33. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Kérünk mindenkit, hogy ellenőrizzétek a drive-ban beadott multikarakterek esetén a hozzáférési beállításokat! Akiét nem tudjuk megnyitni vagy elolvasni, azét automatikusan elutasítjuk!
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyElső emelet
Nagyterem - Hollósi Zalán hozzászólásai (14 darab)

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Témaleírás
Hollósi Zalán
Diák Levita (H), Pro Levita-díjas, Harmadikos diák



offline
RPG hsz: 426
Összes hsz: 588
Írta: 2021. augusztus 22. 22:10 | Link

Marina

  Zalánnak év vége felé sajátos reggeli rutinja alakult ki. Mivel a délutáni órák túl forróak voltak, az edzéseit legtöbbször reggelre időzítette, azt követte egy kiadós reggeli. Mostanában nem a levita asztalához szokott ülni, hanem a navinés térfélre vetődött le, amikor látta, hogy Ramóna is ott van. Ma volt a napja, hogy a gyógynövénytanon rájuk sózott gnómgumó felügyeletét ő vegye át egy időre. Már nem árasztott olyan erős bűzt, mint az elején, de most sem volt kellemes szaga, ha valaki igazán közel hajolt hozzá. Ezt letudván nem akarta tovább zaklatni aznap a kis unikornist, mert látta, hogy nagyon beletemetkezett az egyik könyvébe. Hát persze. A vizsgák.
 Még gyorsan ellopott egy szelet pirítóst a Navine asztaláról, szájába kapta azt, majd egyik kezébe vette a cserepet, másikba a Kométát, úgy indult vissza, hogy lecuccoljon a körletében.
 Épp akkor haladt el egy Rellonos lány mögött, amikor az a reggeli postáját bontogatta. Először nem talált ezen semmi érdekeset, így továbbment. Szeme sarkából még elkapta a pillanatot, amikor egy seprű vége bukkant elő a papírcsomagolásból. Megállt, majd visszatolatott pár lépést.
 - Mevlin gatyájá'a! - szakadt ki belőle hangosan az ámulat. A pirítós vége majdnem kiesett a szájából. Még fel tudta szabadítani pár ujját, amiben a saját seprűjét tartotta, hogy megfogja a kenyeret és érthetőbben tudjon beszélni. - Te ezt honnan szerezted??

Utoljára módosította:Hollósi Zalán, 2021. augusztus 22. 22:12 Szál megtekintése
Hollósi Zalán
Diák Levita (H), Pro Levita-díjas, Harmadikos diák



offline
RPG hsz: 426
Összes hsz: 588
Írta: 2021. augusztus 31. 10:11 | Link

Marina

  Homlokát ráncolta a lány akcentusa hallatán. Nem tudta beazonosítani, mégis mi lehetett az anyanyelve, de azt tudta, hogy hallotta már valahol. Kisvártatva leesett neki a tantusz.
 - Te Zay barátnője vagy. - jelentette ki úgy, mintha ezt a másik nem tudná és valami hatalmas felfedezésre jutott volna. Amikor az illető megfordult, Zalán akkor lett teljesen biztos ebben. Felismerte az arcát. A kérdést megemésztvén közelebb lépett, hogy jobban megnézze a seprűt. Gyönyörű kézműves munka. A cirokrészén egyetlen kiálló szál sem éktelenkedett, szép áramvonalas formában volt összekötve. A nyél vége pedig ritka, de annál cifrább faragványokkal büszkélkedhetett. - Neked mégis ki volt a nagyapád, csak nem valami műgyűjtő?
 Lepakolta a kacatjait a Rellon asztalához. Oda sem figyelt, de a gnómgumót közvetlenül a lány mellé pakolta. Ő már figyelmen kívül tudta hagyni a szagát a növénynek, így bele sem gondolt, hogy mást esetleg zavarhat. - Megengeded? - kérdezte, és a járműre mutatott, jelezve, hogy közelebbről is vetne rá egy pillantást. Egyrészt szívesen segített megmondani a rellonosnak, mivel van dolga, másrészt pedig a saját kíváncsisága vezérelte. Utóbbi talán kicsit jobban.
Szál megtekintése
Hollósi Zalán
Diák Levita (H), Pro Levita-díjas, Harmadikos diák



