Sok varázslatos hely létezik a kastélyban, hisz már magában is egy hatalmas varázs, amiben az emberek gyarapíthatják tudásukat. A bejárati csarnok a maga robosztus falaival hűvösen üdvözli az épületbe térőket, végigkalauzolja őket a pince lépcsőéig, és a széles márványlépcsőig, mely felvezet a megannyi emeletre, ahol kényünk-kedvünk szerint vehetünk részt a képzésben. Van azonban egy másik helység is, ami balról tárul a kíváncsi szemek elé, és amelyet Nagyteremnek hívnak. A magas, intarziás ajtó mögött egy széles, és szó szerint az égbe vesző terem nyílik, melynek eső színű padlóköve elkalauzol minket a fellegekbe. Ugyanis a mennyezet különleges. Az idő, a felhők, a napsütés, pontosan ugyan olyan, mint ami abban a pillanatban, a szabadban érhet minket. Megbűvölt tér és idő, mely körülvesz minket, és étekkel kínál. Hosszú asztalok, sorakoznak fel egymás mellett, egy kis folyosót hagyva a terem hátsó résznek felfedezéséhez. Sorban a négy nemes ház asztala, melyen, az ünnepségeken száznál is több diák foglal helyet, és hallgatja az igazgató beszédét. A Rellon asztala a bal szélen kapott helyet, nyomban követi őt a Levita ház, majd egy kis szünet, és megtekinthetjük az Eridon, végül a Navine asztalát. Az utolsó, az ötödik, az, amelyik merőlegesen a többivel áll egymagában, helyet adva a tanároknak, az iskola dolgozóinak, az igazgatónak. Hatalmas a hely, a falakat minden ünnepen más, és más díszíti. Karácsonykor magyal koszorúk, mű hó, aranyos díszek tucatjai, melyeket deres fenyőfák tucatjai tartanak. Máskor töklámpások, gyertyák százai, vagy, éppen amikor egy átlagos nap elé nézünk, akkor csak kőszobrok, melyek láncot tartanak szájukban. A lánc végén ég a tűz, mely fényt ad, az étkezni, vagy csupán beszélgeti vágyó diákoknak.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=867064#post867064][b]Szikszay Izidóra - 2023.09.15. 01:06[/b][/url]

Levita asztal
Eridon is lehetne

Eseménydúsra sikerül ez a reggeli. Több folyadék végzi az asztalon meg mások ruháján egyelőre, mind bárki gyomrában, ami okot is ad nem csak vicces jelenetekre, de némi visongásra is. Az egyik pohár narancslével még ő is besegít, de a nedű többsége a földön végzi, ragacsos tócsába gyűlve. Nem ő lesz, aki feltakarítja egy hatékony evapores-szel, mert még lehet, hogy felsülne. Lefoglalja inkább magát a reggelije összerakásával. Karolának csak legyint, amikor magyarázni próbálja, hogy volt, akit fejre ejtettek már a szülőszobában. Ugyan, ő azt sem bánja, hogy az Edictum pletykál róluk. Alig pár hét múlva azzal a határozott céllal viszi haza Rolit a családi birtokra, hogy hátha az anyja megkapja végre a rég vágyott agyérgörcsöt. Igazán szerető anya-lánya kapcsolatuk tökéletes kulminációja lenne szerinte, a mesteri tervről azonban pontosan elég, ha ő meg Roli tudnak.
- Nem számít, az Edictum után nem tudnak már újat mondani - jelenti ki, miközben gondosan kenegeti a lekvárt a szelet kenyéren, olyan nagyon koncentrálva, mintha legalább kiállításra készülne a darab, nem mindjárt megenné. Legalább tízszer húzza végig oda-vissza a kést az egészen, hogy biztosan egyenletes rétegben legyen elkenve a baracklekvár.
- Jó reggelt - köszön Améliának is, aki csak befut, és most, hogy belegondol, biztos benne, hogy csak elment futni olyan korán reggel. Néha már-már irigységgel vegyes csodálattal nézi, milyen eltökélt, de a nyomdokaiba egyelőre nem tervez mégsem lépni. Úgy véli, olyan sokáig volt bezárva anyja fojtogató közelségével megspékelve, hogy egyelőre inkább élvezni igyekszik kicsit az életet és behozni valamennyit abból, amiről lemaradt.
- Köszönöm, nem - válaszol is a kérdésre egy mosoly kíséretében. Noha meglehetősen csúnya hisztirohammal reagálta le a tényt az első napon, amikor kiderült, hogy szobatársat kapott, azóta kifejezetten megkedvelte Améliát. Sőt, még Szöszmösz is bírja, de legalábbis megszokta. Azt nem veszi észre, hogy a lekváros kenyér mellé töltött kakaóból szép kis bajsza lesz mindjárt, egész elégedetten iszogatja egy-egy harapást követően.
- Mmm, láttátok Kakasi legújabb talárját? Tiszta idei párizsi divat, szerintem az öreglány tuti járatja a Modern boszorkányt. Betti, te mit olvasol? - kérdezi meg mellékesen, látva, hogy a prefektus mennyire belebújt a könyvébe.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=867899#post867899][b]Lafayette David Saint-Venant - 2023.10.03. 06:16[/b][/url]

