Sok varázslatos hely létezik a kastélyban, hisz már magában is egy hatalmas varázs, amiben az emberek gyarapíthatják tudásukat. A bejárati csarnok a maga robosztus falaival hűvösen üdvözli az épületbe térőket, végigkalauzolja őket a pince lépcsőéig, és a széles márványlépcsőig, mely felvezet a megannyi emeletre, ahol kényünk-kedvünk szerint vehetünk részt a képzésben. Van azonban egy másik helység is, ami balról tárul a kíváncsi szemek elé, és amelyet Nagyteremnek hívnak. A magas, intarziás ajtó mögött egy széles, és szó szerint az égbe vesző terem nyílik, melynek eső színű padlóköve elkalauzol minket a fellegekbe. Ugyanis a mennyezet különleges. Az idő, a felhők, a napsütés, pontosan ugyan olyan, mint ami abban a pillanatban, a szabadban érhet minket. Megbűvölt tér és idő, mely körülvesz minket, és étekkel kínál. Hosszú asztalok, sorakoznak fel egymás mellett, egy kis folyosót hagyva a terem hátsó résznek felfedezéséhez. Sorban a négy nemes ház asztala, melyen, az ünnepségeken száznál is több diák foglal helyet, és hallgatja az igazgató beszédét. A Rellon asztala a bal szélen kapott helyet, nyomban követi őt a Levita ház, majd egy kis szünet, és megtekinthetjük az Eridon, végül a Navine asztalát. Az utolsó, az ötödik, az, amelyik merőlegesen a többivel áll egymagában, helyet adva a tanároknak, az iskola dolgozóinak, az igazgatónak. Hatalmas a hely, a falakat minden ünnepen más, és más díszíti. Karácsonykor magyal koszorúk, mű hó, aranyos díszek tucatjai, melyeket deres fenyőfák tucatjai tartanak. Máskor töklámpások, gyertyák százai, vagy, éppen amikor egy átlagos nap elé nézünk, akkor csak kőszobrok, melyek láncot tartanak szájukban. A lánc végén ég a tűz, mely fényt ad, az étkezni, vagy csupán beszélgeti vágyó diákoknak.

Nem is lehetne szebb a mai nap! Egy ártatlan, félvállról odavetett kérdéssel indult, történetesen Kornél hibája az egész, óigen! Kornél, aki szívesen kereket oldana, ha ég a lába alatt a talaj, most olyan erőket mozgatott meg egyetlen információmorzsa segítségével, amelyről talán ő sem gondolta, hogy ilyen gyorsan akcióba lendülhetnek.
Lafayette pedig nem a tétlen fajta, de nem ám! Az iskolai házimanókat nem lehet csak úgy "munkára bírni", és bizony hosszas, szenvedős érvelésébe került, hogy meggyőzze őket, semmilyen szabályt nem szeg meg senki, ha abban segítenek neki, hogy sütnek egy tortát az ünnepelt részére. Egy teljes hétig járt le hozzájuk, hogy lyukat beszéljen a hasukba, mígnem Morgó, a mindig morgós manó, megsajnálta, és hajlandó volt megsütni azt az átkozott tortát, csak "tessék hagyni már dolgozni minket, fiatalúr!' . A kész műremek pedig tényleg egy alkotási csoda!
A Nagyterem ebédkor olyan kellemesen zsibongó, a levitás asztal pedig a navinéssel karöltve kifejezetten kulturáltnak számít, főleg így, a desszerthez közeledve.
- Amúgy… - Odafordul a háztársához, mint akinek ez csak egy futó gondolat a tarsolyában, igazán, és előkotor a zsebéből egy rendes-takaros kis kocka formájú bársonydobozt.
- Azt hitted, elfelejtelek, ugye? Hogy nem készültem! De én!  -  És itt már-már túl büszkén, de kihúzza magát, mint aki lefutotta a maratont. - Én nem felejtem el a férfit, akinek majdnem megkértem a kezét pár hónapja! - Ó igen, ezt már úgy mondja, egy cseppel hangosabban, hogy odanézzenek a közelükben ülők. Kezdődik Zalán fárasztása, éljenek a szülinapok!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=873707#post873707][b]Lafayette David Saint-Venant - 2024.02.14. 02:44[/b][/url]