offline
RPG hsz: 426
Összes hsz: 588
Írta: 2021. szeptember 1. 09:09 | Link

Marina

- Ó, nem, én csak... Felismertelek sárkánytanról, ennyi. - Nagy tahónak érezte magát, amiért nem sikerült normálisan bemutatkoznia - Zalán vagyok - tette hozzá gyorsan, hogy javítson valamit a helyzeten.
 Figyelmesen hallgatta az idegen ajakról pottyant magyar szavakat s egy cseppnyi nosztalgiát és nem kevés büszkeséget érzett ki belőlük. Kevesen beszéltek így a családjukrók, amikor mesélni hallott másokat. Ez őt is megmosolyogtatta, amikor a lány arckifejezése egyszer csak megváltozott. Bocsánatkérő pillantás kíséretében távolabb húzta a virágcserepet - Khmm. Gyógynövénytan projekt. - tudta le egyszerűen, mert erősen kételkedett abban, hogy a lány további információkra volt kíváncsi a gnómgumókról.
 Kicsit habozott, mielőtt kiemelte volna a seprűt a csomagolásából. Antiknak tűnt, de egyáltalán nem törékenynek. Látott már egy hasonló darabot, de még mindig kételkedett abban, hogy a kettőnek köze lenne egymáshoz. A készítő kézjegyére utaló nyomokat kezdett el keresni. - Nos, egyértelműen használható állapotban van. - állapította meg, miközben a seprűnyélen húzódó ornamentumokat próbálta kibogozni. Nem telt pár másodpercbe és biztossá vált neki, mivel van dolga egészen pontosan. Ámulattal nézett fel a rellonosra.
 - Ez kérlek szépen egy hamisítatlan Hollósi seprű. Méghozzá... nézd csak - közelebb tolta hozzá a nyelet, ujjával mutatta rajta egy apró madár faragványát. Mellette még kevésbé látszott, de egy számsorozat volt. - Egy darab a Fecske szériából. Méghozzá az első példányok egyike.
Szál megtekintése
Hollósi Zalán
Diák Levita (H), Pro Levita-díjas, Harmadikos diák



offline
RPG hsz: 426
Összes hsz: 588
Írta: 2021. szeptember 20. 22:12 | Link

Marina

Kissé zavarba jött, amikor a lányból csak úgy ömleni kezdett a sok szó. Ajkai elnyíltak, oda sem figyelt arra, milyen képet vág, csak próbált felzárkózni fejben a sok új információ hallatán. Utolsó mondatára Zalán szemöldöke a magasba szökött. - Szóval nem mindig megy a magyar. - bólintott ironikus hangvétellel, szemében őszinte csodálattal. És most nem a seprű végett volt ilyen.
 - Nagyon jól veszi az éles kanyarokat és parádésan gyorsul... Márha erre gondolsz neked használható alatt. De ha nem bánsz vele erőszakosan és rendszeresen karban tartod, akkor egy seprűnek sem kéne úgy viselkednie, hogy az gondot okozzon. - Tekintete egy pillanatig a semmibe fúródott, ahogy eszébe jutott Júlia és a megmakacsolt járműve, ami ledobta magáról őt. Azt az esést meg lehetett volna előzni, de utólag már kár volt ilyesmin rágódnia. Megtörtént és kész. Amit tenni tud, hogy tudatosítja az emberekben, hogy ezek az eszközök sem sokban különböznek egy varázspálcától. Megvannak a maguk szeszélyei, de meg kell tanulni együttműködni velük, mert akkor lehet varázslatosat alkotni.
 - Nem, mármint igen, különbözőek, csak... Huhh... - Vett egy mély levegőt, hogy elmagyarázzav rendesen. - A Hollósi a készítő neve. A nagyapámé - elmosolyodott, mert ez nem kevés büszkeséggel töltötte el a szívét. Mégha a másiknak halvány lila dunsztja nem volt arról, hogy ki ő. - A Fecske a seprűd neve. Mint mondjuk a Nimbus, vagy a Hullócsillag. Csak ez ízig-vérig magyar.
 Nagyokat pislogott az ajánlat hallatán, annyira meg volt döbbenve. Kapkodva visszatette az asztalra a Fecskét, amikor rájött, hogy még mindig magánál tartja. - Ó, nem. Ez a tiéd, te kaptad, nincs pofám repülni vele. Tiéd kell legyen a megtiszteltetés, hogy kipróbáld. - Kicsit még hátra is dőlt, hogy elhatárolódjon a járműtől és a lány ajánlatától... amit a szíve mélyén iszonyúan vágyott elfogadni. - Én most jöttem vissza onnan, de ha ezt most kipróbálod, ott akarok lenni.
Utoljára módosította:Hollósi Zalán, 2021. szeptember 21. 09:19 Szál megtekintése
Hollósi Zalán
Diák Levita (H), Pro Levita-díjas, Harmadikos diák