Úgy néz ki, Amélia nem követte idelentre, meg a legkellemetlenebb, ami történhetett, hogy lekönyökölte Stephen lábfejét, meg hát... farkasszemet néztt a csokis ágyékával, FÚJMÁR EMBER! Gyorsan tovább kúszik egyenest a nem túl távol elhelyezkedő Jiyun mellé.
- Szégyen... Mi vagy te, japán? - Lafayette-ről érdemes tudni, hogy azon kultúrbunkók közé tartozik, akik lehetnének nem bunkók, de lusták megugrani a lécet. Egyszerűen lusták, így van. Egy Google keresésébe fájna bepötyögnie vagy -mondania a csaj nevét, hogy rájöjjön, dél-koreai emberállatnak nem jó olyat mondani, hogy japán-e.
Stephen érkezésén már őszintén, meg sem lepődik, a gyerek vonzza a balszerencsét ezen a reggelen.
- Sztem ja. Csak ne daráld le az asztalt, meg tartsd kívül Améliát. - Még az kellene, hogy Betti vagy Amélia itt kihúzzák őket a hajuknál fogva az abroszok alól.
- Na hé ha hó! - Hát nyilván megint a kis elanyátlanodottnak kinéző csajra van ráfókuszálva, mint valami megrögzött macska. - Nem foglak felzabálni, most reggeliztem, eskü. Tényleg, te akkor nem is ettél... Húzzak be neked valamiket fentről? Nehogy itt éhen pusztulj nekünk. - Azért látszik, ha vannak kistesóid, a nagytesós reggeliztetős felelősség ott nyugszik a válladon. A másik véglet az lenne, hogy belenyomja Jiyun fejét a Nutellába komiszabb napjain.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=868882#post868882][b]Komjáthy I. Mirabella - 2023.10.27. 23:46[/b][/url]

A világos kék felsőjét viselte. A világos kéket, ami kiemelte a szeme színét. A nagyterem teteje pedig sötét volt a borús felhőktől, és még az esőcseppek is csöndesen szálltak alá. Ehhez az időhöz barna illik. Vagy fekete. Esetleg királykék. De nem türkiz.
Frusztráltan kopogott cipőjének sarka a kövezeten, miközben átgondolt mozdulatokkal válogatta ki a túl nagy szénhidráttartalommal rendelkező hozzávalókat. Gyakorlatilag csak a saláta maradt a tányérja közepén, illetve valamennyi jázmin rizs mellette. Hihetetlen, hogy az anyja nem szólt előre, hogy különleges diétája van. Vagy az is lehet, hogy csak az iskola tett rá magasról, pedig amennyi pénzzel támogatta őket a családja, igazán jobban törhették volna magukat. Amióta megérkezett csak csalódás éri csalódás után. És most még Dénes sincs itt, hogy átsegítse ezen a rémes ebédszüneten.
- Én erre képtelen vagyok - ingatta meg a fejét, és arrébb tolta az egész tányért inkább. Márkás táskájába nyúlt, és kihúzta belőle műbőr füzetét. Ám ahogy rántotta ki, a hozzá tartozó toll hatalmasat repült a levegőben, míg épp nem pattant neki valaki mellkasának. Mirabella pedig az egészből nem vett észre semmit. Idegesen túrta tovább az egyetlen tárgyat, amiben most bizakodott, hogy egy kis megnyugvást jelent a számára. De hol lehet a rózsaszínen fogó tolla?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=868887#post868887][b]Gróf-Vinkó Rómeó - 2023.10.28. 00:50[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=868954#post868954][b]Song Jiyun - 2023.10.31. 12:02[/b][/url]

Továbbra is képtelen volt a zavarba ejtő nadrágra nem gondolni. Olyan nagy volt az a folt... talán a tanári asztalnál is felfigyeltek a levitások megvadulására? Jiyun védelmi mechanizmusa hamar aktiválódott, ami az asztal alá kúszásban merült ki, hiába hívta Amélia, ő bizony már annyira meg volt rettenve, hogy az öreg, sok évet megélt faasztal biztonságérzetet nyújtott neki.
Lafayette és berobbanása újból kihozta Jiyun vietnámi flashbackjeit, amiket bár ő meg sem élt, hasonlóan meredt csak maga elé gondolataiban elveszve.
Aztán az a megjegyzés. Kikérte magának, ő nem japán! Bár valamennyire beszélte a nyelvet az ott töltött évei alatt, de akkor sem volt japán! Szíve szerint roppantul szofisztikált mondattal szeretett volna visszavágni, de nem. Jiyun ehhez túl félénk, túl mimóza lelkű. Ha ne adj isten egy személyeskedőbb megnyilvánulása lenne a fiúnak, ott sírná el magát helyben az elfojtott érzelmei miatt. Nem, ehelyett fekete íriszeivel sötéten pillantott fel, remélte ennyi elég lesz, vegye észre magát!
Stephen érkezésére ismét vörössé vált az arca, hamar a földet szuggerálta ismét, reménykedve abban, szőke tincsei elvonják figyelmüket a rákvörös képéről és csak úgy integetett a Zimmermann srácnak.
- N.... n... nem vagyok éhes - mondta ezt ki nehezen, beszédjéből pedig hallatszott, hogy volt valami a szájában. Hátha ezzel lenyugtatja Lafayette nagytesó ösztöneit és nem kell ennie előttük. Olyan kellemetlen lenne, így is majd meghalt zavarában.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=868955#post868955][b]Lafayette David Saint-Venant - 2023.10.31. 12:21[/b][/url]

Akárhogy nézi, ritka vicces, ahogy ez a lány idelent kuksol és közben visszatérő jelenség a szorulásos arckifejezése. Meg kell zabálni, és halálra kell szívatni, hát szinte könyörög érte! Most is olyan mérges hörcsög módira néz rá, utána meg nagyjából egyidőben Stephen aláereszkedésével, visszavált az alap "mit keresek én itt?" mimikájába. Imádnivaló!
- Hogy mi? Nem értettem. - De, értette. Igen, köcsög. Még a jobbját is odatartja a fülkagylójához, mint akinek baj van a vallásával, meg a hallásával.
- De, ha nem reggelizel, akkor... mit csinálsz mégis idelent? Jó, lendüljünk túl azon, hogy épp gondolkodsz a harakirin vagy mi. - Továbbra is konzisztensen cseszegeti a japán vonallal, most már szándékosan. Kutya vagy, Saint-Venant, egy büdös kutya!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=868956#post868956][b]Song Jiyun - 2023.10.31. 12:44[/b][/url]

