Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Mély sóhaj hagyja el tüdejét ahogy befordul a következő folyosóra. Szörnyen van. Hiába a fiatal, erős test, az átváltozások mindig borzalmasan lestrapálják. A végtagjaiban izomláz lüktet, a feje nehezebb egy bowlinggolyónál, a gyomrában valami durva cunami tombol épp a reggelire betolt pirítóst terrorizálva. Habár vizsgaidőszak van és nem tolonganak a folyosón ő mégis szorosan a fal mellett sétál, görcsösen mellkasához szorítva a tankönyveket jobb kezével. Bal nyújtva van, néha hozzá, hozzá ér a falhoz, aztán lehull combja mellé.
Érzi, hogy egyre zavarosabb a világ, talán itt volna az ideje egy újabb bájitalt bevennie, ami enyhíti a tüneteket, de kíváncsi, hogy önmagától meddig képes eljutni. Nem támaszkodhat mindig bájitalokra, különösen úgy, hogy sokszor nem tudja előállítani önmagától őket. Próbál nélkülük is erős lenni. Átváltozni ugyan még nem mer, de a fájdalomcsillapítókból néha kihagy adagokat.
Ez most is így van, a reggeli bájital ott csücsül táskája alján érintetlenül, ő pedig egyre inkább érzi a hiányát. Míg egy lépés után a következőt már nem tudja megtenni rendesen, megrogy a térde és ha nem kapaszkodna meg a falba valószínűleg földre esne. Csukott szemmel és összehúzott szemöldökkel várja, hogy elmúljon a kisebb körhintahatás. Ebből könyveinek hangja tépi ki, ahogy koppannak a padlón.
- Jaj ne - még azokat is leejtette.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Megrogy, és ahogy kapaszkodik úgy érzi magát, mintha ugrálóvárban ácsorogna ahol millióegy gyerkőc ugrál. Jó volna leülni, de a folyosó közepén ilyesmire nemigen van lehetőség, így a kivárás mellett teszi le a voksát. Egyszer csak el kell múlnia. A könyvek csapódására elhúzza száját, mégsem mozdul. Ha elengedi a falat annak úgy érzi következményei lesznek. Nem tudná megmondani pontosan mi, de semmi jó.
Érintések. Azonnal megfeszül, ahogy megérzi magán az ujjakat, kezei felkészülnek a lökés felfogására, hogy ne arccal csókolja meg a padlót. Tényleg azt hiszi, valaki épp fel akarja lökni, így a kérdő hang meglepi. Kikerekedett szemekkel kapja fejét az alak irányába.
A férfi arcát egyből beazonosítja. Tanár, valószínűleg ezért nem rúgott bele még egyet. Kedves alak lehet, bár nem igazán volt hozzá még szerencséje.
- Én izé, kicsit forog a világ, de ez már csak ilyen - elmosolyodik, hogy megnyugtassa amazt.
- Csak reggelit. Ez a mai nap nagyon...telihold utáni, tessék csak itt hagyni tanár bá' , tényleg nem olyan nagy dolog. - továbbra is mosolyog, kiegyenesedni viszont nem képes, így kicsit hiteltelenné teszi az arcmimikát a többi. Szabad kezét térdére teszi, hogy kicsit megtámassza magát ebben a borzalmasan hánykolódó világban.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

A gyengélkedő szóra grimaszba torzul arca. Talán kicsit túlságosan is sokat látta már azt a részét az iskolának az évek során. A kötelező pofaviziteken túl gyakran kísérték be rosszullétekkel a telihold után és előtt, meg a " véletlen" szerzett sérülések zömét is ott szokták ellátni. Imádja a szélesen mosolygó, anyáskodó gyógyítókat, szó se róla, de már kezd lelkiismeretfurdalása lenni amiatt, hogy folyton vele kell foglalkozzanak.
- Nem olyan nagy dolog. A szervezetem lassan regenerálódik. A gyengélkedőn is ugyanezt fogják csak mondani - ebben teljesen biztos, hiszen sokszor mondták már neki ott ezt, pont ugyanezekkel a szavakkal.
- Sőt, lehet lassan kapok egy táblát a nyakamba tőlük azzal a felirattal, hogy "Ha látod rogyadozni csak kerüld ki jobbról és haladj tovább " - elvigyorodik saját poénján, szabad kezével húzva egy vonalat mellkasa elé, ahol a tábla lifegne.
A sóhajra kicsit lejjebb konyul az a vigyor, helyette kíváncsian figyeli a varázspálca okozta varázslatot. A kulacs előbb kilebeg gazdája kezébe, utána vízzel telítik meg.
- Menő varázslat - jegyzi meg, elfogadva a kulacsot. A sok ácsorgás meghozza a hatást, kezd kicsit jobban lenni, így kiegyenesedik, hátát vetve a falnak.
- Nincs, csak egy bájital van nálam ami enyhíti a tüneteket - mondja lelkesen, mielőtt ajkához venné a kulacsot, hogy pár kortyot igyon belőle. Kicsit ügyetlen, talán a rosszullét maradéka miatt, a víz kifolyik ajka szélén és lecsorogva nyakán csinosan átáztatja ingét.
- Oh, hoppá , tessék, inkább visszaadom - elhúzza száját és vissza nyújta a palackot, másikkal nagyban próbálja törölgetni az ingét, mintha az bármin is segítene.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → A "Fecsegő Dámák" freskójának folyosója