offline
RPG hsz: 426
Összes hsz: 588
Írta: 2021. szeptember 21. 00:43 | Link

Marina

- Hát seprűt csak nem törsz el, ha a kezedbe kerül... ugye nem? - kérdezte reménykedve. A lány nem úgy nézett ki, mint aki természetfeletti erővel bírna. Bár Zalán tudta, hogy ez meglehetősen relatív a nőknél. Amikor az anyja hirelen ötlettől vezérelve átrendezi a nappalit, sokszor csak néznek utána az apjával karöltve, hogy hogy a fenébe tudott olyan bútorokat elmozdítani, amik a súlyának többszörösét tették ki. Sokszor szeretett azzal viccelődni, hogy neki is van némi varázsereje.
 - Unokatestvérek... - a fiú gyomra akaratlanul görcsbe rándult a szó hallatán. Persze, a felismerés lelkesítette, a hasonlatot pedig önmagában aranyosnak találta volna. Aztán belegondolt abba, Szofi mennyi hülyeségről tud beszélni végeláthatatlanul. Csak remélte, hogy ez a titulus nem hordozza magával a tulajdonságot, de már a rellonos is tudott szómenésre való tüneteket mutatni, pedig csupán pár perce hogy beszélgetnek. Szerencsére eddig olyanokat mondott, amik érdekesek voltak. Többnyire. Kíváncsiságát csak fokozták a lány további mondatai. - Miért, ki a te nagyapád? - kérdezte megrökönyödve, majd ismét hátradőlt, amikor a lány hirtelen kinyújtotta felé a kezét. Orrát ráncolta, miközben a másik mutatóujjával szemezett, nem tudta mire vélni a dolgot. Próbálta megerőltetni magát, hogy visszaemlékezzen és rájöjjön a nevére. Brightmore hangján sejlett fel a vezetékneve: Darik. A keresztnevéhez sokkal többet kellett kutatnia az emlékei között, de Zay biztosan említette már. Akárhogy is, ezekkel az információkkal sem járt előrébb.
 - Szóval ilyennek hisztek ti minket? - kérdezte száját eltátva, tettetett felháborodással, de látszott a szemein, hogy azok mosolyognak. - Oké. Legyen így. - Ránézett a gnómgumóra, úgy folytatta. - Ezzel felszaladok még a szobámba. Találkozunk a pályán?
Szál megtekintése
Hollósi Zalán
Diák Levita (H), Pro Levita-díjas, Harmadikos diák