Jiyun borzasztóan zavarban volt a két fiú miatt az asztal alatt, Lafayette pedig még tetézte is a szitut. Nem volt elég Jiyun részéről a csúnyábbik nézés, mert még mellé cukkolta azzal, hogy nem hallotta, amit nehezen kiszenvedett magából.
Törékeny keze ökölbe rándult, még úgy is, hogy esze ágában sem volt használni kezeit, túl gyenge és valószínűleg meg sem érezné a lány ütését. Arról nem is beszélve, ő nem fizikailag erős, hanem agyban. Simán lealázná egy matekverseny keretein belül vagy csak egy újra írt VaV-val. Külön megdicsérte Holló professzor a vizsga végén, nem igazán hallott senkitől olyat, hogy külön dicséretben részesült a hibátlan tesztje után.
- Nem vagyok japán! - itt szakadt el a cérna Jiyun fejében, és a maga csendes természetéhez képest kikelt magából. Ez leginkább úgy hallatszott, mint másnak az alap hangszíne, Jiyunnek ez volt az üvöltés. De nem is ez a lényeg. Ahogy kikelt magából, teljesen átszellemült és a levél nemes egyszerűséggel kirepült a szájából. Egyenesen az őt cukkoló Lafayette mellkasára.
Jiyun azonnal megdermedt, hatalmasra kerekedett szemekkel nézte, ahogy a levél ráragadt félig a másik ruhájára, aztán lustán csúszni kezdett, míg le nem pottyant.
- Bo.. bo... bocsánat, nem nem úgy akartam. Én... én - kezdte hüppögve.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=868958#post868958][b]Lafayette David Saint-Venant - 2023.10.31. 13:04[/b][/url]

Konkrétan látni, ahogy próbálja visszafojtani az idétlen fókavihogásos horkantós borzalmat, ami feltörhetne belőle, és erőnek erejével tuszkolja vissza a gyomrába. Még nem, még nincs itt az ideje, még bírja! Hőspóz!
- De hát ferde a szemed. - Neked meg a humorod, gyerek! De az nagyon! Ráférne két kiadós pofon, hogy visszatereljük az egyenes mederbe. Természetesen nem érzékeli, hogy ez a háztársánál már ordítási számba megy, bár elég árulkodó, ahogy a lány egyre látványosabban lesz idegesebb és idegesebb. Mi több, egyszer csak egy nyálas levél landol a felsőjén, ami legalább annyira meglepi, mint feltételezhetően a levél tulajdonosát.
- Jajj, ne ne ne! - Védekező pózba vágódva maga elé emeli a kezeit, és tagadólag integetni kezd velük, mintha ez Jiyun hüppögését megállítaná. Segítek: nem fogja. - Semmi baj, semmi baj. Mit rágtál? Dohánylevél? Citromfű, menta? Semmi baj, szerzünk másikat, jó? Csak ne sírj! - Bármit, csak azt ne! Azzal most nagyon nem tudna mit kezdeni a felspanolt endorfinlöketei után. Túl boldog a szomorúsághoz, na!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=869054#post869054][b]Komjáthy I. Mirabella - 2023.11.03. 17:48[/b][/url]

Megdermedt a mozdulatban, ahogy érzékelte, hogy valaki levetette magát mellé. Mellé. Ki az az arcátlan, aki az engedélye nélkül ezt meri tenni? Lát bárki mást körülötte? Nem. Mert nem bírja elviselni maga mellett a sok alacsony IQ-val rendelkező középszerű félvérűt, aki ebbe az iskolába jár. Egy sóhajtással felnézett. Pimasz. Még hozzá is szól.
Pillantása megállapodik a keresett tárgyon. Szerette azt a tollat, de nem annyira, hogy minden jött-menttől elfogadja. - És te ki vagy? - csúszott tekintete a srác arcára számonkérően. Ismerősnek hatottak a vonások, de nem tudta hová tenni. Talán valamelyik újságban látta? Talán a Havi Igézőben. - Aranyvérű családból jöttél? - kérdezte rezzenéstelen arccal. Ez volt a jó az otthoni életében. Nem kellett bárkiről azt feltételeznie, hogy talán bemocskolja már azzal is, hogy hozzászól. Az édesanyja gondoskodott róla, hogy ne találkozzanak holmi tanult boszorkánnyal. Azok mindig is ki fognak lógni a társadalmukból.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=869312#post869312][b]Gróf-Vinkó Rómeó - 2023.11.10. 18:37[/b][/url]

Már a tekintet, amivel az izgatott Rómeóra néz elbizonytalanítja a fiút. Aztán jön a kérdés, ami el is szomorítja. Rómeó nem felejtett el embereket, így Mira is megvan az emlékeiben, hiába nem látta már őt pár éve. Gyermekkorukban többször voltak együtt, a szüleik sokáig egy társaságba jártak.
- I..igen, Rómeó vagyok - mutat magára kezében szorongatva még mindig a tollat. Már el is felejtette, hogy nála van. Csak arra tud koncentrálni, milyen arcot vág Mira.
- Tök sokszor találkoztunk már. Nem emlékszel?  - fürkészi a kék tekintetet és abban bízik, hogy meglátja a felismerést bennük. Kedvelte Mirát. Ő mindig is kedves volt vele, nem azt mondta, hogy menj innen, hanem hogy gyere ide és hozd ide. Mira kedvelte anno Rómeót, ezt tudta a fiú, annak ellenére is, hogy akkoriban még rosszabbul nem tudott varázsolni mint most.
Talán az lehet a gond, hogy mostanában elkezdett edzeni. Igen, biztos annyira megváltozott a fizikuma, hogy szegény lány már nem is ismeri fel.
~ Igen, anyu is mondta, hogy kész Adonisz lettem mostanság~ gondolkodik el. Végtére is, nem is hibáztathatja ezért Mirabelt. Majd megismerkednek megint. Ennyit megér.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=869382#post869382][b]Komjáthy I. Mirabella - 2023.11.13. 23:12[/b][/url]

