Sok varázslatos hely létezik a kastélyban, hisz már magában is egy hatalmas varázs, amiben az emberek gyarapíthatják tudásukat. A bejárati csarnok a maga robosztus falaival hűvösen üdvözli az épületbe térőket, végigkalauzolja őket a pince lépcsőéig, és a széles márványlépcsőig, mely felvezet a megannyi emeletre, ahol kényünk-kedvünk szerint vehetünk részt a képzésben. Van azonban egy másik helység is, ami balról tárul a kíváncsi szemek elé, és amelyet Nagyteremnek hívnak. A magas, intarziás ajtó mögött egy széles, és szó szerint az égbe vesző terem nyílik, melynek eső színű padlóköve elkalauzol minket a fellegekbe. Ugyanis a mennyezet különleges. Az idő, a felhők, a napsütés, pontosan ugyan olyan, mint ami abban a pillanatban, a szabadban érhet minket. Megbűvölt tér és idő, mely körülvesz minket, és étekkel kínál. Hosszú asztalok, sorakoznak fel egymás mellett, egy kis folyosót hagyva a terem hátsó résznek felfedezéséhez. Sorban a négy nemes ház asztala, melyen, az ünnepségeken száznál is több diák foglal helyet, és hallgatja az igazgató beszédét. A Rellon asztala a bal szélen kapott helyet, nyomban követi őt a Levita ház, majd egy kis szünet, és megtekinthetjük az Eridon, végül a Navine asztalát. Az utolsó, az ötödik, az, amelyik merőlegesen a többivel áll egymagában, helyet adva a tanároknak, az iskola dolgozóinak, az igazgatónak. Hatalmas a hely, a falakat minden ünnepen más, és más díszíti. Karácsonykor magyal koszorúk, mű hó, aranyos díszek tucatjai, melyeket deres fenyőfák tucatjai tartanak. Máskor töklámpások, gyertyák százai, vagy, éppen amikor egy átlagos nap elé nézünk, akkor csak kőszobrok, melyek láncot tartanak szájukban. A lánc végén ég a tűz, mely fényt ad, az étkezni, vagy csupán beszélgeti vágyó diákoknak.

A világos kék felsőjét viselte. A világos kéket, ami kiemelte a szeme színét. A nagyterem teteje pedig sötét volt a borús felhőktől, és még az esőcseppek is csöndesen szálltak alá. Ehhez az időhöz barna illik. Vagy fekete. Esetleg királykék. De nem türkiz.
Frusztráltan kopogott cipőjének sarka a kövezeten, miközben átgondolt mozdulatokkal válogatta ki a túl nagy szénhidráttartalommal rendelkező hozzávalókat. Gyakorlatilag csak a saláta maradt a tányérja közepén, illetve valamennyi jázmin rizs mellette. Hihetetlen, hogy az anyja nem szólt előre, hogy különleges diétája van. Vagy az is lehet, hogy csak az iskola tett rá magasról, pedig amennyi pénzzel támogatta őket a családja, igazán jobban törhették volna magukat. Amióta megérkezett csak csalódás éri csalódás után. És most még Dénes sincs itt, hogy átsegítse ezen a rémes ebédszüneten.
- Én erre képtelen vagyok - ingatta meg a fejét, és arrébb tolta az egész tányért inkább. Márkás táskájába nyúlt, és kihúzta belőle műbőr füzetét. Ám ahogy rántotta ki, a hozzá tartozó toll hatalmasat repült a levegőben, míg épp nem pattant neki valaki mellkasának. Mirabella pedig az egészből nem vett észre semmit. Idegesen túrta tovább az egyetlen tárgyat, amiben most bizakodott, hogy egy kis megnyugvást jelent a számára. De hol lehet a rózsaszínen fogó tolla?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=868882#post868882][b]Komjáthy I. Mirabella - 2023.10.27. 23:46[/b][/url]