Az a hangokból szőtt, folyamatos gubanc ami a fecsegő dámák folyosóján kísért, most is ott van a levegőben. Nem csak hallani lehet, érezni is. Olyanok mint a soklábú bogarak a bőrön, láthatatlan, pici végtagjaikkal emlékeztetik az arra tévedőket, hogy itt nincsenek ám egyedül. Ebben a káoszban, a sok színes, egybeolvadó keret közepette ül a fiúcska. Megtermett alakja most egészen parányinak hat, ahogy összegömbölyödik, felhúzva térdeit. A festmények már rég nem foglalkoznak vele, maguk közé fogadták, érdektelen kis inas ő, néha fel-feltűnik hüppögni pár órát, aztán odébb áll.
Lassan sötétedni kezd, az árnyékok elérték barna, bozótos haját és magasra emelt orrát. Csak az orrára szorított felkarján csillan meg a rozsdás nap fénye és álla csúcsán, ahol lustán csörgedezik le a meleg színű vér. Szabad kezében, amivel térdét fogja át ott hever pálcája. Nemrég még próbálkozott elállítani vele a vérzést, de mióta csak még jobban ömlik miatta úgy döntött kivárja a végét. Örökké csak nem folyhat. Előbb vagy utóbb úgyis megalvad a vér és azt már le tudja kaparni a pálca hegyével. Ha másra nem, erre kifejezetten alkalmas darab, a hegyessége miatt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → A "Fecsegő Dámák" freskójának folyosója

Tulajdonképpen nem gondol semmire sem. Nincs a gondolataiba mélyedve, a történteket sem futtatja agyán át újra és újra. Inkább amolyan lebegő fázisban van, a zajtól megnyugodva a semmi közepén fekszik és csak a csorgó vért érzékeli. Biztonságosnak érzi a helyet, a kis sarkot, amibe bekucorodott és egyszerűen csak bele akar veszni a hátát hűtő falba. Eggyé olvadni a tapétával néhány órácskára, üres fejjel, mielőtt visszatámolyogna a körletébe.  
A sok zúgó szóból, ami belevegyül a háttérbe, a hangosabb, nyílt megszólítás azonnal kitűnik. A fiú megdöbbenve engedi le kezét és néz a levitásra. Felismeri az arcot,- még ha sohasem beszéltek igazán -így nem is nézi meg jobban magának, helyette inkább a könyvtornyot, amiről épp lemászik kettő, nagyot puffanva a padlón.
- Én ő...izé, leejtetted a könyveid - hiába töri le a vért kézfejével mielőtt a könyvekre mutat, az utána továbbra is folyik. Azért mintha nem épp egy kilyukasztott málnaszörpös üveg lenne térdére ül és felveszi a könyveket a földről. Úgyis közelebb van hozzájuk. Automatikusan emeli a borítót maga felé, hogy elolvassa a címet, bár a feléig se ér, az is vércseppes lesz.
- Oh baszki, bocsi, letörlöm - és elkezdi inge ujjával elkenni.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

A kijelentésre elhúzza a száját. Leginkább azért, mert sajnálja, hogy belerángatta a másikat. Nyilván nem könnyű neki és sohasem lesz az, még akkor sem, ha az ember alapjáraton egy remekül alkalmazkodó faj. Lassan, hat év után rutinba fordul az egész ciklus. A falásrohamok, a napok kényszeres átalvása, a kegyetlen átváltozás és az azt követő fájdalmas regenerálódás. Mégis biztos benne a fiú, hogy ahogy dagad a hold, mindig rettegés fogja majd el attól a naptól, amikor teret kell engednie a fenevadnak.
A víz valamennyit segít, a folyadék kicsit kitisztítja a fejét és meggyőszi Rómeó testét, hogy a fiú nem egy hánykolódó hajópadlón áll, hanem szilárd kövezeten.
Illetve az a hideg is észhez térítő, amit az ingére loccsant víz idéz elő. Kicsit megdörzsöli, bár sok értelme nincs, csak akkor áll le, mikor a megjegyzést hallja a varázslatra.
- Tudom, de...menő, hogy tudod... mindegy - megrázza fejét. Ismeri a varázslatot, ismeri a mozdulatot amit vele kell végezni és a hangsúlyt, ahogy ki kell mondani. De ismeri a csalódás érzését is, ahogy sohasem akart engedelmeskedni.
- Há izé...ami azt illeti nem vettem be - zavart nevetéssel túr hajába  - Azt hittem képes leszek nélküle is átvészelni a napot - ismeri be mielőtt ellökné magát a faltól teljesen kiegyenesedve. Ha Benett is elindul akkor Rómeó is az ablak felé. Picit lassú, de arcáról nem olvasható le fájdalom és a falat sem fogja kezével. Jól esne neki a támasz, mégis, valahogy úgy érzi, hogy bizonyítania kell a mellette lévőnek, hogy nem egy nyomi aki járni se tud rendesen.
- Viszont a bájitalt nem lehet csak úgy meginni. Enni is kell hozzá - előre néz, fél Benett esetleges megrovó pillantásától, így is már kezd vörös lnni a képe.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → A "Fecsegő Dámák" freskójának folyosója

Rómeó még törölgetné egy ideig nagy buzgón, teljesen bemocskolva fehér inge ujját, azonban a könyv random úgy nem dönt, hogy kiszáll a kezei közül. Tekintetével követi az elfelé haladó tárgyat, egészen Zalán kezéig aki alaposan végig is méri a borítót. Elvörösödik a feje, tekintetét leszegezve tördeli ujjait.
- Hehe, hát ez egy nagyon vicces történet, hagy töröljem le  - feláll, hogy odalépnek, továbbra is nagy reményekkel, hogy majd megoldja ő a kialakult helyzetet, és megmenti a borítót a barnultság kárhozatától.
- Az orrom miatt. El akartam állítani de a varázsige nem vált be, sőt, még inkább megindította és most ilyen - tenyerét elhúzza orra alatt aztán  nagy bőszen meg is mutatja a vért.
- Látod? Undi mi? - vigyorogva fordítja maga felé, aztán beletörli a nadrágjába. Az amúgy sem kapott még eleget.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → A "Fecsegő Dámák" freskójának folyosója