Nem is lehetne szebb a mai nap! Egy ártatlan, félvállról odavetett kérdéssel indult, történetesen Kornél hibája az egész, óigen! Kornél, aki szívesen kereket oldana, ha ég a lába alatt a talaj, most olyan erőket mozgatott meg egyetlen információmorzsa segítségével, amelyről talán ő sem gondolta, hogy ilyen gyorsan akcióba lendülhetnek.
Lafayette pedig nem a tétlen fajta, de nem ám! Az iskolai házimanókat nem lehet csak úgy "munkára bírni", és bizony hosszas, szenvedős érvelésébe került, hogy meggyőzze őket, semmilyen szabályt nem szeg meg senki, ha abban segítenek neki, hogy sütnek egy tortát az ünnepelt részére. Egy teljes hétig járt le hozzájuk, hogy lyukat beszéljen a hasukba, mígnem Morgó, a mindig morgós manó, megsajnálta, és hajlandó volt megsütni azt az átkozott tortát, csak "tessék hagyni már dolgozni minket, fiatalúr!' . A kész műremek pedig tényleg egy alkotási csoda!
A Nagyterem ebédkor olyan kellemesen zsibongó, a levitás asztal pedig a navinéssel karöltve kifejezetten kulturáltnak számít, főleg így, a desszerthez közeledve.
- Amúgy… - Odafordul a háztársához, mint akinek ez csak egy futó gondolat a tarsolyában, igazán, és előkotor a zsebéből egy rendes-takaros kis kocka formájú bársonydobozt.
- Azt hitted, elfelejtelek, ugye? Hogy nem készültem! De én!  -  És itt már-már túl büszkén, de kihúzza magát, mint aki lefutotta a maratont. - Én nem felejtem el a férfit, akinek majdnem megkértem a kezét pár hónapja! - Ó igen, ezt már úgy mondja, egy cseppel hangosabban, hogy odanézzenek a közelükben ülők. Kezdődik Zalán fárasztása, éljenek a szülinapok!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=873709#post873709][b]Hollósi Zalán - 2024.02.14. 03:05[/b][/url]

Éppen azzal volt elfoglalva, hogy a tányérja mellé fektetett papírra firkantsa le utolsó gondolatait a Volkovnak szánt házidolgozatába. Ha képes lesz elolvasni a tanerő a macskakaparását, egészen értékes gondolatokat fog tudni kihámozni belőle. Tegnap annyira rákoncentrált, hogy akarva-akaratlanul kitolta a rohamának időpontját estére, azt követően meg érthető módon sokkal jobban foglalkoztatta Zalánt, hogy mikor tud felkelni a konyhája padlójáról, minthogy ezt be tudja fejezni.
 Másik kezével esetlenül próbálta gyümölcslevesét a kanálban tartani, amíg elér vele a szájához, de Lafayette mozdulata nyomán a leves egy része visszaplaccsant a tányérba. A másik a dolgozatán landolt.
- Reméltem, hogy inkább fogalmad sincs róla - morogta bosszúsan, ellökve barátja kezét maga elől, hogy az asztalra könyökölhessen az arcát nyúzni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=873710#post873710][b]Lafayette David Saint-Venant - 2024.02.14. 03:07[/b][/url]

Zalán pont olyan megkapó, mint egy adag frissen kiszart lófos. Elbűvölő, vonzó akár! (Se) Elégedetten nyugtázza, hogy nem csak pislognak feléjük, de barátja megfelelően "hagyjálbékén" hangulatban van. Tökéletes!
- Nem nem, gondolok rád, hát szeretlek! - Mint Zalán a kötelet Lafayette nyaka körül. - Ez a tökéletes alkalom, baby! - Ide fog hányni vagy felröhög, kétesélyes, mert a kringé erős azért. Szóval fogja magát, feltápászkodik, kiszambázik a nagyteremből öt percre, aztán vissza egy különösen megbotránkoztató kinézetű tortával a kezében, gyertyákkal rajta, és a felirattal: Ur Gay!
- Isten éltessen sokáig, Egyetlenke! - Lehet, hogy elkezdett hellyel-közzel fuldokolni. - With love, from your gae. - Az angol nyelv szépséges apróságai, amikor a your és a you're szinteket változtat az üzenet milyenségén. Teljesen tudatos volt.
Roppant elégedett pofával teszi le Zalán mellé a borzalmat, miközben a gyümölcsleves maradékát nagylelkűen megkíméli. És a doboz még mindig ott van a keze ügyében.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=873711#post873711][b]Hollósi Zalán - 2024.02.14. 03:15[/b][/url]