Feltételezte a másikról, hogy ismeri, már csak az arckifejezéséből is. De szent manna a tanúja, ha minden jött-mentre emlékezne Mirabella egész névjegyzék lenne a fejében. Ámbár mégis kénytelen volt kinyitni azt az agyi címjegyzéket, csak a saját hasznára. Ne adj Merlinre, megbánt valami gazdag kurafit.
A sors is úgy akarta, hogy a másiknak a neve ne valami közkeletű hangzású legyen. Rómeó. Rómeó. Ó, Romeo, mért vagy te Romeo? Szeme feltérképezte a másik minden arcvonását már, mire felvillant a feje felett az a bizonyos pálca.
- Gróf-Vinkó, igaz? - kérdezett azért rá a szőke. Igen, bizony egy aranyvérű sarj. Habár a család elég furcsa, de legalább pénzes. Amikor fiatalok voltak, és Mirabella összes gondolata nem forgott a megfelelő férj megtalálása körül, szeretett a fiúval lógni. Vicces volt, és minden szaván csüngött. Egész könnyen tudta az állandó műmosolyt igazivá varázsolni.
- Megváltoztál, nem is tudtam, hogy ide jársz - bólogatott Mirabella, aztán szorgosan körbenézett. - Lassan viszont órára kell sietnem, mit szólnál, ha út közben gyorsan felfrissítenénk az ismeretséget? - nézett érdeklődőn a másikra. Táskáját kettőjük közé tette, és naplóját mályen beletúrta. Aztán a fiú felé fordult teljes testével, és jobbját a másik balján pihentette meg. - Nyugodtan tedd a táskámba a tollat, és hozd - vigyorgott, és már pattant is fel, hogy elinduljanak. Végre nem neki kell cipelni a könyveit, alig várt egy ilyen alkalomra.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=869928#post869928][b]Stephen Zimmermann - 2023.12.14. 15:28[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=871249#post871249][b]Song Jiyun - 2024.01.03. 19:57[/b][/url]

De hát ferde a szemed - visszhangként ismétlődött a lány fejében ez a mondat. Pont annyira találta sértőnek, minta hogy az imént japánnak nevezte. Igaz, beszélte a nyelvet és oda is járt a Mahoutokoro Bűbájakadémiára, de ettől függetlenül továbbra sem onnét származott. Lafayette ártatlan tudatlansága annyira sértő volt a lányra nézve, hogy az egy - hozzá képest hangos - sivalkodás miatt még a mandragóra levelét is ráköpte a fiúra. Megjegyezném, ez véletlen volt!
Hangos hüppögésben tört ki, úgy pillantott fel az érkező Stephenre, amikor az már szinte magához ölelte őket, ekkor kezdett reszketni elfojtott sírása miatt. Nem elég, hogy szégyent hozott magára, de még le is köpte háztársát és az animágia feladatát is kezdhette elölről. Megint. Mi jöhet még?
- Nem is ferde a szemem! Ugye? - szipogva faggatta az érkező Zimmermannt, aztán talárja ujjával könnyeit próbálta letörölgetni, de ezzel csak pirossá és duzzadttá váltak - rontott a helyzeten. Figyelmen kívül hagyta Lafayette hablatyolását, csak szégyellte magát, amiért így kellett látniuk a srácok.
- Man... Mandragóralevelet - nyöszörögte tovább dörzsölve szemeit - Már csak pár  nap lett volna hátra, de kezdhetem elölről a feladatot. Sosem leszek animágus, ha már itt elbukom - könnyei elapadtak, reszketése elcsendesedet s nyugalma még messze járt. Hibás volt, hagyta magát elragadtatni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=872423#post872423][b]Gróf-Vinkó Rómeó - 2024.01.20. 18:41[/b][/url]

Felcsillan a szeme a vezetéknevére, hát mégis emlékszik, akkor igaza volt, a bicepszek az okai. No nem baj. Már minden rendben, ez a lényeg. Vadul bólogat, hogy ő bizony a Gróf-Vinkó Rómeó el lett találva mint vadliba a vadászaton.
- Oh hát igen, egy kicsit mind a ketten felnőttünk, te is most nagyon jól nézel ki, mármint régen is aranyos voltál - vörösödik el Rómeó ahogy beleesik a lányok által olyan nagy csapdának tartott szép, nem szép, mikor szép dologba.
- Hú jó, mondjuk nekem is órám lesz...de olyan rég nem láttuk egymást majd gyors sietek, hova is megyünk? Hol lesz órád? - közben rápillant a táskára és hamar bele is teszi a tollat aztán felveszi a vállára. Meg sem kérdőjelezi, hogy miért neki kell vinni, egyértelmű, hogy szegény Mira nem ilyen cumók hordozgatására alkalmas fizikummal rendelkezik. Csak rá kell nézni, vékony, selymes hajú és lány. Tökre neki kell vinni a táskát.
- Szóval mesélj, hogyhogy ide jársz te is? Úgy tudtam valami külföldi suliba mentetek a tesóiddal. Akkor ők is itt vannak? - nem igazán van benne az aranyvérűek pletykásnyelvű láncköreiben így sokmindenről csak az utolsó utáni pillanatban tud, vagy akkor sem. Az anyja jobban vágja az ilyesmit.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=872954#post872954][b]Stephen Zimmermann - 2024.01.28. 21:37[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=873129#post873129][b]Song Jiyun - 2024.02.02. 22:43[/b][/url]

