnak támaszkodva. Kérdését válaszra se méltatom, inkább várok. Amennyire felhúznám magam a válaszán azt venné észre, hogy a feje mellett nőtt még ki egy Mikulás virág is. Ami mondjuk menne a dekorációhoz és a fiúhoz nem annyira. Vajon szeretné? Teljesen ingyen lenne, megígérem.
- Még egy abszurd kérdés. Ha már ennyire bejön a lábam neked, leszel a kísérőm? -
Majdnem zsebkendőt is nyújtottam neki a könnyek mellé. De aztán mégsem. Hogy néz ne ki az ha én egy ekkora nagy mamlaszt siratnék meg? Nem valami jól, egyezzünk meg abban. Amúgy tényleg komolyan gondoltam ezt az abszurd kérdést és ha újra ilyen nem tetsző válasz érkezik részéről tenni fogok arról, hogy olyat mondjon ami egy kicsit legalább kedvemre való legyen. Szóval ismeretlen cuki nyakkendős fiú, szedd össze azt a kevés sütnivalód és neuronodat! Hanem rosszul jársz, hiába kell lenézzél rám, mint valami paradicsomra a zöldséges kisboltban.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Gregor H. Polter
INAKTÍV


Moonlight Shadow
offline
RPG hsz: 56
Összes hsz: 1891
Írta: 2012. december 22. 00:37 | Link

Beácska

A kicsilány jó kedvet hozott az estémbe, amit már régóta éreztem. Nevetni is rég nevettem tisztán, szívből jövően, talán utoljára akkor volt velem ilyen, mikor Tanja lehuppant a fenekére síelés közben, de valami iszonyatosan furcsa kézmozdulatokat tett közben, ez tette a helyzetet igazán komikussá a számomra. Aztán persze jöttek a nagy megsértődések és egyéb aranyos női dolgok, de szerencsére a fejem is a helyén maradt és a húgom is megbékélt.
A lábnézegetéses megjegyzésre nem szólok egy mukkot se. Inkább nem mondom meg, hogy miket láttam, mert aztán meg hű-hű! Nagyot kapok szerencsétlen fejemre, az meg nem hiányzik, hogy egy agresszív kis mókus megtámadjon az egész iskola előtt. Lányokat meg köztudottan nem bántok fizikailag, szóval tényleg jobb a békesség mindenkinek.
Szótlanul átsétálok a kislány bal oldalára és odanyújtom neki a jobb karomat, hogy karoljon belé.
- De csak mert megnevettettél. - mondom hozzá röviden, mindennemű arcmimika nélkül. Kicsit elrendeztem magamban a dolgokat, hogy valami értelmes fejet tudjak vágni és ennek a szerencsétlen pici lánynak ne kelljen miattam szégyenben maradnia. Igen, rendes is tudok lenni, de azt nagyon ki kell érdemelni, és úgy tűnik meg valaki rászolgált a jófejségemre.
Nem indulok el semerre, egyelőre várom a reakciót. Azért remélem hogy nem fogja leütni a fejemet a helyéről, még nekem is kellene pár dologra.
- Egyébként ha már így letámadtál, akár el is mondhatnád, hogy hogy hívnak. - jobb oldalra, lefelé fordítom el a fejemet és kérdőn tekintek a hirtelen kerített partneremre. Legalább ennyit közölhetne velem, ha ennyire bejött a nyakkendőm.
Utoljára módosította:Gregor H. Polter, 2012. december 22. 00:38 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Sharlotte Johanson
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 395
Összes hsz: 6540
Írta: 2012. december 22. 14:27 | Link