offline
RPG hsz: 426
Összes hsz: 588
Írta: 2021. október 29. 00:53 | Link

Dévai

Egy egészen kalandos átváltoztatástanon voltak túl. Sündisznóból kellett tűpárnát csinálniuk. Kivételes alkalom volt a mai, mert ezen az órán nem érezte úgy, hogy kizárólag ő bénázott volna. A végére csupán két embernek sikerült tökéletesen a varázslat, egyikük pedig az ifjabbik Harmat testvér, Dominik volt. Ő maga is meglepődött először az apró diadalon, de a vigyort még ebédszünetben sem tudta senki letörölni az arcáról. Zalán, bár együtt vonultak le a nagyterembe, odaérvén rögtön le is maradt tőle, mert az Eridon asztalától Kornélia vadul integetni kezdett felé. Odalépett hozzá, nem fejeltett el ráköszönni Teddyre és Lilire sem. Ilyenkor jött rá, hogy a főnixek között sok jó barátra tett már szert. Mire átszáguldott rajta a felismerés, addigra égkék pillantását már mágnesként vonzotta magához az asztal végében üldögélő, magányos alak. Autumn volt az.
 Nem ez volt az első eset, amikor Zalán azon kapta magát, hogy bámulja a Danvers lányt. Minden ilyen alkalom rendszerint úgy végződött, hogy fogta magát és odaszegődött mellé nem túl értékes, de attól még szórakoztató társaság gyanánt. Amint megejtett egy gyors csevelyt Kornéliával, el is indult Rue felé, de valamilyen okból kifolyólag megtorpant az asztalok között haladó diákok sora. Nem ismerte az előtte kifakadó srácot, viszont mögüle kikukkantva, az utána következőt igen: Dominik volt az, megszeppent, már-már ijedt tekintettel.
 - Ne piszkáld, nem direkt csinálta. Igaz, Dominik? - szólalt meg halkan, de határozottan. Valószínű épp az átváltoztatástanon elért sikerét ecsetelte a többieknek és annyira belefeledkezett, hogy oda sem figyelt, hova lép. Vagy épp hol áll meg. A fiú barátja kérdését meghallva sietve bólogatni kezdett és nem volt rest odébbállni. Még mindig nem szólalt meg, de úgy látszott, nem is nagyon szeretne, ellentétben Zalánnal. - A cipődnek sincs semmi baja, és szabad az utad. Elég kell, hogy legyen - tette hozzá. Nem tudta, hogy honnan szerezte a hirtelen jött, apró bátorságot. Talán úgy érezte, Augustine terrorjánál rosszabb nem zúdulhat a nyakába ebben az iskolában. Vagy ez csak sima védelmi ösztön a barátja iránt. Ki tudja...
Utoljára módosította:Hollósi Zalán, 2021. november 14. 11:19 Szál megtekintése
Hollósi Zalán
Diák Levita (H), Pro Levita-díjas, Harmadikos diák



offline
RPG hsz: 426
Összes hsz: 588
Írta: 2021. november 10. 22:29 | Link

Dévai

  - Tudtommal senkitől nem kell engedélyt kérnem, ha beszélni akarok. Szólj, ha lemaradtam val... - hirtelen hátradőlt, amikor felé nyúltak, de ellépni már nem tudott, mert mögötte is állt valaki. Így hiába a gyors reflexek, nem menekült az őt átkaroló kézmozdulattól. Vállai megfeszültek, mert pontosan emlékezett a legutolsó alkalomra, amikor valaki ilyen közel került hozzá a kastély falain belül. És bár a mellette álló srác cseppet sem volt szimpatikus neki, tudta, hogy muszáj lesz moderálnia magát, mert egyetlen rossz lépés is elég a verbális aknamezőn ahhoz, hogy aláírja vele a halálos ítéletét és újabb ellenséget szerezzen magának.
 Dominik bizonytalanul pislogott barátja felé. Látszott, hogy nem akaródzik neki választ adni. Végül megrázza a fejét és kiszabadulván a másik szorításából, leült a Levita asztalához. Zalán egyáltalán nem haragudott rá ezért. Bólintott felé egyet alig láthatóan, hogy okosan viselkedett.
 Most már sokkal jobban foglalkoztatta a saját helyzete és az orrát megcsapó tömény illat-aura, ami feltehetően a mellette állóhoz tartozott. Egy önkéntelen fintort követően sikerült kiszabadítania magát a fogásból. Díjazta volna, ha a srác tényleg nem beszélne fölösleges dolgokról, de Zalán minden második mondatát annak érezte. Hagyta, hogy a csöndje legyen válasz, így amikor végre mindenki leült előtte, szó nélkül tovább indult.
 Száját nyitotta, amikor Autumn közelébe ért, aztán azzal a lendülettel sarkon is fordult, mert megpillantotta, ki ült vele egy vonalban a másik asztalnál: Augustine. Frusztráltan fújta ki az addig visszatartott levegőt, majd levetődött a francia gyerektől legtávolabb eső szabad helyre; az újonnan megismert bájgúnár mellé. Megsemmisülten meredt maga elé. Ez az ebédszünet nem éppen úgy fog eltelni, ahogy ő azt tervezte.
Szál megtekintése
Hollósi Zalán
Diák Levita (H), Pro Levita-díjas, Harmadikos diák