A világos kék felsőjét viselte. A világos kéket, ami kiemelte a szeme színét. A nagyterem teteje pedig sötét volt a borús felhőktől, és még az esőcseppek is csöndesen szálltak alá. Ehhez az időhöz barna illik. Vagy fekete. Esetleg királykék. De nem türkiz.
Frusztráltan kopogott cipőjének sarka a kövezeten, miközben átgondolt mozdulatokkal válogatta ki a túl nagy szénhidráttartalommal rendelkező hozzávalókat. Gyakorlatilag csak a saláta maradt a tányérja közepén, illetve valamennyi jázmin rizs mellette. Hihetetlen, hogy az anyja nem szólt előre, hogy különleges diétája van. Vagy az is lehet, hogy csak az iskola tett rá magasról, pedig amennyi pénzzel támogatta őket a családja, igazán jobban törhették volna magukat. Amióta megérkezett csak csalódás éri csalódás után. És most még Dénes sincs itt, hogy átsegítse ezen a rémes ebédszüneten.
- Én erre képtelen vagyok - ingatta meg a fejét, és arrébb tolta az egész tányért inkább. Márkás táskájába nyúlt, és kihúzta belőle műbőr füzetét. Ám ahogy rántotta ki, a hozzá tartozó toll hatalmasat repült a levegőben, míg épp nem pattant neki valaki mellkasának. Mirabella pedig az egészből nem vett észre semmit. Idegesen túrta tovább az egyetlen tárgyat, amiben most bizakodott, hogy egy kis megnyugvást jelent a számára. De hol lehet a rózsaszínen fogó tolla?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=868887#post868887][b]Gróf-Vinkó Rómeó - 2023.10.28. 00:50[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=869054#post869054][b]Komjáthy I. Mirabella - 2023.11.03. 17:48[/b][/url]

Megdermedt a mozdulatban, ahogy érzékelte, hogy valaki levetette magát mellé. Mellé. Ki az az arcátlan, aki az engedélye nélkül ezt meri tenni? Lát bárki mást körülötte? Nem. Mert nem bírja elviselni maga mellett a sok alacsony IQ-val rendelkező középszerű félvérűt, aki ebbe az iskolába jár. Egy sóhajtással felnézett. Pimasz. Még hozzá is szól.
Pillantása megállapodik a keresett tárgyon. Szerette azt a tollat, de nem annyira, hogy minden jött-menttől elfogadja. - És te ki vagy? - csúszott tekintete a srác arcára számonkérően. Ismerősnek hatottak a vonások, de nem tudta hová tenni. Talán valamelyik újságban látta? Talán a Havi Igézőben. - Aranyvérű családból jöttél? - kérdezte rezzenéstelen arccal. Ez volt a jó az otthoni életében. Nem kellett bárkiről azt feltételeznie, hogy talán bemocskolja már azzal is, hogy hozzászól. Az édesanyja gondoskodott róla, hogy ne találkozzanak holmi tanult boszorkánnyal. Azok mindig is ki fognak lógni a társadalmukból.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=869312#post869312][b]Gróf-Vinkó Rómeó - 2023.11.10. 18:37[/b][/url]

Már a tekintet, amivel az izgatott Rómeóra néz elbizonytalanítja a fiút. Aztán jön a kérdés, ami el is szomorítja. Rómeó nem felejtett el embereket, így Mira is megvan az emlékeiben, hiába nem látta már őt pár éve. Gyermekkorukban többször voltak együtt, a szüleik sokáig egy társaságba jártak.
- I..igen, Rómeó vagyok - mutat magára kezében szorongatva még mindig a tollat. Már el is felejtette, hogy nála van. Csak arra tud koncentrálni, milyen arcot vág Mira.
- Tök sokszor találkoztunk már. Nem emlékszel?  - fürkészi a kék tekintetet és abban bízik, hogy meglátja a felismerést bennük. Kedvelte Mirát. Ő mindig is kedves volt vele, nem azt mondta, hogy menj innen, hanem hogy gyere ide és hozd ide. Mira kedvelte anno Rómeót, ezt tudta a fiú, annak ellenére is, hogy akkoriban még rosszabbul nem tudott varázsolni mint most.
Talán az lehet a gond, hogy mostanában elkezdett edzeni. Igen, biztos annyira megváltozott a fizikuma, hogy szegény lány már nem is ismeri fel.
~ Igen, anyu is mondta, hogy kész Adonisz lettem mostanság~ gondolkodik el. Végtére is, nem is hibáztathatja ezért Mirabelt. Majd megismerkednek megint. Ennyit megér.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=869382#post869382][b]Komjáthy I. Mirabella - 2023.11.13. 23:12[/b][/url]