Ott már kicsit elhallgat, amikor rákérdeznek, hogy mitől lett. Még vörösebb lesz, még inkább nagyon néz mindenhová csak Zalánra nem.
- Hehe, nem...csak néha, de igazából hát... jó ha elmondom nem röhögsz ki légyszi? - torzul arca már már neheztelőbe. Bár azt még ő maga se tudja, hogy pontosan kire neheztel. Magára? Társaira? Az orrára amiért még mindig folyik kifelé a vér, mintha valami kiapadhatatlan tó lenne az agya helyett?
-Csikitől... - nyögi ki végül. Megvakarja kezét és felkészül a röhögésre.
- Ne, ne, nem tudnál inkább a pálcáddal csinálni valamit? Valetudo mondjuk? - már csak a gyengélkedő említésére is pánik árad szét testében. Mostanában mindig mindenki oda akarja elcipelni, mintha valami talált tárgy lenne a lábán a gyengélkedő nevével.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → A "Fecsegő Dámák" freskójának folyosója

Kicsit meglepődik a másik kérdésén. Adtál neki bármi okot rá? Összevonja a szemöldökét értetlenkedve. Nem tudja? Leginkább az aranyvérűek piszkálják őt, a félvérek vagy sárvérűek keveset foglalkoznak ilyesmivel, örülnek, hogy kiestek ezzel a célkeresztből és élik az életüket tovább. Valószínűleg ezzel Zalán is így van.
A zsebkendő láttán hálás mosoly terül szét arcán és hamar orrához is nyomja.
- Semmit sem ér a testi erő a varázslattal szemben - elhúzza száját a mosolyt grimaszba torzítva. Nagyobb darab, magasabb, erősebb. Ha mugli iskolába került volna valószínűleg valami csapatkapitány vagy hasonló kerekedett volna ki belőle, és mindenki az ő vállát veregetné elismerően. Irónikos módon itt viszont senkit sem igazán érdekel egy csökött varázserejű kölyök, legyen akármilyen széles is a válla.
- De a zsebkendőt azért köszi, asszem akkor itt maradok amíg el nem áll - kicsit csalódott, hogy nem kapott varázslatot a pofájába, jó volna már ha abbamaradna.  Kitapintja kezével a falat, hogy ne kelljen hirtelen mozdulatot tennie fejével és lecsúszik vissza a földre.
- De ha mégis megjönne a kedved egy kis gyakorlásra, szerintem még itt leszek egy darabig - teszi hozzá, rámutatva a lassan rózsaszínű zsebkendőre.
- Te tanárnak ne szólj, jó? - néz Zalánra komolyan. Talán most először mióta beszélnek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Kicsit elvörösödik a ráncoló homlokra pillantva. Zavartan tekintetét el is kapja az ürességtől kongó folyosóra. Csendes, csak ők vannak itt ketten.
- Harmadikos. De ez a varázslat sohasem ment nekem - ismeri be halkan, izzó fejjel. Nem titok, hogy rossz mágiában, így nem azért halk, hogy az erre tévedők ne hallják meg, inkább csak azért, mert ha nem mondja ki fennhangon talán nem is lesz olyan jelentőségteljes és komoly, mint amilyen valójában.
- Gondolod? - lelkesedés csillan szemébe. A hopponálás is egy olyan dolog ami mindig is izgatta a fantáziáját, de úgy volt vele, hogy ha az elsős varázslatok nehezen mennek eltűnni és megjelenni talán nem az ő szintje még. Viszont a cseresznye próbája is az evés. Mi baj lehete belőle?
Benett nézésére kicsit behúzza a nyakát, mint a sunnyogó kutya.
- Sajnálom én csak azt hittem, hogy elég erős vagyok nélküle is - vonja meg a vállát. Ennél nagyobbra valószínűleg úgyse fog nőni, maximum szélesedni fog, meg pocakot ereszteni.
- A konyhában a manók elég rendesek szoktak lenni, mondjuk az a nyugati szárnyban van - húzza el a száját. Kellemetlenül hosszú séta közben megáll picit, megtámasztva a falat. A feje újra hasogatni kezd. Tenyerét beletúrja barna, kócos tincseibe kitapogatva a fájó pontot.
- Ne haragudj, hogy neked kellett rám találnod - suttogja szomorúan, ahogy próbál hamar urrá lenni a fájdalom és folytatni az utat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → A "Fecsegő Dámák" freskójának folyosója