Sóhaj szakadt fel belőle Lafayette vallomását követően, de nem fűzött hozzá semmit. Valószínűleg visszavágónak szánta a cukrászda után, bár elég vérszegényre sikerült ahhoz képest, hogy Saint-Venant és Kornél közös fotójával van még mindig kitapétázva a szfinxek faliújsága. Az jobban érdekelte pillanatnyilag, hogyan tüntesse el a rózsaszín placsnit anélkül, hogy elkenné vagy lebűvölné a papírról véletlen a tintát is. Nem is kapcsolt be a vészvillogó a fejében, amiért barátja ijesztően gyorsan szívódott fel további kommentár nélkül.
 A táskájába túrt, üres papír után kutatva, hogy inkább lemásolja az egészet. Ha befejezni nem is tudja, legalább ne ilyen kinézettel adja be. Ekkor sikerült megcsapnia annak a légkörnek őt, ami tipikusan a szülinapját fémjelezte. Az asztalon irreálisan sok rózsaszín fogás díszelgett, a szokásosnál mégtöbb papírrepülőbe hajtogatott üzenet röpködött a feje felett, és a legtöbb iskolatársa arcán ott virított az a jellegzetes, ködös delírium. A többin pedig a Valentin-nap iránti közöny vagy éppen látványos undor.
 Zalán kezében megcsúszott a toll a szűz papírlapon, mikor újra meghallotta Saint-Venant hangját és az idegbaj szélén táncolva dőlt hátra a padon. Megsemmisülten bámult a tortára. Ha még csak az lett volna gond, hogy a szülinapjával viccelődnek, de a szívecskés förmedvény már sokkal aggasztóbb látványt nyújtott még úgy is, hogy egy szót nem értett abból, ami rá volt írva. Jószerével hallani lehetett a pánik szirénázó visítását a fejében, ahogy a Navine asztala felé fordult.
 - Azonnal tüntesd el ezt a szart innen - hebegte sietve, és hirtelen már az volt a legfontosabb dolga, hogy feltornyozzon mindent az asztalon és eltakarja a torta látképét. Csak imádkozni tudott, hogy belevesszen a sok rózsaszín cuccba.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=873712#post873712][b]Lafayette David Saint-Venant - 2024.02.14. 03:16[/b][/url]

Lassan és alattomosan terül szét az elégedettség azon az ütnivaló képén, no nem kifejezetten a gonosz fajta, inkább a zsivány típusú, akit megkergetsz óraközi szünetekben a komiszkodásáért, khm. Zalán hangulata gyorsan vesz egy száznyolcvanast a legnagyobb élvezetére, ám ahelyett, hogy ennyivel megelégedne, megrázza a fejét. Most már a fél asztaluk, de még a szomszédos Navinések közül is néhányan őket nézik. Neki sem kell több, ahelyett, hogy eleget tenne a felszólításnak, inkább féltérdre ereszkedik az ominózus bársonydobozkával a kezében, közben pozicionálja az ujját is megfelelően a doboz alsó részén levő kis lyukba.
- Ne hülyéskedj, ez itt egy lánykérés! - Szabályosan harsog most már, abszolút szándékosan, hogy minél több szem szegeződjön rájuk.
- HOLLÓSI ZALÁN, MARADJ VELEM ÖRÖKKÉ! - Vannak, akik csak a fejüket csóválják, mások unottan bámulják a komédiát, megint mások kuncognak, de van, aki majdnem belefejelt közben a pirítósába. A dobozka tetejét felpattintja, és a másik keze középső ujja csodás "F you" jelet mutat be barátjának.
Ha most nem döglik meg Zalán keze által, akkor soha.
- Elszállunk a naplementébe, haver, gyere hozzáááám! - Hamlet megirigyelné a gyereket a magabiztosságáért, de azon is elgondolkodna a létkérdések mellett, hogy hogy nem robbantottak Lafayette képébe még semmit ezért a borzalmas műsorért? Megérdemelne egy jól irányzott rémdenevér rontást.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=873713#post873713][b]Hollósi Zalán - 2024.02.14. 03:22[/b][/url]