Vera, Mary, aztán Ryan

Végre találkozik valakivel, akit ismer, és el tudnak beszélgetni. Örül neki, bár azért jobb lenne, ha egy párra jött volna. Természetesen így is-úgy is jó neki, de mégis.
-Szerintem enni is fogok, szeretem a sütit.- mondta Verának. Sokáig azonban nem voltak egyedül, mivel bejött a képbe valaki más is. Egy elsős, akinek be is mutatta illedelmesen.
-Szia Mary.- köszönt, aztán csak hallgatott. Hallgatta őket, leginkább a lány beszédét, ami sokáig tartott, de unaloműzőnek tökéletes volt. Aztán kérdezett. Válaszolt is rá rögtön, csak hogy legyen beszédtéma.
-Szerintem nagyon jó itt. Mindig történik valami, izgalmas hely.-válaszolt körmondatokban, úgy, hogy senki se értse meg, tulajdonképpen pontosan mire is gondolt. Csak ő tudja, és jól is van ez így. Vett tehát sütit, és elkezdte enni. Ahogy szinte már tömte magába, úgy árasztották el a gondolatok. Az anyjáról, a házában történtekről, a tanulásról, óráiról, a faluban lefolyt beszélgetéseiről, arról, hogy egyedül van itt, és sok hasonlóról. Eljutott egészen odáig, hogy reggelire almát evett. Azt nem tudta már visszakövetni, hogy ez hogyan jött ki, de legutoljára ezt gondolta. Még mielőtt meglátott volna valakit, aki a fal mellett állva vár. Látta már a faluban is, ezért erősen elkezdett gondolkodni, hogy ki lehet az. Gyötrelmes, de jól leplezett percek következtek, amikor is agyát tornásztatta.
~De...ez a tánctanár...Mi is a neve...~ rájött. Nem hamar, de már tudta ki az, csak a neve kellett volna még. Az már nem is volt fontos számára.
Mikor az evésnek vége lett, és elkezdődött a táncos rész, megszólalt, és el is tűnt.
-Bocsi, de most mennem kell.- vetette oda a lányoknak. Nem tudta, hogy vissza megy-e még hozzájuk. Talán igen, talán nem. Odasétált tehát hozzá. Nem feltűnően, de elkezdett közelíteni. Oda is ezért, és láthatólag rá nézett az illető, így meg is szólalt.
-Szia. Lenne kedved táncolni?- tisztában volt vele, hogy ezt tanítja, vagy tanította. Mostanában nem látta, de a tánc az biztosan lázba hozza. Pillanatokon belül rájött, hogy amit csinál, az illetlenség. Be kellene mutatkozni, mert nem biztos, hogy a fiú tudja, hogy ki ő.
-Sharlotte Johanson vagyok.- mondta ki rögtön, de a szemkontaktust nem szüntette meg. Válaszra várva állt egy helyben.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Pethő Abigél
INAKTÍV


Abékaimádó :3 | ÁdiFeleség <3
offline
RPG hsz: 91
Összes hsz: 1939
Írta: 2012. december 22. 18:18 | Link