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

A biztató szavak máris izgatott csillogást csalnak elő a fiú előbb még lesütött szemeiből. Újra vissza fogja tenni a gyakorolni való mágiák listájára ezt és legközelebb, ha összefut a férfival majd jól megmutatja neki, hogyan is kell.
- Következőnek meglebegtetlek akár...akár téged is! - vigyorodik el. A nagy lelkesedésben még a magázást is kidobja a kukába, bár nem direkt, észre se veszi különben a változást.
- Kicsit tartok tőle, hogy kidobom a taccsot. Volt már diák aki az osztály előtt rókázott? - nem túl kellemes kérdés, de annál érdekesebb. Az egész osztály előtt leszerepléstől való félelem folyamatos stresszt generál benne a mindennapokba. Mégis a hányás külön fok lenne az eddigiekhez képest. Bár az arcába robbanó varázslöttyök sem voltak piskóták.
Amikor Beni rájön a bájital létezésére és szemöldöke összefut orra felett Rómeó nyakát húzva lapít, mindaddig amíg úgy nem érzi, hogy már nem haragszanak rá annyira. Úgy tűnik szigorúság ide-vagy oda Benett elég rendes ember. Ezt el is könyveli magában a fiú, míg azt figyeli a másik hogyan kutakodik a táskájában valami elemózsia után. A cukorkára rábámul, majd elhúzva a száját megrázza a fejét.
- Félek nem, akkor marad a konyha? Nem lesz bajom addig - biztosítja róla a férfit. Csak össze kell szednie megát. Mindig mindenki azt mondja, hogy ez lélekben dől el, szóval csak jobban kell akarnia.
- Mert biztos lenne jobb dolgot is mint egy diákot istápolni egy ilyen csodás napos délutánon. Mondjuk én a helyedben meginnék egy jó pofa vajsört. Vagy egyszerűen csak kastélyon kívül varázsolnék, mert nincs nyomjel a pálcán és már szabad. Esetleg a repülő autómmal furikáznék mindaddig amíg le nem állít egy auror, hogy megmutathassam neki a repülő autós jogsimat - jókedvűen fecseg, megtalálta valahol útközben a hangját. A falat azért még mindig támasztja néhány lépés között. Nincs jobban, de ha pofázik legalább erről a tényről el tudja terelni a figyelmét egy darabig.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Azt gondolná az ember, hogy egy olyan kölyök, aki majdhogynem kvibli legalább a mugli " varázslatokat " ismeri. A telefon és társai, amit gyakran lát társai kezében, sőt pár éve neki is nyomtak eget a kezébe izgalmas de nem nagy dolog, azonban ezen kívül nem sok mugli tárgy adaptálódott a világába. Az aranyvérűek átka, hogy semmit se tudnak arról a fajról, akivel megosztják a világot. Ebben szenved Rómeó is, legalábbis eddig így  volt. Most azonban a vonat olyan síneken robog előre gőzerővel, - meg egy kis árammal - amelyek mugli városokba vezetnek be. Ajkába harapva bámul ki az ablakon. A kupéban egyedül van, csak a kajával teletömött táskája pihen mellette, így Gellért érkezésekor bőven van hely oda telepedni ahova csak akar. Teljesen mindegy melyik zugba fészkeli be magát, Rómeó azonnal mellette terem és míg meg nem áll a gőzös, addig nem hagyja abba a kérdezősködést ami leginkább a fülhallgató témáját súrolja többé vagy kevésbé.
A várost már látott, boltot belülről nem. Így duplán kapja el az izgatottság amikor megérkeznek. Tátja a száját is rendesen, már a kirakat is mókás, madarak, furcsa, fekete varázspálcák fehér süveggel és néhány kitömött galamb. Kell egy kis idő, még követi Gellértet befelé, annyira beleveszik a kinti üveg bámulásába, de ahogy belém, máris tudja, hogy okos döntés volt túljutni a kirakaton.
Odabenn egészen lenyűgöző a hangulat. Nem mondaná, hogy olyan, mintha hazatért volna. Úgy tűnik a mugliknak kicsit más az elképzelésük a varázslatról.
- Mik ezek a kalapok? - bökdös meg egyet ami elérhető magasságban van. Kemény, plüss anyagától a hideg is kirázza.
- Húszat? Az nem semmi! - elismerően bólint odalépve Gellérthez, hogy meglesse azokat a híres Rodolfoi trükköket.
- Azt írja, hogy el tudsz tüntetni egy kis labdát, meg van benne valami doboz, nézd már, és jár hozzá pálca is - mutat a dobozon a pálcára - de miért ilyenek a mugli pálcák? A kirakatba is pont ugyanilyen volt - ráncolja a homlokát odébb állva, hogy a polcról máris felvegyen egy műanyagba csomagolt akármit. Megrázza, de semmit nem csinál. Úgyhogy megint megrázza.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Az egész ide út a fülhallgatóról szólt. A kérdések nagy részletességgel mindenbe belementek, a kicsi lyukaktól kezdve, a zsinór vastagságán át a működésig, aztán a  az óra csúcspontjaként még közelebbről is megcsodálta, jól összetapizta minden fülzsírt leszedve valószínűleg a füles részről.
A bolt viszont egy újabb intenzív impulzus a fiú számára. Minden négyzetcentiméteren van valami, amit meg lehet bámulni.
- Hát igen, tényleg van aki ilyet felvesz? - kicsit hihetetlen, még belegondolni is nehéz, akkor már akár céltáblát is akaszthat a nyakába, nagyjából épp ugyanolyan eredményt érne el mindkettővel. Azért csak felkapja és a fejébe nyomja, hogy aztán széles vigyorral megmutassa Gellértnek is.
- Na milyen? Jól áll? - meg is rázza kicsit kobakját, hagy táncoljon rajta a kalap, mielőtt röhögve visszatenné a helyére.
A Rodolfos trükkök odavonzzák Gellérthez. Neki a húsz trükk is sok, ő nem tud ennyi varázslatot. Legalábbis megidézni nem tud, a varázsigék bőven túl vannak százon amiket bemagolt az évek során.
- Hát nem igazán vágom, valami mugli módszer lehet. Mint a telefon, lehet ez is olyan - vonja meg a vállát. Fogalma sincs. Tényleg, kicsi gőze se afelől, hogy egészen pontosan mi folyik Rodolfo ingujjában vagy ronda kalapja alatt.
A pálca meglepően könnyű és hasonlóan csúnya, mégis izgatottan forgatja a fiú mint következő tanulmányozásra váró darabot.
- Azta! Mire jó? - megnyomja, amitől a fehér vége a pálcának azonnal lepattan és egy kis csokor ocsmány művirág terem a hegyén bohócorr piros és gumikacsa sárga színekben. Rómeó a megdöbbenéstől eldobja a tárgyat és felkiáltva ugrik hátra.
Hevesen dobogó szívvel pislog először a földön heverő, mozdulatlan botra, majd Gellértre.
- Ez boszorkányság... - suttogja hüledezve, mielőtt újból előtörne az a kis gödröcskés komisz vigyor. Az eladó szúrós szemmel pillant oda rájuk. Köhint egyet, mire a fiú csak vörös fejjel gyors visszateszi az árut a polcra. Úgy ahogy van, virágostúl.
- Az tuti, nem mindennapi lenne ám, kalapokból volna a sátor és ezekből a kis kendőkből egy halom az ágy - mutat párra egy kosárba dobva. Megfordulva barátját már más képpel pillantja meg, ő nem tudja visszatartani a röhögést, azonnal kitör belőle.
- Oh le se fogod tudni vakarni őket - rázza a fejét hangosan vigyorogva. Míg barátja a tükrökkel bohóckodik addig Rómeó még több kezdő bűvészeknek szóló dobozt bogarászik át, mígnem egy kis zsebkönyvet nem talál, "száz egyszerű trükk" címmel.
- Itt van, itt van a titkuk! - mintha magát a szent grált találta volna meg, úgy mutatja fel. Ebbe van minden csoda lejegyezve. Kinyitja és azonnal az első címet hangosan felolvassa.
- " Így vedd le az ujjad " - na ilyet még a varázslók se tudnak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Beharapott ajkakkal néz a Benettre. Egyáltalán nem biztos, hogy tudni akarja. Ez azokban a kölyökszemekből is tökéletesen kiolvashatóak, amik ugyanolyan gyámoltalanul kerekednek el a konyhába menet is. Tudja már mit rontott el, bár akkor fel sem tűnt a hiba. Így viszont aggódva húzza be a nyakát, különösen annál a résznél, ahol felhívja a hím a figyelmet arra, hogy Rómeó jobb ha vigyáz magára. S bár eleinte meg akarta, kérdezni, hogy akkor ezek szerint tanári fizetésből nem jön-e ki a repülő autó, végül azt sem teszi.
- Ne...ne haragud...jon tanár úr - makogja végül, mikor pár perc múlva lassan össze tudja szedni a hangját, bár elég vékonyka és cincogó ez a hangocska, mintha nem is abból  a nagy melákból jönne aki a falat támasztja.