Feltételezte a másikról, hogy ismeri, már csak az arckifejezéséből is. De szent manna a tanúja, ha minden jött-mentre emlékezne Mirabella egész névjegyzék lenne a fejében. Ámbár mégis kénytelen volt kinyitni azt az agyi címjegyzéket, csak a saját hasznára. Ne adj Merlinre, megbánt valami gazdag kurafit.
A sors is úgy akarta, hogy a másiknak a neve ne valami közkeletű hangzású legyen. Rómeó. Rómeó. Ó, Romeo, mért vagy te Romeo? Szeme feltérképezte a másik minden arcvonását már, mire felvillant a feje felett az a bizonyos pálca.
- Gróf-Vinkó, igaz? - kérdezett azért rá a szőke. Igen, bizony egy aranyvérű sarj. Habár a család elég furcsa, de legalább pénzes. Amikor fiatalok voltak, és Mirabella összes gondolata nem forgott a megfelelő férj megtalálása körül, szeretett a fiúval lógni. Vicces volt, és minden szaván csüngött. Egész könnyen tudta az állandó műmosolyt igazivá varázsolni.
- Megváltoztál, nem is tudtam, hogy ide jársz - bólogatott Mirabella, aztán szorgosan körbenézett. - Lassan viszont órára kell sietnem, mit szólnál, ha út közben gyorsan felfrissítenénk az ismeretséget? - nézett érdeklődőn a másikra. Táskáját kettőjük közé tette, és naplóját mályen beletúrta. Aztán a fiú felé fordult teljes testével, és jobbját a másik balján pihentette meg. - Nyugodtan tedd a táskámba a tollat, és hozd - vigyorgott, és már pattant is fel, hogy elinduljanak. Végre nem neki kell cipelni a könyveit, alig várt egy ilyen alkalomra.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=872423#post872423][b]Gróf-Vinkó Rómeó - 2024.01.20. 18:41[/b][/url]

Felcsillan a szeme a vezetéknevére, hát mégis emlékszik, akkor igaza volt, a bicepszek az okai. No nem baj. Már minden rendben, ez a lényeg. Vadul bólogat, hogy ő bizony a Gróf-Vinkó Rómeó el lett találva mint vadliba a vadászaton.
- Oh hát igen, egy kicsit mind a ketten felnőttünk, te is most nagyon jól nézel ki, mármint régen is aranyos voltál - vörösödik el Rómeó ahogy beleesik a lányok által olyan nagy csapdának tartott szép, nem szép, mikor szép dologba.
- Hú jó, mondjuk nekem is órám lesz...de olyan rég nem láttuk egymást majd gyors sietek, hova is megyünk? Hol lesz órád? - közben rápillant a táskára és hamar bele is teszi a tollat aztán felveszi a vállára. Meg sem kérdőjelezi, hogy miért neki kell vinni, egyértelmű, hogy szegény Mira nem ilyen cumók hordozgatására alkalmas fizikummal rendelkezik. Csak rá kell nézni, vékony, selymes hajú és lány. Tökre neki kell vinni a táskát.
- Szóval mesélj, hogyhogy ide jársz te is? Úgy tudtam valami külföldi suliba mentetek a tesóiddal. Akkor ők is itt vannak? - nem igazán van benne az aranyvérűek pletykásnyelvű láncköreiben így sokmindenről csak az utolsó utáni pillanatban tud, vagy akkor sem. Az anyja jobban vágja az ilyesmit.