Könnyes tekintettel nézett fel Stephenre, ajkait finoman összepréselte és csak bólintott egyet némán, Köszönöm-öt tátogva. Pici volt, így egész ügyesen ki tudta magát húzni az asztal alatt, amíg sarokülésben kezeit térdeire helyezte ökölbe szorítva - úgy figyelte, mit ügyködött a másik. Na, nem mintha olyan kényelmes lett volna a helyzet, de tűrhetőnek találta. Így szipogott még egy kicsit, mire felé nem lett nyújtva pár szalvéta.
- Kö... köszönöm - biccentett kettőt-hármat hálája jeléül, hiszen a meghajlás jelen esetben nem volt kivitelezhető tevékenység. Megtörölgette arcát s valóban nem érezte azt a durva, dörzsölő érzést, mint az előbb.
Kicsit mintha megnyugodott volna, legalábbis pityergése alábbhagyott. A mandragóra földre pottyant, poros és többször megrágott alakján merengett néhány rövid pillanat erejéig, aztán a kérdésre csak egy újabb bólintással felelt.
- Így van - aztán elkuncogta magát a feltételezett állat hallatán, berögzülten takargatta száját halk vihorászása alatt.
- A tigrisek nagyon szépek, de szerintem én mezei nyúl leszek, esetleg valami madárra tippelnék - kutatásai alapján ezek tűntek a leglogikusabb alakoknak, amiket felvehet a sikeres vizsga után.
- Vajon... vajon háború van még? - egyik fiúról a másikra vándoroltak mandula szemei, lassan tényleg el kellene jutnia ahhoz a félbehagyott teához.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=873707#post873707][b]Lafayette David Saint-Venant - 2024.02.14. 02:44[/b][/url]

Nem is lehetne szebb a mai nap! Egy ártatlan, félvállról odavetett kérdéssel indult, történetesen Kornél hibája az egész, óigen! Kornél, aki szívesen kereket oldana, ha ég a lába alatt a talaj, most olyan erőket mozgatott meg egyetlen információmorzsa segítségével, amelyről talán ő sem gondolta, hogy ilyen gyorsan akcióba lendülhetnek.
Lafayette pedig nem a tétlen fajta, de nem ám! Az iskolai házimanókat nem lehet csak úgy "munkára bírni", és bizony hosszas, szenvedős érvelésébe került, hogy meggyőzze őket, semmilyen szabályt nem szeg meg senki, ha abban segítenek neki, hogy sütnek egy tortát az ünnepelt részére. Egy teljes hétig járt le hozzájuk, hogy lyukat beszéljen a hasukba, mígnem Morgó, a mindig morgós manó, megsajnálta, és hajlandó volt megsütni azt az átkozott tortát, csak "tessék hagyni már dolgozni minket, fiatalúr!' . A kész műremek pedig tényleg egy alkotási csoda!
A Nagyterem ebédkor olyan kellemesen zsibongó, a levitás asztal pedig a navinéssel karöltve kifejezetten kulturáltnak számít, főleg így, a desszerthez közeledve.
- Amúgy… - Odafordul a háztársához, mint akinek ez csak egy futó gondolat a tarsolyában, igazán, és előkotor a zsebéből egy rendes-takaros kis kocka formájú bársonydobozt.
- Azt hitted, elfelejtelek, ugye? Hogy nem készültem! De én!  -  És itt már-már túl büszkén, de kihúzza magát, mint aki lefutotta a maratont. - Én nem felejtem el a férfit, akinek majdnem megkértem a kezét pár hónapja! - Ó igen, ezt már úgy mondja, egy cseppel hangosabban, hogy odanézzenek a közelükben ülők. Kezdődik Zalán fárasztása, éljenek a szülinapok!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=873709#post873709][b]Hollósi Zalán - 2024.02.14. 03:05[/b][/url]

Éppen azzal volt elfoglalva, hogy a tányérja mellé fektetett papírra firkantsa le utolsó gondolatait a Volkovnak szánt házidolgozatába. Ha képes lesz elolvasni a tanerő a macskakaparását, egészen értékes gondolatokat fog tudni kihámozni belőle. Tegnap annyira rákoncentrált, hogy akarva-akaratlanul kitolta a rohamának időpontját estére, azt követően meg érthető módon sokkal jobban foglalkoztatta Zalánt, hogy mikor tud felkelni a konyhája padlójáról, minthogy ezt be tudja fejezni.
 Másik kezével esetlenül próbálta gyümölcslevesét a kanálban tartani, amíg elér vele a szájához, de Lafayette mozdulata nyomán a leves egy része visszaplaccsant a tányérba. A másik a dolgozatán landolt.
- Reméltem, hogy inkább fogalmad sincs róla - morogta bosszúsan, ellökve barátja kezét maga elől, hogy az asztalra könyökölhessen az arcát nyúzni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=873710#post873710][b]Lafayette David Saint-Venant - 2024.02.14. 03:07[/b][/url]