offline
RPG hsz: 426
Összes hsz: 588
Írta: 2021. november 14. 15:27 | Link

Dévai

Amikor megint megszólították, bosszankodva nézett oldalra, mintha valami fontos dologban zavarták volna meg. Pedig csak nem tetszett neki, hogy valaki megint lekezelően becézgeti. Talán Brightmore tanár úr volt az egyetlen, aki ezt megengedheti magának anélkül, hogy Zalán hangot adna nemtetszésének. De hát tőle módszeresen tartott, mert nem akart úgy járni, mint Teddy azon a bizonyos órán. Most csak egyetlen dolog akadályozta abban, hogy visszaszóljon: megígérte, hogy nem fogja bajba keverni magát.
 Lassan nyúlt az első fogásért, ami legközelebb volt hozzá. Nem is figyelte igazán, hogy mit szed magának, csak hallgatta, ahogy beszélnek hozzá. Tiszta, égkék szeme villant, amikor elhangzott a "tisztelet" szó. Helyes. Ha ismeri a kifejezést és ne adja Merlin, még tudja is a jelentését, nem lehet annyira reménytelen eset, mint Winter, aki máig nem képes értelmezni a "érett viselkedés" fogalmát.
 - A tiszteletet illik megelőlegezni az embereknek. Ha ezzel az elvvel szólsz már az elején Dominikhoz, akkor most nem kéne erről beszélnünk. - A villájáért nyúlt, de gyorsan módosított a terven, mert végre felfogta, hogy egy tál leves gőzölög a tányérjában. - Minden más esetben a tiszteletet ki kell érdemelni.
 Zalán már egészen korán megtanulta a sportszerű magatartást a hétköznapokban is alkalmazni. És idáig csak előnyére vált. Elkeserítőnek találta, hogy neki kell elmagyaráznia egy nála sokkal idősebbnek tűnő srácnak a fair play lényegét.
 - Meg aztán nem árt, ha bírsz egy kis alázattal mások felé - itt tekintetét egy pillanatra a fiúéba fúrta. Többre nem is lett volna lehetősége, mert a másik elfordult, majd mintha mi sem történt volna, elkezdett mással cseverészni. Ennyit a kölcsönös tiszteletről. - Kezdhetnéd azzal, hogyha már neveken akarsz szólítani, akkor megkérdezed ahelyett, hogy önkényesen elneveznél. - Ezt már sokkal halkabban jegyezte meg, inkább csak magának. Talán jobb is így, hogy nem kell többet egymáshoz szólniuk. Az utóbbi ötletet, hogy elüljön, fejben támogatta, de elsődlegesen nem azért, mert nehezen tudta elviselni jelenlegi szomszédját. Lopva többször is az Eridon asztala felé pillantott. Már nem is látta rendesen Autumn-ot. Eléggé megtelt a terem azóta. Ez a hajó ma már elúszott.
Utoljára módosította:Hollósi Zalán, 2021. november 14. 15:30 Szál megtekintése
Hollósi Zalán
Diák Levita (H), Pro Levita-díjas, Harmadikos diák



offline
RPG hsz: 426
Összes hsz: 588
Írta: 2021. november 23. 17:10 | Link

Dévai

Nekilátott a levesének és már kezdett megnyugodni, hogy ennél több szót nem fognak fecsérelni rá, amikor megérezte magán szomszédja tekintetét. Szemét lehunyta, mintha ezzel kicsit feljebb tudná tornászni az ingerküszöbét, miközben hallgatja a másik szavait. Hatásosnak látszott.
 Amikor elhangzott az "üres lappal kezdeni" kifejezés, fejét hirtelenjében oldalra fordította. Összeakadt a tekintetük, tudta, hogy most már rendesen figyelnek rá. Vagyis... rendesebben. Nem túl látványosan, de összepréselte ajkait, a fogaskerekek csikorgása nélkül is egyértelmű volt, hogy gondolkodik azon, mitévő legyen.
 Tintafolt. Sok emlék kapaszkodott fel a tudata elfeledettnek hitt szegletében. Ennél tömörebben nem is tudta volna a fiú körülírni a "ferde igazság" fogalmát. Elhessegette a röpke gyanút, hogy okkal hangzott ez el, miközben az asztallapra meredt üresen. Ő nem ilyen ember. Még ha oka is lenne rá, nem jó az, ha haragtartó. Főleg, hogy az előbbi megnyilatkozást vehette egyfajta bocsánatkérésnek is.
 Sóhaj hagyta el a száját, majd letette kanalát és jobbját nyújtotta a másik felé. Nem volt biztos benne, hogy hosszú távon ez volt a jó döntés, de nem akart még egy saját házából valót, akit kerülgetnie kell.
 - Zalán - mondta tömören, kézfogása pedig rövid volt, de határozott. - Nem kell elülnöd - tette hozzá fáradtan -, csak kerestem valakit. Mindegy.
Szál megtekintése
Hollósi Zalán
Diák Levita (H), Pro Levita-díjas, Harmadikos diák