Az út végül mégsem annyira hosszú, mint az ember várná, Rómeó egész jól bírta a sétát, semmi összeesés, vagy padlóra nyúlás nem volt és a szünetekből is csak alig párat kellett tartani. Leginkább azért, mert a fiú úgy érezte, hogy erősnek kell maradnia és ahelyett, hogy újabb szüneteket kérne csak próbált nem tudomást szerezni az enyhe szédülésről és zsibogó fejről. Így akarta lenyűgözni Benettet. Azonban amint meglátja az ajtót felcsillan a szeme, a küszöböt átlépve pedig rögtön szék után kutat izgatott tekintete.
A konyha csendes, a manók közül épp senki se ténykedik ott. Nincsenek bugyogó löttyös lábasok se illatos sütemények az asztalon. Viszont szék van, így Rómeó azonnal ledobja magát és homlokát ráfekteti az asztallapra.
- Ez most felért egy kisebb megváltással - motyogja bele a fába.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Rómeó mély szusszanással nyúlt el az asztalon mint lusta diák bűbájtanórán. A zsibongás fejében azonnal csitult és úgy érezte, ebben a pózban tényleg képes lenne bealudni, ahogy azt Benett is megjegyezte csípősen.
Feleletként felemelte a fiú a fejét és széles, cinkos vigyort engedett Beni felé. Kis gödröcskéi édesen rajzolódtak ki arca két oldalán.
- Ami azt illeti, nagyon jól főzök. Otthon gyakran én csináltam a reggeliket. Tükörtojás, tojásrántotta, omlett, buggyantott tojás mind megy -  büszke képpel emelkedett fel lassan, mindkét kezén támaszkodva. Még mindig nehezen mozgott és ahogy érezte, hogy újra két lábon áll teste elnehezedett. A falhoz közel, ujjaival azt súrolva kikerülte a másikat, hogy a hűtőhöz léphessen és szélesre tárhassa azt.
- Kérdezhetek valamit a határokról?- összevont szemöldökkel vett magához minden fontos kelléket egy kiadós ebédhez. Vajat, szalonnát, lilahagymát, sajtot, tojást, paradicsomot, turista szalámit és virslit is. Ezeket utána mind fel is sorakoztatta a pultra, hogy visszanyúljon a majonézért, ketchupért és mustárért. Ezek után folytatta a szövegelést, függetlenül attól, hogy Benett milyen választ adott a kérdésére.
- A repülő autók zavartak, a vajsör, a szabadidőd boncolgatása vagy mindhárom egyszerre, esetleg a stílus amivel feltettem? - komoly tekintettel dőlt neki a pultnak egy virslit bontogatva. A felnőttekkel való kommunikációban sohasem volt biztos, leginkább azért, mert mindenki mást várt el tőle. Belián például nem szidta le, bármit is mondjon, néhány tanár pedig a magázást is megköveteli kőkeményen. Benettről viszont nem volt fogalma, merre vannak azok a bizonyos határok, amikbe néhány perce a folyosón belesétált.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → A "Fecsegő Dámák" freskójának folyosója

A kifakadásra csak visszahúzza a nyakát, mint aki attól fél, hogy menten tarkón nyasszák, de azért utána csak nem tudja visszafogni magát és elvigyorodik a mókás hápogásra.
A következő tanácsra viszont grimaszba torzul arca.
- Azt hiszem nem igazán érted a helyzetemet. Nem tudom erősnek mutatni magam egyszer sem. Nem megy a varázslat- kezdi rázni a fejét
Az intésre hátrafordul kicsit, és ügyesen beveszi a kanyart.
- Persze, az összeset kipróbálták már rajtam, és mint már mondtam, a csiklandozó átoktól vérzik az orrom - ami után le is engedi a zsepit az orra elől, hogy lecsekkolja ömlik e még. Eléggé vörös, de ahogy ujjával megtapogatja az érintett területet a hegyein csak alvadt, mélybarna váladékot lát.
- Király, nézd, talán elmúlt - mutogat mindkét kezével nagyon lelkesen az orrára és ebben a nagy lelkesedésben sikerül is megbotlania a szőnyeg egy felgyűrődött dudorába és seggre vágódnia. A kezével a nagy hadonászásban sikerül megütnie az orrát, amiből újra elkezd szivárogni a vér.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → A "Fecsegő Dámák" freskójának folyosója

