Sok varázslatos hely létezik a kastélyban, hisz már magában is egy hatalmas varázs, amiben az emberek gyarapíthatják tudásukat. A bejárati csarnok a maga robosztus falaival hűvösen üdvözli az épületbe térőket, végigkalauzolja őket a pince lépcsőéig, és a széles márványlépcsőig, mely felvezet a megannyi emeletre, ahol kényünk-kedvünk szerint vehetünk részt a képzésben. Van azonban egy másik helység is, ami balról tárul a kíváncsi szemek elé, és amelyet Nagyteremnek hívnak. A magas, intarziás ajtó mögött egy széles, és szó szerint az égbe vesző terem nyílik, melynek eső színű padlóköve elkalauzol minket a fellegekbe. Ugyanis a mennyezet különleges. Az idő, a felhők, a napsütés, pontosan ugyan olyan, mint ami abban a pillanatban, a szabadban érhet minket. Megbűvölt tér és idő, mely körülvesz minket, és étekkel kínál. Hosszú asztalok, sorakoznak fel egymás mellett, egy kis folyosót hagyva a terem hátsó résznek felfedezéséhez. Sorban a négy nemes ház asztala, melyen, az ünnepségeken száznál is több diák foglal helyet, és hallgatja az igazgató beszédét. A Rellon asztala a bal szélen kapott helyet, nyomban követi őt a Levita ház, majd egy kis szünet, és megtekinthetjük az Eridon, végül a Navine asztalát. Az utolsó, az ötödik, az, amelyik merőlegesen a többivel áll egymagában, helyet adva a tanároknak, az iskola dolgozóinak, az igazgatónak. Hatalmas a hely, a falakat minden ünnepen más, és más díszíti. Karácsonykor magyal koszorúk, mű hó, aranyos díszek tucatjai, melyeket deres fenyőfák tucatjai tartanak. Máskor töklámpások, gyertyák százai, vagy, éppen amikor egy átlagos nap elé nézünk, akkor csak kőszobrok, melyek láncot tartanak szájukban. A lánc végén ég a tűz, mely fényt ad, az étkezni, vagy csupán beszélgeti vágyó diákoknak.

Többnyire nem szeret a nagyteremben ebédelni. Nem azért, mert a manók olyan rosszul főznének, inkább csak ez a nyílt tér, amelyben mindenki egyszerre eszik számára túl zajos. Nem ehhez szokott otthon, és ez egy olyan megszokás, amit több évnyi ilyen-olyan iskolákban töltött idő sem küszöbölt ki.
Ma azonban rákényszerült, az év végi hajtás, a fakultációs foglalkozások és egyebek olyannyira feltolultak, hogy a mai nap nem volt alkalma megtenni szokásos túráját a faluba. Így kötött hát ki a Nagyteremben a Rellon asztalánál. Sajnos ráadásul csúcsidőben. Sikerült találnia egy helyet, ahol legalább az egyik oldalán nem ül senki és annyival több személyes teret tudhat magáénak az evőeszközök csörömpölésében és az ebéd közben egymással beszélgető diákok alapzajában.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=876698#post876698][b]Nathaniel James Krise - 2024.04.09. 22:05[/b][/url]

Többnyire nem szeret a nagyteremben ebédelni. Nem azért, mert a manók olyan rosszul főznének, inkább csak ez a nyílt tér, amelyben mindenki egyszerre eszik számára túl zajos. Nem ehhez szokott otthon, és ez egy olyan megszokás, amit több évnyi ilyen-olyan iskolákban töltött idő sem küszöbölt ki.
Ma azonban rákényszerült, az év végi hajtás, a fakultációs foglalkozások és egyebek olyannyira feltolultak, hogy a mai nap nem volt alkalma megtenni szokásos túráját a faluba. Így kötött hát ki a Nagyteremben a Rellon asztalánál. Sajnos ráadásul csúcsidőben. Sikerült találnia egy helyet, ahol legalább az egyik oldalán nem ül senki és annyival több személyes teret tudhat magáénak az evőeszközök csörömpölésében és az ebéd közben egymással beszélgető diákok alapzajában.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=876699#post876699][b]Theodore Julias Ebony - 2024.04.09. 22:06[/b][/url]