offline
RPG hsz: 426
Összes hsz: 588
Írta: 2021. december 8. 14:13 | Link

Dévai

  Próbált nem fura arcot vágni, mert a bemutatkozás kicsit ferdére sikerült, hiszen nevet nem hallott a sráctól. Már azt értékelnie kellett volna, hogy hajlandóak voltak kezet fogni vele. Barátságnak tényleg nem nevezte volna a pillanatnyi viszonyukat, a megfogalmazással tökéletesen egyet értett, halványan még bólintott is mellé.
 Nem tudta eldönteni, jól járna-e azzal, ha válaszolna az első kérdésre. Múltkor is viccet csináltak abból, amikor azt mondta, hogy "egy lányt". Ha pedig megnevezte volna Autumn-ot, egészen biztos volt abban, hogy lesajnáló reakciót kapott volna. Danverséket még mindig rossz hír övezte az iskolában.
 - Egy barátot - jutott a diplomatikus konklúzióra. Emelte volna megint a kanalat a szájához és fújni kezdte, mert még elég forró volt. Aztán annyira meglepődött a fiú következő mondatain, hogy egy pillanat leforgása alatt sikeresen szétprüszkölte a kanál tartalmát az asztalon. A szembeszomszédja legnagyobb bosszúságára.
 - Tessék..? - kapott egy szalvéta után, hogy megtörölje a száját, mielőtt még nagyobb bohócot csinálna magából a levitások között. Ezt még soha senki nem mondta neki. Vajon most viccelt vele, vagy tényleg komolyan gondolta? Nem, komolyan gondolta. Szent szalamandra... Igaz, rengeteget nőtt a szünetben és hazudna, ha azt mondaná, hogy nem lapul már ott az apja egyik borotvája a szekrényében, és a szeme alatti kialvatlanság okozta karikák is biztosan dobtak rajta pár évet, de a "kölyök" megszólításon kívül nem illették még mással. - Csak másodikos vagyok - válaszolta halkan, mintha ezen bármi szégyellnivalója lenne. - Felvázolhatnád, mik az előnyei, ha gyereknek nézel ki. Mert én még nem jöttem rá - vallotta be teljesen őszintén. A kora már sok konfliktus okozója volt. Az anyja például ezt hozta mindig kifogásnak, valahányszor szóba került, hogy seprűversenyre nevezzen be.
Szál megtekintése
Hollósi Zalán
Diák Levita (H), Pro Levita-díjas, Harmadikos diák