Zalán pont olyan megkapó, mint egy adag frissen kiszart lófos. Elbűvölő, vonzó akár! (Se) Elégedetten nyugtázza, hogy nem csak pislognak feléjük, de barátja megfelelően "hagyjálbékén" hangulatban van. Tökéletes!
- Nem nem, gondolok rád, hát szeretlek! - Mint Zalán a kötelet Lafayette nyaka körül. - Ez a tökéletes alkalom, baby! - Ide fog hányni vagy felröhög, kétesélyes, mert a kringé erős azért. Szóval fogja magát, feltápászkodik, kiszambázik a nagyteremből öt percre, aztán vissza egy különösen megbotránkoztató kinézetű tortával a kezében, gyertyákkal rajta, és a felirattal: Ur Gay!
- Isten éltessen sokáig, Egyetlenke! - Lehet, hogy elkezdett hellyel-közzel fuldokolni. - With love, from your gae. - Az angol nyelv szépséges apróságai, amikor a your és a you're szinteket változtat az üzenet milyenségén. Teljesen tudatos volt.
Roppant elégedett pofával teszi le Zalán mellé a borzalmat, miközben a gyümölcsleves maradékát nagylelkűen megkíméli. És a doboz még mindig ott van a keze ügyében.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=873711#post873711][b]Hollósi Zalán - 2024.02.14. 03:15[/b][/url]

Sóhaj szakadt fel belőle Lafayette vallomását követően, de nem fűzött hozzá semmit. Valószínűleg visszavágónak szánta a cukrászda után, bár elég vérszegényre sikerült ahhoz képest, hogy Saint-Venant és Kornél közös fotójával van még mindig kitapétázva a szfinxek faliújsága. Az jobban érdekelte pillanatnyilag, hogyan tüntesse el a rózsaszín placsnit anélkül, hogy elkenné vagy lebűvölné a papírról véletlen a tintát is. Nem is kapcsolt be a vészvillogó a fejében, amiért barátja ijesztően gyorsan szívódott fel további kommentár nélkül.
 A táskájába túrt, üres papír után kutatva, hogy inkább lemásolja az egészet. Ha befejezni nem is tudja, legalább ne ilyen kinézettel adja be. Ekkor sikerült megcsapnia annak a légkörnek őt, ami tipikusan a szülinapját fémjelezte. Az asztalon irreálisan sok rózsaszín fogás díszelgett, a szokásosnál mégtöbb papírrepülőbe hajtogatott üzenet röpködött a feje felett, és a legtöbb iskolatársa arcán ott virított az a jellegzetes, ködös delírium. A többin pedig a Valentin-nap iránti közöny vagy éppen látványos undor.
 Zalán kezében megcsúszott a toll a szűz papírlapon, mikor újra meghallotta Saint-Venant hangját és az idegbaj szélén táncolva dőlt hátra a padon. Megsemmisülten bámult a tortára. Ha még csak az lett volna gond, hogy a szülinapjával viccelődnek, de a szívecskés förmedvény már sokkal aggasztóbb látványt nyújtott még úgy is, hogy egy szót nem értett abból, ami rá volt írva. Jószerével hallani lehetett a pánik szirénázó visítását a fejében, ahogy a Navine asztala felé fordult.
 - Azonnal tüntesd el ezt a szart innen - hebegte sietve, és hirtelen már az volt a legfontosabb dolga, hogy feltornyozzon mindent az asztalon és eltakarja a torta látképét. Csak imádkozni tudott, hogy belevesszen a sok rózsaszín cuccba.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=873712#post873712][b]Lafayette David Saint-Venant - 2024.02.14. 03:16[/b][/url]

Lassan és alattomosan terül szét az elégedettség azon az ütnivaló képén, no nem kifejezetten a gonosz fajta, inkább a zsivány típusú, akit megkergetsz óraközi szünetekben a komiszkodásáért, khm. Zalán hangulata gyorsan vesz egy száznyolcvanast a legnagyobb élvezetére, ám ahelyett, hogy ennyivel megelégedne, megrázza a fejét. Most már a fél asztaluk, de még a szomszédos Navinések közül is néhányan őket nézik. Neki sem kell több, ahelyett, hogy eleget tenne a felszólításnak, inkább féltérdre ereszkedik az ominózus bársonydobozkával a kezében, közben pozicionálja az ujját is megfelelően a doboz alsó részén levő kis lyukba.
- Ne hülyéskedj, ez itt egy lánykérés! - Szabályosan harsog most már, abszolút szándékosan, hogy minél több szem szegeződjön rájuk.
- HOLLÓSI ZALÁN, MARADJ VELEM ÖRÖKKÉ! - Vannak, akik csak a fejüket csóválják, mások unottan bámulják a komédiát, megint mások kuncognak, de van, aki majdnem belefejelt közben a pirítósába. A dobozka tetejét felpattintja, és a másik keze középső ujja csodás "F you" jelet mutat be barátjának.
Ha most nem döglik meg Zalán keze által, akkor soha.
- Elszállunk a naplementébe, haver, gyere hozzáááám! - Hamlet megirigyelné a gyereket a magabiztosságáért, de azon is elgondolkodna a létkérdések mellett, hogy hogy nem robbantottak Lafayette képébe még semmit ezért a borzalmas műsorért? Megérdemelne egy jól irányzott rémdenevér rontást.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=873713#post873713][b]Hollósi Zalán - 2024.02.14. 03:22[/b][/url]

