Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Ma tényleg nincs igazán jól. Talán ha bevette volna a bájitalt kicsit jobb lenne, de akkor meg gyengének érezné magát, hiszen régebben elég volt napi egy is, most meg már ez lenne a második. Abba nem gondol bele, hogy valószínűleg az anyukája gyógyteái sokat segítették a bájitalt, csak arra tud koncentrálni, hogy gyengül mindenféle értelemben. A farkaskór nem tesz jót a mannaáramlásának. Az egész teste sajog és gyenge. Az óráin borzalmasan szerepelt, aztán meg az sem segített, hogy kifelé el is gáncsolták, ami miatt az állán egy hatalmas fehér ragtapasz csücsül.
Semmi kedve sincs visszamenni a szobájába. Az üresség és a csend most csak még fojtogatóbb lenne számára, viszont a társalgóban folyton hangzavar van. Kisebb-nagyobb csoportok csacsognak, kacagnak vagy próbálnak meg tanulni. Ő kicsit messzebb ül mindenkitől, nincs senki olyan ismerős akihez odaszegődhetne, így csak csendes megfigyelője a nyüzsgésnek. Alibiként ott pihen az ölében egy bájitaltankönyv, de már rég nem nézett a lapjaira, csak kis keserű pofival nézegeti a többieket és elképzeli milyen kellemes lenne ha ott ülne mellettük.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Kicsit sikerül neki elbambulnia, így a köszönés kicsit meglepi,  ám mosolyogva pillant a hang irányába még mielőtt kideríthetné ki szólt hozzá.
Egy alacsony fiúcska az, könyvvel a kezében. Rómeó alapból a kortársainál is nagyobb szokott lenni, szélesebb is, magasabb is, nemhogy a kisebbeknél, de így valahogy már megszokta, hogy mindenki kisebb nála és emellett olyan könnyen elsiklik, mintha nem is létezne.
- Heló! Oh, persze, naná! - azért arrébb húzódik, hogy legyen helye a másiknak is, míg amaz párnát keresgél.
- Ha? - lepillant a könyvre, egészen megfeledkezett róla, majd vissza a feléje nyújtott kezekre. Majd a vigyorra Somi arcán. Ettől a fáradt, nyúzótt Rómeó is azonnal vigyorogni kezd.
- Rómeó, és nem, nem tudom hol van Júlia - teszi még hozzá egy nevetés kíséretében. Nem zavarja ha ezzel poénkodnak, de mindig mókás másokat megelőzve ezt kijelenteni, mintha valamiféle gondolatolvasó lenne.
- És amúgy aha, tökre bírom a bájitaltant, csak nem megy valami fényesen - a vigyora itt már visszacsúszik egy enyhébb mosolyba, miközben rábök az egyik oldalra, ahol egy régi ábra látható az egyik zöldes bájitalról, amit második vége táján szoktak tanítani.
- Ezt mondjuk legalább hétszer elrontottam már eddig...oh  hányadikos is vagy amúgy? Vettétek már? - pillant oda, mert bár emberismeret téren Rómeó nem a legélesebb kés a fiókba, de még neki is leesett, hogy nem egykorúak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

A nevetésen csak vigyorog, úgy tűnik ez a poén sohasem fog kimenni a divatból.
- Nem a memóriámmal van a gond, az elmélet mindig meg, a gyakorlat nem - túr bele a hajába zavartan.
- Negyedikes, oh de akkor te még csak most barátkozol az egésszel igaz? Hogy tetszik? - emlékszik még arra, milyen borzalmasan izgalmas volt először átlépni Bagolykő kapuját és belekerülni ebbe az eszeveszett de fergeteges kavalkádba amibe a mai nap óta forog folyamatosan mint a ringlispír.
- Majdnem, a folyosón - meg is érinti ujjával a ragtapasz helyét, amiről már teljesen megfeledkezett azóta. Persze arról nagyban hallgat, hogy azért kellett hozzá egy kis segítség, hogy kiterüljön mint a palacsinta, de nem akar leégni a másik előtt.
- Hogy milyen? - pillog rá értetlenül - ez valami mugliság? - ebből ő aranyvérűként eléggé kimaradt. A családja még a mugli városokba se szívesen viszegették el, nemhogy bármi mást megtapasztalt volna elsőkézből. Annyit tud, hogy akik közelebb állnak a muglikhoz azok néha furcsa szavakat használnak és furcsa dolgokat ismernek.
- Fuu, pedig most már én is akarok Hulkos sebtapaszt - nem tudja, hogy eszik-e vagy isszák, de nyilván kell neki. Közben kezd egyre megelevenedni Rómeó is, vigyorog és nevetgél, amitől egy hirtelen pillanatban picit meg is szédül. Csak megrebben a szemhéja, túl sok látható mozdulatot nem tesz, amiből bármire is lehet következtetni.
- Nem, nem tényleg semmi gond, nem fog jönni senki sem - rázza a fejét, ami szintén nem segít az állapotán. Ekkormár kicsit elfintorodva a homlokához ér ujjaival, megmasszírozva a sajgó részt.
- Barátok, oh hát nagyon kevés, nem vagyok valami népszerű alak, veled mi a helyzet? Hogy megy a beilleszkedés? - pillant Kornélra kicsit elvörösödött fejjel. Zavarban van, hogy ilyesmit be kell vallania valakinek aki ennyire...kicsi.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Kicsit meglepődik a hirtelen indulatokra. Nagyokat pislog a fiúra, ő a láthatatlan kezeket valahogy egészen máshogy képzelte el.
- Én azt hittem most a szellemekkel viccelődünk - vallja be őszintén, még mindig kicsit megszeppenve. Megfordul a fejében, hogy esetleg Kornél a végén neki is ad egy jobbost annyira belelendül a nagy pofozkodásba. Úgyhogy kicsit hátra is húzódik, biztos ami biztos.
- Juj az szuperkirály lenne, amiket vesztek órán azokat majd gyakorolhatjuk délutánonként, hátha ha eleget kántálom az igéket működni fognak - Hat éve kántálgatja ilyen-olyan módon, de a reményt valahogy még most sem sikerült elvesztenie. Ezzel valószínűleg tudta nélkül valami guinness rekordot is felállíthatott.
A kis mutatvány után, amire a fiú nagyon büszke és vigyorog is rendesen, a kérdésen nem kell különösebben sokat gondolkodnia.
- Biztos vagyok benne, hogy a legnagyobb művészek valójában varázslók is. Néztem pár videót meg dokumentumfilmet az életükről, azok ott biztos, hogy nem muglik - rázza a fejét halál komoly fejjel. Volt bűvészboltba, ott találta ezeket és nem túlzás, az egészen bonyolult trükköktől a szája is tátva maradt.
Kornél idézetére olyan fejet vág, mint akinek nem igazán tetszik a dolog, kicsit túl szomorúnak érzi ezt az egészet.
- Köszi, ha pedig megijeszt a sötét csak szólj és csinálok vele valamit - vigyorodik el. Mondjuk lehozni a napot nem tudja Sominak, de valami más taktika biztos akad.
A negyedikesre bólogat, de a többi részét nem egészen érti.
- Úgy? Hogy? - vonja össze szemöldökeit. Sokszor volt sok úgy meg így, aztán ahogy Kornél kifejti máris újra elvigyorodik.
- Teeetszik valaki?? - kérdez rá azonnal nem is leplezve kíváncsiságát.
- Amúgy nekem nincs, de sok pár van itt. Hallottam már olyanról is, akik összeházasodtak a suli után valamennyivel. Meg hát az aranyvérűek még a suliban, bár azok nem szerelemből... - a diákseregben mindig akad két kezet fogó alak, aztán, hogy azok meddig maradnak együtt más tészta, mégiscsak a legtöbben a tinédzser korukat élik.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Nagy szemekkel pillog mint aki nem az előbb sziszegett fel. Nem igazán fordult meg a fejébe, hogy esetleg ez is ludas lehet, de mikor végre felfogja halványan elmosolyodik.
- Ezt nem mások okozták, tegnapelőtt tényleg vad éjszakám volt - igyekszik megnyugtatni Kornélt, mielőtt tényleg valakinek elkapja a grabancát. Bár még sohasem volt gyengélkedőn kísérőként és nem betegként. Biztosan egészen új élmény lenne.
A felvetésre csak hümmög, tudni biztos, hogy többet tud, megcsinálni valószínűleg nem.
- Nem különösebben, a varázslóvilág színes, de kötött, a muglik sokkal szabadabban élnek, választanak párt, annyian vannak, hogy az ember beleveszik a tömegbbe. Lehet ezek csak olyan varázslók akik ebből akarnak megszökni és a mugliknál egy ilyen tudomány biztos könnyű pénzkeresési módszer - legalábbis így képzeli el. A nagy varázslóknak biztos könnyebb eltüntetni az érméket, meg előhúzni valaki füléből. Bár az már neki is megy, csak a kézügyességét kell még kiscit fejlesztenie.
Ebbe bele se gondol, így a megjegyzés, hogy Kornél átslattyog hozzá az Eridonba először halk nevetésre készteti. Ő is ellképzeli a jelenetet és határozottan remekül mulat azon, ahogy a fejébe kerekedik a dolog.
- Ebbe nem gondoltam bele - jegyzi meg ahogy nevetése vigyorba fordul. - Esetleg esti bátorság sétákat még tehetünk - ajánl fel egy kicsit kivitelezhetőbb alternatívát. Hétvégente úgyis később van takarodó, bár tekintettel, hogy közeleg a nyár, éjszaka is később van.
A vérfarkasos poénon már nem tud annyira jóízűen mulatni, csak kellemetlenül mosolyog. Az elgondolás valóban fura, bár ő a másik oldalról szemléli a dolgokat. Az összes tanár be van avatva, aki csak szembe jön vele, mint pontosan tudja mi ő, de a diákok előtt nem muszáj felvállalnia magát. Nem mintha nagyon el tudná rejteni az alkarján lévő sebet nyáron, de így is kevés embernek esett le, hogy mi is az.
- Ha egy mégis csak megállna az asztal előtt most ebben a szent pillanatban nem ijednél meg tőle? Sokan úgy kezelik őket mint a replásokat - csak óvatosan próbál puhatolózni, hogy a másik milyen módon vélekedik a vérfarkasok iránt. Elvégre a lelkes megfigyelése is kicsit hajaz arra, mint mikor egy ritka állatot akar valaki szemügyre venni.
A szerelem téma enyhébb vizeire evezve Rómeó izgatottá válik, hátha kiderül, hogy itt nem csak egy Rómeó van hanem esetleg kettő, csak a másik Júliát is talált már.
- Szabályok? Hm, nem hiszem, hogy vannak erre szabályok, ne dugd le a nyelved a folyosón senki torkába mert azért morognak a tanárok. De szerintem csak azért, mert már nem fiatalok - hányszor hallotta rikácsolni egyik-másik zsémbesebb tanárt, ha egy gerlepár kicsit jobban belelendült az enyelgésbe.
- Hm? - A Rómeózásra csak vigyorog, viszont amikor megtudja, hogy ajándékot fog kapni kicsit ledöbben.
- B..biztos vagy benne? Ha a nagymamádtól kaptad tuti fontos neked - pillog. Nem igazán szoktot kapni ajándékot a családján kívül. Különösen nem valakitől, akit alig ismer, így ez annyira új neki, hogy jóformán el se akarja hinni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

A kérdésre csak hamiskás mosollyal vállat ránt, jelezve, hogy ennél többet egyelőre nem mond, meghagyja Kornélt kérdések között tengődni.
A kérdésre csak elhúzza a száját.
- Sohasem vegyültem különösebben a muglikkal és nem is feltétlen tervezek. Nincs bajom velük de tényleg, de azt hiszem, megmaradok ebben a közegben - újabb vállvonás, mielőtt elnevetné magad az eridonos szituáció miatt. Aztán ahogy jön a következő ajánlat és arra a következő felelet, kicsit elgondolkodik, mert valami idő közbe befúrta magát a fejébe.
- Azt hiszem tudom hová kellene elmennünk - nyugtázza végül, de itt is épp ugyanolyan titokzatos mint a másik éjszakával kapcsolatos kérdésnél és nem mond semmi ennél pontosabbat.
- Igen, igen...mindenkinek vannak titkai. De az bőven elég, hogy így vélekedsz róla..luk. Mármint, hogy nem irtózol, tudod. Jól esik. - köhint - Akkor te valami gyógyító szeretnél lenni ha nagy leszel? - kérdez rá, mert ez jött le neki Kornél mondandójának végéből.
Ezután már sokkal kevésbé komoly témára vonulnak a szerelemmel és a folyosón csókolózós nagy talányokkal, azonban mikor Kornél átnyújtja neki a nyakláncot kicsit meglepődik.
- hűha, hát köszi - elmosolyodva veszi tenyerébe és kezdi nézegetni a kelta motívumot a medálon, majd beledugja bozontos fejét a láncba - hogy áll? - közben lenéz, hogy maga is le tudja csekkolni.
- Hát nem igazán, vannak családi motyók, de sohasem jutott eddig eszembe felvenni őket. - de az amúgy is hivalkodóbb, elegánsabb darab volt mint.
-Figyelj, szóval...ha vérfarkast akarsz tanulmányozni... köhint és csak kicsit feljebb húzza a ruhaujjat, hogy kivillanjon a jó két ökölnyi sebhely.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Megint megbukott. Néha elgondolkodik azon, hogy talán ideje lenne feladni. Talán elmehetne egy mugli bűvészboltba eladónak. Akkor még kedvezményt is kapna a sok vacakra és bármikor indoka lenne cilindert viselni. Azonban egyelőre még nem tudja elengedni a dolgokat. A varázslatok megtanulását és magát a varázslatot, amit napról napra nehezebb kierőszakolnia magából. Akarja ezt az egészet. Így ezt a bűvészboltos álmot csak eldugja az egyik fiókba és felveszi a nagy mosolyt. Ma is valahogy így van vele. Csak a mosoly mellé a tankönyveit is felnyalábolja. Mind, az összeset, egytől-egyig. Hallotta ő ezt a jegyzetégetéses adjukkimagunkból dolgot, amit per pillanat a világért ki nem hagyna. Végig akarja nézni ahogy elégnem a hülye tankönyvei a sok hülye, nem teljesített varázslatokkal, még ha ez csak egy varázstűz is ami ha leég, mindent sértetlenül hagy. Nem akar ő pusztítani, csak kicsit kitombolni magát aztán lesepergetni a tankönyvekről a hamut és visszadugni orrát a tintás lapocskák közé.
Az tuti, hogy késve érkezik, mert a lángok már az egekbe és ahogy látja a legtöbben inkább isznak mint dobálóznak. Int mindenkinek, de leginkább a tűzre figyel. Kicsit fosik azért megtenni, tárgyak rongálásától rosszul érzi magát, mégha ez ilyen csodatűzes izé is, ami mindent visszahoz. Mert visszahoz nem? Nagy levegő, kifúj, aztán elkezdi nagy hévvel belevágni a tankönyveit szépen sorban. Bájitaltankönyv, zsupsz a szélét el is kapja a tűz, repüléstankönyv, lapjára érkezik pont, aztán jöhet a gyógynövény tankönyv is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Zalán fejrázására már teljes kétségbeesés uralkodik el a fiún, aztán ahogy a rellonos legényke megerősíti szavakkal is, hogy innen bizony semmi sem fog úgy visszajönni, mint ahogy beleesett, onnantól totálisan megsemmisül. Marina szavai már nem is igen jutnak el hozzá, csak Márk szavai visszhangoznak a fejében. " Hát haver, nem, ez nem varázstűz. Amit bedobtál, annak annyi.", " Amit bedobtál, annak annyi." "Annak annyi " " Annyi" ANNYI". De hiszen ez nem lehetséges. Hogyan fogja ő ezt kimagyarázni? Hogy fogja ő ezt rendbe hozni? Kell erre is, hogy legyen valami varázslat nem? Nem lehet az, hogy ő az első aki véletlen felégetett pár könyvet. Biztos van erre valami protokoll. Könyvjavítás varázslat, igen ez az. Ha odaviszi a könyvtároshoz a könyveket, talán helyre fogja tudni hozni. De ahhoz, kellenek a könyvek, akármilyen állapotban is vannak. Még egyik se éget teljesen hamuvá. Még az elsőnek, a bájitaltankönyvnek a fedelén is el tud olvasni valamennyit a szövegből, még van remény!
Áthúzza a pulóvert a fején, hogy megszabaduljon tőle. Nagyon szereti ezt a barackos, rózsaszín ruhadarabot, nem akarja, hogy esetleg megperzselődjön. Beletúr a hajába, nagy levegőt véve és azzal a feltett szándékkal, hogy ő most bemegy azokért a könyvekért és kimenti mind egy szálig elindul a vörösen izzó mágiarakás felé.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Úgy tűnik már nem csak ő érzi, hogy gond van, hanem az iskola vezetősége is, annyira, hogy kötelező korrepetálást intéztek neki. Minden héten, heti kétszer, egyelőre, aztán a teljesítmény javulásától vagy romlásától függően a jövőben még meglátják, hogyan tovább. Először azért elszomorította a hír, nem kicsit lehet a béka segge alatt a tudománya, ha már kirendelnek mellé valakit, aki korrepetálja, de az újabb bukása után valahol számított valami hasonlóra. A vérfarkaskór szinte felzabálja azt a kevéske mágiáját is ami benne lappang.
Amikor megtudta, hogy a Benettet rendelték ki mellé, valamivel kevésbé érezte feszélyezve magát. Benit ismeri, kedveli, Beni kedves és rendes. Így talán tényleg juthatnak majd egyről a kettőre, Rómeó pedig a végén még varázsolni is megtanul.
Ezzel az utolsó gondolatmenettel, hogy itt majd esetleg tényleg varázslást fog produkálni indul el végül az első kis magánórácskájára.
Az egyik üres tantermet kapták meg délutánra, így nem lesznek zavaró tényezők sem. Elvileg.
Benyit a tanterembe, pár perccel előbb érkezett, mint ami  le lett egyeztetve, de inkább előbb mint később, nem akarná megvárakoztatni Benit, inkább vár ő. Szépen lecsücsül az egyik székre, táskáját leteszi maga mellé a földre, pálcáját meg nagya reményekkel a padra. Hátha kell majd használni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Beni megérkezik. Rómeó arca rögtön felderül, de a másik arcára pillantva kicsit bizonytalanná válik. Talán valami rosszat tett? Biztos lenne szegény Benettnek is jobb dolga, mint őt istápolnia meg terelgetnie szabadidejében. Fejben már el is gondolja, hogy legközelebb hoz valamit a tanci bácinak, valami finomat amit el tud majd nyammogni óra előtt, közben vagy után.
- Szia! - még most sem biztos hányadán állnak a másik arca miatt, mindenesetre ő nem leplezi az izgatottságát. Lába jár a pad alatt folyton, amikor pedig odalebegnek hozzá az eszközök, mosolyogva fogja meg őket és pakolja egy számára tetsző helyre az asztalon.
- Igen, nagyon hálás vagyok amiért bevállaltál, de tényleg - figyel a másikat ahogy helyezkedik, de akárhogy is iparkodik ránézni Benni valamiért nem viszonozza a pillantásait.
- A nyaram? Hm, jól, képzeld elkezdtem futni. Szeretném növelni kicsit az állóképességemet Belián tanácsára és remélem, hogy ha kicsit figyelmet fordítok a testi egészségemnek a varázserőmre is jó hatással lesz. Lassan két hónapja minden reggel elmegyek kocogni, vagyis, majdnem minden reggel. Az átváltozás után ki szoktam hagyni egy napot. Oh, és megtanultam egy új palacsinta receptet, tudtad, hogy az erdélyieknél teljesen más a palacsinta? Ilyen fánkszerű olajos, kelt tészta nagyon finom különben. Lekvárral meg nutellával a legjobb. Úgy együtt. A tiéd hogy telt? - még tudna pofázni, csak idő közben rájön, hogy hol van. Lehet Beni nem is várt igazán sok választ,  ő meg erre a nyakába zúdított majdnem mindent. Ez kicsit zavarba hozza így csak picit elhallgatva néz fel a tanci bácsikára.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Nem nagyon lát más választást ebben a pillanatban. A könyvei égnek, Rómeó pedig már hallja fülében a sok sok őt szidó tanárt, ahogy elhordják mindennek. Senki sem fog hinni neki. Egyik tanerőnek sem fogja tudni elmesélni megszakítás nélkül, hogy mindent véletlen vetett a tűzre, ha meg épp valamelyik végig is hallgatná, hát biztosan utána jól kikacagná, hogy micsoda kreatív hazugságokra képes ez a Gróf-Vinkó gyerek.
Szóval ezt a szituációt el kell kerülni. Erre az egyetlen megoldás is teljesen evidens, bele kell ugrania a tűzbe vagy legalábbis a szélét jól megközelítenie és kidobálni onnan az égő könyveket. A haditerv megvan, az elhatározás is, pulcsi biztonságban, meg az az egy épen maradt hoppanálás könyv is. Utolsó nagy levegők, kis bátorság gyűjtés, azután nekiindul. Azonban elérni soha a büdös életbe nem sikerült neki a tüzet.
Érzi a meleget arcában, látja az egyre villogóbb narancsos fényeket, amikor meghallja az amúgy nagyon jól ismert átkot. Számtalanszor szórták rá Rómeóra poénból és nézték végig ahogy esik kel. Most sem tud megmaradni a talpán, érzi azt a bizonyos zsibbadó, furcsa érzést amit gúzsba kötik a lábait. A fiú nagy lendülettel landol a földön és csúszik egy jó húsz-harminc centit. Az alkarjára érkezik így a pofája nem lesz olyan, csak a könyöke környékén vegyül néhány csepp vér a sárral. Mert bizony sáros és csurom vizes is. Ugyanis idő közbe Dorián varázslata is megérkezik, valahol az esésbe elegyedve, s szerencse is, hogy a másik rászórja az átkot a tűzre, mert máskülönben bizony az eltaknyolt eridonos orra már ropogósra sült volna olyan közel landolt a pár pillanata még lobogó máglyához.
Nyöszörög a fiú, tápászkodik, hogy legalább csak ülésre fel tudja tornázni magát, közben meg fújkodja nedves haját, hogy lásson valamit.
Alig tudja valahogy felfogni mi történik, vagy csak kapizsgálni, hogy most már ázott kutya is, meg sáros is, amikor meghall mellette egy megrovó hangot. Nagy, kerek szemekkel pillant Zimmermannra, pislog párat, majd lebiggyesztett ajkakkal csak annyit kérdez.
- De a könyvek jól vannak? - meg se próbál felállni, tudja, hogy a varázslat miatt nem menne neki, így csak a másikban reménykedhet. Azt mondjuk teljesen elengedi a füle mellett, hogy ez veszélyes volt, meg nem szabad tárgyakat az élet elé helyezni, mert túlságosan aggódik a könyvek miatt ahhoz, hogy erre úgy jobban odafigyeljen.
- Hát miinden, jaaj, tényleg minden, az összes, kivéve a hoppanálás. - remegnek az ajkai.
- Engem nagyon meg fognak verni a tanárok jövőre - kétségbe van esve, ahogy próbál közelebb kúszni kezeivel az égett-elázott könyvek felé. Egyet megfog, az szépen ketté is mális a kezében.
- Hallod...ha ezt odaviszem a könyvtárosnak megjavítja szerinted? - kérdezi meredten a mállott félre pillantva a földön. Nagy puffanással, sárosan hever a félig égett fakupacon. Azt sem lehet tudni melyik könyv volt egykor. A gyógynövénytan vagy esetleg a bájitaltan? Talán ha beszélni elnyöszörögné a tárgy de így örökös talány marad.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Az ősz már javában tombol és bár az eső nem esik, a talaj Rómeó cipője alatt cuppogva süpped be minden egyes lépésnél. Imádja ezt a fiú. Beliánnal ma eltávolodtak kicsit az iskolától, oda, ahol még az árnyékát se látni. Rómeó szereti a Bagolykövet, az ottani tanárokat, diákokat, magát az épületet, de jó érzés kicsit kiszabadulni onnan. Kevésbé tűnik fojtogatónak a nyomás amit évről évre erősebbnek érez. Itt csak a barnába nyúlóan zöld, csendes természet van. Egy kicsi, két főt épp elbíró erdei ösvényen bandukolnak, ahol pár lépésenként táblácskák vannak kihelyezve, rajtuk magyar és latin nevekkel az ott ücsörgő növények nevei. A távolból madarak csiripelését hozza az esőillatú szél.
- Ha egyszer elköltözöm otthonról valami ilyen tájra akarok menni - jelenti ki vigyorogva a fiú. Igaz, a családi lakot is erdő veszi körül, úgyhogy nagy változást nem jelentene, mégis a kastélyban töltött idő és a Bogolyfalván tett séták után egészen biztos abban, hogy túl nagy városban sehogysem tudna meglenni. Talán ideig-óráig de aztán. Nyomott volna minden levegővétel.
- Jaj nem is mondtam, képzeld elkezdtem futni a nyáron, meg kicsit kardióni. Lassan két hónapja, kíváncsi leszek, hogy ettől a testem majd jobban bírja-e az átváltozásokat. Remélem igen  - bár pulóver és pufi mellény is van rajta, azért akaratlanul kicsit megfeszíti az izmait. Tény, hogy van az edzésnek egy ilyen mellék hozadéka is, hogy építi a testet és ez lassan láthatóvá is válik a tükörben.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Szertárak

Rómeó ezen a szép, őszi, késő délután egy foltos kapucnis pulcsiban épp a szertár ajtaját támasztja. Tekintete a folyosót pásztázza, a egyik csoport elsős, picinek tűnő lánycsoportról egy öregebb, morcos mestertanonc srácra, majd onnan egy navinés, szőke hajú tagra. Mind mennek-jönnek, kicsit sem lassítva a fiú előtt húznak el, a saját dolgukra. Rómeó bár elsőre talán nem tűnhet fel bárkinek, picit le van izzadva. Fogával ajka szélét harapdálja, mindkét kezén nagyujja körmét birizgálja öntudatlanul. Lábával ritmustalanul dobol. Újabb alak, hosszú hajú lány. Rómeó utána pillant, figyeli, ahogy a levitásnak a fenekét verik a loknis tincsek. Lassan tizenöt perce ácsorog itt, az ajtó előtt. Egyáltalán nem véletlenül. Valaki ismerőset keres aki nem tanár, és aki talán nem is dobja fel őt. Benett már figyelmeztette egyszer, hogy nem jó dolog egyedül szórakozni a bájitalokkal, de néhány órája, amikor begubózott a szertárba a kis fazekával és varázsrezsójával úgy érezte, képes lesz rá. Tévedett.
Ahogy fejét balra fordítja meglát egy viszonylag ismerős alakot. Az a fiú, aki a jegyzetégetésen megátkozta, hogy pofára essen, de megmentette a megégéstől. Ajkait összeszorítja pár pillanat erejéig, majd int egyet kedves mosollyal.
- Heló! Mizu? Stefán ugye? A jegyzetégetésről, emlékszel? Rómeó vagyok - nyújtja is a kezét kézfogásra, de az ajtótól nem távolodik el túlzottan. Jobb azt felügyelni, határozottan jobb, mert ami odabenn van, az nagyon gyorsan ki tud mászni. Akkor pedig jaj neki.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Szertárak

A pánik miatt, amit az ajtó túloldalán lévő dolog miatt érez kicsit lefoglalja, így annyira nem tud koncentrálni a fiú szavaira a nevével kapcsolatban. Sz-el, f-el, írni.
- Steph, okés - bólint, egyszerűen csak utánozva amit a másik mondott. Rómeó magyar gyerek, világ életében el nem hagyta ezt a csodás kis országot és a külföldi országokkal sem igazán találkozott csak amit a szociálismédia vetített neki, így aztán idegen nevek terén totálisan el van veszve. De ez most nem lényeges.
Amikor a másik végre megismeri, a füléig elvörösödik. Sokan megjegyezték azóta ezt a tankönyvégetős momentumát, valószínűleg el is terjedt pletyka szinten, hogy volt egy állat aki a tankönyveket is rávágta. Azért csak zavartan mosolyog kézrázás közben. Kemény volt. Hát, tényleg az volt.
- Hm, hát ja...a póni... oh igen a könyvek, azokért nagyon hálás vagyok, és ha már a bájitaltankönyvről van szó, szóval, hát, figyelj - általában kapva kapna a helyzeten és leállna trécselni. Hálálkodna hosszan a könyvekért, kifejtené sajnálatát, amiért a másikat mindenki előtt sóbálvánnyá varázsolták, meg, hogy mókásnak tartotta a pónit, de most olyan szituáció áll fenn, amikor még Rómeó is tudja, hogy nem lehet feleslegesen csacsogni. Kicsit zavartan egyik lábáról a másikra lépked és nagyon vörös a feje és a füle. Tekintete cipője koszos orrát pásztázza. Nem annyira ismeri a fiút ahhoz, hogy csak úgy szívességeket kérjen tőle, pláne, hogy még a nevét se tudta jól eddig.
- Szóval, lehet, hogy csináltam valamit, ami pont az ellenkezője a könyvégetésnek... - nyögi ki végül, felpillantva Stephre, hogy lássa a reakcióját. Ha nagyon kibukik a másik még makoghat olyat, hogy Haha, csak viccelt vagy ilyesmi. Talán beveszi.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Szertárak

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Elkezdi sorolni a tantárgyakat, voltaképp nincs túl nehéz dolga, szinte az összeset felmondja, csak a gyógynövénytant hagyja ki, ott egészen ügyes. Sőt, erősen gondolkodik azon, hogy egy nap növényapuka legyen és beszerezzen egy igazi saját növényt a szobájába.
Amikor Beni elkezdi sorolni a tippeket veszi a füzetét és a tollát és körmölni kezd. Időbeosztás, nagy betűvel, aláhúzva. Ezután jönnek a tippek. A szünetet kell tartanit külön kihangsúlyozza, úgy érzi ez egy fontos rész. Nyugalom, terv készítés, tanagyag felvágás.
- Nem igazán szokott haditervem lenni. A könyvtárba szoktam elbújni a szakácskönyveknél, oda viszem a motyóimat és akkor elolvasom. Aztán még néhányszor és tanulmányozom a mozdulatokat ha vannak. Legtöbbször csak a kezemmel, nehogy elsüljön a pálcám, mert a könyvtáros először nem vette jó néven... - meg a másik nyolc alkalommal sem.
Miután a beszámoló megtörtént tovább lépnek az első tantárgyra. Bűbájtan, az egyik legnehezebb tantárgy Rómeó számára, ha nem a legnehezebb. Viszont egyelőre Beni csak elméletet kérdez.
- Geminio, egy másolatot készít, ami pontos hasonmása az eredetinek de értéktelen - nagyjából úgy mondja, mint ahogy a diákok felelni szoktak. Egy nagy levegővel hadarja el a bemagolt szöveget.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Benett utolsó mondatával nem ért egyet, és ezt vékonyra préselt szája is jól mutatja.
- Egy negyedikes aki hiába hadonászik a pálcával nem működik neki, minden időpontban ciki... -  nem szemrehányásképp gondolja, inkább csak úgy megjegyzi a saját tapasztalatait. Az elsősök is összesúgnak ilyenkor a háta mögött vagy kuncogni kezdenek. Valószínűleg ezért nem is nagyon szeret oda járni, inkább keres rá más helyet, ami kevésbé szabályos, de szempárból sincsen egy se.
Az elmélet megy. Ez a könnyebb rész, mégis Beni elismerésére nem tud nem büszkén vigyorogni. Alapból szereti, ha megdicsérik, de valahogy Benett dicsérete többet jelent számára. Aztán, ahogy jön a következő feladat már kevésbé vigyorog. Lepillant a tollra. Keze enyhén izzadni kezd és egy nagyot nyel.
- Ahm...megpróbálom - enyhe rekedtséggel nyögi ki. Ajkába harap, elsőre semmiféleképpen sem akarja elfogadni a segítséget, sem másik varázslatot választani. Az olyan lenne, mintha erre egyedül nem lenne képes. Beni előtt. Nem akar leszerepelni Benett előtt.
Felnéz a másikra, azokba a kék, várakozó szemekbe. Hát most aztán nem szerepelhet le, mert elássa magát. Megragadja a pálcáját és kicsit hátrébb tolja a széket, hogy kényelmesen tudjon hadonászni.
- Geminio! - mondja ki a hozzá tartozó mozdulattal.  Érez valamit, valami melegséget. Ez mindig jó jel. Talán megtörténik, talán sikerül, de csak megremeg a toll, semmi más nem történik. Rómeó arcára kiül a csalódottság, mégis megpróbálja újra, most már kevésbé türelmesen.
- Geminio, Geminio, geminiooo - egymás után hadarja, a mozdulatsorral. A toll azonban makacsul egyedül marad.
 

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Már a tekintet, amivel az izgatott Rómeóra néz elbizonytalanítja a fiút. Aztán jön a kérdés, ami el is szomorítja. Rómeó nem felejtett el embereket, így Mira is megvan az emlékeiben, hiába nem látta már őt pár éve. Gyermekkorukban többször voltak együtt, a szüleik sokáig egy társaságba jártak.
- I..igen, Rómeó vagyok - mutat magára kezében szorongatva még mindig a tollat. Már el is felejtette, hogy nála van. Csak arra tud koncentrálni, milyen arcot vág Mira.
- Tök sokszor találkoztunk már. Nem emlékszel?  - fürkészi a kék tekintetet és abban bízik, hogy meglátja a felismerést bennük. Kedvelte Mirát. Ő mindig is kedves volt vele, nem azt mondta, hogy menj innen, hanem hogy gyere ide és hozd ide. Mira kedvelte anno Rómeót, ezt tudta a fiú, annak ellenére is, hogy akkoriban még rosszabbul nem tudott varázsolni mint most.
Talán az lehet a gond, hogy mostanában elkezdett edzeni. Igen, biztos annyira megváltozott a fizikuma, hogy szegény lány már nem is ismeri fel.
~ Igen, anyu is mondta, hogy kész Adonisz lettem mostanság~ gondolkodik el. Végtére is, nem is hibáztathatja ezért Mirabelt. Majd megismerkednek megint. Ennyit megér.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Szertárak

Nem kellemes szituáció és amíg magyaráz, a rányíló ajtó emlékezteti Rómeóit arra, hogy most tényleg nincs itt annak az ideje, hogy hebegjen-habogjon vagy locsogjon-fecsegjen, mert akkor minden csak sokkal e sokkal rosszabb lesz. A másik összefoglalására csak bólogat. Lényegében Zimmermann csodásan össze tudta foglalni a történteket egy mondatban. Megpróbálta, rosszul sült el. Ezek után Rómeó már nem nagyon tud mást tenni, csak várni a csodát a másiktól, és bízni benne, hogy esetleg Stephen kicsit többet konyít a mesterséghez, mint ő.
A bociszemekre az ő szemöldöke is az égbe szalad, de nem kötekedik, bár mindenesetre oda nyúl a szeméhez, mintha bármit is ki tudna tapintani belőle. Figyel rá, hogy ki azért mégse szúrja, csak alatta meg felette nyomogatja meg a bőrt, ő sem tudva mire számít ettől a mozdulatsortól.
- Figyi, nagyon sok a hab... - nyögi figyelmeztetés gyanánt ráfogva a kilincsre. Igaz az előbb a másik is kapott egy kis kóstolót abból, mi vár az ajtó másik oldalán, mégis úgy érzi a fiú, hogy ezt jobb előre elszögezni. Sok, nagyon sok hab van odabenn.
- Oké, nyitom! - megrántja a kilincset és kihúzza az ajtót egészen koppanásik. Csak annyi rés maradt a kilincs és a fal között, amit a keze megtart, mert nem meri elengedni a kilincset, fél, hogy ezt az ajtót ha valami rosszul megy vissza kell majd zárni, akkor pedig gyorsnak kell lennie.
Odabentről abban a pillanatban, hogy az ajtó már nincs az útban kitódul a fehér hab, mintha magába akarná kebelezni a levitást, a folyosót, meg az egész világot.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Felpillant Benire amikor a másik megteszi a felajánlást. Nagy reménykedő szemekkel, majd hirtelen megváltozik a tekintete és sután lesüti tekintetét úgy téve, mintha az orrát vakarná meg, csak, hogy elfordíthassa a fejét. Annyira nagyon el akarja fogadni az ajánlatot, de nem csimpaszkodhat Benire ennyire rá. Így is a másik rászánja az idejét a különóráikra, most meg még több percet lopjon el? Biztos meg fogja tudni oldani valahogy máshogy, hogy ne okozzon gondot.
Végül rájön, hogy talán Beni válaszra vár, így csak biccent egyet. Jó-jó majd szól, persze, majd szól.
A szövegben patika, a varázslat viszont nem sikerül. Akármennyire is belead mindent, nem jön meg a várva várt hatás. Pedig tényleg nagyon meg akarta mutatni Beninek. Újra és újra elmondja, egyre összeszedetlenebbül, egyre türelmetlenebbül, mígnem megérzi az ujjakat a csuklón. Ekkor ledermed. Eddig beveszített válla leenged, ő pedig egy csalódott szusszanással leengedi az asztalra a pálcás kezét.
- Sajnálom - suttogja.
A fejéről olyan könnyen le lehet olvasni az érzelmeket mint egy elsős olvasókönyvből a szöveget. A szomorúság, csalódottság és valahol ott csillog benne a düh is, amit annyira ritkán érez.
Beni közelebb ül. Rápillant, majd a kérdésre megvonja a vállát.
- Attól, hogy még csak középszerű varázsló se lesz belőlem, hogy csak egy vérfarkas leszek aki vonyít a holdra és ezért mindenki elhagy és egyedül maradok... - nem számít ő sem ekkora őszinteségre, de kicsúszik belőle, mint szappan a kézből. igaz, nem esik rosszul valakinek elmondani, amit azóta érez, hogy az iskolába került. Azzal, hogy a vérfarkas gyerekként kicsalt belőle varázslatot és felvették haladék a szüleitől, meg mostmár, hogy farkas a távoli mugli rokonhoz se tudják elküldeni, maximum kirakni valahova valami távoli erdőbe. Nem akar egyedül élni egy erdőbe.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Szertárak

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Szertárak

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Viszont ő önmagában már kevésbé bízik. Nagyot nyel és lassan bólint azért a válaszra. Legalább nem azt mondta a másik, hogy jogos félelmekről van szó, bár tudja, hogy azok. Csak hallani mástól rosszabb. Az érintés a hátán kellemes komfortérzetet ad neki. Örülne, ha hosszabb ideig tartana, vagy akár egy egész ölelésbe beleringatná magát, de ez is jobb kedvre deríteni. A pulcsin át is érzi a rövid mozdulat után ahogy ott marad az a talán csak fejben létező érzés. Még nincs egyedül.
Azt csinálja amit Beni mond, óriásit szív be a levegőből és hátra dől a székben, sőt még a szemét is lehunyja. A mozdulat közben egy kósza vörösbarna tincse beesik a homlokába, de túlságosan kibillentené a koncentrációból ha hozzáérne, így csak hagyja, hagy randalírozzon.
Beteszi a gondolatait az elképzelt széfbe. Ilyen három oldalút képzel el, mert az sokkal menőbb és olyan zárja van, mint a hajókerék. Belül polcos, hogy könnyebb legyen belepakolni. Aztán becsukja a széfet. Elforgatja rajta a kereket és akkor gyors képzel rá még számkombinációs zárat is, mert kell a feladathoz, de aztán kipattannak a szemei és Benire pillant.
- De eltemetni magadban a gondjaidat ahelyett, hogy feldolgoznád nem káros a mentális egészségedre? - kérdez rá. Mintha hallotta volna valahol, de lehet csak nem akarja elveszíteni a gondjait, mert akkor sohasem oldódnak meg, így aztán hagyja, hogy körülötte lebegjenek éjjel és nappal, mint valami kísértet fehér baglyok amiket csak ő lát.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Szertárak