Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Az iskola kapuja

A fekete hintó erősen csapódott a földnek, ahogy az abraxonok alászálltak a levegőből. A kocsis elmormogott az orra alatt néhány kelletlen káromkodást, aztán krákogva kezdett bele fennhangon a sűrű bocsánatkérésekbe.
- Anyánk igazán fogadhatott volna valami normális sofőrt, mint ezt a félnótást. Ha rajta múlik már azelőtt meghalunk, hogy ebbe a pokolba érnénk - morogta a bent ülő lány. Sűrű szőke fürtjeit elegáns mozdulatokkal igazította helyre. Kis kézi táskájából előhúzta a tükrét, és hozzá egy rúzst, hogy sminkét is helyre igazítsa. Aztán összecsapta a kis eszközt, és visszatette. Félrehúzta a függönyt, csak hogy lássa a sűrű gomolyfelhők előtt pompázó kastélyt. Ódon mű, az idő vasfogának minden nyomával.
- Ahh... fogadni merek, hogy ide minden jött-ment sárvérűt is felvesznek - húzta fel az orrát undorodva Mirabella. Amikor az anyja arra kérte, hogy tartsa szemmel Kornéliát, nem épp pont ez volt a fejében. Inkább azok a fotózások, amikről nővére
másnaposan érkezett haza, ha nem aznaposan. Egy kis mókát ő maga is elbírt volna. Ehelyett itt kell majd sínylődnie egy éven keresztül. Még jó, hogy Dénes vele tartott. Nélküle már akkor feladta volna, ahogy a kocsi kerekei földet értek.
A szekér lassan megállt, ám egyáltalán nem volt fogára való, hogy megkezdje a kiszállást. Talán ha elég ideig marad a hátsó ülésen, a sofőr hazaviszi a szobájába. De nem, maga is tudta, hogy küldetése van. Egy sóhajtást eresztett el, és kiszállt a hintóból. Ideje volt szembenézni a valósággal.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

A világos kék felsőjét viselte. A világos kéket, ami kiemelte a szeme színét. A nagyterem teteje pedig sötét volt a borús felhőktől, és még az esőcseppek is csöndesen szálltak alá. Ehhez az időhöz barna illik. Vagy fekete. Esetleg királykék. De nem türkiz.
Frusztráltan kopogott cipőjének sarka a kövezeten, miközben átgondolt mozdulatokkal válogatta ki a túl nagy szénhidráttartalommal rendelkező hozzávalókat. Gyakorlatilag csak a saláta maradt a tányérja közepén, illetve valamennyi jázmin rizs mellette. Hihetetlen, hogy az anyja nem szólt előre, hogy különleges diétája van. Vagy az is lehet, hogy csak az iskola tett rá magasról, pedig amennyi pénzzel támogatta őket a családja, igazán jobban törhették volna magukat. Amióta megérkezett csak csalódás éri csalódás után. És most még Dénes sincs itt, hogy átsegítse ezen a rémes ebédszüneten.
- Én erre képtelen vagyok - ingatta meg a fejét, és arrébb tolta az egész tányért inkább. Márkás táskájába nyúlt, és kihúzta belőle műbőr füzetét. Ám ahogy rántotta ki, a hozzá tartozó toll hatalmasat repült a levegőben, míg épp nem pattant neki valaki mellkasának. Mirabella pedig az egészből nem vett észre semmit. Idegesen túrta tovább az egyetlen tárgyat, amiben most bizakodott, hogy egy kis megnyugvást jelent a számára. De hol lehet a rózsaszínen fogó tolla?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Az iskola kapuja