Bár az is elég volt, hogy kiszúrta a kis unikornist a túloldalon, plusz löketet adott neki, hogy Saint-Venant nekiállt üvöltözni a terem közepén. További figyelmeztetés nélkül, egy mozdulattal feljebb rántotta a srác dobozból kikandikáló ujját, hogy a saját orrába tudja feldugni azt, pont amikor a szerenádja tetőpontját harsogta teli torokból.
 Ennyinél azonban nem állt meg, felkelt a helyéről és mielőtt még Lafayette-nek eszébe juthatott volna kereket oldani, megragadta a felkarjánál fogva, azzal a szándékkal, hogy kirángassa a nagyteremből. Csak mert nem kért abból, hogy még több okból vegyék a szájukra a nevét ezek után. Az ajtóig jutott csak el, ahol aztán a falnak nyomta a gyereket, s még ha nem is teljes erővel, azért puffant rendesen.
- Ha létezne egy tetves útmutató ahhoz, mi a franc jár a fejedben, hidd el, igényt tartanék rá - sziszegte feldúltan, ahogy Lafayette arcába mászott. - De engem nem olyan kurvanehéz megfejteni és reménykeltő, hogy kéket viselsz. Szóval fussunk neki újra, mit tanulhattál meg rólam idáig. - Megállt egy pillanatra, hogy megbizonyosodjon arról, ez elég-e már ahhoz, hogy Saint-Venant rendesen odafigyeljen rá.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=873714#post873714][b]Lafayette David Saint-Venant - 2024.02.14. 03:28[/b][/url]

Az enyhe kifejezés, hogy elégtétel járja át a mellkasát. Egy része természetesen revansot akart venni Zalánon a cukrászdás incidensért, mert az egy dolog, hogy megbeszélték, de a kurva száját a tortáért, na! A kettő külön lapra tartozik. A másik része szimplán egy fasz, aki ahogy elviseli a nyilvános alázást, úgy generálja is. Mert egy fasz, mint mondtam, de néha szeretnivaló. Most épp mondjuk halálraítélt, már ahogy elnézi Zalán gyorsan változó fejét, meg az az aprócska tény is árulkodó lehet, hogy három másodperc múlva már felhangzik egy "AÚÚHHH", amint a középső ujja landolt az orrlyukában hála szerelmének.
Felocsúdni is alig van ideje, Zalán már kifelé rángatja a teremből, és a következő pillanatban nyekken is a falon Lafayette-ünk.
- Ha smacizni akarsz, nem mostam fogat még. - Pedig micsoda nyelves lenne ilyen távolságból, ugye Zalán? Tiszta Colgate-reklám alapanyag.
Szép lassan leolvad a vigyor az arcáról, helyette majdhogynem ártatlan kiskutya ábrázatot ölt. Laylánál szokott működni…
- Hogy egy navinés lány után loholsz? És cukrászdákban hirdeted a viszonyom Kornéllal? Te céda! - Jó, jó, talán, de csak talán túllőtt a célon. Megint. Becsületére legyen mondva, nem ellenkezik Zalán feszkólevezetése ellen, tudja, hogy a szándékos idegelés mivel jár a háztársanál… de legalábbis sejti.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=873715#post873715][b]Hollósi Zalán - 2024.02.14. 03:32[/b][/url]

Lökött rajta még egyet, remélve, hogy a kövön koppanó tarkójában okosabb gondolatok fognak megszületni a mozdulat nyomán.
 - Van elég buktatója anélkül is annak, amit szeretnék, hogy te könyékig beletúrnál - folytatta, figyelmen kívül hagyva a további heccelését Lafayette-nek. - Csak egy szavadba kerül, enélkül is a számra veszem újra Layla nevét, ha akarod. De nem olyan kontextusban, ami tetszeni fog.
 Szemöldöke emelkedett magasba, égkék íriszében pedig eléggé nyomatékosan tükröződött, hogy most olyan választ akar hallani, amiben Saint-Venant nélkülözi a kretén vicceit.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=873716#post873716][b]Lafayette David Saint-Venant - 2024.02.14. 03:36[/b][/url]

Ugyan megmarad a mosoly az arcán, de látni, ahogy a szemében kialszik a jókedv. Így már egészen üzletinek, hivatalosnak hat, műnek az egész gesztus.
- Tudod, van némi különbség aközött, hogy a szádra veszed valaki barátnőjét, vagy hogy magával az egyénnel viccelsz. Hadd ne legyen az én felelősségem, hogy mindenre olyan kibaszott érzékeny vagy, Zalán. Mintha ez alapján ítélnének meg. - Már megint ez a nebntsvirág hozzáállás, komolyan, de ha olyan csaj után koslat, aki ennek mentén ítélkezik róla, meg is érdemli, hogy elússzon az a hajó. Az a csaj az utcára való akkor.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=873717#post873717][b]Hollósi Zalán - 2024.02.14. 03:43[/b][/url]

Sok szempontból érzékenynek tartotta magát és még ha akarta sem tudta volna egy részét letagadni. Érzékeny, ha téma lesz a látomása. Hogy nem képes kézbentartani a saját titkait, hogy az idő múlásával egyre közelibbnek érzi a halál hátára szegeződő pálcáját. Érzékeny, amiért Szofit már nem láthatja annak a lepcsesszájú, idegesítő kislánynak, akit évekkel azelőtt még minden erejével került, ahol tudott. Helyette már érettebben fog fel dolgokat, mint Zalán. Érzékeny lesz, amikor azt hiszi, rosszat tesz a hozzá közel állókkal és érzékeny lesz már attól, ha csak utalnak rá, hogy...
 - Nem akarom elbénázni! - fakadt ki a kelleténél talán kicsit hangosabban is, hiszen még mindig sarokbaszorítva tartotta Lafayette-et és hallhatta volna ezt anélkül is, hogy a dobhártyáját tennék próbára. Egészen addig a pillanatig. Mint aki nem ismer magára, az idegenségtől irtózva engedte el a srácot, és lépett hátrébb kettőt.
 - Ha folyton azt kell éreznem még a barátaim mellett is, hogy... - fogott bele a magyarázkodásba, de félbehagyta, mert a szégyen most zúdult hidegzuhanyként a nyakára. Mióta is lett ilyen könnyen indulatos? Egy éve? Másfél? Értenie kéne a viccet és csak lesöpörnie a válláról, miért nem megy ez ilyen könnyen? - Ha vele is elrontom, akkor fixen velem van a baj.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=873718#post873718][b]Lafayette David Saint-Venant - 2024.02.14. 03:50[/b][/url]