Bár az is elég volt, hogy kiszúrta a kis unikornist a túloldalon, plusz löketet adott neki, hogy Saint-Venant nekiállt üvöltözni a terem közepén. További figyelmeztetés nélkül, egy mozdulattal feljebb rántotta a srác dobozból kikandikáló ujját, hogy a saját orrába tudja feldugni azt, pont amikor a szerenádja tetőpontját harsogta teli torokból.
 Ennyinél azonban nem állt meg, felkelt a helyéről és mielőtt még Lafayette-nek eszébe juthatott volna kereket oldani, megragadta a felkarjánál fogva, azzal a szándékkal, hogy kirángassa a nagyteremből. Csak mert nem kért abból, hogy még több okból vegyék a szájukra a nevét ezek után. Az ajtóig jutott csak el, ahol aztán a falnak nyomta a gyereket, s még ha nem is teljes erővel, azért puffant rendesen.
- Ha létezne egy tetves útmutató ahhoz, mi a franc jár a fejedben, hidd el, igényt tartanék rá - sziszegte feldúltan, ahogy Lafayette arcába mászott. - De engem nem olyan kurvanehéz megfejteni és reménykeltő, hogy kéket viselsz. Szóval fussunk neki újra, mit tanulhattál meg rólam idáig. - Megállt egy pillanatra, hogy megbizonyosodjon arról, ez elég-e már ahhoz, hogy Saint-Venant rendesen odafigyeljen rá.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=873714#post873714][b]Lafayette David Saint-Venant - 2024.02.14. 03:28[/b][/url]

Az enyhe kifejezés, hogy elégtétel járja át a mellkasát. Egy része természetesen revansot akart venni Zalánon a cukrászdás incidensért, mert az egy dolog, hogy megbeszélték, de a kurva száját a tortáért, na! A kettő külön lapra tartozik. A másik része szimplán egy fasz, aki ahogy elviseli a nyilvános alázást, úgy generálja is. Mert egy fasz, mint mondtam, de néha szeretnivaló. Most épp mondjuk halálraítélt, már ahogy elnézi Zalán gyorsan változó fejét, meg az az aprócska tény is árulkodó lehet, hogy három másodperc múlva már felhangzik egy "AÚÚHHH", amint a középső ujja landolt az orrlyukában hála szerelmének.
Felocsúdni is alig van ideje, Zalán már kifelé rángatja a teremből, és a következő pillanatban nyekken is a falon Lafayette-ünk.
- Ha smacizni akarsz, nem mostam fogat még. - Pedig micsoda nyelves lenne ilyen távolságból, ugye Zalán? Tiszta Colgate-reklám alapanyag.
Szép lassan leolvad a vigyor az arcáról, helyette majdhogynem ártatlan kiskutya ábrázatot ölt. Laylánál szokott működni…
- Hogy egy navinés lány után loholsz? És cukrászdákban hirdeted a viszonyom Kornéllal? Te céda! - Jó, jó, talán, de csak talán túllőtt a célon. Megint. Becsületére legyen mondva, nem ellenkezik Zalán feszkólevezetése ellen, tudja, hogy a szándékos idegelés mivel jár a háztársanál… de legalábbis sejti.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=873715#post873715][b]Hollósi Zalán - 2024.02.14. 03:32[/b][/url]

Lökött rajta még egyet, remélve, hogy a kövön koppanó tarkójában okosabb gondolatok fognak megszületni a mozdulat nyomán.
 - Van elég buktatója anélkül is annak, amit szeretnék, hogy te könyékig beletúrnál - folytatta, figyelmen kívül hagyva a további heccelését Lafayette-nek. - Csak egy szavadba kerül, enélkül is a számra veszem újra Layla nevét, ha akarod. De nem olyan kontextusban, ami tetszeni fog.
 Szemöldöke emelkedett magasba, égkék íriszében pedig eléggé nyomatékosan tükröződött, hogy most olyan választ akar hallani, amiben Saint-Venant nélkülözi a kretén vicceit.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=873716#post873716][b]Lafayette David Saint-Venant - 2024.02.14. 03:36[/b][/url]

Ugyan megmarad a mosoly az arcán, de látni, ahogy a szemében kialszik a jókedv. Így már egészen üzletinek, hivatalosnak hat, műnek az egész gesztus.
- Tudod, van némi különbség aközött, hogy a szádra veszed valaki barátnőjét, vagy hogy magával az egyénnel viccelsz. Hadd ne legyen az én felelősségem, hogy mindenre olyan kibaszott érzékeny vagy, Zalán. Mintha ez alapján ítélnének meg. - Már megint ez a nebntsvirág hozzáállás, komolyan, de ha olyan csaj után koslat, aki ennek mentén ítélkezik róla, meg is érdemli, hogy elússzon az a hajó. Az a csaj az utcára való akkor.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=873717#post873717][b]Hollósi Zalán - 2024.02.14. 03:43[/b][/url]