A saját problémái éppen annyira lefoglalják Mirabella összes gondolatát, hogy nincs is benne hely Kornélia kommentjének. Ezzel ellentétben, mikor kiszállt a kocsiból, és elsüllyedt. Elégedett mosoly húzódott végig ajkain, és egy egyetértő biccentéssel fordult hátra testvére felé, mielőtt engedte volna, hogy a kocsis őt is kisegítse. Még jó, hogy nem hagyatkozott egész életében holmi hasznavehetetlen képességre, és inkább használta az agyát.
Dénes mellé sétált, és karba fonta kezeit a mellkasa előtt. - Csodás. Ősrégi, poros. Ha emiatt megy tönkre az arcbőröm, ők fizetik ki a szépségszérumaimat - ingatta meg kiábrándultan a fejét a lány, aztán visszafordult a hisztérikus nővére felé.
- Na menjünk, talán bent találunk valakit, aki meg tudja mondani, hol csúszott hiba a gépezetbe, és végre köszöntenek minket - jegyezte meg a szőke, és Dénesbe karolva elindult a kastély felé. Épp csak pár lépést tett meg, amikor köhögcsélést hallott a háta mögül. Zavartan, de még inkább lenézéssel nézett vissza a kocsisra, aki addigra lepakolta a méregdrága táskáikat a csupasz földre.
- Elnézést kisasszony, de én nem mehetek be - ropogtatta ujjai között szövetkalapját a férfi. Szánalomraméltó volt. És egy dolgot utált jobban a varázslástalanoknál Mirabella, ha valaki szerencsétlen.
- És? - vonta fel szemöldökét a szőke figyelmeztetőleg.
- A csomagok, kisasszony - bökött a táskák felé, mire lassan Mirabellának is leesett a tantusz. Még hogy ő reptesse fel a csomagjait.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Megdermedt a mozdulatban, ahogy érzékelte, hogy valaki levetette magát mellé. Mellé. Ki az az arcátlan, aki az engedélye nélkül ezt meri tenni? Lát bárki mást körülötte? Nem. Mert nem bírja elviselni maga mellett a sok alacsony IQ-val rendelkező középszerű félvérűt, aki ebbe az iskolába jár. Egy sóhajtással felnézett. Pimasz. Még hozzá is szól.
Pillantása megállapodik a keresett tárgyon. Szerette azt a tollat, de nem annyira, hogy minden jött-menttől elfogadja. - És te ki vagy? - csúszott tekintete a srác arcára számonkérően. Ismerősnek hatottak a vonások, de nem tudta hová tenni. Talán valamelyik újságban látta? Talán a Havi Igézőben. - Aranyvérű családból jöttél? - kérdezte rezzenéstelen arccal. Ez volt a jó az otthoni életében. Nem kellett bárkiről azt feltételeznie, hogy talán bemocskolja már azzal is, hogy hozzászól. Az édesanyja gondoskodott róla, hogy ne találkozzanak holmi tanult boszorkánnyal. Azok mindig is ki fognak lógni a társadalmukból.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Az iskola kapuja

A kocsis félénk szavai minimum úgy hatottak a Komjáthy gyerekekre, mintha maga Merlin csapott volna le rájuk egy cruciatus átokkal. Mégis hogy képzelni? Mirabella szemei kikerekedtek, és ha testvérei nem szólalnak meg azonnal, talán tényleg nem viselkedett volna úri hölgyhöz méltóan ezen a hideg estén.
- Megtennéd nekem? - nézett a szőke kérlelő kiskutyaszemekkel öccsére, amint a parancs elhagyta Kornélia száját. Komolyan ez a primadonna jobban tudta idegesíteni bárkinél a világon. Az ő öccsét ne ugráltassa csak senki.
Elégedett mosollyal nyugtázta, hogy ezt bizony Dénes is így gondolja, ugyanis csak kettejük bőröndjei emelkedtek meg. Fél szemöldökét megemelve, lenézően nővére irányába nézett a szőke, mintha csak megkérdőjelezné, hogy a másik képes lesz-e megoldani a szituációt. Aztán összébb vonta a kabátot magán, és szemeit Dénesen tartva indult meg újra a kapu felé. Pillantása megakadt az oda vésett szövegen, és szarkasztikus mosollyal fordult vissza testvérei felé nézve.
- "Ravaszan sötétlik az éjjeli táj". Nézd Kornélia, számították rá, hogy jössz. Csak épp segítséget nem küldtek - vonta meg a vállait ártatlan pislogások közepette.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Feltételezte a másikról, hogy ismeri, már csak az arckifejezéséből is. De szent manna a tanúja, ha minden jött-mentre emlékezne Mirabella egész névjegyzék lenne a fejében. Ámbár mégis kénytelen volt kinyitni azt az agyi címjegyzéket, csak a saját hasznára. Ne adj Merlinre, megbánt valami gazdag kurafit.
A sors is úgy akarta, hogy a másiknak a neve ne valami közkeletű hangzású legyen. Rómeó. Rómeó. Ó, Romeo, mért vagy te Romeo? Szeme feltérképezte a másik minden arcvonását már, mire felvillant a feje felett az a bizonyos pálca.
- Gróf-Vinkó, igaz? - kérdezett azért rá a szőke. Igen, bizony egy aranyvérű sarj. Habár a család elég furcsa, de legalább pénzes. Amikor fiatalok voltak, és Mirabella összes gondolata nem forgott a megfelelő férj megtalálása körül, szeretett a fiúval lógni. Vicces volt, és minden szaván csüngött. Egész könnyen tudta az állandó műmosolyt igazivá varázsolni.
- Megváltoztál, nem is tudtam, hogy ide jársz - bólogatott Mirabella, aztán szorgosan körbenézett. - Lassan viszont órára kell sietnem, mit szólnál, ha út közben gyorsan felfrissítenénk az ismeretséget? - nézett érdeklődőn a másikra. Táskáját kettőjük közé tette, és naplóját mályen beletúrta. Aztán a fiú felé fordult teljes testével, és jobbját a másik balján pihentette meg. - Nyugodtan tedd a táskámba a tollat, és hozd - vigyorgott, és már pattant is fel, hogy elinduljanak. Végre nem neki kell cipelni a könyveit, alig várt egy ilyen alkalomra.