offline
RPG hsz: 426
Összes hsz: 588
Írta: 2021. december 9. 13:47 | Link

Dévai


 Homlokráncolva nézett ismét oldalra. - Nem éppen, ha figyeltél volna, azt magyarázom, hogy jobban járnék, ha nem csak kinézetre lennék idősebb. - Letette a szalvétát és bocsánatkérően pillantott végig mindenkin, akinek kellemetlenséget okozott az előbbi mutatványával.
 Ambivalens érzések kerülgették, hogy olyasvalaki tekint rá érettebbként, akinek alapjáraton lenne bőr a képén ahhoz, hogy piszkálhassa, amiért fiatalabb.
 - Szívesen tartanék már ott, hidd el - és tényleg. Mennyi privilégiuma van egy mestertanoncnak hozzá képest. Nem kellene annyit bajlódnia az engedélyekkel, amikor le akar menni hétvégente Bogolyfalvára. Sőt. Akár ott is lakhatna. Messze Augustine-tól. Olyan seprűje lehetne, amilyenről mindig is álmodott és senki nem sipákolna a fülébe, ha mutatványokra adná a fejét.
 - Sajnos a bociszem és az ígérgetés nem az erősségem. - Nyitott volt ő az emberek felé, de nem gondolta, hogy neki valaha lehet annyi karizmája, hogy bármit megengedjenek neki az emberek. Persze tudta, hogyan kell jó pontokat szerezni másoknál. Sok lányon vette észre, hogy mennyire megváltozik a viselkedésük, amikor dicséri őket. De mögöttes szándék sosem vezérelte őt. Lehet, hogy ez a gond vele. Nem elég rámenős.
 És akkor ott volt Dévai, aki meg a ló másik fertályán ült. Tényleg nagyon a másik oldalán. Vajon tisztában van vele, vagy még nem sikerült senkinek sem szembesítenie őt ezzel?
 - Örülök Vince - mondta kurtán s ezzel egy időben úgy tűnt, hogy az asztaltársaság ritkulni kezdett körülöttük. Sokan már végeztek az ebédjükkel.
Utoljára módosította:Hollósi Zalán, 2021. december 16. 10:55 Szál megtekintése
Hollósi Zalán
Diák Levita (H), Pro Levita-díjas, Harmadikos diák



offline
RPG hsz: 426
Összes hsz: 588
Írta: 2021. december 16. 10:00 | Link

Dévai

Zalán előző alakítása semmi volt ahhoz képest, amit Vince nyomott le az asztalnál. Így megbocsátható volt, hogy a következő mondatának se füle se farka nem volt. De hát ezt magyarázom, hogy nem figyelsz. Nem érdekes.
 Udvariasan fejet rázott, amikor előkerült a cukorka és a tányérjára mutatott, jelezve, hogy ő inkább ezt próbálja befejezni. Magában azért értékelte a gesztust.
 - Köszönöm, de... kihagyom - akármi is legyen a mögöttes értelme, annak a kacsintásnak. Kicsit zavarba is jött tőle, inkább az ebédje felé fordult, hogy legalább a másodikkal végezni tudjon, ha a desszertet futva is kell magába tömnie a jóslástan terem felé menet.
 Dominik pár helyell odébb ült tőle s most hátrahajolt, hogy üzenni tudjon barátjának. Ők végeztek és indulnak. Zalán intett neki, hogy menjenek csak. Úgyis utoléri őket. Közben pillantásával megint pásztázni kezdte a termet. Augustine-nak már csak hűlt helyét látta. Szerencsére. Autumn pedig már a kijárat fele tartott, egy vaskos könyvvel a kezében. Azért a szíve mélyén kicsit reménykedett, hogy észreveszi őt, de nagyon el volt mélyedve abban, amit éppen olvasott.
 - Hát örülök annak is, hogy nem fulladtál meg - fogott bele, mert már az ő tányérja is üres volt. Közben pár buktát próbált belegyömöszölni egy szalvétába, hogy elvihesse magával. - És azért remélem, hogy megfogadsz pár dolgot abból, amit mondtam. - itt jelentőségteljesen Dévaira nézett. Nem kötözködésképp, csupán nyomatékosítani próbált. - Csodákra képes, ha van egy kis modorod.
Utoljára módosította:Hollósi Zalán, 2021. december 18. 22:45 Szál megtekintése
Hollósi Zalán
Diák Levita (H), Pro Levita-díjas, Harmadikos diák