Már-már azt hiszi, Zalán feladta és ott fogja hagyni megint, mint a cukrászdánál, esetleg később megbeszélik. Miért is ennyire rátapadós és miért próbálja buzerálni folyamatosan csóró gyerek agyát? Nem állja meg, rohadjon meg, és még csak nem is feltétlen idegesíteni akarja. Kifacsart módon rávenni, hogy beszéljen? Talán. Egyfelől a kommunikáció az erőssége, másfelől nagyon nem, főleg, ha valaki nem akar hozzá beszélni, akkor átmegy ilyen baszogató kis csírába, mint most.
Mégsem hagyják faképnél, mi több, meglepetten kitágulnak a szemei a fennhangon képébe harsogott szavaktól. Egy-két másodpercig nem mond semmit, de aztán meglapogatja alig érezhetően Zalán karját, amivel a falhoz szegezi, és igazából aminek nekimehetne, mint egy bulldózer, csak hogy birkózzanak, de minek?
- Felmegyünk? Itt mindennek füle és szeme van. - Fejjel a nagyterem ajtaja felé bök, hogy utaljon az odabenti pletykás népségre. Elég volt ennyi műsor, sőt, azt a rémes tortát is felzabálhatják.
- Faszt rontasz el amúgy. Garantálom neked, csak akkor romlik el minden, ha fogja magát, feláll, és nem néz vissza. Megtörtént eddig? Nem. Ettől be fog következni? Kérlek… - Szinte már dölyfösen cicceg, hogy ugyan már, dehogy fog itt bárki bárkit faképnél hagyni egy Valentin-napi, rossz tréfa miatt.
- Na gyere, legalább leteremthetsz a debilkedésért. Jobb, mint ha megkergetnél és Kakasi megint a nyakunkba lihegne. Amúgy képzeld, befogott az öreglány párbajt tanulni. Kibaszott menő. - Úgy vigyorog, mintha megnyerte volna a lottót, vagy kiengedték volna a faterját a rácsok mögül. Utóbbi tényleg egy elérhetetlen álom.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=873719#post873719][b]Hollósi Zalán - 2024.02.14. 03:57[/b][/url]

Szerette volna kijavítani Lafayette-et, miszerint nem értette őt tisztán. Nem azzal volt a gond, hogy más mit gondolhat róla. Mindinkább azzal, hogy nála még lehet ilyesmivel szórakozni. Kornél és Kornélia készek voltak vakon fejest ugrani valami komolyabba a bálon. Ő mikor juthat el végre arra a pontra, hogy teljes magabiztossággal kimondhassa: Igen, a barátnőm. És akkor mi a franc van? Hányszor kell még hülyét csinálnia magából ahhoz, hogy tanuljon is belőle?
Száját elhúzva pislantott a nagyterem bejárata felé. Szó nélkül indult meg barátja után, de a lépcsőházaknál letolt egy hátraarcot, mert a szétbarmolt dolgozata még mindig ott várt a Levita asztalánál arra, hogy kezdjenek vele valamit. És csakhogy egyel kevesebb rózsaszín borzadály tarkítsa a terítéket, azt a hülye tortát is magával vitte. Az talán nem kenődik rá az esszére. Maximum Saint-Venant képére, ha még egy kretén mondat hagyja el a száját.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=876698#post876698][b]Nathaniel James Krise - 2024.04.09. 22:05[/b][/url]

Többnyire nem szeret a nagyteremben ebédelni. Nem azért, mert a manók olyan rosszul főznének, inkább csak ez a nyílt tér, amelyben mindenki egyszerre eszik számára túl zajos. Nem ehhez szokott otthon, és ez egy olyan megszokás, amit több évnyi ilyen-olyan iskolákban töltött idő sem küszöbölt ki.
Ma azonban rákényszerült, az év végi hajtás, a fakultációs foglalkozások és egyebek olyannyira feltolultak, hogy a mai nap nem volt alkalma megtenni szokásos túráját a faluba. Így kötött hát ki a Nagyteremben a Rellon asztalánál. Sajnos ráadásul csúcsidőben. Sikerült találnia egy helyet, ahol legalább az egyik oldalán nem ül senki és annyival több személyes teret tudhat magáénak az evőeszközök csörömpölésében és az ebéd közben egymással beszélgető diákok alapzajában.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=876699#post876699][b]Theodore Julias Ebony - 2024.04.09. 22:06[/b][/url]

A nagyterembe beérve kerülöm tekintetemmel mind az Eridon, mind a Levita asztalát. Mondjuk… a Navinével sem kivételezek, végül is, van jobb dolgom is annál, mint hogy a többi diákot vizslassam, ez pedig az, hogy gyorsan végezzek az ebédemmel, ugyanis…
Gondolatmenetemet megszakítja a dugig tömött Rellon asztal, ahova nem sok eséllyel fogok tudni leülni. Rövid pásztázás után azonban meglátom a gyakorlatilag egyetlen üres helyet: Krise… Hát persze…
Nincs azonban más választásom, egy kis sóhaj után nagy lendülettel huppanok le mellé.
- Szép napunk van - szólok oda neki a hangomból azért egyértelműen kivehető elégedetlenséggel. Kriseon keresztülnyúlva már veszem is magam elé a húst, hogy minél gyorsabban túllegyünk ezen.