A nagyterembe beérve kerülöm tekintetemmel mind az Eridon, mind a Levita asztalát. Mondjuk… a Navinével sem kivételezek, végül is, van jobb dolgom is annál, mint hogy a többi diákot vizslassam, ez pedig az, hogy gyorsan végezzek az ebédemmel, ugyanis…
Gondolatmenetemet megszakítja a dugig tömött Rellon asztal, ahova nem sok eséllyel fogok tudni leülni. Rövid pásztázás után azonban meglátom a gyakorlatilag egyetlen üres helyet: Krise… Hát persze…
Nincs azonban más választásom, egy kis sóhaj után nagy lendülettel huppanok le mellé.
- Szép napunk van - szólok oda neki a hangomból azért egyértelműen kivehető elégedetlenséggel. Kriseon keresztülnyúlva már veszem is magam elé a húst, hogy minél gyorsabban túllegyünk ezen.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=876701#post876701][b]Nathaniel James Krise - 2024.04.09. 22:07[/b][/url]

Ennyit a személyes térről, amit nehezen megszerzett magának - de azért nem teljesen unreasonable ő sem, látja a két szemével maga is, hogy kis híján teltház van. Theodore mondjuk nem is titkolja nem tetszését a kényszerhelyzet felett. Felvonja a szemöldökét erre a nyílt kelletlenségre, és elgondolkodik, vajon viszonozza-e. Többnyire nem ilyen tónusú az emberek hozzáállása, pont ezért is készteti arra, hogy kimozduljon a szokásos semmitmondó, őszintétlen udvariasságból, és hasonló attitűddel viszonozzon mindent.
- Valóban szép napunk van.
Már éppen arra jutna, hogy hagyja is inkább, mikor azzal egyidőben nyúlnak el előtte, hogy ő előrehajolna szájához emelni egy falatot. Szerencsére még időben megáll a mozdulatban, de a elhatározásán, mi szerint udvarias lesz, nagyban változtat.
- Kivárom. - Kurta, de bariton hangjában némi türelmetlen szúrósság vegyül. Kicsit olyan, mintha magának mondaná, de nyilvánvaló, hogy valamennyire Theodorenak is szól, másként nem mondta volna ki hangosan. Addig tüntetően le is engedi a kést és villát tartó kezeit, hogy még hangsúlyosabb legyen az amúgy nyilvánvalóan nem szándékos vétség.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=876702#post876702][b]Theodore Julias Ebony - 2024.04.09. 22:08[/b][/url]

Krise megszólalása nem késztet többre, mint egy bólintásra. A lehető leggyorsabban nyúlok hát ki az áhított étel irányába, ám Nathaniel egyetlen szava egy pillanatnyi megtorpanásra sarkall. Ebben a rövid pillanatban egy oldalpillantást is megengedek magamnak, ám ez nem segít a másikhoz való hozzáállásom finomításában. Evőeszközei csörrenése a tányérján még az egyébként tömött nagyterem zsivalyán át is tisztán hallható számomra.
- Begging your pardon - válaszolom lassú, nyugodt tónusban, és a lehető legkevésbé szarkasztikus hangnemben, ahogy még egy kicsit oda is hajolok, hogy jobban hozzáférjek a tányérhoz.
Így már nem kapkodom el, ráérősen - ám épp nem túl lassan - kiszedek magamnak két szeletet, hogy aztán visszaülhessek a helyemre. A srác arca amúgy is általában fenntartja az egészséges pulzusszámom: ez most sincs másképp.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=876703#post876703][b]Nathaniel James Krise - 2024.04.09. 22:09[/b][/url]

Egyébként gondolkodott már rajta és nem egészen érti, hogy mi Theodore beefje vele, pontosabban a Krise családdal, de elkönyvelte valamiféle családi aranyvérű vetélkedésnek. Ehj, ha tudná a másik, hogy rossz emberrel cicaharcol - Nathaniel nem tervek évek múlva a Krise család tiszteletbeli fője lenni. Ez nem teszi kevésbé irritálóvá ezt a blatant modortalanságot.
Mit lehet ezzel kezdeni? Engedje el? Reagáljon? Ha elengedi, csak elkapatja magát a fiú, és nem ahhoz szokott, hogy csak úgy szó nélkül maradjon a brat attitűd. És sajnos bizonyos szobáktól és helyzetektől eltérően ebben semmi "amusing" nincs.
- Nincs szükség kérésre. Nem szokásom olyasmit számonkérni, ami nyilvánvalóan nem realisztikus. - Például jólneveltséget várni Ebonytól. Még csak meg sem emeli a hangját és indulatos lendület sincs benne, ettől függetlenül a szándék mögötte nyilvánvaló és nem kedves. Miután Theodore kiszolgálta magát, ismét megemeli a villáját.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=876704#post876704][b]Theodore Julias Ebony - 2024.04.09. 22:11[/b][/url]