offline
RPG hsz: 426
Összes hsz: 588
Írta: 2022. január 14. 16:48 | Link

Herb

Győzött hálálkodni Kornéliának, amiért odaadta neki a mugliismeret jegyzeteit. Az utóbbi órákat elejétől a végéig átaludta, a lány írását meg mégiscsak biztosabb pontnak tartotta, mint Kornélét, aki hozzá hasonlóan analfabétának minősült varázstalan témában.
 A kis közjáték láttán, amit pár hellyel odébb művelt le (igencsak látványosan) egy rellonos lány az egyik fiúval, magasba szökött a szemöldöke, de nem tulajdonított neki különösebb jelentőséget, révén hogy nem ismerte őket.
 A mellette ülő Teddyvel is lepacsizott, de amikor indult volna vissza az övéihez, fennakadt valamin. Homlokát ráncolva pillantott le és nagy meglepetés érte, amikor az ismeretlen eridonos ujjait vélte felfedezni talárjába kapaszkodva.
 Az akcentusából rögtön kitalálta, hogy nem magyar és bár ismerősen csengett neki a hanglejtés, nem lett okosabb a fiú kilétét illetően.
 - Szia - köszönt ő is, hangjában gyanú csendült. Nem tudta mire vélni a mozdulatot, amivel még mindig az asztalnál tartották. Nagyokat pislogva igyekezett szóról szóra feldolgozni az információkat, de amikor sikerült elolvasnia a felé nyújtott táblát, ijedten hátrálni kezdett. Megjegyzendő, nem túl sikeresen, hiszen el azóta sem eresztették őt.
 - Nem, én csak... - hápogta zavarában, majd a Levita asztala felé mutogatott egyik kezével, amelyik épp nem markolta görcsösen a jegyzeteket. Ő menni szeretne. Minél messzebb. - Nem vagyok vörös - nyögte ki végül, de ha más nem, a paradicsomra pirult feje abban a minutumban cáfolt rá szavaira. Amúgy sem értette teljesen, mi köze van a haja színének ahhoz, hogy egy olyan táblával a nyakában mászkáljon mindenhová.
Szál megtekintése
Hollósi Zalán
Diák Levita (H), Pro Levita-díjas, Harmadikos diák



offline
RPG hsz: 426
Összes hsz: 588
Írta: 2022. február 20. 23:45 | Link

Herb és Autumn

  Minden elhanzgott "de" szónál a fejét rázta tiltakozón. Ha kell, ő itt és most szőkének fogja titulálni magát, csak ne kelljen olyan táblát akasztania a nyakába. Szemei egy pillanatra a távolba meredtek, mert hát azt kénytelen volt beismerni, hogy olyan csinos lánytól, mint az a rellonos, ő is elfogadott volna egyet s mást. De még mielőtt ez gyökeret tudott volna verni a fejében, a Levita asztala felé meredt, ahol megpillantotta Mankát, aki hevesen súgdolózott valamit a barátnőjével, majd felé nézett kerek szemeivel.
 Valamilyen oknál fogva a hideg kezdett futkosni Zalán hátán és ennek folyományaként tett volna újabb kísérletet arra, hogy elszakadjon Herbtől. Akkor hallotta meg Autumn hangját. Össze is rezzent tőle egy pillanatra. Hogy azért, mert ilyen helyzetben találja őt, vagy a hangsúlyból, amivel a nevét mondta ki, nem tudni. Ijesztő, amikor így kezd valamit.
 De legalább rájött, mi volt olyan ismerős az eridonos akcentusában. Pontosan úgy hangzott, mint Rue-é.
 Bután pislogott pár pillanatig, mert nem vette az adást. A jóslás könyv? De hát...
 - Nálam van, mert azt mondtad, tart... - be sem tudta fejezni a mondatot, mert észrevette a lány ajkán kunkorodó gyilkos mosolyt. Már ennyi is elég volt ahhoz, hogy együttérzőn, sorstársaként tekintsen Herbre, hát még amikor Autumn elkezdte darálni a véleményét.
 - Az a giccses nap a szülinapom - motyogta alig hallhatóan, megsemmisülten, inkább magát bizonygatva, hogy semmi baj nincs azzal, ha valaki így vélekedik február tizennegyedikéről. Nem sok ideje maradt melankóliába burkolózni, mert az őt fogva tartó eridonos időt kért Autumn-tól és megfordult vele.
 Addig vörös arca hirtelenjében elsápadt már magától a felvetéstől.
 - Nem, nem, egyik sem! - hebegte gyorsan, majd udvariasan, de határozottan megpróbálta lefejteni magáról a fiú kezét. - Ő a barátom. - az utolsó szó kis tétovázás után hagyta el ajkait. Mintha lenne mit átgondolni ezen. Ostoba vagy.
Utoljára módosította:Hollósi Zalán, 2022. február 20. 23:53 Szál megtekintése
Nagyterem - Hollósi Zalán hozzászólásai (14 darab)

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyElső emelet