Értetlen képet vágott.
- Akkor te se tudsz varázsolni? - felcsillan a szeme, valóban egy sorstársba bukkant volna aki épp ugyanannyira tehetségtelen a mágiához mint ő? Tényleg lehet ennyire szerencsés?
- De mondtam, hogy csiki volt - kéri ki magának, hátrafelé tolatva.
Lényegében azért is csinálja ezt, hogy lenyűgözze Zalánt, felvágjon a laza hátrafelé pofázásra is képes skilljével, bár ezt valószínűleg karóba húzza ott helyben amikor parádésan elvágódik.
Alig fogja még fel, hogy a padlón ül Zalán már ott guggol mellette. A pofája felé mutató pálcától kicsit hunyorít, mint aki attól fél, hogy újabb átkot dobnak rá. Viszont elkapni nem kapja el fejét, bízik a másikban. Olyan rendes volt vele az elmúlt tíz percben, hogy bőven kiérdemelte.
Érzi, ahogy az orrát célozza meg a kimondott ige és a csepegés eláll. Akkor fogja fel, hogy valószínűleg újra elkezdett folyni. A gyógyításhoz mellékelt megjegyzésre csak elvigyorodik.
- A gyengélkedőn szinte már az összes nővér megjegyezte már - ismerte be vidáman. Persze ezen kívül még sokan mások is hasonló véleményen vannak.
- Mégis mit tehetnék? Nem vagyok olyan ügyes mint őt, se olyan jó. Másodlagos varázsló vagy inkább kvibliszerűség, az egész életem erről fog szólni a varázsvilágban -  elhúzza a száját és a feje is fancsalivá válik. Rossz belegondolni. Talán az iskola után kevesebben fogják bántani, ha belekezd a munkába, mert elvileg a felnőttek közönyösek és nem izgatják mások.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Korán van, nem annyira korán, hogy még kijárási tilalom legyen, de annyira, hogy a csarnokba lépve csak csend legyen és hullaszag. A fiú beletúr kócos hajába, aztán csípőjére teszi kezét úgy néz körbe. Az órák még nem most fognak kezdődni, a legtöbb diák ébresztője fel sem sikított/csipogott/üvöltött/visított. A fiú vekkere sem fújt még riadót, a szobatársai megtették helyette a vihogásukkal. Először ő is vigyorgott velük, de miután kiderült, hogy a kastélyban szanaszét szórták a nadrágjait már nem volt olyan jó a kedve. Legalább időben szóltak. Ha Rómeó ügyes még az első óra előtt össze fogja tudni gyűjteni a nadrágokat. Persze ahhoz igazán sietnie kell, mert a kastély hatalmas.
Addig is viszont nincs nadrágja, így az ananászos alsójában áll és kapucnis pulcsiban. Ősz van, hűvös az idő, nem akar megfázni.
Elnyom egy ásítást, aztán nekiindul a keresésének.
- Ha mákom van nem rakták kartávolságon kívül... - azért csak felnéz. Odafentiről viszont egyedül a házak színeiben pompázó kövek néznek vissza rá.
- Az'annyát, vezet az eridon - lepődik meg elmosolyodva. Enyhe büszkeség terjed szét mellkasában a felismeréstől.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Az ajtó nyílását nem érzékeli a nagy bámulásban, csak a hangot, ami a háta mögül cincog fel hirtelen.
- Nézd, vezet az eridon, tök menő nem? - mutat a kövekre, miközben a lány felé fordul derűs mosollyal. A háza vezetése eléggé feldobta a reggelét. Ritkán látni vezetni a pirosokat, általában mindig a fránya kékek szoktak elhúzni aztán meg sem állnak a kupáig. Viszont a nadrágok még mindig nincsenek meg. Kellemetlen. Amint ez tudatosul benne a mosolyt leváltja egy zavart szájhúzás.
- Figyi, nem láttál valahol a kastélyban nadrágokat? Mackónadrágot, farmernadrágot meg volt egy ilyen termos nadrág is, ami nem cicanadrág, bármennyire is úgy néz ki - szögezi le. Ezeket a köröket már ezerszer lefutotta a srácokkal, úgyhogy gyors az elején tisztázni szeretné a termoharisnyanadrág hivatalos, boltban kiírt nevét a lánnyal, mielőtt újabb vitába keveredik becsöngetésig.
- Az is elég ha csak az egyiket láttad. Mackónadrágokból mondjuk volt két szürke  egy fehér, egy citromsárga meg egy lila. Várj a lila szennyesben volt, banyek, nem ellenőriztem, hogy a szennyest is elvitték-e vagy csak a tisztákat, jó lehet, hogy volt lila, lehet, hogy nem, a farmerek meg olyan farmer színűek. - lép egy lépést a lány felé, miközben magyaráz, teljesen belelendült a pofázásba, ha nem sietne annyira a ruhadarabok megtalálásával talán estig azt ecsetelné, hogyan is néztek ki az egyes trénerkák és farmerkák.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

A lány nem röhögi ki. Ez azt jelenti, hogy akkor a bajtársa, mert hiszen aki nincs ellene az máris vele van. Izgatottan bólogat a parkra és kicsit meg is nyugszik, amiért nagy valószínűséggel nem kell kinn is körbe sétálnia. Itt nem vészes az időjárás, odakinn viszont befagyna az a sárga ananásszal fedett bizonyos lyuk.
- Azon a hegyes süveges vénember szobron aki így állni? - kihúzza magát és állához emeli kezét, hogy reprezentálja milyen is az a bizonyos szobor amire ő gondol - Mert ő György bá és mindig is volt nadrágja, meg hidegebb időbe sálat is kap, olyan november környékén, attól függ mikor jönnek a fagyok - valamelyik tréfás kedvű diák kezdte el jóval azelőtt, hogy Rómeó a kastélyba érkezett volna, azóta pedig ez már hagyománnyá volt. Mindenesetre a fiú imádta, jó volt ránézni a kockás nadrágos férfira.
- Ohh az tényleg az enyém - néz fel, még annál is feljebb, mint amennyire az előbb nézett. - Hát nagyon kreatívok voltak a srácok - teszi csípőre kezét elhúzott szájjal.
- Izé, kínos kérdés, de légyszi le tudnád varázsolni? - fordul a lány felé zavart mosollyal. Neki egészen biztosan nem menne, akármennyire is ott lapul a pulcsija zsebében a pálca.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