Karácsonyi bál, Endre



A karácsonyi dalok dúdolása csak még jobban meghozta az ünnepi hangulatot, és örömmel töltött el a tudat, hogy nemsokára Csongorral, és a szüleimmel is együtt ünnepelhetek. A hazautazásig már csak pár nap volt hátra, és most először éreztem valami furcsát a mellkasom táján. Olyan volt az érzés mint mikor sokáig nem látom az otthoniakat. Ám most nem feléjük irányult a hiány. Azt hiszem, az idei tanév eseményei meghozták azt a kötődést az itteni dolgok és emberek iránt, amit tavaly nem sikerült kialakítani. Sok minden hiányozni fog a rövidke szünet alatt. Egy pár pillanatig hagytam magam elveszni az érzésben, visszaidézve a számomra kedves eseményeket.
Az ismerős hangra aztán összerezzentem egy picit. Nem is hallottam igazán a fiú megjegyzését, miközben a gondolataim próbáltak visszatérni a jelen eseményeihez, mindennek ellenére elpirultam elég rendesen. A virág látványa némiképp enyhített a zavartságomon, bár a "köszi"-t eléggé halkan, és akadozva ejtettem ki a számon. Az orgona azonban pár pillanatig elterelte a figyelmemet arról a gondolatokról és érzésekről, amiket a fiú felbukkanása váltott ki belőlem. Például, hogy nem is ismertem magamra, mikor a levélben megfogalmazott meghívást elfogadtam. Mintha nem is én firkantottam volna a válaszlevélben a beleegyező sorokat. Csak akkor döbbentem rá, mit tettem, mikor a bagoly már rég Endre felé szárnyalt. Visszamondani pedig nem akartam, nem szerettem megszegni az ígéreteimet sosem, hisz én sem szerettem, ha valaki ugyanezt tette velem. El kellett tehát fogadnom a tényt, hogy saját magamat sodortam olyan helyzetbe, amit általában kerülni szoktam.
Az orgona apró szirmainak tanulmányozása, és illatának beszippantása pedig csak egy rövidke ideig védett meg a zavarba hozós állapottól.
- Indulhatunk, persze! - Bólintottam a kérdésre, majd kissé habozva, de végül a fiúba karoltam.
A terembe belépve csodás látvány fogadott, főleg a karácsonyfa tetszett. Ámulva néztem a díszeket, az égőket, ahogy egyre beljebb sétáltunk a teremben. Igazából reméltem, hogy Endre majd vigyáz rám, hogy ne menjek neki semminek és senkinek, míg a fában való gyönyörködéssel voltam elfoglalva. Majd a Mikulást is kiszúrtam. Óóó...
Miközben megálltam, kíváncsian pillantottam fel Endrére, majd a Mikulásra, majd újra Endrére. Azt fontolgattam, hogy meg merjem-e kérdezni, ami hirtelen eszembe jutott.
- Szerinted... - Kezdtem bele. Elengedtem a fiú karját, majd a padlót kezdtem el nézni, miközben ujjaimmal a szoknyám redőit birizgáltam. Aztán végül összeszedtem a bátorságomat.
- ... az Igazgató Úr az igazi Mikulás, vagy csak jól játssza a szerepét? - Pillantottam ismét fel a fiúra, neki szegezve az igencsak fontos kérdést. Én ám már régebben is gyanítottam, hogy az Igazgatóbácsinak köze lehet a Mikuláshoz.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Sharlotte Johanson
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 395
Összes hsz: 6540
Írta: 2012. december 22. 19:52 | Link

Ryan

Az evés és beszélgetés után első gondolata az volt, hogy kellene egyet táncolni. A hamar megpillantott tánctanár ehhez tökéletes alanynak tűnt. Oda is ment hozzá, és megkérte, hogy táncoljon vele, amire várhatóan igent is mondott. Bemutatkozott előbb ő, majd a másik is, amikor rögtön rájött, hogy mi a neve.
~Tényleg...Ryan...~ gondolta, mert egészen odáig nem emlékezett rá. Már tudta, hogy mi az, de ezzel nem is sokat törődött. Kézcsók következett, ami után el is mosolyodott. Meglepetés volt ez számára, kevés az ilyen udvarias személy az iskolában, de bárhol máshol is. Ezután már mentek is táncolni. Be a táncparkett közepe felé. Ahogy Ryan megfogta a derekát, ő a vállára tette a kezét, a másikat pedig a fiú fogta. Elkezdtek táncolni a lassú dalra, miközben tovább beszéltek.
-Igen, lent lakom. Láttalak már, és gondolom Te is engem, ha ezt tudod.- jegyzi meg észrevételét mosolyogva, mielőtt a másik kérdésre válaszolna.-Lehet. Alex-szel lakom lent már egy ideje.- nem részletezi, hogy miért, mert az már túl sok lenne. Azt sem, hogy ki az, mert elvileg tudnia kell. Amikor itthon volt, sokat járkált a faluban. De nem gondolkodik, inkább tovább táncol. Valamiért imádja ezt, de maga sem tudta mi olyan jó benne. Lépegetni, közben gondolatban az egekben járni. Valami csodálatos érzés volt számára, mivel már elég régen akadt táncpartnere. Ahogy repdesett a gondolatai között, eszébe jutott pár dolog.
-Ha jól tudom, akkor Te a barátnőddel laksz lent.- érdeklődik furcsa formában, kijelentéssel. Ha jól tudja, akkor helyeslést kap, ha nem, akkor pedig megtudja az igazat, és neki mindegyik lehetőség jó.-Laura, nem?- teszi még hozzá, mikor pár pillanattal később eszébe jut a név is.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Szakács Ágota-Beáta
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 87
Összes hsz: 5015
Írta: 2012. december 22. 21:39 | Link