Sok szempontból érzékenynek tartotta magát és még ha akarta sem tudta volna egy részét letagadni. Érzékeny, ha téma lesz a látomása. Hogy nem képes kézbentartani a saját titkait, hogy az idő múlásával egyre közelibbnek érzi a halál hátára szegeződő pálcáját. Érzékeny, amiért Szofit már nem láthatja annak a lepcsesszájú, idegesítő kislánynak, akit évekkel azelőtt még minden erejével került, ahol tudott. Helyette már érettebben fog fel dolgokat, mint Zalán. Érzékeny lesz, amikor azt hiszi, rosszat tesz a hozzá közel állókkal és érzékeny lesz már attól, ha csak utalnak rá, hogy...
 - Nem akarom elbénázni! - fakadt ki a kelleténél talán kicsit hangosabban is, hiszen még mindig sarokbaszorítva tartotta Lafayette-et és hallhatta volna ezt anélkül is, hogy a dobhártyáját tennék próbára. Egészen addig a pillanatig. Mint aki nem ismer magára, az idegenségtől irtózva engedte el a srácot, és lépett hátrébb kettőt.
 - Ha folyton azt kell éreznem még a barátaim mellett is, hogy... - fogott bele a magyarázkodásba, de félbehagyta, mert a szégyen most zúdult hidegzuhanyként a nyakára. Mióta is lett ilyen könnyen indulatos? Egy éve? Másfél? Értenie kéne a viccet és csak lesöpörnie a válláról, miért nem megy ez ilyen könnyen? - Ha vele is elrontom, akkor fixen velem van a baj.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=873718#post873718][b]Lafayette David Saint-Venant - 2024.02.14. 03:50[/b][/url]

Már-már azt hiszi, Zalán feladta és ott fogja hagyni megint, mint a cukrászdánál, esetleg később megbeszélik. Miért is ennyire rátapadós és miért próbálja buzerálni folyamatosan csóró gyerek agyát? Nem állja meg, rohadjon meg, és még csak nem is feltétlen idegesíteni akarja. Kifacsart módon rávenni, hogy beszéljen? Talán. Egyfelől a kommunikáció az erőssége, másfelől nagyon nem, főleg, ha valaki nem akar hozzá beszélni, akkor átmegy ilyen baszogató kis csírába, mint most.
Mégsem hagyják faképnél, mi több, meglepetten kitágulnak a szemei a fennhangon képébe harsogott szavaktól. Egy-két másodpercig nem mond semmit, de aztán meglapogatja alig érezhetően Zalán karját, amivel a falhoz szegezi, és igazából aminek nekimehetne, mint egy bulldózer, csak hogy birkózzanak, de minek?
- Felmegyünk? Itt mindennek füle és szeme van. - Fejjel a nagyterem ajtaja felé bök, hogy utaljon az odabenti pletykás népségre. Elég volt ennyi műsor, sőt, azt a rémes tortát is felzabálhatják.
- Faszt rontasz el amúgy. Garantálom neked, csak akkor romlik el minden, ha fogja magát, feláll, és nem néz vissza. Megtörtént eddig? Nem. Ettől be fog következni? Kérlek… - Szinte már dölyfösen cicceg, hogy ugyan már, dehogy fog itt bárki bárkit faképnél hagyni egy Valentin-napi, rossz tréfa miatt.
- Na gyere, legalább leteremthetsz a debilkedésért. Jobb, mint ha megkergetnél és Kakasi megint a nyakunkba lihegne. Amúgy képzeld, befogott az öreglány párbajt tanulni. Kibaszott menő. - Úgy vigyorog, mintha megnyerte volna a lottót, vagy kiengedték volna a faterját a rácsok mögül. Utóbbi tényleg egy elérhetetlen álom.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=873719#post873719][b]Hollósi Zalán - 2024.02.14. 03:57[/b][/url]

Szerette volna kijavítani Lafayette-et, miszerint nem értette őt tisztán. Nem azzal volt a gond, hogy más mit gondolhat róla. Mindinkább azzal, hogy nála még lehet ilyesmivel szórakozni. Kornél és Kornélia készek voltak vakon fejest ugrani valami komolyabba a bálon. Ő mikor juthat el végre arra a pontra, hogy teljes magabiztossággal kimondhassa: Igen, a barátnőm. És akkor mi a franc van? Hányszor kell még hülyét csinálnia magából ahhoz, hogy tanuljon is belőle?
Száját elhúzva pislantott a nagyterem bejárata felé. Szó nélkül indult meg barátja után, de a lépcsőházaknál letolt egy hátraarcot, mert a szétbarmolt dolgozata még mindig ott várt a Levita asztalánál arra, hogy kezdjenek vele valamit. És csakhogy egyel kevesebb rózsaszín borzadály tarkítsa a terítéket, azt a hülye tortát is magával vitte. Az talán nem kenődik rá az esszére. Maximum Saint-Venant képére, ha még egy kretén mondat hagyja el a száját.