A kérdésre odanéz a lányra. Kicsit elvörösödik a képe, ahogy önkénytelen beletúra hajába.
- Menő lenne, ha a barátaim lennének, de inkább csak a szobatársaim - ad rövid, homályos tájékoztatást a lánynak. Amúgy sem igazán számít számára kik tették, a lényeg, hogy a vége jó legyen, vagyis össze kell gyűjteni a nadrágokat és visszatenni a helyükre.
- Oh nem, az itt van - húzza elő, hogy aztán rámutasson a nadrágra vele - de nem elég hosszú ahhoz, hogy lepiszkáljam vele - mutatja is be, pár bökéssel a nadrág irányába.
Pár perc és az áhított ruhadarab a kezébe kerül, amitől hihetetlen boldogág járja át. Elvigyorodik és ha a lány nem lép el időben azonnal magához is vonja egy nagy ölelésre.
- Köszönöm, ha meglátott volna egy prefektus vagy tanár biztos megint büntetőmunkára küldött volna szeméremsértés miatt - engedi el Emmát, csak, hogy végre bele tudjon bújni a nadrágba.
- Meglepő, mennyire tudja értékelni az ember a hétköznapi tárgyakat, ha mellőznie kell egy darabig - rázza a fejét hitetlenkedve. Az biztos, hogy egy darabig nem felejti el, mennyire fontosak a nadrágok.
Az öröm nagy, kell egy kis idő, még Rómeó fejében tudatosul a lány előző kérdése.
- Oh nem hiszem, hogy bűbájt szórtak rájuk, ők is tudják, hogy nem igazán megy a varázslás. Maximum ha attól féltek valaki majd segít - megvonja a vállát. Lehet biztonság kedvéért kötözgettek rájuk csomókat vagy hasonlók. Kreatívok az eridonosok annyi szent.
- Bár ha nem nagy gond, egy próbát megérne - a lányra pillant a fiú, remélve, hogy ezt a varázslatot is megcsinálja neki. Ha csak egyet vagy kettőt vonz oda, az is haladás.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

A lesütött tekintetet nem látta, háttal állt éppen, viszont cserébe így Benett se látta azt a kis somolygást, ami a megjegyzésére a fiú ajkára kiült.
- Valóban. Az ehető verziójuk az összesnek könnyű. Viszont ettél e valaha kiválóan elkészített omlettet jó helyett? Bizony nagy a különbség ám - bizonygatta. A fűszerek mennyisége, minősége, a főzés pontos időtartama, a serpenyő hőmérséklete mind mind olyan dolog, amiket ha nagyjából eltalál az ember  remek ételt tud készíteni belőlük, viszont ha pontosan eltalálja, akkor a szájában valami mennyei csodához hasonlatos orgia keletkezik majd.
Felsorakoztatta a kellékeket. Végignézett rajtuk elégedetten, majd Beni felé pillantott, ahogy az magyarázni kezdett. A visszajelzések mindig fontosak voltak, hiszen a fiú nem akart megbántani senkit sem. Az ilyen tisztázásokkal pedig inkább a másikat védte mint önmagát.
A végén bólintott.
- Nem emészteném magam, ha levonnál tőlem pontokat, ezért vagy másért vernek meg tökmindegy, csak nem akarom, hogy rosszul érezd magad miattam - ezek a szavak komolyak voltak és még csak nem is mosolygott közben a meghámozott virslit a pultra tette - Belián bá nem bánja ha közvetlen vagyok vele bármit kimondhatok amit csak gondolok, Seth bá óvó és gondoskodó, viszont magázódunk. Minden tanárnak mások a komfortzónái, csak szeretném kiismerni a tiéd is - a végére csak elmosolyodik, mielőtt visszafordulna, hogy az egyik fiókból vágódeszkát húzzon elő.
- Jut bőven kettőnkre is a szendvicsből, nem kell ide manó. Szereted az omlettes melegszendvicset? - legszívesebben odarohant volna a kanhoz, hogy megfogja a kezét, még közelről a válaszára vár, viszont tudta, hogy ezt nem igazán preferálnák, így visszafogta magát. Csak szemei csillogásán látszik, mennyire nagyon szeretne egy remek ételt csinálni Benettnek.
- Tudsz hagymát vágni? - közben visszafordul, kihúz egy fiókot, nagykés után kutatott. Ujjai végül ráfonódtak a fanyélre és a pengét kezdte ellenőrizni. - Jó lenne megélezni... - állapította meg végül.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → A "Fecsegő Dámák" freskójának folyosója

Hunyorítva pillant a fiú pálcájára, aztán újra rá.
- Gondolod a pálca? - kérdez rá, közben elfogadva a segítő kezeket - Beliánbá szerint a vírus, de szerintem csak nincs elég mágia bennem - hiszen a mágiát éreznie kellene, nem? Úgy, ahogy aznap éjjel, amikor megtámadta őt a vérfarkas. Érezte az erőt ami kitőrt belőle és a pálca segített még erősebbé tenni azt. Azelőtt és azután viszont csak olyan ez a mannafolyó benne, mint egy csepegő csap.
- Mondjuk te? Ahogy az előbb az orromat is csak úgy egy mozdulattal sutty, meg ez a sok könyv is, biztos, hogy jó tanuló lehetsz ha ennyire sokkal mászkálsz meg intésre javítasz orrokat - lelkesedik fel a javaslat hallatán. Ugyan foglalkoztak vele magántanárok, a szülei sokat felfogadtak már, ki tudja, talán valaki korban közelebb álló fogja majd kicsalogatni belőle azt a minimális mágiát.
- Ha egyszer meg tudnék lebegtetni mondjuk egy tollat, az már nagyon klassz lenne. De az ujjamat már le tudom venni a helyéről, néézd - mutat be nagy komolyan egy mugli bűvésztrükköt, ahol a hüvelykujját húzogatja le és fel.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → A "Fecsegő Dámák" freskójának folyosója