Gregor


Ha már itt tartunk én egyáltalán nem akartam, hogy ez a fiú nevessen. Minek akarnék én ilyet? Szoktam idegenekre mosolyogni, de nem olyanokra akik a kisujjukkal tudnának legalább hármat csinálni belőlem. A súlycsoportokra azért figyelek, elvégre belőlem egy is sok a visszajelzések szerint. Akkor minek kéne kettő vagy három? Felesleges.
Valahogy ez a velem szemben lévő rellonos nem az én súlycsoportom. Könnyen el tudna páholni annak ellenére, hogy képzettnek számítok a küzdősportokban és kviddicsezem is. És hiába vagyok kicsi, az ő szemszögéből nézve, attól tudok dühös  lenni. De azért ennyi ember előtt nem fogok neki esni, vigyáznom kell az amúgy is törékeny imázsomra. Háhá, röhög a vakbelem, hogy lányokat nem bánt fizikailag. Akkor ezt azt jelenti, hogy lelkileg igen. Úgy lehet mégsem a legjobb kísérőt szereztem be a fiú személyébe. Talán pont most van itt az ideje a visszatáncolás, nem mintha gyenge lennék lelkileg vagy valami ilyesmi. Csak jobb félni, mint megijedni, tartja a mondás.
Nem éppen egy neveletlen ficsúrral van dolgom, jut eszembe mikor balomra sétál és felkínálja jobb karját. És belé karoltam, elvágva magamat az utolsó menekülési lehetőségtől is. Csak túlélem, ha már elsősegélyt is tudok nyújtani, abban kell reménykedjen, hogy magamon is megy.
- Itt is hagyhatlak a sarokban, ugye tudod? -
Tudatosítom benne, hogy nem kell velem kényszerből jönnie. Na meg maradhat itt nyugodtan tovább, engem nem zavar. De azért valahol örülök neki, nem töltöm egyedül a bált és még meg ismerek valakit újat. Akkor ha kissé furán indult ez az ismerkedés. Talán már nem is gondol épelméjűnek a rellonos. Álljunk meg egy pillanatra! Eltöltöm vele a ma estét, aztán viszlát. Szerintem többet nem látjuk egymást, szóval nem is érdekelhet a véleménye. Viszont ha újra találkozunk fel fogom írni a naptárba.
- Bea vagyok. -
Elégítem ki vágyait a nevem elmondásával. Most pedig ő kéne elárulja, persze ha nem éppen egy kőbunkóval van dolgom. Az előbbiek alapján pedig nem azzal van. Azért mondtam ez, mert így ismernek és így kell szólítani. Amúgy sem szeretem ha valaki az egész nevemet tudja, plusz az illető még válogathat is a neveim között. Elég a Bea, a többiről nem kell tudnia. Bár lehet névről ismer, ki tudja.
Pár percig csak az ismeretlen fiúra nézek majd elindulok a táncparkett felé. Remélem nem fog lemaradni, vagy valami nem szép dolgot tervezni. Elég lesz ha követ időben. Nincsenek nagy igényeim, na. Amint felcsendül a zene, kezemet vállára csúsztatom, a másikat pedig összekulcsolom a rellonoséval. És egyszerűen csak élvezni kezdtem a zenét, a lassú ritmusát. Közben rájöttem nem is volt ez olyan rossz döntés, hogy eljöttem ide. Csupán ne egy olyan fiúval legyen dolgom akinek még a klasszikus zene szó is magas.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: « 1 [2] 3 4 ... 12 ... 95 96 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyElső emelet