Miután helyemet ismét elfoglalom a zsúfolt asztalnál, még intek az egyik háztársunknak; eközben hallom meg Krise szavait magam mellől. Arcomon egy pillanatra értetlenség suhan át: homlokom összeráncolódik, melyet csupán a másik mondandójának abszurditása küzd ki belőlem. E ráncolódás ott marad, mikor egy apró, visszafogott, már-már hitetlenkedő mosoly jelenik meg a szám szegletében. Tekintetem Nathanielre emelem, majd fél szemöldököm is enyhén felvonom.
- Ne legyél kishitű, Krise. Egyszer megkapod majd, amire vágysz, biztos vagyok benne. - Bólintok is neki egy apró mosollyal. A tiszteletet nem elég a nevével kivívnia ugyanis, legalábbis nem az én társaságomban. - Ideadnád a krumplipürét, kérlek? - Folytatom még mindig szinte bájos, visszafogott mosollyal, ez utóbbi kérdéssel - talán - enyhítve előbbi megszólalásom. De azt sem bánom, ha ez csak tovább ülepíti az imént kapott ingert.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=876706#post876706][b]Nathaniel James Krise - 2024.04.09. 22:11[/b][/url]

Hazudna, ha azt mondaná, hogy elsőre megértette, mire utal Theodore, nem azért mert rosszul lett volna tálalva a válasz. Tulajdonképpen egész frappáns, Nathaniel első pillanatos értetlensége inkább abból származik, hogy számára szürreális, hogy a basic asztali udvariasság különösebb erőfeszítésbe kerüljön. Kíváncsi lenne egyébként, hogy vajon melyik Krise hol és mikor bántotta ezt a srácot annyira, hogy ilyen vicsorgó kis chaw chaw váljon belőle a közelükben. William? Esther? Madlen? Netán tudtán kívül ő maga? Nem mintha változtatna a helyzeten, csak a puszta kíváncsiság szólal meg benne.
Üres mosollyal viszonozza a "jókívánságot". - Köszönöm, minden bizonnyal csak rossz helyen kerestem eddig. - Majdhogynem elnéző a tónusa, sőt, egyenesen megbocsátó. Mivel a számára szokásos módon megbüntetni nem tudja, ezért nagylelkűséget gyakorol.
- Na ugye, megy ez. - És valóban kinyúl az asztalon a krumplipüréért, majd Theodore elé rakja a tálat, hogy az szedhessen magának.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=876707#post876707][b]Theodore Julias Ebony - 2024.04.09. 22:12[/b][/url]

A szokásos üres tekintetre mosolyom mögül eltűnik az a kis él, mely eddig jellemző volt rá, s szintén puszta udvariasságból bólintok Nathaniel felé. Eddig tartott a kis intermezzonk, legalábbis intenzitását tekintve az ingerküszöböm ez alatt már nem képes megütni, mert ha minden alkalommal az összes apró rezdülése érdekelne Krisenak, már idegösszeroppanással szállítottak volna ispotályba.
Egy utolsót azért még igyekszik odaszúrni, s bár finoman teszi, a mi kis baráti csipkelődéseink végeérhetetlenek, hiszen sosem lehet egyikünké sem az utolsó szó. Már szedek a köretből, mikor tekintetem ismét Krisera siklik, kiújult mosollyal. Nem tudom komolyan venni.
- Jobban, mint gondolnád - vonom meg a vállam, hogy aztán végre nekiláthassak az evésnek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=876709#post876709][b]Nathaniel James Krise - 2024.04.09. 22:32[/b][/url]

Van az a furcsa levegős hang, amikor hirtelen valaki nevetés helyett szusszan egyet. Azt a tompa, halk hangot hallani Nathaniel felől az utolsó visszavágás után. Nem tudja, hogy melyik benyomás az erősebb: az irritáltság Theodore leplezetlen és számára ismeretlen antipátiája és kivagyisága fölött - vagy az, hogy valahol szórakoztató ez a súlytalan adok-kapok. Mert szerinte nincs különösebb súlya. Máskor tudná, mivel fogja be egy ilyen brat száját, de az nem az iskola falai közé való - és Theodore ezzel az ellenséges attitűddel már kihúzta magát ebből a kosárból.
Végül a két benne dolgozó benyomás és érzelem közt valahol megrekedve csóválja meg alig látható mozdulattal a fejét, mielőtt ismét nekilátna az ebédjének.