Égetni a kezet. A sajátjára gondol, majd lepillant az üres kezére. Sok mindenki bántotta már őt életében, de a pálcája nem tartozik ezek közé.
- Engem sohasem égetett meg. Leginkább csak úgy viselkedik mint egy földről felemelt bot. Tudod, sehogy - vonja meg a vállamat. Kicsit meglepődik a hirtelen kitőrt röhögésen de automatikusan vigyorogni kezd a másik jókedve miatt. Viszont ahogy idővel nem csökken már kicsit alábbhagy a mosolygás és inkább kíváncsiság veszi át a helyét. Még a fejét is oldalra billenti, de sehogy sem érti meg mi történik.
- Ohh, de hát tudsz varázsolni - ennél erősebb érve nincs rá, viszont ez bőven elég neki. A mutatványt nem fogadja a másik akkora lelkesedéssel mint ő annak idején amikor megtanulta. Erre kicsit húzza is a száját, milyen dolog nem ugrálva tapsolni egy embernek, aki le-fel feszi a hüvelykujját.
- A szőnyeg volt meggyűrve - kéri ki magának rá is mutatva a dudorra. Ő aztán nem béna, hanem a szőnyeg puklis - ha nem lett volna felgyűrődve akkor én mondom a világból is ki tudtam volna tolatni gond nélkül - bizonygatja de azért megfordul, hogy ha tovább indulnak egymás mellett menjenek előrefelé.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

A visszavágás elszórakoztatta. Kekecnek találta Benettet, aki mindig mondott valami szúrósat, mintha csak a határhoz közel kapott volna egy kis emlékeztetőt a fiú, hogy óvatosabban.
- A híres mágus séf nem ezt mondaná - kuncogott. Benett csatlakozását óriási lelkesedéssel fogadta, közösen főzni mindig sokkal izgalmasabb volt mint magában. A másik megállapítására, miszerint furcsa hobbi a tanárok komfortzónájának feszegetése felnevetett.
- És még csak nem is ez a legfurcsább hobbim - rázta meg fejét komisz vigyorral. Mint utólag kiderült gyermekkora óta elég sok olyan szokást és hobbit sikerült felvennie, ami másokat meglepett vagy megdöbbentett.
Lelkesedése az újabb kérdést hallva kicsit elapadt. Egyszerűen megvonta a vállát, mosolya kellemetlen grimasszá nyúlt.
- Ha hagyják - felelt kurtán. Ő tényleg szeretett volna sok barátot, viszont az amilyen képességekkel nem igazán rendelkezik ezt nagyon megnehezítette egy erre szakosodott iskolában.
- Igen, egy iskola. Ahol az udvaron elvarázsolt és különösen agresszív vasgolyókat lehet a másikhoz vágni több méterrel a föld felett, átkokat tanítanak és a mellette fekvő erdőben vérfarkasok rohangálnak. Szerintem egy éles kés nem oszt nem szoroz - kipakolta a vágódeszkát, aztán a tompa kést Benett felé nyújtotta.
- Fel tudod vágni a lilahagymát és a paradicsomot? - kérdezte a másikra pillantva.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

A lány nem tudta elkerülni a hatalmas ölelést, azonban nem tart olyan sokáig, Rómeó ellép tőle és máris teljes figyelmét a nadrágja felhúzása köti le. Szinte sugárzik az örömtől, hogy újra nadrágban lehet. Sőt még néhány kis bugis mozdulatot is tesz csípőjével és lábaival, hogy megtáncoltassa a viszont látott ruhadarabot.
A kérdésre, hogy miért ne segítene neki valaki, kicsit úgy néz vissza a lányra, mint aki azt kérdezi, miért segítenének. Viszont szólni csak a következő kérdéskor szól, méghozzá egy zavart mosoly kíséretében megrángatott vállal.
- Csak az átlagos szivatás ami a fiúk között menni szokott - tudja, hogy nem az. Ahogy valószínűleg sokan mások is tudják, mégsem akar úgy tűnni Emma előtt, mint aki panaszkodik. Borzalmasnak találja a sopánkodó embereket akik mások sajnálatából gyűjtenek erőt. Rómeó inkább a mosolyokból szeretne.
A varázsige felvetésre újra lelkesen csillan fel szeme. Szinte látja, ahogy pár pillanaton belül visszatér az összes nadrágja és boldogan átkarolhatja őket.
- Ohm, Rómeó - böki gyors ki, mielőtt újra az ajtó irányába pillantana ahonnan a ruhákat reméli. Most egészen olyan mint egy kutyus aki várja, hogy eldobják a labdát végre. Csak itt épp nem elkapnia kell nem utánafutnia.
- Izé, Gróf- Vinkó Rómeó. Júlia nélkül. Tudod, csak simán, Rómeó. Nincs és - kezd el pofázni mindet mondat végén odaemelve tekintetét az ajtóra, majd mikor eszébe jut az újabb és újabb kitoldás a lányra néz, aztán ismét vissza.
A varázslat végre elhangzik, a fiú pedig már szinte ugrál, annyira várja a ruhákat. Vár és vár, aztán egy kicsi idő után a lányra néz elbizonytalanodva. Nem szól de újfent kiül arcára a kérdés, "Hol vannak a ruháim? "

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → A "Fecsegő Dámák" freskójának folyosója

Az út akármilyen hosszú is, Rómeó lelkesen pofázik tovább mindenről, legyen az a szeme sarkában meglátott festmény, eszébe ötlött mugli varázstrükk vagy a titogriffje tollainak színe. Persze van varázsige ami ezt a lepcses szájat is elcsitítja. Egy 'fogd már be ' hatásos lehet, hatása akár hosszú percekig kitart. Akárhogy is, közben sikeresen nem bukik orra újra, így a tempót legalább nem lassítja. Nem olyan balfasz gyerek ő, mint amilyennek hiszik a legtöbben, csak kurva jól titkolja.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha