[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=852456#post852456][b]Fölnagy Mirella - 2022.09.10. 14:02[/b][/url]

– Oké - ennyi. Ennyit mond mindenre, ami elhagyja Márton száját és neki áll enni. Lenne mit mondania, legszívesebben tajtékozni kezdene, de nem teszi. Csak eszi az előételt, iszik némi vizet és tovább falatozik. Aztán mikor elfogy az előétel, megtörli a száját és kinéz az ablakon, ahol éppen láthat egy hajót elúszni. Éppen úgy siklik a vízen, ahogy a Bontovich-Fölnagy kettős bármily féle kapcsolati lehetősége. Pedig ő tiszta szívből örült a meghívásnak, a viszontlátásnak és már csak annak is, hogy meglátta Márton nevét a telefon kijelzőjén.
Sóhajt.
Tekintetét visszatáncoltatja Mártonra, de nem mond semmit. Nem akar már mit mondani, mert felesleges. Úgy tűnik, hogy minden egyes szavuk üti egymást, s ez olyan falat épít kettejük közé, amit lehetetlen meghódítani.
Mikor hozzák a főételt annak is némán áll neki, ha van desszert azt is hang nélkül fogyasztja. Mert, míg csendben vannak, addig legalább béke van kötöttünk.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=852457#post852457][b]Bontovich Márton - 2022.09.10. 14:04[/b][/url]

A csend idegőrlő, mégsem szólok, csak eszek, lopva rá-rápillantva, amikor éppen kipillant az ablakon, mint aki csak azt ellenőrzi, hogy vajon még mindig nem indultunk-e el. Nem, bármikor elmehet. Nem mintha az, ha kihajózunk, megakadályozná. És igen, van desszert, hiszen a fene egye meg, én tényleg teljeskörű szolgáltatást kértem, pezsgővel, vörös rózsával, mint egy igazi randevú.
- Abban az egyben biztos vagyok veled kapcsolatban, hogy szeretlek.
Mondom végül határozottan a szemébe nézve. Ebben száz százalékig biztos vagyok, ahogy abban is, hogy nem akarom őt elveszíteni.
- Változtatnunk kell, amennyiben egyetértünk abban, hogy szeretnénk adni egy esélyt a kapcsolatunknak.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=852458#post852458][b]Fölnagy Mirella - 2022.09.10. 14:05[/b][/url]

Nem akar itt lenni. Nem akar itt ülni, miközben azt érzi, hogy megfullad. Mert a jelenlegi helyzetükben sajnos így van. Fulladozik, ugyanúgy, ahogy Márton is. Nincsenek egymásra jó hatással, s mikor Márton kijelenti, hogy szereti, ő halkan felszisszen. Hogy mondhatja ezt a férfi ennyire magabiztosan azután, hogy pár perce a saját öccse karjaiba küldte? Nem akarja megkérdőjelezni a másikat, csupán magában tesz fel megannyi kérdést, melyek bőven cáfolják azt, amit Márton állít.
– Oké - szólal meg ismét, ugyanazzal a szóval, ugyanazzal a hangszínnel, mint legutoljára.
– Nem fogom azt mondani, hogy én is, mert nem tudok csak úgy dobálózni ezzel a szóval - teszi le az evőeszközöket és a férfit figyeli. - Vannak irántad érzéseim, hiszen ha nem lennének abban a pillanatban hagytalak volna itt, mikor gyerekesnek neveztél és utána már az öcsédnek szántál. Elhiszem, hogy azt gondolod, hogy szeretsz, de nem hiszem, hogy egy igazi szerelem ilyen lenne - lehet, hogy ennek nincs igazán értelme, pedig ő teljesen érti, amit mond. - Vagy szerinted azok, akik tényleg, igazán szeretik egymást, ennyire képtelenek kompromisszumokra, simulásra, egymáshoz csiszolódásra? - érdeklődve néz rá. - Úgy és akkor szeretném kimondani én is majd neked, mikor már teljes biztonságot érzek közöttünk. De nézz ránk. Akkora közöttünk a szakadék, hogy néhányan azt mondanák, hagyjátok a fenébe. És tudom, hogy én vagyok ennek az okozója, szóval megígérem neked, hogy engedek. Félreteszem az apámat és adok magunknak egy kis időt arra, hogy lássuk mik lehetnénk. Aztán utána pedig meglátjuk - badarság lenne ereszteni a dolgot, tudja jól. Azzal is tisztában van, hogy ő maga a gát, így hát enged. Mert nem akarja távol tudni a másikat.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=852459#post852459][b]Bontovich Márton - 2022.09.10. 14:10[/b][/url]

Meg vagyok benne biztos, hogy valaha hallottam ennyit beszélni egyszerre, így türelmesen kivárok, míg a mondatai végére nem ér, és nem cáfolom meg semmiben. Egy ideig azt hittem, hogy csak vágy, de megkaptam őt, és azóta már tudom, hogy nem csak vágy, hiszen még mindig akarom őt.
- Tiszta lappal kellene kezdenünk. Félretenni a múltat, a sértettséget, és azt, hogy egymást sértegetjük. Menjünk el Hollandiába, aztán választok én egy országot. Pár napot mindenhol legyünk együtt, itthon is, és akkor nekem sem kell fejben otthon lennem, és neked sem kell aggódnod, hogy nem veled vagyok teljesen. Nem az ismeretlenbe ugrunk, hanem szépen lassan megismerjük egymást.
Ez minden, amit ajánlani tudok, és remélem, hogy ezt elfogadja, de azért felpillantok rá, finoman lehalkítva a hangom.
- Nem minden téren kell persze, egyes dolgokat inkább csak újra kéne csinálnunk. Esetleg.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=852460#post852460][b]Fölnagy Mirella - 2022.09.10. 19:33[/b][/url]

– Legyen így - egyezik bele könnyeden. Mindketten ugyanazt szeretnék, csak nem tudják úgy kifejezni magukat, hogy a másik ne találjon valami kivetnivalót benne. De ez így elmondva, működhet. Működni fog, nem kételkedik benne, főleg úgy, hogy még bele se kezdtek.
– Ravasz vagy - húzza félmosolyra a száját. - De, szerintem egészségesebb lenne, ha mindent lenulláznánk, természetesen - mosolya kiszélesedik. Hogy komolyan gondolja - e az egyáltalán nem olvasható le róla, valószínűleg majd az este folyamán kiderül.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=852573#post852573][b]Simon Gellért - 2022.09.12. 21:26[/b][/url]

Közel járt már a vonat a mugli fővároshoz, amikor Gellért is felszállt. A vagonok fülkéi mellett elsuhanva azt figyelte melyikben ül majd barátja. Fülében a zene ritmusa szólt, még olyan már réginek számító fülhallgatóból. Az, ami állandóan kiesik az ember füléből és a kábele nagyjából minden szám váltásnál megtekeredik. Ezt el is sztorizta Rómnak, ha már a másik annyira nem konyít a mugli dolgokhoz. És sokkal jobb volt erről beszélnie, mint arról miért tűnt el szinte hónapokig az iskolából és ő miért nem szív másokkal a vizsgalapok fölé hajolva.
Örül az újra találkozásnak, a Rómeó által bedobott ötletnek meg pláne: nyomás a művészboltba! Nagy hessz lehet a mugli kamu. Mosolyogva lép az utcáról az üzletbe, jobb kezében még egy csokipapírral babrál, mielőtt hangosan felnevet meglátva a "modern magic" feliratot. No shit.
Van itt bűvész szett fiatal varázslócskáknak, mutatványok haladóknak, és a felső polcon végig sorakoznak a kalapok. Egy nagy bőrönd fülét pöcköli meg, ami lifegni kezd. Felé fordul és Rómra sandít.
- Ki az a Rodolfo? - nevetős hangon mutat a borítón lévő rajzra. - 20 trükköt is tud. Mit szólsz hozzá?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=852611#post852611][b]Borbély A. Leila - 2022.09.14. 17:16[/b][/url]

Abban sem vagyok biztos, hogy az a szó elhagyja ajkaimat. Olyan, mintha egészen máshonnan nézném a jelenetet, egy misztikus köd mögül. Varázslat mi? Az emberek pszichéje a világ legnagyobb trükkje. Aztán megérzem az érintést. Kértem, mégis egy kissé váratlanul ér. Összeszorított fogaim közül egy apró szusszanást hallatok, mintha megkönnyebbülnék, bár még testem mindig egy hatalmas görcs csupán.
Lépkedek, ahogy irányít. De olyan mintha a talpam alatt foszladozó felhőkön tenném, és nem szilárd talajon. Ha nem lenne, talán minden lépés után összecsuklanék. De erősen tart, mintha számára semmi lenne a segítség. Vajon mit akar tőlem? Miért segít? Tudom mit akar. Minden férfi azt akarja, és meg is szerzi magának. Csak még egy pillanat, és készen állok rá, esküszöm nem is okozok közben gondot, ha vársz.
Arcomba csapódik a hideg levegő, nem is vettem észre mikor jutottunk el az ajtóig. Meglepett és hirtelen új életre kelt a szervezetem. Mellkasom megtelt üde levegővel, úgy kapkodtam utána, mintha a maratonon lennék túl. Leültem, és csak sűrűn lélegeztem. Könyököm a térdemre támaszkodott, és próbáltam visszatalálni a gondolataimhoz. A valósághoz, amiben pech vagy sem, még mindig léteztem.
- Köszönöm - szusszantottam, és próbáltam normális ütemre visszaterelni tengő mellkasom. - Honnan tudtad...? Miért segítettél? - pillantottam a nyurga alakra. Nem olyannak tűnt, mint akik naponta megfordulnak a közelemben. És a kisugárzása is egészen egyedi volt. Aztán lassan körbetekintettem magam körül is. Wáó. Ha eddig nem haltam meg, most fogok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=852622#post852622][b]Bontovich Márton - 2022.09.14. 20:47[/b][/url]

- Ó kisasszony, ha tudná, hogy most mennyire szeretném megbüntetni Önt.
Felelem nevetve, ahogy kipillantok én is azon az ablakon, amit ő olyan nagyon érdekesnek talál. Ahogy egyre több fény gyúl ki, valóban minden egyre jobban odavonzza a szemet.
- Jöjjünk vissza öt év múlva, akkor is, ha nem működik, olyan nagyon szeretném tudni, hogy milyen leszel öt év múlva.
Mert simán lehet, hogy ez nem fog működni, hogy simán csak elsodródunk egymástól, de ez nem jelenti azt, hogy ne akarnám tudni, mi lesz vele öt év múlva, sőt, őszintén vágyom rá, hogy már ott legyünk.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=852623#post852623][b]Fölnagy Mirella - 2022.09.14. 20:47[/b][/url]

– Mi lenne, ha ezentúl minden évben, ugyanezen a napon legyünk bármennyire is közel vagy távol, minden körülmény ellenére eljönnénk ide? - teszi fel mosolyogva a kérdést. Lehet, hogy ez bután hangzik, mert ki tudja, mi lesz velük, de az öt év az olyan távolinak tűnik. - Bár a Balaton számomra meghatározóbb momentum, de azt hiszem ezzel is ki tudok békülni - akkor találkoztak először, akkor beszéltek először. Oké, most jutott eszükbe, így nyilván ide kell kötni a paktumot, de számára akkor is a Balatoni találkozás lesz mindig az egyik legfontosabb pillanatuk.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=852624#post852624][b]Bontovich Márton - 2022.09.14. 20:52[/b][/url]

- Ugyanannál a padnál.
Mert igaza van, tényleg ott kezdődött a mi történetünk.
- De akkor azon a napon kell, nem a main. Ha nem baj, hogy az elsőig nem telik el egy év.
Az sem biztos persze, hogy egy év múlva nem leszünk együtt, de mindenre van eshetőség, és nem szeretném, ha elszalasztanánk egymást egy év múltán. Felemelem a pezsgős poharat, mint egy egyezség szimbólumát.
- Szerintem most először értünk egyet.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=852625#post852625][b]Fölnagy Mirella - 2022.09.14. 20:54[/b][/url]

– És mit csinálsz, ha eltűnik a pad? - neveti el magát halkan, mert azt látja maga előtt, ahogy Márton kóvályog körbe - körbe, hogy hol az az átkozott pad.
– Maradjunk a mai napnál és ennél a helynél, talán ez biztosabb, mint egy pad - mosolyodik el szelíden. Megemeli a vizes poharát és összekoccintja Márton felé nyújtott poharával.
– Valószínűleg utoljára is - nevetve iszik a vízből, majd visszahelyezi a poharat az asztalra. – Tudom, hogy nehéz eset vagyok, de kérlek, ne add fel - szólal meg végül némi hallgatás után. Ő gyakorlatilag ezzel a kéréssel mondja ki azt, amit Márton az imént. Szeretne mindent, amit a férfi eddig valaha felsorakoztatott neki, csak még nem képes normálisan a tudtára adni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=852626#post852626][b]Bontovich Márton - 2022.09.14. 20:56[/b][/url]

- Félsz attól, hogy hol leszünk kevesebb, mint egy év múlva?
Én bevallom félek, de ugyanakkor várom is már, hogy megpillanthassam. Milyenek leszünk egy év leforgása alatt? Milyenek öt év múlva, vagy tíz. Vajon, ha nem működik, tényleg tudjuk-e tartani a fogadalmunkat?
- Nem szeretném feladni. Ha különválunk, azt egyetértésben, közösen hozzuk meg a döntésünket.
Hiszem, hogy így lesz, hogy ennyi minden után képesek leszünk józan módon dönteni arról, hogy hogyan szeretnénk egymáshoz viszonyulni.
- Menjünk?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=852628#post852628][b]Fölnagy Mirella - 2022.09.14. 20:57[/b][/url]

– Miért te nem? - beszélhetnek arról, hogy mindent hátrahagynak és elölről kezdik, de akarva akaratlan ott lesz mindig a 'de' és a 'ha'. Ő jelenleg azt sem tudja, hogy mi lesz velük, ha innen felállnak, nemhogy azt, hogy fél, egy vagy akár öt év múlva.
– Rendben - kissé félelmetes úgy különválásról csevegni, hogy gyakorlatilag együtt sincsenek. Ezt szokták önbeteljesítő jóslatnak nevezni, nem? Ha pedig így van, akkor meggondolandó ez az egész. Van-e értelme próbálkozni, ha már alapból úgy futnak bele, hogy a végéről társalognak?
– Hova? - tér vissza gondolataiból Mártonhoz, s legalább, míg beszélnek, nem agyalja túl ezt az egészet.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=852629#post852629][b]Bontovich Márton - 2022.09.14. 21:00[/b][/url]

- De, nagyon, viszont izgatott is vagyok. Bárcsak lenne mód, hogy meglássuk a jövőnket, hogy lássuk magunkat. Tudom, hogy ez nem lehetséges, mert nem változtathatunk az idő folyásán, de akkor is. Ki tudja, talán újra szakállat növesztek.
Nem, nem éppen a legkardinálisabb kérdés felől közelítem meg a helyzetet, de csak kívülről, belül érződik rajta, hogy teljesen más van, feszültséggel tölt el.
- Nem tudom, el. Maradhatunk is itt, de akár el is mehetünk, valahova, ahol lenni szeretnél.
Nyitott vagyok majdnem mindenre. Arra nem, hogy mondjuk tücsköt etessen velem, de szerintem éppen elég ételt szuszakoltak belénk ahhoz, hogy ezzel ne legyen probléma.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=852630#post852630][b]Fölnagy Mirella - 2022.09.14. 21:01[/b][/url]

– Azzal biztosan szedsz magadra plusz tíz évet - neveti el magát halkan. A férfiakat öregíti az arcszőrzet, ezt mindenki jól tudja. De biztos benne, hogy Márton még lehengerlőbb lehet úgy, mint amúgy.
– Sétálhatnánk esetleg, hogy ne legyünk ennyire bekorlátozva ide, mit szólsz hozzá? - nem szeretne itt ücsörögni és várni arra, hogy mikor kezdik el megint ölni egymást. Talán sétálva könnyedebb lesz az ismerkedés, beszélgetés, legalábbis reméli, hogy így van.
– Egyébként, nagyon szépen köszönöm ezt az egészet, pazar választás volt, soha nem ettem még ilyen finomat - meg ilyen csendben sem, de ezt inkább még viccből sem teszi hozzá. Szavaiban nem érezhető gúny, tényleg hálás és mivel csendben, csak az ételre figyelve evett, mindent volt ideje alaposan megrágni, így bátran állítja, hogy még nem evett hasonlót.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=852631#post852631][b]Bontovich Márton - 2022.09.14. 21:03[/b][/url]

- Majd egyszer kipróbáljuk.
Nem tudom, hogy lenne-e elég kitartásom hozzá, hogy meg is tegyem. A borosta növesztésében is eddig öt nap volt a rekord, aztán egyszer, amikor sokáig dolgoztam, magamat szúrtam meg vele, és feladtam. Csakhogy, nem kellett volna aznap éjjel még meg is borotválkozni, reggelre olyan lettem, mint, akit egy mini késes arconkéselt.
- Rendben.
Felemelem a kezem, jelezve, hogy kérem a számlát, és rövid diskurzus után, hogy mindent fizetnék, amit foglaltam, rendeződik, hogy tényleg, mindent nyugodtan ráírhatnak, én pedig, mosolyogva fordulok vissza felé.
- Örülök neki. Mostantól viszont zsíros kenyér lesz hagymával, mert asszony ilyen flancolást nem tűrhetek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=852632#post852632][b]Fölnagy Mirella - 2022.09.14. 21:04[/b][/url]

Kivárja, míg Márton rendezi, amit kell, majd felkel az asztal mellől, s odalép hozzá, hogy adjon a szájára egy apró puszit. Ő nem az a fajta, aki szeret nyilvánosan enyelegni, rámászni bárkire, így ennél többe aligha vonható be jelenleg.
Belekarol azért a másikba, hogy távozásuk innen a lehető legtökéletesebb legyen, sétájuk alatt pedig élvezi, hogy képesek úgy társalogni, hogy közben egyikük sem akarja megenni a másikat.
Ha valaki pár napja azt mondta volna neki, hogy Bontovich Márton mellett képes lesz hosszú perceket úgy eltölteni, hogy nem akarja a fejét péklapáttal sújtani, valószínűleg kineveti, de úgy tűnik, hogy vannak még csodák.
De még milyenek..
Hiszen estéjük végül ugyanott ér véget, ahol elkezdődött, csak néhány lépéssel és egy zárt ajtóval odébb.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=852888#post852888][b]William Martin Krise - 2022.09.19. 19:07[/b][/url]

Senki sem, különösen az a ribanc felesége nem mondhatja joggal, hogy nem igyekszik. És lám, Adélnak ismét semmi sem jó. A szájhúzásból egyre durvább összeszólalkozás fakadt, az ordibálássá fajult, hogy végül egy falon összetört bögrével teljesedjen ki. Az ajtó csapódásának hangja még sokáig a fülében csengett akkor is, amikor már a zsúfolt utcákon barangolt, feldúlva de különben céltalanul.
Rajong a Rákóczi-térért. Mindig odáig volt érte. Tróger, gusztustalan és húgyszagú szemét. Senkit sem érdekel, ha pszichózisban balhézni kezd addig, amíg távozáskor kifizeti az okozott kárt vagy óvatosan eliszkol, mielőtt a mugli rendőrségnél is túlfeszítené a húrt. Bogolyfalván legalább minimálisan kénytelen lenne meghúznia magát, itt nem. Senki sem tudja, kicsoda.
Mármint, nem a faszt nem.
Hunyorogva fókuszál a lány arcára a kísérőként rendelt vodkaszóda fölött a kifröcskölt italoktól ragacsos asztalon. Talán látta már. Talán nem. Talán az egyike azoknak a lányoknak, akiket rendszeresen megpróbál felszedni akkor, amikor kettőig sem lát. Vagy nem. A cipőjével kitolja a széket átellenesen magával szemben.
   -  De nem lesz ingyen.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=852891#post852891][b]Irina Szuvorova - 2022.09.19. 19:41[/b][/url]

Vissza kéne venni az ivásból. Legalábbis a józan ész, a májam, meg az ismerősi köröm ezt diktálná, ahogy a lakótársam is, aki azt mondta, ha még egyszer a fürdőkádból kell hányást takarítson, akkor ki fog rakni az utcára. Részben megértem, másfelől viszont szarjon srapnelt.
De nekem ne mondja meg senki, hogy mit csináljak. Így sodort át az ár a főváros különböző pöcegödrein, különösebb cél vagy társaság nélkül, míg itt nem kötöttem ki. Rohadt bizarr. Az embereknek viszont igénye van a bizarra, amit én nem ítélek el, csak idegesít, hogy egy fia hely nem volt sehol. Míg meg nem pillantottam az ismerős arcot. A figyelmét sikerült felkeltenem, ha a érdeklődését nem is, de az már épp elég, lehet vele dolgozni. A szék egy nyikordulással csúszott kijjebb, én pedig egy másodpercet sem vesztegetve raktam le rá a seggem, érdeklődő pillantással vizslatva a velem szemben ülő mágust.
-Akkor nevezd meg az árad! Csupa fül vagyok, nagylelkű kedvemben kaptál el - dobtam egyet a hajamon teátrálisan, majd az italomba kortyoltam. - Mit keresel ilyen putri helyen, amúgy?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=853021#post853021][b]Gróf-Vinkó Rómeó - 2022.09.21. 21:55[/b][/url]

Azt gondolná az ember, hogy egy olyan kölyök, aki majdhogynem kvibli legalább a mugli " varázslatokat " ismeri. A telefon és társai, amit gyakran lát társai kezében, sőt pár éve neki is nyomtak eget a kezébe izgalmas de nem nagy dolog, azonban ezen kívül nem sok mugli tárgy adaptálódott a világába. Az aranyvérűek átka, hogy semmit se tudnak arról a fajról, akivel megosztják a világot. Ebben szenved Rómeó is, legalábbis eddig így  volt. Most azonban a vonat olyan síneken robog előre gőzerővel, - meg egy kis árammal - amelyek mugli városokba vezetnek be. Ajkába harapva bámul ki az ablakon. A kupéban egyedül van, csak a kajával teletömött táskája pihen mellette, így Gellért érkezésekor bőven van hely oda telepedni ahova csak akar. Teljesen mindegy melyik zugba fészkeli be magát, Rómeó azonnal mellette terem és míg meg nem áll a gőzös, addig nem hagyja abba a kérdezősködést ami leginkább a fülhallgató témáját súrolja többé vagy kevésbé.
A várost már látott, boltot belülről nem. Így duplán kapja el az izgatottság amikor megérkeznek. Tátja a száját is rendesen, már a kirakat is mókás, madarak, furcsa, fekete varázspálcák fehér süveggel és néhány kitömött galamb. Kell egy kis idő, még követi Gellértet befelé, annyira beleveszik a kinti üveg bámulásába, de ahogy belém, máris tudja, hogy okos döntés volt túljutni a kirakaton.
Odabenn egészen lenyűgöző a hangulat. Nem mondaná, hogy olyan, mintha hazatért volna. Úgy tűnik a mugliknak kicsit más az elképzelésük a varázslatról.
- Mik ezek a kalapok? - bökdös meg egyet ami elérhető magasságban van. Kemény, plüss anyagától a hideg is kirázza.
- Húszat? Az nem semmi! - elismerően bólint odalépve Gellérthez, hogy meglesse azokat a híres Rodolfoi trükköket.
- Azt írja, hogy el tudsz tüntetni egy kis labdát, meg van benne valami doboz, nézd már, és jár hozzá pálca is - mutat a dobozon a pálcára - de miért ilyenek a mugli pálcák? A kirakatba is pont ugyanilyen volt - ráncolja a homlokát odébb állva, hogy a polcról máris felvegyen egy műanyagba csomagolt akármit. Megrázza, de semmit nem csinál. Úgyhogy megint megrázza.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=853097#post853097][b]Simon Gellért - 2022.09.22. 19:11[/b][/url]

Egészen kicsi kora óta rengeteget képes beszélni, sőt ha nem teszi akkor ott valami kavarás van. Mint az utóbbi hetekben. Bezzeg Róm kihozza belőle, hogy a beszélőkéje megeredjen és annyit szövegeljen a fülhallgatójáról, mint soha korábban. Elég sokszor mondja, hogy "nem tudom, de..." és a de az fontos. Mert Gellért is igazából csak azokhoz a dolgokhoz ért, ami neki is van és az nem sok. Hiszen anyukája akármennyire is kvibli, Talároson felcseperedve nem sokat keveredtek muglikkal. Azért az mégis más és ezt senki nem értheti meg jelenleg Rómnál, akinek Simi büszkén nyújtja oda a fülest: felőle aztán nézze csak meg jobban.
Vicces vele időt tölteni. A srác úgy csodálkozik rá dolgokra hogy ő maga is jobban értékelni kezdi ami körbeveszi. Arcán nagy vigyorral mutogat és magyaráz már a bolt polcai közt bóklászva. A kalapra sandít oda, szemöldöközése mellett von vállat. Fogalma sincs. - Nem ezért vagy azért, de elég béna - de még mennyire.
Rodolfo is pont olyan béna kalapban pózol. Bárki is legyen a fickó.
Csücsörítve fordul el, nem mutat rá a barátjánál, hogy nem komolyan beszélt: húsz nem számít olyan soknak, főleg nem Rodolfo korában. Helyette hajol közelebb és jobban szemügyre veszi azt a bizonyos dobozt.
- Az oké, de ők ezt hogy oldják meg? - összehúzott szemekkel értetlenkedik. Ha nincs mana, hogyan tüntetik el? De most tényleg? Hamar túllép a kérdésen és fordul  Róm felé, aki majdnem kiszúrja a szemét egy mellettük elhaladó bolti dolgozónak. Ajkát beharapva tartja vissza a nevetést.
- Róm, nézd, van rajta egy gomb! - csillan szeme és biccent egy határozottat. Muglik... gombot tesznek a pálcákra, amikor már a telefonon is elavultnak tartják őket. Ultra furák.
- Ha bezárnának minket éjszakára, még akkor is szuperül ellenénk - mosolyogós hangja mellé nyúl oldalra és tesz az arca elé egy olyan műanyag szemüveget, amitől nagy orra, szemöldöke és nyúlfogai lesznek. Az ő világában ezt egy cukorka valóban összehozza. - Szerinted? Bejönne a csajoknak? - válla rezzen a visszatartott nevetéstől, mielőtt félre teszi a játékot és Róm mellett ellépve hajol közelebb egy olyan tükörhöz, ami eldeformálja az alakját. Picit mozgat a csípőjén és nevet fel.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=853107#post853107][b]Gróf-Vinkó Rómeó - 2022.09.22. 20:55[/b][/url]

Az egész ide út a fülhallgatóról szólt. A kérdések nagy részletességgel mindenbe belementek, a kicsi lyukaktól kezdve, a zsinór vastagságán át a működésig, aztán a  az óra csúcspontjaként még közelebbről is megcsodálta, jól összetapizta minden fülzsírt leszedve valószínűleg a füles részről.
A bolt viszont egy újabb intenzív impulzus a fiú számára. Minden négyzetcentiméteren van valami, amit meg lehet bámulni.
- Hát igen, tényleg van aki ilyet felvesz? - kicsit hihetetlen, még belegondolni is nehéz, akkor már akár céltáblát is akaszthat a nyakába, nagyjából épp ugyanolyan eredményt érne el mindkettővel. Azért csak felkapja és a fejébe nyomja, hogy aztán széles vigyorral megmutassa Gellértnek is.
- Na milyen? Jól áll? - meg is rázza kicsit kobakját, hagy táncoljon rajta a kalap, mielőtt röhögve visszatenné a helyére.
A Rodolfos trükkök odavonzzák Gellérthez. Neki a húsz trükk is sok, ő nem tud ennyi varázslatot. Legalábbis megidézni nem tud, a varázsigék bőven túl vannak százon amiket bemagolt az évek során.
- Hát nem igazán vágom, valami mugli módszer lehet. Mint a telefon, lehet ez is olyan - vonja meg a vállát. Fogalma sincs. Tényleg, kicsi gőze se afelől, hogy egészen pontosan mi folyik Rodolfo ingujjában vagy ronda kalapja alatt.
A pálca meglepően könnyű és hasonlóan csúnya, mégis izgatottan forgatja a fiú mint következő tanulmányozásra váró darabot.
- Azta! Mire jó? - megnyomja, amitől a fehér vége a pálcának azonnal lepattan és egy kis csokor ocsmány művirág terem a hegyén bohócorr piros és gumikacsa sárga színekben. Rómeó a megdöbbenéstől eldobja a tárgyat és felkiáltva ugrik hátra.
Hevesen dobogó szívvel pislog először a földön heverő, mozdulatlan botra, majd Gellértre.
- Ez boszorkányság... - suttogja hüledezve, mielőtt újból előtörne az a kis gödröcskés komisz vigyor. Az eladó szúrós szemmel pillant oda rájuk. Köhint egyet, mire a fiú csak vörös fejjel gyors visszateszi az árut a polcra. Úgy ahogy van, virágostúl.
- Az tuti, nem mindennapi lenne ám, kalapokból volna a sátor és ezekből a kis kendőkből egy halom az ágy - mutat párra egy kosárba dobva. Megfordulva barátját már más képpel pillantja meg, ő nem tudja visszatartani a röhögést, azonnal kitör belőle.
- Oh le se fogod tudni vakarni őket - rázza a fejét hangosan vigyorogva. Míg barátja a tükrökkel bohóckodik addig Rómeó még több kezdő bűvészeknek szóló dobozt bogarászik át, mígnem egy kis zsebkönyvet nem talál, "száz egyszerű trükk" címmel.
- Itt van, itt van a titkuk! - mintha magát a szent grált találta volna meg, úgy mutatja fel. Ebbe van minden csoda lejegyezve. Kinyitja és azonnal az első címet hangosan felolvassa.
- " Így vedd le az ujjad " - na ilyet még a varázslók se tudnak.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=853294#post853294][b]William Martin Krise - 2022.09.25. 21:46[/b][/url]

A cipőjét visszaereszti a ragacsos padlóra, a székén hátradőlve beleiszik a kesernyésen buborékos italába. Afölött pislog laposakat a lány felé, aki elfogadva a gáláns felajánlást, le is dobta a seggét az asztalhoz.
   -  Adhatnál egy cigit speciel.
Nem dohányzik. Helyesbítésképp: nem dohányzik, csak akkor, ha mástól tarhálhat és egy ehhez hasonló lepratelepre teszi be a lábát. Ilyenkor azonban ösztönösen és gondolkodás nélkül cápázza le mások cigijét, hogy aztán hajnalban, amikor innen hazatántorog, Adélnak legyen még egy oka, amiért húzhatja a száját. Különben az, hogy a lény maga dohányzik-e, ismét másodlagos. Ahogy végignéz rajta, kizártnak tartja, hogy nem.
   -  Te mit keresel ilyen putri helyen? - Uno reverse - Nem kéne már ágyban lenned ilyenkor?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=853301#post853301][b]Irina Szuvorova - 2022.09.25. 22:10[/b][/url]

- Olcsó vagy - feleltem gondolkodás nélkül, majd a táskámba túrtam. Utálom a táskákat. Az asztalra vágtam, hogy mélyebben bele tudjak nyúlni, majd végül meglett a cigarettatárca és felé nyújtottam, hogy nyugodtan tarháljon belőle. Nyilván buszjegyre kell. Ha ez kell neki a helyért cserébe, az fair deal. Ha szarabb a szerencsém, akkor biztos, hogy valami perverzet fogok ki, akinek egészen más ötletei vannak arról, hogy mivel fizethetnék a helyért.
- Inni jöttem, nyilván. Nem volt kedvem Pécsett maradni. Ott van az a seggfej exem - horkantam fel, majd beleittam az italomba. Nem titok, hogy szét vagyok csúszva, szerintem már abból is látszik, hogy itt vagyok. Felnevettem kicsit. - éjszakai lény vagyok, nem a nappalra találtak ki. És miért ülsz itt egyedül? Ha már a másik kérdésemre nem válaszolsz.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=853303#post853303][b]William Martin Krise - 2022.09.25. 22:23[/b][/url]

Persze. Ha nem lenne házas, vagy ami talán fontosabb, ha magabiztosabb lenne, technikailag ő is kérhetett volna mást, elnézve a lányt ugyanis nem nagyon tudna ellenkezni vagy különösebben megvédeni magát. Azonban, és itt lepillant a saját, lassan kiürülő italára, teljesen kurvára felesleges áltatnia magát, még járni sem tudna egyenesen.
Türelmesen nézi végig a lány szerencsétlenkedését a táskával, majd előre dől, hogy elvegye a szálat. Azonban egyelőre nem gyújtja meg, csak hanyagul lepöccinti maga elé a koszos asztalra.
   -  Nem volt kedvem Hévízen maradni. Ott van a seggfej feleségem. - A pohara koppan az asztalon, a könyökével pedig mellé támaszkodik. - És nem félsz így egyedül?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=853306#post853306][b]Irina Szuvorova - 2022.09.25. 22:58[/b][/url]

Nem válaszolt a megjegyzésre, de igazából nem is vártam el. Egy ilyen helyen már az is csoda, hogy ismerősbe futottam. Legalább nem egy random idióta mellé kellett lekéreszkednem. Will talán nem egy szociopata sorozatgyilkos. Talán.
Kivett magának ő is egy szálat, meg én is, majd letettem az asztalra, egy gyújtóval együtt, ha szükség lenne rá.
- Hah! Ez nagyon tetszik. Milyen kár, hogy házas vagy. Nagyon seggfej a nejed? - kérdeztem felvont szemöldökkel, hátradőlve a székemen. Kicsit meglötyögtettem a pohárban az italomat, majd letettem vissza. - Hát, kicsit, de az ismerőseim nagy része seggfej, meg nem is nagyon támogatják a... Szórakozásom. Szóval marad az egyedül ivás.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=853307#post853307][b]William Martin Krise - 2022.09.25. 23:07[/b][/url]

Az asztalon könyökölve ismét felemeli a poharát.
   -  Csak hétköznap, nyolc és este hat között vagyok házas - dünnyögi bele a poharába ivás közben, amit az alapzajban így a lány nem is biztos, hogy meghall. A szomorkásan lebegő jégkockákra koncentrál a poharában, illetve főképp arra, hogy ne nyelje le őket. Amellett, hogy megfulladna, még a felesége s kitépné a gerincét. Apropó, a felesége.
   -  Neeeem, csak kibaszottul terhes. Halálra idegesít.
Ez az igazság... egy része. Nem gyűlöli Adélt, bér most speciel a vitájuk nyomán még szívesen szájon vágná, amíg pedig az érzés elmúlik, jobbnak látta kivonni magát a szituációból. Egyesek szerint megütni a terhes feleséged nem kultúrált viselkedés.
   -  Elmehetnek a picsába - hozza meg az ítéletét végül. - Mindenki miiiindent mindig annyira jobban tud. Én meg erre azt mondom, tudod - megemeli, majd ki is üríti a poharát -, hogy a következőt állom.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=853310#post853310][b]Irina Szuvorova - 2022.09.25. 23:29[/b][/url]

- Akkor szombaton ráérsz? - kérdeztem rezzenéstelen arccal, de nem vagyok benne biztos hogy egyáltalán jól hallottam őt. Igazából nem is volt fontos. Egy csávó felénk bámult nagyon, mire beintettem neki, majd ismét az italomba ittam.
- Jaj, a hormonok? Olyankor mindegyik megőrül. Az egyik szaktársam is teljesen bekattant - ráztam meg a fejem rosszallóan. Nem is tartom azóta a nővel a kapcsolatot, mert szerintem teljesen begyöpösödött, mióta kölyke lett. A legtöbb ember így jár, én pont ezért nem akarok családot. Nettó faszság. Elmeséltem neki, hogy az ismerőseim mind köcsögök, mire a válaszára széles vigyor költözött az arcomra.
- Tetszel te nekem, Will - mutattam rá, mielőtt még lehúztam volna az italomat. Lecsaptam az üres poharat az asztallalra. - Igen, basszák csak meg mind. Vodkát szeretnék, tisztán.
Még bólintottam is, hogy nyomatékosítsak.
- Állni tudsz, vagy menjek el én a pulthoz? Nem tudom, mióta iszogatsz itt egyedül.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=853311#post853311][b]William Martin Krise - 2022.09.25. 23:39[/b][/url]

A lány nem biztos benne, hogy hallotta, de legalább ő egyáltalán nem fogta fel a válaszát a zajban. És lám, lehet, hogy ez egy csodálatos kapcsolat kezdete lehetett volna, helyette azonban csak a fejét ingatja az asztalon könyökölve, el-elnézve a pult körül terjengő tömeg felé.
   -  Valami olyasmi - hagyja rá egykedvűen. Adél azelőtt is kiszámíthatatlan és lobbanékony volt, hogy teherbe esett volna, így részéről nem fogná a hormonjaira a viselkedést. Legfeljebb, talán egy részét.
   -  Hah... - Mintha csak gondolkodóba esne, lepillant a lábaira. Majd a mutatóujjával erőteljesen meg is nyomja az egyik combját. - Full esélytelen. Várjá'. - A zsebébe nyúl, a behunyja a szemét a koncentrációban, amíg előkotorja a tárcáját. Majd kinyitja azt és egy plasztik kártyát pottyant a lány elé az asztalra. - Csak ügyesen, Poppyseed. Aztán hozz nekem is valamit.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=853313#post853313][b]Irina Szuvorova - 2022.09.26. 00:12[/b][/url]

Nem válaszolt, de biztos vagyok benne, jobb is ez így. Sok embernek mondok sok mindent, pláne, ha elcsúszik egy vagy két ital.
A hangsúlya azt éreztette, hogy azért a nővel nem a terhessége a legnagyobb gond, de nem zaklattam vele, erre ráérünk később is. Mert ugye a legjobb pszichológus a fodrász, meg a csapos, de néha őket sem árt meghallgatnia valakinek.
- Valahogy sejtettem. Mi a terved az este hátralévő részére? Majd valaki talicskán kitol? - fojtottam vissza a nevetést, ahogy megbökte a lábát, majd felkeltem. Ugyan kicsit megszédültem, de az nem baj, talpon maradtam! Magasra csúszott a szemöldököm a kártya láttán, de aztán a legártatlanabb arcom felöltve markoltam fel a fizetőeszközt. - Mit iszol, aranyom?
Megvártam a válaszát, csak aztán tipegtem vissza a pulthoz, hogy kikérjem az italainkat. Valószínűleg egyszerűbb lett volna egy üveget kérni két dupla helyett, de azt hiszem, az még várat magára.  Visszatérve elé tettem a két poharat, meg a kártyát is mellé.
- Mire iszunk? A fos párkapcsolatokra? Vagy várjál... A szüleid? Köcsögök neked is? Arra is szívesen innék.